bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

32001   II,  1885    |                         szerkesztõk is. Már csak az egy Kozarek van, aki boldogtalan,
32002   II,  1885    |                    kollegáit, mert egyedül lévén az országban, nem alkothat
32003   II,  1885    |                        ne izéljenek...~Mire való az, ilyen rossz tréfákat csinálni!~
32004   II,  1885    |                tapintatlanságot csináltál.~- Én? Az lehetetlen!~- Miért lenne
32005   II,  1885    |                        Pesti Napló«-ban.~- Mi?~- Az, hogy a római pápának nincs
32006   II,  1885    |                          de ha úgy van is, minek az effélékrõl cikkezni, s ezáltal
32007   II,  1885    |                          Zsiga, komolyan mondom, az ilyen cikkeket nem volna
32008   II,  1885    |                          nem szabad«. Tehát csak az a kérdés, hogy igaz-e vagy
32009   II,  1885    |                       Erre aztán elnevette magát az aluszékony báró is, hogy
32010   II,  1885    |                        valaki, vagy nincs benne. Az, aki még abban sincs benne,
32011   II,  1885    |                         Apropó, illõ, hogy ezért az érdemeért õt is bevegyem
32012   II,  1885    |                          nap délelõtt fölkérette az irodából a hivatalos »Budapesti
32013   II,  1885    |                           a rendszer határoz. Ha az el van találva, minden sikerül.~
32014   II,  1885    |                          harmincat ígértem.«~Hát az egyik hadd legyen ezekbõl
32015   II,  1885    |                          ellenzékit is. (Jó lesz az öreg Somssich.) Ezt azért
32016   II,  1885    |                          Isten neki beszúrom ide az egykori öregemet, ne mondják,
32017   II,  1885    |                        ha megígéri, hogy nem jár az ülésekre.~Tolnay Lajosnak
32018   II,  1885    |                 gondolataihoz hû maradt, mutatja az õfelségéhez felterjesztett
32019   II,  1885    |                     Rosszul pecsételik be ezeket az õfelségéhez menesztett leveleket.)~
32020   II,  1885    |                          és mente ködalakban, de az arcok bizonytalanok még,
32021   II,  1885    |                      kisülhet, hogy Móricz Pál.)~Az óhajtásból sejtés lesz,
32022   II,  1885    |                     egészen igaz még eddig, csak az említett naptári széljegyzetek.~
32023   II,  1885    |                        el a fõrendi tagságot, de az kereken magtagadta.~- Hát
32024   II,  1885    |                         regényeket írsz.~- Nekem az is haladás; mert eddig úgy
32025   II,  1885    |                          íratott 1786-ban, midõn az úr a hív és vitéz szolgát
32026   II,  1885    |                          halotti beszédet, amint az ócska lapon föl van jegyezve,
32027   II,  1885    |                    minélfogva nem sok ideje volt az összekomponálásra - bámulnunk
32028   II,  1885    |              szárnyalásában is messze fölülmúlja az akkori kor verselõit. Mert
32029   II,  1885    |                    Kepler Leibnitz Newton~Kikkel az egeken járt csak nem egy
32030   II,  1885    |                        Frigyesé) Rimaszombatban, az idõk folyásának~Ezerhétszáz
32031   II,  1885    |               könyvecskéjét, melyben le van írva az úr vacsorája:~Még pedig
32032   II,  1885    |                     nyelven kell írni, s hogy ez az »együgyûképpen való« írás
32033   II,  1885    |                        kísértetek parancsolóját, az ördögnek cimboráját, és
32034   II,  1885    |                       neki tetszett, megcsapolta az asztallábat, s abból tokaji
32035   II,  1885    |                           amin a hóban csúszott.~Az igazi ember az istennek
32036   II,  1885    |                         csúszott.~Az igazi ember az istennek élt.~A költött
32037   II,  1885    |                    istennek élt.~A költött ember az ördögnek.~Az ördög embere -
32038   II,  1885    |                       költött ember az ördögnek.~Az ördög embere - túlélte az
32039   II,  1885    |                        Az ördög embere - túlélte az istenét.~Hatvani 1786-ban
32040   II,  1885    |                        18-ik napján, éppen abban az órában, amikor született. (
32041   II,  1885    |               halhatatlanságát, midõn ezt énekli az egyszerû professzor koporsója
32042   II,  1885    |                vacsorálni. Tudvalevõ dolog, hogy az együttes vacsoráktól az
32043   II,  1885    |                          az együttes vacsoráktól az ember maga is tudóssá lesz.
32044   II,  1885    |                      jövõre már engem is beajánl az Akadémiába. Csak abban nem
32045   II,  1885    |                megöregszem, s rendes tag leszek.~Az öregúr egy este megbiztatott,
32046   II,  1885    |                        valahonnan svékus nyelven az eredetit, s õ is fordította
32047   II,  1885    |                        fordította le - de hát ki az ördög jár a svékusok közt,
32048   II,  1885    |                          pillanatokig elbódíthat az uralkodó áramlat, a dicsvágy,
32049   II,  1885    |                      megálltunk a 77-ik számnál.~Az öregúr kézen fogott, és
32050   II,  1885    |                        és vitt fölfelé a lépcsõn az emeletre, ahol egy kinyitott
32051   II,  1885    |                akadékoskodás ütötte fel uralmát.~Az asztal mellett ülõ hölgy
32052   II,  1885    |                       beszélj, fiacskám« - mondá az egyiknek, mire annak a kis
32053   II,  1885    |                       kis lányocskám nem sietett az a cica annyira, mint te,
32054   II,  1885    |                     elfelejtett volna.) Mindjárt az elsõ percre láttam, hogy
32055   II,  1885    |                     leányok vizsgájára hozott el az öreg akadémikus.~Igen, igen.
32056   II,  1885    |                         intézet. Persze, persze. Az, aki az asztalnál ül, akkor
