bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

50501  III,  1893    |                          tételeken, kezet fognak az átellenes párokkal, kacér
50502  III,  1893    |               költségvetéstõl, mint a tífusztól; az volt a mondás: »ha az ember
50503  III,  1893    |                 tífusztól; az volt a mondás: »ha az ember bele nem hal, jól
50504  III,  1893    |                        kormány olyan a két párt, az ellenzék és a saját pártja
50505  III,  1893    |                        de mindeniknek vajjal van az oldala megkenve. Sõt az
50506  III,  1893    |                          az oldala megkenve. Sõt az ellenzéki fele még simább.
50507  III,  1893    |                       ellenzéki fele még simább. Az ellenzék még jobban szórja
50508  III,  1893    |                    kõszegi királyválaszok miatt?~Az ördög legyen ebben az országban
50509  III,  1893    |                     miatt?~Az ördög legyen ebben az országban jós. Könnyebb
50510  III,  1893    |                        tanácsterembe.~De ott meg az unalom öli meg az embert.
50511  III,  1893    |                        ott meg az unalom öli meg az embert. Negyven-ötven alak
50512  III,  1893    |              kormánypárti oldalon végignyilallik az aggodalmas észrevétel: »
50513  III,  1893    |                       Egyetlen öregember ül fenn az egész hosszú vonalon, õsz
50514  III,  1893    |                         folyosókon)... Borzasztó az, hogy nincs kézirat!~Neki
50515  III,  1893    |                     valami bûbáj megkötve tartja az ellentmondás fúriáit, Wekerle
50516  III,  1893    |                            Mégiscsak jó mellette az a gróf Tisza Lajos.)~A király
50517  III,  1893    |                     miért mondom, hogy félek, ez az én politikám. A saját külön
50518  III,  1893    |                        nem adtam, nem is kértek. Az én papjaim okosabbak. Egy-kettõnek
50519  III,  1893    |                   szimenthali teheneket küldtem, az apát húsz öl fát kért, egynek
50520  III,  1893    |                         és levesznek a lábamról. Az pedig nagy élvezet. A gyönyörök
50521  III,  1893    |                           A gyönyörök eksztázisa az, Klári, mikor a miniszterek
50522  III,  1893    |                     mikor a miniszterek leveszik az embert a lábáról. Hozzá
50523  III,  1893    |                        történt. Nem komoly dolog az efféle. Ellenben a liberalizmus
50524  III,  1893    |                          ügye szent, a haza java az elsõ. Neked azt mint komoly
50525  III,  1893    |                         valamit óhajtasz, öreg.«~Az ember tartja magát még egy
50526  III,  1893    |                          bár vergõdve, hozod fel az ellenvetéseket. De mit magyarázom
50527  III,  1893    |                  Szilágyi gyakran kérdezõsködött az egészségem után, s gyöngéden
50528  III,  1893    |               megveregette a vállamat:~- Te vagy az én legkedvesebb juhocskám.
50529  III,  1893    |                         Szeretném - mondám -, de az adott szó, a papoknak adott
50530  III,  1893    |                     megszegném, mindjárt megütne az istennyila.~Darányi mosolygott,
50531  III,  1893    |                        Vigyázz, Menyus, vigyázz! Az Istennek bizonyára vannak
50532  III,  1893    |                 szoarékra, dinér-kre, lunchokre; az asszonyok, ezek a finom,
50533  III,  1893    |                         szeretetreméltóságukkal, az egyik még kacérkodott is
50534  III,  1893    |                     körül forgolódjék, Katánghy, az adhat önnek lakást.« Lakás!
50535  III,  1893    |                elszédültem e fényes életbe, ebbe az illatba, ebbe a raccsolásba,
50536  III,  1893    |                      fogja megtudni.~Két ujjamat az ég felé emeltem.~Erre a
50537  III,  1893    |                  odapillantottam újra, már akkor az egyik domborulat hiányzott,
50538  III,  1893    |                   elpirulva, s szemeit ájtatosan az égre emelve -, mert a férjem
50539  III,  1893    |                          emelve -, mert a férjem az ellenpárton van, õ az eretnekekkel
50540  III,  1893    |                     férjem az ellenpárton van, õ az eretnekekkel tart. Ezeket
50541  III,  1893    |                        eretnekekkel tart. Ezeket az olvasókat küldje el a leánykáinak,
50542  III,  1893    |                       vannak megszentelve. Emezt az ívet pedig írja alá!~Lehûlve,
50543  III,  1893    |                     Lehûlve, elképedve vettem át az ívet, mely így hangzott: »
50544  III,  1893    |                        ívet, mely így hangzott: »Az atya, a fiú, szentlélek
50545  III,  1893    |                           Mennyi kísértésnek van az ember kitéve ebben a politikában,
50546  III,  1893    |                       Kristófunkat ajánlottam, s az egyik miniszter azt jegyzé
50547  III,  1893    |                   Kristóf azonnal kineveztetett. Az én voksom a Kristóf kvalifikációja.~
50548  III,  1893    |                         késõbb azután belekerült az Irányi Dániel múzeumába -
50549  III,  1893    |                         esztendõben szellõztette az õ indítványait, mint te
50550  III,  1893    |                        de csak egy szóval se jut az eszébe, hogy kapacitáljon.~
50551  III,  1893    |                        nem gyûjt aláírásokat.~Ez az én hosszas hallgatásom története.
50552  III,  1893    |                   ellenzõ szavazata esetében, ha az alsóház többsége csekély
50553  III,  1893    |                   képviselõválasztás; amit pedig az isten fordítson el az országról.
50554  III,  1893    |                      pedig az isten fordítson el az országról. De azt hiszem,
50555  III,  1893    |                      nemzeti pártból, Apponyival az élükön, a liberális árnyalatból
50556  III,  1893    |                          Ezen a kombináción csak az változtathatna lényegesen,
50557  III,  1893    |                      aminthogy ez idõ szerint ez az egyetlen fekete pont a javaslatok
50558  III,  1893    |                        mert ehhez a háborúhoz is az a bizonyos három dolog kell,
50559  III,  1893    |                    mintsem hogy a nem engedéssel az egyházi ellenségekhez még
50560  III,  1893    |                       hogy a Wekerle-kormány nem az engedõ kormányok fajából
50561  III,  1893    |                        protestánsok részérõl, de az aligha verhet mélyebb hullámokat,
50562  III,  1893    |                          skrupulusokat csinálnak az otthon adott reverzálisokból.~
