bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

51501  III,  1894    |                  Szilágyi bosszúsan csapta össze az iratait: »Akkor hát nem
51502  III,  1894    |                          Beszél-e, nem beszél-e? Az öt perc elmúlt, a képviselõk
51503  III,  1894    |                      várták, addig nem nyílt meg az ülés, míg végre jött Wekerle
51504  III,  1894    |                      végre jött Wekerle és mondá az elnöknek:~- Szilágyi nem
51505  III,  1894    |                         Bánffy tehát megnyitotta az ülést s Szilágyi helyett
51506  III,  1894    |                  hallgatóságot, mely voltaképpen az övé volt, mégiscsak felszólalt
51507  III,  1894    |                  tomboltak a lelkesedéstõl. Maga az összedömöckölt Apponyi is
51508  III,  1894    |                          szinte élvezni látszott az õt verõ szónok pompás fordulatait,
51509  III,  1894    |                          már így együtt sohasem.~Az ellenzéki szónok Ugron (
51510  III,  1894    |                 hallgatják a szónokot. Fejérváry az egyik kezével (amelyik nincs
51511  III,  1894    |                    keltek, õfelsége elé kimenvén az indóházi perronra. Az álmosság
51512  III,  1894    |                   kimenvén az indóházi perronra. Az álmosság le-lenyomja fejét
51513  III,  1894    |                          Tisza Lajos gróf mögött az ülés folyama alatt egyszer
51514  III,  1894    |                           MINISZTEREK BEMUTATÓJA~Az ülés tárgya az új kormány
51515  III,  1894    |                        BEMUTATÓJA~Az ülés tárgya az új kormány önbemutatása
51516  III,  1894    |                  mentésen, kardosan lépkedtek be az új miniszterek, ragyogva
51517  III,  1894    |                hétköznapi köntöseikben jöttek be az elsõ jobb ajtón, székeik
51518  III,  1894    |                      felé. Nyomukban felhangzott az éljenzés s meg sem szûnt,
51519  III,  1894    |                    többnyire a régiek (s ez most az imponáló, ez az értékes
51520  III,  1894    |                          ez most az imponáló, ez az értékes rajtuk), csak a
51521  III,  1894    |                          barátságos fej látszik, az Eötvös Lorándé. Õ az új
51522  III,  1894    |                    látszik, az Eötvös Lorándé. Õ az új kultuszminiszter. Lélekben
51523  III,  1894    |                kultuszminiszter. Lélekben rokona az elõbbinek. Eleven, okos
51524  III,  1894    |                       föltétel kell hozzá, egyik az, hogy az új miniszter gróf
51525  III,  1894    |                       kell hozzá, egyik az, hogy az új miniszter gróf legyen,
51526  III,  1894    |                      csupa grófokkal végeztetjük az állami feladatunkat, hadd
51527  III,  1894    |                    dolgozzanak a grófok; a másik az, hogy az eddigi államtitkárt,
51528  III,  1894    |                         grófok; a másik az, hogy az eddigi államtitkárt, Miklós
51529  III,  1894    |                       Ödönt szeresse, a harmadik az, hogy a földmûvelési ügyekhez
51530  III,  1894    |                          nevezni grófnak.~De bár az újakról beszélünk, minden
51531  III,  1894    |                   királyi levelet, hogy vigye át az elnöknek.~Hej, kis levél!
51532  III,  1894    |                      hõse, hatalmas Szilágyi is. Az ember olyan szemmel nézi,
51533  III,  1894    |                      látni már egyszer, akit nem az udvari kegy szele fújt ide.~
51534  III,  1894    |                         amit elhallgatott benne. Az államférfi legfõbb tulajdona
51535  III,  1894    |                        fel a jobboldal lelkesen.~Az ellenzéken megnyúltak erre
51536  III,  1894    |                       ellenzéken megnyúltak erre az orrok s rendre felszólaltak
51537  III,  1894    |                        királyváróba összegyûltek az indóház perronján.~Nagy
51538  III,  1894    |                     rozsdás lovag fölemelkedett, az öreg Péchy Tamás.~Mai beszédjébõl
51539  III,  1894    |                 mindenfélérõl, sorba viccelgetve az eltávozott és az új minisztereket.
51540  III,  1894    |                     viccelgetve az eltávozott és az új minisztereket. A Csáky
51541  III,  1894    |                    támadó harcias szózatot, mire az elnök, szólásra senki sem
51542  III,  1894    |                        akar bezárni? támadtak rá az ellenzékrõl. Itt nincs vita!~
51543  III,  1894    |                ellenzékrõl. Itt nincs vita!~Mire az elnök szinte megkonfundálódott:~-
51544  III,  1894    |                    barátságból« segít, akkor jön az ülésekre, amikor neki tetszik,
51545  III,  1894    |                    egyszer megszokta a válságot, az nem bír többé megélni, únja
51546  III,  1894    |                      jelenlevõ négynél, abból is az egyik csak Pantocsek.~Négy
51547  III,  1894    |                         lehet alakítani, nemhogy az ülést megnyitni. Végre fél
51548  III,  1894    |                      óraláncát csörgetve; látván az üres folyosót, meghökkent
51549  III,  1894    |                       skandalum lehet odabent.~- Az a skandalum van, hogy nem
51550  III,  1894    |                          meg sem lehetett nyitni az ülést.~- Ej no, én pedig
51551  III,  1894    |                        Bánffy megnyithatta velük az ülést, berendelvén a Ház
51552  III,  1894    |                    könnyû tömkelegben. Különösen az ezüstre vonatkozó intézkedéseit
51553  III,  1894    |                        polgári házasságról szól, az egyház érdekében levõnek
51554  III,  1894    |                  természetesen beszélnie kellett az Apponyi-kabinet leendõ pénzügyminiszterének,
51555  III,  1894    |                        javaslatot adott be. S ez az egyedül fölemlítésre méltó.
51556  III,  1894    |                      nézte kicsike államtitkárát az elõadói széken. Szelíd unalom
51557  III,  1894    |                        õk tudják, mit csinálnak, az õ lelkük rajta), csak Molnár
51558  III,  1894    |                      jegyzett izgatottan, amibõl az várható, hogy a székely
51559  III,  1894    |                        egy nézeten vagy velem.~- Az nagyon természetes - felelte
51560  III,  1894    |                        mind a ketten.~A SZAVAZÁS~Az elõcsarnokban és büfében,
51561  III,  1894    |                  füstfelhõk kavarogtak s hol, ha az ember meg talált botlani,
51562  III,  1894    |                         lehetett kiállani. Kívül az eredményrõl beszélt és kérdezõsködött
