bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

52501  III,  1895    |                          nem a füleken át jutnak az értelemhez, hanem a betûszedõk
52502  III,  1895    |                   szónoklatai aligha el nem érik az Apponyi legjobb beszédeit.~
52503  III,  1895    |                  Megcsillan bennük mind a három: az államférfi is, a szónok
52504  III,  1895    |                     szerzõ gyakran eljut. Szóval az anyag, amibõl Apponyi a
52505  III,  1895    |                          a beszédeit gyúrja, nem az az isten kegyelmébõl való
52506  III,  1895    |                         beszédeit gyúrja, nem az az isten kegyelmébõl való tészta,
52507  III,  1895    |                          kiválasztottaknak jut - az csak a közönséges gyurma,
52508  III,  1895    |                    beszédeit. (Csakhogy a fecske az ereszt választja meg gondosabban.)~
52509  III,  1895    |                        parlamentáris és elõkelõ. Az alap­gondolat mindég nemes,
52510  III,  1895    |                      szónokain, úgy hiszem, hogy az Apponyi helye a szónoki
52511  III,  1895    |                        szobalány kalapján vannak az úrnõ tavalyi virágai, s
52512  III,  1895    |                  elmondtam e két kötetrõl, amint az a mérlegemen mutatkozik,
52513  III,  1895    |                     székén, s hagyja õt eddigelé az elõszobában csoszogó alperesnek...~
52514  III,  1895    |                  közönséges bolha teste.~[ELŐSZÓ AZ EGYETEMES REGÉNYTÁR ALMANACHJA ~
52515  III,  1895    |                  EGYETEMES REGÉNYTÁR ALMANACHJA ~AZ 1896-OS ÉVRE C. KÖTETHEZ]~
52516  III,  1895    |                         ÉVRE C. KÖTETHEZ]~Elõszó az elõszóhoz~Az íróságot sokan
52517  III,  1895    |                    KÖTETHEZ]~Elõszó az elõszóhoz~Az íróságot sokan valami különös,
52518  III,  1895    |                      fogva is, pedig voltaképpen az író csak annyiban különbözik
52519  III,  1895    |                     asztalnál, pipafüst mellett, az õ sajátos történetei - és
52520  III,  1895    |                        vannak azok valahogy nõve az agyvelejével. Deáknak voltak
52521  III,  1895    |                        ha csak száz sor lesz is, az öregúr nekik szegez ilyenkor
52522  III,  1895    |                    ilyenkor egy történetet arról az emberrõl, aki zsebórát ment
52523  III,  1895    |                       zsebórát ment csináltatni. Az órás egy heti idõt kért,
52524  III,  1895    |                           mint a gombom, szólott az ember, de az aztán holnap
52525  III,  1895    |                     gombom, szólott az ember, de az aztán holnap legyen kész.
52526  III,  1895    |                        aztán holnap legyen kész. Az órás persze azt felelte,
52527  III,  1895    |                        órához még több idõ kell. Az öregúr, akinek fejébõl millió
52528  III,  1895    |                         történet rajzott ki, ezt az egy ócska históriát úgy
52529  III,  1895    |                          esõ részt, de elhagyván az elejét, el nem mulasztá
52530  III,  1895    |                       nem mulasztá megjegyezni: »Az elején azonban Visi volt
52531  III,  1895    |                          azonban Visi volt ott«.~Az egész történetet sohase
52532  III,  1895    |                          különösebb ingere. Amit az ember kigondol, az mégiscsak
52533  III,  1895    |                          Amit az ember kigondol, az mégiscsak mostohagyerek (
52534  III,  1895    |                    anyától), amit másoktól hall, az csak adoptált poronty, de
52535  III,  1895    |                          poronty, de ami magával az emberrel történik, az egy
52536  III,  1895    |                    magával az emberrel történik, az egy édes kölyök, azt öröm
52537  III,  1895    |                       nyolcszor írtam e rovatban az olvasókhoz az írókról, illõ
52538  III,  1895    |                         e rovatban az olvasókhoz az írókról, illõ most a kilencedik
52539  III,  1895    |                      kilencedik alkalommal, hogy az olvasókról meséljek az íróknak.~
52540  III,  1895    |                      hogy az olvasókról meséljek az íróknak.~A szittya-vér~(
52541  III,  1895    |                      lehetne kifogást tenni, de (az ördög akar párbajt) nem
52542  III,  1895    |                         fehér galambé). Szerette az öreget mindenki, bizonyosan
52543  III,  1895    |                   mondani.~Hanem iszen elég volt az; a képviselõk összesúgtak
52544  III,  1895    |                        Ma már senkirõl se biztos az ember.~- Borzasztó, ha igaz.~-
52545  III,  1895    |                         haja csakugyan göndör.~- Az orra csakugyan hajlott.~
52546  III,  1895    |                 hivatkozás, restelltem elrontani az estéjét.~- Nem emlékszem.~-
52547  III,  1895    |                           Nem emlékszem.~- Látom az arcodon, hogy tudod - szólt
52548  III,  1895    |                    követelte, hogy beszéljek.~De az én lelkem csak nem vitt
52549  III,  1895    |                elérzékenyülve: - Mit vétettem én az embereknek? Tudod valami
52550  III,  1895    |                    mindig lehet - külön esze van az ilyenhez).~- Hát mért nem
52551  III,  1895    |                         a fejében ez a mondat.~- Az igaz - felelte bizonyos
52552  III,  1895    |                         Hiszen persze... És hogy az a könyv?...~- Egy forint.~-
52553  III,  1895    |                         nap fúl-dúl - jó lesz ma az öreget kikerülni.~Nem mentem
52554  III,  1895    |                      szép.~- De Shakespeare...~- Az mindegy - pattant föl Pista. -
52555  III,  1895    |                         Pista. - A patkányt maga az úristen teremtette, mégse
52556  III,  1895    |                     mégse szép.~Fölkacagtam erre az argumentumra. Rám ösmert
52557  III,  1895    |                        szittya-vér foly.~*~Eddig az én történetem, a szittya-vérrõl,
52558  III,  1895    |                        lehet, mert a darazsak és az úgynevezett »tanügyi bácsik«
52559  III,  1895    |                  gyerekeknek. A gyerekeknek írni az õ szakmájuk, írni más nem
52560  III,  1895    |                           csak a tanügyi bácsik. Az anyák voltaképpen talán
52561  III,  1895    |                           Amelyik nagyon kiváló, az még ezenkívül olvasta a
52562  III,  1895    |                         tanítókkal szemben, amik az armádiánál a liferánsok:
