bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

21001   II,  1882    |                      Ejnye, ejnye, fiam! - szólt az öreg király - hát nem emlékszel
21002   II,  1882    |                  marmancsot. Ez a közepe itt, ez az arany-sárga: a korona; a
21003   II,  1882    |                       népfajok. Tépd ki most már az egyik szirmot, édes fiam,
21004   II,  1882    |                            Ne bántsd, édes fiam, az embereket! - szólt a királyné. -
21005   II,  1882    |                       fejét. Ki tudja, hajtott-e az okos szóra?~- De az egyszer
21006   II,  1882    |                    hajtott-e az okos szóra?~- De az egyszer szent igaz, uram,
21007   II,  1882    |                        semmi bajuk. Bátran jöhet az úr hozzánk!~- Ej, hát mért
21008   II,  1882    |                            Már mint én? Már mint az urat? - hebegé zavartan. -
21009   II,  1882    |                        ma és mindig.~*~De vannak az asszonyi nyelveknél, ha
21010   II,  1882    |                   nyelvek és fülek korszaka volt az. Ezek uralkodtak akkoriban.~*~
21011   II,  1882    |                     akkoriban.~*~Joggal beszélik az emberek, hogy aki pipázni
21012   II,  1882    |                        hogy aki pipázni szokott, az örök idõkre biztosítva van
21013   II,  1882    |                       örök idõkre biztosítva van az éhenhalás ellen, mert hiszen
21014   II,  1882    |                         lesz, mosolyogni kezdtek az erdõk mezõk, ligetek, verõfénnyel
21015   II,  1882    |                        ágyúszekerek dübörögnének az utakon.~Ezek voltak aztán
21016   II,  1882    |                          papírdarabok, amelyekre az újság­írók leírják, amit
21017   II,  1882    |                          ezredik lesz csak vérré az emberekben, de ez a vércsinálás
21018   II,  1882    |                    fûzfából aranyat állítani elõ az alchimistáknak: egy arany
21019   II,  1882    |                          méter vagy a font, vagy az icce: beavatott ember tudja
21020   II,  1882    |                        gyepmesteri palota-lakás!~AZ ANGYALCSINÁLÓK.~- Színházi
21021   II,  1882    |                        Színházi tárca -~Minthogy az egyiptomi háborút is valószínûleg
21022   II,  1882    |                 megvesztegetése folytán csinálta az angol flotta, hogy a tiszaeszlári
21023   II,  1882    |                        mert, ismételve állítjuk, az egyiptomi mészárlás csak
21024   II,  1882    |                         elõtt. Hiszen ott áll ez az ismeretes szó a tárca homlokán,
21025   II,  1882    |                          a tárca homlokán, hogy »Az angyalcsinálók«.~Ma már
21026   II,  1882    |                körülbelül minden ember tudja, mi az az angyalcsinálás. Az emberek
21027   II,  1882    |                        minden ember tudja, mi az az angyalcsinálás. Az emberek
21028   II,  1882    |                         mi az az angyalcsinálás. Az emberek annyira érdeklõdnek
21029   II,  1882    |                   érdeklõdnek prózai világunkban az ipar és a keresetmódok különbözõ
21030   II,  1882    |                   különbözõ ágazatai iránt, hogy az immár senki elõtt sem ismeretlen
21031   II,  1882    |                          elismerni, ezeket aztán az illetõ szülõ odaadja kosztba.
21032   II,  1882    |                           akiknek örülnének fent az egekben s akik karban énekelnek
21033   II,  1882    |                       akik karban énekelnek vala az Úrnak jobbján.~Ezek a szegény
21034   II,  1882    |                         testük a gyehennára jut, az örök megsemmisülésbe, lelkük
21035   II,  1882    |                       színkörnek határozottan ez az »angyalcsinálás« a legnemesebb
21036   II,  1882    |                    legyen egy helyünk, ahol ezek az embriók meghaljanak s eltemettessenek
21037   II,  1882    |                    meghaljanak s eltemettessenek az Úrban. Isten nyugosztalja
21038   II,  1882    |                           s annál kevésbé szidni az igazgatót és a társulatot,
21039   II,  1882    |                        ösztönszerûleg érzi, hogy az õ feladata kijózanítani
21040   II,  1882    |                    darabot, amit elõ lehet adni, az ne zsenirozza, hogy kevesen
21041   II,  1882    |                     nézik meg. Természetes dolog az! A temetésekre nemigen szeretnek
21042   II,  1882    |                        nemigen szeretnek eljárni az emberek.~De ki mondja azért,
21043   II,  1882    |                          Még sincs eredetibb céh az írónál a világon!~Hát fordult
21044   II,  1882    |                    írónál a világon!~Hát fordult az elõ valaha a históriában,
21045   II,  1882    |                          volna, akkor bizonyosan az is megtörténik vala, hogy
21046   II,  1882    |                          a vita a lapokban, hogy az írók utaznak-e valóban,
21047   II,  1882    |                   utaznak-e valóban, hogy írók-e az elutazók s több efféle szövegezésben.~
21048   II,  1882    |                       állítják, hogy õk írók - s az ilyet mégis csak maga tudja
21049   II,  1882    |                      ilyet mégis csak maga tudja az ember a legjobban -, vegyük
21050   II,  1882    |                     vegyük úgy, hogy isten neki, az írók utaztak el a mai kilenc
21051   II,  1882    |                         görög templom elõtt, hol az »Erzsébet« hajó ke­vélyen
21052   II,  1882    |                    találkozók esnek. Három pedig az írói körben is akad, a »
21053   II,  1882    |                       több »halhatatlan« együtt, az nincs, s nem volt még sehol
21054   II,  1882    |                     mutatta, hogy nagy diplomata az öreg Pulszky, a vezér.~Idehaza,
21055   II,  1882    |                       Pulszky, a vezér.~Idehaza, az »Erzsébet« a »Mi Asszonyunk«,
21056   II,  1882    |                        Asszonyunk«, oláh határon az »Õ Asszonyuk« neve lesz.~
21057   II,  1882    |                             bocsássa meg azonban az olvasó­közönség, ha nem
21058   II,  1882    |                      nincs, aki jól leírja: mert az írók elutaztak.~*~Így történt
21059   II,  1882    |                             Így történt szárazon az egész.~Nyolc órakor belépett
21060   II,  1882    |                          aztán menjünk. Becsukom az ajtót. A nagy pillanat megérkezett!~-
21061   II,  1882    |                           Amint egyenkint jöttek az utasok a hajóállomáshoz,