32057   II,  1885    |                          Persze, persze. Az, aki az asztalnál ül, akkor nem
32058   II,  1885    |                        már annyi szépet olvastam az újságokban. Meg is látszik
32059   II,  1885    |                   látszik arcán, modorán, hogy õ az, csak a kisleányok szeretett »
32060   II,  1885    |                         kik lehetnek mások, mint az õ hû szárnysegédei, Hoffman
32061   II,  1885    |                kisasszony, stb.~Most már világos az egész kép. A jobb oldalon
32062   II,  1885    |                        növendéket felszólítanak, az ember hátratekint, s azonnal
32063   II,  1885    |                         hogy a leckézõnek melyik az anyja. A gyermek izgatottsága
32064   II,  1885    |                     gyermek izgatottsága átragad az anyjára, ennek a trémája
32065   II,  1885    |                         anyjára, ennek a trémája az anyja arcán is ott van.
32066   II,  1885    |                          is villámhirtelen átfut az anyához. S amint a lányka
32067   II,  1885    |                         találkozik, s cseréli ki az elõbbi izgatottságot. (Gazdag
32068   II,  1885    |                    remegésért.)~Janka néni elõtt az asztalon egy írás van: a
32069   II,  1885    |              természetesen nem lesz igazuk.~Mert az a könyv az igazi, amely
32070   II,  1885    |                          igazuk.~Mert az a könyv az igazi, amely õelõtte hever,
32071   II,  1885    |                       ortográfia. Nagy szó ebben az országban, ahol a miniszterek
32072   II,  1885    |                    mintha észrevette volna, hogy az õ kedvenc miniszterét fenyegeti
32073   II,  1885    |                           De milyen szó végén?~- Az ige végén.~- De ott is csak
32074   II,  1885    |                        Olyan ismerõsen beszéltek az országokról, mintha már
32075   II,  1885    |                      meghallgatni a kicsinyeket; az állatok érdeklik õket legjobban,
32076   II,  1885    |                  hajlékonnyá és szomjassá tették az ismeretek után. Ezek mind
32077   II,  1885    |                          azt, amit tudnak.~S még az arcvonásaikban is ott van
32078   II,  1885    |                        mekkoraságának kinyomata.~Az öreg akadémikus nem gyõzte
32079   II,  1885    |                         engem. Szégyenlem magam.~Az öreg melegen megszorongatta
32080   II,  1885    |                           Ön okos ember. Ez volt az a próba, mirõl beszéltem.
32081   II,  1885    |                        talált még ki.~- Ugyan mi az?~- Eljárok pontosan minden
32082   II,  1885    |                          E pillanatban fölálltak az összes növendékek, (mert
32083   II,  1885    |                         összes növendékek, (mert az ének jött, a vizsga befejezõ
32084   II,  1885    |                          kedves hangjaikon (mint az angyalok kara) énekelni
32085   II,  1885    |                  angyalok kara) énekelni kezdték az ismeretes nevelõintézeti
32086   II,  1885    |                         c d é...~Jaj be nehéz ez az a b c d é...~Janka néni
32087   II,  1885    |                         sem következik más, mint az, hogy most már el szabad
32088   II,  1885    |                       Alig esett változás azóta. Az új esztendõ nem hozott semmit,
32089   II,  1885    |                    csicsognak a nedves pokrócon. Az esõ esik odakünn. A kipeckelt
32090   II,  1885    |                     helyzet javulásáról akármit. Az elõcsarnoknak van igaza.~
32091   II,  1885    |                        van igaza.~Amilyen nedves az idõ odakünn, éppen olyan
32092   II,  1885    |                         odabent. Gróf Zichy Jenõ az éjjeli álarcos bál izgalmait
32093   II,  1885    |                  rettenetes polemia fejlõdött ki az orrok között, krákogtak
32094   II,  1885    |                         nem tanult semmit.~Mikor az ötödik, hatodik jó szónoklatát
32095   II,  1885    |                          évvel ezelõtt!~És ebbõl az a tanulság, ha a közvélemény
32096   II,  1885    |                       valakire, hogy nem tanult, az hiába tud mindent.~Hanem
32097   II,  1885    |                       közvélemény egyet fordult.~Az emberek úgy képzelik õt,
32098   II,  1885    |                  szónoklata után Lánczy Gyulának az utódai (mert egy egész Lánczy
32099   II,  1885    |                      volt a várakozáshoz, melyet az ellenzék kötött e nagy tekintélyû
32100   II,  1885    |                     kezdett folytatni egymással. Az elmélázó Péchy szétnézett,
32101   II,  1885    |                          piszkálta, mire kiesett az egyik foga, és a pad alá
32102   II,  1885    |                        éve múlt már annak, ahogy az egyik Károlyi Sándor begöngyölte
32103   II,  1885    |                      bont, s fölveszi a fegyvert az ellenzéken a másik Károlyi
32104   II,  1885    |                       Kevés képviselõ jelent meg az ülésen. »Nem érdemes ennyi
32105   II,  1885    |                         nem mondod te el viszont az Apponyi Albert témáját?~
32106   II,  1885    |                          Apponyi Albert témáját?~Az elsõ szónok gróf Keglevich
32107   II,  1885    |                           Más ugyan el nem veszi az õ témáját, tehát elvette
32108   II,  1885    |                       Többször hallottuk már ezt az agrárius beszédet. Elõszörre
32109   II,  1885    |                   padokon:~- No, most már megvan az »Ezer év, egy akol, egy
32110   II,  1885    |                           Lankasztó beszéd volt. Az esõ odakünn megindult, meg
32111   II,  1885    |                          beszélt. Lomhán mászott az óramutató dél felé... Az
32112   II,  1885    |                         az óramutató dél felé... Az idõ nõtt, de a Ház fogyott.
