bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

26001   II,  1883    |                       többi tanúk megesketésével az ülés véget ért.~ ~A NYÍREGYHÁZI
26002   II,  1883    |                          a »Vasárnapi Újság«-ban az egész pör, a vádlottak,
26003   II,  1883    |                          egész pör, a vádlottak, az eljáró bíróság, egyenként
26004   II,  1883    |                          részét bámulták jobban.~Az egész ügyben õ csak a hullaúsztatásra
26005   II,  1883    |                          zárva a lehetõségét sem az úsztatásnak.~- S csak mikor
26006   II,  1883    |                          akkor komor méltóság ül az arcán, s szúrós kékes szemeit
26007   II,  1883    |                        elhelyezni a pörben, mint az ügyes masamód egy-egy máslit,
26008   II,  1883    |                      bele nem ártania magát ebbe az ügybe, használná erejét
26009   II,  1883    |                   teremben, ha pedig hátracsapja az egyik kezét, s mellét kissé
26010   II,  1883    |                      közönséget. Ritka nap, hogy az elnököt föl ne kérné a hallgatóság
26011   II,  1883    |                     teszi jól, aki annak a fának az ágait nyesegeti, amelynek
26012   II,  1883    |                        ágait nyesegeti, amelynek az árnyékában pihen.~*~Ha Eötvös
26013   II,  1883    |                        Ference, Friedmann Bernát az Irányi Dániele.~Ahogy ez
26014   II,  1883    |                gesztusokkal beszél. A védelemben az idõközben visszalépett Horánszkyt
26015   II,  1883    |                      Olajbarna arcán végigcsurog az izzadság, egész valóján
26016   II,  1883    |                         egy adomát mond.~Szerepe az a védelemben, ami a dinasztiák
26017   II,  1883    |                        Pompásan adja szerepét. Õ az egyedüli, aki néha elvetõdik
26018   II,  1883    |                  komolynak tartom magam is. Mert az ellen az én vérem is föllázad,
26019   II,  1883    |                          magam is. Mert az ellen az én vérem is föllázad, hogy
26020   II,  1883    |                          vérem is föllázad, hogy az anyának odaadjunk egy holttestet: »
26021   II,  1883    |                        Íme, ez a te leányod«. Ha az anya nem akarja, vége van.
26022   II,  1883    |                          is azt mondom, hogy nem az Eszteré.~- De hát a ruha,
26023   II,  1883    |                          ruha... mert a ruha meg az Eszteré, ez egyszer bizonyos.~-
26024   II,  1883    |                         s megrõkönyödve hebegi: »Az isten verje meg ezt a zsákot,
26025   II,  1883    |                      lehetnék«. Hát persze, hogy az a ruha... az a ruha...~Funtákot
26026   II,  1883    |                        persze, hogy az a ruha... az a ruha...~Funtákot ez az
26027   II,  1883    |                         az a ruha...~Funtákot ez az anekdota mentette meg a
26028   II,  1883    |                         is nagy szerencséje van. Az egyetlen keresztkérdése
26029   II,  1883    |                    keresztkérdése Mórichoz, hogy az Eszter vére ívben szökött-e
26030   II,  1883    |                   lefolyt csendesen, végigkísért az egész pörön, folytonos frisseségben
26031   II,  1883    |                     kissé nagyon is) érdeklõdött az eszlári eset iránt.~Az ügy
26032   II,  1883    |               érdeklõdött az eszlári eset iránt.~Az ügy minden szálát õ tudja
26033   II,  1883    |                        mesét nem gondolhat ki... az lehetetlen.~Kérdezik, ha
26034   II,  1883    |                     Született Nyíregyházán, s ez az oka, hogy a pörben szerepel.
26035   II,  1883    |                          nem régen született, ez az oka, hogy õt hagytuk a legutolsónak.~
26036   II,  1883    |                    rokonszenves arca« van.~De ez az állítás csak addig tarthatta
26037   II,  1883    |                        tarthatta fenn magát, míg az arcképe megjelent.~Ehhez
26038   II,  1883    |                         arcképe megjelent.~Ehhez az arcképhez még csak azt jegyezzük
26039   II,  1883    |                          semmit: nem olyan nehéz az, nagynak lenni. Nekem csak
26040   II,  1883    |                       aggodalom támadt.~- De hát az Eötvös beszédét hallva rögtön
26041   II,  1883    |                          elfelejtik a mienket?~- Az bizony meglehet - szólt
26042   II,  1883    |                        pör folyamán egy vádlott, az öreg Scharf, Eötvös védence,
26043   II,  1883    |                         messze jár a valóságtól. Az esõ sarat csinál, annyi
26044   II,  1883    |                          csinál, annyi bizonyos. Az esõ ellen jó a parupli.
26045   II,  1883    |                       sarat csak mégis csinál, s az is belelép, aki a paruplit
26046   II,  1883    |                         cím. Mert bizony titulus az így kicsinyítve, ha olyan
26047   II,  1883    |                     velük (pedig hát ezt rendeli az egészségi tanácsadó is),
26048   II,  1883    |                     csendbiztos nem úgy csinálja az ilyet, hogy ki lehessen
26049   II,  1883    |                           hogy nem lehet kisütni az igazat. Tanú, vádlott, védõ,
26050   II,  1883    |                       van bonyolódva, mint mikor az ördög összeönti estefelé
26051   II,  1883    |                     sötét van. Kinek higgyen itt az ember?~Óriási köd ül az
26052   II,  1883    |                          az ember?~Óriási köd ül az igazság házában. Maga az
26053   II,  1883    |                         az igazság házában. Maga az igazság sem találja magát
26054   II,  1883    |                     levegõben.~S amint kinyitják az ablakokat, hogy szellõztessék,
26055   II,  1883    |                         ennek a vége?~Vay Gyurka az utolsó volt a csendbiztosok
26056   II,  1883    |                     ábrázat. Minden vörös rajta, az arc, az orr, az óriási bajusz
26057   II,  1883    |                      Minden vörös rajta, az arc, az orr, az óriási bajusz és
26058   II,  1883    |                     vörös rajta, az arc, az orr, az óriási bajusz és a közepütt
26059   II,  1883    |                          beidézve, ott ácsorgott az ambituson, nem tudván, melyik
26060   II,  1883    |                       van«.~A csendbiztos lenézi az új intézményt.~- Ezek is
26061   II,  1883    |                      lett a világból?~Hát bizony az lett, hogy vége a régi romantikus
26062   II,  1883    |                         olyan nagyon rákönyökölt az idõ, úgy fojtogatta, ölte,
