bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

31001   II,  1884    |                       dolog volt a Házban.~Tehát az öreg Nendtvich, aki akadémiai
31002   II,  1884    |                       hogy õ milyen hasznot tett az országnak. Õ nevelte a négy
31003   II,  1884    |                         Alaposan bent ülni, csak az öreg Madarász tud, meg Bölöny
31004   II,  1884    |                          ki oly mûvészileg vitte az unatkozást, hogy aki látja
31005   II,  1884    |                       semmi.~Hiába lépkedtek elõ az antiszemitizmus daliái és
31006   II,  1884    |                     eláll«-t kiáltanak, hát csak az elejére készült el, hogy
31007   II,  1884    |                       volna.~Most aztán kilépett az antiszemiták »öreg ágyúja«,
31008   II,  1884    |                   áttérek a jó Csanády Sándorra.~Az óra már háromra járt, az
31009   II,  1884    |                         Az óra már háromra járt, az öregúr éhes volt.~Megjelent
31010   II,  1884    |                  képzelete elõtt a párolgó leves az »Arany Sas«-ból, az illatát
31011   II,  1884    |                        leves az »Arany Sas«-ból, az illatát is érezte... Amint
31012   II,  1884    |                       alant; úgy látszottak neki az elnöki szék tájékán mozgó
31013   II,  1884    |                        ti malacpecsenyét esztek? Az ország pedig éhezik... Ez
31014   II,  1884    |                         tárja fel a király elõtt az ország sebeit.~Lám, õ megmondta
31015   II,  1884    |                   Sokaknak nyitva maradt a szája az álmélkodástól:~- Ni, mi
31016   II,  1884    |                        is tudja ezt! - védekezék az öreg, párduc tekintetet
31017   II,  1884    |                           Ebben a dologban pedig az a nevezetes, hogy Csanády
31018   II,  1884    |                   többnyire mozdulatlanul szokta az ilyen beszédeket végighallgatni,
31019   II,  1884    |                     fejét! Nincs is a Házban!~De az Csanádynak mindegy volt,
31020   II,  1884    |                         íme fátumok fátuma, most az egyszer bele nem teszi a
31021   II,  1884    |                       csakugyan a fejét rázza.~S az tetézi még a malõrt, hogy
31022   II,  1884    |                          annál a pontjánál, ahol az nem jól esik a kedves öreg
31023   II,  1884    |                         a budai tornyokban, mire az Úri utcai Sennyei-palotába
31024   II,  1884    |                          vala. Reggelizett.~- Ki az, mi az? - riadt fel õexcellenciája,
31025   II,  1884    |                         Reggelizett.~- Ki az, mi az? - riadt fel õexcellenciája,
31026   II,  1884    |                       mégis bátor hang.~- Ah, ön az, tisztelendõ képviselõ úr?
31027   II,  1884    |                      Sándor nagyon rosszul aludt az éjjel. Mindenféle víziók
31028   II,  1884    |                           Csanády bácsi? Magának az igaziból adok.~S eközben
31029   II,  1884    |               kormányozva minden.~- Hát ennek ki az oka?~- Tisza Kálmán.~- Tisza
31030   II,  1884    |                 megmondom. Izé... Mocsáryt! Nem, az nem jó emberem. Legjobb
31031   II,  1884    |                         jó emberem. Legjobb lesz az öreg Madarászt. Csakhogy
31032   II,  1884    |                         öreg Madarászt. Csakhogy az se nekünk való ember. Nagyon
31033   II,  1884    |                          Dánielt? Nem kell, mert az meg nagyon puha. Nekem olyan
31034   II,  1884    |                         fölébredett...~Fájt neki az ébredés. Hogyne, mikor õ
31035   II,  1884    |                     valamit, a golyóm alá kerül.~Az elnök ijedten húzódott el
31036   II,  1884    |                       torzsálkodások fújták szét az unalmat.~Hogy a vita a mai
31037   II,  1884    |                        legyen, ahhoz kettõ kell: az, hogy antiszemiták beszéljenek,
31038   II,  1884    |                        Rácz Gézától kezdve egész az ülés végéig csupa okos emberek
31039   II,  1884    |                        nézni, hogy kullog vissza az öreg a »Velika Kafanába«.)~
31040   II,  1884    |                          Tisza nem találta hûnek az idézetet, tagadólag intett
31041   II,  1884    |                         26.]~Tíz napig dülöngött az a kérdés (amelyre nem volt
31042   II,  1884    |                          lassan gyûltek, úgyhogy az »antiszemiták bárója« (lám
31043   II,  1884    |                    tudtad már egy füst alatt azt az egyet is kivégezni?«~- Hallgass
31044   II,  1884    |                         Sok szépség volt, de nem az Andreánszky beszédében,
31045   II,  1884    |                      képet.~A Ház némely tagjai (az Odescalch Gyula pártja)
31046   II,  1884    |                         menyecskének ítélték oda az aranyalmát. Lilaszín kalapja
31047   II,  1884    |                        határozatot bejelentették az elnöknek is. Az is oda gukkerezett,
31048   II,  1884    |                    bejelentették az elnöknek is. Az is oda gukkerezett, és helybenhagyta,
31049   II,  1884    |             Shakespeare-t és Stojacskovicsot, ma az Akadémiát tisztogatta, s
31050   II,  1884    |                tanácskozás be van fejezve - mond az elnök.~Beöthy Algernon odaugrik
31051   II,  1884    |                          Nos, miért nem? - kérdi az elnök megütõdve.~Beöthy
31052   II,  1884    |                      szólani.~- Kicsoda? - kérdi az elnök ijedten.~- Az a lilaszín
31053   II,  1884    |                        kérdi az elnök ijedten.~- Az a lilaszín kalapos hölgy
31054   II,  1884    |                       olyan nevetés szélesíté ki az elnök arcát, hogy alig bírta
31055   II,  1884    |                 származik derültsége.~Kihúzatott az »R« betû. (Jó ómen az új
31056   II,  1884    |                 Kihúzatott az »R« betû. (Jó ómen az új országgyûlésre, mert
31057   II,  1884    |                          új országgyûlésre, mert az Kõrösi Sándor szerint a »
31058   II,  1884    |                        áll jól abrakolt lovakkal az országháza elõtt, ma nem
31059   II,  1884    |                  többségünk lesz« - kevélykedtek az ingerkedõk.~A folyosókon
31060   II,  1884    |                     szelíd arcú, fehér aggastyán az egyik, halovány, mogorva
31061   II,  1884    |                          másik.~Amaz a nap, emez az éj.~Horvát Boldizsár keze
31062   II,  1884    |                      Boldizsár keze volt átfonva az Istóczy Gyõzõ derekán...~...................~...