32113   II,  1885    |                        üres székéhez ment, annak az irományai között kezdett
32114   II,  1885    |                       replikáz vissza Beksics.~S az állam és társadalom összeülnek
32115   II,  1885    |                        galambbá?~Ámde nem galamb az, hanem csak egy egyszerû
32116   II,  1885    |                         amint a feje körül érzi.~Az öregek babonásan nézik a
32117   II,  1885    |                          csíze?~- Dehogy! Inkább az Andrássy verebe.~A veréb
32118   II,  1885    |                 zenebonát csinál, a szónok látja az elõadás hevében a magasban
32119   II,  1885    |                       ellenben érzi, hogy õt itt az immunitás védi, s még vakmerõbben
32120   II,  1885    |                        szerte, neki-nekiiramodva az elnöki széknek. Wahrmann
32121   II,  1885    |                        valami gonosz szellemtõl.~Az öreg Prileszky Taddus, aki
32122   II,  1885    |                        villogó kelevézét és csak az ujjaival fenyegeté meg az
32123   II,  1885    |                        az ujjaival fenyegeté meg az agrárok kevély vezérét.~
32124   II,  1885    |                    kardok villognak immár, hanem az ekevas fénylik... jámbor
32125   II,  1885    |                     Ilyenkor már éhes kezd lenni az apró dzsentri elem. Elszökdösnek
32126   II,  1885    |                     lettek jutalmazva a sorstól.~Az ülés végén a kis Rácz Géza
32127   II,  1885    |                        törülközõvel fésülködik.)~Az jellemzi, mondja, legjobban
32128   II,  1885    |                   közgazdasági politikáját, hogy az elõadó széken Wahrmann ül,
32129   II,  1885    |                          széken Wahrmann ül, aki az uzsorát védelmezte programbeszédjében.~
32130   II,  1885    |                         csönd támadt a teremben. Az elnöki csöngettyû belecsilingelt.
32131   II,  1885    |                           Wahrmann Mór sápadtan, az indulattól remegõ hangon,
32132   II,  1885    |                  higgadtsággal felelt neki, noha az antiszemiták folytonos közbeszólásokkal
32133   II,  1885    |                      majd tanácskozni.~S íme nem az történt; a parlamenti gépezet,
32134   II,  1885    |                        mégiscsak mozog valahogy.~Az igaz, hogy itt van az õ
32135   II,  1885    |                  valahogy.~Az igaz, hogy itt van az õ üres széke - a szent szimbólum -,
32136   II,  1885    |                          a szent szimbólum -, és az is elég.~Mamelukok (mintha
32137   II,  1885    |                   Lipthay szörnyû kínjait, amint az felállt, s elkezdett remegõ
32138   II,  1885    |                    siettek vele kezet szorítani, az a szerencse jutott, hogy
32139   II,  1885    |                         a szerencse jutott, hogy az egységes társadalom hangoztatásával
32140   II,  1885    |                    különösen alkalmas arra, hogy az ember semmit el nem mulasztva,
32141   II,  1885    |                      feje hajolt alá kíváncsian. Az asszonyok örökösen mozgó
32142   II,  1885    |                          örökösen mozgó legyezõi az elsõ konstrukciójára megállottak.
32143   II,  1885    |                     folytonosan lófejeket rajzol az ülések alatt, lecsapta a
32144   II,  1885    |                         fõmamelukok arcára kiült az a gúnyos mosoly, mely olyan
32145   II,  1885    |                          olyan mint a köszörûkõ, az acélt nemhogy megtompítaná,
32146   II,  1885    |                       újra leereszkednék, miképp az ibisz madár szokott lecsapni.
32147   II,  1885    |                   felszállott, és ott kóválygott az õ »saját külön felhõiben«.~
32148   II,  1885    |            tiszteletteljes figyelemmel hallgatta az egész Ház is, mert meg kell
32149   II,  1885    |                        ha ugyan el nem vesztette az ottani zûrzavarban.~Ej,
32150   II,  1885    |                        azt nem tõlem kérné, mert az nekem nincs.~De fejem az
32151   II,  1885    |                         az nekem nincs.~De fejem az csakugyan van nekem is.~
32152   II,  1885    |                   egyszerre elémbe villant, hogy az egész mit jelent.~Úgy vagy
32153   II,  1885    |                        elõtt együtt vacsoráltunk az »Angol királynõ«-ben nehány
32154   II,  1885    |                  tekintetben ugyanaz.~Tudniillik az õ feladatuk valami jót,
32155   II,  1885    |                        okosat mondani, nekem meg az a mesterségem, azt minél
32156   II,  1885    |                       Nem is valami nagyon nehéz az!~Ahogy így eldiskurálgatnánk,
32157   II,  1885    |                           annál is kevésbé, mert az öreg Csatár a mennyeiekkel
32158   II,  1885    |                         nem látják kigyelmetek?« Az öregasszonyok mind látták.
32159   II,  1885    |                        végtelen gyönyörûség lesz az!~Hanem végre is elfelejtettem
32160   II,  1885    |                     Hanem végre is elfelejtettem az egész bolondságot - míg
32161   II,  1885    |                      Szivák, és hogy a fejem nem az enyém egy hétig. (Nyomban
32162   II,  1885    |                      fogadás még elõ nem fordult az annalékban.~Oh, hogy mégis
32163   II,  1885    |                 veszteségnek kell hogy vegye - s az a valaki éppen én vagyok!~
32164   II,  1885    |                         Még csak egy negyedórája az övé, s máris mindenféle
32165   II,  1885    |                        már a múltkori beszéde is az én fejemmel lett volna kigondolva.)~
32166   II,  1885    |                      lesz, ami lesz. Én csak azt az egyet proklamálom, hogyha
32167   II,  1885    |                           a katalógust olvasták, az »A« betûn kezdve. Meg is
