bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

25001   II,  1883    |                      utolsó ítélet elnöke«, mire az angol ijedten ütötte össze
25002   II,  1883    |                        jó elõre el vagyunk látva az igazság­szolgáltatásban.~
25003   II,  1883    |                      igazság­szolgáltatásban.~De az hagyján, hogy mûfordítóink
25004   II,  1883    |                visszaadni a nyelvet.~Nagyobb baj az, hogy törvényhozóink nyelve
25005   II,  1883    |                 Mindennek azonban Prileszky Tádé az oka. Tõle tanul beszélni
25006   II,  1883    |                  beszélni a mai generáció, pedig az õ nyelve nem kifejezõ.~De
25007   II,  1883    |                          mindennap, ma végre már az absenteseknek szentelem
25008   II,  1883    |                          egy karcolatot, melynek az a címe: »A t. Ház hölgykarzatáról«.~
25009   II,  1883    |                         szürcsöljük be a humort? Az országos gondok és ügyek
25010   II,  1883    |                    országos gondok és ügyek azon az üvegen át nézve válnak oly
25011   II,  1883    |                       oly tréfásakká, melyet nem az orrukon viselnek önök, hanem
25012   II,  1883    |                          s elkezdi õrölni.~Mióta az ön »tisztelt Ház«-át olvasom,
25013   II,  1883    |                      szellemi portékáját árulja. Az »Olcsó Jánosok« egész sora
25014   II,  1883    |                         elõttem.~Ön tönkre tette az illúzióimat. Meg vagyok
25015   II,  1883    |                          fel öt perccel elõbb, s az adja szavainak a zománcot?~
25016   II,  1883    |                          jut arról, hogy hát még az, amit már meg nem ír. (De
25017   II,  1883    |                          már meg nem ír. (De hát az, amit meg sem írhatok.)~
25018   II,  1883    |                          már kegyed teszi tönkre az én illúziómat.) Két eladó
25019   II,  1883    |                    annyira kicsinyekké nyomta le az embereket, hogy most már
25020   II,  1883    |                  fejetlenség, asszonyom. - Nekem az a legjobb téma.)~S aztán
25021   II,  1883    |               képviselõnkre sohase gondol? Pedig az mindig ott ül. (Csakhogy
25022   II,  1883    |                       mondta egy képviselõ, hogy az ilyen dolgok ölik a Ház
25023   II,  1883    |                          a Ház tekintélyét, mint az én szegény jámbor irkafirkáim.~
25024   II,  1883    |                        ott, szentképeket festett az odavaló templomba, mert
25025   II,  1883    |                         igen csúnya népe volt, s az öregek ezt annak tulajdonították,
25026   II,  1883    |                      annak tulajdonították, hogy az asszonyok az eddigi rút
25027   II,  1883    |               tulajdonították, hogy az asszonyok az eddigi rút képeket csodálták
25028   II,  1883    |                    templomban.~Gyönyörûek voltak az új képek, angyali arcok,
25029   II,  1883    |                       ezeket már bátran nézhetik az asszonyok.~S valóban meglett
25030   II,  1883    |                      képek - mondogatták örömmel az emberek.~Hanem talán volt
25031   II,  1883    |                        Búcsúkarcolat)~[máj. 12.]~Az utolsó ülés volt. A tüzes
25032   II,  1883    |                  leszállnak holnap után, s ebbõl az incidensbõl elnémulnak a
25033   II,  1883    |                           Madarász József leveti az ünneplõ ruháit.~Egyszóval
25034   II,  1883    |                      ruháit.~Egyszóval üres lesz az országháza. Mint egy szétbontott
25035   II,  1883    |                      népes volt utolsónak.~S még az az elõnye is megvan, hogy
25036   II,  1883    |                         volt utolsónak.~S még az az elõnye is megvan, hogy gróf
25037   II,  1883    |                   történik vele. (Ebbõl láthatja az olvasó, hogy sohase jár
25038   II,  1883    |                          olvasó, hogy sohase jár az ülésekre.)~Guidó gróffal
25039   II,  1883    |                            Guidó gróffal ugyanis az történt, hogy erénydíját
25040   II,  1883    |                      tegnap adták ki Vörösvárott az erényes hajadonoknak, de
25041   II,  1883    |                   botránkozott meg, hogy íme már az erény is jövedelmi adót
25042   II,  1883    |                       ezen Apponyi.~- No, nem jó az ilyet túlságra vinni - jegyzi
25043   II,  1883    |                         Ráday Gedeon. - Ami sok, az sok. Én például teljes életemben
25044   II,  1883    |                    hoztak. Egy napon azt olvasom az újságban, van annak már
25045   II,  1883    |                         Másnap azt olvasom, hogy az épületanyagokat lopják el.
25046   II,  1883    |                  amennyivel elhordják a téglákat az orgazdának. De még mindig
25047   II,  1883    |                          olvasom harmadnap, hogy az Orbán Balázs ruháit tolvajlották
25048   II,  1883    |                          Hat forint adót vesznek az erényen? Hallatlan! Feküdjek
25049   II,  1883    |                       beszélhette ki magát, mert az ülés igen rövid volt, nem
25050   II,  1883    |                   büfében nem volt semmi étvágy. Az olvasó szobában pedig nem
25051   II,  1883    |                         nem volt semmi politika.~Az utolsó ülések olyanok, mint
25052   II,  1883    |             végelgyengülés. A lélegzet is lassú, az érverés is, a hang is elhaló.
25053   II,  1883    |                         tartja már a kalapját, s az ajtót nézi. A mamelukok
25054   II,  1883    |                     kezeit csókolom«-ot rebegik, az ellenzékiek pedig már betették
25055   II,  1883    |                           Menjünk már, menjünk!«~Az óra homokszemei lassan peregnek.
25056   II,  1883    |                     homokszemei lassan peregnek. Az öreg Péchy még egyszer megrántja
25057   II,  1883    |                         a teremõrök nyitják szét az ajtókat. Berzeviczy az egyik
25058   II,  1883    |                      szét az ajtókat. Berzeviczy az egyik lábát lassan, méltósággal
25059   II,  1883    |                    lassan, méltósággal leereszti az emelvényrõl, Prileszky még
25060   II,  1883    |                   zsivajjal, útközben hallgatván az elnök búcsúszavait:~...Boldog
25061   II,  1883    |                         õket, s megláttam tegnap az ülést összehívó fehér plakátokat
25062   II,  1883    |                         désbõl és éhségbõl.~Csak az az egy vigasztal, hogy míg
