bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

27001   II,  1883    |                         a Holzwarthig jut?~Hanem az idén már rohamos lendületet
27002   II,  1883    |                         S ti jámbor kvaterkázók, az ország valamennyi hoteljében
27003   II,  1883    |                        veszedelembe.~Morál ebbõl az, hogy nem jó a savanyúvízzel
27004   II,  1883    |                         ezt a fejezetet megértse az olvasó, s ami fõ, elhiggye,
27005   II,  1883    |                         mindnyájan, akiket várt, az egyik fogatot, a szebbiket,
27006   II,  1883    |                      megérkezik Bartók és Hoitsy az estefelé jövõ gyorsvonattal,
27007   II,  1883    |                    elõkészületeket tettek kivált az iparosok, viszonzásul a
27008   II,  1883    |                  polgármester, ki értesítve volt az ünnepélyességekrõl elõre,
27009   II,  1883    |                      perccel késõbb juthatván ki az indóházi udvarra, beszállnak
27010   II,  1883    |                        van, nagyon fogott rajtuk az emberi gyengeségek legfõbbike:
27011   II,  1883    |                          már harmadszor kerülnek az újságokba nagyon rövid idõ
27012   II,  1883    |                          Eszter jegyesek, azután az a hír járta be a sajtót,
27013   II,  1883    |                        nem mutogatják õket, mint az állatkertben, s nem incselkednek
27014   II,  1883    |                          mintha odahaza volnának az erdõben.~Igen lusták. Kivált
27015   II,  1883    |                       lábán. Nagy kényelem lehet az, mert ábrázata visszatükrözi
27016   II,  1883    |                        szakmunkán törné a fejét.~Az Eszter sokkal fürgébb, elevenebb
27017   II,  1883    |                      összedisputált házasság biz az, hanem azért mégse felhõs.
27018   II,  1883    |                kénytelenek. S ennyivel okosabbak az embereknél.~Mondom, Eszter
27019   II,  1883    |                        él-hal a nyalánkságokért. Az urasági cselédek már jól
27020   II,  1883    |                        virágokat tördelnek neki. Az fürgén kapja ki kezeikbõl
27021   II,  1883    |                    gyönyörrel gyömöszöli magába.~Az akácvirágok édesek, mint
27022   II,  1883    |                     pedig szereti a medve.~Hanem az öreg Samu, aki forgott már
27023   II,  1883    |                       aki forgott már a világban az igazi méhkasok között, jól
27024   II,  1883    |                          között, jól tudja, hogy az csak talmi édesség. Megvetõleg
27025   II,  1883    |                      nincsen semmi a haragból és az ingerültségbõl: egyszerûen
27026   II,  1883    |                egyszerûen diskurálnak egymással.~Az öreg a régi élményeit beszéli
27027   II,  1883    |                       minden medvével... ösmerek az emberek közül is sok nagyot,
27028   II,  1883    |                          aki valaha látta volna.~Az Eszter is morog ilyenkor,
27029   II,  1883    |                         szúnyogok és bogarak. És az arisztokratikus vizek szinte
27030   II,  1883    |                       szentiváni parkban, mintha az egész állatország itt tartaná
27031   II,  1883    |                       hang zavarja meg némelykor az elringató zsongás-bongást:
27032   II,  1883    |                       mindég kellemetlenül szól. Az akácok mámorító illatot
27033   II,  1883    |                     szinte fumigatíve néznek alá az apró, fiatal fákra. Pedig
27034   II,  1883    |                         a hely is kitelik. Mikor az ember felmegy a magas, négy
27035   II,  1883    |                         a bánat emiatt: hiszen õ az egyedüli ember, aki kevesli,
27036   II,  1883    |                   egyedüli ember, aki kevesli, s az idén is tizenkétezer forinttal
27037   II,  1883    |              tizenkétezer forinttal adott többet az érariumnak, mint amennyit
27038   II,  1883    |                        érariumnak, mint amennyit az követelt.~Hogy a szentiváni
27039   II,  1883    |                       nagy, annak különben nem õ az oka: a Zichy Domokos püspök
27040   II,  1883    |                     attól örökölte Zichy Jenõ, s az õ kezében lett aztán mintauradalommá
27041   II,  1883    |                          zordon benyomás, melyet az öldöklõ fegyverek és a megölt
27042   II,  1883    |                         teliden tele azzal, amit az ipar és mûvészet mint remeket
27043   II,  1883    |                       remeket bír elõállítani. S az ember szinte várja e sok
27044   II,  1883    |                       itt minden, de minden honi az utolsó szögig. Zichynek
27045   II,  1883    |                       utolsó szögig. Zichynek ez az elve, s ebben olyan puritán,
27046   II,  1883    |                        Mészöly Gézának egy nagy, az egész falat elborító mûve,
27047   II,  1883    |                         vadásztársasággal rajta, az elõtérben egy szamár által
27048   II,  1883    |                         által vont talyicskával. Az alakok mint portrék nem
27049   II,  1883    |                      apró festmény van, melyeket az egy évi ott tartózkodása
27050   II,  1883    |                       hova legyünk, melyeket itt az ízlés és fényûzés összehozott?
27051   II,  1883    |                          Minden egy kis mûremek, az asztalok, a kályhák, székek,
27052   II,  1883    |                           székek, szekrények, le az utolsó hamutartóig.~»Íme
27053   II,  1883    |                    galamblövõ). A gyönyörû album az asztalon a fehérvári kiállítási
27054   II,  1883    |                         nagy mûvésznõnk hímezte, az arany szelencét, mely ott
27055   II,  1883    |                        szelencét, mely ott hever az asztalon, I. Napóleon adta
27056   II,  1883    |                          de még fényes név is... Az ember szinte belekábul...
27057   II,  1883    |                          nap foltjait nézegesse. Az ember úgy van teremtve,
27058   II,  1883    |                         szétugratva nagy darabon az összes vízi állatokat. Félve
27059   II,  1883    |                         eltanulta a Házban, hogy az ember még mulatságból se
27060   II,  1883    |                      vendég jõ. Mert Szentivánon az a rend, hogy mihelyt begördül
27061   II,  1883    |                        módon szó nélkül fogatnak az igás szekerekbe, melyek
27062   II,  1883    |                         arisztokratának, amilyen az száz év elõtt volt, s amilyen
