bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

11001    I,  1879    |                     háttérbe szorított Bakay (az az õ bajuk). Irígylik állását
11002    I,  1879    |                      vette (de elszólta magát!), az önök lapjából, melynek azért
11003    I,  1879    |                         sz. október 16.~A SPICLI~Az is van már. Ilyen is termett
11004    I,  1879    |                      szemei úgy csillognak, mint az ezüst lemez, valahányszor
11005    I,  1879    |                      egy-egy ajtó nyílik.~Õ érzi az ajtónyíláson átszivárgó
11006    I,  1879    |                       átszivárgó dicsfényt, mely az excellenciás úrtól ered,
11007    I,  1879    |                         úrtól ered, sõt melegíti az a fény. Melegíti, s mégis
11008    I,  1879    |                    befúródik. Legelõször kitudja az apró emberek gyöngéit, s
11009    I,  1879    |                         apró emberek gyöngéit, s az apró emberek útján gyakorol
11010    I,  1879    |                       ember is semmi egyéb, mint az apró emberek rabja. Ezt
11011    I,  1879    |                       igen jól tudja a spicli, s az apróbb emberek szolgája
11012    I,  1879    |                     veszi ki szájából a szivart.~Az utcán örök mosolyt hord
11013    I,  1879    |                        patika elõtt szeret, mint az egér az asztag tájékán.~
11014    I,  1879    |                       elõtt szeret, mint az egér az asztag tájékán.~Keze mindig
11015    I,  1879    |                    mellénye gombjain kotorász, s az egyik füle gyapottal van
11016    I,  1879    |                         van betömve, nehogy amit az egyiken hallott, a másikon
11017    I,  1879    |                         gyors léptekkel suhan el az emberek között, s elefántcsont
11018    I,  1879    |                  osztáskor.~234. sz. október 17.~AZ ELLENZÉK SZAPORODÁSA~I.
11019    I,  1879    |                         maguknak egy jó napot. S az õ jó napjuk az, ha a nagy
11020    I,  1879    |                          napot. S az õ jó napjuk az, ha a nagy úr köztük van,
11021    I,  1879    |                          bennfentes.~Föltálalták az arisztokratikus birkahúst
11022    I,  1879    |                          a homlokára ült ki, hol az erein nyargalt keresztül.~
11023    I,  1879    |                    toasztját meg nem hallgatták, az õ okos, szép toasztját,
11024    I,  1879    |                          õ okos, szép toasztját, az már valami rettenetes.~Azt
11025    I,  1879    |                      természetû vendégét kihítta az udvarra, körülnézett nagy
11026    I,  1879    |                  szabadság.~II. A kulacs~Ez volt az egyik esemény. A másik esemény
11027    I,  1879    |                        is indigenának nyilvánítá az alkotmányos jószágot.~Akkor
11028    I,  1879    |                          a kegyelmes úr csak azt az egyet kötöm ki, hogy anyabirkából
11029    I,  1879    |                          kormánypárti sajtó védi az ellenzéki sajtó ellenében,
11030    I,  1879    |                         uram! Coriolán így tett, az igaz, hanem Coriolán nem
11031    I,  1879    |                         kemény, nagyon éles volt az acéla.~És valamiképpen Coriolánt,
11032    I,  1879    |                      kijátszani Bakay Ferdinánd, az immoralitás logikai következményei
11033    I,  1879    |                    epizódot, melyet addig csupán az õ szájából hallhattak nehányan
11034    I,  1879    |                igénytelen. De mivel Bakay úr ért az anyagok tetszés szerinti
11035    I,  1879    |                       orral ült a Hétválasztónál az étterembeli asztalnál. Bizonyosan
11036    I,  1879    |                Bizonyosan azért volt ma vörösebb az orra, mert ma mint republikánusnak
11037    I,  1879    |                 ösztönszerû idegenkedés fogta el az embereket. Komor homály
11038    I,  1879    |                         akinek a szeme rátévedt, az hirtelen lesütötte azokat
11039    I,  1879    |                    ségbõl, hogy ne okozzon neki, az eltévelyedettnek, zavart
11040    I,  1879    |                         mialatt derék vendégeink az ország szomorú tönkremenetelérõl
11041    I,  1879    |                         De hogyisne menne tönkre az olyan könnyelmû állam, mely
11042    I,  1879    |                       mint ön.~*~Ekképp esett ez az eset.~Eltávoztunk a marasztalások
11043    I,  1879    |                          zúgó szélvész megáll... az ég villáma megszelidül,
11044    I,  1879    |                    napszekerén amint tova hajtat az égen, magát attilájuk gombjának
11045    I,  1879    |                       valóban õk is hasonlítanak az istenekhez, hogy sehol sem
11046    I,  1879    |                    eleven szegedi rendõrt.~Hanem az az egy is részeg volt. Aztán
11047    I,  1879    |                        szegedi rendõrt.~Hanem az az egy is részeg volt. Aztán
11048    I,  1879    |                        egy is részeg volt. Aztán az az ismerõsöm sem egészen
11049    I,  1879    |                         is részeg volt. Aztán az az ismerõsöm sem egészen szavahihetõ
11050    I,  1879    |                   regényében azt mondja, hogy ez az a város, amelyben nincs
11051    I,  1879    |                    igazította azt ki:~Hja öcsém! Az én úgy értettem, hogy itt
11052    I,  1879    |                        Olasz brigantik vadásznak az emberekre esténkint a legnépesebb
11053    I,  1879    |                          úgy lopták le egy éjjel az inget a Keméndy bácsi kapujában,
11054    I,  1879    |                          egy rendõrrel meg pláne az esett meg, hogy amint a
11055    I,  1879    |                 elálmosodék, s ezt fölhasználván az illetõ tolvaj, hirtelen
11056    I,  1879    |                          És ha rendõrök volnának az olasz brigantik nem mernének
11057    I,  1879    |                   mernének esténként a fõutcákon az emberekre lövöldözni. Napnál
11058    I,  1879    |                       létezni.~Emellett szól még az a körülmény is, hogy létezésöknek
11059    I,  1879    |                       Quixotte. Szegény emberek! Az egyik minden lépten-nyomon
11060    I,  1879    |                          ejti ki. Kék mondur van az embereken, azt lehetne hinni,
11061    I,  1879    |                           százesztendõ öregapám?~Az agg apó kivicsorítja ilyenkor
11062    I,  1879    |                    mindennek Taschler fõkapitány az oka.~Amilyen zseniális ember,
