bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

31501   II,  1885    |                        csalt, meg õt csalták, de az égi asszonyhoz hû volt utolsó
31502   II,  1885    |                         utolsó leheletéig. Pedig az sohasem nevetett édesen
31503   II,  1885    |                 született, német ajkú szülõktõl, az összes rokonsága német volt,
31504   II,  1885    |                       magyarul is egyes cikkeket az akkori folyóiratokba, a »
31505   II,  1885    |                     Regélõ«-be.~Szent volt abban az idõben a nyomtatott betû.
31506   II,  1885    |                    imponált legjobban. Hanem hát az akkor volt!~A fiatal Frankenburg
31507   II,  1885    |                      töltött rövid idõt) írogat, az még mind amolyan »probatio
31508   II,  1885    |                       tagadás lenne, így szokott az kezdõdni.~A nyalka jurátus
31509   II,  1885    |                      Juannak kezdi magát kinõni. Az egyik gyöngéd viszonyt még
31510   II,  1885    |                     volna, ha gazdatiszt lehetne az apja helyén, s ezzel a szándékkal
31511   II,  1885    |                         fiú volt, de könnyûvérû. Az élet komoly oldalát egészen
31512   II,  1885    |                   valamikor õ is nagy kópé volt.~Az ember elmosolyodik rajta
31513   II,  1885    |                       kezd összeköttetésbe lépni az irodalom szereplõ embereivel.~
31514   II,  1885    |                    becses mûvek, a stíl németes, az élcek erõszakolt Saphir
31515   II,  1885    |                    mélyen jellemezni nem tud, de az irány nemes, s tollától
31516   II,  1885    |                vezércikkei.~De legnagyobb érdeme az »Életképek«, melyet a negyvenes
31517   II,  1885    |                           Látjuk nyüzsögni ebben az arany kaptárban a következõ
31518   II,  1885    |                        szintén ide írogattak.~Ez az idõ volt a magyar irodalomban
31519   II,  1885    |                        ütve minden nemesi házban az ajtó fölött, megérte az
31520   II,  1885    |                          az ajtó fölött, megérte az a szégyen, hogy kevesellni
31521   II,  1885    |                          része nekivetette magát az olvasásnak. Érdekes végignézni
31522   II,  1885    |                végignézni régi folyóiratok végén az elõfizetõket. Többnyire
31523   II,  1885    |              konkurrenciát vesszük is. Mert mint az isten tehénkéi, mikor a
31524   II,  1885    |                     kezdtek elõbújni mindenünnen az irodalmi vállalatok.~Vahot
31525   II,  1885    |                    Honderû«-vel csinált versenyt az »Életképek«-nek.~Annyi kasznár
31526   II,  1885    |                          Horváth is. Ebbõl aztán az következett, hogy elkezdtek
31527   II,  1885    |                        irodalmi hang pusztította az irodalom tekintélyét. Ízléstelenségek
31528   II,  1885    |                   mágnásos modort affektálta, de az úgy állt neki, mint a medvének
31529   II,  1885    |                       néznénk ki ma, ha õ nincs?~Az »Életképek« az õ legnagyobb
31530   II,  1885    |                          õ nincs?~Az »Életképek« az õ legnagyobb érdeme. Mennyi
31531   II,  1885    |                     megvolt már itt a fõvárosban az az ország, amit úgy hívunk
31532   II,  1885    |                          már itt a fõvárosban az az ország, amit úgy hívunk
31533   II,  1885    |                        közt, hogy Bohémia.~Ennek az országnak az a tulajdonsága,
31534   II,  1885    |                      Bohémia.~Ennek az országnak az a tulajdonsága, hogy a földje
31535   II,  1885    |                         Frankenburg emelte nekik az »Életképek«-ben az elsõ
31536   II,  1885    |                         nekik az »Életképek«-ben az elsõ sátort.~Õalatta öltött
31537   II,  1885    |                    Õalatta öltött testet elõször az a varázsige, mely azóta
31538   II,  1885    |                           Olyan díjazás volt biz az csak, hogy jobban beillett
31539   II,  1885    |                   borravalónak: de mégis ez volt az alap, a mag, ebbõl nõtt
31540   II,  1885    |                          árt neki elõmenetelében az összeköttetés a pesti írókkal,
31541   II,  1885    |                     úgyszinte élete többi részét az »Õszinte vallomások«-ban.
31542   II,  1885    |                          nem tudja eltalálni, mi az érdekes, mi nem; fölösleges
31543   II,  1885    |                         nemes és szelíd volt, de az idõkhöz nem illett hozzá,
31544   II,  1885    |                  Frankenburg sehol sem volt, sem az innensõ, sem a túlsó karajnál -,
31545   II,  1885    |                          csukták... Könnyen ment az ilyen! A törekvõ ember egy
31546   II,  1885    |                        törvényszékhez. Hányatott az élete ezentúl is, de sohasem
31547   II,  1885    |                   hányják a másikhoz, hanem csak az egyik sarokból tették félre
31548   II,  1885    |                         csak egyszer érte, mikor az elsõ nejétõl származott,
31549   II,  1885    |                   Nagyvilág« szerkesztését, majd az »1848« címû politikai lapot
31550   II,  1885    |                    tagjául a Kisfaludy Társaság, az Akadémia már a szabadságharc
31551   II,  1885    |                      csak istenigazában dolgozni az öregúr.~Hozzáfogott magyarosítani
31552   II,  1885    |                        Hozzáfogott magyarosítani az ódon német várost. Izgatott,
31553   II,  1885    |                       idén Budapesten kezdte meg az udvar a téli ünnepélyeit.~
31554   II,  1885    |                      személyt híttak meg, köztük az egész képviselõházat.~Szalay
31555   II,  1885    |                   képviselõházat.~Szalay Imrérõl az az adoma keringett, hogy
31556   II,  1885    |                képviselõházat.~Szalay Imrérõl az az adoma keringett, hogy a
31557   II,  1885    |                       Ami fényes, szemkápráztató az »Ezeregy éjszaká«-ban le
31558   II,  1885    |                        éjszaká«-ban le van írva, az itt mind a valóságban volt
31559   II,  1885    |                         ami legdrágább, azt mind az asszonyokra rakták. A csillárok
31560   II,  1885    |                          királyné körül ellenben az ország nagyasszonyai forogtak.~
31561   II,  1885    |                      zöld bársony toalett emelte az Izabella hercegnõ arányos
31562   II,  1885    |                    alakját. A zöld szín dominált az este. A szép Katinka grófnõ