27063   II,  1883    |                         év elõtt volt, s amilyen az száz év múlva lesz!~Soha
27064   II,  1883    |                     vagyunk és nem Lajtántúl! Ki az ördög hozhatta ide be ezt
27065   II,  1883    |                           annak mindig a fõispán az oka - rendet tudó ellenzéki
27066   II,  1883    |                  különben. Ha a legényt beveszik az asszentációnál, azzal ugrik
27067   II,  1883    |                        rákezdhetik a siránkozást az ott künn ráváró anyám és
27068   II,  1883    |                       Rózsámé!~Amibõl egyébiránt az a tanúság, hogy a Fejér
27069   II,  1883    |                          kellene hozzáírni, hogy az asszonyok kacérabbak lehetnének
27070   II,  1883    |                        ritkák lenni egy idõ óta.~Az asszonyokról jut eszembe
27071   II,  1883    |                         asszonyokról jut eszembe az a nagy kíváncsiság, melybe
27072   II,  1883    |                         színnel egyenesen:~- Hát az az utolsó szoba? Mi van
27073   II,  1883    |                      színnel egyenesen:~- Hát az az utolsó szoba? Mi van abban
27074   II,  1883    |                       utolsó szoba? Mi van abban az utolsó szobában?~- Az mindig
27075   II,  1883    |                      abban az utolsó szobában?~- Az mindig zárva szokott lenni -
27076   II,  1883    |                          A gróf elmosolyodott.~- Az a szoba, a könyvtár.~Hüm!
27077   II,  1883    |                   figyelmesebben megnéztük volna az utolsó szoba kincseit.~Útközben
27078   II,  1883    |                    szélsõ házainál megeresztette az ostort a lobogó inges kocsis,
27079   II,  1883    |                         ott sem ült a kocsin, de az mindegy volt nekik. Õk az
27080   II,  1883    |                        az mindegy volt nekik. Õk az ekvipázst ismerik a múlt
27081   II,  1883    |                         rángással húzta be fejét az idétlen, vékony éljenekre
27082   II,  1883    |                          Erre aztán megsegítette az isten Szegedet, lett olyan
27083   II,  1883    |                          hogy kiállja a versenyt az ország akármelyik bibliotékájával.~
27084   II,  1883    |                   Trefort kelletlenül megvakarta az orrát.~- Nem ér az semmit.
27085   II,  1883    |                    megvakarta az orrát.~- Nem ér az semmit. A könyvtár csak
27086   II,  1883    |                       Szegeden semmi érdeklõdést az irodalom és tudományok iránt.
27087   II,  1883    |                  tudományos körökre, Pesten, hol az Akadémia és a Kisfaludy
27088   II,  1883    |                mellõzéssel találkozzanak.~Hiszen az ilyen vidéki körök adhatnak
27089   II,  1883    |                        egykor nagyobb lendületet az irodalomnak és tudo­mánynak:
27090   II,  1883    |                         látott, de a végeredmény az, hogy a nagyobb vizekbe
27091   II,  1883    |                  folyásukat.~Miért nem teszi ezt az Akadémia és a Kisfaludy
27092   II,  1883    |                      testõri szolgálatokat, amit az irodalom és tudománynak
27093   II,  1883    |                        kör nélkül nem lett volna az se olyan fényes, se hatásában
27094   II,  1883    |                     hatásában olyan eredményezõ.~Az egyik szegedi lap méltán
27095   II,  1883    |                          tudósok közönnyel nézik az õ szervezkedésüket, mely
27096   II,  1883    |                         A közöny ne bántsa õket. Az csak a gyengéket zsibbasztja.
27097   II,  1883    |                      nagy missziójában - melyben az egész nemzet hisz ma - szép
27098   II,  1883    |                       meghagyván a régi stílt és az arányokat is - még a födél
27099   II,  1883    |                         hogy meg mutogatta nekem az új épületeket és a szépítéseket.
27100   II,  1883    |                     kétkedõk és csúfolódók, hogy az asztalhoz vágta ingerülten
27101   II,  1883    |                         gomba kalapját:~- Látják az urak ezt az ócska kalapot?
27102   II,  1883    |                   kalapját:~- Látják az urak ezt az ócska kalapot? No, hát azt
27103   II,  1883    |                   kalapot? No, hát azt mondom én az uraknak, hogy az én fejemen
27104   II,  1883    |                       mondom én az uraknak, hogy az én fejemen nem lesz új kalap
27105   II,  1883    |                         lesz új kalap addig, míg az a híd fel nem épül.~Ki hitte
27106   II,  1883    |                    pompásan veszi ki magát innen az az új híd!«~Azután édesdeden
27107   II,  1883    |                          veszi ki magát innen az az új híd!«~Azután édesdeden
27108   II,  1883    |                         most mi lesz?~- Mi lesz? Az lesz belõle, nem adok neki
27109   II,  1883    |                      ezredet is kértünk egyszer. Az is a reáliskolában lesz
27110   II,  1883    |                           Nem volt egyebünk csak az a reáliskola. De az aztán
27111   II,  1883    |                         csak az a reáliskola. De az aztán olyan volt, mint a
27112   II,  1883    |                        hol lábtakaró. Azt hittük az egész világ már csak potomság,
27113   II,  1883    |                         világ már csak potomság, az mind belefér a reáliskolába.~
27114   II,  1883    |                        madarat megmagyarázni.~Ez az új szegedi címer.~Címernek
27115   II,  1883    |                   szerettük a madarakat semmikor az õs Turul óta.~Még akkor
27116   II,  1883    |                         középületekre.~Különösen az új hídon veszi ki magát
27117   II,  1883    |                       veszi ki magát gyönyörûen. Az új híd, a színház és a Stefánia-park
27118   II,  1883    |                          újítást azóta feltalált az architektúra, azt mind megcsinálta
27119   II,  1883    |                     megcsinálta Fellner itt. Ott az izmos vasfüggöny, mely a
27120   II,  1883    |                          függönyt leereszti. Míg az le nem esik, addig õ be
27121   II,  1883    |                         ízletesebb, mint Pesten. Az is nagy elõnye a színháznak,
27122   II,  1883    |                          feljárót a páholyokhoz. Az elsõ emeleten pompás terasz
27123   II,  1883    |                     festményei is nagyban emelik az illúziót. A jegyek ára oly
27124   II,  1883    |                        TISZA KÁLMÁN A KÁVÉHÁZBAN~Az államhatalom sohasem volt
27125   II,  1883    |                          keveredik a kávéházban.~Az õ szalmaözvegysége teszi-e