32168   II,  1885    |                    itthon a gabona, pedig mennyi az üres szalma!~Csépelték ma
32169   II,  1885    |                      folytatta hosszú szavú Zay.~Az ma rettenetes volt!~Benépesültek
32170   II,  1885    |                   felelte Vadnai szomorúan -, de az orvosom megtiltotta, hogy
32171   II,  1885    |                    maradok, mert mégis becsesebb az élet.~Tûrte vagy egy óra
32172   II,  1885    |                         érdekli, ritkán megy be. Az õ birodalma a klub, ahol
32173   II,  1885    |                       György Endrét, levonszolta az írói karzatról Nagy Miklóst,
32174   II,  1885    |                         Nagy Miklóst, megtalálta az olvasószobában Kiss Albertet,
32175   II,  1885    |                          óra alatt, mint amennyi az egész országban megterem
32176   II,  1885    |              kõszénbányát ne nyissanak ott, mert az nehéz stúdium.)~Törs oly
32177   II,  1885    |                        aggódva nézegette ezalatt az ajtókat, tanakodván, ki
32178   II,  1885    |                           s meg ne teljék a hold az õ dicsõségével«.~De senki
32179   II,  1885    |                     csináljanak most?~Milyen baj az - vakarták a fejüket -,
32180   II,  1885    |                        alakban kifogásolta, hogy az annak jólesett, pedig amint
32181   II,  1885    |                         a pápaszemén, s elkezdte az uzsora­törvényt szidni,
32182   II,  1885    |                         Kõrösi Sándor készített. Az öregúr leverten bicegett
32183   II,  1885    |                barátocskám, Pozsonyban. Ott ülök az indóházban Bécsbe menendõ,
32184   II,  1885    |                          összevesz, s hozzám lép az egyik, hogy legyek szekundánsa.~»
32185   II,  1885    |                    harmadnap, hát ott várnak már az illetõ ismerõsöm segédei.~»
32186   II,  1885    |                    kívánjuk, hogy duelláljon meg az úr a felünkkel.«~»Én? Miért?«~»
32187   II,  1885    |                         sem akartam, beláthatják az urak, hogy duellálni még
32188   II,  1885    |                 Szörnyûség!~Kidörzsölte szemébõl az álmot a kedves öreg pap,
32189   II,  1885    |                         nélkül.~- Hiába mosolyog az elõadó úr - mondá.~- Hiszen,
32190   II,  1885    |                    Ferenc.~- Hogyan láthatja azt az elnök úr, mikor õ háttal
32191   II,  1885    |                        röstelkedve hallgatott el az elnök, aki elmélázván a
32192   II,  1885    |                       Wahrmann feje búbját nézte az arcának, s ott persze nem
32193   II,  1885    |                           se mosoly.~Már majdnem az egész mai nap és az egész
32194   II,  1885    |                      majdnem az egész mai nap és az egész mai karcolat a Wahrmanné
32195   II,  1885    |                        várt senki. (Régen kiment az már a divatból!)~Láng nem
32196   II,  1885    |                 kidomborítását.~Apponyi úgy tesz az osztályokkal - mondá -,
32197   II,  1885    |                     osztályokkal - mondá -, mint az anya, aki minden gyermekének
32198   II,  1885    |                          a gyengéket kell védeni az erõsek ellen, hanem az erõseket
32199   II,  1885    |                    védeni az erõsek ellen, hanem az erõseket is a gyengék ellen.~...
32200   II,  1885    |                    beszédével.~Be is fejezhetném az ülés leírását, ha komolyan
32201   II,  1885    |                           mert a Láng beszéde és az Apponyi válasza volt a fõesemény -,
32202   II,  1885    |                          ilyenformán jelölik meg az idõt, ha valami dátumot
32203   II,  1885    |                   legkiválóbb egyéniségének«. Ez az igazság! (Különben a XXI-es
32204   II,  1885    |                      beszéd nem ér semmit, hanem az mégis szép dolog lenne,
32205   II,  1885    |                   zümmögése közben, mialatt azok az altató hangú szónokok perorálnak,
32206   II,  1885    |                       hogy mit csinálnék azalatt az egy hét alatt.~Nos ugyan
32207   II,  1885    |                          azért, hogy megtartsam, az ellenségnek azért, hogy
32208   II,  1885    |                      óriások léptei alatt.~S íme az történt, hogy amint harmadnap,
32209   II,  1885    |               megdicsértem, nekem rohantak, hogy az istenért mit csinálok? Hová
32210   II,  1885    |                        mit csinálok? Hová tettem az ítélõtehetségemet? Hisz
32211   II,  1885    |                         senkit.~Ah! Így vagyunk! Az emberekben tehát a hiúságnál
32212   II,  1885    |                        is nagyobb, mélyebb érzés az irigység?~Most már értem,
32213   II,  1885    |                   irigység?~Most már értem, hogy az emberek boldogítása utópia.
32214   II,  1885    |                         boldogítása utópia. Mert az emberi természettel vele
32215   II,  1885    |                         ha ez így van - akkor mi az ördögnek keresnénk mi más
32216   II,  1885    |                         folynia. Steinacker volt az elsõ, majd az öreg Nendtvich
32217   II,  1885    |                    Steinacker volt az elsõ, majd az öreg Nendtvich jött, akinek
32218   II,  1885    |                          gruppok képzõdtek künn.~Az egyik szögletben egy csomó »
32219   II,  1885    |                   háromezer forint adót (s ebben az értelemben sok magyarországi
32220   II,  1885    |                      hallgatván amint beszéli:~- Az öreg számûzött azon panaszkodott,
32221   II,  1885    |                      hazai dolgok iránt.~Elolvas az a világon mindent, még tán
32222   II,  1885    |                         világon mindent, még tán az Olay Szilárd beszédét is.~
32223   II,  1885    |                          Szilárd beszédét is.~Ma az csinált egy kínos jelenetet. (
