bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

53501  III,  1895    |                         De ugyanekkor merült föl az a kérdés is, hogy ha Deákot
53502  III,  1895    |                    például Tahynak hívták volna, az indítvány elesik. Az pedig
53503  III,  1895    |                      volna, az indítvány elesik. Az pedig csak igazán véletlen,
53504  III,  1895    |                        de a név csak véletlen. S az ilyen véletlent nem szabad
53505  III,  1895    |                          úrrá tenni. Ha ott lesz az ábécé elején, mindig õ dönt -
53506  III,  1895    |                    elején, mindig õ dönt - pedig az összességnek kell dönteni.
53507  III,  1895    |                           Tehát mit csináljanak? Az ábécé végére a D-t sehogy
53508  III,  1895    |                         sehogy se tehetik, pedig az volna az igazságos, hogy
53509  III,  1895    |                          tehetik, pedig az volna az igazságos, hogy egyszer
53510  III,  1895    |                         mit lehet tenni?~Ejh no, az ábécét kell fölforgatni.
53511  III,  1895    |                         ábécét kell fölforgatni. Az ábécé végre is nem képviselõ,
53512  III,  1895    |                        vele tenni, amit tetszik. Az ábécé nem haragszik meg
53513  III,  1896    |                    leckék«-ben van a hiba, hanem az én szabadelvű párti voltom
53514  III,  1896    |                         szándékozom kigyógyulni.~Az ellenzék keresi a korrupciót
53515  III,  1896    |                  Magyarországon korrupció.~A vád az, hogy a kultuszminiszter
53516  III,  1896    |                          füzet megírásáért, s ez az a korrupció.~Hát erre csak
53517  III,  1896    |                  miniszter dolgoztat valakivel - az el is fogadhasson azért
53518  III,  1896    |                        ezt föl mindenkinek, akit az állam valamivel megbízott?~
53519  III,  1896    |                      lehet nézet dolga, valamint az is, hogy a Társalgási leckék
53520  III,  1896    |                       Hazánk« közleménye, de biz az nem igaz.~Légbõl kapott
53521  III,  1896    |                          Légbõl kapott koholmány az egész háromezer forint,
53522  III,  1896    |                   részletet mégis fölhozok ennek az ügynek a megvilágítására.~
53523  III,  1896    |                          soknak tartom«.~S annak az általa fölajánlott csekélyebb
53524  III,  1896    |                     nekem mint régi embernek, ki az állattant már 25 éve adom
53525  III,  1896    |                      nevezett beszélyben ugyanis az áll szóról szóra a múlt
53526  III,  1896    |                         a hiéna. Ezt tudni kell. Az alaposság mindenekelõtt!~
53527  III,  1896    |                mindenekelõtt!~És annál szomorúbb az eset, mert olyan jeles auktor
53528  III,  1896    |                          ugyanezen beszélyt, ott az foglaltatik, hogy Prakovszky
53529  III,  1896    |                        be szavazni. Úgy is illik az, hogy az ország legbölcsebb
53530  III,  1896    |                  szavazni. Úgy is illik az, hogy az ország legbölcsebb férfia
53531  III,  1896    |                         volt a folyosón, s amint az ülés vége felé határozati
53532  III,  1896    |                  javaslatokat kezdett beadogatni az ellenzék, ijedten rohant
53533  III,  1896    |                     rohant ki Perczel Béni, hogy az oszladozó pártot az elmeneteltõl
53534  III,  1896    |                         hogy az oszladozó pártot az elmeneteltõl visszatartsa -
53535  III,  1896    |              elmeneteltõl visszatartsa - ámbátor az ellenzék padokon sem ült
53536  III,  1896    |                     úgyis meglesz a maga szerepe az ország nagyjainak ünnepi
53537  III,  1896    |                          ragyogó leventéihez, de az utca és népe hasonlítson
53538  III,  1896    |                     Zsigmond mûködése megoszlott az irodalom és a politika közt,
53539  III,  1896    |                         a tûzhelynél, s nem volt az a mozzanat sem az irodalomban,
53540  III,  1896    |                       nem volt az a mozzanat sem az irodalomban, sem a politikában,
53541  III,  1896    |                          sem a politikában, mely az öregúr figyelmét elkerülte
53542  III,  1896    |                  asztalnál vagy a folyosón, ahol az öregúr szava, véleménye
53543  III,  1896    |                        háttérbe vonulni, úgyhogy az utolsó években, kivált mióta
53544  III,  1896    |                          Károly báró vezérkedtek az erdélyi ügyekben a kulisszák
53545  III,  1896    |                     ügyekben a kulisszák mögött. Az elõbbit »Erdély eszé«-nek
53546  III,  1896    |                       csak Erdély szégyene volt, az utóbbi államférfinak gerálta
53547  III,  1896    |                     képviselték parlamentünkben, az a nyugodt genret, emez a
53548  III,  1896    |                           A parlament fõlismerte az õ értékét, s egy nagy tisztelet
53549  III,  1896    |                    fölszólalása a Ház Naplóiban, az utolsó elõtti hároméves
53550  III,  1896    |                           úgy állt a dolog, hogy az alelnökség címén kapták,
53551  III,  1896    |                          kapták, s Szontagh volt az idõsebb alelnök, ha õ el
53552  III,  1896    |                          el nem fogadja, elmarad az elõterjesztés.) Azonban
53553  III,  1896    |                          is így duruzsolt: »Ezen az öreg Palin kiütött a hiúság;
53554  III,  1896    |              tanácsosságot, és kitûnik ebbõl még az is, hogy Tisza milyen ügyesen
53555  III,  1896    |                        télen pedig évtizedek óta az »Angol királynõ«-ben lakott,
53556  III,  1896    |                       királynõ«-ben lakott, ahol az elsõ emeleti étteremben
53557  III,  1896    |                          elsõ emeleti étteremben az egykori Deák-asztalnak (
53558  III,  1896    |                         Körülötte csoportosultak az agglegény államférfiak:
53559  III,  1896    |                       tavaszkor, ami szerinte jó az irodalomnak, de halt volna
53560  III,  1896    |                  politikusunk így jellemezte õt, az õ jóságát, higgadtságát:
53561  III,  1896    |                szavaznánk, de ha mi választanánk az Úristent, Kemény János kapná
53562  III,  1815    |                                     1815-1895~Ha az ezredéves ünnepen, hol bemutatjuk