11063    I,  1879    |                          csak õtõle telhetett ki az az idea, hogy a szegedi
11064    I,  1879    |                       csak õtõle telhetett ki az az idea, hogy a szegedi nyalka
11065    I,  1879    |                          tehetetlen elagottak, s az ördög sem gondolná, hogy
11066    I,  1879    |                    valami, s ami õvele történik, az mind nagy politika.~Képzeljen
11067    I,  1879    |                       mitológiai mérõ-serpenyõt, az egyik serpenyõben Tisza
11068    I,  1879    |                       neki, miért nem vett részt az adóügyi javaslatok szavazásánál,
11069    I,  1879    |                    javaslatok szavazásánál, ahol az ellenzék távolmaradása biztosította
11070    I,  1879    |                    igennel szavaz én nemmel. Egy az egybõl, nem marad semmi.
11071    I,  1879    |                      keressen õ most Budapesten, az õ ereje idelenn van.~E magas
11072    I,  1879    |                         aki a biblia nyomán örül az örvende­zõkkel és siránkozik
11073    I,  1879    |                  sírókkal.~Így hozza ezt magával az illedelem és a keresztényi
11074    I,  1879    |                        hogy Bakay úr fölszította az elégedetlenséget, s oda
11075    I,  1879    |                    lakosság nyújtson be petíciót az országgyûléshez, a behozatali
11076    I,  1879    |                   megszünteti õ azokat ott, mert az õ ereje odafönn van.~Midõn
11077    I,  1879    |                         járul, letevén szivarját az elõszobában, nyugodt önérzettel
11078    I,  1879    |                        nyugodt önérzettel tekint az excellenciás szemekbe mintha
11079    I,  1879    |                 legszellemesebb francia vígjáték az újabb kor termékei közt.~
11080    I,  1879    |                          ballábbal kell megtenni az elsõ lépést a szezon felé,
11081    I,  1879    |                           Szikra« meséje röviden az, hogy egy fiatal ember,
11082    I,  1879    |                         kinek saját akarata volt az, hogy az õ közremûködése
11083    I,  1879    |                      saját akarata volt az, hogy az õ közremûködése mellett
11084    I,  1879    |                   játszom, mindig számíthat rám. Az útiköltség megtérítése mellett
11085    I,  1879    |                         is mindent elkövetendek. Az én hálám és szeretetem nem
11086    I,  1879    |                         énekes hiányzott, de már az is akadt: mégpedig karmesternek
11087    I,  1879    |                  tapintatául, hogy maga hagy föl az elõadásokkal, midõn a várost
11088    I,  1879    |                        Budapesten is betiltották az elõadást a végveszély idején
11089    I,  1879    |                     betiltotta a belügyminiszter az ország pénzén fennálló Nemzeti
11090    I,  1879    |                     elvonni csak akkor lehet, ha az eszközök, amelyekkel ezt
11091    I,  1879    |                        napon (március 4-én) volt az utolsó elõadás, s azután
11092    I,  1879    |                          azután jött a sötétség. Az »özönvíz«.~A halottak visszajöttek,
11093    I,  1879    |                        annyi kacaj csengett csak az imént is, szomorú menedékhellyé
11094    I,  1879    |                   özönvízi bárka, meg volt benne az a garancia, hogy össze nem
11095    I,  1879    |                          hitte volna akkor, hogy az Úrnak ebben az esztendõjében
11096    I,  1879    |                       akkor, hogy az Úrnak ebben az esztendõjében itt még színielõadás
11097    I,  1879    |                      vidám népe!~Festett nyomort az igazi nyomornak, festett
11098    I,  1879    |                      nyomornak, festett örömöket az örömtelenségnek!~Kínos lesz
11099    I,  1879    |                  színpadon... még a toalettje is az. A tegnapi fehér ruha.~Milyen
11100    I,  1879    |                         abban a páholyban hol ma az a szép rózsaszín ruhás asszony
11101    I,  1879    |                             Semmi sem igaz. Mese az csak! Nem jó rágondolni
11102    I,  1879    |                       méltánylatául...~Nem lehet az, hogy itt tenger lett volna;
11103    I,  1879    |                         virágok?~Vagy hogy talán az a rege ismétlõdik, hogy
11104    I,  1879    |                         társulatát, mert ez csak az esetben történhetik, ha
11105    I,  1879    |                        operettet is elõadat. Így az énekes személyzetrõl még
11106    I,  1879    |                         Prielle Kornéliát ki még az éjjel visszatér Budapestre
11107    I,  1879    |                       város színe-java volt ott. Az elõkelõ világ közül ott
11108    I,  1879    |                         Aradinak ugyancsak kijut az »igazgatói keservekbõl«
11109    I,  1879    |                          hivatalnokai elõállanak az õ uruk hatalmával, s annak
11110    I,  1879    |                     hanem úgy áll közöttük, mint az itatós papíros, amelynek
11111    I,  1879    |             contracarírozni, hogy megváltoztatja az ezredévek óta fönnálló számítást,
11112    I,  1879    |                    fönnálló számítást, s ezentúl az 1 után a 3, majd az 5, 7,
11113    I,  1879    |                      ezentúl az 1 után a 3, majd az 5, 7, 9, 11 fog következni.~*~
11114    I,  1879    |                         hogy Oroszországban van.~Az orrok úgy a földszinten,
11115    I,  1879    |                       EGY HUSZÁR KÁPLÁR BÉCSBEN«~Az »Egy huszár káplár Bécsben«
11116    I,  1879    |                     CORNEVILLE-I HARANGOK«~Nincs az a rossz könyv, amelyikbõl
11117    I,  1879    |                      tanulni valami jót, s nincs az a rossz színész, aki ne
11118    I,  1879    |                         általa.~Többé kevésbé ez az intenció vezet e néhány
11119    I,  1879    |                 színpadokon ami valakinek illik, az annak a valakinek szabad
11120    I,  1879    |                      behúnyni azt a szemét, mely az esztétika szabályait nézi.~
11121    I,  1879    |                       asszonynál ki lehet emelni az, hogy szerepét jól fogta
11122    I,  1879    |                    akvizíciónak lehet mondani.~*~Az est sikerét, s a siker mérlegének
11123    I,  1879    |                         két elõadás volt. Sebõk (az új népszínmûénekes) nem
11124    I,  1879    |                     lehetett.~*~Miután leginkább az új színészekrõl kívántam
11125    I,  1879    |                         a zsebkendõjét.~Mindjárt az elsõ fölvonásban meggyilkolnak
