bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

  501    I,  1873    |                        is, csak új erõt nyer. Ez az Antheus, ez a nagy hatalom
  502    I,  1873    |                          A kvitt-rõl jut eszembe az elégtétel-vevés. A bécsi
  503    I,  1873    |                      gyalázatos skandalum, aztán az inas csak a félajtó szárnyát
  504    I,  1873    |                         és csak félig hajolt meg az akasztófáravaló. Ezt már
  505    I,  1873    |                         felvilá­gosíttatik, hogy az inas részeg volt, a szakács
  506    I,  1873    |                          a saját kudarcaink elé.~Az igaz, hogy az egy kissé
  507    I,  1873    |                    kudarcaink elé.~Az igaz, hogy az egy kissé kellemetlen, miszerint
  508    I,  1873    |                        még nem olyan dolog, hogy az országgyûlés - mint nagy
  509    I,  1873    |                     bécsi Burgermeister ellen, - az kissé rossz élc. Fel sem
  510    I,  1873    |                         Fel sem kell venni, mert az semmivel sem nagyobb dehonesztáció,
  511    I,  1873    |                         jó Sramko bácsit is csak az isten õrzötte, hogy a harmadik
  512    I,  1873    |            ki-kitarkállik egy-egy tekintetes úr, az ember szinte megbámulja,
  513    I,  1873    |                          tenyerükön hordanák. És az nagyon szép tõlük. Igyekezzünk
  514    I,  1873    |                   honatyákból meghökkenve néznek az égre; már az isten is pecspovics!
  515    I,  1873    |                  meghökkenve néznek az égre; már az isten is pecspovics! hogy
  516    I,  1873    |                      Irtóztató lesz! Hát mi lesz az elavult honyhazából, ha
  517    I,  1873    |                          nápolyi vendéglõk. Azok az átkozott czálkellnerek!
  518    I,  1873    |                 ijedtökben kezdik sokan leszedni az álarcukat. Értem alatta
  519    I,  1873    |                      Lapok«-ba írok, és kiléptem az országos keretbe. No, de
  520    I,  1873    |                         most a megyei élet, s ha az ember nem hallaná Samu bácsit
  521    I,  1873    |                    megdöglött pénz, és nem látná az öreg Holecz hajdút amint
  522    I,  1873    |                   molnárok csolnakáznának rajta. Az a jóízûen esõ poézis, melynek
  523    I,  1873    |                          bor ostya nélkül, mióta az a csúfság történt vele,
  524    I,  1873    |                  maradjon. No, de vigasztalhatja az a tudat, hogy összes kiadott
  525    I,  1873    |                         ez volt a legértékesebb.~Az ember úgy elandalog a morajló
  526    I,  1873    |                       gyár mellett röpítenek el, az új Magyarország tündérarca
  527    I,  1873    |                         Látom behunyt szemekkel. Az õsz Duna büszkén viszi a
  528    I,  1873    |                          világkiállításra rajzik az összes föld­kerek­ség. Éppen
  529    I,  1873    |                       lett azóta, így is, úgy is az lévén rendeltetése, hogy
  530    I,  1873    |                      aszfaltírozva a kikötõhely. Az indoháznál a »Nógrádi Lapok«
  531    I,  1873    |                         a szerkesztõi személyzet az elsõ alapító szerkesztõ
  532    I,  1873    |                          Harmos ünnepére utazom. Az odavaló kanonok tartja az
  533    I,  1873    |                        Az odavaló kanonok tartja az emlékbeszédet, aki mint
  534    I,  1873    |                         állandó színházban, mely az ócska aréna helyén épült,
  535    I,  1873    |                    megtestesült földi paradicsom az, amerre repülünk. A szabályzott
  536    I,  1873    |                         a legszebb ház mindenütt az iskola. Gróf Csibukházy
  537    I,  1873    |                          komót. Mondják, hogy ez az oka amiért taval beadta
  538    I,  1873    |               Balassa-térig csupa emeletes házai az iparosoknak, a takarékpénztár
  539    I,  1873    |                          hajdani Deák-kör helyén az »Egyenlõségi klub« négyemeletes
  540    I,  1873    |                          épülete néz le kevélyen az ódonszerû alacsony megyeházra.
  541    I,  1873    |                  gázvilágítás ragyogó csillagai, az õsanyák fele hektikába esett,
  542    I,  1873    |                     lelkemet csendes mormogással az istennek ajánlva, ha valahogy
  543    I,  1873    |                    valakit a lelkiismerete, hogy az »Ipoly« nevû b.-gyarmati
  544    I,  1873    |                   legutóbbi számát végigolvasná, az ott megtalálná a többi között
  545    I,  1873    |                  megragadó élc!) Kálmánnak, hogy az a b.-gyarmati békés polgárokat
  546    I,  1873    |                          háborítja meg.~Ha aztán az a valaki, aki az »Ipoly«-
  547    I,  1873    |                        Ha aztán az a valaki, aki az »Ipoly«-ban ezt megolvasta,
  548    I,  1873    |                        ha lenne annyi idõm, hogy az ilyen beszédre még feleljek
  549    I,  1873    |                         minisztertõl is félek -, az sem nekem való ember; -
  550    I,  1873    |                    olyanféle ízetlenséggel, mint az önök pártja, mikor »Franciaország
  551    I,  1873    |                          mint pl. most önrõl. Ez az én kötelességem.~Eszerint
  552    I,  1873    |              kötelességem.~Eszerint köztünk csak az a különbség, hogy míg én
  553    I,  1873    |                       kedves egészségére kívánja az embereknek az éjszakai nyugodalmat.~
  554    I,  1873    |                egészségére kívánja az embereknek az éjszakai nyugodalmat.~Hja,
  555    I,  1873    |                          barátom, nehéz dolog ám az nagyon, valamit megbírálni,
  556    I,  1873    |                        minélfogva hagyja ön csak az irodalmat és sajtót úgy
  557    I,  1873    |                         remek záradékát, mellyel az önök pletykái ellenében
  558    I,  1873    |                         fájdalmát, bocsásson meg az ég és adjon mindenkor oly
  559    I,  1873    |                      csak furcsa dolog lenne, ha az ember nekiindulna az emberek
  560    I,  1873    |                          ha az ember nekiindulna az emberek helyreigazító tanácsának
  561    I,  1873    |                   kegyeletekrõl és sárba rántani az érdemet. Fenntartom magamnak,
  562    I,  1873    |                       megmossalak stb.«~És ebbõl az lenne a tanúság, hogy Garabonciás
