bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

21501   II,  1882    |                          virágokat szórtak rájuk az ablakokból a hölgyek s üdvözlõ
21502   II,  1882    |                          királynak ruhát, melyet az, aki ostoba, nem lát meg.~
21503   II,  1882    |                          van.~Meztelenül megy ki az utcára, a bámuló tömeg mindenike
21504   II,  1882    |                  mellette, s úgy tesznek, mintha az uszályát fognák - pedig
21505   II,  1882    |                          jártak ez egyszer, mint az Andersen királya, de mégsem
21506   II,  1882    |                         a hiú flótások kudarcán.~AZ ÚJ EZRESEK~Mióta arról a
21507   II,  1882    |                       betûinél.~Hanem most, hogy az ezres bankó is megjelent,
21508   II,  1882    |                         lenni.~Igenis, megvannak az új ezres bankók s jellemzésükre
21509   II,  1882    |                          célzás arra nézve, hogy az ember ezer forinttal jobban
21510   II,  1882    |                          hogy nullákat kormányoz az állam.~Ha, az ember meggondolja,
21511   II,  1882    |                          kormányoz az állam.~Ha, az ember meggondolja, hogy
21512   II,  1882    |                       önkénytelenül visszavágyik az ezüstkorszak után, mikor
21513   II,  1882    |                         könnyû hamisítani - mint az ezreseket lesz. (Szerencsére,
21514   II,  1882    |                        jellemes emberek valának! Az öreg Bugyi András, szolnoki
21515   II,  1882    |                     Minden újul itt mindég, csak az újítók maradnak a régiek, -
21516   II,  1882    |                  dualizmus arisztokrata pénzeit: az ezreseket nemsokára követni
21517   II,  1882    |                          mi dugjuk zsebre, hanem az osztrákok.~Van egy naiv
21518   II,  1882    |                        alásan!~De meg is látszik az ezres bankó születésénél,
21519   II,  1882    |               születésénél, mennyire megcsappant az érdeklõdés. Olyan nyomtatvány
21520   II,  1882    |                    érdeklõdés. Olyan nyomtatvány az már csak, mint a könyv,
21521   II,  1882    |                      Van-e már új tízforintosod?~Az ezresnél lágyabban megy
21522   II,  1882    |                     lágyabban megy a dolog: mert az az univerzális kérdés:~-
21523   II,  1882    |                  lágyabban megy a dolog: mert az az univerzális kérdés:~- Láttál-e
21524   II,  1882    |                     idehaza ilyet, vagy se. Mert az állam olyan, mint Saturnus,
21525   II,  1882    |                     vonulnak el a múltból bankók az õ uralkodó színeikben.~Az
21526   II,  1882    |                        az õ uralkodó színeikben.~Az Erzsike-bankó... rózsaszín.
21527   II,  1882    |                      Erzsike-bankó... rózsaszín. Az öröm színe.~Azután jött
21528   II,  1882    |                         beüt majd alaposan ismét az úgynevezett fekete bankó.~
21529   II,  1882    |                     LŐRINC~Még azt mondják, hogy az emberek nem vallásosak a
21530   II,  1882    |                         hogy csak zsellérré lett az emberi szívekben. Tûrik
21531   II,  1882    |                          tessék hiába megijedni. Az imádságos könyveket még
21532   II,  1882    |                        még most is jobban veszik az emberek mint a tudományos
21533   II,  1882    |                   tudományos mûveket. Még mindig az Isten a legnagyobb úr -
21534   II,  1882    |               vallásokkal, éppen nem áll: hiszen az egész nyár tele van vallási
21535   II,  1882    |                        Dezsõ jó volna fejnek, de az a baj, hogy magyar csizma
21536   II,  1882    |                         Fabiny Teofil? Ennek meg az a hibája, hogy csak a keresztneve
21537   II,  1882    |                       csak a keresztneve jó - de az is csak görög nyelven...~
21538   II,  1882    |                             S míg efölött folyik az ájtatos korteskedés kerületrõl
21539   II,  1882    |                        Lonkay Tóni nem rendezett az idén semmit. A lourdes-i
21540   II,  1882    |                felszítani a vallási mozgalmakat. Az Isten bizonyára örül a juhainak,
21541   II,  1882    |                  színezetû keretet.~Hát úgy volt az, hogy Lónyay már régen különös
21542   II,  1882    |                         dolog, s Lónyaynak, mint az Akadémia elnökének mindég
21543   II,  1882    |                         kerülnek.~Szentlõrinccel az volt a terve, hogy fölemelje.
21544   II,  1882    |                          gazda. (Hej, mikor volt az!)~Evégbõl legelõbb is híressé,
21545   II,  1882    |                       naggyá teendõ Szentlõrinc, az új Kalifornia iránt.~Mikor
21546   II,  1882    |                    emiatt tréfálóztak vele:~- Mi az ördög lelt, Menyhért? Hát
21547   II,  1882    |                     abból állott, hogy megnyissa az új Kaliforniát.~Mikor ugyanis
21548   II,  1882    |                         Szentlõrincet akvirálta, az volt a kifogása e hely ellen,
21549   II,  1882    |                          preparálva volt minden.~Az alakuló részvénygyûlést
21550   II,  1882    |                      reményt kötött a miniszter.~Az érdekeltek alá is írták
21551   II,  1882    |                       sem engedi a sertéstelepet az õ fundusa mellé.~S nem lehetett
21552   II,  1882    |                          Tanulság ebbõl különben az a nyájas olvasónak: ne méltóztassanak
21553   II,  1882    |                        bírnék bemutatni valahogy az olvasóknak, ha az iskolai
21554   II,  1882    |                       valahogy az olvasóknak, ha az iskolai bizonyítványaikat
21555   II,  1882    |                  MÉSZÁROS NÁNDOR.~Nomen et omen. Az egyik Ferdinánd után a másik
21556   II,  1882    |                        valamikor instruktor volt az Andrássy gyerekeinél.~Mészáros
21557   II,  1882    |                         Rátót és Kóka!...~Hajdan az õsidõkben a jövendõ idõk
21558   II,  1882    |                     kiolvasható a jósok által, s az se teljesedett be mindig.~
21559   II,  1882    |                      érdemeire (instruktora volt az Andrássy-fiúknak) kétharmad
21560   II,  1882    |                         közszolgálatra.~Letelvén az országgyûlési ciklus, szabadjára
21561   II,  1882    |                 parlamentben szerzett érdemeire (az Andrássy-fiúk instruktora
21562   II,  1882    |                           Ezzel pedig befejeztük az új nagy férfiú életrajzát,