53563  III,  1815    |                      francia:~- Hol vannak innen az asszonyok?~Hja, biz ott
53564  III,  1815    |                      mert egy kedélyes órája van az ezer évbõl. Szép, kackiás
53565  III,  1815    |                        kemény tudott lenni, mint az acél, Hunyadiné, Pókané -
53566  III,  1815    |                      alig találni asszonyt. Azok az asszonyok, aminõkrõl Sainte-Beuve
53567  III,  1815    |                        bölcselkednek arról, hogy az asszony kezébe a fõzõkanál
53568  III,  1815    |                        Itt még csak addig számít az asszony, míg szép és kívánatos -
53569  III,  1815    |                       érdekesek és lebilincselõk az egyéniségükkel, azok itt
53570  III,  1815    |                         hiányukat senki. Szóval, az a szellemi erõ, melyet más
53571  III,  1815    |                társadalmakban a nõk képviselnek, az még embrióban alszik, s
53572  III,  1815    |                      magyar társadalomban, mióta az újjászületett, mint az elsõ
53573  III,  1815    |                     mióta az újjászületett, mint az elsõ fecskék egyike - kit
53574  III,  1815    |                          volt példa.~Veres Pálné az elsõ, aki mert s akinek
53575  III,  1815    |                     ötödrendû dolognak tartották az ilyet? Sõt, ha felmerült
53576  III,  1815    |                     inkább harisnyát kötni, mint az úriasszony - filozofálni.~
53577  III,  1815    |                        részesült, olyanban, mint az akkori jobb módú kisasszonyok,
53578  III,  1815    |                        egy-egy kifejezésen, amit az alapismeretek hiánya folytán
53579  III,  1815    |                      fiatalokkal tölti meg házát az öreg Sturman, talán Veres
53580  III,  1815    |                         meglehet, szintén nem ez az eredmény. De a gondviselés,
53581  III,  1815    |             mellékkörülményeket életükben, ahogy az õ céljainak kedvez, ahogy
53582  III,  1815    |                          céljainak kedvez, ahogy az általa szánt szerephez kell.
53583  III,  1815    |                      hogy ehhez a körülmények és az uralkodók temperamen­tuma
53584  III,  1815    |                          tuma is hozzájárult. Ha az elõidézett fõ tény maga
53585  III,  1815    |                    logikával vétessenek meséknek az elõidézõ körülmények, csak
53586  III,  1815    |                     lassan döcögve jár még ebben az országban, csak úgy, ha
53587  III,  1815    |                       friss, üde áram csapott be az országba. A diétáról nagy
53588  III,  1815    |                       harangszó zúgása. Nem volt az csoda. A Notre-Dame tornya
53589  III,  1815    |                        pezsgés. De mi köze ehhez az asszonyoknak? Ha a tyúkjaikat
53590  III,  1815    |                       Tudákos asszony a neve már az olyannak, aki a »Honderû«-
53591  III,  1815    |                           Honderû«-t járatja, és az Auróra köteteit ott tartja
53592  III,  1815    |                    Inkább élcelõdés tárgya, mint az elismerésé. A csípõs közmondás: »
53593  III,  1815    |                      szellemileg emelkedni, mint az oszlop, mely támaszul szolgál
53594  III,  1815    |                       volt egy-két leányintézet, az is messze nehány nagyvárosban,
53595  III,  1815    |                    messze nehány nagyvárosban, s az is minõ! Többnyire a helybeli
53596  III,  1815    |                         a vallási dolgokat a pap az elsõ úrvacsoránál, a táncra
53597  III,  1815    |                    nevelést, aki belecsepegtette az idegen szellemet és a beteges
53598  III,  1815    |               boszorkányokat, de hasztalan. Ezek az idegen boszorkányok idejártak (
53599  III,  1815    |                    valaha a ravasz Kaunitz, hogy az asszonyokat, a jövendõ generációk
53600  III,  1815    |                     szorongatták ez állapotok, s az õ eszében forrtak, gomolyogtak
53601  III,  1815    |                    kiröpült a leány a hajlékból, az anya meg volt semmisülve:
53602  III,  1815    |                         töprengésekbõl hasadt ki az Országos Nõképzõ Egylet
53603  III,  1815    |                   Országos Nõképzõ Egylet terve. Az elsõ megfogamzott gondolat.
53604  III,  1815    |               megfogamzott gondolat. De hol volt az még a megvalósulástól! Meddig
53605  III,  1815    |                       Merész, ábrándos terv volt az - egy egész kötetet érdemelne
53606  III,  1815    |                         nagy lapok szerkesztõit, az országgyûlés nagyfejû politikusait,
53607  III,  1815    |                 kifárasztott; majd nyakába vette az országot, elindult szövetségeseket
53608  III,  1815    |                          ben május 24-én) Pesten az elsõ értekezlet, mely kimondta
53609  III,  1815    |                       úriasszony vett részt ezen az értekezleten. Huszonkét
53610  III,  1815    |                        egyenként ostromolták meg az akkori tényezõfaktorokat,
53611  III,  1815    |                    miniszterhez, Deák Ferenchez. Az ország bölcse maga is kedvetlenül
53612  III,  1815    |                         csóválta a fejét:~- Ezek az asszonyok folyton nyugtalankodnak!~(
53613  III,  1815    |                  magyarok bejövetele óta ez volt az elsõ mozgalmuk.)~Mindamellett
53614  III,  1815    |                          Deák a támogatását, bár az igen lehangolta, amint azt
53615  III,  1815    |                   hölgyek fogadtatása után, hogy az egyik küldöttségi tagnak
53616  III,  1815    |                        azontúl teljesen meg volt az ügynek nyerve, kérvényüket
53617  III,  1815    |                       kérvényüket õ nyújtotta be az országgyûlésnek s Eötvösnek
53618  III,  1815    |           országgyûlésnek s Eötvösnek is mondá:~»Az asszonyok jót akarnak. Az
53619  III,  1815    |                        Az asszonyok jót akarnak. Az elszegényedett úrileány
53620  III,  1815    |                      rokonok, elõ kell készíteni az asszonyok számára is a kenyér-pályákat,
53621  III,  1815    |                          a kenyér-pályák számára az asszonyokat.«~De ki gyõzné,
53622  III,  1815    |                          gyõzné, sorba elmondani az ezer és ezer legyõzött akadályt.~
53623  III,  1815    |                         taggal, Veres Pálné lett az elnöke; bizony szerény kezdet
53624  III,  1815    |                  tizenkét tanítvány jelentkezett az elsõ évben, kivettek bérbe
53625  III,  1815    |                      nõtt, nõtt ilyen hatalmassá az intézet. Istenem mennyi
