Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| Minden mutatja. A nagy botú kapus komoly, méltóságteljes alakja
2 I, 1878| kapushoz.) Senki sem keresett?~Kapus: Egy lélek sem.~Tisza: Ez
3 I, 1878| istenem...~Kocogás az ajtón. A kapus berohan. Tisza fölvillanyozva
4 I, 1878| egy félmárkát csúsztatva a kapus markába. Jöhet, azonnal
5 I, 1879| Ebbõl csak a nagybundájú kapus látszik a madártávlati képen,
6 I, 1880| mikor a sztentori hangú kapus a vasúthozi indulás idejét
7 II, 1881| világon, csak az országházi kapus nem. Õ örök, - s míg a ház
8 II, 1881| Breslmayer, huhuhu...«~A derék kapus úgy megkacag ilyenkor, hogy
9 II, 1881| Nem lehet, uram! - szólt a kapus.~- Miért ne tenne ön kivételt? -
10 II, 1881| szivar-csutkák vannak eldobva.~A kapus põrére vetkõzve szívja makrapipáját.~
11 II, 1881| bejutni audienciára, a põrés kapus nagy hetykén pillant fel
12 II, 1881| manchette-jüket:~- Apropos, kapus! Mikor jön meg a miniszter?~
13 II, 1881| Mikor jön meg a miniszter?~A kapus diplomatikus ábrázatot ölt
14 II, 1882| kissé a szõnyeg által.~A kapus ábrázatán is némi izgatottság,
15 II, 1883| arra, hogy az országházi kapus kipihenhesse magát (mert
16 II, 1883| idegen embert eresztett be a kapus?~- Meglehet. Legjobb volna
17 II, 1883| jel - dünnyögé Tischler.~A kapus nem volt ott az ajtóban.
18 II, 1883| hang! Nincs billet! Van a kapus magatartásában is valami
19 II, 1883| biccentve fejüket a bundás kapus hajlongására.~A szegény
20 II, 1883| a falakról.~A díszruhás kapus leveti a bozontos bundát,
21 II, 1883| címeres böröndeikkel. A kapus csöngettyûje egyre süvít.
22 II, 1883| elõtte a nagy botú, mord arcú kapus, ki önméltóságának tudatában
23 II, 1883| minisztériumbeli kapustól: jókedvû-e?~A kapus azt találta, hogy õexcellenciája
24 II, 1883| haza ügyeinek forgását. A kapus nyilván azért akasztotta
25 II, 1883| felveszi az új atilláját a kapus, elõkeresi a nagy botot,
26 II, 1884| ahogy volt. A nagy botú kapus most is ott áll borongva
27 II, 1885| akarna rászállni. (Az öreg kapus is idegesen kezdett fészkelõdni
28 II, 1885| Sehogy se lehetett. Végre a kapus emlékezett rá, hogy még
29 II, 1885| országcímeres botú, medvebõrsüveges kapus is, aki immár a téli uniformisába
30 II, 1885| egyebütt és másformán.~A kapus úr különben sem tartja magát
31 II, 1885| országcímeres botú, medvebõrsüveges kapus is, aki a bejáratnál ácsorog.
32 II, 1885| hanyatlott, nemcsak az országházi kapus szempontjából, hogy sáros
33 III, 1886| idegen, akit beeresztett a kapus. Ember ember hátán tolongott.
34 III, 1886| Bregenz a megmondhatója.~Kapus, szolgáló, kocsis, turista-vezetõ,
35 III, 1887| megszûnik, csak éppen a kapus marad meg, az egyedül halhatatlan.
36 III, 1887| elszállingózának egyenkint. A kapus közömbös arccal nézte, míg
37 III, 1887| hiába, mert mélyen elaludt a kapus, én azonban hiszem, hogy
38 III, 1888| Bánffy Béla - felelgeti a kapus a kérdezõknek.~Tehát elment
39 III, 1888| ott ácsorog, de õt csak a kapus fényes ruházata, országcímeres
40 III, 1888| csoportokban hullámzás támad. A kapus fürgén szalad a kocsiajtót
41 III, 1891| értem jött és elvitt, a kapus szépen beeresztett bennünket
42 III, 1891| a folyosók szögletébõl a kapus kis leánya ide-tova kopog,
43 III, 1892| háznagyi irodában.~Csak a kapus léptei kongnak künn az elõcsarnokban
44 III, 1892| hölgykalapok tarkállnak. A kapus kiabál s integet nagy cigányvajda-botjával
45 III, 1892| lopva osonsz be a Házba. A kapus észre sem vesz. Magad akarod,
46 III, 1892| gondolat támad benned, hogy a kapus voltaképpen maga se akart
47 III, 1893| kacskaringózva, mint azelõtt. A kapus hatalmas prémes bundájával,
48 III, 1893| valaki megérkezik. Kívül a kapus már messzire kémleli a vidéket
49 III, 1895| ahol kétszer csendít a kapus, mikor az egykori irattárnok
|