31063   II,  1884    |                         érzelmek közt várta vagy az üzenetet, vagy a fiákert.~
31064   II,  1884    |                       kocsi volt...~»Miféle rend az? - zsörtölõdék. - Hát sem
31065   II,  1884    |                        mégis furcsa!...«~Kihúzta az óráját. Tizenegy múlt! Máskor
31066   II,  1884    |                     elmaradt a mai szavazás? Hol az az inas? Hadd menjen megkérdezni!~
31067   II,  1884    |                  elmaradt a mai szavazás? Hol az az inas? Hadd menjen megkérdezni!~
31068   II,  1884    |                         Hadd menjen megkérdezni!~Az inas visszajött lihegve.~-
31069   II,  1884    |                          s gondolkozni kezdett.~»Az világos, hogy a kormánynak
31070   II,  1884    |                         szõtte töprengéseit:~»De az is világos, hogy nekem meg
31071   II,  1884    |          megsemmisítésrõl nem volt egyelõre szó. Az »élni és élni hagyni« princípium
31072   II,  1884    |                       rázni, tisztelt bizottság, az igazság elõtt!~Mire az elnöklõ
31073   II,  1884    |                           az igazság elõtt!~Mire az elnöklõ Horváth Gyula szuverén
31074   II,  1884    |                     rendeltek el két kerületben.~Az egyik Szentes, a vallásos
31075   II,  1884    |                     bolygatták meg.~Vajon miért?~Az igazság kívánja így? Olyan
31076   II,  1884    |                     lehessen tenni. Isten ments, az igazságot beleszabadítani
31077   II,  1884    |                        hol volna a Ház?~S ha nem az igazság a cél, akkor ugyan
31078   II,  1884    |                   másodszor okosabban veszi meg!~Az emberek, az olyanok, akik
31079   II,  1884    |                 okosabban veszi meg!~Az emberek, az olyanok, akik találgatással
31080   II,  1884    |                 találgatással szeretik eltölteni az idejüket, úgy kombinálták
31081   II,  1884    |                          semmisítik - mondják. - Az csak »móka«, és arra való,
31082   II,  1884    |                    azokat a képviselõket, akiket az erdélyi üres kerületeknek
31083   II,  1884    |                         azt mondani: »nem kaptok az erdélyi kerületekbõl«. Sokkal
31084   II,  1884    |                  vizsgálat egész menete.~Mert ha az igazságot keresnék, nem
31085   II,  1884    |                       irányú vizsgálatba. S ezek az urak (ítélve a Literáty
31086   II,  1884    |                  gondolkozóba ejtette Literátyt:~Az tudniillik, hogy némelyik
31087   II,  1884    |                           A T. HÁZBÓL [nov. 26.]~Az öregek~[nov. 26.]~Ma a legvígabb
31088   II,  1884    |                   szemeivel, melyekben benne van az a hamvas, keleties fény,
31089   II,  1884    |                          kapott? Azt sem? Hiszen az eddigit is kedvetlenül viseli.~
31090   II,  1884    |                    kedvetlenül viseli.~Hanem hát az történt vele, hogy újra
31091   II,  1884    |                     tipegni-topogni maga mellett az õ megszokott öreg párját:
31092   II,  1884    |                      párját: báró Kemény Jánost.~Az egész Ház derültebb, kellemesebb
31093   II,  1884    |                      derültebb, kellemesebb így. Az õszi napsugár bágyadt fénye,
31094   II,  1884    |                    pediglen odaült a szélsõbalra az ötödik öreg jó Csanády Sándor
31095   II,  1884    |                          a csapodárság jele).~Ha az a lepke ott nem volna, talán
31096   II,  1884    |                   Monologizált a sértett férfiú.~Az üléske~Az ülés unalmas volt.
31097   II,  1884    |                        sértett férfiú.~Az üléske~Az ülés unalmas volt. A Ház
31098   II,  1884    |                  vigyázott Baross.~Tárgyaltatott az esztergom-nánási, a nagyvárad-vaskohi,
31099   II,  1884    |           esztergom-nánási, a nagyvárad-vaskohi, az eszéki vasútvonal; mindössze
31100   II,  1884    |                         annyi változatosság volt az egész tárgyalásban, hogy
31101   II,  1884    |                     Ignác, hol Lukács Béla ültek az elõadói székben.~Lent Törs
31102   II,  1884    |                         elmondja önöknek alább - az Országgyûlési Napló.~A T.
31103   II,  1884    |                        nálunk, fájdalom, megjött az az idõ, amikor a közönséget
31104   II,  1884    |                     nálunk, fájdalom, megjött az az idõ, amikor a közönséget
31105   II,  1884    |                         közönséget már csak azok az emberek érdeklik, akiket
31106   II,  1884    |                       naggyá lenni! Ez a virtus.~Az elnök beleült tíz órakor
31107   II,  1884    |                    pihenhetsz csendesen.«~Könnyû az elnöknek. Egy ember, akinek
31108   II,  1884    |                      elnöknek. Egy ember, akinek az a hivatalos kötelessége,
31109   II,  1884    |                        egészen másképp fogja fel az unalmat, mint az a sok száz
31110   II,  1884    |                       fogja fel az unalmat, mint az a sok száz ember, akinek
31111   II,  1884    |                          száz ember, akinek csak az a kötelessége, hogy szavazzon
31112   II,  1884    |                          szózatok bontakoznak ki az alaktalan zsibongásból.
31113   II,  1884    |                      síron innen.)~Latkóczy Imre az elsõ szûzszónok.~A kecskés
31114   II,  1884    |                     Olyan rossz elõérzetem van!«~Az öregebbek vigasztalják mindenféle
31115   II,  1884    |                       csak elmondod. Katonadolog az egész! Az az egy bizonyos,
31116   II,  1884    |                  elmondod. Katonadolog az egész! Az az egy bizonyos, hogy bele
31117   II,  1884    |                         Katonadolog az egész! Az az egy bizonyos, hogy bele
31118   II,  1884    |                  Benedeket - bátorítják mások -, az is milyen jó ember, és mégis
31119   II,  1884    |                      Wenckheim Béla uram, szólok az úrnak...« s felköszöntötte
31120   II,  1884    |                       hallgatta, de Benedek urat az ki nem hozta a sodrából.~
31121   II,  1884    |                   beszédét, elmondva benne, hogy az lesz a gyõztes az európai
31122   II,  1884    |                           hogy az lesz a gyõztes az európai nemzetek közt, akinek
31123   II,  1884    |                          akinek a zsebében marad az utolsó tallér.~Szapáry elmosolyodott.~-
31124   II,  1884    |                szerkesztve, ha volt valami baja, az, hogy elsõ beszédnek nagy