53626  III,  1815    |                          mennyi boldogság! Mikor az elsõ gyûjteményt megszerezték,
53627  III,  1815    |                         szép napon odajáruljanak az ország összes kultúrális
53628  III,  1815    |                   egyletei, leróni tiszteletüket az õ érdemeik és eredményeik
53629  III,  1815    |                        tanácskozó asztalhoz, hol az õ szava dirigált több mint
53630  III,  1815    |                         szép napon csak odaültek az õ unokái is, a »kis bárónék«,
53631  III,  1815    |                      unokái is, a »kis bárónék«, az intézet volt növendékei,
53632  III,  1815    |                           tanácskozó hölgyeknek, az intézet patrónusainak.~Hát
53633  III,  1815    |                       legalább meg nem említeni, az õ nagy és nemes munkatársait,
53634  III,  1815    |                         leányát Csiky Kálmánnét, az egylet Apponyiját, aki olyan
53635  III,  1815    |                     egyebet se csinált, csak ezt az egyletet, ámbár ez a »csak«
53636  III,  1815    |                         meg akarta mutatni, hogy az özvegyasszony jószága se
53637  III,  1815    |                      szükségesnek. S ha látta õt az ember vanyarci asztagjai
53638  III,  1815    |                          valakivel, Vámbéry, aki az utazásait mesélte, suhogó
53639  III,  1815    |                     tekintete mindent észrevett. Az esze meg sebesebben járt
53640  III,  1815    |                     mondott ki igazságokat. Volt az elõadásában, észjárásában
53641  III,  1815    |                       számára. A halál már fogta az egyik kezét - de az agyveleje
53642  III,  1815    |                        fogta az egyik kezét - de az agyveleje még forrt, gondolkozott
53643  III,  1815    |                    kriptában a férjeé mellett, s az már úgyis erõtlen és gyenge
53644  III,  1815    |                     ESTÉLYÉRŐL~Ha vesszük azokat az alapmotívumokat, melyek
53645  III,  1815    |                    kevély gobelines termeknek, s az arisztokrácia hölgyei közül
53646  III,  1815    |                       csillámló Dunán - ellenben az országnak se történt semmi
53647  III,  1815    |                      kisebb kövek pótolták -, de az asszonyok szemei csak olyan
53648  III,  1815    |                         a kettõ között - már ti. az ékszerek kövein kívül -,
53649  III,  1815    |                      kövein kívül -, de aki csak az ékszereket akarja, annak
53650  III,  1815    |                          a Lánchídon áthajtatni, az egyszerûen álljon a Bachruch
53651  III,  1815    |                    azonban már azelõtt látta itt az arisztokrácia nemes hölgyeit
53652  III,  1815    |                  egészséges észjárású ember, nem az motoszkált a fejében, hogy »
53653  III,  1815    |                      volt« - hanem sokkal inkább az, hogy nini, hiszen máskor
53654  III,  1815    |                      voltaképpen Magyarországnak az elsõ tisztviselõje, s ha
53655  III,  1815    |                        egyszer estélyt ad (amire az évi büdzsé egyik számtétele
53656  III,  1815    |                    számtétele is ösztönzi), ezen az estélyen ki kell fejezve
53657  III,  1815    |                    Károly?~- Ez is polgármester.~Az utazó író bejegyezte a naplójába,
53658  III,  1815    |                        köze; azt is értjük, hogy az udvar spanyol etikettjén
53659  III,  1815    |                         ütni - ki tudja, mire jó az a spanyol etikett -, de
53660  III,  1815    |                          Magyarországnak majdnem az egyetlen fönntartó oszlopa,
53661  III,  1815    |                         vakmerõ emberek is, akik az ágyúgolyótól nem félnek,
53662  III,  1815    |                          gúnynyilaktól! Ah! Ezek az átkozott mérges szavú kis
53663  III,  1815    |                   sebesebben haladna a világ, ha az egyes nem félne a világtól!~
53664  III,  1815    |                          ezt a szombati estélyt. Az elsõ példát, mely a magyar
53665  III,  1815    |                    követõkre találjon. Ti. arról az egyszerûségrõl van szó,
53666  III,  1815    |                         kevés süteményt, ez volt az egész. De mindent pótolt
53667  III,  1815    |                     képzelõtehetség van benne (s az többnyire van), hogy õ az
53668  III,  1815    |                        az többnyire van), hogy õ az estély egyik központja.
53669  III,  1815    |                      ételt tálaltak föl elébünk, az ötödikig élvezett az ember,
53670  III,  1815    |                    elébünk, az ötödikig élvezett az ember, a tizedikig bámult,
53671  III,  1815    |                     tizediken túl kezdte lenézni az öreg Lucullust, de a huszadik
53672  III,  1815    |                         valami szalonba, nemcsak az arisztokrata, hanem a legegyszerûbb
53673  III,  1815    |                    hazajön éjfél után szalasztja az inast a masszírozó doktorért.~
53674  III,  1815    |                    masszírozó doktorért.~Ez csak az egyik rossz oldala a mi
53675  III,  1815    |                        érintkezésünknek.~A másik az, hogy a nemzeti erkölcs
53676  III,  1815    |                       néha-néha meg akarja hívni az ismerõseit (s ha lányos
53677  III,  1815    |                    miniszterelnök estélyének ezt az oldalát, s ezért írtuk meg
53678  III,  1815    |                       oldalát, s ezért írtuk meg az újságba - mert ha ezentúl
53679  III,  1815    |                    magyar miniszterelnöké volt - az bizony a tanácsosné asszony
53680  III,  1815    |                 mégiscsak fontos szerepe volt ma az idõnek, s azt illik legelõbb
53681  III,  1815    |                         illik legelõbb említeni.~Az idõ szép volt, nem olyan
53682  III,  1815    |                        olyan õszintén szép, hogy az ember meg van bizonyosodva
53683  III,  1815    |                   képviselõknek adott meghívókra az volt odajegyezve, hogy »
53684  III,  1815    |                         sérelem is esett rajtunk az innensõ évezredben.~A királyi
53685  III,  1815    |                     beláthatatlan sora kígyózott az Andrássy úton, roppant megtorlódásban
53686  III,  1815    |                          fõkapitány« mondogatták az emberek, vetvén tekintetüket
53687  III,  1815    |                        szabású ruha is lekötötte az érdeklõdést. Jött Kossuth