31563   II,  1885    |                     hercegné megtartotta most is az õ kedvenc színét, a rózsaszínt.
31564   II,  1885    |                       színes lengõ tolldísz volt az uralkodó. A leányok egytõl
31565   II,  1885    |                     ajtók megnyíltak, s belépett az udvar.~Mintegy félóráig
31566   II,  1885    |                          legyen a párok számára, az öregebbek kezdtek átszállinkózni
31567   II,  1885    |                         volt, egy sem jelent meg az udvarnál. De ez nem volt
31568   II,  1885    |                        volt olyan nagy baj, mint az, hogy szivarozni nem lehet.
31569   II,  1885    |                       nem érti.~- Hiszen ha csak az kell - mondá a fõherceg -,
31570   II,  1885    |                      õfelsége a királyné számára az újévi üdvözleteket, még
31571   II,  1885    |                  következõ részleteket beszélték az udvari bálon.~B. Sennyey
31572   II,  1885    |                         régi törvényeink szerint az országbíró viseli a legnagyobb
31573   II,  1885    |                          igényt tarthatott, mert az õ férje a magyar fõudvarmester.~
31574   II,  1885    |                 fõudvarmester.~Kezdtek megakadni az emberek, hogy melyik legyen
31575   II,  1885    |                           ha igazán okos ember«.~Az udvarnál nem beszéltek napokig
31576   II,  1885    |                    törvényeink szerint csakugyan az országbíróság a legmagasabb
31577   II,  1885    |                       törvények alapján élünk, s az új törvények szerint a miniszterelnökség
31578   II,  1885    |            miniszterelnökség a legmagasabb polc; az én feleségem azonban nem
31579   II,  1885    |                kitüntetésre, tehát ne legyen sem az egyik, sem a másik, hanem
31580   II,  1885    |                         fogadta õfelsége nevében az újévi gratulációkat.~S így
31581   II,  1885    |                         s kijelentette, hogy aki az õ feleségének ilyen nagy
31582   II,  1885    |                        nagyon, csak igaz lenne!~»AZ ARANY EMBER« ALAKJAI~Föltesszük,
31583   II,  1885    |                         ALAKJAI~Föltesszük, hogy az olvasó ismeri »Az arany
31584   II,  1885    |                           hogy az olvasó ismeri »Az arany ember«-t. Vagy az
31585   II,  1885    |                          Az arany ember«-t. Vagy az egyiket, vagy a másikat,
31586   II,  1885    |                           a »legaranyabb ember«. Az, aki a két arany embert
31587   II,  1885    |                         egész eleven galamb lesz az egybõl.~Így lett a regénybõl
31588   II,  1885    |                    szólhat?~Hanem hiszen megesik az néha, hogy veszteséggel
31589   II,  1885    |                      talán Jókainak gondolni, de az olvasó nehezen bírja utána
31590   II,  1885    |                    belekeverni Ujházy. Hanem hát az akkor volt! Ma már a hét
31591   II,  1885    |                        fölkiáltott: »Ejnye, erre az asszonyra emlékszem valahonnan!«
31592   II,  1885    |                        nagy szeretetével elvonta az arany embert az õ hideg
31593   II,  1885    |                          elvonta az arany embert az õ hideg feleségétõl, a Timeától.~
31594   II,  1885    |                kerekednék nagyobb bonyodalom, ha az öreg Brázovics tönkre nem
31595   II,  1885    |                  boldogan élné, ha itt nem volna az az alávaló Krisztyán Tódor,
31596   II,  1885    |                        élné, ha itt nem volna az az alávaló Krisztyán Tódor,
31597   II,  1885    |                  gazember. (Fogadni mernék, hogy az a köpönyeg is lopott jószág
31598   II,  1885    |                          a városon kívül. No, mi az?~Mindenki tudta már, hogy
31599   II,  1885    |                      Mindenki tudta már, hogy ez az õ mûterme, mely a Lendvay
31600   II,  1885    |                    Lendvay és Bajza utca sarkán, az úgynevezett »Epreskert«-
31601   II,  1885    |                      udvara a falura emlékezteti az embert. Egy-két növendék-fácska
31602   II,  1885    |                       ahol ugyan megszületik még az a bátorság is, hogy az atyaistent
31603   II,  1885    |                       még az a bátorság is, hogy az atyaistent gyúrja meg kõbõl,
31604   II,  1885    |                         jutányos áron engedte át az epreskerti telket, megindult
31605   II,  1885    |                    tervek gyullasztották, s maga az alkotás munkája gyönyörködtette.
31606   II,  1885    |                lelkesedéssel, s ez mutatta benne az erõt, hogy nem kapaszkodott
31607   II,  1885    |                         a féltehetségek szoktak, az elért sikereibe, hanem ezeket
31608   II,  1885    |                         vágyott új sikerekre.~De az »epreskerti tanya« készen
31609   II,  1885    |                     nevet adott a mitológiából), az eresz alatt három év elõtt
31610   II,  1885    |                   kedélyeskedve hogy mit épített az õ madár-kollégája, mert
31611   II,  1885    |                          van a legjobb társasága az országban!~A terem közepén
31612   II,  1885    |                        költségvetésbõl?) Jobbról az öreg Pulszky gunyoros arca
31613   II,  1885    |                        Mór, kedves humor játszik az ajkai körül. Mintha azon
31614   II,  1885    |                         hogy mégis szép lesz, ha az öregúr ott áll majd a Ferenc
31615   II,  1885    |                          gyõzné mind elszámlálni az õ alakjait? Némelyik már
31616   II,  1885    |                         és a zene meg a bor volt az õ elementumai. A borospalack
31617   II,  1885    |                      borospalack mindig ott volt az állvány mellett, s a hegedû
31618   II,  1885    |                   csinálja a tempót.)~Ilyen volt az epreskerti mûterem gazdája:
31619   II,  1885    |                    gondtalan. S a mûtermet, mely az elsõ magyar szobrász-mûterem,
31620   II,  1885    |                        kis villa most a szoboré. Az fogja használni, aki bevégzi
31621   II,  1885    |                         azt tartja, hogy kár azt az õ imádságos száját prózai
31622   II,  1885    |                         ne sikerülne õneki, akit az isten jókedvében teremtett?
31623   II,  1885    |                        sok diadalt szerzett neki az operett mezején is. Abban
31624   II,  1885    |                        tól a »Koldusdiák«-ig. Ha az a taps, amit õ aratott ezen