31125   II,  1884    |                  látszott rajta elsõ pillanatban az elfogultság. Kezével a padba
31126   II,  1884    |                      amint egy falovon szaladott az elnöki szék felé. A fórumon
31127   II,  1884    |                      modulációra képes, s melyen az érzés léhe reszket, betölti
31128   II,  1884    |                      érzés léhe reszket, betölti az egész termet. Rövid mondatai
31129   II,  1884    |                   gyújtanak. A szikrák, melyeket az õ szemeibõl hasítanak a
31130   II,  1884    |                     azzal vádolja, hogy Szegeden az állami épületekre a saját
31131   II,  1884    |                         építkezésnél ki van írva az illetõ építtetõ közeg neve,
31132   II,  1884    |                          kisebb közegé is.~Ugron az õ rendes bömbölõ hangján (
31133   II,  1884    |                        bömbölõ hangján (aminõvel az ágyúk konverzálnak egymással)
31134   II,  1884    |                         igaz!~Hisz itt van éppen az államköltségvetés, amelyen
31135   II,  1884    |                 monogramja.~A FIATALOK~[dec. 2.]~Az öregek kezdenek meghökkenni. »
31136   II,  1884    |                         elég eredeti módon mégis az Ugron határozati javaslatára
31137   II,  1884    |                      tréfálkozik Helfy. - Õ most az elsõ »szélsõbali habarék.«~
31138   II,  1884    |                     mérséklõ (egy rakáson tartja az eszét). Beksics merész és
31139   II,  1884    |                      tüzes, aki inkább kiereszti az ostort, csak azért, hogy
31140   II,  1884    |        legrokonszenvesebb tagja a Háznak. Hoitsy az ötödik genre-t képviseli
31141   II,  1884    |                  emberekbõl is.~Pedig még ez sem az egész. Még jönni fognak
31142   II,  1884    |                   rosszul tette, mikor odaígérte az ördögnek azt, amirõl õ nem
31143   II,  1884    |                       nívójáról elterjedt hitet.~Az öregek csodálkozva hallgatják
31144   II,  1884    |                     örülök, mert látom már, hogy az unokámnak is lesz még módja
31145   II,  1884    |               megharagudni, ha fiatalnak nézik.~(Az igaz, hogy eddig se nagyon
31146   II,  1884    |                        mégis érdekesebb, ha ezek az antiszemiták beszélnek,
31147   II,  1884    |                          kisasszonyok hallgatják az állam háztartását, az ellenzék
31148   II,  1884    |                 hallgatják az állam háztartását, az ellenzék képviseli a duzzogó
31149   II,  1884    |                          a kormánypárt képviseli az asszonykát, aki exkuzálja
31150   II,  1884    |                          konyhapénzbõl.~Távolabb az ív szélén, a fõrendek karzatán
31151   II,  1884    |                 emléktáblát fognak tétetni, mint az Arany János tölgyei alá,
31152   II,  1884    |                        De hol? Meglehet, itt van az írói karzaton!~A plajbászos
31153   II,  1884    |                      számára.~Mikor én fölnéztem az írói karzatra, már ott találtam
31154   II,  1884    |                          ról, ahol ön felsorolja az új képviselõk közül azokat,
31155   II,  1884    |                        Kornélt (ifjabb Ábrányit) az én kedvencemet, hol hagyta
31156   II,  1884    |                             Amint elolvastam ezt az okmányt, legott beláttam,
31157   II,  1884    |                        éppen arra való idõ, hogy az ember mentséget koncipiáljon.~
31158   II,  1884    |                         új tagjai közül, akiknek az esze már meg van mérve egyebütt,
31159   II,  1884    |                legcsendesebb, de Lukáts Gyulának az még úgy tetszik, mintha
31160   II,  1884    |                      onnan.~Hadd legyen hát neki az az elégtétele, hogy az én
31161   II,  1884    |                          Hadd legyen hát neki az az elégtétele, hogy az én karcolatomban
31162   II,  1884    |                      neki az az elégtétele, hogy az én karcolatomban meg az
31163   II,  1884    |                          az én karcolatomban meg az õ beszédje szorítja ki a
31164   II,  1884    |                   természet a legpazarabbul bánt az egész Házban Keglevich István
31165   II,  1884    |                       Futtaki Gyulához hasonlít.~Az övé volt a mai nap. Noha
31166   II,  1884    |                   sikerrel, de Ábrányi Kornéllal az történt, ami soha még, amióta
31167   II,  1884    |                  beszélik ellenségei, azért jött az alsóházba a felsõbõl, hogyha
31168   II,  1884    |                    mondják, akik hallották, hogy az is szép volt. Meglehet,
31169   II,  1884    |                     Meglehet, hogy szép volt, de az már lehetetlen, hogy hallották
31170   II,  1884    |                         élénken pislantottak föl az antiszemiták, de bizony
31171   II,  1884    |                        miután ezen karcolatoknak az a politikája (én sem csinálom
31172   II,  1884    |                           Úgy hevertek ott akkor az ötletek, mint most a szivarvégek.~
31173   II,  1884    |                     akármilyen volt is Andrássy, az mégiscsak Tiszával esett
31174   II,  1884    |                          el ma a folyosón, abból az alkalomból, amint Szerb
31175   II,  1884    |                         vagy Szlávy Olivér (mert az ember köztük könnyen eltéveszti,
31176   II,  1884    |                       könnyen eltéveszti, melyik az egyik, és melyik a másik)
31177   II,  1884    |                     Kihaltak-e a szegény emberek az országból vagy az adakozó
31178   II,  1884    |                        emberek az országból vagy az adakozó képviselõk haltak-e
31179   II,  1884    |                         báró erõsen szunnyadozik az elõttem levõ padban. Jegyzõ
31180   II,  1884    |                          a zsebében kész beszéd, az a rekedtséget szimulálja.~
31181   II,  1884    |                   Odakünn ólmos esõ esik, felhõs az ég, s a gázt meg kell gyújtani
31182   II,  1884    |                      embernek lennie idekünn is. Az bizonyosan Rónay János.~
31183   II,  1884    |                          temetõn menne keresztül az ember, annyira ki van halva
31184   II,  1884    |                      délcegen és nyugodtan, mint az õ regényhõsei, az Alfrédek
31185   II,  1884    |                           mint az õ regényhõsei, az Alfrédek és Arthurok.~Rajta
31186   II,  1884    |                         lekötve a hallgatóságot: az õ szép hangja és a nemes
31187   II,  1884    |                         figyelem közepette.~Csak az ötleteknél, melyek ízléssel