21062   II,  1882    |                       tizesek és hetesek együtt.~Az egyszer bizonyos, hogy furcsa
21063   II,  1882    |                         tucat volt így együtt... Az ászok, királyok hiányzottak,
21064   II,  1882    |                         ezekkel a kártyákkal is?~AZ ALDUNAI DIADALÚT~Parádé-nemzet
21065   II,  1882    |                  DIADALÚT~Parádé-nemzet vagyunk. Az voltunk mindig, nem tudom,
21066   II,  1882    |                          azok maradunk-e örökké? Az »et fecerunt magnum áldomás«
21067   II,  1882    |                    magnum áldomás« óta mindig ez az áldomás-csinálás járja.
21068   II,  1882    |                        Csak a jogcímek változnak az idõben, de az áldomás, az
21069   II,  1882    |                          változnak az idõben, de az áldomás, az nem változik
21070   II,  1882    |                        az idõben, de az áldomás, az nem változik soha, ahhoz
21071   II,  1882    |                          tõlünk, hát akkor aztán az történt, hogy egy-egy jelesünk
21072   II,  1882    |                       Azért is, hogy aki meghal, az bizonyosan élt, de azért
21073   II,  1882    |                       mert e halottak rázták fel az eleveneket...~Hja, ez a
21074   II,  1882    |                     csoda bizony megesett, hanem az már csak rege most, az hiszi
21075   II,  1882    |                     hanem az már csak rege most, az hiszi él, aki akarja...~
21076   II,  1882    |                          azután megvirradt, jött az »éji zenék« kora. Az egész
21077   II,  1882    |                        jött az »éji zenék« kora. Az egész ország kétféle rendû
21078   II,  1882    |                       meg kellett muzsikáltatni; az igazak kaptak fáklyászenéket,
21079   II,  1882    |                          a muzsikákban, hogy még az asszonyoknak is kijutott
21080   II,  1882    |                        improvizáltak. Akkor volt az, mikor a férj kihajolt az
21081   II,  1882    |                        az, mikor a férj kihajolt az ablakon, hogy: »Egy szót,
21082   II,  1882    |                      alakjait szédítõ magasra, s az ellenszenv összezúzta, teljesen
21083   II,  1882    |                         teljesen megsemmisítette az ellenszenveseket. Nem volt
21084   II,  1882    |                   fáklyás járta még szakadatlan, az ablakok alatt.~Kár, hogy
21085   II,  1882    |                       fölösleges volt, csak maga az áldomás nem. Conducat sanitati!~
21086   II,  1882    |                        is hiábavaló beszéd. Mert az meglehet, hogy megbûnhõdte
21087   II,  1882    |                     múltat s jövendõt, hanem hát az a nagy hiba, hogy úgy látszik,
21088   II,  1882    |                       mindenki elálmosodott. Még az áldomások is szûnõfélben
21089   II,  1882    |                        acta?)~A szépirodalom még az a nagyság, az a fényesség,
21090   II,  1882    |                   szépirodalom még az a nagyság, az a fényesség, amit post tot
21091   II,  1882    |                  pálinkával kell meglocsolgatni.~Az irodalom az egyedüli úr,
21092   II,  1882    |                      meglocsolgatni.~Az irodalom az egyedüli úr, mely elõtt
21093   II,  1882    |                        Azaz hogy hova beszélünk? Az irodalom nem kell senkinek!
21094   II,  1882    |                      rendszer, milyen intézkedés az üdvös, hanem hogy milyen
21095   II,  1882    |                         hogy milyen ember vezeti az ügyeket. A személyekért
21096   II,  1882    |                        személyekért lelkesedtünk az elvek helyett.~Termettek
21097   II,  1882    |                  személyek elvek nélkül.~És mert az irodalomban is nem a könyvvel
21098   II,  1882    |                         könyvvel törõdünk, hanem az íróval, így válik lehetõvé,
21099   II,  1882    |                        némileg kitüntetik bennem az írót. A pecsenyénél õsi
21100   II,  1882    |                Kincskeresõk«-et, elmondván, hogy az milyen pompás és szépségekben
21101   II,  1882    |                       jelenlevõ szerzõjére, akit az úristen sokáig éltessen.~
21102   II,  1882    |                     végre kisült, hogy én vagyok az a jelenlevõ szerzõ.~A dekórum
21103   II,  1882    |                         ez a legnagyobb jutalma.~Az a lajstrom, melyet a lapok
21104   II,  1882    |                          melyet a lapok közöltek az elutazókról, a legnagyobb
21105   II,  1882    |                     legnagyobb blamázs volt, ami az irodalmat érhette.~Akkor
21106   II,  1882    |                     érhette.~Akkor fognak utazni az írók, s akkor fogják õket
21107   II,  1882    |                        Petõfitársasági tag, stb.~Az írónak a puszta neve a titulusa.
21108   II,  1882    |                         neve a titulusa. Szomorú az, akinél ehhez a titulushoz
21109   II,  1882    |                         hozzá kell adni valamit. Az vagy nem író, vagy pedig
21110   II,  1882    |                   Apróságok)~Gambettának meghalt az édesanyja. Hát mégis beteljesedett
21111   II,  1882    |                        dolgot háttérbe szorítván az írók utazása, mi is ennél
21112   II,  1882    |                        írók utazása, mi is ennél az európai eseménynél maradunk.~
21113   II,  1882    |                          Felség! Mit tálaltassak az íróknak? A borokból feladjam
21114   II,  1882    |                   szemben.~Mikor híre ment, hogy az írók Kecskeméten kiszállnak
21115   II,  1882    |                          a napra Arany Jánost.~- Az mégis nagy tromf lenne!
21116   II,  1882    |                          világ végét, mikor vagy az összes kecskemétiek Nagykõrösön,
21117   II,  1882    |                   kecskemétiek Nagykõrösön, vagy az összes nagykõrösiek Kecskeméten
21118   II,  1882    |                            Nem látom indokoltnak az ünnepélyes fogadtatást -
21119   II,  1882    |                          mûvész támadt egyszerre az Aldunán), tehát Vizvári
21120   II,  1882    |                          csodálkozik a színész - az úr csinálta volna õket?~-
21121   II,  1882    |                       õket?~- Uram! Kíméljen meg az ilyen esetlen tréfáktól,
21122   II,  1882    |                    haragudott meg. Hiszen ha nem az állampénzverdébõl valók,
21123   II,  1882    |                          pénzzel megajándékozni. Az nekünk magyaroknak nincs.
21124   II,  1882    |                     kérem... ott künn nyerítenek az udvaron.~Vizvári meglepetve