50563  III,  1893    |                        is simán mennek keresztül az egyházjogi reformok; de
50564  III,  1893    |                     tettek, harmincnégyre teszik az oppozíció többségét, amely
50565  III,  1893    |                         valamit le lehet faragni az egyenkinti kapacitással,
50566  III,  1893    |                        föllépésével egyenlíti ki az ellentéteket (ami okvetetlenül
50567  III,  1893    |                       történik apelláció - de ha az alsóházi többség impozáns
50568  III,  1893    |                   õnagyságának: »Pénteken jövök, az állomásnál kocsi várjon.
50569  III,  1893    |                         Mire a vonat berobogott, az indóház és a pályaudvar
50570  III,  1893    |                          tölti a nagyságos úr. S az országgyûlés már a múlt
50571  III,  1893    |                     foglalta el.~A fõtisztelendõ az ég felé fordította a szemeit.~-
50572  III,  1893    |                     fejét.~- Csak ne volna benne az a nagy lakásszükség! Szegény
50573  III,  1893    |                        egy nagy, tekergõs kígyó.~Az egyik kupéajtó nyomban kinyílt,
50574  III,  1893    |                          Anteus a földtõl nyerte az õ erejét, nagyságod ereje
50575  III,  1893    |                          mi azt, hogy a politika az exigenciák tudománya, és
50576  III,  1893    |                         Lehet-e ez másképp most, az egyház szorongatott állapotában?~
50577  III,  1893    |                         hangján és gesztusaival. Az emberek szája tátva maradt.
50578  III,  1893    |                         küldi maga helyett, hogy az õ hangján beszéljen. Megbecsülhetetlen
50579  III,  1893    |                Megbecsülhetetlen egy ember! Csak az akár, hogy a különbözõ ábrázatokat
50580  III,  1893    |                       volna tökéletes.~- Halljuk az igazi Katánghyt! - kiáltá
50581  III,  1893    |                alteregójával szerzett. - Halljuk az igazi Katánghyt!~De az igazi
50582  III,  1893    |                   Halljuk az igazi Katánghyt!~De az igazi Katánghy már ekkor
50583  III,  1893    |                      Szent Isten, Menyus - mondá az asszony ijedten - de rosszul
50584  III,  1893    |                        éjjel is dolgoztunk. Azok az átkozott bizottságok!~-
50585  III,  1893    |           megsemmisítettük a hódsági mandátumot? Az volt csak a nagy munka!
50586  III,  1893    |                          Ah, Klára, te nem érted az ilyeneket. Hát nincs-e valami
50587  III,  1893    |                         Nincs semmi fontos, csak az, hogy a »Mameluk« orrából
50588  III,  1893    |                          összevissza marcangolja az embereket. Rémület van az
50589  III,  1893    |                        az embereket. Rémület van az egész házban.~A Mameluk
50590  III,  1893    |                      mert Mackó úr szabadon járt az udvaron és az ámbitusokon),
50591  III,  1893    |                      szabadon járt az udvaron és az ámbitusokon), nevezték el
50592  III,  1893    |                    senkit se bántott, míg a lánc az orrában volt és lenyûgözte,
50593  III,  1893    |                      kiesett a lánc. Már most mi az ördögöt csináljunk?~- Valóságos
50594  III,  1893    |                        puskával végzik dolgaikat az udvaron, a gyerekeket pedig
50595  III,  1893    |                     lehetne illeszteni a karikát az orrába? Hiszen voltak már
50596  III,  1893    |                          Fenyvessy Ferenccel (de az ünnepélyes eljegyzés csak
50597  III,  1893    |                         lesz, hír szerint, mikor az intendánsi kinevezése megjelenik),
50598  III,  1893    |                          kocsi mellett lovagolt.~Az ablakok mindenütt megnyíltak,
50599  III,  1893    |                     mindenütt megnyíltak, amerre az impozáns menet elhaladott,
50600  III,  1893    |                       amit a vendégképviselõ még az oktalan állatokra is kiterjesztett,
50601  III,  1893    |                     kakasok hangját. Nosza, erre az egész utca kakasai elkezdtek
50602  III,  1893    |                     felelgetni, tévedésbe ejtvén az idõ felõl - mert még csak
50603  III,  1893    |                          két mozsarat sütött el, az apró Katánghy úrfiak pedig
50604  III,  1893    |                         közönséget a termekbe, s az inasok sódart és konyakot
50605  III,  1893    |               triccs-traccsban lehetett érinteni az országos dolgokat.~A valutára
50606  III,  1893    |                 bólingatott hófehér fejével.~- Õ az, õ! Tudtam én, hogy eljön,
50607  III,  1893    |                       kupicából.~- Kit zártak el az angolok?~- Hát õt... a Wekerlét...
50608  III,  1893    |                         De elõjött.~- Régen volt az, Fortány bácsi!~De az öreg,
50609  III,  1893    |                       volt az, Fortány bácsi!~De az öreg, kinek fejében összefoly
50610  III,  1893    |                         már a múlt a jelennel, s az eltûnt évek csak mint kurta
50611  III,  1893    |                   rettenetes szerencséje van. Én az olyan szerencsével mindjárt
50612  III,  1893    |                       állnék Monacónál idébb. Ez az udvartartás is! Mernék fogadni,
50613  III,  1893    |                         két év múlva ideköltözik az udvar Budára, úgy, hogy
50614  III,  1893    |                        se megy többé.~- No, csak az kellene még - szólt közbe
50615  III,  1893    |                  derekabb ember, mint kellene.~- Az úgy van - vágott közbe dr.
50616  III,  1893    |                      szivardobozt hordott körül, az ellenzék magatartására volt
50617  III,  1893    |                     magatartására volt kíváncsi, az egyházjogi reformokkal szemben.~-
50618  III,  1893    |                egyházjogi reformokkal szemben.~- Az ellenzék - felelte Katánghy -
50619  III,  1893    |                   praktikája.~- Mert higgyék meg az urak - mondá ingerülten -,
50620  III,  1893    |                       urak - mondá ingerülten -, az öregnek még mindig nagy
50621  III,  1893    |                   embereket küldene fel Tiszánál az országgyûlésre. Tisza befolyása
50622  III,  1893    |                       dézsát aztán ki kell tenni az udvarra. A »Mameluk« messzirõl
50623  III,  1893    |                        Bessenyei kidugja a fejét az ablakon, s a nõstény medve
50624  III,  1893    |                     vissza lehet tenni a karikát az orrába.~De a dolog balul
