bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

51001  III,  1894    |                       adtunk valami nagyon sokat az utcára. De egy jelentõsége
51002  III,  1894    |                jelentõsége mégis van, hogy eddig az ellenzék támaszkodott rá.~
51003  III,  1894    |                        ellenzék támaszkodott rá.~Az ellenzék annyira rávetette
51004  III,  1894    |                     annyira rávetette volt magát az utcára, hogy úgy nézett
51005  III,  1894    |                          ki a kettõ együtt, mint az Aeskulap botján a patikákon
51006  III,  1894    |                         kiesett a kígyó kezébõl. Az Aeskulap is megvan. Ott
51007  III,  1894    |                     kapni, mindenki látni akarta az óriás csata kezdetét. Amelybõl
51008  III,  1894    |                        Nem lesz kivel verekedni. Az ellenség kevés.~Bent ünnepélyes
51009  III,  1894    |                   ünnepélyes csöndben lépett fel az elõadó Teleszky az emelvényre,
51010  III,  1894    |                    lépett fel az elõadó Teleszky az emelvényre, az okos villogó
51011  III,  1894    |                          Teleszky az emelvényre, az okos villogó szemû fekete
51012  III,  1894    |                      egyik versében jön sírjából az anya s megigazítja a gyermekek
51013  III,  1894    |                   pártfelei elõtt.~- Nem adom ki az országot a papoknak, punktum.
51014  III,  1894    |                         szót s ki sem eresztette az egész ülés alatt. Pedig
51015  III,  1894    |                         csak hosszúságára nézve, az Eötvös eszlári beszédjével,
51016  III,  1894    |                         a beszéd, mint a menüben az imbisz, volt abban sonkaszelet,
51017  III,  1894    |                    bírálta, de olyanformán, mint az Eötvös Károly embere, aki
51018  III,  1894    |                        Eötvös Károly embere, aki az összes egyházjogi javaslatokat
51019  III,  1894    |                       azok a hiányaik?~- Például az, hogy a tengeren született
51020  III,  1894    |                          el ne mulassza; ez volt az igazi cél mert elfogadván
51021  III,  1894    |                      állta a tõrszúrásokat, mert az a tõr hasonlított a bûvészek
51022  III,  1894    |                      csalafinta tõreihez, melyek az emberi testbe látszódnak
51023  III,  1894    |                         nyelébe tolódnak vissza.~AZ EGYHÁZJOGI VITA febr. 21.~(
51024  III,  1894    |                      abcúgjait, kik reggelenkint az ország háza elõtt meg szoktak
51025  III,  1894    |                          meg szoktak állni, hogy az érkezõ notabilitásokat lássák,
51026  III,  1894    |                  Magyarország megnyilatkozását s az egyes politikai egyéni­ségek
51027  III,  1894    |                      eltávolította a csoportokat az utcáról, akik azután a Múzeum
51028  III,  1894    |                       gróf Apponyi volt jelezve, az asszonyoknak ezen csodálatra
51029  III,  1894    |                          kellett Apponyira, mert az elsõ szónok Veszter Imre
51030  III,  1894    |                       nézett ki e padokból, mint az omladozó romokon kihajtott
51031  III,  1894    |                    romokon kihajtott üde növény. Az ember nem ritkán lát ilyet
51032  III,  1894    |                    csodálkozik, honnan nyerte ez az életkedvet.~Bátor, önérzetes
51033  III,  1894    |                   foghatott. Általában szokatlan az egész terrenum. Elvtársak
51034  III,  1894    |                       Szilágyi miniszteri székét az emberi kor szélsõ határán
51035  III,  1894    |                       már délutáni egy óra volt. Az volt a hit, hogy Apponyi
51036  III,  1894    |                         tényleg nagyon válogatós az idõben. Reggel tizenegy
51037  III,  1894    |                      mert úgymond, akkor gyûlnek az emberek, egy óra után szinte
51038  III,  1894    |                           mert akkor széledeznek az emberek. De most beszélt.
51039  III,  1894    |                          referáda keretébe. Azok az apró igénytelen vonások,
51040  III,  1894    |                    Andrássy szavait idézte, hogy az állam és egyház között a
51041  III,  1894    |             anyakönyvvezetését, mert kik lesznek az anyakönyvvezetõk kérdé gúnyosan.~-
51042  III,  1894    |                          keltve.~Majd õ vette át az anyakönyvvezetõk rajzolását
51043  III,  1894    |                anyakönyvvezetõk rajzolását s azt az eshetõséget, hogyan idegenedik
51044  III,  1894    |                 átöltözött szemináristák voltak.~AZ EGYHÁZJOGI VITA febr. 22.~(
51045  III,  1894    |                          Harmadik nap)~febr. 22.~Az országház környékén még
51046  III,  1894    |                          kik éppúgy nem szeretik az abcúgokat, mint a szabadelvûséget.
51047  III,  1894    |                       nem mûvelt.~- Hiszen éppen az, hogy mért nem mûvelt?~-
51048  III,  1894    |                          hogy mért nem mûvelt?~- Az egyszerûen onnan van - magyarázza
51049  III,  1894    |                       onnan van - magyarázza meg az egyik miniszter -, mert
51050  III,  1894    |                     egyik miniszter -, mert erre az állásra nem igen lehet megyés
51051  III,  1894    |                     beszivárgó cigarettafüsttel.~Az elsõ szónok Justh Gyula
51052  III,  1894    |                  megindult a Justh beszéde alatt az orra vére s ki kellett a
51053  III,  1894    |                        mennie öblögetni. Ez volt az elsõ vér a három napos csatában.~
51054  III,  1894    |                      mellette van a reformoknak, az utána való szónok lutheránus
51055  III,  1894    |                      javaslatnak. Egy lutheránus az Apponyi táborában! Valóságos
51056  III,  1894    |                     gondolkozó benyomását teszi. Az ember nem érti, mikor gondolkozik
51057  III,  1894    |                    szemei egy helyre szegezõdnek az ellenzék felé (mondják,
51058  III,  1894    |                        ellenzékiesen beszélt. De az idõ már elõre járt, s a
51059  III,  1894    |                          Szavazzunk!«~De hol van az még? Ha lesz is, soká lesz.
51060  III,  1894    |                           Ha lesz is, soká lesz. Az elnöki táblák még tele vannak
51061  III,  1894    |                      Ezek közt egy érdekes volt. Az Asbóth János sárga-fekete
51062  III,  1894    |                         variáció.~SZILÁGYI DEZSŐ~Az a férfiú, aki ma a Házban