21563   II,  1882    |                          rá esküdni, hogy mindez az õ eredeti ötlete, õneki
21564   II,  1882    |                          vagyon...~ENYEDI LUKÁCS~Az a kerület, ahonnan Mészáros
21565   II,  1882    |                  megválasztva.~Hanem hát úgy van az - minél jobban nagyobbodik
21566   II,  1882    |                         egypár kolompos, aki azt az együgyû tant hintette el
21567   II,  1882    |                     akkor megkapunk mindent, még az egyetemet is. Ha aztán meglesz
21568   II,  1882    |                   egyetemet is. Ha aztán meglesz az egyetem, meg minden, megint
21569   II,  1882    |                       hanem Magyarország, s mert az elveit nem viszi vásárra,
21570   II,  1882    |                     fortélyt nem ûz velök; hanem az úgynevezett intelligencia,
21571   II,  1882    |                   melynek egy nagy része letette az ellenzéki köntöst s tartja
21572   II,  1882    |                     ellenzéki töredék megmaradt (az, aki nem kapott jó fundust),
21573   II,  1882    |                     tanított Andrássynál.~Enyedi az odavaló egyik napilap szerkesztõje.
21574   II,  1882    |                          Báró Atzél Béla, akinek az lesz a címe az utókor elõtt,
21575   II,  1882    |                      Béla, akinek az lesz a címe az utókor elõtt, hogy »a nagy
21576   II,  1882    |                    rendõr vagyok - dadogá. - Itt az igazolványom.~- Nem szükséges.
21577   II,  1882    |                          alelnököt, titkárt is s az alapszabályaikat fölterjesztették
21578   II,  1882    |                   egyelõre Heinrichet kimenteni.~Az eszlári titoknál is nagyobb
21579   II,  1882    |                  Fegyveresen, csapatosan várták. Az egyik szobában a fõrevolver
21580   II,  1882    |                  bizonytalanság sötét köde lebeg az események felett.~A revolverek
21581   II,  1882    |                         ahhoz: hogy ne tudja.~De az tény, hogy a levegõ puskaporszagú.
21582   II,  1882    |                         hírlik, kevésnek találja az itt fekvõ katonaságot s
21583   II,  1882    |                       nagyhatalom, akikkel ebben az államban nem bír senki.~
21584   II,  1882    |                   minálunk semmi, de semmi.~Csak az az egy látszik lehetetlennek,
21585   II,  1882    |                         semmi, de semmi.~Csak az az egy látszik lehetetlennek,
21586   II,  1882    |                           lehajították a polcról az öreg corpus jurisunkat,
21587   II,  1882    |                     amelybe, ha megfogózkodtunk, az ördög sem bírt velünk, amelyben
21588   II,  1882    |                        velünk, amelyben ott volt az egész világ minden bölcsessége;
21589   II,  1882    |                    bölcsessége; kivették alólunk az alvó párnánkat: a tekintetes
21590   II,  1882    |                         nincs tréfa.~Tanácskozik az ankét. Ott ülnek a nagy
21591   II,  1882    |                         nagyobb szerepet játszik az a politikában, mint a Krupp-ágyú.~
21592   II,  1882    |                     garast sem, mégis vágyik rád az uralkodó is.«~És tanácskoznak
21593   II,  1882    |                       ráncba szedik, mert fontos az, hogy veled mi történik.
21594   II,  1882    |                        át forradalmat szívnak be az emberek, vagy megelégedést.~
21595   II,  1882    |                     gondolkoznak. Rájöttek, hogy az állami dohánybevétel tetemesen
21596   II,  1882    |                        dohány már elfogyott - de az idei még nem ért meg.~Ebbõl
21597   II,  1882    |                         Ebbõl kiokoskodták, hogy az csak úgy lehet, miszerint
21598   II,  1882    |                   ilyenkor sokkal elégedetlenebb az emberiség: a választások (
21599   II,  1882    |                   választások (ahol vannak) mind az ellenzéknek kedveznek, s
21600   II,  1882    |                     kegyetlen ankét be nem látja az ilyeneket, s újra szörnyû
21601   II,  1882    |                        lett. De a nép nem akarta az átkos füstöt s fellázadt.
21602   II,  1882    |                        dohányzacskóink tömik meg az õ pénzeszacskóikat.~A dohány
21603   II,  1882    |                      azért csináltak forradalmat az emberek, hogy - színi kellett,
21604   II,  1882    |                          ha színi nem engednék.~»Az ebéd semmi egyéb - mondá
21605   II,  1882    |                         ebéd semmi egyéb - mondá az öreg Deák -, mint egy küzdelem
21606   II,  1882    |                       egy másik államférfiúnk -, az sohasem éhes: mert mindig
21607   II,  1882    |                           vegye figyelembe, hogy az államnak ez csak pénzkérdés,
21608   II,  1882    |                  államnak ez csak pénzkérdés, de az egyeseknek életkérdés.~Könnyû
21609   II,  1882    |                    egyeseknek életkérdés.~Könnyû az államnak diskurálni, mert
21610   II,  1882    |                        államnak diskurálni, mert az nem pipás ember.~Nem tudom
21611   II,  1882    |                       Kossuthot.~Végre felállott az egyik.~- Éltesse az isten
21612   II,  1882    |                    felállott az egyik.~- Éltesse az isten még az örökkévalóságon
21613   II,  1882    |                             Éltesse az isten még az örökkévalóságon túl is -
21614   II,  1882    |                        Kossuthról van szó, kiért az imádásig rajong.~Mikor még
21615   II,  1882    |                       imádásig rajong.~Mikor még az elsõ leveleit írta Kossuth
21616   II,  1882    |                          Kossuth Magyarországba, az egyikben elõfordult ez a
21617   II,  1882    |                         mondat: »Öreg vagyok már az íráshoz - kezem reszket
21618   II,  1882    |                          Nagy Bálint uram fejébe az a szomorú mondat s egyszer
21619   II,  1882    |                         Mi jót hozott otthonról?~Az öreg erre kihúzott a dolmány
21620   II,  1882    |                  lehetett vagy negyven forint.~- Az anyjukom küldi, tekintetes
21621   II,  1882    |                       hát jó lesz neki, mondotta az anyjuk, egy kis koltációra.~
21622   II,  1882    |                        asszonyomat, kisült, hogy az egy mukkot se tud a dologról.~
21623   II,  1882    |                   furfangosan áthárította inkább az anyjukra.~*~Ecclesia praecedit...~
21624   II,  1882    |                      nagyokat már sorba járták s az ecclesia formaliter elhanyagoltatik.~
21625   II,  1882    |                      Benedeket már meglopták, de az illetõ tolvaj nem céhbeli,