53688  III,  1815    |                    lefõzte Fenyvessy Ferenc, aki az inszurrekciós nemesek Mária
53689  III,  1815    |                többségben, s teljesen megfordult az eddigi szokás; azelõtt a
53690  III,  1815    |                           hogy csakhamar megunta az ember és egyet se nézett
53691  III,  1815    |                        Bizonyos csömör fogta el. Az a képzelõdés kezdte fölverni,
53692  III,  1815    |                         mikor már éppen elunták, az érkezõ királyi családbeliekre
53693  III,  1815    |                       meg Koburg Lujza hercegnõ. Az amott a szép Izabella fõhercegnõ!
53694  III,  1815    |                     Izabella fõhercegnõ! Mi volt az most? Kinek szólnak az akaratlanul
53695  III,  1815    |                      volt az most? Kinek szólnak az akaratlanul elröppent éljenek?
53696  III,  1815    |                     ruhasuhogás támad, Stefánia, az özvegy trónörökösné délceg
53697  III,  1815    |                        ér, de mégis legtöbbet ér az, aki itt nincs. Agliardi
53698  III,  1815    |                    hercegek utat vernek maguknak az öklükkel, hogy eljussanak
53699  III,  1815    |                      arca ragyog a mosolygástól, az örömtõl, és Schosberger
53700  III,  1815    |                 tudakozódóknak:~- Kósza hír lesz az egész. Ostobaság az egész.
53701  III,  1815    |                         lesz az egész. Ostobaság az egész. Mert hiszen nekem
53702  III,  1815    |                      mondja és csak egyre ragyog az arca és fénylenek a kék,
53703  III,  1815    |                 gyülekezetben, melynek nagyjában az ocsúja is excellenciás urakból
53704  III,  1815    |                  türelmetlenül kezdik elõkeresni az atillák hátulsó zsebeibõl
53705  III,  1815    |                        atillák hátulsó zsebeibõl az óráikat a honatyák:~- A
53706  III,  1815    |                       király mégse jön. Hogy van az?~Perczel Béni gépiesen szól
53707  III,  1815    |                        már a királyné!~Megmozdul az egész mezõ. Új elhelyezkedés.
53708  III,  1815    |                         feltûnik a király alakja az emelvényes sátor elõrészében:
53709  III,  1815    |                         fekete legyezõjét váltig az arca elé tartja... el se
53710  III,  1815    |                     szelíd vonásokon, de ott van az örök felhõ is...~Közeledünk
53711  III,  1815    |                           egy mosoly jelenik meg az arcán, bágyadt, elillanó,
53712  III,  1815    |                      csak visszajön szomorúsága, az elûzhetetlen.~Egy kicsit
53713  III,  1815    |                        Boszorkányság volt-e mind az a látvány, amely a szempilla
53714  III,  1815    |                         lát egy álmot.~S ha álom az egész (az ezerkettedik éjszaka),
53715  III,  1815    |                       álmot.~S ha álom az egész (az ezerkettedik éjszaka), vajon
53716  III,  1815    |                     ezerkettedik éjszaka), vajon az incselkedõ dzsinn elõre
53717  III,  1815    |                   várakoztak már kora reggel óta az országgyûlés gyalogos tagjai
53718  III,  1815    |                     országgyûlés gyalogos tagjai az új országház lépcsõin, hol
53719  III,  1815    |                         szokatlanok voltak magok az emberek is. Nagy kardcsörtetve
53720  III,  1815    |                     kemény alakok jöttek, mintha az õsök képei, régi magyar
53721  III,  1815    |                          volna életre rámáikból. Az ördög hinné el, hogy ezek
53722  III,  1815    |                  napfényben a kócsagtoll. Mintha az öreg Szvatopluk volna, ki
53723  III,  1815    |                    tépelõdõ Petur bán. Általában az egész asztal, mely körül
53724  III,  1815    |                       kanapé«-t hord és pezsgõt. Az asztal különben is görnyed
53725  III,  1815    |                       Denique mégis a ruha teszi az embert.~De már megszólaltak
53726  III,  1815    |                    harsonák...~Rohan mindenki le az új országház udvarára, s
53727  III,  1815    |                    negyvenéves jubileumát üljük.~Az effektus kétségkívül így
53728  III,  1815    |                        nemzete se produkál, csak az orosz bírna, ha kedve volna
53729  III,  1815    |                        volt, sokkal különb, mint az 1867-iki koronázási bandérium,
53730  III,  1815    |                     budapesti bandérium feltûnt, az volt a nézet: »Denique nem
53731  III,  1815    |                         Denique nem a ruha teszi az embert, hanem a ló.« De
53732  III,  1815    |                          De amint azután feltûnt az Abaúj megyei remek bandérium,
53733  III,  1815    |                          mágnás ruhák nézésében. Az ember Grünbaum és Weinert
53734  III,  1815    |                  százszor több hatást tett, mint az úgynevezett úrlovasok szeszélyesen
53735  III,  1815    |                          a magyar díszöltözetbe. Az akadémia elõtt álló Széchenyi
53736  III,  1815    |                    világraszóló hatást tett, azt az egyöntetûen öltözött csapatoknak
53737  III,  1815    |                    liptói páncélos vitézeknek és az egri bandériumnak, melybõl
53738  III,  1815    |                  elõttünk két szép asszony nézte az országház ablakából a már
53739  III,  1815    |                       vitt, széltében éljenezték az útvonalakon. Nagy érdeklõdés
53740  III,  1815    |                     folyt nemrég a parlamentben. Az érdekes zászló pórul járt.
53741  III,  1815    |                       hogy rossz ómen - felelték az öregebb országnagyok -,
53742  III,  1815    |                    gondviselés mérni, mi lehetne az egyéb, mint egy jóravaló
53743  III,  1815    |                        mind feketék voltak. Csak az arca volt fehér és végtelenül
53744  III,  1815    |                           Ah, a régi arc ez még. Az, amelyet a bûbájos képekrõl
53745  III,  1815    |                         a vékony, nemes vonások, az elõl lenyírt kicsi haj mint
53746  III,  1815    |                        koronánál szebb korona. Õ az, õ. De a bánat már rajta
53747  III,  1815    |                         háromszor a pálcás urak, az a nagy bánat el nem ijed
53748  III,  1815    |                  hallatára egyszerre csak fölzúg az éljen. És milyen éljen az!
53749  III,  1815    |                        az éljen. És milyen éljen az! Mintha a szívekbõl szakadna
53750  III,  1815    |                           Valami csoda hang volt az, amit nem lehet leírni vagy