52563  III,  1895    |                         szállítják - de olyan is az. A szegény katonák éheznek,
52564  III,  1895    |                   vakmerõ miniszter, aki nemcsak az asszonyokat meri emancipálni,
52565  III,  1895    |                         a támadást, de semmi. Mi az ördög történt a tanügyi
52566  III,  1895    |                      sokáig késett, de kibukkant az elsõ és támad. Isten hozta
52567  III,  1895    |                      voltaképpen ez bántja õket. Az a honorárium, melyet munkámért
52568  III,  1895    |                         kéziratomért. Egyébiránt az efféle pletykákra nem reflektálok,
52569  III,  1895    |                 pletykákra nem reflektálok, csak az érdemleges kifogásokra teszek
52570  III,  1895    |                       teszek néhány megjegyzést. Az ön kifogása az, hogy ezek
52571  III,  1895    |                      megjegyzést. Az ön kifogása az, hogy ezek a mondatok nem
52572  III,  1895    |                       közben megtanulja, s midõn az életbe kilép mint munkakeresõ
52573  III,  1895    |                 mondatnyi nyelvtõkéjét apránkint az érintkezésben kibõvíti,
52574  III,  1895    |                   lényeges kifogása a cikkírónak az, hogy e mondatok sem szerkezetre,
52575  III,  1895    |                         igen jól tudom, éppen ez az egyik legnagyobb elõnyük,
52576  III,  1895    |                         professzorok tudnák (még az egyetemieket se véve ki),
52577  III,  1895    |                  gyerekekkel kóstoltassam - egy, az öntanulásra becsalogató
52578  III,  1895    |                          világosabb, könnyebb és az övékhez hasonlatosabb legyen.~
52579  III,  1895    |                   szittya mondatnál. Hol van itt az »ich«? Hova lett a »bin«?
52580  III,  1895    |                           amit neki írunk, ahhoz az õ észjárását és elmebeli
52581  III,  1895    |                        tanügyi bácsikat vigye el az ördög), s fejezzük ki így:~-
52582  III,  1895    |                        egy másik példát vegyünk. Az idegen azt kérdi a folyamnál
52583  III,  1895    |                      hídját merre van nem tudja, az általa ösmert legközönségesebb
52584  III,  1895    |                         szóval legyen kifejezve, az igen szép és tömör dolog -
52585  III,  1895    |                    tanügyi bácsi, éppen azért jó az a száz mondat, mert õ rossznak
52586  III,  1895    |                          ember csak egy ember, s az emberi életviszonyok milliárd
52587  III,  1895    |                        errõl nem szól a cikk, és az természetes is, mert a tanügyi
52588  III,  1895    |                       mutogatják a karzatbeliek.~Az óramutató nagy lomhán eléri
52589  III,  1895    |                       nagy lomhán eléri a tízet. Az egyetlen megmaradt alelnök (
52590  III,  1895    |                      egyetlen megmaradt alelnök (az elnökökben nagy pusztítást
52591  III,  1895    |                       lélegzik Janicsáry Sándor »az öreg admirális«, kit azzal
52592  III,  1895    |                         megöntözik, felfrissítik az ellenfelei haragos kiáltásaikkal,
52593  III,  1895    |                           hogy Széll Kálmán volt az õs anyaméh, s utána oda
52594  III,  1895    |                          emlékein Fabiny. Mintha az lenne a tapasztalatok országának
52595  III,  1895    |                  összetartozandósággal. Szilágyi az elsõ padköz elsõ padjába
52596  III,  1895    |                        és igen vidáman hallgatja az elnök apró-cseprõ bejelentéseit
52597  III,  1895    |                       bejelentéseit Zelenyákról, az elsõrõl és több effélérõl.
52598  III,  1895    |                         és több effélérõl. Igen, az ülés már megnyílt, a képviselõk
52599  III,  1895    |                        Csávossy háznagy bevezeti az új kormányt.~Bánffy alakja
52600  III,  1895    |                  baloldalról nevetés hangzik, de az éljenektõl elnyomva, siketül,
52601  III,  1895    |                          és minden paszománt, de az nem látszik, s önök azt
52602  III,  1895    |                           Egy szék most kimarad. Az a Jósika báró helye. A legszebb
52603  III,  1895    |                 Budapesten, úgy lehet Bécsben is az lesz. Szegény Fejérváry,
52604  III,  1895    |                       arcú, göndör hajú Wlassics az. Hatalmas tehetség, ki hamarabb
52605  III,  1895    |                          Ernõ (könnyû neki, mert az õ költségvetése meg van
52606  III,  1895    |                       fehér szakálla olyan, mint az õszi rózsákra esett hó.
52607  III,  1895    |                         De már sokáig is idõztem az új miniszterek fölsorolásánál,
52608  III,  1895    |                          pedig régi jó ismerõsei az olvasóknak, csak ezeken
52609  III,  1895    |                     levelét. A teremtiszt viszi, az ország ollóját elõveszi
52610  III,  1895    |                      embere. Persze. Voltaképpen az õ kezében van most az ország
52611  III,  1895    |                Voltaképpen az õ kezében van most az ország sorsa, azt olvashat
52612  III,  1895    |                   nagyságos« hol maradt?~Valóban az eddig szokásos »tekintetes
52613  III,  1895    |                         esõ újítás ez is.~Azután az egyes miniszterek kinevezésérõl
52614  III,  1895    |                         szerénységgel ölelte föl az elõzõ kormány törekvéseit,
52615  III,  1895    |                      cafrangjaitól meggyomlálva.~Az ellenzék hullámzó, nyugtalan
52616  III,  1895    |                csengettyûjével és a szavaival, s az ellenzék már csak abban
52617  III,  1895    |                        reprodukálja, meg-megnézi az elõtte heverõ kéziratból.~-
52618  III,  1895    |                        sikerültnek. Harapós volt az utána következõ Apponyi
52619  III,  1895    |                          csoportok vannak.~- Hát az ön kis csoportja? - kiálta
52620  III,  1895    |               Khuen-Héderváry-féle szereplésrõl, az elterjedt mindenféle kulisszahírekkel
52621  III,  1895    |                        kulisszahírekkel szemben.~Az ellenzék nagy lármával,
52622  III,  1895    |                      volt. Darányi beszéde alatt az ellenzéket szokatlan, alig
52623  III,  1895    |                        tünetek kezdtek kiütõdni. Az ellenzéki vezérek levelibéka-jóslásai,
52624  III,  1895    |                    szájra szállt lopva, suttogva az aggodalmas kérdés:~- Ki
52625  III,  1895    |                          Öt percre fölfüggesztem az ülést.~*~Öt perc. Igen öt
