bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

19501   II,  1882    |                  megbüntetni az unokákat, amiért az õsök egy idõben, mikor mindenféle
19502   II,  1882    |                     nyakon.~Nem olyan rossz téma az, hogy egészen ki kellene
19503   II,  1882    |                      leghatalmasabb elementumtól az õt megilletõ helyet az annalékban,
19504   II,  1882    |              elementumtól az õt megilletõ helyet az annalékban, ha a tulajdonképpeni
19505   II,  1882    |                    úgysem vehetjük el.~Mert hogy az idõjárás nagyobb szerepet
19506   II,  1882    |                         nagyobb szerepet játszik az emberiség történetében,
19507   II,  1882    |                       lenne, én istenem, például az esernyõ-gyárosokból, ha
19508   II,  1882    |          esernyõ-gyárosokból, ha ez nem állna?~*~Az idõ majd csakhogynem olyan
19509   II,  1882    |                          ennek dacára hemzsegtek az embertömegektõl.~Ha a párizsi »
19510   II,  1882    |                         volnánk, azt írnók, hogy az emberek odafagytak az asztalokhoz
19511   II,  1882    |                       hogy az emberek odafagytak az asztalokhoz amelyek­nél
19512   II,  1882    |                        ez nem volna igaz. Hiszen az emberiségnek, melyért tegnapelõtt
19513   II,  1882    |                    tegnapelõtt szenvedett halált az Üdvezítõ s mely most az
19514   II,  1882    |                          az Üdvezítõ s mely most az Üdvezítõ kedvéért szenvedett
19515   II,  1882    |                     Üdvezítõ kedvéért szenvedett az ünnepi kirándulásokon, már
19516   II,  1882    |                         ilyen cudar húsvét. S ha az égieknek van valami beleszólása
19517   II,  1882    |                  égieknek van valami beleszólása az idõbe, igazán csodálatos,
19518   II,  1882    |                csodálatos, hogy éppen egy ilyen, az egeknek szentelt ünnepnapon
19519   II,  1882    |                         mégis furcsa dolog, hogy az Isten is éppen a saját házát
19520   II,  1882    |                       különösen sok súlyt fektet az idõjárásra. Ismeretes az
19521   II,  1882    |                         az idõjárásra. Ismeretes az az adoma, mikor a magyar
19522   II,  1882    |                         idõjárásra. Ismeretes az az adoma, mikor a magyar parasztnak
19523   II,  1882    |                      kimaradásán búsulunk, mikor az idõt szidjuk, a fiatalság
19524   II,  1882    |                        rosszabb hangulatot szült az idén a húsvét, mint akár
19525   II,  1882    |                Kolumbus-tojást felállítani, mint az adót lesz beszedni az idén.~
19526   II,  1882    |                       mint az adót lesz beszedni az idén.~Azok a jégvirágok,
19527   II,  1882    |                    jégvirágok, amik ma virradóra az ország számos részeiben
19528   II,  1882    |                          ország számos részeiben az ablakokra rajzolódtak, igazán
19529   II,  1882    |                         A resurrexit fölhangzott az idén is. A vallásos hívek
19530   II,  1882    |                   HÚSVÉTI ÁLOM~Tegnap este, hogy az a cudar esõs idõ volt, korán
19531   II,  1882    |                  szállott, szürke csíkot képezve az éjben, csupa kísérteties
19532   II,  1882    |                    megborzongtam s éreztem, hogy az ajtó megnyílott.~Vajon ki
19533   II,  1882    |                          jöhetett be?~Hát bizony az öreg Deák Ferenc volt.~Nem
19534   II,  1882    |                        Ferenc volt.~Nem ösmertem az öregurat, míg élt, csak
19535   II,  1882    |                          öregurat, míg élt, csak az arcképekrõl, de egy percig
19536   II,  1882    |                        mellettem.~- Mi újság van az országban? - kérdé jóságos
19537   II,  1882    |                        rendesen olvasom. Kicsoda az az »Aliquis« nálatok?~-
19538   II,  1882    |                     rendesen olvasom. Kicsoda az az »Aliquis« nálatok?~- Mért
19539   II,  1882    |                      Mért kérdezi?~- Azért, mert az a legnépszerûbb emberetek
19540   II,  1882    |                          legnépszerûbb emberetek az égben, mivelhogy a legártalmatlanabb
19541   II,  1882    |                      adtunk be egy folyamodványt az Istenhez, hogy a paradicsomban
19542   II,  1882    |                          Zálogházakat nyitottak. Az angyalok a szárnyaikat zálogosítják
19543   II,  1882    |                 szárnyaikat zálogosítják el, sõt az utóbbi napokban az egyik
19544   II,  1882    |                           sõt az utóbbi napokban az egyik ellopta a Krisztus
19545   II,  1882    |                      találták már meg nála.~- És az Isten mit határozott?~-
19546   II,  1882    |                       vannak?~- Meglehet - szólt az öregúr összeráncolva szemöldeit.~
19547   II,  1882    |                        pillanatban újra megnyílt az ajtó s a vén Zsedényi lépett
19548   II,  1882    |                kérdeznivalóm van...~- Rögtön üti az éjfélt - sürgeté Zsedényi -,
19549   II,  1882    |                    haragosan Zsedényire.~- Hagyd az öreget - mondá Deák -, az
19550   II,  1882    |                        az öreget - mondá Deák -, az öregnek igaza van. Menjünk!~
19551   II,  1882    |                    öregnek igaza van. Menjünk!~S az ajtó felé közeledett.~-
19552   II,  1882    |                     Mondja, kérem, mit írjak, mi az ön véleménye?~- Az én véleményem
19553   II,  1882    |                     írjak, mi az ön véleménye?~- Az én véleményem az, hogy az
19554   II,  1882    |                    véleménye?~- Az én véleményem az, hogy az igazságot kell
19555   II,  1882    |                        Az én véleményem az, hogy az igazságot kell támogatni.~-
19556   II,  1882    |                        támogatni.~- Hiszen éppen az! De hát hol az igazság?~-
19557   II,  1882    |                      Hiszen éppen az! De hát hol az igazság?~- Ösmernem kellene
19558   II,  1882    |                     kérem, úgy áll a dolog, hogy az egyik párt, amelynek élén
19559   II,  1882    |                       komolyabb pártnak lenni, s az igazság is ott van minden
19560   II,  1882    |                      minden bizonnyal. Szervusz!~Az ajtóm becsapott, a hûs áramlat
19561   II,  1882    |                           a gyertyatartóba, mely az éji szekrényemen állt.~A
19562   II,  1882    |                        balról, a Zsedényié pedig az íróasztal fölött éppolyan