25063   II,  1883    |                      désbõl és éhségbõl.~Csak az az egy vigasztal, hogy míg
25064   II,  1883    |                     betelni velök.~Elémbe tûnnek az ismerõs bokrok, fák és tornyok.~
25065   II,  1883    |                         kútgém. Hát meg a »stb«?~Az egész Ház különben olyan
25066   II,  1883    |                       olyan volna most már, mint az olvadó hó tavaszkor: szemmel
25067   II,  1883    |                      szét a t. Házat, hanem mint az enyv a forgácsdarabokat,
25068   II,  1883    |                         fogát odakünn a törvény.~Az egyik a »szörnyû Iván«,
25069   II,  1883    |                          ült. Neki csak kismiska az, kiadják-e vagy nem? Mégis
25070   II,  1883    |                         szabad kiadni senkit, ha az nem a becsület ellen irányult.
25071   II,  1883    |                          igaz...~- Ohó! Csakhogy az nem igaz, amit mondasz.
25072   II,  1883    |                       Ebben aztán megírtam, hogy az olasz hadsereg a leggyávább.
25073   II,  1883    |                          De hogy erõsebbé tegyem az állításomat, hozzá tettem,
25074   II,  1883    |                      mondám.~»Hol vette ön ahhoz az adatokat.? Hát csakugyan
25075   II,  1883    |                      teszi rólam fel talán, hogy az ujjamból szoptam. És végre
25076   II,  1883    |                        Kihez van szerencsém?~»Én az olasz konzul vagyok«.~»Hm! -
25077   II,  1883    |                        önnek, hogy Thiers mondta az idézett szavakat.«~A konzul
25078   II,  1883    |                         talán nem veszi komolyan az idézeteket, de ha idézek,
25079   II,  1883    |                       amíg Szalaynak bólingatott az öreg Urbanovszky (mert Urbanovszky
25080   II,  1883    |             Hallhatatlanná kell õket tenni! - ez az új jelmondat.~S ha arról
25081   II,  1883    |                     Sükey:~»Eláll! Nem kell most az okos ember!«~S csodálatos,
25082   II,  1883    |                       Ebben a kérdésben nem kell az okos ember.«~*~Az ülés különben
25083   II,  1883    |                       nem kell az okos ember.«~*~Az ülés különben igen rövid
25084   II,  1883    |                         igazi »Rovás«.~Mert azok az apróságok tárgyaltattak,
25085   II,  1883    |                         kiadatása folytattatott, az összes meggyülemlett bûnök
25086   II,  1883    |                      tanácskozó termet, s odaült az írói karzatra azalatt, míg
25087   II,  1883    |                         Úgy látszik, ez lesz még az egyedüli tárgy, mely némi
25088   II,  1883    |                          viseletében. (Hihetõleg az Eötvös csángója lesz.) Olyan
25089   II,  1883    |                     holtszezon kezdi elõre vetni az árnyékát.~Még Bedekovich
25090   II,  1883    |                         Sztupa Gyuri! Hogy hozza az ezeknek össze most már a
25091   II,  1883    |              szerkesztõjéhez, Enyedyhez: elvezet az téged még a »Kék Ház«-ba
25092   II,  1883    |                         lefelé magad ellen. Mert az »igen« szó kimondásáért
25093   II,  1883    |                         kaphatnám! Hát hogy meri az azt mondani, hogy a csángóknak
25094   II,  1883    |                          a szeme közé. Hogy meri az azt mondani, hogy a csángóknak
25095   II,  1883    |                         a témájukon kezdik.~Csak az a csodálatos, hogy a víg
25096   II,  1883    |                      László Mihály.~- Lehetetlen az, uram, mikor én láttam õket -
25097   II,  1883    |                   sárgarépát ebédeltek. Fi donc! Az egy rettenetes étel, uram!~
25098   II,  1883    |                      mazsolaszõlõt. Micsoda élet az ott! Micsoda levegõ! Egy
25099   II,  1883    |                         a kerületi orvosommal, s az egy követ talált a gyomrában.~
25100   II,  1883    |                        evett reggelire a csángók az a része, amelyik nem haldoklik
25101   II,  1883    |                     része, amelyik nem haldoklik az éhségtõl.~II. Hogy készül
25102   II,  1883    |                       vasút. Hát nagyon egyszerû az egész.~Horváth Gyula beszél
25103   II,  1883    |                    hagyott deputációhoz, ott már az az érdekfeszítõ kérdés van
25104   II,  1883    |                         deputációhoz, ott már az az érdekfeszítõ kérdés van
25105   II,  1883    |                          azonban nehéz leolvasni az »igen«-t. A »nem«-et még
25106   II,  1883    |                   legyetek kálvinisták! Halasnak az a baja, hogy a belvízi csatornáit
25107   II,  1883    |                     megnyittatni, nehogy elvigye az árvíz.~Mocsáry a szószólója.
25108   II,  1883    |                     szószólója. Mocsárynak pedig az a szokása, hogy mikor valamit
25109   II,  1883    |                            A Lázár Ádám adománya~Az ördög azt a jószágát kérte
25110   II,  1883    |                          azt a jószágát kérte el az egyszeri szegény embernek,
25111   II,  1883    |                         szegény embernek, amirõl az nem tudott.~Németh Albert
25112   II,  1883    |                     tudott.~Németh Albert tanult az ördögtõl, s addig szorongatta
25113   II,  1883    |                        valamit a csángókra, hogy az végre megadta magát.~- No,
25114   II,  1883    |                        tudod mit, Berci, odaadom az egész júniusi fizetésemet.~
25115   II,  1883    |                      Németh Bercit.~Megcsinálták az írást, a jókedélyû Berci
25116   II,  1883    |                           Kit?~- Lázár Ádámot.~- Az lehetetlen! Agyonütötted?~-
25117   II,  1883    |                       dolgok, úgy csak húzzuk ki az üléseket júniusig; hogy
25118   II,  1883    |                      azonban a csángók hasznából az országnak ne legyen kára,
25119   II,  1883    |                      pénzügyminiszter elolvasván az elnök sorait, odakanyarította
25120   II,  1883    |                            Híre ment hamar ennek az esetnek, kivált a szélsõbalon,
25121   II,  1883    |                          volna nagy ember!~Pedig az. Csakhogy nagyon határozatlan.
25122   II,  1883    |                       szép hely, pompás kilátás, az elnök, Vizsolyi is finom,
25123   II,  1883    |                Gyufatartókkal hajigálták egymást az emberek. Dulakodás közben
25124   II,  1883    |                    Hétfõn még fel fogják olvasni az ülésszakot berekesztõ királyi
25125   II,  1883    |                           Aki ebbe bele nem unt, az megérdemli, hogy már ne