51563  III,  1894    |                      vagy ide, vagy oda.~Ez volt az általános nézet. Az antiliberálisok
51564  III,  1894    |                         volt az általános nézet. Az antiliberálisok jobban voltak
51565  III,  1894    |                       színpa­dokon a darab végén az elõzõ felvonások szereplõ-személyei
51566  III,  1894    |                      borongó lehelete érinté meg az ellenzéki arcokat. Némán,
51567  III,  1894    |                         csendesen jártak-keltek. Az ember azt hitte volna róluk,
51568  III,  1894    |                         ha nem tudta volna, hogy az árnyak nem szoktak sherryt
51569  III,  1894    |                          még jobban megerõsített az, hogy a nagy szónok maga
51570  III,  1894    |                   Egyszerre tízen is megrohanták az alsóház tagjai közül:~-
51571  III,  1894    |                          bukkant ki a láthatáron az elsõ kálvinista hang, a
51572  III,  1894    |                       erõteljes »igen«-ben, hogy az ember elõre láthatta, hogy
51573  III,  1894    |                       igen lesz alatta.~Most már az igen-ek kezdtek csepegni,
51574  III,  1894    |                         gyarlón, úgy, hogy mikor az összes egyházak bevégzõdtek,
51575  III,  1894    |                         maradt.~Most következtek az ország-zászlósok. Khuen-Héderváry »
51576  III,  1894    |                          abból is a Csáky Albiné az egyik. Orczy és Széchenyi
51577  III,  1894    |                       Egy negyed óra óta ez volt az elsõ nem.~Utána Windisch-Grtz
51578  III,  1894    |                          rapid kezdtek emelkedni az ellenzéki voksok. A grófok
51579  III,  1894    |                    távolság a számok közt, mikor az öt Dessewffy lenyomta a
51580  III,  1894    |                 Czirákyval. Szépen meg­oszlottak az Esterházyak, királyi szó
51581  III,  1894    |                          liberális tábort, mikor az öt Wenckheim beleereszté
51582  III,  1894    |                        ötven-hatvan többségeket.~Az izgatottság nõttön nõtt.
51583  III,  1894    |                         izgatottság nõttön nõtt. Az érdeklõdés a tetõfokra hágott.
51584  III,  1894    |                        képén is hátrafelé fordul az a meggörbült hátú tót, megnézni
51585  III,  1894    |                          megnézni a csodát, hogy az egérszaporaságú Zichyek
51586  III,  1894    |                       helyzet. Negyven felé járt az ellenzéki többség.~De a
51587  III,  1894    |                        volt a vígasztaló. Bajban az emberek a szalmaszálhoz
51588  III,  1894    |                       mert csak bárók. S valóban az utolsó bárónál, ifjabb Wodianer
51589  III,  1894    |                      Wodianer Albertnél, ez lett az arány:~»77 liberális 107
51590  III,  1894    |                      olyan pompás mulatság volt, az a négyszáz papír, amint
51591  III,  1894    |                         bárkája se volt tarkább. Az egyik urat még a »bölcsõje«
51592  III,  1894    |                       bölcsõje« hozta ide (ámbár az már nem volt olyan aranyozott,
51593  III,  1894    |                      volt olyan aranyozott, mint az elõbbieké), a másikat a
51594  III,  1894    |                          kocka fordulni kezdett. Az »igenek« gyorsan, sûrûn
51595  III,  1894    |                         ön talán azt hiszi, hogy az ördögök az ön fájával fognak
51596  III,  1894    |                       azt hiszi, hogy az ördögök az ön fájával fognak fûteni
51597  III,  1894    |                       állt a két párt egymással.~Az öröm hullámzása tört ki
51598  III,  1894    |                          öröm hullámzása tört ki az izgatottan számító liberális
51599  III,  1894    |                          karzatokról s kikiálták az elõszobákban, a folyosókon
51600  III,  1894    |                       embereknek:~- Egy többség!~Az egy többség leröpült a folyosókról
51601  III,  1894    |                   többség leröpült a folyosókról az utcákra s mint távoli méhdöngés
51602  III,  1894    |                    nemmel szavazott.~- No, semmi az! Kezdték leszámítani a kicsi
51603  III,  1894    |                   leszámítani a kicsi többségbõl az egy szavazatot.~- Odescalchi
51604  III,  1894    |                        vagyunk.~De ez volt aztán az utolsó ijedelem, még vagy
51605  III,  1894    |                         hátra; még elromolhatik.~Az embereknek elállt a lélegzete.~-
51606  III,  1894    |                       kiálták hangosan. A grófok az ujjaikon mutogatták a páholyokban
51607  III,  1894    |                         hófehér keszkenõkkel.~De az asszony-sírás sem rontotta
51608  III,  1894    |                      hatalmas éljenzésbe gurult.~AZ EXPOZÉ ALATT~Ma megint a
51609  III,  1894    |                    kabátban dülleszkedik padján, az intendánsjelölteken kockás
51610  III,  1894    |                        egy harcias beszédet tart az ország miniszterelnöke s
51611  III,  1894    |                          látszik rajta fáradtság az egyházpolitikai harcokból.
51612  III,  1894    |                      elpattanthatna egy rakétát. Az a sok néma ember olyan ridegen
51613  III,  1894    |                        zavartalanul tárhatja föl az államháztartás képét. Az
51614  III,  1894    |                         az államháztartás képét. Az ellenzék komor egyhangúságba
51615  III,  1894    |                          Finger Károly szól bele az ötvenöt milliós fölöslegnél.~-
51616  III,  1894    |                         derik ember.~Hogy milyen az államháztartás képe? fogja
51617  III,  1894    |               államháztartás képe? fogja kérdeni az olvasó.~Hát nagyszerû, mesés
51618  III,  1894    |                        kedves öregem... Kutyabaj az egész. Sõt még jó is. Három
51619  III,  1894    |                       hogy valahogy kimenekülsz.~Az õ felséges jó kedélye, az
51620  III,  1894    |                        Az õ felséges jó kedélye, az õ bámulatos optimizmusa
51621  III,  1894    |                elmerengett padjában:~- Ilyet még az én hõseim se tudnak. S mégis
51622  III,  1894    |                     savanyúan mosolygott.~És még az ötven millió plusznál is
51623  III,  1894    |                      vette le róla a szemeit. Ez az ember soha ki nem merül!
51624  III,  1894    |                   Magyarország nagy kincstárnoka az õ számadó beszédét, bejelentve
51625  III,  1894    |                     csinos asszony van, hogy még az expozéhoz is jut), de az