51063  III,  1894    |                         elõször életében szólott az álszerénység banális frázisán »
51064  III,  1894    |                   álszerénység banális frázisán »az én csekély személyem«-rõl (
51065  III,  1894    |                           sõt mit fösvénykedjünk az igazság aprópénzével) túlságos
51066  III,  1894    |                aprópénzével) túlságos nagy ennek az országnak. A szék, amelybe
51067  III,  1894    |                        mindenütt megütötte magát az ajtó gerendájában, a csillárokban
51068  III,  1894    |                          lelket kapott örökségbe az istenektõl, a többi sok
51069  III,  1894    |                  mozgatják. Lelkében, mint ahogy az aggteleki barlangban, ágyúdörgésnek
51070  III,  1894    |                      emlegetni és csodálni ebben az országban, különösen a halála
51071  III,  1894    |                        tud simulni, kényelmetlen az ellenzéknek, amelyet fönséges
51072  III,  1894    |                     mindenkinek. Ha kezet szorít az emberrel, az is fáj, szinte
51073  III,  1894    |                        kezet szorít az emberrel, az is fáj, szinte összezúzza
51074  III,  1894    |                          A mi kabinetünknek most az a baja, hogy némely miniszterek
51075  III,  1894    |                        ez a legrosszabb politika az államférfiaknál. Ebbe pusztult
51076  III,  1894    |                        igazságát átérzik és csak az ellenzéknek óhajtanak tetszeni.~
51077  III,  1894    |                          nem érti meg Szilágyit. Az elefánt házakat hordoz a
51078  III,  1894    |                 hallgatta, hogy paskol bennünket az ellenzék. Ismét nagy morgás
51079  III,  1894    |                           még arra is való, hogy az ágai úgy nõjenek (ne csak
51080  III,  1894    |                gyümölcsöt most meghozza gazdagon az egyházjogi reformok kolosszális
51081  III,  1894    |                          eltaposni valamit, néha az egész országot szeretné
51082  III,  1894    |                        elõtt, mint bolygó fények az éjben. De ezek az igazságok
51083  III,  1894    |                         fények az éjben. De ezek az igazságok magosan vannak.
51084  III,  1894    |                         van összetéve!~Õ, akiben az emberiség boldogságának
51085  III,  1894    |                          viszonyban talán nem is az elõbbi ember többé.~Ha orosz
51086  III,  1894    |                        cár lenne, rögtön megadná az alkotmányt az orosz népnek
51087  III,  1894    |                     rögtön megadná az alkotmányt az orosz népnek mert ez az
51088  III,  1894    |                          az orosz népnek mert ez az õ erejét jelentené; de ha
51089  III,  1894    |                         minisztereit, mert ottan az az erõ. És ha fazekas lenne
51090  III,  1894    |                      minisztereit, mert ottan az az erõ. És ha fazekas lenne
51091  III,  1894    |                          neki életszüksége, hogy az erejét használja, így, vagy
51092  III,  1894    |                        úgy, amint lehet, ha csak az ártatlan fazekakon is. Erõt
51093  III,  1894    |                   körülötte levõk is érezzék ezt az erõt, ez az a csábító édesség,
51094  III,  1894    |                          érezzék ezt az erõt, ez az a csábító édesség, amit
51095  III,  1894    |                    mindenütt erõ, Szilágyi Dezsõ az erõ rabja. Az erõé, akinek
51096  III,  1894    |                     Szilágyi Dezsõ az erõ rabja. Az erõé, akinek ikertestvére
51097  III,  1894    |                     midõn elfogy a téma, s beáll az az ismeretes nyomasztó csend,
51098  III,  1894    |                        elfogy a téma, s beáll az az ismeretes nyomasztó csend,
51099  III,  1894    |                         világ nem hallott, nekem az egészen mindegy, én az állításodat
51100  III,  1894    |                     nekem az egészen mindegy, én az állításodat össze fogom
51101  III,  1894    |                         gondolatait és elmondaná az õserdõknek a saját mulatságára.~
51102  III,  1894    |                       mulatságból beszélt, hanem az õ nagy javaslata mellett
51103  III,  1894    |                   monumentális beszédet, melyben az egész szituációt annyira
51104  III,  1894    |                         gyõzte le. A szenvedély, az indulat a körmehegyét se
51105  III,  1894    |                       mind két kezére, amint hol az egyikkel, hol a másikkal
51106  III,  1894    |                    állítsatok még valamit!~Ezzel az ülés véget ért. A mamelukok
51107  III,  1894    |                       halljuk« gyõzedelmeskedjék az »eláll« felett, de a hangok
51108  III,  1894    |                         lehetett, hogy egyszerre az elnöki szék gazdátlanul
51109  III,  1894    |                  Izgatottan fordultak a gukkerek az összegomolyodott csoportozatok
51110  III,  1894    |                        magyaráztatni a Házban.~*~Az ülés bezárása után a figyelem
51111  III,  1894    |                         bezárása után a figyelem az imént egymással szemben
51112  III,  1894    |                rászolgált.~Wekerlének elsõ dolga az volt, hogy kiválassza tárcájából
51113  III,  1894    |                  folyosón legérdekesebb pillanat az volt, mikor Wekerle Szapáry
51114  III,  1894    |                          Wekerle... (értve ezzel az iménti mélyrevágó riposztot).~
51115  III,  1894    |                        habja.~Azt szedegették le az ülés elején Szapáry és Szilágyi
51116  III,  1894    |                     üstben.~Pulszky Ágoston volt az elsõ szónok; Horváth Gyula
51117  III,  1894    |                      szónok; Horváth Gyula pedig az utolsó. Közbül jött (dicsértessék
51118  III,  1894    |                  Krisztus) Hortoványi József, de az õ beszédével nem foglalkozunk,
51119  III,  1894    |                       szabó remekét, azt mondják az emberek:~- Ez a Guszti milyen
51120  III,  1894    |                       óra alatt maga alá beszéli az államtitkári széket. (Ámbátor
51121  III,  1894    |                beszédeivel is.)~Okul a példán és az emberek véleményén Pulszky
51122  III,  1894    |                        ötletgazdagsággal üt szét az ellenzék szónokai közt,
51123  III,  1894    |                         élvezet õt hallgatni, de az emberek elégedetlenül csóválják
51124  III,  1894    |                  Egyszóval Pulszky Ágoston talán az egyetlen ember, aki kevesebbre