25126   II,  1883    |                       tovább, aki pedig beleunt, az beösmeri, hogy már én is
25127   II,  1883    |                         magvát hintette el éppen az utolsó napon.~De õ jól tudja,
25128   II,  1883    |                     egész hónapig szájukban lesz az íze azoknak, akik látták,
25129   II,  1883    |                          kezét.~- Holnap felelek az interpellációdra.~Meglátja
25130   II,  1883    |                          miniszter kézszorítását az irigy Szalay Imre, s rápörköl
25131   II,  1883    |                         volt aztán következménye az, hogy Kállay ma olyan »lelkes
25132   II,  1883    |                          terembõl.~Ott várta már az ajtónál Mefisztó arccal
25133   II,  1883    |                         gyûltek össze. Hátha még az új vaskorona-rendet is feltûzte
25134   II,  1883    |                  kézszorítások is forrók voltak. Az elnöki csengettyû lágyan
25135   II,  1883    |                     szóljon közbe:~A fejét rázta az öreg.~- Azt szeretném én
25136   II,  1883    |                     szorított ki vetélytársaira:~Az idõ a korzót gyönyörûn megnyesi,~
25137   II,  1883    |                          Szabó Endrének, s ezzel az ülés véget ért.~*~S most
25138   II,  1883    |                          Valaki hízelkedést szól az õ barátainak: annak fiainak
25139   II,  1883    |                     maradt nõtlen Szontagh. S ha az, amit õ most Jóbbal jósol,
25140   II,  1883    |                        csak a bora rossz, mintha az is rabvallató lenne. A kerti
25141   II,  1883    |                       embernek meggyõzõdése van. Az egyiknek az a meggyõzõdése,
25142   II,  1883    |                    meggyõzõdése van. Az egyiknek az a meggyõzõdése, hogy Scharfék
25143   II,  1883    |                  teljesen ártatlanok, a másiknak az, hogy határozottan bûnösök.
25144   II,  1883    |                        nagyhatalom képviselõinek az ábrázatai. Ezek csinálták
25145   II,  1883    |                       jegyért, de képviselõt még az sem küldött ekkoráig.~A
25146   II,  1883    |                    elõadás elõtt! Sürgés-forgás. Az utolsó hajdútól fel a várnagyig
25147   II,  1883    |                        Különben nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik.
25148   II,  1883    |                    festik. Nincs itt semmi abból az izgalomból, amit egy ilyen
25149   II,  1883    |               elmaradhatlan következményt képzel az ember. A törvényszék emberei
25150   II,  1883    |                         elõtt, vagy kugliznak, s az egész ügyet majdnem úgy
25151   II,  1883    |                       lesz egy számmal elintézve az évi kimutatásban. Abból
25152   II,  1883    |                         van valami keménység (de az is inkább a bajuszának a
25153   II,  1883    |                      olyan lágyszívû ember, hogy az ugyan egy légynek sem ártana,
25154   II,  1883    |                          egy légynek sem ártana, az igazság mellõl tágítva.
25155   II,  1883    |                          Gyürky elõtti világból. Az meglehet, hogy az igazságot
25156   II,  1883    |                      világból. Az meglehet, hogy az igazságot fel nem ismeri,
25157   II,  1883    |                          nem bírja jól kinyitni, az is meglehet, de nem lehet,
25158   II,  1883    |                         benyomást kell merítenie az ügybõl, amit õ, hogy abban
25159   II,  1883    |                        fogja tárgyaltatni, amint az megindult. Alfától omegáig.
25160   II,  1883    |                        kinövi magát világhírûvé. Az ügy hasonló »szemléltetõ
25161   II,  1883    |                         jó gondolat, hanem ebben az egy esetben, midõn a kérdésnek
25162   II,  1883    |                      társadalmi érdeke is van, s az is éppoly fontos, amit mi
25163   II,  1883    |                       foglalva a mezei munkával.~Az a rozsda, mely az igazság
25164   II,  1883    |                      munkával.~Az a rozsda, mely az igazság pallosára ülepszik
25165   II,  1883    |                          bántja õt annyira, mint az a másik rozsda, mely már
25166   II,  1883    |                      meglehetõs egyetértésben él az itteni lakossággal, hanem
25167   II,  1883    |                          tegnap, tegnapelõtt; de az a sajátságos, hogy nem jöttek
25168   II,  1883    |                        jönnek.~Valaki jelentette az alispánnak estefelé, hogy
25169   II,  1883    |               megsiketüljön helyette.~A lapoknak az a híre, mintha kilátás volna
25170   II,  1883    |                        felfödözése folytán, hogy az eszlári zsinagóga kulcslyukán
25171   II,  1883    |                        Nem tartják lehetetlennek az elmarasztaló ítéletet sem.
25172   II,  1883    |                          járom alá kerüljön«.~És az a csodálatos, hogy a zsidó
25173   II,  1883    |                        is a sajtót szidják, hogy az fújta fel az egész ügyet
25174   II,  1883    |                       szidják, hogy az fújta fel az egész ügyet elõfizetési
25175   II,  1883    |                   vagyunk grata personák. - Csak az az egy vigasztal, hogy itt
25176   II,  1883    |                        grata personák. - Csak az az egy vigasztal, hogy itt
25177   II,  1883    |                       kik tetszészajjal fogadták az elnök tapintatos, ügyes
25178   II,  1883    |                  hallgatva. Solymosiné nem tette az igazi anya benyomását, valamint
25179   II,  1883    |                   Legtermészetesebb volt Scharf, az apa. A fiú félénken állott
25180   II,  1883    |                      Azon kezdõdik a dolog, hogy az ember kéri az elnöktõl a
25181   II,  1883    |                        dolog, hogy az ember kéri az elnöktõl a jegyét, mert
25182   II,  1883    |                   elnöktõl a jegyét, mert boldog az, akinek jegye van.~A jegyen
25183   II,  1883    |                      padok közt, hát látom, hogy az elsõ szék a 178-dik, s az
25184   II,  1883    |                        az elsõ szék a 178-dik, s az én 37-ik székem valahol
25185   II,  1883    |                   Nyíregyházán nem jól számolnak az emberek.~Hanem iszen csekélység
25186   II,  1883    |                           Hanem iszen csekélység az egész. Úgy lehetett, hogy
25187   II,  1883    |                      kisebb rangú emberek kapták az elsõ számokat (mert a szegény