27126   II,  1883    |                      vagy a mi szalmaállapotunk?~Az államgépezetet az »Angol
27127   II,  1883    |              szalmaállapotunk?~Az államgépezetet az »Angol királynõ« fûti: ott
27128   II,  1883    |                 bejáratnál jobbra van fölállítva az üvegfolyosón. Mellette ül
27129   II,  1883    |                   emberei közt, pedig ennek csak az a titka, hogy keveset beszél -
27130   II,  1883    |                     vannak bajba velünk.~Megjött az öreg Türr Pista is nagy
27131   II,  1883    |                     vizek istene, Horváth Gyula.~Az asztal legvégén ül maga
27132   II,  1883    |                         kék pápaszemein át nézve az égbe, hogy hadd legyen az
27133   II,  1883    |                        az égbe, hogy hadd legyen az még sötétebb.~A kanalak
27134   II,  1883    |                         csettentgetve szürcsölik az italokat, nagy füstfelhõket
27135   II,  1883    |                          láthatja, amint mûködik az államhatalom. Mert öröm
27136   II,  1883    |                          államhatalom. Mert öröm az éppúgy, mint mikor a Zirzon
27137   II,  1883    |                        pohár nem szól magától.~- Az istenuccse. Olyan szórakozott
27138   II,  1883    |                     külzavarok. Mi lesz ebbõl?~- Az, hogy az új úszónadrágom,
27139   II,  1883    |                        Mi lesz ebbõl?~- Az, hogy az új úszónadrágom, amit Ostendébe
27140   II,  1883    |                           sõt még alulról is.~(- Az ám csak egy kis földrengés
27141   II,  1883    |                       egy kis földrengés kellene az idén is: Te, Frici, talán
27142   II,  1883    |                            Hej, csak nem jó volt az a nagy bátorság ebben a
27143   II,  1883    |                          micsoda vad gondolat is az, hogy valaki fináncokkal
27144   II,  1883    |                  nyárinak. Megérdemelné...~- Meg az, hogy oda küldjem most horvát
27145   II,  1883    |                          sarkantyúzva felkeresni az új Magyarországot.~Nem tudom,
27146   II,  1883    |                          de annyi bizonyos, hogy az ember elõtt valóban táncolnak
27147   II,  1883    |                     másik Magyarországnak.~Annak az írói írják ezt a »Szemlét«.
27148   II,  1883    |                          ismeretlen nevek. Góbi, az valami nagy novellaíró ottan,
27149   II,  1883    |                        nemzeti életünket. Amibõl az tûnik ki, hogy õk sokkal
27150   II,  1883    |                         ez nemigen lesz alkalmas az önérzetünket emelni.~Irányadó
27151   II,  1883    |                    büszkeségét Kossuth Lajost, s az Akadémia pénzével becsmérlik
27152   II,  1883    |                  Akadémia pénzével becsmérlik le az Akadémia és az irodalom
27153   II,  1883    |                     becsmérlik le az Akadémia és az irodalom díszét, Jókai Mórt.
27154   II,  1883    |                         senkit meg nem ócsárolt.~Az emberek szerették, de nem
27155   II,  1883    |                          arra, hogy amit õ mond, az megállja helyét a tárgyilagosság
27156   II,  1883    |                          valami bika elszabadul.~Az emberek rémülve nyúlnak
27157   II,  1883    |                       Minek gazdálkodnék? Hiszen az õ agyonütött emberei mind
27158   II,  1883    |                          folyik a maga medrében. Az Akadémia tovább szunyókál.~
27159   II,  1883    |                         Tihanyi egészen elnyerte az egyik útitársának, Szopkó
27160   II,  1883    |                   Jánosnak (gondolom így hívják) az úti pénzét. Egy garas nélkül
27161   II,  1883    |                        itt Bécsben? - sopánkodék az egyik útitárs. - Van valamije?~-
27162   II,  1883    |                   Tihanyi nagy pátosszal -, csak az üres zsebe és az én barátságom.~
27163   II,  1883    |                            csak az üres zsebe és az én barátságom.~Mindég eszembe
27164   II,  1883    |                        eszembe van Tihanyinak ez az eredeti fölfogása, mióta
27165   II,  1883    |                        alássan. Már magában véve az a hosszadalmas huzavona,
27166   II,  1883    |                         a hosszadalmas huzavona, az a sok tanácskozás olyan,
27167   II,  1883    |                     bosszanthatja a nemzetet.~Mi az ördögön tanácskozhatnak
27168   II,  1883    |                       rögtön, és ki parancsoljon az ezredek fölött. Ez olyan
27169   II,  1883    |                        Mert minden megvan hozzá. Az ezredek is, a generális
27170   II,  1883    |                        Csakhogy nem is alkotmány az ilyen. Ha nem tudtuk eddig,
27171   II,  1883    |                          kombinációkra vezetnek.~Az nem természetes, hogy Pejacsevich
27172   II,  1883    |                        hûséget tanúsított mindig az urlakodóház iránt, hogy
27173   II,  1883    |                       szekere rúdja mindig kiáll az udvarból.~Hogy ezt Pejacsevich
27174   II,  1883    |                         kormány is gáncsokat vet az ügyek sima menetére, de
27175   II,  1883    |                       menetére, de ezenfelül még az udvarnál is ott van az a
27176   II,  1883    |                       még az udvarnál is ott van az a bizonyos »fekete kéz«,
27177   II,  1883    |                 tartózkodik, a »Deák asztal«-hoz az »Angol királynõ«-be, hol
27178   II,  1883    |                     Bécsben is. A bán megtagadta az engedelmességet ott, s ennek
27179   II,  1883    |                   azonfelül sürgöny sürgönyt ért az ország minden részeiben
27180   II,  1883    |                  eltakart.~Tisza keveset beszélt az ebéd alatt; egy-egy észrevételt
27181   II,  1883    |                      olvasnivalóm van - szólt -, az visz oly gyorsan haza.~De
27182   II,  1883    |                     azután találgatták, mi lehet az a »kis olvasnivaló«. Bizonyosan
27183   II,  1883    |                      mert szólni, csak megállott az ajtónál.~Tisza véletlenül
27184   II,  1883    |                      Pompás korfestés van benne. Az ember le nem tudja tenni,
27185   II,  1883    |                         tenni, ha belefogott. Ma az ebédemet is megrövidítettem
27186   II,  1883    |                       iránt.~A VIDÉKI ÚJSÁGOKNAK~Az ember igazán hiába csinál
27187   II,  1883    |                   griffjeit.~Hát énnekem van meg az a szokásom, hogy mint mikor
27188   II,  1883    |                  csizmadia kaszálni megy, leveti az ezüstgombos mándlit, s még
