Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|        mindenki meggyõzõdését, ne engedje jogait semmi áron, s teljesítse
 2    I,  1874|    szerzők kizárólagos jogait, és engedje azután át a közönségnek.
 3    I,  1875|           forrassza s elágazni ne engedje.~Épp azért mondhatjuk ki
 4    I,  1875|         bátorsága, köszönjön le s engedje át helyét másoknak. Mi akarjuk
 5    I,  1875|           jó kívánságot oda, hogy engedje nekem az Úr megérnem azt
 6    I,  1877|        oldotta meg Oszmán pasa.~- Engedje megjegyeznem, hogy ön nagyon
 7    I,  1877|    Meghisszük Gyulai úrnak, hanem engedje meg, ezzel az »egy«-példával
 8    I,  1877|             Legyen ön engedékeny. Engedje az orosz ügynök urakat tenni
 9    I,  1878|          kisebb-nagyobb mértékben engedje benne részt venni. A nõ
10    I,  1878|      mélyen hallgat a sajtó. - De engedje meg mégis az »officiózus«,
11    I,  1879| táncközben megkérdezte nevemet.~- Engedje meg nagysád, de nem mondhatom
12    I,  1879|         ruhában?~- Az a Katica.~- Engedje meg, hogy följegyezhessem,
13    I,  1879|       bírói zártörést követ el.~*~Engedje meg a nagyméltóságú kormány,
14    I,  1879|     adhatunk kifejezést.~De ha ne engedje a Gondviselés a haza és
15    I,  1879|         akaratának végrehajtóját.~Engedje a gondviselés, hogy Tisza
16    I,  1879|        jövõ fölött õrködjék, s ne engedje lankasztani a színészet
17    I,  1879|          tehát egyebet, mint hogy engedje a gondviselés haladni és
18    I,  1879|           ön meg kiflinek - és ne engedje magát mindenféle lébe mártogatni,
19    I,  1879|          és csodás emelkedését.~- Engedje meg uram, de ... ön mégis
20    I,  1879|         is írja:~»Arra kérem Önt, engedje meg, hogy legyek én a szegedi
21    I,  1880|        hogy az nyilvános személy.~Engedje meg ön, fõkapitány úr, hogy
22    I,  1880|        ezt nem is tételezzük föl, engedje meg, ha csakis egy kis rossz
23    I,  1880|         hivatalból. Hanem viszont engedje meg a tisztelt laptárs,
24    I,  1880|          se kormányra nem jutunk, engedje meg, hogy tovább is küzdhessünk
25    I,  1880|          és csodás emelkedését.~- Engedje meg, uram, de... ön mégis
26   II,  1909| kisasszony! Ön protekciómat kéré. Engedje meg, hogy mielõtt szíves
27   II,  1882|         kívánta csütörtökön, hogy engedje el neki a király az érettségi
28   II,  1883|          felkiált:~- Elnök úr, ne engedje meg, hogy védencemet, Vogel
29   II,  1883|          szóra, amit beszéltek:~- Engedje meg, uram - így szólt X -,
30   II,  1883|        lehet ismerni. És már most engedje meg, hogy elmondjam egy
31   II,  1883|           hogy a várat kikémlelni engedje.~Mert a várnagy úr vára
32   II,  1884| tisztelegve köszönté s megkérte: »Engedje meg, hogy holnap bemutathassam
33   II,  1885|      sereg szónok kerülgeti, hogy engedje át a helyét. De az egy püspökségért
34   II,  1885|        azon kikötéssel: viszont õ engedje meg, hogy minél többször
35   II,  1885|        gondos kézzel útra bocsát.~Engedje el, kérem, az elõszót, mert
36  III,  1886|   nyomatott szervilizmust illeti, engedje meg tisztelt barátom, én
37  III,  1886|       Vilmos így kezdte beszédét: engedje meg tisztelt Ház, hogy »
38  III,  1887|        most mennék el hozzá: hogy engedje el azt az õ tizedrészét -
39  III,  1888|            de kérte a Házat, hogy engedje szólani Apponyit.~- Nem
40  III,  1888|          2-szor, hogy ilyen módon engedje át a tért az oppozíció a
41  III,  1888|        hangon rimánkodik hozzá:~- Engedje meg, Kegyelmes Uram, hogy
42  III,  1892|       azonban arra kérte a Házat, engedje beszélni Tisza Lászlót.~-
43  III,  1893|     nyúltam az általánosságokban, engedje meg a szíves olvasó, hogy
44  III,  1893|       való a magas diéta, hogy ne engedje. Abba töri övé fejet az
45  III,  1894|       akik arra üsztökélték, hogy engedje Szilágyit a sorsának, mire
46  III,  1895|      mondják: »Ez a mi patakunk«. Engedje az úristen õ szent felsége,