51125  III,  1894    |                       aki kevesebbre becsültetik az értékénél ebben a parlamentben;
51126  III,  1894    |                  politikusok már »államférfiak«, az egészséges elme pedig a
51127  III,  1894    |                        csak a legokosabb lények, az emberek szenvednek ilyenfajta
51128  III,  1894    |                    Pulszky Ágoston miért vétetik az értékénél kisebbre?~Hát
51129  III,  1894    |                      klubban egyre jár-kel, mint az eleven ezüst, keresi Gajárit,
51130  III,  1894    |                   párttal. A párt keserve, bajai az õ szívét fekszik meg legjobban
51131  III,  1894    |                       legjobban s örökkön-örökké az ellenség legyõzésén jár
51132  III,  1894    |                          ellenség legyõzésén jár az esze. Ezer mondanivalója
51133  III,  1894    |                        legnyíltabb ember, akinek az van a nyelvén, ami a szívén
51134  III,  1894    |                    nyelvén, ami a szívén s mégis az intrikus színében mutatja
51135  III,  1894    |                         örökös sürgés-forgása és az a rossz szokás, hogy a legközönyösebb
51136  III,  1894    |                      lanszírozná is:~- A poloska az én tanácsom folytán lett
51137  III,  1894    |                      folytán lett teremtve.~Ezek az okok, amiért ez a kiváló
51138  III,  1894    |                         polcra emelkedni (dacára az emberanyag-hiánynak), amely
51139  III,  1894    |                        amely õt megilletné. Mert az emberek felületesen ítélnek
51140  III,  1894    |                          Pedig mennyire szeretne az lenni.~Hiszen mindent megpróbált.
51141  III,  1894    |                          azt gondolta magában:~- Az ördög vigye ezt a pártot.
51142  III,  1894    |                         csinált, nyert és nyert. Az emberek pedig azt mondták:~-
51143  III,  1894    |                          István beszélt volna.~*~Az ülés utolsó részét Horváth
51144  III,  1894    |                          igen sokszor, mikor még az fejlõdõben volt; azóta már
51145  III,  1894    |                       már beösmeri azt mindenki, az elsõ embertõl kezdve az
51146  III,  1894    |                          az elsõ embertõl kezdve az utolsóig (de én sem a jámbor
51147  III,  1894    |                       sem a jámbor Bergert értem az utolsó alatt).~Horváth Gyula
51148  III,  1894    |                          Könnyû azért volt, mert az antiliberálisok (az õ pártja)
51149  III,  1894    |                         mert az antiliberálisok (az õ pártja) nem mertek vele
51150  III,  1894    |                          utcában.~- Hát mi dolog az Tóni? Én úgy látom, hogy
51151  III,  1894    |                             Éppen onnan jövök.~- Az már nem járja, Tóni! Ami
51152  III,  1894    |                      püspök, nagyhamar elfeledve az elõbbi témát egy kicsit
51153  III,  1894    |                         mintha kimerítette volna az érdeklõdést, a képviselõi
51154  III,  1894    |                          erõsen tartják magukat. Az ingerültség is alább szállt,
51155  III,  1894    |                        csak Károlyi Gábor szórja az õ élclövegeit, ha ellenség
51156  III,  1894    |                  Ugronnak, Polónyinak. Különösen az utóbbi képviselõ úr rajzát
51157  III,  1894    |                      béke) hogy készül kiröpülni az ablakon.~Komjáthy után gróf
51158  III,  1894    |                     olyan gyülekezési hely, mint az indóház, ahonnan a javaslatok
51159  III,  1894    |                        urad királyod, Károlykám?~Az öregúrból a katona beszélt,
51160  III,  1894    |                       nélkül. Ami a szívén volt, az a nyelvén. Néha egy-egy
51161  III,  1894    |                   hallgatták a volt bajtárst míg az ellenzék többször zajosan
51162  III,  1894    |                       mindjárt »elmaradt szamár« az ember. Maradjunk csak egészen
51163  III,  1894    |                           Maradjunk csak egészen az egyenlõség mellett s ne
51164  III,  1894    |                  KÉPVISELŐI PIKNIK~A t. honatyák az idén rászolgáltak arra,
51165  III,  1894    |                      képviselõ urak, hanem annak az elõkelõ társaságnak s annak
51166  III,  1894    |                        csinálja ha akarja,~ Hisz az nem rossz fátum,~Hogyha
51167  III,  1894    |                         tudja, hányadik nap)~Már az elejére senki sem emlékszik.
51168  III,  1894    |                  kopaszodott azóta, Latkóczynak, az elõadónak pedig haja nõtt.
51169  III,  1894    |                         régen folyik már a vita. Az elsõ napra felgyülekezett
51170  III,  1894    |                         morzsolgatták olvasóikat az elsõ ülésen, az eretnekek
51171  III,  1894    |                       olvasóikat az elsõ ülésen, az eretnekek ellen imádkozván,
51172  III,  1894    |                  tartotta legtovább a pozícióját az idegenek páholyában, mindennap
51173  III,  1894    |                      jelenti, hogy már elfogytak az érdekes szónokok, vagy azt
51174  III,  1894    |                      bemutatandó öltözetek?~Nem, az érdekes szónokok nem fogytak
51175  III,  1894    |                   fogytak el még. Mégis úgy lesz az, hogy a gardrób nem elég
51176  III,  1894    |                          kinek olyan rosszul áll az antiliberalizmus, mint egy
51177  III,  1894    |                          rózsabokron a penész?~*~Az ülések már csendesebbek.
51178  III,  1894    |                          egyre közelebb-közelebb az urna felé. Semmi izgatottság
51179  III,  1894    |                       jobban van.«~Olyanok, mint az elvert tábor, mely már csak
51180  III,  1894    |                      elvert tábor, mely már csak az égtõl, a véletlenektõl vár
51181  III,  1894    |                          már vége, vége. Nem hat az Andreánszky legenda-ízû
51182  III,  1894    |                    legenda-ízû fenyegetése, hogy az egyház és az asszonyok nem
51183  III,  1894    |                   fenyegetése, hogy az egyház és az asszonyok nem fogják pártolni
51184  III,  1894    |                          életszükség, kivált, ha az újságoknak beszélhetnek,
51185  III,  1894    |                olvasóimnak.~Ha valaminek egyszer az egyik felét veszik el, máskor
51186  III,  1894    |                        Már pedig nem igazi újság az, amelyik az olvasóinak meg
51187  III,  1894    |                          igazi újság az, amelyik az olvasóinak meg nem szerzi