27189   II,  1883    |                         is másképp választja el: az újságunkba mindig álnévvel
27190   II,  1883    |                       valami hivalkodásból, mert az a Scarron úr valamikor igen
27191   II,  1883    |                          Nem tudja ön, kérem, ki az a Scarron a Pesti Hírlapnál?~-
27192   II,  1883    |                     Pesti Hírlapnál?~- Én vagyok az - szóltam kényelmetlenül.~-
27193   II,  1883    |                    többnyire elolvasom. - De hát az a Pluvius vajon ki lehet?~-
27194   II,  1883    |                        Pluvius vajon ki lehet?~- Az egy vidéki ember, nem is
27195   II,  1883    |                          ember? - rikkantott fel az ismerõsöm. - Tudja-e, uram,
27196   II,  1883    |                 ismerõsöm. - Tudja-e, uram, hogy az nagyszerûen ír? Az aztán
27197   II,  1883    |                          hogy az nagyszerûen ír? Az aztán valami, uram!~Ebbõl
27198   II,  1883    |                        valami, uram!~Ebbõl pedig az a tanuság, hogy az ember
27199   II,  1883    |                         pedig az a tanuság, hogy az ember sohase tagadja meg
27200   II,  1883    |                          lapokból elém kerülnek, az a processzus egy esztendeig
27201   II,  1883    |                        nyomtatja. Pedig éppen ez az egy lenyomtatás volna az,
27202   II,  1883    |                         az egy lenyomtatás volna az, amelyekért honoráriumot
27203   II,  1883    |                   lapokról szólok, akiket illet) az mindegy. Õk felrakják a
27204   II,  1883    |                       fõztél, edd meg«.~De mikor az történik velem, ami ma,
27205   II,  1883    |                         ami ma, hogy a Sz. Napló az aláírt M. K. (gondolom Martonfalvy
27206   II,  1883    |                     roppant csillapítólag hatott az õ erélyes egyénisége, no
27207   II,  1883    |                   statárium, no meg a szuronyok.~Az egész mozgalomból, úgy tetszik,
27208   II,  1883    |                           a zikcene-zakcene.~Sõt az is talán csak azért marad
27209   II,  1883    |                     zsidóság a magyarságot, hogy az antiszemitizmus az egyedüli
27210   II,  1883    |                          hogy az antiszemitizmus az egyedüli jogosult szempont,
27211   II,  1883    |                      kedves uramöcsém, merre van az ön földbirtoka? - kérdé
27212   II,  1883    |                     Jogom van hozzá! Megfizettem az adómat, punktum!~- És mennyi
27213   II,  1883    |                huszonnégy forintot fizettem erre az esztendõre.~- Hát tudja
27214   II,  1883    |                     tanácsolom, hallgasson ebben az esztendõben.~A 25 frtot
27215   II,  1883    |                         Istenem, milyen változók az idõk! Valaha azért fizették
27216   II,  1883    |                 Mégiscsak furcsán fordult meg ez az ország. Dicsértessék a mi
27217   II,  1883    |                        papa lesz a gardedame-om, az pedig annyi, mint semmi.
27218   II,  1883    |                      Ezer csók! Juci«.~Egyszóval az »Õfelsége a király...« most
27219   II,  1883    |                         nagy magyar város készül az õ diadal ünnepére.~Tisza
27220   II,  1883    |                       mondhatta el) »Minden kész az utolsó gombig«.~Nemcsak
27221   II,  1883    |                      copfos emberek helyett, kik az orruknál tovább sohasem
27222   II,  1883    |                   megnagyobbodásának történetét, az ha bölcs latolgató történetíró
27223   II,  1883    |                         hidat, a drága kõpartot, az európai arcú színházat fogja
27224   II,  1883    |                         fogja említeni, melyeket az õ hatalmas keze származásánál
27225   II,  1883    |              összerakhatott.~Nagy dolog Szegeden az is, ami látszik s bámulatra
27226   II,  1883    |                       fogja ragadni a királyt és az ott összegyûlt közönséget,
27227   II,  1883    |                          szellemi rekonstrukció, az az egészséges, magyaros,
27228   II,  1883    |                       szellemi rekonstrukció, az az egészséges, magyaros, mívelt
27229   II,  1883    |                      legnagyobb dicsõsége.~»Kész az utolsó gombig!« S ez az
27230   II,  1883    |                          az utolsó gombig!« S ez az utolsó fényes aranygomb
27231   II,  1883    |                        látogatása, mely betetõzi az egész mûvet, s mely ilyen
27232   II,  1883    |                        áldomását üli annak, hogy az ország közepében egy hatalmas
27233   II,  1883    |                       kegyelmetek jó szívvel azt az öreg harangot a rókusi toronyban,
27234   II,  1883    |                           sine qua non«-ja, hogy az ember elmondja otthon, mit
27235   II,  1883    |                   hangulat, melyik szó hol szúr, az ilyen helyütt mindig tûnõdnie
27236   II,  1883    |                        kíváncsi kerületek«.~Akit az istenek gyûlölnek, ilyen
27237   II,  1883    |                          atillát akár ott tartsa az ember, hogy amikor lekerül,
27238   II,  1883    |                  beleöltözhessék, elmagyarázandó az európai potentátok praktikáit.~
27239   II,  1883    |                         potentátok praktikáit.~S az a legrosszabb még, ha a
27240   II,  1883    |                      kocsistól, aki vitte, kérdé az egyik faluban, ahol megszállt,
27241   II,  1883    |                    megszállt, hogy ki volt vajon az a kopott külsejû úri ember
27242   II,  1883    |                    gúnyosan a kocsis-választó. - Az Nagy István uram volt, akinek
27243   II,  1883    |                       ruházatja, de úgy kell azt az embert megnézni, ötszáz
27244   II,  1883    |                          mekkora nagy darab föld az?~- Hogyne tudnám - mondja
27245   II,  1883    |                spirituszba rakott amfíbiumokkal.~Az ablakban alkalmas kalitkában
27246   II,  1883    |                       Vipikém!~A vipera már érti az õ gazdáját, s ha õt utánozva
27247   II,  1883    |                        Itt kell hagynom - mondja az állatok patrónusa szomorúan -,
27248   II,  1883    |                        amiatt?~- Hát nem elég ok az?~- Nem bizony. Itt egy áldásos
27249   II,  1883    |                     Semmiért!~- Muszáj.~- Hiszen az egész kerület szereti.~-
27250   II,  1883    |                   kerület szereti.~- Nem úgy van az. A kerület olyan, mint egy