19563   II,  1882    |                       évtized s velünk érzett ez az egész nép. Sem mi nem emlegettük
19564   II,  1882    |                          ami nekünk, poétáink és az övék is közös keserûségrõl
19565   II,  1882    |                       közös ideált dicsõítettek. Az idegen járom lerázása volt
19566   II,  1882    |                          most, hogy le van rázva az idegen járom, - az országháborító
19567   II,  1882    |                         rázva az idegen járom, - az országháborító proletárok
19568   II,  1882    |                     fülébe: rázza le már egyszer az idegen jármot!~Csakhogy
19569   II,  1882    |                     jármot!~Csakhogy most már ez az idegen járom nem az osztráké,
19570   II,  1882    |                       már ez az idegen járom nem az osztráké, hanem a mienk -
19571   II,  1882    |                          Elmondja, meddig terjed az a hatalmas ország, mely
19572   II,  1882    |                          a hatalmas ország, mely az õ hazájuk. Bizony elér az
19573   II,  1882    |                        az õ hazájuk. Bizony elér az a híres Tátrától a Balti-tengerig.
19574   II,  1882    |                    kékvizû Volgának felelgetnek. Az aztán a diskurzus!~A himnusznak
19575   II,  1882    |                     szelíd szemû leányok, kiknek az apáik még velünk csinálták
19576   II,  1882    |                       Hát mondom megtanulják, de az magában véve nem volna valami
19577   II,  1882    |                       nem volna valami nagy baj, az arzenikum sem öl kis mértékben
19578   II,  1882    |                          mértékben beadva, hanem az már aztán öreg hiba, hogy
19579   II,  1882    |                       mégpedig veszedelmesek.~Ez az agitátor-had pedig minden
19580   II,  1882    |                       szinte lehetetlen találni.~Az agitátoroknak nagy segítségére
19581   II,  1882    |                        felvilágosítás, de még ez az én irkafirkám sem: ezeknek
19582   II,  1882    |                       hát ezeket bizony jó volna az állam kenyerére fogni. Szegények
19583   II,  1882    |                          számukra.~Hanem hát még az agitátoroknál is veszedelmesebb
19584   II,  1882    |                 természetes gondolkozásától, sem az agitátorok, annak aztán
19585   II,  1882    |                          a muszka rubelt.~De már az úgy tud beszélni, hogy lehetetlen
19586   II,  1882    |                         nem hinni minden szavát.~Az orosz rubel csengõbb a nemzeti
19587   II,  1882    |                          csalogató mézes szónál, az orosz rubel nagy szónok,
19588   II,  1882    |                 kapkodjam el a vezércikkíró elõl az õ pompás mondásait, hanem
19589   II,  1882    |                        hát, isten neki, elmondom az én Hunyák Pálom történetét,
19590   II,  1882    |                történetét, vagyis tulajdonképpen az én történetemet Hunyák Pállal.
19591   II,  1882    |                 történetemet Hunyák Pállal. Mert az nem mindegy!~Hunyák Pál,
19592   II,  1882    |                       úgy nézett ki szegény pára az ócska báránybõr-sipkájában
19593   II,  1882    |                     beszélgettünk. Van azzal úgy az ember!~Különben intelligens
19594   II,  1882    |                         sértõdve -, de mégis más az... mégse vagyunk mi tótok.~
19595   II,  1882    |                         került a beszéd.~- Minek az neki? - felelte fanyarul. -
19596   II,  1882    |                         felelte fanyarul. - Csak az anyai nyelv édes, a többi
19597   II,  1882    |                      Mert bolond voltam. Mit tud az ilyen parasztember a világról,
19598   II,  1882    |                          Hunyák Pál sóhajtott.~- Az ilyen szegény paraszt-szívben
19599   II,  1882    |                       lehet.~- Valaha mienk volt az ország egészen: most ide
19600   II,  1882    |                         kövek közé. A jó földet, az alvidéket a magyarok lakják
19601   II,  1882    |                      Ejnye, ejnye Hunyák! Hiszen az adó a királyé, s az egyformán
19602   II,  1882    |                       Hiszen az adó a királyé, s az egyformán vetteti ki minden
19603   II,  1882    |                 elkártyázzák. Aztán gondolja meg az úr, hogy a tót négyszer
19604   II,  1882    |                      dolgozza be a földjét, mint az alföldi ember, s mégis négyszer
19605   II,  1882    |                        több terem annak.~- Ebbõl az következik persze - vágtam
19606   II,  1882    |                     vágtam közbe nevetve -, hogy az Isten is a magyarokkal tart.~-
19607   II,  1882    |                     magyarokkal tart.~- Úgy van! Az is! - szólt keserûen - mert
19608   II,  1882    |                         országa olyan nagy, hogy az egész világnak éppen fele.
19609   II,  1882    |                          tudnának maguknak vágni az egész világon, de van közben,
19610   II,  1882    |                          érnek a munkával, addig az elsõben felépített rész
19611   II,  1882    |                    beszélnek.~Tömérdek kincs van az országukban, szép asszonyaik,
19612   II,  1882    |                      színû. (Mindenik kétszínû!) Az ország fõvárosában csupa
19613   II,  1882    |                        kaukázusiak, ha tudnák!!)~Az emberek gazdagok, szépek
19614   II,  1882    |                   harcosok alá termett lovakkal, az egész világ reszket tõlük,
19615   II,  1882    |                       húsa, leérkezett egy éjjel az égi szellem az õ saját istenük,
19616   II,  1882    |                         egy éjjel az égi szellem az õ saját istenük, akit lehíttak,
19617   II,  1882    |                     országukat neki megmutassák.~Az égi szellem a hatalmas Gél
19618   II,  1882    |                         nagyon meg volt elégedve az új birtokkal, mikor mindeneket
19619   II,  1882    |                  hatalmas Gél, nagyon messze van az, hét tavasz hét tél kell
19620   II,  1882    |                      hogy egy fordulót csináljon az ember innen oda, onnan ide.~-
19621   II,  1882    |                          összevonván szemöldeit, az ég mennydörögni kezdett.~
19622   II,  1882    |                        amelyiknek két feje volt, az egyik torkán tüzet okádott,
19623   II,  1882    |                       sárkányt mely itt fog ülni az országotokban addiglan,
19624   II,  1882    |                          Nem olyan nagyon bolond az, amilyennek látszik. Akárkitõl
