Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1870| ember két lábú tollatlan állat«, volt egy »kis igaza« az
2 I, 1870| csaknem egészen elvész az állat háta mögött az emberben
3 I, 1870| annak, amit cselekszik, az állat önkéntelenül tesz mindent;
4 I, 1870| következéseit, addig az állat oktalanul csupán érzéki
5 I, 1870| hiszik, hogy az ember és az állat közt nincs semmi hasonlatosság,
6 I, 1873| milyen pompás, hibátlan két állat az az egypár kehes ló, melyet
7 I, 1873| A mi patkányunk okos állat, s nemcsak hogy jól jövedelmez,
8 I, 1873| semmi szükségünk ezen egy állat kedveért állatorvosra: minélfogva
9 I, 1873| elbődülnie, mert ha oktalan állat is, azt mégis szükséges
10 I, 1877| egy öreg, elvénhedt csontú állat, nyakában a Bourbonok címerével,
11 I, 1877| nyíltam egykor.~A címert tartó állat közbevág: »A jog az enyim.
12 I, 1877| volt, elszakadt, a szegény állat felbukkant kétségbeesett
13 I, 1877| Hogy hát ím minden eleven állat, aki itt szokott tartózkodni
14 I, 1878| a király midõn a lelõtt állat felé futott, már ott találta
15 I, 1878| lábán. Ezen szemtelen dühös állat mindenki elõtt ismeretes
16 I, 1878| Andrássyt!~A Hon patkánya csinos állat volt, úgy állott ott merészen
17 I, 1878| pólusoknál, ahol semmi eleven állat nem él meg, még a bolhának
18 I, 1878| kisebb, sokkal gyengébb állat a kecskénél, aztán annak
19 I, 1878| hogy az egyik õsét igavonó állat gyanánt eke elé fogatta
20 I, 1879| juthatott oda a két kis állat?~Egy sleppet leoldtunk,
21 I, 1880| utána, eltûnt a becsületes állat onnan, de nem örök nyugalom
22 I, 1880| ez a boldogtalan csöndes állat, mely nem is annyira paripa
23 II, 1881| túl nesz hallatszik. Az állat ijedten emeli föl fejét,
24 II, 1881| került ki. Mire a félénk állat végre futásnak eredne, a
25 II, 1881| jámbor, csendes természetû állat lefeküdt kuckójába s nyugodt
26 II, 1881| azt találja, hogy a két állat nevét illetlen dolog lenne
27 II, 1882| a kút mögé a rettenetes állat láttára. Csak a vakmerõbbek
28 II, 1882| eltévedt malac vagy szárnyas állat, amelyeknek a pártját fogják,
29 II, 1882| milliárd teremtménye, ember, állat, a legutolsó fûszál, mind
30 II, 1882| valakihez, még a lelketlen állat is, csak õ áll egyedül.
31 II, 1882| teremtésben se ember, se állat, sem semmiféle kaszt nem
32 II, 1883| volna az a jámbor, félénk állat, mikor még a szemét lehunyni
33 II, 1883| hogy a nyúl is ragadozó állat.~Ennek ellenében természetesen
34 II, 1883| hogy õket fixírozza a derék állat, melynek bajusza úgy állt
35 II, 1883| megindult a mélyen érdeklõdõ állat üldözése.~- Sicc! - kiáltották
36 II, 1883| Mert a patkány a legokosabb állat, az érzi meg legelõször
37 II, 1885| társaság, amelyikbe ritka állat léphet be. Nehány nem idevalót
38 II, 1885| okos szemû, hamvas szõrû állat: rendesen a karzatra sompolyog
39 II, 1885| van nyár; amit az ember és állat megkeres nyáron, azt mind
40 III, 1886| mosolyogva, s a borzasztó állat leugrott a nyakamról.~„Ön
41 III, 1886| birodalmi kutyára -, ez az állat megszagolta önben a franciát”.~„
42 III, 1887| méltányosságnál fogva a két néhai állat felerészét otthon hagytam,
43 III, 1887| egy finánc, kibontja a két állat földi maradványait, s arcára
44 III, 1887| báránynak. A bárány úgyis szelíd állat. Nem lesz semmi kifogása
45 III, 1888| elõtt a vádlott ha asszonyi állat.~Amiben lehet is valami.~
46 III, 1890| házõrzõ, a legszívósabb állat. Az özönvízben különféle
47 III, 1892| azt mondta: »Oh be remek állat«. Mire délután hazaért,
48 III, 1893| Mameluk orrából, s azóta állat, ember rémületben van. A
49 III, 1894| elefánt igen erõs, hatalmas állat, de mégis csak minden hetedik
50 III, 1895| mint minden hosszú hajú állat; hagytam tehát, hogy elvégezze
51 III, 1896| bántani. Mert hiába, az emberi állat tele van gyöngeséggel. Aki
|