50625  III,  1893    |                          egyszer a láncos karika az orrából, azt soha többé
50626  III,  1893    |                          a kerületbe kibocsátva. Az egész város lázas izgatottsággal
50627  III,  1893(76)|                         azaz ma reggel) elmentem az apátplébános úr gazdasszonyához,
50628  III,  1893(76)|             ingmandzsettáját kértem tőle. S íme, az egyiken csakugyan megtaláltam
50629  III,  1894    |                       nõhet ekkorára. Jókai volt az utolsó példány. Be lehet
50630  III,  1894    |                       Kicsike talaj jut már csak az íróknak; a költés mester­
50631  III,  1894    |                       szem rajta függött. Amikor az érdeklõdés minden nedvét
50632  III,  1894    |                          Márton. Sõt valljuk meg az igazat, Prottman bácsi is
50633  III,  1894    |                          csak mesélgetniök lehet az íróknak és az nem elég.
50634  III,  1894    |                 mesélgetniök lehet az íróknak és az nem elég. Jókai népszerûségére
50635  III,  1894    |                      nyomatott ötlete is bejárta az országot, s ez népszerûsítette
50636  III,  1894    |                        találó szerkesztõi üzenet az »Üstökös«-ben tovább keringett
50637  III,  1894    |                    Üstökös«-ben tovább keringett az olvasók figyelme elõtt,
50638  III,  1894    |                körülbelül tíz év elõtt képekkel. Az elsõ számban természetesen
50639  III,  1894    |                          író a földtekén, megvan az a bohém-vér, hogy szereti
50640  III,  1894    |                          hogy nem írta meg, csak az utolsó napokban. De az illusztráció
50641  III,  1894    |                      csak az utolsó napokban. De az illusztráció hozzá már elõbb
50642  III,  1894    |                          elsõ fejezetét, melyben az van kedvesen elõadva, hogy
50643  III,  1894    |                           s érzékeny búcsút vett az õ jámbor hitvesétõl.~A szöveget
50644  III,  1894    |                    mekkora lett a megrökönyödés, az ijedelem, amint egyszerre
50645  III,  1894    |                           Elvesztünk! hörgé. Oh, az a szamár piktor! Oh, az
50646  III,  1894    |                          az a szamár piktor! Oh, az a piktor! Jaj, már most
50647  III,  1894    |                      kell vágatni tanácsoltam.~- Az lehetetlen. Holnap meg kell
50648  III,  1894    |                        kell a képet dobni!~- No, az meg éppen nem lehet, illusztrált
50649  III,  1894    |                ellentmondás van. Már most lõttek az egész vállalatnak.~Az öregúr
50650  III,  1894    |                     lõttek az egész vállalatnak.~Az öregúr átnézi a szöveget,
50651  III,  1894    |                       hiba, nagy hiba. Én vagyok az oka, nem a piktor. Engem
50652  III,  1894    |                          mire Jókai kezébe vette az õ csodálatos kalamusát és
50653  III,  1894    |                     politika. S mire megöregszik az ember, kiokosodik belõle
50654  III,  1894    |                         ban, mint vezércikkíró s az »Üstökös«-ben fölséges humorú
50655  III,  1894    |                          Zebulonjával részt vett az aktuális politikai szóharcokban
50656  III,  1894    |                         mindinkább elhallgatott. Az »Üstökös«-sel elenyészett
50657  III,  1894    |                  ravaszságával sokszor megmondta az igazat, a »Hon«-nal pedig
50658  III,  1894    |                          tarka-barka meséket szõ az ellenzéki szónokok beszéde
50659  III,  1894    |                        mikor látja, hogy pártja (az a bizonyos erdõ) feláll,
50660  III,  1894    |                        foglalkoztatják, amennyit az ottani trécselésekbõl elméjében
50661  III,  1894    |                        is politikus. Annyira nem az, hogy a lapok politikai
50662  III,  1894    |                         csak elvétve olvassa el. Az apró cselszövények, személyi
50663  III,  1894    |                        ételhez savanyú arcot, de az asztaltársak kedvéért õ
50664  III,  1894    |          regényfolytatást adja át (melyet otthon az ülés elõtt megírt), azután
50665  III,  1894    |                 barátságos, egyszerû, szerény. Õ az egyetlen ember, akinek nincsen
50666  III,  1894    |                     nyolcszor kelljen elbeszélni az álmaimat reggelenkint? Egyszer
50667  III,  1894    |                       Apage satanas!«~Boldog, ha az ülésekrõl a végük elõtt
50668  III,  1894    |                          csodálatos látást adott az isteni végzés. Van annak
50669  III,  1894    |                      letettem elmosolyodva, mint az olyan ember, aki hamar észreveszi,
50670  III,  1894    |                       nyelv, annyira természetes az észjárás, mintha a magamé
50671  III,  1894    |                       csinálom szakadatlan, mint az õsmesékben, mikor az anyai
50672  III,  1894    |                        mint az õsmesékben, mikor az anyai szó igézete megfog
50673  III,  1894    |                      múlva, ha újra elém vetõdik az a tíz-húsz sor, csüggedten
50674  III,  1894    |                       családom elõtt, mint mikor az új ruhát felpróbálják, hogy
50675  III,  1894    |                  Behívattam a Zsuzsi szakácsnét, az a gyanúm volt, hogy a kéziratomat
50676  III,  1894    |                      vállat vont.~- Hát csak tud az ember egyet-mást, felelte.
50677  III,  1894    |                    huszárkapitány hol szedte fel az én dolgaimat?~- Hja, annak
50678  III,  1894    |                      dolgaimat?~- Hja, annak meg az édesanyja egy hercegasszonynak
50679  III,  1894    |                          A Jókai-kultusz befutja az országot, terjeng, elterpeszkedik,
50680  III,  1894    |                      bengáli fény világítaná meg az alakját és abban õt mindenki
50681  III,  1894    |                       többiek) s még bizonyosabb az, hogy semmi újat sem tudok
50682  III,  1894    |                      valaki, aki ne tudná! Talán az esztétika faparipájára ülve
50683  III,  1894    |                         fejtegessem, hogyan kell az ihlet szilaj csikóját lovagolni?
50684  III,  1894    |                  Nevetséges! Mondta-e már valaki az erdõnek: »Csitt, erdõ, ne
50685  III,  1894    |                         éppenúgy tarkítják, mint az õ költészetét színes gondolatok.~
50686  III,  1894    |                         a marmancs. Mintha, amit az emberek összeálmodtak, millió
50687  III,  1894    |                    millió ember millió éjszakán, az anyaföld azt mind beszíná