11126    I,  1879    |                         sem sokat vesztett, mert az ötödik fölvonásig úgyis
11127    I,  1879    |                        sokkal tökéletesebb, akár az építkezési szabályoknál,
11128    I,  1879    |                         elég nagy közönség nézte az »Egy katona történeté«-t,
11129    I,  1879    |                          és grófok sem átallanak az enyimnél rosszabb kabátokban
11130    I,  1879    |                       nem akarná viselni, legyen az ön ruhatárában, de csak
11131    I,  1879    |                       rendszer.~Hogy Aradi úr és az osztrák-magyar monarchia
11132    I,  1879    |                          ámbár éppen a Monarchia az, mely valahányszor államadósságairól
11133    I,  1879    |                államadósságairól van szó, mindig az operettbõl idézi:~Had’ szóljanak,
11134    I,  1879    |                          Budapesten-ben, játszik az »Egy katona történeté«-ben,
11135    I,  1879    |                          sem engedtek!~Ám vonják az igát a középszerûek, kikben
11136    I,  1879    |                   kalapot s el kell takarni vele az önérdeket.~*~III. Nyájaskodások.~
11137    I,  1879    |                         és neje jubileumára írt.~Az efféle darabok mindég imelygõsek
11138    I,  1879    |                       operából.~Tudniillik ebben az operában korcsolyáznak,
11139    I,  1879    |                    meglett nõvérét leesni látta. Az Emmyke elesett.~- Ne busulj
11140    I,  1879    |                      nagyon mélyen van alárejtve az él; aki megtalálja, megérdemli
11141    I,  1879    |                   nyomtatásból: éntõlem.~Bár nem az én érdemem... Sem nem én
11142    I,  1879    |                       Itt honvédtisztek vezették az osztrák bakákat, s a bánáti
11143    I,  1879    |                  közönség, mert a darab tele van az úgynevezett »Kapitale Dummheit«-
11144    I,  1879    |                     tisztességesen helyét állta.~Az ál Seldenek (Makó) túlzott,
11145    I,  1879    |                      dicséretesen mûködtek közre az est sikerében.~Aki azonban
11146    I,  1879    |                          Szigethit látta valaha, az sohasem fog többé Bodroghyval
11147    I,  1879    |                      Fölségesen, mert ez a darab az, amelyik folytonosan üldöz
11148    I,  1879    |                  népszinmûben szerzett babérjait az operettekben hullajtgatni
11149    I,  1879    |                           mert a színészetnél is az áll, hogy aki az elsõ gombot
11150    I,  1879    |                 színészetnél is az áll, hogy aki az elsõ gombot rosszul gombolja
11151    I,  1879    |                      tûrhetõek voltak, különösen az utóbbi játéka folytonos
11152    I,  1879    |                   túlmenve a játék ízléstelenné, az élénkség és elevenség ugrándozássá
11153    I,  1879    |                       RÉSZ, 7-IK VERS~Szól pedig az ekképpen: »Mindazok pedig
11154    I,  1879    |                         Mi hagyjuk rá:~»Igen, ön az asszonyom!«~*~Nem minden
11155    I,  1879    |                        igaz. Peterdinében megvan az anyag arra nézve, hogy jól
11156    I,  1879    |                        vagy nincs elég erõ benne az anyag fölött uralkodni,
11157    I,  1879    |                      Rónaszéky pompásan játszott az elsõ fölvonásban. Igazi
11158    I,  1879    |                    tehetsége, e ritkább tulajdon az, melyet mi is dicsérettel
11159    I,  1879    |                         mintának meglássák elõbb az általuk elõadandó darabot.~*~
11160    I,  1879    |                     vágta.~Amiért aztán a király az ellene kiadott elfogatási
11161    I,  1879    |                  körülbelül úgy járt, mint mikor az embert a vasút egy-két stációval
11162    I,  1879    |              visszataszítón ügyetlenek.~De midõn az elsorolt hölgyeket és urakat
11163    I,  1879    |                          színészekrõl szólottam.~Az énekesekrõl nulla mentio
11164    I,  1879    |                           hogy pompásan sikerült az elõadás, mert egészen élvezhetõ
11165    I,  1879    |                legszigorúbb kritikának is.~Egyik az, hogy menyasszonynak rosszul
11166    I,  1879    |                    annyira jókedvében teremtette az isten, hogy csak mosolya
11167    I,  1879    |                        aztán még unalmasabb.~Sír az, ha sírni kell, sír, ha
11168    I,  1879    |                         semmi sem történik vele. Az örök siralom megtestesülése.~
11169    I,  1879    |                       Araditól igen szép, dacára az új költséges díszleteknek,
11170    I,  1879    |                       Archiduc Rónaszékyné lesz. Az érdekes újdonság nagyban
11171    I,  1879    |                          a szép »Kötény-dal« meg az »atévja«-dal.~
11172    I,  1879    |                        kerülget, felhõk borítják az eget máris. »Magunk« kezdjük
11173    I,  1879    |                         tiszteletben részesüljön az a nagy hatalom, mely elõtt
11174    I,  1879    |                          hasonlóra várhat tõlünk az a fórum, melyet fölibünk
11175    I,  1879    |                        mindkét részen, mondja ki az egyik, mit kíván a másiktól,
11176    I,  1879    |                         jól viseli magát”, hogy »az önkormányzat fölfüggesztésére
11177    I,  1879    |                        bízni látszanak még abban az egyben, amink megmaradott,
11178    I,  1879    |                       egyszerû rendelkezéseit. S az elsõ esetben, mikor a város
11179    I,  1879    |                       aminõk körül ez alkalommal az egész kérdés forog. Csak
11180    I,  1879    |                           kik elõre tudják, hogy az egyedül rendelkezõ hatalom
11181    I,  1879    |                          idõznek, s szövik odább az ismeretséget a szõke Tiszával.
11182    I,  1879    |                      kiszámítani.~A megmaradt és az épülõ Szeged sorsának biztosítása
11183    I,  1879    |                     sikeresen megoldassék, ahhoz az egész Tiszavölgyét biztosítani
11184    I,  1879    |                      elemeit.~Mennyiben várhatja az ország a külföldi szakértõktõl
11185    I,  1879    |                        keresztül vezetendi õket.~Az elsõ szemle csak arra szolgálhat,
11186    I,  1879    |                         szabályozását úgyszólván az otthon, saját hazájukban
11187    I,  1879    |                      lehet.~Ez igen természetes. Az olasz vízszabályozásnak