21125   II,  1882    |                      színész örvendezve.~- Minek az? - kérdék tõle.~- Tyû, gyorsan
21126   II,  1882    |                     eszébe jutván a mai prezent, az ott ácsorgó kellnernek,
21127   II,  1882    |                        ácsorgó kellnernek, mikor az azt kérdezte tõle: »Mit
21128   II,  1882    |                         élsz már itt? Mit rontod az illúziót?~Semmit sem szabad
21129   II,  1882    |                 völgyekben, ha a szél zúgni kezd az erdõkbõl. A forradalomból
21130   II,  1882    |                          meghalt. Ne rontsa õ se az illúziót.~Ma Vetter fekszik
21131   II,  1882    |                        dicsõ alakok, hogy mindig az élõk temetése lészen akkor...~
21132   II,  1882    |                      históriai oldalára s csakis az adomaszerû részét figyeltem
21133   II,  1882    |                        vissza tudja még képzelni az akkori idõk pátoszát (ami
21134   II,  1882    |                       legnagyobb szónoka volt úr az országban), az nem fog csodálkozni,
21135   II,  1882    |                   szónoka volt úr az országban), az nem fog csodálkozni, hogy
21136   II,  1882    |                      tudományos elmélet ellenére az õ szónoki talentuma. Hiszen
21137   II,  1882    |                      oráció, hogyne hatott volna az õ szíveikre?~Vetter és a
21138   II,  1882    |                   Tábornok úr, így szólt hozzám, az én szívemben egy óhajtás
21139   II,  1882    |                        és olvassa ki belõlük azt az óhajtást, mert az mindnyájunk
21140   II,  1882    |                    belõlük azt az óhajtást, mert az mindnyájunk óhajtása. Ha
21141   II,  1882    |                     mindnyájunk óhajtása. Ha ezt az óhajtást fogja tábornok
21142   II,  1882    |                          e galambõsz aggastyán s az õ óhajtását akarom most
21143   II,  1882    |                         közbe Vetter. - Azt csak az az aggastyán maga mondhatná
21144   II,  1882    |                      közbe Vetter. - Azt csak az az aggastyán maga mondhatná
21145   II,  1882    |                      bevégezni a fényes orációt.~AZ UTOLSÓ MAMELUK CSUTORÁJA~
21146   II,  1882    |                        mondja, hogy õneki megvan az utolsó mameluk csutorája.~
21147   II,  1882    |                      mameluk csutorája.~Micsoda? Az utolsó mameluk csutorája! »
21148   II,  1882    |                         a mamelukok, hogy ma már az utolsónak csutorája is raritás.
21149   II,  1882    |                     tegnap«, még akkor tele volt az ország mamelukokkal - Móricz
21150   II,  1882    |                        pláne tegnap beszéltem is az utóbbi kettõvel...~Megdörzsöltem
21151   II,  1882    |                      mostanáig is dörzsölném, ha az elbeszélõ egyszerre el nem
21152   II,  1882    |                          egyszerre el nem rontja az örömömet, elárulván, hogy
21153   II,  1882    |                        örömömet, elárulván, hogy az egyiptomi mamelukokat érti,
21154   II,  1882    |                     kiket lekaszaboltak s kikbõl az egyik leugrott a várfokról,
21155   II,  1882    |                         mûvészi sírjai.~Ja, hja, az egyiptomi mamelukok halhatatlanok.
21156   II,  1882    |                   mamelukok halhatatlanok. De mi az ahhoz képest, hogy a mieink -
21157   II,  1882    |                       ami legtovább fennmaradna, az nem lenne más mint: az utolsó
21158   II,  1882    |                           az nem lenne más mint: az utolsó mameluk kifizetetlen
21159   II,  1882    |                         dologra térek in medias. Az utolsó mameluk csutorája
21160   II,  1882    |                      inkább nyereménytárgy. Mert az a fiatal, daliás alak, aki
21161   II,  1882    |                         nem gondol egyébre, mint az augusztus 20-iki népünnepélyre,
21162   II,  1882    |                       közönség.~Elõtte összefoly az egész világ s két részre
21163   II,  1882    |                           ami a föld felett van. Az vagy nyereménytárgy vagy
21164   II,  1882    |                          a negyedik asztalnál.~- Az ám, jó lenne nyeremény-tárgynak.~-
21165   II,  1882    |                       Kevesli kérem?~- Hogy mit? Az összeget? Vagy az asszonyt?~
21166   II,  1882    |                      Hogy mit? Az összeget? Vagy az asszonyt?~Az árvaház még
21167   II,  1882    |                      összeget? Vagy az asszonyt?~Az árvaház még sohasem talált
21168   II,  1882    |                       annak fogják tulajdonítani az árvaház élén álló hölgyek
21169   II,  1882    |                        Köd fogja takarni ezentúl az õ érdemeiket.~Atzél nemcsak
21170   II,  1882    |                           egyszersmind beszéltet az árvaházról, valóságos divatba
21171   II,  1882    |                          valóságos divatba hozta az árvaházat. Maholnap öröm
21172   II,  1882    |                    pénzügyminiszterek, akik csak az adókat vetik ki játszva,
21173   II,  1882    |                    nagyképûséggel. Jó példa erre az öreg Bagi József esete,
21174   II,  1882    |                     szûkiben volt a munkás abban az idõben, fogta hát magát,
21175   II,  1882    |                        végibe s mindjárt megtelt az vidám legényekkel, kackiás
21176   II,  1882    |                      nyereménytárgyakra nézve is az a helyes eljárási mód követtetik,
21177   II,  1882    |                        Igazi jobbkeze a bárónak. Az amerikai szellemtõl õ is
21178   II,  1882    |                       van hatva egészen, s nincs az a világhírû színész, aki
21179   II,  1882    |                        És készpénzzel fizetem.~- Az nekem mindegy, de beláthatja,
21180   II,  1882    |                       elfogy? Eddig is annyi már az apprehenzió ellenem, hogy
21181   II,  1882    |                   Andrássy Gyulának se. Apropos! Az csak ötöt kapott. Mert az
21182   II,  1882    |                        Az csak ötöt kapott. Mert az úgyis gazdag ember. Hadd
21183   II,  1882    |                       szegényebbek.~Persze, hogy az illetõ vásárló aztán belenyugszik
21184   II,  1882    |                          megint tíz jegyet venni az õ számára, délután megint
21185   II,  1882    |                         ha nem szívesen árulják.~Az eredeti program, számos
21186   II,  1882    |                    majdnem lehetetlen betartani, az óriási csoportozatok, az
21187   II,  1882    |                         az óriási csoportozatok, az ezer tagból álló rendezõ-bizottság,
