bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

26501   II,  1883    |                          bácsinak, fiacskám!~Hol az egyik töltött, hol a másik,
26502   II,  1883    |                        kedves várnagy úr - szólt az ügyvéd suttogva -, remélem
26503   II,  1883    |                          Samu~Csodálatos hatalom az, melybõl minél többet szed
26504   II,  1883    |                   rendelet és bölcs végzés, amit az urak csinálnak, ha a huszár
26505   II,  1883    |                         gyarló, arról ítélik meg az egészet, gyarlónak hírébe
26506   II,  1883    |                    egészet, gyarlónak hírébe jut az egész municipium.~Azért
26507   II,  1883    |                       Azért hát, hogy a vármegye az, ami, abban érdeme van Horváth
26508   II,  1883    |                         nem emlegetik, de megvan az õ állásának is a maga gyönyörûsége.~
26509   II,  1883    |                           Aligha el nem hibázták az urak«.~Egyszóval, megélhet
26510   II,  1883    |                        érdeme van, dolga is van, az igaz, de dicsõsége nincs.~...
26511   II,  1883    |                          sürgõs dologban jár«.~*~Az idõ mindennap egy kapavágást
26512   II,  1883    |                          sírjához.~Nagy sír lesz az nagyon. Hány erdõnek kell
26513   II,  1883    |                      fejfát faraghassanak hozzá?~Az íj már fel van húzva címeredben,
26514   II,  1883    |                          halról pedig levakarják az ezüst pikkelyeket.~
26515   II,  1883(45)|                          csodálta benne. Gyakran az utcalámpás alatt olvasta
26516   II,  1883(45)|                      rossz néven, hisz tőle ered az a halhatatlan mondás: »Csak
26517   II,  1883(45)|                        csinálta Kiss Gyurka neki az utat a Karagyorgyevics-perhez.~
26518   II,  1882    |                korteskedett ellene: hogy ti. »ez az a Gyulay, aki a königgrätzi
26519   II,  1882    |                     pedig ütközetben van örökké. Az igaz, hogy nem is nyert.
26520   II,  1882    |                     prüsszenteni találna egyszer az elnöki székrõl, én azt hiszem,
26521   II,  1882    |                       tagokat, hogy amit õ akar, az az õ akaratuk is.~Mély szendergéssel
26522   II,  1882    |                    tagokat, hogy amit õ akar, az az õ akaratuk is.~Mély szendergéssel
26523   II,  1882    |                      szendergéssel nézik a tagok az idõk folyását már évek óta.~
26524   II,  1882    |                       Szemlé«-ben?~Ez a kis vita az elsõ elevenség jó idõk óta
26525   II,  1882    |                          jó idõk óta e teremben. Az igazság és a szimpátia a
26526   II,  1882    |                     Szilády Áron és Vajda János. Az öreg oroszlán apprehendál
26527   II,  1882    |                          A marakodó lelkek elõtt az, a csendes poétikus kedélyek
26528   II,  1882    |                     kedélyek elõtt pedig ez volt az est hõse. Calderon »Zalamea
26529   II,  1882    |                        felolvasásokat hallgatni, az egy Szász Károlyt kivéve,
26530   II,  1882    |                   gyönyörködni is másokban. S ez az igazi virtus!~A két szatírát
26531   II,  1882    |                       fölösleges is volt köztük.~Az volt ti. fölösleges, aki
26532   II,  1882    |                         volt ti. fölösleges, aki az egyik tagnak elvitte a fogasról
26533   II,  1882    |                        iránt.~FELEKINÉ JUBÍLEUMA~Az »Írók és mûvészek társasága«
26534   II,  1882    |                         ügyét. Urváry Lajosnak s az írói kör titkárának, Dolinay
26535   II,  1882    |                 tisztelõi sokkal nagyobbá tették az ünnepélyt, mint már remélni
26536   II,  1882    |                       értelmében özönlött a pénz az egyszerû felhívásra, úgyhogy
26537   II,  1882    |                       fejedelmi ajándékok várták az érdemes mûvésznõt f. hó
26538   II,  1882    |                         a Hungária termében, hol az ünnepélyt tartották nagyszámú
26539   II,  1882    |                     hölgyek, elõkelõ osztályból.~Az ajándékok közt a legnevezetesebbek
26540   II,  1882    |                        legnevezetesebbek voltak: az írók és mûvészek társaságának
26541   II,  1882    |                        ami többet ért mindennél, az a szeretet õszinte nyilvánulása
26542   II,  1882    |              nyilvánulása száz meg száz alakban.~Az ünnepi szónok Falk Miksa
26543   II,  1882    |                   hangsúlyozta, hogy érdeme neki az is, miszerint hazájában
26544   II,  1882    |                          azt csak a közelben is.~Az írók és mûvészek nevében
26545   II,  1882    |                        kiáltást csalt ki ajkaira az elsõ taps és siker: »Hol
26546   II,  1882    |                 ünnepélyt fényes bankett követte az emeleti teremben, mintegy
26547   II,  1882    |                         mialatt folyton érkeztek az üdvözlõ sürgönyök a vidékrõl,
26548   II,  1882    |                          villámhirtelen eltûntek az asztalok a terembõl, s táncra
26549   II,  1882    |                    mûvésznõ örömünnepjén, melyet az férje és egész családjától
26550   II,  1882    |                       meg vasárnap délutánonként az öregektõl mesés nagy Magyarországnak
26551   II,  1882    |                történelmének fényes alakját, aki az egész világnak parancsolgatott. (
26552   II,  1882    |                      helyett mámorító méz csurog az ajkairól.~S ezek mindnyájan
26553   II,  1882    |                      ajkairól.~S ezek mindnyájan az õ jóakaróik, gyámolítóik,
26554   II,  1882    |                         kérelmük valahol legalól az irományok között, valami
26555   II,  1882    |                       mikor a port letisztogatta az aktákról, amiért azok most
26556   II,  1882    |                       elfelejtették, mert hiszen az egész világot nekik kell
26557   II,  1882    |                       nagy fényes uraknak eszébe az a nyomorult Andrásfalva?
26558   II,  1882    |                         kirakja a nadrágzsebébõl az aprópénzét, hogy mennyi
26559   II,  1882    |                       van. Öt forintokban beszél az, azon alul nem adja.~S így
26560   II,  1882    |                     rájok kerül a sor, akkor még az unokáik is áldani fogják
26561   II,  1882    |                        okvetlenül...~Ez a remény az útitársuk idefelé.~Hazafelé
26562   II,  1882    |                      kérvény megint alulra kerül az akták között.~Járatják,