31188   II,  1884    |                       kérdi a szomszédjától: »Mi az itt? Mi történik itt?«~-
31189   II,  1884    |                        társadalmat. Nehéz nyereg az õ lován is, rézcsatos kantár,
31190   II,  1884    |                          a parlament, hogy hátha az egy szép beszéd lesz.~Fogta
31191   II,  1884    |                 Nyugalommal, fesztelenül beszélt az elfogódásnak minden nyoma
31192   II,  1884    |                        néha ragadta el a hév, de az is illett neki.~Ott állt
31193   II,  1884    |                     illett neki.~Ott állt elõtte az ékesszóláshoz rendszerint
31194   II,  1884    |                     belõle a fölösleg, s megönté az elõtte ülõ Horánszkyt és
31195   II,  1884    |                        mint Hatvani professzor - az asztallábból.~Leírhatatlan
31196   II,  1884    |                       asztallábból.~Leírhatatlan az a lelkesedés, ami kitör,
31197   II,  1884    |                       pompás ötlettel. Fölzúgott az éljenzés, mint a vihar.
31198   II,  1884    |                   véleményeket cserélni fölötte.~Az öreg Pulszky így szólt:~-
31199   II,  1884    |                        csengettyût, és leszaladt az emelvényrõl.~- Én már nem
31200   II,  1884    |                          el volt komolyodva, kit az irigység bántott, kit a
31201   II,  1884    |                          kérdezik imitt-amott.~- Az Orbán Balázs összegyûjtött
31202   II,  1884    |                      általánosságban.~Meddõ volt az országra nézve, mert a deficit
31203   II,  1884    |                    egypár fonttal soványabb lett az izzadásban.~Hanem egyeseknek
31204   II,  1884    |                          krónika, hogy ott abban az évben egy bizonyos hónapban
31205   II,  1884    |                         Berzeviczy Irnák -, hogy az észnek nagyon le fog menni
31206   II,  1884    |                       nagyon le fog menni nálunk az ára! Félek... bizony isten,
31207   II,  1884    |                        maga nem termel, menne le az ára rohamosan.~Ma aztán
31208   II,  1884    |                    csodálkozás egyre fokozódott, az öregekben forrt már a bosszankodás.
31209   II,  1884    |              bosszankodás. Prileszky Tádé (nini, az öreg bácsit már el is felejtettük)
31210   II,  1884    |                          nehéz magyarul beszélni az én idõmben.~- Igen, mert
31211   II,  1884    |                      mégsem tudnak.~Urbanovszky, az öreg Szitányi, Boér, Szatmáry
31212   II,  1884    |                       vígan. Mert hát mi ez mind az õ hangjához képest? És hiába
31213   II,  1884    |                          És hiába no, hang teszi az orátort!~S ezközben folyton
31214   II,  1884    |                       Azt tessenek meghallgatni! Az aztán ledöf minden eddigi
31215   II,  1884    |                        gyanútlanul adja át magát az élvezetnek. Ott künn majd
31216   II,  1884    |                           Ott künn majd ez, majd az a mameluk fûzi a karjára.
31217   II,  1884    |                        van. »Hiszen még ráérünk, az öregúr ott bent még csak
31218   II,  1884    |                         öregúr ott bent még csak az elején van.«~Pedig dehogy
31219   II,  1884    |                    elején van.«~Pedig dehogy van az elején, eleinte lassan,
31220   II,  1884    |                          idõt adok - rendelkezik az elnök.~A három perc letelik,
31221   II,  1884    |                          Szavazás elõtt még csak az elõadók beszélhetnek.~E
31222   II,  1884    |                        akar.~- Sajnálom - mondja az elnök -, de nem engedhetem
31223   II,  1884    |                        ha deficit nem lészen.~De az bizonyosan lészen, sõt még
31224   II,  1884    |                          lészen, sõt még nagyobb az ideinél. Mert az idén a
31225   II,  1884    |                         nagyobb az ideinél. Mert az idén a pénzügyminiszter
31226   II,  1884    |                      Mikor még nem fáradtak bele az emberek annyira az alkot­
31227   II,  1884    |                          bele az emberek annyira az alkot­mányba, mikor egyformábbak
31228   II,  1884    |                   faragott kulináris latinsággal az egyes szónokokra:~Si loquitur
31229   II,  1884    |                          rideg hangulat ömlik el az egész képen. Valóságos téli
31230   II,  1884    |                       valaki felnyitja a száját: az bizonyára a sztenográfusoknak
31231   II,  1884    |                        Akinek valami ideája van, az azt kuporgatja, titkolja,
31232   II,  1884    |                          más ember kitalálja, és az csináljon vele furorét;
31233   II,  1884    |                       akinek pedig nincs ideája, az azt úgy el tudja palástolni,
31234   II,  1884    |                      tisztelt képviselõtársunk«.~Az emberek nem tudnak sem haragudni,
31235   II,  1884    |                       hanem kivált a mamelukokon az látszik, mintha élni is
31236   II,  1884    |                          dolog, mert azoknak még az a hitök sincs meg, hogy
31237   II,  1884    |                     kormány fejét.~Tegnap, mikor az Ugron támadására felelt
31238   II,  1884    |                    felelt Tisza, mondván: hogyha az erkölcstelenségi vádak a
31239   II,  1884    |                         Csanády közbekiáltott:~- Az nem elég! Tessék golyót
31240   II,  1884    |                         Csanádynak régi gyengéje az, hogy egész életén át párbajt
31241   II,  1884    |                          másnak keres párbajt. S az a más éppen Tisza. (Nem
31242   II,  1884    |                        Sándor összerezzent, mert az meg a másik gyönge oldala,
31243   II,  1884    |                     felugrani s felelni... Éppen az a pozitúra, ami a ferbliben
31244   II,  1884    |                       ott tartja markában készen az aprópénzt, hogy a visszahívásoktól
31245   II,  1884    |                         visszahívásoktól elvegye az ellen­játékosok kedvét.~(
31246   II,  1884    |                         Beszélt a levéltárakról, az új országházról, Magyarország
31247   II,  1884    |                    hallgatni, mintha por szállna az emberi fülekbe e monstrum
31248   II,  1884    |                         monstrum aktákról. Szólt az új országházról gúnnyal,
31249   II,  1884    |                interpellált:~- Micsoda skandalum az, hogy »Orbán Balázs beszédei«
31250   II,  1884    |                            jegyzé meg malíciával az odatévedt Pulszky. - Nem