50688  III,  1894    |                        csak elkezdenének ezekbõl az álmokból csodálatos, édes
50689  III,  1894    |                          olyat Jókairól, ami már az önök fejében ne járt volna.
50690  III,  1894    |                       önöket szakítani Jókaitól. Az írók e hatalmát hasztalan
50691  III,  1894    |                    engedelmes szelleme van, mint az Aladin lámpájáé. Ha hívom
50692  III,  1894    |                    ellenben egyelõre hagyja itt (az majd magától is oda talál).~
50693  III,  1894    |              folyóirataink mind elenyésztek, ti. az eredeti példányokban, ami
50694  III,  1894    |                     dolgoknak a XIX-ik századból az úgynevezett Jókai-mítosz.~
50695  III,  1894    |                           eldönthetetlen kérdés. Az általános feljegyzések szerint
50696  III,  1894    |                       Igen sok adat van erre, de az adatok igen furcsák s éppen
50697  III,  1894    |                          írhatta. De itt viszont az a kérdés tolakodik fel,
50698  III,  1894    |                        egy ember írta e mûveket. Az akkori hiányos és felületes
50699  III,  1894    |                        és felületes világban még az Akadémián is megesett, hogy
50700  III,  1894    |                Komáromban született 1825-ben, de az semmi esetre se lehetett
50701  III,  1894    |                         semmi esetre se lehetett az, akit 1892-ben Oravicán
50702  III,  1894    |                        meg képviselõnek; vagy ha az volt, semmi esetre sem írhatta
50703  III,  1894    |                  regényeket ír, de ez megint nem az lehetett, akinek mûveire
50704  III,  1894    |                   svábhegyi szõlõjében. No, hogy az a gyöngédlelkû költõ valamikor
50705  III,  1894    |                          aki elsõnek fedezte fel az Androméda csillagot s végre
50706  III,  1894    |                    amelybõl megállapítható, hogy az egyik szenvedélyes játékos
50707  III,  1894    |                        élt, két fejjel képzelték az emberek, minthogy egy fejjel
50708  III,  1894    |                  következik ebbõl? Bizonyára nem az, hogy két feje volt, mert
50709  III,  1894    |                      sohase voltak. Hanem inkább az következik, hogy az egész
50710  III,  1894    |                       inkább az következik, hogy az egész Jókai egy képzelt
50711  III,  1894    |                          falura valók, de Jókai, az igazi Jókai, akit e mûvek
50712  III,  1894    |              keletkezhettek hát e tündérkönyvek, az egy más kérdés, de kívül
50713  III,  1894    |                      méltóztassanak elhinni, nem az akadémikusokat akartam kigúnyolni,
50714  III,  1894    |                       amit leírt?~Hiszen a szíve az mindig ott van vele, a kimeríthetlen
50715  III,  1894    |                       sem látja, de õ lát velük.~AZ EMBERI KOR LEGVÉGSŐ HATÁRAI~
50716  III,  1894    |                  rettenetes gyilkos felmentetett az ölés gyanúja alól. Ez a
50717  III,  1894    |                értekeztek már a tudós urak, csak az én kedvenc tárgyamat hagyták
50718  III,  1894    |                         hagyták figyelmen kívül, az emberi élet véghatárát.~
50719  III,  1894    |                          Tisza meghosszabbította az országgyûlési ciklusokat,
50720  III,  1894    |                          a reménység, hogy talán az emberi életet is meg lehetne
50721  III,  1894    |                   kétszeresét nem élné meg annak az idõnek, ameddig növekszik.
50722  III,  1894    |                        ideje van körülnézni ezen az árnyékvilágon, csak az ember
50723  III,  1894    |                      ezen az árnyékvilágon, csak az ember nõ húsz esztendeig
50724  III,  1894    |                         Bizonyos e szerint, hogy az ember meg van rövidítve,
50725  III,  1894    |                       hihetõleg kiadta neki, ami az övé, s ha mégis elkallódott
50726  III,  1894    |                         mon­dani több mint fele) az életidejébõl, azt az orvosnak
50727  III,  1894    |                       fele) az életidejébõl, azt az orvosnak kellene megkeresni,
50728  III,  1894    |                       odakünn marad a konyhában. Az életrend és az emberi táplálék
50729  III,  1894    |                        konyhában. Az életrend és az emberi táplálék rövidíti
50730  III,  1894    |                         svihákok vagy ábrándozók az életelixírt kutatták, senkinek
50731  III,  1894    |                       senkinek sem jutott eszébe az emberi természetet tanulmányozni
50732  III,  1894    |                          tanulmányozni s elvetni az alkalmatlan táplálékot,
50733  III,  1894    |                          mártás. Ki találta fel? Az isten tudja. Talán egy ambiciózus
50734  III,  1894    |                    asszony? Bánja is azt valaki. Az étel megvan, fõzik, eszik,
50735  III,  1894    |                          sem fecsérel könnyebben az ember, mint a saját életidejét.~
50736  III,  1894    |                        bizonyára úgy vannak adva az embernek, mint a többi tagok,
50737  III,  1894    |                         mint a többi tagok, mint az orr, fül stb., hogy kitartsanak,
50738  III,  1894    |                          fel a szolgálatot. Mire az ember eléri az ötven évet,
50739  III,  1894    |                 szolgálatot. Mire az ember eléri az ötven évet, a harminckét
50740  III,  1894    |                szolgájából csak egy-kettõ marad.~Az egész dienerschaft innen-onnan
50741  III,  1894    |                         dienerschaft innen-onnan az »ördögé«, egy része magától
50742  III,  1894    |             alkalmatlantól erõszakosan válik meg az ember.~A forró levesek és
50743  III,  1894    |                    átcsap a koszt reformálására (az lesz ám csak a nehéz reform,
50744  III,  1894    |                         csak a nehéz reform, nem az egyházjogi) ki tudja, milyen
50745  III,  1894    |                          milyen csodák történnek az emberrel, s mennyire kitágul
50746  III,  1894    |                     emberrel, s mennyire kitágul az életkor legvégsõ határa,
50747  III,  1894    |                        Ámbátor a legenda szerint az ember életkora már eddigelé
50748  III,  1894    |                        Mert azt mondják úgy volt az, hogy mikor az isten az
50749  III,  1894    |                          úgy volt az, hogy mikor az isten az embert leküldte