27251   II,  1883    |                        horvát dolgokat, elmondta az antiszemita ügyben a maga­
27252   II,  1883    |                          végre punktumot csinált az elõadásában, s éljenezni
27253   II,  1883    |                      mindjárt gondoltam. Mert ez az õ stílusa. Nekem, tisztelt
27254   II,  1883    |                      tisztelt választó polgárok, az a véleményem a borhamisításról,
27255   II,  1883    |                iparcikknek a hamisításáról, hogy az történjék nálunk is, ami
27256   II,  1883    |                          mi történt Angliában?~- Az, hogy ott kémiai intézetek
27257   II,  1883    |                          ahová mindenki elviheti az általa vásárolt cikket,
27258   II,  1883    |                    általa vásárolt cikket, s ott az illetõ hivatalnok ingyen
27259   II,  1883    |                        kisül, hogy hamisítva van az illetõ élelmi cikk, elárusítóját
27260   II,  1883    |                        pusztán folyosói anekdota az egész dolog.~Mert nem lehet
27261   II,  1883    |                      egész dolog.~Mert nem lehet az, hogy a Szalay Imre bora
27262   II,  1883    |              végtárgyalásról)~Hazudni könnyû, ha az ember akkor hazudik, mikor
27263   II,  1883    |                          mikor arra kényszerítik az embert, hogy mondja csak
27264   II,  1883    |                          hogyan«-ban van elvetve az igazság magva. Ezt kutatja
27265   II,  1883    |                         valóság.~Olyan furcsa is az, mikor a legnagyobb gonosztevõ,
27266   II,  1883    |               legmakacsabb karakter is megrendül az ilyen szembemondástól.~Nagyobb
27267   II,  1883    |                 alkatában is van valami jellemzõ az emberre nézve. Spangának
27268   II,  1883    |                        teljes összhangzásban van az értelmes fõvel, amelyet
27269   II,  1883    |                      több generáción át tartozik az ún. mûvelt osztályhoz. Mintha
27270   II,  1883    |               szabálytalan izomfejlõdéssel, mely az elsõ pillanatra is rossz
27271   II,  1883    |                         Mikor megfordul, meglepi az embert. A durva, idomtalan
27272   II,  1883    |                       Pitélyi (megnézi): Ez volt az.~Elnök (harmadik zsineget
27273   II,  1883    |                    bûntársának, hogy Pitély volt az, aki a »kegyelmes urat«
27274   II,  1883    |                          egyet mozdul: hiszen ez az ember újságot is szokott
27275   II,  1883    |                       tragédiák szörnyû végzete.~Az országbírót tudvalevõleg
27276   II,  1883    |                      köteleket, s akkor vége van az egész tervnek. Akkor már
27277   II,  1883    |                    semmit gazdája ellen.~És íme. Az országbíró vele együtt lekésett
27278   II,  1883    |                       tõle, azért kötötték-e meg az országbírót, hogy megöljék?
27279   II,  1883    |                            Nem. Csak azért, hogy az a nagy úr, aki nagy uraságát
27280   II,  1883    |                     tanúkon mindig kell nevetni, az már törvényes szokás.~Szerencsére
27281   II,  1883    |                           mert nagyon komoly; ha az elnök e szavaira: mit tud
27282   II,  1883    |                       gyilkosság körülményeirõl, az búskomor tekintettel így
27283   II,  1883    |                        iszik a Schõja kávéházban az ember, ha nem telik vacsorára.
27284   II,  1883    |                 vacsorára. Van viccelõ tanú, aki az elnököt és védõket rossz
27285   II,  1883    |                    Fortuna, s édesdeden mosolyog az egész terem. Szinte csetten
27286   II,  1883    |                  hunyorogni a kicsike felé.~*~Ma az orvosok kihallgatását folytatták.
27287   II,  1883    |                           Nem sok újat mondottak az orvos urak, csak az öreg
27288   II,  1883    |                    mondottak az orvos urak, csak az öreg Cserey, Mailáth háziorvosa
27289   II,  1883    |                           holott mindig ott volt az.~- Mert ha az a bot ott
27290   II,  1883    |                    mindig ott volt az.~- Mert ha az a bot ott van - szólt sötéten
27291   II,  1883    |                    Spanga összerezzenve húzódott az õr háta mögé, Pitély pedig
27292   II,  1883    |                   rabruha nincs. Milyen jó mégis az a törvénytudomány. Lelkemre
27293   II,  1883    |                       Akármi kérdést intéz hozzá az elnök vagy ügyész, mindenre »
27294   II,  1883    |                          elven«, kevélyen lenézi az ellenzéki Bereczet és Pitélyt.
27295   II,  1883    |                       õket ezért a pártállásért.~Az inasok után jött a szépnem.
27296   II,  1883    |                       után jött a szépnem. Mikor az elnök odaszólt a teremszolgának,
27297   II,  1883    |                          szobalányt, minden szem az ajtónak szegezõdött, s mikor
27298   II,  1883    |                            Mikor meghiteltették, az esküt naivan így kezdette:~-
27299   II,  1883    |                    esküszöm... (Nagy derültség.)~Az elnök megmagyarázta neki,
27300   II,  1883    |                           Ez sem volt elég, mert az elnök csak a teljes névvel
27301   II,  1883    |                         teljes névvel fogadta el az esküt.~A kisasszonyon kívül
27302   II,  1883    |                kefelenyomata mamájának, csakhogy az ifjúság üdeségével s gömbölyûségével
27303   II,  1883    |                      kedélyesen mosolygott) arra az esetre, ha kiszabadul...~
27304   II,  1883    |                        mai nappal már befejezték az õ kihallgatásukat, s a mosolyt
27305   II,  1883    |                         gondtalanul élni. S ezek az inasok, kik csak két osztályát
27306   II,  1883    |                       csak két osztályát ismerik az embereknek, azt, amelyiket
27307   II,  1883    |                     selyemruhák suhogása -, ezek az inasok, mondom, mire is
27308   II,  1883    |                      Buzalka padlója, enyelegnek az utcai szirének, az úgynevezett »
27309   II,  1883    |                    enyelegnek az utcai szirének, az úgynevezett »budapesti elõkelõ
27310   II,  1883    |                       világ gyûlhelyein«. Vannak az emberekben ellesett, ráragadt
27311   II,  1883    |                          aztán kimerül a forrás, az úri életet facér élet váltja
27312   II,  1883    |                       Miután álmossá részegedtek az éjjeli lebujok rohasztó
27313   II,  1883    |                   ágyaikon. Irtózatos szó! Mikor az ember nem a födélért, de