32224   II,  1885    |                        kínos jelenetet. (Enélkül az olajcsepp nélkül ellettünk
32225   II,  1885    |                     keletkezik a kormánypadokon. Az elnök csenget. Némely képviselõk
32226   II,  1885    |                      egész tombolássá izmosodik.~Az elnök szólni akar, de nem
32227   II,  1885    |                       székben ül, én pedig ebben az egyszerû padban.~Valaki
32228   II,  1885    |                   fogfájás, fülszaggatás - s míg az én fejem nála volt, azalatt
32229   II,  1885    |                          betegség után visszatér az ember valahová, kivált ha
32230   II,  1885    |                     Pesti Napló«-t olvasta (mert az a beteg dzsentrinek való
32231   II,  1885    |                          már talán el is árulták az országot Tisza Kálmánék.~
32232   II,  1885    |                 jégmezõin két alak jár suttogva, az egyik vállas, erõs, mint
32233   II,  1885    |                         ijedten futnak el elõle.~Az egyik alak Szilágyi Dezsõ,
32234   II,  1885    |                      Görgey vagy sem?~- Ugyan mi az ördögöt árult volna el az
32235   II,  1885    |                        az ördögöt árult volna el az a Görgey? - rikácsolja egy
32236   II,  1885    |                    Egyszer azzal gyanúsította õt az olasz-magyar légió, hogy
32237   II,  1885    |                       künn van, s cercle-t tart. Az alvezérek sûrû csoportban
32238   II,  1885    |                     miniszterelnök megszólított.~Az elnöki szoba felõl tömjénfüst
32239   II,  1885    |                          megbízva a füstöléssel. Az egyik illat birokra száll
32240   II,  1885    |                     lehet odabent.~Hát csakugyan az!~Hogy megváltozott azóta
32241   II,  1885    |                      Széchenyi? Vajh, hol vannak az Olay-ok?~A csöngettyû hívogatólag
32242   II,  1885    |                     Siessünk a terembe! Kezdõdik az elõadás!~III. Bent a teremben~
32243   II,  1885    |                          villogó, mint a parázs.~Az elsõ szónok Zimándy atya.~
32244   II,  1885    |                 aminõkben pénzt szokott gyûjteni az ember. S amint lóbázza,
32245   II,  1885    |                          minden mondatánál, mely az egyetlen nyíláson: a száján
32246   II,  1885    |                          atya azt a címet viseli az alsópapság elõtt, hogy a »
32247   II,  1885    |                         még a parlamentbe sem.~- Az efféle nyilatkozatok nem
32248   II,  1885    |                         parlamentbe - elméskedik az elnök.~- Ilyen férfiúra
32249   II,  1885    |                          szónokot, aki maholnap »az ellenzék Tisza Kálmánjá«-
32250   II,  1885    |                   vezérei (ezek is olyanok, mint az olümposzi istenek, a sokaságukkal
32251   II,  1885    |                           a sokaságukkal rontják az egymás tekintélyét) fejvakargatva
32252   II,  1885    |                   kassaiaknak s a kassaiak révén az egész Háznak és karzatnak.~
32253   II,  1885    |                bocskoraikba, hogy nekik is erény az, ha a saját nyelvüket szeretik.~
32254   II,  1885    |                        saját nyelvüket szeretik.~Az egész Ház elhitte elandalodva.~
32255   II,  1885    |                         fel nem szólal.~De amint az egypár hangot kieresztett
32256   II,  1885    |                    második felvonás következett.~Az elnöki székbe beleült Bánffy
32257   II,  1885    |                        Bánffy Béla.~Hja, Bánffy! Az már más!~...Én a Bánffy
32258   II,  1885    |                         lehet panasz ellene. Még az állami méntelep számára
32259   II,  1885    |                     ponton maradt - a kapuban.~S az õ botján mindég fényesen
32260   II,  1885    |                        mindég fényesen ragyogott az országcímer, mikor pedig
32261   II,  1885    |                        Altstaedter János urammal az történt, hogy bement Péchy
32262   II,  1885    |                    vagyok képes többé megfelelni az állásomnak.~Péchy sóhajtott,
32263   II,  1885    |                  sóhajtott, arra gondolván, hogy az õ állása csak ülés, s mégis...
32264   II,  1885    |                         feszegessük, hiszen csak az a fõ, hogy nyugalmazta az
32265   II,  1885    |                        az a fõ, hogy nyugalmazta az öreg kapust.~Az még sohasem
32266   II,  1885    |                      nyugalmazta az öreg kapust.~Az még sohasem látott ülést
32267   II,  1885    |                         a Múzeum fölött, mialatt az érkezõ kocsik robogása zenévé
32268   II,  1885    |                    rettenetesen ünnepélyes lehet az. Az ország rendeinek ajkán
32269   II,  1885    |                rettenetesen ünnepélyes lehet az. Az ország rendeinek ajkán megrezdül
32270   II,  1885    |                         kedvére kisírhatná magát az elérzékenyüléstõl.~Húsz
32271   II,  1885    |                       Húsz évig ábrándozott ezen az öreg Altstaedter, ma végre
32272   II,  1885    |                       szemekkel. Mind ösmeri már az urakat. Hiszen mind az õ
32273   II,  1885    |                       már az urakat. Hiszen mind az õ népe. Tudja, melyik jár
32274   II,  1885    |                          figyelemmel hallgatták. Az ember ki nem vette volna
32275   II,  1885    |                        darázs akarna rászállni. (Az öreg kapus is idegesen kezdett
32276   II,  1885    |                      nálam egy légycsapó.)~Hanem az a nagy tiszteletlenség sehogy
32277   II,  1885    |                eresztgetem én húsz év óta?~Aztán az se ment a fejébe, hogy ez
32278   II,  1885    |                      most nemulass a kormánynak, az adóról, a szûzdohányról,
32279   II,  1885    |                      történt? Helfy nagyságos úr az õ szép, szelíd hangján azon