21188   II,  1882    |                   díjkiosztások: mind meghaladja az emberi képzeletet, kivált
21189   II,  1882    |                         feladatok közé tartozik.~Az emberek már azt is megbámulják,
21190   II,  1882    |                        program be legyen tartva. Az lehetetlenség.~Maga a báró
21191   II,  1882    |                        mégis elõbb, ki nyeri meg az utolsó mameluk csutoráját?~
21192   II,  1882    |                       nincsen állandó semmi. Még az idõ se teszi meg, hogy megálljon,
21193   II,  1882    |                       negyven esztendõvel látta, az fel fog kiáltani örvendetesen: »
21194   II,  1882    |                       kiáltani örvendetesen: »Ez az! Ez az!« Egyetlen kõ sem
21195   II,  1882    |                         örvendetesen: »Ez az! Ez az!« Egyetlen kõ sem változott
21196   II,  1882    |                        kõ sem változott itt. Még az a tüske-bokor is ott van
21197   II,  1882    |                        teljesen visszatükrözõdik az inkvizició.~Ugyanabban a
21198   II,  1882    |                    hátgerincük a szálkás részük.~Az órák is éppen úgy járnak,
21199   II,  1882    |                        félkilenc elõtt értem oda az õ toronyórájuk szerint.
21200   II,  1882    |                        diskurálnak urambátyámék; az õ számukra csak olyan álomképforma
21201   II,  1882    |                álomképforma a tiszaeszlári eset, az egyiptomi mulatság és a
21202   II,  1882    |                    mulatság és a trieszti bomba; az igazi nagy dolog, ami valósággal
21203   II,  1882    |                        icce. Szeretném tudni azt az odavaló gazembert, aki elissza
21204   II,  1882    |                   homlokán még mindig ott borong az a keserû kérdés, hogy ki
21205   II,  1882    |                        kérdés, hogy ki issza meg az õ négy iccéjét?~Az elégedetlen
21206   II,  1882    |                     issza meg az õ négy iccéjét?~Az elégedetlen bús hazafiak
21207   II,  1882    |               bátorságukat csakhamar visszaadják az ismerõs falak köröskörül,
21208   II,  1882    |                      muzsikálja a cigány, amiken az öregek mulatozának. A vendéglõkben
21209   II,  1882    |                         literatúrát, s azonkívül az idõt eviden­ciában tartani
21210   II,  1882    |                        szükségeltetik, mivelhogy az még Vác városában is változékony.~
21211   II,  1882    |                        kicsit be lehetett csípve az öreg, mert nagyon piros
21212   II,  1882    |                           mert nagyon piros volt az ábrázata. Alighanem ez issza
21213   II,  1882    |                          úgy pihenek s nézegetem az országutat.~- Talán vár
21214   II,  1882    |                      lesem innen, hogy jön-e már az a Garibaldi?~Elnevettem
21215   II,  1882    |                           Váci embertõl kitelik. Az bizony Garibaldit várja
21216   II,  1882    |                       István-napján.~- Nem arról az Európáról van itt szó!~-
21217   II,  1882    |                  Európáról van itt szó!~- Csupán az ökörrõl?~- Ej, dehogy! Ki
21218   II,  1882    |                        Ej, dehogy! Ki beszél itt az önök bolondságairól, nagyobb
21219   II,  1882    |                 legfiatalabb tagja. Milyen fátum az, ha a fejelés-csizmán hamarabb
21220   II,  1882    |                         Szapárynak, mert úgy van az, hogy a gyengék keresik
21221   II,  1882    |                    lehetetlen másképp megmutatni az erejét (pedig volna rá tere),
21222   II,  1882    |                    egykor, hogy »nem lesz háború az idén«.~- Hogyan, asszonyom?
21223   II,  1882    |                  tanakodni, fundálgatni, s mikor az aztán elõállott valami elaborátummal,
21224   II,  1882    |                    valami, amit restellnie kell, az nem egyéb, mint hogy ideiglenesen
21225   II,  1882    |                      tudhatná azt? Pedig csak ez az egy titok van most, hogy
21226   II,  1882    |                      elég vigasztaló lehet rájok az, hogy bizonyosan aranyos
21227   II,  1882    |                   koporsókba temetik; (Hieronymi az osztrák államvasút igazgatója
21228   II,  1882    |                   fontosabb dolog annál, ki lesz az utód a piros széken, meg
21229   II,  1882    |                     ládán, mert ez utóbbin ülnek az államtitkárok, illetõleg
21230   II,  1882    |                        nagy alvó esete merül fel az újságlapokban. A halhatatlan
21231   II,  1882    |                      ágyba teszik át.~Ne bántsuk az alvók édes álmát, s járjunk
21232   II,  1882    |                       kérdése felé, hogy ki lesz az új közlekedésügyi miniszter?~
21233   II,  1882    |                 befektetések éppen olyanok, mint az egyszeri haarlemi tulipánhagyma.~
21234   II,  1882    |                       hercegi fõkertész száradni az ablakba, hogy a napfény
21235   II,  1882    |                         nagyon jóízûnek találta.~Az a sok drága befektetés,
21236   II,  1882    |                          Ha kanállal ették volna az aranyat, ennél a tárcánál,
21237   II,  1882    |                       aranyat, ennél a tárcánál, az is takarékosság lenne a
21238   II,  1882    |                        közlekedésügyi miniszter, az mindig attól függ, hogy
21239   II,  1882    |                    államtitkár.~Ha travesztáljuk az ágyú definicióját, hogy »
21240   II,  1882    |                        rézzel« - hát akkor ebben az esetben az államtitkár a
21241   II,  1882    |                       hát akkor ebben az esetben az államtitkár a lyuk.~Az államtitkáron
21242   II,  1882    |                   esetben az államtitkár a lyuk.~Az államtitkáron kezdõdik,
21243   II,  1882    |                        államtitkáron kezdõdik, s az államtitkár egyénisége szerint,
21244   II,  1882    |                     pedig nem könnyû feladat. Ha az államtitkár lutheránus,
21245   II,  1882    |                      katolikusnak kell lenni; ha az államtitkár goromba, a miniszternek
21246   II,  1882    |                   erdélyi csak úgy juthat be, ha az államtitkár magyarországi;
21247   II,  1882    |                    államtitkár magyarországi; ha az egyik nagyon csúnya, a másikban
21248   II,  1882    |                      melankolikusnak kell lennie az egyiknek.~Egy összeházasodás
21249   II,  1882    |                   tartósabb viszony).~Hát lássuk az esélyeket. Államtitkár csak
21250   II,  1882    |                        cinikus György Endre lesz az államtitkár, az elegáns