27314   II,  1883    |                         ember nem a födélért, de az álomért fizet. A test ledõl,
27315   II,  1883    |                        de a lélek nem nyer jogot az otthonra. Hóna­pos ágynak
27316   II,  1883    |                    nyomja a királygyilkoló kést. Az igazi gonosztevõk benn teremnek
27317   II,  1883    |                         megtámadott szervezeten, az igazi betegek azonban mi
27318   II,  1883    |                           Ezek a nõk!... Nemcsak az élet útain járnak velünk,
27319   II,  1883    |                          de el is kísérnek egész az akasztófáig. Ki tudná megmondani,
27320   II,  1883    |                      nyelven beszél vele, melyet az nem ért.~S megkezdõdik az
27321   II,  1883    |                        az nem ért.~S megkezdõdik az élet harca a halállal, heves
27322   II,  1883    |                      termeiben, mint mérges ebfû az ódon falak repedéseibõl.~-
27323   II,  1883    |                      róla, »alattomi« rágalmazás az egész - veti ellen Pitély. -
27324   II,  1883    |                          fantáziával rajzolta le az állatszelídítõ tanú a gyilkosság
27325   II,  1883    |                         németül tud. Hivatalában az volt jellemzõ szokása, hogy
27326   II,  1883    |                    jellemzõ szokása, hogy amikor az uraság otthon volt, mindig
27327   II,  1883    |                    leskelõdni Bereczet?« - kérdi az elnök. »Engem?...« - kiált
27328   II,  1883    |                       mondja a vádlottak szemébe az igazat. Igénytelen markõri
27329   II,  1883    |                         bitte« vágott közbe erre az elnök szavaiba, ki figyelmeztette,
27330   II,  1883    |                    kornyikálással mondotta utána az eskü szavait. Egészen elérzékenyülve
27331   II,  1883    |                   Egészen elérzékenyülve ment ki az ajtón, s még akkor is dobogó
27332   II,  1883    |                     szívén feledte rátett kezét.~Az ajtó újra nyílik, két fegyveres
27333   II,  1883    |                          hatást tesz, mint mikor az ügyelõ ügyetlensége hamarább
27334   II,  1883    |               fölrántatja a színházi függönyt, s az ácsorogva meglepett szereplõk
27335   II,  1883    |                      minden rendbe jõ, s Berecz, az elõbb bekukkant színész,
27336   II,  1883    |                          meg a törvényszéket. Ez az elsõ »hivatalos« gonosztevõ,
27337   II,  1883    |                      elõbbinek semmitmondó arca, az áll mögött kidudorodó vastag
27338   II,  1883    |                         urával, s nem volt ideje az ágyában maradt kötelékrõl
27339   II,  1883    |                         mai idõben ritka hivatal az olyan, amely arra való,
27340   II,  1883    |                          suhan el a szõke Tisza, az tisztelettel néz fel a Zsótér-házra,
27341   II,  1883    |                         Pedig egy ember csinálta az egészet! A munka eleinte
27342   II,  1883    |                         tanács is fényét vetette az új »szegedi udvar«-ra.~Jobbadán
27343   II,  1883    |                         meglehetõsen fûszerezték az ottani életet. És mert képviselõk
27344   II,  1883    |                   tartotta, egyengette egymáshoz az összes szálakat.~Ki nem
27345   II,  1883    |                      mert ide ugyan be nem illõ. Az érdem itt a vezért illeti,
27346   II,  1883    |                         itt a vezért illeti, még az a kevés is, amit elveszek
27347   II,  1883    |                          és szerepeket úgy, hogy az megkétszerezte az erejöket.~*~
27348   II,  1883    |                           hogy az megkétszerezte az erejöket.~*~Lechner Lajos
27349   II,  1883    |                         gömbölyû kövekig, melyek az ugrókút medencéjét ékesítik,
27350   II,  1883    |                       ékesítik, és a kivitelben, az elrendezésben mégis Lechner
27351   II,  1883    |                         a munkát (pedig elég sok az is) tulajdonítanók a mûszaki
27352   II,  1883    |                          látszik. Mennyivel több az, amely nem látszik, mert
27353   II,  1883    |                          hanem hogy kioszthassák az újakat, elõbb el kellett
27354   II,  1883    |                  mindenkinek a magáé a jobb.~Még az is ellene szólt, reklamált,
27355   II,  1883    |                        jobb fundust kapott, mint az õsi, mert kárpótlást remélt.~
27356   II,  1883    |                   kisajátító bizottsági elnöknek az a furfangja, hogy a könnyebb,
27357   II,  1883    |                        jó kendnek ez a fundus?~- Az a fundus? Hogy ne fogadnám
27358   II,  1883    |                          túl is világosak voltak az ablakok. Lechner dolgozott
27359   II,  1883    |                   Szegedet s ilyennek magyarázta az idegeneknek, aminõ az ma.~
27360   II,  1883    |                 magyarázta az idegeneknek, aminõ az ma.~Õ ma már bizonyosan
27361   II,  1883    |                       évek múlva látjuk meg majd az õ mai érdemeit teljességükben,
27362   II,  1883    |                         van valami; mindkettõbõl az, ami jó bennük.~Komoly,
27363   II,  1883    |                         senki sem nézné ki, hogy az ötvenes évek felé közeleg.
27364   II,  1883    |                          de neki úgy illik, mert az igazság nehézkes csizmákban
27365   II,  1883    |                       semmi; ha történik valami, az akkor aktáival történik,
27366   II,  1883    |                          ez iránt jelentést tett az igazságügyminiszternél,
27367   II,  1883    |                         indokokkal küldte vissza az átiratot, hogy a királyi
27368   II,  1883    |                     diskurált a Zsótér-ház. S ez az imponáló hang kellett a
27369   II,  1883    |                      könnycsepp boldoggá.« ...De az a könnycsepp elgurult volna,
27370   II,  1883    |                          elgurult volna, mielõtt az özönvíz kiszáradt. Jó volt
27371   II,  1883    |                        abból mindenüvé), s azzal az erõs tintával írni oda,
27372   II,  1883    |                     elhinni Kelemenrõl, hogy már az ötvenbe jár, még kevésbé
27373   II,  1883    |                           hasznavehetõ ember, ha az isten is úgy akarja.~A Petõfi
27374   II,  1883    |                      tegnap lett volna, s szidja az átpártolt voksokat név szerint,
27375   II,  1883    |                     megállani, még most is annak az írói asztalnak emlékei aranyozzák