50750  III,  1894    |                          az, hogy mikor az isten az embert leküldte a paradicsomból
50751  III,  1894    |                      egyszersmind megszabta neki az életkort.~Ezen audencia
50752  III,  1894    |                      pedig negyvenöt esztendeig.~Az ember fölszisszent, elkeseredett.
50753  III,  1894    |                 ellenvetést készült tenni, mikor az Úr egy kézintéssel elhallgattatá,
50754  III,  1894    |                        állott.~- Téged rendellek az ember szolgájává mondá az
50755  III,  1894    |                        az ember szolgájává mondá az Úr. Te is élj negyvenöt
50756  III,  1894    |                         Oh, istenem, istenem!~De az Úr õt sem engedte panaszhoz
50757  III,  1894    |                       kosztot, inkább átvállalom az éveid felét.~A szamár hálásan
50758  III,  1894    |                          szelíd szemeivel.~- Áll az alku - szólt aztán érzékenyen -,
50759  III,  1894    |                       még ma is látni a szamáron az elsõ ember keze keresztvonását.
50760  III,  1894    |               keresztvonását. A szamártól kapott az ember huszonkét egész és
50761  III,  1894    |                        hatvanhét esztendeje volt az embernek.~De a kapzsiság
50762  III,  1894    |                        legöregebb õsapánk õkelme az Úr közelébe, hol immár a
50763  III,  1894    |                         évei lettek megszabva.~- Az ember az én képemre van
50764  III,  1894    |                     lettek megszabva.~- Az ember az én képemre van teremtve,
50765  III,  1894    |                         képemre van teremtve, te az emberére. Azért alkottalak,
50766  III,  1894    |                     alkottalak, majom fiam, hogy az ember, akié az uralkodás,
50767  III,  1894    |                        fiam, hogy az ember, akié az uralkodás, sohasem bizakodhassék
50768  III,  1894    |                        pofát vágott:~- Oh, uram! Az nagyon sok! Ne kívánj tõlem
50769  III,  1894    |                           nem!~- Hallgass! mondá az Úr. Amit kimondtam, ki van
50770  III,  1894    |                       Amint a majom elkullogott, az ember õt is megállította:~
50771  III,  1894    |                          járni; hadd maradjon ez az én egyedüli privilégiumom
50772  III,  1894    |                     négykézláb, csak vállalja el az ember az évei felét, amivel
50773  III,  1894    |                        csak vállalja el az ember az évei felét, amivel az ember
50774  III,  1894    |                      ember az évei felét, amivel az ember évei most már kilencvenre
50775  III,  1894    |                         kilencvenre szaporodtak.~Az Úr a varjút szólította ezután
50776  III,  1894    |                      Amint meghallotta félfüllel az élelmes ember, hogy itt
50777  III,  1894    |                         egymás közt a többit. De az Úr észrevette a ravaszkodást
50778  III,  1894    |               haszonlesõt:~- Ádám, te trafikálsz az állatokkal! Takarodj rögtön
50779  III,  1894    |                          valóban kár is, mert ha az isten ki nem kergeti vala
50780  III,  1894    |                         fontosságú audienciáról, az ember itt könnyen összeharácsolhatott
50781  III,  1894    |                         csak kilencvenig vitte s az is szerencsétlen állatoktól
50782  III,  1894    |                    meglátszik egész a mai napig. Az istent nem lehet megcsalni.
50783  III,  1894    |                      istent nem lehet megcsalni. Az élet az igazi, kellemes
50784  III,  1894    |                         lehet megcsalni. Az élet az igazi, kellemes élet, emberhez
50785  III,  1894    |                       szamár évei jönnek; viseli az ember a terheket, az igát,
50786  III,  1894    |                      viseli az ember a terheket, az igát, dolgozik, fárad, töri
50787  III,  1894    |                        átvállalt évekkel.~ELŐSZÓ AZ EGYETEMES REGÉNYTÁR ALMANACHJA ~
50788  III,  1894    |                  EGYETEMES REGÉNYTÁR ALMANACHJA ~AZ 1895-ÖS ÉVRE C. KÖTETHEZ~
50789  III,  1894    |                           Ez a könyvecske, fiam, az Almanach, ahol évrõl-évre
50790  III,  1894    |                  szállást még mindig nem kaptam, az ördög vinné el ezt a millenáris
50791  III,  1894    |                        minden évben beinvitálnak az írói csoport közé egy kisasszonyt
50792  III,  1894    |                     Beniczky-Bajza Lenkét), hogy az urak illendõ dolgokról mesélgessenek.~
50793  III,  1894    |                          valamit Mikszáthról? Ez az, akit Bessenyei Feri tett
50794  III,  1894    |                          ami onnan látszik, hogy az oláhok megválasztották képviselõnek.
50795  III,  1894    |                       képviselõnek. Eddig õ írta az elõszavakat az Almanachba,
50796  III,  1894    |                      Eddig õ írta az elõszavakat az Almanachba, de az idén rávette
50797  III,  1894    |                    elõszavakat az Almanachba, de az idén rávette kiadóit, hogy
50798  III,  1894    |                          én írom s viszont, hogy az én dolgaimat õ írja, önöknek
50799  III,  1894    |                           Annak különben te vagy az oka, fiam, Klára. A te eszméd
50800  III,  1894    |                         te eszméd volt, hogy már az ülések megkezdése elõtt
50801  III,  1894    |                             Ott van Lukács Béla, az most államtitkárt keres.
50802  III,  1894    |                     gúnyos nyelveddel.~- Te vagy az egyetlen kormánypárti képviselõ -
50803  III,  1894    |                           Hiszen igaz, én voltam az egyetlen, akivel nem tárgyaltak,
50804  III,  1894    |                         rögtön találok szállást, az ördög feltol a poklából
50805  III,  1894    |                       Wolfner, hogy vállaljam el az elõszót. Megtagadtam. Hogy
50806  III,  1894    |                    esztétikával. Ide pedig mégis az volna szükséges. Nem, nem
50807  III,  1894    |                          meg, de meg kell lenni. Az Almanach nem jelenhet meg
50808  III,  1894    |                 beláthatja. Mikszáth sem írhatja az elõszót, mert õ már a tavalyi
50809  III,  1894    |                    vészjósló hangon, s rámcsapva az ajtót, eltávozott.~Néhány
50810  III,  1894    |                      Wekerle tartotta expozéját, az egész Ház bent volt a tanácsteremben,
50811  III,  1894    |                         eltûnõ reménynek. Mintha az egész világegyetem üres
50812  III,  1894    |                       vontatottan. Mi tetszik?~- Az elõszóért jöttem sóhajtott