  563    I,  1873    |                humorizálni, hanem neki kell esni az obscurus personáknak.~Most
  564    I,  1873    |                       tölteni?~Errõl jut eszembe az a humoros kázusom, hogy
  565    I,  1873    |                       legyen!~Ebbõl pedig megint az a tanúság, hogy ha én mások
  566    I,  1873    |                          tükröm, mely megmutatja az én arcomat jól, híven, igazán:
  567    I,  1873    |                        is tudom, hogy mennyit ér az. Meg vagyok róla gyõzõdve,
  568    I,  1873    |                          ugyan valami nagy bankó az irodalom piacán, hanem azért
  569    I,  1873    |                        csak fizetetlen prókátora az írói morálnak. Adieu!~QUODLIBET~
  570    I,  1873    |                  históriák~Szép tavaszi idõ jár. Az öregurak kiteszik a chiffonnierban
  571    I,  1873    |                        megborotváltatják magukat az öregbéressel, a harcsaorrú
  572    I,  1873    |                          gavallérosabban álljon, az õsi cséza bomladozó kerekére
  573    I,  1873    |                 megyegyûlés is közbe-közbe, hogy az ember belebeszélje magát
  574    I,  1873    |                         e fõispáni ebéd tárgyai, az még eddig a szakács titka -
  575    I,  1873    |                         tekintetes bizottmánynak az új miniszterek kinevezését:
  576    I,  1873    |                Cayenne-be kívánják deportáltatni az új excellenciásokat? Önöktõl
  577    I,  1873    |                       Pál tartja székfoglalását. Az embernek szinte fáj a szíve,
  578    I,  1873    |                      semmit. Itt van ni! Most ez az öröme is odavan a baloldalnak.
  579    I,  1873    |                     kívánt sikert. No, de ez nem az õ érdeme: mert a pecsovics
  580    I,  1873    |                      legyünk nálánál, ennélfogva az õ érdeme, ha ezen ernyedetlen
  581    I,  1873    |                          nem a Fráter Pál, hanem az õ vívmánya. Jegyzõkönyvileg
  582    I,  1873    |              ellenkezõleg, akár pártolólag. Maga az eszme nem éppen rossz, hanem
  583    I,  1873    |                       színrõl színre megösmerjük az érdemes bíró urakat, akik
  584    I,  1873    |                         égetõ szükségeirõl. Hüm! az a Pista fiam is már elég
  585    I,  1873    |                      kamasz... bátran elérte azt az idõt, mikor egy kis hasznát
  586    I,  1873    |                          székvárosra nézve, mert az bizonyos, hogy ha az Ipolyt
  587    I,  1873    |                        mert az bizonyos, hogy ha az Ipolyt nem szabályozzák,
  588    I,  1873    |                          fognak halászni, kiknek az olcsó népszerûség hálójába
  589    I,  1873    |                           nek. Persze megeshetik az a bolondság is egyszer,
  590    I,  1873    |               választását utoljára hagytam, mert az minket, a Nógrádi Lapok
  591    I,  1873    |                          háziállatunk a patkány: az a kedves szép pofácskájú
  592    I,  1873    |                        hanem még ki is figurázza az ellenpártot...s egyáltalán
  593    I,  1873    |                         jöhet a keleti marhavész az Ipoly partjaira! Nem »döglik«
  594    I,  1873    |                          nem tud hosszasan írni, az ne legyen tárcaíró, mert
  595    I,  1873    |             változatosságot csak híréből ismerik az emberek.~És az ily elhagyatott
  596    I,  1873    |                   híréből ismerik az emberek.~És az ily elhagyatott helyek nem
  597    I,  1873    |                          különben is kedvét leli az ellentétek összehozásában.~
  598    I,  1873    |                       nem akarok felületes lenni az alaposság jelen napjaiban,
  599    I,  1873    |                       financierek jönnek világra az emberek, hol mindent tudnak
  600    I,  1873    |                         természetben sincs helye az ugrásnak, annál kevésbé
  601    I,  1873    |                          ugrásnak, annál kevésbé az uralgó nézetekben.~Akinek
  602    I,  1873    |                        és türelme van várakozni, az még megérheti a szebb napok
  603    I,  1873    |                          ellen nem lehet panasz, az évek csak élénkítik azt
  604    I,  1873    |                     tanultál ismerni, legfellebb az emberek közvetlen környezete,
  605    I,  1873    |                    emberek közvetlen környezete, az öltözék változott.~E szende
  606    I,  1873    |                        át még azon határon, ahol az érdekeltség kezdődik.~Mint
  607    I,  1873    |                         igénybe vettem volna, ha az ezen utat őrző szfinx nem
  608    I,  1873    |                          változást, mint mennyit az idő kíméletlen kézzel okozni
  609    I,  1873    |                       lejtik a gyorspolkát, mint az első bálon.~Mindenesetre
  610    I,  1873    |                      kedélyemet, s kedvet nem ad az érem másik oldalának megszemlélésére.~
  611    I,  1873    |              vonatkozólag.~Ki kételkedett jobban az elmondottak valóságán, -
  612    I,  1873    |                     tegye. Ha ez büntetése leend az én tréfáimnak, örömmel viselem,
  613    I,  1873    |                      írtam a semmiről.~CSALOMJAI~Az ember azt hitte volna, hogy
  614    I,  1873    |                         olvassa, azt meg­ragadja az azokon elömlő melegség,
  615    I,  1873    |                          sudaráig felnőni, annak az az oka, hogy kevesebb eső
  616    I,  1873    |                       sudaráig felnőni, annak az az oka, hogy kevesebb eső érte
  617    I,  1873    |                           hogy kevesebb eső érte az árnyékban, melyben szerénységénél
  618    I,  1873    |                      Hiszen ha csak poéta volna, az ember nem viseltetnék iránta
  619    I,  1873    |                         azonfelül megvan neki is az a gyengéje, ami a nagy embereknek,
  620    I,  1873    |                    lehetett. Neki mostohája volt az irodalom. Az országos hír
  621    I,  1873    |                      mostohája volt az irodalom. Az országos hír és dicsõség
  622    I,  1873    |                    elõttem és jobb szemmel nézte az ulánus õrnagyot. Õ nem tett
  623    I,  1873    |                         mosolyt, melegítõ csókot az irodalom istenasszonyától.
  624    I,  1873    |                        ösztön, mely némán beszél az íróhoz és lelkesedve; »fogd
  625    I,  1873    |                       régi tolladat, jó szerszám az... és rakd papírra, amit