26063   II,  1883    |                      volt foglyaival, biz’ isten az tetszik ki a szavaiból,
26064   II,  1883    |                 melankolikus, szomorú lett, mint az apa, akitõl elveszik a gyermekeit.~
26065   II,  1883    |                      mert nem tud oroszul.~Mikor az okmányok felolvasására került
26066   II,  1883    |                  vonatkozó vízpróba gyarlóságát.~Az a körülmény, hogy Heumann
26067   II,  1883    |                          körülmény, hogy Heumann az iratokhoz csatolni kérte
26068   II,  1883    |                          13-diki számát, melyben az Eszter holtteste feltalálójának
26069   II,  1883    |                          újra beadott kérelmének az iránt, hogy fiát szolgáltassák
26070   II,  1883    |                      lakó fivére gyámkodása alá. Az alispán már ma meghozta
26071   II,  1883    |                      hogy Móricot ki nem adja, s az indokolásban elõadja, hogy
26072   II,  1883    |                          nem látja elérkezettnek az idõt, hogy Móricot, a fiú
26073   II,  1883    |                          fiú is kiállja ilyenkor az exament, hanem ilyen nehezet
26074   II,  1883    |                 vármegyeház udvarán, nyaka körül az imádságos szíjakkal? S Móric
26075   II,  1883    |                      kutyát... A kutya a paripa, az imádságos szíj a lóistráng.~
26076   II,  1883    |                        lóistráng.~Szûk kalitkája az az udvar. Pajtásai a darabontok,
26077   II,  1883    |                     lóistráng.~Szûk kalitkája az az udvar. Pajtásai a darabontok,
26078   II,  1883    |                      vasak ezek is; bilincs volt az egyik, úgy lehet, elfelejtett
26079   II,  1883    |                   nappalok még csak eltelnek. De az éjek. Mikor ez a fiú egyedül
26080   II,  1883    |                    hajdúk tarsolyán, a szuronyok az õrök kezeiben, mikor csönd
26081   II,  1883    |                     meneküljön, kitárja-e karját az álom õelõtte, akit már mindenki
26082   II,  1883    |                      mindenki eltaszított? Talán az álom is óvatos vele szemben...
26083   II,  1883    |                          van, micsoda öröm lehet az?~Rejtély-e hát valóban,
26084   II,  1883    |                           Ha a hiúság vitte erre az útra Móricot, ha a szereplésvágy,
26085   II,  1883    |                    bíróság elõtt. Le fogod tenni az esküt.~S ott állt megint.
26086   II,  1883    |                       nem jött el. Talán fájt is az a Móricnak.~Az elnök tompa,
26087   II,  1883    |                     Talán fájt is az a Móricnak.~Az elnök tompa, fátyolozott
26088   II,  1883    |                       mondta egy ismerõsöm: »ezt az Eötvöst szeretném házi orvosom­
26089   II,  1883    |                          nem engedhetjük meg azt az iszonyt, hogy a fiú apja
26090   II,  1883    |                      alatt elzsibbadva ül - csak az apa, a vén Scharf ugrik
26091   II,  1883    |                    haraggal emelve fel - Vigyázz az életedre, mert eltesznek
26092   II,  1883    |                       bocsátották tanúságtételre az isten elé. Neki nincs istene.~
26093   II,  1883    |                        ugyan alkalmasint nem fog az isten felzetileg értesíttetni,
26094   II,  1883    |                     halkan.~- Elmehetsz! - szólt az elnök, s a »vármegye tanúja«
26095   II,  1883    |                    teremben unatkozva hallgassák az iratok egyhangú felolvasását.~
26096   II,  1883    |                     Móricot, midõn a szünet után az elnök parancsára bevezették.~
26097   II,  1883    |                     elnök parancsára bevezették.~Az elnök felszólította Szeyffertet,
26098   II,  1883    |                         Szeyffert mellõzni kérte az indítványt, melyhez Friedmann
26099   II,  1883    |                      tanújának nevezvén Móricot. Az elnök arcán rögtön lehetett
26100   II,  1883    |                      arcán rögtön lehetett látni az ingerültséget, mely minden
26101   II,  1883    |                    kifejezését, mint amely sérti az alispánt és a közigazgatási
26102   II,  1883    |                       megszólítá: Vigyázz, fiam, az életedre, mert meg akarnak
26103   II,  1883    |                         Halálos csend állott be. Az elõbbi izgató jelenet hatása
26104   II,  1883    |                    lélegzetét visszafojtva leste az elnök szavait. Mindenki
26105   II,  1883    |            meghiteltetését elrendelte a bíróság.~Az elnök nyugodt hangon, ünnepélyesen
26106   II,  1883    |                       zsönge kora dacára is, sõt az sem képez akadályt, hogy
26107   II,  1883    |                         se...~Megdöbbenve néztek az elnökre a védõk, halk moraj
26108   II,  1883    |                        végig a termen. E percben az elnök hangja öblösebbé vált,
26109   II,  1883    |                        készülve a legrosszabbra, az antiszemiták pedig a kevésbé
26110   II,  1883    |                          erkölcsi romlottságára; az antiszemiták is abban bíztak,
26111   II,  1883    |                      egyébrõl sem volt szó, mint az esetrõl. A sakterek felmentését
26112   II,  1883    |                        most már úgy a filo- mint az antiszemita körökben bizonyosra
26113   II,  1883    |                      körökben bizonyosra veszik.~Az antiszemiták most abban
26114   II,  1883    |                   ügyében mégis marasz­taló lesz az ítélet.~ ~AZ ESZLÁRI ESET
26115   II,  1883    |                    marasz­taló lesz az ítélet.~ ~AZ ESZLÁRI ESET KÉT SZEMÜVEGEN
26116   II,  1883    |                        Már meg is írtam egyszer. Az Európában étkeznek a filoszemiták,
26117   II,  1883    |                         filoszemiták, Brennerben az antiszemiták.~Vendég mindenüvé
26118   II,  1883    |                      csak egy van, Benczy Gyula. Az meg semleges. Benczytõl
26119   II,  1883    |                          hogy hova domborodik ki az ügy. Ha Benczy csak egy
26120   II,  1883    |                  muzsikálni: megint helyreállna »az egy akol és egy kocsma«;
26121   II,  1883    |                     nagyobb, hihetlenebb esemény az mindennél, hogy egy »Brenner«-
26122   II,  1883    |                       hely a vasúti kupé volt.~*~Az egyik utas - mondjuk X-nek -
26123   II,  1883    |                      megérdemelné, hogy már ezen az alapon választó és választható
26124   II,  1883    |                       hét óta.~- Én is. No és mi az ön véleménye? Azazhogy legyünk