50813  III,  1894    |                 csendesen.~- Miféle elõszóért?~- Az Almanachba.~- Ah, önt a
50814  III,  1894    |                       Mondhatom, elég lett volna az ízetlenkedésbõl ennyi is.
50815  III,  1894    |                kijelentettem, hogy nem írom meg.~Az idegen arcán fájdalmas,
50816  III,  1894    |                        Tekintete a farkaséból és az õzébõl volt összetéve.~Egyszerre
50817  III,  1894    |                      szempillámon és odatüzdelné az arcbõrömhöz. Még küzdöttem
50818  III,  1894    |                       arcbõrömhöz. Még küzdöttem az álom ellen, még hallani
50819  III,  1894    |                    Mihelyt felébred, írja meg ön az Almanachba az elõszót.~Igen,
50820  III,  1894    |                        írja meg ön az Almanachba az elõszót.~Igen, ezt kellett
50821  III,  1894    |                       kötelességérzet volt, hogy az elõszót meg kell írnom.
50822  III,  1894    |                 sarkantyúzott.~S amint vége volt az ülésnek s özönlöttek ki
50823  III,  1894    |                    nikkel filléreket, nekem csak az járt az eszemben, hogy ötvennégy
50824  III,  1894    |                   filléreket, nekem csak az járt az eszemben, hogy ötvennégy
50825  III,  1894    |                        van ugyan, de témám nincs az elõszóhoz. Ebben a percben
50826  III,  1894    |                      percben odaadtam volna mind az ötvennégy milliót egy jó
50827  III,  1894    |                       járt volna jövõ esztendõre az egész hadsereg mezítláb.~
50828  III,  1894    |                          sárkány, szinte porzott az út elõtte s lángot lehelt
50829  III,  1894    |                       már én Palira, csak mindig az elõszóra.~- Oh, nem azért
50830  III,  1894    |                          bizonyosan foglalkoztál az esztétikával is, mondj nekem
50831  III,  1894    |                       nekem egy jó témát, amirõl az íróknak írnék valami tanácsfélét.~
50832  III,  1894    |                        írnék valami tanácsfélét.~Az igazságügy-miniszter rám
50833  III,  1894    |                      Különben én sem foglalkozom az effélével. De mégis, ha
50834  III,  1894    |                          ha kodifikálnom kellene az esztétikát, egyetlen egy
50835  III,  1894    |                         törvényem.~- Hogy szólna az?~- Szamárságot írni nem
50836  III,  1894    |                          Károlykám, mi ér többet az irodalmi mesterségnél: a
50837  III,  1894    |                       talán futtában is elfognád az egeret valahogy, de egy
50838  III,  1894    |                      egyoldalúak vagyunk és hogy az az egy oldal is milyen oldal
50839  III,  1894    |                   egyoldalúak vagyunk és hogy az az egy oldal is milyen oldal
50840  III,  1894    |                  környezi a klubban. Szakasztott az õ itt, fiacskám, ami nálunk
50841  III,  1894    |                         raja röpködi körül. Csak az a különbség, hogy a mi kertünkben
50842  III,  1894    |                    elõzékenyen fogadott Wekerle. Az az ember ösztönszerûleg
50843  III,  1894    |                 elõzékenyen fogadott Wekerle. Az az ember ösztönszerûleg sejti,
50844  III,  1894    |                         mintha sohase érte volna az a szerencse, hogy valaki
50845  III,  1894    |                     szeretném.~S elmondtam híven az esetet, el nem hallgatva
50846  III,  1894    |                          Minthogy éppen ott állt az én tisztelt öreg bátyám
50847  III,  1894    |                          ismeretlen betegségekre az orvosságot s azt megnevezni
50848  III,  1894    |                       alkalmas esztétikai témát, az emberiség tudásának nagy
50849  III,  1894    |                   Megmondtam, hogy immár megírom az elõszót, sõt ez a legélénkebb
50850  III,  1894    |                 legélénkebb vágyam a világon, de az alkalmas témát kellene elõbb
50851  III,  1894    |                         tájon van?~Katánghy: Túl az országházon, egy kétemeletes
50852  III,  1894    |                          helyes, maga Gyulai Pál az. Nézzen bele a koponyájába;
50853  III,  1894    |                      koponya másik részébe, ahol az esztétikát tartja.~Katánghy:
50854  III,  1894    |                  Tartoztunk egy fölösleges úttal az ördögnek, ennyi az egész.
50855  III,  1894    |                         úttal az ördögnek, ennyi az egész. Térjen ön rögtön
50856  III,  1894    |                          uram, fölébredhet.~III. Az Előszó témája~Ah, Klári,
50857  III,  1894    |                     Klári, milyen boldogság volt az alvás. De mit beszélek alvásról.
50858  III,  1894    |                         alvásról. Nem alvás volt az, hanem egy tökéletesített
50859  III,  1894    |                          homlokomon. Elsõ szavam az volt:~- Hamar ide azt a
50860  III,  1894    |            megpillantottam a címét:~ »KIS KÁTÉ«~ Az elemi iskolák számára~ Írta~
50861  III,  1894    |                          Furcsa mondtam magamban az az egész indokolás igen
50862  III,  1894    |                       Furcsa mondtam magamban az az egész indokolás igen furcsa.
50863  III,  1894    |                       való volt utána ragasztani az indoklást? Mikor végre is
50864  III,  1894    |                     indoklást? Mikor végre is ez az indokolás se nem szükséges,
50865  III,  1894    |                      egyre sugdosta valami démon az istentelen gondolatokat.~-
50866  III,  1894    |                         fel -, milyen tökéletlen az egész. Mennyivel okosabb
50867  III,  1894    |                          volna, ha Mózes például az ötödik parancsolat, a »ne
50868  III,  1894    |               parancsolat, a »ne ölj« után teszi az indokolást. »Ne ölj hogy
50869  III,  1894    |                        Szilágyi, ha megtudja! Mi az, a Zichy Nándor beszédjét
50870  III,  1894    |                       beszédjét összetörni, vagy az Apponyijét, de tessék a
50871  III,  1894    |                       kiáltani lett volna kedvem az emberek után: »Hová siettek,
50872  III,  1894    |                  elfogott a kétely is. Megálltam az utcán, tûnõdve. Hátha csalódtam?
50873  III,  1894    |                      értelmeztem? Mert nem lehet az, ha rossz lenne, hogy senki
50874  III,  1894    |                  Világosság gyúlt ki a fejemben.~Az irodalom szempontjából kezdtem
50875  III,  1894    |                        úgy kell értelmezni, hogy az író-ember a saját irodalmi