21626   II,  1882    |                     egyelõre egy monstre-petició az országgyûléshez, melyben
21627   II,  1882    |                   szakaszát módosíttatni kérnék. Az értekezletre való meghívókat
21628   II,  1882    |                          amit itt beszélnek? Ej, az már téli-zöld lesz), a gólyák,
21629   II,  1882    |                    gólyák, fecskék visszamennek, az Alter és Kiss kirakataiból
21630   II,  1882    |                        kiszedi a kereskedõlegény az eddigi vékony kelméket s
21631   II,  1882    |                    valamivel hosszabb is lehetne az enyhe idõ.~Azok akik ráérnek
21632   II,  1882    |                     enyhe idõ.~Azok akik ráérnek az ilyenre gondolni, legkellemesebb
21633   II,  1882    |                    nálunk a szeptember utolsó és az október elsõ felét. A világ
21634   II,  1882    |                       szellemtelen fecsegõi, kik az idõrõl szokták szõni társalgásukat, »
21635   II,  1882    |                       mert ilyenkor indulnak meg az adószedõk (s lévén a legmelegebb
21636   II,  1882    |                    elszedik a szegény népnek még az ágynemûjét is.~A hervadásban
21637   II,  1882    |                       kedélyhangulatba ringatják az embereket (s az emberek,
21638   II,  1882    |                        ringatják az embereket (s az emberek, bohó gyerekek,
21639   II,  1882    |                         megtapogatja a tárcáját. Az utcákon is gyakran megáll
21640   II,  1882    |                          De mondom, nincs érzéke az emóciók iránt. E tárca körül
21641   II,  1882    |                    kiüríti.~S a tárcákra nem áll az az idõjárás, amit Gergely
21642   II,  1882    |                          S a tárcákra nem áll az az idõjárás, amit Gergely pápa
21643   II,  1882    |                          igen gyakran megtölteni az önökét a Pesti Hirlapban.~
21644   II,  1882    |                         elhozott, hogy csakugyan az a legigazságosabb »Õszi
21645   II,  1882    |              legigazságosabb »Õszi gondolat«, ha az ember a tárcájára emlékezik.~
21646   II,  1882    |                          vonul el szemeink elõtt az a rubrika a jövõbõl, amelyiknek
21647   II,  1882    |                    rubrika a jövõbõl, amelyiknek az a címe, hogy »bevétel«,
21648   II,  1882    |                          Medve,... micsoda medve az, amely az urát táncoltatja?)~
21649   II,  1882    |                          micsoda medve az, amely az urát táncoltatja?)~Jogász
21650   II,  1882    |                 valóságos tigris. (Hogyne, mikor az anyja medve!) Pénzt követel.
21651   II,  1882    |                           Nekem õ kölcsönöz? Oh, az akasztófáravaló!)~Hát leányaim?
21652   II,  1882    |                   szerkesztõjére) meghozta nekik az új õszi szabásmintákat,
21653   II,  1882    |                      hogy mikor veszem meg nekik az új piperéket... mert már
21654   II,  1882    |                        szezon!~S a szezonnal itt az õsz... több, az õszítõ gondolatok.~
21655   II,  1882    |                    szezonnal itt az õsz... több, az õszítõ gondolatok.~LAPSZEMLE~
21656   II,  1882    |                          már cikkeket a Honba és az Ellenõrbe. Taczly Lajos
21657   II,  1882    |                          de azt nem nyomtatná ki az újságunk.~Hanem gondoltam
21658   II,  1882    |             siketnémáknak!~Vác kevés. Igaz, hogy az országgyûlésen is el van
21659   II,  1882    |                      közülök vagy kétszáz. De mi az a tenger sima tükréhez képest?
21660   II,  1882    |                       róla. Jobban szeretnék nem az lenni. Mert az idegen mondhatná:~-
21661   II,  1882    |                     szeretnék nem az lenni. Mert az idegen mondhatná:~- Én nem
21662   II,  1882    |                         siketnémák! Ékesen szóló az õ szomorú sorsuk.~Föl tehát,
21663   II,  1882    |                      népnél, amelyrõl írok, csak az volt a szokás, ha valaki
21664   II,  1882    |                    áldjon, ha te vagy...~Ez volt az üdvözlet.~- Fogadjon isten -
21665   II,  1882    |                      viccelnek rád, lovag, ezért az országgyûlésen! Hát add
21666   II,  1882    |                         elébe a szép asszony, de az nem volt sem attikai só,
21667   II,  1882    |                       kitalálhatják: ki volt.)~- Az én nevem Tibiscus, bihari
21668   II,  1882    |                   féltenem. A kilenc bihari pont az, amit megtarts.~- Esküszöm
21669   II,  1882    |                             Esküszöm múltamra.~- Az sem elég. Esküdjél meg a
21670   II,  1882    |                       szárazon, éjjel és nappal.~Az eskü elhangzott.~...................~
21671   II,  1882    |                      mintha kiáltanák: »Bim-bum! az eskü meg van szegve.«~Az
21672   II,  1882    |                         az eskü meg van szegve.«~Az ezüst síp, melynek szavára
21673   II,  1882    |                    valakinek a Géniusz? Vén dáma az már! Ki csalogatná, ki hívná?~
21674   II,  1882    |                       ezzel kivezette a Géniuszt az elõszobába, hol az alattvalók
21675   II,  1882    |                      Géniuszt az elõszobába, hol az alattvalók állottak hosszú
21676   II,  1882    |                          finom mosollyal. - Ezek az én programom!~A Géniusz
21677   II,  1882    |                        Már megint eltévesztettük az irányt! Szent isten, micsoda
21678   II,  1882    |                     mégis a legjobbnak találjuk. Az aggódó szeretet minden szimptomáját
21679   II,  1882    |                   átérezzük, s azt hisszük, mint az egyszeri cigány, hogy a
21680   II,  1882    |                       cigány, hogy a rajkón függ az egész világ szeme.~Szeretõ
21681   II,  1882    |                   lecsüggesztett fõvel járkálunk az utcákon. Hiszen az emberek
21682   II,  1882    |                     járkálunk az utcákon. Hiszen az emberek is mind-mind tudják,
21683   II,  1882    |                       lenne senki más a világon. Az emberek bizonyára csak azért
21684   II,  1882    |                        uramöcsém, ugyan él-e még az öreg Széchenyi, aki építette?
21685   II,  1882    |                          Családi Lapok« hevertek az asztalon. Itt is tudtam,
21686   II,  1882    |                      hányadán vagyunk, s megvolt az a hasznom, hogy érdekes
21687   II,  1882    |                          bevallá, hogy õ maga is az irodalommal foglalkozik.~-