11188    I,  1879    |                    azonban még eredetükben, fönn az Alpesek közt megtisztulnak
11189    I,  1879    |                           amelynek egyéb mozgása az apálynál és dagálynál nincsen.
11190    I,  1879    |                        eddig szükség nem volt, s az egész szabályozási tudomány
11191    I,  1879    |                    eltérõk, s ha szükségét érzik az alapos tanulmányozásnak,
11192    I,  1879    |                          bárha megfogadták volna az intézõk, ami által Szeged
11193    I,  1879    |               tanácsairól, mint ama híres hódító az alexandriai könyvtárról.~
11194    I,  1879    |                    alexandriai könyvtárról.~Vagy az áll a könyvekben, ami a
11195    I,  1879    |               eredményeket elõidézni Szegedre és az általános vízszabályozásokra
11196    I,  1879    |                       csak ha biztosítva vagyunk az ellen, hogy a Tisza árvize
11197    I,  1879    |                      érdemes ezen földbe lerakni az új Szeged alapkövét. Az
11198    I,  1879    |                          az új Szeged alapkövét. Az nem kétes, hogy vajon egyáltalában
11199    I,  1879    |                       vajon egyáltalában lehet-e az elöntés ellen biztosítani
11200    I,  1879    |                  biztosítani városunkat, mert ha az kétes volna, úgy Szeged
11201    I,  1879    |                        harcon kívül nem kell még az elemekkel is küzdenie.~Szeged
11202    I,  1879    |                       nem a rendszer, hanem csak az önérdek, vétkes könnyelmûség,
11203    I,  1879    |                       vezérelt kivitel által lõn az ránk nézve végzetessé.~Ámde
11204    I,  1879    |                       nyilvánítását.~De nem elég az, hogy a külföldi szakértõk
11205    I,  1879    |                     Magyarországnak senki. És ha az északi Olasz­országnak majdnem
11206    I,  1879    |                        múlva hozzá lehetne fogni az új védtöltések építéséhez,
11207    I,  1879    |                 percsórai társulat föloszlatása, az új öblözeti társulat megalakulása
11208    I,  1879    |                 megalakulása nincs kimondva, sõt az ügy még egész kezdetleges
11209    I,  1879    |                stádiumban van.~Nem Szeged városa az, amelyet ezen mulasztás
11210    I,  1879    |                    föloszlott. Határoztassék meg az új védvonal, és foganatosíttassék
11211    I,  1879    |                   védvonal, és foganatosíttassék az minden rendelkezésre álló
11212    I,  1879    |                        bel- és külterületnek még az idén való körültöltésére.
11213    I,  1879    |                          választ: mert meglazult az eddig oly szoros barátság
11214    I,  1879    |                           s e politika eredménye az, hogy most AusztriaMagyarország
11215    I,  1879    |                 félhivatalosak, kik bírtok azzal az adománnyal, hogy mindent
11216    I,  1879    |                   frázisaitokat csaknem hajlandó az ember elhinni, hogy az mind
11217    I,  1879    |                  hajlandó az ember elhinni, hogy az mind valóban úgy van, hogy
11218    I,  1879    |                  irányult volna, hogy a barátság az egyaránt félelmes két szomszéd
11219    I,  1879    |                        És mégis kétségtelen tény az, hogy a két szomszédos nemzetet
11220    I,  1879    |                         nem fûzi egymáshoz többé az a szoros barátság, mely
11221    I,  1879    |                     félben van, s bizonyítja ezt az orosz és német sajtó kölcsönös
11222    I,  1879    |                  legfényesebb politikai mûvelete az elõidézõje, ennek egészen
11223    I,  1879    |                    terjeszkedése, mikor egyfelõl az egységes Németország, másfelõl
11224    I,  1879    |                   egységes Németország, másfelõl az egységes Szlávia megteremtésének
11225    I,  1879    |                      hátrányára szolgálhat, mint az e jelen esetben Muszka-
11226    I,  1879    |                        okvetlenül be kell állnia az addig barátságos két nemzet
11227    I,  1879    |                    bizalmatlanság is, mely végre az eddigi szoros barátság meglazulására
11228    I,  1879    |                         vezetett.~Ez, egyedül ez az oka a két szomszédos nemzet
11229    I,  1879    |                      szállni és megengedte, hogy az addig terjeszkedjék, míg
11230    I,  1879    |                     háborúnak is mi fizetjük meg az árát.~Akkor aztán zenghetünk
11231    I,  1879    |                    állású emberünket fosztja meg az õt körülvevõ nimbusztól,
11232    I,  1879    |                           Lábra kapott közöttünk az erkölcsi korrupció, ijesztõ
11233    I,  1879    |                        botrányok híre messze túl az ország határain szárnyal,
11234    I,  1879    |                         szükségünk van.~Mi annak az oka, hogy közerkölcsiségünk
11235    I,  1879    |                        haladnak lefelé a lejtõn, az örvény felé, melyen ha tovább
11236    I,  1879    |                         bûn, talán nem is állunk az örvény szélén, s az, amit
11237    I,  1879    |                       állunk az örvény szélén, s az, amit mi közerkölcsiségünk
11238    I,  1879    |                     beleette magát.~Vagy bûnös-e az orvos, érheti-e szemrehányás
11239    I,  1879    |                   továbbterjedését, hogy betegét az életnek megmentse? Nem lehet
11240    I,  1879    |                          nem követhetett el bûnt az sem, ki leleplezésével a
11241    I,  1879    |                       vádaskodás, ha azok, kiket az sújt, sietnének az ellenkezõ
11242    I,  1879    |                         kiket az sújt, sietnének az ellenkezõ bebizonyításával,
11243    I,  1879    |                    becsületöknek. Ahelyett, hogy az egyenes utat követték [volna],
11244    I,  1879    |                        mindjobban elmérgesítette az ügyet, csak mindjobban belevitte
11245    I,  1879    |                  magasabb állású egyéneket érint az, annál nagyobb öröme telik
11246    I,  1879    |                  össze-vissza gondol, legyen bár az illetõ a legártatlanabb,
11247    I,  1879    |                         vizsgálóbírónak átadnák, az e gondolatokban okvetlen
11248    I,  1879    |                        társadalmunk korrupcióját az, hogy e vádak cáfolatlanul
11249    I,  1879    |                       maga a vád támaszkodik.~Ez az a fekély, mely társadalmunk
11250    I,  1879    |                          jó, s ez visz bennünket az örvény felé, mely elnyeléssel