52626  III,  1895    |                           Függesztette volna föl az ülést legalább öt hétre.
52627  III,  1895    |                         ülést legalább öt hétre. Az öt perc elmúlik, de hát
52628  III,  1895    |                       ott leszünk, ahol voltunk.~Az öt perc valóban elmúlt,
52629  III,  1895    |                          elmúlt, hamar elillant, az ajtók újra megnyíltak, a
52630  III,  1895    |                    képviselõk újra betódultak, s az elnök csendes hangon mondta:~-
52631  III,  1895    |                         fölszisszenése hangzott. Az új vezér! Belemegy az ütközetbe!
52632  III,  1895    |                  hangzott. Az új vezér! Belemegy az ütközetbe! Ilyen hamar.
52633  III,  1895    |                 ütközetbe! Ilyen hamar. Mindjárt az elsõ napon. Rögtönösen,
52634  III,  1895    |                    csatába. Ex abrupto beszélni, az ellenzék összes farkasai
52635  III,  1895    |                  ellenzék összes farkasai ellen, az elsõ nap lámpalázával.~Hiszen
52636  III,  1895    |                          csengõbb most a hangja!~Az elsõ vágás az egész ellenzéknek
52637  III,  1895    |                          a hangja!~Az elsõ vágás az egész ellenzéknek szólt.
52638  III,  1895    |                           Hollah, ez ügyes volt. Az egész jobboldal meg­mozdult,
52639  III,  1895    |                lassan-lassan kezdett átmelegedni az egész párt, amelybe visszaszállott
52640  III,  1895    |                        visszaszállott a lélek és az önbizalom, s nem egy ember
52641  III,  1895    |                         Folytassam-e még tovább? Az ellenzéki képviselõk még
52642  III,  1895    |                          frázisoktól, elröpültek az aggodalmak, mindenki érezte,
52643  III,  1895    |                       férfiasan meg fogja állani az elõre bejelentett csatákban.~
52644  III,  1895    |                  fesztelenül, szinte hidegen ült az új vezér, szinte úgy rémlett
52645  III,  1895    |                           Mondanom se kell, hogy az elnökét választotta a Ház.
52646  III,  1895    |                         folytonosan. De minthogy az embereknek szükségképpen
52647  III,  1895    |                         hogy gróf Szapáry Gyula, az aranygyapjas-rend vitéze,
52648  III,  1895    |             Megolvastatván a beadott szavazatok, az elnök, Andrássy Tivadar
52649  III,  1895    |                        Justh Gyula kapta majdnem az összes ellenzéki szavazatokat,
52650  III,  1895    |                          Tamás közt oszlott meg, az aritmetika természeténél
52651  III,  1895    |                       átöltözve. Nem tréfa dolog az, azokat a szûk csizmákat
52652  III,  1895    |                          furcsaságon, hogy éppen az ország legnagyobb szónokát,
52653  III,  1895    |                legerõsebb birkózóját teszik bele az elnöki székbe, mintegy reciprocitásból,
52654  III,  1895    |                     figyelemmel hallgatott, most az hallgasson figyelemmel mindenkit.
52655  III,  1895    |                   muníciós szekérre, õ vigyázzon az eleségre, nehogy megromoljék.~
52656  III,  1895    |                      Csaba vezér, hogy szétüssön az ellenség között.~De pszt!
52657  III,  1895    |                        ellenség között.~De pszt! Az ajtóban egy magyar vitéz
52658  III,  1895    |                         õ... Csakugyan. Szilágyi az. Ott áll az ajtónál, a jelenésére
52659  III,  1895    |                  Csakugyan. Szilágyi az. Ott áll az ajtónál, a jelenésére várva.
52660  III,  1895    |                          a jelenésére várva. Van az efféle bevonulásban valami
52661  III,  1895    |                       türelmetlenül ütögeti vele az ajtófélfát.~Míg végre int
52662  III,  1895    |                         belülrõl a háznagy, hogy az alelnök választásának kihirdetése
52663  III,  1895    |                       éljenzés mellett halad föl az emelvény lépcsõin, kardja
52664  III,  1895    |                     lélegezve, és átadja helyét. Az éljenek még egyre zúgnak.
52665  III,  1895    |                        éljenek még egyre zúgnak. Az új elnök ott áll egy kissé
52666  III,  1895    |                      lejjebb csúszni. Várja, míg az éljenek elhalnak.~Sokáig
52667  III,  1895    |                          honnan oly furcsa lehet az odalenn nyüzsgõ világ, mintha
52668  III,  1895    |                    odalenn nyüzsgõ világ, mintha az õ vasfeje is szédülni kezdene,
52669  III,  1895    |                       öntudatlanul ereszti le, s az a csengettyûre vágódik.
52670  III,  1895    |                        forró tenyerét. Nem, nem, az éljeneket nem lehet lecsengetni,
52671  III,  1895    |                          áll, egyre ott áll, míg az egész Ház ül, hogy azután
52672  III,  1895    |                       maradjon, még akkor is, ha az egész Ház állani fog.~Végre
52673  III,  1895    |                       negyedik. De sebaj. Jó jel az.~Ennek a kormánynak három
52674  III,  1895    |                      pinty. Szájtátva hallgatták az ellenzéken, s Apponyiék
52675  III,  1895    |                          miniszterelnökön.~- Ezt az embert kicserélték.~Azután
52676  III,  1895    |                     dolgozószobájában, ha nem is az ágya fölött.~Azután volt
52677  III,  1895    |                          tekintetet vetett, mire az elsompo­lyodott, mint egy
52678  III,  1895    |                      közönséges szépségek is, de az egészben mégis hasonlított
52679  III,  1895    |                       ami csõ, kakas rajta, hogy az valódi csõ és valódi kakas,
52680  III,  1895    |                       száz meg száz variánsa, de az alapeszme mindég egy. A
52681  III,  1895    |                       valaki odajön (ez a valaki az alábbi történetben ezúttal
52682  III,  1895    |                      hogy hibát tett, mivel hitt az ármánynak, de meg szüksége
52683  III,  1895    |                     siratja, s hogy ím kitudódik az életben léte, elejébe megyen,
52684  III,  1895    |                      Szilágyi Dezsõ ül ott abban az elnöki székben, ahova a
52685  III,  1895    |                      Hiszen akit a király eldob, az olyan mint a dinnyehéj,
52686  III,  1895    |                         azt senki sem veszi föl, az már csak úgy szerepelhet,
52687  III,  1895    |                          Visszament a rengetegbe az igaz, de nem bölénynek,
52688  III,  1895    |                         és legnépszerûbb embere. Az egész nemzet bizonyos kevélységgel