26125   II,  1883    |                        szokott ön ott étkezni?~- Az Európában.~- Elég! - süvített
26126   II,  1883    |                         mekkora effektust csinál az a körülmény, hogy õk Henterrel
26127   II,  1883    |                     tehát, uram, hadd hallom azt az ön véleményét - szólt Y.~-
26128   II,  1883    |                          hogy megcáfolhassam. Mi az ön véleménye?~No, gondolám
26129   II,  1883    |                      megadom magamat, és beállok az önök táborába.~Y közbeszól:~-
26130   II,  1883    |                         a cáfolattól, és kidobom az ablakon ezt a zsuzsut.~-
26131   II,  1883    |                      bûnügyben meggyõzõdése van, az nem tarthat igényt az elfogulatlan
26132   II,  1883    |                       van, az nem tarthat igényt az elfogulatlan ember nevezetre.
26133   II,  1883    |                         tisztességes ember elõtt az adatok határoznak.~- Úgy
26134   II,  1883    |                          a zsuzsu tulajdonosa. - Az újságlapok ostobák, mint
26135   II,  1883    |                   ostobák, mint a csizmám talpa. Az újságlapok feloszlanak anti-
26136   II,  1883    |                     pörben? Hát ne bosszankodjék az ember az ilyeneken? Hiszen
26137   II,  1883    |                        ne bosszankodjék az ember az ilyeneken? Hiszen egy pör
26138   II,  1883    |                     vezethet mindenkit: hogy hol az igazság? De most már igazán
26139   II,  1883    |                  Láthatta ön, milyen hideg ember az! Mint a jégcsap. De karakter,
26140   II,  1883    |                       jurista, nagy jurista.~Hát az történt egyszer Szeyfferttel,
26141   II,  1883    |                          volt a hivatalban, hogy az öreg Kozmá­nak, akit egy
26142   II,  1883    |                       idõben igen bosszantott ez az ügy, s reggeltõl estig méltatlankodott
26143   II,  1883    |                         a tollat, s így szólt:~- Az én véleményem az, méltóságos
26144   II,  1883    |                        szólt:~- Az én véleményem az, méltóságos uram, hogy egy
26145   II,  1883    |                       leány eltûnt Eszlárról. Ez az egész. Azazhogy több. Az
26146   II,  1883    |                         az egész. Azazhogy több. Az eltûnt leány holttestét
26147   II,  1883    |                megtalálták késõbb a Tiszában. Ez az összes tény. A többi mind
26148   II,  1883    |                   rosszul összetákolt mese. Amit az a gyerek beszélt, az szín
26149   II,  1883    |                        Amit az a gyerek beszélt, az szín hazugság. Annyira nem
26150   II,  1883    |                      különben eléggé bizonyítják az ellent­mondásai. Látszik,
26151   II,  1883    |                     nyaka körül. Kitetszik, hogy az õ fantáziája felvette az
26152   II,  1883    |                         az õ fantáziája felvette az alkatelemei közé a Huriné
26153   II,  1883    |                         mennyire hamis, elfogult az önök álláspontja, semmi
26154   II,  1883    |                   formátummal van megáldva, mint az öreg Pulszky, mert az õslelet
26155   II,  1883    |                       mint az öreg Pulszky, mert az õslelet korában is felismerhetõ
26156   II,  1883    |                          Dadán, megösmerik rajta az Eszter ruháit. Mit jelent
26157   II,  1883    |                        ruháit. Mit jelent ez? Ez az egész világon arra jel,
26158   II,  1883    |                          mit tesznek önök? Éppen az ismertetõ jeleibõl csinálnak
26159   II,  1883    |                      ilyen élénk észjárásuk van, az igen érdekes dolog, de az
26160   II,  1883    |                        az igen érdekes dolog, de az igazságra nem vezet.~De
26161   II,  1883    |                        nem is akarják megtalálni az Eszter hulláját, vagy ha
26162   II,  1883    |                        ha önök azt akarnák, hogy az igazság kiderüljön, mi jognál
26163   II,  1883    |                  barázdán... s mindjárt vége van az egész helytelen útnak, amelyen
26164   II,  1883    |                        Hát aztán mi történt még? Az, hogy annyira beleszerettek
26165   II,  1883    |                         No de ez természetes is. Az átöltöztetett hullához szükséges
26166   II,  1883    |                       olyan egészen könnyû dolog az, hogy semmi nyoma se maradjon.~
26167   II,  1883    |                          Matejnek, minden szava? Az ötödik legigazabb vallomás.
26168   II,  1883    |                   ismerték a zsidó asszonyt, sem az õket.~A bírák akkor kikérdezték
26169   II,  1883    |                    ruháival...~És még néhány szó az agnoszkálásról, hogy visszatérjek
26170   II,  1883    |                          a legjobban, mennyit ér az egész.~Hiszen hallotta ön
26171   II,  1883    |                        egész.~Hiszen hallotta ön az eszláriakat, miképp vallottak.~
26172   II,  1883    |                         igazat mondott, de azért az anya se bûnös, mert õ azt
26173   II,  1883    |                         vall, azok mellett, akik az isten fiát felfeszítették.~
26174   II,  1883    |                       isten fiát felfeszítették.~Az eszláriak mind úgy léptek
26175   II,  1883    |                   valljuk, ami a legtetszetõsebb az égieknek.~Eszter kicsiny
26176   II,  1883    |                antiszemita úr előadása~De hallja az úr, nem úgy van az! Lassan
26177   II,  1883    |                        hallja az úr, nem úgy van az! Lassan azzal a logikával,
26178   II,  1883    |                          a szomszédba.~Mind igaz az, amit mondani tetszett,
26179   II,  1883    |                   tetszett, beösmerem, hanem hát az is igaz, hogy Solymosi Eszter
26180   II,  1883    |                          eldisputálni, ugye?~Sõt az is szent igaz, hogy a zsinagóga
26181   II,  1883    |                         zsinagóga tájékán látták az emberek utoljára. És az
26182   II,  1883    |                          az emberek utoljára. És az is igaz, hogy a metszõk
26183   II,  1883    |                         tettek azon a napon. Sõt az is igaz, hogy Scharfék nem
26184   II,  1883    |                    vagyunk, érzõ lények, akiknek az se egészen semmi, hogy az
26185   II,  1883    |                        az se egészen semmi, hogy az anyai ösztön mindjárt a
26186   II,  1883    |                  õgyelgett, mindjárt ott kereste az elveszett gyermekét.~Persze
26187   II,  1883    |                   nyomhat semmit, de igenis nyom az aztán eleget, hogy az anya
