bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

16001   II,  1900    |                       mind magasztalja, csakhogy az ilyesmirõl mindenki a saját
16002   II,  1900    |                      fotográfiák nem elégítik ki az embert; azok hazudhatnak.
16003   II,  1900    |                        embert; azok hazudhatnak. Az emberek meg rosszul ítélnek,
16004   II,  1900    |                      Lujzának miniatûr-másolata. Az üdeség, mely egész lényét
16005   II,  1900    |                        sem alakjában de összhang az van, szép kék szemek, nem
16006   II,  1900    |                         értelem, a jóság önti el az egész arcot, és a szelídség,
16007   II,  1900    |                     részemrõl találóbbnak tartom az elsõ hasonlatot a kis fürjjel,
16008   II,  1900    |                éljenezték õket a Népszínházban), az esti vonattal pedig megérkezett
16009   II,  1900    |                        látott cimbora jött volna az osztrák vaspályán. Nem fogadta
16010   II,  1900    |                          is olyan eleven, pezsgõ az élet, amióta a walesi herceg
16011   II,  1900    |                       kapott lendületet, úgyhogy az ember szinte abba az álomba
16012   II,  1900    |                     úgyhogy az ember szinte abba az álomba ringatja magát, -
16013   II,  1900    |                          is volt, nagyon nyomták az adósságok, de amikor persze
16014   II,  1900    |                           Bizony csak szép dolog az - mondá a sah -, hogy ebben
16015   II,  1900    |                     mondá Andrássy (akkor is már az »ötletek« embere volt),
16016   II,  1900    |                        nyakkendõt kötöttek, - de az udvariasan eléjök jövõ walesi
16017   II,  1900    |                  fölcseréltem, s a mienk helyett az angolról írtam.~
16018   II,  1901    |                         magyar címerek, valamint az uralkodó családéi is. Kár,
16019   II,  1901    |                           csak nemzeti és belga.~Az országházán három szép selyemzászló
16020   II,  1901    |                     selyemzászló leng, a középsõ az ország címerével. Délelõtt
16021   II,  1901    |                         tévedés esett. A szolgák az 1861-i megnyitási zászlót
16022   II,  1901    |                   kíváncsi vidéki közönség, mely az utcákat elözönli, egy sajátságos
16023   II,  1901    |                       jelleggel bír: a nemesség, az úgynevezett vidéki dzsentri,
16024   II,  1901    |                       mely pedig eddig elöl jött az ilyen parádéknál, nem látható
16025   II,  1901    |                   parádéknál, nem látható sehol, az sem jött el, hanem iparosok,
16026   II,  1901    |                      jöttek nagy számban.~Bár ez az elem nem pazarol, mégis
16027   II,  1901    |                         igen fölugrott mindennek az ára. Egy ablak ma délután
16028   II,  1901    |                        össze.~Igazán mesés, hogy az emberek mily nevetségesen
16029   II,  1901    |            vezércikkeiben. De a hírlapok is, bár az egy »Függetlenség«-et kivéve,
16030   II,  1901    |                    amikre örökké visszaemlékszik az ember. Az Ezeregyéjszaka
16031   II,  1901    |                        visszaemlékszik az ember. Az Ezeregyéjszaka regéi látszanak
16032   II,  1901    |                         látszanak fölelevenedni.~Az ember nem tudja, mirõl írjon:
16033   II,  1901    |                         szeme csillogni látszott az örömtõl.~Estig azután, míg
16034   II,  1901    |                      fönséges képet nyújt, amint az ezer, meg ezer ragyogó fény
16035   II,  1901    |                         kigyúl, s nappallá válik az éj egészen), jó sokáig durrogtak
16036   II,  1901    |                    egészen), jó sokáig durrogtak az ágyúk, majd katonabandák
16037   II,  1901    |               jelentõségû enunciációt fog tenni.~Az istenek szeretik a gyengébbeket.
16038   II,  1901    |                       Báró Keménynek igaza lett. Az idõ gyönyörû volt, kivált
16039   II,  1901    |                        idõ gyönyörû volt, kivált az este.~Ezernyi-ezer néptömeg
16040   II,  1901    |                          fény s pajkosan játszik az ezüst fodrokon.~
16041   II,  1902    |                       Budapest, május 19.~Ma van az ünnepélyek legüresebb napja
16042   II,  1902    |                         mert ma nem lesz látható az utcákon a fiatal pár.~Minthogy
16043   II,  1902    |                          félelmével, hogy akar-e az még valamit beszélni.~A
16044   II,  1902    |                          hát föl kis feleségével az udvari kocsiba, s távozott.~*~
16045   II,  1902    |                          és Garák robognak végig az utcákon. Tömérdek díszruhás
16046   II,  1902    |               ellensúlyozásul a ruháján kevesebb az arany, ezüst egy-két fonttal.~-
16047   II,  1902    |                      kedves benyomást gyakorolva az összegyûltekre, habár nem
16048   II,  1902    |                          hitte, két hold világít az égen...~
16049   II,  1903    |                           ADIEU! ADIEU!~(Egy kép az udvari életbõl)~A »magyar
16050   II,  1903    |                     folyosóin másképp hangzottak az udvaroncok léptei, s arcuk
16051   II,  1903    |                   aggodalmat fejezett ki. - Ezek az emberek mindent képesek
16052   II,  1903    |                       megállapítsa a diagnózist, az ütér verését. A kis homlokról
16053   II,  1903    |                          nyögött: egyik sem volt az anyai kéz. Az a bûvös kéz,
16054   II,  1903    |                     egyik sem volt az anyai kéz. Az a bûvös kéz, amelyikben
16055   II,  1903    |                          a nyitott sebet érinti, az a kéz, amely nem fáj soha,
16056   II,  1903    |                       Mit ért mindaz, a medicina az aranytálcán is csak medicina!~
16057   II,  1903    |                       Maga akart ott virrasztani az anya, de környezete nem
16058   II,  1903    |                         is: a királyné több mint az anya.~És mert királyné,
16059   II,  1903    |                        vörös arcocska besötétíti az egész Burgot, még õfelsége
16060   II,  1903    |                          intézte reggeltõl estig az államügyeket.~A folyosókon
16061   II,  1903    |                          hercegnõ himlõben van.«~Az anya, a királynõ kétségbeesett,
16062   II,  1903    |             kétségbeesett, mikor hallotta: éppen az öltözõasztalnál, a toalett