31251   II,  1884    |                        Ház mind a három tájékán.~Az ördög vigye el ezeket a
31252   II,  1884    |                       szerteszét a képviselõk -, az embernek minduntalan szavazni
31253   II,  1884    |                      tüzet lövell. Hiába adta át az egyik kerületét Helfynek,
31254   II,  1884    |                    beszél, s kiereszti a hangját az Odescalchy Gyula herceg
31255   II,  1884    |                      szakállával a piros széken.~Az Orczy költségvetésén van
31256   II,  1884    |                           Nem olyan könnyû dolog az!); hogy a rendjelekkel rosszul
31257   II,  1884    |                      elkeserítette Bedekovicsot.~Az az egy kedves horvátunk
31258   II,  1884    |                   elkeserítette Bedekovicsot.~Az az egy kedves horvátunk van,
31259   II,  1884    |                    sohasem hallották szónoklóban az egymás hangját.~Most már
31260   II,  1884    |                       bizony jó lenne. Még pedig az asszonyoknak kellene ezt
31261   II,  1884    |                       sárkány-rendet hadd kapnák az anyósok. Hiszen azoknak
31262   II,  1884    |                          is olyan új dolog volna az, a »királyi tanácsos« cím
31263   II,  1884    |                         arra való, hogy a címbõl az asszonynak is jusson, mert
31264   II,  1884    |                       férj a Lipót-rendet kapja, az asszony nem írhatja alá
31265   II,  1884    |                   cobolyprémes mentével.~Ezekbõl az elmélkedéseibõl egyet-mást
31266   II,  1884    |                    méhcsípéstõl kissé megdagadna az arca, de nem olyan élénk
31267   II,  1884    |                         mégis ha beszélni hallja az ember, önkéntelenül Bismarck
31268   II,  1884    |                      vakolat hullana a falakról.~Az antiszemiták egy tagja,
31269   II,  1884    |                          kitûnõen tudja utánozni az állati hangokat, lekuporodott
31270   II,  1884    |                    hegyezett végével akar írni - az akkor valami, gyerekek!
31271   II,  1884    |                        németeknek. Mert úgy volt az, hogy mikor egyszer a német
31272   II,  1884    |                      Dehogynem - csakhogy azokat az én embereim a lábaikon viselték.«~»
31273   II,  1884    |                           Mire Prileszky bevégzé az õ mamelukos adomáját, azalatt
31274   II,  1884    |                      teoriáit, csillogtatva újra az õ maga látkörét és ismeretvilágát,
31275   II,  1884    |                 álláspontját, s kijelentem, hogy az Grünwaldnak csak privát
31276   II,  1884    |                         tedd azt - figyelmezteté az öreg Pulszky -, mert holnapután
31277   II,  1884    |                       nézetét, s kijelenti, hogy az a te privát nézeted.~Éles
31278   II,  1884    |                          bámulatos dialektikával az ellenzéki argumentumokat.~
31279   II,  1884    |                      dobálta, a színházba futott az összekötõ lépcsõn át, hogy
31280   II,  1884    |                  köröskörül, kapkodott a fejével az elnök, de se a Rakovszky,
31281   II,  1884    |                           amint ott szunnyadozék az elsõ padban.~Tisza miniszterelnök
31282   II,  1884    |                   halljuk, halljuk«, de mit tesz az, (sors bona nihil aliud)
31283   II,  1884    |                        van... hoz õneki fegyvert az ellenség.~Úgy is volt.~-
31284   II,  1884    |                        halk, színtelen hangon -, az nem gyalázat.~Egy hang a
31285   II,  1884    |                        ez a tetszészaj a forrás, az örök forrás, ahonnan a szónokok
31286   II,  1884    |                      futott el a színházba, csak az ablaktól állt odább: onnan
31287   II,  1884    |                       mikor már a kövek röpültek az ablakra. És õ azt hiszi,
31288   II,  1884    |                        most a kitörõ éljenzésbe.~Az elnök bezárta az ülést,
31289   II,  1884    |                     éljenzésbe.~Az elnök bezárta az ülést, de szava elhalt a
31290   II,  1884    |                     Tisza Kálmán! Túlsó oldalról az echó visszabömbölte: Éljen
31291   II,  1884    |                   kiáltás a fiáker-kocsisokra és az utcai csõcselékre.~Sõt azok
31292   II,  1884    |                       tódtak egy harmadik nevet: az Istóczyét.~Így aztán egészen
31293   II,  1884    |                         a diákok tudják, hogy mi az »alumneum«.~Hát ugyan mi?~
31294   II,  1884    |                         alumneum«.~Hát ugyan mi?~Az bizony egy olyan diák-kosztoló
31295   II,  1884    |                          és megint kása.~Nincsen az életnek~Soha változása.«~
31296   II,  1884    |                        visszaszúrja Ugront, vagy az ülés elején, vagy az ülés
31297   II,  1884    |                        vagy az ülés elején, vagy az ülés végén. Közbül pedig
31298   II,  1884    |                       így megy napról napra. Sem az egyik bele nem hal, sem
31299   II,  1884    |                   óriások, csakhogy azok egyszer az ólom, máskor az ezüst szérûn.
31300   II,  1884    |                          egyszer az ólom, máskor az ezüst szérûn. És egyetlenegyszer
31301   II,  1884    |                           Tisza védelmezi magát, az egyik karmol, a másik harap.~
31302   II,  1884    |                 sikereket aligha. A szélsõbalnak az a baja, hogy sok vezére
31303   II,  1884    |                           hogy sok vezére van, s az mind ünnepélyes, lassú ember,
31304   II,  1884    |                     rendesen keveset mondanak.~S az kétségbeejtõ helyzet, hogy
31305   II,  1884    |                        mostani idõszakban, midõn az ellenfél élén olyan ember
31306   II,  1884    |                          Tisza Kálmán, beleugrik az minden témába, mond rossz
31307   II,  1884    |                           amit útjában talál, de az el nem keseríti, mert tudja,
31308   II,  1884    |                       tudja, jót is fog mondani.~Az erõnek díszére válik a mérséklet,
31309   II,  1884    |                   egy-egy érzékeny vágást, semmi az, Ugron kiváló tehetség,
31310   II,  1884    |                      Hanem hiszen mérges is lett az utóbbi miatt Beksics.~-
31311   II,  1884    |                        nem szólalhatok fel. Mert az én emberemet verik ugyan,
31312   II,  1884    |                    emberemet verik ugyan, de nem az én területemen.~(Ti. az