26563   II,  1882    |                      dologból semmi.~Marad nekik az az egypár meleghangú cikk
26564   II,  1882    |                   dologból semmi.~Marad nekik az az egypár meleghangú cikk az
26565   II,  1882    |                        az egypár meleghangú cikk az újságokban, amit hazavisznek,
26566   II,  1882    |                 hazavisznek. Meglássátok...~S ez az örök ábrándozás, epedés
26567   II,  1882    |                         benne volt már a vériben az »ördög«, mint ahogy anyja
26568   II,  1882    |                          gyakran kellett õriznie az ágyat is. A lapokban gyakran
26569   II,  1882    |                         hogy a szerepeit ez vagy az adja, mert õ beteg.~Végre
26570   II,  1882    |                     lámpák világa iránt, mint õ, az nem válhat meg végleg a
26571   II,  1882    |                     sohase látjuk többé. Ez lesz az utolsó jelenete.~A TISZÁÉK
26572   II,  1882    |                   eszünkbe a mai geszti földesúr az akkori gernyeszegi földesurat.
26573   II,  1882    |                        fejnek kellett legurulnia az õ hivalkodása miatt azokban
26574   II,  1882    |                        hivalkodása miatt azokban az idõkben, hogy ne is említsek
26575   II,  1882    |                       meghívnia senkit, s jöttek az ország különbözõ részeibõl
26576   II,  1882    |           Felsõ-Magyarország kiválóbb nemesei és az Alföld urai mind összejöttek
26577   II,  1882    |                        udvarát varázsolta vissza az élettõl pezsgõ udvarhoz,
26578   II,  1882    |                  serlegek között reggeltõl estig az ország sorsán tanakodának.~
26579   II,  1882    |                          Ocskayak, Csákyak, csak az a kár, hogy Bercsényi Miklós
26580   II,  1882    |                 legnagyobb csodálkozást keltette az ezüstnemû. Azok a felvidéki
26581   II,  1882    |                         familiáris ezüstkanalat, az ezüst cukorpikszist, az
26582   II,  1882    |                          az ezüst cukorpikszist, az ezüst só- és villatartókat,
26583   II,  1882    |                        meg a nagy irigységtõl.~S az volt ebben a dologban a
26584   II,  1882    |                        mind olyanok voltak, ahol az osztrákok gyõznek mindeniken.
26585   II,  1882    |                         irataiból.~- Hja, ezeket az edényeket - mondja Tisza
26586   II,  1882    |                    Telekiektõl örököltük. Ezeket az edényeket Teleki Mihály
26587   II,  1882    |                  almáriumunkba.~Elbeszélte aztán az egész történetet, amint
26588   II,  1882    |               Bornemissza Anna õnagyságának, míg az fogta magát, s személyesen
26589   II,  1882    |                        császárnénak Bécsbe, hogy az eszközölné ki az õ belsõ
26590   II,  1882    |                    Bécsbe, hogy az eszközölné ki az õ belsõ tanácsosuknak, Teleki
26591   II,  1882    |                        Apafi Mihály elõbb is, de az õnagysága leveleire nem
26592   II,  1882    |                        maga és kend beszélgetett az udvari urakkal, sõt annyira
26593   II,  1882    |                        disputálni.~Végre megjött az óhajtva várt küldemény is
26594   II,  1882    |                      Telekinek a lába reszketett az izgatott­ságtól... Teleki
26595   II,  1882    |                      kell. Nyissa ki, Baló uram, az ablakot -, rivallt rá Baló
26596   II,  1882    |                        kezdte kihajigálni rendre az ablakon a szép mívû ajándékokat
26597   II,  1882    |                          a szép mívû ajándékokat az utcára, amelyik pedig a
26598   II,  1882    |                 darabokra töretem s bevetem vele az országutat. Kinek, minek
26599   II,  1882    |                      fogait csikorgatta, s amint az utolsó darabot is kiemelné
26600   II,  1882    |                        van alul a grófi diploma.~Az volt még csak a meglepetés,
26601   II,  1882    |                       kimosolyodott õkegyelmének az ábrázata.~- Holla, Naláczi
26602   II,  1882    |                     egyszeribe, szedje fel nekem az õfelsége ajándékait. Szaladjon,
26603   II,  1882    |                  Naláczikám!~Hát ez bizony abból az ezüstbõl van, amit Naláczi
26604   II,  1882    |                         uram még összeszedhetett az utcán, mert a nagy részét
26605   II,  1882    |                         csupa olyan csaták, ahol az osztrákok gyõznek.~Ebbõl
26606   II,  1882    |                          uram nem volt ott, mert az amilyen nyers ember lehetett,
26607   II,  1882    |                    újságíróknak délután virrad.)~Az újdonsági rovat csinálója
26608   II,  1882    |                         gyömöszöli éppen a lapba az alább olvasható igazi kommüniké-rövidségû
26609   II,  1882    |                      saját lapunkban megcáfolják az embert. Én megengedem, hogy
26610   II,  1882    |                           de mire való elrontani az én történetemet?~Elvettem
26611   II,  1882    |                       történetemet?~Elvettem hát az illetékes helyrõl jött cáfolatot
26612   II,  1882    |                       Hát, hogy vagy megelégedve az osztállyal? - kérdé tõle
26613   II,  1882    |              Mindenikünknek kétezer hold jutott, az épületeket is igazságosan
26614   II,  1882    |                      igazságosan igazítottuk el, az ingóságokat ellenben pénzzé
26615   II,  1882    |                      azután osztottuk fel.~- Hát az aranykalodából mennyit kaptál?~-
26616   II,  1882    |                          aranykalodából? - kérdi az nagy szemeket meresztve.~-
26617   II,  1882    |                    szemeket meresztve.~- Ej, hát az aranykalodából.~- Nem láttam
26618   II,  1882    |                     bírónak is van kalodája, hát az országbírónak hogyne lenne?
26619   II,  1882    |                     persze hogy engem megcsaltak az atyafiak. Ezer mennydörgõs
26620   II,  1882    |                     kipörölte-e aztán a prókátor az aranykalodát, de azt se
26621   II,  1882    |              aranykalodát, de azt se tudom, hogy az osztályos atyafiak kipörölnék-e
26622   II,  1882    |                  osztályos atyafiak kipörölnék-e az ezüstkanalakat Tisza Kálmántól,
26623   II,  1882    |                antipátiából (Tiszánál is nyilván az dolgozik) nem vagyok ellene
26624   II,  1882    |                     voltak kitéve barátjai annak az aggodalomnak, hogy Greguss
26625   II,  1882    |                      gyomorrákja van, s ez a rák az, mely nem cammog visszafelé,