21688   II,  1882    |                      részint feleleteket.~No, de az együgyûség sokszor mennyei...
21689   II,  1882    |                         Még csak le se nézi õket az ember, a világért sem.~Nehány
21690   II,  1882    |                          Már azóta útban is lesz az újság.~- Aztán melyik lapra
21691   II,  1882    |                          ember vagyok. Hiába no, az a meggyõzõdésem. Az elv
21692   II,  1882    |                          no, az a meggyõzõdésem. Az elv mindenek felett, édes
21693   II,  1882    |                           Hon«!~- Majd megküldik az »Ellenõr«-t - mondá Zsiga
21694   II,  1882    |                     Zsiga bácsi vigasztalódva.~- Az se egzisztál már - mondám.~-
21695   II,  1882    |                       már - mondám.~- Lehetetlen az, édes öcsém - mondá hanyagul. -
21696   II,  1882    |                        Negyednapra végre megjött az új lap. Bizonyos lázas kíváncsisággal
21697   II,  1882    |                     kíváncsisággal bontottam ki. Az »Egyetértés« volt.~Az öregre
21698   II,  1882    |                        ki. Az »Egyetértés« volt.~Az öregre néztem, hogy mit
21699   II,  1882    |                       mit fog mondani. Nem szólt az egy kukkot sem. Átolvastam,
21700   II,  1882    |                           Hát nem látja, hogy ez az »Egyetértés«?...~- Hiszen
21701   II,  1882    |                         Egyetértés«?...~- Hiszen az, persze, hogy az... Nos,
21702   II,  1882    |                          Hiszen az, persze, hogy az... Nos, aztán?~- Az »Egyetértés«
21703   II,  1882    |                         hogy az... Nos, aztán?~- Az »Egyetértés« pedig szélsõbaloldali.~-
21704   II,  1882    |                       szélsõbaloldali.~- Mindegy az nekem, édes öcsém, csak
21705   II,  1882    |                          aztán?~- Aztán, mondom, az ember megborotválkozhatik
21706   II,  1882    |                      amelyik megfordítva mutatja az ábrázatot.~Erre azután persze
21707   II,  1882    |                          van négy írás. Tegye be az úr a belsõ zsebébe. Meg
21708   II,  1882    |                    szeretem, ha avatatlan szemek az erélyes kormányzás titkait
21709   II,  1882    |                      szavakat intézte búcsúzásul az antiszemita hívekhez:~»Isten
21710   II,  1882    |                        Simonyi Ivánra mutatott.)~Az események igazat adtak Istóczynak.
21711   II,  1882    |                         Szeged mellett dolgozik.~Az ám - s pedig erõsen.~*~Egy
21712   II,  1882    |                        kisütötte a klubban, hogy az öregapja zsidó volt, mire
21713   II,  1882    |                          a hajtása.~Erre felállt az illetõ képviselõ, akitõl
21714   II,  1882    |                     aranyat teszek, ha kimutatod az öregapád keresztlevelét.~
21715   II,  1882    |                      vissza többé a »Ház«-ba.~De az öt kopeket talán mégis elküldte...~
21716   II,  1882    |            PALÓCORSZÁGBAN~1. A Kesely rögeszméje~Az utóbbi idõkben jó nevet
21717   II,  1882    |                        Dörre Tivadarnak volt meg az a kívánsága, hogy õ, ki
21718   II,  1882    |                        meg fogja kóstolni azokat az utakat, amelyekrõl az annálékban
21719   II,  1882    |                     azokat az utakat, amelyekrõl az annálékban meg van írva:
21720   II,  1882    |                         lop, sem nem talál pénzt az ember?~A pénz ezen megfiadzását
21721   II,  1882    |                        Hogy hívják? - kérdé tõle az én piktorom, egészen elmélyedve
21722   II,  1882    |                        hetyke nép; nekik derogál az, hogy pénzért szállítsanak
21723   II,  1882    |                      Vácról Gyarmatra szállítják az embereket, azok már régen
21724   II,  1882    |                   melynek zörgése idegessé teszi az embert és a feje is okvetetlen
21725   II,  1882    |                        lehet, kérem alásan, mert az nagy mulatság a lónak. Nagyon
21726   II,  1882    |                         vele így útközben. Olyan az nekik, kérem alásan, mint
21727   II,  1882    |                        nekik, kérem alásan, mint az abrak... mint a vászoncselédnek
21728   II,  1882    |                          Higgye meg, teens uram, az embert sokkal könnyebb rászedni.~
21729   II,  1882    |                          romjai, Drégely is azon az oldalon, s balra a távolban
21730   II,  1882    |                     daliás idõket keressük most. Az én piktorom oda se nézett
21731   II,  1882    |                         farkastej buján szegi be az utakat s még a halványpiros
21732   II,  1882    |            boróka-bogyóitok.~Ez a szõnyeg, amely az én bölcsõm alá volt terítve,
21733   II,  1882    |                       hogy talán a szívemben van az...~- Milyen szomorú virágok
21734   II,  1882    |                     kidugták kíváncsian fejeiket az apró füvek és a lóheres
21735   II,  1882    |                     Dunántúli ember, szegény!~3. Az új üstökös~Lerajzoltuk a
21736   II,  1882    |                            Osztég mire való lesz az? - szólt hosszú hallgatás
21737   II,  1882    |                        engem el nem bolondítanak az urak. Már micsoda szépség
21738   II,  1882    |                         vagyok én mai gyerek. Ha az urak valami szépet akarnának
21739   II,  1882    |                             Ej, ugyan mi lesz?~- Az lesz, hogy megmondta nekem
21740   II,  1882    |                       akinek a fészke ott vagyon az országúton a vén nyárfa
21741   II,  1882    |                          már a vármegye rászorul az ilyen szegény párákra is.~
21742   II,  1882    |                 Nevethetnek, tudom. Látom ám már az új üstököst negyednapja.
21743   II,  1882    |                        jel nem hazudik.~- Hiszen az üstökös háborút jelent,
21744   II,  1882    |                       háborút jelent, barátom.~- Az ám, valamikor - szólt meggyõzõdéssel,
21745   II,  1882    |                     világban, de most már mindig az új porciónak a forspontja.
21746   II,  1882    |                      megvigyáztam én azt már.~És az öregnek körülbelül igaza
21747   II,  1882    |                    körülbelül igaza van. Mert ha az üstökös háborút jelent is,
21748   II,  1882    |                       üstökös háborút jelent is, az új adókat meg a háború jelenti.~
21749   II,  1882    |                   vigyázott meg csõsz uram; hogy az adószedõk néha be se várják