31313   II,  1884    |                          az én területemen.~(Ti. az illyefalvi választás miatt
31314   II,  1884    |                       választás miatt indult meg az attak.)~Nem parlamenti tagokat
31315   II,  1884    |                       parlamentben kimondott szó az egész országon végighangzik:
31316   II,  1884    |                         országon végighangzik: s az önvédelemnek nincs módja
31317   II,  1884    |                          hatalmat gyakoroljanak?~Az állam maga elég nagy úr,
31318   II,  1884    |                           aki vádlott?~S hol van az olyan vádnak az orvoslata,
31319   II,  1884    |                          hol van az olyan vádnak az orvoslata, amely itt a Házban
31320   II,  1884    |                         lélekharang...~*~Ez volt az érem egyik oldala.~De van
31321   II,  1884    |                         Valaha napirenden voltak az ilyen személyes támadások.~
31322   II,  1884    |                       érdekében nem ártana...~Ha az baj, ez sem dicséretre méltó
31323   II,  1884    |                      tenni? Talán paktumot kötni az antiszemitákkal: ejtsék
31324   II,  1884    |                        antiszemitáért egy zsidó!~Az antiszemiták ügyes anekdotákat
31325   II,  1884    |                       folyamából.~Literáty kérdi az egyik paraszttól:~- Nincs
31326   II,  1884    |                           A T. HÁZBÓL [dec. 13.]~Az elsõ nyugalmas ülés! Senki
31327   II,  1884    |                     mondott se jót, sem rosszat. Az emberek sem nem örültek,
31328   II,  1884    |                        senki sem bántja), s mint az anyaméhet ha a köpûbõl kiröpül,
31329   II,  1884    |                     Köszönöm, kegyelmes uram, ki az illetõ?...~- Az még statustitok!~
31330   II,  1884    |                         uram, ki az illetõ?...~- Az még statustitok!~Jó Kármán
31331   II,  1884    |                      napok óta abban fárad, hogy az illetõ kerületet kisüsse,
31332   II,  1884    |                          Mihez? - kérdi ilyenkor az illetõ.~- Ne is tagadd,
31333   II,  1884    |                         De hogy valamit szóljunk az ülés lefolyásáról is, meg
31334   II,  1884    |                          meg kell említeni, hogy az elsõ szónok Horváth Gyula
31335   II,  1884    |                        ember hallgatja édesdeden az írói karzaton: Urváry Lajos.~
31336   II,  1884    |                        Kora reggel vetõdtem haza az orfeumból, mert az Angol
31337   II,  1884    |                          haza az orfeumból, mert az Angol királynõt elhagytam
31338   II,  1884    |                        Angol királynõt elhagytam az olasz hercegnõ Pignatelliért. (
31339   II,  1884    |                       reggel megzörögteti valaki az ablakomat.~Ki az? Mi az?
31340   II,  1884    |                          valaki az ablakomat.~Ki az? Mi az? Ki kopog, mi kopog?
31341   II,  1884    |                          az ablakomat.~Ki az? Mi az? Ki kopog, mi kopog? Egy
31342   II,  1884    |                   képviselõtársam zörögtetett be az ablakomon, félálmosan is
31343   II,  1884    |                        ruhám? Megyek.~Csengettem az inasomnak, hogy tisztítsa
31344   II,  1884    |                       tisztítsa ki a cipõmet, de az még mélyen aludt.~- Keljen
31345   II,  1884    |                           Ahogy beértem s leülök az éjjeli tivornyától ködös
31346   II,  1884    |                     csodálatosnak látszott nekem az egész környezet! Ez a tömérdek
31347   II,  1884    |                       furcsa a világ - délelõtt!~Az ismerõsök vígan és nevetgélve
31348   II,  1884    |                        Olyan a tekintete, mintha az agyvelõmet szedegetné ki
31349   II,  1884    |                  elrántom onnan a szemem, inkább az ellenzékre nézek.~De nini,
31350   II,  1884    |                          választóim után. Hiszen az a cél!~Nem látok én ott
31351   II,  1884    |                       legközepén két asszony ül. Az egyik, a barnább ideálom
31352   II,  1884    |                       ezt értette »választómnak« az a bolondos Pista? Hm, pedig
31353   II,  1884    |                        bolondos Pista? Hm, pedig az ilyen választó többet ér
31354   II,  1884    |                         ilyen választó többet ér az olyan választónál!...~Egyébiránt
31355   II,  1884    |                      lesz megkérdezni Csatártól. Az minden parasztot ösmer az
31356   II,  1884    |                        Az minden parasztot ösmer az országban.~Rövidlátó lévén,
31357   II,  1884    |                        tudom, mit - nagyon rossz az emlékezõtehetségem.~Csatár?
31358   II,  1884    |                         tudtam felelni. Vajon ki az az õ? S mi közöm nekem hozzá?~
31359   II,  1884    |                      tudtam felelni. Vajon ki az az õ? S mi közöm nekem hozzá?~
31360   II,  1884    |                        Hiszen már nem képviselõ?~Az sem képviselõ! Jézus Mária!
31361   II,  1884    |                       itatta a képviselõket. No, az én idõmben magában a Házban
31362   II,  1884    |                    István. (Hogy megöregedett ez az ember azóta!)~- Nem, én
31363   II,  1884    |                          brosürt?~- Censor.~- Ki az a Censor?~- A Timoleon fia.~
31364   II,  1884    |                      napidíjamat, vagy elévültek az archívumban?)~Kérdezõsködni
31365   II,  1884    |                       mégsem hallgatják.~Hát már az antimszemitizmus sem hat?~
31366   II,  1884    |               antimszemitizmus sem hat?~Oly nagy az unalom, hogy beszéd közben
31367   II,  1884    |                          kénytelen hátrafordulni az aluszékony hívekhez:~- No,
31368   II,  1884    |                          íme a fogason csakugyan az én nevem áll, valóságosan
31369   II,  1884    |                        én nevem áll, valóságosan az én nevem!~Tessék már most
31370   II,  1884    |                        nem akart beszélni? Mi?~- Az isten szerelméért mondjátok
31371   II,  1884    |                         hogy te csak akkor jössz az ülésre, ha õ beszél. Most
31372   II,  1884    |                          fõispánokkal, s azoknak az arcából lehetett olvasni
31373   II,  1884    |                       úgy látszik, végigtekintve az országon, mintha már kétszáz
31374   II,  1884    |                       mondták, hanem meglátszott az arcukon, hogy mivel ez olyan
31375   II,  1884    |                         nem elég kedvezmény volt az nektek tegnap, hogy ti szavaztatok »