25188   II,  1883    |                          számokon, hadd legyenek az utolsók elsõkké. Ezt a biblia
25189   II,  1883    |                       elsõ »bemutatója« volt ma. Az épület a városé, de igen
25190   II,  1883    |                     egy-egy kisebb terem nyílik: az egyikben a tanúk vannak
25191   II,  1883    |                          legyen a benyomás, mint az országgyûlésen) amolyan
25192   II,  1883    |                  hallgatás.~Ugyanennek a büfének az ajtaján kedves nõi fejecskék
25193   II,  1883    |                   kilátásuk, õk szembe láthatják az eszlári dráma személyeit.
25194   II,  1883    |                          törvényszék tagjai közt az elnök a nap. Magas délceg
25195   II,  1883    |                        Krajcsik Ferenchez, aminõ az még négy év múlva lesz.
25196   II,  1883    |                  hatalommal nem él vissza. Aztán az esze is helyén van. Gyorsan
25197   II,  1883    |               Éjjel-nappal azon törik a fejüket.~Az elnök tesz fel minden kérdést,
25198   II,  1883    |                         õ figyel és gondolkozik. Az ember egészen otthon érzi
25199   II,  1883    |                    csengettyû ott áll elõtte, de az egész tárgyalás alatt csak
25200   II,  1883    |                         Gusztávot pillantom meg. Az én »fehér szerecsen«-em,
25201   II,  1883    |                          hallgatóság, leszámítva az újságírókat, majdnem kivétel
25202   II,  1883    |                         megjegyzé: éppen útjában az érkezõ és távozó tanúknak)
25203   II,  1883    |                          mûvét elõször teszik ki az auslagba. Kapós munka, annyi
25204   II,  1883    |                     Kapós munka, annyi bizonyos. Az ügy notabilitásai közül
25205   II,  1883    |                          mint hajdan Deák Antal, az öccsét küldte maga helyett.
25206   II,  1883    |                       szidta volna a borát, mert az itteni még rosszabb.~A teremben
25207   II,  1883    |                          Csak egy bizonyos, hogy az »intelligencia« meg van
25208   II,  1883    |                         bûnösségérõl.~Hát a nép? Az nem okoskodik. Ma megkérdeztem
25209   II,  1883    |                       Hát kend, mit gondol errõl az eszlári dologról?~- Nem
25210   II,  1883    |                        vont kelletlenül.~- Nincs az nekünk kiszólítva, teens
25211   II,  1883    |                          kiszólítva, teens uram. Az urak majd csak megigazítják
25212   II,  1883    |                         A csengettyû megszólalt, az elnök elfoglalta helyét,
25213   II,  1883    |                          amint sorba jöttek ezek az érdekes alakok. Mindenike
25214   II,  1883    |                       mutatni egyszerre.~Kezdjük az elején.~Az elsõ volt Solymosiné.
25215   II,  1883    |                    egyszerre.~Kezdjük az elején.~Az elsõ volt Solymosiné. Feketébe
25216   II,  1883    |                          mélyebb benyomást, mert az igazi érzés melege már lekophatott
25217   II,  1883    |                        neki mindezt elbeszélnie. Az emberrel el lehet untatni
25218   II,  1883    |                        hangon adta elé panaszát.~Az elnök valóságos mûvész a
25219   II,  1883    |                       oly értelmesen markol bele az elõadási fonalakba, hogy
25220   II,  1883    |                          nézett ki - szólt közbe az elnök.~- Nem tudok írni,
25221   II,  1883    |                         hogyha a kis Móric ellen az a kifogás, hogy nagyon is
25222   II,  1883    |                         szegény Solymosiné éppen az ellenkezõjében leledzik.~
25223   II,  1883    |                       olyan nyugodtan ülének ott az órára tekintgetvén, mintha
25224   II,  1883    |                      plafont, a vén Scharf pedig az ujjaival játszadozott.~-
25225   II,  1883    |                       ára.~A vén Scharf csinálta az elsõ kedélyességet.~Az elnök
25226   II,  1883    |                  csinálta az elsõ kedélyességet.~Az elnök ugyanis mikor elõsorolta,
25227   II,  1883    |                    valahogy a vén Scharfot, mire az sértõdve ugrott fel helyérõl:~-
25228   II,  1883    |                      Schwarz Salamon érdemli meg az elsõséget.~Valóságos madárképe
25229   II,  1883    |                      csúcsban végzõdik. Különben az egész ember ilyen csúcsokból
25230   II,  1883    |                         is egy hegyes éket képez az orránál. Sõt a sûrû hajzata
25231   II,  1883    |                       magát a saját tárgyalásán.~Az ördögbe is, ha már ez se
25232   II,  1883    |                     azért is volt olyan kíváncsi az elnök, hogy azon általános
25233   II,  1883    |                            Ön is sakter? - kérdé az elnök.~- Mii! Hogy volnék
25234   II,  1883    |                      állt a fiú a sorompók elõtt az ingerült sakterekkel, s
25235   II,  1883    |                        is hirtelen felfogja; sõt az is kitûnt, hogy leckézve
25236   II,  1883    |                      kicsinyes kérdezõsködéssel: az, hogy Móric egyetlen színezõ
25237   II,  1883    |                     ügyész magatartását, s midõn az új tanúk beidézését követelte,
25238   II,  1883    |                      gyanú alaptalansága, mintha az eszlári tanúk preparálva
25239   II,  1883    |                         19. [jún. 22.]~Ennek van az a sokat emlegetett bibliai
25240   II,  1883    |                          neveli. Furcsa koldusok az ilyenek. Nálunk a kisebb
25241   II,  1883    |                    homlokán, valami mély borulat az egész lényén.~Soha olyan
25242   II,  1883    |                          csak a bársony.~Wollner az egyetlen a vádlottak közt,
25243   II,  1883    |                          kivallaná, hova tûnt el az eszlári nap óta, s miért
25244   II,  1883    |                          fiú, hanem a veressége, az megvan belõle.~Egy Lenhossék-féle
25245   II,  1883    |                tekintetes törvényszéknek, mintha az Orczy kávéházban tartana
25246   II,  1883    |                        szavai elõidéznek.~Õ volt az egyetlen, aki némi ellentmondásba
25247   II,  1883    |                       ötlettel visszazökkentette az ártatlanság kerékvágásába.~*~
25248   II,  1883    |               kerékvágásába.~*~Legvégire hagytam az öreg Scharfot a vádlottak
25249   II,  1883    |                     Scharfot a vádlottak között.~Az öreg az egyedüli, aki természetes
25250   II,  1883    |                        vádlottak között.~Az öreg az egyedüli, aki természetes