31625   II,  1885    |                        csattanássá válnék, talán az egész világ megsiketülne
31626   II,  1885    |                  Féltékenyek vagyunk, irigyeljük az idegen dallaktól, hogy azokat
31627   II,  1885    |                    idegen dallaktól, hogy azokat az õ édes, megvesztegetõ hangja
31628   II,  1885    |                          a népszínmûveknél« - ez az általános vélemény. Ott
31629   II,  1885    |                     asszony kedvéért), hanem hát az a baj, hogy nincs miben
31630   II,  1885    |                         ember.~Úgy tettek velünk az áldást osztó égi hatalmak,
31631   II,  1885    |                       hogy: »Itt van ni, kiadjuk az egész osztály­részeket egyszerre«.
31632   II,  1885    |                         belelehelje mûvészetével az életet.~De a fénykorszak
31633   II,  1885    |                 Blahánénk nincs? Õvele tovább él az. Látjuk néha Rózsit a Szigligeti »
31634   II,  1885    |                      amint ott ül a fúvó mellett az öreg cigánnyal. És gyakran
31635   II,  1885    |                     bugyelláris«-ból?~Lehetetlen az, hogy ezek csak úgy elmúljanak,
31636   II,  1885    |                          sem veszhet el egészen.~Az õ kedvéért írják már az
31637   II,  1885    |                          Az õ kedvéért írják már az új népszínmûveket, többnyire
31638   II,  1885    |                          és virágozik.~Hanem biz az csak olyan, valljuk meg,
31639   II,  1885    |                          valljuk meg, mint mikor az embernek még a halála után
31640   II,  1885    |                   Mindegy, aminek vonzereje van, az jogosult. A közönség tódul
31641   II,  1885    |                        Árva Zsuzska« sorsán, aki az õ kis kutykáját olyan nagyon
31642   II,  1885    |                       viganóban. Ha nevet, olyan az, mint a csöngettyû, ha bánata
31643   II,  1885    |                       csöngettyû, ha bánata van, az meg olyan, mint az imádság.
31644   II,  1885    |                          van, az meg olyan, mint az imádság. Akár sír, akár
31645   II,  1885    |                        szakasztott ismerõs, hogy az ember akárhányszor látta
31646   II,  1885    |                        hogy olyan nagyon szép.~S az a csodálatos, hogy a nagy
31647   II,  1885    |                sikereknek, melyeket elért, mégis az a titka, hogy õ mindig magamagát
31648   II,  1885    |                   Azelõtt tréfaszámba ment annak az anekdotabeli szerzõnek a
31649   II,  1885    |                          a színen, és élcelnek« (az élceket azonban oda nem
31650   II,  1885    |                     élceket azonban oda nem írta az érdemes szerzõ).~Ez nem
31651   II,  1885    |                       magyar nõkben külön-külön, az mind összekerült egy rakásra
31652   II,  1885    |                          különbözõ ízlésû ember, az mind megkapja benne azt,
31653   II,  1885    |                    megkapja benne azt, ami éppen az õ gusztusára való.~Mert
31654   II,  1885    |                        menyecske benne van ebben az egyben.~S ez az egy benne
31655   II,  1885    |                        van ebben az egyben.~S ez az egy benne van minden magyar
31656   II,  1885    |                    szólni róla, s meg is mondani az igazat a könyvérõl, mely
31657   II,  1885    |                        Kárpáti emlékek«.50~Ahhoz az asztalhoz, ahol vacsorálni
31658   II,  1885    |                    együtt ketten, illetõleg csak az idegen beszélt, Bartók hallgatagon
31659   II,  1885    |                         hallgatagon ült mellette az õ melankóliájával; ha szólt
31660   II,  1885    |                        képébõl kikelve állít meg az utcán az asztalunkbeli ismerõs,
31661   II,  1885    |                       kikelve állít meg az utcán az asztalunkbeli ismerõs, aki (
31662   II,  1885    |                      asztalunkbeli ismerõs, aki (az alábbi passzus megértése
31663   II,  1885    |                          hogy ez a mi Bartókunk, az a Bartók, aki »Don Pedrõ«
31664   II,  1885    |                    szerkeszti.~- Hát persze hogy az. És ön nem tudta?~- Ha nem
31665   II,  1885    |                      most sem hiszem. Lehetetlen az, uram, hogy ez a szelíd
31666   II,  1885    |                     felesége otthon volt, s amíg az urat vártuk, elbeszélgetett
31667   II,  1885    |                    olvasott már tõle?~- Mindent. Az »Õrtüzek«-et, a »Költeményei«-
31668   II,  1885    |                      hogy olyan hûvös lenne majd az a könyv nyáron át.~- Hûvös?
31669   II,  1885    |                        helyen megnõ, s lángjával az égbe meredõ szikla­csúcsokig
31670   II,  1885    |                       kérem. Utálom azt a lapot. Az a Don Pedrõ egy szörnyû
31671   II,  1885    |                         ösmerném.~- Gyõlölöm azt az embert. Hogy néz ki?~- Körülbelül
31672   II,  1885    |                        úgy, mint Bartók Lajos.~- Az lehetetlen! Ön csak tréfál.~-
31673   II,  1885    |                           Tudja is ön! Önök csak az asszonyokat nézik meg jól.
31674   II,  1885    |                       bemutatom mind a kettõt.~- Az egyikbõl nem kérek, de a
31675   II,  1885    |                     másikat óhajtom.~Nem akartam az asszonyt felvilágosítani,
31676   II,  1885    |                   szerelmes költeményeket is ír? Az lehetetlen!~- Miért volna
31677   II,  1885    |                           Nem okos embernek való az.~- Márpedig ír azt is. Hisz
31678   II,  1885    |                 versíráson kaptam rajta.~Ezekbõl az összerakott párbeszédekbõl
31679   II,  1885    |                        párbeszédekbõl megértheti az olvasó, hogy Bartók Lajos
31680   II,  1885    |                        különféle világban mozog.~Az egyik Bartók Lajos ott jár
31681   II,  1885    |                 könyörtelenül, kíméletlen, s itt az elõzködõ versenyben bizony
31682   II,  1885    |                     bizony megesik rajta gyakran az is, ami az egyszeri huszáron,
31683   II,  1885    |                         rajta gyakran az is, ami az egyszeri huszáron, ki a
31684   II,  1885    |                     csatatéren »huszonegyezett«, az egyik levágott húsz embert,
31685   II,  1885    |                         egy olyan nagyot csapott az éles kardjával, hogy két
31686   II,  1885    |                        és sok szépet várnak tõle az úgyis hanyatló és elhagyott
31687   II,  1885    |                        ahol nem kellene.)~Ezeken az utakon az egyik világból
