bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

30001   II,  1884    |                      hidegen van ott leírva. Más az, egészen más, mikor mi itt
30002   II,  1884    |                        ha a fejemet lehajthatnám az édesanyám vánkosára (cseresznyeszín
30003   II,  1884    |                elnézhetném azt a nagy vaskályhát az ágy végiben, azokkal a szaladó
30004   II,  1884    |                     útközben. Amennyi dicsõséget az miránk kent, ha csak félig
30005   II,  1884    |                    nagyon meg kellett szeretniök az országunkat.~Meg is szerették,
30006   II,  1884    |                        el Munkácsy elõtt. Kivált az emberek modorával nem voltak
30007   II,  1884    |                       szép, minden jó, de látod, az emberek mégis furcsák elõttünk.
30008   II,  1884    |                        magukat úgy viselni, hogy az embert kacagásra ne ingereljék.~
30009   II,  1884    |                         kimentek sollemnis módon az egész szenátus és a polgármester
30010   II,  1884    |                        furcsának találták azokat az õ nagy, de nehézkes tisztelettudásukkal,
30011   II,  1884    |                         sajátos csõrû madarakat, az ékes tulipánokat rajtok.~-
30012   II,  1884    |                        fölvett egy másik korsót. Az is csörgött. A két férfiú
30013   II,  1884    |                    ketten táncra kerekedének ott az utcán.~A komoly városi tanácsosok
30014   II,  1884    |                     összenéztek.~- Sógor - mondá az egyik szenátor, megrántva
30015   II,  1884    |                          dókáját -, igazán követ az az úr?~- Azt mondják!~-
30016   II,  1884    |                       dókáját -, igazán követ az az úr?~- Azt mondják!~- No,
30017   II,  1884    |                    engedi a város méltósága. Még az a szelíd bárány is, mely
30018   II,  1884    |                          nekünk vagytok furcsák. Az egész szenátus hazafutott
30019   II,  1884    |                      mondá fitymálva. - Nem duda az, hogy táncoljanak mellette...
30020   II,  1884    |                          táncoljanak mellette... Az én fazekaim­mal ne csináljanak
30021   II,  1884    |                          ne csináljanak komédiát az urak!~Odanéz Munkácsy Mihály
30022   II,  1884    |                 asztaloslegények egy gazdánál... Az ördögbe is, azért voltak
30023   II,  1884    |                     szobaképeket festek...~- Hát az is jó - felelte Csizik István. -
30024   II,  1884    |                          benne valami, komám, ha az ember jobban meggondolja.
30025   II,  1884    |                     engem - monda Munkácsy. - Én az én Istók pajtásomnál ebédelek...~
30026   II,  1884    |                       rájöttek már erre, mutatja az õs diétákon hozott törvény,
30027   II,  1884    |                   kisváros. Milyen élénkség, zaj az utcákon. Itt Budapesten
30028   II,  1884    |                      tömérdek zászlót, hogy soha az embernek az eszébõl ki ne
30029   II,  1884    |                   zászlót, hogy soha az embernek az eszébõl ki ne menjen a király...
30030   II,  1884    |                   királynak lenni!~De hát ez is, az is elmúlik.~Az egésznek
30031   II,  1884    |                        hát ez is, az is elmúlik.~Az egésznek az lesz a vége,
30032   II,  1884    |                          is elmúlik.~Az egésznek az lesz a vége, hogy egy csomó
30033   II,  1884    |                     Lassankint azt is elfelejtik az emberek. Azok, akiket kegyesen
30034   II,  1884    |                       földesúrtól, aki akkorában az »elkeseredett hazafiak«-
30035   II,  1884    |                    felelte vontatottan:~- Szedik az adót, felséges uram, mindenfelé.~
30036   II,  1884    |                           mindenfelé.~Akkor ezek az adomák voltak kelendõk.
30037   II,  1884    |                          megenni.~Olyanok voltak az idõk hiába, hála az istennek,
30038   II,  1884    |                       voltak az idõk hiába, hála az istennek, hogy elmúltak.~
30039   II,  1884    |                       szétnéz, ha megy valahová. Az akkor fiatal császárból
30040   II,  1884    |                      porosz-osztrák háború volt, az a bolondos hit terjedt el,
30041   II,  1884    |                        Tavaly Szegeden meglátták az ebédre hivatalos parasztok,
30042   II,  1884    |                        be számára nagy pompával. Az emberek processzióként jártak
30043   II,  1884    |                           s beszállt a termekbe, az egyik táblácskát véletlenségbõl
30044   II,  1884    |                      benne meglakni.~Ez még csak az elsõ fecske Aradon, de bizonyos,
30045   II,  1884    |                    megmozdul, sehol se végzõdik: az az újítás. Nyugtalan eszû
30046   II,  1884    |                 megmozdul, sehol se végzõdik: az az újítás. Nyugtalan eszû emberek
30047   II,  1884    |                     addig csak csendesen szíveli az ember, még a zsebére megy;
30048   II,  1884    |                  kõporból lisztet...~Hanem mikor az újítók behatolnak az ember
30049   II,  1884    |                       mikor az újítók behatolnak az ember bensõ világába, s
30050   II,  1884    |                         tekintessék fönségesnek, az már nem újítás, hanem abszurdum.~
30051   II,  1884    |                        leoldott kardjáról, hanem az már mégis arra mutat, hogy
30052   II,  1884    |                       már mégis arra mutat, hogy az emberi ész olyan, mint a
30053   II,  1884    |                         megmentette sok embernek az életét, akik mind meghaltak
30054   II,  1884    |                      pihennek... (Engem itt csak az vigasztal, hogy a föld is
30055   II,  1884    |                        lapokban, tehát bizonnyal az elmékben is, hogy nini,
30056   II,  1884    |                   elmékben is, hogy nini, hiszen az új nemesek is megérnek annyit,
30057   II,  1884    |                         jobban meggondoljuk, hát az új nemesek még többet is
30058   II,  1884    |                       már semmije sincs), s hogy az az õ »régi« volta. Az, amit
30059   II,  1884    |                        semmije sincs), s hogy az az õ »régi« volta. Az, amit
30060   II,  1884    |                       hogy az az õ »régi« volta. Az, amit pénzzel nem lehet
30061   II,  1884    |                   pénzzel nem lehet megszerezni, az, amit a király se adhat.~*~
30062   II,  1884    |                       Egy futólagos barátja, aki az ügyét szorgalmazta odafönn