52689  III,  1895    |                         fontosabb dolog, hogy ne az legyen az elsõ kérdés:~-
52690  III,  1895    |                         dolog, hogy ne az legyen az elsõ kérdés:~- Mit szól
52691  III,  1895    |                         Mit szól ehhez Szilágyi?~Az új elnök már az elsõ percben
52692  III,  1895    |                        Szilágyi?~Az új elnök már az elsõ percben beletalálta
52693  III,  1895    |                      magát abba a székbe, melyet az õ emléke fog bearanyozni.
52694  III,  1895    |                    Mintha a gondviselés ülne ott az emelvényen Molnár Antal
52695  III,  1895    |                   borzalmas rejtélyességével. De az ülések vége felé mégis fölismerhetõ
52696  III,  1895    |                          A bölény nem szokta meg az iskolamester szerepét.~A
52697  III,  1895    |                        gúnyosság terpeszkedik el az ajk szegletei körül, az
52698  III,  1895    |                          az ajk szegletei körül, az erõsebb ellenzéki beszédek
52699  III,  1895    |                      szájába repüljenek.~Valóban az ülések oly szárazak, poshadtak,
52700  III,  1895    |                       alakja halványodik. Miért? Az isten tudja. Khuen el van
52701  III,  1895    |                     növekszik. Miért? Hát azt is az isten tudja. Mert amióta
52702  III,  1895    |                       növekszik, egyre növekszik Az embereket elfogja a Szilágyi-láz.
52703  III,  1895    |                    udvarában. Akkor nem történik az a bûn. Szilágyi ráreccsentett
52704  III,  1895    |                         ne szamárkodj, öreg«, és az öreg megijed, s Gertrudis
52705  III,  1895    |                        lesz a miniszterelnök.~De az még nem jelent semmit, ha
52706  III,  1895    |                          ez a mestersége), hanem az aztán a csodálatos, ha a
52707  III,  1895    |                        mameluk aggódik valakinek az egészségéért. Ez valami
52708  III,  1895    |                       széken szerzi meg Szilágyi az egyik verzió szerint a miniszterelnökséget,
52709  III,  1895    |             miniszterelnökséget, a másik szerint az aranyeret. Az is meglehet,
52710  III,  1895    |                      másik szerint az aranyeret. Az is meglehet, hogy mind a
52711  III,  1895    |                     szerezze, most nem tudom, de az aranyérre nézve merem állítani,
52712  III,  1895    |                        mert csak olyan cigarette az, amin szopóka van), elolvassa
52713  III,  1895    |                        két óra hosszat viaskodik az ülés elõtt a vívóteremben,
52714  III,  1895    |               anekdotákat nem szereti, leginkább az a szokása, hogy beleköt
52715  III,  1895    |                        De Szilágyi úgy tud járni az õ nagy, vaskos csizmáiban,
52716  III,  1895    |                  szeretetreméltó, szinte kedves. Az apróbb tisztviselõket melegen
52717  III,  1895    |                      kimaradhatlan Molnár.~Mikor az elnöki székbe végre beleülhet,
52718  III,  1895    |                          a vívással, járással és az állással, immár valóságos
52719  III,  1895    |                       másnak fáradságot okoz, õt az fölfrissíti. Szinte látszik
52720  III,  1895    |                      fölfrissíti. Szinte látszik az arcán, hogy végtelenül élvez:
52721  III,  1895    |                hatalmasan, mint egy indus isten.~Az ember azt hinné, hogy egy
52722  III,  1895    |                          csak egy kis könyvecske az elterpeszkedett könyöke
52723  III,  1895    |                    legfeljebb egy millió betû, s az is bolondul összerakva.~
52724  III,  1895    |                          kikezdés így hangzik: ~»Az aradi, ónodi országgyûléseken
52725  III,  1895    |                         elnököl vala, s rárivall az urakra kemény hangon:~Méltóztassanak
52726  III,  1895    |                   rendkívül érdekes tárcacikket.~AZ ÚJ MINISZTEREK~Bevezetés~
52727  III,  1895    |                 Bevezetés~Nem szabad csodálkozni az új minisztereken. Az olvasó (
52728  III,  1895    |                 csodálkozni az új minisztereken. Az olvasó (talán minden olvasó)
52729  III,  1895    |                     iránt. S minthogy rövidlátó, az izgõ-mozgó alakoktól körülvéve,
52730  III,  1895    |                          mely Szilágyit fellökte az elnöki katedrára! Az se
52731  III,  1895    |                    fellökte az elnöki katedrára! Az se utolsó dolog, hogy az
52732  III,  1895    |                         Az se utolsó dolog, hogy az öreg Tisza nap-nap után
52733  III,  1895    |          adoma-beszéléssel és hallgatással tölti az idõt Fehér Miklóssal, gróf
52734  III,  1895    |                        János tollat fosztana, és az ütközetben viaskodnának
52735  III,  1895    |                        sokszor.~A rend talán nem az volna, elismerem. De ahol
52736  III,  1895    |                       nagy követ éppúgy eltemeti az iszapjába, mint a kicsinyt,
52737  III,  1895    |                        nem a Bánffy hibája, hogy az események nem másképp jöttek.~
52738  III,  1895    |                          idejében volt divatban, az összes hatalomtól visszamaradt
52739  III,  1895    |                          elvegyülve - s ez sérti az önök szemérzékét tisztelt
52740  III,  1895    |                      bele, ilyen marad.~Végre is az egész differencia igen kicsi
52741  III,  1895    |                        két álláspont között. Ti. az a két álláspont van, hogy
52742  III,  1895    |                          úgy is lehet: miszerint az ember elõbb lesz államférfi,
52743  III,  1895    |                  fönnakadni.~És mielõtt áttérnék az új miniszterek egyenkénti
52744  III,  1895    |                         üres epithetonok, amiket az emberek eltanultak egymástól
52745  III,  1895    |                 csalódásba ejti és megvesztegeti az ítélõ tehetséget, de éppen
52746  III,  1895    |                        rá a »nagy minisztérium«, az elsõ, a hatvanhetediki.
52747  III,  1895    |                           Még most is ott lógnak az arcképeik a nemesi kúriák
52748  III,  1895    |                   Huszonhat év harasztja befödte az alakjaikat teljesen. S mi
52749  III,  1895    |                          rézgarasok voltak. Csak az egy Andrássy tündöklik ki
52750  III,  1895    |                      kialudtak, elmúltak.~S hogy az érem másik oldalára is rámutassak,