31688   II,  1885    |                       kellene.)~Ezeken az utakon az egyik világból átjönnek
31689   II,  1885    |                          egyik világból átjönnek az emberek a másik világba,
31690   II,  1885    |                jólélekkel, hogy hagyja abba vagy az egyik mûködését, vagy a
31691   II,  1885    |                      kenyér nem lett kisebb, sem az õ étvágya nem lett rosszabb.~
31692   II,  1885    |                  vitorláit, de mindent kihevert. Az történt vele, ami minden
31693   II,  1885    |                   népszerûtlen lett, végre pedig az történt vele, ami soha egy
31694   II,  1885    |                          rajta semmi különös, de az is igaz, hogy nincs rajta
31695   II,  1885    |                         Hosszú, sovány alak, aki az utolsó tíz év alatt nagyon
31696   II,  1885    |                          teljesen készen vagyunk az arcképével.~Gróf Andrássy
31697   II,  1885    |                       udvar volt Magyarországon: Az egyik a bécsi Burg, a másik
31698   II,  1885    |                      egyik a bécsi Burg, a másik az »Angol királynõ«. Ha a miniszterelnök
31699   II,  1885    |                      hátra volt a másik hatalom, az öreg Deák Ferenc az »Angol
31700   II,  1885    |                     hatalom, az öreg Deák Ferenc az »Angol királynõ«-ben; ha
31701   II,  1885    |                          Angol királynõ«-ben; ha az is beleegyezett, akkor a
31702   II,  1885    |                        szerették volna igazgatni az országot.~Roppant mulatságos
31703   II,  1885    |                    Roppant mulatságos dolog volt az így.~Deák, aki elõre belátta,
31704   II,  1885    |                         találsz.~Úgy is lett. Ha az öregúr azt mondotta valamire
31705   II,  1885    |                      ázsiai nyugalommal:~»Hiszen az õ dolga ez egészen. Ha rosszat
31706   II,  1885    |                       csinálja. Minek ütnõk bele az orrunkat?«~Tisza még egy
31707   II,  1885    |                          mielõtt nyilatkoznának, az õ véleményét fürkészik,
31708   II,  1885    |                          ha jobban figyeljük, ez az arc nem mindig ilyen hideg,
31709   II,  1885    |                 rokonszenves sugarakkal hinti be az államférfi alakját is.~A
31710   II,  1885    |                        kevélyebben hangzanék, ha az elvek tartanák õket a pártban).~
31711   II,  1885    |                        tartanák õket a pártban).~Az elõbbi vezérek alatt, közvetlen
31712   II,  1885    |                        hidegség kifelé. Rendesen az intimusok kezdtek legelõbb
31713   II,  1885    |                         már a hidegebb szél fúj, az oly messze van, hogy a generálisnak
31714   II,  1885    |                        meg ne ítélje kérem ebbõl az egyszeri látásból. Tiszát
31715   II,  1885    |                        van otthon a Házban, azon az ólom szérûn, ahol már közel
31716   II,  1885    |                          gyengéjét ismeri.~Õ tán az egyetlen miniszter, aki
31717   II,  1885    |                     törtem rajta a fejem, mi hát az a nagyszerû bánásmód? Mert
31718   II,  1885    |                      gyermekeknek volt meg eddig az az ösztönük, hogy a látszat
31719   II,  1885    |                   gyermekeknek volt meg eddig az az ösztönük, hogy a látszat
31720   II,  1885    |                   látszat ellenére is tudják, ki az õ legjobb emberük.~Most
31721   II,  1885    |                         emberük.~Most már megvan az ösztönük a mamelukoknak
31722   II,  1885    |                      Csak a fele igaz annak is - az a fele, amiben kételkedik.~
31723   II,  1885    |                      szónoklati modorát. Le volt az már ezerszer írva: hogy
31724   II,  1885    |                    felerészben a saját hibáiból.~AZ »ÜGYES KERESZTKÉRDÉSEK«~
31725   II,  1885    |                        néha csakugyan ott is van az illetõ rendõri tudósításban,
31726   II,  1885    |                         rendõri tudósításban, de az »ügyes keresztkérdések«-
31727   II,  1885    |                          mégis kíváncsivá teszik az embert, mik azok az õ ügyes
31728   II,  1885    |                       teszik az embert, mik azok az õ ügyes keresztkérdéseik?
31729   II,  1885    |                 tenyereikkel kérdezõsködnek ezek az urak is?~A vidéken, tudjuk,
31730   II,  1885    |                        törülve, de azért nem árt az meg a kriminális eljárásnál.~
31731   II,  1885    |                         a Kúria elé. Eltussolják az ilyesmit kollegiálisan otthon
31732   II,  1885    |                         1879. számú percsomóban.~Az történt, hogy egy felsõ-magyarországi
31733   II,  1885    |                          S ezzel vége lett volna az egész dolognak, mert hova
31734   II,  1885    |                       sehova, ha nincs meg benne az a bolond ambíció, hogy õ
31735   II,  1885    |                        paraszt ésszel, és megírt az õ ákombákomjaival egy keservesen
31736   II,  1885    |                      jutott, s a király elküldte az igazságügyminisztériumnak,
31737   II,  1885    |                     vizsgálja meg ezt a panaszt.~Az igazságügyminiszter felkérte
31738   II,  1885    |                     igazságügyminiszter felkérte az illetõ törvényszéktõl az
31739   II,  1885    |                         az illetõ törvényszéktõl az iratokat, s ebbõl a minisztérium
31740   II,  1885    |                        már most mit csináljanak?~Az ítélõbírákat nem lehet elítélni,
31741   II,  1885    |                          Itt a legnagyobb vétkes az ügyész, akinek fellebbezni
31742   II,  1885    |                        fellebbezni kellett volna az ügyet, de õ is hozzájárult
31743   II,  1885    |                          hozzájárult ahhoz, hogy az egész akta örök nyugalomra
31744   II,  1885    |                       nyugalomra tétessék.~Tehát az ügyész lakoljon.~Rögtön
31745   II,  1885    |                    kényszerítették a lemondásra.~Az ügyész is kedélyes cimbora
31746   II,  1885    |                     kedélyes cimbora volt, tehát az egész vármegye megbotránkozott
31747   II,  1885    |                         vármegye megbotránkozott az égbekiáltó szigor felett.~-
31748   II,  1885    |                      mondták -, ilyen semmiért.~(Az brutalitás volt, hogy az
31749   II,  1885    |                         Az brutalitás volt, hogy az ügyésznek menni kellett,
31750   II,  1885    |                        embert halálra kínoztak.)~Az ügyész valóban kicseppent