16063   II,  1903    |                         asszony.~És, oh, ez több az anyánál, több a királynõnél
16064   II,  1903    |                     Magyarország királynõje!«~De az anyának úgy fájt most ez
16065   II,  1903    |                       azt. Mit mondanának másnap az aranyos velencei tükrök?~
16066   II,  1903    |                  velencei tükrök, akik igazabbak az udvaroncoknál, akik nem
16067   II,  1903    |                           édesanyját kívánta, de az nem jött, nem jött, és a
16068   II,  1903    |                    szemrehányást a gyermek, hogy az õ mamáját talán nem eresztik
16069   II,  1903    |                          Ezalatt egyre közelgett az idõ, amikor a királynénak
16070   II,  1903    |                     szokta tölteni. Eljött végre az elutazási nap is, de a királykisasszonyt
16071   II,  1903    |               Képtelenség lett volna úgy elmenni az anyának, hogy beteg lánykáját
16072   II,  1903    |                         a szép arcnak, amelyiket az összecsókol!~Az udvari hintó
16073   II,  1903    |                        amelyiket az összecsókol!~Az udvari hintó már be volt
16074   II,  1903    |                  szobájába egy ablak nyílt. Azon az ablakon át belátott a királyné,
16075   II,  1903    |                          királyné, s megzörgette az üveget.~- Mama! Mama! -
16076   II,  1903    |                          beteg, hogy odamehessen az ablakhoz.~- Adieu! Adieu! -
16077   II,  1904    |                   egyszerre kihalt lett a város. Az arisztokrácia itt hagyta.
16078   II,  1904    |                   harminckét levelû bibliát. (Ez az egyedüli könyv, amely a
16079   II,  1904    |               udvarmesterrel történt. Amit pedig az udvarmesterek tesznek, annak
16080   II,  1904    |                    jogában van titokban maradni, az úgyis titokszerû. Aztán,
16081   II,  1904    |                          Mit csináljon unalmában az a sok szép palotahölgy?
16082   II,  1904    |                  feleségével anélkül, hogy errõl az udvarmesterek is tudnának,
16083   II,  1904    |                          róla.~*~De ha elmúlt is az ünnep, azért a zászlókat
16084   II,  1904    |                             Zsarnok! - sziszegte az ellenzéki.~Persze ez mind
16085   II,  1904    |                      hanem azért van valami igaz az alján.~*~Diensztl- és a
16086   II,  1904    |                 visszatetszést szült mindenfelé.~Az egész dolgot Edelsheim-Gyulainak
16087   II,  1904    |                           bár súlyos beteg volt. Az orvosok azt hitték, még
16088   II,  1904    |                      világ ez! Minden elromlott. Az emberek olyan szárazok és
16089   II,  1904    |                      hanyagok, rosszul vetik meg az ágyamat... valaha ezek az
16090   II,  1904    |                        az ágyamat... valaha ezek az ágyak is puhábbak voltak...
16091   II,  1905    |                          azt a találós mesét: Mi az? Egy apának van tizenkét
16092   II,  1905    |                      nagy sokára jöttem rá, hogy az esztendõ ez, a maga tizenkét
16093   II,  1905    |                       adok föl önöknek egyet: Mi az? Egy apának van három fia,
16094   II,  1905    |                        Egy apának van három fia, az egyik viszi a gazdaságot,
16095   II,  1905    |                        egyik viszi a gazdaságot, az a legöregebbik, a legkisebbik
16096   II,  1905    |                      legöregebbik, a legkisebbik az egy szilaj furkó, aki mindent
16097   II,  1905    |                          a bátyja dolgát, de sem az öccse észjárását, hanem
16098   II,  1905    |                          öccse észjárását, hanem az arany középszerûség útját
16099   II,  1905    |                      útját dicsõíti, nem barátja az ugrásnak, hanem a lassú
16100   II,  1905    |                         lassú átmenetnek.~Hát ez az én egyszerû találós mesém:
16101   II,  1905    |                   frappáns, de egy nagy igazság, az t. i. hogy a pártok egy
16102   II,  1905    |                         törekvések közösek. Csak az az egyetlen kérdés, ki vegye
16103   II,  1905    |                      törekvések közösek. Csak az az egyetlen kérdés, ki vegye
16104   II,  1905    |                         a pártok között, s ehhez az »éles ellentéthez« semmi
16105   II,  1905    |                          ellentéthez« semmi köze az elvkülönbségnek, vagy legalább
16106   II,  1905    |                         harag és keserûség annak az alkatrészei. A piszkolódás,
16107   II,  1905    |                          nimbuszt kölcsönöznének az elveknek, amiket zászlójukra
16108   II,  1905    |                         mikor a magoké elkopott, az elvekrõl a hímport. Rongyos
16109   II,  1905    |                     hímport. Rongyos ruhában jár az eszme, s kik tündökölni
16110   II,  1905    |                          napok összefüggõ láncai az idõnek és senki se kívánja,
16111   II,  1905    |                   teljesítse rendeltetését, mert az a természeti szükség.~Az
16112   II,  1905    |                         az a természeti szükség.~Az alkotmányosságban is ilyen
16113   II,  1905    |                      közünk), hanem beszennyezik az elveket, s ezáltal közönyössé
16114   II,  1905    |                        közönyössé teszik a népet az alkotmányos élet iránt.~
16115   II,  1905    |                   szimptómákat látunk arra nézve az eseményekbõl, hogy nehány
16116   II,  1905    |               eseményekbõl, hogy nehány év múlva az alkotmányos élet útján visszatérünk
16117   II,  1905    |                       közt példa erre Szeged is.~Az elvek tönkre vannak téve,
16118   II,  1905    |                         aki még nincsen lejárva. Az elvekhez már nem fûzõdik
16119   II,  1905    |                      kerületekbõl a parlamentbe, az lesz még csak az igazi országgyûlés,
16120   II,  1905    |                    parlamentbe, az lesz még csak az igazi országgyûlés, és azt
16121   II,  1905    |                       parlamentális élet kerekei az elvek és az eszmék, s ha
16122   II,  1905    |                         élet kerekei az elvek és az eszmék, s ha ezek nem jönnek
16123   II,  1905    |                       mely idõ elõtt öregíti meg az embert s kiszívja életerejét.~
16124   II,  1905    |                      szellemesen - a költõ:~„Zúg az éji bogár s neki megy a
16125   II,  1905    |                        előbb, azután elhallgat”.~Az egyesült ellenzéket egy