30063   II,  1884    |                        1529«.~És rögtön megkapta az alapítványi helyet.~Mi pedig
30064   II,  1884    |                      jobban lehet nevetni.~Mikor az új nemesek akarnak különbek
30065   II,  1884    |                     nyertek. Nagy parádéval járt az akkor, nem suttyomban, mint
30066   II,  1884    |                       nem suttyomban, mint most. Az ember ma a hivatalos lapban
30067   II,  1884    |                       történt a nemessé iktatás, az egész környék összegyûlt
30068   II,  1884    |                           nagyrészt kikbõl válik az új nemesség?~Talán az intelligenciából?~
30069   II,  1884    |                      válik az új nemesség?~Talán az intelligenciából?~Éppen
30070   II,  1884    |                       Éppen nem emlékszünk, hogy az ügyvédi, orvosi vagy a mérnöki
30071   II,  1884    |               tanácsosságnál többre ritkán viszi az intelligencia. Hanem a pénzspekulánsok,
30072   II,  1884    |                        nemesi virtusok, ha immár az ábrázatok szerint becsülik
30073   II,  1884    |                        nehány gúnyos megjegyzést az ellenzéki újságokban.~Nem
30074   II,  1884    |                      hogy a nemességet bolygassa az ember. Nem bánjuk már mi.~
30075   II,  1884    |                    címereken azt a penészt, mert az nem piszok.~A VANYARCI KASTÉLY~(
30076   II,  1884    |                 magyarázva a vanyarci kastélynak az õ nagy titulusa.~Nemcsak
30077   II,  1884    |                         vendég kedves ott, hanem az is kedves, aki egy lovon
30078   II,  1884    |                         íróféle ember, sõt talán az is megesik, hogy a nem poéta
30079   II,  1884    |                       kedves vanyarci parkban, s az Ember tragédiájának talán
30080   II,  1884    |                           valami csekélység, ami az övé volt, ott egy árnyas
30081   II,  1884    |                          szeretett ülni. A falon az arckép, a kályhán a szobra,
30082   II,  1884    |                        levelekben!~De engem csak az egyik érdekelt legfõképp,
30083   II,  1884    |                          levélíró vagyok, hogyha az »Ember tragédiája« nem volna
30084   II,  1884    |                       szeretõ közönségnek, ebben az õrülten sietõ világban,
30085   II,  1884    |                         sietõ világban, ahol még az is, aki a sztenográfiát
30086   II,  1884    |                        Imre székfoglalót tartott az Akadémiában, melybe beleszõtte
30087   II,  1884    |                          rokona, Veres Pálné, de az is talán azért, mert találó
30088   II,  1884    |                      vitézlõ Zrínyi Ilonával. De az is csak azért kitündöklõ
30089   II,  1884    |                       mintegy önkéntelenül leült az asztalhoz, s egy felhívást
30090   II,  1884    |                          egy felsõbb nõi tanodát az ország szívében, hogy hazája
30091   II,  1884    |                       ahol a közvélemény készül. Az öreg Királyi Pál szerkesztette
30092   II,  1884    |                        még akkor a lapot. Igenis az öreg Királyi Pál, mert úgy
30093   II,  1884    |                       mitévõ legyen. Divatlapban az ilyesminek vajmi kevés foganatja
30094   II,  1884    |                    legjobb lesz talán abbahagyni az egészet.~E pillanatban léptek
30095   II,  1884    |                        tessék, kérem... éppen ez az ajtó az. Jókai maga is ott
30096   II,  1884    |                        kérem... éppen ez az ajtó az. Jókai maga is ott bent
30097   II,  1884    |                    cikket szültek a napok, de ez az egy nem bírt kibontakozni
30098   II,  1884    |                       lehet annak?~- Milyen cikk az?~- Egy felhívás az asszonyokhoz.~-
30099   II,  1884    |                          cikk az?~- Egy felhívás az asszonyokhoz.~- Nem tudom,
30100   II,  1884    |                       vagyunk.~Kereste mindenütt az iratok közt a tömérdek limlomban,
30101   II,  1884    |                         A sajtó tehát felkarolta az eszmét melegen pártolólag,
30102   II,  1884    |                       Pálné felállott és elõadta az eszméjét.~- Ez hát valami
30103   II,  1884    |                    kiáltott közbe gúnyosan egyik az asszonyságok közül.~- Minek
30104   II,  1884    |                  asszonyságok közül.~- Minek már az erre a rövid idõre! - jegyzé
30105   II,  1884    |                       Elfogadta aztán szó nélkül az alelnökséget, viszi buzgalommal
30106   II,  1884    |                      Jókairól szól.~Mert nemcsak az van vele, aki õt olvassa,
30107   II,  1884    |                      vele, aki õt olvassa, hanem az is, aki felõle olvas. És
30108   II,  1884    |                          életében száz esztendõ, az az embereknél legalább ezer
30109   II,  1884    |                       életében száz esztendõ, az az embereknél legalább ezer
30110   II,  1884    |                    merõben fölöslegesnek látszik az efféle. Úgy tetszik különben
30111   II,  1884    |                       elképzelni nélküle, hiszen az egész határnak a neve is: »
30112   II,  1884    |                         Ezekben a könyvekben van az õ lelke lerajzolva, amint
30113   II,  1884    |                          belenyugodni abba, hogy az akácfa fehér virágokat hozzon,
30114   II,  1884    |                   olvasni több mint gyönyörûség. Az már kéj.~Míg kezünkben van
30115   II,  1884    |                      Jókai lelke a mi lelkünk, s az õ lelke mindazzal felruházza
30116   II,  1884    |                        kíván.~És nem kérdezi meg az esztétikától: nem akar-e
30117   II,  1884    |                       minek is? Nagyobb potentát az õ tanácsadója: a géniusz.~
30118   II,  1884    |                       alak, ki kiemelkedik ebbõl az emberöltõbõl. Szinte kételkedni
30119   II,  1884    |                        modorából némi pátosz, de az is illik neki. A külföld
30120   II,  1884    |                         szeretik itthon.~Itt még az ellenségei is bálványozzák.
30121   II,  1884    |                     felelném -, hát tudja kérem, az a bolondos politika. Jobboldal -
30122   II,  1884    |                      kell neki is. Márpedig akit az ember nagyon szeret, attól
30123   II,  1884    |                          attól azt kívánná, hogy az az õ pártján legyen.~Innen
30124   II,  1884    |                       attól azt kívánná, hogy az az õ pártján legyen.~Innen