51188  III,  1894    |                    szerzi a mulatságot, még azon az áron is, hogy neki árt s
51189  III,  1894    |                        csak eszköz.~*~De kezdjük az elején, a »nemzeti bácsiknál«.
51190  III,  1894    |                      szinte oda lehelve látszott az egyébiránt általunk igen
51191  III,  1894    |                          utcában.~- Hát mi dolog az Tóni? Én úgy látom, hogy
51192  III,  1894    |                             Éppen onnan jövök.~- Az már nem járja, Tóni! Ami
51193  III,  1894    |                      püspök, nagyhamar elfeledve az elõbbi témát egy kicsit
51194  III,  1894    |                        igazi verõfény öntötte el az arcokat.~- Ez õ! mondták
51195  III,  1894    |                         arcokat.~- Ez õ! mondták az ismerõsök. Ez a mi Imre
51196  III,  1894    |                      másnap új levelek hullottak az idõ fájáról és a tegnapi
51197  III,  1894    |                      tegnapi harasztot befedték.~Az események jöttek-mentek.
51198  III,  1894    |                          hogy õ bizony még ebben az évben nem is beszélt Bende
51199  III,  1894    |                          hibája, baja kitudódik, az éppen olyan, mintha egy
51200  III,  1894    |                          Lévay nem beszélt ebben az évben Bendével. Ez borzasztó.
51201  III,  1894    |                     részben tévedésen alapszik s az egész nyilatkozat legfeljebb
51202  III,  1894    |                       ott! Hogy derültek ki erre az arcok. Milyen villongás
51203  III,  1894    |                      szaladtak a vastollak, ezek az apró szörnyek a papírlapokon,
51204  III,  1894    |                         majdnem táncolni kezdtek az örömtõl az asztalokon.~Rögtön
51205  III,  1894    |                      táncolni kezdtek az örömtõl az asztalokon.~Rögtön megfogalmazták
51206  III,  1894    |                     püspök« meg volt mentve. Még az ugráló gázlángok is azt
51207  III,  1894    |                       gázlángok is azt kiabálták az azbeszt burok alatt:~- Úgy
51208  III,  1894    |                          hogy õ bizony még ebben az évben nem volt a szabadelvû
51209  III,  1894    |                    vagyunk pironkodva dementálni az egész dolgot.~Pedig könnyebb
51210  III,  1894    |                          meg éjjel.~- Mi történt az istenért?!~- Nagy baj van.~-
51211  III,  1894    |                         mit is beszélek? Hol jár az eszem? Nem a római pápa,
51212  III,  1894    |                        rajta. Nem volt a klubban az idén? Hát jól van, nem tesz
51213  III,  1894    |                csináljunk vele egy szatírát arra az álszeméremre és makacsságra,
51214  III,  1894    |                 elõrelátó. Mikor néhány év elõtt az a nagy zimankós tél várt
51215  III,  1894    |                          zimankós tél várt ránk, az északi földrészekbõl, már
51216  III,  1894    |                      kiküldetés? Hiszen éppen ez az a megfejthetetlen titokzatos
51217  III,  1894    |                     valami célja és hatása lehet az emberiségre, hogy Rónay
51218  III,  1894    |                          hogy õrajta vegye észre az ország, miszerint a papok,
51219  III,  1894    |                      leírására én vállalkozom.~*~Az egyházjogi vita alatt kétségkívül
51220  III,  1894    |                   legtöbbet emelkedett aránylag, az egy Remete Géza nevû képviselõ. (
51221  III,  1894    |                         világot meglepte Remete, az volt, hogy átment a nemzeti
51222  III,  1894    |                történhetik a világon. Csodálatos az!~A történelem sok vakmerõ
51223  III,  1894    |                          és feláldozta magát, de az Apponyi ruháit nem venné
51224  III,  1894    |                           Remete rögtön belement az új kenyérbe. Beült az elsõ
51225  III,  1894    |                   belement az új kenyérbe. Beült az elsõ padok egyikébe és közbeszólt.
51226  III,  1894    |                          és közbeszólt. Mindjárt az elsõ közbeszólása megjelent
51227  III,  1894    |                          ez, mely arra sarkallta az önérzetes férfiút, hogy
51228  III,  1894    |                      kellett beszúrnom ide, hogy az olvasó megértse, hogy mit
51229  III,  1894    |                          megértse, hogy mit tesz az, ha kijelentem, hogy amint
51230  III,  1894    |                      katolikusok tünedeztek el. »Az ember restelli a saját papjait«
51231  III,  1894    |                    fölszedvén sátorfáját, rohant az olvasószobába. Fabiny után
51232  III,  1894    |                     hátha mögötte sincsen senki?~Az önzõ Remete eközben látván,
51233  III,  1894    |                   beszüntette a közbeszólásokat. Az ördög beszéljen közbe hiába!~
51234  III,  1894    |                         tanyázó jobboldalt pedig az bántotta, hogy két képviselõ
51235  III,  1894    |                          várhat. Összehajtogatta az írásait és kijött.~Nem volt
51236  III,  1894    |                       kijött.~Nem volt már tehát az egész hosszú, hosszú mameluk-karéjon
51237  III,  1894    |                           némán dûltek egymásnak az üres padsorok, itt-ott egy
51238  III,  1894    |                            Ezenközben észrevette az ellenzék, hiszen az ellenzék
51239  III,  1894    |                   észrevette az ellenzék, hiszen az ellenzék mindent észrevesz,
51240  III,  1894    |                       volna eszökbe, hogy ez nem az igazi jobboldal, hanem csupa
51241  III,  1894    |                  iratkozott fel. Atzél Béla báró az õ mulatságos bonhomiájával
51242  III,  1894    |                     mosolygott e megjegyzéséhez.~Az ellenzék denique nem akarja,
51243  III,  1894    |                          Mind a ketten látszólag az ártatlanra játszák magokat,
51244  III,  1894    |                    kérdés, vagy már megkezdõdött az obstrukció. Beavatottak
51245  III,  1894    |                         ha szükség lesz rá. Mert az is lehet, hogy nem lesz
51246  III,  1894    |                        hogy nem lesz rá szükség. Az a bizonyos valami közbejön.
51247  III,  1894    |                      gyerekek! Kuvikoljatok!~Ma (az egy Bartha Miklós beszédét
51248  III,  1894    |                       Már vagy tizenöt év óta ül az Apponyi háta mögött ugyanabban
51249  III,  1894    |                          fel, tagadva a vádakat. Az ülés késõbbi folyamán zajos
51250  III,  1894    |                       ülnek itt, meg kell lennie az anyai érzés fenségének is,