26626   II,  1882    |                     fordult, hol föl, hol le, ez az a hinta, amit már a halál
26627   II,  1882    |                        Szent Mihály lovára ül át az ember. Egész telet, az egész
26628   II,  1882    |                        át az ember. Egész telet, az egész tavaszt (pedig mennyire
26629   II,  1882    |                       szûkebb körben nem egyszer az a bizonyos megalkuvás a
26630   II,  1882    |                      Humorral beszélt arról most az utolsó napokban, mert a
26631   II,  1882    |                        azokon, mert érezte, hogy az élet, mely olyan makacs,
26632   II,  1882    |                           s ezzel új csapás érte az irodalmat s irodalmában
26633   II,  1882    |                      Mihály tanár volt, s szinte az esztétikával foglalkozott.
26634   II,  1882    |                        jól megérdemelt jutalmául az Akadémia 1859-ben tagjává
26635   II,  1882    |                        maradt. »Érdemben szegény az érdemben gazdaghoz folyamodik« -
26636   II,  1882    |                        foglalta el. Itt mindjárt az oly díszes és fontos titkári
26637   II,  1882    |                  társulat, »Levél« c. vígjátékát az Akadémia koszorúzta meg),
26638   II,  1882    |                     kisebb értekezéseket, melyek az Évlapokban és »Tanulmányai«-
26639   II,  1882    |                        írt Shakespeare-rõl, mely az elsõ Shakespeare kommentátorok
26640   II,  1882    |                neveztetvén ki, székét »Bevezetés az esztétikai tudományokba«
26641   II,  1882    |                        tudta kedveltetni tárgyát az ifjúsággal, mutatja azon
26642   II,  1882    |                        lehelletéig - érdeklõdött az irodalom s különösen a Kisfaludy
26643   II,  1883    |                          a Kis Pipa is, pedig ez az egyedüli szittya konyha
26644   II,  1883    |                       Minden ízében magyar hely; az étvágy még mindig »etyepetye«
26645   II,  1883    |                         bástyáját. Ami kitetszik az alábbi kis párbeszédből
26646   II,  1883    |                      bácsi és egy vendége között az »extrá«ban.~- Hova lett,
26647   II,  1883    |                        Hova lett, Karikás bácsi, az a tömzsi borhordozó fiú,
26648   II,  1883    |                          a harmadik asztaltól?~- Az? Hova lett volna? Elcsaptam.~-
26649   II,  1883    |                          is kitalálták már, hogy az ember a bárónál kezdõdik,
26650   II,  1883    |                          bárónál kezdõdik, pedig az nem olyan fontos, hogy hol
26651   II,  1883    |                        fontos, hogy hol kezdõdik az ember, mint az, hogy hol
26652   II,  1883    |                          kezdõdik az ember, mint az, hogy hol végzõdik. Az az
26653   II,  1883    |                      mint az, hogy hol végzõdik. Az az igazi ember, aki a százévnél
26654   II,  1883    |                        az, hogy hol végzõdik. Az az igazi ember, aki a százévnél
26655   II,  1883    |                           mértékletes élet, hogy az embernek olyan jó kontraktust
26656   II,  1883    |                        kontraktust adjon a halál az itt maradásra.~Hát még úgy
26657   II,  1883    |                      csodálkoznia - miképp lehet az, hogy õ meghalt.~Pedig meghalt
26658   II,  1883    |                     tulajdonságai voltak, de nem az excentrikus különc emberek
26659   II,  1883    |                      közül való volt, hanem csak az eredetiek közül.~Már magában
26660   II,  1883    |                       tacskóknak nevezi: »Gyerek az még, hányszor megpacskoltam
26661   II,  1883    |                        magyar nemes úrnak, azzal az egy kivétellel, hogy elvei
26662   II,  1883    |                       Legkülönösebb tulajdonsága az volt, hogy az általa lakott
26663   II,  1883    |                       tulajdonsága az volt, hogy az általa lakott szobákba senkit
26664   II,  1883    |                           sült csirke s bor állt az asztalon, mikor jelenti
26665   II,  1883    |                      birtokán minden órán várták az öreg bácsit.~Mire õ kedélyes
26666   II,  1883    |                    mosolygott:~- Aki urát várja, az nem csal.~Humánus ember
26667   II,  1883    |                           mert a cigánynóta volt az egyedüli szenvedélye és
26668   II,  1883    |                      szenvedélye és a lónevelés.~Az a különös szokása volt e
26669   II,  1883    |                      volt.~GRÓF FESTETICS GYÖRGY~Az »Andrássy-minisztériumnak«,
26670   II,  1883    |                        székeket övezte akkor, és az alkotmányos élet azóta igen
26671   II,  1883    |                 ékességnek, aranyozott keretben.~Az aranykeretek megkoptak,
26672   II,  1883    |                        egyedüli igaz koszorúzója az érdemeknek.~Szerény, igénytelen
26673   II,  1883    |                           megfontoló és korrekt.~Az elsõ miniszteriumba is csak
26674   II,  1883    |                           s úgy, hogy tán õ volt az egyedüli, ki soha semminemû
26675   II,  1883    |              megtámadásoknak nem volt kitéve sem az országgyûlésen, sem a sajtóban.~
26676   II,  1883    |                      Hazafiasságát igen jellemzi az, hogy nagy óvatossággal
26677   II,  1883    |                        azokat a mágnásokat, akik az osztrák éra alatt kapták
26678   II,  1883    |                        Lássátok, én alattam lett az olyan jelentéktelen. Ha
26679   II,  1883    |               jelentõsége még inkább csökkent, s az elõ idõkben, midõn a király
26680   II,  1883    |                    Festeticsrõl mondta egyszer: »Az õ erszénye és szíve mindig
26681   II,  1883    |                    kereste, nem adott rá semmit, az elismerésben nem volt öröme,
26682   II,  1883    |                         annak, hogy mindig annál az asztalnál ült, ahonnan a
26683   II,  1883    |                 fölfedezni milyen volt õ.~Ritkák az ilyen jellemek ma már, s
26684   II,  1883    |                       ébresztgesse bennük azokat az alvó ösztönöket, melyek
26685   II,  1883    |                          ötvennyolc éve, hogy õt az isten a kis magyar nemzetnek
26686   II,  1883    |                      Jókait még fiatalon találta az ötvennyolcadik év. Ez a
26687   II,  1883    |                           amit ma átérezni illõ.~Az évek megkímélték eddig,
26688   II,  1883    |                         neki?~Örökéletet? Megvan az már neki réges-régen.~Nyugodalmat?