19625   II,  1882    |                    Petõfi Sándort. Pedig ez volt az egyedüli nevezetessége szegénynek.
19626   II,  1882    |                           mert igazuk volt, csak az övé maradt fenn, hogy el
19627   II,  1882    |                   önmagukat sohasem.~Ha leszállt az est a sajátszerû városra,
19628   II,  1882    |                    városra, ha elnyelte a homály az óriási köveket s kitöltötte
19629   II,  1882    |                      képzelt zsongással telt meg az éj: akkor én sokszor látni
19630   II,  1882    |                        esznek a »Kis pipá«-ban?)~Az öreg kamarai hajdú, akinél
19631   II,  1882    |                        írt? Hát olyan nagy dolog az, amirõl érdemes annyit beszélni?
19632   II,  1882    |                   szabadította ki a fõhadnagyát. Az volt az igazi virtus.~Szurina
19633   II,  1882    |                        ki a fõhadnagyát. Az volt az igazi virtus.~Szurina Jánosnak
19634   II,  1882    |                          juhász a birkáira, hogy az a csulya, az a kajla szarvú,
19635   II,  1882    |                      birkáira, hogy az a csulya, az a kajla szarvú, a tarka,
19636   II,  1882    |                    komédiás hajlamú fiú volt biz az, vad és modortalan. De minden
19637   II,  1882    |                          tett szert valahol, hát az volt a legelsõ dolga, hogy
19638   II,  1882    |                        tudtuk. Hiszen ott voltak az önképzõkör összes jegyzõkönyvei
19639   II,  1882    |                          összes jegyzõkönyvei és az évkönyv is, melybe tulajdon
19640   II,  1882    |                  meglátszik a tûz és erõ, szóval az oroszláni körmök nyomai;
19641   II,  1882    |                      csak hozzá nem toldtak.~Hát az öreg tanárnak volt egy igen
19642   II,  1882    |                           S - a Mariska. Ez volt az »esküszegte lányka«. Nagy,
19643   II,  1882    |                     öregasszonyok. De mikor volt az! Én már csak egy Lengenádfalvay
19644   II,  1882    |                 szenvedélye is, a botanika.~Néha az egész klasszist elvitte
19645   II,  1882    |                         is ott akart lenni, noha az iskolai törvény erõsen tiltotta
19646   II,  1882    |                         De micsoda a szerelemnek az iskolai törvény?~A mi Sándorunk
19647   II,  1882    |                hûtelenhez«. Mindenki tudta, hogy az a Mariskának szólt, s azután
19648   II,  1882    |                        szívébõl selmeci ideálját az alföldi Zsuzska, nem tudni;
19649   II,  1882    |                      Mind a kétszer szóba hoztuk az õ híres udvarlóját. Legutóbb,
19650   II,  1882    |                    reszketeg hangon, amint éppen az volt szõnyegen, hogy Petõfi
19651   II,  1882    |                         hû múzsafid porát!«~- Ez az! - szólt, s szemei felcsillogtak. -
19652   II,  1882    |               felcsillogtak. - Nekem egy idõ óta az a rögeszmém van, hogy én,
19653   II,  1882    |                     egyedül csak én lelhetem meg az õ sírját. Mit gondol? -
19654   II,  1882    |                            Mit gondolnék? Hiszek az elõérzetekben!~- Petõfi
19655   II,  1882    |                   valahol a másvilágon.~SZERELEM AZ ERKÉLYRŐL~(Mai képünkhöz)~
19656   II,  1882    |                         s merengõ szemekkel nézi az alant járókat. Egymás után
19657   II,  1882    |                         megy.~Hogyan? Megtagadja az engedelmességet. Nem megy!
19658   II,  1882    |                          iszen majd kilesi õ, ki az a gazember, aki ennek a
19659   II,  1882    |                   kellene menniök tulajdonképpen az embereknek, hogy meggyógyuljanak,
19660   II,  1882    |                     sohasem egészségesek.~No, de az Eveline még az volt eddig,
19661   II,  1882    |              egészségesek.~No, de az Eveline még az volt eddig, ami persze nem
19662   II,  1882    |                kisasszony. Jöjjön be, ismételjük az angolleckét, s azonfelül
19663   II,  1882    |                      hogy Eveline mit fog tenni.~Az pedig nem tesz egyebet,
19664   II,  1882    |                      legyezõvel »diskurál« s ezt az angol nyelvnél is jobban
19665   II,  1882    |                        Oh, ezek a gyerekek, ezek az éretlen gyerekek!~A HAJLÉKTALAN
19666   II,  1882    |                             s valóban város volt az, de hajléktalan, még akkor,
19667   II,  1882    |                          király ott járt.~S mire az viszont odakerül (jövõ évben
19668   II,  1882    |                      városunkba.«~Mert, ha akkor az volt a hiba, hogy egy hetvenezernyi
19669   II,  1882    |                       volt hol lakni, most talán az lesz a baj, hogy a tömérdek
19670   II,  1882    |                           mint ahogy Tisza Lajos az övét.~Nagy és öntudatos
19671   II,  1882    |                     város, mint a szoknya, mikor az utolsó öltéseket teszik
19672   II,  1882    |                     ráncok nem elég szabályosak, az alja nincs még beszegve,
19673   II,  1882    |                         most, hogy kidomborodnak az arányok, hogy látni lehet,
19674   II,  1882    |                          hogy látni lehet, amint az egyes szálak és kiindulási
19675   II,  1882    |                 rekonstrukció intézõje elõtt. Ez az ember nem közönséges tálentum,
19676   II,  1882    |                       városból négy év alatt; ez az ember elõre látott mindent,
19677   II,  1882    |                      ember elõre látott mindent, az õ fejében meg kellett lennie
19678   II,  1882    |                     naggyá tenni, ahhoz nem elég az eszköz, mely rendelkezésre
19679   II,  1882    |                    rendelkezésre áll, mert ezzel az eszközzel bánni kell tudni.
19680   II,  1882    |                        Ha vért lehetne ereszteni az emberi tagokba, hogy az
19681   II,  1882    |                          az emberi tagokba, hogy az ember ennélfogva erõsebb
19682   II,  1882    |                         vért, bizony nem nevelné az az ember erejét, hanem vértolulást
19683   II,  1882    |                      vért, bizony nem nevelné az az ember erejét, hanem vértolulást
19684   II,  1882    |                         Bejártam a múlt napokban az egész területet, melyen
19685   II,  1882    |                          egész területet, melyen az új Szeged épül. Az bizony
19686   II,  1882    |                        melyen az új Szeged épül. Az bizony egy kicsit nagy s