51251  III,  1894    |                     visszatérõ fiúnak.~*~Ez volt az ülés higgadtabb része, azután
51252  III,  1894    |                  egyszerre el kezdenek könykezni az indítványok ijesztõ szaporasággal,
51253  III,  1894    |                     indítványozta, hogy legyenek az ülések permanensek.~A roppant
51254  III,  1894    |                          hatott a fantáziákra ez az odadobott ötlet. Permanens
51255  III,  1894    |                         együtt ülve megvárná még az utódját is, mint ahogy egykor
51256  III,  1894    |                 lakodalmán a keresztelõt is. No, az bizony nagyon érdekes volna!
51257  III,  1894    |                           legyen permanencia!~De az indítványok eleven tarkaságát
51258  III,  1894    |                        halasztani, ne haljon meg az öregúr hontalanul, tûzze
51259  III,  1894    |                         össze vannak már tanulva az egyházpolitikában.~Mondják,
51260  III,  1894    |                        produkálni akarta a tudós az õ macskáit, azon hitben,
51261  III,  1894    |                     macskák lettek és mindnyájan az egér után futottak.~Nem
51262  III,  1894    |                      akarom levonni a tanulságot az anekdotából, csak még a
51263  III,  1894    |               összegubáncolva a kérdéseket, hogy az elnöknek egy teljes óra
51264  III,  1894    |                          nyomtatott ívre becsüli az elnöki csendet és figyelmet
51265  III,  1894    |                        is.~EGY KÉPVISELŐ LEVELEI AZ ORSZÁGGYŰLÉSRŐL~A Kossuth-kérdés
51266  III,  1894    |                      mert úgy vélték, hogy ebben az állásban mégis derogál hírlapba
51267  III,  1894    |                        csak zsidó volt. Megörült az ellenzék (mert az ellenzék
51268  III,  1894    |                       Megörült az ellenzék (mert az ellenzék dolgai is szellõzve
51269  III,  1894    |                     lakás, elijednek Budapesttõl az idegenek és sohasem lesz
51270  III,  1894    |                         férj a Katánghy, hogy ír az a feleségének minden mozzanatról,
51271  III,  1894    |                  udvarlód van, aki elficamította az eszedet a saját formájára.~
51272  III,  1894    |                           hogy a búza se szereti az ilyen földet.~És hidd meg
51273  III,  1894    |                   történelmet olvasom, nem nehéz az én szívem se a sajói, se
51274  III,  1894    |                   elgondolom magamban, hogy azok az elesett vitézek már azóta
51275  III,  1894    |                          sem siratom, legfeljebb az jut eszembe, hogy akkor
51276  III,  1894    |                         volt a párttaktika, mert az akkori békétlen elemek nem
51277  III,  1894    |                          keserûséget, mert semmi az, csak annyit bizonyítanak,
51278  III,  1894    |                       nemzet gyengébb volt, mint az ellenség.~De mikor a Rákóczi
51279  III,  1894    |                        nemzet komisz volt.~Pedig az a »semmi«, ami már nem fáj,
51280  III,  1894    |                        vértõl dagadó folyamok és az a másik, ami fáj, csak egy
51281  III,  1894    |                      Klári, hogy szakíthatnék én az anyámmal?~A szegény mamának
51282  III,  1894    |                          kérdést: »Vagy én, vagy az anyád, válassz köztünk!«~
51283  III,  1894    |                         a világ ne szóljon, hogy az én nagy szomorúságomat enyhítsed,
51284  III,  1894    |                            De nem másért említem az istenben boldogultat (Jó,
51285  III,  1894    |                         a két ellenzéki javaslat az õ aláírását igényli.)~Te
51286  III,  1894    |                          Szép dolog, nemes dolog az önlegyõzés, de én mégis
51287  III,  1894    |                    kérdezte, hogy mi lesz:~- Hát az lesz, hogy legyõzzük magunkat
51288  III,  1894    |                   magatokat?~- Hát akkor is csak az lenne, hogy nem volna törvény
51289  III,  1894    |                        három patak hajt, ha csak az egyikben nincsen is víz,
51290  III,  1894    |                    malomkerék, de hát mikor csak az egyikben van víz, az okos
51291  III,  1894    |                        csak az egyikben van víz, az okos ember fejvakarva fordul
51292  III,  1894    |                   zsákjaival. (Pedig igazán csak az egyikben van, mert a fõrendiház
51293  III,  1894    |                   anélkül akart-e õ naggyá lenni az életben?~Nem, Klári, te
51294  III,  1894    |                         nagy ravatalról, melynél az egész ország áll, annak
51295  III,  1894    |                       talán mégis inkább Kossuth az oka, mint a mi pártunk.~
51296  III,  1894    |                     tekintetes Deák Ferenc úrhoz az »Angol királyné«-ba, mikor
51297  III,  1894    |                          a királyné ebédre híjja az öreget sajátkezû levélben,
51298  III,  1894    |                          nem tartozunk-e kímélni az õ érzelmeit is, mikor a
51299  III,  1894    |            országgyûlésen át tagjától elvárhatja az ország, ha valaki, õ vegye
51300  III,  1894    |                         ellenünk szavazott, mert az csak alulról kímélte magát,
51301  III,  1894    |                   szavazástól tartózkodott, mert az felülrõl is, alulról is
51302  III,  1894    |                     könyveit, hát meglehet, hogy az van bennök »Timere bonum
51303  III,  1894    |                   kormány még jobb, mint a párt, az szívesen terjesztett volna
51304  III,  1894    |                          még ilyen temetés ebben az országban, mióta magyarok
51305  III,  1894    |                  megnövelje vele ennek a földnek az értékét.~De már szinte elérzékenyedtem.
51306  III,  1894    |                      úton nyitva utat a karzatra az újságíróknak, hogy õket
51307  III,  1894    |                        szoros összefüggésben van az önök elõkelõ munkájával.
51308  III,  1894    |                      olyan, aki szégyenére válik az újságírói karnak (s örök
51309  III,  1894    |                       örök kár, hogy ezeket maga az újságírói kar megtûri),
51310  III,  1894    |                       mindenütt, akikkel önöknek az érintkezés épp olyan kellemetlen,
51311  III,  1894    |                      Tudom, hogy divatos áramlat az újságírókat szidni és gyûlölni
51312  III,  1894    |                           Értelmetlen elõttem ez az animozitás s attól félek,