11251    I,  1879    |                        Mindemellett nem iktattuk az MK szövegek közé e cikket
11252    I,  1879    |                          hogy Battenberg herceg, az egyszerû hadnagyocska máról-holnapra
11253    I,  1879    |                          azért nagy kérdés, hogy az olcsó szerzésnek következései
11254    I,  1879    |                        olyanok lesznek-e, melyek az irígységet provokálják.
11255    I,  1879    |                 fejedelemségre visszaemlékezni.«~Az elsõ minisztériumnak már
11256    I,  1879    |                          háborúskodást, valamint az orosz brutalitást egyelõre
11257    I,  1879    |                szerzõdésben megnyugodni, és ezen az alapon békében lenni.~No,
11258    I,  1879    |                         békében lenni.~No, ennek az elfogadható állapotnak egyszerre
11259    I,  1879    |                          okvetlenül orosz ízû és az Össz-Bulgária után kergetõdzõ
11260    I,  1879    |                     egyesítése. És e programhoz, az nem szenved kétséget, teljesen
11261    I,  1879    |                          teljesen méltók lesznek az eszközök is. El lehetünk
11262    I,  1879    |                       100 millió költséget, hogy az orosz zsinóron rángatott
11263    I,  1879    |                   örökkön-örökké borsot törjenek az orrunk alá, és a mi érdekeink
11264    I,  1879    |                AusztriaMagyarország Bismarcknak, az „önzetlen” szövetségesnek
11265    I,  1879    |                       rábízzuk a vaskancellárra. Az majd elfordítja tõlünk a
11266    I,  1879    |                     túlsúly keserû poharát. Biz’ az késõ bizalom lesz.~[Bár
11267    I,  1879    |                 alkalmazása, mint a »végire járt az elsõ minisztériumnak«, a
11268    I,  1879    |                          keserû pohár emlegetése az egy mondaton »kihegyezett«
11269    I,  1879    |                   csattanóval szintén emlékeztet az ekkori MK vezércikkekre.]~
11270    I,  1879    |                          Örömünnepet ül a világ! Az Úr születésének ünnepét!~
11271    I,  1879    |              születésének ünnepét!~Öröm honol ma az emberi szívben, födje bár
11272    I,  1879    |                  eljövetele mindnyájunkat illet, az egész emberiségre fényt
11273    I,  1879    |             kínszenvedéseivel, vértanú halálával az egész emberiség bûnét váltotta
11274    I,  1879    |                         meg?~És mégis nekünk nem az öröm napja ez most! A »Hallelujá!«-
11275    I,  1879    |                         nem áraszthatják ma szét az öröm, a béke fényét még
11276    I,  1879    |                          behatása alatt engedünk az éjfélkor megkonduló harang
11277    I,  1879    |                        hívó hangjának és sietünk az Úr színe elé, telve szent
11278    I,  1879    |                    fölhangzik a szent zsolozsma, az ájtatos hívek buzgó imája
11279    I,  1879    |                          buzgó imája összevegyül az orgona hangjával, s egybeolvad
11280    I,  1879    |                   melódikus harmóniába. Mert itt az Úr elõtt mindnyájan egyformák
11281    I,  1879    |                         jõ, hogy lelkét fürössze az oltár száz meg száz gyertyalángjának
11282    I,  1879    |                       hogy õneki is fényeskedett az Úr, eljövetelével!~Hanem,
11283    I,  1879    |                 gondtalanság, a gyermek nem érzi az idõk mostohaságát, nem a
11284    I,  1879    |                         át magunkat zavartalanul az ünnep örömeinek, örvendjenek
11285    I,  1879    |                       övék a jövõ, õk élvezhetik az Úr jótéteményeit a fölépülendõ
11286    I,  1879    |                  fölépülendõ Szegeden. S adja is az ég, hogyha majdan felnõve,
11287    I,  1879    |                     felnõve, a társadalomban azt az állást foglalják el, melyet
11288    I,  1880    |                        el nem hallgathatom, hogy az nem a legjobb auspiciumok
11289    I,  1880    |         szerencsekívánatoknak három válfaja van.~Az elsõ, melyet készpénzen
11290    I,  1880    |                           a páholynyitogató sat.~Az, melyet a jövõ reményében
11291    I,  1880    |                          reményében kapunk, mert az illetõ viszonya hozzánk
11292    I,  1880    |                          hozzánk nem olyan, hogy az ajándékot optima forma kezébe
11293    I,  1880    |                        csak elvben létezik, s ez az, melyet a múltakért kapunk
11294    I,  1880    |                    múltakért kapunk elismerésül.~Az új évet, bár a festõk mosolygó,
11295    I,  1880    |                         napját azzal kezdi, hogy az embereknek egy nagy részét
11296    I,  1880    |                          élnek. Ezektõl elszedik az adót a pincérek, kapusok,
11297    I,  1880    |                       kiknek szolgálatairól csak az év elsõ napján veszünk tudomást.~
11298    I,  1880    |                      üldöznek halálra. Vogelfrei az ember egy évig. A leveleket
11299    I,  1880    |                        be reggelenkint a szolga, az ételt kihûlve, az italt
11300    I,  1880    |                        szolga, az ételt kihûlve, az italt állottan a pincér.~
11301    I,  1880    |                       érdemes beszélni sem, mert az már csak elvben, s különös
11302    I,  1880    |                    regaliád füstjét s megkínálod az öreget is eggyel. Õ örömkönnyek
11303    I,  1880    |                         is szívja elõbb ki, mint az »anyjuk« születésnapján.~
11304    I,  1880    |                          kívánnak boldog újévet, az érdemli meg a boldog újévet
11305    I,  1880    |                 eltemetve.~Ripacsos, gödrös lett az érdekes jégmezõ... s alighanem
11306    I,  1880    |                            A Verhovay-ügy uralta az eseményeket, s a pesti lapok
11307    I,  1880    |                           s a pesti lapok voltak az izgatottan várt vendégek
11308    I,  1880    |                       Budapestrõl, sápadtá tette az arcokat s népcsõdületet
11309    I,  1880    |                        ott esténkint páholyában, az õ arcáról szerették volna
11310    I,  1880    |                       országgyûlési szónoklat.~*~Az »Oroszlány« kávéház »újságfalói«
11311    I,  1880    |                       támasztott fõvel ültek ott az asztaloknál, egyik postától
11312    I,  1880    |                         aszondom sógor, hogy aki az idõvel nem halad, azt maga
11313    I,  1880    |                           azt maga mögött hagyja az idõ! Gubó legyek, ha nem