31751   II,  1885    |                        édes cirogatását. Most is az alispáni széken ül.~A megye,
31752   II,  1885    |                           Székács Józsefnek), de az ország összes mûvelt közönsége,
31753   II,  1885    |               legkiválóbb munkását veszté benne. Az író tovább fog élni mûveiben -
31754   II,  1885    |                   Derékben tört a fa ketté éppen az õsz küszöbén, mikor a legjobb
31755   II,  1885    |                         Pesten végezte, s azután az evangelikus teológusok szokása
31756   II,  1885    |                   végzett teológus már föllépett az irodalomban kedélyesen írt
31757   II,  1885    |                         mire 1862-ben »megkerült az eklézsia« (a legtekintélyesebb
31758   II,  1885    |                        Ott érte hat évvel késõbb az a kitüntetés is, hogy a
31759   II,  1885    |                       Frithiof-mondá«-t, mellyel az Akadémiánál díjat nyert.~
31760   II,  1885    |                        szerkesztett. Egész élete az egyház, az irodalom és a
31761   II,  1885    |                           Egész élete az egyház, az irodalom és a család közt
31762   II,  1885    |                   sokszor magára vállalt, kivált az Akadémiánál és Kisfaludy
31763   II,  1885    |                         végezett, mintha csak ez az egy dolga lenne.~Majdnem
31764   II,  1885    |                         tisztelet, amellyel neki az emberek adóztak, míg köztük
31765   II,  1885    |                       boldoggá tett mindenkit, s az a ritka szerencse jutott
31766   II,  1885    |                       bajában osztozott!~A nyár, az õsz s a tél ott találta,
31767   II,  1885    |                         ott hagyta betegágyában. Az aggasztó hírek folyton és
31768   II,  1885    |                          kedves beteg több ízben az ég és a föld között lebegett.~
31769   II,  1885    |                     családja körében menny volt.~AZ ÉN JÓ PATRÓNUSOM~Oly kevesen
31770   II,  1885    |                          hamar ráununk egymásra.~Az újságírók már többen vannak,
31771   II,  1885    |                          köztük.~Nem csoda, mert az újságírók fejedelme, Csernátony
31772   II,  1885    |                       fiúk, mert azonkívül aztán az ördög sem szeret benneteket«.~
31773   II,  1885    |                      viszontagságairól), minket, az igaz, senki sem olvas, de
31774   II,  1885    |                       hát nincs semmi szükségünk az egymás szeretetére.~S valóban
31775   II,  1885    |                       szeressenek. Hogy mi ennek az oka, nem akarom feszegetni.
31776   II,  1885    |                          mint Gyõry Vilmos, akit az írók is szeretnek.~Ebbõl
31777   II,  1885    |                    Megsirattuk szívünk mélyébõl. Az egyik barátját vesztette
31778   II,  1885    |                          hegyek közt sokkal jobb az akusztika. Itt Pesten azonban
31779   II,  1885    |                          azonban átkozottul érzi az ember a hiányt. Mindig is
31780   II,  1885    |                       Kisfaludy Társaság ülésein az elbeszéléseimet, hogy mikor
31781   II,  1885    |                      elbeszéléseimet, hogy mikor az õ elõadásában hallottam
31782   II,  1885    |                    vagyok én.« (Most már oda van az én okosságom.)~És a publikum
31783   II,  1885    |                         olvasni! Egész lelkével. Az õ nemes, meleg szíve, az
31784   II,  1885    |                         Az õ nemes, meleg szíve, az õszinte ragaszkodása a fiatalabbak
31785   II,  1885    |                         hangjára rászorultam, de az nem ért semmit, az mind
31786   II,  1885    |               rászorultam, de az nem ért semmit, az mind olyanformán ütött ki,
31787   II,  1885    |                      elmondatná Wahrmann Mórral. Az okvetlenül elrontaná benne
31788   II,  1885    |                      felolvasót úgy kell üldözni az ilyesfélékkel, hogy rendszeres
31789   II,  1885    |                          kell körülvenni, nehogy az utolsó percben feltalálhatlanná
31790   II,  1885    |                      utána, hogy hol van hát már az a teher? Neki gyönyörûséget
31791   II,  1885    |                        gyönyörûséget okozott még az is, ha a mások kötelességét
31792   II,  1885    |                        Semmi sem jellemzi jobban az embert, mint mikor kritikus.
31793   II,  1885    |                     embert, mint mikor kritikus. Az õ jósága nem ismert határt.
31794   II,  1885    |                         saját ötven beszélyemben az elsõ három négy sor után
31795   II,  1885    |                         statáriummal lenyakaztam az írót: »Pokolba vele, ez
31796   II,  1885    |                     felolvasásra érdemes beszély az õ ötvenje közt, tíz a Komócsyéban,
31797   II,  1885    |                         közt, tíz a Komócsyéban, az enyémben egy, de arról is
31798   II,  1885    |                  gyõzõdve, hogy haszontalanság. (Az angol vérbíró Jeffreys valóságos
31799   II,  1885    |                          megbízni. A pályázatban az van, hogy három bíráló dönt,
31800   II,  1885    |                      lehetett hozni.~- Nem, nem, az lehetetlen! Ez túlságos
31801   II,  1885    |                         praktikus institúciókat. Az ember találomra is eltalálhatja
31802   II,  1885    |                        Barátom, én már odavagyok az alkoholtól.~S valóban a
31803   II,  1885    |                          lehetett - félbeszakadt az olvasás, s ez, mint az órakelepeléshez
31804   II,  1885    |              félbeszakadt az olvasás, s ez, mint az órakelepeléshez szokott
31805   II,  1885    |                       csend, fölébresztett.~- Mi az? Mi? - riadtam fel. - Vége
31806   II,  1885    |                         riadtam fel. - Vége van?~Az órára néztem. Három volt
31807   II,  1885    |                    mosolygó kedves arcára, s íme az most el volt borítva könnyel.~-
31808   II,  1885    |                         csinálnak már most, hogy az apjuk meghalt?~Elõvette
31809   II,  1885    |                          te könnyeid megérdemlik az aranyakat.~Talán ez volt
31810   II,  1885    |                        Talán ez volt nekem hozzá az utolsó szavam, és az is
31811   II,  1885    |                       hozzá az utolsó szavam, és az is nevetve.~Mit gondolhattam
31812   II,  1885    |                     könnyeztet meg minket is meg az egész országot is.~A VERES
