bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

52001  III,  1895    |                       édes uramöcsém!~Megálltam, az öregúr sebesen szedte apró,
52002  III,  1895    |                      kell csinálni.~- És hol van az a hely? - kérdém.~Az öregúr
52003  III,  1895    |                         van az a hely? - kérdém.~Az öregúr egy híres kerületet
52004  III,  1895    |                         ugyanazon megyében, ahol az õ városa volt. Valamikor
52005  III,  1895    |                      Lehangolt a kerület neve.~- Az nehéz pozíció - mondám -,
52006  III,  1895    |                        szegény vagyok.~- Szegény az ördög - pattan fel Bálint
52007  III,  1895    |                            Miféle ördögöm?~- Hát az én vagyok.~S olyan barátságosan
52008  III,  1895    |                       egy-egy csillagot kérne el az ember tõlük a mennyboltról,
52009  III,  1895    |                           a levegõbe. Hol kezdje az ember?~Végre is ott kezdtem,
52010  III,  1895    |                       megösmerkedhetem inkognitó az összes faktorokkal.~Nemsokára
52011  III,  1895    |                       kerületben föl akar lépni. Az nem jó volna. A hallgatás
52012  III,  1895    |                         fújt, mikor a fõispánnal az õ kocsiján megindultunk,
52013  III,  1895    |                       nincsenek. Bolond dolog is az, hogy már a füstöt is elfogják
52014  III,  1895    |                         már a füstöt is elfogják az okvetetlenkedõ városi emberek,
52015  III,  1895    |                       tûzhelynél fogják el, hogy az egy lyukon menjen ki, akár
52016  III,  1895    |                         nemesek laknak ilyenben. Az udvar tele volt kocsikkal,
52017  III,  1895    |                        fõispán -, hanem kirakták az összes bútorokat, hogy a
52018  III,  1895    |                         búzakévét szokás föladni az asztagra.~A »bundák szobája«
52019  III,  1895    |                       csak egy kis átjáró maradt az ajtóhoz, egy másik nagy
52020  III,  1895    |                          és nehézkes, mégis erre az egy napra bizonyos fürgeséget
52021  III,  1895    |                        gyufa kellett vagy szivar az agyarára.~- No, ne is vegyétek
52022  III,  1895    |                          voltak némi szerszámok. Az ingóságok kivándoroltak,
52023  III,  1895    |                      nagy kályha maradt odabent. Az az egy, ami nem teddide-teddoda
52024  III,  1895    |                        kályha maradt odabent. Az az egy, ami nem teddide-teddoda
52025  III,  1895    |                        állt ott. Elsõ mozdulatom az volt önkéntelenül is, hogy
52026  III,  1895    |                        rám.) Hiszen láttad, hogy az ágyak odakünt vannak az
52027  III,  1895    |                          az ágyak odakünt vannak az udvaron.~- Hát a többiek
52028  III,  1895    |              elgondolkozott egy kicsinyt, mintha az elméjében össze akarná szedegetni
52029  III,  1895    |                          hogy a nagyságot mindig az arányok teszik. Ha csak
52030  III,  1895    |                         világon, és a tied lenne az egyik zsemlyének a féle,
52031  III,  1895    |                        legfeljebb éjfélkor lesz. Az idõt el kell ölni. Már szorítottam
52032  III,  1895    |                           Hogy akarsz ismerkedni az emberekkel, ha nem azt csinálod,
52033  III,  1895    |                         osztva, és a szomszédom, az egyik gróf, nyájasan kérdezte:~-
52034  III,  1895    |                           nagyságosnak a fõurat. Az ördög igazodik itt el. Hátha
52035  III,  1895    |                      indítottam hát el szemeimet az asztal közepére, ahol csakugyan
52036  III,  1895    |                         akik szûken adományozták az uradalmakat a székely fõuraknak.
52037  III,  1895    |                        ferbliztünk. Gyorsan múlt az idõ. A fali óra kakukkja
52038  III,  1895    |                    stentori hangon kihirdette:~- Az asztalokra és székekre szükség
52039  III,  1895    |                    néhány perc alatt összetolták az üres asztalokat a két szobán
52040  III,  1895    |                       nábob és újra így szólt:~- Az asztalokra szükség van.~
52041  III,  1895    |                          A vendégek felálltak, s az asztalokat és székeket visszahelyezték
52042  III,  1895    |                        hát aztán?~- Mikor megjön az ideje, megjön vele a fölöstököm.
52043  III,  1895    |               hazamenetelre mikor gondolsz?~- Ó, az még messze van, édes jó
52044  III,  1895    |                   kötelezõ. Aki hamarabb meghal, az hamarabb megy, mert ide
52045  III,  1895    |                         férne egy ravatal, hanem az életben maradókra kötelezõ
52046  III,  1895    |                          a bundaválogatás.~- Hát az mi? - pattantam fel ijedten.~-
52047  III,  1895    |                          telik el a turkálásban, az ide-oda hánytorgatásban.
52048  III,  1895    |                          meg, hogy nagy mulatság az. S igazi élvezet, ha az
52049  III,  1895    |                          az. S igazi élvezet, ha az ember végre post tot discrimina
52050  III,  1895    |                    másikat hagyva helyébe.~- No, az szép lenne... Az enyim haszonbérbe
52051  III,  1895    |                             No, az szép lenne... Az enyim haszonbérbe van véve
52052  III,  1895    |                   valóban aggasztó volt. Ez csak az elsõ éj, és máris el voltam
52053  III,  1895    |                           mert a tósztokban csak az imént dicsekedtem vele,
52054  III,  1895    |                 váltottam volt még idáig, messze az asztal végén ült a vacsoránál,
52055  III,  1895    |                         talán a szemem káprázik. Az is feltûnt, hogy az elszámlálhatatlan
52056  III,  1895    |                    káprázik. Az is feltûnt, hogy az elszámlálhatatlan felköszöntõk
52057  III,  1895    |              interpelláltam a szomszédomat:~- Mi az, hogy az öreg Császárt nem
52058  III,  1895    |                      szomszédomat:~- Mi az, hogy az öreg Császárt nem becsülik
52059  III,  1895    |                          hallottam, nagy hatalom az öreg.~Az én bal szomszédom
52060  III,  1895    |                 hallottam, nagy hatalom az öreg.~Az én bal szomszédom kedvetlenül
52061  III,  1895    |                       pedig odajött a hátam mögé az öreg Derczey János, a kerület
52062  III,  1895    |                          ki bátyám, a követeket?~Az öreg mogorván, szigorún