  626    I,  1873    |                          P. o. »Nyájas szóváltás az Ipoly-ban szerény­kedõ úriemberrel«
  627    I,  1873    |                     hímezni tanuló kislányka is. Az ember megesküdnék rá, hogy
  628    I,  1873    |                       kéz munkája.~No, hanem hát az ember a jó bort szívesen
  629    I,  1873    |                     szívesen megissza vízzel is. Az õ cikkeit érdekkel olvassuk
  630    I,  1873    |                       érdekkel olvassuk úgyis, s az olvasóközönség úgy van velök,
  631    I,  1873    |                     Persze, hogy nem érdemli meg az olvasóközönségtõl a szimpátiát.
  632    I,  1873    |                        mint Mucius Scaevola, aki az égõ tûznek tartotta kezét.
  633    I,  1873    |                       próbálta magára haragítani az egész világot. Egyszer azt
  634    I,  1873    |              káromkodásnak, harmadszor eltörölte az alázszolgáját, negyedszer
  635    I,  1873    |                  szokásainkhoz ne nyúljon senki! Az »Ipoly« fel is jajdult rá.
  636    I,  1873    |                        jajdult rá. Ihol van, ni, az átkos kormány halomra döntögette
  637    I,  1873    |                         akarja ütni a szájunkból az édes pélpát is, és a káromkodási
  638    I,  1873    |                       pilulákat.~És ebben rejlik az õ varázsereje.~...Hát csak
  639    I,  1873    |                          Hát csak hadd percegjen az az el-eldobott toll ezentúl
  640    I,  1873    |                       Hát csak hadd percegjen az az el-eldobott toll ezentúl
  641    I,  1873    |                        elolvasná azt, ami írunk. Az »Ipoly« már érzi ezt, s
  642    I,  1873    |                         úgysem olvassa senki. És az igaz, hogy jól is számít.
  643    I,  1873    |                          arca támadt a világnak. Az »uborkaidény« rosszul ütött
  644    I,  1873    |                           melynek neve »levegõ«. Az ötödik elem haragja a föld
  645    I,  1873    |                  kolerabiztos, mikor kolera van: az csak arra az idõre való
  646    I,  1873    |                         kolera van: az csak arra az idõre való hivatal, mikor
  647    I,  1873    |                     Mindenütt rémület, ijedtség, az embereket valami saját­ságos
  648    I,  1873    |                         szállta meg, úgyhogy még az »Ellenõr« sem gorombáskodik,
  649    I,  1873    |                     állnak ki a boltajtóba lesni az adósokat, hanem szépen behúzódnak
  650    I,  1873    |                        behunytát jelenti odakint az öregharang monoton kongása,
  651    I,  1873    |                     kezében is megáll egy percre az ominózus lúdtoll, mellyel
  652    I,  1873    |                        folyamodást kanyarít, még az is abbahagyja egy órára
  653    I,  1873    |                       élünk mától holnapig, s ez az ideiglenes minõség már annyira
  654    I,  1873    |                      mérettem magamnak Hecksnél, az szemmeresztve bámult el
  655    I,  1873    |                     szemmeresztve bámult el azon az impertinens vakmerõségen;
  656    I,  1873    |                         hogy nem a ruha kopik le az emberrõl, hanem az ember
  657    I,  1873    |                      kopik le az emberrõl, hanem az ember kopik el a ruhából.
  658    I,  1873    |                  elfelejtett doktornak születni, az mind szerencsétlen pályavesztett
  659    I,  1873    |                          szegõdött s rakásra öli az embereket, azóta ez a legnépszerûbb
  660    I,  1873    |                          A múzsák is elpihentek, az »Ipoly« nem közöl a tárcában
  661    I,  1873    |                      közlését, mióta betiltatott az éretlen gyümölcs.~Különben -
  662    I,  1873    |                         a hast. Minélfogva ez is az átkos jobboldali kormány
  663    I,  1873    |                     minden kákán csomót kerestek az emberek, ezentúl mindenütt »
  664    I,  1873    |                      fájó részét madzaggal, hogy az akasztófáravaló feljebb
  665    I,  1873    |                          mehessen. Okos embernek az is enged.~Az egész világnak
  666    I,  1873    |                       Okos embernek az is enged.~Az egész világnak olyan a kinézése,
  667    I,  1873    |                      tehát nem vagyok. Most csak az van még, aki nem gondolkozik.
  668    I,  1873    |                         Akinek pedig a feje fáj, az már kolerikus szimptomákban
  669    I,  1873    |                 közönséges bútor a koporsó, mint az almárium-fiókom, ahova a
  670    I,  1873    |                váltó-idézéseket szoktam berakni. Az emberi élet pedig megint
  671    I,  1873    |                      beszélni mint íróról, akkor az én feladatom az, hogy hallgassak
  672    I,  1873    |                    íróról, akkor az én feladatom az, hogy hallgassak róla. De
  673    I,  1873    |                          nagyon mulatságos dolog az, mennyire megjuhászkodtak
  674    I,  1873    |                         mennyire megjuhászkodtak az emberek a kolera óta. Csupa
  675    I,  1873    |                        ember«; elig nagy titulus az is.~Szomorú idõk ezek!~Múltkor
  676    I,  1873    |                         már nekem kit eltemetni.~Az öreg szomorúan mosolygott:~-
  677    I,  1873    |                    laktam. No, kein geseft, mert az, lássa, mégiscsak különös,
  678    I,  1873    |                     mikor alágyújtják a méheknek az anschlogot! Ettõl az anschlogtól
  679    I,  1873    |                    méheknek az anschlogot! Ettõl az anschlogtól csendes, szelíd
  680    I,  1873    |                     ilyenformán fogja fogalmazni az idézõ végzéseket: »Jelen
  681    I,  1873    |                   bennünket is, kitûzetik ez meg az a nap. Sub clausa: Felek
  682    I,  1873    |                       flanell alá, mondom: ebben az ijesztõ idõben egyszercsak
  683    I,  1873    |                     idõben egyszercsak megszólal az »Ipoly«-ban Gáspár Imre,
  684    I,  1873    |                        gyarló elméikkel. Ki volt az a vakmerõ közülök, aki töklincnek
  685    I,  1873    |                     semmi sem kívánatosabb, mint az ilyen embereket, minõ Gáspár,
  686    I,  1873    |                         minõ Gáspár, kigyomlálni az irodalom kertjébõl, bármiféle
  687    I,  1873    |                          Hát tisztelt Gáspár úr, az bizony meglehet, hogy mi
