Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1874| bármily tudatlan, sõt tán õrült proletár is megválasztható.~
2 I, 1877| viselés is - ha van - egy õrült vak suhanc, aki köveket
3 I, 1878| jégpáncéla óriás darabjait õrült haraggal dobálja a partokra.
4 I, 1878| embervásárlás és a rendelkezési alap õrült elprédálása volt; mikor
5 I, 1879| szakít, zúz útjában, mintha õrült volna, barnás hullámai esetlenül
6 I, 1879| negyedik fölvonásban az õrült dalát. Míg azt halkan, álmélkodva,
7 I, 1879| túl a szép határain, és az õrült Leart egész méltóságában
8 I, 1879| meg uram, de ... ön mégis õrült.~- Au contraire, ha ön meghallgat,
9 I, 1880| Miklós, hogy az nem volt õrült.~Május 5. 1880.~Tallián
10 I, 1880| dagadnak az erek, ceruzája õrült Vicatáncot[!] jár az asztalon -
11 I, 1880| meg, uram, de... ön mégis õrült.~- Au contraire, ha ön meghallgat,
12 II, 1897| hol a hírneves telivérek õrült erõlködéssel rohannak a
13 II, 1920| milliárd apró démon lenne, õrült táncot jár a teremben, semmit
14 II, 1882| népénekesnõ féltékeny volt az õrültségig. S paprikát hintett
15 II, 1882| erdésszel.~A fiatal Petrovich õrült fájdalmakat érzett erre
16 II, 1882| a mulatság.~A nagyok ez õrült fényûzése átragadt a kisebbekre.
17 II, 1882| kellnerek fel s alá futkosnak õrült sebesen, fekete frakkjuk
18 II, 1883| már nem szemtelenség, de õrült ostobaság. A túlzás, higgyétek
19 II, 1883| ragaszkodnak hozzá, hogy õrült mese az egész. Szekerce-esõ
20 II, 1884| aki nem tudta róla, hogy õrült, bizonyára nem merte volna
21 II, 1884| hátha igaza van, hogy nem õrült, csak ármány áldozata...~
22 II, 1885| észrevették volna, hogy õrült. Ott fel se tûnik.~- Ej,
23 II, 1885| szegény Éber Nándor már akkor õrült volt.~»Csukjátok be a vízvezetéket!«
24 III, 1886| minden tettét, mert az õrült egy király volt. A bajorok
25 III, 1886| nem úgy halt meg, mint egy õrült király, hanem mint egy modern
26 III, 1886| meg, ha nem lett volna is õrült.~De õrült volt. Semmi kétség
27 III, 1886| lett volna is õrült.~De õrült volt. Semmi kétség sem fér
28 III, 1886| az, hogy Ottó herceg is õrült, félbizonyíték. Az õrültség
29 III, 1886| régen nem volt rendben. Hány õrült van, akik bizonyos dolgokra
30 III, 1886| meggyõzõdtem sok esetben, hogy õrült ember, aki olyan okosan
31 III, 1886| dolgot, amint van, hogy egy õrült követett el egy beszámíthatatlan
32 III, 1886| tettet, mint aminõt száz õrült követ el?~Kevésbé volt-e
33 III, 1886| el?~Kevésbé volt-e azért õrült Wittelsbach Lajos, mert
34 III, 1886| bajor nemzet van.~Az egyik õrült király a ravatalon fekszik
35 III, 1886| hadsereg és nemzet a másik õrült királynak esküszik hûséget.~
36 III, 1886| emberben a vér és felkiált:~- Õrült volt! Csak egy õrült vesztegethetett
37 III, 1886| Õrült volt! Csak egy õrült vesztegethetett el annyit!~
38 III, 1886| mondják:~- Nem igaz! Nem volt õrült Lajos király. Nagyon okos
39 III, 1886| tudomásod róla, hogy az õrült királynak hûséget esküdött
40 III, 1886| Úgy rohant haza, mint az õrült, de a lapot is vitte magával.~-
41 III, 1888| szobrászok és piktorok, s õrült dühbe hozzák a Tiszát, akit
42 III, 1892| kiszalad a buzgó Haluskákhoz s õrült lelkesedéssel felkiált: »
43 III, 1892| magas katedrája egyszerre õrült kalamajkát kezd táncolni...~
44 III, 1894| MÁGNÁSESKÜVŐK MOST ÉS A JÖVŐBEN~Õrült ütemben peregtek ma le a
45 III, 1895| után. Ki látott már ilyen õrült gólyát! Ötödszörre egy szép
46 III, 1895| haszonnal dolgozott, az ezresek õrült szaporaságban kölyköztek,
47 III, 1895| vagyis a hajó most már õrült gyorsasággal nyargal Budapest
|