26188   II,  1883    |                       nyom az aztán eleget, hogy az anya rá nem ismert a tulajdon
26189   II,  1883    |                        bíráktól: »Adjátok vissza az én gyermekemet. Ez nem az
26190   II,  1883    |                        az én gyermekemet. Ez nem az enyim«.~Önök az igazságtalanok,
26191   II,  1883    |                           Ez nem az enyim«.~Önök az igazságtalanok, nem mi.
26192   II,  1883    |                          ez Eszter«.~Nos, ki itt az elfogult, mi-e vagy önök?~
26193   II,  1883    |                           kérem, honnan tudhatta az elementumok titkait elõre
26194   II,  1883    |                        elementumok titkait elõre az a két zsidó asszony, aki
26195   II,  1883    |                          a skrupulusaink miatt..~Az állítják, hogy mese a hullacsempészet
26196   II,  1883    |                     hullacsempészet is. Igaz, ha az egyik mese, tisztára az
26197   II,  1883    |                          az egyik mese, tisztára az a másik is. Csakhogy miképp
26198   II,  1883    |                        kigondolta, be kell hozni az Akadémiába levelezõ tagnak.
26199   II,  1883    |                      levelezõ tagnak. Mert akkor az nagyobb talentum Jókainál.~
26200   II,  1883    |                        mesét más is kigondoljon?~Az elõtt a dilemma elõtt állunk,
26201   II,  1883    |                       eltanulhatta volna a mesét az egyik a másiktól. Csakhogy
26202   II,  1883    |                        fantasztáknak. Megvallom, az én fantáziám nem ilyen élénk.~
26203   II,  1883    |                   jegyzõkönyvrõl van szó, Eötvös az elsõ, aki deklarálja, hogy
26204   II,  1883    |                   Önöknek hát csak akkor igazság az igazság, ha beleillik a
26205   II,  1883    |                       levélben mindent, beszélve az ügy elsõ részének szolgálójáról
26206   II,  1883    |                         ez a »második szolgáló«?~Az elsõ szolgáló Eszter, de
26207   II,  1883    |                          után bemagolt, s amirõl az nem tud semmit: hogy »valljatok
26208   II,  1883    |                          de ezt mind agyonütötte az az egyszerû paraszt, aki
26209   II,  1883    |                          ezt mind agyonütötte az az egyszerû paraszt, aki azt
26210   II,  1883    |                        ebben a pörben a kék szín az uralkodó szín.~Az agnoszkálásnál
26211   II,  1883    |                       kék szín az uralkodó szín.~Az agnoszkálásnál a szemek
26212   II,  1883    |                       hogy Debrecenbe érkeztünk.~Az antiszemita és a filoszemita
26213   II,  1883    |                           hogy igazam van.~- Ej, az lehetetlen, hiszen olyan
26214   II,  1883    |                      elõadásából bírtam most már az egész per rövid rezüméjét -,
26215   II,  1883    |                      valamelyikünk:~- Mutassa ki az alibijét!~Mert hihetetlen,
26216   II,  1883    |                       Éppen annak vagyok én most az elmondója, miképp fogyatkozék
26217   II,  1883    |                      Mikor a védelmet elvállalta az eszlári esetben, még az
26218   II,  1883    |                          az eszlári esetben, még az atyafiság is elfordult tõle.
26219   II,  1883    |                    mellettök. Váltig bizonykodom az emberekkel itt, hogy van
26220   II,  1883    |                         emberekkel itt, hogy van az én kedves komámnak magához
26221   II,  1883    |                           a kutyát, ha erre jön. Az isten áldja meg, koma.~Nem
26222   II,  1883    |                   Eötvösnek más igazi híve, csak az útkaparó.~Az útkaparóval
26223   II,  1883    |                          híve, csak az útkaparó.~Az útkaparóval dicsekedett
26224   II,  1883    |                          egy hû emberem odahaza. Az most az én összes pártom.
26225   II,  1883    |                         emberem odahaza. Az most az én összes pártom. Hozatok
26226   II,  1883    |                    Eötvös, a minap azzal nyit be az Európába:~- No, most már
26227   II,  1883    |                          reporterek.~- Elhagyott az útkaparóm is. Egy kétköblös
26228   II,  1883    |                      olyan annyira csúffá tettem az magamviseletjével.~Mindenki
26229   II,  1883    |           magamviseletjével.~Mindenki mosolygott az útkaparó észjárásán, csak
26230   II,  1883    |                         akire nagyon sokat adott az öregúr, mert figyelmesen
26231   II,  1883    |                         ugye igazam van? - szólt az illetõ modern úri ember
26232   II,  1883    |                      Igazad van, barátom - mondá az öreg Deák - mind igaz az,
26233   II,  1883    |                         az öreg Deák - mind igaz az, amit elmondtál. Hanem gondolkozzunk
26234   II,  1883    |                           nem olvastam el, hanem az elsõ lapján volt egy lerajzolt
26235   II,  1883    |                         volt egy lerajzolt ló, s az mindenféle vonalakkal tudományosan
26236   II,  1883    |                  tudományosan keresztülhúzgálva; az illetõ kockákat megszámozta
26237   II,  1883    |                      lovakat is, de ritkán.~III. Az apró füvek~Egyszer, az eszlári
26238   II,  1883    |                           Az apró füvek~Egyszer, az eszlári eset tárgyalása
26239   II,  1883    |                         tõke ellen. Csakhogy itt az õsök munkája tör e tõke
26240   II,  1883    |                           akik minoritás vagyunk az egész világon.~És ez a harc
26241   II,  1883    |             igazságtalanoknak lenni, akiket csak az igazság tarthat fenn a fészkelõdõ
26242   II,  1883    |                      olyan rossz elementum-e itt az a zsidóság? Dunántúl - azt
26243   II,  1883    |                   csináltak ott saját telepeiken az országuknak, mert õk mindnyájan
26244   II,  1883    |                       tartozik a világon sehova, az nem csinálhat kolóniákat
26245   II,  1883    |                         komédiába belemenned. Ha az egész magyar nemzet haragszik
26246   II,  1883    |                       Miféle nemzet? Hát hol van az a nemzet, hadd lássam? -
26247   II,  1883    |                          a pusztuló dzsentri, ez az egész.~Azután rámnézett
26248   II,  1883    |                             Hát tudod te, melyik az a nemzet?~- Ejh, hát ugyan
26249   II,  1883    |                          veletek, hogy mit írtok az újságokba... Ez az a nagy