21251   II,  1882    |                       Endre lesz az államtitkár, az elegáns Tisza Lajosnak van
21252   II,  1882    |                           mert egy Tisza is több az elégnél s kettõ kevesebb
21253   II,  1882    |                     Károlyi Sándorral! Nem, nem, az nem is képzelhetõ, hogy
21254   II,  1882    |                   Lajossal szemben pedig fennáll az említett ok.~Mi lesz, ki
21255   II,  1882    |                         Kálmán kalapjába berakni az összes várakozó mamelukok
21256   II,  1882    |                     behunyt szemmel Várady Gábor az õ szûz kezeivel.~Ez lenne
21257   II,  1882    |                        semmit.~Egy üres tárcának az én véleményem szerint mindegy,
21258   II,  1882    |                          pisztolyt is kitalálnak az emberek, amelyhez nem kell
21259   II,  1882    |                          hogy el fog tudni sülni az a bolondos acéltoll, amelybõl
21260   II,  1882    |                        acélozott meg báró Atzél.~Az egyszeri angol mikor itt
21261   II,  1882    |                  szerbtövis folyton szaporodik s az új hajtások mindég szúrósabbak.
21262   II,  1882    |                        nem ám aljas módon: õ még az ilyest is bizonyos kedélyességgel
21263   II,  1882    |                     pajtás - szokta volt mondani az öreg, ha valami falusi ismerõsével
21264   II,  1882    |                         ha díszpéldányt akarnál, az akkor ötbe kerül.~Szerette
21265   II,  1882    |                          annyira szerepelni kezd az utóbbi idõben, senki sem
21266   II,  1882    |                          hiúságot sarcolják meg, az pedig itt bõven tenyészik.~
21267   II,  1882    |                         szót.~Vajon lehetséges-e az egyebütt, hogy közönséges
21268   II,  1882    |                         minden ember ösmeri, még az is, aki sose volt benne;
21269   II,  1882    |                          Sztupa Gyurit pedig még az sem ösmeri, aki mindennap
21270   II,  1882    |                           Sztupa Gyurira ráillik az, hogy ha csak egy csésze
21271   II,  1882    |                      kávé lenne a világon, akkor az õneki jutna s õ szürcsölgetné
21272   II,  1882    |                        Gyurinak örök árnyék lesz az életén, ha majd valamelyik
21273   II,  1882    |                 valamelyik hölgy-divatlap kiadja az életrajzát, hogy nem õ találta
21274   II,  1882    |                        minden.~Kivált akkor lesz az ember leleményessé és erõssé,
21275   II,  1882    |                       erõssé, mikor elkeserítik. Az oroszlán is ilyen. Miért
21276   II,  1882    |                        konzervativ itt már, csak az öregasszonyok, akik Sztupát
21277   II,  1882    |                         képzelt már fiataloknak. Az új generáció elfordult tõle.
21278   II,  1882    |                         Csak hadd rendezze nekik az ünnepélyeket Atzél báró.
21279   II,  1882    |                     Talál õ még tért olyat, hogy az emberek irigyelni fogják
21280   II,  1882    |                        kapuktól kezdve, le egész az Üllõi úti vámig.~Gondolt
21281   II,  1882    |                       nõegyletekhez, odanyomatta az egyleti ügyben kibocsátott
21282   II,  1882    |                        Gyuri, ki hitte volna ezt az istentelenséget? Hát énekesnõknek
21283   II,  1882    |                           Hát beállunk azok közé az emberek közé, akik a színháznak
21284   II,  1882    |                          De honnan szítta be ezt az amerikai szellemet, hogy
21285   II,  1882    |           leánynevelõintézet annonce-ain adja be az arzenikumot cukros pilulákban?~
21286   II,  1882    |                  szerkesztõ kezdett lenni.~Abból az alkalomból mondjuk ezt,
21287   II,  1882    |                     hosszú esztendõ óta.~Nagy út az a húsz év! Mindennap feljegyezni
21288   II,  1882    |                    színezi ezt ki nyomról nyomra az a fekete festék, mely fut
21289   II,  1882    |                      napokkal együtt s odanyomja az ábrázatukat a lepedõs papírra.~
21290   II,  1882    |                         úsznak a fekete gomolyok az ország fölött, elfut a tavasz,
21291   II,  1882    |                     Hiába mondják neki, »nem nap az, bácsi, hanem csak színpadi
21292   II,  1882    |                      mindig, még most is a mienk az, csakhogy elgyengült a jó
21293   II,  1882    |                          indulni.~Megszoktuk már az ábrázatát. Azt a makacs
21294   II,  1882    |                         korából ösmeri: láthatta az apja kezében, ki pápaszemén
21295   II,  1882    |                      homlokkal betûzgette belõle az idõk folyását. Hányszor
21296   II,  1882    |                       takargatta bele édesanyánk az útra való pogácsát. - Édesanyánk,
21297   II,  1882    |                    elhamvadt, arcukat is elmosta az idõ emlékünkbõl, a szülõi
21298   II,  1882    |                        régi bútorok elzüllõdtek, az ismerõsök elhaltak... csak
21299   II,  1882    |                          olyan szelíd, édes lett az arca eközben, mint valami
21300   II,  1882    |                 népszerûségét a rozsda befogta s az ismerõs patkány a negyedik
21301   II,  1882    |                          futó pillantást vetnünk az alábbi névsorra, mely a
21302   II,  1882    |                        szemünk elõtt még egyszer az alakokban az idõk, melyeket
21303   II,  1882    |                         még egyszer az alakokban az idõk, melyeket képviselnek.~
21304   II,  1882    |                    epigramma, hát akkor semmi se az! Több mint epigramma, mert
21305   II,  1882    |               kapitányság aláírásával. Hja, mert az mindig esemény, ha a kapitányság
21306   II,  1882    |                mulattatják. A nemzeti mûvészet s az irodalom iránt közönyösek
21307   II,  1882    |                       történetét le akarná írni, az igazán csinálhatna egy fejezetet,
21308   II,  1882    |                       még most is látunk elvétve az asztalkendõkön és az inasok
21309   II,  1882    |                     elvétve az asztalkendõkön és az inasok gombjain, az oroszlányok,
21310   II,  1882    |            asztalkendõkön és az inasok gombjain, az oroszlányok, griffek, sasok,
21311   II,  1882    |                        ma már a generális címer, az orgiák, a kiélt sanszonett-énekesnõk,
21312   II,  1882    |                    couplettek hajléka.~Közmondás az, hogy ahol húsz tót megtelepszik,
