bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

54501  III,  1896    |                     nemzetaltató fluidumokat, és az egymás szemébe frecskendezik.
54502  III,  1896    |                       háztetõn, s meg-megverdesi az ablakot.~Mind igen szép
54503  III,  1896    |                     ritkított szedéssel van bent az ellenzéki lapokban. Egy
54504  III,  1896    |                     lapokban. Egy nap ez, másnap az, de mindig van valami.~Az
54505  III,  1896    |                        az, de mindig van valami.~Az idõk kerekének jelenlegi
54506  III,  1896    |                        forgásában két dolog van. Az egyik a forrongás a klubban,
54507  III,  1896    |                    csillagzatot behatóbban, mint az ellenzék a klubot. Flammarion
54508  III,  1896    |                       lát folyamokat, hegyeket - az ellenzék lát forradalmakat.
54509  III,  1896    |                   Flammarionnak teleszkópja van, az ellenzéknek spionja van.~
54510  III,  1896    |                      igen rettenetesnek mondják. Az öreg Pulszky például látta,
54511  III,  1896    |                      Pulszky például látta, mert az öreg Pulszky mindent látott.~
54512  III,  1896    |                      négynél többre nem gyûlnek, az ötödiket már kergetik, mert
54513  III,  1896    |                      ötödiket már kergetik, mert az csak kibic és zavarja a
54514  III,  1896    |                        és zavarja a partnereket. Az olvasószobában egypár öregúr
54515  III,  1896    |                  buzgóság s csöndesen elalszanak az úrban.~Alszanak, de bizonyosan
54516  III,  1896    |                 bizonyosan nem álmodnak. (Minek? Az ellenzék álmodozik õhelyettük.)~
54517  III,  1896    |                      napokon itt csakugyan kitör az elégületlenség: rendesen
54518  III,  1896    |                       bekerülnek entrefilet-knek az ellenzéki lapokba, és akik
54519  III,  1896    |                     amiknek nem szabad bekerülni az ellenzéki lapokba.~Ehhez
54520  III,  1896    |                         olyan ember talán akadna az országban, aki panaszkodhatnék,
54521  III,  1896    |                       volna.~Én tehát önzetlenül az ismeretlen spion érdekében
54522  III,  1896    |                       nem pro domo. Kezdem pedig az apológiát Türr tábornoknak
54523  III,  1896    |                 apológiát Türr tábornoknak azzal az esetével, mikor az olasz-magyar
54524  III,  1896    |                         azzal az esetével, mikor az olasz-magyar légió azzal
54525  III,  1896    |                      gondolkoznak rajta, hogy mi az ördögöt lehetne eladni olyat
54526  III,  1896    |                         eseményeibõl, ami megéri az ellenzéknek a vérdíjt, hát
54527  III,  1896    |                   megírnak, azt bátran közölheti az ellenzéki sajtó is, aminthogy
54528  III,  1896    |                         meg nem esik - ebbõl nem az a következés, hogy annak
54529  III,  1896    |                          inkorrektség. (Ott volt az inkorrektség, hogy megtörtént.)~
54530  III,  1896    |                          alkalmával, tekintettel az ingerültebb tanácskozásokra,
54531  III,  1896    |                         mi lett a következménye? Az, hogy egész kolumnák jelentek
54532  III,  1896    |                      egész kolumnák jelentek meg az ellenzéki lapokban e tárgyalásokról.
54533  III,  1896    |                  gúnyanyagot nyert ezekben, hogy az utcák talpraállításához,
54534  III,  1896    |                  kommünikék adattak volna ki, és az úgynevezett »forrongó« beszédek
54535  III,  1896    |                        dolognak.~Szerintem tehát az egész spion-keresés nevetséges
54536  III,  1896    |                         tizenhárom év alatt, nem az a baj, hogy az ellenzéki
54537  III,  1896    |                        alatt, nem az a baj, hogy az ellenzéki lapok valami olyast
54538  III,  1896    |                           ami ott történt. Hanem az a baj és az az elítélendõ,
54539  III,  1896    |                       történt. Hanem az a baj és az az elítélendõ, hogy mindennap
54540  III,  1896    |                    történt. Hanem az a baj és az az elítélendõ, hogy mindennap
54541  III,  1896    |                        nézné, hogy meddig terjed az óriási kormánypárt. Ez most
54542  III,  1896    |                           mint a varjak szoktak, az Apponyi Albert gróf háta
54543  III,  1896    |                     kíváncsiság hajtott ide.~Ah, az asszonyok, ezek a hálátlan
54544  III,  1896    |                        sem Horváth Gyula..., sem az öreg Jókai, se a jó Ernuszt
54545  III,  1896    |                         éppen azért jöttek, hogy az új arcok között turkáljanak!
54546  III,  1896    |                 képviselõkre is más-más a vonzó. Az újak azért jöttek, hogy
54547  III,  1896    |                           s kíváncsian nézegetik az üresen álló elnöki katedra
54548  III,  1896    |                      érdekes és bámulatra méltó.~Az öregek azért jöttek, hogy
54549  III,  1896    |                      Pichler?«~Van olyan is, aki az »oszlopokat« keresi föl:
54550  III,  1896    |                          ül Radó? Melyik a Falk?~Az óramutató végre eléri a
54551  III,  1896    |                   pártjára, aztán félig behunyja az egyik szemét, mintha az
54552  III,  1896    |                          az egyik szemét, mintha az is untig elég lenne, amit
54553  III,  1896    |                        is untig elég lenne, amit az egyik szemével lát belõle.~
54554  III,  1896    |                 csöngettyûjét megmarkolja. És ez az elsõ mozdulat az 1896-ik
54555  III,  1896    |                           És ez az elsõ mozdulat az 1896-ik országgyûlés megalakításában.~
54556  III,  1896    |                      teremtéskor lehetett, mikor az éjszakát elválasztották
54557  III,  1896    |                         túl mindeneket, mint Noé az özönvizet, s jelképeül annak,
54558  III,  1896    |                          s jelképeül annak, hogy az elmúltból támad az új, üdvözli
54559  III,  1896    |                          hogy az elmúltból támad az új, üdvözli az összegyûlt »
54560  III,  1896    |                   elmúltból támad az új, üdvözli az összegyûlt »urak«-at és
54561  III,  1896    |                         legidõsebbik foglalja el az elnöki széket.~A legidõsebbik
54562  III,  1896    |                          legidõsebbik nincs itt. Az öreg Madarász papa volna