26250   II,  1883    |                         írtok az újságokba... Ez az a nagy hatalmas nemzet!
26251   II,  1883    |                         nagy hatalmas nemzet! Ez az erõ...~- De hátha az is
26252   II,  1883    |                          Ez az erõ...~- De hátha az is megrázza magát...~Nevetett.~-
26253   II,  1883    |                         tudósítójának távirata.) Az immár hatodik hete folyó
26254   II,  1883    |                        nap hétfõ vagy kedd lesz.~Az ítélet kihirdetése csak
26255   II,  1883    |                 tárgyalás iránt városszerte nagy az érdeklõdés, s a terem elõreláthatólag
26256   II,  1883    |                   kíváncsi a közvádló beszédére. Az kétséget sem szenved, hogy
26257   II,  1883    |                       vizsgálati eljárást; ebbõl az incidensbõl valószínûleg
26258   II,  1883    |                     valószínûleg reflektálni fog az elnöknek azon szavaira is,
26259   II,  1883    |                          hogy midõn Móric tegnap az általam korábbi sürgönyben
26260   II,  1883    |                      kocsis lármát csapott, mire az ismeretlen egyének megugrottak. (
26261   II,  1883    |                       Vay volt csendbiztos ellen az eljárás többrendbeli visszaélések
26262   II,  1883    |                     miatt már folyamatban lévén, az a jelen ügyben felmerült
26263   II,  1883    |                       pert, mely elõreláthatólag az 5000 forint jutalomdíj iránt
26264   II,  1883    |                       netaláni sajtóperektõl, ez az egy ügy egész sorát a pereknek
26265   II,  1883    |                 meghallgatni.~Szeyffertrõl ugyan az a hír terjedt el a pesti
26266   II,  1883    |                       megembereli magát.~Nem biz az. Nem fordult meg. Szeyffert
26267   II,  1883    |                          hû maradt magához egész az utolsó pillanatig. Nemcsak
26268   II,  1883    |                           orra alatt dünnyögi e1 az egyes mondatokat. Monoton
26269   II,  1883    |                  biztosan el merem mondani, hogy az itt bírói zár alatt levõ
26270   II,  1883    |                    Szalay Károlyt szólította fel az elnök.~Szalay Károly valamikor
26271   II,  1883    |                     terhelõ gyanúokokat, úgyhogy az meglehetõsen imponált volna,
26272   II,  1883    |                    csinált.~A harmadik szónok és az elsõ »igazi« védõ Funták
26273   II,  1883    |                          bosszút lihegõ anyát és az elvetemedett gyermeket,
26274   II,  1883    |                       mint a párbeszédek voltak. Az ügyvédek bölcsessége nem
26275   II,  1883    |                          amit a tanúk beszélnek, az történik; amit pedig az
26276   II,  1883    |                          az történik; amit pedig az ügyvédek beszélnek, az csak
26277   II,  1883    |                     pedig az ügyvédek beszélnek, az csak idomítása annak, ami
26278   II,  1883    |                remarque-okkal kísérte. Különösen az ügy elsõ részénél, a Móric
26279   II,  1883    |                      semmiben sem maradt mögötte az illusztris prókátoroknak.
26280   II,  1883    |                     szólt, Funták a szívekhez és az asszonyokhoz beszélt az
26281   II,  1883    |                          az asszonyokhoz beszélt az érzelmekre apellálván. Friedmann
26282   II,  1883    |                   intézte észrevételeit. Székely az antiszemita publikumnak
26283   II,  1883    |                    rajzolta, miképp képzõdhetett az ügy, illusztrálja, mily
26284   II,  1883    |                    Eszláron a képzelõdõ tehetség az emberekben: víziókat láttak
26285   II,  1883    |                         a vizsgálóbíróra, ki nem az elveszett leány nyomait
26286   II,  1883    |                        megbotránkozásának jelét.~Az elnök több ízben rendreutasította
26287   II,  1883    |                         volna a védelemnek, mert az anyag, amit elhasznált arra,
26288   II,  1883    |                          nem elõzte volna is meg az országos nimbusz, karöltve
26289   II,  1883    |                       országos nimbusz, karöltve az országos szemrehányással (
26290   II,  1883    |                        Eötvös itteni szereplését az országos hírnév, nagy elméjének,
26291   II,  1883    |                         nép a megyeháza tájékán, az õrök alig bírták feltartóztatni
26292   II,  1883    |                         jelenet.~És úgy is lett.~Az elnök szarkasztikus hangon
26293   II,  1883    |                        hangon utasítja a jegyzõt az alispáni hivatal értesítésének
26294   II,  1883    |                          még elõbb lesz alkalmuk az illetõknek magukat felsõbb
26295   II,  1883    |                    felsõbb fórum elõtt kimenteni az általam felhozott adatok
26296   II,  1883    |                          volt, s magába foglalta az egész anyagot.~Eötvös elõtt
26297   II,  1883    |                    gazdagon bugyogott fel belõle az õserõ, magvas gondolatokban,
26298   II,  1883    |                      nincs többé joga arra, hogy az ügyészség hivatalában még
26299   II,  1883    |                     tovább is helyet foglaljon«, az elnök is kénytelen rendreutasítani.~-
26300   II,  1883    |                     jogában.~Eötvös beszédje nem az a sablónszerû beszéd volt,
26301   II,  1883    |                        anyaggal, át meg átgyúrta az anyagot, s mintha saját
26302   II,  1883    |                        közvéleménynek semmi köze az igazságszolgáltatáshoz.
26303   II,  1883    |               közvéleménynek szól.)~Gyönyörködik az ellentétekben, s így szól: »
26304   II,  1883    |                       nincs«.~Élesen, jóízûen és az õ egyszerûsége imponáló
26305   II,  1883    |                         E hangsúlyozás teszi azt az óriás effektust, hogy a
26306   II,  1883    |             legegyszerûbb szavai megzsibbasztják az idegeket.~Mikor kezdi:~»
26307   II,  1883    |                         sokáig bong: »kié volt?«~Az elsõ szünet után, mert három
26308   II,  1883    |                     szünet is volt közbe, átment az orvosi részletekre, elmondva
26309   II,  1883    |                        nyúl a gúny ecsetjéhez és az orátori festékhez. Trajtleréket
26310   II,  1883    |                        mindenki, de mosolyt csal az ajkakra, hogy pápai csalhatatlansággal (
26311   II,  1883    |                          amely fórum ellen pedig az egyetemi tanárok sem mertek
26312   II,  1883    |                         sem mertek nyilatkozni), az országos közegészségügyi