26689   II,  1883    |               réges-régen.~Nyugodalmat? No iszen az kéne még. Csak hadd járjon-keljen
26690   II,  1883    |                      járjon-keljen õ folytonosan az önalkotta világokban, az
26691   II,  1883    |                         az önalkotta világokban, az õ fényes városaiban, idilli
26692   II,  1883    |                        vakmerõek, aminõkrõl csak az álmodhatik, aki bennünket
26693   II,  1883    |                     eljár a szájuk. Hiszen mi is az ellenzékkel érzünk testestül-lelkestül,
26694   II,  1883    |                         talán kötetekben egykor, az azt két sorban is oda fogja
26695   II,  1883    |                       mint egyik vezéregyénisége az akkori kormánypártnak«.~
26696   II,  1883    |                   minduntalan babéraihoz nyúlni, az bizonyos.~De hát az emberek
26697   II,  1883    |                      nyúlni, az bizonyos.~De hát az emberek gyengék, a legjobbak
26698   II,  1883    |                         én meghagyom, hagyja meg az idõ is olyannak, amilyen,
26699   II,  1883    |                        odaragadt a nevéhez, csak az egyik volt igaz, a »jó«:
26700   II,  1883    |                   különösen szülõvárosa, Szeged, az õ szûkebb hazája volt szeretetének
26701   II,  1883    |                    sokkal természetesebb is volt az ilyen lokálpatriotizmus.
26702   II,  1883    |                       boldogító önérzettel, hogy az emelkedés e munkájában neki
26703   II,  1883    |                    szegedi lokálpatriotizmus nem az, mely valamikor ellentétbe
26704   II,  1883    |                          amit mindnyájan érzünk, az iránt sohasem szabad ellenszenvvel
26705   II,  1883    |                     annyira egy mindenben mindig az országgal, hogy azt csak
26706   II,  1883    |                       azt csak õk képzelik, hogy az az õ »extra érzelmük«, mint
26707   II,  1883    |                        csak õk képzelik, hogy az az õ »extra érzelmük«, mint
26708   II,  1883    |                       akkor hiszi el a delet, ha az õ külön toronyórájuk mutatja
26709   II,  1883    |                 szabadságharcban már ott látjuk, az elítéltek lajstromában is
26710   II,  1883    |                      börtönt. Mert ez volt akkor az »egymásután«.~Mikor az alkotmányt
26711   II,  1883    |                     akkor az »egymásután«.~Mikor az alkotmányt visszaállították,
26712   II,  1883    |                     Annyira demokrata volt, hogy az egyszerû parasztok is csak »
26713   II,  1883    |                        neki: mert városai mindig az ellenzékhez tartoztak, s
26714   II,  1883    |                katasztrófában különösen kiválóak az érdemei, nemcsak megsiratni
26715   II,  1883    |                        amit megmenteni lehetett. Az élelmezés és a közigazgatás
26716   II,  1883    |                          a közigazgatás jóformán az õ kezeibe volt letéve a
26717   II,  1883    |                          ilyen módon is.~Eleinte az öregúr visszalépését annak
26718   II,  1883    |                      annak tulajdonították, hogy az ottani városi ellenzék (
26719   II,  1883    |                       még róla adomázni, s talán az utódok is kegyeletesen ejtik
26720   II,  1883    |                kálvinista és nagyon nagy hazafi.~Az egyiket jól tudhatták az
26721   II,  1883    |                         Az egyiket jól tudhatták az ispánjai, a másikat a püspökje
26722   II,  1883    |                       templomról vagy iskoláról, az mind »eset« volt az öreg
26723   II,  1883    |                   iskoláról, az mind »eset« volt az öreg grófnak, ki egész éjszakákon
26724   II,  1883    |                       politikai enunciáció alatt az októberi diploma után, midõn
26725   II,  1883    |                   kinevezésükrõl, ugyancsak azon az úton újságban nyilatkoztatják
26726   II,  1883    |               miniszterelnök került ki késõbb, s az egyedüli Degenfeld Imre
26727   II,  1883    |                           tréfálózott gyakorta - az ötödik leányomat, ha lenne)
26728   II,  1883    |                       sokszor gyûjtött maga köré az öregúr, lovagoltatta õket
26729   II,  1883    |                  apróságok felmásztak a vállára, az ölébe, s szeretettel, hízelkedéssel
26730   II,  1883    |                      Családja tagjai közt mindig az övé volt nemcsak az elsõ
26731   II,  1883    |                       mindig az övé volt nemcsak az elsõ szó, hanem az utolsó
26732   II,  1883    |                       nemcsak az elsõ szó, hanem az utolsó is. A »gyerekek«-
26733   II,  1883    |                      utolsó is. A »gyerekek«-hez az engedelmesség illik, s azok
26734   II,  1883    |                        nagy tiszteletben tartani az õ akaratát, soha ellent
26735   II,  1883    |                         e gyerekek közt ott volt az is, aki egy egész országot
26736   II,  1883    |                      humanitását élénken mutatja az az eset, mikor évekkel ezelõtt
26737   II,  1883    |                   humanitását élénken mutatja az az eset, mikor évekkel ezelõtt
26738   II,  1883    |                       magáról takaróit, kirohant az udvarra.~- Hamar, hozzátok
26739   II,  1883    |                        Te se, János - pirongatja az egyik léhûtõt - katonaember
26740   II,  1883    |                 nyalábolta át a beteget, bevitte az ágyába, és betakargatta
26741   II,  1883    |                      sorrend volt ez akkor!), de az ismeretes »fehér éjszaka«,
26742   II,  1883    |                  váratlan kegyelmet hozott neki.~Az új alkotmányos érában is
26743   II,  1883    |                        ahol arattak. Beelégedett az egyház ügyeinek vezetésével,
26744   II,  1883    |                       Ami még üres ideje maradt, az mind a családjának jutott
26745   II,  1883    |                         hagyta, mint kevés fõúré az országban; kivált kedvenc
26746   II,  1883    |                       attól a strapációtól, amit az öregúr végigcsinált egy-egy
26747   II,  1883    |                       valóban fáradhatatlan volt az ilyenekben. Még közvetlen
26748   II,  1883    |                        gazdatisztjeivel, s onnan az ágyból dirigálta összes
26749   II,  1883    |                          Bérlõi kifogyhatatlanok az õ dicséretében.~Volt úgy,
26750   II,  1883    |                          Mandel Pál képviselõnek az apja) azzal a különös ajánlattal