32280   II,  1885    |                        kér többet.~Elborult erre az öreg homloka:~»Hát azért
32281   II,  1885    |                       járnak ide? Hát csak ennyi az egész?«~S azzal keserûen
32282   II,  1885    |                      azzal keserûen ballagott le az utódjához a kapuba... Szélesebb
32283   II,  1885    |                      onnan, mint a Házból!~Hanem az ülés tovább folyt. Herman
32284   II,  1885    |                          lövegekkel szállt síkra az »alma mater« ellen.~Szellemes
32285   II,  1885    |                       Kínos izgatottságban ültek az egyetemi professzorok szerte
32286   II,  1885    |                          szónokot, Pulszky Ágost az ujjaival dobolt, Apáthy
32287   II,  1885    |                         vétetik általam, áttérek az ülés rajzolására.~A kereszt
32288   II,  1885    |                          fel fejeiket Csanády és az öreg Madarász:~- Nini, a
32289   II,  1885    |                  Trefortnak. Kezdetnek elég szép az!~Ez különben mind csak a
32290   II,  1885    |                         autonómia foglalkoztatta az elméket.~Mindenki errõl
32291   II,  1885    |                          Bende Imre szállt síkra az autonómia ellen. Általában
32292   II,  1885    |                       autonómia ellen. Általában az egész vita alatt a katolikus
32293   II,  1885    |                   alakjához - mesélte, gondolom, az öreg Boér. - Atzél Istvánnak
32294   II,  1885    |                     gyõzött, rettenetesen szidta az egész országgyûlést, »nem
32295   II,  1885    |                      országgyûlést, »nem érdemli az ilyen nemzet, hogy legyen«.~
32296   II,  1885    |                          most; megnyugtató lehet az nekik, ha a keresz­tények
32297   II,  1885    |               elkalandozott a terem mennyezetén, az elnöki trónus függönyein,
32298   II,  1885    |                     lelke pedig nõtt és elszállt az ábrándok honába. De mialatt
32299   II,  1885    |                          kisebbedett. Bóbiskált.~Az elnöki szék függönyei szaladni
32300   II,  1885    |                     szótlanul távozott.~(Ez volt az elsõ gyalogposta a Házban.)~
32301   II,  1885    |                       ezentúl senki sem törõdött az autonómiával, hanem csak
32302   II,  1885    |                  Wahrmann helye még mindig hûlt.~Az ellenzéki vezérek még kíváncsiabban
32303   II,  1885    |              kérdezgették: micsoda arkanum lehet az, amitõl a mamelukok nem
32304   II,  1885    |                        költségvetést elfogadták, az Ugron javaslatát el nem
32305   II,  1885    |                      javaslatát el nem fogadták. Az egyesült ellenzék Ugron
32306   II,  1885    |                      kivéve.~A Pulszkyakból csak az öreg Pulszky szavazott az
32307   II,  1885    |                        az öreg Pulszky szavazott az autonómia mellett.~Dicsekedett
32308   II,  1885    |                        Pont tíz órakor elkezdtek az öreg képviselõk köhögni
32309   II,  1885    |                valamelyik prüsszentett is közbe, az már figyelemre méltó jelenség
32310   II,  1885    |                          ült egy öregasszony, és az is köhécselt.~Hát a fiatal
32311   II,  1885    |                         kibékültek a helyzettel.~Az ellenzék szeretetre méltó
32312   II,  1885    |                     Trefortnak más oldalról sem.~Az öreg Pulszky kijelentette,
32313   II,  1885    |                     Pulszky kijelentette, hogy õ az idén nemhogy többet kérne
32314   II,  1885    |                        egy olyan pont bent, hogy az egyes tételek esetleg törülhetõk -
32315   II,  1885    |             Vallástalanság!~Szerencsére ott volt az én rendes alakom, Prileszky
32316   II,  1885    |                        alakom, Prileszky Tádé, s az lecsillapította õket.~-
32317   II,  1885    |                           képviselõ nem lophatja az idõt«, azóta én is respektálom
32318   II,  1885    |                         csak annyit mondok, hogy az idõ ma nagyon lassan fogyott -
32319   II,  1885    |                    Házban.~Általában furcsa jele az idõknek, hogy minden szónoktól
32320   II,  1885    |                  amennyit bevált.~Most elõgurult az öreg Göndöcs, aki a pusztaszeri
32321   II,  1885    |                            Hát mi lesz már? Nos, az ellenzékrõl nincs fölírva
32322   II,  1885    |                       senki? Hát már mindig csak az enyéim beszélnek?~Mialatt
32323   II,  1885    |                         iratkozott. Tisza Lajos. Az új mágnás a régi mágnások
32324   II,  1885    |                        jegyzõ e neveket felírta, az olyan vagyon, mintha fundust
32325   II,  1885    |                          engedje át a helyét. De az egy püspökségért sem adja
32326   II,  1885    |                         amire nevetve jegyzi meg az öreg Pulszky:~- No, majd
32327   II,  1885    |                     Vadnai Károly zavarja, kinek az egyik lábán botos van, a
32328   II,  1885    |                       itt olyan nagyokat lépni?«~Az aranyifjúság, élén a Ház
32329   II,  1885    |                          a terembõl vissza, mert az elnök sokszor veri félre
32330   II,  1885    |                  megérintve a Helfy vállát:~- Mi az?~- Ezekrõl a szivarokról
32331   II,  1885    |                         báró Kemény János tartja az udvarát, s az õ királyságában
32332   II,  1885    |                       János tartja az udvarát, s az õ királyságában az a szép,
32333   II,  1885    |                    udvarát, s az õ királyságában az a szép, hogy megosztja Szontaghgal.~
32334   II,  1885    |                          mameluk folyosó egészen az övék, mintha árendába vették
32335   II,  1885    |                 Korlátlan hatalom és népszerûség az övék, de õk maguk is értik