54563  III,  1896    |                         volna a legidõsebbik, de az öreg szittya tanult a Hunyadi
54564  III,  1896    |                         Janicsáry Sándor, de hát az öregúr talán nem is beteg,
54565  III,  1896    |                   ravaszság rejlik alatta, amint az késõbb kisült a Komjáthy
54566  III,  1896    |                   firtassuk, miért történt, elég az hozzá, hogy Csávossy, Madarász
54567  III,  1896    |                        Janicsáryt szólította föl az elnöki szék elfoglalására.~-
54568  III,  1896    |                          Lassabban urak!~Ez volt az elsõ »cukkedli«.~Szegény
54569  III,  1896    |                          öreg bátyánk megtörülte az õ szép tömött, kifent bajuszát,
54570  III,  1896    |                      fölkászmálódni a katedrára (az admirálisi kajütbe), melynek
54571  III,  1896    |                     pelyhedzõ szakállú ifjú várt az intésére. Ezek a kiszemelt
54572  III,  1896    |                          Nini, hol van Szilágyi? Az bizony ott ült a Janicsáry
54573  III,  1896    |                          és mosolyogva szemlélte az öreget, ki éppen úgy ott
54574  III,  1896    |                         öreget, ki éppen úgy ott az õ irattekercsével, mint
54575  III,  1896    |                    Csakhogy õ nagy hasznát vette az irattekercsnek - nem úgy,
54576  III,  1896    |                     minden, és igen helyes, hogy az öregúr számára le voltak
54577  III,  1896    |                        úgy, mint a múltkor, hogy az »ángyom térde« is belejutott
54578  III,  1896    |                    napsugaras mozzanatot képezve az országgyûlés történetében.
54579  III,  1896    |                      teremben kellene megnyitnia az ülést.~- Úgy van! úgy, úgy -
54580  III,  1896    |                       ceruzáját és fölállt, hogy az ellenzék terjeszkedését
54581  III,  1896    |                        azelõtt csak két oka volt az ellenzéknek a Budára való
54582  III,  1896    |                     Komjáthy.~Öt év óta megszûnt az egyik ok, az udvari méltóságok
54583  III,  1896    |                        óta megszûnt az egyik ok, az udvari méltóságok immár
54584  III,  1896    |               Beszédjének veleje egyébiránt csak az volt, ami rendesen szokott
54585  III,  1896    |                        nem jön, maradjon otthon.~Az egész dolog immár annyira
54586  III,  1896    |                       gátló ok volt: a zászló és az udvari méltóságok kérdése.
54587  III,  1896    |                       udvari méltóságok kérdése. Az udvari méltóságok sérelmét
54588  III,  1896    |                         hogy csak egy ok maradt. Az ellenzék gondolkozóba esett. -
54589  III,  1896    |                      gondolkozóba esett. - Hm. - Az egyik ok már megszûnt. Hátha
54590  III,  1896    |                        ok már megszûnt. Hátha ez az ördöngõs Bánffy megszünteti
54591  III,  1896    |                      most nem ez a kérdés, hanem az a baj, hogy itt is sokan
54592  III,  1896    |                         Ejnye, milyen ismerõs ez az egész. De honnan? Nem régen
54593  III,  1896    |                      honnan? Nem régen tetted le az érettségi vizsgát, és még
54594  III,  1896    |                       bántani.~Hát nem valóságos az a templom? Garák, Rozgonyiak,
54595  III,  1896    |                          fiatalember is, akikbõl az egyiket majd lenyakazzák
54596  III,  1896    |                         a Bánffyék lakása elõtt.~Az orgona búg, a tömjénfüst
54597  III,  1896    |                        búg, a tömjénfüst betölti az egész templomot, s lelked
54598  III,  1896    |             reminiszcenciák és a valóság között. Az egyik délceg, magas levente
54599  III,  1896    |                         mert mind hátulról látni az aranyos, bársonyos mentéjû
54600  III,  1896    |                        próza minden! Hiszen ezek az urak, akiknek kócsagtolla
54601  III,  1896    |                          geschäft után járt. Még az ülõhelyhez jutott excellenciás
54602  III,  1896    |                         e gondolattól, és elunod az álldogálást. A szomszédod
54603  III,  1896    |                       lépcsõk márvány oszlopain, az alabárdosok sisakjain, és
54604  III,  1896    |                         egyszer csak vége szakad az alabárd-erdõnek, fönn vagy,
54605  III,  1896    |                        meztelen kardjaikkal, míg az ellenfeled, aki két szavazattal
54606  III,  1896    |                       keserûség nélkül Apponyi - az még az utolsó alkotmányos
54607  III,  1896    |                          nélkül Apponyi - az még az utolsó alkotmányos országgyûlésen
54608  III,  1896    |                 országgyûlésen történt.~Igen sok az új, ismeretlen arc és a
54609  III,  1896    |                         sok tartalékos tiszt van az újak között. Kedélyes triccs-traccs
54610  III,  1896    |                   választási mappát. Teringette, az a sok zöld karika az Alföldön.~
54611  III,  1896    |                 Teringette, az a sok zöld karika az Alföldön.~Vége a misének,
54612  III,  1896    |                          Szapáry Géza grófnak:~- Az országgyûlés együtt van.~
54613  III,  1896    |                         jelenteni a királynak:~- Az országgyûlés együtt van.~
54614  III,  1896    |                          lassan lépkednek elõtte az udvari méltóságok kettesével
54615  III,  1896    |                        Gyula gróf fõlovászmester az ország kivont kardját vivén.
54616  III,  1896    |                          a betûk, fölharsan újra az éljen, a király leszáll
54617  III,  1896    |                        rangfokozatot. Erre lehet az ember stréber. Miért ne?
54618  III,  1896    |                    stréber. Miért ne? Hiszen ezt az egyet mindnyájan elérhetjük,
54619  III,  1896    |                    indult meg, be is jelentettem az irányadó köröknek:~- Én
54620  III,  1896    |                          idõk óta, aki Fogarast, az én kerületemet képviselte.
54621  III,  1896    |                         képviselte. Lehetett már az öreg talán száz esztendõs
54622  III,  1896    |                   mellének. Talán már nem is élt az elsõ ötéves ciklus alatt,
54623  III,  1896    |                         napidíjakat vehessék föl az örökösei. Legalább ez a
54624  III,  1896    |                         nevezetes országgyûlésre az aggastyánnak teljesen híre
54625  III,  1896    |                         ajkon. Egy víg korelnök! Az »aga« korelnök. Milyen kedves
54626  III,  1896    |                          a nadrágját, törülgette az izzadó, csontos széles körte-arcát