21750   II,  1882    |                      adószedõk néha be se várják az üstökös csillagot.~Felállt,
21751   II,  1882    |                      tetszett is neki a dolog.~- Az istenúgyse - mondá.~Kivettem
21752   II,  1882    |                      csak arra kérem szeretettel az urakat, hogyha már úgy van,
21753   II,  1882    |                         4. Képzeletbeli kényelem~Az is csak valami, s ha beelégszik
21754   II,  1882    |                         aki élvezte, megéri neki az igazit.~De menjünk bele
21755   II,  1882    |                        Fábri? Mert ismertebb név az a tótok elõtt, mint a Hannibálé,
21756   II,  1882    |                           mint a Hannibálé, vagy az I. Napoleoné.~Fábri volt
21757   II,  1882    |                         I. Napoleoné.~Fábri volt az ötvenes években a tótok
21758   II,  1882    |                          mennyiségre; olyan volt az a tót szekér, mint a Hatvani
21759   II,  1882    |                        borzasztó utazás volt ez. Az utasoknak még jobb a gyaloglás,
21760   II,  1882    |                        válaszolták. - Vegyék fel az urak egy darabkán a feleségeinket
21761   II,  1882    |                  szakasztják.~Mert másnak nyílik az... ott, ott...~Kék szemük
21762   II,  1882    |                          kedves, édes Mikulás.~- Az csak a szép város, édes
21763   II,  1882    |                         egyetemben.~Itt nyugszik az Úrban Sztuhár György nevű
21764   II,  1882    |                           Ezen kövecskét emeltük az arató-részéből ami maradt.~
21765   II,  1882    |                       szentmiklósi ember sírját.~Az asszonyok letérdeltek. Egy
21766   II,  1882    |                    kocsiban a butykost, amelyben az útravaló ivóvízük van s
21767   II,  1882    |                         nem vesz be a bárkába. S az milyen nagy fontosságú aktussá
21768   II,  1882    |                       oldva vele a zsidó-kérdés: az ortodoxok nem tudnának mit
21769   II,  1882    |                           Ha nincs fizetõ vendég az »ivó«-ban, hí magának ingyen
21770   II,  1882    |                         megszokta, úgy eltanulta az észjárásukat, hogy a józan
21771   II,  1882    |                        nagyon sajnálkozott, hogy az étlapja nem tetszik. Meg
21772   II,  1882    |                      tyúkhús is... meg is fõztük az istenadtát, hanem biz az
21773   II,  1882    |                         az istenadtát, hanem biz az a szegény színt vallott.~
21774   II,  1882    |                      vörössé változott holtteste az a színvallás amellett, hogy
21775   II,  1882    |                       magamat. Ez a bolond köröm az, amelyik megnõ magától,
21776   II,  1882    |                          Higgyék meg, urak, hogy az egész teremtésbõl csak a
21777   II,  1882    |                     éppenséggel olyan kákabélûek az urak, iszen foghatok ám
21778   II,  1882    |                    kertemben a halastóban.~- Hát az is van? - kiáltám csodálkozva.~-
21779   II,  1882    |                         erre aztán fel is ugrott az én piktorom egyszeribe,
21780   II,  1882    |              vázlatkönyvvel a kufferból!~- Minek az a könyvecske? - szólt Barkó
21781   II,  1882    |                    istenem, miféle halastó lehet az?~Hát az bizony olyan halastó
21782   II,  1882    |                     miféle halastó lehet az?~Hát az bizony olyan halastó volt,
21783   II,  1882    |                        Barkó uram mondá - ma már az Atlanti-tengernek se derogálnának.~
21784   II,  1882    |                    muzsikáján rakta a nagyanyánk az elsõ csárdást, meg az elõkelõ
21785   II,  1882    |                 nagyanyánk az elsõ csárdást, meg az elõkelõ menüettet. Emellett
21786   II,  1882    |                         A vonó kiesett hébe-hóba az egyik vagy a másik moré
21787   II,  1882    |                        moré kezébõl, de a banda, az örökkévaló volt.~Oda volt
21788   II,  1882    |                      emlék, mint a Pakas.~De már az se tud muzsikálni. Öreg,
21789   II,  1882    |                      szemeinek fénye maradt meg. Az utolsó fény azokból a régi
21790   II,  1882    |                   Némelyiknek a fedelén becsurog az esõ is. Másokról ellenben
21791   II,  1882    |                        megvannak még - de mit ér az, ha a névnapok nincsenek
21792   II,  1882    |                        pap kereszteli el rosszul az embereket?~Vagy hogy mindig
21793   II,  1882    |                           hogy többet jövedelmez az ének, mint a nóta (többet
21794   II,  1882    |                   trillás operákat, nem sok kell az õ mesterségéhez, csak a
21795   II,  1882    |                      kell megnyújtani egy kicsit az ajtóküszöbökön... ennyi
21796   II,  1882    |                          ajtóküszöbökön... ennyi az egész.~A muzsikaszeretõ
21797   II,  1882    |                     Hanem iszen rossz csere volt az! Nem dob ám az tízforintos
21798   II,  1882    |                        csere volt az! Nem dob ám az tízforintos bankót a zsoltárokért.~
21799   II,  1882    |                        túlságosan komoly hivatal az neki.~Istentelenül csúnya
21800   II,  1882    |                     tészen fölötte.~Hát úgy volt az, hogy egy szegény özvegyasszonynál
21801   II,  1882    |                        húzza meg magát éjszakára az apró baromfiállatokkal -
21802   II,  1882    |                         mivelhogy a szobor éppen az özvegy Ráczné háza elõtt
21803   II,  1882    |                          elõtt áll vala. Jó hely az ott, egész komótusan segíthet
21804   II,  1882    |                       éjjel a kutyának, vigyázni az özvegy háztájára. Mert olyan
21805   II,  1882    |                       esztendõ óta.~Ebben azután az ájtatos Ráczné asszonyom
21806   II,  1882    |                        koldus s mosolygott.~- Ez az igazi Pakas - mondá, piszkos
21807   II,  1882    |                   ujjaival oda bökve --, én csak az árnyéka vagyok.~Éppen az
21808   II,  1882    |                         az árnyéka vagyok.~Éppen az esti harangot kondították
21809   II,  1882    |                        észrevettem, hogy rászedi az Úristent, mert imádság helyett
21810   II,  1882    |                   imádság helyett ezt motyogta:~»Az az igazi Pakas!... Az, ha
21811   II,  1882    |                        helyett ezt motyogta:~»Az az igazi Pakas!... Az, ha mondom...«~
21812   II,  1882    |                            Az az igazi Pakas!... Az, ha mondom...«~A TŐZSDÉN~