25251   II,  1883    |                   lehetett ösmerni a stílusokat. Az Eötvösé sokkal jobb.~A vén
25252   II,  1883    |                     merni szólni valamit õelõtte az a fattyú! No iszen csak
25253   II,  1883    |                    mutatott szemben a toronyóra. Az elnök felfüggeszté az ülést
25254   II,  1883    |                 toronyóra. Az elnök felfüggeszté az ülést egy félórára.~A fáradt
25255   II,  1883    |                           ki a cukrászdába, csak az asszonyok maradtak.~Ebbõl
25256   II,  1883    |                   ábrándoznak már egy hét óta, s az a non putarem abból fog
25257   II,  1883    |                       ezentúl szabadon eresztik, az övéinek szeme láttára eláll
25258   II,  1883    |                          nagy diadalnak tetszett az elõtte. Ki tudja milyennek
25259   II,  1883    |                         milyennek színezi azt ki az õ fiatal egzaltált lelke!~
25260   II,  1883    |                  holnapután talán, mert most már az én szerepem kezdõdik.~De
25261   II,  1883    |                        vérvádban Móric vallomása az egyedüli támpont.~A fiú
25262   II,  1883    |                       minden attól függött. Mert az asszonyok vallomásai, kik
25263   II,  1883    |                    Egyszóval Móric körül forgott az eszlári ügy elsõ része.~
25264   II,  1883    |                        De hátha nem fogja? Hátha az apai szemek ereje megállítja?~
25265   II,  1883    |                       hírek szivárogtak ki, hogy az éjjel újra megkísérlették
25266   II,  1883    |                         a zsidók Mórichoz jutni. Az elnök megerõsítette e hírt.~
25267   II,  1883    |                  legalább mégsem jutottak hozzá. Az alispán nagy gonddal vigyáztatott
25268   II,  1883    |              kijátszására, itt se ijedtek vissza az ilyentõl. Egész adomakör
25269   II,  1883    |                             Egyedül vagyunk: hol az a fiú? Most már meg lehet
25270   II,  1883    |                     vádlottak leültek padjaikra.~Az elnök intett. S Móric belépett.~
25271   II,  1883    |                       belevenni a jegyzõkönyvbe.~Az apa is egykedvûen nézte
25272   II,  1883    |                várakozásban telt el néhány perc. Az elnök egypár szép szót intézett
25273   II,  1883    |                kihagyhatja., anélkül beszélje el az eszlári véres tettet.~És
25274   II,  1883    |                         Még a lélegzete is eláll az embereknek. A légy röpülését
25275   II,  1883    |                     zsidó újságírók arcára kiült az aggodalom felhõje, de csakhamar
25276   II,  1883    |                     fölemelte, fel akart ugrani, az elnök nem gyõzte rendreutasítani.~
25277   II,  1883    |                     tromf ment már reggel óta... az elnök és Eötvös közt.~Úgy
25278   II,  1883    |                        Eötvös közt.~Úgy tûnt fel az egész dolog, mintha két
25279   II,  1883    |                         nagy játékos sakkozna, s az ott »jelenlevõ« figurák (
25280   II,  1883    |                        jelentékenyen gyengítette az elítélés esélyeit. Hanem
25281   II,  1883    |                       dolog volt kissé, megkérni az elnököt, hogy mondassa el
25282   II,  1883    |                          is, talán úgy is tudja.~Az elnök nagy erélyt és nagy
25283   II,  1883    |                          gyík és oly gyors, mint az evet. Csakis ennek köszönhetõ,
25284   II,  1883    |                   csinálhatott nagyobb galyibát.~Az majd holnap lesz, mikor
25285   II,  1883    |             törvényszéket, adja át a kis Móricot az õ éles, boncoló bicskájuk
25286   II,  1883    |                      bicskájuk alá, de úgy, hogy az elmezuhanyból ki ne vegyék
25287   II,  1883    |                     õnekik tetszik õt dörzsölni, az asszonyok voltak az elsõk,
25288   II,  1883    |                   dörzsölni, az asszonyok voltak az elsõk, akik dacosan rázták
25289   II,  1883    |                     ugyan nem lesz semmi«.~Hanem az elnök beleegyezett, s délben
25290   II,  1883    |                     kínos jelenet folytatása.~I. Az apa~Hanem délig is még sok
25291   II,  1883    |                        fordítja fia felé, amiért az vádat emelt ellene. Össze
25292   II,  1883    |                     mérgében. Felszökik meg leül az elnök egy szigorú pillantására.
25293   II,  1883    |                 akasztófára való - tör ki belõle az atya -, hát azért fizettem
25294   II,  1883    |                        én érted negyven forintot az iskolában?~És így megy ez
25295   II,  1883    |                         s éppen õmiatta vádlott, az apa kerekedik benne újra
25296   II,  1883    |                        látod be, te kölyök, hogy az nagy illetlenség!~A fiú
25297   II,  1883    |                          minisztériumban.~Ezeket az embereket, akik itt állnak,
25298   II,  1883    |                    nyájas szót, szelíd beszédet: az elnöktõl, ki amíg e kínos
25299   II,  1883    |                         gyermeket.~Mert átkozott az õ élete örökre. Átkozott,
25300   II,  1883    |                      átkozott, ha igazat beszél. Az õ szerepe a legszomorúbb.
25301   II,  1883    |              legszomorúbb. Hol veszi hozzá vajon az erõt vagy a gyengeséget?
25302   II,  1883    |                           melyek megdöbbentették az érzékeny lelkeket. Ember
25303   II,  1883    |                        valakiben, annak most itt az élõ példája.~A vén Scharfnak
25304   II,  1883    |              durvaságában is élénken nyilatkozik az apa. Sokszor úgy látszik,
25305   II,  1883    |                      Sokszor úgy látszik, mintha az fájna neki ebben a dologban
25306   II,  1883    |                         Egy anya ült mellettünk, az így szólt Ónody Gézához:~-
25307   II,  1883    |                           de mégsem hiszem, hogy az igaz, amit hallok és látok.~
25308   II,  1883    |                          van mondva Móric felett az ítélet. Aláírja minden ember.
25309   II,  1883    |                  Borzasztó volna a fenevadnál is az az idegenkedés, az a vérfagyasztó
25310   II,  1883    |                         volna a fenevadnál is az az idegenkedés, az a vérfagyasztó
25311   II,  1883    |                 fenevadnál is az az idegenkedés, az a vérfagyasztó érzéketlenség,
25312   II,  1883    |                           meg fogják fagyasztani az emberekben a vért, hogy »
25313   II,  1883    |                       fogni ez a sok okos ember, az kétségtelen.~De csalódtak.