26751   II,  1883    |                   találkozik egyszer Debrecenben az eltántorodott vevõvel.~-
26752   II,  1883    |                        Elég nagy veszteség nekem az ezer forint.~- Mi? Ön eszerint
26753   II,  1883    |                           ha mások sokat nyernek az én káromon, de én magam
26754   II,  1883    |                     egész ilyenek voltak. És nem az történt - ami különben gyakori -,
26755   II,  1883    |                       jobbakká a halottakat. Bár az történnék - ami ritkább -
26756   II,  1883    |                         halottak tegyék jobbakká az élõket.~MIBŐL TEREMNEK A
26757   II,  1883    |                      magam nem tudom, hogy terem az meg. Amit én termesztek,
26758   II,  1883    |                          megmondani.~Pedig éppen az ilyen magokról akarok beszélni.
26759   II,  1883    |                   egyenesen is, ha általában nem az lenne a divat, hogy a publikum
26760   II,  1883    |                        találja meg a gondolatot. Az asszony és a gondolat a
26761   II,  1883    |                  melyekbõl a költészeti virágok, az irodalmi mûvek lesznek.
26762   II,  1883    |                    lesznek. A tárgyakról, melyek az írók lelkében és fantáziájában
26763   II,  1883    |                         bolondság ez, amilyennek az elsõ pillanatban látszik.~
26764   II,  1883    |                           Honnan támadnak? Hozza az író magával? Nem hozza biz
26765   II,  1883    |                       író magával? Nem hozza biz az, dehogy hozza. Hanem találja,
26766   II,  1883    |                       eszembe visszaküldeni. Hát az történt, egy napon megdöbbenve
26767   II,  1883    |                       kabátban mustramag volt, s az kicsírázott a nedvességben,
26768   II,  1883    |                        lehetett volna. Hiszen ha az isten csodát akar, még a
26769   II,  1883    |                       vesékbe - sõt még odább -, az emberek észjárásába is.
26770   II,  1883    |                imitt-amott!~De most csak azokhoz az emberekhez van közöm, akik
26771   II,  1883    |                háromfélék. Akik meg tudják látni az alkalmas anyagot az életbõl,
26772   II,  1883    |                        látni az alkalmas anyagot az életbõl, s azt még jobbá
26773   II,  1883    |                      írók. Azok, akik felismerik az alkalmas anyagot, de egy
26774   II,  1883    |                  nevezetes, hogy hidegen megy el az anyag között, melyet fölelevenítenie
26775   II,  1883    |                     egyetlen kevésbé alkalmatos, az ötvenedikhez nyúlnának.~
26776   II,  1883    |                         elõttem, a legjellemzõbb az írónál, milyen tárgyat dolgoz
26777   II,  1883    |                    ügyességet a komponálásban és az elõadásban sok ember megszerezhet,
26778   II,  1883    |                tárgyakkal tulajdonképpen úgy van az ember, mint az, aki a lovat
26779   II,  1883    |            tulajdonképpen úgy van az ember, mint az, aki a lovat kereste, és
26780   II,  1883    |                     Zimankós téli idõben siettem az Athenaeum felé, midõn a
26781   II,  1883    |                      csupasz alak bontakozik ki: az egyik lábára biceg egy kicsit,
26782   II,  1883    |                         válla magasabb valamivel az innensõnél, mintha erõnek
26783   II,  1883    |                 elõlgetni... Nini, nini... a biz az én Repka Mihály barátom,
26784   II,  1883    |                         nem diskurzusra való idõ az ilyen.~- Hó, hahó - kiált
26785   II,  1883    |                            Állj meg hát, barátja az erénynek.~- Parancsolj,
26786   II,  1883    |                         mert sietek.~- Nem addig az hékás. Gyere a kapu alá,
26787   II,  1883    |                     barátomnak elmond­tam tegnap az eszmémet... elmegyek, fölkeresem...
26788   II,  1883    |                          kiegyengette a havat is az Úri utca trotoárján.~Persze
26789   II,  1883    |                      vártam, de minek is? Hiszen az alkalmas tárgy már megvolt.
26790   II,  1883    |                      alkalmas tárgy már megvolt. Az elsõ és utolsó, melyet más
26791   II,  1883    |                        Hisz még tán mai napig is az elveszett eszméje után szaladgál,
26792   II,  1883    |                          Mert tulajdonképpen nem az én kedvencemrõl, hanem mindnyájunknak
26793   II,  1883    |                     Sokszor elbeszélgettem vele. Az embernek rendesen megvan
26794   II,  1883    |                         embernek rendesen megvan az a hiúsága, hogy szeret hozzádörgölõzni
26795   II,  1883    |                           Nem vált olyanná, mint az az írótársam, akit ha egy
26796   II,  1883    |                        Nem vált olyanná, mint az az írótársam, akit ha egy óráig
26797   II,  1883    |                        életbõl szedte össze bele az anyagot, azaz a saját életébõl.
26798   II,  1883    |                 odakerült volna, már megkóstolta az ingyen szentjánoskenyeret
26799   II,  1883    |                         a jeles költõ, akkor még az Edus inas, nagy elõszeretettel
26800   II,  1883    |                         fárad a kaszájával, hogy az embereket pusztítsa, addig
26801   II,  1883    |                        pennával, s csak úgy önti az eleven embereket.~Így nem
26802   II,  1883    |                        Tóth Ede, s most már csak az õ külön benyomásai vesztek
26803   II,  1883    |                          töredéket nem vették be az összes mûvei közé.~Amennyire
26804   II,  1883    |                       ennek a ragyogó szeme volt az elsõ láng, amely rügyet
26805   II,  1883    |                          amely rügyet fakasztott az Edus inas szívében. Az Erzsikét
26806   II,  1883    |                fakasztott az Edus inas szívében. Az Erzsikét feleségül kéri
26807   II,  1883    |                mennyországba azon keresztül visz az utam. - Így szólt az elsõ
26808   II,  1883    |                        visz az utam. - Így szólt az elsõ segéd, aki románokat
26809   II,  1883    |                       olvasott ember volt, amint az ebbõl a feleletbõl is kitetszik.~
26810   II,  1883    |                     három napig.~Hát mi történt? Az emberek eljöttek finom jamaicai
26811   II,  1883    |                     rumot venni, mire azt mondta az öregsegéd: »A mi rumunk
26812   II,  1883    |                       hanem annyi bizonyos, hogy az õ nyakába készült szakadni.~
26813   II,  1883    |                   kenyérbe?)«~S ilyenformán ment az egészen az »Amen«-ig.~Az