51626  III,  1894    |                         az expozéhoz is jut), de az érdeklõdést egy nyolcvan
51627  III,  1894    |                         interpelláció volt még s az egyikre, melyet Kovács Albert
51628  III,  1894    |                          hogy azokat a nézeteket az erdélyi birtokosokról, amiket
51629  III,  1894    |                    erdélyi birtokosokról, amiket az az író Chelard Raoul neki
51630  III,  1894    |                         birtokosokról, amiket az az író Chelard Raoul neki tulajdonít,
51631  III,  1894    |                     egyszerre ki is gömbölyödött az erdélyi urak arca, csak
51632  III,  1894    |                 elfogadta a javaslatok utolsóját az anyakönyvvezetésrõl úgy,
51633  III,  1894    |                          végén s ezzel bezáródik az érdekes epocha, a kísértetek
51634  III,  1894    |                   nagyban és egészben nem ártott az egyházpolitikai reformoknak,
51635  III,  1894    |                       melynél szemben találhatná az egész ellenzéket, képtelen
51636  III,  1894    |                         nagy reformot nem is vár az ország minden évben még
51637  III,  1894    |                        évben még Wekerlétõl sem. Az elefánt csak minden hatodik-hetedik
51638  III,  1894    |                          kikre nyugtalan tél vár az idén.~Majdnem kétségtelen,
51639  III,  1894    |                         azt nem hiszem, de lásd, az eszme kitûnõ...~- Természetesen,
51640  III,  1894    |                     kipréselni a »Sándortól«.~De az most már megvetõleg csapja
51641  III,  1894    |                       Ezzel legfeljebb agyonütöd az életrevaló tervedet. Milliókat
51642  III,  1894    |                         híres hadjáratából, csak az, hogy báró Rudnyánszky József
51643  III,  1894    |                        Schvarcz Gyula mandátumát az összeférhetlenségi bizottság
51644  III,  1894    |                         megsemmisítette. Ez volt az elsõ kivégzés, melyet báránylelkû
51645  III,  1894    |                        fölött. A fûtött folyosón az ecsedi láp deputációja várta
51646  III,  1894    |                      állott föl. Azt hitte volna az ember, már mindent elmondott.
51647  III,  1894    |                           új érvekkel teperte le az ellenfelek argumentumait.~
51648  III,  1894    |                         Bánffy tövisekkel kezdte az elnöki pályát és most rózsákon
51649  III,  1894    |                           Rendkívüli beszéd volt az, de az õ dicsõségét már
51650  III,  1894    |                    Rendkívüli beszéd volt az, de az õ dicsõségét már nem növelheti.~-
51651  III,  1894    |                        nagy éljen a beszéd után.~Az elnök erre megint megszagolta
51652  III,  1894    |                      kérdést szavazásra.~Majdnem az egész Ház fölállott, csak
51653  III,  1894    |                    Tiszteltetjük õméltóságaikat, az egyházi és világi fõrendeket
51654  III,  1894    |                      Gróf Pongrácz Károly kezdte az attakot ellene. Nem kell
51655  III,  1894    |                       keresztény zsidó lehessen, az szerinte olyan megrövidítéssel
51656  III,  1894    |                          szem gúnyosan szurkálta az elõzõ szónokot: »Látod Sághy,
51657  III,  1894    |                     örökkön örökké beszélni fog.~AZ ÁLTALÁNOS HELYZET~I. A legboldogabb
51658  III,  1894    |                       van pertraktálva. Ah nini, az ismerõs kép! A nyulak temetik
51659  III,  1894    |                   vereséget szenvedtek. És ebbõl az a logika, hogy a kormány
51660  III,  1894    |                         hogy a kormány megbukik.~Az ellenzéki újságírók és a
51661  III,  1894    |                  cikkelyekben, entrefilet-ekben. Az olvasóknak mindegy a diagnózis,
51662  III,  1894    |                      harsonák: »Immár elérkezett az Apponyi ideje.«~Más alkalommal
51663  III,  1894    |                  Wekerlét szólítja meg a király. Az egész diagnózis halomra
51664  III,  1894    |                          olvasó is elhiszi, hogy az ilyen kabinetnek hova elõbb
51665  III,  1894    |                           hogy a Wekerle-kabinet az utolsót járja. Ezekbõl a
51666  III,  1894    |                        kormányra és nagy gaudium az ellenzéknek:~d) Ha a horvát
51667  III,  1894    |                          bukása egyre csillámlik az ellenzéki szemek elõtt,
51668  III,  1894    |                      jelek folyton csiklandozzák az ellenzéki idegeket. Azóta
51669  III,  1894    |                      azóta csak úgy dõl hozzájuk az öröm, jó hír, kilátás.~Csalódik
51670  III,  1894    |                        jó hír, kilátás.~Csalódik az, aki azt hinné, hogy az
51671  III,  1894    |                          az, aki azt hinné, hogy az ellenzék e része keserûen
51672  III,  1894    |                        és álomlátók sorsára jut, az egy olyan pozíció, mellyel
51673  III,  1894    |                         föltétlen boldogság jár. Az egy immunitás, mely minden
51674  III,  1894    |                        keserûség ellen biztosít. Az õ reményeik nem fognak elfogyni
51675  III,  1894    |                    nemzeti« ellenzék éppen ebben az eladott szûziességben sóvárog
51676  III,  1894    |                    kollégái kezét: se baj. Azért az ellenzéki éléstár még sem
51677  III,  1894    |                          is a tarsolyukban, s ez az az elterjedt rege, hogy
51678  III,  1894    |                          a tarsolyukban, s ez az az elterjedt rege, hogy a Wekerle
51679  III,  1894    |                         rot, morgen todt«.~*~Hát az ischli rege az igaz, hogy
51680  III,  1894    |                      todt«.~*~Hát az ischli rege az igaz, hogy csak rege, hanem
51681  III,  1894    |                          táborban), beadják neki az ischli regét s ettõl a szesztõl
51682  III,  1894    |                          fájdalmas mûtéthez. Míg az egyházpolitika tartott,
51683  III,  1894    |                        távozása, mert a hordónak az egyik dongáját ki lehet
51684  III,  1894    |                          helyettesíteni, de csak az üres hordóét: a tele hordóból
51685  III,  1894    |                  hordóból kifut a nemes nedv, ha az egyik dongáját kiveszik.
51686  III,  1894    |                      szorította.~Hogy igaz-e hát az ischli mende-monda? Õk azt
51687  III,  1894    |                      akarata ellenére ült valaki az õ tanácsában.~Azért tehát,