31376   II,  1884    |                        határozati javaslatára, s az ellenzéknek kellett az »
31377   II,  1884    |                         s az ellenzéknek kellett az »igen«-eket elzümmögni.~-
31378   II,  1884    |                         Igaz, kegyelmes uram, de az tegnap volt!~- Jól van.
31379   II,  1884    |                  mamelukok jó arcot vágtak ehhez az ajándékhoz is, Tisza pedig
31380   II,  1884    |                      Lászlót... Legyen neki puha az aranygyapjú!~A hatalomból
31381   II,  1884    |                       Kemény Gábor. (Eszembe jut az, amit Kemény Endre mesélget,
31382   II,  1884    |                        üldögélt árván, szomorúan az idõ minisztere. A rakoncátlan
31383   II,  1884    |                mellékhelyiségeiben, s mint mikor az uraság kimozdul, a kulcsár
31384   II,  1884    |                  képviselõk.~- Dehogy képviselõ! Az utcáról tévedt volt be valami
31385   II,  1884    |                          Hentaller mélabúsan üli az egykori szögletét: a Házból
31386   II,  1884    |               kibuktatták, de a folyosórul nincs az a hatalom, ami elmozdíthassa. (
31387   II,  1884    |                          mikor így köszöntött be az erdélyi választóihoz: »Én
31388   II,  1884    |                     hatalmas paraszt torok -, de az ezernyolcszáz hol maradt?...«~
31389   II,  1884    |                      Prileszky Tádé szomorúan:~- Az én választóim a Krisztus
31390   II,  1884    |                        heti szabadságidõt kértem az elnöktõl.~- És nem adta
31391   II,  1884    |                     szemei szelíden pihennek meg az ellenzék emberein, mintha
31392   II,  1884    |                         formát tudott adni, hogy az olyannak látszassék, mintha
31393   II,  1884    |                          gondosan, ízléssel volt az kidolgozva, s kicsillogtatta,
31394   II,  1884    |                         idõ tájban tuszkolták ki az említett részeg embert a
31395   II,  1884    |                       délután dobták koporsójára az utolsó rögöt, s most a sírban
31396   II,  1884    |                       piheni örök álmait, akinek az élete közel tíz éve, hogy
31397   II,  1884    |                        melegítõ, ragyogó világát az õrület köde takarta. 1875
31398   II,  1884    |                         én 1878-ban fölkerestem. Az orvos elõbb megtudakolta,
31399   II,  1884    |                        föl s alá a folyosón vagy az olvasószobában. A társalgót
31400   II,  1884    |                            mondá -, még Tiszának az árulását is meg tudom magamnak
31401   II,  1884    |                     Jókai udvari poéta lett, ezt az egyet nem értem, és ezt
31402   II,  1884    |                          egyet nem értem, és ezt az egyet nem fogom neki megbocsátani
31403   II,  1884    |                          neki megbocsátani soha.~Az orvos megmondta, hogy ne
31404   II,  1884    |                       Kálmánt.~Nem folytathatta. Az orvos, aki távolról figyelt
31405   II,  1884    |                    mentsenek meg, áldja meg õket az Isten.~Egy könny lopta magát
31406   II,  1884    |                          megnézzem, micsoda írás az.~*~Egy cikk volt Tisza Kálmán
31407   II,  1884    |                        után. Ez a levélírás volt az õ boldogsága: ez volt az
31408   II,  1884    |                         az õ boldogsága: ez volt az õ minden reménysége. Hitte,
31409   II,  1884    |                          barátja, a halál.~Vajon az õ barátja közül volt-e csak
31410   II,  1884    |                     sokat hányt-vetõdött hazafit az örök pihenés útjára kísérte.
31411   II,  1884    |                     magyar számûzötteknek. Mikor az új alkotmányos érában hazajött,
31412   II,  1884    |            megháborodásában is azok képzelõdött. Az volt a rögeszméje, hogy
31413   II,  1884    |                        Kálmán politikai sikereit az õ támadásaitól féltette,
31414   II,  1884    |                        köde borongott, halálában az örök világosság fényeskedjék
31415   II,  1884    |                         nem boldogult, hordta ki az újságot. Itt beállt útcsinálónak,
31416   II,  1884    |                        nemzetbõl való? »Magyar!« Az ezredes e szóra tisztelegve
31417   II,  1884    |                         kivonult katonaság elõtt az ezredes így szólt: »Emlékeztek,
31418   II,  1884    |                           Magyarok voltak, ennek az úrnak honfitársai. Tisztelegjetek
31419   II,  1884    |                    álljon itt végül egy adoma is az elszomorodott olvasó földerítésére.~
31420   II,  1884    |                          Akkor nagy zajt ütöttek az esettel.~Beöthy Algernon
31421   II,  1885    |                        hogy ezzel nem lesz jobb.~Az az egy érdeme azonban megvan,
31422   II,  1885    |                          ezzel nem lesz jobb.~Az az egy érdeme azonban megvan,
31423   II,  1885    |                      azonban megvan, hogy megint az történt, amit Jókai oly
31424   II,  1885    |                         sem volt valami különös. Az öreg Pulszky mindjárt az
31425   II,  1885    |                         Az öreg Pulszky mindjárt az elsõ (és utolsó) pecsenyénél
31426   II,  1885    |                         is merte próbálni senki.~Az úgynevezett országzászlósokból
31427   II,  1885    |                      jelenti, a kisujja Jókait s az összeszorított ökle - a »
31428   II,  1885    |                    boldogtalansága elragadt arra az egész asztalsarokra.~A másik
31429   II,  1885    |                       Salamon Ferenc lohasztotta az ünnepélyességet, fitymálván
31430   II,  1885    |                   fitymálván a dolgokat. Hogy mi az hetven esztendõ? Hetven
31431   II,  1885    |                       azért kevesli a hetvenet!)~Az öregúr maga egész hidegen,
31432   II,  1885    |                     egész hidegen, nyugodtan ült az asztalhoz Havas Sándor szép
31433   II,  1885    |                         a balszárnyon, Garibaldi az elõõrsi helyen az ajtónál,
31434   II,  1885    |                      Garibaldi az elõõrsi helyen az ajtónál, hol az ifjabb piktor
31435   II,  1885    |                   elõõrsi helyen az ajtónál, hol az ifjabb piktor nemzedék használta
31436   II,  1885    |                     Szilágyi Sándor: »Oda ne ülj az új kabátoddal, mert még
31437   II,  1885    |                   historikus vagy«.~A bankettnek az volt a fõkaraktere, hogy