16126   II,  1905    |                          tartja, ki epedve várja az idõt, hogy kedvesét, a hazát
16127   II,  1905    |                       hasonlat, de a legtalálóbb az »epedve« szó.~Hanem még
16128   II,  1905    |                           epedve« szó.~Hanem még az államférfiaknál is jobban
16129   II,  1905    |                        Hallom, Pista öcsém.~- Ha az ember lovat vesz a vásáron,
16130   II,  1905    |                       Hát aztán, hogy okos ember az ilyet választja. Egy szónak
16131   II,  1905    |                             De iszen nem úgy van az, öcsém. Nem helyeslem a
16132   II,  1905    |                       akad, beledöglik, és akkor az abrak is odavan, meg a ló
16133   II,  1905    |                       ígért voksért.~- A paskum? Az már más. Ha az embernek
16134   II,  1905    |                         A paskum? Az már más. Ha az embernek legelõje van, azon
16135   II,  1905    |                      embernek legelõje van, azon az öreg ló is elfér.~
16136   II,  1906    |                                                  AZ ALFÖLDI VÁROSOK~(Gorombaságok)~
16137   II,  1906    |                    mozgalmas választások lesznek az idén.~Mikor még én fordultam
16138   II,  1906    |                            hogy nagyon kevés ott az okos ember.~Nem volt igazunk!~
16139   II,  1906    |                      újabban, hogy nagyon is sok az okos ember, akik nem férnek
16140   II,  1906    |                           Mert a legelsõ föladat az lenne, hogy Bakait eltávolítsák
16141   II,  1906    |                          pestiek is így vagyunk, az igaz, s Br. Eselmayer Gottfried
16142   II,  1906    |                         képes mindenre, csakhogy az »én« hiúsága ki legyen elégítve.~
16143   II,  1906    |                          Négyen mentünk hazafelé az értekezletrõl, mely csatavesztés
16144   II,  1906    |                       szégyenletes áron! - mondá az õsz Kállay, s megvetõ mosoly
16145   II,  1906    |                          megvetõ mosoly játszott az ajka körül. - Meglesz képviselõ,
16146   II,  1906    |                       képviselõ, de égetni fogja az a képviselõházi pad. Mit
16147   II,  1906    |                         pad. Mit gondolsz, Ernõ, az az ember sohasem fog merni
16148   II,  1906    |                           Mit gondolsz, Ernõ, az az ember sohasem fog merni
16149   II,  1906    |                         Egyszerre csak megnyílik az ajtó, s mintha semmi sem
16150   II,  1906    |                     olyan álmélkodás.~Bakai itt! Az lehetetlen!~S õ valóban
16151   II,  1906    |                        Még most is mintha látnám az öreg nemes arcát, amint
16152   II,  1906    |                       vitt a nagyravágyás!...~Ha az a visszahúzódó kéz megállította
16153   II,  1906    |                        Én azt hittem akkor: Íme, az erõ, mely Valjean Jánost
16154   II,  1906    |                         mindig tovább halad azon az úton, s ki tudja, hova fog
16155   II,  1906    |                         ki tudja, hova fog érni.~Az az egy azonban bizonyos,
16156   II,  1906    |                         tudja, hova fog érni.~Az az egy azonban bizonyos, hogy
16157   II,  1906    |                       egy azonban bizonyos, hogy az iparosok renoméjának õ ártott
16158   II,  1906    |                      Magyarországon, s általános az aggodalom, hogy micsoda
16159   II,  1906    |                         Látva, mit csinál Szeged az õ politikai jogaival, s
16160   II,  1906    |                    ágyánál gúnyosan fölnevessünk az önök szeme közé:~- Önök
16161   II,  1907    |                                                  AZ EMIGRÁCIÓ GYERMEKEI~Ha valaki
16162   II,  1907    |                           Azután sarkon fordulna az én kollegám felé s õt kérdezné,
16163   II,  1907    |                         Szemere Attila - mondaná az.~- Hol született?~- Párizsban.~
16164   II,  1907    |                     mindnyájan magyarok, ismerem az önök armálisait, címereit,
16165   II,  1907    |                       önök armálisait, címereit, az egyiket Nógrádból, a másikat
16166   II,  1907    |                       per tu« voltam. Hogyan van az, hogy önök hárman három
16167   II,  1907    |                   hazáról. Homályos fogalom volt az csak, de mégis a legtündöklõbb
16168   II,  1907    |                          színekbõl... itt kékebb az ég, üdébb a patak, zöldebb
16169   II,  1907    |                       Hajnik Pál nõvérétõl, hogy az másnap Londonba fog érkezni
16170   II,  1907    |                         fog kinézni, milyen lesz az arca, szeme, milyen lesz
16171   II,  1907    |                      gyerekek is, de mily csoda! Az apróságok ábrázata csakhamar
16172   II,  1907    |                     volna Breslmayer, bizonyosan az õ sütetje lett volna...~
16173   II,  1907    |                       venni a diszkusszió, midõn az öreg Pulszky Ferenc beleavatkozott
16174   II,  1908    |                      Vagy a polcon tartják, vagy az asztalfiókban, de mindenesetre
16175   II,  1908    |                         s valószínûleg benne van az a vérében a magyar embernek,
16176   II,  1908    |                          garádicsra osztotta föl az utat, mely a pokolba vezet,
16177   II,  1908    |                          bõven, és mégis legtöbb az ideje. Nem dolgozik semmit,
16178   II,  1908    |                       mindnyájunk helyett; ebben az idõben mondom valóságos
16179   II,  1908    |                        mindig új, mely fogyassza az idõt, izgassa a vért s szaporítsa
16180   II,  1908    |                       nemes urak mulatságát.~Még az egyes bíróságok is úgy voltak
16181   II,  1908    |                   vicispán, szolgabíró és esküdt az úrbéri bíróságnál, szolgabíró
16182   II,  1908    |               közgyûlésén még 1814-ben is, midõn az országutak csinálásáról
16183   II,  1908    |                     szólt:~»De mire valók nekünk az utak? Nyáron úgyis járhatni
16184   II,  1908    |           következményeiben oly kárhozatos, mint az most, midõn szerencselovagok
16185   II,  1908    |                     tönkre senkit, s nem is volt az egyéb a jó táblabírák közt,
16186   II,  1908    |                   képezte a legnagyobb vonzerõt. Az pedig szeszélyes egy menyecske
16187   II,  1908    |                          a szerelemben (Hogy még az istenasszony is milyen hiú!),
