Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1875| mint mindig - ájtatosan emlékszik meg a békérõl és annak kilátásba
2 I, 1877| Fehér asszonyára«. Aki nem emlékszik, annak én ugyan nem mondom
3 I, 1878| vallomása szerint senki sem emlékszik arra, hogy valaha színházba,
4 I, 1878| volna, de megint arra sem emlékszik halandó, hogy mind a három
5 I, 1878| arra még halandó lélek nem emlékszik, hogy valaha új cipõ lett
6 I, 1878| könyvtárt, az egész világ emlékszik, annak azonban, ki kötetenként
7 I, 1878| elõször, mióta a történelem emlékszik - mint fekélyes testrész,
8 I, 1879| õket közelebbrõl.~*~Aki még emlékszik a »Színházlátogatók« címû
9 I, 1879| mondtam róluk, aki pedig nem emlékszik, az úgysem érdemli meg,
10 I, 1880| melyeknek némelyike vezércikkben emlékszik meg e szomorú esetrõl, rossz
11 II, 1881| vette el; ma már senki sem emlékszik a nevére, pedig még él.
12 II, 1881| Apropos! Itt jut eszembe. Ki emlékszik önök közül az Erdélyi Mariette
13 II, 1882| férj barátjához s boldogan emlékszik vissza ama farsangra.~»A
14 II, 1882| is volt bankett, ha jól emlékszik, de azon még csak »egy forintot«
15 II, 1882| Hogy Kállay nem örömest emlékszik Szentendrére, azt 1875-ben
16 II, 1882| annyi hõse volt, hogy nem is emlékszik mindenikre!~Boldog nép!
17 II, 1882| vezeték- és keresztneveire emlékszik, azt is el tudná talán még
18 II, 1883| látni, amikre már senki sem emlékszik, vagy amelyeket még nem
19 II, 1883| fickó semmi részletre sem emlékszik. Ha látta volna, bizonyosan
20 II, 1883| lehetett a vízben. Biztosan emlékszik arra is, hogy barna szõrt
21 II, 1883| vallomásából már egy szóra sem emlékszik. »Igaz, hogy a mondott estén
22 II, 1883| határozottan megért valamit, vagy emlékszik valamire, akkor kap vérszemre,
23 II, 1884| Simor prímást neveltette. Emlékszik rá tisztelendõséged?~- Oh,
24 II, 1885| teremben még Madarász sem emlékszik.~Jó lett volna ide most
25 II, 1885| lett honvéddé s melegen emlékszik meg egyik rokonáról, Vadnay
26 II, 1885| Azokról a szomorú idõkrõl emlékszik meg a nagy Steinacker, amikor
27 II, 1885| Azokról a szomorú idõkrõl emlékszik meg a nagy Steinacker, amikor
28 III, 1886| hogy minden egyes fájára emlékszik, hol áll.~- Mi vagy? - szokta
29 III, 1886| hangon válaszolt, hogy úgy emlékszik, már eddig fel is függesztette
30 III, 1887| múltkori választásokra. Emlékszik?~- Hogyne emlékezném! A
31 III, 1887| emlékezném! A bukásra mindig emlékszik az ember.~- No, ha emlékszik,
32 III, 1887| emlékszik az ember.~- No, ha emlékszik, hát akkor tudhatja, hogy
33 III, 1887| megint; aki a múlt órára nem emlékszik. Eskü, kézcsapás, becsületszó
34 III, 1888| történelem csak az egy Nelsonra emlékszik, aki a világ valamennyi
35 III, 1888| Balassára még e sorok írója is emlékszik. Úgy élt kékkõi várában,
36 III, 1888| osztozkodni; végre is mindenik emlékszik a magáéra, s azt veszi el.
37 III, 1888| mosolyogva.~- Ejh, hát nem emlékszik? Én vagyok az a szolgabíró,
38 III, 1888| mióta a magyar történelem emlékszik, hogy a városok húzták a
39 III, 1888| év óta megjelent cikkre emlékszik. 1870 óta minden szónokról
40 III, 1889| beszédekre már senki sem emlékszik, azokat még egyszer el lehetne
41 III, 1891| Hm... régen volt; ki emlékszik már arra? Meglehet, hogy
42 III, 1892| Apponyi Albert meleg szavakkal emlékszik meg az elnök rokonszenves
43 III, 1893| egy asszonyé, csak arra emlékszik, amire akar. Ezért hiszi
44 III, 1893| Tisztelteti Papp Miklós! Emlékszik még az »Ébredés«-re? A Htobsa
45 III, 1894| Már az elejére senki sem emlékszik. Régen volt. Krajtsik megõszült,
46 III, 1895| bizonyos, hogy senki se emlékszik rá, hogy valaha fiatalon
47 III, 1895| bizonyos, hogy senki se emlékszik rá, hogy valaha fiatalon
|