31813   II,  1885    |                       VERES HÁZBÓL~Megirigyeltem az én kollégámat, Scarront,
31814   II,  1885    |                 karcolataival.~Hát hiszen hacsak az kell a közönségnek, írok
31815   II,  1885    |               megharagszom.~Éppen kapóra jött ez az én ötletem, a Nõképzõ Egylet
31816   II,  1885    |                         Egylet tartotta vasárnap az évi közgyûlését a Zöldfa
31817   II,  1885    |                         veres Házban (bizonyosan az elnöknõ neve miatt van veresre
31818   II,  1885    |                          és Teleki Sándor grófné az orosz hódítási politikát
31819   II,  1885    |                        oszt a becses névsor, nem az, ami a bálokról szokott
31820   II,  1885    |                           S valóban egyre jönnek az egyleti tagok, susognak
31821   II,  1885    |                         vannak. Ez a ház egészen az õ házuk s kõben kifejezett
31822   II,  1885    |                     kávéasztalnál, a sétányokon, az estélyeken és pipere­asz­
31823   II,  1885    |                         láttak már egyszer ilyet az õsapáink.~Ott is olyan hosszú,
31824   II,  1885    |                         hogy a politika nem való az asszonyoknak. Igaz is.~De
31825   II,  1885    |                        hogy a közügyek sem valók az asszonyoknak, s kárhoztatják
31826   II,  1885    |                     asszonyoknak, s kárhoztatják az egyletezést.~Ejh, uraim,
31827   II,  1885    |                          csak mégis kompetensek.~Az asztalfõnél a két elnök
31828   II,  1885    |                         serdülõ deli lánykák. Ez az országgyûlési ifjúság. Nagy
31829   II,  1885    |                        Nagy áhítattal hallgatják az öregeket... bocsánat, -
31830   II,  1885    |                          öregeket... bocsánat, - az elõhaladottabb korúakat.~
31831   II,  1885    |                   elõhaladottabb korúakat.~Éppen az elnök olvassa szép és sok
31832   II,  1885    |                       használni) nyugodtan pihen az elnökök elõtt. Zaj itt soha
31833   II,  1885    |                        éljen« hangzik fel, mikor az elnök bevégzi az olvasást.~
31834   II,  1885    |                           mikor az elnök bevégzi az olvasást.~Most egy fiatal
31835   II,  1885    |                    szapárizmus.~Ez is megérdemli az éljent.~Következik a jelentés.
31836   II,  1885    |                        istenem, micsoda jelentés az! Csupa öröm, csupa tavasz.
31837   II,  1885    |                        tavasz. A napsugár süt be az ablakokon, virágok hajtanak
31838   II,  1885    |                         s elõttünk kezd megtelni az egylet pénztára csengõ aranyokkal.
31839   II,  1885    |                         Gyarapodik, vagyonosodik az egylet.~A komoly úrhölgyek
31840   II,  1885    |            megelégedettekkel.~Azért hát elõveszi az õ kormányzási taktikáját,
31841   II,  1885    |                 taktikáját, s kilépteti a sorból az elégedetlen Bihari professzor
31842   II,  1885    |                         mindig nincs megelégedve az egylettel.~Mind szép ez,
31843   II,  1885    |                          ez, ami van, de hát még az, ami nincs! Pedig még az
31844   II,  1885    |                         az, ami nincs! Pedig még az is valami. Nyári torna van,
31845   II,  1885    |                          torna nincs. Azután meg az is megilletné az intézetet,
31846   II,  1885    |                      Azután meg az is megilletné az intézetet, hogy tanítónõi
31847   II,  1885    |                   imitt-amott, hogy egyetértenek az elõtte szólóval.~Hanem Gönczy
31848   II,  1885    |                    Tréfortot bántani, úgyis tesz az eleget. Rossz szokás mindig
31849   II,  1885    |                     felszólalásának, mert íme ez az elsõ nyoma, hogy itt is
31850   II,  1885    |                         Nagyon erõs eszköz volna az itt. Egy­pár szóval magáévá
31851   II,  1885    |                    többségének.~Így végzõdött be az ülés, melynek utójátéka
31852   II,  1885    |                       múltunk, a mi szószólónk«.~Az országos nõképzõ egylettõl,
31853   II,  1885    |                      hogy egészen naggyá váljék; az, hogy megbukjon az Akadémiában.~
31854   II,  1885    |                       váljék; az, hogy megbukjon az Akadémiában.~Isten kedvezõ
31855   II,  1885    |                     magosra. Bolond beszéd volt! Az Akadémia fényesen megcáfolta.
31856   II,  1885    |                        fényesen megcáfolta. Mert az Akadémia mindenkit megválaszt,
31857   II,  1885    |                    tudományát irigyli, és akinek az eszétõl fél.~Kemény Gábor
31858   II,  1885    |                      röviden át lehetne siklani.~Az eset nagy, tehát illõ ösmerni
31859   II,  1885    |                        azt apró részleteiben is.~Az Akadémiáról már többször
31860   II,  1885    |                   beszélni.~A második osztálynak az a tulajdonsága, hogy nem
31861   II,  1885    |                      olyan válogatós lenne, mint az elsõ osztály, akkor nem
31862   II,  1885    |                 Tudniillik nem ülne benne senki.~Az elsõ osztálynak senki sem
31863   II,  1885    |                          penészes testamentumot, az mind bejut a II. osztályba.
31864   II,  1885    |                     Kemény Gábort?~Fölméne tehát az Akadémiába, s elöljáróképpen
31865   II,  1885    |                        fordítások, mindazonáltal az Akadémiának díszére válnak.~
31866   II,  1885    |               Akadémiának díszére válnak.~Azután az illetõ munkákat sorolta
31867   II,  1885    |                         semmit, de mindazonáltal az Akadémia díszére válik.~
31868   II,  1885    |                  Akadémia díszére válik.~Ez volt az ajánlás története.~Senki
31869   II,  1885    |                       ajánlotta taktikából, hogy az látszassék, miszerint talán
31870   II,  1885    |                        végzetes nap, a választás az osztályban.~Még vagy tizenkét
31871   II,  1885    |                    kiáltá:~- Új szavazást kérek!~Az akadémikusok elhalványodva
31872   II,  1885    |                        gúnnyal:~- Mi alapon kéri az új szavazást?~- Tévedésbõl
31873   II,  1885    |                          sem akarták begöngyölni az elbukott zászlót, fölvették
31874   II,  1885    |                          még a golyó sem árt.~De az Akadémiának alkalmasint
31875   II,  1885    |                          Hegedüs Sándor.~Mert ha az ott elkezd dolgozni, legott