  688    I,  1873    |                        vagyunk képesek megérteni az ön jeles mûveit... Nem e
  689    I,  1873    |                     jegyzem meg, hogy láttam azt az öt sort, amit Jókai megunva
  690    I,  1873    |                 papírszeletre írt önt érdeklõleg az »Új nemzedék« vajudása alkalmával.
  691    I,  1873    |                        ön azt dicséretnek veszi, az nagyon különös és sajátságos
  692    I,  1873    |                          a harmadik dicsérõ.~Hát az a harmadik dicsérõ pedig
  693    I,  1873    |                     harmadik dicsérõ pedig éppen az az ember, aki önt »irodalmi
  694    I,  1873    |                  harmadik dicsérõ pedig éppen az az ember, aki önt »irodalmi
  695    I,  1873    |                         nevezte el.~Lássa, ilyen az érem »másik oldala.«~Különben
  696    I,  1873    |                         hogy ha más polemizál és az állatországból vesz hasonlatot...
  697    I,  1873    |                     mozgó szerény férgeknek, kik az ön mítoszi nagyságát megérteni
  698    I,  1873    |                      vármegyéket, egyszerre csak az a bolondság történik meg,
  699    I,  1873    |                  történik meg, hogy szaporodnak. Az öreg Bécs fogja magát és
  700    I,  1873    |                            Kriszti Gott, Bruder! Az embert szinte fölveti benne,
  701    I,  1873    |                           Minden magyar ott, még az is, ami német. A fiakkeros
  702    I,  1873    |                        fiakkeros magyarul mondja az embernek a rotunda nyugati
  703    I,  1873    |        galanterie-áruiból; és amerre jársz-kelsz az öt világrész romantikus
  704    I,  1873    |                    ragyogó megvalósulása között, az ezer meg ezer idegen - mind
  705    I,  1873    |                     távolról füledig hangzik »Ez az utca végig sáros« népszerû
  706    I,  1873    |                       tetejébe a lelkednek, hogy az egyiptomi khedive pavillonját
  707    I,  1873    |                        billét nélkül szeralyba.«~Az »Aquarium«-ban nemzeti színû
  708    I,  1873    |                   fõherceg fogata ácsorog, s míg az udvari lakáj magyarul beszélget
  709    I,  1873    |                    annyira találva van, hogy még az ötgaras ára pálinka szaga
  710    I,  1873    |                         száz látogató tolong: ha az ember nem is olvasná el
  711    I,  1873    |                         hogy ez a »Székely ház«.~Az eszterhéj alatt kukorica-
  712    I,  1873    |                       oly költõi dolgok... amint az osztrák szél nagylomhán
  713    I,  1873    |                         egy darab lenne idehozva az édes haza testébõl. Hát
  714    I,  1873    |                          testébõl. Hát még belöl az ismertes mestergerenda a
  715    I,  1873    |                  ülõhelynek, éppen mint odahaza.~Az asztalon kinyitva a hosszúkás
  716    I,  1873    |                         teleírva vagy száz lapja az öt világrészbõl ideszármazott
  717    I,  1873    |                     asszonyom, nincsen olyan ház az egész székelyföldön, min
  718    I,  1873    |                          a szellemi nyeremény és az önbüszkeség, melynek felébredése
  719    I,  1873    |                        vassal meg lehet hódítani az egész világot és még azonfölül
  720    I,  1873    |                        azonfölül is egy darabot.~Az az »egy darab« mi »magunk«
  721    I,  1873    |                     azonfölül is egy darabot.~Az az »egy darab« mi »magunk«
  722    I,  1873    |                        mert éppen a közkiállítás az, hol alábbhagy az ember
  723    I,  1873    |                   közkiállítás az, hol alábbhagy az ember a személyes ambícióval
  724    I,  1873    |                          koronás fõ is megrezzen az emberi ész és tevékenység
  725    I,  1873    |                       Ennél szebb pavillon nincs az egész kiállításon.~Elmerengve
  726    I,  1873    |                   bátyánkat életnagyságban.~...Õ az testestõl-lelkestõl, minden
  727    I,  1873    |                     kalap hátracsúszva fején, és az ismeretes hosszú bajusz,
  728    I,  1873    |                         hajszra« elme­redve, míg az egyik vége a fülét csókolja,
  729    I,  1873    |                     Ebadta németje, hol láthatta az Samu bácsit, hogy úgy csúffá
  730    I,  1873    |                      hagyni testamentomban, hogy az eredetit a másolat mellé
  731    I,  1873    |                        faragtatni, de amennyiben az - mint a hor­dón olvasható
  732    I,  1873    |                   irodának a téli szezonra!?~II. AZ ALVÓ VILÁGTÖRTÉNET~Aki Bécsbe
  733    I,  1873    |                   VILÁGTÖRTÉNET~Aki Bécsbe megy, az természetesen megnézi a »
  734    I,  1873    |                        és szinte meghosszabbodik az ábrázatja a csodálkozástól,
  735    I,  1873    |                          használtatni házukat, s az udvaron almát áruló kofák
  736    I,  1873    |                         Herko Páternek sem, hogy az ő portájára idegen emberfia
  737    I,  1873    |                        Megesnék, ha alszik, hogy az ő udvarán ne lábujjhegyen
  738    I,  1873    |                      Tuhutum urnak vicispán volt az öregapja.~Hát még minő tűzbe
  739    I,  1873    |                       megnézni a családi csézát, az istállóba a lassú haladású
  740    I,  1873    |                     bútorait, mintha azok nem is az övéi volnának, hanem a t.
  741    I,  1873    |                         közönségé.~Tárva állanak az Arsenál, Schatzkammer, Naturalien
  742    I,  1873    |                   betóduló látogatók­nak, mintha az a demokratikus principium
  743    I,  1873    |                  ragyogjon, fénnyel körítjük, de az a fény nekünk világít.~A
  744    I,  1873    |                          mi hiúságunk a gyertya, az ő hiúsága az, hogy a mi
  745    I,  1873    |                          a gyertya, az ő hiúsága az, hogy a mi gyertyánkat tartja. -
  746    I,  1873    |                       azt hiszi, hogy ti vagytok az urai.~A bécsi kapucinusok
  747    I,  1873    |                     pincébe egy barát eresztgeti az embereket a legnagyobb fejedelmi
  748    I,  1873    |                  mécsével sorba a koporsókra.~...Az utolsó fénysugár ez, amit
  749    I,  1873    |                   kölcsönöz - nem a halottak, de az élők kedveért...~Ők is csak
  750    I,  1873    |                             Por, de amely beszél az élőkhöz: »Ne nyúljatok a