51313  III,  1894    |                      hogy nem egészen mi vagyunk az igazi szálka, hanem a sajtószabadság,
51314  III,  1894    |                  rosszabbak elõdeinknél, akiknek az önök elõdei megadták a sajtószabadságot,
51315  III,  1894    |               gyûlölettel kivált önök. Mikor ezt az országot másodszor kellett
51316  III,  1894    |                   emberöltõben, ebben a munkában az újságíróké a fõérdem. Ahogy
51317  III,  1894    |                      újságíróké a fõérdem. Ahogy az utolsó kardot is leoldotta
51318  III,  1894    |                          is leoldotta Világosnál az utolsó nemzeti katona, azontúl
51319  III,  1894    |                          ha dicsekedni akarnánk. Az a holt ember is, aki most
51320  III,  1894    |                   egyszer oly valaki is föltehet az orrára, aki önöket nézegeti
51321  III,  1894    |                      önöket nézegeti majd. Akkor az igen kellemetlen lehet.~
51322  III,  1894    |                        jól meggondolnák, hogy mi az az utálatos rajta, rájönnének,
51323  III,  1894    |                         meggondolnák, hogy mi az az utálatos rajta, rájönnének,
51324  III,  1894    |                        forszírozni nem lehet, de az igazságtalansággal szembeszállani
51325  III,  1894    |                       sértést érezni tudjon.~Nem az önök folyosója fáj nekünk;
51326  III,  1894    |                  kétségtelenül nagyon erõsek, de az isten is erõs egy kicsit
51327  III,  1894    |                         én mégsem esem kétségbe. Az emberi elmék csodálatosak
51328  III,  1894    |                      csak amit én is hallhattam.~Az már megtörtént velem, hogy
51329  III,  1894    |                        ne írjam, megírtam volna, az sohase történt és sohasem
51330  III,  1894    |                kétségtelenül rosszabbak nálamnál az újságírói körben, bizonyára
51331  III,  1894    |                         mert nem valami Eldorádó az), hanem a formát és a formában
51332  III,  1894    |                       elmozdíthatatlanná vált és az egész prófécia Bánffy Dezsõre
51333  III,  1894    |                      Dezsõ, bár jó ember, de már az elsõ gombot rosszul gombolta
51334  III,  1894    |                          tett a kormánynak. Mert az bizonyos volt, hogy az ellenzék
51335  III,  1894    |                      Mert az bizonyos volt, hogy az ellenzék haragudni fog valakire.
51336  III,  1894    |                     haragudni fog valakire. Csak az volt a kérdés, hogy kire.
51337  III,  1894    |                         esik egy másik dolga is: az újságírókkal való konfliktus,
51338  III,  1894    |                      próbált valamely medicínát, az egyik ellen elment a rekviemre,
51339  III,  1894    |                       masszázs-kúrának.~És mégis az egész mai ülést ez a két
51340  III,  1894    |                     Albin, Tisza Lajos gróf stb.~Az elnöki elõterjesztésnek
51341  III,  1894    |                          elnöki elõterjesztésnek az újságíró kérdést érintõ
51342  III,  1894    |                       sérelmét látta abban, hogy az elnök engedett az újságírók »
51343  III,  1894    |                           hogy az elnök engedett az újságírók »nekiszegezett
51344  III,  1894    |                         Madarász, mint Horánszky az elnöki jelentés napirendre
51345  III,  1894    |                     miniszterelnök fogta pártját az elnök rendelkezésének. De
51346  III,  1894    |                       méltóságát látta megsértve az elõbbi intézkedés visszavonásában,
51347  III,  1894    |                          balra, másik jobbra, de az igazság valahol közepütt
51348  III,  1894    |                     hatvanhét voksban benne volt az ellenzékrõl a Veszter és
51349  III,  1894    |                     szeretnek. Büszkék is voltak az újságírói ketrecek a 61
51350  III,  1894    |                           Mert ma a pártolók még az elõfizetõknél is többet
51351  III,  1894    |                  tulajdonított intenciókat (mert az ellenzéki urak a lélekben
51352  III,  1894    |                    kitört a kiáltás:~- Menjen le az elnöki székrõl!~- Önrõl
51353  III,  1894    |                        Perczel Dezsõ foglalta el az elnöki széket s egy meglehetõsen
51354  III,  1894    |                          csapással szemben, mely az egész országot megrendíté,
51355  III,  1894    |                     szavazattal vette tudomásul.~Az óra már háromra járt ekkor
51356  III,  1894    |                       hozzá nem juthatott a Ház, az egyházpolitikai vita elmaradt
51357  III,  1894    |                           hogy holnapra jöjjenek az egyházpolitikai javaslatok.~
51358  III,  1894    |                          a vén grófnék imádsága. Az intrikák, taktikák és a
51359  III,  1894    |                        Zsúfolásig megtelt a Ház, az összes képviselõk közül
51360  III,  1894    |                    mondja el halkan, szemérmesen az igen-t.~Éljeneket nyert
51361  III,  1894    |                          igen-t.~Éljeneket nyert az aggastyán Dániel Pál is,
51362  III,  1894    |                          hogy szavazatát leadja. Az õsz képviselõ már rég nem
51363  III,  1894    |               elfulladozó lélegzettel rebegte el az igen-t, mely a felhangzó
51364  III,  1894    |                        után leszavazott a párt s az elnök kimondta, hogy a többség
51365  III,  1894    |                         még ez a többség se volt az igazi. Késõbbi helyesebb
51366  III,  1894    |                         volt tévedve, minélfogva az ülés végén konstatálta az
51367  III,  1894    |                        az ülés végén konstatálta az elnök, hogy a voltaképpeni
51368  III,  1894    |                   többségre senki sem számított. Az örvendetes eredményt azután
51369  III,  1894    |                     útján is (a horvátok nélkül) az összes többi pártok esetlegesen
51370  III,  1894    |                       sportsmanok közt, akik ezt az érdekes napot erre a célra
51371  III,  1894    |                 szavazást provokált Szalay Imre, az igazságügy-miniszternek
51372  III,  1894    |                         érdektársai visszavontak az ülés folyamán, de a rettenthetlen
51373  III,  1894    |                        volt. Két óra felé járván az idõ, az éhesebb ellenzéki
51374  III,  1894    |                          óra felé járván az idõ, az éhesebb ellenzéki urak haza
51375  III,  1894    |                   kívánta. Nagy zajt idézett elõ az is, mikor gróf Batthyány