31876   II,  1885    |                 kiállitás nem fog elbukni, annak az az oka, mert okos emberek
31877   II,  1885    |                        nem fog elbukni, annak az az oka, mert okos emberek voltak
31878   II,  1885    |                         mert okos emberek voltak az intézõk, s elõre odarakták
31879   II,  1885    |                       elõre odarakták a székeket az iparcsarnok elõtti nagy
31880   II,  1885    |                          székek arra valók, hogy az emberek ott leülhessenek
31881   II,  1885    |                          dolog.~Nem tudom, kinek az ideája volt, de annak lehet
31882   II,  1885    |                          megkondulnak a harangok az iparcsarnok háta mögött,
31883   II,  1885    |                          egy fõrangú társaságnak az a szeszélye támadt:~- Az
31884   II,  1885    |                         az a szeszélye támadt:~- Az idõ szép. Maradjunk még
31885   II,  1885    |                          lassan-lassan feljöttek az égre, majd kigyulladtak
31886   II,  1885    |                   divatba a kiállítás - mégpedig az arisztokrácia által.~Mert
31887   II,  1885    |                 demokrácia elõtt is a legvonzóbb az arisztokrácia.~Ha Andrássy
31888   II,  1885    |                      minden egyéb dolog elveszti az érdekességet a mi demokratáinkra
31889   II,  1885    |                        igaz, a kiállítás sikerét az arisztokrácia biztosította,
31890   II,  1885    |                     lehet nélkülözni.~S így tesz az arisztokrácia sokszor jót
31891   II,  1885    |               cselekedetek rá vannak parancsolva az emberekre a morál által.
31892   II,  1885    |                          által. Márpedig aki úr, az ne engedjen magának parancsoltatni.~
31893   II,  1885    |               képcsarnokot, soha sincs tolongás.~Az érdeklõdés a kiállított
31894   II,  1885    |                        aránylag sokkal lanyhább, az iparosok panaszkodnak, hogy
31895   II,  1885    |                        csomó halászati eszköznél az van felírva: Móricz Pál
31896   II,  1885    |                         legtöbb ember érdeklõdik az iparcsarnokban az aranymûves
31897   II,  1885    |                     érdeklõdik az iparcsarnokban az aranymûves kirakatok iránt.~
31898   II,  1885    |                       abban állapodtak meg, hogy az legnehezebb mesterség, kitalálni
31899   II,  1885    |                          mesterségeket meghagyja az alattvalóinak.~A fenséges
31900   II,  1885    |                        fenséges gyermek vonzalma az irodalom iránt nem csökkent,
31901   II,  1885    |                        Útirajzainak kiadása után az egész világon beszélni kezdtek
31902   II,  1885    |                         könyveket írtak (ott van az angol királynõ, a svéd király),
31903   II,  1885    |                   egészen másnak ígérkezik, mint az eddigi fejedelmi dilettánsoké,
31904   II,  1885    |                 fejedelem kezdeményezése megadja az elsõ lökést, s a többi majd
31905   II,  1885    |                       királyt várhatunk belõle - az nem aludhat el. A »hû munkatárs«
31906   II,  1885    |                           nagy lett a lelkesedés az írók és tudósok közt.~-
31907   II,  1885    |                      Aztán mikor fog megjelenni? Az õsszel?~- Tíz év alatt!~
31908   II,  1885    |                        kellene.~Szinte duzzadtak az elmék a cikkektõl.~Hanem
31909   II,  1885    |                     cikkektõl.~Hanem mikor aztán az elõmunkálatok befejezte
31910   II,  1885    |                     befejezte után végre megjött az idõpont, hogy hozzá kellett
31911   II,  1885    |                     nagyon meg kell gondolni.~Ez az! A mi tudósaink mindent
31912   II,  1885    |                    utoljára is a fejökben szárad az egész.~Nem is igen szokott
31913   II,  1885    |                        nem a trónörökös mozgatja az egészet - de így most már
31914   II,  1885    |                          Eddig azonban, noha már az is fényes elõjel a jövõre
31915   II,  1885    |                           ott mindig elöl említi az idegeneket. A Fruska Gora
31916   II,  1885    |                           itt jobbra kanyarodott az út, s miután átjutottam
31917   II,  1885    |                  settenkedése a sûrûségben, mind az igazi, szép, erõteljes délszláv
31918   II,  1885    |                      délszláv típust jellemezte.~Az ég szürkülni kezdett, a
31919   II,  1885    |                           midõn ismét kijutottam az erdõbõl, és egy festõi fekvésû
31920   II,  1885    |                           Midõn aztán én is ebbe az irányba tekintettem, egy
31921   II,  1885    |                       abban a reménységben, hogy az ordas komámnak majd kedve
31922   II,  1885    |                          gyep szélén, hogy aztán az erdõben eltûnjék szemeim
31923   II,  1885    |                           A TÚLHAJTOTT LOJALITÁS~Az én barátom D. P. (Bartók
31924   II,  1885    |                       találta, mert közel feküdt az ok: »Alkalmasint azért nem
31925   II,  1885    |                           mégpedig tudtán kívül.~Az Akadémia díszülésén váratlanul
31926   II,  1885    |                     Rudolf királyfi, Trefortnak, az elnöknek Lónyay fölött tartandó
31927   II,  1885    |                      emlékbeszédét meghallgatni. Az emlékbeszéd már ekkor ki
31928   II,  1885    |                          osztva a közönség közt. Az újságírók ott morzsolgatták
31929   II,  1885    |                      újságírók ott morzsolgatták az ujjaik közt.~Az emlékbeszédben
31930   II,  1885    |                    morzsolgatták az ujjaik közt.~Az emlékbeszédben elõfordult
31931   II,  1885    |                        emlékbeszédben elõfordult az abszolutizmus és elõfordult
31932   II,  1885    |                      lefújni a papírokról azokat az illojális betûket.~- Mit
31933   II,  1885    |                       nemzet tiszteletét, de ezt az egyet, noha kicsiség az
31934   II,  1885    |                          az egyet, noha kicsiség az egész, rosszul, elhamarkodva
31935   II,  1885    |                       lojalitást helyeseljük, de az önérzettel, bizalommal és
31936   II,  1885    |                         trónörökösre nézve, mint az efféle dolog, ha megtudja.~-
31937   II,  1885    |                         Hát mást beszéltek volna az urak, ha én ott nem lettem
31938   II,  1885    |                         a legnagyobb bók, ha nem az, hogy utógondolat nélkül