26313   II,  1883    |                        se itthon, se egyebütt.~ ~AZ UTOLSÓ NAP~Nyíregyháza,
26314   II,  1883    |                       várják a lapárusító fiúkat az utcákon, hogy nyomtatásban
26315   II,  1883    |                      újra meg újra ecsetelni azt az elragadtatást, melyet még
26316   II,  1883    |                         tömegesen érkeznek hozzá az üdvözlõ sürgönyök még külföldrõl
26317   II,  1883    |                          szeretett volna, de már az idõ elõrehaladottsága nem
26318   II,  1883    |                      Érdekes volt a beszéd alatt az öreg Scharf, ki feszülten
26319   II,  1883    |                           egyszerre felvillogott az öreg szeme, majd pedig könnyekkel
26320   II,  1883    |                   elvezették, így szólt útközben az õrnek:~- Úgy tetszik nekem,
26321   II,  1883    |                       beszédére választ engedett az elnök Szalay Károlynak,
26322   II,  1883    |                           méltatlankodik Eötvös.~Az elnök megrótta e kifejezést.~
26323   II,  1883    |                 Friedmannra vonatkozó állítását.~Az elnök még egyszer nevenkint
26324   II,  1883    |                 mondanivalójuk?«~Egyiknek sincs.~Az óra már dél felé jár az
26325   II,  1883    |                          Az óra már dél felé jár az átelleni tornyon.~Az elnök
26326   II,  1883    |                         jár az átelleni tornyon.~Az elnök feláll, rákötözgetve
26327   II,  1883    |                          mind újdonatújak voltak az elsõ napon.~MESÉK A »MESÉ«-
26328   II,  1883    |                         egy csoda órát csináltak az ottani kitûnõ órásmesterek.~
26329   II,  1883    |                      ottani kitûnõ órásmesterek.~Az óra jól járt és az egész
26330   II,  1883    |                 órásmesterek.~Az óra jól járt és az egész környéknek mutatta
26331   II,  1883    |                         egész környéknek mutatta az idõt.~Az órások gazdájának
26332   II,  1883    |                      környéknek mutatta az idõt.~Az órások gazdájának egyszer
26333   II,  1883    |                      várta hölgyét, s parancsolá az órásoknak:~- Menjetek, igazítsátok
26334   II,  1883    |                        Menjetek, igazítsátok meg az órát, hogy siessen egy kicsit.~
26335   II,  1883    |                         hogy siessen egy kicsit.~Az órások meg tudják úgy igazítani,
26336   II,  1883    |                        úgy fordult a kocka, hogy az órások gazdája édes pásztorórát
26337   II,  1883    |                      Menjetek - parancsolá újból az órásoknak - igazítsátok
26338   II,  1883    |                      órásoknak - igazítsátok meg az órát, hogy elkéssék egy
26339   II,  1883    |                        hogy elkéssék egy kicsit.~Az órások hátrafelé igazították
26340   II,  1883    |                     órások hátrafelé igazították az órát. Kivettek belõle egy
26341   II,  1883    |                    Kivettek belõle egy srófot.~S az óra, csodák csodája, ahelyett,
26342   II,  1883    |                         sebesen ment visszafelé.~Az órások ijedten röffentek
26343   II,  1883    |                       kijavították a rugókat, de az óra nem állott helyre, s
26344   II,  1883    |                      helyre, s nem mutatta többé az idõt, csak az órások kontárságát.~
26345   II,  1883    |                      mutatta többé az idõt, csak az órások kontárságát.~A védelem~
26346   II,  1883    |                   kontárságát.~A védelem~És mert az óra rosszul járt, senki
26347   II,  1883    |                      tanácskoztak, mit tegyenek.~Az egyik így szólt: »Nekem
26348   II,  1883    |                     másik -, arra meg nem ártana az esõ. Hagyjuk a felhõt, atyafiak.
26349   II,  1883    |                      harangkötélhez, azt mondom.~Az egyik a szõlõre tartotta
26350   II,  1883    |                    szõlõre tartotta kártékonynak az esõt, a másik a tengerire
26351   II,  1883    |                         S így folyt a veszekedés az elkeseredésig.~Végre azonban
26352   II,  1883    |                      lógázták a kihólyagosodásig az egész erejükbõl.~S csak
26353   II,  1883    |                       volt, hanem csak sötétség.~Az ellenszenv~Egy fõvárosi
26354   II,  1883    |                          mezõket, igen meglepett az, hogy egy helyütt nagy szürke
26355   II,  1883    |                     gerendáit. Négy félfája volt az ajtónak a falba beépítve,
26356   II,  1883    |                       hogy melyik gördítette ide az emberek közül e szörnyû
26357   II,  1883    |                          dombot, hogy bevádolják az illetõt a csípkedõ állatoknál.~
26358   II,  1883    |                          a pók, s így szól:~- Én az emberek között lakom, ösmerem
26359   II,  1883    |                        átment vagy száz ember, s az mind hagyott egy parányit
26360   II,  1883    |                       amin nem botránkoztam meg.~Az az ibrányi templom.~Nem
26361   II,  1883    |                         nem botránkoztam meg.~Az az ibrányi templom.~Nem értek
26362   II,  1883    |                         csak hírébõl ismerem, de az ibrányi templom engem is
26363   II,  1883    |                     kálvinisták is tudjuk ám, mi az udvariasság: a püspök tiszteletére
26364   II,  1883    |                        kedveskedéssel. - Szerény az eklézsia. Sok biz az. Hanem
26365   II,  1883    |                     Szerény az eklézsia. Sok biz az. Hanem hát pompásan is veszi
26366   II,  1883    |                          ki magát.~ ~[TÁVIRATOK]~Az ítélethirdetés előtt~[aug.
26367   II,  1883    |                          habár kétségtelen, hogy az ítélet már meg van hozva
26368   II,  1883    |                        már meg van hozva és csak az indokolás nincs még véglegesen
26369   II,  1883    |                        több mint valószínû, hogy az ítélet minden irányban fölmentõ
26370   II,  1883    |                törvényszéki helyiségekben, hanem az elnök lakásán szoktak összegyûlni
26371   II,  1883    |                        több órán át tanácskozni.~Az a hír is el van terjedve,
26372   II,  1883    |                      hogy nem hirdetik ki holnap az ítéletet, mert a bíróság
26373   II,  1883    |                         bíróság nem készülhet el az indokolással; ez azonban
26374   II,  1883    |                        teljesen alaptalanok.~Már az antiszemita körök is el
26375   II,  1883    |                   helyezik. (L. alább. A szerk.)~Az itteni evangélikus lelkésznek,