53751  III,  1815    |                        megmagyarázni. Volt ebben az éljenben zsolozsma, harangzúgás,
53752  III,  1815    |                       még talán virágillat is.~S az érzéketlen felséges fej
53753  III,  1815    |                    csodálatos kecs volt abban.~S az éljen fölharsant még erõsebben
53754  III,  1815    |                    látszottak a hanghullámoktól. Az ország nagyjai és törvényhozói
53755  III,  1815    |                        egy sûrû erdõ támadt fönn az emberek feje fölött sastollakból,
53756  III,  1815    |                      királyné lesüti fejét... és az a hófehér arc egyszerre
53757  III,  1815    |                           aztán piros lesz, mint az élet, piros, egészen piros.~
53758  III,  1815    |                     királyné.~Egy percig tartott az egész. Szemei tágra nyíltak,
53759  III,  1815    |                        letörölte vele a könnyet. Az éljenzés megszûnt, a szónok
53760  III,  1815    |                      kétféle bosszúság fogja el. Az egyik amiatt, hogy kiket
53761  III,  1815    |                       posztó. A másik bosszúsága az, hogy kiket nem tüntettek
53762  III,  1815    |                      rendjellel, s ezek közt van az én nevem is, három kiváló
53763  III,  1815    |                        Ti. abban a részben, hogy az csakugyan nem felel meg
53764  III,  1815    |                          csakugyan nem felel meg az igazságnak, hogyha a Klobusitzky,
53765  III,  1815    |                         kerültek hozzám!«~De ami az írók kitüntetését illeti,
53766  III,  1815    |                         a három fölhozott íróbul az egyik (Jókai) már többször
53767  III,  1815    |                 egyenesen kifogásolom. Szerintem az írók számára a rendjellel
53768  III,  1815    |                 munkakedvében egy kis élesztésre az államfõ részérõl. Mi egyéb
53769  III,  1815    |                         nevük, nagy vagyonuk. Mi az ördög izgassa õket, kik
53770  III,  1815    |                      licitál; ha azt látja, hogy az elõkelõbbek faggyúgyertyát
53771  III,  1815    |                         rendjelre. Ezeknek ér is az valamit, néha sokat is.~
53772  III,  1815    |                          mit tegyen a rendjellel az író? Mitõl jó az neki? Többet
53773  III,  1815    |                      rendjellel az író? Mitõl jó az neki? Többet érnének-e azért
53774  III,  1815    |                          Sándor, kir. tanácsos«?~Az íróság az egyetlen foglalkozás,
53775  III,  1815    |                        kir. tanácsos«?~Az íróság az egyetlen foglalkozás, melynek
53776  III,  1815    |                       van alapítva. Ha tetszenek az író munkái, mindennap, minden
53777  III,  1815    |                    minden lépten-nyomon megkapja az õ nemes hiúsága a maga táplálékát -
53778  III,  1815    |                     királyi kazettnek kinyílnia. Az õ illetékes faktora, aki
53779  III,  1815    |                     forrásától kell, hogy várják az elismerés jelét. De egy
53780  III,  1815    |                         kívánok sem a magam, sem az írótársaim részére. Vagy
53781  III,  1815    |                        nem is szólok) - ott, aki az írók kitüntetését sürgeti,
53782  III,  1815    |                      egyszer olyan, ne kívánjunk az íróknak rendjeleket. Ezt
53783  III,  1815    |                        rendjeleket. Ezt követeli az egyszerû okosság.~Ha teszem
53784  III,  1815    |                      képességek szerint osztanák az állami rendjeleket, akkor
53785  III,  1815    |                          Lajos ellenben viselnék az aranygyapjút.~De ez esetben,
53786  III,  1815    |                        bennem), hanem egyszerûen az írói világ érdeke, a megóvás
53787  III,  1815    |                    deklasszifikálástól - és mert az írókra nézve fölöslegesnek
53788  III,  1815    |                 királyunk azt mondaná: »Olvastam az ön könyvét, és igen jól
53789  III,  1815    |                          is csúnya és sajnálatos az egész. Elõször sajnálatos
53790  III,  1815    |                        egész. Elõször sajnálatos az, hogy megtörtént, s hogy
53791  III,  1815    |             sajnálatosabb és lehangolóbb magánál az esetnél azon mód, mellyel
53792  III,  1815    |                        Elveszett ugyanis nemcsak az igaz érvelésre való törekvés,
53793  III,  1815    |                      érvelésre való törekvés, de az ország reputációjának kímélése
53794  III,  1815    |                       olvasni, hogy Vörös László az oka.~Lehetett olvasni, hogy
53795  III,  1815    |                           Lehetett olvasni, hogy az országban elharapózott rendetlenség
53796  III,  1815    |                  rendetlenség és ázsiai rendszer az oka. (Pfuj urak, nem szégyenlik
53797  III,  1815    |                    hazájukat rossz hírbe keverni az idegenek elõtt?)~Egy lap
53798  III,  1815    |                          hogy minek vállalkozott az utasok szállítására. De
53799  III,  1815    |                       volna.~Egy harmadik lapnak az az álláspontja, hogy Országh
53800  III,  1815    |                           Egy harmadik lapnak az az álláspontja, hogy Országh
53801  III,  1815    |                         Hogy mi módon gondolja õ az összefüggést a derék miniszteri
53802  III,  1815    |                      tanácsos és a sikló között; az azon örökös titkok közt
53803  III,  1815    |                     gondviselés fönnhagy kutatni az utókornak. A dolgot még
53804  III,  1815    |                          utókornak. A dolgot még az is komplikálja a késõbbi
53805  III,  1815    |                      valahol a külföldön utazik.~Az összes lapokat át nem lapozhatván,
53806  III,  1815    |                        Persze azon a címen, mert az õ vendégei voltak, akiket
53807  III,  1815    |                       akiket a baleset ért.~Nos, az összes támadásokból csak
53808  III,  1815    |                      összes támadásokból csak ez az egy pszichologikus, csak
53809  III,  1815    |                         pszichologikus, csak ezt az egyet érti az ember. Nem
53810  III,  1815    |                           csak ezt az egyet érti az ember. Nem ugyan a házigazdai
53811  III,  1815    |                          miatt, mert a házigazda az egész világon csak addig
53812  III,  1815    |                         hogy Bánffyt megtámadják az újságok. Mert Bánffy az
53813  III,  1815    |                          az újságok. Mert Bánffy az elsõ magyar miniszterelnök,