32336   II,  1885    |                     maguk is értik a módját: itt az uralkodás is kedvesebb formában
32337   II,  1885    |                        palóc gazdasszonya:~- Hát az az úr kicsoda?~- Nyáry báró -
32338   II,  1885    |                     palóc gazdasszonya:~- Hát az az úr kicsoda?~- Nyáry báró -
32339   II,  1885    |                         Mit? Nyáry? Hát télen mi az istennyila? - kérdé az asszony
32340   II,  1885    |                        mi az istennyila? - kérdé az asszony csodálkozva.~Akik
32341   II,  1885    |                        adomaszó közben elfogyott az idõ és elfogytak a költségvetés
32342   II,  1885    |                          a költségvetés tételei. Az elnöki telegráf kísérteties
32343   II,  1885    |                        voltak itt szétszedegetve az imént.~A T. HÁZBÓL [jan.
32344   II,  1885    |                       Nem felel meg a valóságnak az, hogy akár csekélységem,
32345   II,  1885    |                          közt csekélységemnek is az 1882/3-ki tanévben volt
32346   II,  1885    |                         is kivehetõ.~2. Nem való az, hogy a rám vonatkozó passzus
32347   II,  1885    |                   panaszkodhatnám jobban, amiért az én rovatomat, melyet én
32348   II,  1885    |                         HÁZBÓL [jan. 29.]~Pauler az a miniszter, akire még tréfából
32349   II,  1885    |                       csinálják a szelet ellene, az õ csendes kapucínereik mellett.
32350   II,  1885    |                     egy-egy parlamenti tagja. Ez az asztal »dédelgetett gyermeket,
32351   II,  1885    |                      ilyen jurista kompania van, az mind más és más istenekre
32352   II,  1885    |                       esküszik. Egyiknek Csemegi az ország legnagyobb jogásza,
32353   II,  1885    |                         kapacitás szilajan emeli az öklét, hogy tönkre fogja
32354   II,  1885    |                      hozzá, kinyújtja egy órával az üléseket. (A nap eszerint
32355   II,  1885    |                          Szilágyi Dezsõ behunyja az egyik szemét (talán mert
32356   II,  1885    |                     nekigyürkõznek ugyan, de hát az mind csak karmolás és csipdesés.
32357   II,  1885    |                  gyilkolóbb fegyvert válasszon - az unalmat.~Hosszú, tárgyilagos,
32358   II,  1885    |                     száraz beszédben kifogásolja az igazságügyi politikát.~Amint
32359   II,  1885    |                         s úgy rémlik, mintha már az esti szürkület kezdené bevonni
32360   II,  1885    |                        szürkület kezdené bevonni az ablaktáblákat.~Künn a folyosón
32361   II,  1885    |                         Azok is fogyni kezdenek.~Az öreg Pulszky Ferenc idegesen
32362   II,  1885    |                             és újra egy...«~Ejh, az apai szeretetnek is van
32363   II,  1885    |                       jan. 30.]~Ma nem mentem el az ülésre. Nem akartam ott
32364   II,  1885    |                         gondoltam magamban, mert az olyan jogügyi vita, amely
32365   II,  1885    |                          is közömbösek, nem kell az én közönségemnek.~Délben,
32366   II,  1885    |                        fogott el, hallani véltem az elnöki csöngettyû rezgését (
32367   II,  1885    |                             valami húzni kezdett az íróasztalomnál, ahol éppen
32368   II,  1885    |        hallucinációképpen:~Kitették a holttestet az udvarra.~Miféle zsolozsma
32369   II,  1885    |                         semmit, nem hallucináció az, hanem csak a német lapok
32370   II,  1885    |                        megkapták-e a vasutat?~Ha az ember valamit megszokott,
32371   II,  1885    |                          napi dolgom után.~Amint az országúton mendegélek, egyszerre
32372   II,  1885    |                        sápadt alakot, alig bírta az egyik lábát húzni a másik
32373   II,  1885    |                           De hát hogy lehetséges az ilyen?~- Hát úgy, ahogy
32374   II,  1885    |                         volt.~- Mi volt akkor?~- Az, hogy meghódoltunk a muszkának -
32375   II,  1885    |                  muszkának - mert azonkívül csak az osztráknak lehetett volna.~-
32376   II,  1885    |                         hogy Szilágyi Dezsõ lesz az utódja.~- Az ám, én is hallottam.~-
32377   II,  1885    |                          Dezsõ lesz az utódja.~- Az ám, én is hallottam.~- S
32378   II,  1885    |                       beszéd volt. Nagy talentum az! Ha éhes nem volnék, még
32379   II,  1885    |                      Nyíri Aladárra csak ráfogja az õrültséget.~- Ah! És mi
32380   II,  1885    |                          õrültséget.~- Ah! És mi az igaz ebben?~- Én azt tartom,
32381   II,  1885    |                       mert családi baj. Nyírinek az apja, a miniszteri tanácsos
32382   II,  1885    |                         a teremkulcsokat...~- Mi az ördögnek?~- Hogy zárja be
32383   II,  1885    |                        semmit, elengedi Tiszának az egész felsõházat. Ne legyen
32384   II,  1885    |              bámészkodtak le, hogy »lehetséges-e az, amit hallanak?« És voltak
32385   II,  1885    |                kaszinótagok, kiknek azonban csak az egyik szeme volt megüvegesedve,
32386   II,  1885    |                         a magasba, s míg idelent az öregek gorombaságokat mondanak
32387   II,  1885    |                     szelíd zsongássá.~De nemcsak az úgynevezett obligát honleányok
32388   II,  1885    |                     Gyula ruháiban, hanem eljött az erdélyi nagymama is a fiúunokájával.
32389   II,  1885    |                         a gyerekek, való lenne-e az, hogy ezek a mindenünnen
32390   II,  1885    |                       barnállik a feje búbján, s az arany foglalatú okuláré
32391   II,  1885    |                          közel hozza neki ezeket az ismeretlen embereket alulról.