52063  III,  1895    |                       jól indul a dolog.~Hát biz az úgy indult meg, hogy Bálint
52064  III,  1895    |                          ravasz ember. Olyan fej az, mint a Griff konyhája Brassóban,
52065  III,  1895    |                          Bismarck csak folytatta az õ leleplezéseit:~- No, de
52066  III,  1895    |                          közt, mint a futótûz, s az öreg Bálint bá’ az egyik
52067  III,  1895    |                    futótûz, s az öreg Bálint bá’ az egyik csoporttól a másikhoz
52068  III,  1895    |                         a mellét egyre veregette az öreg - de ugyancsak el nem
52069  III,  1895    |                 szeretném én látni - pattant fel az öreg, mint egy mérges kakas.~
52070  III,  1895    |                     másik is.~- Ejha! De nagy úr az úr. Hiszen önnek itt még
52071  III,  1895    |                      milyen követ való ide, mint az urak.~- Ohó! Otthon parancsoljon,
52072  III,  1895    |              parancsoljon, de nem itt. Nézze meg az ember. Hát én erre azt mondom
52073  III,  1895    |                         járja, nem járja. Nézzék az urak, ide figyel, talán
52074  III,  1895    |                           Azt hittem, képzelõdés az egész.~Bálint úr folyton
52075  III,  1895    |                     ellenem, s úgy fölpaprikázta az embereket, hogy mire megvirradt,
52076  III,  1895    |                       eladom, és voksokat veszek az árán, de megmutatjuk, isten
52077  III,  1895    |                       óra tájban bejött a háziúr az õ sztereotíp kikiáltásával: »
52078  III,  1895    |                 sztereotíp kikiáltásával: »Kérem az asztalokat«, Bálint császár
52079  III,  1895    |                          kaphatók kurta szivarok az örménynél. (Zsidó nemigen
52080  III,  1895    |                          székelyek közt, mert õk az élelmesebbek. Egyetlenegy
52081  III,  1895    |                    tartották a ritkasága végett, az ott névnapozott velünk.)~
52082  III,  1895    |                       faluban. Nagy delícia volt az úgy is. Még a mágnások se
52083  III,  1895    |                        mágnások se fintor­gatták az orrukat, amiért a pipaszár
52084  III,  1895    |                     amiért a pipaszár szotyagos.~Az ebédnél, mely körülbelül
52085  III,  1895    |                      célzásokat szõve be, hogyha az isten is úgy akarja, mint
52086  III,  1895    |                    kanyarodó patak messzirõl jön az õ csörgedezõ vizével, de
52087  III,  1895    |                          a mi patakunk«. Engedje az úristen õ szent felsége,
52088  III,  1895    |                         van valami bibliai õserõ az õ különös észjárásukban;
52089  III,  1895    |                      mézével.~A nagy éljenzésbe, az általános lelkesedésbe csak
52090  III,  1895    |                       vélemény szabad legyen - s az a legjobb, amelyik szemtõl
52091  III,  1895    |                     lehetne kenni, mint a vajat.~Az ebéd végén megszorította
52092  III,  1895    |               rokonszenves, hanem Bálint császár az antipatikus. S erre bazírozza
52093  III,  1895    |                    valami rejtélyes aggasztó van az arcában, ha a jelöltségedre
52094  III,  1895    |                       érzésemrõl számot adni, de az bizonyos, oly állapotban
52095  III,  1895    |                        egy órai álomért odaadnám az egész valóságot.~Különféle
52096  III,  1895    |                     aludni egy szalmazsákon. Ah, az ember roppant gyenge, még
52097  III,  1895    |                    ferblizõ asztalokat, kimentem az udvarra, hogy a levegõ megmarjon,
52098  III,  1895    |                 megmarjon, felfrissítsen, féltem az összerogyástól. A pitvarban
52099  III,  1895    |                       sugár leány éppen vitte ki az udvarra kiönteni egy csöbörben
52100  III,  1895    |                         a piszkos vizet, melyben az edényeket öblögették.~Bálint
52101  III,  1895    |                       hátul összekötve úgy, hogy az inge nagy darabon látszott
52102  III,  1895    |                     látszott ki alul. Durva volt az ing, de mégis bájos és ingerlõ.
52103  III,  1895    |                      olyan romlós portéka?~- Biz az olyan. Egy fuvarost kellene
52104  III,  1895    |                           Szent József, még csak az kellene. Hiszen akkor engem
52105  III,  1895    |                          engem mindjárt elcsapna az urunk a szolgálatból.~-
52106  III,  1895    |                       Tudjuk mi, mirõl beszélnek az urak maguk közt, de mégse
52107  III,  1895    |                        se kell, hanem a Borbála, az megteszi... én azt gondolom,
52108  III,  1895    |                       gondolom, megteszi...~- Ki az a Borbála?~- Az is olyan
52109  III,  1895    |                               Ki az a Borbála?~- Az is olyan cselédleány itt,
52110  III,  1895    |                          van a katonaságnál, hát az megteszi. A Borbála nem
52111  III,  1895    |                      megteszi. A Borbála nem fél az ördögtõl sem - mert annak
52112  III,  1895    |                         szeretõje van.~- Hol van az a Borbála?~- Az a konyhában
52113  III,  1895    |                          Hol van az a Borbála?~- Az a konyhában mákot tör. Hát
52114  III,  1895    |                   kikeresed estig a bundák közül az enyémet, hidd meg, nem leszek
52115  III,  1895    |                         pitvarból Bálint császár az udvarra, s felmarkolván
52116  III,  1895    |                          elkezdte vele dörzsölni az arcát. (Székely medicína
52117  III,  1895    |                        Azazhogy... megállj csak. Az bizony a bundám zsebében
52118  III,  1895    |                        nyurga termetû, gödrökkel az arcán, élveteg vérpiros
52119  III,  1895    |                   éjjelre, és egy kavicsot dobok az ablakra, ahol kártyáznak.
52120  III,  1895    |                         egy üres szék várt. S ez az izgatottság fenntartott,
52121  III,  1895    |                      anyagból gyúrtad meg ezeket az embereket!~Egy óra se múlt
52122  III,  1895    |                     kincsre.~Britanika szivarok! Az ördögbe is, ez nem tréfa,
52123  III,  1895    |                 kényszerítve, egyszerre kivettem az egyik szivart, a szebbiket,
52124  III,  1895    |                   füstöket eregetett szép lassan az orrán keresztül, hogy minél
52125  III,  1895    |                         pára a szájpadlásában és az orr belsõ lyukaiban.~A harmadik