51376  III,  1894    |                      Tivadar igen-nel szavazott, az ellenzéki padokból érkezvén
51377  III,  1894    |                   Batthyány? Hadd lássuk! Melyik az?~Szétnéztek, keresték a
51378  III,  1894    |                   morzsáit, kedvtelve nézegették az ellenzéki pártok izgatott
51379  III,  1894    |                         vagyunk mi és royalisták az utolsó csöpp vérig. Az a
51380  III,  1894    |                royalisták az utolsó csöpp vérig. Az a most sokat emlegetett
51381  III,  1894    |                         se volt olyan borzasztó. Az elsõ gondunk akkor is az
51382  III,  1894    |                         Az elsõ gondunk akkor is az volt, hogy hova dugjuk el
51383  III,  1894    |                        kavarog a szivarfüst, fut az idõ, csak néha jelzi a belülrõl
51384  III,  1894    |                           futnak és félre löknek az útból mindenkit.~A ruganyos
51385  III,  1894    |               megérkezett-e.~Már akkor ott is ül az idegenek karzatán, hideg
51386  III,  1894    |                     nemzeti párton. (Mert akinek az apja olyan nagy volt mint
51387  III,  1894    |                        apja olyan nagy volt mint az övé, az könnyen megmaradhat
51388  III,  1894    |                     olyan nagy volt mint az övé, az könnyen megmaradhat fiúnak
51389  III,  1894    |                 domíniumot még senki sem örökölt az apjától Magyarországon,
51390  III,  1894    |                     judíciuma, megválogatni, kik az õ igazi barátai.~Ha van
51391  III,  1894    |                          s ha csakugyan komolyan az a szándéka, amit igen szépen
51392  III,  1894    |                         megvalósítani mindazokat az apja elveibõl, amik valósíthatók«,
51393  III,  1894    |                        amik valósíthatók«, akkor az isten vezérelje haza minél
51394  III,  1894    |                        de Polónyi mégis beszélt, az elnök behunyta a szemeit,
51395  III,  1894    |                         senki se ijedt meg, mert az összes közbeszólásokból
51396  III,  1894    |                         közbeszólásokból ez volt az egyetlen tény. Az április
51397  III,  1894    |                        ez volt az egyetlen tény. Az április 14-ike. Ezt a miniszterelnök
51398  III,  1894    |                  álláspontját lefelé és fölfelé. Az ellenzék ingerülten zajongott
51399  III,  1894    |                    ellenzék ingerülten zajongott az egyes kifejezéseknél, de
51400  III,  1894    |                      hordóban.)~- E szerencsénél az a baj - mondá egy harmadik -,
51401  III,  1894    |                          egyetlen rossz esélynél az egészet besöpri a kapzsi
51402  III,  1894    |                       eltéríteni szándékától, de az ellenzék tombolva követelte:~-
51403  III,  1894    |                         Jó, hogy észre nem vette az a csúf, pecsovics Bánffy
51404  III,  1894    |                     közömbös csendben folyt le s az eredmény az lett, hogy a
51405  III,  1894    |                  csendben folyt le s az eredmény az lett, hogy a bizalmatlansági
51406  III,  1894    |                     tartották magukat.~*~Ez volt az utolsóelõtti roham a Kossuth-gyászból
51407  III,  1894    |                         kifolyólag. Azért mondom az utolsóelõtti, mert a legislegutolsó (
51408  III,  1894    |                         még többnek kell lennie.~Az ülés további részében több
51409  III,  1894    |                        beszédet tartott odabent. Az aulikusok (mert mint a Noé
51410  III,  1894    |                        hamvak, újra csak hamvak!~Az elnök aggodalmas homlokkal
51411  III,  1894    |                       házasság paragrafusai. Míg az ember kiment a folyosóra
51412  III,  1894    |                          ma már be volna fejezve az egész javaslat ezen kiszámíthatatlan
51413  III,  1894    |                        be.~Bocsánat a szóért, de az Európában járt vadember
51414  III,  1894    |                          mormogása útján történt az akadálytalan haladás.~A
51415  III,  1894    |                   hangzott a csengettyû. A büfé, az elnöki, a háznagyi szoba
51416  III,  1894    |                       tisztviselõhöz. Õ csak ezt az egyet kívánja. Hiszen bagatell
51417  III,  1894    |                         kívánja. Hiszen bagatell az egész.~Szilágyi arcáról
51418  III,  1894    |                        hogy megfelel rá, azalatt az õ fantáziája szállt, szállt
51419  III,  1894    |                     bokrétáért, de itthon legyen az egyik lábad. Kend pedig,
51420  III,  1894    |                        kocsisomat. Hadd adjam ki az intézkedéseket. Az ezüstveretû
51421  III,  1894    |                      adjam ki az intézkedéseket. Az ezüstveretû hámot kell ráadni
51422  III,  1894    |                          jövõben ilyenek lesznek az intézkedések:~- János, bontsd
51423  III,  1894    |                intézkedések:~- János, bontsd fel az ágyamat és vetkõztess le.
51424  III,  1894    |                      aranyat. Rézi, hordja össze az almáriumok tetejérõl a régi
51425  III,  1894    |                      tegyetek jeges borogatást. (Az istennyila üssön abba a
51426  III,  1894    |                          tekintettel mérte végig az ártatlan kedves Laci grófot,
51427  III,  1894    |                         már Teleszky verte agyon az indítványt jogi szempontokkal
51428  III,  1894    |                      aztán szavazásra bocsátotta az elnök, nem állott föl mellette
51429  III,  1894    |                          Bizony nem igen volt. S az égen még ma se mutatkozott
51430  III,  1894    |                         aggodalmat okozott, mint az antiliberálisok magatartása.~
51431  III,  1894    |                       megütközni már õ sem akar.~Az elnök felszólítására, hogy
51432  III,  1894    |                          ezzel vége volt. Elhalt az utolsó akkord is a dobbal,
51433  III,  1894    |                          azt felemlegette Endrey az õ haragos, pöszögõ orrhangján.~
51434  III,  1894    |                         borzalom van Pest utcáin az õ színgazdag elõadásában.
51435  III,  1894    |                      híven, megfûszerezve azokat az õ fejtegetõ, meggyõzõ megjegyzéseivel,
51436  III,  1894    |                          zajos tetszése közt, de az ellenzék is némán, ingerültség
51437  III,  1894    |                     nélkül hallgatta.~Olyan volt az egész jelenet, mint mikor
