Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1875| Más ország sohasem juthat ennyire! Ha más országban valami
2 I, 1877| Szegény Perczel!~*~Ha már ennyire benne vagyok úgy a közönséges,
3 I, 1877| az olyan országnak, hol ennyire süllyedett az erkölcs!~Tegyük
4 I, 1877| sohasem blamírozta magát ennyire s veszélyesebb alternatívát
5 I, 1878| Csodálatos, hogy Asbóth, aki ennyire rabja még a külsõségeknek
6 I, 1878| lenne. Ohó! Még nem vagyunk ennyire; még nincs annyira megromolva
7 I, 1878| indignációval: »Soha!«~- Ennyire nem alacsonyodtunk! - kiáltá
8 I, 1879| minden magyarnak, tehát ennyire jutottál! A mérnökök gond
9 I, 1879| érzelmei nem változhattak ennyire; a bizottság határozata
10 I, 1880| raffinírozottabb, mintsem ennyire naiv lehetne. Õ tudva tette
11 I, 1880| hurcolni. Ily kis okból ennyire lepiszkolni a nyilvánosság
12 I, 1880| Rónaszékyné megtapsoltatik.~Ennyire oda van a kritika.~S most
13 I, 1880| egyébrõl, ha apróbb is, de nem ennyire unalmas tárgyakról.~Nos,
14 II, 1881| deklarálja - az megérdemli, hogy ennyire kiváló tulajdonait a bíróságok
15 II, 1882| ez az, ami a karzatokat ennyire megtöltötte. Két nap óta
16 II, 1882| fiumei kormányzót, semhogy ennyire - kompromittálná magát.~-
17 II, 1882| amit mond, szent isten! Hát ennyire megzavarhatja az okos ember
18 II, 1882| Palócia sem tündérország ennyire! Ilyen tartomány nem fordul
19 II, 1882| hogy a miniszterelnök úr ennyire megerõltesse a derekát.~
20 II, 1883| így vagyunk Sándor bácsi? Ennyire jutottunk«.~Csanády pirulva
21 II, 1883| jöttem. Hogy hát engem csak ennyire becsülnek a gazemberek?~
22 II, 1883| Hallatlan! Egy tanút nem szabad ennyire elcsigázni. Ilyenkor vallottak
23 II, 1883| Lehetetlen. Hát vizet ennyire nem tûri meg a föld?~- Nem
24 II, 1884| Jókai elõtt sohasem volt író ennyire kedvelt, úgy Jókai után
25 II, 1884| már mindent átolvasott.~Ennyire híve volt könyveinek és
26 II, 1885| vette volna belõle, hogy ennyire okos ember. Olyan szerényen
27 II, 1885| oldalán! Ez már mégis sok! Ennyire már mégsem mehetek a demokráciában.
28 II, 1885| történt valami, de az még ennyire sem mulatságos, mert nagyon
29 II, 1885| semmit sem csinál. Jó, hogy ennyire lesz szabva az új mandátum.~
30 II, 1885| csízt a báró úrnak, ha már ennyire van. De nem válhatok meg
31 III, 1886| párbeszédbõl.~- És hogy jutott ennyire a kicsike?~- Oh, az nagyon
32 III, 1886| tárgyalva az egész javaslat. Ennyire kiszámíthatlan a Ház...
33 III, 1887| Megfoghatatlan. Hát a fõváros ennyire elhagyja magát, ahelyett,
34 III, 1887| valamelyik tarokk-asztalnál.~Ennyire mindenki viheti.~Nem értem
35 III, 1888| csodálkoztak barátjai.~- Hogyan, ön ennyire örül e sasnak?~- Hogyne -
36 III, 1888| szebb, hogy egy-egy beszéd ennyire örök lehet, mégpedig az
37 III, 1889| húsosfazekak mellett is csak ennyire vitte. Olyan sovány, mint
38 III, 1890| jönnek harmincheten. (Én is ennyire becsülöm a számukat.) Gyönyörûségesen
39 III, 1891| büszkeséggel, látva magát ennyire szeretve. S másrészt nem
40 III, 1893| többi közleményei is csak ennyire igazak!~A dolog úgy áll,
41 III, 1893| Bosznia óta hétbõl nõtt meg ennyire, elõször csak ellomhult,
42 III, 1893| mai közbeszólása nem volt ennyire ügyes, csak maliciózus.
43 III, 1895| keltek.~- Ejh, lehetetlen ennyire csalódni egy emberben!~Honnan,
44 III, 1815| a kormány megtudja, hogy ennyire dúskálok a jóban, még el
45 III, 1815| odúdból egy tapodtat sem, ha ennyire járatlan vagy a képviselõség
46 III, 1815| Nyitra! Te még sohase nyíltál ennyire!~Írtam pedig ezeket anno
47 III, 1896| igazán fejleszteni. S hogy mi ennyire érezzük, mint az óra gépe
48 III, 1896| nyugodtan mozog tovább. És mert ennyire érzékenyek vagyunk - ez
|