54627  III,  1896    |                          aztán mégis úgy jött ki az egész, mintha valóság lenne,
54628  III,  1896    |                       ímmel-ámmal fölkászmálódék az elnöki dobogóra, fakasztván
54629  III,  1896    |                           Valóságos élvezet volt az õ szeretetreméltó zavarát
54630  III,  1896    |                    beszélt:~- Utasítsa rendre!~- Az ángyod térde! - mordult
54631  III,  1896    |                          a korelnök nyugtalanul.~Az ülés bezárásánál elfelejtette
54632  III,  1896    |                    legközelebbi ülés mikor lesz?~Az öreg ijedten nézett a jegyzõkre,
54633  III,  1896    |                    mostani országgyûlésen Bánffy az alakuló Háznak ezt az egy
54634  III,  1896    |                     Bánffy az alakuló Háznak ezt az egy mulatságát is elrontotta,
54635  III,  1896    |                          messze eltartva magától az óriási betûkkel teleírt
54636  III,  1896    |                         korelnökség könnyû, csak az a sok fölolvasni való ne
54637  III,  1896    |                      kíntól. Kár volt nem hagyni az öreget, hogy magától csinálja.~
54638  III,  1896    |                    korelnök Magyarországon, ahol az aggastyánok dolgoznak és
54639  III,  1896    |                         a tapasztalt vének ülnek az ország tanácsában, például
54640  III,  1896    |                     melybõl azonban nem hiányzik az õslogika ereje.~Egyszer
54641  III,  1896    |                 tagjainak a véleményét fürkészni az öregtõl. (Az »okoskodók«
54642  III,  1896    |                véleményét fürkészni az öregtõl. (Az »okoskodók« véleménye rendszerint
54643  III,  1896    |                rendszerint értéktelen, mert csak az egyén nézetét fejezi ki,
54644  III,  1896    |                       Hát neked mi a véleményed?~Az »aga« szerény ember, utálja
54645  III,  1896    |                     minden újságírót. Csak ennek az egy tudósnak a neve ragadt
54646  III,  1896    |                       tudósnak a neve ragadt meg az elméjében.)~- Nono - biztatta
54647  III,  1896    |                     gyümölcsözõbb országgyûlést?~Az öreg félagyarára dugta a
54648  III,  1896    |                         rázogatta.~- Hát úgy van az, kegyelmes uram, hogy a
54649  III,  1896    |                       kerületedet?~- Temesvár.~- Az, az. - Hát beszállok, mondom,
54650  III,  1896    |                   kerületedet?~- Temesvár.~- Az, az. - Hát beszállok, mondom,
54651  III,  1896    |                       jól van. - Amint lefekszek az ágyba, hát szörnyen kez­
54652  III,  1896    |                          poloskák. (Nem használt az immunitásom semmit.) És
54653  III,  1896    |                        te nagyon maliciózus vagy az ellenzékkel szemben!~Az
54654  III,  1896    |                          az ellenzékkel szemben!~Az aga mosolygott a paragrafusos
54655  III,  1896    |                         A temesvári poloskákkal. Az isten áldja meg õket.~Öt
54656  III,  1896    |                     hiúsága bántani. Mert hiába, az emberi állat tele van gyöngeséggel.
54657  III,  1896    |                          útján még szebbé tenni, az okos arra dolgozik, hogy
54658  III,  1896    |                         immár ez kelt bámulatot. Az »aga« is túloz egy kicsit,
54659  III,  1896    |                           Én ringattam valamikor az apádat.~Szóval mindenki
54660  III,  1896    |                    Szóval mindenki stréber már - az öreg is stréber. Hiába mondja,
54661  III,  1896    |                          a pajzán fiatalok.~Mire az öregúr elõszedi huszár korából
54662  III,  1896    |                        király húsvétkor megmossa az öregemberek lábait.~De hát
54663  III,  1896    |                       Gyere hamar, Sándor bácsi, az elnök akar veled beszélni.~-
54664  III,  1896    |                     elnök akar veled beszélni.~- Az elnök? - fortyant föl sértõdve. -
54665  III,  1896    |                      elnök? Mondd meg neki, hogy az elnök én vagyok.~Igen, tegnap.
54666  III,  1896    |                       fogja a placcot megállani.~AZ ÚJ ÁLLAMTITKÁR~Darányi Ignác
54667  III,  1896    |                    díszítenek, ezekhez járul még az óvatosság is, de levon ezekbõl
54668  III,  1896    |                      levon ezekbõl a habozás. Ha az özönvíz idejében élt volna
54669  III,  1896    |                        de ha mégis meglett volna az özönvíz, és õt bízza meg
54670  III,  1896    |                         özönvíz, és õt bízza meg az Úr: »Kedves Darányi! Készítsen
54671  III,  1896    |                        bárkát, és abba vegyen be az eleven teremtményekbõl egy-egy
54672  III,  1896    |                          hogy a vizek felnõnének az Ararát hegyéig és lefogynának
54673  III,  1896    |                     erdõségekben és a ház körül. Az istentelen hiéna kimarad,
54674  III,  1896    |                        állatok csúsztak volna át az özönvíz utáni világra.~Egyébiránt
54675  III,  1896    |                          ahogy van, és abszurdum az ilyenek fölött disszertálni.
54676  III,  1896    |                          hogy Darányi megtalálta az õ államtitkárját.~Oly hamar?
54677  III,  1896    |                       államtitkárját.~Oly hamar? Az lehetetlen! Kit? Biztos?
54678  III,  1896    |               leeresztette a fölajzott nyilakat. Az elröppent név szelíd és
54679  III,  1896    |                      feküdt, és õ mégis fölvette az egyiket. Az igaz, hogy egy
54680  III,  1896    |                       mégis fölvette az egyiket. Az igaz, hogy egy esztendeig
54681  III,  1896    |                         már, aki azt várja, hogy az ölébe üljenek, és hogy a
54682  III,  1896    |                 tulajdonságáért dobta rá Darányi az õ kacér selyem keszkenõjét,
54683  III,  1896    |                   Darányi gyöngéd és lendületes, az tetszett meg neki, hogy
54684  III,  1896    |                           valami nem közönséges. Az ördögbe is! Nem minden miniszter
54685  III,  1896    |                     minden miniszter küldheti el az államtitkárjait Franciaországba
54686  III,  1896    |                          a meleg spanyolviaszhoz az apró papírkocka. De hajh,
54687  III,  1896    |                          hajh, múlandó minden... Az eddig kitûnõnek bizonyult
54688  III,  1896    |                 bosszankodással fakadhatnak ki: »Az ördög tudja jobban, hogyan
54689  III,  1896    |                         már viselkedni«.~A CSÓKA~Az Apponyi mögötti padsorból