50876  III,  1894    |                        át. S íme, szemembe ötlik az elsõ parancsolat: »Ne legyenek
50877  III,  1894    |                    kétségtelen. Ez már csakugyan az íróknak szól. Ne imádjátok
50878  III,  1894    |                       íróknak szól. Ne imádjátok az idegeneket, se Zolát, se
50879  III,  1894    |                        Tiszteld a saját atyádat!~Az elsõ parancsolat félremagyarázhatatlanul
50880  III,  1894    |                         benne van a világon, még az esztétika alapelvei is.~
50881  III,  1894    |                        is.~Lihegve nyargaltam át az egyes parancsolatokon.~Ne
50882  III,  1894    |                rémregények írói ellen szól, akik az összes szereplõ személyzetet
50883  III,  1894    |                     szereplõ személyzetet leölik az utolsó kötetben, de maguk
50884  III,  1894    |                     megtaláltam a széptani témát az Almanach részére. S milyen
50885  III,  1894    |                          mint fognak csodálkozni az írók, ha egész röviden odacsapom
50886  III,  1894    |                          megtaláltam (lévén csak az elsõ találás nehéz), most
50887  III,  1894    |                         egy szót se asszony, még az édesanyád elõtt sem, mert
50888  III,  1894    |                        édesanyád elõtt sem, mert az is szeret fecsegni.~K. M.~
50889  III,  1894    |                    megcsördülnek a garasok.« Ezt az orosz közmondást nem lehet
50890  III,  1894    |                      nekünk is szerencsénk, hogy az uralkodónk alapjában nagyon
50891  III,  1894    |                       évben többet költött, mint az elõbbiekben, megkezdi a
50892  III,  1894    |                  szekrény, mert ebbe jutnak azok az akták, amelyeket nem akar
50893  III,  1894    |                        ebben nagy gyöngédség van az illetõ személyek iránt,
50894  III,  1894    |                    illetõ személyek iránt, hanem az elõterjesztések a cseresznyefa-szekrénybe
50895  III,  1894    |                         s a hangzatos mûszó erre az eljárásra (bizonyosan a
50896  III,  1894    |                      aggodalom mutatkozott, hogy az egyházpolitikai javaslatok
50897  III,  1894    |                     körülményesen miként fogadta az odaérkezett orosz nagykövet
50898  III,  1894    |                        hogyan vitte õt ebéd után az Arany szarvba sétahajózásra
50899  III,  1894    |                      Arany szarvba sétahajózásra az Ausztria nevû állami gõzhajon...~
50900  III,  1894    |                            A király idáig jutván az olvasásban, bosszúsan aláhúzta
50901  III,  1894    |                         aláhúzta kék ceruzájával az utolsó sort, s odaírta gömbölyded
50902  III,  1894    |                       egzotikus fejedelem, pedig az is lehetne a kinézésére,
50903  III,  1894    |                     hanem ez egyszerûen a János, az öreg János, Vas vármegye
50904  III,  1894    |                     dolog ez! Hát hogy kerül ide az újságba János, nem lévén
50905  III,  1894    |                       aki sok embert lekaszabolt az ütközetekben, sem nagy állású
50906  III,  1894    |                         bodzafapuskákat faragott az alispánok apró gyerekeinek.~
50907  III,  1894    |                    megyei Kálmánnak alispán volt az apja, s János nem adta az
50908  III,  1894    |                        az apja, s János nem adta az alispánnál alább.~De mikor
50909  III,  1894    |                      lépcsõket, méltóságos uram. Az ördög vigye ezeket a lépcsõket...~
50910  III,  1894    |                     megyeház földszintjén, hanem az arcképét is lefesttette
50911  III,  1894    |                       Radó fõispán eljárása, aki az egyszerû hajdú vonásainak
50912  III,  1894    |                    vármegye levéltárában; lássák az unokák unokái, hogy a becsületes
50913  III,  1894    |                     herceg, gróf, vagy hadvezér.~Az öreg Ozoly, aki jelen volt,
50914  III,  1894    |                       azt hajtotta:~- Minek volt az? Minek az nekem már? Akkor
50915  III,  1894    |                             Minek volt az? Minek az nekem már? Akkor festetett
50916  III,  1894    |                   dicsõség késõn érkezik! Megvan az a bolond szokása.~De, hogy
50917  III,  1894    |                        egyáltalában megérkezett, az a hatalmas fõispán érdeme
50918  III,  1894    |                       csodákat mûvelt megyéjében az efféle ötletekkel. Képzelhetõ,
50919  III,  1894    |                         jóság ilyen gazdag érben az alacsonyak iránt. Az ilyenekben
50920  III,  1894    |                       érben az alacsonyak iránt. Az ilyenekben van a kormányzás
50921  III,  1894    |                     Ozoly bácsit azonban nemcsak az a kitüntetés érte hosszú
50922  III,  1894    |                       kezét, melyen rajta vagyon az ország karbunkulus gyûrûje,
50923  III,  1894    |                   hordaná a derekát, ha másrészt az öregség nem nyomná görbére.~
50924  III,  1894    |                  vármegyeház kapuja alatt s nézi az idõket csendes flegmával
50925  III,  1894    |                          János követ uraimékkal. Az volt még csak a nagy parádé!~
50926  III,  1894    |                          örökre a kapun Radó is, az Ernuszt komája, Vicispánok,
50927  III,  1894    |                          mint a hetek. De János, az mindig ott volt, most is
50928  III,  1894    |                tizenhetedik fõispánt.~De ha csak az emberek változtak volna!
50929  III,  1894    |                        vármegye. Csak ezzel volt az szép!~Az erdõ nevelte a
50930  III,  1894    |                         Csak ezzel volt az szép!~Az erdõ nevelte a zsiványt;
50931  III,  1894    |                      erdõ nevelte a zsiványt; de az erdõ meg is javította; benne
50932  III,  1894    |                      törvények jöttek, amelyeket az írnok urak leírnak kétfelé
50933  III,  1894    |                          alól s Teleszky István, az elõadó hozta a hóna alatt
50934  III,  1894    |                         örült és összegyûlt erre az ünnepélyes alkalomra, fej
50935  III,  1894    |                       vagy huszonöten. De mi ez? Az óriási párton meg sem látszik.
50936  III,  1894    |                     olyan lomha test többé.~Csak az elsõ pillanatban volt kellemetlen
50937  III,  1894    |                        Tibád), de a törzs maradt az egész országon végignyúló
50938  III,  1894    |                         fogyni. Szokatlan dolog! Az ördögbe is, ez már nem tréfa!