25314   II,  1883    |                         Móricnál csak modor volt az a tegnapi darálás, ilyen
25315   II,  1883    |                 legidegbántóbb jeleneteknek volt az apjával szembesítés.~Az
25316   II,  1883    |                          az apjával szembesítés.~Az öreg türelmetlensége nem
25317   II,  1883    |                      Nekiugrott, mint a hörcsög. Az õröknek minduntalan hátra
25318   II,  1883    |                        De csak tövises volt neki az a pad, megint csak felugrott,
25319   II,  1883    |                        csak szóba állt a fiúval.~Az pedig egészen belejött,
25320   II,  1883    |                           hogy tudja-e, mit tett az apjával és annak ismerõseivel?
25321   II,  1883    |                      akivel együtt játszogatott; az se használt. Akkor elõvették
25322   II,  1883    |                        használt. Akkor elõvették az ijesztgetést, a kis Samu
25323   II,  1883    |                        is õ a kis Samukát. Mikor az ijesztgetés sem ért semmit,
25324   II,  1883    |                        még egy kísérletet tettek az ellenkezõvel, felbátorították.~
25325   II,  1883    |                    Remegõ ajkakkal beszélik róla az öreg zsidók a városban,
25326   II,  1883    |                          zsidók a városban, hogy az imádságos szíjakat, melyeket
25327   II,  1883    |                   szíjakkal szaladozik szanaszét az udvaron.~Milyen nagy csúfságot
25328   II,  1883    |                        is.~De a védelemnek éppen az volt a célja, hogy elõször
25329   II,  1883    |                         hogy bele ne zavarodjék.~Az elnök mégis megsajnálta.~-
25330   II,  1883    |                             No, hát akkor felelj az uraknak tovább.~Megint újra
25331   II,  1883    |                    tovább.~Megint újra kezdõdött az attak. Nincs a prókátorságban
25332   II,  1883    |                    közönyös szálakat rángat meg. Az, akit kérdez, megfelel rá
25333   II,  1883    |                         most már tönkre van téve az ébersége - gondolja Eötvös. -
25334   II,  1883    |                    Bevégezted. Elmehetsz - mondá az elnök. - A tárgyalást bezárom.~
25335   II,  1883    |                            A tárgyalást bezárom.~Az antiszemiták szabadabban
25336   II,  1883    |                       kiáltotta, de hogy ki volt az, nem tudhatja; Esztert nem
25337   II,  1883    |                    bizonyítási eljárás leginkább az idõpont körüli differenciák
25338   II,  1883    |                         mulatságos eset történt. Az ott maradt vádlottak közül
25339   II,  1883    |                          noha a tárgyalás elején az elnök rendreutasította.~
25340   II,  1883    |                          vékonyan ingott ide-oda az igazság mérlege, melyet
25341   II,  1883    |                      szemekkel néz itt mindenki; az apró-cseprõ vallomások alatt
25342   II,  1883    |                      valamelyikét; nem súly volt az, ami aláereszkedett, hanem
25343   II,  1883    |                     Uralom terült el a teremben; az ügyvédeket is spleen fogta
25344   II,  1883    |                         tudósításait, tiltakozva az ellen, hogy ilyen legyen
25345   II,  1883    |                           De hát hiszen nem lesz az ilyen, Eötvös tudhatja legjobban:
25346   II,  1883    |                         vannak jegyzõkönyveiben: az írni nem tudók keresztjét
25347   II,  1883    |                     terembe. »Nem lehet« - mondá az õr. - »Azt szeretném én
25348   II,  1883    |                     szózat. - »Ne illetlenkedjék az úr - figyel­mezteti a másik -,
25349   II,  1883    |                          a publikum, pironkodva. Az ügyvédek pedig elégedetten
25350   II,  1883    |                       mozgás és aggodalom támad. Az öreg Scharf odahajlik a
25351   II,  1883    |                      micsoda komédia ez megint?«~Az antíszemíták még a lélegzetüket
25352   II,  1883    |                   bizonyítéknak fog-e mutatkozni az Eszlárról jelzett hír?~Mély,
25353   II,  1883    |                       hogy képes rá - jegyzé meg az elnök, mire éljenek hangzottak
25354   II,  1883    |                         õ maga fogja kihallgatni az új nagyérdekû tanút, Cseres
25355   II,  1883    |                   Gábornál, s elõadta neki, hogy az õ lelkiismeretét súlyos
25356   II,  1883    |                         bíró röviden kihallgatta az asszonyt, ki azt állítja,
25357   II,  1883    |                     értesítette lovasember által az alispánt. A hatalmas erélyû
25358   II,  1883    |                       Egyidejûleg jelentést tett az alispán a törvényszéki elnöknek
25359   II,  1883    |               hazautazott a »jó hír« folytán.~Ez az eset, mely a kedélyeket
25360   II,  1883    |                       nyomot megint fölfrissíté, az elsõ non putarem. A beavatottak,
25361   II,  1883    |                   fecsegõk hozzáteszik, hogy nem az utolsó.~ ~[TÁVIRATOK] [jún.
25362   II,  1883    |                            A mai tárgyalás iránt az eddiginél csekélyebb érdeklõdés
25363   II,  1883    |                         Szeyffert elõterjesztése az Eszláron legújabban fölmerült
25364   II,  1883    |                   fölmerült bûnnyomok tárgyában. Az elnök határozott fellépését,
25365   II,  1883    |                       erélyesen visszautasította az ügyészség beavatkozását
25366   II,  1883    |                       már kiment Eszlárra; tehát az elnök lovas embert küldött
25367   II,  1883    |                         P. H. eredeti távirata.) Az új bonyodalom rendkívül
25368   II,  1883    |                        Feszült izgalommal néznek az eset elé minden körben.~
25369   II,  1883    |                          eset elé minden körben.~Az elnök visszavonta a vádló
25370   II,  1883    |               tulajdonítanak nagyobb fontosságot az »eseménynek«.~ ~IDEIGLENES
25371   II,  1883    |                       mind a megbotránkozás vagy az elégedetlenség jele.~Az
25372   II,  1883    |                          az elégedetlenség jele.~Az még szerencse, ha közbe
25373   II,  1883    |                          röhögés és vigyorgás, s az az undok kihívó nézés...
25374   II,  1883    |                       röhögés és vigyorgás, s az az undok kihívó nézés... mely
25375   II,  1883    |                       undok kihívó nézés... mely az egész publikumot dühössé