19687   II,  1882    |                          csakhogy erõsebb annál. Az új híd pilléreit most rakják.
19688   II,  1882    |                 pilléreit most rakják. Nemsokára az ív is készülni fog.~A vár
19689   II,  1882    |                      több lakót befogadhat, mint az egykori Szeged.~De a legszebb
19690   II,  1882    |                        legszebb épület alighanem az új városháza lesz, melyet
19691   II,  1882    |                      hogy kevés emberben van meg az érzék az ilyenek iránt,
19692   II,  1882    |                        emberben van meg az érzék az ilyenek iránt, s hevesen
19693   II,  1882    |                      minek ez a sok ház? - kérdi az ember önkénytelenül, minthogy
19694   II,  1882    |                         barátjai -, s fõleg majd az olcsó lakások sok penzionált
19695   II,  1882    |                     eddig Grácba.~- Igen - támad az ellenvetés -, de mért szegényítette
19696   II,  1882    |                   akiknek a háza megmaradt? Mert az csak bizonyos, hogy a házak
19697   II,  1882    |                        házak ára esik, megszûnik az építés.~Még egyetlenegy
19698   II,  1882    |                    gáncsolódó észrevételem volt. Az, hogy ez óriási befektetéseket
19699   II,  1882    |                     fenntartani a város, kövezni az utcákat, jó karban tartani
19700   II,  1882    |                         kis indirekt adót, ennyi az egész. Megnõtt az úgy magától
19701   II,  1882    |                          ennyi az egész. Megnõtt az úgy magától egy millióig.~
19702   II,  1882    |                          mindig dolgozott bennem az ellenzéki viszketegség.~-
19703   II,  1882    |                        legszegényebb osztállyal? Az most, uram, a leggazdagabb
19704   II,  1882    |                         napszám már évek óta. Ez az osztály járt a legjobban.~
19705   II,  1882    |                        is kellettek egészen? Hát az a nagy ház, mely a külsõ
19706   II,  1882    |                     körútról ide néz, micsoda?~- Az a »szegényekháza«.~Elgondolkoztam
19707   II,  1882    |                 megállapodásra jutottam, hogy ez az egyetlen ház, mégis fölösleges,
19708   II,  1882    |                        mint ez idõ szerint.~Hogy az ördögbe ne! Leszavaztuk
19709   II,  1882    |                      milliót ugyan kihajítottunk az ablakon egy és más alkalommal,
19710   II,  1882    |                       bor.~Nem csoda, ha mámoros az egész ország. Persze a diadal
19711   II,  1882    |                         virtus, hogy Haynald ült az elnöki székben, s a magyar
19712   II,  1882    |                         székben, s a magyar volt az uralkodó nyelv.~Csak úgy
19713   II,  1882    |                      Csak úgy dobogott a szívünk az örömtõl.~Bár egy kissé megzavart
19714   II,  1882    |                          is jelen volt.~Ránéztem az arcára, összevont szemöldjeire
19715   II,  1882    |                         is kikívánkozott belõlem az »igen«.~Szerencsére ott
19716   II,  1882    |                         hátam mögött Láng Lajos, az oldalba döfött a ceruzájával
19717   II,  1882    |                     odakiáltottam a »nem«-et. Ez az átkozott szó úgy süvített
19718   II,  1882    |                       süvített a levegõben, mint az orkán.~Behunytam a szemeimet.
19719   II,  1882    |                         legislegfõbb dolog mégis az marad, hogy hét osztrákot
19720   II,  1882    |                         francia, s apró figyelem az államférfit.~S uramisten,
19721   II,  1882    |                          Kálnoky után becsukódik az ajtó?~Pedig becsukódik -
19722   II,  1882    |                         ajtó?~Pedig becsukódik - az óriási léghuzamtól.~*~De
19723   II,  1882    |                     hadügyminiszter, mikor látta az eredményt, idegesen panaszkodott
19724   II,  1882    |                    Tessék hadsereget fenntartani az ilyen néppel! Most már mezítláb
19725   II,  1882    |                          katonáim!~- Ej, kell is az ólomlábakra bakkancs? -
19726   II,  1882    |                   programbeszédembe Szarvason.~*~Az osztrák miniszterek nem
19727   II,  1882    |                 nyomtatva el nem olvasom odahaza az »Ellenõr«-ben.~Sietek is
19728   II,  1882    |                      mert csapra fognak üttetni. Az asszonyok báli ruhákat varrnak,
19729   II,  1882    |                     állatot kellene feláldozni - az isteneknek.~Mert valóságos
19730   II,  1882    |                       hej, mert kevélyek ám arra az ötös fogatra, mely csak
19731   II,  1882    |                        Mór.~Ki ne volna kiváncsi az õ arcára, vonására? Van
19732   II,  1882    |                      vonására? Van is becse most az ablakoknak, amerre a bevonulás
19733   II,  1882    |                         valahova utazik, sohasem az igazi szándék kolportáltatik;
19734   II,  1882    |                          szándék kolportáltatik; az mindig az újságokra van
19735   II,  1882    |                        kolportáltatik; az mindig az újságokra van rábízva, hogy
19736   II,  1882    |                          kommentárokkal ellássák az útnak célját.~Mikor Jókai
19737   II,  1882    |                 politikai toasztját mondhassa el az ország legszélsõ határszélén,
19738   II,  1882    |                     mégsem olyan rossz politikus az a Jókai, aminõnek némelyek
19739   II,  1882    |                        Ennyit Jókai útjáról. Ami az udvarát illeti, erre nézve
19740   II,  1882    |                      ráültek a keresztfára, mely az útszélén állott. Ott csiripeltek,
19741   II,  1882    |                      visszamaradt búzaszemekhez.~Az emberek, akik az úton jöttek-mentek,
19742   II,  1882    |                  búzaszemekhez.~Az emberek, akik az úton jöttek-mentek, mind
19743   II,  1882    |                           Látjátok, fiúk - szólt az egyik szürke veréb, mely
19744   II,  1882    |                    mennyire tisztelnek bennünket az emberek. Mindenki leveszi
19745   II,  1882    |                        kereszt elõtt hajladoznak az emberek, nem elõttetek.
19746   II,  1882    |                        arató vagy nyomtató, csak az öregek, az asszonyok és
19747   II,  1882    |                        nyomtató, csak az öregek, az asszonyok és a gyerekek
19748   II,  1882    |                          otthon lesznek - amibõl az következik, hogy a világ
19749   II,  1882    |                       itten panaszt senki, olyan az egész vidék, mint a pihenõ