51688  III,  1894    |                        tehát, nyájas olvasó, aki az én soraimat átfutottad és
51689  III,  1894    |                       soraimat átfutottad és aki az ellenzéki lapoknak is prenumeránsa
51690  III,  1894    |                      hogy nem olyan boldog, mint az ellenzék.~Egyrészt azért,
51691  III,  1894    |                         cikkben fogom elmondani.~AZ ÁLTALÁNOS HELYZET~II. A
51692  III,  1894    |                   kormány nem olyan boldog, mint az ellenzék. A kormány nem
51693  III,  1894    |             Wekerle-kabinet a legnépszerûbb volt az országban, mikor nyakig
51694  III,  1894    |                           aminõre nem emlékeznek az 1867-ig leszaladó annálék.~
51695  III,  1894    |                   változott, s mit ér, hogy künn az ország négy ötöde velünk
51696  III,  1894    |                        merész szeszélyeit is. Ez az a szituáció, mikor a lajbli
51697  III,  1894    |                           hogy õ nélkülözhetlen. Az Andrássy úton, de egyebütt
51698  III,  1894    |                    olyanforma attitûdben, mintha az õ vállukon állna a ház.
51699  III,  1894    |                  vállukon állna a ház. Nos, ezek az alakok, akik eddig csak
51700  III,  1894    |                        voltak, most ott sétálnak az öreg Lloyd termeiben elevenen
51701  III,  1894    |                       billentyûin végig futtatná az ujjait. Az ország kevélyen
51702  III,  1894    |                        végig futtatná az ujjait. Az ország kevélyen hajolhat
51703  III,  1894    |                      abban fõ a feje, hogy most, az egyházreformok szentesítése
51704  III,  1894    |                          megint egy nagy reform. Az ország várja, a közvélemény
51705  III,  1894    |                    mennyit nyom. De a mi sajtónk az általános akaratnak a szószólója.
51706  III,  1894    |                     nehéz és talán veszélyes is. Az országnak sok két nagy reformot
51707  III,  1894    |                  kormánynak is sok végrehajtani. Az elefánt igen erõs, hatalmas
51708  III,  1894    |                         megharagszanak, de azért az ellenfelek a nemzeti párton,
51709  III,  1894    |                        kicsiny többség.~Most már az a kérdés, hogy mint Herkules
51710  III,  1894    |                       módokból van bõ választék.~Az egyik a fúzió. Fúzió a nemzeti
51711  III,  1894    |                         ezen a helyen elmondani.~AZ ÁLTALÁNOS HELYZET~III. Wekerle
51712  III,  1894    |                        mert ez a mai Wekerle nem az igazi, ez még csak az a
51713  III,  1894    |                        nem az igazi, ez még csak az a Wekerle, akit az események
51714  III,  1894    |                          csak az a Wekerle, akit az események vittek, aki mögött
51715  III,  1894    |                           és aki mögött ott állt az erkölcsi kényszer, menni
51716  III,  1894    |                menetelésben kezdett kibontakozni az igazi Wekerle, az kit még
51717  III,  1894    |                   kibontakozni az igazi Wekerle, az kit még mi nem ösmerünk,
51718  III,  1894    |                         kit még mi nem ösmerünk, az akit nem az események fognak
51719  III,  1894    |                        nem ösmerünk, az akit nem az események fognak vinni,
51720  III,  1894    |                    események fognak vinni, hanem az aki majd viszi az eseményeket.~
51721  III,  1894    |                          hanem az aki majd viszi az eseményeket.~Egy nagy államférfiú
51722  III,  1894    |                         taktikából; okos, de nem az összes körülmények meglatolásából,
51723  III,  1894    |                  engedékeny, de csak azért, hogy az erõseket tévútra vigye.~
51724  III,  1894    |                       embert is) Rónay Jánosból, az õ ártatlan szívjóságából
51725  III,  1894    |                         egy Metternichet, akibõl az epe hiányzik? Láttatok-e
51726  III,  1894    |                       már egy Herkulest, aki bír az oroszlány bátorságával belerohanni
51727  III,  1894    |                       szerinti kedvencét, akinek az istenek valóságos kollektát
51728  III,  1894    |                           hogy elvezessem önöket az õ dolgozószobájába, hol
51729  III,  1894    |                      össze-visszaságban hevernek az akták s gomolyognak fölöttük,
51730  III,  1894    |                     ígéretek, hogy bepillantsunk az õ agyába, hol összegyömöszölve
51731  III,  1894    |                      amely olyan hó tiszta, mint az õ vakító fehér nyakkendõi,
51732  III,  1894    |                         nem volna kedve benyitni az õ audenciális termeibe,
51733  III,  1894    |                         oda lehetne biggyeszteni az alvilág kapuiról az ismeretes
51734  III,  1894    |                 biggyeszteni az alvilág kapuiról az ismeretes föliratot, áttravesztálva:~»
51735  III,  1894    |                        visszatérnek. Wekerle nem az az ember, aki haragot tud
51736  III,  1894    |                     visszatérnek. Wekerle nem az az ember, aki haragot tud tartani (
51737  III,  1894    |                        maga dolgát csinálja, nem az országét). A púroszok visszatértével
51738  III,  1894    |                        Noha a válaszfal, mihelyt az egyházjogi törvények alá
51739  III,  1894    |                    jönnek-mennek, vagy sehogy. S az anyaméhük, a haragot tartó
51740  III,  1894    |                       valóban olyan, mint a vese az emberi testben, mely körül
51741  III,  1894    |                         többsége, ha kicsi is, s az ország éppen erre a reformra
51742  III,  1894    |                       reformra meg lett kérdezve az 1885-iki téli választáson.
51743  III,  1894    |                        választáson. Mi indokolná az országgyûlés föloszlatását
51744  III,  1894    |                        még izgatottak a kedélyek az egyházjogi harcokból.~Igaz,
51745  III,  1894    |                    komoly politika letéteményese az országban s a kötelességek
51746  III,  1894    |                          a taktika kedvéért. Nem az a célja egy pártnak, hogy
51747  III,  1894    |                    csupán »taktikai griff« lenne az új választás melynek szele
51748  III,  1894    |                         kik fújják ezt a szelet? Az az ezer reménybeli jelölt,
51749  III,  1894    |                          fújják ezt a szelet? Az az ezer reménybeli jelölt,
51750  III,  1894    |                     mostani pártjával úgy, amint az ma van, legkésõbb esztendõre,