25376   II,  1883    |                     publikumot dühössé teszi.~Ma az elnök is pirongatta.~- Lusztig,
25377   II,  1883    |                    különben igen felingerelte, s az egész tárgyalás alatt faché
25378   II,  1883    |                       tárgyalás alatt faché volt az elnökkel és a korláton túli
25379   II,  1883    |                      Ebbõl állt megvetése.~Hanem az eszlári tanúkat fikszírozta
25380   II,  1883    |                         meg onnan ösmerjük, hogy az õ beidézésének indítványozásánál
25381   II,  1883    |                   hangzott fel a hallgatóságban: Az elsõ szerzett tanú!~Persze
25382   II,  1883    |                    Persze csak olyanok hiszik el az ilyet, akik körülbelül olyanformán
25383   II,  1883    |                          bejárja Móricz Palyával az országot hamis tanúkat gyûjteni,
25384   II,  1883    |                    leírjuk, mert bizonyára õ már az utolsó alakja a régi nyalka
25385   II,  1883    |                       nyeregben ülök, ha szereti az isten a lovat, nem hiszem,
25386   II,  1883    |                    hiszem, hogy õ is ki ne nézne az ablakon.~Barcza végiggombos
25387   II,  1883    |                         értekezletre hívta össze az itteni keresztény ügyvédeket,
25388   II,  1883    |                         kiküldetését kérelmezzék az igazságügy-miniszternél.
25389   II,  1883    |                         igazságügy-miniszternél. Az értekezleten egy rész az
25390   II,  1883    |                         Az értekezleten egy rész az ügyvédi kamara elé határozta
25391   II,  1883    |                       kamara elé határozta vinni az indítványt, a másik rész
25392   II,  1883    |                          közlendõ nyilatkozatot.~Az Extrablatt (bécsi újság)
25393   II,  1883    |                     karhatalommal utasították ki az óvatos közegek a faluból.~
25394   II,  1883    |                          közben találta Eszláron az elnök visszahívó rendelete. -
25395   II,  1883    |                    igyekszik lenni, Friedmann is az. Az eleven szemû apró emberke,
25396   II,  1883    |                          lenni, Friedmann is az. Az eleven szemû apró emberke,
25397   II,  1883    |                       teremtett magának, melynek az az örök refrénje:~- Bary
25398   II,  1883    |                    teremtett magának, melynek az az örök refrénje:~- Bary útban
25399   II,  1883    |                       tanúknak kell elhaladniok.~Az elnök szénfekete bajusza
25400   II,  1883    |                  szétmállik - vigasztalja Eötvös az õ dunántúli hetykeségével.~
25401   II,  1883    |                        megfagyasztaná a szavakat az emberek ajkain, ha csak
25402   II,  1883    |                        És azt, hogy (megeshetik, az sül ki majd a jövõ héten)
25403   II,  1883    |                       Így szembeállítva a fiú és az atya kiegészítik, mert megmagyarázzák
25404   II,  1883    |                     lassan-lassan, ez lesz ennek az ügynek a legsötétebb árnyéka.~
25405   II,  1883    |                 szeretetre méltó mûvelt alispán.~Az én új barátommal, aki persze
25406   II,  1883    |                        mi benyomást gyakorol rád az ügy?~- Azt, barátom, hogy
25407   II,  1883    |                      megintelen.~Elbiggyesztette az ajkait, s félvállról lökte
25408   II,  1883    |                         kiknek üde tavasz feslik az arcukon.~Ott áll Huri András
25409   II,  1883    |                       persze a pletyka szerint - az urával, sokáig tanácskoztak
25410   II,  1883    |                       többiek sem igen kedveznek az új elõfizetési évnegyednek;
25411   II,  1883    |                          Gruden bácsi is.~Eötvös az alispán intézkedését rosszallja,
25412   II,  1883    |                        szabad«:~Mibõl következik az intézkedés fenntartása;
25413   II,  1883    |                     valami bajod esett - aggódék az asszony -, sokáig maradtál.« »
25414   II,  1883    |                       hogy Móric önként vallott.~Az öröm fölszisszenés hallatszott
25415   II,  1883    |                        fölszisszenés hallatszott az antiszemita közönségben;
25416   II,  1883    |                          felugrott, belekiáltott az öreg írnok szavaiba ingerülten: »
25417   II,  1883    |                       szájába a vádat! Maga volt az elsõ tanítója!« Az elnök
25418   II,  1883    |                          volt az elsõ tanítója!« Az elnök csendre inté szigorúan;
25419   II,  1883    |                          asszonyok, vádló, védõ; az elnök csengettyûje hiába
25420   II,  1883    |                       csendet semmi...~De mégis! Az idegbántó zsivajban egyszerre
25421   II,  1883    |                          tudja, õ már kitalálta: az õ felesége van ott künn
25422   II,  1883    |                        föl vad fanatikus szemeit az elnökre, megfordul, odafigyel;
25423   II,  1883    |                         hirtelen valljanak, hogy az a »másfél« tanú jöhessen.~ ~
25424   II,  1883    |                        szemitáknak édes színméz.~Az antiszemitáknak olyan méz,
25425   II,  1883    |                          milyen bölcs dolog volt az!~Az eszlári pör sokat ártott
25426   II,  1883    |                      milyen bölcs dolog volt az!~Az eszlári pör sokat ártott
25427   II,  1883    |                   tanúkból a gondolataikat is, õ az asztalnál borozás közben
25428   II,  1883    |                           Ezek között nem utolsó az, hogy adomákat komponál
25429   II,  1883    |                           hogy adomákat komponál az antiszemiták ellen, s azokat
25430   II,  1883    |                          újságírók közé. Azoknak az csinálja meg a hangulatot
25431   II,  1883    |                  Amelyiktek nem hiszi, nézze meg az országos levéltárban, ott
25432   II,  1883    |                           mikor két léket vágtak az áldozat nyakán...~Már éppen
25433   II,  1883    |                       hol? Ej, ej, nem látják be az urak, hogy a zsidók megijedtek,
25434   II,  1883    |                         a tömeg téved, kitalálja az minden áron, hogy mégis
25435   II,  1883    |                        bátorsága lenne kihajolni az ablakon, hogy beszéljen,
25436   II,  1883    |                    százat lehet tenni egy ellen, az lenne a vége, hogy lelkesen
25437   II,  1883    |                        látott a vérpadon.~Funták az a védõk közt, mint a dinasztiákban