52126  III,  1895    |               kimerültségtõl, szemeim kápráztak, az eszem pedig megzsibbadt.
52127  III,  1895    |                      mikor egyszerre megcsörrent az ablak.~Felkeltem. A hátam
52128  III,  1895    |                    nélkül leült a helyemre.~Mire az ajtóhoz értem, a kártyaasztalok
52129  III,  1895    |                        kifejlõdött tolongás közt az érdemes helynök utánam kiáltott:~-
52130  III,  1895    |                         alig bírtam kibotorkázni az udvarból, nem láttam semmit,
52131  III,  1895    |                        valami eleven dolog. Ezek az én lovaim lesznek. Inkább
52132  III,  1895    |                          van. S a szoknyasuhogás az éjben varázslatos, ingerlõ,
52133  III,  1895    |                         Mehetünk.~- Látja-e majd az utat?~- Ahogy az út lát
52134  III,  1895    |                    Látja-e majd az utat?~- Ahogy az út lát engem, instálom,
52135  III,  1895    |                   pillanatig éreztem, amint keze az enyimet érintette. Sajátságos
52136  III,  1895    |                   fantáziám megrészegített, mert az kiegészítette, teljessé
52137  III,  1895    |                    Borcsa szépségét, és rárakott az éj átláthatatlanságán keresztül
52138  III,  1895    |                        Mit keres maga itt? És ki az a Péter István, akinek maga
52139  III,  1895    |                      akinek maga a nagymamája?~- Az, instálom, a Borcsa leány
52140  III,  1895    |                          leány jövendõbelije, ha az isten is, meg a király is
52141  III,  1895    |                           Egyszer csak megnyílik az ajtó, szinte várom, hogy
52142  III,  1895    |                    mondván:~- Meguntam már várni az urat, instálom, hát vagy
52143  III,  1895    |                       azóta. Semmi sincs már meg az emlékezeten kívül e napokból.
52144  III,  1895    |                    emlékezeten kívül e napokból. Az ifjúság sincs meg. Bálint
52145  III,  1895    |                      mandátum sincs meg (már ti. az, amit õtõlük kaptam), csak
52146  III,  1895    |                        levele hányódik még egyre az íróasztalomon, sokszor látom,
52147  III,  1895    |                 íróasztalomon, sokszor látom, ha az irataim közt turkálok, mosolygásra
52148  III,  1895    |                         õfelségén.~LATKÓCZY IMRE~Az utolsó hároméves országgyûlésre
52149  III,  1895    |                        István is. Ugyancsak erre az országgyûlésre küldte fel
52150  III,  1895    |                      gárda tagjai, Láng Lajossal az élükön, akkor csinálták
52151  III,  1895    |                     képviselõ urak keddi estéken az illõ jogcím miatt nagyobb
52152  III,  1895    |                 folyékony, világos és tömött, de az élénkebb fordulatokat nélkülözi.
52153  III,  1895    |               fordulatokat nélkülözi. Csodálatos az, hogy bár Tisza Kálmánnál
52154  III,  1895    |                  Tisza-iskola szerint beszélnek, az õ formáival, fordulataival,
52155  III,  1895    |                          azonban bizonyos, és ez az (hogy én is a Tisza egyik
52156  III,  1895    |                         állásokra megnyerni, sõt az államtitkárság is már régen
52157  III,  1895    |                        gentleman, ki igen kényes az illedelmi kérdéseknél. Ha
52158  III,  1895    |                        De így is nem megvetendõk az õ komoly tulajdonai mellett
52159  III,  1895    |                     fogom kimagyarázni.~Ösmertem az Alföldön egy Tóth Pál nevezetû
52160  III,  1895    |                         egy csapásra híres lett.~Az ördögbe is! Egy fiatalember
52161  III,  1895    |                          hihetetlen, csodálatos.~Az egész városon kiütött az
52162  III,  1895    |                         Az egész városon kiütött az izgatottság az esemény hallatára,
52163  III,  1895    |                   városon kiütött az izgatottság az esemény hallatára, hogy
52164  III,  1895    |                  emlegették a leesés részleteit, az utcán egymásnak mutogatták:~-
52165  III,  1895    |                        egy érdekes emberrel, sõt az asszonyok szívét is megmozdította
52166  III,  1895    |                      messze vidéken specialitás.~Az a sok más ezer ember, aki
52167  III,  1895    |                  sablon-alak számba ment; de ezt az egyet kiemelte ez a körülmény;
52168  III,  1895    |                elbeszéltessék vele a vendégeknek az esetet, kényeztették, megszerették
52169  III,  1895    |                       leesett orátorokat akarunk az olvasónak bemutatni - miután
52170  III,  1895    |                         dicsõséggel szavalták el az õ mondókáikat. Pedig hát
52171  III,  1895    |                         a beszédét? Hisz itt már az apró gyerekek is országgyûlésdit
52172  III,  1895    |                       annyit kellene elmondania.~Az úgynevezett nagyszabású
52173  III,  1895    |              Magyarországon, mint ahány görbe fa az erdõben, de a szerencsétlenül
52174  III,  1895    |                  Urbanovszky Ernõ és Deák Ferenc~Az öreg bácsi, akit Ucsunak
52175  III,  1895    |                       dívánok, melyeken üldögél, az óra, mely vagy harminc esztendejét
52176  III,  1895    |                    válságok idején ki is mutatja az öreg irántuk való mély ragaszkodását:~-
52177  III,  1895    |                        nyilatkozatát nem ösmerik az öregnek, aki egyébiránt
52178  III,  1895    |                     szónoki babéroktól? Éppen ez az az eset, amely miatt õ nyitja
52179  III,  1895    |                          babéroktól? Éppen ez az az eset, amely miatt õ nyitja
52180  III,  1895    |                        ugyanis, hogy Deák Ferenc az 1872-iki választások küszöbén
52181  III,  1895    |                          szeretném. Nagy delícia az. Hm, miért ne szerezném
52182  III,  1895    |                          odahaza mint a magamét. Az ördög se nem tudja meg.«~
52183  III,  1895    |                      választók hidegen maradnak (az ördög bújjék a bõrükbe!),
52184  III,  1895    |                     tótok unatkozva morognak.~Ez az eset annyira kihozta a flegmájából,
52185  III,  1895    |                         sohase nem nyúlnék többé az eszéhez. Olyan az mint a
52186  III,  1895    |                          többé az eszéhez. Olyan az mint a sztrehlói csevice,
52187  III,  1895    |                          a beszéd. Bizony isten. Az én szájambul Deák beszéde