  751    I,  1873    |                     alkotmányához: szent örökség az; az isten keze nyugszik
  752    I,  1873    |                 alkotmányához: szent örökség az; az isten keze nyugszik rajta;
  753    I,  1873    |                          holta napjáig örvendett az életnek...~A barát egy kissé
  754    I,  1873    |                       paskumára.~Végre odalépett az utolsó koporsóhoz is.~Egy
  755    I,  1873    |                          szidta Juarez urat, azt az akasztó­fáravaló gyilkost,
  756    I,  1873    |                     kellemetlenség.~- Sapperlot! Az ember sohasem tudhatja eléggé
  757    I,  1873    |                 átallottak őhozzá alkalmazkodni, az »okosabb enged« princípiumnál
  758    I,  1873    |                reverendissime pater már évek óta az igazságot keresi, mégpedig
  759    I,  1873    |                        vagy kétezer naponkint.~- Az szép jövedelem. Csak hatosával
  760    I,  1873    |                      csak van, de meg is érdemli az ember. Az öt ujjamban van
  761    I,  1873    |                         meg is érdemli az ember. Az öt ujjamban van a Weltgeschichte,
  762    I,  1873    |             Weltgeschichte, világi uram.~- Bach! Az ön eleven történelme jobban
  763    I,  1873    |                        Horváth Mihályé nálunk.~- Az úr ugye magyar? - kérdé
  764    I,  1873    |                   megszerettem. - Lesz-e sok bor az idén önöknél? Hej, az csak
  765    I,  1873    |                        bor az idén önöknél? Hej, az csak a jó ország!~- Meghiszem
  766    I,  1873    |                        reverende, hagyja itt ezt az unalmas hivatalt és jöjjön
  767    I,  1873    |                 vármegyénkbe szécsényi barátnak. Az aztán a pompás élet!~A vén
  768    I,  1873    |                       vén barát sóhajtott:~- Hm. Az igaz, hogy itt is pincében
  769    I,  1873    |                          pompás emberem odahaza, az beáll kompanyistának. Úgy
  770    I,  1873    |                    fiskális. Tudományos ember és az is maga csinálja a históriát,
  771    I,  1873    |                           De hát, én istenem, ha az öreg Alfonzo nem lenne,
  772    I,  1873    |                  szolgálna õ néhai felségeiknek. Az öreg Alfonzo nagyon szereti
  773    I,  1873    |                        mutatott jobb kezével egy az ajtó mögött lévõ fülkére,
  774    I,  1873    |                         alakja kandikált.~- Hüm! az okos ember segít az unalom
  775    I,  1873    |                         Hüm! az okos ember segít az unalom ellen. Lássa, világi
  776    I,  1873    |                           Lássa, világi uram, ez az én legkedvesebb jószágom;
  777    I,  1873    |                        ha ennek is nem volna meg az a hibája, hogy »megürül«.
  778    I,  1873    |                     férfiembereknek való látvány az, amit a Speerl 1 fr 20 kr-ért
  779    I,  1873    |            megbotránkozni rajta.~Különben is kap az ilyeneken a világ!~Lám,
  780    I,  1873    |                     olajfestményt függesztett ki az irodájába, azóta »még egyszer
  781    I,  1873    |                         tavalyi évben egy darab, az idén pedig már két darab »
  782    I,  1873    |                   bocsánatot, hogy a frivolságot az õ paraplijuk alatt tálalom
  783    I,  1873    |                           mióta meztelen lábukat az »Ipoly«-ban áztatják.~Innen
  784    I,  1873    |                          ban áztatják.~Innen van az »Ipoly«-ban az a sok piszok.~
  785    I,  1873    |                         Innen van az »Ipoly«-ban az a sok piszok.~Aztán elvégre
  786    I,  1873    |                nõ-kiállítást mellõzni.~Azt hiszi az ember, hogy a paradicsomban
  787    I,  1873    |                        hát egy bál a pokolban... Az angyalarcú démonok ott ugrálnak
  788    I,  1873    |                         tüzes szem reád kacsint, az élvet ígérõ, pirosra festett
  789    I,  1873    |                       hipsche Kerl!~Kikutorászod az egy hatost, s azzal otthagyod
  790    I,  1873    |                         gerlice. Majd megpihensz az ölemben. Szinte dobog szívem
  791    I,  1873    |                     ölemben. Szinte dobog szívem az örömtõl, hogy egy magyart
  792    I,  1873    |                          Isten hozott Bécsbe!~És az embernek olyan nagyon jólesik,
  793    I,  1873    |                türelmetlenkedik a szõke. - Drága az idõ, barátom. Az ember nem
  794    I,  1873    |                           Drága az idõ, barátom. Az ember nem él meg a konverzációból.~-
  795    I,  1873    |                             No, hát akkor vigyen az ördög - dörmög bosszúsan
  796    I,  1873    |                        kacaj a termekben, mintha az egész világ egy megõrült
  797    I,  1873    |                    bûbájával a fülekbe. Mi lehet az?~Többen elhagyják helyüket
  798    I,  1873    |                 elhagyják helyüket és felhangzik az általános jelszó:~- Gehen
  799    I,  1873    |                         maradék suviksszal, amit az anekdota cigánya a kefe
  800    I,  1873    |                          arcképe van függesztve; az utóbbié talán azért, hogy
  801    I,  1873    |                      dualizmusban gyönyörködjék. Az asztaloknál magyar kellnerek
  802    I,  1873    |                       vagyok rá - mondám -, hogy az isten meghagyta élnem azt
  803    I,  1873    |                        isten meghagyta élnem azt az örömet, miszerint a Rákóczi-nótát
  804    I,  1873    |                  lányokat, amelyik valamirevaló, az mind magyar...~- Ezt a dicsõséget -
  805    I,  1873    |                          közé tartozik, melyeket az önök országa nyújt, s melyek
  806    I,  1873    |              dolgoztatnak fel.~VISSZAEMLÉKEZÉSEK AZ OTTHONIAKRA~Boldog Nógrád
  807    I,  1873    |                       megyei kölcsönnel betömték az éhség száját, király õfelségét
  808    I,  1873    |                       alatt a kaszinóban, és még az a félelem sem borzongatja
  809    I,  1873    |                    beszéljünk a nógrádiakról.~...Az ország dolga szépen megírva
  810    I,  1873    |                    mindennap, a kaszinóbelieknek az öreg »Napló«-ban, a körbelieknek
  811    I,  1873    |                       ára kezd leszállni. De még az sem tréfa ám, hogy Deák
  812    I,  1873    |                       egy kis náthája van, annyi az egész, - és most kapnak
