Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1879| iszonyú módon, én Istenem!~Óh, ezen nõk!~Ha ön engem egy
2 I, 1879| vagy tán az õsz Csengery? Óh nem! Õ, ha nem csalódom,
3 I, 1879| Törökországért síkra szálljon.«~Óh, ti boldog hivatalosak és
4 I, 1880| és lelkiismeret nélkül.~Óh, Tisza Kálmánnak, a nap
5 I, 1880| Tisza Kálmán és kormánya! - Óh, nem volt az olyan csekély
6 I, 1880| ÚJDONSÁGOK II.]~Tegnapelőtt az »Óh, azok a férfiak!« című jóízű
7 I, 1880| rajta, mikor észrevette.~- Óh, jaj! hát hogy lehet pohárba[
8 I, 1880| többiekre és magukra nézve.~Óh azok érzik, érezniök kell,
9 II, 1884| förmedt fel ártatlan képpel.~- Óh, jaj! - vigyorgott rá gúnyosan
10 II, 1884| privát életbe is kihatnak. Óh, nem! Apponyi tart egy borsos
11 II, 1885| kibuggyantak a könnyek. - Óh! - kiáltottam fel -, ez
12 II, 1885| csapta össze a tenyereit.~- Óh, szegény, ártatlan méhecskéim!~-
13 II, 1885| van odabent a marhánál.~- Óh he szép! - kiáltá Beöthy
14 II, 1885| amint a tinókhoz ért. - Óh be fölséges ökörpalánták!
15 II, 1885| felkiáltás szalad ki a száján :~- Óh, be gyönyörû teremtés!~-
16 II, 1885| Nekem a modell tetszik. Óh, ez a Telepy... ez mindig
17 II, 1885| megállt lélegzetet venni: Óh, istenem, be magasan van!~
18 II, 1885| Vay, Szlávy, Apponyi«. Óh, istenem, istenem! Átment
19 II, 1885| kiált közbe nehányszor: »Óh, be szép!«~Azokról a szomorú
20 II, 1885| szolgáltatni igazságot. Óh dehogy, õ septemvir akar
21 II, 1885| komponált feliratot vésette: »óh, demokrata, ha tán eltulajdonítanád
22 II, 1885| elragadtatva kiált fel: »Óh beh szép!«~Csak egyetlen
23 III, 1886| szakadt volna meg benne.~- Óh jaj, hát már sohasem lát
24 III, 1886| mit fog a férjem mondani.~Óh, a diplomácia csupa gyöngédségbõl
25 III, 1887| számára szebb halált.~RICHARD~Óh, Edith!~BARANGHYNÉ~Én választottam,
26 III, 1888| hallgatom a világremekeket. Óh, én szerencsétlen, megsértettem
27 III, 1888| szegény falusi plébánosokkal.~Óh, igen eredeti dolog ez.
28 III, 1891| poézisnak, az idealizmusnak. Óh azok az asszonyok. Az ember
29 III, 1892| morogván:~- Dicsõség neked óh uram! Hogy immár letépted
30 III, 1892| egészen nyugodt lehetsz.~Óh, édes nyugalom... Ennek
31 III, 1893| miféle módosítás ellen. Óh, hány módosítást temetnek
32 III, 1893| hozod fel még a tieidet!~Óh, a falu, a falu, a hervadozó
33 III, 1893| nagyterembe tódultak ki; óh, micsoda üresség volt ott!
34 III, 1894| kápráztató fényt szórnak szerte. (Óh, hogy volt hozzá szívük
35 III, 1895| kis szöszke boglyos Nina.~Óh, azok a pici koporsók, amint
36 III, 1895| asszonyság szemei felragyogtak.~- Óh, be szép lenne, János.~Egy
37 III, 1895| arcát még szomorúbbá.~- Óh, azokat a szegény leányokat
38 III, 1895| és nem kiáltottak föl:~- Óh, ez valami csodálatos, természetellenes!~
39 III, 1895| nevettetek volna a jóslaton.~- Óh, óh a ruha se úgy áll rajta,
40 III, 1895| volna a jóslaton.~- Óh, óh a ruha se úgy áll rajta,
41 III, 1895| jelentek meg a látóhatáron? Óh, teljesen feledésbe ment
42 III, 1895| ellenzék többségben volt. Óh, csak haragudj, kedves Hegedüs
43 III, 1895| tette a számarányokat. (Óh, isten, te mégis a szabadelvû
44 III, 1895| Szegény Szapáry Gyula! Óh, szegény Szapáry Gyula!~
45 III, 1896| menyasszonya ripacsos volt...~- Óh, óh! - szörnyûködtek a jobboldalon. -
46 III, 1896| menyasszonya ripacsos volt...~- Óh, óh! - szörnyûködtek a jobboldalon. -
|