51438  III,  1894    |                        egész jelenet, mint mikor az iskolában a »custos« felírja
51439  III,  1894    |                          és letörli a spongyával az egész névsort és bebizonyítja,
51440  III,  1894    |                         el sem sülnek éppen mint az ellenzéknek ez az ágyúja.~
51441  III,  1894    |                     éppen mint az ellenzéknek ez az ágyúja.~Mindent tisztára
51442  III,  1894    |                     Keresztes Istvánt is. De biz az õ kelme fejét egy kicsit
51443  III,  1894    |                       kalap se volt rajta), azon az orvosok sem segíthettek.
51444  III,  1894    |                          a rendõrök, mint inkább az orvosok brutalitása ölte
51445  III,  1894    |                          csillapító beszéde után az egész esetet. És csak egy
51446  III,  1894    |                megbotránkoztató dolog maradt meg az egészbõl: az orvosi stílus.~ ~
51447  III,  1894    |                          maradt meg az egészbõl: az orvosi stílus.~ ~A PARLAMENTI
51448  III,  1894    |                      fõrendiházunk, melynek csak az itt lakó csekély számú tagjai
51449  III,  1894    |                kérdéseknél ki vagyunk téve annak az esetlegnek, hogy eljönnek
51450  III,  1894    |                         Ily viszony között, csak az itt élõ kevés fõrendiházi
51451  III,  1894    |                          tétel szerepelhet, hogy az igen lesz-e többségben vagy
51452  III,  1894    |                      teszik a kormány többségét. Az õ optimistáik, kik szintén
51453  III,  1894    |                          minden egyébre alapítva az egyének ide vagy odavaló
51454  III,  1894    |                   többséget várnak a szavazástól az ellenzék részére.~De ezen
51455  III,  1894    |                 társalgási csemegével (nem egyéb az), alig érdemes foglalkozni,
51456  III,  1894    |                           annál is kevésbé, mert az esélyek megítélésének kulcsául
51457  III,  1894    |                          nyomódik elõtérbe, mely az elõre úgy sem látható eredmény
51458  III,  1894    |                    Pálffy András testõrkapitány, az ominózus Szécsen Antal stb.,
51459  III,  1894    |                     fontos, mert mind a két rész az udvari méltóságok szavazatából
51460  III,  1894    |                 javaslathoz. A reform ellenségei az ellenkezõben bíznak s már
51461  III,  1894    |                        külügyi osztályfõnök volt az elsõ (aki különben a katolikus
51462  III,  1894    |                      nyilatkozott volna õfelsége az udvari fõméltóságok hasonló
51463  III,  1894    |               határozottan azt vélik látni, hogy az udvari urak lejönnek és
51464  III,  1894    |                      fölség ingerenciáját kérjék az udvari méltóságok megpuhítására,
51465  III,  1894    |                  szegényes pillanatok, mikor még az is érdekes lehet az olvasónak,
51466  III,  1894    |                          még az is érdekes lehet az olvasónak, hogy mirõl kuvikolnak
51467  III,  1894    |                    vágtak ehhez a~tervhez), hogy az isten hárítsa el rólunk
51468  III,  1894    |                     terme, amelynek közönségesen az a hivatása, ami a falusi
51469  III,  1894    |                        fölvette a méla terem azt az ábrázatot, amelyet a zsidó
51470  III,  1894    |                      házasság idejébõl ismerünk. Az elnöki dobogón az õsz Szlávy
51471  III,  1894    |                      ismerünk. Az elnöki dobogón az õsz Szlávy József ült magyar
51472  III,  1894    |                        András, a testõrkapitány, az »udvari urak«, akik, hír
51473  III,  1894    |                legvalódibb akaratát« képviselik. Az udvari méltóságok (még az
51474  III,  1894    |                        Az udvari méltóságok (még az inci-finci Szécsen is el
51475  III,  1894    |                         volna szó. Wekerle arcán az ifjúság virul, mosolyog
51476  III,  1894    |                          méltóságosan, nyugodtan az õ fehér lován, de mégis
51477  III,  1894    |                      latifundiumok gazdái, végig az egész termen, csak egyetlen
51478  III,  1894    |                         csak egyetlen gerezd jut az ajtó mellett (persze-persze,
51479  III,  1894    |                          mellett (persze-persze, az ajtó mellett) az ész, a
51480  III,  1894    |                  persze-persze, az ajtó mellett) az ész, a tudomány és az érdemes
51481  III,  1894    |                   mellett) az ész, a tudomány és az érdemes munka jeleseinek.~
51482  III,  1894    |                          szalonban volnánk, ahol az illedelem a fõdolog, a fõrendieknél
51483  III,  1894    |                        gróf Schlick!~Czorda után az esztergomi érsek beszélt
51484  III,  1894    |                      ezeket más rovatban találja az olvasó, s különösen gyönyörködni
51485  III,  1894    |                     szóval a büfét említjük meg, az volt a legérdekesebb. Ott
51486  III,  1894    |                          a két árnyalat wippjei, az érdeklõdõ képviselõházi
51487  III,  1894    |               leggyorsabban minden mozzanat, ami az ülésteremben történt.~Liberális
51488  III,  1894    |                        bennünket!~Általános volt az ülés végén az a nézet, még
51489  III,  1894    |                     Általános volt az ülés végén az a nézet, még a miniszterek
51490  III,  1894    |                        szavazatnyi többségük van az antiliberálisoknak. Mindenki
51491  III,  1894    |                          de gyõzünk, punktum.~Ez az egy ember, hogy a rébuszon
51492  III,  1894    |                         ügyben, azután jött csak az üzenet, melyet nyugtalan
51493  III,  1894    |                   zsúfolásig megtelt; ott voltak az ultramontánok és liberálisok
51494  III,  1894    |               liberálisok mindnyájan és izzadtak az izzó atmoszférában. A levegõ
51495  III,  1894    |                     aránylag. Hja, bizony múlnak az évek, öregszik az ember.~
51496  III,  1894    |                         múlnak az évek, öregszik az ember.~Apponyi (aki ma új
51497  III,  1894    |                      dobot! Istenem, hogy múlnak az idõk!)~Apponyi megmaradt
51498  III,  1894    |                    Apponyi beszédje alatt intett az ujjával a Ház nagy szónoka,
51499  III,  1894    |                          szónoka, Szilágyi Dezsõ az elnöki emelvény felé, hogy
51500  III,  1894    |                        percnyi szünetet engedett az elnök, mire Szilágyi bosszúsan