Rész,  Esztendo/Fejezet

 1    I,  1874|         volt alkalmunk látni. Méltó szobor ez halhatatlan Petõfink
 2    I,  1878|        lehet: a holta után emelendõ szobor.~És bizonyára nem is vesztegette
 3    I,  1880|        gúnyos mosoly. Igen, igen, a szobor nevetett fel gúnyosan...~
 4    I,  1880|            sz., március 7.~A »MÁSIK SZOBOR«~Derék képviselõjét õs Szeged
 5    I,  1880|            lenne Szegeden a »másik« szobor. Mert egy már van, a Dugonicsé,
 6    I,  1880|          madarat kell a fekete tört szobor tetejébe tenni... Hadd röpködjön
 7    I,  1880|           ízléstelen!~Egy költséges szobor, szürke és fekete márványból,
 8    I,  1880|           sehol sem.~A fejfa vagy a szobor (akinek jut) kidõl a keskeny
 9   II,  1881|             véglegesen. Nincs olyan szobor s nem is lesz soha a világon,
10   II,  1881|             is (pedig az a legszebb szobor az országban) hibát találtak
11   II,  1881|        érdemes feljegyezni.)~- Szép szobor - mondja egy mameluk képviselõ,
12   II,  1882|            egy az állandó: a Hentzi szobor.~*~Ha Tisza Kálmán valamikor
13   II,  1882|      polgárháborúnak az emléke az a szobor ott a Szent György terén.
14   II,  1882|       meggyalázása a nemzetnek az a szobor, ne süssék a nemzet arcába
15   II,  1882|             jövendõ nemzedéket az a szobor ott a Szt. György terén.~*~
16   II,  1882|         nézte jó szemmel, hogy az a szobor ott van. A király, a miniszterelnök,
17   II,  1882|           szobra alatt, mivelhogy a szobor éppen az özvegy Ráczné háza
18   II,  1882|   megolvadna. Így most szilárd ez a szobor s megmarad egy darabig,
19   II,  1882|          beszél elég világosan ez a szobor? A koszorúk nehéz selyemszalagjaikkal
20   II,  1882|           fényes koszorú nyújtott a szobor lábánál.~Elandalodtak rajtuk:
21   II,  1882|         vagy talán nem is volt...~A szobor háta mögött volt egy piciny
22   II,  1882|           érezni, óhajtani tud az a szobor, s visszakívánta õt innen,
23   II,  1882|             e tündöklõ alak, ki már szobor volt, míg élt, itt a törpék,
24   II,  1882|            a nagy költõnek emelendõ szobor pénzalapjához. Ezennel megindítjuk
25   II,  1883|            Olyan volt ott, mint egy szobor. Pedig a rettenetes szónok
26   II,  1885|      harmadnapra.~De már akkor õ is szobor volt.~Ott feküdt hidegen,
27   II,  1885|             mellett, mint egy fehér szobor.~A többiek is nyugodtan
28   II,  1885|          kívánnának hozzá. - Csinos szobor! Szépen fogja magát kivenni
29   II,  1885|           sértem az urakat, ki ez a szobor?~- Schnierer Gyula - mondák.~-
30  III,  1886|           mintha õ maga is egy dülõ szobor lenne, s minden mondat után
31  III,  1887|        hátulsó ajtón, úgy ment el a szobor leleplezésére.~Eltelt egy
32  III,  1888|          mondják ki, melyik a remek szobor, s melyik érdemli a jutalmat.
33  III,  1888|       fergeteggel; megállt mint egy szobor, és nem mozdult; mereven,
34  III,  1890|        szavazással, sem gyûjtéssel.~Szobor hiszen elég áll a fõváros
35  III,  1890|               A 13 SZOBRA~Ott áll a szobor a koszorúval fenségesen...
36  III,  1890|             ahhoz, hogy a bitófából szobor legyen.~Hosszú utat tett
37  III,  1890|          keserítõ.~Ám most csak egy szobor lesz ott. Az kiáltani fog
38  III,  1890|      melynél aligha lesz szebb az a szobor, melyet most állítanak föl
39  III,  1891|             aroma el nem veszi.~Egy szobor, amit a hatalom állít föl,
40  III,  1891|      nagyobb szabású kitüntetések a szobor, az utcanév a halottaké (
41  III,  1892|     országos költségen felállítandó szobor, elmaradtak. Mert fokozatoknak
42  III,  1894|     Hieronymi mozdulatlan, mint egy szobor, de gondolatai elevenek
43  III,  1815| érdeklõdését. Olyan, mint egy fehér szobor a szomorú fehér arcával.
44  III,  1815|          mint egy fehér mozdulatlan szobor, mely egy édes arcra emlékeztet.~
45  III,  1815|            üres falak és a tér és a szobor, mely elhagyottan, némán