52751  III,  1895    |                         borra, ha még nem került az étlapra a reklámmal fölvert »
52752  III,  1895    |                        számban Lukács Lászlóval.~AZ ÚJ MINISZTEREK~Lukács László
52753  III,  1895    |                   vizitkártyákat nyomatott. Mert az embernek jólesik, nemcsak
52754  III,  1895    |                  azonfelül, hogy híven kifejezte az akkori közhangulatot, benne
52755  III,  1895    |                         közhangulatot, benne van az õ két legmarkánsabb tulajdonsága:
52756  III,  1895    |                         László pénzügyminiszter? Az isten tudja. Nincs ennek
52757  III,  1895    |                       receptje. Miniszterré lesz az ember váratlanul, sokszor
52758  III,  1895    |                    miniszter.~Egy Lukácsnak csak az ujját kell kinyújtani valami
52759  III,  1895    |                         azonban nem nyújtotta ki az ujját. Nem azon az úton
52760  III,  1895    |                  nyújtotta ki az ujját. Nem azon az úton ment õ, amely a piros
52761  III,  1895    |                          fájdalmas vonás õgyeleg az ajkakon, ami a beteges embert
52762  III,  1895    |                    Négyszer-ötször is megkérdezi az ember, ki ez? És újra elfelejti.~-
52763  III,  1895    |                          aranybánya tulajdonos? (Az ember azt szerette volna,
52764  III,  1895    |                 fantáziájuk miatt választjuk ide az embereket.~Csak a legközelebbi
52765  III,  1895    |                         tetszés, se nem tetszés. Az egész Ház ordít, lázban
52766  III,  1895    |                      valami ötlet elcsattan, bár az egész Házat rengõ hahota
52767  III,  1895    |                      csillan föl a lendület tüze az úgynevezett »lelkes momentumoknál«;
52768  III,  1895    |                         senki nem jósolta, s még az is, aki közelebbrõl ismerte
52769  III,  1895    |                      hogy fölfedezze. Tisza volt az elsõ miniszterelnök ebben
52770  III,  1895    |                        elsõ miniszterelnök ebben az ország­ban, aki el tudott
52771  III,  1895    |                     Lászlóban meghûlt a vér erre az ajánlatra.~- Hiszen nem
52772  III,  1895    |                      optimista egy pesszimistát. Az örök mosolyú ember egy keserû
52773  III,  1895    |                       okos ember a mi Wekerlénk.~Az utóbbi idõben, mióta a miniszterelnököt
52774  III,  1895    |                         természetszerûen hullott az ölébe.~Lukács László rémülten
52775  III,  1895    |                        megnyugtatták, hogy ebben az állásban nem is kell beszélni
52776  III,  1895    |                      pénz beszél. Nagyobb szónok az Szilágyinál is.~Hát elvállalta,
52777  III,  1895    |                          a fizetését benn hagyta az államkincstárban, hogy azzal
52778  III,  1895    |                       Valami vesztét érzi már ez az ország.~*~Mióta miniszter,
52779  III,  1895    |                         ebben sem a valutát, sem az önálló bankot.~Fogadni mernék
52780  III,  1895    |                     mernék rá, hogy megcsinálja.~AZ ÚJ MINISZTEREK~Dániel Ernõ
52781  III,  1895    |                       kétféle Dánielek mozognak. Az ékezet nélküliek és az ékezetesek.
52782  III,  1895    |                           Az ékezet nélküliek és az ékezetesek. Az ékezet nélküli
52783  III,  1895    |                      nélküliek és az ékezetesek. Az ékezet nélküli Dánielek
52784  III,  1895    |                      primipilus, székely család. Az egyik õsük gügyüje volt
52785  III,  1895    |                         nagy kosárral jött haza.~Az ékezetes Dánielek nem mozognak
52786  III,  1895    |                      voltak elhagyogatni itt-ott az ékezetet, hogy ne látszassanak
52787  III,  1895    |                    megfordult a sor, és most már az ékezet nélküli Dánieleken
52788  III,  1895    |                          változás szülõoka, hogy az ékezetes Dánielek egyik
52789  III,  1895    |                     miniszternek.~Hogy esett meg az õ kinevezése? Miért lett
52790  III,  1895    |                          állt ott, mint a cövek. Az egész világ azon töprengett:~-
52791  III,  1895    |                         van. Amihez eddig nyúlt, az mind arannyá változott,
52792  III,  1895    |                      tizenegy parancsolat van, s az utolsó cikkelye így hangzik:~-
52793  III,  1895    |                        de mégiscsak kényelmesebb az õexcellenciákra nézve, ha
52794  III,  1895    |                        õexcellenciákra nézve, ha az elõdök az égbõl néznek alá,
52795  III,  1895    |              õexcellenciákra nézve, ha az elõdök az égbõl néznek alá, mint ahogy
52796  III,  1895    |                     ceruzája mozdulatlanul hever az eleibe terített fehér papíron...
52797  III,  1895    |               megkönnyebbülve vették észre, hogy az elnöki székben Berzeviczy
52798  III,  1895    |                         örülhet, ha nem Szilágyi az elnök. A tüdõk mélyebb,
52799  III,  1895    |                   lélegzetet vesznek.~De nem, mi az? Hiszen Szilágyi ott ül
52800  III,  1895    |                   tucatüléseknek szokás nevezni.~Az igazságügyi büdzsé volt
52801  III,  1895    |                          helyesléssel hallgatták az ellenzékrõl is, ellentmondások,
52802  III,  1895    |                       zajosan a helyeslés.~Utána az örökké nevetõ Kemény Pál
52803  III,  1895    |                     hadonászva, már azt se tudta az ádáz szónoki hévben, hogy
52804  III,  1895    |                    Megtántorodik, akadozni kezd. Az ördögbe is, Kemény Pál nincs
52805  III,  1895    |                     ördögbe is, Kemény Pál nincs az éljenekhez hozzászokva.~-
52806  III,  1895    |                          egyszerre kezdi keresni az ürügyet a menekülésre. Most
52807  III,  1895    |                      ürügyet a menekülésre. Most az »idõ elõhaladottsága« volt
52808  III,  1895    |                        idõ elõhaladottsága« volt az arkánum.~Orkánszerû kiáltás
52809  III,  1895    |                 határozat is.~Minden ember azzal az erõs elhatározással ment
52810  III,  1895    |                       felé jövök holnap a Házba.~AZ ÚJ MINISZTEREK~Erdély Sándor
52811  III,  1895    |          programbeszédeit, melyek pontról pontra az elõdök testamentumának végrehajtására
52812  III,  1895    |                        fogja törni a fejét:~- Mi az ördögért távoztak hát el
52813  III,  1895    |                      elõbb másodállamtitkár volt az igazságügy minisztériumában.~