31438   II,  1885    |                           hogy mi tulajdonképpen az õ cinizmusa.~Egyszer valami
31439   II,  1885    |                         Hát nem ezt teszi örökké az öreg, Pulszky? Ha valami
31440   II,  1885    |                         De ki mer beszélni akkor az én szájammal?~Körülnézek,
31441   II,  1885    |                     látom, hogy báró Nyáry Jenõ.~Az öreg papa kezdett eközben
31442   II,  1885    |                       mikor Molnár Antal felállt az érkezett sürgönyöket olvasni.
31443   II,  1885    |                         trónörökös sürgönye volt az elsõ.~Tévedés volt. Az öreg
31444   II,  1885    |                      volt az elsõ.~Tévedés volt. Az öreg Pulszky sohasem alszik,
31445   II,  1885    |                trónörökösre. Ebbõl látszik, hogy az öreg milyen végtelen ügyes.~
31446   II,  1885    |                          elmosolyodott, még maga az öreg is.~- Engem akar -
31447   II,  1885    |                        patrónus nélkül is.~Hanem az már jó szokás, hogy Demeterkor
31448   II,  1885    |                          bér: ezért hát ez volna az egész eszten­dõnek a rozmaringos
31449   II,  1885    |                       zúzmarás idõben behozatott az a reform, hogy a Demeter
31450   II,  1885    |                          most mindszentekre esik az Alföldön (ámbátor a bolondos
31451   II,  1885    |                          kihúzta valami gazember az ötforintost?) No de az ilyesmi
31452   II,  1885    |                  gazember az ötforintost?) No de az ilyesmi megesik ilyenkor!~
31453   II,  1885    |                 háztömeget. (Hogy mibõl nõtt itt az a sok ház, édes komám?) (
31454   II,  1885    |                         sok ház, édes komám?) (S az a furcsa - feleli a koma -,
31455   II,  1885    |                          köztük.) (Nincs ezeknek az embereknek itt józan eszük,
31456   II,  1885    |                          koma!)~Hátat fordítának az emberrajnak, a sok cifra
31457   II,  1885    |                    mutatja már a vásár bomlását; az utak kavargó pora, mely
31458   II,  1885    |                       pora, mely szürkén üli meg az út mentében a füveket és
31459   II,  1885    |                         szomorúságára.)~A marhák az éhségtõl bõgve jönnek, a
31460   II,  1885    |                      történt semmi baleset, csak az, hogy a pénzük kevesebb
31461   II,  1885    |                         volt, mint gondolták, de az is ott maradt, ami volt.~
31462   II,  1885    |                      levegõbe (Olyan formájú bot az, hogy tán még a betlehemi
31463   II,  1885    |                            és megkapja leesõben. Az elmaradhatlan Bodri vígan
31464   II,  1885    |                   emelkedett hangulatban vannak.~Az öreg méltóságosan ül a csacsin,
31465   II,  1885    |                             A szénának sincs már az a tápláló ereje, ami azelõtt
31466   II,  1885    |                          rá sem néztek a madarak az idén.~Csupa »juhász-ügyekrõl«
31467   II,  1885    |                       gyõznek megállni útközben, az egyik pipából átszórni a
31468   II,  1885    |                          a sok »stáció«-t!~Pedig az igazi stáció még csak most
31469   II,  1885    |                         embert kerültek ki ezzel az óhajtással, mert annak az
31470   II,  1885    |                        az óhajtással, mert annak az gúny lett volna.~Az alábbi
31471   II,  1885    |                        annak az gúny lett volna.~Az alábbi könyvecske szerzõje:
31472   II,  1885    |                          fogházban fogja tölteni az ünnepeket! Neki hozza a
31473   II,  1885    |                       sem elég mameluk! Már õ is az ellenzéket pártolja?~Más
31474   II,  1885    |                        emberek a világon! (Hanem az igaz, hogy azokat elcsukva
31475   II,  1885    |                   kormány!)~No, ha õ megtartotta az ígéretét, most már mi is
31476   II,  1885    |                           Nem is nehéz! Legalább az én részem: az »elöljáróbeszéd«,
31477   II,  1885    |                           Legalább az én részem: az »elöljáróbeszéd«, nem az,
31478   II,  1885    |                         az »elöljáróbeszéd«, nem az, de hogy a »Fõvárosi Lapok«-
31479   II,  1885    |                    Fõvárosi Lapok«-ba bekerüljön az a tárca, az már nehezebb
31480   II,  1885    |                        ba bekerüljön az a tárca, az már nehezebb dolog lesz
31481   II,  1885    |                  Mindegyik egy-egy interpelláció az emberi leleményességhez.
31482   II,  1885    |                       szelídség hirdetõi: hozzák az »örök béke« olajágát. A
31483   II,  1885    |                      bocsánatot kérni«.~Jó kódex az a Csemegi-kódex! Bárányokat
31484   II,  1885    |                           csendesen szokott ülni az elsõ padban, gondosan figyelve,
31485   II,  1885    |                     történt ezzel, hogy eljött?« Az öregúr volt talán az egyedüli,
31486   II,  1885    |                    eljött?« Az öregúr volt talán az egyedüli, aki, ha egyszer-másszor
31487   II,  1885    |                          örökre.~Jól tudom, hogy az íróknak külön kontraktusuk
31488   II,  1885    |                      tovább élnek - hogy meddig, az nem a haláltól függ már,
31489   II,  1885    |                          közönség megleli bennük az õ õszinte lelkét, meleg
31490   II,  1885    |                         társainak nagy veszteség az õ halála, mert õ mint ember
31491   II,  1885    |                         nekünk könyveinél.~Éppen az õ mûveit lapozva kell ezt
31492   II,  1885    |                          kímélettel kell lennünk az élõk iránt, tönkreteszi
31493   II,  1885    |                       jót kell mondani. Eszerint az igazat sohasem lehet megtudni.«~
31494   II,  1885    |                        egyéniségének harmóniáját az emlékbeszédek azon két rõfös
31495   II,  1885    |                        hogy csillag tûnt le vele az irodalom egérõl. Sokkal
31496   II,  1885    |                       középszerû írónak maradni!~Az aztán az igazi! Nem hallani
31497   II,  1885    |                         írónak maradni!~Az aztán az igazi! Nem hallani soha
31498   II,  1885    |                     egyhangú percegését... Járni az erdõt, ahol a dicsõség terem
31499   II,  1885    |                       szakíthatni a cserlevekbõl az izzadt halántékra, félrehárítani
31500   II,  1885    |                      panaszkodott, nem követelt, az még nem jelenti, hogy nem