19750   II,  1882    |                    szolgálja.~De igazi riadalom, az egész falut talpraállító
19751   II,  1882    |                         még soha nem is történt. Az akkor élõ generáció holta
19752   II,  1882    |                          engedelmes kutya volna.~Az egész falu összeszalad,
19753   II,  1882    |                          a tiszteletes uram, meg az Éliás zsidó; amott állnak
19754   II,  1882    |                          kiáltások hallatszanak. Az apró-cseprõ nép félve bújik
19755   II,  1882    |                       menj közel, ne menj közel.~Az oláhcigányasszony, kinek
19756   II,  1882    |                        nagyúri flegmával pipázik az öszvér hátán, általános
19757   II,  1882    |                         elõtt, jósolni ígérkezik az embereknek a tenyerébõl.~
19758   II,  1882    |                         embereknek a tenyerébõl.~Az Ancsura a felsõ végbõl oda
19759   II,  1882    |                        kíváncsiak a jövendõre, s az oláhcigányoknak jó aratása
19760   II,  1882    |               medvetáncoltató cigány megfoltozza az üstöket, a cigányné pedig
19761   II,  1882    |                      valamit a konyhára. Hát még az elõre nem látható dolgok?
19762   II,  1882    |                     akadna néha nagyobb fogás is az együgyû nép között, mely
19763   II,  1882    |                          sûrûn egymás után, mint az idén. Már maga e ritka termékenység
19764   II,  1882    |                       Csiky mûködésével szemben, az éppen e sikerek nagyságának
19765   II,  1882    |               terebélyesebb a fa, annál feketébb az árnyéka. Annyi bizonyos,
19766   II,  1882    |                        következõ darabjába.~S ez az igazi mértéke a sikernek.
19767   II,  1882    |                          maguk közt a hallgatók, az lehet rossz szokás dolga
19768   II,  1882    |                         a hibák?~...S aki keres, az bizonyosan talál is hibát
19769   II,  1882    |                    ellenzéke mondaná: melyet nem az õ »darabmentõ« mûvészei
19770   II,  1882    |                         ok nélkül tollat kezébe.~Az a szomorú helyzet képezi
19771   II,  1882    |                       olyan-e a társadalom, hogy az nekik minden viszonyok között
19772   II,  1882    |                       túlerõs realizmussal festé az életet (ami különben nagy
19773   II,  1882    |                        elütõ természettel lépnek az életbe. Lina (Nagy Ibolyka)
19774   II,  1882    |                     rendeznek; a könnyûvérû Lina az elsõ felvonás végén megszökik
19775   II,  1882    |                      boltoslegénnyel kacérkodik. Az erényes Terka is a színre
19776   II,  1882    |                          találkozik testvérével: az hívja õt fényes lakába,
19777   II,  1882    |                       Jancsó lányának võlegénye, az egykori Lajos, násznépestõl.
19778   II,  1882    |                        Terka eldobott udvarlója, az emiatti bánatában korhelynek
19779   II,  1882    |                     Magyarországon: a nyelvet és az õszinteséget; feleségét,
19780   II,  1882    |                          halok meg, élni akarok. Az erény úgysem ér semmit.
19781   II,  1882    |                          testvéremnek, ki mindig az ellenkezõt vallotta. Élni
19782   II,  1882    |                         rohant, de amint, odaér, az ajtó egyszerre szemben nyílik
19783   II,  1882    |                      testvére, Lina.~Megrázkódik az örömleány sorsától, ki halaványan,
19784   II,  1882    |                   leányát. Most már meggyõzõdvén az öreg a Terka ártatlanságáról
19785   II,  1882    |                        szeretettel öleli magához az erényes Terkát, akit különben
19786   II,  1882    |                    erényes Terkát, akit különben az azóta rendes életre tért
19787   II,  1882    |                          nagy drámai erõ is van. Az elsõ felvonásban kissé nehezen
19788   II,  1882    |                      eddigi darabjainál nem volt az); s minden erõteljesen van
19789   II,  1882    |                       erõteljesen van indokolva.~Az epizódszerepek közül kettõ
19790   II,  1882    |                     Egypár apró hiba csúszott be az erõsen realisztikus mûbe;
19791   II,  1882    |                        senki sem hiheti el, erre az elégtételre nem volt szükség
19792   II,  1882    |                        mû nyert volna értékében. Az elsõ felvonásnak több mint
19793   II,  1882    |                          telesírja a zsebkendõit az érzékenyebb helyeken. A
19794   II,  1882    |                          Ibolyát, akinek ez volt az elsõ nagyobb szerepe s emberül
19795   II,  1882    |                         emberül felelt meg neki.~Az egyik páholyból végignézte
19796   II,  1882    |                       egyik páholyból végignézte az elõadást gróf Karátsonyi
19797   II,  1882    |                          volna meg csak igazán - az erdénydíjat.~MI LESZ A SZEGÉNY
19798   II,  1882    |                       dolog, mint 48 elõtt, hogy az asszonyok még nem tudtak
19799   II,  1882    |                      hiábavaló dolog lenne, mert az asszonyok majd csakhogy
19800   II,  1882    |                     elfelejtették e nyelvet.~Hát az a fölvetett téma, hogy mi
19801   II,  1882    |                           szegény« leányok, mint az elrugaszkodott legényeket
19802   II,  1882    |                     pálya. Éppen nem olyan, mint az íróé vagy a politikusé,
19803   II,  1882    |                         és kevesebbet érnek. Ami az õ értéküket megnevelheti,
19804   II,  1882    |                          értéküket megnevelheti, az egyedül a város-változtatás.
19805   II,  1882    |                          egy más országba menne. Az csak ezekre az ágról ágra
19806   II,  1882    |                   országba menne. Az csak ezekre az ágról ágra röpködõ madarakra
19807   II,  1882    |                   érkeznek.~Pedig ekkor jutottak az igazi paradicsomba. Kapósak,
19808   II,  1882    |                        mikor már itt is elunják. Az aztán Kairóba kerül, az
19809   II,  1882    |                          Az aztán Kairóba kerül, az arc már ráncos, a festék
19810   II,  1882    |                       karok elsoványodtak. Kairó az utolsó stáció. Itt csak
19811   II,  1882    |                         lendületet kezdenek adni az eredeti regényirodalomnak.
19812   II,  1882    |            regényirodalomnak. Tolnai Lajosnak ez az elsõ terjedelmesebb mûve,