52814  III,  1895    |                        olvassuk) estenden beoson az igazságügy minisztériumába,
52815  III,  1895    |                        könnyû feladatnak látszik az Erdély Sándor minisztersége.
52816  III,  1895    |                     Elvégezte a kötelességét, ez az egész.~Nincs a pályájában
52817  III,  1895    |                     csillogó (mert a munka, hisz az csak munka!), nem fûzõdnek
52818  III,  1895    |                    homályos sem. Tiszta fehér út az, amelyen õ idáig jött. Pedig
52819  III,  1895    |                       tollát, mint irattárnok. S az a kopott íróasztal, amelyen
52820  III,  1895    |                        vált szilaj csikóvá, mint az írók, szónokok bûvös íróasztala,
52821  III,  1895    |                   kétszer csendít a kapus, mikor az egykori irattárnok fényes
52822  III,  1895    |                          is a munkához siet. Ah, az egész különbség az a két
52823  III,  1895    |                           Ah, az egész különbség az a két csendítés a kapu alatt.~
52824  III,  1895    |                    fiatal ember volt, bizonyosan az asszonyok is szerették (
52825  III,  1895    |                     kellemetes, szinte édes, van az egész lényében valami leányos
52826  III,  1895    |                      kellemetes, lassú hangjából az egyszerû igénytelenség melegsége
52827  III,  1895    |                        és kellemetes. Lehetetlen az, hogy másképp legyen. Már
52828  III,  1895    |                          kulcsait kerestem.~Hisz az asszonyok dereka is halcsontok
52829  III,  1895    |                 halcsontok közé van szorítva, és az ember sohasem láthatja azokat
52830  III,  1895    |                          sohasem láthatja azokat az ördöngõs formákat egész
52831  III,  1895    |                  akarnátok. És türelem, türelem.~Az bizonyos, hogy egy dilemma
52832  III,  1895    |                            Kemény akár a kõ; még az igaz könny se váj rajta.« (
52833  III,  1895    |                    lapidem.)~Hogy van ez? Melyik az igaz? Mind a kettõ semmi
52834  III,  1895    |                     feleségül hozzá, hanem ahhoz az istenasszonyhoz állították,
52835  III,  1895    |                       csinálni nagyobb dolgokat, az a jövõ titka, hogy tud-e,
52836  III,  1895    |                          jövõ titka, hogy tud-e, az az õ titka, szeretni fogják-e
52837  III,  1895    |                       jövõ titka, hogy tud-e, az az õ titka, szeretni fogják-e
52838  III,  1895    |                   szeretni fogják-e a mamelukok, az a mamelukok titka, mi azt
52839  III,  1895    |                         éri õrajta semmi mocsok.~AZ ÚJ MINISZTEREK~Br. Jósika
52840  III,  1895    |                 országában.~Kreálásakor jól volt az kombinálva, de rosszul sikerült.
52841  III,  1895    |                     elromlott hatvanhétben, mert az öreg Festetics Györgynek
52842  III,  1895    |                       esetre Andrássyval kellett az egyes dolgokat megbeszélgetni,
52843  III,  1895    |                         csak annyiban egzisztált az udvar elõtt, mert rajta
52844  III,  1895    |                     királyra komoly politikában, az csak mese.~Orczy igen derék,
52845  III,  1895    |                        finom pókhálóknak, melyek az udvarnál szövõdnek, és (
52846  III,  1895    |                     pennyt jelent, nehéz rávenni az elméket, hogy az azontúl
52847  III,  1895    |                         rávenni az elméket, hogy az azontúl sovereign legyen.
52848  III,  1895    |                       alakjában és értékében.~De az urak nem hagytak föl a reménnyel.
52849  III,  1895    |                          ember. Azonfelül ismeri az intrikusokat - hiszen maga
52850  III,  1895    |               minisztertanácsot képviselte volna az udvarnál: az udvart képviselte
52851  III,  1895    |                    képviselte volna az udvarnál: az udvart képviselte a magyar
52852  III,  1895    |                   koronkinti jelentései képezték az egyetlen érintkezési pontot
52853  III,  1895    |                        távozásakor. Hiszen ebben az országban mindenki lojális.
52854  III,  1895    |                         neki jó, végignyilallott az elméken, mint egy jelszó,
52855  III,  1895    |                       nagy urat, Festeticset, de az ott fönt Bécsben kicsi úr
52856  III,  1895    |                           Megpróbáltuk végre egy az udvar levegõjében nõtt államférfival,
52857  III,  1895    |                  lehajolt a nemzet óhajtásaihoz, az egyházpolitikai kérdésekben.
52858  III,  1895    |                       közéjük esett egy koporsó.~Az öreg Kossuth meghalt és...
52859  III,  1895    |                       történni. Legenda volt már az a nép között, hogy egy kormányt
52860  III,  1895    |                        között, hogy egy kormányt az öreg magával visz a másvilágra.~
52861  III,  1895    |                        Egyszerre mozogni kezdtek az udvari élet összes szövõszékei,
52862  III,  1895    |                      uraságával, a nagy tehetség az okosságával, a kedves ember
52863  III,  1895    |                          szeretetreméltóságával. Az udvar hatalmasain nem bírta
52864  III,  1895    |                        fiatalembert, aki esetleg az udvari dámák révén próbálja...~
52865  III,  1895    |                         is sok megvan abból, ami az apját nagy történelmi alakká
52866  III,  1895    |                        Hiú törekvés minden. Amit az õs szakáll-kotlettek tönkretettek,
52867  III,  1895    |             magyarországiak sorra kidõltek, mert az erdélyi embernek két esze
52868  III,  1895    |                         csak itt a klubban hiba, az udvarnál, meglehet, imponálni
52869  III,  1895    |                        fog.~Nem fiatalember már, az ötvenes évek tájékán van,
52870  III,  1895    |                    Fejérváry el van csapva errõl az állásáról.) Gazdag és mûvelt
52871  III,  1895    |                mûködésérõl alig szólhatunk, mert az még igen parányi, és csak
52872  III,  1895    |                     Gyulai Pál szekrényében lóg.~AZ ÚJ MINISZTEREK~Br. Bánffy
52873  III,  1895    |                       emlegették pár évvel elõbb az összes európai lapok, hogy
52874  III,  1895    |                       kemény és hosszú tél lesz.~Az is volt; kegyetlen, zimankós,
52875  III,  1895    |                      adott nekünk a gondviselés?~Az, hogy enyhe, derûs idõk