30125   II,  1884    |                       sem találnak elég magasnak az õ számára.)~- Nagyobb lenne -
30126   II,  1884    |                   politikába, amelyhez nem ért. (Az én jó magyarom azt kívánná,
30127   II,  1884    |                       magyarom azt kívánná, hogy az õ kedvence ezen a téren
30128   II,  1884    |                    vetekedjék.)~Hiába aztán erre az ellenvetések: »Ugyan, ugyan,
30129   II,  1884    |                        kívántok ti Jókaitól? Hát az a hála, amért negyven év
30130   II,  1884    |                         Elveszti a nimbuszát, ha az udvarhoz jár«, kiáltanak
30131   II,  1884    |                 aggodalommal.~Nono, lassan ezzel az okoskodással is! Mert a
30132   II,  1884    |             függetlenségi képviselõt választván, az »Egyetértés«-ben huszonkét
30133   II,  1884    |                   választották meg Szederkényit.~Az egyik ok az volt, »mert
30134   II,  1884    |                        Szederkényit.~Az egyik ok az volt, »mert cikkeiben nagyon
30135   II,  1884    |                     valamikor - egy másik Jókai.~Az írókra egyszer járt jó idõ
30136   II,  1884    |                      járt jó idõ Magyarországon.~Az isten ne adja azt a jó idõt
30137   II,  1884    |                       annak a képe elevenen. Még az is megtörtént, hogy egy
30138   II,  1884    |                   magyarok, pedig beh’ terhes út az nekik! Az irodalom igazán
30139   II,  1884    |                         beh’ terhes út az nekik! Az irodalom igazán olyan, mintha
30140   II,  1884    |                          folyton egy párton van. Az igaz, hogy a párt meg már
30141   II,  1884    |                Idealizmusát mindig otthon hagyja az íróasztalán, beszédébõl
30142   II,  1884    |                     játszi, fülbemászó érvelését az úgynevezett praktikus politika
30143   II,  1884    |                        is forradalmat. Tudom, mi az. Megöregedtem, meg­okosod­
30144   II,  1884    |                           jó fináncokat csinálni az országnak. Mert a forradalomnál
30145   II,  1884    |                       Gyönyörû hangorganuma van; az ember váltig azon töpreng,
30146   II,  1884    |                          a két eset közül melyik az elõnyösebb?~Hanem az bizonyos,
30147   II,  1884    |                      melyik az elõnyösebb?~Hanem az bizonyos, hogy az aztán
30148   II,  1884    |                          Hanem az bizonyos, hogy az aztán sokat ér, mert nagy
30149   II,  1884    |                         a szónokokra nézve. Mert az író legalább külön mehet
30150   II,  1884    |                      külön mehet a könyvétõl, de az orátornak oda kell vinni
30151   II,  1884    |                    beszél. S nagy segítség ekkor az összhang a külsõ és belsõ
30152   II,  1884    |                        méltót és illõt, bejárván az egész országot, bizonyosan
30153   II,  1884    |                       országot, bizonyosan ismét az övét választaná. (Hacsak
30154   II,  1884    |                    oktrojálná a magáét.) Jókaira az is ráösmerhet, aki arcképét
30155   II,  1884    |                          árnyával, szelíd mosoly az ajkak körül... a nevetõ
30156   II,  1884    |                       aztán a poétából megmarad, az egy tökéletes magyar ember,
30157   II,  1884    |                          ártalmas oldalról látni az embereket, benne egészen
30158   II,  1884    |                         erõsen kétfelé választja az embereket, olyanokra, akikhez
30159   II,  1884    |                         hát mind egyforma növény az ott alant...~De saját nagyságáról,
30160   II,  1884    |                      viselni a dicsõség terheit. Az alaphang legalább mindig
30161   II,  1884    |                       most már legalább megtudja az utókor, hogy én is éltem«.~
30162   II,  1884    |                          már! Nem öcsémuram volt az, aki ezelõtt harmincöt évvel
30163   II,  1884    |                fogantatásánál elmosolyodva, mert az õsz paróka alatt is bõven
30164   II,  1884    |                érdekesebb lesz õt otthon találni az íróasztalánál a dolgozószobájában.~
30165   II,  1884    |                      öreg szekrény, teliden-tele az õ könyveivel, azoknak magyar,
30166   II,  1884    |                kiadásával. Egy egész bibliotéka.~Az íróasztalon elõtte kinyitva
30167   II,  1884    |                      Senki sem gondolná, hogy ez az egy kopott könyvecske szülte
30168   II,  1884    |                       hánnyal terhes! Megérdemli az »aranykönyv« nevet.~Ebbe
30169   II,  1884    |                  feljegyezni Jókai apró betûkkel az õ regénytárgyait, amiket
30170   II,  1884    |                          amiket kap és átidomít. Az egész mesének ott a váza,
30171   II,  1884    |                          mesének ott a váza, még az egyes fejezetek is. Innen
30172   II,  1884    |                         közben úgy alakult, hogy az elõre kitervelt folytatás
30173   II,  1884    |                          gyorsan kellett megírni az elsõ közleményt a »Regényvilág«-
30174   II,  1884    |                      indul s búcsúzik a nejétõl, az egész háza népétõl.~A kellõ
30175   II,  1884    |                        napra megvolt a szövegbõl az elsõ közlemény, s a kép
30176   II,  1884    |                         Könnyes szemeiket törlik az otthon maradt cselédek a
30177   II,  1884    |                         utolsó istenhozzádot int az elõtérben álló nejének,
30178   II,  1884    |                        magtalan, hogy adjon neki az isten egy magzatot, akibe
30179   II,  1884    |                       mindkettõjüknek.~Nagy lett az ijedelem, hogy most mit
30180   II,  1884    |                   hajszálig hû illusztráció lett az elhibázott kép.~Akiben ennyi
30181   II,  1884    |                     elhibázott kép.~Akiben ennyi az invenció, az bátran írhat
30182   II,  1884    |                        Akiben ennyi az invenció, az bátran írhat regényt darabokban,
30183   II,  1884    |                       átjárók?~»Írok, mert nekem az írás gyönyörûség!« - szokta
30184   II,  1884    |                  Bánságban és mennyi könyvet írt az idén Jókai?~Az aranyat elviszi
30185   II,  1884    |                       könyvet írt az idén Jókai?~Az aranyat elviszi a német,
30186   II,  1884    |                         róla írnom és nem munka. Az õ könyveibõl mint gyermekifjú
30187   II,  1884    |                         quod deus avertat«, mert az úgyis lehetetlenség.~Tudom,