11314    I,  1880    |                     szegény Verhovay állapota és az utcai zavargások fölött,
11315    I,  1880    |                     Kálmán el akart indulni azon az úton, mely a sajtószabadság
11316    I,  1880    |                          a tüntetésnek a tilalom az édesanyja.~A jour-fixi táncok
11317    I,  1880    |                  palástokba burkolva, mosoly ült az arcukon, s jól esett nekik,
11318    I,  1880    |                         a mulatság, a szépnem és az ifjúság játékokba bocsátkozott.
11319    I,  1880    |                           De hát végre is beléun az ember minden jóba, hosszú
11320    I,  1880    |                        ember minden jóba, hosszú az este éjfélig is, ha meg
11321    I,  1880    |                           hogy hát végre is igaz az az általános gyász. Bizony,
11322    I,  1880    |                        hogy hát végre is igaz az az általános gyász. Bizony,
11323    I,  1880    |                      bizony nem lehet hibáztatni az öregurat, amért eltiltotta
11324    I,  1880    |                    nélkül.~S amint e lemondással az utcára lejöttünk, egyszerre
11325    I,  1880    |                        pokoli zsivajjal vegyülve az éj néma csendjébe. S e zsivaj
11326    I,  1880    |                         Olyan tájék ez itt, mint az Orion-regében a fekete mezõ.~
11327    I,  1880    |                   kõszénbánya környékén járnánk. Az ónnak ilyen fekete a lehelete.~
11328    I,  1880    |                        nagy urat szolgálnak, aki az egész világnak parancsol,
11329    I,  1880    |                        megy keresztül, míg ebben az alakjában eléd kerülne.~
11330    I,  1880    |                         vagy lelkesedve gondolsz az írójára, de nem jut eszedbe
11331    I,  1880    |                          a hibákat kijavította s az a vén zakatoló gép, mely
11332    I,  1880    |                          kellene mutatnia ezekre az öreg gépekre. »Katonáim,
11333    I,  1880    |                         ajtaján.~- Mit akarsz?~- Az Antal fülét kérem.~Azt aztán
11334    I,  1880    |                        kéziratot, mert nem terem az subagallér módjára.~De a
11335    I,  1880    |                        elégszik meg ezzel, olyan az, mint a Moloch, vagy mint
11336    I,  1880    |                         S azon hitben, hogy csak az elõbbi gyerek járt fönn
11337    I,  1880    |                    búbánatos kérelmén. Aztán még az a jó tulajdonsága van, hogy
11338    I,  1880    |                    nélkül nem lehet kituszkolni. Az egyedüli medicina, ha egy
11339    I,  1880    |                         hatossal vesztegetik meg az üres kézzel való elmenetelre.~
11340    I,  1880    |                         ködös hangulat uralkodik az arcokon, ha egy hosszabb
11341    I,  1880    |                          kanyaríttatik nyakukba.~Az õ népszerû írójuk azonban
11342    I,  1880    |                        írójuk azonban mégis csak az, aki legtöbb kikezdést csinál
11343    I,  1880    |                   szikrája mégis mindig legelõbb az õ szíveiket gyújtja meg.~
11344    I,  1880    |                          a helye.~Bizony megvolt az. S a jó Rudolf ismét odaállt
11345    I,  1880    |                          jó Rudolf ismét odaállt az ismerõs fiókokhoz, a szedte,
11346    I,  1880    |                         hogy dalolásával fölveri az egész Cukor utcát.~Harmadéve
11347    I,  1880    |                           Hiába mosolyog, kérem. Az öreg Rudolf nem mai gyerek,
11348    I,  1880    |                    elolvasni. Átkozott írása van az öregnek.«~Azontúl aztán
11349    I,  1880    |                      ahol legjobban érzém magam, az a nyomda.~A legjobb ismerõseim
11350    I,  1880    |                            A NÉVTELENSÉG~vagyis:~Az úr pokolban is úr~Ma a »
11351    I,  1880    |                tisztességes hangon.~Akkor igenis az volt a fõdolog, mi van mondva
11352    I,  1880    |                    fõdolog, mi van mondva és nem az, ki mondja.~Fájdalom, ezek
11353    I,  1880    |                        ki mondja.~Fájdalom, ezek az idõk messze vannak! Más
11354    I,  1880    |                         a becsület, a hazafiság, az érdem, s léha suhancok hajigálják
11355    I,  1880    |                      hozó utat, talán csak abból az indokból, hogy a mi urunk,
11356    I,  1880    |                        Sándor uram. Mert ezalatt az idõ alatt együtt vagyunk
11357    I,  1880    |                     zsebmetszõkkel, a csalókkal, az árulókkal és haszonlesõkkel,
11358    I,  1880    |                igazságosnak, hogy ide rang kell, az igazak - és a nem igazak
11359    I,  1880    |                         a rangnak.~De úgy is van az. Hiába hivatkozik bárki
11360    I,  1880    |                         ön polémiába ereszkedik. Az ügy elmérgesül.~Megpiszkolják,
11361    I,  1880    |                         és természete kívánja, s az illetõ szerkesztõség eleibe
11362    I,  1880    |                       Dávid elcsapott diákot.~Ez az ok: amiért én azonnal a
11363    I,  1880    |                         mert igen közönyös dolog az, hogy ön más véleményen
11364    I,  1880    |                       dologban, mint én.~Azonban az alkalom kapóra jött. A »
11365    I,  1880    |                         aláírtat, melynek címe: »Az úr pokolban is úr«, s mely
11366    I,  1880    |                       Furkó úr éleszti föl ismét az ügyet, arról értesítve a
11367    I,  1880    |                          táncot a jégre, s ennek az élén is a törvényszéki elnök
11368    I,  1880    |                   csináljanak, s úgy mutatják be az ország elõtt, mint valami
11369    I,  1880    |                 ugyancsak hosszú ideje lehet már az, hogy a tánctól elbúcsúzott.~
11370    I,  1880    |                       fajta névtelen levél éppen az elnök személye ellen, ki
11371    I,  1880    |               társadalomnak nem lett kifogásolva az illetékes közegek által.~
11372    I,  1880    |                           Nagyon közel feküsznek az intenciók.~De hát ezúttal
11373    I,  1880    |                         hát ezúttal semmi közünk az irka-firkához. A jour-fixekbeni
11374    I,  1880    |                         kedvezõtlenül mutatja be az itteni viszonyokat, hogy
11375    I,  1880    |                         CSEPREGHY FERENC MEGHALT~Az irodalom ismét nagy veszteséget
11376    I,  1880    |                    készülve a nemzet: nem lepett az meg senkit, de mégis megszomorított