16188   II,  1908    |                       fatalizmus vezette, mindég az istenasszonnyal kötekedtek,
16189   II,  1908    |                      istenasszonnyal kötekedtek, az õ dolga volt, ha nyertek,
16190   II,  1908    |                  bizonyos fúriával ontja kegyeit az embereknek, s jaj azoknak,
16191   II,  1908    |                        is, vak is, a háta görbe, az egyik váll-lapockája ki
16192   II,  1908    |                       még meg annyi embert, mint az a négy festett ember lóháton
16193   II,  1908    |                         festett ember lóháton és az a másik gyalog járó nyolc,
16194   II,  1908    |                        Ha boldoggá akarjuk tenni az emberiséget, ezeket a királyokat
16195   II,  1908    |                 királyokat semmisítsük meg elõbb az alattvalóikkal együtt!~A
16196   II,  1908    |                           minden drámában keresd az asszonyt«, éppúgy elmondhatjuk,
16197   II,  1908    |                         majd meglankasztja benne az erkölcsöket, eltompítja,
16198   II,  1908    |                     ahogy harminc­két levele van az ördög bibliájának, mindenik
16199   II,  1908    |                        van forrva szorosan azzal az ezer és ezer szomorú történettel,
16200   II,  1908    |                       Hát a nép? Ebben is megvan az öröklött betegség. Ebben
16201   II,  1908    |                       magában a pusztító férget, az egész magyar társadalom
16202   II,  1908    |                   fenyegetve van.~Mert nem tréfa az többé, a kártya a legveszedelmesebb
16203   II,  1908    |                          pálinkánál, ártalmasabb az uzsoránál és fenyegetõbb
16204   II,  1908    |                társadalmi bajunknál. A karaktere az, ami a szerbtövisé, terjed,
16205   II,  1908    |                       kártyaasztal megfertõzheti az embert, megfoszt önbecsülésünktõl
16206   II,  1908    |                         már lemondott mindenrõl. Az már a pokol elõszobája.~
16207   II,  1908    |                        míg egyszer csak kiállott az õ kártyáival ütni a politikában
16208   II,  1908    |                politikában s egymás után említve az egyes kártyákat, lelkesedéssel
16209   II,  1908    |                        bizony, fájdalom, gyakran az arany is sárrá válik: legalább
16210   II,  1908    |                    társadalmilag degenerálja azt az országot, amelynek »azután
16211   II,  1908    |                        tette, mely megöli azokat az embereket, akik közül még
16212   II,  1908    |                        embereket, akik közül még az apagyilkosnak is meg kellene
16213   II,  1908    |                       gyengeségét felhasználják.~Az álmaira adót vetnek, a lutri
16214   II,  1908    |                       vetnek, a lutri által maga az állam pusztítja, valamint
16215   II,  1908    |                         volt, s bár nem mondható az sem nemes mulatságnak, oly
16216   II,  1909    |                          bizony a Blaháné révin. Az átkozott »Pluvius« álnév,
16217   II,  1909    |                          királyné ellen! Ez volt az én égetõ vágyam, az én szomjúságom.
16218   II,  1909    |                         volt az én égetõ vágyam, az én szomjúságom. Lerántani
16219   II,  1909    |               szomjúságom. Lerántani a királynét az egyik színháznál és fölmagasztalni
16220   II,  1909    |                        magamban, hogy nyeli majd az én kis petit betûmet Szabó
16221   II,  1909    |                        De minthogy ezt a rovatot az én kedves kollegám, Garullus (
16222   II,  1909    |                       majd csak elmegy valahova, az ilyen minisztersarjadék
16223   II,  1909    |                   dicsérek... de a szoknyarovat, az egészen más, azzal nagy
16224   II,  1909    |                   törõdöm én vele, hogy játszik? Az a kritikusok dolga. Elég,
16225   II,  1909    |                     Blahánénál. Hadd dühösködjön az aztán.~Cikket írtam róla.
16226   II,  1909    |                     micsoda egy cikk. Nagy dolog az ott, ahol betû-számra mérik
16227   II,  1909    |                           ahol betû-számra mérik az embereket.~Nagy emberek
16228   II,  1909    |                          tevékenységének jutalma az, hogy a fõvárosi sajtó harminc
16229   II,  1909    |                     Azért a harminc sorért fárad az emberiség nemesebb része
16230   II,  1909    |                          éber tevékenységbõl van az a harminc sor fonva - s
16231   II,  1909    |                          a harminc sor fonva - s az körülbelül a legtöbb, amit
16232   II,  1909    |                      pálya - összevéve együtt... az a harminc sor.~...S én egy
16233   II,  1909    |                          még nem lett volna baj. Az ember csendesen csibukozva
16234   II,  1909    |                       becsületes kis hivatalnok. Az mihelyt elolvasta a levelet,
16235   II,  1909    |                     mihelyt elolvasta a levelet, az volt az elsõ dolga, hogy
16236   II,  1909    |                     elolvasta a levelet, az volt az elsõ dolga, hogy vett egy
16237   II,  1909    |                         volna baj, - mert hiszen az nem valami nagy dolog már
16238   II,  1909    |                       kis hivatalnokok, de urak. Az urak pedig nagyon finnyás
16239   II,  1909    |                        lehettek neki bizonyíték. Az udvarló ott hagyta.~De még
16240   II,  1909    |                     kicsikének szeretõi is: ezek az emberek pedig nem ösmernek
16241   II,  1909    |                        becsületes családapa! No, az egészen más! Lächerlich!
16242   II,  1909    |                      haragudnék egy családapára! Az mind komikus ember!«~És
16243   II,  1910    |                      fecsegjünk mi is egy kicsit az árverések hiénáiról.~*~Balázs
16244   II,  1910    |                      hiába, õ a legleleményesebb az írók között), megalapítani
16245   II,  1910    |                       írók között), megalapítani az »Adósok lapját.«~Csakis
16246   II,  1910    |                      végrehajtáshoz nincs kedve.~Az igaz, hogy az elõfizetõknek
16247   II,  1910    |                       nincs kedve.~Az igaz, hogy az elõfizetõknek sincs.~*~Valaha
16248   II,  1910    |                         átadatik a bábának, hogy az fürössze meg, azután átadatik
16249   II,  1910    |                          Micsoda viszonyok ezek?~Az emberiség két részbõl áll:
16250   II,  1910    |                   részbõl áll: a hitelezõkbõl és az adósokból.~Mi lenne, ha