21313   II,  1882    |                        Magyarország fõurainak ez az egyetlenegy testülete semminemû
21314   II,  1882    |                         Azt lehetne kérdezni, ha az ember nagyon elkeseredne,
21315   II,  1882    |                      nagyon elkeseredne, mi lesz az országból, melynek ilyenek
21316   II,  1882    |                         már túl vagyunk ezen. Ez az ország megszokta már, hogy
21317   II,  1882    |                       ország megszokta már, hogy az õ fõurai nem az övéi, hogy
21318   II,  1882    |                        már, hogy az õ fõurai nem az övéi, hogy azok nem lendítenek
21319   II,  1882    |                        táplálkoznak, itt fizetik az adót is, de nem éreznek,
21320   II,  1882    |                        nem sokkal különbek, mint az átfutó idegenek.~Eszünkbe
21321   II,  1882    |                          nézzék a munkát, hiszen az is szép, hogy ez az egy
21322   II,  1882    |                       hiszen az is szép, hogy ez az egy dolgozik.~Ne azt kérdezzük,
21323   II,  1882    |                     vajon mi lesz õbelõlük?~Mert az az út a kaszinótul a Beleznay-kertig
21324   II,  1882    |                        mi lesz õbelõlük?~Mert az az út a kaszinótul a Beleznay-kertig
21325   II,  1882    |                      juhok vígan legelésztek, de az öregen kimerültség látszott
21326   II,  1882    |                         így szólt:~- Hát úgy van az, hogy gyerekkorában meg
21327   II,  1882    |                       gyerekkorában meg õ õrizte az enyimeket.~Furcsának találtam
21328   II,  1882    |                  birtokáról már napok óta jöttek az aggasztó hírek, melyek kínos
21329   II,  1882    |                         reggel 7 órakor meghalt.~Az életerõs férfi halála, dacára
21330   II,  1882    |                    életerõs férfi halála, dacára az elõre jelzett betegségnek,
21331   II,  1882    |               megdöbbentõen hatott mindenfelé, s az emberek fájdalmasan kiáltottak
21332   II,  1882    |               fájdalmasan kiáltottak föl: Hiszen az lehetetlen!~És úgy van mégis,
21333   II,  1882    |                       kegy sugarai, ott hevernek az asztalon de azok nem melegítik
21334   II,  1882    |                         Lugoson megyéjét, Pesten az országot szolgálta, Szeged
21335   II,  1882    |                         Grenzensteinnal, s azzal az Asbóth Lajos dandárához
21336   II,  1882    |                     Budát megostromolták, Szende az elsõk közt volt, ki önfeláldozással
21337   II,  1882    |                önfeláldozással behatolt a várba; az ekkor tanúsított vitézségeért
21338   II,  1882    |                         ismeri maga a király is. Az orosz császári diadaljelvények
21339   II,  1882    |                         hõsnek kardja õriztetik. Az egyik Görgeyé, melyet õ
21340   II,  1882    |                     melyet õ Világosnál adott át az oroszoknak, a másik Bemé,
21341   II,  1882    |                 oroszoknak, a másik Bemé, melyet az oroszok Segesvárnál foglaltak
21342   II,  1882    |                        szintén Világosnál jutott az oroszok kezére. Ez a Frommer
21343   II,  1882    |                    Honvédéletében érdekes kaland az is, hogy a sebesült Hentzi
21344   II,  1882    |                           hogy a sebesült Hentzi az õ katonai õrállása alatt
21345   II,  1882    |                       helyen adtam át a fegyvert az orosznak. Képzelhettem volna-e
21346   II,  1882    |                      telepet alapított. 1860-ban az alkotmányosság­nak hajnala
21347   II,  1882    |                        õt helyén; vissza­vonult. Az átmeneti idõszakban megyéje
21348   II,  1882    |               sürgetésére Szende újból elfogadta az alispánságot, majd nagyobb
21349   II,  1882    |                 ambiciója és tevékenysége, midõn az 1865-68-i idõszakban Krassó
21350   II,  1882    |                        képviselõjévé választotta az országgyûlésre. Az új minisztérium
21351   II,  1882    |                   választotta az országgyûlésre. Az új minisztérium Szendét
21352   II,  1882    |                          egyetértést létesíteni. Az õ érdemei valóban nagyra
21353   II,  1882    |                        sajnálattal látta távozni az újjászervezett honvédelmi
21354   II,  1882    |                 századosi rangját, mellyel azóta az ezredességig eljutott. Kerkápoly
21355   II,  1882    |                        bizonyára, de egy kevéssé az õ gyengesége és szelíd lelkülete
21356   II,  1882    |                     õalatta rohamosan közeledett az az idõ, midõn ez utóbbi
21357   II,  1882    |                          rohamosan közeledett az az idõ, midõn ez utóbbi lesz
21358   II,  1882    |                      utóbbi lesz a ritkább s nem az elõbbi.~A FALUSIAK PESTEN~
21359   II,  1882    |                   vagyunk lõve mi városiak, vége az összes kényelmünknek. Pogányok
21360   II,  1882    |                        melyek ehhez vagy amahhoz az asztalhoz kötnek, senki
21361   II,  1882    |                        itt vannak a jó falusiak!~Az ember igazi örömmel szemléli
21362   II,  1882    |                      igazi örömmel szemléli õket az utcákon. Fel lehet õket
21363   II,  1882    |                           Fel lehet õket ösmerni az öltözetükrõl. Nem olyan
21364   II,  1882    |                       kinéz belõlük a jó termés. Az aranykalászok ott tündökölnek
21365   II,  1882    |                Rettenetes hosszúnak találták ezt az éjszakát, s az egyik fel
21366   II,  1882    |                      találták ezt az éjszakát, s az egyik fel próbálta nyitni
21367   II,  1882    |                        egyik fel próbálta nyitni az ablakot, hogy kitekintsen
21368   II,  1882    |                Átkozottul be van borulva - mondá az ablaknyitó deputátus. -
21369   II,  1882    |                ablaknyitó deputátus. - Hanem azt az egyet kiveszem, hogy valami
21370   II,  1882    |                          nemes, jó ízlése van, s az ilyenkor látszik legjobban.
21371   II,  1882    |                    nemzetnek született a magyar. Az idegenek nem kívánkoznak
21372   II,  1882    |                          Népszínházba. Mindenben az elõkelõbbet keresi. A hírneves
21373   II,  1882    |                      vendéglõk érzik meg örömmel az õ ittlétüket. Az alsórendû
21374   II,  1882    |                         örömmel az õ ittlétüket. Az alsórendû mulatóhelyeken
21375   II,  1882    |                  múzeumot nézik meg s a képtárt, az új szobrokat, amiket még