11377    I,  1880    |                          Csepreghy Ferenc egyike az irodalom legérdekesebb alakjainak.
11378    I,  1880    |                     asztaloslegénybõl emelkedett az irodalom jelesei közé, s
11379    I,  1880    |                       Legelõbb 1870-ben tûnt föl az Akadémia Karácsonyi-pályázata
11380    I,  1880    |                          maga Rákosi kereste meg az örömben úszó kezdõt, s rendkívüli
11381    I,  1880    |                       lett a Csepreghy név, mert az akkoriban hatalmas »Kávéforrás«
11382    I,  1880    |                    abbahagyta, s ezentúl egészen az irodalomnak élt, nagy szorgalmat,
11383    I,  1880    |                       egy regény is a Reformban, az »Utolsó esztendõ« címû,
11384    I,  1880    |                  szerkesztett közlönye csakugyan az utolsó esztendõt járta.~
11385    I,  1880    |               mesterember, hanem poéta volt, aki az élet melegét tudta belehelni
11386    I,  1880    |                           Görberdorfban is, hova az üdülés reményében ment,
11387    I,  1880    |                      született 1842. aug. 12-én. Az asztalos mesterséget Esztergomban
11388    I,  1880    |                      Ezek a »A kitûnõ vendég« és az »Utolsó német Budapesten«.~
11389    I,  1880    |                szerényebb igényekkel járókat is. Az »Utazás a föld körül«, »
11390    I,  1880    |                        Botcsinálta doktor«, mind az õ tollából erednek, részint
11391    I,  1880    |                       színpadok is méltányoltak.~AZ UTOLSÓ »ELESETTEK«~- Nyílt
11392    I,  1880    |                        Vidám fehér felhõk úsztak az égen, s folytak le kelet
11393    I,  1880    |                        azt mondják: a februárius az a hónap, amelyikben legkevesebbet
11394    I,  1880    |                          legkevesebbet beszélnek az asszonyok. Szomorú februárius!
11395    I,  1880    |                           Szomorú februárius! Ez az egy jó tulajdonságod sem
11396    I,  1880    |                        ha már a jég fölolvadott.~Az pedig fölolvadott. Egy-két
11397    I,  1880    |                          be.~Gyönyörû volt látni az óriási jégpadlót, amint
11398    I,  1880    |                      ezer emlék fölidézve, mikor az a sima nagy lap elenyészik,
11399    I,  1880    |                    lehetett mosolyogni, s tovább az õs Durbincs romjai, ahol
11400    I,  1880    |                         volt a cél: a jégmezõ.~S az már nem volt akkora mezõ:
11401    I,  1880    |               hasonlítanám, de attól félek, hogy az olvasó fölismerné a tornyokat,
11402    I,  1880    |                        kis királyné azzal különb az igazi királynéknál, hogy
11403    I,  1880    |                          nyomukban, minõ a tejút az égen Attila hõs hadának
11404    I,  1880    |                        nem süt, de ezt kipótolja az, hogy kéz a kézben futnak
11405    I,  1880    |                          portéka a szív, s mikor az oltárnál megállítani akarja
11406    I,  1880    |                    nehezebb leírni a közönséget. Az iskolás lányoktól és fiúktól
11407    I,  1880    |                         arisztokrata fölötte áll az isten azon szeszélyének,
11408    I,  1880    |                          azon szeszélyének, hogy az valakit a saját szakállára
11409    I,  1880    |                    szakállára szépnek teremtett. Az igazi úr fumigálva halad
11410    I,  1880    |                 maradhatnak tétlenül. Megalakult az »Ilka« és »Marcsa« párt.
11411    I,  1880    |                        Ilka« és »Marcsa« párt. S az Eris alma fölött mindig
11412    I,  1880    |                      ingadozik a gyõzelem, mikor az »Ilka« valamelyik új toalettje
11413    I,  1880    |                        Térjünk rajzunk címéhez, »Az utolsó elesettekhez.«~Valaki
11414    I,  1880    |                         reklám, mert sokszor nem az, de nem is hátrány, nem
11415    I,  1880    |                          kellemetlen dolog. Mert az igazság jelentkezése az,
11416    I,  1880    |                          az igazság jelentkezése az, a valódiság fölbukkanása.
11417    I,  1880    |                       tegnap.~Legelőször leesett az egyik. Örökös versenytársak.~
11418    I,  1880    |                          vita, melyik tanulja el az eleganciát a másiktól. Nem
11419    I,  1880    |                          Most azzal van elõnyben az egyik, hogy elesett. Ezt
11420    I,  1880    |                         puha rothadásnak indult.~Az elesettek fotográfiája kinyomódott
11421    I,  1880    |                     fotográfiája kinyomódott rá. Az elesettek meg voltak örökítve.~
11422    I,  1880    |                    voltak örökítve.~De már mikor az udvarlók elmentek, hogy
11423    I,  1880    |                     virágok nõttek, elhervadtak, az ezüst mezõ puszta, elhagyott
11424    I,  1880    |               barátságban lesznek, hogy megértik az õ némaságát is, s beszélni
11425    I,  1880    |                       majd nyáron néha esténkint az elõttem kegyeletben tartott
11426    I,  1880    |                         el lakásul, mint tavaly, az egész várost.~A HÉT TÖRTÉNETE [
11427    I,  1880    |                       vizet izzadunk és keressük az árnyékot. Pedig ez esztendõ
11428    I,  1880    |                tavalyinak árnyéka.~No, de nem is az esztendõrõl, hanem csak
11429    I,  1880    |                       kell kívánni valamit, hogy az ország azonnal teljesítse,
11430    I,  1880    |                          azonnal teljesítse, hol az egyedüli elégedetlen ember
11431    I,  1880    |                elégedetlen ember Bakay Nándor, s az is olyan ember, aki lemond
11432    I,  1880    |               elégedetlen lehessen. Szeged tehát az a város, ahol pénzért veszik
11433    I,  1880    |                       város, ahol pénzért veszik az elégedetlenséget, Bakaynak
11434    I,  1880    |                     Phõbus napszekerét megállítá az égen és irigykedve csodálta.~
11435    I,  1880    |                         már nem gyönyörködhetünk az elragadó mûvészet élveiben. -
11436    I,  1880    |                   mûvészet élveiben. - Üres lesz az érdekes fabódé, s mert tavalyi
11437    I,  1880    |                         békák, nem térnek vissza az idén, csak az emlékek fogják
11438    I,  1880    |                      térnek vissza az idén, csak az emlékek fogják lakni, s