54690  III,  1896    |                       dugdosnák ki a szarvaikat.~Az érdeklõdés hullámzása fut
54691  III,  1896    |                          egy negyed órával elõbb az angol választások tisztaságát
54692  III,  1896    |                      szomszédaihoz:~- Úgy taszít az ördög, hogy én is behozassam
54693  III,  1896    |                  tapasztalatlan kislány ügyetlen az elsõ hosszú ruhájában, soha
54694  III,  1896    |                         most itt volna Zelenyák, az meg tudná mondani.) De õk
54695  III,  1896    |                       zöldek és együgyûek, minõk az egyházfié vagy a sekrestyésé
54696  III,  1896    |                        olvasott ember. Fájdalom, az. Úgy rémlik elõttünk, mint
54697  III,  1896    |                          költségvetés volt új és az emberek öregek.)~Az elnökségben
54698  III,  1896    |                        új és az emberek öregek.)~Az elnökségben az õsz Tisza
54699  III,  1896    |                          öregek.)~Az elnökségben az õsz Tisza ül, mellette Bánffy
54700  III,  1896    |                figyelemmel hallgatja Papp Gézát, az apró tárcák elõadóját aki,
54701  III,  1896    |                          kobold, elsõnek nyúl be az állami kincstárba. Szeretne
54702  III,  1896    |                      személye melletti miniszter az államtitkári állást?~Bánffy
54703  III,  1896    |                    sincsen jól értesülve, hiszen az államtitkári állás már be
54704  III,  1896    |                     kérem, értesülve. Hiszen már az alelnök is ki van nevezve:
54705  III,  1896    |                  meglehet, valamelyik szomszédja az új palatinus.~A többi bizottsági
54706  III,  1896    |                       többé semmit (aki hallgat, az jól értesültnek látszik),
54707  III,  1896    |                         felõl.~Morál~Morál ebbõl az, hogy a Pesti Hírlap ára
54708  III,  1896    |                       némileg tájékozva legyenek az ország legfontosabb, õ általuk
54709  III,  1896    |                      tagjait. A fõhelyeken ültek az aktív miniszterek, azután
54710  III,  1896    |                          jöttek a Ház alelnökei, az államtitkárok stb. Igaz,
54711  III,  1896    |                      Igaz, hogy tett kivételt is az én t. képviselõ­társam és
54712  III,  1896    |                        De ebben, nem lehetetlen, az az egészséges érzék vezette,
54713  III,  1896    |                        ebben, nem lehetetlen, az az egészséges érzék vezette,
54714  III,  1896    |                  tanácsos is. Jó szerencse, hogy az, mert így félig-meddig bevált
54715  III,  1896    |                   egészen hivatalnok-ország), és az egyes fölléptetett szónokokat
54716  III,  1896    |              fölléptetett szónokokat nem fogadja az illetõk diétenclassisá­nak
54717  III,  1896    |                      csak úgy, amilyen súlya van az eszüknek. Mindenekelõtt
54718  III,  1896    |                          hogy a szürkébb tömegek az illetõ diétenclassishoz
54719  III,  1896    |                       azonnal eltalálják, és még az is kellene, mint a puskáknál
54720  III,  1896    |                    kilövöldözve, nem pedig só, s az sem attikai só, hanem csak
54721  III,  1896    |                        nincsenek meg, nem féltem az országot a diétenclassisoktól (
54722  III,  1896    |                       elvégre is csak miniszter. Az államférfiú nagyon de nagyon
54723  III,  1896    |                kettõ-három ha van egy nemzetnél, az is sok; anyák nagy ritkán
54724  III,  1896    |                          lesz nyolc akár szülnek az anyák arra valókat, akár
54725  III,  1896    |                          Eshet úgy a dolog, hogy az ember elõbb lesz államférfi
54726  III,  1896    |                          úgy is csöppenhet, hogy az ember elõbb lesz miniszter,
54727  III,  1896    |                     valami), hanem marad pusztán az illetõ szakminisztérium
54728  III,  1896    |                 bizonyára ez is ér valamit, amíg az a toll a kezében van, és
54729  III,  1896    |                          S micsoda tömör volt ez az ember! Semmi fölösleg, semmi
54730  III,  1896    |                         sugárzó arccal hallgatta az ajtónál kis fekete sapkáját
54731  III,  1896    |              közbebólintott a találó vágásoknál.~Az ellenzéken nyugtalan mozgás
54732  III,  1896    |                   nyugtalan mozgás támadt, amint az egyik ellenfélrõl átugrott
54733  III,  1896    |                          végigment mindnyájukon, az Ugronék fölirati javaslatán,
54734  III,  1896    |                   fölirati javaslatán, Apponyin, az ellenzék választási visszaélésein.
54735  III,  1896    |                      hanem odavetette meztelenül az igazságokat. S mégis olyan
54736  III,  1896    |                     melyik a tapintatlan, melyik az alkalmatos. Az összes igazságokat
54737  III,  1896    |               tapintatlan, melyik az alkalmatos. Az összes igazságokat odadobálja
54738  III,  1896    |                          lássátok, éppen ez volt az õ beszédjében az értékes,
54739  III,  1896    |                         ez volt az õ beszédjében az értékes, a gondolatoknak
54740  III,  1896    |                    valami szokatlan, de zamatos; az ember lelke szinte érezte
54741  III,  1896    |                        lelke szinte érezte rajta az újdonszerûség aromáját.
54742  III,  1896    |                    olvasta föl, melyben lemondva az eddig kergetett célokról,
54743  III,  1896    |             képviselõjelöltnek vállalkozik.~- Ki az? - kérdezték húszan is.~-
54744  III,  1896    |                          öreges úrhoz fordulva.)~Az öregúr mosolygott, és rázta
54745  III,  1896    |                         Én voltam - felelte most az öreges férfiú szemérmetesen.)~(-
54746  III,  1896    |                         szemérmetesen.)~(- Ki ez az öreges férfiú? - kérdeztem
54747  III,  1896    |                        még csak ki se vörösödött az arca, mint egyébkor, se
54748  III,  1896    |               Madách-féle csattanós idézet után.~Az emberek még egyszer összenéztek.~-
54749  III,  1896    |                      dekorációk között. Csak ezt az egyet kell megkapni, a többi
54750  III,  1896    |                         Kréta után õt emlegessék az újságok legtöbbet. Elõször
54751  III,  1896    |                       sajnálkozás lopta be magát az emberekbe: De kár, de kár!
54752  III,  1896    |                kalpagjukról: »A Pista gróf lett. Az öreggel kihal most már a