51751  III,  1894    |                   legkésõbb esztendõre, neki vág az államosítási reformmunkához.
51752  III,  1894    |                         megnagyobbodva, úgy lesz az ezentúl is, mert valahányszor
51753  III,  1894    |                    valahányszor szavazni fogunk, az országház kapuinál ott fog
51754  III,  1894    |                          hatalmas szózatával »Ez az én akaratom!« és ez a fönséges
51755  III,  1894    |                    fönséges hang meg fogja rázni az ellentábort s mint a bagdadi
51756  III,  1894    |                        Ma se lett volna ülés, ha az orosz cár meg nem hal.~De
51757  III,  1894    |                     barátja« volt. S én istenem, az is milyen béke volt! Leeresztett
51758  III,  1894    |         részvétnyilvánítás ellen.~Megvillogtatta az emlékezetek elõtt Paskievics
51759  III,  1894    |                     okossága. Miért okos most ez az ember? Megfog­hatatlan.
51760  III,  1894    |                      szabadelvû pártot, hogy ezt az udvariassági indítványt
51761  III,  1894    |                         a jobboldal is fölállott az általuk pártolt részvétindítvány
51762  III,  1894    |                           Hegedüs Sándor vázolta az államháztartást bengáli
51763  III,  1894    |                 csodálatos! Hogy megváltozott ez az ember; fiatalabb lett, más
51764  III,  1894    |                       Millió ördög, talán nem is az! De mégis! Hiszen az lehetetlen,
51765  III,  1894    |                          is az! De mégis! Hiszen az lehetetlen, hogy nem õ lenne.
51766  III,  1894    |                      kisebbik Kossuth körül.)~Ez az újítás jól esett a szemnek.
51767  III,  1894    |                          szemnek. Érezni kezdték az emberek, hogy a világ mégsem
51768  III,  1894    |                          õ is örömmel üdvözölné, az emberek megint a szemeiket
51769  III,  1894    |                szemüvegeiket kezdték törülgetni.~Az ördögbe is, hisz ez nem
51770  III,  1894    |                     nagyságos képviselõ urakkal!~Az imént Helfy beszélt, a Molnár
51771  III,  1894    |                    beszédét a Horánszky képével.~Az ismeretlen úriember beszédében
51772  III,  1894    |                         borzasztó méregbe gurult az ismeretlen úriember s ebbõl
51773  III,  1894    |                          hátha mégis a Horánszky az.~De hogy még teljesebb legyen
51774  III,  1894    |                  belügyminiszter. De hát mindegy az, ha zsarnok volna azért
51775  III,  1894    |                         okoskodott de a folyosón az volt a hit, hogy Kálnoky
51776  III,  1894    |                        okoskodtak, vagy rosszul.~Az bizonyos, hogy az optimisták
51777  III,  1894    |                       rosszul.~Az bizonyos, hogy az optimisták megvigasztalódtak,
51778  III,  1894    |                        sokszor jó vele letörülni az izzadtságot, meg a nedvességet,
51779  III,  1894    |                          odaért beszédjében: »De az õsszel bejött Magyarországba
51780  III,  1894    |                      polgári házasságnál jó volt az olasz ember, ugye? vágott
51781  III,  1894    |                  dörömbölés, ingerültség támadt. Az elnöki széken Andrássy Tivadar
51782  III,  1894    |                         A lárma elnyelte nemcsak az õ szavait, de a Busbachét
51783  III,  1894    |                          amilyen kínos volt neki az elõre hatolás, a komoly
51784  III,  1894    |                         mind azt elmondani, amit az ember gondol hogy az ellenfél
51785  III,  1894    |                        amit az ember gondol hogy az ellenfél se vethesse közbe,
51786  III,  1894    |                       mint jelenvolt szerepelhet az ország elõtt. (Valljuk meg,
51787  III,  1894    |                          Polónyit. Ne beszéljen!~Az elnök a Házhoz fordult:
51788  III,  1894    |                  Polónyinak szót.~A többség, még az ellenzékrõl is sokan megtagadták
51789  III,  1894    |                      szóhoz õ se juthatott, mire az elnök az ülést öt percre
51790  III,  1894    |                         juthatott, mire az elnök az ülést öt percre fölfüggesztette.~
51791  III,  1894    |                          értékére szállította le az ügyet s annyira elvette
51792  III,  1894    |                          elvette minden irányban az élét, hogy az újra fölemelkedõ
51793  III,  1894    |                    minden irányban az élét, hogy az újra fölemelkedõ Polónyinak
51794  III,  1894    |                          még utána Busbach, majd az öreg Kõrösi Sándor, kinek
51795  III,  1894    |                 történhetett meg«. Sehogyse ment az öreg fejébe, hogy miért
51796  III,  1894    |                      válsághoz)~Persze, csak azt az anyagot értem, mellyel a
51797  III,  1894    |                         lehetetlen, hogy sokszor az is ilyen formán támad a
51798  III,  1894    |                      meglehetõsen be van keverve az én t. barátom és bátyám,
51799  III,  1894    |                         regényében Taboret apó - az amatõr rendõr volt ‑, akihez
51800  III,  1894    |               lehangolják, neki a bizonytalanság az elementuma, szárazföldön
51801  III,  1894    |                        bármely részébõl, s szövi az õ kombinációit olyan passzióval,
51802  III,  1894    |                      mostani válságban is õ volt az újságírók orákuluma. A mostani
51803  III,  1894    |                           A mostani válság éppen az õ kedvének, talentumának
51804  III,  1894    |                          beszélgetés tárgya volt az újságírók közt:~- Mit mond
51805  III,  1894    |                  legtitkosabb fölfedezéseit csak az értéktelenebb, közelfekvõbb
51806  III,  1894    |                        látom, hogy egészségesek, az nekem elég megnyugtató,
51807  III,  1894    |             kártya-asztalhoz egy játszma pikére.~Az eseményekre nem vagyok kíváncsi.
51808  III,  1894    |                      órányival. Késõbb tudni meg az eseményeket két-három órával,
51809  III,  1894    |                       ezt a nézetemet nem osztja az én t. kollégám a hírlapírásban,
51810  III,  1894    |                      tudná meg egy két órányival az eseményeket, mint ahogy
51811  III,  1894    |                          állni, olyan szépen kér az én Weinmann barátom, elmondom
51812  III,  1894    |                         igaznak bizonyul, tegnap az csak szimat volt, ma már
