Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1877| igazságszolgáltatás is csak puha viaszk, mely a nyomásnak
2 I, 1878| gyalulják a népszínműveket puha fából, bepolitírozva, úgyhogy
3 I, 1879| természet, légy szelíd,~Jó puha fű, tompítsd el lépteit,~
4 I, 1879| se Tisza kormány; ahol a puha hazai rögök közt édesen
5 I, 1880| holttetem, sárgás színt öltött s puha rothadásnak indult.~Az elesettek
6 I, 1880| Justitia« istenasszony puha, kicsiny kezébe.~Ködben
7 I, 1880| legédesebben szunnyadozék vala, puha párnákkal bélelt kocsiba
8 I, 1880| nyugodt uram - mondám, zöld puha jegyemet elõnyújtva -, én
9 I, 1880| legédesebben szunnyadozék vala, puha párnákkal bélelt kocsiba
10 I, 1880| tulajdonai azután csupa puha anyagból vannak.~Politikai
11 II, 1903| forróságot szelíd szemû asszonyok puha keze törülgette le...~De
12 II, 1919| odaadással viszi, s mikor puha kezével megsimogatja sörényét,
13 II, 1881| ártatlanságban csipkedte a puha fű szálait, midőn - oh,
14 II, 1881| finom svéd kesztyû... A puha kacsóknak még most is ki
15 II, 1881| csakugyan le van gázolva a puha szõnyeg; a levelek, mik
16 II, 1882| ott estefelé szanaszét a puha gyepen.~A pályanyertes szamár,
17 II, 1882| sárguló falevelek, legyetek puha vánkosai odalenn. Állj meg,
18 II, 1882| zöld gyepen legelészõ apró, puha sárgamolyhos kis libák jutnak
19 II, 1883| mikor elhagyta a termet. A puha szõnyeg felfogta a léptei
20 II, 1883| írni a fõvárosi lapokba. Puha szívû poéta nem lesz majd
21 II, 1883| cifra huszár messze ki a puha zöld gyepre, hogy onnan
22 II, 1884| embert...~De mégis...~A puha szõnyegen léptek tipegése
23 II, 1884| kell, mert az meg nagyon puha. Nekem olyan miniszterelnök
24 II, 1884| Szõgyény-Marich Lászlót... Legyen neki puha az aranygyapjú!~A hatalomból
25 II, 1885| épületében ülésezik a delegáció. Puha szõnyeg borítja a széles
26 III, 1886| Leheverednek tehát pihenni a puha fûbe. Úgyis már itt kezdõdik
27 III, 1887| együtt. Azóta már nyilván puha a leves. Hát hol jártak
28 III, 1888| gyermeket«. A referens urak puha tenyerén nõttek fel ilyen
29 III, 1888| nélkül.~Ekkor nyilallott az õ puha jó szívébe az önvád. S minden
30 III, 1889| nyújtogatta a nyakát kifelé fehér puha inggallérjából arra a tudatra,
31 III, 1889| tartja a kormányt; keze puha, erõtlen, elméje lassú,
32 III, 1889| elsõnek jött be s leült a puha pamlagra, s míg a fiúk jönnek (
33 III, 1890| nesztelenül hangzottak el a puha, tompa szõnyegen.~De azok,
34 III, 1890| mellette, mint egy falat puha kenyér, amelyiknek az egyik
35 III, 1890| kimerítve, bágyadtan meglát egy puha ágyat.~Íme itt az ágy, tisztelt
36 III, 1890| ez a Szivák; a Csáky jó puha keze megigazgatta! Ó, ah! (
37 III, 1891| Megesett rajta a Péchy puha szíve: és kegyelembõl átváltoztatta »
38 III, 1891| magát s elfoglalta a meleg, puha fészket.~Tavaszra megjöttek
39 III, 1892| Rákóczira. A szép, buja és puha asszony egész istentelen
40 III, 1893| A többiek otthon aludtak puha ágyukban. A padok üresen
41 III, 1894| hanem idõnyerésbõl, és puha, engedékeny, de csak azért,
42 III, 1894| székely daróccá inkább, mint puha szmirnai szõnyeggé.~Wekerle
43 III, 1895| gondolatot nem bírta meg az õ puha polgári szíve, és imígy
44 III, 1895| ott ülve esténkint a klub puha dívánjain, selyem fekete
45 III, 1895| mozdulatú, tömzsi úr. A szíve puha volt, mint egy galamb szíve,
46 III, 1895| gyakran szerettem produkálni a puha szívét, mikor vendégek voltak.~
47 III, 1815| balszerencse, olyan is, akinek puha szíve kemény tudott lenni,
48 III, 1896| maradjatok ti otthon a biztos puha fészekben. Itt úgyse lehet
|