54753  III,  1896    |               sajnálkozásban megnyilatkozott még az ellenzék nemesembereiben
54754  III,  1896    |                      Kálmánra és Tisza Istvánra. Az osztálygõgöt érinté kellemetlenül,
54755  III,  1896    |                           Ott van már õ is, ahol az ember kezdõdik, õk pedig
54756  III,  1896    |                         nem tartom szerencsésnek az õ grófságát. De végre is
54757  III,  1896    |                   bizonyos, hogy díszíteni fogja az arisztokráciát. - Hiszen
54758  III,  1896    |                           Hiszen éppen abban van az én gravámenem, hogy Tisza
54759  III,  1896    |                       fõrangú családoknak. Éppen az volt a legszembeötlõbb rajtuk,
54760  III,  1896    |                         fölmérni annak a ténynek az erkölcsi értékét, hogy Deák
54761  III,  1896    |                        tekintetes úr vezette ezt az országot megközelíthetlen
54762  III,  1896    |                           ha úgy alakul valahogy az öregúr életsorsa, hogy bárói
54763  III,  1896    |                  beszélni, sõt kell is. Még azok az urak is, akik közbekiáltották
54764  III,  1896    |                         is, akik közbekiáltották az elsõ beszédjébe: »Halljuk
54765  III,  1896    |                    értelemben nem sok kívántatik az államférfiúi címhez. Az
54766  III,  1896    |                          az államférfiúi címhez. Az egész recept igen kicsibõl
54767  III,  1896    |                        biztosan mûködik ez, mint az önborotválkozó gép.~Tisza
54768  III,  1896    |                     vezére, nem egyik vezére, de az egyedüli. Sajnos, az egyedüli.
54769  III,  1896    |                          de az egyedüli. Sajnos, az egyedüli. Az úgynevezett
54770  III,  1896    |                   egyedüli. Sajnos, az egyedüli. Az úgynevezett új generációban
54771  III,  1896    |                       idején egy pattanás támadt az orrán.~Pech volt, de azért
54772  III,  1896    |                   liberalizmus küzdelme jobbadán az arisztokráciával. Miféle
54773  III,  1896    |              arisztokráciával. Miféle logika hát az, hogy a táborunkból koronkint
54774  III,  1896    |                        összeszedett harcosainkat az ellenfélhez? Azt akarjuk
54775  III,  1896    |                          mely szinte csontot zúz az ellenfélnél.~Mikor tanult
54776  III,  1896    |                       lehetne feleletet adni, de az már sokkal csodásabb, mikor
54777  III,  1896    |                     csodásabb, mikor tapasztalt.~Az egybekapcsoló ereje hasonlóan
54778  III,  1896    |                     szálait szétterjedni, miként az indát az államélet minden
54779  III,  1896    |                    szétterjedni, miként az indát az államélet minden komoly
54780  III,  1896    |                         minden komoly ágazatába. Az egész kép elõtte áll, mintha
54781  III,  1896    |                          mintha a tenyerén volna az a száz és száz sróf és kerék,
54782  III,  1896    |                        tehetségek egyoldalúsága. Az állam föladataiból inkább
54783  III,  1896    |                 melyekbõl a nemzeti csillogás és az úgynevezett dicsõség fakad.
54784  III,  1896    |                           Jó, hogy õ ilyen. Csak az a baj, hogy nincs még egy
54785  III,  1896    |                nevelésénél fogva (Berlinben járt az egyetemen) bizonyos averzióval
54786  III,  1896    |                        van fölül. Tisza Istvánt, az aktív államférfiú fiát,
54787  III,  1896    |              történelmével, irodalmával, nemcsak az egyszer­eggyel, hanem a
54788  III,  1896    |                          földén termettek - mint az öreg Gladstone mondotta.~
54789  III,  1896    |                      látni a hatalom cafrangjait az illúziók arany füstjében
54790  III,  1896    |                           A talentumot bizonyára az isten adja, de az irány
54791  III,  1896    |                      bizonyára az isten adja, de az irány formálódik a nevelés
54792  III,  1896    |                   sokszor a véletlenek által. Ha az ifjú gróf ifjúsága azokra
54793  III,  1896    |                        ifjú gróf ifjúsága azokra az idõkre esik, míg apja ellenzéki
54794  III,  1896    |                    Istvánnak tûz a lelke és csak az agya hideg, de jéghideg)
54795  III,  1896    |                       föl magában s kérdés, azon az oldalon találjuk-e ma ülve,
54796  III,  1896    |                      István elsõ benyomásai arra az idõre esnek, mikor már a
54797  III,  1896    |                      beszéltek a kocsisok, talán az öreg Garzó a »Gúnárról«,
54798  III,  1896    |                       magunkat: hogy átváltozik, az idõ elsimítja merevségét.~
54799  III,  1896    |                         útjait - sõt ragaszkodik az eszközökhöz is. Nemesebb
54800  III,  1896    |                politikust még nem ösmertem nála. Az exigenciák tudományát úgy
54801  III,  1896    |                    tudományát úgy kezeli, mintha az igazságok kútja lenne. Annyira
54802  III,  1896    |                     talán nem is politikus. Ezek az erõs meggyõzõdések szinte
54803  III,  1896    |                          alkalmatlanná teszik õt az aktuális politika vitelére,
54804  III,  1896    |                    pszichológiában. Tisza István az én jóslásom szerint a magyar
54805  III,  1896    |               judíciumával és tudásával kijelöli az irányokat, de az úti viszontagságokban,
54806  III,  1896    |                        kijelöli az irányokat, de az úti viszontagságokban, az
54807  III,  1896    |                        az úti viszontagságokban, az opportunizmus kátyúiban,
54808  III,  1896    |                         elmondja, ott feküdt már az két lábnyi mélyen a lomtárban -
54809  III,  1896    |                    István nem népszerû. Hát csak az éljen zsivaj a népszerûség?
54810  III,  1896    |                      rossz.~Tényleg nem tartozik az úgynevezett szeretetreméltó
54811  III,  1896    |                   édeskés alakjai között, kiknek az ajkán mosoly ül s a szavaikban
54812  III,  1896    |                      meleg kézszorítástól kezdve az áradozó nyilatkozatokig
54813  III,  1896    |                         egy beszéd, nem gratulál az elmondójának: »Igen szépen
54814  III,  1896    |                    nyájasan hátba: »Hol mulattál az éjjel, Gergelykém?« - Szóval
54815  III,  1896    |                           éppúgy a felületen van az õ hidegsége, mélyen belül