26814   II,  1883    |                      ilyenformán ment az egészen az »Amen«-ig.~Az Edus fiún
26815   II,  1883    |                         az egészen az »Amen«-ig.~Az Edus fiún kívül még egy
26816   II,  1883    |                    feleségével, rendesen megállt az ajtóban, s így szólt:~-
26817   II,  1883    |                     talpig becsületes ember volt az öreg, ami kis nagyzolás
26818   II,  1883    |                     árucikkeken, s innen átvitte az életbe is. A famíliája is
26819   II,  1883    |                      makacsul ragaszkodott, mint az elõkelõ vignette-ekhez a
26820   II,  1883    |                       megnagyított mindent.~S ez az erõszakolt nagyítás úgy
26821   II,  1883    |                      növekvõ felhõ, mely elfogja az igazi napfényt, s árnyékot
26822   II,  1883    |                         tehát! Már kefélik alája az államtitkári széket. Az
26823   II,  1883    |                          az államtitkári széket. Az állam­titkári szék pedig,
26824   II,  1883    |                  minisztereké, sõt ugyanaz, mert az ember elõbb lesz államtitkárrá,
26825   II,  1883    |                  minthogy ha a minyiszter elunja az ülést a verhenyeges bársony
26826   II,  1883    |                      verhenyeges bársony széken, az államtitkár ül a helyire,
26827   II,  1883    |                          eszes ember. Megérdemli az államtitkári széket is,
26828   II,  1883    |                        megelõzve kortársait, sõt az öregeket is, mindig örülünk
26829   II,  1883    |                   szegény Odescalchy Artúr azzal az eltökélt megadással ment
26830   II,  1883    |                          mi lett a következmény? Az, hogyha behozza Bukovinából
26831   II,  1883    |                  panaszkodott több helyütt, hogy az mégis skandalum, Tisza kormányozza
26832   II,  1883    |                     skandalum, Tisza kormányozza az egész Monarchiát... Csak
26833   II,  1883    |                      hiteti el a magyar emberrel az ilyen nagyításokat. S szinte
26834   II,  1883    |                         kedve lenne szegre tenni az ellenzéki sarukat. Úgyis
26835   II,  1883    |                         õ kénytelen engedni, még az olyan dolgokban is, amelyek »
26836   II,  1883    |                       nekünk nagyon sokat érnek.~Az embernek az ilyen uralkodás
26837   II,  1883    |                         sokat érnek.~Az embernek az ilyen uralkodás hallatára
26838   II,  1883    |                  fantáziájában uralkodik, de még az s igazibb uralkodás!~*~Egyébiránt
26839   II,  1883    |                          még nem lehet kimondani az utolsó szót. Mert semmi
26840   II,  1883    |                          elfelejteni, hogy ennek az egész ügynek van praktikus
26841   II,  1883    |                       amiért igen lanyhán veszik az ország sorsának intézõi
26842   II,  1883    |                       nem csinál belõle játékot. Az a közeg, amelyet meg sem
26843   II,  1883    |                      Hanem ne ítéljük el, uraim, az összes párbajokat, hiszen
26844   II,  1883    |                        Pedig nem volna bolondság az Istóczy--Wahrmann párbajt
26845   II,  1883    |                      álltak a törvényszék elõtt.~Az ügyész azt kérdi Wahrmanntól:~-
26846   II,  1883    |                        Füzesséry becsatolni kéri az iratokhoz a Pesti Hírlapban
26847   II,  1883    |                      cellába.~*~Végre kihirdetik az ítéletet.~- Nyolc napi elzárás!~-
26848   II,  1883    |                         közt.)~- Tekintetbe véve az enyhítõ körülményeket.~-
26849   II,  1883    |                        még lesz egy nehány nyoma az újdonságok közt, egész addig
26850   II,  1883    |                        példájára - megkegyelmez.~AZ UTOLSÓ ORSZÁGBÍRÓ~Igen az
26851   II,  1883    |                        AZ UTOLSÓ ORSZÁGBÍRÓ~Igen az utolsó országbíró volt.
26852   II,  1883    |                    zsineggel kötöttek ma csomót.~Az országbírói címet, melyhez
26853   II,  1883    |                        hogy viselje még homlokán az elavult közjog fényességeit,
26854   II,  1883    |                     fényességeit, s hogy átvegye az új idõk nagy feladatait
26855   II,  1883    |                        feladatait is azok mellé. Az õ vállán megfért a múlt
26856   II,  1883    |                       megfért a múlt és a jelen. Az õ kezében megsajnálta a
26857   II,  1883    |                     amazt, és megszerette emezt.~Az utolsó magyar nagyúr fekszik
26858   II,  1883    |                      gomb két elõkelõ gépezeten. Az utolsó országbíró meghalt.~
26859   II,  1883    |                          népes városrészben, ma, az ország legelsõ hivatalnokával,
26860   II,  1883    |                     önmagunktól: »Hát csak ennyi az a hatalom, ami a legnagyobbnak
26861   II,  1883    |                      mutathatják ezt, de a fátum az nem lehet ily közönséges,
26862   II,  1883    |                        igen ebben van jellemezve az a nimbusz, amellyel õ bírt
26863   II,  1883    |                          de hû fia is. Abban van az õ nimbusza, hogy még halálát
26864   II,  1883    |                           de nem Mailáth György, az ország bírája... s ezer
26865   II,  1883    |                       meg nem foghatja, föllázad az értelme a halálnak azon
26866   II,  1883    |                         soha, mintaképe lehetett az arisztokratának, ki így
26867   II,  1883    |                     tartott õ állására, jellemzi az az eset, hogy mikor Horváth
26868   II,  1883    |                          õ állására, jellemzi az az eset, hogy mikor Horváth
26869   II,  1883    |                         hozzá tisztelegni, pedig az új alkotmányforma azt kívánta
26870   II,  1883    |                    sokkal jobban népszerûsítenek az erények mellett, mint pusztán
26871   II,  1883    |                    erények mellett, mint pusztán az erények. Szomorú, de igaz!~
26872   II,  1883    |                      nagy úrt fog hagyni halála. Az Akadémia, Kisfaludy Társaság
26873   II,  1883    |                        vesztette benne. Nem volt az a közcél, ha jó és üdvös,
26874   II,  1883    |                      támogatott volna. Különösen az irodalom mecénását siratja
26875   II,  1883    |                   fontolgató, a tanácsban bölcs, az életben okos, családi körében
26876   II,  1883    |                       halála olvadjon el gyorsan az emlékezetben, nehogy felháborítsa