30188   II,  1884    |                         vele valakit, megszólják az embert, ha a rokonszenv
30189   II,  1884    |                          lévén nemcsak Jókai, de az övéi is.~Jókai azt írja
30190   II,  1884    |                          helyütt: »Mire megvénül az ember, csak egy jó barátja
30191   II,  1884    |                        ha a házasságok csakugyan az égben köttetnek - ott kicsinált
30192   II,  1884    |                          legszebben ír magyarul, az kapja feleségül azt, aki
30193   II,  1884    |                        Dunába hord vizet. Akinek az a nagy titulusa van: »Laborfalvi
30194   II,  1884    |                    kellene róla írni, nem egyet. Az egyik tele lenne diadalokkal,
30195   II,  1884    |                     kedves, szende leányarc.~Hát az ki?~Jókai mûveiben merész,
30196   II,  1884    |                       alatt gyakran láthatni ezt az egyszerû nevet: »Róza«.~
30197   II,  1884    |                           A nagy költõnek leánya az.~A múzsák, akik náluk ki
30198   II,  1884    |                         adtak egy tündérvesszõt: az ónt.~SZÉP ASSZONY KÖNYVE~(
30199   II,  1884    |                        betûs levelét prezentálta az itteni kiadója, melyben
30200   II,  1884    |                     arcot vágott arra.~- Megadom az idõt - felelte fanyarul. -
30201   II,  1884    |                     lenni annyi idõnek, amennyit az ember a hajó födélzetén
30202   II,  1884    |                         hajó födélzetén tölt egy az Eskü tértõl a Margitszigethez
30203   II,  1884    |                    tehetsége, azonnal felfedezni az érdekest, s tudja azt ízléssel
30204   II,  1884    |                          baj, (a franciára nézve az is baj lett volna, mert
30205   II,  1884    |                     legmagasabb szempont), hanem az a hiba, hogy Adam asszony
30206   II,  1884    |                        ugyancsak sok befért abba az õ piciny fehér kezébe),
30207   II,  1884    |                       mint járatlan úron, ködben az idegen.~Nem az olyan aprólékos
30208   II,  1884    |                      úron, ködben az idegen.~Nem az olyan aprólékos dolgokról
30209   II,  1884    |                      javítva a magyar kiadásban: az olyanok sem nagy hiba, hogy
30210   II,  1884    |                      olyanok sem nagy hiba, hogy az antiszemitizmus csak a Tisza
30211   II,  1884    |                      hamisnak nyújtott összkép s az abból levezetett következ­
30212   II,  1884    |                         e könyv után ösmeri meg, az megint egy »érdekes« országot
30213   II,  1884    |                       már: köszönjük alássan azt az »érdekesség«-et), tele enthuziazmussal,
30214   II,  1884    |                politikusainknak bõven osztogatja az epithetonokat, s meglepõ
30215   II,  1884    |                          neki van többsége ebben az országban, hát mégiscsak
30216   II,  1884    |                         országban, hát mégiscsak az a magyar politika most,
30217   II,  1884    |                       Tisza visszatartotta magát az ünnepélyektõl, melyekre
30218   II,  1884    |                          ünnepélyektõl, melyekre az Adam asszony iránti hódolat
30219   II,  1884    |                   származott a hidegség. - Innen az is, hogy a könyv kevésbé
30220   II,  1884    |                         teszi ezt, okosan teszi.~Az az igazi. Mert idegen nagy
30221   II,  1884    |                      teszi ezt, okosan teszi.~Az az igazi. Mert idegen nagy
30222   II,  1884    |                          embereket ünnepelhetnek az oláhok, meg a szerbek is,
30223   II,  1884    |                          Munkácsy lakomáról! No, az ilyen helyt aztán meg lehet
30224   II,  1884    |                          a legjobb, legelevenebb az eddig rólunk megjelent könyvek
30225   II,  1884    |                        között.~Legnagyobb hibája az, hogy a fordítása látszik
30226   II,  1884    |                          fordítása látszik lenni az eredetinek; mintha magyar
30227   II,  1884    |                      Erdélyben a mezei jószágán.~Az Akadémia korifeusai, akikkel
30228   II,  1884    |                      hogy hagyja minden vagyonát az Akadémiának. Az öreg kapacitálható
30229   II,  1884    |                         vagyonát az Akadémiának. Az öreg kapacitálható ember,
30230   II,  1884    |                    testamentumot, s nekik hagyja az erdélyi jószágát.~Nyáron
30231   II,  1884    |                  jószágát.~Nyáron azonban otthon az apró-cseprõ rokonok megint
30232   II,  1884    |                       rokonok megint körülveszik az öregurat, hogy minek az
30233   II,  1884    |                          az öregurat, hogy minek az Akadémiának az a sok vagyon.
30234   II,  1884    |                        hogy minek az Akadémiának az a sok vagyon. Hagyja inkább
30235   II,  1884    |                        Hagyja inkább õnekik. Hát az öregúr azt sem bánja. Leül
30236   II,  1884    |                       tart ez, mert télen megint az Akadémiának testál, hogy
30237   II,  1884    |                         és ismét megváltoztassa.~Az öregúr humorosan veszi az
30238   II,  1884    |                        Az öregúr humorosan veszi az egész dolgot.~Hiszen a kérdés
30239   II,  1884    |                       Hiszen a kérdés úgyis csak az, hogy mikor lesz érdemesebb
30240   II,  1884    |                          nyáron.~Mert igazuk van az erdélyi atyafiaknak:~Mire
30241   II,  1884    |                   erdélyi atyafiaknak:~Mire való az Akadémiának az a nagy vagyon.~
30242   II,  1884    |                         Mire való az Akadémiának az a nagy vagyon.~Mikor az
30243   II,  1884    |                          az a nagy vagyon.~Mikor az õseink hajdan divat szerint
30244   II,  1884    |                     katlanokba, üstökbe ásták el az ezüst, arany marhácskáikat,
30245   II,  1884    |                    megtalálhatta valaki.~De amit az Akadémia falai közé elásnak,
30246   II,  1884    |                     Akadémia falai közé elásnak, az ott marad örökké anélkül,
30247   II,  1884    |                        tagok mit dolgoztak, mert az, amit dolgoztak és kinyomattak,
30248   II,  1884    |                        és pincékben fog heverni. Az almanachok volnának hivatva
30249   II,  1884    |                        volnának hivatva hirdetni az akadémikusokról, hogy õk
30250   II,  1884    |                        csakugyan éltek: csakhogy az almanachok is pincékben