54816  III,  1896    |                           És ilyenkor eszébe jut az embernek, hogy Tisza István
54817  III,  1896    |                     furulyája, a gulya kolompja, az alföldi nádas zizegése benne
54818  III,  1896    |                      nyelvezete ugyan jobb, mint az apjáé, de szürke. Hangja
54819  III,  1896    |                      hatalmasan vannak fölépítve az érvei. Egész lényéhez illik
54820  III,  1896    |                          a pátoszt ne használja (az már úgyis csak csizmadia
54821  III,  1896    |                      frázisok is visszaszorultak az iskolai önképzõkörökbe, -
54822  III,  1896    |                             de ezek helyett jött az elevenség, a fordulatok,
54823  III,  1896    |                         elevenség, a fordulatok, az elõadás zamatja (a szónoklat
54824  III,  1896    |                       évekig csalódásban tartott az õ túlságosan egyszerû elõadási
54825  III,  1896    |                         nagy ember anélkül, hogy az elõadása magán viselje egyben-másban
54826  III,  1896    |                          vakarhatja majd a fejét az a bihari képviselõ (Örley
54827  III,  1896    |                         grófi kinevezést:~- Csak az bánt, hogy most már én is
54828  III,  1896    |                    respektálni a grófokat emiatt az István miatt.~[MIKSZÁTH
54829  III,  1896    |                       MIKSZÁTH ELNÖKI MEGNYITÓJA AZ ÚJSÁGÍRÓK ESTÉLYÉN]~Tisztelt
54830  III,  1896    |                         vagyok kénytelen kezdeni az újságírók ellen, hogy nem
54831  III,  1896    |                           hogy nem írnak igazat. Az volt a lapokban, hogy egy
54832  III,  1896    |                 megkezdem a mai estét, bemutatom az egyesü­letünket, mint amelyik
54833  III,  1896    |                        idézem alapszabályainkból az egyetlen ide vonatkozó paragrafust: »
54834  III,  1896    |                         állást a lefekvõk ellen. Az is igaz, hogy ezek nem a
54835  III,  1896    |                kölcsönkértem. Hanem a jókedvünk, az a magunké és szívesen adunk
54836  III,  1896    |                         a bemutatásunkat illeti, az nehéz kenyér. Régóta figyelem
54837  III,  1896    |                  Csalódva ejtik le lornyetjeiket az asszonyok, a férfiak kedvetlenül
54838  III,  1896    |                         inkább szalmájára számít az ember, mint magjára, s még
54839  III,  1896    |                       ember, mint magjára, s még az öreg Jókai is azt szokta
54840  III,  1896    |                 pipázgató magyarok, hogy mit írt az újságjába Kulcsár uram,
54841  III,  1896    |                   tekintetes Helmeczy Mihály úr. Az egyik nagyapám majdnem viceispán
54842  III,  1896    |                   levelezik Kemény Zsigmonddal!« Az egész levelezés abból állt,
54843  III,  1896    |                        És mert ünnepeltek voltak az eleink, hát szépek is voltak.
54844  III,  1896    |                           Egy-egy képeslap hozta az arcképeiket, azokat a végiggombolt
54845  III,  1896    |                          és a perszonája rontaná az illúziókat a vidéken.~Valami
54846  III,  1896    |                     különleges lénynek képzelték az újságírót, excentrikusnak,
54847  III,  1896    |                      saját esze szerint, és csak az az egy látszott bizonyosnak
54848  III,  1896    |                         esze szerint, és csak az az egy látszott bizonyosnak
54849  III,  1896    |                    belenyugszom, hogy most írjuk az újságokat - méltóztassanak
54850  III,  1896    |                    megkötött kezû gyermek, tehát az újságírók növekedtek meg;
54851  III,  1896    |                    keresztülszövõdik minden, ami az emberi agyvelõkben mozgott
54852  III,  1896    |                        rettenet ruhájába öltözik az a nagy papírlepedõ, az élettelen
54853  III,  1896    |                   öltözik az a nagy papírlepedõ, az élettelen alakú hatalmas
54854  III,  1896    |                           Mások ismét úgy látják az újkor e fönséges szörnyetegét,
54855  III,  1896    |                    vannak és nem mondja, hogy mi az õ folytatásaik vagyunk,
54856  III,  1896    |                     kartársaim! Szívemen viselem az ideát, melyet ma ünneplünk,
54857  III,  1896    |                        Én tehát e percben, midõn az elõttem álló serleget, mint
54858  III,  1896    |                          ünnepélyesen kijelentem az Önök nevében, ráhagyván
54859  III,  1896    |                        szokást utódainkra, tõlük az évfordulókon nem csupán
54860  III,  1896    |                          billikomból, míg megvan az, amire emlékeztet, de igyanak:
54861  III,  1896    |                         mert a szegényeknek adta az isten ezt a napot. S milyen
54862  III,  1896    |                    felénk nyújtott. Nemcsak hogy az aratásból nekünk jutott
54863  III,  1896    |                    szereplõk egynéhányának. Maga az a nagy öreg ember is, aki
54864  III,  1896    |                     sajtószabadság születésénél. Az égbõl esõ esett a kifeszített
54865  III,  1896    |                         a szabaddá lett földre s az örömtül mámoros emberek
54866  III,  1896    |                         hullottak egybe­vegyülve az ég csöppjeivel. A föld pedig
54867  III,  1896    |                      nyomtató gépje, - áldja meg az isten a halóporában azt,
54868  III,  1896    |                          mondja mai cikkében ezt az argumentumot, de azért használja.
54869  III,  1896    |                         még legalább most nincs. Az a daliás tündérasszony,
54870  III,  1896    |               határozottan elõnyös.~De ezzel nem az elbizakodottságra akarom
54871  III,  1896    |                    csörömpölést csinálni, mintha az országház üvegtetõje szakadt
54872  III,  1896    |                         levegõt lesrófolni, mert az abból keletkezõ reakció
54873  III,  1896    |                   tanítani. Magyarokat, akik ezt az egyet meg nem tanulják.
54874  III,  1896    |                        azt majd meglátjuk akkor. Az ördög néha feketébb, amint
54875  III,  1896    |                          beszéddel vezettetik be az életbe, és a világból való
54876  III,  1896    |                          beszéddel vezettetik ki az életbõl. De ezeket legalább
54877  III,  1896    |                          két véghatár közé esik, az a beszédek valóságos halmaza,
54878  III,  1896    |                 szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!)~Az elmúlt év, tisztelt uraim,