19813   II,  1882    |                         Somvári Fényes Ádám úr«.~Az érdemes szerzõ, ki nemcsak
19814   II,  1882    |                   nemcsak mint költõ foglalja el az elsõ helyek egyikét az irodalomban,
19815   II,  1882    |                        el az elsõ helyek egyikét az irodalomban, hanem mint
19816   II,  1882    |                 elzüllött mágnás családot rajzol az õ túlságosan sötét világnézletének
19817   II,  1882    |                  ablaknak is van napfénye: besüt az, ha másutt nem, a repedéseken.~
19818   II,  1882    |                          mialatt a másik Dernyõi az õ grófnéjával éli világát.
19819   II,  1882    |                         mikor már semmije sincs, az Erdélybe látogatóba jött
19820   II,  1882    |                         dolgoznak, hogy most már az idõs és rút Dernyõi Lászlót
19821   II,  1882    |                         Lászlót kerítsék meg, de az nem áll kötélnek, s magával
19822   II,  1882    |                          a kis árvákat Dernyõre, az Alföldre. Az anya beleegyezik,
19823   II,  1882    |                   árvákat Dernyõre, az Alföldre. Az anya beleegyezik, mert még
19824   II,  1882    |                    megkéri Sandrint levélben, de az elutasítólag válaszol, kivált
19825   II,  1882    |                         vasvillával van odavetve az utolsó három fejezetben.~
19826   II,  1882    |                    bankót csinál s fogságba jut. Az egyik Benedek ügyesebb,
19827   II,  1882    |                          pedig elveszi Sandrint.~Az írói igazságszolgáltatás
19828   II,  1882    |                       tendencia, hogy hova viszi az embereket a munkakerülés
19829   II,  1882    |                      embereket a munkakerülés és az úrhatnámság, nincs az olvasó
19830   II,  1882    |                         és az úrhatnámság, nincs az olvasó elé állítva, szemlélhetõleg
19831   II,  1882    |                       gazemberrel ismerkedik meg az olvasó, s azok is maradnak
19832   II,  1882    |                        tudjuk elhinni, hogy ezek az emberek másformák is lehettek
19833   II,  1882    |                          mûvészileg megrajzolni.~Az alakok bágyadtak, színtelenek,
19834   II,  1882    |                     színtelenek, nem úgy azonban az epizód-alakok, itt sok kitûnõ
19835   II,  1882    |                       hogy nem is karakter, mert az nincs megfestve semmilyennek.
19836   II,  1882    |                      kötetnek 3 frt.~TÓTH LŐRINC~Az írók és a közönség olyanok,
19837   II,  1882    |                        faliórák két pondusza, ha az egyik nagyon felül van akkor
19838   II,  1882    |                társulatainkról szólva, mikor még az írók lelkesültek e társulatokért,
19839   II,  1882    |                        hogy némi lendületet vett az érdeklõdés a Kisfaludy és
19840   II,  1882    |                    Társaság iránt a közönségnél, az írók buzgalma kezd lankadozni.~
19841   II,  1882    |                 gyûlésezõ, s így mégis meg lehet az üléseket tartani. E buzgók
19842   II,  1882    |                         még nem törte meg a kor, az öregebbek teszik a buzgók
19843   II,  1882    |                     buzgók közt is a legbuzgóbb, az egy õsz, rövidre nyírott
19844   II,  1882    |                      mikor aztán megtudjuk, hogy az a ki nem fáradt ember Tóth
19845   II,  1882    |                           Ötven éve annak, ahogy az öregúr elõször olvasta mûve
19846   II,  1882    |                      egész mai napig híve maradt az irodalomnak.~Nem virtus
19847   II,  1882    |                          irodalomnak.~Nem virtus az Aranynál, Jókainál, akiket
19848   II,  1882    |                          jutott a szerencse hogy az õsz írót leginkább vallhatja
19849   II,  1882    |                      eleve, mert olyan sokoldalú az õ mûködése, és oly teljes
19850   II,  1882    |                        éppen úgy ünnepelhetné õt az Akadémia, a Kúria is, s
19851   II,  1882    |                     különbözõ pályáira és mintha az »atyai ház« lenne neki a
19852   II,  1882    |                       Pál, ama zárt ülésen, mely az õ kitüntetését elhatározta,
19853   II,  1882    |                     elhatározta, hogy, »oda való az alma, ahol megnõtt és nem
19854   II,  1882    |                     méltán ragadta tehát magához az alkalmat Tóth Lõrinc ötven
19855   II,  1882    |                       mert igen kicsiny ez ünnep az õ érdemeihez képest), s
19856   II,  1882    |                         Oskoláit is ott végezte. Az irodalom iránt már igen
19857   II,  1882    |                   sûrûbben találkozhatni nevével az akkori folyóiratokban: a »
19858   II,  1882    |                      közönség elõtt, mint valaha az »Etelka« regény, vagy akár
19859   II,  1882    |                            Hunyadi Lászlót pláne az akadémia is megkoszorúzta.~
19860   II,  1882    |                   lehetõvé, hogy odatartozhatott az ország szerepvivõ fiatal
19861   II,  1882    |                        más tárgyú tevékenységre. Az 1847-1848-i országgyûlésen
19862   II,  1882    |                       mint hírlapíró is mûködik. Az elsõ minisztériumban elnöki
19863   II,  1882    |                         rendes tagjává választja az akadémia. Több kitûnõ jogi
19864   II,  1882    |                         ötven év óta harmatozzák az izzadságcsöppek, fényesebb
19865   II,  1882    |                       gyöngyök a drágagyöngynél.~AZ AUDIENCIA~(Karcolat)~Nagy
19866   II,  1882    |                          Karcolat)~Nagy híre van az audienciáknak, kivált faluhelyen.
19867   II,  1882    |                       ajkra, hogy egykor ez, meg az az ember fönn volt a királynál
19868   II,  1882    |                           hogy egykor ez, meg az az ember fönn volt a királynál
19869   II,  1882    |                         a királyhoz. Nehéz dolog az nagyon!~Hiszen fenn voltak
19870   II,  1882    |                           de utólag kisült, hogy az csak a kancellista volt.
19871   II,  1882    |                       õket Bécsben a fölség elé; az ajánlkozott is rá, sõt a
19872   II,  1882    |                         évek múlva sült ki, hogy az nem is a trónterem volt,
19873   II,  1882    |                   kávéház, s aki a trónuson ült, az egy szép kasszírleány a
19874   II,  1882    |                     kasszírleány a szeretõjével. Az ördög vigye el õket elevenen.~