26877   II,  1883    |                emlékezetben, nehogy felháborítsa az embereket a gondviselés
26878   II,  1883    |                       most nagyon megszaporodott az én dolgom. Nosza, Scarron
26879   II,  1883    |                      urat, hogy mikor utazol le.~Az ám, programbeszédet! Csakhogy
26880   II,  1883    |                        ugyan nem szélsõbali, sõt az se lehetetlen, hogy nemzetiséginek
26881   II,  1883    |                         válasz­tottak meg, azért az érdememért, hogy még eddig
26882   II,  1883    |                    atyafiakat.~Másnap találkozom az utcán Tisza Kálmánnak, már
26883   II,  1883    |                     roppant mogorván rám kacsint az egyik szemével, amibõl egyszerre
26884   II,  1883    |                        egyszerre megtudtam, hogy az ellenzék tüntetett ki bizalmával.~
26885   II,  1883    |                bizalmával.~De nem tartott sokáig az illúzió, egyik halálos ellenségem
26886   II,  1883    |                         nem kell csinálni, hanem az is igaz, hogy napidíjakat
26887   II,  1883    |               képviselõnek.~Nekem jó lett volna, az országnak pedig nem került
26888   II,  1883    |                         cím mégiscsak megvan, ha az immunitás hiányzik is!~Megnyugodtam.
26889   II,  1883    |                    dolgokból tréfát csinálnak. S az olyan végtelenül szomorú!
26890   II,  1883    |                        itt? Ki hagyta itt nyitva az ajtókat?«~A kemény Nyári
26891   II,  1883    |                     ajtókat?«~A kemény Nyári Pál az ablakon bámul ki.~Deák Ferenc
26892   II,  1883    |                        Brankovics György (de nem az - »és lapszerkesztõ«, hanem
26893   II,  1883    |                          hatalmi szóval dönt, ha az argumentumokból kifogy.
26894   II,  1883    |                         nincs sehol. Se rendezõ. Az ördög látott ilyen elõadást!~
26895   II,  1883    |                      azzal fenyegetõzik, kihívja az egész kongresszust. Hets
26896   II,  1883    |                    deresre se húzathatja érte...~Az alapszabályok azt kívánják,
26897   II,  1883    |                    abszolút többséget egyik sem. Az új választásnál Bényei István
26898   II,  1883    |                   magában Feleki Miklós, eközben az órájára pillantván. - Válasszuk
26899   II,  1883    |                        többieket! Akármit rendel az alapszabály... nekem ez
26900   II,  1883    |                    Eközben Feleki bátyánk megint az órájára nézett:~»Nini, nini...
26901   II,  1883    |                           nini... hiszen kifutja az idõbõl. A körben még most
26902   II,  1883    |                       gyerekek, tartsuk magunkat az alapszabályokhoz. Mert szent
26903   II,  1883    |                          törvény! Ejtsük meg ezt az utolsó választást titkos
26904   II,  1883    |                        titkos szavazatokkal!«~Ez az utolsó választás pedig a
26905   II,  1883    |                        elvetette a két férfiúban az egymás iránti irigykedés
26906   II,  1883    |                         a mandátumát visszaadó s az újra magánéletbe vonuló~
26907   II,  1883    |                   NYÁJASKODÁSOK A T. AKADÉMIÁVAL~Az Akadémia tegnapi választógyûlésének
26908   II,  1883    |                          Hû volt magához most is az Akadémia.~Bebizonyította
26909   II,  1883    |                         bizonyára legbosszantóbb az Akadémiánál. Mert lehet
26910   II,  1883    |                     családi származás indokából, az már szuperlatívusza a komikumnak.~
26911   II,  1883    |             szuperlatívusza a komikumnak.~Vannak az Akadémiának tagjai, akiknek
26912   II,  1883    |                          hogy nini, hiszen errõl az X-rõl már húsz év óta nem
26913   II,  1883    |                       közül kellene jelölni ebbe az osztályba, amelybõl Szarvas
26914   II,  1883    |                       írni tudnak, mert ezek nem az embereknek írnak, hanem
26915   II,  1883    |                          embereknek írnak, hanem az egereknek. A szegény egerek
26916   II,  1883    |                       itt hát más mód, csak vagy az egereket megtanítani olvasni,
26917   II,  1883    |                         más emberekbõl szervezni az Akadémiát. Nem tudom biz
26918   II,  1883    |                         a király kegye teszi meg az embereket tudorokká, nem
26919   II,  1883    |                         urat kinevezett tudornak az egyetem elõterjesztésére,
26920   II,  1883    |                      lehetetlenségekben dolgozik az Akadémia, ne vegye hát rossznéven,
26921   II,  1883    |                   visszautasították. Megkérdezte az akadémikusokat is. Azok
26922   II,  1883    |                         valahonnan. Ahá, megvan. Az egy ügyvéd volt, de még
26923   II,  1883    |                       semmit, semmit... csak azt az egyet, hogy akadémiai tag.~
26924   II,  1883    |                         ezeknek csináltam én meg az Akadémiát? Hát ezért áldoztam
26925   II,  1883    |                      hozott a magyar névre, mint az egész Akadémia, amióta megállapítottam,
26926   II,  1883    |                 Széchenyi István tévedései«. Ezt az összeget legalább nem reszkírozom.
26927   II,  1883    |                      fogja közülök megírni, hogy az én tévedésem õk.~*~Különben
26928   II,  1883    |                      nagyobb tudós azoknál, akik az Akadémiában könyökölnek?~
26929   II,  1883    |                         tevékeny életet áldozott az ismeretek, a mû­veltség
26930   II,  1883    |                      lapjával jobban hatva, mint az Akadémia összes telenyomtatott
26931   II,  1883    |                  papirosaival. De hiába neki még az az elõny is, hogy Nagy Famíliából
26932   II,  1883    |               papirosaival. De hiába neki még az az elõny is, hogy Nagy Famíliából
26933   II,  1883    |                          tudna kormányozni, amit az utcán fogdos össze a legelsõ
26934   II,  1883    |                 mindnyájan elhinnõk. Ilyen lenne az. Jobb semmi esetre sem.
26935   II,  1883    |                      Jobb semmi esetre sem. Mert az igazi tudósok kopott kabátot
26936   II,  1883    |                        viselnek és ritkán járnak az utcán.~S még kevésbé az
26937   II,  1883    |                          az utcán.~S még kevésbé az elõszobákban szavazatokért
26938   II,  1883    |                          vicispánságból marad ki az ember, rendesen gáncsolja