  813    I,  1873    |                      iktatót. Akinek hivatalt ád az isten, észt is ad annak
  814    I,  1873    |                        ami pedig a pénzt illeti, az a legkönnyebb; fel kell
  815    I,  1873    |                       hogy inkognitó cikkeket ír az »Ipoly«-ba. No, én nem teszem
  816    I,  1873    |                         teszem fel felõle.~Hanem az mégis jó gondolat a kormánytól,
  817    I,  1873    |                   évnegyedenként meg lehet venni az egész világ tudományát,
  818    I,  1873    |                          múlt hetekben én is azt az attentátumot követtem el
  819    I,  1873    |                     Tudtam ugyan, hogy a könyvet az ördög sem veszi (és magunk
  820    I,  1873    |                     darab elõfizetési felhívást.~Az egyiket elküldtem Lonkaynak,
  821    I,  1873    |                  elbeszélések«, mintha egyenesen az õ hazafiúi keblének gyönyörködtetésére
  822    I,  1873    |                         mikbõl meg lehet tanulni az olcsó borkészítést.«~De
  823    I,  1873    |                      azután kapok három levelet. Az elsõ Lonkay kézírása. Felszólít,
  824    I,  1874    |                 kétségbeesve látja: hogy nemcsak az erszénye üres, hanem a háztartása
  825    I,  1874    |                       napra élhet meg egy ideig. Az országgyűlés, fájdalom,
  826    I,  1874    |                      észrevenni e bajokat, miket az ínséges év még csak nevelt,
  827    I,  1874    |                         és kíváncsiságban tartja az embereket. Kétséges, sikerül-e
  828    I,  1874    |                          a kormányt s határozzon az ország sorsa felett. Kétséges
  829    I,  1874    |                       Kétséges pedig azért, mert az emberek, bár óhajtanák is
  830    I,  1874    |                          jobbat, úgy vannak néha az eseményekkel, mint ahogy
  831    I,  1874    |                        mívelt társalgó előszabja az asztalfeletti regulákban,
  832    I,  1874    |                   asztalfeletti regulákban, hogy az ember csak akkor nyúljon
  833    I,  1874    |                       kezdeményez valamit, akkor az lesz belőle az eredmény,
  834    I,  1874    |                    valamit, akkor az lesz belőle az eredmény, miszerint senki
  835    I,  1874    |                          lehet a mi bajunk, mert az orvos se tud betegén addig
  836    I,  1874    |                          nyelen, azt nem tudjuk; az azonban világos, hogy nem
  837    I,  1874    |                     jóléti) bizottságot, melynek az lesz nagy feladata, hogy
  838    I,  1874    |                      hiába hoznánk be újakat, ha az adózókat nem képesítjük
  839    I,  1874    |                       kútforrása nem egyéb, mint az, hogy az adófizetők nincsenek
  840    I,  1874    |                         nem egyéb, mint az, hogy az adófizetők nincsenek képesítve
  841    I,  1874    |                        egyebet megtett, de erről az egyről egészen megfeledkezett,
  842    I,  1874    |             képviselőházunk is, holott, ha ebben az irányban történik valami
  843    I,  1874    |                 országról országra házalni, mert az adók pontos befizetése megtöltötte
  844    I,  1874    |                          oly állapotokat, melyek az országot felvirágoztatják.~
  845    I,  1874    |                       dohány.~Ezek közül azonban az első ma már nem oly jelentékeny,
  846    I,  1874    |                    korszakában, amennyiben akkor az igaz, dézsmát kellett adni
  847    I,  1874    |                         azonban terem bora több, az igaz, mint akkor volt, midőn
  848    I,  1874    |                         potom áron kell eladnunk az uraságnak vagy bérlőnek,
  849    I,  1874    |                           s így egyetlen vevőnk: az uraság vagy a bérlő önkényileg
  850    I,  1874    |                          boszorkánynyomása pedig az önkényuralomtól örökségképp
  851    I,  1874    |                           mert akkor felbomlanék az egyensúly köztünk s Ausztria
  852    I,  1874    |                 meggyőződést szerezzenek, miképp az egyensúly vagy a kormányzás
  853    I,  1874    |                    dohányt, tehát amellett, hogy az államnak jövedelmez, a közönségre
  854    I,  1874    |                     kerülhetett ki, mely tisztán az ország tönkrejuttatását
  855    I,  1874    |                        lévén, hogyan kívánhassuk az adózótól adójának pontos
  856    I,  1874    |                        orvoslatra, ezt pedig nem az ide-oda kapkodás által érhetjük
  857    I,  1874    |                        oly lendületet nyer, mely az azzal foglalkozókat nemcsak
  858    I,  1874    |                       gyökeres orvoslás terén, s az áldás nem fog elmaradni.~
  859    I,  1874    |            összeilleszthető meggyőződésével, hát az találna a hírlapokban pártelfogultságból
  860    I,  1874    |                      holnap«.~Pedig hát egyszerű az egész pártállás, csak őszintén
  861    I,  1874    |                       tanult semmit, még most is az ábrándoknak élvén »kancsal
  862    I,  1874    |                         koporsója a Ghiczy-párt: az égtől elvált, a föld nem
  863    I,  1874    |                          hova fog kilyukadni, ez az, ami most foglalkoztatja
  864    I,  1874    |                          ami most foglalkoztatja az egyeseket úgy, mint az összes
  865    I,  1874    |            foglalkoztatja az egyeseket úgy, mint az összes pártokat.~Pedig nem
  866    I,  1874    |                       által alkotott alapon - ez az ő programja röviden.~És
  867    I,  1874    |                        kereskedelmünk pang, s ez az örökös pártvajudás még azonfelül
  868    I,  1874    |                         jövõt zár el elõlünk. Ez az egyetlen eszköz az összetartás.~
  869    I,  1874    |                   elõlünk. Ez az egyetlen eszköz az összetartás.~Ösmerjük el
  870    I,  1874    |                          elõtt azon tért, melyen az igazi demokrácia a - munka
  871    I,  1874    |                          egyesek jóléte hatalmat az államoknak.~Tehát teremteni
  872    I,  1874    |                   kétszer nagyobb, vagy legalább az úgynevezett Deák-párthoz
  873    I,  1874    |            Állam-kormányunk, mint nagybirtokos s az egész magyar korona területének
  874    I,  1874    |                közgazdasági szaklapban olvassuk, az összes állami földbirtokok
  875    I,  1874    |                          így menne a gazdálkodás az egész ország területén,