19875   II,  1882    |                kisütötték, miszerint valaha mind az övék volt az a sok föld,
19876   II,  1882    |                         valaha mind az övék volt az a sok föld, amit a pécsi
19877   II,  1882    |                         egészen ismerõsek voltak az udvarnál!), meg lett nekik
19878   II,  1882    |                           Hát felséges uram, ezt az instanciát akarjuk átadni
19879   II,  1882    |                 kotródtak, rohantak kifelé, mint az eszeveszettek, úgyhogy se
19880   II,  1882    |                          úgyhogy se a király, se az ajtónállók nem bírták elgondolni,
19881   II,  1882    |                       hogy azért is átnyújtották az istanciát.~Igaz, hogy elõre
19882   II,  1882    |                 csodabogár, aki derültséget szül az udvarnál.~Egy nagybajomi
19883   II,  1882    |                      midõn a király elé lépett s az megszólította, elsápadt,
19884   II,  1882    |                 szemtelen kérelmezõk is akadnak.~Az egyik például azt kívánta
19885   II,  1882    |                         engedje el neki a király az érettségi vizsgálatot.~-
19886   II,  1882    |                    kérelmezõ el van bocsátva, de az nem tágított, hanem kivette
19887   II,  1882    |               szignatúrát.~A király át nem vette az irónt s sebes léptekkel
19888   II,  1882    |                        nagyon rosszul bánik vele az anyós.~- Ej, ej! - szólt
19889   II,  1882    |                         a fedelet.~- Most már én az embört eluntam, fölségös
19890   II,  1882    |                     mosolyogva mondá:~- De iszen az õ pénzén volt építve, hát
19891   II,  1882    |                          pénzén volt építve, hát az övé volt.~- Igen? - szólt
19892   II,  1882    |                        magyarázatául)~Mint ahogy az ember azért ebédel, hogy
19893   II,  1882    |                    állunk szemben, ott megszûnik az egzaltáció. Egy csinos fiatal
19894   II,  1882    |                        valóban, nem tudhatni, de az áll, hogy Nellit még most
19895   II,  1882    |                   gyermekkori játszó­tár­saknak! Az emlékek egészen ellágyítják
19896   II,  1882    |                   nyugodtan, egyszerre megnyílik az ajtó nesztelenül, és belép
19897   II,  1882    |                     homloka nagyon, s reszketett az õ keze is, amelyben a levelet
19898   II,  1882    |                          tépni kezdte a levelet. Az apró papírkockák lassan
19899   II,  1882    |                        meg fogja-e tartani? Vagy az a »soha« csak egy nap õnála
19900   II,  1882    |                         nap õnála is, mint ahogy az a többi asszonyok szótárában?~
19901   II,  1882    |                        Pont két órakor lépett be az ünnepelt a terembe, Gyulai
19902   II,  1882    |                  Tisztelõi már ekkor elfoglalták az asztalokat.~Ott volt a Kisfaludy
19903   II,  1882    |                      házigazda majdnem teljesen. Az ünnepelt Mailáth György
19904   II,  1882    |                        Francia pezsgő (Monopol).~Az elsõ toasztot Gyulai Pál
19905   II,  1882    |                   kiemelve Tóth Lõrinc érdemeit.~Az elhangzott lelkes éljenek
19906   II,  1882    |                  megköszönni a megtiszteltetést. Az õsz férfiú meg volt hatva
19907   II,  1882    |                          nagy részben köszönheti az irodalomnak, melynek mindig
19908   II,  1882    |                        Jókai felállva. - Szállok az úrnak.~- Állok elébe. Éljen! -
19909   II,  1882    |                          járt, s mind felsorolta az érdemeit. Nekem már csak
19910   II,  1882    |                        kiálták közbe derülten.~- Az volt a bûne, hogy engem
19911   II,  1882    |                          õ szedte ki a fiókomból az elsõ zsöngéimet, elhordta
19912   II,  1882    |                        elhordta Pestre és kiadta az újságokban. Hogy érnek-e
19913   II,  1882    |                         újságokban. Hogy érnek-e az én dolgaim valamit, azt
19914   II,  1882    |                      valamit, azt majd megmondja az utókor, de annyi bizonyos,
19915   II,  1882    |                      Ferenc visszaemlékezik arra az idõre, mikor õket akadémiai
19916   II,  1882    |                        humorú toasztokat, kivált az utóbbi részesült viharos
19917   II,  1882    |                       többé egyetlen toaszt sem.~Az öregebbek hazamentek, a
19918   II,  1882    |                      fiatalabb generáció, kivált az irodalmi rész, mintha nehezen
19919   II,  1882    |                        CSALTA MEG A SZEGÉNYEMBER AZ ÖRDÖGÖT?~(Politikai mese
19920   II,  1882    |                      hídra volt szüksége, melyen az egyik földjérõl átmehessen
19921   II,  1882    |                         rajta a túlsó partra, ha az innensõn veszedelem fenyegetné.~
19922   II,  1882    |                  Mindenekelõtt tudd meg, hogy én az ördög vagyok.~- Tudom, ösmerlek.~-
19923   II,  1882    |                          Mondd el föltételeidet!~Az ördög gondolkozott kissé,
19924   II,  1882    |                    átadom birtokodba, csupán azt az egyet kötöm ki, hogy az
19925   II,  1882    |                          az egyet kötöm ki, hogy az elsõ lélek, amelyik reggelenkint
19926   II,  1882    |                       reggelenkint átmegy rajta, az enyém legyen.~A föltétel
19927   II,  1882    |                          A kiegyezés megtörtént. Az ördög hídja fölépült izmosan
19928   II,  1882    |                 banketteket és díszszónoklatokat az erõs hídról, az ördög úgy
19929   II,  1882    |                díszszónoklatokat az erõs hídról, az ördög úgy tetette magát,
19930   II,  1882    |                fáradságába és áldozataiba került az erõs alkotmány, a szegényember
19931   II,  1882    |                    ravaszul mosoly­gott még azon az estén is, mikor az utolsó
19932   II,  1882    |                          azon az estén is, mikor az utolsó követ letették, hogy
19933   II,  1882    |                          virradott, már ott volt az ördög a túlsó parton és
19934   II,  1882    |                        túlsó parton és várta azt az elsõ lelket, mely a túlsó
19935   II,  1882    |                       partra fog átkelni, s mely az övé lesz.~De a szegényember
19936   II,  1882    |                          kirázta a kis kutyát, s az volt az elsõ eleven lény,
19937   II,  1882    |                          a kis kutyát, s az volt az elsõ eleven lény, amely