26376   II,  1883    |                  védbeszédéhez, be akarták verni az ablakait, de szándékuktól
26377   II,  1883    |                       Szalay magánvádlónak pedig az antiszemita érzelmû nyíregyházi
26378   II,  1883    |                 bûnténnyel van összeköttetésben. Az, ki a hullakerítésben segédkezett,
26379   II,  1883    |                          kérni föllebbezésében.)~Az ítélet kihirdetése~[aug.
26380   II,  1883    |                      estefelé kiszivárgott, hogy az ítélet minden irányban felmentõ
26381   II,  1883    |                         bíróság kételyei pusztán az indokokban lesznek kifejtve.
26382   II,  1883    |                  körökben. Csoportokká képzõdtek az utcákon, s többnemû lakomákat
26383   II,  1883    |                        lehetõ nyugalommal várják az ítélet kihirdetését. Az
26384   II,  1883    |                          az ítélet kihirdetését. Az alispán, kirõl azt hiszik,
26385   II,  1883    |                       azt hiszik, hogy már tudja az ítélet indokait, egész ostromoknak
26386   II,  1883    |                        ünnepé­lyesen kihirdetve. Az õrök alig bírják feltartóztatni
26387   II,  1883    |                     lapok tegnapi kalandos hírei az új bûnszálak felfedezésérõl,
26388   II,  1883    |                  csendben kezdte olvasni Korniss az ítéletet.~Az úgynevezett »
26389   II,  1883    |                     olvasni Korniss az ítéletet.~Az úgynevezett »antiszemita
26390   II,  1883    |                         ott ma.~Végre elhangzott az »Õfelsége a király nevében«,
26391   II,  1883    |                         felsorolása, s elhagyták az elnök ajkait a döntõ szavak,
26392   II,  1883    |              szabadonbocsátásuk elrendeltetik, s az okozott rabtartási és más
26393   II,  1883    |                    rabtartási és más költségeket az állam viseli«. (Egy hang
26394   II,  1883    |                         Szegény állam!)~Csakhogy az volt a fátum, hogy ennek
26395   II,  1883    |                        fölmentõ ítélet, de azért az érdek most se csökkent,
26396   II,  1883    |                   elfojtja minden ember.~Halljuk az indokokat. Az indokok érdekesebbek
26397   II,  1883    |                     ember.~Halljuk az indokokat. Az indokok érdekesebbek az
26398   II,  1883    |                          Az indokok érdekesebbek az ítéletnél...~Az ítéletben
26399   II,  1883    |                     érdekesebbek az ítéletnél...~Az ítéletben kilökték az ajtón
26400   II,  1883    |                            Az ítéletben kilökték az ajtón a gyanút, a vádat,
26401   II,  1883    |                     gyanút, a vádat, olyan fürge az, hogy az indokokban nyomban
26402   II,  1883    |                      vádat, olyan fürge az, hogy az indokokban nyomban visszajöhet.~
26403   II,  1883    |                      külön tudósítónk távirata.) Az indoklás felol­vasása közben
26404   II,  1883    |                    hulla-szõrzetrõl is szó lesz. Az utcákon mindenütt meglátszik,
26405   II,  1883    |                         sok­nak legyenek kitéve.~Az ítélet kihirdetése után~
26406   II,  1883    |                      külön tudósítónk távirata.) Az ítélet kihirdettetvén, úgy
26407   II,  1883    |                     Végül Eötvös köszönetet mond az elnöknek és a bíróságnak,
26408   II,  1883    |                        és a bíróságnak, és ezzel az ülés egy órakor véget ér.~
26409   II,  1883    |                        testületileg tisztelegnek az elnöknél és ismételték köszönetüket.~
26410   II,  1883    |                      Saját tudósítónk távirata.) Az ítélet kihirdetését megelõzõleg
26411   II,  1883    |              kihirdetését megelõzõleg a városban az izgatottság szerfölött nagy
26412   II,  1883    |                        széltében beszélték, hogy az ítélet okvetlenül felmentõ
26413   II,  1883    |                      Eötvös Károly védõ ablakait az éjjel ismeretlen tettesek
26414   II,  1883    |                    Eötvös éppen nincs fölindulva az eset miatt, s mindössze
26415   II,  1883    |                     maradjon megtorlás nélkül.~ ~AZ ÍTÉLET UTÁN~(Búcsú a közvéleménytől)~[
26416   II,  1883    |                          soraim megjelennek, már az öreg Scharf ott fog baktatni
26417   II,  1883    |                        ott fog baktatni hazafelé az országúton. A megyeházzal
26418   II,  1883    |                         Móric gyereket hazaviszi az apja, ha megy (de nem hiszem,
26419   II,  1883    |                         nem hiszem, hogy menne), az Eötvös bevert ablakait becsinálják
26420   II,  1883    |                      bevert ablakait becsinálják az üveges tótok.~Sõt megeshetik,
26421   II,  1883    |                         ezt a pört, ez ült rajta az aktákon, s ez még ráülhet
26422   II,  1883    |                        aktákon, s ez még ráülhet az ítéletre is.~Persze, hogy
26423   II,  1883    |                         senki sem bízta rá, hogy az orrát beleüsse az igazságszolgáltatásba,
26424   II,  1883    |                           hogy az orrát beleüsse az igazságszolgáltatásba, de
26425   II,  1883    |                          magára szignáltatta ezt az ügyet, ki tehet arról?~Némelykor
26426   II,  1883    |                      mégis mi sül ki a legvégén?~Az, hogy a saktereket fölmentik,
26427   II,  1883    |                         úgyse írunk többet errõl az ügyrõl; elbeszélhetem epilógnak
26428   II,  1883    |                      akik most odahaza csinálják az újságot.~Csak harmad-negyed
26429   II,  1883    |                        megnyúlt ábrázattal nézve az érkezõ lapokat, hogy »nini,
26430   II,  1883    |                         hogy »nini, nini, hiszen az egész lap színig tele van
26431   II,  1883    |                           és a mi leveleinkkel«.~Az irigység sápadt ördöge mérget
26432   II,  1883    |                       otthon dolgoznak.«~Ez volt az elsõ tragikum. Az elsõ nagy
26433   II,  1883    |                        Ez volt az elsõ tragikum. Az elsõ nagy csalódás. Azután
26434   II,  1883    |                 tapasztaltam azonban, hogy ebben az ügyben senki sem tárgyilagos.~
26435   II,  1883    |                tárgyilagos.~Tehát én sem lehetek az. Vettem is észre magamon
26436   II,  1883    |                 legjobban a doktorsághoz. (Ez is az epidémiához tartozik.)~Végre
26437   II,  1883    |                        kellett volna írnom errõl az ügyrõl a zsidók ellen.~Kevés