31939   II,  1885    |                     hitben volnánk, hogy neki is az a meggyõzõdése.~Én különben
31940   II,  1885    |                        iskolákat, koncessziókat. Az igaz, hogy verset nem kaptak.
31941   II,  1885    |                     befolyású államférfiú, mikor az érdekeik szóba jöttek.~(
31942   II,  1885    |                    Csakhogy még a jég is elolvad az ember lába alól, excellenciás
31943   II,  1885    |                         a távoli atyafiak, azoké az elsõség, mi majd megelégszünk
31944   II,  1885    |                       jót csináltak a kormányok (az igaz, hogy sok rosszat is),
31945   II,  1885    |                       jutott Háromszéknek semmi: az a legelhagyottabb megye.~(
31946   II,  1885    |                            hanem hogy úgyszólván az ország elsõ rangú megyéjévé
31947   II,  1885    |                úgyszólván erõszakosan csurgatják az áldást.~A magyarországi
31948   II,  1885    |                   mindebbõl nincs semmije.~Hanem az igaz, hogy ott vannak a
31949   II,  1885    |                         a fûrészt, a kalapácsot, az árt és a varrótût.~Beksics
31950   II,  1885    |                  miértünk csakugyan nem tett meg az állam semmit«. Annyira meg
31951   II,  1885    |         sepsiszentgyörgyi polgármester tette meg az indítványt a közelebbi megyegyûlésen,
31952   II,  1885    |                         minek Háromszék megyének az iskola? Ha anélkül is a
31953   II,  1885    |                    hiszen a minisztereinknek van az országban a legrosszabb
31954   II,  1885    |                        ösztönszerû ragasz­kodása az õsi birtokhoz, csakis a
31955   II,  1885    |                    mentette meg Háromszék megyét az elpusztulástól. Így lett
31956   II,  1885    |                          a hangyaszorgalmat, azt az autodidaktikus leleményességet
31957   II,  1885    |                        Kimerül vagy a föld, vagy az ember, mindkét esetben elõttünk
31958   II,  1885    |                      körös-körül a szomszédokkal az oláh és szász áramlatokkal.
31959   II,  1885    |                         megnyílnék.~Kimutatta rá az alapot is, a megye nevére
31960   II,  1885    |                   fizessen tõlük a kormány bért, az untig elegendõ a tervbe
31961   II,  1885    |                        fenntartására, vagy pedig az iskola költségeit viselje.~
31962   II,  1885    |                    megtagadná.~A SZÁZKEZŰ EMBER~(Az új ref. fõgondnok)~A magyar
31963   II,  1885    |                         amit elérhettek. (Kivált az ezutáni exminiszterek, mert
31964   II,  1885    |                      bizonyára nehéz pozíció, de az exminiszterség még nehezebb.
31965   II,  1885    |                        töltsön be kis pozíciókat az, aki valamikor nagy pozícióban
31966   II,  1885    |                  valamikor nagy pozícióban állt.~Az exminiszterek folyton szaporodnak
31967   II,  1885    |                    szõnek, nyíltan és homályban, az elhagyott hatalom visszaszerzésére.~
31968   II,  1885    |                          ahol nem a munka, hanem az állás minõségére kevélyek
31969   II,  1885    |                        állás minõségére kevélyek az emberek.~S az exminiszterség
31970   II,  1885    |                minõségére kevélyek az emberek.~S az exminiszterség keserû talán
31971   II,  1885    |                          annyira, mint itt, ahol az államférfiak többnyire lejárják
31972   II,  1885    |                        külsõ világra, hogy olyan az az eltávozott miniszternek,
31973   II,  1885    |                     külsõ világra, hogy olyan az az eltávozott miniszternek,
31974   II,  1885    |                        tért vissza.~S honnan van az, hogy vissza nem térnek
31975   II,  1885    |                       munka mindent megújít, még az exminisztereket is. Lekopik
31976   II,  1885    |                        vált ki Tisza gróf s lett az ország egyik leghasznosabb
31977   II,  1885    |                         munkakedvét, nem játszta az elfáradt nagyurat, aki fényes
31978   II,  1885    |                           Egyet sem kicsinylett. Az egyik nap szobrot tervezett
31979   II,  1885    |                         lelkiismeretesen végezte az elõbbenit, mint az utóbbit.
31980   II,  1885    |                       végezte az elõbbenit, mint az utóbbit. Tisza gróf még
31981   II,  1885    |                        mintha sohasem járt volna az esze nagyobb dolgokon.~Fölépítette
31982   II,  1885    |                     ezentúl: hogy nemesítse vele az ízlést. S éppenúgy tudott
31983   II,  1885    |                       volt hát nagy zavarba jött az itteni maradék társadalom,
31984   II,  1885    |                    uramnak a kerítése bedõl, még az is szomorúságot okoz Tiszának,
31985   II,  1885    |                          megcsinálni - szebbnek.~Az ilyen fõúr aztán, akinek
31986   II,  1885    |                      tegyenek a torony tetejébe.~Az új fõgondnok (ki ma foglalta
31987   II,  1885    |                   egyházat szaturálni kell, hogy az legyen, ami századok elõtt,
31988   II,  1885    |                       vallás hajdan falat emelt, az igaz - de maga mögött. Hogy
31989   II,  1885    |                   VÉGREHAJTÓK~Nem lesz már ebben az országban maholnap semmi;
31990   II,  1885    |                         a szegénység miatt, hogy az megöli õket.~Mennyi ellentmondás
31991   II,  1885    |                      felhívást bocsátottak közre az ország valamennyi végrehajtójához,
31992   II,  1885    |                   kellemetlenek legyenek.~Dumas, az idõsebb, egy maliciózus
31993   II,  1885    |                         végrehajtó uraknak, s ez az, hogy a bíróságok kényének
31994   II,  1885    |             szeszélyeinek nagyon ki vannak téve. Az egyes bírák tetszés szerint
31995   II,  1885    |                  szabályozza valaki.~Ami azonban az õ famózus ideájukat illeti,
31996   II,  1885    |                        kongresszu­sokat tartani, az meglehetõs komikus, s hasonlít
31997   II,  1885    |                     javítsák meg sorsukat, mikor az õ sorsuk csak úgy javul,
31998   II,  1885    |                 könnyeibõl fõzi levesét. Akiknek az emberi nyomor a domíniuma.~
31999   II,  1885    |                       akik nincsenek megelégedve az eddigi birtokukkal, akvirálni
32000   II,  1885    |                     kongresszusokat. A jogászok, az orvosok, a patikáriusok,