Rész, Esztendo/Fejezet
1 I, 1874| statisztikájának numerusai elevenen, mégpedig fegyveres őrizet
2 I, 1877| láttam, hogy Guszti bátyánk elevenen ír az eleven írókról, nem
3 I, 1878| hiányában a városi vésnöknél elevenen kimetszeni a Krisztust a
4 I, 1878| szittya, ha még ezek után elevenen hagyna innen elmenni!~De
5 I, 1878| ha el akarnak tõle venni, elevenen kell tõle elvenni.~Márpedig
6 II, 1912| nagy városban tán nincs is elevenen, hogy elkukorékolná az éjfélt,
7 II, 1881| meghalni, õk maradhatnak elevenen is, - mindössze meg kell
8 II, 1881| egérnek fáj-e jobban, ha elevenen megnyúzzák, vagy az elefántnak?~
9 II, 1882| jegyesek!~Durazzói Károly úr elevenen nem csinált annyi zajt,
10 II, 1882| minden ember megösmerje majd elevenen és ne adjon neki kölcsönt,
11 II, 1882| bárányok, hogy nem maradtak elevenen, mert okvetlenül megfagytak
12 II, 1882| Az ördög vigye el õket elevenen.~Talán nem is lehet a király
13 II, 1882| ütni nagy Germániában s elevenen illusztrálni a magyar sovinizmust,
14 II, 1882| látta azt a váci embert elevenen, aki így töprenkedék magában:~-
15 II, 1882| egy valóságos minisztert elevenen, délután talán egy híres
16 II, 1882| ide-oda, lásson egyet egyszer elevenen is.~Elutaztunk. Mondtam
17 II, 1882| Pestrõl? Ilyen üdén, ilyen elevenen?~- Lehetetlen! Igazán Pestrõl
18 II, 1882| fogják a szegényeket megsütni elevenen.~Erre még a szép Blaháné
19 II, 1883| akkor Hoitsy még mindig elevenen maradna?~És Jókai? Hátha
20 II, 1883| nem! A tanácskozó csángók elevenen kerültek ki a piros szobából.
21 II, 1883| egészen belejött, olyan elevenen riposztírozott, hogy csupa
22 II, 1883| se Bartók. Megérkeztek elevenen. Most már mindnyájan együtt
23 II, 1883| kimászni, hogy Szapáry is elevenen maradjon.~S itt a zátony!~
24 II, 1884| emberek se lépnek elõ egész elevenen, párbeszédjeik nem jellemzõk
25 II, 1883| Bittó ott izgett-mozgott elevenen, kellemteljesen aprózva
26 II, 1883| kötelessége volt!~Olyan elevenen festette Horányszky a nemes
27 II, 1883| a Tisza Kálmáné volt, ki elevenen vagdalgatta az egyes szónokokat,
28 II, 1884| vajon csakugyan él-e. Így elevenen úgyszólván nem valószínû.
29 II, 1884| ragyogott ki annak a képe elevenen. Még az is megtörtént, hogy
30 II, 1885| de bár volnának ezerben - elevenen.~Távolabb a tisztviselõi
31 II, 1885| Nendtvichcsel, Hermannal elevenen, éllel enyelgett, és olyan
32 III, 1886| Csernátonynál tartogat elevenen, s fizeti érte a kosztpénzt
33 III, 1886| Látod, hogy itt vagyok elevenen.~Hanem engem mégis érdekelt
34 III, 1886| vezérek közül, akit a fiatalok elevenen megettek.) A komolyabb státusférfiak
35 III, 1887| hátra.~A »Naplótöredékek« elevenen vannak írva, hiányzik belõlük
36 III, 1887| elbeszélésekbõl ismert, most ott van elevenen, s majd az egyik, majd a
37 III, 1888| azt tartotta róla, hogy elevenen fog a mennyországba menni.~
38 III, 1888| De majd ha fagy.~Olyan elevenen állott elõttem az álombeli
39 III, 1890| alattomosan, apró szemei elevenen csillognak, hol egészen
40 III, 1891| emlékszem e napokra. Még most is elevenen áll elõttem cselszövõ arcával
41 III, 1891| bosszútervet.~A bitorlót elevenen befalazták a fészekbe úgy,
42 III, 1892| csinosabb formáját megrajzolni, elevenen él e vonásával elõttünk.
43 III, 1894| az öreg Lloyd termeiben elevenen s fölfújt arcukról, fontoskodó
44 III, 1895| folytatta olyan ügyesen, elevenen és annyi elmeéllel s mégis
45 III, 1815| szobortársát, kit mi tegnap elevenen kísértünk ide. (Zajos, szûnni
46 III, 1896| Pichlert szeretné látni elevenen. Tízen is kérdezik udvariasan
|