30251   II,  1884    |                           t. Akadémia« szó elõtt az a t. betû minden egyebet
30252   II,  1884    |                          biggyesztik el szájukat az akadémikusok:~- Ejh, hát
30253   II,  1884    |                         pénzük?~S nem elég, hogy az a pénz nem jut oda, amivel
30254   II,  1884    |                         pénz nem jut oda, amivel az Akadémia rendelkezik, ahova
30255   II,  1884    |                      kellene eljutnia, hanem még az a pénz sem jut oda, amivel
30256   II,  1884    |                   föltételesen rendelkezik, amit az örök­hagyók határozott kikötéssel
30257   II,  1884    |                     hagyók határozott kikötéssel az irodalomnak, az írók ösztönzésére
30258   II,  1884    |                       kikötéssel az irodalomnak, az írók ösztönzésére hagytak.~
30259   II,  1884    |                     hagytak.~De törõdnek is önök az írókkal! Kivált az elevenekkel
30260   II,  1884    |                          önök az írókkal! Kivált az elevenekkel nem; azok nem
30261   II,  1884    |                         a pénzt, de kinek ugyan?~Az ördögnek nõjön a fû, ha
30262   II,  1884    |                  bárányok már kivesznek!~Hol van az önök mûködésének hasznos
30263   II,  1884    |                         ha úgy tetszik, játsszék az Akadémia akár a börzén Széchenyi
30264   II,  1884    |                      bánnánk már más esetben, de az mégis szembetûnõ, hogy még
30265   II,  1884    |                         közül nem tetszenék csak az egyik, de még az sem állana
30266   II,  1884    |                  tetszenék csak az egyik, de még az sem állana irodalmi nívón,
30267   II,  1884    |                           Még egy kis ingerkedés az akadémiával)~Egy akadémikusunk,
30268   II,  1884    |                          ugyanis azt hitte, hogy az öreg Pitt (Lord Chatnam)
30269   II,  1884    |                       csinálni, miért ne lehetne az öreg Pulszkybõl kettõt? (
30270   II,  1884    |                      Pesti Hírlap vezércikkében. Az Akadémiát dicséri most. (
30271   II,  1884    |                 született, hogy mindent szidjon. Az õ jóakarata sértõ és felületes,
30272   II,  1884    |                          követel. De ez nem áll, az örökhagyó ezt nem kötötte
30273   II,  1884    |                     irodalmi serkentésre« szánja az összeget, az Akadémia által
30274   II,  1884    |                 serkentésre« szánja az összeget, az Akadémia által hozott szabály
30275   II,  1884    |                       hozott szabály sem megy el az abszolút becs kívánalmához.~
30276   II,  1884    |                      abszolút becs kívánalmához.~Az egész cikk hamis irányban
30277   II,  1884    |                          még mindig fizetést húz az Akadémiától) oda görbül
30278   II,  1884    |               drámairodalomnak nincs is szüksége az Akadémia segítségére. De
30279   II,  1884    |                        fokon áll még, hogy ritka az oly mû is, mely az úgyis
30280   II,  1884    |                         ritka az oly mû is, mely az úgyis alacsonyra szabott
30281   II,  1884    |                      szüksége a drámairodalomnak az Akadémia dajkálására?...~
30282   II,  1884    |                         Akadémia dajkálására?...~Az Akadémia, úgymond, egy félszázad
30283   II,  1884    |                        elfogadnók Pulszkynak azt az okoskodását, hogy mert a
30284   II,  1884    |                       lendül, hogy nincs szükség az Akadémiára.~De mi nem mondjuk
30285   II,  1884    |                     Támogassa a gyengéket, és ne az erõseket, s mindenek felett
30286   II,  1884    |                           a Felsülés-t), hogy õt az Akadémia ne vegye komolyan -
30287   II,  1884    |                         a többi felszólalásokat. Az Ábrányiét, aki lándzsát
30288   II,  1884    |                       szintén erõteljesen kel ki az Akadémia eljárása ellen,
30289   II,  1884    |                         milyen önkényesen jár el az Akadémia a pályázatokkal,
30290   II,  1884    |                         Bõhm Károly filozófusnak az akadémiai nagyjutalomra
30291   II,  1884    |                      nagyjutalomra beadott mûve, az »Ember és világa« elveszett
30292   II,  1884    |                    világa« elveszett ott valahol az Akadémia könyvtárában, tehát
30293   II,  1884    |               tekintették, noha megküldte, pedig az ügyrend szerint, mert megjelent,
30294   II,  1884    |                         hétnek a történetét. Nem az a nehéz dolog, mit kell
30295   II,  1884    |                          dolog, mit kell megírni az eseményekbõl, hanem az,
30296   II,  1884    |                   megírni az eseményekbõl, hanem az, hogy mit nem kell megírni
30297   II,  1884    |                         harmóniába akarnék jönni az anyagommal, még nagyobb
30298   II,  1884    |                     nagyobb zavarba jutnék. Mert az egyik tárgyam éppen a konok »
30299   II,  1884    |                        nem rébuszfejtõ is), hogy az egyiknek színhelye a rendõrség,
30300   II,  1884    |                         íme kisült mégis valami. Az, hogy nagyon is élelmes,
30301   II,  1884    |                        is ügyetlenül csinálták!«~Az elhallgatás mûvészete egyébiránt
30302   II,  1884    |                      Mintegy tíz év elõtt, mikor az Ugron-Salacz párbaj volt,
30303   II,  1884    |                      párbaj színhelyén ott kapta az egyik szekundánst, ki hasztalan
30304   II,  1884    |                            Akkor tessék legalább az ellenfelet megnevezni.~-
30305   II,  1884    |                           Megmondom, ki volt, ha az úr becsületszavát adja,
30306   II,  1884    |                            Most tehát megmondom. Az ellenfél Szlávy József miniszterelnök
30307   II,  1884    |                   következtetve a jelenre), hogy az történik majd, ami a Hamid
30308   II,  1884    |                     Hamid pasa macskájával pedig az történt, hogy noha õ ette
30309   II,  1884    |                     maradhasson.~*~Utolját járja az õsz. S akik tehetik, élvezik
30310   II,  1884    |                        szüretel, a sportsmaneket az õszi lóversenyek tartják
30311   II,  1884    |               lóversenyek tartják lázban. No meg az új javaslat a fõrendiház
30312   II,  1884    |                        szürkévé átváltozni, csak az orrok pirosodnak reggelenként.~