21813   II,  1882    |                         sokat hederítettek rájuk az emberek, csak Ámor maradt,
21814   II,  1882    |                    rokonod, aki a levegõbe emeli az egyik lábát s maga is ott
21815   II,  1882    |                   nyeregbõl! Most már igazán egy az isten a annak neve: Merkur.
21816   II,  1882    |              börze-épület elõtt, mindig megnézem az új üdvözítõt a szögletek
21817   II,  1882    |                      hangzavart, ha arra megyek, az »Ich nehme, ich gebe«-t,
21818   II,  1882    |                rostélyokon túl? Mikor szólal meg az idegreszkettetõ csengettyûhang -
21819   II,  1882    |                         micsoda szenvedély lehet az, mely a regényekbõl ösmert
21820   II,  1882    |               papírügynöknek; hadarva, mert ezek az emberek teljes életükben
21821   II,  1882    |                       Elég nem szép tõled - szól az savanyú képet vágva s siralmasan
21822   II,  1882    |                      Henrik... Öt apró gyerek és az asszony...~- Eredj! - mondá
21823   II,  1882    |                    hangja szemrehányó volt, mint az indusoké, kik a házi bálványokat
21824   II,  1882    |              megsimogatta fekete körszakállát, s az ég felé emelte szemeit nagy
21825   II,  1882    |                        rá:~- Vedd ki a zsebedbõl az aprópénzedet s olvasd össze,
21826   II,  1882    |                      hitelrészvények ára. Amibõl az következik, hogy a peches
21827   II,  1882    |                        is lehet nyerni a börzén. Az egészbõl pedig az a tanulság
21828   II,  1882    |                        börzén. Az egészbõl pedig az a tanulság vonandó le, hogy
21829   II,  1882    |                        harminchárom esztendõ óta az egész világot, míg ide juthatott
21830   II,  1882    |                         mozdulatlan és hideg. Ha az õ szívét tették volna be,
21831   II,  1882    |                      csak ideiglenest kaphatott. Az idõk végtelen útján minden
21832   II,  1882    |                      Nyarat évente csak egyet ád az isten. Petõfit egyet ezer
21833   II,  1882    |                      ezer évre adott.~Nemzeti ez az ünnep, szebb sohase volt
21834   II,  1882    |                         fog állni õ is, a másik, az eleven, de nem a kisebb.
21835   II,  1882    |                     Pedig azt kellene megérteni. Az volna az ünnep másik fele.~
21836   II,  1882    |                      kellene megérteni. Az volna az ünnep másik fele.~Ki érti
21837   II,  1882    |                          A szomjas föld csak azt az esõt issza be mohón, amely
21838   II,  1882    |                          részt kértek belõle? Mi az igaz?~Hogy csontfoga van
21839   II,  1882    |                         igaz?~Hogy csontfoga van az embernek, azt bölcsen rendelék
21840   II,  1882    |                   embernek, azt bölcsen rendelék az istenek, mert ha vas lenne,
21841   II,  1882    |                      akiket õ szeretett, és csak az emberek vannak itt, akik
21842   II,  1882    |                         érti meg, amit elhallgat az a másik? Hiszen elmondta
21843   II,  1882    |                          És ez mind igaz... igaz az utolsó szóig.~Minek jöttetek
21844   II,  1882    |                         ez a méltó ünnep.~Ti nem az örökséget becsülitek meg,
21845   II,  1882    |                     ültök, lakomát csaptok, mert az nektek jólesik.~Hanem iszen
21846   II,  1882    |                          habzó kehellyel éltetve az õ szellemét, ha egyszerre
21847   II,  1882    |                     ócska tarisznyát a nyakamba. Az az igaz!«~A SZABADSZÁLLÁSI
21848   II,  1882    |                        tarisznyát a nyakamba. Az az igaz!«~A SZABADSZÁLLÁSI
21849   II,  1882    |                   délután, midõn már lezajlottak az ünnepélyességek. Általában
21850   II,  1882    |                         van gondviselés - mondák az egyszerû emberek -, igazaknak
21851   II,  1882    |                    egyszerû emberek -, igazaknak az õ jutalma.«~Betûzgették
21852   II,  1882    |                        mégis derék asszony lehet az a román királynõ. Áldja
21853   II,  1882    |                        román királynõ. Áldja meg az isten jártában-keltében.~
21854   II,  1882    |                    begyûrt szalagot kisimította. Az volt biz azon:~»Wohl Janka
21855   II,  1882    |                parasztembert mind nem érdekelték az ilyen apróságok. Õ a »Sándor
21856   II,  1882    |                          a Sándor. Együtt jártak az elemi iskolába. Azonfelül
21857   II,  1882    |                         van-e találva?~- Meg van az cselekedve, uram, derekasan -
21858   II,  1882    |                       kelmed?~- Komája volt apám az apjának.~Megint csak nézegette
21859   II,  1882    |                    fejcsóválva:~- Együtt jártunk az iskolába. Mindég én tudtam
21860   II,  1882    |                         mai napig. Nem öregedett az, uram, annyit se, mint a
21861   II,  1882    |                        illendõ és kegyeletes, ha az elkésett koszorút rátennék
21862   II,  1882    |                      használjam) a sajtóban, hol az úgynevezett kritikusok,
21863   II,  1882    |                         a férfias bátorságnak is az lévén jele, ha valaki minél
21864   II,  1882    |                       minél hatalmasabb emberen.~Az ismeretlen nevû szerzõk
21865   II,  1882    |                    magyarázni, miért rossz.~Ezek az urak, mikor végighallgatnak
21866   II,  1882    |                        kártyájával.~Hanem persze az a szerencse, hogy »hozom«-
21867   II,  1882    |                  szerencse, hogy »hozom«-ra megy az egész. Az õ megjegyzéseik,
21868   II,  1882    |                         hozom«-ra megy az egész. Az õ megjegyzéseik, argumentumaik
21869   II,  1882    |                           mihelyt Ákos halálában az örökség reménye felcsillog.
21870   II,  1882    |              törvénytelen leánya van, vegye nõül az utolsó órában s ezáltal
21871   II,  1882    |                     Dehogy! Megházasodott.~Eddig az elsõ felvonás.~Az ember
21872   II,  1882    |                          Eddig az elsõ felvonás.~Az ember azt hinné, hogy tovább
21873   II,  1882    |                         szerzõt zajos tapsokkal.~Az elsõ felvonásból egy szálat
21874   II,  1882    |                       sohasem látszanak azoknak.~Az elsõ felvonásban ugyanis
21875   II,  1882    |                        anyját szintén elhozatta. Az úton Barnabás beleszeret