52188  III,  1895    |                          beszéde se nem volt jó, az õ szájából az én beszédem
52189  III,  1895    |                       nem volt jó, az õ szájából az én beszédem is volna nem
52190  III,  1895    |                         hetet-havat innen-onnan, az akadémia ülésérõl, ahol
52191  III,  1895    |                        halálozásokról, ami által az illetõnek, akirõl szólnak,
52192  III,  1895    |                         a Rózerék, fogja kérdeni az olvasó. Elõre tudtam, természetes
52193  III,  1895    |                    kisebbfajta vendéglõt hagyott az unokaöccsére.~Rózer úr megsiratván
52194  III,  1895    |               unokaöccsére.~Rózer úr megsiratván az öreget, így okoskodott:~-
52195  III,  1895    |                  vendéglõs lett. Ugyancsak ebben az esztendõben meg is házasodék,
52196  III,  1895    |                        szemlátomást gyarapodának az anyagiakban.~Mert hát értett
52197  III,  1895    |                            Miért készítsem én ki az emberi gyomrokat az én tulajdon
52198  III,  1895    |                        én ki az emberi gyomrokat az én tulajdon vendéglõmben
52199  III,  1895    |                      mind a két üzlet belenyúlik az éjszakába. A polgári munka
52200  III,  1895    |                      embereinek igazán örömtelen az élet. Dolgoznak, egyre dolgoznak,
52201  III,  1895    |                          megint mindjárt virrad. Az üzlet nagy zsarnok, az felráncigálja
52202  III,  1895    |                           Az üzlet nagy zsarnok, az felráncigálja az embert
52203  III,  1895    |                        zsarnok, az felráncigálja az embert a legédesebb álmából: »
52204  III,  1895    |                       egy félmillióra rúg. Annak az ötpercentes kamatja 25 ezer
52205  III,  1895    |                             Ennyit pedig ehetünk az eddigi vagyonunkból is;
52206  III,  1895    |                vagyonunkból is; vonuljunk vissza az üzlettõl a nyugodt polgári
52207  III,  1895    |                     nyugalomba vonultak. Mert ez az igazi polgári vonás. A zsidónak
52208  III,  1895    |                     Rotschild is mindig játszik. Az arisztokratának semennyi
52209  III,  1895    |                         vágynak, hanem a polgár, az megelégszik a jóléttel,
52210  III,  1895    |                         szintén ikreket.~- Semmi az - mondogatta Rózer úr -,
52211  III,  1895    |                         A rokonok, szomszédok és az eddigi gyerekek számtalan
52212  III,  1895    |                    felesége kubus szerint szülje az örökösöket.~Valóban csodálatos
52213  III,  1895    |                         gondolatot nem bírta meg az õ puha polgári szíve, és
52214  III,  1895    |                           Ami ezután következik, az már csak a margóra juthat.
52215  III,  1895    |                       mosolygással egyezett bele az új tervekbe. Rózer úr egy
52216  III,  1895    |                  káprázatos haszonnal dolgozott, az ezresek õrült szaporaságban
52217  III,  1895    |                   szaporaságban kölyköztek, mint az egerek, de míg a vagyon
52218  III,  1895    |                          piros cédula le se ment az ajtóról. Öt esztendõ lefolyása
52219  III,  1895    |                 gyerekemnek.~Megint visszavonult az üzlettõl végleg, eladva
52220  III,  1895    |                      kirándulás a Svábhegyre. Ez az egész. Mi egyéb rendkívüli
52221  III,  1895    |                          többi pénzüket betették az elsõ hazaiba és egyéb takarékokba,
52222  III,  1895    |                milliomosság nem nehéz mesterség. Az úr roppant nehéz arany óraláncot
52223  III,  1895    |                     óraláncot viselt a nyakában, az asszonyság gyémántfüggõket
52224  III,  1895    |                         gyémántfüggõket a fülén. Az úrnak három pénztárcája
52225  III,  1895    |                     pénztárcája volt a zsebében, az egyik a nagy bankókra, a
52226  III,  1895    |                         kis bankókra, a harmadik az aprópénzre, az asszonyság
52227  III,  1895    |                          harmadik az aprópénzre, az asszonyság pedig abban ûzött
52228  III,  1895    |                       egyszerûségben, ha egyszer az asszonynak föl nem puffad
52229  III,  1895    |                         más baja nem esett, csak az, hogy az egyik csomagja (
52230  III,  1895    |                         nem esett, csak az, hogy az egyik csomagja (egy lakattal
52231  III,  1895    |                   ragasztotta fel a számot.~Elég az hozzá, hogy mikor az asszonyság
52232  III,  1895    |                        Elég az hozzá, hogy mikor az asszonyság otthon kibontotta
52233  III,  1895    |                      amit a kosárban talált. Bíz az édeskeveset ért. Egy ruhatisztító
52234  III,  1895    |                       strimpflis inasáé lehetett az eltévedt kosár.~Rózerék
52235  III,  1895    |                         mindenféle úton és módon az elcserélt holmit, de soha
52236  III,  1895    |                       holmit, de soha nem került az többé vissza, minélfogva
52237  III,  1895    |                       kértek, ragaszkodott ahhoz az állításához, hogy a harisnyás
52238  III,  1895    |                   ragaszkodott a summához.~- Azt az ötöt a borbélynak kell adnom -
52239  III,  1895    |                      összezsugorodni, meglapulni az õ tekintete elõtt, s a kinyitott
52240  III,  1895    |                     szólt a hamu láttára »pfuj«. Az asszonyság, aki a díványon
52241  III,  1895    |                        nyílást keresni.~- Mit ér az elõkelõ inas - sóhajtá egy
52242  III,  1895    |                     ruhát, de félt benne kimenni az emberek közé, csak otthon
52243  III,  1895    |                     Georges ott ülhetne a bakon?~Az asszonyság szemei felragyogtak.~-
52244  III,  1895    |                        megtalálta a medicínát.~- Az kellene János, hogy az ismerõseink
52245  III,  1895    |                           Az kellene János, hogy az ismerõseink hozzánk jöjjenek.~-
52246  III,  1895    |                           Valami ilyesmi - mondá az öregúr komolyan.~- És, hogy
52247  III,  1895    |                      öregúr komolyan.~- És, hogy az inas szolgáljon fel az asztalnál.~-
52248  III,  1895    |                      hogy az inas szolgáljon fel az asztalnál.~- Természetesen.~-
52249  III,  1895    |                       Adjunk diner-ket, feleség.~Az asszonyság homloka elborult.~-