27376   II,  1883    |                         olyan szappant, aminõvel az úri asszonyok mosakodnak.«~
27377   II,  1883    |                        uram, a kezemet is, ahogy az úri nõknek szokás«.~Ilyenforma
27378   II,  1883    |                     biztosság közötti érintkezés az õ tiszte volt: neki kellett,
27379   II,  1883    |                          a karmesternek, megütni az akkordokat minden kérdésben.~
27380   II,  1883    |                      városiak azt hitték, mintha az a saját akaratuk lenne.~
27381   II,  1883    |                        lenni. Kállay hozzáfogott az indirekt városi adók szabályozásához,
27382   II,  1883    |                          adók szabályozásához, s az eredmény oly fényes lett,
27383   II,  1883    |                     fõnix madár, mely ott röpköd az új fényes középületeken,
27384   II,  1883    |                          jött...~A legkülönösebb az, hogy minél több adót vetett
27385   II,  1883    |                         Mikor Szegedet elöntötte az árvíz, egy ismerõsöm sírva
27386   II,  1883    |                           zokogta, - mibõl fogja az most fizetni a tizenkétezer
27387   II,  1883    |                       rekonstrukció után ugyanaz az ismerõsöm fontoskodva mondá:~-
27388   II,  1883    |                          megjegyzésben benne van az ismerõsöm ijedõs, sopánkodó
27389   II,  1883    |                         Úgy tetszett nekem, hogy az »Utolsó szerelem« egy jelenkorban
27390   II,  1883    |                      bizonyosan ott lesz valahol az országzászlósok között.
27391   II,  1883    |                      udvara ez, úgy hétköznapon. Az illúzió egészen teljes,
27392   II,  1883    |                       budapesti népszínházra, de az elrendezés célszerûbb. A
27393   II,  1883    |                   csillár vakító fényt szór szét az ünnepi arcokra. A közönségnek
27394   II,  1883    |                      arcokra. A közönségnek csak az a baja, hogy nincs közötte
27395   II,  1883    |                         a földszinti páholyokban az elõkelõ küldöttségek, köztük
27396   II,  1883    |                     köztük a Kisfaludy Társaság; az Akadémia az elsõ emeleti
27397   II,  1883    |                  Kisfaludy Társaság; az Akadémia az elsõ emeleti legnagyobb
27398   II,  1883    |                          moriamur... vagyis csak az éljen.~A Prolog egy szívbõl
27399   II,  1883    |                        átérzett költõi mû, méltó az ünnepélyes alkalomhoz.~A
27400   II,  1883    |                         Dóczi darabja jött. Csak az elsõ felvonást látva, nem
27401   II,  1883    |                     király eltávozott, így szólt az elõcsarnokban álló színigazgatóhoz: »
27402   II,  1883    |                    szóval sem lehet jóvátenni.~*~Az esõ egész nap permetezett,
27403   II,  1883    |                    kocsisnak lenni, mint úrnak.) Az elõadás után eleven képet
27404   II,  1883    |               tapintattal van rendezve minden, s az úgyszólván udvari ceremóniák
27405   II,  1883    |                       nép tolongott kora délután az új hídon keresztül a kertbe,
27406   II,  1883    |                          valahol a tömeg között.~Az utcák még mindig nagyon
27407   II,  1883    |                     mindig nagyon élénkek. Pezsg az élet. Sokan eltávoztak a
27408   II,  1883    |                      aranycsattos ruhákban, hogy az udvari ebéden epésen jegyzé
27409   II,  1883    |                          és nincs többé herceg«.~Az ünnepélyek, kirándulások
27410   II,  1883    |                          Látni akart, fölmászott az árbócra, leesett.~A fiatal
27411   II,  1883    |                          TÖRTÉNETEK SZEGEDRŐL~I. Az ezerkettedik éjszaka~Díszruhás
27412   II,  1883    |                         csatok, a menteláncok és az övek! Hogy restelkedtek
27413   II,  1883    |                    csodák valóban megestek, ezen az ezerkettedik éjszakán.~A
27414   II,  1883    |                     nézni.~Fel s alá hullámoztak az emberek, kezet szorítva
27415   II,  1883    |                       tarka tigrises atillájában az álmos Karátsonyi papa. Nagy
27416   II,  1883    |                          szûzimádó fõúr: elhozta az ötös fogatot meg a fiát
27417   II,  1883    |                     türelmetlenebbül szedték elõ az órákat.~- Még mindig nem
27418   II,  1883    |                     valaki. Azután jött Lechner. Az egyik elsõ emeleti páholyban
27419   II,  1883    |                        tulajdonképpen kipróbálva az épület, ha erõs-e? A nagy
27420   II,  1883    |                       királyra. De nehéz hivatal az ilyenkor! Ezer menyecskének
27421   II,  1883    |                         a cigány nem respektálta az udvari ceremóniát, s ülve
27422   II,  1883    |                       egy színpadi intrikus, aki az élénk társalgást maszkírozza
27423   II,  1883    |                    látvány volt, nem is untatott az mást, tán csak magát az
27424   II,  1883    |                          az mást, tán csak magát az öregebbik Tiszát, ki elmélyedve
27425   II,  1883    |                       leányokat. Gyakran kihúzta az óráját, s végre figyelmeztette
27426   II,  1883    |                         hallgat.~Arcán többnyire az egykedvûség tükrözõdik,
27427   II,  1883    |                         mindebben, ha soká látja az ember, valóban fejedelmi
27428   II,  1883    |                       valóban csak úgy képzelhet az ember, hogy azt sohase lehessen
27429   II,  1883    |                       nem törüli le a korona se, az etikett se.~De hát ezeket
27430   II,  1883    |                       mind türelmetlenebbül nézi az óráját. A bécsi szerint
27431   II,  1883    |                          király? Tisza nem enged az ilyenekben. Tisza csak egyebekben
27432   II,  1883    |                      kell.~Még egyszer fölharsan az éljen. Bezáródnak a szárnyas
27433   II,  1883    |                            Hogy volt!«~Sose lesz az többé úgy, ahogy volt!~II.
27434   II,  1883    |                         a fõurak közül néhányan, az Akadémia és a Kisfaludy
27435   II,  1883    |                        püspök, legérdekesebb fej az Angyelics Germáné, legelegánsabb,
27436   II,  1883    |                        felállítva a bíbor trónus az érkezõ király számára.~Mindjárt
27437   II,  1883    |                          még ráér szellemeskedni az öreg Pulszky, ki mindenben
27438   II,  1883    |                       nem lehet megróni. Ez most az elsõ eset, hogy Futtaki