53814  III,  1815    |                       kell ezért marni. És éppen az újságoknak. És éppen akkor,
53815  III,  1815    |                újságoknak. És éppen akkor, midõn az újságírók tiszteletére rendez
53816  III,  1815    |                     ünnepet a palotájában.~Semmi az. Így kellett ennek lenni.
53817  III,  1815    |                         Mert mindig így volt. Ez az örök emberi. Sõt az embereknél
53818  III,  1815    |                           Ez az örök emberi. Sõt az embereknél szelídebb állatok
53819  III,  1815    |                         aki vele foglalkozik. De az okos kígyó is.~Bánffyt mi
53820  III,  1815    |                        legalább be kellett volna az életüket biztosítani a Hegedüs
53821  III,  1815    |                          elõrelátó.~Ám, legalább az újságoknak kellene elõrelátóknak
53822  III,  1815    |                        mindenáron kompromittálni az országot, úgy tüntetve azt
53823  III,  1815    |                     kényelmes lett volna megírni az igazat, hogy a miniszteri
53824  III,  1815    |                 miniszteri palota egyes vendégei az estély után a siklóhoz siettek.
53825  III,  1815    |                     valami extrawurstot akartak. Az ördögbe is, az ember nem
53826  III,  1815    |                          akartak. Az ördögbe is, az ember nem szereti, ha akadályt
53827  III,  1815    |                     akadályt talál, kivált abban az órában, mikor a miniszterelnök
53828  III,  1815    |                      baleset.~Amibõl azonban nem az következik, hogy nem jó
53829  III,  1815    |                     vendégének lenni, hanem csak az, hogy nem jó a siklón járni,
53830  III,  1815    |                      MÓRNAK~Jókai Mór mesterünk, az írók nagy mogulja, a »Kitüntetések«
53831  III,  1815    |                          kifejezni: »nem úgy van az, amice«, amelyre azonban
53832  III,  1815    |                         nézetemet, vonatkozással az írói mesterségre. Ez egyéni
53833  III,  1815    |                       szeretett lefelé nõni.~Ami az érveit illeti, azok igen
53834  III,  1815    |                         ugyanis azt mondja, hogy az csak Deák Ferencnek állott
53835  III,  1815    |                       Ferencnek állott jól, hogy az érdemrendeket negligálta.
53836  III,  1815    |                          kisebb embereknél bajos az ilyen.~Én ugyan egyetlen
53837  III,  1815    |                        Mór, mégis arra tanítanám az olvasót, hogy inkább Deák
53838  III,  1815    |                       kötelesség, mert a pozíció az utódok öröksége és az elõdök
53839  III,  1815    |                    pozíció az utódok öröksége és az elõdök megszentelt piedesztálja.~
53840  III,  1815    |                          olyat is láttak már, de az egész együtt mégis egy nagy
53841  III,  1815    |                        tudna, ha tehetné, s csak az orosz tehetné, ha tudná.~
53842  III,  1815    |                         orosz tehetné, ha tudná.~Az elõbbinél megvannak a pompás
53843  III,  1815    |                     pompás történelmi kosztümök, az utóbbinál megvannak a különféle
53844  III,  1815    |                      mikor figyelmeztették, hogy az elhaladó jászok milyen remekül
53845  III,  1815    |                          egyszer elprodukáltatja az egész menetet. Csak éppen
53846  III,  1815    |                         kiállott a szolgálatból, az elme megtagadta a benyomások
53847  III,  1815    |                    fönséges hangulat maradt meg. Az ember úgy érezte, hogy az
53848  III,  1815    |                        Az ember úgy érezte, hogy az õsei kikeltek sírjaikból
53849  III,  1815    |                          elvonultak elõtte. Hogy az egész magyar történelem
53850  III,  1815    |                        lehetett. Csakhogy mit ér az, ha saját szemetekkel nem
53851  III,  1815    |                         még a csatlósok, hát még az apródok, hát még a lovak,
53852  III,  1815    |              Közbekiáltások: Elég rossz!) Kérem, az csak forma. Mert a nagyváradiak
53853  III,  1815    |               Nagyváradból már semmi se új, csak az üres falak és a tér és a
53854  III,  1815    |                          akaró tetszés.)~Nemcsak az embereket ösmerem, de az
53855  III,  1815    |                         az embereket ösmerem, de az apró részleteket is az itteni
53856  III,  1815    |                        de az apró részleteket is az itteni eseményekbõl, s jeléül
53857  III,  1815    |                     tetszés.)~De tisztelt uraim, az különben is mellékes, hogy
53858  III,  1815    |                        Zajos tetszés.) Csak hold az azért, és a kellõ pillanatban
53859  III,  1815    |                     jártam, mindenütt ott vannak az õ nyomai, és növekszik a
53860  III,  1815    |                         és növekszik a nimbusza. Az õ emlékeivel van az ország
53861  III,  1815    |                    nimbusza. Az õ emlékeivel van az ország tele, s ezek az emlékek
53862  III,  1815    |                       van az ország tele, s ezek az emlékek be vannak futtatva
53863  III,  1815    |                       emlékek be vannak futtatva az õ hazaszeretetével. Szegeden
53864  III,  1815    |                        Debrecenben mondják: »Ezt az intézményt Tisza csinálta«.
53865  III,  1815    |                         áradatok támadnak szerte az országban, amelynek Tisza
53866  III,  1815    |                        egy hidat mutogattak: »Ez az a híd, mely Tisza alatt
53867  III,  1815    |                      uraim, végre eljutottam, ha az urakon végignézek és végtelen
53868  III,  1815    |                KÖZGYŰLÉSÉN]~Tisztelt tagtársaim! Az idõ elõhaladottsága miatt
53869  III,  1815    |                     éljenzés.) A sablon ilyenkor az, hogy a megválasztott illõ
53870  III,  1815    |                        Én ezt nem teszem, inkább az urak indokolják, akik megválasztottak,
53871  III,  1815    |                          is ismerem magamat.~Nem az érdemeim vittek e szép bizalmi
53872  III,  1815    |                     éppen ez sorakoztatta önöket az én nevem körül. Annyira
53873  III,  1815    |                   latifundiumok országában azzal az egy ölnyi földdel, amelyen
53874  III,  1815    |                       egy ölnyi földdel, amelyen az íróasztalom áll. (Élénk
53875  III,  1815    |                      Legkevésbé tartom annak ma.~Az én íróasztalom az én váram