52250  III,  1895    |                      szakács lenne a világon, és az is Rotschildnál szolgálna,
52251  III,  1895    |                     hazafelé (báró Plichta leány az ezredesné). Olyan derék
52252  III,  1895    |                      hogy azt hiszem, eljönnének az ebédünkre, ha szépen meghívnók
52253  III,  1895    |                       képviselõ is eljönne.~- Ki az?~- Az õ erdejébõl vettem
52254  III,  1895    |                 képviselõ is eljönne.~- Ki az?~- Az õ erdejébõl vettem a parkettkockákra
52255  III,  1895    |                         fiacskám elegáns ebéd.~- Az egyszer úgy van - mondá
52256  III,  1895    |                         szájára.~Diktum, faktum, az ebédek tartása határozattá
52257  III,  1895    |                    zugokba, át kellett alakítani az egész emeletet, felmondani
52258  III,  1895    |                          rendesen a képviselõ és az ezredes foglalják el (mindenik
52259  III,  1895    |                      gyermekek keresztszülõibõl. Az asztal végén a dragonyos
52260  III,  1895    |                       önkéntes ül, Nina hugával.~Az ezredes és a képviselõ ez
52261  III,  1895    |                        villámként futja be a hír az illetékes köröket:~»Bobor
52262  III,  1895    |                         ez volt Rózeréknél ebben az ügyben a véleménye. Az ezredes
52263  III,  1895    |                     ebben az ügyben a véleménye. Az ezredes így fogja fel a
52264  III,  1895    |                      csevegte el igen érdekesen.~Az ezredesné (báró Plichta
52265  III,  1895    |                           és mindazokból, amiket az ezredesné (szül. Plichta
52266  III,  1895    |                          és szabadságában álljon az ott hallott tanulságos dolgokat
52267  III,  1895    |                      hallott tanulságos dolgokat az Új Idõk számára lesztenografálni.~
52268  III,  1895    |              tréfacsináló és fölültetõ szerepel, az elbeszélésem keretébe nem
52269  III,  1895    |                         csinos zeheri menyecskék az almarakásokon, s ha megáll
52270  III,  1895    |                        vevõ megkérdezve: »Édes-e az alma, édes?« dévaj mosolygással
52271  III,  1895    |                          amellett el nem felejti az üzletet sem.~- Ej no, de
52272  III,  1895    |                           de csintalan szája van az úrnak, legalább már vegyen
52273  III,  1895    |                        nyolc-tíz iccényit, de mi az ördögöt tegyen most már
52274  III,  1895    |                        van. Hanem a gondviselés, az csak mindig segít neki a
52275  III,  1895    |               nagytekintetû Hiléczy Sámuel uram, az ásványtan tudós professzora,
52276  III,  1895    |                     táncmester, mert egész élete az ásványvilág búvárlatában
52277  III,  1895    |                       ezenkívül a világot. Olyan az elõtte, mint egy lábbal
52278  III,  1895    |                    meglehetõs furcsa alak. Éppen az átellenes ablakból is a
52279  III,  1895    |                          de végre is lehetetlen. Az ördög tudná azt, hogy ilyen
52280  III,  1895    |                        elfér.~Elég egy pillantás az utca öblébe Kozsibrovszkynak.
52281  III,  1895    |                          hiszen a földben vannak az összes titkok, hirtelen
52282  III,  1895    |                         tudom.~- Amott néznek ki az emeleti ablakból. Az a két
52283  III,  1895    |                          ki az emeleti ablakból. Az a két szép leány. Látod-e?~-
52284  III,  1895    |                         felejtette Kozsibrovszky az õ csínyjét, midõn egy nap
52285  III,  1895    |                       fölolvasás volt Budapesten az Akadémiában, amit a tudós
52286  III,  1895    |                   tartott (mert Hiléczy 1. tagja az Akadémiának): »A kövek alakja
52287  III,  1895    |                    Akadémiának): »A kövek alakja az özönvíz elõtt«. Ez volt
52288  III,  1895    |                          milyenek voltak a kövek az özönvíz elõtt, habár ott
52289  III,  1895    |                        kis vacsorát hevenyésztek az István vendéglõben, és noha
52290  III,  1895    |                       szokatlan derült volt ezen az estén, dicsérte a városka
52291  III,  1895    |                    dicsérte a városka levegõjét, az ivóvizet.~Kozsibrovszky
52292  III,  1895    |                         megijedni.~- Ne beszélj! Az nem lehet! Engem nem értesítettek
52293  III,  1895    |                          is Döblingben halt meg. Az unokákra szokott visszatérni
52294  III,  1895    |                     unokákra szokott visszatérni az efféle.~Eltolta a borospoharat
52295  III,  1895    |                          tudnám én ezt? Értek én az ilyenekhez? Törõdöm én az
52296  III,  1895    |                        az ilyenekhez? Törõdöm én az ilyenekkel?~- Tudom, hogy
52297  III,  1895    |                        habozott egy percig, hogy az illusztris társaság kisszerûnek,
52298  III,  1895    |                      közönségesnek fogja találni az ilyen köznapi hitványságot,
52299  III,  1895    |                             Hát kérlek, úgy volt az, vagy három hónap elõtt,
52300  III,  1895    |                      üzentek. Kell, kell, és ezt az okot meg kell találnom.
52301  III,  1895    |                    sikerült megállapítanom, hogy az egésznek igen egyszerû a
52302  III,  1895    |                    kérdék egyszerre négyen is.~- Az, hogy meg vannak õrülve
52303  III,  1895    |                      vannak õrülve a leányok. Ez az egyetlen kielégítõ magyarázat.
52304  III,  1895    |                kultuszminiszternek jutott eszébe az a zseniális gondolat (annak
52305  III,  1895    |                          a politikusok is), hogy az elemi iskolákban, a nem
52306  III,  1895    |                        képes velök. A minisztert az a kombináció vezeti ebben,
52307  III,  1895    |                      Nekem is nagyon megtetszett az idea, és a miniszternek,
52308  III,  1895    |                  magyarokat szaporítani (már ti. az ismert metódusokon kívül).
52309  III,  1895    |                        mondatok. Száz mondat, mi az? Száz mondat, száz sor.
52310  III,  1895    |                         kijavításához - s kezdem az elmémben kiszedegetni, hogy
52311  III,  1895    |                          Jenõ és Zelenyák, pedig az is igen érdekes lehet. Egy-egy
52312  III,  1895    |                    felvidéki képviselõtársunknak az inasa, azt felelte:~- A
