Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1873| Nagyon sajnálom - de mondhatom, bármikor szívesen... ha
2 I, 1874| négyszemközt lenni.~- Pedig mondhatom kellemesen töltenéd vele...~-
3 I, 1877| keleti politika szirmai. Mondhatom, gyönyörű rózsaszál, amit
4 I, 1879| Engedje meg nagysád, de nem mondhatom meg.~Faggatott, miért.~-
5 I, 1879| világ elõtt, és bizonyosan mondhatom, hogy Vénusz istenasszony
6 I, 1879| tagra terjed.~Tapasztalásból mondhatom, hogy a kormánykörökben
7 I, 1879| Nagyon sajnálom, hogy én nem mondhatom azt e társalgás közben,
8 I, 1879| ismét hazafelé ballagtunk. Mondhatom bosszús voltam Piroskára,
9 II, 1912| maradjunk a szegedieknél. Mondhatom, hogy a nagy polgárváros
10 II, 1881| tud csak maradni, joggal mondhatom, képviselni választókat
11 II, 1881| Hát a galambok?~- Azt nem mondhatom meg, mert nem tudom; azt
12 II, 1882| Csupa békési pikantériák. Mondhatom, nagyon tapintatlan dolog
13 II, 1883| szemrehányó panasszal -, mondhatom jól csinálják az ország
14 II, 1883| lakom, ösmerem õket. Bizvást mondhatom, hogy senki sem akart nektek
15 II, 1882| prókátort, aki kipörli.~Nem mondhatom tovább, mert nem tudom,
16 II, 1884| tányérnyalóikat, panegiristáikat. S mondhatom, nagyon megbotránkoztam
17 II, 1884| választási küzdelemnek, mondhatom, hogyha a bírák korteskedtek,
18 II, 1883| harmadszori idejövetelére szól. De mondhatom, biztos arkánum.~- Ha hasznos
19 II, 1883| magam is tanulmányoztam, s mondhatom Önöknek, hogy részemrõl
20 II, 1883| tisztelt barátom« titulázta.~- Mondhatom, szép barátság! - mordult
21 II, 1884| a fele?~- De már azt nem mondhatom meg.~- Hát a többi segédek?~-
22 II, 1884| kegyelet az apám iránt. Hanem mondhatom, hogy százötven forint nagy
23 II, 1885| Azok a harmatos sóhajtások! Mondhatom, hogy eddig nagy embernek
24 II, 1885| vidéki úri házhoz, ahol, mondhatom, szívesen fogadták, tejbe-vajba
25 II, 1885| három barmot, no, én is mondhatom, hogy még sohasem láttam
26 II, 1885| temetve, többé elõ nem veszem. Mondhatom, egész temetõ már a fejem,
27 III, 1886| szívem rajta, hogy ki sem mondhatom.~Ez a csöpp poézis mintha
28 III, 1886| szétfrecsegett.~- Szép ember vagy, mondhatom. Gyönyörûséges rokon. Emlékezz
29 III, 1886| szabók és szatócsok közt.~És mondhatom önöknek, hogy a gazdagságnak
30 III, 1886| titkár úr elõterjesztéseit s mondhatom, egy igen kínos jelenetet
31 III, 1886| kecskepásztor, kovácslegény, csõsz s mondhatom sok bolondságot csináltál.~-
32 III, 1887| hogy Budapestet erõsítik, mondhatom, egészen alaptalan.«~Miután
33 III, 1887| lábbal lép fel (azt már nem mondhatom, hogy bal lábam nincs, de
34 III, 1887| õk hallották a hírlelést.~Mondhatom, hangulatkeltõ szcénák fejlõdtek
35 III, 1888| megrázta emberül a »szógáét«.~- Mondhatom, meg vagyok elégedve - ismétlé. -
36 III, 1888| latolgatta a tenyerén.~- Mondhatom, könnyû, mint a pehely.
37 III, 1888| mosollyal vallogatta ki:~- Nem mondhatom meg, szögrõl-végre. Mert
38 III, 1888| zsebkendõvel a külsõ zsebben. Mondhatom, nagyon csinosan nézett
39 III, 1889| ecset. Sok festékkel jár, mondhatom.~Lássunk most egyszer -
40 III, 1889| származású vagy. Bátran mondhatom meg, mert bizonyítja a könyv
41 III, 1889| Ez az asszony, ez érti, mondhatom, kiadósak az ételei.«~-
42 III, 1891| az Arany »Toldi«-ját, s mondhatom, tetszett neki.~- A többivel
43 III, 1891| Hízeleg a tudat, hogy azt mondhatom az illusztris és nem illusztris
44 III, 1891| nem tarthat sokáig. Elõre mondhatom, megjárod velem csúfosan.
45 III, 1893| érdeklõdést tanúsított irántam, s mondhatom, hogy hamis olajbarna szemei
46 III, 1894| Singer-Wolfner cég küldte? Mondhatom, elég lett volna az ízetlenkedésbõl
47 III, 1896| napig tartott a gyülekezés, mondhatom, jól összegyülekeztek, ember
|