  876    I,  1874    |                        gazdálkodásnak? Ugyancsak az említett lap szerint a hivatalnokok
  877    I,  1874    |             semmittevésben gyönyörüket találók s az élõsdiek rendszere. Csekély
  878    I,  1874    |                    rendszere. Csekély kivétellel az összes államjavak bérbe
  879    I,  1874    |                        államjavak bérbe advák, s az állam mégis egész seregét
  880    I,  1874    |                         semmiféle jóakarat, mert az örvény nem egyéb, mint az
  881    I,  1874    |                        az örvény nem egyéb, mint az állambukás, s ami ezzel
  882    I,  1874    |                     állambukás, s ami ezzel jár: az állam hitelének teljes tönkretétele.~
  883    I,  1874    |                     gazdálkodás a bányákban, hol az 1872. évben a veszteség
  884    I,  1874    |                          összege 848 000 forint. Az állami vasgyárak vesztesége
  885    I,  1874    |                         434 199 forintot nyel el az 1872. évben.~A pénzverésbõl
  886    I,  1874    |                        gyökeres orvoslás végett.~Az elmérgesült sebet, ha másképp
  887    I,  1874    |                      számmal megjelent tagok; de az eredmény éppen semmi. A
  888    I,  1874    |                     tárgyalásához. Természetesen az lett a határozat, hogy az
  889    I,  1874    |                        az lett a határozat, hogy az országgyûlés kebelébõl választott
  890    I,  1874    |               bizottságot, mely összehasonlítván az állam jövedelmét annak elkerülhetetlen
  891    I,  1874    |                         fenekkanyarításnak, mert az idõ drága és ki gyorsan
  892    I,  1874    |                       óhajtják minél szélesebbre az önkormányzatot, melyet az
  893    I,  1874    |                        az önkormányzatot, melyet az elmúlt hét év alatt õk igyekeztek
  894    I,  1874    |                       nem a centralizáció, hanem az, hogy nincs annyi jövedelmünk,
  895    I,  1874    |                   szerint tehát a 21-ek teendõje az lenne, kimutatni: hol és
  896    I,  1874    |                          szóba sem jöhet, miután az adó már most is olyan nagy,
  897    I,  1874    |                   legalább igazságosan felosztja az adót, leveszi azok válláról
  898    I,  1874    |                   mintegy két millió hold, eddig az adó alól kimaradt földterület
  899    I,  1874    |                          jövedelmével szaporítja az állam egyenes jövedelmét.~
  900    I,  1874    |                        pedig önmaguk igazgassák, az éppen olyan lehetetlen,
  901    I,  1874    |                         hatáskörrel bírtak, hogy az egész országot nem lehetett
  902    I,  1874    |                          valóságos botrány lenne az ország igazgatásáért is
  903    I,  1874    |                         a középút.~Kiszélesíteni az önkormányzati jogot, hadd
  904    I,  1874    |                  határozza meg a miniszter, vagy az általa kinevezett közegek.~
  905    I,  1874    |                           hogy a most egy ember (az alispán) kezében összpontosított
  906    I,  1874    |                         gyökeresen átváltoztatná az egész megyei institúciót,
  907    I,  1874    |                          és a nagyközönség, maga az országgyûlés feszült izgalommal
  908    I,  1874    |                pártéletünk konfuziózus, minthogy az egész országgyûlés mint
  909    I,  1874    |                         hogy nem tud, nem tudhat az igényekhez megfelelõen kormányozni,
  910    I,  1874    |                         megfelelõen kormányozni, az nagyon természetes. E nagy
  911    I,  1874    |                      csak elõleg, mely a jövõben az ország javára bõven kamatozhat,
  912    I,  1874    |                          nem tartó hazug ember - az ország nemcsak belül, de
  913    I,  1874    |         Szlávy-minisztérium lépésével érte volna az országot - mert gondolják
  914    I,  1874    |                          mert gondolják meg azok az urak, kik a miniszterek
  915    I,  1874    |                       milyen kártyán veszett el?~Az bizony nagyon vastag lenézés
  916    I,  1874    |         miniszterválságról keringõ hírek, melyek az olvasóközönséget napok óta
  917    I,  1874    |                      akar. A kormányférfiak, kik az országgyûlési többségnek
  918    I,  1874    |                      koalíció párthívei, kik ti. az összes pártárnyalatok vezérférfiaiból (
  919    I,  1874    |                          által hiszik meggátolni az országgyûlés feloszla­tásának
  920    I,  1874    |                kiszámíthatatlan bajokba döntötte az államot, s okvetlenül gyökeres
  921    I,  1874    |                         nem lehet, minthogy csak az segíthet a bajon, ki annak
  922    I,  1874    |              pártforrongások megérlelték nemcsak az új honboldogító irány embereit,
  923    I,  1874    |                       irány embereit, hanem maga az irány is már tisztázva van,
  924    I,  1874    |                       esetben mégis alighanem ez az egyedüli eszköz, mellyel
  925    I,  1874    |                    veleszületett önfejûségen még az apróbb dolgokban is, sokáig
  926    I,  1874    |                          úgy sem, ha a koalíciót az úgynevezett »vacsorapárt«1
  927    I,  1874    |                       már ki is szemelte magának az új minisztereket, a porosz
  928    I,  1874    |                         újra utazni fog, mihelyt az ügyeket itthon némileg rendbe
  929    I,  1874    |                    némileg rendbe hozza. Ezúttal az olasz királynak, Viktor
  930    I,  1874    |                        fel ezen útja által, mint az európai béke apostola, kinek
  931    I,  1874    |                     európai béke apostola, kinek az egész emberiség hálával
  932    I,  1874    |                  ingadozást, mellyel a birodalom az ultramontanizmus- és a nemzetközi
  933    I,  1874    |                         hazafiúságot tanúsít. Ez az elsõ eset, hogy elõleges
  934    I,  1874    |                          mint a »Pesti Napló« és az »Ung. Corr.«, bizonyosnak
  935    I,  1874    |                        lehet jövõt jósolni, mert az ellenzéki padokon is sok
  936    I,  1874    |                         s siethetnénk megragadni az alkalmat, felejteni némi
  937    I,  1874    |                         nyújtani egymásnak, hogy az összefogott kezek egy erõs