52313  III,  1895    |                    istennek elég példány), midõn az »Angol királyné« elõtt rám
52314  III,  1895    |                 valóságos mániám lett kivallatni az embereket, mi módon jutottak
52315  III,  1895    |                      félév alatt, kérem alássan. Az imposztor aztán odébb állott,
52316  III,  1895    |                    hallottam is sok mindenfélét, az egyik cserén volt, a másik
52317  III,  1895    |                       valaki azt mondta volna:~- Az iskolában tanultam.~Éppen
52318  III,  1895    |                     iskolában tanultam.~Éppen ez az. Éppen ezen akar Wlassics
52319  III,  1895    |                        megírásához, be sem várva az esõs délutánt.~Ment is a
52320  III,  1895    |                 mondathoz érhetek. Ha addig kell az esõs délutánnak tartania,
52321  III,  1895    |                         mindig kettõzve. Hát bíz az elsõ kockákat egy szakajtó
52322  III,  1895    |                   végigrakni, de a vége felé már az Eszterházy-magtár se lett
52323  III,  1895    |                  csurognak, nagyon lassan, pedig az írótársaim is mondanak ajándékba
52324  III,  1895    |                        is hozok néha egyet-egyet az államférfiaktól, de mind
52325  III,  1895    |                      környékére ér.~Ezért támadt az az ötletem, hogy elpanaszolom
52326  III,  1895    |                   környékére ér.~Ezért támadt az az ötletem, hogy elpanaszolom
52327  III,  1895    |                közönségnek, abban a hitben, hogy az olvasók közül sokan fognak
52328  III,  1895    |                          következõ generációkban az idegeneket Magyarországon.~
52329  III,  1895    |                 idegeneket Magyarországon.~VÁSÁR AZ OPERAHÁZBAN~Vajon álmodta-e
52330  III,  1895    |                  Franciaország legregényesebb és az egész világ legelegánsabb
52331  III,  1895    |                    legelegánsabb rablója, amikor az õ szeretetreméltó alakja
52332  III,  1895    |                        még azt tudta volna, hogy az áldozatok magoktól fognak
52333  III,  1895    |                          hanem a barlang ezúttal az Operaház fényes terme, földíszítve
52334  III,  1895    |                         ezt. (Ej, hogyne innám!)~Az ezeregyéjszaka meséinek
52335  III,  1895    |             fantázia-szülte paradicsomát mutatta az operaházi nagy bazár, melyet
52336  III,  1895    |                      rendeztek elõkelõ hölgyeink az alföldi ínségesek javára.
52337  III,  1895    |                          Ámbátor nekik talán még az is jól áll - csakhogy nem
52338  III,  1895    |                          nem is olyan nagy teher az, a szép fehér kezecske megbírja,
52339  III,  1895    |                          a kedves vásáron.~Talán az is hozzájárul, hogy nem
52340  III,  1895    |                     szegény országunk se fösvény az alkalmak megadásában. Majd
52341  III,  1895    |                   pusztít, egyszer a tûz. Máskor az anyaföld haragszik meg egyes
52342  III,  1895    |                    Szinte kedvet érzünk évelõdni az olvasóval a következõ logikai
52343  III,  1895    |                           és akkor kár elrontani az igazi képet valamely bágyadt
52344  III,  1895    |                    asszonyok fürgébben csinálják az effélét, mint báró Jósika
52345  III,  1895    |                          mint báró Jósika Samu.)~Az asszonyok poétikus növényei,
52346  III,  1895    |                          majdnem hiányzik. Pedig az nagy baj, nagy baj...~-
52347  III,  1895    |                      papírra vetette kinek-kinek az ábrázatját. És az se került
52348  III,  1895    |                    kinek-kinek az ábrázatját. És az se került többe egy koronánál.~
52349  III,  1895    |                      került többe egy koronánál.~Az elõkelõ fõvárosi közönség
52350  III,  1895    |                           Nem azért mondom, hogy az »utóbbiak«, mintha az elõbbiek
52351  III,  1895    |                       hogy az »utóbbiak«, mintha az elõbbiek is nem panaszkodtak
52352  III,  1895    |                          akik éjfél felé kezdték az áruikat becsomagolni (nem
52353  III,  1895    |                        nem becézgetésre.) Azután az ökrök se nézhetnének be
52354  III,  1895    |                    valami kíváncsi nénikék. Coki az ökörnek minálunk! Még a
52355  III,  1895    |                          szarvas jószágnak, amin az belenézhet a levesestáljába.~
52356  III,  1895    |                       levesestáljába.~És, ami fõ az egészben, a furfangos Wastl -
52357  III,  1895    |                          a soktornyú Majlandban, az obsit elõtti idõkben, mégis
52358  III,  1895    |                  nénémasszonyt, a Zsuzsó leányt, az özvegy menyecskét, a Klárit,
52359  III,  1895    |                   legszebb leányt a faluban, meg az érdekes özvegyet, a Hankát.
52360  III,  1895    |                   Hanzinál akad egy közös vonás: az a kis ostor a kezében.~De
52361  III,  1895    |                           De ahogy van, úgy van, az isten teremtménye a stájer
52362  III,  1895    |                        Wastl a veres alsót.~- Ez az!~Frau Kati összecsapja a
52363  III,  1895    |                        és fölkacag:~- Ördög bújt az ujjaidba, Wastl!~Wastl megelégedetten
52364  III,  1895    |                       forgatja, elõttük teszi le az asztalra. Nézik szemmeredten,
52365  III,  1895    |                          mégis, mikor rábök Léni az ujjával, nem a tök kétszem,
52366  III,  1895    |                          király. Nézi a másikat; az sem õ, sõt még a harmadik
52367  III,  1895    |                     kedvez, õt mulattatja, és ha az isten sok pohánkát adna,
52368  III,  1895    |                   pohánkát adna, és sok almabort az idén, hát bizony talán jutna
52369  III,  1895    |                        karikagyû... de vigyen el az ördög, ha elõre el nem szóltam
52370  III,  1895    |                             Ohó! Mélységes titok az.~A Hanzi is közelebb húzódik,
52371  III,  1895    |                    szeretné megtudni, pedig csak az asztal alá kellene néznie
52372  III,  1895    |                      kétszem hol van, mikor Léni az asztalon gondolja, s honnan
52373  III,  1895    |                    gyorsasággal, mikor Hanka nem az asztalon gondolja. Az biz
52374  III,  1895    |                        nem az asztalon gondolja. Az biz ott van becsukorítva
52375  III,  1895    |                    térdei között.~Nem nagy dolog az egész, aki a fortélyát tudja.~