16251   II,  1910    |                          adósokból.~Mi lenne, ha az Isten úgy teremtette volna
16252   II,  1910    |                 teremtette volna a világot, hogy az csupa nyulakból és csupa
16253   II,  1910    |                     elõbb el kellene pusztulniok az adósoknak, vagy legalább
16254   II,  1910    |                         mert ezeknek lenni kell, az adósokat sem szabad segíteni,
16255   II,  1910    |                        sem szabad segíteni, mert az a hitelezõk külön sportja,
16256   II,  1910    |                         hogy velük mi történjék. Az árverezõ klikkek, az az
16257   II,  1910    |                  történjék. Az árverezõ klikkek, az az archimedesi pont, ahonnan
16258   II,  1910    |                          Az árverezõ klikkek, az az archimedesi pont, ahonnan
16259   II,  1910    |                      Frey Gyulának jutott eszébe az ötlet védegyletet alakítani
16260   II,  1910    |                     zenét teremteni, meg van már az, ez a dobpergés az.~Az árverezõ
16261   II,  1910    |                       van már az, ez a dobpergés az.~Az árverezõ bandák teljesen
16262   II,  1910    |                       már az, ez a dobpergés az.~Az árverezõ bandák teljesen
16263   II,  1910    |                        nagy haszonnal dolgoznak.~Az a dobpergés vidám muzsika
16264   II,  1910    |                     összebeszélve úgy veszik meg az elárverezett tárgyakat,
16265   II,  1910    |                          amilyen áron akarják.~*~Az emberek azt hiszik, ez ellen
16266   II,  1910    |                       mindenki így szólt:~- Liga az árverezõk ellen! De hát
16267   II,  1910    |                   szétment a fölhívás, megjelent az összes lapokban s begyûlt
16268   II,  1910    |                    mennyi elõfizetõje lett volna az »Adósok Lapjá«-nak!~Mert
16269   II,  1910    |                       nak!~Mert hát ide nem való az ilyesmi... Magyarországon
16270   II,  1910    |                    rendezni a legtöbb adósságot. Az árverés hiénáival senki
16271   II,  1910    |                 áldozatok már érzéketlenek.~S ha az ember humorizálni akar a
16272   II,  1910    |                        fölött, elmondhatja, hogy az árverezõ bandák üzelme -
16273   II,  1910    |                         a hitelezõk baja.~Amibõl az következik, hogy mélyebben
16274   II,  1911    |                      mért csinálta III. Napoleon az államcsínyt december másodikán?~
16275   II,  1911    |                     elsején még föl akarta venni az elnöki fizetését.~Hogy miért
16276   II,  1911    |                        rám... a kuruttyoló békák az exnépkertben és fönséges
16277   II,  1911    |                           Ott a politikus asztal az »Orosz lánynál«. Milyen
16278   II,  1911    |                       Fönséges öröm kiszabadulni az okos politikusok közül a
16279   II,  1911    |                        annak a szíve sebesebben, az asszonyok sem szépek azon
16280   II,  1911    |                         sem szépek azon a tájon, az emberek se filiszterek,
16281   II,  1911    |                       emberek.~Már én pedig csak az embereket keresem. Ha isteneket
16282   II,  1911    |                érdekességével - már ki is mentek az eszembõl, hja a múltat mindég
16283   II,  1911    |                       dolgok és emberek.~Kinézek az ablakon, borul. Szegedre
16284   II,  1911    |                   dühösen, mennyire nincs érzéke az istennek a kocsmáros üzlethez?~
16285   II,  1911    |                       abban a nótában ér feneket az elmélkedése:~»Bujdosik az
16286   II,  1911    |                        az elmélkedése:~»Bujdosik az árva madár...«~Ha megcsendül
16287   II,  1911    |                        János szólít vagy Keszler az »Ellenõr«-bül, hogy hol
16288   II,  1911    |                   gouvernant, a szõke menyecske, az épülõ híd, a »nagy hallgató«,
16289   II,  1911    |                            a »lányok«, a »fiúk«, az öregek és minden, minden.~...
16290   II,  1911    |                        építik máshova - messzebb az útból...~
16291   II,  1912    |                         sokan sereglettek Pestre az ország minden vidékérõl.
16292   II,  1912    |                        egészen másképp fogja föl az ilyenforma ünnepélyeket,
16293   II,  1912    |                         életmódjából kizökkenti: az életunalom köde nehezedik
16294   II,  1912    |                      vidékiek tolongása gátolja.~Az újságokból szeret informálva
16295   II,  1912    |                          egész nap, hogy ezeknek az embereknek itt, akik feleségeikkel
16296   II,  1912    |                        erõsen volt reprezentálva az ünnepélyeknél.~Nemcsak a
16297   II,  1912    |                         volt a muzsikaszó. Pedig az is csak valami.~Aztán annyi
16298   II,  1912    |                   szédíteni a fejüket, - hát ott az a sok nagy úr egyetlen falkában
16299   II,  1912    |                        ruházatban, hogy olyanról az otthoni »kecskék« nem hogy
16300   II,  1912    |                          rekonstrukcióról, amint az már egy szegedi kompániában
16301   II,  1912    |                     elevenen, hogy elkukorékolná az éjfélt, hát biz õk ott maradtak
16302   II,  1912    |                       hogy csak úgy rezgett bele az a komisz nagy városilevegõ.~
16303   II,  1912    |                         embereknek nincs érzékök az ilyenek iránt) a hosszú
16304   II,  1912    |                        asztalhoz.~- Nagyon kérem az urakat - mondá -, viseljék
16305   II,  1912    |                        szólt:~- Hát megbolondult az úr, vagy mi? Hát magyar
16306   II,  1912    |                        vagy mi? Hát magyar ember az úr, vagy mi? Hát tudja az
16307   II,  1912    |                        az úr, vagy mi? Hát tudja az úr a szokást, vagy mi?~-
16308   II,  1912    |                          bácsi.~- Rendõrség? Hol az a rendõrség? Majd megtanítom
16309   II,  1912    |                     becsületre, de mindjárt! Hol az a háromszáz alvó emberke,
16310   II,  1912    |                    hagyta szóhoz jutni.~- Hallja az úr, kocsmáros uram! Aki
16311   II,  1912    |                      kocsmáros uram! Aki alszik, az ugyan elég illetlen pimasz,
16312   II,  1912    |                         mert ha lakodalomba megy az ember, hát ott nem azért
16313   II,  1912    |                       alszik, aludjon, örüljenek az alvók, ha föl nem rángatjuk