21876   II,  1882    |                         Vilmos azonban fumigálja az alsórendû leány szerelmét.
21877   II,  1882    |                      leányt hajlandó elvenni, de az anyát szégyenli, s ebbõl
21878   II,  1882    |                         váljon el nejétõl elõbb.~Az anya megtudja, hogy leánya
21879   II,  1882    |                          darab fénypontja. Igaz, az is sokat tesz, hogy a Halmi
21880   II,  1882    |                       hogy a Halmi kezében volt.~Az idõ elõhaladottsága és térszûke
21881   II,  1882    |                   folytonos derültséggel kísérte az élénkebb helyeket, az érzékenyebbeket
21882   II,  1882    |                    kísérte az élénkebb helyeket, az érzékenyebbeket pedig megkönnyezte,
21883   II,  1882    |                      Feleki kitûnõen játszottak. Az eredménydús estének érdemébõl
21884   II,  1882    |                    eredménydús estének érdemébõl az oroszlánrész azonban mégis
21885   II,  1882    |                   megfordítva, szerencse gyereke az, akinek hely jut, ha másutt
21886   II,  1882    |                     frisseség hímporát, zománcát az elsõ publikum szívja be
21887   II,  1882    |                        ízletesebb alakban kapják az ételt, csakhogy mit ér,
21888   II,  1882    |                      jutalmát. A dicséretek vagy az ócsárlások elhangzottak.
21889   II,  1882    |                   sátoros ünnepeket a naptárban. Az ember belép s mind ott találja
21890   II,  1882    |                       régi ismerõseit, ugyanazok az arcok köröskörül. Ezek látták
21891   II,  1882    |                          Kaviár«-t. Együtt élnek az íróval, követik nyomról
21892   II,  1882    |                      visszaemlékeznek, mikor még az elsõ csemete pólyáiba kapaszkodtak.
21893   II,  1882    |                       nak.~Nem kritizálni jönnek az újszülötthöz, hanem csak
21894   II,  1882    |                         tudományt kiültetik ezek az urak a szemöldökeik közé
21895   II,  1882    |                   megcsapják a serpenyõ-ingát...~Az egyik padban egy szép leány
21896   II,  1882    |                         a »kataszteri igazgatót« az egyik páholyban s elkomolyodik.
21897   II,  1882    |                       gyerek tátott szájjal nézi az anyja ölébõl a csodálatos
21898   II,  1882    |                         a csodálatos történetet. Az anyjának váltig figyelmeztetnie
21899   II,  1882    |                         megalakul a közvélemény.~Az alakok jönnek, mennek, beszélnek
21900   II,  1882    |                         serpenyõ nem mozog. Amit az emberek tesznek, mondanak,
21901   II,  1882    |                        bogyóit taposd le. Legyen az egész ország szürke és fekete.
21902   II,  1882    |                 hihettük-e, hogy meg kell hagyni az egyik felét, a másiknak
21903   II,  1882    |                   csakugyan érezni, óhajtani tud az a szobor, s visszakívánta
21904   II,  1882    |                       itthagyta mindenét, eljött az élõ költõért is, s az vele
21905   II,  1882    |                     eljött az élõ költõért is, s az vele ment. Mikor borogatást
21906   II,  1882    |                        belõle, - ami arany volt, az megmaradt; nagy lelke mûveiben,
21907   II,  1882    |                      ércbõl lennének öntve: Deák az egyik, Arany az érem másik
21908   II,  1882    |                      öntve: Deák az egyik, Arany az érem másik felén. Az volt
21909   II,  1882    |                       Arany az érem másik felén. Az volt az egyik az irodalomban,
21910   II,  1882    |                        érem másik felén. Az volt az egyik az irodalomban, ami
21911   II,  1882    |                          felén. Az volt az egyik az irodalomban, ami a másik
21912   II,  1882    |                         a mi veszteségünk, mivel az embert kell siratnunk -
21913   II,  1882    |                    elszeded? Játékot ûztél ezzel az országgal...~De vége van!
21914   II,  1882    |                          sokkal melegebb.~Érezze az egész természet, hogy Arany
21915   II,  1882    |             borostyánlevelek helyett újak nõnek, az égõ fáklyák kialusznak,
21916   II,  1882    |                          megkérdi a mesékben: mi az oka, hogy a város gyászba
21917   II,  1882    |                       város gyászba van borítva?~Az az oka, mert az öreg királyt
21918   II,  1882    |                          gyászba van borítva?~Az az oka, mert az öreg királyt
21919   II,  1882    |                         borítva?~Az az oka, mert az öreg királyt elnyelte egy
21920   II,  1882    |                    elnyelte egy hétfejû sárkány: az apátia.~Hát ez a magyar
21921   II,  1882    |                 kifejezni részvétét a családnak. Az Arany-szobor terve is megindult.
21922   II,  1882    |                       Kérdezni fogják: hova lett az a város? Azoknak ugyan mit
21923   II,  1882    |                          szegény kereskedõk, kik az arany után szaladtok és
21924   II,  1882    |                       hogy miképp becsüli meg ez az ország a nagy embereit.~
21925   II,  1882    |                        feküdt halva.~Ne zavarjon az meg senkit, hogy a Nemzeti
21926   II,  1882    |                          halnak meg. Ne zavarjon az meg senkit; a Nemzeti Kaszinó
21927   II,  1882    |                        és õköztük. S ez a tenger az õ mulasztásaik. Nem valami
21928   II,  1882    |                        Általános a közönség közt az aggodalom amiatt, hogy a
21929   II,  1882    |                      egyszerû legyen, mint aminõ az élete volt: semmi zaj, semmi
21930   II,  1882    |                      semmi fény, semmi pompa.~De az a pompa mégis kívánatos,
21931   II,  1882    |                      kívánatos, nem a halott, de az élõk miatt, kiket nagy erényekre
21932   II,  1882    |                          mély fájdalmába, melyet az elhunyt nagy költõ halála
21933   II,  1882    |                      halála miatt érez, bevegyül az átalános óhaj, hogy Arany
21934   II,  1882    |                       volt a polgári erényeknek: az megérdemli, hogy a nemzet
21935   II,  1882    |                  ércszoborral dicsõítse emlékét.~Az adakozások már is megindultak.
21936   II,  1882    |                     EMILIA~(Arcképünkhöz)~Könnyû az íróembernek okosan írni
21937   II,  1882    |                  íróembernek okosan írni azokról az asszonyokról, akiket õ maga
21938   II,  1882    |                      felületesen beszélem el, ki az a Márkus Emilia.~Mintha