51813  III,  1894    |                   lefolyását, téglát-téglára rak az immár szilárd alapra, egész
51814  III,  1894    |                        elõtte való nap kigondol, az a következõ napon beteljesedik.~
51815  III,  1894    |                       nedves szivaccsal letörlik az összes kombinációkat.~Én
51816  III,  1894    |                   értesült forrásból vesszük azt az értesítést, hogy a »Kölnischer
51817  III,  1894    |                 engesztelhetlen gyûlölsége, mely az egész kabinet, tehát Wekerle
51818  III,  1894    |                          S ma kétségen kívül áll az udvari körökben, hogy Wekerle
51819  III,  1894    |                       lép, hanem marad szilárdan az elvi alapon s együtt fog
51820  III,  1894    |                        lehet többé kétsége, hogy az elsõ alkalmat megadják megbuktatására.
51821  III,  1894    |                         lázas eréllyel dolgoznak az udvarnál. Papok és rajongó
51822  III,  1894    |                       kívánni azon a címen, hogy az egyházpolitikai izgalmak
51823  III,  1894    |                        egyszer már véget érjenek az országban.~Sok bajaink közt
51824  III,  1894    |                     akarná se járhat többé, csak az egyenes úton. Ezt követeli
51825  III,  1894    |                         a politikai morál, hanem az egyszerû polgári okosság
51826  III,  1894    |                        is megmaradni véges-végig az elvek nemes talapzatán.~
51827  III,  1894    |                          pártban beáll a pangás, az elkedvetlenedés, az apátia
51828  III,  1894    |                      pangás, az elkedvetlenedés, az apátia lehangoltsága és
51829  III,  1894    |                       Írta egy öreg képviselõ~Ha az emberek nem olvasnának lapokat,
51830  III,  1894    |                       lehetne, miként állunk, de az emberek lapokat olvasnak,
51831  III,  1894    |                  tudhatják, hogyan állunk. Nincs az az emberi agyvelõ, akit
51832  III,  1894    |                          hogyan állunk. Nincs az az emberi agyvelõ, akit annyi
51833  III,  1894    |                        vitte a pallost. Nem volt az baj, hogy a piros bársony
51834  III,  1894    |                        Igen, a válság úgy állott az elsõ nap, hogy a király
51835  III,  1894    |                    elfordult a kabinettõl.~Ezzel az impresszióval jött haza
51836  III,  1894    |                    öntötte minisztertársai elõtt az impresszióját csak ilyenformán
51837  III,  1894    |                      nélkül nem maradhat, s mert az irányzatán nem változtathat
51838  III,  1894    |                          embere, aki megalakítja az új kormányt.~Kevés lehetett
51839  III,  1894    |                         kormányt.~Kevés lehetett az, amit a király Wekerlének
51840  III,  1894    |                         bizalmatlanságról, talán az irányzat ellen is elejtett
51841  III,  1894    |                        volt, hogy õ csak ezekkel az elvekkel maradhat s embereit
51842  III,  1894    |                     költségvetést s elkészítette az indemnityt, hogy a válság
51843  III,  1894    |                    vannak a parlamentarizmusnak. Az ember maga tartozik lenyiratni
51844  III,  1894    |                        Bécsben semmi terv?~S míg az itthoni látcsövek Bécs felé
51845  III,  1894    |                          szívéhez vezet.~*~Ennek az útnak pedig tisztának kell
51846  III,  1894    |                     többséggel szavazta meg neki az indemnityt.«~S azután olvassa
51847  III,  1894    |                       hogy beadja a lemondását.«~Az angol megtörüli a pápaszemét.
51848  III,  1894    |                 országban más kormánnyal történt az elsõ dolog, s másikban másikkal
51849  III,  1894    |                       dolog, s másikban másikkal az utóbbi? Bizonyára a szedés
51850  III,  1894    |                          bõven, de mind rosszak.~Az elsõ mód egy egészen új
51851  III,  1894    |                        hétig nem tud kigondolni, az a negyedik héten se igen
51852  III,  1894    |                   Wekerle Szilágyi nélkül.~Ehhez az ideához volt már szerencsénk.
51853  III,  1894    |                       minisztériumból (ebbõl áll az egész hurcolkodása) s lenne
51854  III,  1894    |                   gyökerei vezetnek.~Különben ez az egész fejtegetés csak akadémikus,
51855  III,  1894    |                         tegyük, csak azért, hogy az még ideig-óráig föl ne forduljon.~
51856  III,  1894    |                         föl ne forduljon.~Hiszen az egész ország, még azok is,
51857  III,  1894    |                         Szilágyit, most már csak az a kérdés, kit fog még föláldozni.«~
51858  III,  1894    |                       nem akarjuk állítani. Mert az országnak nagyobb szüksége
51859  III,  1894    |                        õsapja a maga ujját dugta az õsmese szerint a kerékszeg
51860  III,  1894    |                      kocsija tovább gurulhasson. Az ujja összezúzodott.~De ennek
51861  III,  1894    |                        át a harmadik módra, mely az lehetne, hogy maradjon meg
51862  III,  1894    |                        hogy maradjon meg Wekerle az egész kabinetjével, de ejtse
51863  III,  1894    |                       többi. Mert meglehet, hogy az ország belenyugodnék a két
51864  III,  1894    |                          a régiben, maradjon meg az egész Wekerle-kormány úgy,
51865  III,  1894    |              legörvendetesebb megoldás, de ehhez az kellene, hogy mikor a válság
51866  III,  1894    |                        jön a király s fölhívatja az ország bölcseit és véneit
51867  III,  1894    |                         mutatók, elmossák ezeket az új demonstrációk a magyar
51868  III,  1894    |                    macskák együtt tartanak ülést az egerekkel.~Ah, micsoda zsibongás
51869  III,  1894    |                        Hogy rajzanak, tolonganak az emberek, mint egy vásárban.
51870  III,  1894    |                     csizmákban, itt-ott kibukkan az ember gomolyból egy-egy
51871  III,  1894    |                          is tele van idegenekkel az egész korridor, folyosó,
51872  III,  1894    |                      nyugodt. Nem lesz harc. Nem az egyházpolitikáról van szó.
51873  III,  1894    |                        vár. Azontúl a koronák is az antikvárius boltokba fognak
51874  III,  1894    |                           Báró Radvánszky Béla.«~Az ellenpárt se forral valami
51875  III,  1894    |                      valami.~Némelyek oda jönnek az öregúrhoz s dévajkodnak