16314   II,  1912    |                      alvók, ha föl nem rángatjuk az ágyaikból, de azt aztán
16315   II,  1912    |                       azt aztán kikérem magamnak az úrtól, hogy olyan ostobaságokat
16316   II,  1912    |                    õmiattuk csendesen. Ilyet még az öregapám sem élt meg soha
16317   II,  1912    |                     magát a vendéglõs. - Jó volt az argumentum. Maga is odaült
16318   II,  1912    |                    fölvetették kurjongatásaikkal az egész alvó városrészt.~
16319   II,  1913    |                      Minden lehetséges volt, még az is, hogy tudományos könyvet
16320   II,  1913    |                    kezdjük el s mondjuk ki, hogy az elsõ fejezet: »A felsõvárosi
16321   II,  1913    |                        pedig kiesett a tárcámból az asztal alá a kaszinó udvarán.~
16322   II,  1913    |                     gyufa segélyével megtaláltuk az asztal alatt a homokba betaposva
16323   II,  1913    |                        alatt a homokba betaposva az érdemes billétet.~Igen,
16324   II,  1913    |                        mégis együtt vagyunk mind az öten.~Beszállok egy kupéba,
16325   II,  1913    |                      velem átellenben, de hát ez az ember csak borszagú volt,
16326   II,  1913    |                      ember csak borszagú volt, s az már inkább illatszámba megy.~
16327   II,  1913    |                     lévén) éppen nem mutatkoztak az utcákon.~Tisztelt barátom,
16328   II,  1913    |                          nemzedékre is rávetõdik az üstökös csillagok észre
16329   II,  1913    |                   ilyenkor mindig eszembe jutott az is, hogy a szegediek iránt
16330   II,  1913    |                          szépen viselték magukat az árvíz után, s nyomban megbocsátottam
16331   II,  1913    |                       dicsérték elõttem - de biz az még fia sem lehet a mi Hétválasztónknak
16332   II,  1914    |                        frázis, nem gyújtanak már az ötletek, a fényes retorikai
16333   II,  1914    |                       õexcellenciájától.~*~Hanem az azért mégis mindegy. Tisza
16334   II,  1914    |                       tehát a farsangban.~S címe az lesz »Szeretve a vérpadig«,
16335   II,  1914    |                  Szeretve a vérpadig«, pedig tán az lenne a helyesebb titulusa:~»
16336   II,  1914    |                        titulusa:~»Szeretve egész az émelygésig.«~Így mindjárt
16337   II,  1915    |                       Lloyd« megírta rólam, hogy az asszonyokat nem valami nagyon
16338   II,  1915    |                          egészen, szép, pezsgõbb az elõbbinél.~A Borcsák, Marcsák
16339   II,  1915    |                         s csak meztelenül szépek az asszonyok.~Fölhangzik a
16340   II,  1915    |                          vele cserélni külalakra az angyalok, majd egy lábon
16341   II,  1915    |                    kiterjeszti s még mosolyog is az ezernyi tömegre, s hogy
16342   II,  1915    |                         arcán nem látszik a kor. Az õ numerusa a tömegre nézve
16343   II,  1915    |                    tömegre nézve nem érdekes, de az arisztokrácia bomlik utána,
16344   II,  1915    |                 arisztokrácia bomlik utána, mert az õ mutatványai nem egyebek,
16345   II,  1915    |                       csücskén, a mozdulatokban, az ostor kezelésében, az öltözködésben
16346   II,  1915    |             mozdulatokban, az ostor kezelésében, az öltözködésben annyi gráciát,
16347   II,  1915    |                      lován (kár, hogy hályog van az egyik szemén), nincs férfiszív,
16348   II,  1915    |                    nincsen hibája.~- Vajon mi?~- Az, hogy négy-öt hátaslovát
16349   II,  1915    |                 szerelmes férfit simogatnék meg. Az arabs ló okos, higgyék meg,
16350   II,  1915    |                         okos, higgyék meg, urak. Az tud mindent! Tudja, ha két
16351   II,  1915    |                         Elizt a Louise kedviért. Az is úrlovarnõ és nagy ugrató.~
16352   II,  1915    |                     fénnyel állítanak ki Renzék. Az operettek pompája messze
16353   II,  1915    |                        el e mellett, kivált mert az illúziót neveli a nagy személyzet
16354   II,  1915    |                       neveli a nagy személyzet s az, hogy robogó fogatokat láthatni
16355   II,  1915    |                   igénytelen budapestiek?~Nekünk az eszünket veszi el.~A szép
16356   II,  1915    |                          volt.~Elhagyta. Ilyenek az orosz hercegek.~Szegény
16357   II,  1915    |                      Hanem azért mégis szép élet az - az emlékei miatt.~
16358   II,  1915    |                       azért mégis szép élet az - az emlékei miatt.~
16359   II,  1916    |                          hogy Splényi bárónõhöz.~Az Úri utcán eszembe jutott
16360   II,  1916    |                   szemekkel.~- Barátom! - mondom az egyiknek - látja ön ezt
16361   II,  1916    |                        ön ezt a fejet (már t. i. az én fejemet).~Kissé nagyobb
16362   II,  1916    |                     semmi biztatót sem vettem ki az arcából, egészen gépiesen
16363   II,  1916    |                          mégse, kérem, nem tudja az ember, mi jöhet közbe. Igazi
16364   II,  1916    |                   Hatvani utca végén mondja meg. Az lesz az igazi.~- Odáig akar
16365   II,  1916    |                        végén mondja meg. Az lesz az igazi.~- Odáig akar kísérni?
16366   II,  1916    |                        útközben, miféle publikum az a szegedi? Maga úgyis tudja.
16367   II,  1916    |                         kis rózsaszínû kagyló.~- Az bizony nagyon lelkes publikum,
16368   II,  1916    |                     bárónõ éppen azt szeretheti: az elkényeztetett ember tudja
16369   II,  1916    |                      Anna a primadonnájuk, akkor az a legnagyobb mûvésznõ. Éppen
16370   II,  1916    |                      sincs olyan harangláb, mint az övék«.~- Aztán az vigasztal,
16371   II,  1916    |                           mint az övék«.~- Aztán az vigasztal, lássa, ezen a
16372   II,  1916    |                         portentum s csalhatatlan az ítélete a színügyekben.~-
16373   II,  1916    |                         a legjobban magasztaltuk az újságban, Tisza azt a találó
16374   II,  1916    |                      Elkoptak a grófi ruhák... s az idén már nem magasztalták
16375   II,  1917    |                        láttam, hogy önöknél most az a fõ kérdés: jön-e Blaháné