52376  III,  1895    |                        rántja fel a homlokára.~- Az csak tõled függ - veti oda
52377  III,  1895    |                          le a szemeit, pirosodik az arca, mint a rák; mély és
52378  III,  1895    |                          beszédes száj elnémult, az ajkakról lefagyott a mosoly,
52379  III,  1895    |                     ajkakról lefagyott a mosoly, az okos, kedves szemek fényét
52380  III,  1895    |                       saját családjában sem. Még az ellentábor hívei, kiket
52381  III,  1895    |                        kíméletlenségig, önzetlen az önfeláldozásig. Odaadó barát
52382  III,  1895    |                         minden elõjogról és csak az egyéni érdemeket ismerte
52383  III,  1895    |                     nyilatkozzam? Ha kisül is ez az egy eset, a közönség nem
52384  III,  1895    |                      õbenne. Székely József volt az igazi neve, de csak nyomtatásban
52385  III,  1895    |                         hogy amiért õ rajongott, az nem volt sohasem csekélység.
52386  III,  1895    |                      angol költõ nevéhez fûzõdik az õ egyetlen haragjának története
52387  III,  1895    |                         történt ez a beszélgetés az ötvenes években, amely idõbõl
52388  III,  1895    |                    ötvenes években, amely idõbõl az itt közölt képe is való),
52389  III,  1895    |                         felpattant és rákiáltott az õ eszményének kicsinyítõjére:~-
52390  III,  1895    |                         senki sem bántotta többé az õ jelenlétében.~Csendes,
52391  III,  1895    |                       hozzáértõ ember kritikája.~Az egyik - Szemere Bertalan -
52392  III,  1895    |                     jeles szónoknak nevezte. Nem az õ hibája, hogy be nem váltotta
52393  III,  1895    |                          szuronyok beszéltek, és az abszolutizmus elfojtott
52394  III,  1895    |                          szót. Józsi bácsi ekkor az írás mesterségére adta magát,
52395  III,  1895    |                    nyûgébõl a szó, belátta, hogy az õ retorikája kissé elavult
52396  III,  1895    |               levéltárában. Itt érezte magát jól az õ múltba visszavágyódó lelke,
52397  III,  1895    |                      múltnak szeretete nem szült az õ lelkében vaskalaposságot,
52398  III,  1895    |           vaskalaposságot, sõt inkább buzdította az ifjúságot, hogy haladjon
52399  III,  1895    |                        haladjon a maga ösvényén. Az a koszorú, melyet a mai
52400  III,  1895    |                         MINISZTEREK A VIZEN~Akit az istenek miniszterré tesznek,
52401  III,  1895    |                         adnak hozzá (azt mondják az ellenzéki urak), de még
52402  III,  1895    |                         a reprezentálás, részint az összeköttetések fenntartása
52403  III,  1895    |                     mennyire igénybe vannak véve az excellenciások. Bánffy e
52404  III,  1895    |                          De még hagyján, ha csak az az idõ veszne el rájok nézve,
52405  III,  1895    |                          még hagyján, ha csak az az idõ veszne el rájok nézve,
52406  III,  1895    |                      banketteken elkallódik, meg az, ami az országgyûlésen kárba
52407  III,  1895    |                          elkallódik, meg az, ami az országgyûlésen kárba megy
52408  III,  1895    |                   beszédek meghallgatásában, meg az, ami a klubban naponkint
52409  III,  1895    |                          való barátkozásban, meg az, amit a »Bud. Tud.« így
52410  III,  1895    |                       valóságos rébusz áll elénk az a kérdés, honnan veszi szegény
52411  III,  1895    |                     kérdés, honnan veszi szegény az idõt a voltaképpeni reszortjára?~
52412  III,  1895    |                    miniszterek is elég jók, mert az elhasznált levélbélyegeket
52413  III,  1895    |                     gyûjtemény szempontjából, de az élõ nagy aktusokhoz aktuális
52414  III,  1895    |                     Lassankint apróra megismerik az egész országot, melyet kormányoznak.~
52415  III,  1895    |                 verõfénye gazdagon sütött rájuk. Az éljenektõl még most is zúg
52416  III,  1895    |                     vígan siklik lefelé a Dunán. Az elõkelõ társaság azonban
52417  III,  1895    |                       emberek valamennyien. Amit az egyik tud, azt a másik is
52418  III,  1895    |                          prímási város házai meg az új híd, majd Visegrád szép
52419  III,  1895    |                     vidék jön. Jó volna átaludni az unalmas utat. Próbál is
52420  III,  1895    |                         másik is mozog egyet, de az ördögnek van olyan költõi
52421  III,  1895    |                         partner is lehetne, mert az mindent tud -, ámbátor a
52422  III,  1895    |              gyorsasággal nyargal Budapest felé. Az átkozott Skíz (»politikai
52423  III,  1895    |                     képviselõtársuk ma meghalt«.~Az ember azt hitte volna e
52424  III,  1895    |                      volna e távirat elõtt, hogy az öreg künn ül valahol a folyosón,
52425  III,  1895    |                    mintha egy õslény lett volna, az ember akaratlanul a mamutot
52426  III,  1895    |                      jutott osztályrészéül, volt az öreg mindenféle, honvéd,
52427  III,  1895    |                         volt összekötve, úgyhogy az öregre éppenséggel lehetetlen
52428  III,  1895    |                         többet szeretnek mutatni az emberek, mint amennyijök
52429  III,  1895    |                       állott a roppant okossága.~Az elsõ ötéves országgyûlésre
52430  III,  1895    |                   vágányából. Midõn újra elõjött az öreg Taddus, új embereket,
52431  III,  1895    |                       okosak. Mért ne jöhetne be az Albert? Azt mondjátok, hogy
52432  III,  1895    |                        lenne a mi vezéreink, meg az övék vezéreik közt. Dehogy
52433  III,  1895    |                     Hiszen vannak, vannak, de mi az? Egyszer nem bírtam otthon
52434  III,  1895    |                     számolni nagy kutyaugatástól az udvaron. Kimegyek dühösen,
52435  III,  1895    |                       verem. Hát mi van odakünn? Az én kutyám, a Wodka ugatja
52436  III,  1895    |                       tûröm nem tovább. Megfogom az enyém kutyát, a Wodkát,
52437  III,  1895    |                       Mit gondolsz, Sporzon? Hát az történt, hogy mikor a Wodkát
52438  III,  1895    |                         szeretett politizálgatni az öreg, s azért némelyek nem