27439   II,  1883    |                       Hát udvari ebéd volt. Ezek az ebédek igen ügyesek. Majd
27440   II,  1883    |                       mintha szellemek volnának. Az embernek hamarabb van teljesítve
27441   II,  1883    |                    városi deputátuson eshetik...~Az ajtó megnyílt, s belépett
27442   II,  1883    |                        Tisza színes díszruhákat.~Az üdvözlõ beszédre õfelsége
27443   II,  1883    |               legkedélyesebb társalgás fejlõdött az udvariak között.~- Bársonymenték
27444   II,  1883    |                vendégkönyv, ahová a királynak és az összes jelenlevõknek a nevöket
27445   II,  1883    |                    láttam a magaménál jobb írást az iskolás fiúktól.~Azután
27446   II,  1883    |                       könyvtárhelyiségeket, hogy az emeletre menjen oskolát
27447   II,  1883    |                         nagy verejték-cseppekkel az arcán.~A király lehajolt
27448   II,  1883    |                    Legjobban kitüntette õfelsége az úgynevezett »kékbelieket«.
27449   II,  1883    |                   úgynevezett »kékbelieket«. Nem az urak ünnepe volt az, hanem
27450   II,  1883    |                          Nem az urak ünnepe volt az, hanem igazán a népé. A
27451   II,  1883    |                  õfelségét, mint aminõ megilleti az elsõ embert az államban.
27452   II,  1883    |                         megilleti az elsõ embert az államban. Sem nem tettek
27453   II,  1883    |                          leányokat, kiknek ebben az uniformisban kellett táncolniok
27454   II,  1883    |                   Õfelsége is nyomát lelte ennek az önérzetnek sok helyütt,
27455   II,  1883    |                         s felette tetszett neki.~Az udvari ebédekre meghívottaknak
27456   II,  1883    |                    másutt. Nincs semmi panaszunk az alattunk való földre, fölséges
27457   II,  1883    |                          A gyerekek közt~Érdekes az, hogy mert talán öregszik,
27458   II,  1883    |                 tanulókkal, megnézegetve azoknak az irkáit, taneszközeit.~Mikor
27459   II,  1883    |                       valóban is jó nép a tápéi. Az a község ez, ahonnan emberemlékezet
27460   II,  1883    |                       megajándékozta a leányt.~*~Az egyik tanyai iskolában a
27461   II,  1883    |                         saját fiát tanította be; az volt a legokosabb. Igen -
27462   II,  1883    |                     felöltöztették parasztnak, s az pompásan, értelmesen szavalta
27463   II,  1883    |                           értelmesen szavalta el az üdvözletet. Meg volt azonban
27464   II,  1883    |                   veszélyesen közelgõ kérdéstõl.~Az apa is szigorúan integetett
27465   II,  1883    |                 büszkeséggel - és ennek a fiúnak az apja.~A NEMES VÁROS~Szeged
27466   II,  1883    |                      épített a régiek helyett, õ az emberekben is fölváltotta
27467   II,  1883    |                        emberekben is fölváltotta az ócskákat újakkal. S ez is
27468   II,  1883    |                     volna lent, magával húzza le az õ elmenetele után a többit,
27469   II,  1883    |                        arányosan, maradandó lesz az a mû, melyrõl maga a király
27470   II,  1883    |                        föltétlenül hihetsz, mert az karakter.~- És az az egy
27471   II,  1883    |                           mert az karakter.~- És az az egy ember?~- Az Pálfy
27472   II,  1883    |                        mert az karakter.~- És az az egy ember?~- Az Pálfy Ferenc,
27473   II,  1883    |                            És az az egy ember?~- Az Pálfy Ferenc, a polgármester.~*~
27474   II,  1883    |                          hajú öregúr prototípusa az õs városi polgároknak, aminõknek
27475   II,  1883    |                        mint biztosi tanácsos is) az államhatalom közege a municípium
27476   II,  1883    |                         a municípium elsõ közege az államhatalom ellenõrzésére.~
27477   II,  1883    |                          Pálfy Ferenc, aki ebben az ellentétes szerelésben is
27478   II,  1883    |                        hivatalában szerzé azokat az érdemeket, melyeket a király
27479   II,  1883    |                 fölépítésében oroszlánrésze volt az õ lanka­datlan buzgalmának,
27480   II,  1883    |                 szerényen vissza nem vonulna. De az imént lefolyt királyi ünnepélyeknél
27481   II,  1883    |                      ünnepélyeknél is õ volt tán az egyedüli, aki mindig úgy
27482   II,  1883    |                      kitüntetésért.~Bár elhagyta az irodalmat, az csak látszólag
27483   II,  1883    |                       Bár elhagyta az irodalmat, az csak látszólag történt,
27484   II,  1883    |                         Dugonics-kör« címe alatt az elsõ közmûvelõdési társaságot
27485   II,  1883    |                  Szegeden, ami többet használhat az irodalomnak tíz kötet versnél.
27486   II,  1883    |                          tíz kötet versnél. Mert az irodalom szõlõjében kétféleképen
27487   II,  1883    |                       mûködni: mûveket teremteni az olvasók számára, vagy pedig
27488   II,  1883    |                          bársony ülõhelyeken.~De az õ ambíciója és buzgalma
27489   II,  1883    |           fináncminiszter. Így nevezik Szegeden. Az adónemek az õ reszortja,
27490   II,  1883    |                    nevezik Szegeden. Az adónemek az õ reszortja, s õ egész hévvel
27491   II,  1883    |                         õ egész hévvel szerelmes az adókba. Gyakran is szokta
27492   II,  1883    |                          rá, hogy mikor a király az árvíz után Szegedre jött,
27493   II,  1883    |                     meresztette. Hallatlan dolog az, hogy egy pénzkezelõ nyíltan
27494   II,  1883    |                  titokban jó gazda legyen, mikor az a rendszerinti, hogy nyíltan
27495   II,  1883    |                          folyton követelõbb lett az idõvel, s valami állandó
27496   II,  1883    |                csúfolódók, hogy ingerülten vágta az asztalhoz fekete, gomba
27497   II,  1883    |                       alakú kalapját.~- Látják-e az urak ezt a kalapot? No,
27498   II,  1883    |                   kalapot? No, hát azt mondom én az uraknak, hogy az én fejemen
27499   II,  1883    |                       mondom én az uraknak, hogy az én fejemen nem lesz új kalap
27500   II,  1883    |                         lesz új kalap addig, míg az a híd föl nem épül.~S amit