51876  III,  1894    |                         rá egy-egy konyakért. De az öregúr csak egynek hajlandó
51877  III,  1894    |                       egyre hoznak rémhíreket.~- Az egész ellenzék rád szavaz.~-
51878  III,  1894    |                       rád szavaz.~- Hm - morogja az öreg röstelkedve -, mitõl
51879  III,  1894    |                         nagyon?~Új hírnök jön:~- Az erdélyiek mind rád szavaznak.~
51880  III,  1894    |                        fölpattan:~- Mit vétettem az erdélyieknek?~Megint hírnök
51881  III,  1894    |                       panaszszó:~- Meg van akkor az egész életem lõve.~- Ej
51882  III,  1894    |                    Horváth Gyula. Könnyû hivatal az. Nyáron, majd elviszed a
51883  III,  1894    |                     Kamarásra...~De már kezdõdik az ülés. Egy kard csördül meg
51884  III,  1894    |                       folyosón. Mindenki odanéz. Az elnökök jönnek egymás mellett,
51885  III,  1894    |                     kinyitják, a két elnök fölül az elnöki emelvényre, amely
51886  III,  1894    |                         A Rosenberg Gyula helyén az intelligens arcú Lönhart
51887  III,  1894    |                    Józsiával szincerizálva. Csak az Apponyiak pártjára nem ül
51888  III,  1894    |                        szorultságból sem.~Míg ez az elhelyezkedés történik,
51889  III,  1894    |                         posztót:~- Micsoda dolog az? Vigyék vissza! Ebben a
51890  III,  1894    |                          hogy tegyék le (ez volt az elsõ engedménye, amit a
51891  III,  1894    |               klerikalisoknak tett s azt hiszem, az utolsó is) s a szolgák szívesen
51892  III,  1894    |                      nyilvánította megnyitottnak az ülést. Azután Bánffy Dezsõ
51893  III,  1894    |        koronaõr-választás lévén, elrendeli, hogy az érkezett királyi leiratot
51894  III,  1894    |                          Szlávy izgatottan nézte az iratait: »Nálad lesz, itt
51895  III,  1894    |                       föliratú céduláját bedobta az urnába.~A szavazás megejtése
51896  III,  1894    |                        vonultak végig a folyosón az elnöki termekbe, a szavazatokat
51897  III,  1894    |              visszaérkezének s Bánffy kihirdette az eredményt.~Radvánszky Béla
51898  III,  1894    |                      mintha temetés napja volna. Az utcán nem õgyelgett gyászoló
51899  III,  1894    |                      erõsebben meglátszott volna az ezüst. Ezt az utolsó két
51900  III,  1894    |                  meglátszott volna az ezüst. Ezt az utolsó két esztendõ alatt
51901  III,  1894    |                         esztendõ alatt szerezte; az egyetlen, amit miniszterelnöksége
51902  III,  1894    |                         van tökélve, hogy tárcát az új kabinetben nem vállal.
51903  III,  1894    |                       ugyis tudja mindenki, hogy az megint ott lesz. Az õ halála
51904  III,  1894    |                         hogy az megint ott lesz. Az õ halála csak tetszhalál.~
51905  III,  1894    |                         már tellett, népes volt.~Az ülésen Bánffy Dezsõ b. elnökölt
51906  III,  1894    |              szólásszabadság, aminthogy volt is.~Az ülés elejét egy kis mentelmi
51907  III,  1894    |                        úr kíván szólani! Ez volt az elnöklõ Bánffy b. sztereotíp
51908  III,  1894    |                         amint elméje szövõszékén az ötleteket szövi, talán székely
51909  III,  1894    |                         de ez is elég volt, hogy az ellenzéket megmozdítsa.~-
51910  III,  1894    |                           suttogták meglepetve s az ellenzéki elmék azonnal
51911  III,  1894    |                  nyilatkozatot.~Justh Gyula volt az elsõ. Beszédét több helyütt
51912  III,  1894    |                          maga emberei. A lényege az volt, hogy az 1848-as és
51913  III,  1894    |                          A lényege az volt, hogy az 1848-as és függetlenségi
51914  III,  1894    |                   nevében beszélt. A szélsõbalon az Ugronisták és Polónyisták
51915  III,  1894    |                         szédelgésnek nevezte, de az éppen oly hatás nélkül maradt,
51916  III,  1894    |                        hatás nélkül maradt, mint az a hasonlat, amellyel a szabadelvû
51917  III,  1894    |                        végig a termen a jelszó s az emberek se nem mosolyogtak,
51918  III,  1894    |                        végigcsengett a teremben; az ellenvetéseket még egyszer
51919  III,  1894    |                 fölhevülés nélkül. Pedig ez volt az utolsó miniszterelnöki beszéde.~
51920  III,  1894    |               elszabadult a régiségtárból (éppen az volt ma nyitva) és beült
51921  III,  1894    |                    ilyemi.~És azzal vége is volt az ülésnek. Mire a karzatok
51922  III,  1894(78)|                         ság tagja és büszke erre az állására. A szerk.~
51923  III,  1895    |                        gazdát is megpróbálta, de az ellenszegült:~- Mindenben
51924  III,  1895    |                          gazdag vendégszeretetét az ellenfél kortesétõl, Meszlényitõl.~
51925  III,  1895    |                    utasította vissza:~- No, csak az kellene, hogy a nagyságos
51926  III,  1895    |                     szoba. Ezekben játszódott le az utolsó kormányválság.~Ennek
51927  III,  1895    |                       gyerekek szokták mutogatni az ujjaikon a szegény õzecske
51928  III,  1895    |                     megette.~Akárhogyan volt is, az bizonyos, hogy e két szobában,
51929  III,  1895    |                         mely összefogdosta volna az érdekes beszélgetéseket.~
51930  III,  1895    |               beszélgetéseket.~A két szoba közül az egyik a királyé. Ebbe hozatta
51931  III,  1895    |                        királyé. Ebbe hozatta fel az ünnepek alatt tanácsra a
51932  III,  1895    |                         nagy országtartó urakat, az »ország eszeit«, mert a
51933  III,  1895    |                         ugyancsak komolyan veszi az alkotmányt, a nemzet akaratát
51934  III,  1895    |                          saját kötelességeit. Ha az elõdje (V. Ferdinánd) abban
51935  III,  1895    |                          könnyû lenne, csak azok az aláírások ne volnának«,
51936  III,  1895    |                  volnának«, õ éppen megfordítva, az aláírásokat tartja könnyûknek,
51937  III,  1895    |                aláírásokat tartja könnyûknek, és az uralkodásnak alulról úgyszólván