25438   II,  1883    |                   kiegészítik egymást.~Heumannak az állán közepütt ki van borotválva
25439   II,  1883    |                     kétségkívül nagy ökonómus.~Õ az egyedüli magyar ember, aki
25440   II,  1883    |                          idõvel, de a szóval is.~Az idõvel úgy, hogy mindig
25441   II,  1883    |                          hogy mindig hozzátoldja az éjszakát is. A szóval pedig
25442   II,  1883    |                    fegyházat szenvedett Illaván.~Az õsz írnok lábai reszketni
25443   II,  1883    |                         tisztjében - jegyzék meg az elégedetlenkedõk - a terhelõ
25444   II,  1883    |                        megsemmisítése, kivált ha az törvényszabta büntetését
25445   II,  1883    |                        Péczely tehát elhatározta az akadály elhárítását az útból,
25446   II,  1883    |               elhatározta az akadály elhárítását az útból, gyilkos tervébe beavatta
25447   II,  1883    |                          rokonszenves arca« van.~Az antiszemiták le akarják
25448   II,  1883    |                         Európa., mennyire ámítja az embereket a szemita sajtó.~
25449   II,  1883    |                           nem olyan nagyon nehéz az!~Különben ha megdõl is,
25450   II,  1883    |                          utoljára.~Ekkor azonban az merült fel a mindig finom,
25451   II,  1883    |                    Friedmann fejében:~- De hátha az Eötvös beszédét hallva,
25452   II,  1883    |                          elfelejtik a mienket?~- Az bizony meglehet - szól Székely
25453   II,  1883    |                      trémázik többé olyan nagyon az elsõ nagyszabású fölléptétõl.~
25454   II,  1883    |                          fölléptétõl.~Mind ebbõl az tûnik ki, hogy szerény ember.~
25455   II,  1883    |                   próféta a saját pátriájában.~Õ az lett. Tessék ezt, kérem,
25456   II,  1883    |                       Hódolok a divatnak.~Hiszen az egész világ errõl beszél.~
25457   II,  1883    |                        világ errõl beszél.~Pedig az egész világnak nincs igaza,
25458   II,  1883    |                       képest másként osztályozni az embereket.) Igenis! Gondolják
25459   II,  1883    |                    egyszer meg fogják kívánhatni az ilyen vádlót.~...Tehát ne
25460   II,  1883    |                         épp ilyen tömött szakáll az arcát, apró, kékes szemeivel
25461   II,  1883    |                       éppen ez ingerli legjobban az ellenfeleit.~Vonásaiból,
25462   II,  1883    |                       volt, sõt még adomázott is az illavai börtönökrõl, amikben
25463   II,  1883    |                 megelégedve velem, mint védõvel, az öreg Scharf.~- Hogy ugyan
25464   II,  1883    |                        egy antiszemita társaság.~Az antiszemita asztalnál esett
25465   II,  1883    |                         király volnék... - mondá az egyik cimbora.~- Hát ugyan
25466   II,  1883    |                 újságolta egyszer otthon, mintha az Eszter megkerült volna. »
25467   II,  1883    |                  megkerült!« jegyzé meg helyesen az apja.~Még izgatóbb volt
25468   II,  1883    |                 egyszerre megvilágítani látszott az egész ármányos bûnügyet.~
25469   II,  1883    |                   kikérdezése után befejeztetett az ügy gyilkossági része.~Hétfõn
25470   II,  1883    |                   szünetet a fõvárosban töltsék.~Az intelligencia körébõl néhányan,
25471   II,  1883    |                 APRÓSÁGOK~A két huszár~[jún. 29]~Az alispánnak két huszárja
25472   II,  1883    |                           Nagy keservesen mondja az öregebbik, hosszú deres
25473   II,  1883    |                     megsodorva:~- Nem jól megyen az így, öcsém, nem jól megyen...~
25474   II,  1883    |                      másik:~- Majd másképp menne az - s gúnyosan a túlsó agyarára
25475   II,  1883    |                         protokullumot vezetné.~- Az kén’ csak, öcsém... jól
25476   II,  1883    |                        kisülne.~- Ki bizony, még az is, ami meg nem történt.~
25477   II,  1883    |                         csont, egy kicsit ragyás az öreg. De a ragya is csak
25478   II,  1883    |                      szokott lenni esténkint. Ez az antiszemita gyûlhely és
25479   II,  1883    |                    gyûlhely és a Brenner fogadó. Az Európa a szemitáké.~Itt
25480   II,  1883    |                    érdekes, azt táviratozzátok.«~Az öregúr éppen ferblizett
25481   II,  1883    |                             Kíváncsi vagyok arra az egyre.~- Hát elõször is
25482   II,  1883    |                          egyre.~- Hát elõször is az, hogy az Eszter leány megvan-e
25483   II,  1883    |                          Hát elõször is az, hogy az Eszter leány megvan-e vagy
25484   II,  1883    |                        elveszett valami módon.~- Az igaz. De milyen módon!~-
25485   II,  1883    |                      valami más módja lett volna az elveszésnek, azt már okvetlenül
25486   II,  1883    |               perorálhatná agyon. Punktum... Itt az öthatos vizi, a besszert
25487   II,  1883    |                    legfeljebb egy-egy »disznó«-t az aktákon, de azt is hirtelen
25488   II,  1883    |                         penecilusával.~Büszke rá az öreg, hogy õ vallatta ki
25489   II,  1883    |                      Móricot... Nem utolsó dolog az! Hogy fogják õt most megbámulni!~
25490   II,  1883    |                          óta jár lesütött fejjel az emberek közt, félénken néz
25491   II,  1883    |                      valamitõl, ami talán ott ül az emberek ajkán. Ha egy hideg,
25492   II,  1883    |                          hogy tetszik neki, amit az öreg beszél. A tömeg tetszése
25493   II,  1883    |                         mirõl? Talán arról, hogy az emberek elfelejtették »azt
25494   II,  1883    |                        bátrabban jött hát fel ma az öreg írnok. Szembe állt
25495   II,  1883    |                          saját folyosóján volna.~Az öreg írnok is úgy gondolta
25496   II,  1883    |                      fiskusa volt, akkor ment át az õ kezein egy liszta a megkegyelmezett
25497   II,  1883    |                     Eötvös megrázó kérdése:~- Ön az?~A vénember halott sápadt
25498   II,  1883    |                     foghatót kevés ember élt át.~Az antiszemiták lesütötték
25499   II,  1883    |                         betûi is, amiket karmolt az irodában, éppen csak olyan
25500   II,  1883    |                           Hát nem elég már ebben az untató tragédiában egy hulla,