26438   II,  1883    |                        Kevés vártatva összejövök az utcán zsidó ismerõsökkel:
26439   II,  1883    |                          a nagy antiszemitizmus.~Az öröm pírja ült ki arcomra.
26440   II,  1883    |                        vagyok benne, hogy mindig az igazat írtam.~*~És most
26441   II,  1883    |                         a haragot.~ ~[TÁVIRATOK]~Az ítélethozatal után~[aug.
26442   II,  1883    |                      külön tudósítónk távirata.) Az ítélet kihirdetése után
26443   II,  1883    |                  megyeház termét.~Alig mondta ki az elnök az ítélet végszavait,
26444   II,  1883    |                          Alig mondta ki az elnök az ítélet végszavait, még mielõtt
26445   II,  1883    |                        megjelent Heumannál, hogy az ott egybegyûlt védõknek
26446   II,  1883    |              fogházfelügyelõ átadta mindegyiknek az elbocsátó levelet.~Friedmann
26447   II,  1883    |                       nejeit. Megható volt látni az örömükben zokogó embereket,
26448   II,  1883    |                          nejeiket, s a család és az otthon felõl kérdezõsködtek,
26449   II,  1883    |                kíséretében fölment a megyeházára az alis­pánhoz, ahol jelen
26450   II,  1883    |                           Felhívatták Móricot és az alispán lelkére beszélt,
26451   II,  1883    |                      beszélt, hogy térjen vissza az apai házhoz. A fiú kezet
26452   II,  1883    |                          vagy, mint én - úgymond az apa -, de megbocsátok neked;
26453   II,  1883    |                      következetesen megtagadott.~Az alispán erre kijelentette,
26454   II,  1883    |                          pedig türelemre intette az apát. Móric tehát egyelõre
26455   II,  1883    |                         érkezett Eötvöshöz, hogy az alispán sürgönyileg utasíttatott
26456   II,  1883    |                         Scharf Józsefet, és vele az alispánhoz ment a megyeházra.
26457   II,  1883    |                  miniszter távirati értesítését, az alispán azt felelte, hogy
26458   II,  1883    |                     szülõihez. Ennek alapján úgy az alispán, mint a fõispán
26459   II,  1883    |                          Móricot ki nem adhatja.~Az alispán Eötvös távozása
26460   II,  1883    |                          de már nagyon megkopott az aranyozása: a nagy öblös
26461   II,  1883    |                       annyiszor kelt ki fényesen az igazság, jog, szabadelvûség.
26462   II,  1883    |                          kalodák régen eltûntek. Az utolsó õs jelvény volt a
26463   II,  1883    |                           Saját maga vetette oda az ollónak haját, melyben az
26464   II,  1883    |                        az ollónak haját, melyben az ereje volt, lenyeste körmeit,
26465   II,  1883    |                          a sárkány, akinek mikor az egyik fejét levágják az
26466   II,  1883    |                          az egyik fejét levágják az ólom szérûn, mindjárt kinõ
26467   II,  1883    |                        mindig szemet kezd szúrni az ereje. Mint a gazdag ember,
26468   II,  1883    |                          mert bizony eljöhet még az az idõ, hogy sírva-ríva
26469   II,  1883    |                       mert bizony eljöhet még az az idõ, hogy sírva-ríva fogjuk
26470   II,  1883    |                        ma is csak olyanforma biz az, mint a dadai hulla, hogy
26471   II,  1883    |                   vármegye ez, uram, csak a ruha az övé, magát a testet excellenciátok
26472   II,  1883    |                          tehetem; nem fizethetek az államnak a földemért, mert
26473   II,  1883    |                       államnak a földemért, mert az a föld nekem régibb tulajdonom,
26474   II,  1883    |                    tulajdonom, mint amilyen régi az állam.~Miért, hogy e büszke
26475   II,  1883    |                          fejének, aki pedig csak az újhajtású urakból való?~
26476   II,  1883    |                      jellemû, szelíd, hallgatag.~Az egész tárgyalás alatt ott
26477   II,  1883    |                         volna.~Azt mondják, hogy az a legjobb fõispán, akit
26478   II,  1883    |                   megérezni. Õt nem lehetett. Ha az ember nem tudná a fõrendiház
26479   II,  1883    |                         mondani, hogy mint Móric az eszlári eseményt, õ a nyíregyházai
26480   II,  1883    |                     Zoltán a leghívebb publikuma az eszlári ügynek. Izgalmas
26481   II,  1883    |                       azt híresztelik róla, hogy az antiszemitizmus szálait
26482   II,  1883    |                         tartja kezében.~Nem tart az a kezében semmit, kivévén
26483   II,  1883    |                 kikocsizik a Sóstóra.~Eötvöséket az ingerelte fel legjobban
26484   II,  1883    |                      ellenök.~- Ahhoz nincs joga az alispánnak - szónokolt Eötvös -,
26485   II,  1883    |                    szabadságától megfosszon... - Az az én dolgom - szólt halkan
26486   II,  1883    |                 szabadságától megfosszon... - Az az én dolgom - szólt halkan
26487   II,  1883    |                     Bizony nem - dünnyögé megint az alispán.~Eötvös felcsattant.~-
26488   II,  1883    |                          a királynak sem szabad!~Az alispán idegesen csap ujjaival
26489   II,  1883    |                  királynak sok nem szabad!~Ennek az éles párbeszédnek csak az
26490   II,  1883    |                        az éles párbeszédnek csak az egyik fele (az, amit Eötvös
26491   II,  1883    |                 párbeszédnek csak az egyik fele (az, amit Eötvös mondott) jutott
26492   II,  1883    |                jegyzõkönyvbe. Pedig a másik fele az érdekesebb; mert az a régi
26493   II,  1883    |                         fele az érdekesebb; mert az a régi megyei stílus.~A
26494   II,  1883    |                       szeretetre méltó mosollyal az ajka körül. A nemzetes úr
26495   II,  1883    |                         híres Barcza Danival.~Ha az nincs meg, kevélyebben verné
26496   II,  1883    |                        Így módosulnak a fogalmak az õscímekhez.) Azt õrizte
26497   II,  1883    |                      téve sok ostromnak.~Egyszer az egyik védõügyvéd kezdte
26498   II,  1883    |                 beleegyezett, magához invitálván az ügyvédet másnap délutánra.~
26499   II,  1883    |                       ügyvédet másnap délutánra.~Az ügyvéd megjelent, éppen
26500   II,  1883    |                       adjatok egy tiszta poharat az ügyvéd úrnak.~Két egyforma