30313   II,  1884    |                          vizét: bûzhödt mocsáros az egyiké, zöldes giliszta-szín
30314   II,  1884    |                    erõvel rendelkeznek a pártok. Az új képviselõk közül a bátrabbak
30315   II,  1884    |                       ahol ezek nõttek!~Magoknak az új képviselõknek is ez a
30316   II,  1884    |                           a »mézeshetek«.~Minden az újdonság ingerével hat rájok.
30317   II,  1884    |                      téged, kedves barátom?«~Sõt az »elsõ napidíj« fölvétele
30318   II,  1884    |                           fölvétele is most van.~Az elsõ napidíj! Hát nem költõi
30319   II,  1884    |                         Olyan, mint a hölgyeknél az »elsõ hosszú ruha«.~Igaz,
30320   II,  1884    |                         hogy csak sovány kamatja az alkotmányos költségeknek (
30321   II,  1884    |                        pénz, mégis valami, aztán az eszét honorálják vele, noha
30322   II,  1884    |                      járjanak képviselõink, mint az olasz követek, akiknek csak
30323   II,  1884    |                        is jók még, hogy neveljék az emberek önérzetét, s sarkallják
30324   II,  1884    |                          mint ahogy nem kellene.~Az egyesült ellenzékiek önmagukat
30325   II,  1884    |                   szeretik jobban, mint kellene.~Az antiszemiták pedig a zsidóra
30326   II,  1884    |                      magam is írtam vagy tízet), az menjen el a Sugár úti Zirzen
30327   II,  1884    |                      Trefortnak: Zirzen Janka, s az õ tevékenysége és szakértelme.~
30328   II,  1884    |                   magának, kicsike, mi a baja?~- Az - selypíté -, hogy unom
30329   II,  1884    |                         Nos, jobban érezné magát az iskolában?~- Oh, hogyne,
30330   II,  1884    |                     Hallatlan ez. Hogy a gyermek az iskolába vágyik. Hiszen
30331   II,  1884    |              változhattak meg nagyon azóta, vagy az iskolák.~- Milyen az a maguk
30332   II,  1884    |                        vagy az iskolák.~- Milyen az a maguk iskolája, édeském?~-
30333   II,  1884    |                           csakugyan megmutogatta az egész intézetet. Eltartott
30334   II,  1884    |                         intézetet. Eltartott biz az vagy három óra hosszat,
30335   II,  1884    |                         hosszat, de nem sajnálom az idõt.~A Sugár úti nõiskola
30336   II,  1884    |                      nõiskola maga egy kis állam az államban. Csupa gyönyörûség
30337   II,  1884    |                   polgára, mert mindenikére maga az állam visel gondot.~Az igazgatónõ
30338   II,  1884    |                      maga az állam visel gondot.~Az igazgatónõ legelõbb az intézet
30339   II,  1884    |                           Az igazgatónõ legelõbb az intézet irodájába vezetett
30340   II,  1884    |                        könyvtárszoba szomszédja. Az ember szinte azt képzeli
30341   II,  1884    |                         minisz­tériumban van. Ez az iktató hivatal! Ide érkeznek
30342   II,  1884    |                      tartja itt fenn, õ végezvén az irodai teendõket. Éppen
30343   II,  1884    |                     irodai teendõket. Éppen csak az írótoll hiányzik a füle
30344   II,  1884    |                     hiányzik a füle mellõl, hogy az ember elhiggye a kisasszonynak,
30345   II,  1884    |                          a kisasszonynak, hogy õ az irodaigazgató, mert a kedves
30346   II,  1884    |                       egy igazi bürokrata. Hanem az a bizonyos nõi csíny mégis
30347   II,  1884    |                          mégis megvan mindenütt. Az akták olyan vakító fehéren
30348   II,  1884    |                      átkötve kacéran mosolyognak az emberre, mintha »fehérnemû«
30349   II,  1884    |                     mintha »fehérnemû« volnának.~Az egyes fiókok fölött különbözõ
30350   II,  1884    |                         pillantás ebbe a könyvbe az Ilonák, Irmák, Elmák hosszú
30351   II,  1884    |                           Elmák hosszú során - s az ember maga elõtt látja a
30352   II,  1884    |                        jövõ báli szépségeket is!~Az elsõ és második emeleten
30353   II,  1884    |                       szelíd zsibongás tölti meg az atmoszférát. Nem olyan ez,
30354   II,  1884    |                          mint a méhraj zsongása.~Az igazgatónõ elöl megy, s
30355   II,  1884    |                        elöl megy, s amint benyit az egyik osztályba, nincs meg
30356   II,  1884    |                       egyik osztályba, nincs meg az a rémülés, ami az én idõmben
30357   II,  1884    |                      nincs meg az a rémülés, ami az én idõmben volt, mikor a
30358   II,  1884    |                      komor, mogorva arca feltûnt az ajtóban, sõt inkább ellen­
30359   II,  1884    |                    helyeikrõl a kis tanítványok, az arcocskák mosolyra gömbölyödnek
30360   II,  1884    |                    mindnyájan nagyon szeretik, s az is úgy tudja õket szeretni,
30361   II,  1884    |                       egy-egy hiányt. - Hogy áll az a tû a kezedben, Idácska?
30362   II,  1884    |                          folyt, a másik teremben az angol. (Ez utóbbi nem kötelezõ
30363   II,  1884    |                     hölgynek tudni kell - mondja az igazgatónõ -, mert nem szabad »
30364   II,  1884    |                          legkedvesebb nevelõnõje az intézetnek -, szokjanak
30365   II,  1884    |                    Eközben már tizenkettõre járt az idõ. Azon osztályok növendékei,
30366   II,  1884    |                           ahol a szekrénye áll.)~Az igazgatónõ végigvezetett
30367   II,  1884    |                        kevesebb, kettõ, három. - Az ágyak mind egyforma takaróval
30368   II,  1884    |                      operetti jelleget kölcsönöz az egésznek; minden ágynak
30369   II,  1884    |                      kedves teremtések alusznak. Az ember úgy érzi, mintha egy
30370   II,  1884    |                    szabadon röpködnek odakünn...~Az igazgatónõ fáradhatatlanul
30371   II,  1884    |                        kar gyûl össze... látszik az ablakon is át a hosszú zöld
30372   II,  1884    |                     sedes« elé kislányokat?~- Mi az? - kérdé csodálkozva.~-
30373   II,  1884    |                       nálunk erre nincsen példa. Az én lányaim sohasem tesznek
30374   II,  1884    |                          közé esik.~- Igaz, hogy az ecetcsöpp is édes lenne,
30375   II,  1884    |                           mi mindent tudnak ezek az én kis gonoszaim...~Most