  938    I,  1874    |                          Még fel sem száradt jól az a tinta, mellyel a 75 milliós
  939    I,  1874    |                      csak júniusig képes fedezni az állam napi kiadásait.~11.
  940    I,  1874    |                     Szlávy miniszterelnök beadta az összes minisztérium lemondását,
  941    I,  1874    |                  elfogadni, míg népe kívánalmait az új minisztérium alkotásával
  942    I,  1874    |                     szemben meg nem hallgatja. S az történt, ami még soha eddig,
  943    I,  1874    |                     magához híván 9-ére Sennyeyt az ókonzervatívok, Ghyczit
  944    I,  1874    |                  audencián õfelségét ismertessék az ország bajával s az orvossággal,
  945    I,  1874    |                  ismertessék az ország bajával s az orvossággal, mellyel kigyógyítni
  946    I,  1874    |                   mellyel kigyógyítni reménylik.~Az uralkodó, ki mindnyájunk
  947    I,  1874    |                      helyett gondolkozik és érez az ország sorsáról: még ezzel
  948    I,  1874    |                   Ferencet is meglátogatta, hogy az õ mindig bölcs véleményét
  949    I,  1874    |                      elbúcsúzott tõle s kilépett az ajtón, meghatottság festekezett
  950    I,  1874    |                          szinte bevonni kívánják az új kabinetbe, mégpedig a
  951    I,  1874    |                        mi a köteles­ségök, midõn az egyikrõl beszélnek a másiknak,
  952    I,  1874    |                          s önzésbõl megrövidítik az egyiket, vétkeznek a másik
  953    I,  1874    |                        20.~BUDAPEST, MÁRCIUS 20.~Az alább közlöttekbõl láthatja
  954    I,  1874    |                      alább közlöttekbõl láthatja az olvasó az alkudozások menetét
  955    I,  1874    |                  közlöttekbõl láthatja az olvasó az alkudozások menetét az ide-oda
  956    I,  1874    |                    olvasó az alkudozások menetét az ide-oda kapkodás szomorú
  957    I,  1874    |                     Lónyay grófnak van-e igazunk az alapra nézve; ezúttal csak
  958    I,  1874    |                     kínálta meg miniszterséggel. Az is tagadó választ adott
  959    I,  1874    |                 miniszterelnök újra benyúj­totta az összes minisztérium lemondását,
  960    I,  1874    |                      Amit már hinni sem mertünk, az történt meg, midõn Ghyczy
  961    I,  1874    |                    ügyekben, elõre kijelenté úgy az uralkodónak, mint a nemzetnek,
  962    I,  1874    |                    pénzügyi dolgokért, nem pedig az összes minisztérium tetteiért
  963    I,  1874    |                       mondott le, hanem belátván az idõk ránk nehezedõ súlyos
  964    I,  1874    |                        támogassa; mert igaza van az új miniszterelnöknek, hogy
  965    I,  1874    |                         jó pénzügyet teremtetni, az kérdés, mely ütközhetik
  966    I,  1874    |                    ígérnek; de ha nem sikerül is az óriási feladat, mely a nemzet
  967    I,  1874    |                 fillérnek hovafordítását, szóval az egész helyzetet, nem fog
  968    I,  1874    |                          mint azt elõdei tették: az pénzügyi politikája az igazság
  969    I,  1874    |                           az pénzügyi politikája az igazság és õszinteség politikája
  970    I,  1874    |                vesztettük benne, csak örülhetünk az olyan veszteségnek, mely
  971    I,  1874    |                    miniszterek pedig hozzáfogtak az új munkához, s a kohóban
  972    I,  1874    |                         hírlapok is visszatértek az üres szalmacséplés unalmas
  973    I,  1874    |                       lendít, legalább egyelõre, az eseményeken. Nemsokára azonban
  974    I,  1874    |                       Nemsokára azonban beállnak az eseménydúsabb napok, ti.
  975    I,  1874    |                          szegény emberek vagyunk az idén.~ ~A BÉKEBÍRÁKRÓL~A
  976    I,  1874    |                       tétele. Legfontosabb, mert az igazságszolgáltatás azon
  977    I,  1874    |            igazságszolgáltatás azon kapocs, mely az államot összetartja, s mely
  978    I,  1874    |                      államot összetartja, s mely az állampolgár lételét, vagyonát
  979    I,  1874    |                        jól veszi ki magát, hanem az életben nem válik be; két
  980    I,  1874    |                        annál kevésbé, mert néhol az országban egész környékeken
  981    I,  1874    |                     olyatén elintézésében, minõt az igazság géniusza követel,
  982    I,  1874    |                     követel, s minõ elintézésben az állam, ki igazságszolgáltatási
  983    I,  1874    |                      állapot fokozataihoz képest az összeg nominális értéke
  984    I,  1874    |                          30 ftos ügye, s ezeknek az képviseli vagyonuk jelentékeny
  985    I,  1874    |                      bizottság javaslata szerint az ahhoz nem értõ békebíró
  986    I,  1874    |                      népünk természetében megvan az a rossz oldal, hogy bele
  987    I,  1874    |                       nagyobb jelentõségre, mint az eddigi községi bíráskodás,
  988    I,  1874    |              életrevalóbb eszméje a bizottságnak az, hogy a közigazgatási járási
  989    I,  1874    |                        volna minden tekintetben, az: az ügymenet egyszerûsítése,
  990    I,  1874    |                          minden tekintetben, az: az ügymenet egyszerûsítése,
  991    I,  1874    |                  politika mezeje megint üres. Ha az igazat meg kell vallani,
  992    I,  1874    |                       hét óta semmi sem történt. Az ünnepeket mindenki, tehát
  993    I,  1874    |                    ünnepeket mindenki, tehát még az államférfiak is arra használták,
  994    I,  1874    |                         nagyobb munkálaton, mely az összeülendõ ország­gyûlés
  995    I,  1874    |                          Fiumében, Trefort pedig az iskolák tanulmányozása céljából
  996    I,  1874    |                 feleletül.~A lapok, jóllehet sem az egyiknek, sem a másiknak
  997    I,  1874    |                    odamon­dogatott a pápának. Mi az ellenkezõt gondoljuk s azt
  998    I,  1874    |                          Nem vagyunk barátai sem az olyan politikának, mely
  999    I,  1874    |                         A külügyminiszternek nem az a kötelessége, amint sokan
 1000    I,  1874    |                    szabadelvûséget ráerõszakolja az állampolgárokra; hanem csak