53876  III,  1815    |                      annak ma.~Az én íróasztalom az én váram és az én tündérem,
53877  III,  1815    |                       íróasztalom az én váram és az én tündérem, megrázkódik
53878  III,  1815    |                 beleoperálnak egy szerecsenbõrt, az azon a helyen apránkint
53879  III,  1815    |                         vannak a régi szükségnek az érzésétõl, hogy kizárólag
53880  III,  1815    |                        tartjuk méltóságodat mint az országos kiállításunk igazgatóját
53881  III,  1815    |                   értesíteni. Egyesületünk lévén az, amely szervezeténél, az
53882  III,  1815    |                         az, amely szervezeténél, az összealkotásánál fogva a
53883  III,  1815    |                     megkívánhatnók, méltóztassék az egyesületünkkel való érintkezést
53884  III,  1815    |                         minden nyáron elõvezetik az újságírók, a Vas megyei
53885  III,  1815    |                 nyilatkozni, elõször azért, mert az összes svábhegyi ismerõseim
53886  III,  1815    |                          találja tõlem venni azt az évi húszezer forint szubvenciót,
53887  III,  1815    |                         forint szubvenciót, amit az »Alkotmány« címû lap szerint
53888  III,  1815    |                    ezernyi sokaságát úgy írom le az összes lapokban, hogy »néhány
53889  III,  1815    |                   episztolát, mert ami nem igaz, az nem igaz.~Igaz pusztán az,
53890  III,  1815    |                        az nem igaz.~Igaz pusztán az, hogy jó barátaink csakugyan
53891  III,  1815    |                   szerencsénket, a »körmünket«. »Az ördög vigyen el benneteket,
53892  III,  1815    |                           amíg eszünk és iszunk. Az elsõ vonakodásnál megmordul,
53893  III,  1815    |                      azzal a kijelentésével sújt az elmenetelnél:~- Tolvajok!
53894  III,  1815    |                       között, s egyformán megvan az öröme és haszna, ha talál
53895  III,  1815    |                        akkor a termésben van meg az öröm és a haszon.~Hanem
53896  III,  1815    |                           venyigéitõl, férgeitõl az õ partnereihez. Nagy tanácskozásokat
53897  III,  1815    |                      okmányilag bizonyítom, hogy az egész fogoly-háborúzásnak
53898  III,  1815    |                        De sajnos, éppen csak ezt az egyet nem tartotta be Jókai.
53899  III,  1815    |                         kis cikkecske jelent meg az »Új Idõk«-ben, amelyben
53900  III,  1815    |                  ajándékba.~Mikszáth Kálmán erre az apróságra igen jóízû »Nyilatkozat«-
53901  III,  1815    |                         ban, amely nyilatkozatra az Új Idõk megjegyzéseket tett.
53902  III,  1815    |                          egyszer megszólal ebben az ügyben, s a következõ pótnyilatkozatot
53903  III,  1815    |                  következõ pótnyilatkozatot írta az említett lapba:~*~Tisztelt
53904  III,  1815    |                  szerkesztõség! Azt hallom, hogy az urak rácáfolnak a múltkori
53905  III,  1815    |                       múltkori démentire, melyet az Új Idõk által hozott fogolyversengésre
53906  III,  1815    |                         fogolyversengésre írtam. Az urak azt akarják állítólag
53907  III,  1815    |                         Rám kellett volna hagyni az egészet - ne legyen igaz,
53908  III,  1815    |                         sorjában mondom el. Mert az urak nem értik a csíziót,
53909  III,  1815    |                        urak nem értik a csíziót, az urak nem tudják, hogy Budapest
53910  III,  1815    |                    nyaralóhelyre viszi a pénzét.~Az I. kerületi elöljáróság
53911  III,  1815    |                          hogy nálam is megjelent az említett agent provocateur,
53912  III,  1815    |                       akarom mondani, kézbesítõ, az ívvel együtt, melybe szerinte
53913  III,  1815    |                intelligencia szükséges. Közöltem az ívet egy éppen nálam levõ
53914  III,  1815    |                       munkát írt a pénzügyekrõl, az se értette. Boldogtalan
53915  III,  1815    |                           sóhajtottam föl, kinek az eszéhez szerkeszted ezen
53916  III,  1815    |                   Lenézõleg mosolygott rám, mint az olyan szamár emberre, aki
53917  III,  1815    |                  naivitásból.~- De hiszen kérem, az egész csak egy szokás.~-
53918  III,  1815    |                             Csak éppen azért van az egész, hogy legyen. Forma...
53919  III,  1815    |                          kávét, egy font cukrot, az már csak nem sok, csak éppen
53920  III,  1815    |                         valamikor megtalálja ezt az ostoba ívet, azt fogja hinni
53921  III,  1815    |                      éppen úgy kihúzhatott volna az érdemes elöljáróság találomra
53922  III,  1815    |                          ki kellene költözködnöm az országból, mert nem bírnám
53923  III,  1815    |                          kicsi számot lökött rám az elöljáróság, mert mint a
53924  III,  1815    |                összevegyülve kóvályognak fejében az aritmetika összes számai,
53925  III,  1815    |                           hogy kis szám jött ki.~Az én hálámat még az a körülmény
53926  III,  1815    |                       jött ki.~Az én hálámat még az a körülmény se gyöngítette,
53927  III,  1815    |                    fizetnek fogyasztási adót. És az természetes, azoknak van
53928  III,  1815    |                   famózus ív famózus rubrikáiba: Az összes fogyasztási cikkeket
53929  III,  1815    |                          fecskendeznének feléje, az elöljáróság eldobja az ilyen
53930  III,  1815    |                           az elöljáróság eldobja az ilyen okos vallomást, mert
53931  III,  1815    |                       ilyen okos vallomást, mert az elöljáróság, tudniillik
53932  III,  1815    |                          elöljáróság, tudniillik az elsõ kerületi elöljáróság,
53933  III,  1815    |                       kereskedõtõl hozatja ugyan az élelmi cikkeket, de õ még
53934  III,  1815    |                      tudja, hogy ezt kell beírni az egyik rubrikába nyolc centiméterre
53935  III,  1815    |                          éppen szép dolog. De ha az elöljáróság csinálja, hát
53936  III,  1815    |                  Bizonyosan vannak emberek, akik az elöljáróságot is megcsalják,
53937  III,  1815    |                         is megcsalják, még talán az I. kerületet is, tehát egészen