30376   II,  1884    |                  istennek, egészen üres. Most is az. Menjünk be, nézzük meg.
30377   II,  1884    |                       hogy össze ne keverõdzenek az egészségesek edényeivel.
30378   II,  1884    |                    edényeivel. Ez itt a telegráf az én szobámba, hogy éjjel
30379   II,  1884    |           kérdezõsködhessem hogylétükrõl, s hogy az ápolóné éjjel is fölzavarhasson,
30380   II,  1884    |               ténsasszony birodalma« alul van, s az éppen olyan fontos, mint
30381   II,  1884    |                   gondoskodva gazdagon, alul meg az igazi táplálékról gondoskodik
30382   II,  1884    |                        egyszóval fõasztalnok. És az nem tréfa dolog, mert körülbelül
30383   II,  1884    |                       hol óriási fazekakból (még az obsitos baka sem merné elhazudni,
30384   II,  1884    |                    Hoffmann kisasszony mutogatta az õ kincseit, tanítványainak
30385   II,  1884    |                         össze voltak gyülekezve. Az éttermekben a hosszú asztalok
30386   II,  1884    |                          tanárnõk asztala, felül az igazgatónõ széke. Azután
30387   II,  1884    |                      pufók arcon, mely most mind az övé, s szeme édesdeden legelész,
30388   II,  1884    |                         a legrosszabb institúció az országban, mégis ez a legnépszerûbb. (
30389   II,  1884    |                   szörnyû ítélet következik.~Hát az következett, hogy a magas
30390   II,  1884    |                      azért jó!~- Hüm! Hogy lehet az?~Hát lehet, kérem... mert
30391   II,  1884    |                        rosszul van fölvéve. Mert az igazinál sokkal alacsonyabbra
30392   II,  1884    |                          elhitték most már, hogy az egész hiba szándékosan van
30393   II,  1884    |                 delegáció. A Múzeumban a magyar, az Akadémia palotájában a német.
30394   II,  1884    |                       táplálkoznak. Úgy tetszik, az egyik fõkvalifikáció a delegátusnak
30395   II,  1884    |                        firmák jöttek el. Itt van az öreg Rieger, a németek Deák
30396   II,  1884    |                   lengeti viaszkszín hajsörényét az Akadémiában, Bylandt, az
30397   II,  1884    |                         az Akadémiában, Bylandt, az õsz Smolka, a hetyke Windisgrätzek.
30398   II,  1884    |                     mindnyájával beszélgetett, s az õ meglepõ jólértesültsége
30399   II,  1884    |             miniszterelnök sietett interpellálni az öccsét: Hát te igazán beteg
30400   II,  1884    |                   tizenöt tudósom van, felség.~- Az nem elég, hogy megvannak -
30401   II,  1884    |                       meg a király mosolyogva -, az a kérdés, ha dolgoznak-e?~
30402   II,  1884    |                         Magyarországon, csak tán az országház kapusának. (No
30403   II,  1884    |                         azt mégsem állítom, hogy az intézményt miatta tartja
30404   II,  1884    |                      rettenetes buzogányát. Csak az osztályok és a bizottságok
30405   II,  1884    |                  pénzügyi bizottságnak van, mert az államköltségvetés tárgyalása
30406   II,  1884    |                        lesz november 22-ike után az elsõ tárgy.~Szomorú arccal
30407   II,  1884    |                      tárgy.~Szomorú arccal látom az egyesült ellenzék egyik
30408   II,  1884    |                         önnel?~- Velem semmi, de az országgal...~- Nos, hát
30409   II,  1884    |                          országgal...~- Nos, hát az országgal vajon mi szomorú
30410   II,  1884    |                          szomorú történhetett?~- Az, hogy kezdenek jól állani
30411   II,  1884    |                    összehoztam nagy fáradtsággal az anyagot, az adatokat, de
30412   II,  1884    |                         fáradtsággal az anyagot, az adatokat, de az egészet
30413   II,  1884    |                         anyagot, az adatokat, de az egészet arra bazírozva,
30414   II,  1884    |                        itt van, ni... Tönkretett az az ember!~Fújt, lihegett
30415   II,  1884    |                         van, ni... Tönkretett az az ember!~Fújt, lihegett mérgében,
30416   II,  1884    |                         talált menhelyet, Helfyt az Ugron Gábor hûlt helyére
30417   II,  1884    |                       gondot. Nálunk szilárd elv az, hogy: »Hadd költsön mellettünk
30418   II,  1884    |                       kellenénk!«~A mamelukoknak az a jellemzõ vonásuk, hogy
30419   II,  1884    |                         de nehéz elveszíteni is.~Az elmúlt éjszakák egyikén
30420   II,  1884    |                       történt? Beszélje el kérem az egész hét történetét.~-
30421   II,  1884    |                  zsandárok. Képzelem, dühös volt az öreg! De, hiszen derék ember
30422   II,  1884    |                        szidja! De hát mi történt az istenért?~- Képzelje, uram -
30423   II,  1884    |                          de noha álom volt csak [az] egész, mégis úgy rémlik
30424   II,  1884    |                          Lónyay!~Kedden benyitja az ajtót és besüvít:~- Meghalt
30425   II,  1884    |                           Meghalt Thaisz Elek!~- Az lehetetlen!~Senki sem hitte
30426   II,  1884    |                         információkat.~- Nos, mi az újság? - kérdeztük, mikor
30427   II,  1884    |                      Isten, visszaemlékszem arra az idõre, mikor a nemzet egy
30428   II,  1884    |                         ember még nem született, az egy Bizayt kivéve. Kipusztíthatlan
30429   II,  1884    |                          Thaisz még okosabb volt az okosoknál. Õ meg nem értette -
30430   II,  1884    |                      dolgok, régi emberek bûnei. Az a megye, amely ezt tette,
30431   II,  1884    |                      megye, amely ezt tette, nem az enyém. Az csak véletlen,
30432   II,  1884    |                         ezt tette, nem az enyém. Az csak véletlen, hogy éppen
30433   II,  1884    |                        csak véletlen, hogy éppen az én kormányzásom alatt sültek
30434   II,  1884    |                        rendõrséged csalárdkodik, az mindjárt kisül. Mert a te
30435   II,  1884    |                fanyarságában benne volt akkor is az a szemernyi méreg, ami ma
30436   II,  1884    |                        februáriusról mondják: ez az a hónap, amelyikben legkevesebbet
30437   II,  1884    |                          legkevesebbet beszélnek az asszo­nyok, mert ez a legrövidebb,