52876  III,  1895    |                    Bánffy sok csalódásba ejtette az országot. Egyike volt a
52877  III,  1895    |                         szûkszavú »generális«.~- Az én fõispánjaim kétfélék:
52878  III,  1895    |                          amire én vállat vonok: »az isten tudja«.~Hát Bánffy
52879  III,  1895    |                     isten tudja«.~Hát Bánffy nem az »isten tudja« fõispánokból
52880  III,  1895    |               elszaporodott azóta), hanem akinek az »így lesz« szavára mérget
52881  III,  1895    |                        Ott ült immár a magasban, az ország leghatalmasabb székében,
52882  III,  1895    |                      hatalommal szemben ott volt az elmérgesedett szituáció
52883  III,  1895    |                       elmérgesedett szituáció és az õ híre: hogy azért tették
52884  III,  1895    |                  ültettek volna ily kommentárral az elnöki székbe, akkor is
52885  III,  1895    |                          tigris volt, de mit ért az õ tigrissége, ha érezte,
52886  III,  1895    |                        rossz kedvét. A sajtó is, az ellenzék is, a szabadelvû
52887  III,  1895    |                    faktorok közül, annak a levét az elnök itta ki.~Belekötöttek
52888  III,  1895    |              Belekötöttek a gérokkjába (hogy mer az úr szürke kabátban jönni
52889  III,  1895    |                      arra is ügyeltek, meg van-e az elnök mindennap borotválkozva,
52890  III,  1895    |                    borotválkozva, mert úgy illik az ország méltóságához.~Száz
52891  III,  1895    |                          más a háta mögött, csak az a két mezítlábas angyal
52892  III,  1895    |                         cérnából való gyeplõket. Az emberek kicsinylõn mondták:~-
52893  III,  1895    |                          Vasakarata érvényesült. Az Eldorádó országába egy cukorhegyen
52894  III,  1895    |                       egy cukorhegyen kell magát az embernek keresztülennie,
52895  III,  1895    |                          tûrhetõ állapotba hozta az elnöki katedrát.~És ma,
52896  III,  1895    |                          valójában kibontakozni, az emberek elálmélkodva mondják:~-
52897  III,  1895    |                     nyakcsigája vet ráncokat. Ez az ember a nyakával is gondolkozik.
52898  III,  1895    |                        mikor kedvetlen, akkor ez az arc nevetni kezd.~Van az
52899  III,  1895    |                         az arc nevetni kezd.~Van az egyéniségében valami titokzatos
52900  III,  1895    |                   Apponyi is el tudja titkolni - az igaz, hogy rosszul.~Hogy
52901  III,  1895    |                      szerint, levegõt szippantva az orrán keresztül és a bajuszát
52902  III,  1895    |                    egyebekben. Egyebekben inkább az ellenkezõ áll, mert Tisza
52903  III,  1895    |                   megtiltva odaszállni.~*~Bánffy az elsõ miniszterelnök, ki
52904  III,  1895    |                     eligazítom Franciaországot.« Az ember szinte fölkiált: »
52905  III,  1895    |                     folyton csak nõ... Bámulatos az õ megnövekedése harminc
52906  III,  1895    |                           reá nézve.~Ott voltunk az elsõ debütjén. A síri csöndben,
52907  III,  1895    |                     néztek össze a mamelukok, és az ijedelemtõl csillámló vagy
52908  III,  1895    |                     tudni«.~...Hát igen, úgy van az, mikor az arany egy rézgarasba
52909  III,  1895    |                          igen, úgy van az, mikor az arany egy rézgarasba van
52910  III,  1895    |                        egy félóra múlva kiugrott az arany.~Az elsõ rögtönzésnél
52911  III,  1895    |                         múlva kiugrott az arany.~Az elsõ rögtönzésnél bámulatba
52912  III,  1895    |                        kínálkozó argumentumokat.~Az emberek föllélegzettek:
52913  III,  1895    |                          emberek föllélegzettek: az éljenzúgás megrázta a parlament
52914  III,  1895    |                   egy-egy beszéde a pártra, mint az õstalajból fölserkenõ friss
52915  III,  1895    |                   mondogatni: »Kész államférfi«.~Az egyszer bizonyos, hogy nem
52916  III,  1895    |                  poénekkel dolgozik, polémiáknál az egész anyagot nem öleli
52917  III,  1895    |                          mond, a logikája duzzad az egészségtõl, s fordulatai
52918  III,  1895    |                       megtanulni« - panaszkodott az ominózus programbeszéd elõtt
52919  III,  1895    |                        Elég nyugodt szónok, csak az arca pirosabb valamivel,
52920  III,  1895    |                     homloka nem gyöngyözik, mint az Apponyié, haja át nem nedvesedik,
52921  III,  1895    |                    nedvesedik, mint a Szilágyié (az igaz, hogy nem is igen van
52922  III,  1895    |                 állásában legtöbb hasznára lesz, az fegyelmezett feje. Tudja,
52923  III,  1895    |                       egy poén kedvéért, vitetve az elokvencia és a hatás paripáján,
52924  III,  1895    |                      analizálni, de ami történt, az véges-végig kellemetes.~
52925  III,  1895    |                     Nincsen kizárva, hogy egykor az lesz. Minek rajzolnám õt
52926  III,  1895    |                      amiknek színeit karikírozná az idõk folyamatja.~S te jámbor
52927  III,  1895    |             beszterce-naszódi fõispánt rajzolták az utolérhetetlen Jeffreys
52928  III,  1895    |                          excentrikus öltözetben, az ember örökre azt hinné,
52929  III,  1895    |                          ragaszkodik, de szereti az eszmecserét, s egy kis disputa
52930  III,  1895    |                 cigarettáját, s idegesen játszik az óraláncán fityegõ tallérral,
52931  III,  1895    |                         barátom, én elõbb mindég az ennivalóval akarok tisztában
52932  III,  1895    |                     csodálkozva:~- Hová lett hát az erõszakos Bánffy fõispán?~
52933  III,  1895    |                       megint unalmas ülés volt«.~AZ ÚJ MINISZTEREK~Perczel Dezsõ
52934  III,  1895    |                        elõzködés, stréberség se.~Az emberek olyan szépen elképzelték,
52935  III,  1895    |                     úgyis hiába nyújtózkodom ám.~Az utolsó hároméves országgyûlésre
52936  III,  1895    |                          és nem lett semmi, mert az újságíró csak újságíró,
52937  III,  1895    |                       sárkányt, aki parazsat fúj az orrlyukain és a száján keresztül,
52938  III,  1895    |                         fogja enni a korrupciát, az ellenzéket és mindent, ami