51938  III,  1895    |                           A belépõt kitanították az elõszobában, hol kell megállnia
51939  III,  1895    |                    komplikált elõterjesztéseket. Az efféle kihallgatások is
51940  III,  1895    |                          a kihallgatás magyarul.~Az urak így egyenként járulva
51941  III,  1895    |                      nagyurakon.~A király kérdez az így meghívott tanácsosoktól,
51942  III,  1895    |                     aztán megint beszélni hagyja az illetõt, s ha valami megragadja
51943  III,  1895    |                       sarkantyúját összeütve. Ez az audiencia végét jelenti.~
51944  III,  1895    |                        terve, de meg akarja adni az eljárásnak az alkotmányos
51945  III,  1895    |                        akarja adni az eljárásnak az alkotmányos csínyját-bínját.~
51946  III,  1895    |                     alkotmányos csínyját-bínját.~Az »ország eszeinek« örömet
51947  III,  1895    |                      tehenei mellett ábrándozik; az akkori eleven napokból nem
51948  III,  1895    |                        volt ez. A kappannál (aki az egyedüli parlamenti egyéniség
51949  III,  1895    |                       darabig, vagy ha volt, nem az volt - most másodszor megint
51950  III,  1895    |                            most másodszor megint az a régebbi hazám van, amelyik
51951  III,  1895    |                        betelt minden vágya, hogy az ellenzék már ismét nem tud
51952  III,  1895    |                        Szilágyit kívánta hallani az asztal, de Szilágyi nem
51953  III,  1895    |                       melyek legnagyobb fûszerei az ilyen lakomáknak.~Nem ért
51954  III,  1895    |                      lakomáknak.~Nem ért semmit. Az asztal beszédet követelt.
51955  III,  1895    |                      tartani, de még nincsen meg az anyagod hozzá. Olyan vagy,
51956  III,  1895    |                          hozzá. Olyan vagy, mint az angol. Mi, közönséges emberek,
51957  III,  1895    |                          mikor utazunk, költünk; az angol azért utazik a kontinensre,
51958  III,  1895    |                           hogy anyagot szerezz - az alatt, míg ránk utazol -
51959  III,  1895    |                      szép tószthoz.~Úgy is lett; az elhangzott gyönyörû beszéd
51960  III,  1895    |                         Mikszáth - õ álmodta meg az Androméda csillagot is,
51961  III,  1895    |              konstatálták, hogy csakugyan megvan az Androméda. De ez a csillag
51962  III,  1895    |                        ez a csillag már ott volt az égbolton, mielõtt a csillagászok
51963  III,  1895    |              megvalósítása nem volt könnyû stb.«~Az öreg költõ csak hallgatta,
51964  III,  1895    |                        amint új pezsgõket hoztak az inasok, s behangzott egy
51965  III,  1895    |                         percre a belsõ szobákból az öreg dada hangja, aki a
51966  III,  1895    |                         hangja, aki a kis Macát, az unokát altatta:~Aludj Maca,
51967  III,  1895    |                       éjfél után volt már, mikor az öreg Tisza a gyufatartóját
51968  III,  1895    |                        akkor egyszerre rábukkant az órájára.~Megnézte, és a
51969  III,  1895    |                      esztendejébe is belekóstolt az éjfél utáni órákkal.~- A
51970  III,  1895    |                 viszontlátásig, gyerekek - szólt az öreg - mához tíz esztendõre!~
51971  III,  1895    |                          bizalmas vendégei elõtt az alcsuthi fehér asztalnál,
51972  III,  1895    |                       volt beburkolva, úgy, hogy az arcából alig látszott ki
51973  III,  1895    |                   csikorgott a talpaink alatt.~- Az ujjasok prémmel vannak bélelve -
51974  III,  1895    |                        Ostobaság! - fortyant fel az az asszony. - Fityfirity
51975  III,  1895    |                     Ostobaság! - fortyant fel az az asszony. - Fityfirity dolgok
51976  III,  1895    |                          rajtam van, ez a jó, ez az igazi. Az igaz, hogy drága
51977  III,  1895    |                       van, ez a jó, ez az igazi. Az igaz, hogy drága volt, harmincöt
51978  III,  1895    |                         harmincöt forinton vette az uram, Köntös János uram
51979  III,  1895    |                         Tatáról, talán ismeri is az asszonyság?~- Bizony nem
51980  III,  1895    |                        No, azt csodálom. De elég az hozzá, hogy harmincöt forint
51981  III,  1895    |                         a harmincöt forint ebben az idõben, de már legalább
51982  III,  1895    |                     meleg kendõt köthetett volna az asszonyság a szegény leánykák
51983  III,  1895    |                    hiszen gyakran megtesszük ezt az utat, és már nem vagyunk
51984  III,  1895    |                             Közel van már.~- No, az szerencse - folytatá vidám
51985  III,  1895    |                        barátságosan megsimogatta az új öltönyének meglehetõsen
51986  III,  1895    |                          ki kesernyésen - furcsa az úristen. Egy embernek gyereket
51987  III,  1895    |                          mutatkozott (mi már ezt az ablakból néztük), gondolkodott,
51988  III,  1895    |                         Császár Bálintnak hívták az ország egyik legcsalafintább
51989  III,  1895    |                   legcsalafintább emberét, hanem az ismerõsök megfordították
51990  III,  1895    |                       elméjének finomságaival, s az emberi tulajdonok és gyöngeségekre
51991  III,  1895    |                        maga kis hatáskörében.~Ha az odavaló tyúkok naplót vezetnének,
51992  III,  1895    |                      ölje meg este nyolc óráig.«~Az összes kakasok kiirtattak,
51993  III,  1895    |                       kap egy guillotine-t is, s az egy szál kék atillás hajdú
51994  III,  1895    |                         ha« csak »ha«. A valóság az, hogy õ így is erõs és hatalmas
51995  III,  1895    |                          õ vezette, befolyásolta az embereket, akár akartak
51996  III,  1895    |                          Olyan ravasz volt, hogy az ember majdnem azt hihette,
51997  III,  1895    |                     tekintélyt mutasson.~Azokban az idõkben ismertem meg a fürge
51998  III,  1895    |                          a fürge öregurat, mikor az a betegség rajtam is erõt
51999  III,  1895    |                      patkol), a »mandátum-vágy«.~Az öreg Bálint, aki mint afféle
52000  III,  1895    |                         Váci utcán találkoztunk. Az öreg messzirõl kiabált huhogó