16376   II,  1917    |                          Annyira beleéltem magam az önök helyzetébe, hogy magamat
16377   II,  1917    |                    központba.~- Azonnal - feleli az összekötõ kisasszony vékony
16378   II,  1917    |                      olyan nagyon haragudni, hol az egyik, hol a másik újságban.~
16379   II,  1918    |                       oly nagy mértékben élvezte az udvar és a király szeretetét,
16380   II,  1918    |                         és nagyon változékonyak.~Az, aki akasztófára volt ítélve,
16381   II,  1918    |                       mostani szereplése, vagyis az, amely neki tulajdoníttatik,
16382   II,  1918    |                        politikai színezete, hogy az udvarnál is nem egy élc
16383   II,  1918    |                          egy királyának - mondák az udvari urak -, ha más nincs,
16384   II,  1918    |                      persona. Pedig a feladatunk az: elbeszélni, miért.~Kevesen
16385   II,  1918    |                        legalább nagyjában.~Mikor az Andrássy-minisztérium kineveztetett
16386   II,  1918    |                    perfekt gavallér ember. Nekem az eddigi minisztereim mindent
16387   II,  1918    |                        semmit sem tettek meg; ez az egyetlen, aki nehezebbnek
16388   II,  1918    |                   történjenek meg haladéktalanul az intézkedések, hogy nehány
16389   II,  1918    |                   miniszteri tanácsot szobájába. Az összes miniszterek megegyeztek
16390   II,  1918    |                        nem lehet engedelmeskedni az alkotmány ellen.~- De hát
16391   II,  1918    |                 izgatottan dobolt gyûrûs kezével az asztalon.~Nagy némaság állott
16392   II,  1918    |                         ingerülten.~- Nem engedi az alkotmány, fölséges uram!~-
16393   II,  1918    |                           De hát nem én vagyok-e az alkotmány szerint is a legfelsõbb
16394   II,  1918    |                       legfelsõbb hadúr?~- Igenis az, és fölségednek joga van,
16395   II,  1918    |                 királyunk elõtt, ki nem veti meg az igazmondást, hanem, mint
16396   II,  1919    |                        Pedig már nem mai asszony az a királyné, s nekünk, kik
16397   II,  1919    |                           mely de sokszor hozott az egész nemzetnek tavaszt!~
16398   II,  1919    |                         partján arról álmodozott az ifjú, vajon mit csinálhat
16399   II,  1919    |                       Még távoli országokban is, az út porában vágtató lovas,
16400   II,  1919    |                   eleresztette szabadon, odament az a magyar királynéhoz: hogy
16401   II,  1919    |                         magyar királynéhoz: hogy az ugyan mirõl gondolkozhatik
16402   II,  1919    |                      Magyar királyné? Igen õ már az volt, mikor még a férje
16403   II,  1919    |                         fénnyel önti el a rögöt, az mind egy név volt, az »Erzsébetünk«
16404   II,  1919    |                     rögöt, az mind egy név volt, az »Erzsébetünk« neve.~Hát
16405   II,  1919    |                   kellemmel, szavát átadta férfi az aggnak, az agg a gyermekeknek,
16406   II,  1919    |                          átadta férfi az aggnak, az agg a gyermekeknek, és járt
16407   II,  1919    |                          a derék mindég ugyanaz. Az udvari embereket is mintha
16408   II,  1919    |                          csak egy lovász kíséri, az is messzirõl. A természetet
16409   II,  1919    |                      hivatalos szobájában« várja az elegáns báró Nopcsa, egy
16410   II,  1919    |                     élünk - mondja mosolyogva -, az embert éppen nem bosszanthatja
16411   II,  1919    |                          éppen nem bosszanthatja az, hogy nem jól látnak be.~
16412   II,  1919    |                      megy át lakosztályába, vagy az jön át kis barátnõjével:
16413   II,  1919    |                         elõhozza babáját, melyet az angol királynõtõl kapott,
16414   II,  1919    |                         maga is beleelegyedik és az angol baba staffirungját
16415   II,  1919    |                        tökélyre vitte, különösen az ugrásban. A magáncirkusz
16416   II,  1919    |                       szegedi hajdú).~- Mit akar az a szegény asszony? - kérdé
16417   II,  1919    |                  fölségeddel akar beszélni, mert az olyan bizalmas dolog, amit
16418   II,  1919    |                         Hát én a Szücsné vagyok, az öreg Szücsné, akinek két
16419   II,  1919    |                     megmagyaráztatta magának, mi az az újig (hogy míg az új
16420   II,  1919    |                  megmagyaráztatta magának, mi az az újig (hogy míg az új termés
16421   II,  1919    |                          mi az az újig (hogy míg az új termés meglesz), aztán
16422   II,  1919    |                    szegény asszony hálálkodva -, az Isten is megáldja, de én
16423   II,  1920    |                        IGAZÁN SZEGEDEN VAGYOK-E?~Az ilyen kirándulásoknak, aminõket
16424   II,  1920    |             kirándulásoknak, aminõket én teszek, az a vége, hogy az ember tíz
16425   II,  1920    |                          teszek, az a vége, hogy az ember tíz napi távollét
16426   II,  1920    |                          távollét alatt elrontja az egészségét s mire hazaér,
16427   II,  1920    |                          találja tízszer fölírva az ajtón levõ táblácskán: »
16428   II,  1920    |                          a szülõföldjén élvezhet az ember.~Sárguló, kopott ruhájában
16429   II,  1920    |                          a város nincsen. Ezeken az utcákon én sohasem jártam,
16430   II,  1920    |             Archimedesnek, ahonnan ráösmerhessek az én kedves Szegedemre.~Megváltom
16431   II,  1920    |                   Szegedemre.~Megváltom a jegyet az újszegedi hídon, amelyre
16432   II,  1920    |                         gyalog személy«.~Nos, ez az én igazi titulusom. - Rövid,
16433   II,  1920    |                          cérnaszál is leszakadt, az utcáknak is más, modernebb
16434   II,  1920    |                    ligetet. Milyen öröm! Bejárom az utakat s találgatni fogom
16435   II,  1920    |                      fogom a porban, hogy ez meg az tán éppen a Borcsánk picike
16436   II,  1920    |                 természet szomorú melancholiája, az õszi napfény fájó mosolya,
16437   II,  1920    |                       hangol le.~Visszafordulok, az én ligetem nincs meg többé.
16438   II,  1920    |                      sokszor megláttam valakinek az arcán egy olyan szeplõt,