54879  III,  1896    |                          a fészekrakás gondjait. Az egyesületek is öregszenek,
54880  III,  1896    |                gyermekkoruk. Mikor megokosodnak, az idõben szívesen merítik
54881  III,  1896    |                     legédesebb emlékeiket innen. Az egyleti élet friss buzgalma,
54882  III,  1896    |                   lassan-lassan ...Hogy örültünk az elsõ bútornak, az elsõ baráti
54883  III,  1896    |                       örültünk az elsõ bútornak, az elsõ baráti vacsorának,
54884  III,  1896    |                         a saját asztalunknál, és az elsõ bajnak, melyet el kellett
54885  III,  1896    |              különbözetet a mesterség szeretete, az egymáshoz tartozandóság
54886  III,  1896    |                       harcosai szinte versengtek az alkalmazkodás társadalmi
54887  III,  1896    |                         akik ennek a testületnek az alapítását kizárólag újságírók
54888  III,  1896    |                mesterségnek, a bütykõnek, melyet az ujjainkon viselünk a toll
54889  III,  1896    |                        mondjak? Nem elég cél már az is, hogy egy ilyen oázis
54890  III,  1896    |                      hogy egy ilyen oázis legyen az újságírók számára? Talán
54891  III,  1896    |                         nem a politikus súgott-e az írónak? Mert mi ártatlanabb
54892  III,  1896    |              kapucínerezõ újságíró. (Derültség.)~Az újságírók ne politizáljanak,
54893  III,  1896    |                         helyeslés és taps.) Mert az ember vízbe ugrik fulladozó
54894  III,  1896    |                     betûkbe kuporodva ül rajtok, az õ intencióik szerint. A
54895  III,  1896    |                      praktikus élet így mutatja. Az egyén elzsugorodik, a papírlepedõ
54896  III,  1896    |                      elzsugorodik, a papírlepedõ az úr. Õ az erõ. Mi fújtuk
54897  III,  1896    |                           a papírlepedõ az úr. Õ az erõ. Mi fújtuk bele, megy,
54898  III,  1896    |                         épít, de vissza nem tér. Az ódium, amit okozott, az
54899  III,  1896    |                          Az ódium, amit okozott, az visszatér és az egyénekhez
54900  III,  1896    |                         okozott, az visszatér és az egyénekhez kopogtat be.
54901  III,  1896    |                          egyénekhez kopogtat be. Az ódium a mienk. (Zajos tetszés.)~
54902  III,  1896    |                       még lejjebb, hogy ellenben az egyének lepedõjük nélkül
54903  III,  1896    |                      mióta ebben a székben ülök, az volt az elsõ ígéretem, hogy
54904  III,  1896    |                          a székben ülök, az volt az elsõ ígéretem, hogy rövid
54905  III,  1896    |                          és irányokhoz, melyeket az alakuló közgyûlés elénkbe
54906  III,  1896    |                        hoztuk úgy, hogy e végett az alapszabályok kibõvítése
54907  III,  1896    |                       letesszük, ahonnan kaptuk, az Önök kezeibe.~Ezzel megnyitottnak
54908  III,  1896    |                        MIKSZÁTH HELYREIGAZÍTÁSA]~Az írói egyesületben eldicsekedtem
54909  III,  1896    |                      illeti, mint engemet, tehát az õ tudomásukra hozandó, hogy
54910  III,  1896    |                        fõpap fölötte érdeklõdött az egyesület humanitárius és
54911  III,  1896    |                    céljai iránt. Elmondtam, hogy az egyik fõcél a jótékony célon
54912  III,  1896    |               Ferenc-féle föltételnek, hogy csak az igazat fogjuk megírni stb.~
54913  III,  1896    |                        annak már egy hete.) Hogy az összes papjaival látogatott
54914  III,  1896    |                           Hiszen be sem férnének az õ összes papjai az én szerény
54915  III,  1896    |                      férnének az õ összes papjai az én szerény lakásomba), hogy
54916  III,  1896    |                      hathatós támogatását ígérte az egyesületi segélyalapnak (
54917  III,  1896    |                  Elképzelték, hogy jött Schlauch az összes papjaival ...talán
54918  III,  1896    |                          a fákban, vizekben, úgy az új korban az egyes témákban
54919  III,  1896    |                       vizekben, úgy az új korban az egyes témákban vannak a
54920  III,  1896    |                          és ármányos manók, akik az újságíró kezét írás közben
54921  III,  1896    |                         amiket el nem mondhatok. Az elmondhatók közé tartozik
54922  III,  1896    |                         testükbe fúródott (nekem az elveimet roncsolta szét),
54923  III,  1896    |                        nem adtak hozzá. Rendjelt az újságíró nem kapott eddigelé,
54924  III,  1896    |                          derültség.) De minthogy az újságírónak métier-je inkább
54925  III,  1896    |                         sohasem kapott rendjelet az újságíró.~És most az új
54926  III,  1896    |                   rendjelet az újságíró.~És most az új érát látszik jelezni.
54927  III,  1896    |                       jelezni. De hogy jó lesz-e az nekünk, azt nem merem állítani.~
54928  III,  1896    |                           önök pedig adták hozzá az úgynevezett gyémántokat (
54929  III,  1896    |                    király, ha egy katona kopogna az ajtóján azzal a szándékkal,
54930  III,  1896    |                          akarja kicsavarni? Nézd az árbocokat és házormokat.
54931  III,  1896    |                        mert örömed telik bennök, az ellenfelek se bántják; a
54932  III,  1896    |                   szundikál és édes álmokat lát, az országgyûlés ritka egyetértéssel
54933  III,  1896    |                kormányoztatik?~És itthon ezalatt az ellenzék becsülettudón,
54934  III,  1896    |                          ma. De ez csak látszat. Az utolsó idõk eseményei kétségtelenül
54935  III,  1896    |                          magyart, hogy csakis ez az alkalmas alap.~A helyzet,
54936  III,  1896    |                          alap.~A helyzet, melyet az imént színeztünk, nem kizárólag
54937  III,  1896    |                          törvényénél fogva, hogy az erõ okvetlenül létrehoz
54938  III,  1896    |                     létrehoz valamit, és amíg ez az erõ erõ marad, az a valami
54939  III,  1896    |                        amíg ez az erõ erõ marad, az a valami is szükségképpen
