Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1870| tehát az ember, mennyire fönséges és nagyszerű azon szerep,
2 I, 1878| folyam lassú hömpölygésében, fönséges mormogásában, mely az éj
3 I, 1878| virággal lepett sírjából; fönséges arcát harag borítja, s hatalmas
4 I, 1879| hálától könnyes szemeit fönséges arcáig emeli... ahonnan
5 I, 1879| minket - a szívedhez!~S fönséges szavad bekiáltotta a földgömböt,
6 I, 1879| kicsit túlságosan is, Samu fönséges humortól csillámló szerepét
7 I, 1880| megcsókolom mély tisztelettel fönséges arcodat, hanem azután néha
8 I, 1880| istenünk a »forma«.~A forma, e fönséges s méltóságos, mereven lépkedõ
9 I, 1880| társalkodás eszményi és fönséges, de mikor az emberek egymásra
10 II, 1901| kivilágítás vette kezdetét (mely fönséges képet nyújt, amint az ezer,
11 II, 1911| békák az exnépkertben és fönséges sörényével a hatalmas Oroszlány,
12 II, 1911| Herkulesfürdõ árnyas fái! Fönséges öröm kiszabadulni az okos
13 II, 1882| mindig olyan szép, olyan fönséges, mert örök, de a ruha merõ
14 II, 1883| mennybe, elbámult annak fönséges szépségein, s bámultában
15 II, 1883| maga Rákóczi Ferenc is, fönséges nyugalommal, s habár nem
16 II, 1883| alakká változott, s egy fönséges hölgy lépett elém. Hideg
17 II, 1883| nagyszerû gesztusait.~S fönséges humor volt abban, mikor
18 II, 1884| Valami rideg határozottság s fönséges erély van a föllépésében,
19 II, 1885| jókedvében. Amott meg a Deák fönséges arca tûnik elõ. Hatalmas
20 III, 1886| hömpölygõ szûnni nem akaró fönséges moraj; a megsimítgatott
21 III, 1886| XIII. Leó szép ember, uram. Fönséges arca van, melyrõl vegyítve
22 III, 1888| vitte, mint az orgonálás fönséges mesterségében. Nincsen egyéb
23 III, 1888| legmagasabb nívón áll.~A mi fönséges nyelvünk, meggyomlálva az
24 III, 1888| megindultan siratjuk a fönséges fiút, akinek legjobban illenék
25 III, 1890| diadalmas elem borzasztón fönséges bevonulását; pernyék röpködtek
26 III, 1890| kereskedelmi élete pezseg, fönséges tornyok, hatalmas középületek
27 III, 1890| csodálatos regét, melyet a fönséges Idõ apró morzsákban, kicsi
28 III, 1890| szónok által, mint mikor egy fönséges folyam magával ragad egy
29 III, 1891| szoborszerû homlokán honol fönséges férfias nyugalom.~De a medium
30 III, 1891| legszebben ketyeg a Csatáré.)~A fönséges szónok (mert igazán ez az
31 III, 1892| jelezni is, amit a mese a maga fönséges naivitásában ragyogót, a
32 III, 1892| fennkölt része, az ékesszólás fönséges ruhájába öltözve. Ez a rész
33 III, 1892| fûtik, nyargalva, dübörögve fönséges hullámzásban s e nagy agyvelõben
34 III, 1893| Pasquino, ki eltaláltad a fönséges formát e szerencsétlen kuruc
35 III, 1893| levegõben, mint a harangszó fönséges zúgásának távoli rezgése,
36 III, 1893| igazított a monokliján s fönséges pózba vágván magát, még
37 III, 1893| miért is? Nincsenek-e ott a fönséges házszabályok, melyek mindent
38 III, 1893| mert hiszen ott vannak a fönséges házszabályok, melyek mindent
39 III, 1894| az ellenzéknek, amelyet fönséges szónoklataival összemarcangol.~
40 III, 1894| egész nemzet teszi testét fönséges pompával a sírba, hogy megnövelje
41 III, 1894| az én akaratom!« és ez a fönséges hang meg fogja rázni az
42 III, 1895| cicerói kellemtõl vagy a humor fönséges nagyságától, de a szakember
43 III, 1815| elfogadását. Csak a nagy fönséges hangulat maradt meg. Az
44 III, 1815| történelembe, mûködésének fönséges boltívezetei alatt. (Zajos,
45 III, 1815| reparálta meg magát e sokszor fönséges, sokszor visszataszító testület.~
46 III, 1815| Azt gondolom - felelte fönséges komolysággal és nyugalommal -
47 III, 1896| ismét úgy látják az újkor e fönséges szörnyetegét, mint egy fénygolyót,
48 III, 1896| mentén, hol a Tihanyi névnek fönséges csengése van, hol azzal
|