21376   II,  1882    |                           a többi dibdábság csak az asszonynépnek való õszerintük.
21377   II,  1882    |                           mert csak ott világlik az ki igazán.~Már sok éve annak,
21378   II,  1882    |                        nem volt Budapesten, mint az idén. (Abszolute nem lehetett
21379   II,  1882    |                     annak sokat ígérõ programját az újságokból. Õk még nem tudják,
21380   II,  1882    |                         de különös ételt, aminõt az anyjuk nem tud otthon fõzni;
21381   II,  1882    |                     látott ábrázatjáról, valahol az utcán; ami pedig a városligeti
21382   II,  1882    |                   Johanna. Úgyszólván a máglyán. Az ökör-történelem hihetõleg
21383   II,  1882    |                         jött a »népért meghalni« az emberek között, akik ezt
21384   II,  1882    |                         népszerû lehet. Csak azt az egyet sajnálom, hogy nem
21385   II,  1882    |                     Journal-t olvasgattam otthon az istállóban, mert az a lap
21386   II,  1882    |                       otthon az istállóban, mert az a lap jár a gondviselõ béresem
21387   II,  1882    |                irigyeltem a dicsõségét. Ismertem az ökör-irodalom összes jeles
21388   II,  1882    |                          már a másik közmondás: »az ökröt, ha Bécsbe viszik
21389   II,  1882    |                       marad« - teljesen lerontja az ambiciót arra, hogy valaki
21390   II,  1882    |             átélvezhetném mindazt a diadalt, ami az istvánnapi ökörnek jut osztályrészül.~
21391   II,  1882    |                           egyszer csak megnyílik az istállóajtó, s belépett
21392   II,  1882    |                        tessék megnézni, báró úr, az ökröket - szólt gazdám udvariasan. -
21393   II,  1882    |                   dobbant, a nagyravágyás - mely az ökröket kínozza a legjobban -
21394   II,  1882    |                   dicsérni, szavai hasonlítottak az akadémiai emlékbeszédekhez.
21395   II,  1882    |                     narancsot szúrnak a végükbe, az igen jól fogja ott magát
21396   II,  1882    |                   Hányszor megrugdosott azelõtt!~Az utolsó napok alatt nagy
21397   II,  1882    |                 igyekeztem okos kifejezést adni.~Az utolsó éjszakán még egy
21398   II,  1882    |                   Elmondtam, hogy Magyarországon az ökrök ideje immár megérkezett.
21399   II,  1882    |                   keserûségükben, én azt hiszem: az irigységtõl.~Reggel azután,
21400   II,  1882    |                       tudattal halok meg, amivel az okos emberek: hogy nagy
21401   II,  1882    |                          emberek: hogy nagy ökör az, aki hisz az újságok reklámjának...~......~
21402   II,  1882    |                      hogy nagy ökör az, aki hisz az újságok reklámjának...~......~
21403   II,  1882    |                       magasra, hogy bukhassék. - Az ökrök sorsa ez!~A mészárosok
21404   II,  1882    |                          flegmával végigtekintve az itt lefolyt tragédia földi
21405   II,  1882    |                       fel:~- De nagy szamár volt az az ökör!~S az emberek, akik
21406   II,  1882    |                           De nagy szamár volt az az ökör!~S az emberek, akik
21407   II,  1882    |                        szamár volt az az ökör!~S az emberek, akik látták meghalni
21408   II,  1882    |                    emberek, akik látták meghalni az ökröt csupán azért, hogy
21409   II,  1882    |                         ünnepi szcéna, pedig hát az egyszerû mindennapi dolog.~
21410   II,  1882    |                     többet jelent, mint amennyit az olvasó egyelõre gyaníthatna
21411   II,  1882    |                    nem-jelentéktelen tényezõ, ki az itt évek óta támadt gordiusi
21412   II,  1882    |                           hogy méltán nevezik õt az alvidékeken »Szentes megmentõjé«-
21413   II,  1882    |                          a Tiszaparton feküdvén, az ármentés kérdése s annak
21414   II,  1882    |                        fõ jövedelmi forrásunkat: az alvidék termését.~De ha
21415   II,  1882    |                   képviselõje, Horváth Gyula, és az alföldi nagybirtokos között
21416   II,  1882    |                        más nézetre fogunk jutni.~Az ármentesített területek
21417   II,  1882    |                        igazságos kiegyenlítése s az ármentesítési és védekezési
21418   II,  1882    |                     méltányos felosztása képezte az õ feladatát, s ebben ütközött
21419   II,  1882    |                        akad még akkora szakember az országban, mint Károlyi
21420   II,  1882    |                    néznünk, hogy Horváth Gyulát (az egyetlen embert, aki tud
21421   II,  1882    |                          kecskebakot fog küldeni az angol udvarhoz, - azóta
21422   II,  1882    |                       sohasem akart megváltozni: az öregek mindig ragaszkodtak
21423   II,  1882    |                       öregek mindig ragaszkodtak az élethez és a pozicióikhoz.~
21424   II,  1882    |                       már kitolja a hajtásait, s az új krumpli is ott gömörödik
21425   II,  1882    |                      gyökhöz, s nem engedi közel az apró folytatásokat.~Nálunk
21426   II,  1882    |                     kizárólagossággal uralkodtak az öregek. Vele járt ez az
21427   II,  1882    |                          az öregek. Vele járt ez az auktoritásokra alapított
21428   II,  1882    |                         szakáll, a tömött bajusz az érettséget jelentette. Az
21429   II,  1882    |                        az érettséget jelentette. Az ördög ösmerhette volna azt
21430   II,  1882    |                          volna azt meg egyébrõl. Az õsz haj pedig a bölcsesség
21431   II,  1882    |                         meg kellett tudni várni. Az ember ért és nõtt az idõben
21432   II,  1882    |                      várni. Az ember ért és nõtt az idõben maga magától, mint
21433   II,  1882    |                     Valaha nem volt gyomorhurut.~Az ország összes számbavehetõ
21434   II,  1882    |                          úgy, hogy »urambátyám«.~Az urambátyámokból lettek palatinusok,
21435   II,  1882    |                       fõlevél­tárnokok, követek; az uramöcsémekbõl esküdtek,
21436   II,  1882    |                          fiatal nõk értek többet az öregeknél, s minden tekintetben
21437   II,  1882    |                        kereke húsz esztendõ óta. Az akkori szélsõségbõl, mely
