Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1874| félrevezetésre alkalmas, s eszünkbe juttatja már századikszor
2 I, 1877| Damjanich özvegyét juttatja eszünkbe.~Szegény özvegy, mit hímezel? -~
3 I, 1877| mégis merész állítás - s eszünkbe juttatja annak az angol
4 I, 1877| lucus a non lucendo s mindig eszünkbe juttatja Madarász urat,
5 I, 1877| számítja magát, nagyon naiv, s eszünkbe juttatja az egyszeri üldözött
6 I, 1877| Per associationem idearum, eszünkbe jut Ferdi bácsiról Patay
7 I, 1878| zavarjuk össze mindazt, ami eszünkbe jön ma, ami fáj ma, amint
8 I, 1878| melynek megkapó nagysága eszünkbe juttatja nagy hazánkfia
9 I, 1879| játszik, s nem az jutott eszünkbe, hogy milyen iszonyú ez
10 I, 1879| aztán nem jut olyan gyakran eszünkbe Sadova.~[A katonatiszti
11 I, 1879| rekonstrukciót juttatja eszünkbe: a fájdalom s remény örök
12 I, 1879| ez a költõi idézet jut eszünkbe, ha a hírlapokban közerkölcsiségünk
13 I, 1880| megfosztott hajó meséje jut eszünkbe e hír hallatára, melyet
14 I, 1880| vérzõ seb elsõ perce jut eszünkbe.~Vajon mikor lesz abból
15 I, 1880| tán fölfedezni. Azért jut eszünkbe most is Trefortnak a szegedi
16 I, 1880| megõszült tudóst juttatja eszünkbe. Hangja gyenge, fáradt kék
17 I, 1880| Egyetlen egyszer sem jutott még eszünkbe, hogy Tamásai legyünk, hogy
18 I, 1880| haldokolva, hervadtan juttatja eszünkbe, minõ ragyogó pompás lehetett.
19 I, 1880| világításban kelet pompáját juttatá eszünkbe. Mint Mahmud odaliszk tábora,
20 I, 1880| nem egyszer jutott már eszünkbe a többi közt, hogy tulajdonképp
21 I, 1880| csak és nem cél.~Mindig eszünkbe juttatják, hogy idegenek,
22 II, 1892| Szeged.~Mert bár nem jut eszünkbe megdicsérni soha a berket,
23 II, 1892| a ruhát?~Csak másnap jut eszünkbe, hogy miképpen is volt tulajdonképp
24 II, 1881| Rákosy úr - s nem juttatná eszünkbe, pedig jól tudja, hogy nekünk
25 II, 1882| irodalom terén, - akkor igazán eszünkbe jut, hogy talán mégis más
26 II, 1882| tette. Tették sokan.~Erre eszünkbe jut az az adoma, mikor II.
27 II, 1882| mint az átfutó idegenek.~Eszünkbe sem jutnak többé ott, ahol
28 II, 1882| csak megfejteni a csodát. Eszünkbe jutott ugyanis, hogy tegnap
29 II, 1882| magától folyik minden: - eszünkbe sem jut, hogy Csiky is van
30 II, 1882| Móricz Paliba oltva.~Jó, hogy eszünkbe jut Móricz. Hol, merre van?
31 II, 1882| magyar papokat juttatta eszünkbe.~A képviselõk közül csak
32 II, 1882| szinte több, mint Kálmán, ha eszünkbe nem jutna, hogy nini, hiszen
33 II, 1883| diétán vagyunk. Nem jut eszünkbe kikeresni, hogy egyik-másik
34 II, 1882| azonfelül is sokszor juttatja eszünkbe a mai geszti földesúr az
35 II, 1883| Székesfehérvár felé röpített, eszünkbe jutott a mulasztás, s igen
36 II, 1884| tudunk ellene - hanem ha eszünkbe jut, hogyha egyszer õ sem
37 II, 1884| ellenzék, de drága áron. (Eszünkbe jut errõl az alkimista,
38 II, 1885| barázdabillegetõt juttatja eszünkbe.~Ezalatt a Ház órája már
39 III, 1886| lehet valaki jobb a hírénél.~Eszünkbe juttatja a Turgenyev emberét,
40 III, 1888| feladat, mint ahogy gondoltuk, eszünkbe nem jutott, hogyha Egyiptomban
41 III, 1890| dere.~A fejrõl lévén szó, eszünkbe jut, hogy midõn Deák Ferenc
42 III, 1891| füstje bodorodik a légben, eszünkbe jutnak novella-hõseink,
43 III, 1891| eszközökhöz kell nyúlni. Eszünkbe jutnak a Kakas Márton recipéi,
44 III, 1891| belõle a biztató neveket.~Eszünkbe jut egy régi ideálunk, akinek
45 III, 1891| fiával Párizs boulevardjain, eszünkbe juttat egy másik bérkocsit,
46 III, 1891| elviselhetetlenné válik. Eszünkbe jut, hogy gyermekkorunkban
47 III, 1893| volnának.~A várost látva, eszünkbe jutott élete is, idegei,
48 III, 1896| Mindezek pedig azért jutottak eszünkbe, mert ma van a községi választás
|