53938  III,  1815    |                          egészen méltányos, hogy az elöljáróság is megcsalja
53939  III,  1815    |                  elöljáróság is megcsalja azokat az õ íveivel, akiket lehet.~
53940  III,  1815    |                      mert kinek is panaszkodnám? Az elöljáróságok ellen csak
53941  III,  1815    |                        Isten ments ettõl. Hiszen az igaz, hogy az illetõ közeg,
53942  III,  1815    |                      ettõl. Hiszen az igaz, hogy az illetõ közeg, aki a vallomási
53943  III,  1815    |                       becsületes fogyasztót, sõt az a nyomtatott vallomási ív
53944  III,  1815    |          fölvilágosíthatná - de végre is ez csak az én szempontom (az adófizetõ
53945  III,  1815    |                        ez csak az én szempontom (az adófizetõ önzõ szempontja),
53946  III,  1815    |                      adófizetõ önzõ szempontja), az elöljáróság egészen más
53947  III,  1815    |                         hát nekem semmi panaszom az I. kerületi derék elöljáróság
53948  III,  1815    |                     napokban teszi világgá, hogy az ország összes foglyait mi
53949  III,  1815    |                         meg Jókaival. Látni véli az olvasó, amint azokat nagy
53950  III,  1815    |                     Isten, el vagyunk veszve, ha az I. kerületi elöljáróság
53951  III,  1815    |                       mit fognak követelni tõlem az önök által megszámlálatlanul
53952  III,  1815    |                   odavetett foglyokért? Arra már az Esterházy-vagyon se lenne
53953  III,  1815    |                        hagyjanak meg engem annál az egy font cukornál, amit
53954  III,  1815    |                        még Angliában is, és hogy az országgyûlések nívója száll
53955  III,  1815    |                          forrásaivá átvarázsolni az egyszerû mandátumokat.~Hát
53956  III,  1815    |                          fényessége és nimbusza; az úgynevezett »legszebb polgári
53957  III,  1815    |                        mert úgy okoskodnak, hogy az illetõ kiválóság jobban
53958  III,  1815    |                       lendíthet a város ügyén és az övékén.~Sok víz folyt már
53959  III,  1815    |                        egyébrõl beszélhetne most az ember?~- Nem - felelte.~-
53960  III,  1815    |                    Imponált nekem ez a mondat és az érzés, mely mögötte van.
53961  III,  1815    |                         érzés, mely mögötte van. Az elsõ lázadó szó, de nem
53962  III,  1815    |                          elsõ lázadó szó, de nem az utolsó a parlamenti rendszer
53963  III,  1815    |                    rendszer komiszsága ellen, és az elsõ undor szavakban kifejezve.
53964  III,  1815    |                      mogorva fõúr, mint azelõtt. Az ördögbe is, egy ember, aki
53965  III,  1815    |                          kell, igen vagy nem.~De az efféle jelek mellett (ámbár
53966  III,  1815    |                        de nincs is meg lényökben az a hajlékonyság (szelíd szót
53967  III,  1815    |                    szerényen a másik mellé, s ha az többet nyomott egy lattal,
53968  III,  1815    |                    lattal, maga is belátta, hogy az menjen az országgyûlésre.
53969  III,  1815    |                          belátta, hogy az menjen az országgyûlésre. A választóközönség
53970  III,  1815    |                 költöttek a jelöltek, de a pénzt az elõkelõbb választók rakták
53971  III,  1815    |                      hozzá nem járult a kormány, az olybá tûnt, mintha nem sokat
53972  III,  1815    |                          szomorúság nélkül lehet az idõket megfigyelni. Eddig
53973  III,  1815    |                          Mór nem lép föl többet. Az igaz, hogy nem is igen törték
53974  III,  1815    |                       Furcsán néz ki belülrõl ez az ország.~De mit kesergünk,
53975  III,  1815    |                     tesszük jobbá, mint amilyen. Az antiopia venesa télen megváltoztatja
53976  III,  1815    |                   tulajdonai kerekednek felülre. Az angol alsóház romlottsága
53977  III,  1815    |                      fõdolog, a szabadelvû párt, az egyedüli komoly magyar politika
53978  III,  1815    |                         többséggel fog kikerülni az urnából. Bánffy olyan talentum
53979  III,  1815    |                      ellenében megjavultak volna az alföldi kuruc-kerületek.
53980  III,  1815    |                     véget ért Szapáry-pártból és az agóniában levõ nemzeti pártból.
53981  III,  1815    |                    alighanem fog veszíteni, noha az alföldi kerületek keményen
53982  III,  1815    |                       fõispántól azt kérdezte ma az egyik miniszter:~- Nos,
53983  III,  1815    |                             A status quot.~- No, az derék! De persze sok költséggel?~-
53984  III,  1815    |                    ingyen, kegyelmes uram.~- No, az derék!~Már éppen a vállát
53985  III,  1815    |                  elmevillanattal keresztülfutott az illetõ megye képviselõin,
53986  III,  1815    |                          látszott elõtérbe tolni az író és újságíró világot.
53987  III,  1815    |                          küzdelemben ott lesznek az írókból az eddigieken kívül
53988  III,  1815    |               küzdelemben ott lesznek az írókból az eddigieken kívül Herczeg
53989  III,  1815    |                        Heltai Ferenc, Szõts Pál, az ellenzék újságírói közül
53990  III,  1815    |                    föllépéseket és a paktumokat, az elsõket azért, mert új választás
53991  III,  1815    |                  szavazási jogait ne alkudják el az egyezkedõ megyei korifeusok.
53992  III,  1815    |                      Mintha nem is lakna már más az országban!~Kettõs kerülete
53993  III,  1815    |                        is a legérdekesebb pontja az idei választásoknak. Jászberényen
53994  III,  1815    |                     ezenkívül alig is mutatkozik az egész választási ostáblán,
53995  III,  1815    |                       megdrágultak a kerületek. »Az a gazember Tudomisénky odajött
53996  III,  1815    |                          a választás napjáig ezt az egyhangúságot, rögtön jön
53997  III,  1815    |                         is biztosra veszem, hogy az utolsó pillanatban lép föl
53998  III,  1815    |                   ólálkodó róka, s akkor oda van az öt éven át összekuporgatott
53999  III,  1815    |                       hoznak effélét.)~»Ravaszok az urak, de mink se estünk
54000  III,  1815    |                           sógor?« Tehát élni! Ez az egyetlen, meztelen jelszó.