21438   II,  1882    |                        akkori szélsõségbõl, mely az õsz hajnak kedvezett túlságosan,
21439   II,  1882    |                   megindítottuk a kormányt, hogy az Miskolc helyett egész Gyöngyösig
21440   II,  1882    |                         szóló törvénynél történt az elsõ lépés az ifjúság javára,
21441   II,  1882    |                 törvénynél történt az elsõ lépés az ifjúság javára, hogy tudniillik
21442   II,  1882    |                     embert vetettek a felszínre, az ország legkiválóbb méltóságaira
21443   II,  1882    |                          mint patvariaféle, ahol az ember a hiányos nevelését
21444   II,  1882    |                     András, Radvánszky stb. Ezek az új fõispánok, s ezek közül
21445   II,  1882    |                       hogy micsoda névre hallgat az ember.~SZENDE FIATALKORI
21446   II,  1882    |                    Móricz Sándor is.~Gyakran van az úgy, hogy a nagyon összeszokott
21447   II,  1882    |                          egymás után halnak meg.~Az egyik megcsinálja véletlenül
21448   II,  1882    |                          fejlõdve; egész ösztön! Az egyik elöl megy, a másik
21449   II,  1882    |                        erõs volt még. Lehetetlen az. Nem hiszem, nem hihetem.~
21450   II,  1882    |                             s ami ezen alul van: az semmi.~Boldog nép, melynek
21451   II,  1882    |                          játszva fogadtak mindég az ütközetek elõtt., hogy ki
21452   II,  1882    |                      sebet, úgy volt kicsinálva, az nyeri a fogadást.~S volt
21453   II,  1882    |                         nyugalmat is felcserélte az igazival, az örökké tartóval.~
21454   II,  1882    |                         felcserélte az igazival, az örökké tartóval.~Emlékét
21455   II,  1882    |                         akiknek már nagyon verik az indulót.~Egy-két év még
21456   II,  1882    |                          legutolsó honvéd is.«~S az új emberek, akik látni fogják
21457   II,  1882    |                    nagyon in medias res, kezdjük az elején.~Ki ne ismerné a
21458   II,  1882    |                         igen ritkán hall valamit az ember. Csendes fiú.~De tegnap
21459   II,  1882    |                           Toldy estéje« lesz ma.~Az operett - megtoldva egy
21460   II,  1882    |                         inkább a Toldyé is lett.~Az egész nyáron át a »Toldy
21461   II,  1882    |                        darabot írok, kritikát.~*~Az esküvõ a jövõ héten tartatik
21462   II,  1882    |                             Mert mindenik mindég az elsõ nagyszabású képet festi
21463   II,  1882    |                         különböztetni, miszerint az nem szamár, vagy nem tehén,
21464   II,  1882    |                          szamár, vagy nem tehén, az már nálunk mûvész. Aki pedig
21465   II,  1882    |                          véletlenül nem hosszabb az egyik keze a másiknál, az
21466   II,  1882    |                        az egyik keze a másiknál, az már mester.~Így esik aztán
21467   II,  1882    |                          kihozni - nem azt, hogy az illusztráció mûvészi legyen -,
21468   II,  1882    |                     közepébõl lett légyen kinöve az egyik lába, amely csodáról
21469   II,  1882    |                          versben, melyet megírt; az hihetõleg benne maradt abban
21470   II,  1882    |                     hihetõleg benne maradt abban az egyben, amit meg nem írt,
21471   II,  1882    |                          dacára annak, miszerint az Országos Képzõmûvészeti
21472   II,  1882    |                           amik itthon készültek. Az egész világon divatban vannak
21473   II,  1882    |                     világon divatban vannak most az illusztrált könyvek: asszonyok
21474   II,  1882    |                  asszonyok zsuzsuknak veszik meg az asztalaikra a piperecikkek
21475   II,  1882    |                          értük a külföldre, mert az is külföldi illusztrált
21476   II,  1882    |                         divat, hogy könyv legyen az asztalon. A magyar kiadók
21477   II,  1882    |                         A magyar kiadók érzik is az ízlésnek ezt a fordulását
21478   II,  1882    |                      londoni mûkiállításra, vagy az ezidei párizsi szalonba
21479   II,  1882    |                      nevetséges lármával, melyet az újdondászok nyírnak be vakon
21480   II,  1882    |                      igazán támad egy mûvészünk, az ördög se fogja nekik elhinni.~*~
21481   II,  1882    |                      dolog is, mert sose árt meg az emberi testnek annyira az,
21482   II,  1882    |                        az emberi testnek annyira az, ami kijön a torokból, mint
21483   II,  1882    |                       ami kijön a torokból, mint az, ami bemegy a torokba. Egy-egy
21484   II,  1882    |                     lelkesítõ nóta úgy feltüzeli az idegeket s ellágyítja a
21485   II,  1882    |                      hogy énnekem inkább tetszik az, ha szép falusi leányka
21486   II,  1882    |                 hadonázásai alapján... Úgy illik az azoknak, mint a tehénnek
21487   II,  1882    |                     kisvárosi dalármáknak megvan az az érdemük, hogy sok causa
21488   II,  1882    |                  kisvárosi dalármáknak megvan az az érdemük, hogy sok causa
21489   II,  1882    |                          Vidéken mind profit ez. Az emberek nem unatkoznak s
21490   II,  1882    |                        semmi más kifogásom, mint az, hogy minek teszik magokat
21491   II,  1882    |                       komolyabb esemény mellett, az alig múlt napokban, a debreceni
21492   II,  1882    |                           annak könnyen támadhat az az ötlete, hogy a hangot
21493   II,  1882    |                        annak könnyen támadhat az az ötlete, hogy a hangot meg
21494   II,  1882    |                        ötlete, hogy a hangot meg az észtehetséget nem egy ugyanazon
21495   II,  1882    |                          a mennyei hatalmak.~Hát az történt, hogy a debreceni
21496   II,  1882    |                      most kitûnt, hogy benne van az a torokban is. Ez lesz az
21497   II,  1882    |                        az a torokban is. Ez lesz az a toroklob.~Persze, hogy
21498   II,  1882    |                     fõvel kinézett a palotájából az ablakon s minden arra menõ
21499   II,  1882    |                         nõje ki magát s bejusson az annalékba is.~Azon dalárdákat
21500   II,  1882    |                          nagy diadallal fogadták az õ városaik, zeneszóval,