21939   II,  1882    |                         Hiszen ha nem õ volna is az új színészgeneráció legkiválóbb
21940   II,  1882    |                    kortársai már öt év óta, hogy az »új csillag«, akkor is õ
21941   II,  1882    |                    menyecske Magyar­országon - s az is csak szép titulus ebben
21942   II,  1882    |                         én király volnék - mondá az egyik -, az õ arcképét veretném
21943   II,  1882    |                       volnék - mondá az egyik -, az õ arcképét veretném a pénzekre.~-
21944   II,  1882    |                       Nincs többé barna arc!«~...Az, aki mondta, hogy ha õ király
21945   II,  1882    |                       volna, egy kereskedõ volt; az pedig, aki megjegyezte,
21946   II,  1882    |                      viszonyt nem szakította meg az a mellékfrigy sem, hogy
21947   II,  1882    |                       Valamennyibõl valami ebben az egyben!~A fiatal nemzedék
21948   II,  1882    |                 mellõztetés keserûségébõl, hanem az emelkedés édességét sem
21949   II,  1882    |               kóstolhatta meg.~Ebbõl azonban nem az következik, hogy õ nem emelkedett,
21950   II,  1882    |                      kellemes gesztusai mindjárt az elsõ alkalommal helyezték.~
21951   II,  1882    |                       nyitva kell hagyni fölötte az aktákat, hogy még milyen
21952   II,  1882    |                         följebb.~A múzsák viszik az embert egy darabon, röpülnek
21953   II,  1882    |                       nem emlékeztek ez ajkakra. Az aranyszájú mamelukok eltemetkeznek
21954   II,  1882    |                          mamelukok eltemetkeznek az aranyba, s dicsõségüknek
21955   II,  1882    |                         aranyba, s dicsõségüknek az a jutalma, az a betetõzése,
21956   II,  1882    |                      dicsõségüknek az a jutalma, az a betetõzése, hogy végképp
21957   II,  1882    |                          õket.~Van pozició, ahol az elfelejtés a halál, de van
21958   II,  1882    |                      halál, de van pozició, ahol az elfelejtés az élet.~Az arany
21959   II,  1882    |                      pozició, ahol az elfelejtés az élet.~Az arany ajk elhallgatott,
21960   II,  1882    |                      ahol az elfelejtés az élet.~Az arany ajk elhallgatott,
21961   II,  1882    |                       arany ajk elhallgatott, de az »arany szakáll« még egzisztál.
21962   II,  1882    |                        Ebbõl aztán kitalálhatják az olvasók, hogy Tóth Vilmosról
21963   II,  1882    |                    tejben s vajban fürdik, lévén az összbirodalom leg­nagyobb
21964   II,  1882    |                        Kár volna azt felcserélni az örök nyugalommal!~A delegációknak
21965   II,  1882    |                    tarokk-partnerei is eljöttek, az osztrák delegátusok. Itt
21966   II,  1882    |                        valaki. Úgy meg-megvillan az arca, mint valami színehagyott
21967   II,  1882    |                 színehagyott emléke a múltaknak. Az ember tünõdik rajta: Ki
21968   II,  1882    |                     Vilmos?~- Nem találom. Nekem az operett-zene tetszik a legjobban.~-
21969   II,  1882    |                       legjobban.~- No, persze... Az jobban kvadrál a számfejtéshez.
21970   II,  1882    |                          a »Hoffmann meséi«-t?~- Az a szerencsém, hogy nem láttam!~-
21971   II,  1882    |                    magadat. Ohó, barátom, hiszen az a legjobb operett.~- Tudom,
21972   II,  1882    |                     igazán értékes jegy!~- Nekem az. Kállay Béninél voltam délután
21973   II,  1882    |                       állott a Ringszínház... Ha az a szivar nincs, ma már nem
21974   II,  1882    |                         itt a Teresina Tuát...~- Az ám! A számvevõi elnökségben
21975   II,  1882    |                          utat egyformává tettek. Az ember begyömöszöltetik egy
21976   II,  1882    |                   lehúzzák, holmi­jukat lerakják az ülésekre, s igen otthoniasan
21977   II,  1882    |                     ingyenjeggyel utazhat, lévén az ingyenjegy nagyon jó dolog
21978   II,  1882    |                   tulajdonképpen nagyon messzire az igazgató-tanácsosi székektõl,
21979   II,  1882    |           igazgató-tanácsosi székektõl, minthogy az egyik bõrülésen a maliciózus
21980   II,  1882    |                    távolabb pedig beduin arcával az õ vörös sipkájában a tornaegylet
21981   II,  1882    |                    levegõt. Nagy vörös orra volt az érdemes úrhölgynek, úgyhogy
21982   II,  1882    |                meginterpellálta, hogy hová való?~Az asszonyság kuvikvékonyságú
21983   II,  1882    |                        Krakkóból jövök, uraim.~- Az ördögbe is! - mondá Aranyos
21984   II,  1882    |                        zsebébõl, megetette orrát az isteni porból, s aztán felénk
21985   II,  1882    |                          mint óriási kísértetek.~Az utcák üregeibõl egy-egy
21986   II,  1882    |                       mintha Amerikában volnánk, az utcákon sínek futnak végig,
21987   II,  1882    |                         s nappal a gõzgép hordja az építési anyagokat.~A romokból
21988   II,  1882    |                        pincérek spaliérje között az elegánciával díszített lépcsõzeten
21989   II,  1882    |                        díszített lépcsõzeten fel az elsõ emeleti termekbe, honnan
21990   II,  1882    |                           tovább szõve álmunkban az édes benyomásokat: a tündérek
21991   II,  1882    |                         bõven ereszti a fonalat, az aranyos cérna pedig visz-visz
21992   II,  1882    |                         novemberi napfény tör be az erkélyajtó pompás selyemfüggönyein.
21993   II,  1882    |                          csinálva vevõikkel!~II. Az árnyék~Úgy teszek most,
21994   II,  1882    |                     combja utoljára marad.~Én is az árnyékot keresem fel legelõbb -
21995   II,  1882    |                     megnézi Szegedet, eszébe jut az Aladin csodalámpája, s annak
21996   II,  1882    |                   palotát, s reggelre ott állott az arany tornácaival, ezüst
21997   II,  1882    |                  kirakott ajtópántokkal.~Ha azon az éjszakán, amikor ezek az
21998   II,  1882    |                         az éjszakán, amikor ezek az engedelmes szellemek nekigyûrkõztek
21999   II,  1882    |                          ki a vasúton megfázott, az arca kezdett dagadni, megijedtünk,
22000   II,  1882    |                      kétemeletes házzá dagad. Ki az ördög fizesse aztán attól