50939  III,  1894    |                       attól a pillanattól, mikor az erõmérõre kell lépnie.~Mindenféle
50940  III,  1894    |                        támadtak. A reverzálisok, az Anderlék, jósok, akik rémületet
50941  III,  1894    |                        Senki sem tudta, mi lehet az? Csodák, valóságos csodák
50942  III,  1894    |                        Hátha a halál szövetkezne az ellenzékkel! A jó öreg halál
50943  III,  1894    |                      elõvigyorgott messze balról az Eötvös széles arca, a két
50944  III,  1894    |                     legnagyobb ember ma a balon. Az arató tótok fején láttam
50945  III,  1894    |                          nagyobb súllyal bírnak.~Az ellenzék majdnem egészen
50946  III,  1894    |                       volt, mert híre járt, hogy az ellenzék akadályokat akar
50947  III,  1894    |                     polgári házasság. Pedig csak az kezdõdött, amivel a házasság
50948  III,  1894    |                      végzõdni szokott: a háború.~Az érdektelen napi teendõk
50949  III,  1894    |                      után Teleszky István lépett az elõadói székbe, a javaslatot
50950  III,  1894    |                    kezében.~Egyszerre megmozdult az egész Ház, s kitört az éljen-zúgás.
50951  III,  1894    |                megmozdult az egész Ház, s kitört az éljen-zúgás. Mátyás királyt
50952  III,  1894    |                         csõrében a jegygyûrûvel.~Az ellenzéken síri csend honolt,
50953  III,  1894    |                    különvéleményét is és letette az asztalra, hangzott fel túl
50954  III,  1894    |                          javaslatot annak idején az osztályok mellõzésével tûzetni
50955  III,  1894    |                           azalatt Szapáry László az olvasóját morzsolgatta a
50956  III,  1894    |                           hanem csak arról, hogy az osztályok mellõztessenek-e,
50957  III,  1894    |                      mamelukok meglepetve nézték az ellenzéki vezért, zaj keletkezett
50958  III,  1894    |                      keletkezett itt is, ott is, az elnök csak nagy csengetéssel
50959  III,  1894    |                   tárgyalást kíván, de maga volt az elsõ, aki nyugodtság híjával
50960  III,  1894    |                  feltehetõ a kérdés sza­vazásra. Az elnök feje izzadt, mogyorónyi
50961  III,  1894    |                         fordult.~S íme, ott állt az óriási jobb mezõ az õ hatalmas
50962  III,  1894    |                         állt az óriási jobb mezõ az õ hatalmas cédrusfáival,
50963  III,  1894    |                        mellel.~És balról is állt az egész hegy, csak közbül
50964  III,  1894    |                         üdv ráriadallá emelkedve az éljenzés, megrezgetve a
50965  III,  1894    |                  Mélységes csönd volt a felelet. Az öregúr, ki még ilyen idõket
50966  III,  1894    |                     fennhangon kérdé:~- Mi annak az oka, hogy senki se vállalja?~-
50967  III,  1894    |                   kigúnyolására maga vállalta el az egyik naplóbírálói «stallumot«.
50968  III,  1894    |                           Egyébiránt ma még csak az alelnököket, a háznagyot
50969  III,  1894    |                  ruhadarab, melynek egyik oldala az inggel érintkezik, a másik
50970  III,  1894    |                         a lajbli dilemmája, hogy az inghez tartsa-e magát, vagy
50971  III,  1894    |                        végre is van benne valami az oligarchából, az, hogy mindennap
50972  III,  1894    |                          valami az oligarchából, az, hogy mindennap borotválkozik
50973  III,  1894    |                       macska volt a mai szavazás az alelnökökre, ahol kitûnt,
50974  III,  1894    |                   tizenöt többségre számíthatnak az efféle kérdésnél. Mert jól
50975  III,  1894    |                       kérdésnél. Mert jól tudják az öreg mamelukok elbeszéléseibõl,
50976  III,  1894    |                           melyek elhomályosítják az »Eldorádó« kívánatosságait
50977  III,  1894    |                      szabadelvû pártban. Eleinte az volt a vélemény: »Az ingatlan
50978  III,  1894    |                     Eleinte az volt a vélemény: »Az ingatlan vagyonnak és az
50979  III,  1894    |                         Az ingatlan vagyonnak és az ingó képviselõnek nagyon
50980  III,  1894    |                    emelkedik a becse.« Úgy volt, az ingó képviselõk becsesek
50981  III,  1894    |                          Késõbb, mikor kiváltak, az ingatlan képviselõk lettek
50982  III,  1894    |                            János, János, vigyázz az egészségedre. Isten ments,
50983  III,  1894    |                        És sorba járta a termeket az izgató hír: »Jaj a Taddus,
50984  III,  1894    |                 restauráción. A háznagyi állásra az ellenzéktõl nyolc szavazatot
50985  III,  1894    |                szavazatot kapott Szilágyi Dezsõ. Az ilyen ártatlan jó kedélyre
50986  III,  1894    |                     Lassanként elfújja nyomaikat az idõ, a felejtés jön lopva,
50987  III,  1894    |                         amelyik úgy néz ki, mint az emberi szájban egy kiütött
50988  III,  1894    |                     szokatlanul, idegenül. Ennél az asztalnál tarokkozott Pongrácz,
50989  III,  1894    |                     ismerõs lépteket vél hallani az ember. Megrezzen. »Jönnek!
50990  III,  1894    |                           de nem õk jönnek, csak az öreg Ucsu tipeg-tapog s
50991  III,  1894    |                    kérdezgetik tõle jobbra-balra az ismerõsök: »Mi újság, Ucsukám?«,
50992  III,  1894    |                   szétfoszlott, mint a köd, csak az egyik falmelletti félasztalkánál
50993  III,  1894    |                     szaladó üstökébe kaparászván az ujjaival.~Hosszan nézi,
50994  III,  1894    |                       Tibád helyett. Olyan, mint az arabs regékben Ali Akbár,
50995  III,  1894    |                    láthatatlan lénnyel birkózik.~AZ EGYHÁZJOGI VITA febr. 20.~(
50996  III,  1894    |            véderõjavaslatot tárgyalták a Házban. Az utcai alakok közül felbukkan
50997  III,  1894    |                         ismeretes arc. Ugyanazok az emberek állnak ott. A Házba
50998  III,  1894    |                       Múzeum kávéháztól le egész az ország palotájáig. Jön kocsijában
50999  III,  1894    |                 szegletnél. Orkánszerû éljen zúg az egész vonalon izmosabban,
51000  III,  1894    |                        igazán a tavalyi utca ez?~Az utca! Mi igazán sohase adtunk