54940  III,  1896    |                         A mai helyzet nem csupán az öntudatos, átgondolt nemzeti
54941  III,  1896    |                    dolgok, se a jó szituáció, se az ügyes kormány, sõt sajnos
54942  III,  1896    |                       megpihenésre alkalmas, nem az álmodozások és a hálálkodások
54943  III,  1896    |                        ez, hanem a lázas munkáé, az összetartásé, hogy a kedvezõ
54944  III,  1896    |                         elõhítt, ne érhesse õket az a szemrehányás, hogy õk,
54945  III,  1896    |                     pillékre. Elhagyják magukat, az aluszékonyság, a nem törõdöm
54946  III,  1896    |                          Már most is észlelhetõk az egészséges politikai életet
54947  III,  1896    |                        életet lazító szimptómák. Az elvek izegnek-mozognak,
54948  III,  1896    |                 ölelkezésben konfúziók veszik át az uralmat. A különválo­gatott
54949  III,  1896    |                         béke van. A delegációban az országgyûlés szabadelvû
54950  III,  1896    |                          a királyhoz... Kezdõdik az ellanyhulás! Nem haragszunk
54951  III,  1896    |                         VÁROSHÁZÁN~No, nézze meg az ember, hová vették be magokat!
54952  III,  1896    |                        még a Kharon hivatala se: az is csak addig tartott, míg
54953  III,  1896    |                    csónakon a lelkeket. És ehhez az álláshoz megvolt a csónak.
54954  III,  1896    |                bizonyítani.~Jártam a városházán, az öregen (ámbátor az új is
54955  III,  1896    |                   városházán, az öregen (ámbátor az új is ósdi), valami apró
54956  III,  1896    |                  ügyem-bajom volt, azazhogy csak az ügy volt apró, a baj nem (
54957  III,  1896    |                         emeletre a feleket, hogy az fölér a legnagyobb hegymászással,
54958  III,  1896    |                         a rézpénzre, a nikkelre, az ezüstre és bankóra, és minden
54959  III,  1896    |                          más szabályzatot tudott az illetõ ketrecekben pipázgató
54960  III,  1896    |                      csináltak, le kellett írnom az értékpapírok számát, természetét
54961  III,  1896    |            pénzintézetnek a papírjai beválnak.~- Az lehetetlen - mondta az illetõ
54962  III,  1896    |                           Az lehetetlen - mondta az illetõ sárga hajú úr és
54963  III,  1896    |                        hogy nem jók a papírok.~- Az lehetetlen - jegyzé meg
54964  III,  1896    |                       közigazgatási ágakra, amit az illetõ helyiségen egy feliratos
54965  III,  1896    |                      jelez.~Csodálkozva olvastam az egyiken: »A bazilika boltok
54966  III,  1896    |                    tûnõdtem magamban. Hogy lehet az? Hiszen nekem úgy rémlik,
54967  III,  1896    |                        azokat lebontották volna. Az ördög vigyen el engem, ha
54968  III,  1896    |                    ismeretlen urat kérdeztem meg az ügyfelek közt, aki ott otthonosnak
54969  III,  1896    |                           Ön tán nem pesti?~- De az vagyok. Hanem zavarba hozott,
54970  III,  1896    |                        partibus infidelium. Azon az alapon, amin a nem létezõ
54971  III,  1896    |                     megyék püspökei. A megye már az ördögé, de õk megvannak.~-
54972  III,  1896    |                       ördögé, de õk megvannak.~- Az más. A püspökökrõl ne beszéljünk.
54973  III,  1896    |                       hivatalnokok. Hányszor van az, hogy egy összetartozó dolognak
54974  III,  1896    |                        egy összetartozó dolognak az egyik fele túléli a másikat.~-
54975  III,  1896    |                       esetleg halhatatlanok. Már az se csoda.~Annyira furcsának
54976  III,  1896    |                         furcsának látszott nekem az eset, hogy nem hittem sem
54977  III,  1896    |                          SZERKESZTŐI NYILATKOZAT AZ ORSZÁGOS ~HÍRLAP PROGRAMJÁRÓL]~
54978  III,  1896    |                    HÍRLAP PROGRAMJÁRÓL]~Közöljük az érzéssel írt levelet, mely
54979  III,  1896    |                       elérhetõknek látszanak. De az állami élet tarka és változatos;
54980  III,  1896    |                    tavalyi hangulatokat elfújják az ideiek és az ideieket a
54981  III,  1896    |               hangulatokat elfújják az ideiek és az ideieket a jövõ éviek. Így
54982  III,  1896    |                      nemzeti szükségletekkel is. Az idõ új helyzeteket hoz s
54983  III,  1896    |                         nehezíti helyzetét, hogy az élõ politikában mozoghasson.~
54984  III,  1896    |                       kidomboríthassa egy lapnak az irányát, lelkét, fiziognómiáját
54985  III,  1896    |                          szép bizonyítvány, amit az illetõ maga állít ki? Hanem
54986  III,  1896    |                         és hogy jól szolgáljuk-e az országot.~Ami a levélnek
54987  III,  1896    |                        arról szól, »mindegy-e ki az adózó alany« - meg vagyunk
54988  III,  1896    |                       vagyunk gyõzõdve, hogy azt az illetõ államférfiú sem így
54989  III,  1896    |                         senki sincs, aki például az anhalti herceg magyar birtokain
54990  III,  1896    |                termékenyítették meg egymást, hol az egyik a másikat, hol a másik
54991  III,  1896    |                     egyik a másikat, hol a másik az egyiket, és csak azt nem
54992  III,  1896    |                         nagylátásúak lelkesedtek az irodalom emelésén, a rövidlátásúak
54993  III,  1896    |             rövidlátásúak pedig engedelmeskedtek az okosoknak. Milyen tiszteletreméltó
54994  III,  1896    |                          verset elolvasott azzal az indoklással:~- Mégis kíváncsi
54995  III,  1896    |                        se szép, Samu fiam, pedig az úristen teremtette.~Gróf
54996  III,  1896    |                    úgyszólván egy anyagból, mint az akkori hatos és húszas,
54997  III,  1896    |                       réz is, ezüst is, csakhogy az egyikben az ezüst a túlnyomó,
54998  III,  1896    |                         is, csakhogy az egyikben az ezüst a túlnyomó, a másikban
54999  III,  1896    |                  elmondván, mikor lecsillapodott az éljenzaj, kigyúlt arca felvette
55000  III,  1896    |                    ottfelejtett fragmentumot, de az most ilyenforma:~Majláth