30438   II,  1884    |                       halottaké belõle.~Ilyenkor az eleven város kizarándokol
30439   II,  1884    |                    lakóihoz a holt városba, ahol az a szó van felírva: »Feltámadunk«.~
30440   II,  1884    |                         Apró gyermekeit viszi ki az apa: azok vidám mosolygó
30441   II,  1884    |                     értik még szegények, hogy mi az.~A nem gazdagokat egyszerûbb
30442   II,  1884    |                          és miért mennek!~Messze az egész vonalon, mindenütt
30443   II,  1884    |                  szegényes kalmárok. Kinek-kinek az erszényéhez képest. A gazdagok
30444   II,  1884    |                         a szegényeké papirosból!~Az õszi napfény, mely ma is
30445   II,  1884    |                       milyen mélabús kép ez itt! Az ezer meg ezer egymás háta
30446   II,  1884    |                          szív itt összeszorul, s az elmét lehúzzák ezek a rögök
30447   II,  1884    |                      átnedvesülnek a könnyektõl, az erõs férfiak kevély dereka
30448   II,  1884    |                       legelhagyottabbnak. Hiszen az is még valami, akinek a
30449   II,  1884    |                         sincs, sem ott, sem itt!~Az is kijön ide, s azt a tanulságot
30450   II,  1884    |                tanulságot meríti, mikor végignéz az impozáns bús képen, a fényben
30451   II,  1884    |                   pirosan, életkedvvel járkáltak az utcákon, éreztek, gondolkoztak,
30452   II,  1884    |                          itt járnak-kelnek, ezek az öregasszonyok és szép asszonyok,
30453   II,  1884    |                          kacsintani a szemeivel, az úr nem biggyeszti el ajkát
30454   II,  1884    |                biggyeszti el ajkát kicsinylõleg, az üzletember nem fürkész adósai
30455   II,  1884    |                          A halál egyenlõvé teszi az embereket. Õnála ez a törvény.~
30456   II,  1884    |                           Õnála ez a törvény.~Ha az õ birodalmába lépnek, úgy
30457   II,  1884    |                         lépnek, úgy látszik, még az élõkre is ránehezül súlyos
30458   II,  1884    |                          látszata. Pezsgõvé lesz az élet Budán és Gödöllõn.
30459   II,  1884    |                          A »meet«-re megjelentek az udvar összes bolygói, de
30460   II,  1884    |                    Mennyivel több róka mulatozik az audienciákon Budán!)~Mióta
30461   II,  1884    |                      csalhatatlan embere van, de az nem lakik bent az országban.
30462   II,  1884    |                        van, de az nem lakik bent az országban. Ez nekünk való
30463   II,  1884    |                      okos lehet, hogy bizonyosan az Akadémiát látogatták meg
30464   II,  1884    |                         alig különböznek valamit az európai uraktól, csupán
30465   II,  1884    |                         A fátum azt akarta, hogy az egész hétrõl csupa szomorú
30466   II,  1884    |                       Menyhért dõlt ismét sírba.~Az 1867-i minisztériumból,
30467   II,  1884    |                        gépezete gyorsan koptatja az embereket), de a pénzintézeteknél,
30468   II,  1884    |                           de a pénzintézeteknél, az egyháznál és Akadémiánál
30469   II,  1884    |                       mindenki tudja, melyik ház az.~Mikor elõször lettem bejáratos
30470   II,  1884    |                         elõször lettem bejáratos az õ folyosóira, mindjárt a
30471   II,  1884    |                  járt-kelt ott a többiek között, az a gyanúm támadt, hogy ez
30472   II,  1884    |                         a gyanúm támadt, hogy ez az egész ház talán mindenestül
30473   II,  1884    |                      egész ház talán mindenestül az övé, s az ország csak úgy
30474   II,  1884    |                      talán mindenestül az övé, s az ország csak úgy bérli tõle.~-
30475   II,  1884    |                      ismerõseimtõl.~- Ez Regele, az irodaigazgató.~Hosszú esztendõk
30476   II,  1884    |              képviselõházi könyvtárnoknak lenni.~Az volt - a derék Bassó volt.~
30477   II,  1884    |                         melyiken. Egyszer kitört az üvege az egyiknek, kétségbe
30478   II,  1884    |                          Egyszer kitört az üvege az egyiknek, kétségbe volt
30479   II,  1884    |                        Nagy figyelem­mel kísérte az összes megjelent mûveket
30480   II,  1884    |                     valóságos lázban volt, mikor az új megrendelt mûveket várta.~
30481   II,  1884    |                      könyveket. Olyan érzés volt az neki, mint akinek a gyermekei
30482   II,  1884    |                     családtalan férfiúnak, ebbõl az örömbõl is kevés jutott,
30483   II,  1884    |                        fogjon - de sikertelenül. Az utolsó idõkben egy olvasószobát
30484   II,  1884    |                        olvasószobát rendezett be az emeleten, hogy a képviselõk
30485   II,  1884    |                   esetleg elvonulhassanak oda, s az ülés folyama alatt is tanulhassanak
30486   II,  1884    |                        csak, mennyire bosszantó, az emeleti szobát bezártam
30487   II,  1884    |                    elhányódott a kulcsa.~- Igen, az valóban nagy bosszúság!~-
30488   II,  1884    |                     bosszúság!~- Ejh dehogy! Nem az a bosszúság, de az, hogy
30489   II,  1884    |                           Nem az a bosszúság, de az, hogy az a gaz lakatos egy
30490   II,  1884    |                         a bosszúság, de az, hogy az a gaz lakatos egy hétig
30491   II,  1884    |                       lakatos egy hétig csinálta az új kulcsot...~- Cudarság
30492   II,  1884    |                     Cudarság a lakatostól.~- Nem az, hanem az, hogy egy hét
30493   II,  1884    |                      lakatostól.~- Nem az, hanem az, hogy egy hét alatt senki
30494   II,  1884    |                       könyvtárt használták. Neki az volt a mértéke az emberekre
30495   II,  1884    |                           Neki az volt a mértéke az emberekre nézve.~Berzeviczy,
30496   II,  1884    |                          rossz munkán utálták el az olvasást. Ej, ej, mi történt
30497   II,  1884    |                titokzatos­sággal - a »generális« az ágyúit tömi... erõsen tömi.~
30498   II,  1884    |                      tömi.~A legnagyobb dicséret az volt tõle, hogy valaki »
30499   II,  1884    |                     Lánczy Gyulának. Nem igaz ám az, hogy õ olvas, csak úgy
30500   II,  1884    |                       terem egyes idõszakonkint, az akkor annak a jele, hogy