26939   II,  1883    |                        ember, rendesen gáncsolja az utódját, de ha az útkaparóságtól
26940   II,  1883    |                      gáncsolja az utódját, de ha az útkaparóságtól szabadul
26941   II,  1883    |                          én nem voltam vicispán, az én kedves vice szülõföldemen
26942   II,  1883    |                        ott mint vidéki újságíró.~Az pedig igaz, hogy nem nagy
26943   II,  1883    |                    valami lelkesítõ, s kivált ha az az ötven ember mind meg
26944   II,  1883    |                        lelkesítõ, s kivált ha az az ötven ember mind meg van
26945   II,  1883    |                         szegedi újságírásnak. Ha az embernek nem akaródzik írni,
26946   II,  1883    |                      bemehet a Ströbl kávéházba, az összes elõfizetõk ott ülnek
26947   II,  1883    |                   világra, utánam járt egy évvel az iskolába Batyiban, ugyanazon
26948   II,  1883    |                       ült, most pedig ugyanannál az asztalnál írta elõttem fekvõ
26949   II,  1883    |                      eleven poéta iránt szoktam.~Az õ kötete, az elsõ verskötet,
26950   II,  1883    |                      iránt szoktam.~Az õ kötete, az elsõ verskötet, melyet díjtalanul
26951   II,  1883    |                         a szabadkai erdõ, hallik az osgyáni harang, kár hogy
26952   II,  1883    |                     szedte benyomásait, Adorján, az elfelejtett nagytehetségû
26953   II,  1883    |                       hol megdagad, hol megapad. Az elsõ kötetét tetszéssel
26954   II,  1883    |                          mely joggal megköveteli az elismerést.~Ez a harmadik
26955   II,  1883    |                          Fekete Borbála«. Azután az »Apró történetek« jönnek,
26956   II,  1883    |                     nyílik~Zeng ma is a madár...~Az a fehér kendő, zöldellő
26957   II,  1883    |                  irodalmunkban.~De van egyéb is. Az foglaltatik benne még, amiben
26958   II,  1883    |                          Pósa e nemben produkál, az annyira a gyermekvilág kedélyéhez
26959   II,  1883    |                       frt). Ezekben már kevesebb az értékes. De néhol megpendül
26960   II,  1883    |                        De néhol megpendül itt is az igazi költõi érzés és melegség,
26961   II,  1883    |                    haladás nemcsak a második, de az elsõ kötete után is. Megérdemli,
26962   II,  1883    |                           kijelölvén számára azt az igen tisztes helyet, amit
26963   II,  1883    |                          szól, sohasem tartozott az úgynevezett Titán hadhoz,
26964   II,  1883    |                      másik végletbe ment bele.~Õ az elsõ fiatal poéta mindazok
26965   II,  1883    |                     poéta mindazok közül, akiket az emberiség ösmert, aki hallatlan
26966   II,  1883    |                       óta, mint egy tûnõ árnyék. Az a baja volt, amely a leggyógyíthatatlanabb
26967   II,  1883    |                          el. Mert ebben történik az a gyors elkoptatása a tehetségeknek,
26968   II,  1883    |                      hírnévre szert nem tett, de az a tagja volt a politikai
26969   II,  1883    |                          levél tartalma rendesen az volt extractumban: Javulok,
26970   II,  1883    |                   levelében: de a szegény Péchy) az oda van, az nem éri meg
26971   II,  1883    |                       szegény Péchy) az oda van, az nem éri meg az õszt.~Bizony
26972   II,  1883    |                          oda van, az nem éri meg az õszt.~Bizony nem érte azt
26973   II,  1883    |                       már nem hosszabbította meg az életüket, legfeljebb megrövidítette
26974   II,  1883    |                  legfeljebb megrövidítette nekik az utolsó telet...~A két jó
26975   II,  1883    |                       tervet a jövõre. Mert szép az, hogy a halál olyan lepelben
26976   II,  1883    |                          senki sem lát meg, csak az, akinek megjelennek, azazhogy
26977   II,  1883    |                         mindenki jól látja, csak az nem, akihez legjobban közeledik.~
26978   II,  1883    |                     tündöklõ szerepekrõl beszélt az egyik, amiket el fog játszani,
26979   II,  1883    |                        is, ott is segíteni lehet az otthoni bajokon.~Halmi nemsokára
26980   II,  1883    |                      Halmi Arcóba ment át.~Amazt az egész ország siratta meg,
26981   II,  1883    |                         ha három szóban írják ki az országukat.~Különben meg
26982   II,  1883    |                          tartomány. Olyan kedves az, mintha mindenkinek a szülõföldje
26983   II,  1883    |                      megye Fejér megye. Fehér is az, a sok akácfa-virágtól.
26984   II,  1883    |                         terhes a levegõ, s ebben az illatban van valami ingerlõ,
26985   II,  1883    |                        láttam még úgy kifejlõdve az akáckultúrát. Minden dûlõt,
26986   II,  1883    |                      Akácvirágokkal van behintve az ugar, ezekkel játszik a
26987   II,  1883    |                    játszik a szél, ezek lepik be az országutat, s ezek ringatóznak
26988   II,  1883    |                ringatóznak a tavak hullámain.~És az emberek nem unják el. Hiszen
26989   II,  1883    |                         együtt nõnek fel ezekkel az akácokkal!~...................~
26990   II,  1883    |                                   Fejér megyének az akácok után a legnagyobb
26991   II,  1883    |                           A Velencei-tó után meg az...~I. Egymillió palack~Hogy
26992   II,  1883    |                         Egymillió palack~Hogy mi az az egymillió palack?~Majd
26993   II,  1883    |                      Egymillió palack~Hogy mi az az egymillió palack?~Majd elmondom
26994   II,  1883    |                     éppen olyan kiegészítõ része az emberi életnek, mint a mindennapi
26995   II,  1883    |                  tökéletes igazság a borban.~Hát az Ágnes forrás is Fejér megye
26996   II,  1883    |                    savanyúsága miatt, úgy otthon az eresz alatt, erõs kánikulai
26997   II,  1883    |                         színbor lenne. Bolondság az ilyen még álmadozásnak is!~
26998   II,  1883    |                          adott a forrására, mint az idegenek, de mint a jó poéta
26999   II,  1883    |                    nyitom meg, mert ki veszõdnék az ilyesmivel, de ha megnyitnám,
27000   II,  1883    |                           hogy hol növekedik meg az ára útközben annyira, míg