Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| genitura«-ról álmodik.~Az álom az ébredés elõszobája. Csak
2 I, 1877| szinte álmok...~Csak egy nem álom... amit pedig félve hiszünk
3 I, 1877| Tisza-rezsim alá esik, hogy az álom büntetõ cselekményt is képezhet.~
4 I, 1877| szemeit, s elaludott...~Az álom istene gyűlöletes pillantást
5 I, 1877| székely puccs«-ban...~Az álom istene eközben elszabadítá
6 I, 1877| másik oldalára fordul.~Az álom istene dühbe jő, hogy nem
7 I, 1877| nincs, amire forduljon!~Az »álom«-isten belátja, hogy hiába
8 I, 1878| alvók ringatója, a bûvös álom?~Van e börtönszobák lakói
9 I, 1879| kitalált.~Azt mondják, hogy az álom mindenféleképpen jó; ha
10 I, 1879| ezek, talán csak egy régi álom félig elmosódott alakjai,
11 I, 1880| mindenüve velement ez a tündéri álom. Lassankint már hozzá is
12 I, 1880| földre.~Mi ez? Talán csak álom, képzelet?~Megdöbbenve nézel
13 I, 1880| találkoznak »Õ« vele.~Íme egy álom - ami okvetlenül valóság
14 II, 1881| tudják jól, ködbe veszõ álom. Fülükbe zsong már a modern
15 II, 1881| falnak fordult.~A HOSSZÚ ÁLOM~136 napig aludni nem tréfadolog...
16 II, 1882| hagyjátok el, édesebb annál az álom is.~Négy-öt reporter tolakodik
17 II, 1882| hogy álmodom.~De nem volt álom, megnéztem klepszidrámat,
18 II, 1882| aléltan haldokolva.~HÚSVÉTI ÁLOM~Tegnap este, hogy az a cudar
19 II, 1882| mindnyájunknak, mint egy álom. Még most sem akarom elhinni,
20 II, 1882| tartaná örömest az édes álom, de az édesmama költi fel
21 II, 1882| momentumban is, aminõ az álom, ki volt fejezve a mai harcias
22 II, 1882| persze a »Szentivánéji álom«-ból. De tõle az is sok!~
23 II, 1883| szemeit. Való-e ez vagy álom? Ördögök ûznek vele csalóka
24 II, 1883| meneküljön, kitárja-e karját az álom õelõtte, akit már mindenki
25 II, 1883| mindenki eltaszított? Talán az álom is óvatos vele szemben...
26 II, 1883| katedrából, hogy ez nem álom, hanem teljes színvalóság.~
27 II, 1884| Fölébredtem, de noha álom volt csak [az] egész, mégis
28 II, 1885| Valóban Vadnai költõ is.~Az álom egészen kimegy szemembõl
29 II, 1885| történt, az mind csak egy léha álom.~Mikor a szép színház minden
30 II, 1885| álmodják magokat oda...~S az álom néha beteljesedik. A tudósítói
31 II, 1885| kiülte a mandátumot«. De az álom csak álom marad. Aki a tudósítói
32 II, 1885| mandátumot«. De az álom csak álom marad. Aki a tudósítói karzatról
33 III, 1887| függetlenségét. Ez a ragyogó álom ott lebeg elõttünk is, hogy
34 III, 1887| Bismarck ceruzája. Mindegy, ha álom lehetett abból, ami valóság
35 III, 1887| szuszogását, s aztán elnyomta az álom. A dada is lezárta szempilláit,
36 III, 1888| volt ez? Káprázat-e vagy álom? Hiszen lehetetlen, hogy
37 III, 1891| kívül? . . . Káprázatos álom, ne ingerkedj velem tovább,
38 III, 1892| Hogy-hogy?~- Mert az álom róla ragadt rám.~Az egész
39 III, 1892| mondja:~- Ejh bolondság: egy álom volt.~Krajtsik fölébredett.~
40 III, 1892| minden szembõl kiment az álom.~- Halljuk, halljuk!~- Sajnálattal
41 III, 1894| arcbõrömhöz. Még küzdöttem az álom ellen, még hallani véltem
42 III, 1894| csak úgy tûnik, mint egy álom... egy rossz álom.~MINISZTEREK
43 III, 1894| mint egy álom... egy rossz álom.~MINISZTEREK BEMUTATÓJA~
44 III, 1895| mindaz? És ez volna a múló álom? Nem, nem igaz! Még ott
45 III, 1895| mint vágy, úgy-e, mint álom?~Nem. Erre nem gondolt Perczel
46 III, 1895| tizenkettõn túl is, mert az álom az istenek ajándéka, az
47 III, 1815| csak vagy mindenki? Mert álom és valóság közt csak ekkora
48 III, 1815| egyszerre lát egy álmot.~S ha álom az egész (az ezerkettedik
49 III, 1815| után, mely eltûnt, mint egy álom.~Úgy, úgy; eltûnt, szétoszlott,
50 III, 1896| mintha szárnyai nõnének... Álom ez vagy valóság? Itt vagy
51 III, 1896| lelkek.~Ejh, bolond egy álom! gondoltam magamban, amikor
52 III, 1896| pedig dévajkodni kezdett az álom manója. A karzat meglepetve
|