Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1875| Egyébiránt az irat egyesülésre szólítja fel a közösügyes Magyarország
2 I, 1877| Kezet fog, s egymást így szólítja: „Testvérem.”~A humoros
3 I, 1878| elnöksége a pártlap útján szólítja fel a párt távollevõ tagjait,
4 I, 1878| kedves jó cimborájának szólítja, mire az felbátorítva nyomban
5 I, 1878| határidõ letelte után ezzel szólítja meg a Hatvani utcában rá
6 I, 1878| amely a pártokat egyesülésre szólítja. E fölhívás, el lehet képzelni,
7 I, 1878| lehet elítélni.~Aki nyájasan szólítja meg õket, annak õk is nyájasan
8 I, 1879| emberek mellett, senki sem szólítja ösmerõsen. Még Zombory tanácsos
9 I, 1880| ablak üvegét, kedélyesen szólítja meg egyik kollegája:~- Miért
10 I, 1880| megszólíthassa. Hanem azért sem szólítja meg, nem bizony, oda se
11 I, 1880| melyben azokat véleményadásra szólítja a decentralizáció kérdésében.~
12 I, 1880| ablak üvegét, kedélyesen szólítja meg egyik kollégája:~- Miért
13 II, 1881| beszédét tanulni, per »ön« szólítja magát.~Az erõsebb, illetlenebb
14 II, 1881| A fõkutyapecér neveiken szólítja és valószínûleg per »ön«.
15 II, 1882| istennek, csakhogy már Jókait szólítja a jegyzõ. Pszt! Pszt...
16 II, 1883| még itt, míg Allah el nem szólítja õket a Tubafa árnyékába.~-
17 II, 1883| kellene kiáltania, Szilágyit szólítja ki, neki engedi át a szót.~
18 II, 1883| Min búsulsz, Géza bá? - szólítja meg Polónyi az õ bariton
19 II, 1883| odamegy ebédelni, gúnyosan szólítja meg Zayt:~- Mit csináltok
20 II, 1883| valamennyiüket a gúnynevükön szólítja. Még a zsidók gúnyneveit
21 II, 1883| elnök még egyszer nevenkint szólítja a vádlottakat: »Van-e valami
22 II, 1883| helyettes jó öreg«-nek szólítja -, úgy ezután is sokáig
23 II, 1883| latinizáló öreg halászt szólítja meg, ki most már színrõl
24 II, 1883| kimegy: valami új deputáció szólítja. Szapáry hátrahajlik a petrifikált
25 II, 1883| lennének.~- Czirer Ákos! - szólítja a jegyzõ.~A folyosó kivonul. (
26 II, 1884| õszinteség okáért per te szólítja mindenütt.) Azután szól
27 II, 1883| Turócszentmártonba.~- Hm! - szólítja meg egy gonosz mameluk. -
28 II, 1883| tartó csoporttal.~Senki se szólítja meg, mint ahogy máskor sietni
29 II, 1884| Szerencséjére éppen akkor szólítja meg a virágárus gyerek:~-
30 II, 1884| tekintetes asszony«-nak szólítja valami golyhó Gödöllõn.
31 II, 1884| a fiatalabbakat »te«-nek szólítja, közlékeny, bizalmas és
32 II, 1885| SZERKESZTŐKET MEGFOGNI?~- Te Zsiga - szólítja meg egy nap Deák Ferenc
33 II, 1885| Hol egyiket, hol a másikat szólítja meg, s félreinti valami
34 II, 1885| vége között. Ha olyankor szólítja meg valaki, midõn az elmondandókon
35 III, 1886| ül?« és csak az újságírót szólítja meg azzal, hogy: »hol dolgozik?«~
36 III, 1886| Apponyit!~A jegyzõ »Apponyi«-t szólítja.~Tisza távozik a terembõl.~-
37 III, 1886| simulékony, se kedves. (Hiába szólítja most õfelsége »kedves Baross«-
38 III, 1887| kézbesítõ tekintetes úrnak szólítja, sõt a levélcíme is az.~-
39 III, 1888| udvari koszton vagy már? - szólítja meg valaki.~A derék hazafi
40 III, 1888| de õt soha senki meg nem szólítja, mintha csak ott se lenne.~
41 III, 1888| csendben Udvary Ferencet szólítja a jegyzõ. Ezt úgy készletben
42 III, 1889| nélkül.~Ezalatt Ugron Gábort szólítja a jegyzõ. S a szélsõbal
43 III, 1892| és száz hang förgetege szólítja az elnököt, hogy csináljon
44 III, 1894| és akkor a király meg nem szólítja Wekerlét. Mire ismét megfújatnak
45 III, 1894| akkor már csak Wekerlét szólítja meg a király. Az egész diagnózis
46 III, 1815| jel, ha a fõispán pertu szólítja a jelöltet.)~A csinos megjelenésû
47 III, 1896| megmozdulnak a táblák: a jegyzõ szólítja az öreg Madarászt, utána
48 III, 1896| akad Galgócon, mikor a haza szólítja. Továbbad Barabás Béla is
|