19938   II,  1882    |                     amely a hídon keresztülment.~Az ördög mérgesen káromkodott,
19939   II,  1882    |                     mindenütt: hogyan csalta meg az ördögöt, s hogy szalaszt
19940   II,  1882    |                      évekig, vitték reggelenkint az átszaladó kutyákat nyugodt
19941   II,  1882    |                          gyengébb elméjûek, hogy az ördögöt rászedték.~Hanem
19942   II,  1882    |                         ördögöt rászedték.~Hanem az élesebb szemûek észrevették,
19943   II,  1882    |                        szemûek észrevették, hogy az ördög nem alszik, hanem
19944   II,  1882    |                         nem alszik, hanem nappal az emberek között jár s átváltoztatja
19945   II,  1882    |                      könyvtárából való - felelte az illetõ hivatalnok önkénytelenül.~-
19946   II,  1882    |                          Nemes fényûzés! Úgy van az! És legalább azt mutatja,
19947   II,  1882    |                       azt mutatja, hogy nem volt az a középkor olyan egészen
19948   II,  1882    |                szellemnek is.~Igaz, hogy ezeknek az uraknak a száma igen kicsiny
19949   II,  1882    |                         Hollandiában csináltatta az arany-, ezüstkapcsokat leányainak
19950   II,  1882    |                        mentéire és imakönyveire. Az Ujlakiaknak egy szobájuk
19951   II,  1882    |                     szemek gyönyörködtetésére és az asszonyi gusztusnak ingerlésére
19952   II,  1882    |                       bámulattal, hanem egyebek.~Az Eszterházy hercegé például,
19953   II,  1882    |                      neki több juhásza van, mint az angolnak juha, s úgy is
19954   II,  1882    |                        lett, amikor megolvasták.~Az ilyen stiklik kiszivárognak
19955   II,  1882    |                         viszonzá:~- Nagyon drága az önnek.~- De hát mégis, mire
19956   II,  1882    |                      lovat.~- Mit cselekszik ön, az istenért?~- Agyonlõttem
19957   II,  1882    |                        kivált e század legelején az ilyen vitézkedések, elfajult
19958   II,  1882    |                         el a kékkõi várban, hogy az egész környék hallja. Nagy
19959   II,  1882    |                         körül keringtek részegen az urakkal együtt; ez volt
19960   II,  1882    |                       lakott, úgy volt ismeretes az ország felsõ részében, mint
19961   II,  1882    |                       amiket tõkéi után fölszed; az ország alsó részében pedig
19962   II,  1882    |                          fejedelem.~Nem volt biz az sem az egyik, sem a másik,
19963   II,  1882    |                   fejedelem.~Nem volt biz az sem az egyik, sem a másik, hanem
19964   II,  1882    |                     találtuk megírni most, midõn az Andrássy-grófok díszhintóját
19965   II,  1882    |                          nagy szenzációt csinált az Bécsben és csinál Pesten
19966   II,  1882    |                        hatását Prágában is.~Mert az már mégis csak valami, mikor
19967   II,  1882    |                         lélek mind a kettõ, mert az õ emlõiken növekedik naggyá
19968   II,  1882    |                      esztendõ óta is!~Valaha még az volt a tekintélyes, a nagy
19969   II,  1882    |                    kísérõ csapat számából tudták az emberek, hogy mekkorát kell
19970   II,  1882    |                       más a helyzet. Ma már csak az a hatalmas ember, akinek
19971   II,  1882    |                     fölfogja a két lenecse közül az egyik.~Mert olyanok Maszák
19972   II,  1882    |                        De õ amellett telefon is. Az egy ember által kiáltott »
19973   II,  1882    |                      kulcslyukon, melyik fekszik az ágyba és melyik a díványra.
19974   II,  1882    |                        és melyik a díványra. Aki az ágyat elfoglalja, bizonyosan
19975   II,  1882    |                     ágyat elfoglalja, bizonyosan az lesz a gazda.~Hát az történt
19976   II,  1882    |                  bizonyosan az lesz a gazda.~Hát az történt hiteles tanúk egyhangú
19977   II,  1882    |                      szerint, hogy Egyesy feküdt az ágyban.~Már-már beseperték
19978   II,  1882    |                         s éppen nem hasonlítanak az effajta német irodákhoz.
19979   II,  1882    |                       lehet; ha valami baja van, az, hogy egy kicsit nagyon
19980   II,  1882    |                       fáma famulusai õk, akiknek az a principiuma: használni
19981   II,  1882    |                      alatt akár a fentebbi, akár az Országgyûlési Értesítõ nyomán
19982   II,  1882    |                    Országgyûlési Értesítõ nyomán az O. É. betûket, tudja már
19983   II,  1882    |                          jegyeket kérem! - szólt az öreg konduktor szokott vasúti
19984   II,  1882    |                      erre a szóra a zsebekbõl, s az öreg szemei csodálkozva
19985   II,  1882    |                         Megindult a vonat, s míg az egyes vidékek gyorsan repültek
19986   II,  1882    |                    fekete éjszakában, addig csak az idõ volt gyorsabb, mert
19987   II,  1882    |                     Mióta a latin nyelv megszûnt az összes e hazában lakó intelligencia
19988   II,  1882    |                          Aztán olyan nagyon szép az, hogy bárhová menjen az
19989   II,  1882    |                          az, hogy bárhová menjen az ember, mindig láthat egy-két
19990   II,  1882    |                            néhány fölmerült vita az évszázadok által szentesített
19991   II,  1882    |                        szállodájába.~Aki alszik, az nem vétkezik, s mi mindnyájan
19992   II,  1882    |                         forrásvizek közül is nem az a legmelegebb, melynek a
19993   II,  1882    |                        magyarnak mindenkit, mint az épülõ Szeged.~A »Pesti Hirlap«
19994   II,  1882    |                       pedig nem kellemetlen zene az.~A Tisza-kormánynak ez a
19995   II,  1882    |                        dolga: mert tagadhatatlan az, hogy itt egy erõs vár épül
19996   II,  1882    |                   fényesebb, nagyobb, annál jobb az nekünk.~Az összes építkezések
19997   II,  1882    |                   nagyobb, annál jobb az nekünk.~Az összes építkezések közül
19998   II,  1882    |                         kétségkívül a rakpart és az állandó híd.~A rakpart tíz
19999   II,  1882    |                       idején szépítik a kõfalat.~Az állandó híd pilléreit most
20000   II,  1882    |                      most rakják le a Tiszába és az ártéren, mert az ártér messze