52939  III,  1895    |                     szemeibõl csillámlott ki még az ifjúság tüze.~A szélsõjobboldal
52940  III,  1895    |               tengerparton ülnének és hallgatnák az óceán mormogását, csak egy-egy
52941  III,  1895    |                        figyelmet keltett mondom, az új képviselõ. A megjegyzései
52942  III,  1895    |                          mindjárt ki nem találta az ember! Pedig minden Perczel
52943  III,  1895    |                 vicispánból is van rajta valami. Az önérzettel párosult nyugalom
52944  III,  1895    |                      ahogy fölszíjja a nedveket. Az õ hatása a nyájas házi lámpáé
52945  III,  1895    |                          intrádára úgy ülnek ott az új Ház új tagjai megfejtetlenül,
52946  III,  1895    |                         lekopik a titokzatosság. Az öregúr amott a hátsó padban,
52947  III,  1895    |                         életpálya után. Itt elöl az a feszengõ fiatalúr mindjárt
52948  III,  1895    |                     kiélt grófocska, aki megunta az asszonyokat a kontinensen,
52949  III,  1895    |                        milyen világ! A ravaszság az együgyûség ruháját ölti
52950  III,  1895    |                   együgyûség ruháját ölti fél, s az ostobaság néha ravaszságnak
52951  III,  1895    |                          minden fénylik. Fénylik az arany és fénylik a szurok
52952  III,  1895    |                         elõzködött. Nem lökdöste az embereket felgyûrt öklökkel,
52953  III,  1895    |                 gyûjtemény van már belõlük, mint az elhasznált levélbélyegekbõl. (
52954  III,  1895    |                    elhasznált levélbélyegekbõl. (Az szinte mindegy már, hogy
52955  III,  1895    |                         híresek eltûntek végképp az elfeledés szûk ajtóján -
52956  III,  1895    |                       nagy vásárban rá nem érnek az emberek találgatni, kiben
52957  III,  1895    |                   valamelyik óra muzsikális, hát az ütésnél maga húzza el a
52958  III,  1895    |                    inasaidul tartod, te csinálod az eseményeket, a fordulatokat,
52959  III,  1895    |                         kétségtelen. De éppen ez az a megmagyarázhatatlan, ez
52960  III,  1895    |                        kéz egy rugót nyomott meg az irányadó emberek elméjében,
52961  III,  1895    |                      Dezsõ sorsa el volt döntve.~Az egyszerû mameluk, ha szerény,
52962  III,  1895    |                         elnöke ellenben látható. Az alelnök már ott van a parlamenti
52963  III,  1895    |                        tehát ezentúl következik, az többé nem véletlen. Perczelt
52964  III,  1895    |               megfigyelni annyi, mint felismerni az értékét.~Az most már matematika
52965  III,  1895    |                      mint felismerni az értékét.~Az most már matematika volt,
52966  III,  1895    |                        óriás feladatokat tologat az idõ e tárcára. A király
52967  III,  1895    |                 csendesen kísérteties léptekkel, az dübörögve zordonan.~Jön
52968  III,  1895    |                          dübörögve zordonan.~Jön az egyházpolitikai törvények
52969  III,  1895    |                      egyetlen népfaj passzol be: az úgynevezett görög-rác, amelyik
52970  III,  1895    |               legközelebb a Házban is fölszólalt az új belügyminiszter, az õ
52971  III,  1895    |                fölszólalt az új belügyminiszter, az õ egyszerû becsületes érveléseivel,
52972  III,  1895    |                      valóságosan beragyogva, még az ellenzék is úgy érezte:~»
52973  III,  1895    |                          anélkül, hogy szidná is az ember. Hiszen még az arany
52974  III,  1895    |                          is az ember. Hiszen még az arany közé is rezet kell
52975  III,  1895    |                         semmi se jutott eszembe.~Az ellenzékhez kellett fordulnom.~-
52976  III,  1895    |                 fõispánokat is meginterjúvoltam; az egyik rejtélyes arcot vágott,
52977  III,  1895    |                          kedvtelenül, a harmadik az égre nézett és felsóhajtott,
52978  III,  1895    |                  eredményei voltak.~Kisült, hogy az a történet, mikor a gólya,
52979  III,  1895    |                         semmi.~Meg lett ijesztve az ország, hogy Apponyi a kolostorba
52980  III,  1895    |                         regényekben valaki végre az ideálját találja föl, a
52981  III,  1895    |                       csak... De nem, lehetetlen az, hogy õ belássa. -~De egyelõre
52982  III,  1895    |                          kezdve egész Brehmig, s az is áll, hogy azért mégis
52983  III,  1895    |                           Kisült ebbõl a vitából az is, hogy Polónyi szereti
52984  III,  1895    |                        ez a keresztényi szeretet az egyetlen megható momentum
52985  III,  1895    |                    elkeseredéssel.~A Justh-párt, az igaz, nem volt bent (legjobb
52986  III,  1895    |                        nagy viaskodás betöltötte az ülés utolsó felét.~Sok mindenféle
52987  III,  1895    |                          diskurzus van ilyenkor.~Az egyik csoportban Bánffyt
52988  III,  1895    |                          veszített kedvvel viszi az ügyeket; a másik csoportban
52989  III,  1895    |                       mondom - viszonzá mogorván az elõbbi.~- De miért nem? -
52990  III,  1895    |                           A FŐRENDIHÁZBÓL~Amióta az egyházpolitika fölszínen
52991  III,  1895    |                          sok mágnásasszony tódul az ülésre, akkor a kormány
52992  III,  1895    |                  kicsinyléssel csillantatják meg az arra menõ liberális minisztereken...
52993  III,  1895    |                       másik megszokott csoportja az újságírók, akik amíg ceruzájuk
52994  III,  1895    |                         szemük elõl el nem illan az ott levõk egyetlen mozdulata
52995  III,  1895    |                          egyetlen mozdulata sem. Az õ fejükben minden szó és
52996  III,  1895    |                        riportba.~Íme, most is... Az ülés még el nem kezdõdött,
52997  III,  1895    |                         és halkan diskurál vele. Az újságírók szeme fölcsillan.
52998  III,  1895    |                   reggeli lapokban.)~De kezdõdik az ülés. Egy csapatban bevonul
52999  III,  1895    |                      ülés. Egy csapatban bevonul az óhitû fõpapság, csupa hosszú
53000  III,  1895    |                    leomló fürtjeiken. A képünkön az egyikkel kezet fog egy katolikus