16439   II,  1920    |                         szeretõm arcán volt s ez az egy ismerõs csúnya szeplõ
16440   II,  1920    |                      szeplõ gyönyörûvé tette azt az idegen arcot is.~Hát bizony
16441   II,  1920    |                          ház át van alakítva, de az ócska kapu megmaradt (azt
16442   II,  1920    |                   beszakítottuk erõszakosan).~És az emberek... nos, az emberek
16443   II,  1920    |                            És az emberek... nos, az emberek megvannak, hanem
16444   II,  1920    |                         valamennyi öregebb lett. Az az egy esztendõ odaült minden
16445   II,  1920    |                      valamennyi öregebb lett. Az az egy esztendõ odaült minden
16446   II,  1920    |                    csakugyan nem képzelet játéka az egész, igazán itt vagyok-e
16447   II,  1920    |                          gázak kigyúlnak? Hiszen az én teóriám az, hogy az ebéd
16448   II,  1920    |                  kigyúlnak? Hiszen az én teóriám az, hogy az ebéd semmi egyéb,
16449   II,  1920    |                    Hiszen az én teóriám az, hogy az ebéd semmi egyéb, mint küzdelem
16450   II,  1920    |                         semmi más, mint küzdelem az estéhez. Az éj az én királyném,
16451   II,  1920    |                        mint küzdelem az estéhez. Az éj az én királyném, aki
16452   II,  1920    |                       küzdelem az estéhez. Az éj az én királyném, aki ösmer,
16453   II,  1920    |                        páholyomba. Ki tudja, kié az most? Másutt kell keresnem
16454   II,  1920    |                      honnan is ösmernek; látszik az arcukon, amint kitalálják,
16455   II,  1920    |                          vannak ilyen nõalakjai. Az asszony, aki öl! Dumas híres
16456   II,  1920    |                      mutató és a hüvelykujjával. Az orra olyan, mint Pulszky
16457   II,  1920    |                          valamivel élesebb volna az ajkszegletek karakterisztikus
16458   II,  1920    |                  színlapot, Abonyiné.~Ah, hát ez az Abonyiné! A nevét már hallottam.
16459   II,  1920    |                szöglet-páholyban? Csinos termet, az arc meg kellemes. Egyike
16460   II,  1920    |                         kellemes. Egyike azoknak az arcoknak, amikre gyorsan
16461   II,  1920    |                    nagyon illik a »Bebe csokor«, az elbájoló Bebe csokor.~Ez
16462   II,  1920    |                         Halmayné is tetszett!~Ha az ember öregszik, finnyás
16463   II,  1920    |                         selyembélés kandikál ki.~Az a szûr, amint nézem, egyszer
16464   II,  1920    |                        fölcsillog, arcom kipirul az örömtõl. Nini, az Aradi-ruhatár
16465   II,  1920    |                        kipirul az örömtõl. Nini, az Aradi-ruhatár díszdarabja!
16466   II,  1920    |                        ontja fényét, tündökölnek az arcok, s amint szertenézek
16467   II,  1920    |               üdvözletükbõl a szeretet sugárzik.~Az Isten áldja meg azt a szürke
16468   II,  1921    |                      után pedig égbe viszik õket az angyalok. Külön istenük
16469   II,  1921    |                   költhetnénk bátran, majd visel az gondot ránk!~Nem is volt
16470   II,  1921    |                       többinek még. Vagy örökölt az ember, vagy beleházasodott
16471   II,  1921    |                   kimondta, nagy pátosszal, hogy az ég boltjára kellene fölírni,
16472   II,  1921    |                           hogy »a takarékosságot az égboltra kellene fölírni«,
16473   II,  1921    |               jövedelmünknél többet költünk. Már az is baj lenne, ha annyit
16474   II,  1921    |                          amennyi a jövedelmünk, (az angol ember lelkiismereti
16475   II,  1921    |               jövedelmeink miatt, de azért adjuk az urat. Tudósaink könyveket
16476   II,  1921    |                       takarékoskodnak.~Egyik ezt az okot süti ki, másik is fölhoz
16477   II,  1921    |                           de azért mind nem igaz az, összes ziláltságunk oka
16478   II,  1921    |                          összes ziláltságunk oka az, hogy nem vagyunk takarékosak.
16479   II,  1921    |                           azt tartjuk, hogy akit az Isten egy garasra teremtett,
16480   II,  1921    |                     garasra teremtett, csinálhat az amit akar, sohasem lehet
16481   II,  1921    |                  fölfogás édes magunkra vall.~De az ilyesmi jó volt régente,
16482   II,  1921    |                          mondani, hogy elpusztul az a nemzet, amelyik nem takarékos.~
16483   II,  1921    |                          s a családokon nyugszik az állam.~Ha csak egy kis statisztikai
16484   II,  1921    |                        senki sem veszi komolyan. Az emberek élnek mátul holnapig,
16485   II,  1921    |                          élnek mátul holnapig, s az a ledér fölfogás jut érvényre,
16486   II,  1921    |                        aki utánam jön, csukja be az ajtót«.~Itt az humoros,
16487   II,  1921    |                         csukja be az ajtót«.~Itt az humoros, jóízû mondás, ha
16488   II,  1921    |                testamentumot csinálni, mert csak az adósságot örökli a családja.
16489   II,  1921    |                          Más államokban megvetik az oly embert, aki úgy áll;
16490   II,  1921    |                       költ, mint amennyit keres, az nálunk nem »haszontalan
16491   II,  1921    |                           ahol pedig gazdagabbak az emberek, majdnem a fele (
16492   II,  1921    |                       biztosítja családja javára az életét, nálunk alig 4-5
16493   II,  1921    |                       egy híres közgazdász, hogy az életbiztosítás a nemzetgazdaság
16494   II,  1921    |                       név alatt panaszlunk, hogy az »átkos közösügy«, majd hogy »
16495   II,  1921    |                     amennyi, de azért szomorú is az ilyen táncnak a muzsikája:
16496   II,  1921    |                         a muzsikája: a dob, mely az udvaron elõbb-utóbb megperdül.~
16497   II,  1921    |                        küldje le azonnal Pestre. Az ismerõs éppen nem volt odahaza,
16498   II,  1921    |                         most már a vendéglõsnek.~Az aztán visszafelelt azonnal,
16499   II,  1921    |                         valami emlék volt?~- Nem az, egy forintért vettem a
16500   II,  1921    |                       venni?!~- Tudtam volna biz az... - mondja az öregúr elgondolkozva -,