11439    I,  1880    |                      mint fekete felhõ gyülemlik az égen, s lehet kocsiszínné
11440    I,  1880    |                 devalválja néhány évszázad múlva az eddig kevély csarnokot,
11441    I,  1880    |                    valamerre, hadd lássanak vele az utcán, ...hamar híre fut,
11442    I,  1880    |                           barátairól ösmerni meg az embert.~De mert Lajos is
11443    I,  1880    |                          barátjairól ösmerni meg az embert, azt mondta Ferdinek,
11444    I,  1880    |                        Szegeden keresztül folyik az, s ha túl vagyunk a Tiszán,
11445    I,  1880    |                   hollószárnyak zizzennek össze.~Az intelligensebb közönség,
11446    I,  1880    |                       sereglett itt össze, mikor az egész liget porzott a nép
11447    I,  1880    |                   fõvárosias színt nyer ilyenkor az úri néptõl tarkálló liget.
11448    I,  1880    |                  Dicséretképp említjük meg, hogy az idén némi gondot tapasztalunk
11449    I,  1880    |                     tapasztalunk mindenütt, azaz az utakat seprik néha, a füvet
11450    I,  1880    |                        mert amilyen por lesz itt az idén és mindaddig, míg az
11451    I,  1880    |                        az idén és mindaddig, míg az építkezések folynak, annak
11452    I,  1880    |                      csak isten a megmondhatója. Az emberek kénytelenek lesznek
11453    I,  1880    |                      emberek kénytelenek lesznek az egyedüli kirándulási helyre,
11454    I,  1880    |                  kirándulási helyek nélkül, csak az a város lehet boldog, ahol
11455    I,  1880    |                       csodát, nincs birtokunkban az Aladin csodalámpája, de
11456    I,  1880    |                          miért hanyagoltassék el az is?~Fordítson a város gondot
11457    I,  1880    |                      Rossz gazda szeme nem látja az aranyat.«~A RUHA~Nem Monaszterly
11458    I,  1880    |                         nem írok, én, aki mindig az õ pártjukat fogom, mert
11459    I,  1880    |                     fogom, mert azt tartom, hogy az emberi nem közül a szerencsétlenek
11460    I,  1880    |                        mondja meg igazán, milyen az a házasélet?~- Igazán megmondjam?~-
11461    I,  1880    |                     mindössze annyiból áll, hogy az ember, mikor este hazamegy,
11462    I,  1880    |                             Nem plágium ez?~- De az, hanem az életbõl.~E kitéréssel
11463    I,  1880    |                       plágium ez?~- De az, hanem az életbõl.~E kitéréssel különben
11464    I,  1880    |                   kedvéért e divatcikkek vannak, az asszonyokról, mert ha igaz
11465    I,  1880    |                       asszonyokról, mert ha igaz az a közmondás, hogy »az asszonyt
11466    I,  1880    |                       igaz az a közmondás, hogy »az asszonyt a ruha teszi«,
11467    I,  1880    |                          ruha aequale asszony, s az én tárcacikkem az asszonyokkal
11468    I,  1880    |                     asszony, s az én tárcacikkem az asszonyokkal fog foglalkozni.~
11469    I,  1880    |                        dehogy fog! Nekem tetszik az, hogy mindent megfordítsak,
11470    I,  1880    |                        lehet, meghazudtoljam még az igazságot is hipotézisekkel.
11471    I,  1880    |                        is hipotézisekkel. Hiszen az igazság tán már nem is létezik
11472    I,  1880    |                        indokolt állítások járnak az õ megviselt ruháiban.~Ha
11473    I,  1880    |                       mondja, hogy a »ruha teszi az asszonyt«, tudja is indokolni,
11474    I,  1880    |                     éppen a ruhanélküliség teszi az asszonyt«, én is tudom indokolni,
11475    I,  1880    |                           hogy »nem a ruha teszi az embert«.~No, én meg éppen
11476    I,  1880    |                        hogy igenis, a ruha teszi az embert.~Ezért írom e cikket,
11477    I,  1880    |                        idõ szerint nem történik, az egész dolog abból áll, mint
11478    I,  1880    |                     ejtett.~Régen-régen, még tán az anyám is rövid ruhában járt
11479    I,  1880    |                      járjanak. Ellenkezõ esetben az egész vagyon a lord rokonaira
11480    I,  1880    |                         látja, s rájuk nem ismer az utcán, a finánc is keservesen
11481    I,  1880    |                         is keservesen megsiratja az ágrólszakadtakat.~Egyszer
11482    I,  1880    |                      nógrádi Miklós betér Pesten az Úri utcán a Laky-féle ékszerkereskedésbe
11483    I,  1880    |     kereskedõ-adjunktusok közt a »nagy gyanú«-t.~Az ékszer megtetszett Jankovichnak.
11484    I,  1880    |                       Jankovichnak. Megkérdi, mi az ára. Gondolom, ötszázhatvan
11485    I,  1880    |                            Hazudj ily bolondokat az öregapádnak. Aló mars! Gyerünk!~
11486    I,  1880    |                         Még be sincs jelentve ez az új rablás, még az illetõ,
11487    I,  1880    |                    jelentve ez az új rablás, még az illetõ, akitõl a húszezer
11488    I,  1880    |                       hadd szabaduljon ki innen, az egész városházát fölrobbantja. (
11489    I,  1880    |                          alapján gyanítani, hogy az egy nagyobbszabású gonosztett
11490    I,  1880    |                           Hát már annyira vitted az országot, hogy a becsületes
11491    I,  1880    |                       neki a folyosón, miszerint az ülés végeztével személyesen
11492    I,  1880    |                           Szörnyû lassan pergett az idõ, s Thaisz úrnak legelõször
11493    I,  1880    |                    Miklós - mondja Tisza -, most az egyszer kivágtalak a bajból.
11494    I,  1880    |                         szabóhoz hajtatván, hogy az talpig dandynek öltöztesse,
11495    I,  1880    |                 emlékezett rá, honnan ismeri ezt az urat. Pedig olyan jó nógrádi
11496    I,  1880    |                        kezdte kikombinálni, hogy az õ maga -, meghökkent s tûnõdve
11497    I,  1880    |                         ment vidáman fütyörészve az utcán, ahol minden harmadik-negyedik
11498    I,  1880    |                       nótáival a szíveinket, míg az övé elhidegült s nem mozdul
11499    I,  1880    |                     összes szenvedélye ott égett az arcán, ott zúgott, ott szilajkodott
11500    I,  1880    |                         zúgott, ott szilajkodott az ujja hegyén. Mert az ujjaiban