52439  III,  1895    |                        elég jó mameluknak, pedig az öreget bottal se lehetett
52440  III,  1895    |                         és becsületes ember volt az öreg Taddus, csak szája
52441  III,  1895    |                        csak szája volt rossz, de az most már fájdalom, örökre
52442  III,  1895    |                     Szalay Imréé is.~De mindegy. Az, hogy Apponyi kiadta beszédeit
52443  III,  1895    |                       von le sem a beszédek, sem az õ értékébõl. Egy lattal
52444  III,  1895    |                         magok megint itt vannak! Az én múltamból is elvonul
52445  III,  1895    |                     talentum iránt, s örömet lel az olyanban, kit magukénak
52446  III,  1895    |                       mindnyájunknak; Apponyinak az, amik a színésznek az õ
52447  III,  1895    |                 Apponyinak az, amik a színésznek az õ összegyûjtött koszorúi, »
52448  III,  1895    |                          1872-tõl (ez évrõl szól az elsõ beszéd a Zeneakadémia
52449  III,  1895    |                    kitelik a harmincéves háború, az eredménytelen ostrom a piros
52450  III,  1895    |                     fonódnak fekete haja közé, s az eredmény... ez a két kötet.~
52451  III,  1895    |                       erkölcsi pozícióról. Ebben az emberben nemes idealizmus
52452  III,  1895    |                         nemes idealizmus lüktet, az kétségtelen. Tapaszta­latlanság,
52453  III,  1895    |             tehetségeihez arányítva) gyöngesége, az emberismeret teljes hiánya
52454  III,  1895    |                    sodorták félszeg helyzetekbe, az kétség­telen, politikai
52455  III,  1895    |                      csuszamlós talajon áll - de az õ egyénisége tiszta és egyenletes.~
52456  III,  1895    |                 egyénisége tiszta és egyenletes.~Az csak egy fallácia, hogy
52457  III,  1895    |                         se vezet, hanem õt lökik az áramlatok ide-oda, anélkül,
52458  III,  1895    |                          hogy õ azt tudná. Éppen az az eset ez, mikor az ember
52459  III,  1895    |                       hogy õ azt tudná. Éppen az az eset ez, mikor az ember
52460  III,  1895    |                       Éppen az az eset ez, mikor az ember álló vonaton ülve,
52461  III,  1895    |                      abba a tévedésbe esik, hogy az õ vonata megy.~De nem a
52462  III,  1895    |                 kiállított két kötet ez, ellátva az egyes beszédek rövid kronológiai
52463  III,  1895    |                          a könyv pedig, legalább az én példányom, bevándorol
52464  III,  1895    |                     elõkeressük-e?~Elgondolkodom az esélyek fölött, melyek szükségessé
52465  III,  1895    |                      belõle, mint ahogy elõvenné az ember a Szilágyi Dezsõ beszédeit,
52466  III,  1895    |                        változtatott nevet. Nincs az a foltozó varga az országban,
52467  III,  1895    |                         Nincs az a foltozó varga az országban, aki olyan leleményesen
52468  III,  1895    |                        mesterséget, mint Apponyi az õ programjain - de a foltozáshoz
52469  III,  1895    |                       szépségekben gyönyörködjék az elme?~Nyelvi szépségek nincsenek
52470  III,  1895    |                       maga se hiszi, s említi is az elõszóban. A szókötés nem
52471  III,  1895    |                     szónoki stílust akar valaki, az hallgassa meg Eötvös Károlyt.
52472  III,  1895    |                          színe, illata, zamatja, az édes anyaföld szaga róla.~
52473  III,  1895    |                         anyaföld szaga róla.~Még az sincs meg e beszédekben,
52474  III,  1895    |                    ötödrendû szónokot is fölnyit az ember, hogy beszédeiben
52475  III,  1895    |                        véderõ vita viharja, vagy az egyházpolitikai vita fanatizmusa.~
52476  III,  1895    |                     begombolt fekete kabátjában, az egy centiméternyire kilátszó
52477  III,  1895    |                     kilátszó zsebkendõcsücsökkel az oldalzsebben, ünnepélyesen,
52478  III,  1895    |                      bizonyos Réaumur-fokig... õ az mindig, csak õ, az izgó-mozgó
52479  III,  1895    |                             õ az mindig, csak õ, az izgó-mozgó tömegbõl, az
52480  III,  1895    |                          az izgó-mozgó tömegbõl, az utcákból, az országból nem
52481  III,  1895    |                izgó-mozgó tömegbõl, az utcákból, az országból nem látszik semmi,
52482  III,  1895    |                           egyformán kivasalt, ha az ország alkotmánya reng alaposzlopaiban,
52483  III,  1895    |                          gyökereiket a levegõbe (az Ausztriával való szorosabb
52484  III,  1895    |                         Azok a kis zsuzsuk, azok az aranyos szikrák, a jellemzõ,
52485  III,  1895    |                      beszédeit beragyogták, mint az égbolt sötét alapját a nevetõ
52486  III,  1895    |                         kiviláglik, hogy hol van az Apponyi Albert igazi helye
52487  III,  1895    |                       csillámló bogár szemekkel, az elragadtatástól kipirosodva,
52488  III,  1895    |                      Sághy Gyula mondta volna el az utóbbi huszonhárom év alatt,
52489  III,  1895    |                         nem is olyan kicsi, hogy az igazat el kelljen róla hallgatni.
52490  III,  1895    |                        Apponyi már ott áll, hogy az igazságot megbírja. Mikor
52491  III,  1895    |                      vennõk Apponyit, mint ahogy az ötvenes években a Schneider
52492  III,  1895    |                       csak Eötvösre vesztegettek az égiek.~Isten nem egyenlõen,
52493  III,  1895    |                        amit valamennyi nélkülöz. Az a rettenetes tûz - de az
52494  III,  1895    |                         Az a rettenetes tûz - de az már talán nem is égi tulajdon,
52495  III,  1895    |                       talán nem is égi tulajdon, az valami pokolbeli katlan
52496  III,  1895    |                         szívesen kaparna ki majd az ország a sírjából, de akit
52497  III,  1895    |                       szituáció áttekintésében s az ellenfél gyöngeségeinek
52498  III,  1895    |                            nincsen-e meg Lángban az analizáló tehetség nagyobb
52499  III,  1895    |                          egyszer kölcsönkérhetné az Apponyi hangját beszédjéhez,
52500  III,  1895    |                        nem a mi oldalunkról, hol az urak szerint vicinális vasutak