Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| azon ország, ahol Rózsa Sándort tették meg csendbiztosnak.~...
2 I, 1878| keressük itt.~- A fiukat? Sándort?~- Õt.~- Isten hozta, kedves
3 I, 1878| nyújtotta ide a magáét.~- A Sándort éppen most küldtem valahova;
4 I, 1878| Mihályt a kereszttel,~Hegedüs Sándort a fûrésszel,~Csengeryt a
5 I, 1878| Csávolszky Lajost és Hegedüs Sándort. Egy fészek szülte mind
6 I, 1878| és a seprõ is).~Hegedüs Sándort a zsurnalisztikai fûrésszel;
7 I, 1879| Én neveltem föl Petőfi Sándort. Azért éltem én. Az az én
8 I, 1879| Most kezdte megösmerni Sándort egész valójában.~De nem
9 I, 1880| ki.~*~Várady adta Göndör Sándort. Várady alakítani nem tud:
10 II, 1881| s megtalálta - Országh Sándort.~»Országh! Ez az! Ez ugyan
11 II, 1882| valamikor szekundába Petõfi Sándort. Pedig ez volt az egyedüli
12 II, 1882| lecsücsültette szépen, akár Csanády Sándort.~Ma mély csöndben, feszült
13 II, 1882| nézegette elülrõl-hátulról a Sándort, s végre így szólt fejcsóválva:~-
14 II, 1882| dobálja meg magát Hegedüs Sándort is. Elmondják a horvát tankönyvekben,
15 II, 1882| múltkor összeszidta Hegedüs Sándort, hogy képviselõ létére olyan
16 II, 1883| megéljenezhetitek Kõrösi Sándort. Legyünk már egyszer pajkosak
17 II, 1883| hirtelen betanította Hegedüs Sándort pót-Teleszkynek. Az adta
18 II, 1883| javaslatban, most pedig Hegedüs Sándort ölik. Okvetlenül tüdõgyulladásba
19 II, 1883| látták jónak kihagyni Hegedüs Sándort? Talán attól féltek, hogy
20 II, 1883| tartósabb hatást!~Hanem Hegedüs Sándort ma megszállta a szentlélek.
21 II, 1884| végképp kétségbeejté Kõrösi Sándort. Vámos Béla szólalt föl,
22 II, 1884| Ez dühbe hozta Csanády Sándort.~Mi, ti malacpecsenyét esztek?
23 II, 1884| tudakozódott, leültette Csanády Sándort egy székbe, s kegyesen kérdezé:~-
24 II, 1885| szemöldeivel csendre inté Károlyi Sándort. Egy öreg mágnás Károlyi
25 II, 1885| egy poétát viszek. Luby Sándort kívánom bemutatni lapunk
26 II, 1885| megperzselõdve. - Mikor Csiky Sándort kellett mindenáron elhallgattatni
27 III, 1886| kedélyes nevetése, ki Kõrösi Sándort tuszkolta kifelé a könyvtárszobából.~
28 III, 1886| beszélnek.~Hallgattam Almássy Sándort, hallgattam Gyurkovicsot,
29 III, 1886| bolgár népen.~Ami magát Sándort illeti, el lehet rá mondani,
30 III, 1886| népek ostobasága. Battenberg Sándort nemhogy elûzni kellett volna
31 III, 1886| amiben sok humor van.~Hegedüs Sándort megjubilálták, különös érdeméül
32 III, 1887| törték meg, mint Hegedüs Sándort, hajlékony, eleven, inkább
33 III, 1887| ha mellé veszem Hegedüs Sándort nyomtatéknak, akkor talán
34 III, 1887| törvényeket, megcsipkedte Wekerle Sándort, megszúrta csípõsen az elõadót,
35 III, 1887| csípõsen az elõadót, Dárdai Sándort, útközben egy nagyot ütött
36 III, 1887| megmarta a vérig Hegedüs Sándort.~Aztán körülnézvén, de több
37 III, 1887| Aztán körülnézvén, de több Sándort nem találván, leült az ellenzék
38 III, 1888| Hallottuk susogni Károlyi Sándort, a melankolikus Tiszát,
39 III, 1888| rikácsoló, bõsz hangján Országh Sándort, hogy hatezer forintot húz
40 III, 1889| is! Csakhogy ott Almássy Sándort Almásy Gézának hívják. (
41 III, 1889| párt, csak éppen Körösi Sándort nyomta el a buzgóság a fülledt,
42 III, 1890| onnan ragadt rá, mikor Rózsa Sándort a szegedi várba csalogatta
43 III, 1891| fájni vagy száz. Janicsáry Sándort a szédülés fogta el a tudománytól,
44 III, 1892| miniszter jelen van (Wekerle Sándort kivéve). Ott ült lenge fehér
45 III, 1892| miniszterelnök azonban Janicsáry Sándort nevezte meg!~Mire minden
46 III, 1892| kedvelt hívünket Wekerle Sándort nevezem ki miniszterelnöknek«.~
47 III, 1894| papát, Thaly nézi Kõrösi Sándort, Fabiny nézi Kiss Albertet,
48 III, 1895| és egyedül hagyta Erdély Sándort. De Szilágyi se akart kisebb
|