32392   II,  1885    |                       most fel... azazhogy amint az unoka magyarázza: Tisza
32393   II,  1885    |                     beszél, s tekintve azt, hogy az elõtte fekvõ ív tele van
32394   II,  1885    |                   függönyös ajtók csak úgy öntik az »élénk helyeslés« materiáját.~
32395   II,  1885    |                    hangja van közbe mennydörögni az »Úgy van«-t, közel lapul
32396   II,  1885    |                         Deák helyéhez, de háttal az elnöknek (mert még mindig
32397   II,  1885    |                       szerepet, Prileszky Taddus az »echó«, Molnár Viktor a »
32398   II,  1885    |                    Molnár Viktor a »lelkesülés«, az öreg Bánffy Dániel a »Hatás«,
32399   II,  1885    |                  vickándozik. Távol a balvidéken az öreg Csanády mormog harapásra
32400   II,  1885    |                     szabadulás.~Tegyük fel, hogy az történnék, amit önök akarnak,
32401   II,  1885    |                         a mi urunk! De kár, hogy az ilyen ember nem római katolikus!~
32402   II,  1885    |                          engedne ebben a pontban az urunk!~Oh, szállj, szállj
32403   II,  1885    |                    olcsón jutott be a Házba!) Ki az! Mi az? Mi történt? Kié
32404   II,  1885    |                    jutott be a Házba!) Ki az! Mi az? Mi történt? Kié ez a muff?~
32405   II,  1885    |                         messze délutánra hajlott az idõ, midõn végre zajos tetszés
32406   II,  1885    |                     tenyereiket csodálkozásukban az újságírók: »Hol veszi ez
32407   II,  1885    |                         újságírók: »Hol veszi ez az ember azt a hangot?« A taktikájának
32408   II,  1885    |                 taktikájának fõ alapvonása pedig az volt, hogy úgy adta, mintha
32409   II,  1885    |                           elkezdtek fölocsudni: »Az ám, hiszen mi tulajdonképpen
32410   II,  1885    |                        vagyunk. Szégyellje magát az ördög«.~Az ellenzék is bizonyos
32411   II,  1885    |                      Szégyellje magát az ördög«.~Az ellenzék is bizonyos kedvteléssel
32412   II,  1885    |                       csucsorodott össze... hogy az Úristen sokáig éltesse Tisza
32413   II,  1885    |                      békén. Hát olyan nagy dolog az, hogy beszélni tudok?~Utána
32414   II,  1885    |                     színdús képet nyújt.~Idelent az alsóház, odafent a felsõház,
32415   II,  1885    |                     alsóház, odafent a felsõház, az is, amelyik lesz, az is,
32416   II,  1885    |                   felsõház, az is, amelyik lesz, az is, amelyik nem lesz.~Az
32417   II,  1885    |                         az is, amelyik nem lesz.~Az idegenek karzatán ragyogó
32418   II,  1885    |                      fõurak karzata s köröskörül az egész vonal zsúfolásig tömve
32419   II,  1885    |                      monoton hangon.~- Hallatlan az - méltatlankodik Rácz Géza -,
32420   II,  1885    |                        bácsika fog most szólani.~Az a bácsika volt Apponyi Albert.~
32421   II,  1885    |                          tûnt ki, milyen mûvész.~Az Orpheumban mutogatta magát
32422   II,  1885    |                          s a Pesti Napló szerint az emberek torkát szorította
32423   II,  1885    |                        hogy irigyli Gromon ennek az Apponyinak a garde-robe-ját.«~
32424   II,  1885    |            miniszterelnök fanyarul mosolyog ezen az ötleten. Neki jó szíve van,
32425   II,  1885    |                        ellenzéken, mint a vihar. Az éljenzúgás lázasan kezdõdik
32426   II,  1885    |                    karzatokon örömittassá válnak az emberek. Az írói ketrecben
32427   II,  1885    |                   örömittassá válnak az emberek. Az írói ketrecben Grecsák nyakába
32428   II,  1885    |                     vasutat... Õk ebben a zajban az elképzelt vasút vonatait
32429   II,  1885    |                       mégis felocsúdik.~- No, mi az? Ki beszélt?~- Apponyi beszélt -
32430   II,  1885    |                    hallottad? Azt mondta, hogy õ az igazi demokrata, nem Tisza.~-
32431   II,  1885    |                     cifliznének, hogy melyik hát az igazibb demokrata.~S ezzel
32432   II,  1885    |                     ember. Valamennyinek leesett az álla. Hallgatagon ülnek
32433   II,  1885    |                           Nem kell! - zúgnak fel az ellenzékrõl. - Nem hallgatjuk
32434   II,  1885    |                        míg a zaj lecsillapul.~De az nem csillapul le. Amint
32435   II,  1885    |                       egy percig zúg a teremben.~Az elnök két kézre fogja a
32436   II,  1885    |                      Apponyi! - ordít a tömeg.~S az Apponyi-láz most már egész
32437   II,  1885    |                      gyerekességgé kezd fajulni. Az éljen-zajba a legcsodála­
32438   II,  1885    |                       amennyi maradt, bõven elég az is édes aluvó vánkosnak.~
32439   II,  1885    |                         lapok véleményét olvasva az Apponyi tegnapi beszédjérõl.~
32440   II,  1885    |                       átballag a fõrendiházba:~- Az ördög búsuljon itt veletek!~
32441   II,  1885    |                        hozzám Jókai:~- Siess be, az isten szerelméért, valaki
32442   II,  1885    |                 dialektusban. (Istenem, beh szép az!)~Egy kicsit kuriális még
32443   II,  1885    |                    Horváth Gyula nem lévén jelen az ülésen, nem tehetett eleget
32444   II,  1885    |                         a beszéd meg fog jelenni az »Orbán összegyûjtött beszédei«
32445   II,  1885    |                       Akkorra már persze meglesz az új felsõház is.~A padokban
32446   II,  1885    |                       szép templomot rajzolt fel az elõtte fekvõ papirosra. (
32447   II,  1885    |                        papirosra. (Lám, nem igaz az, hogy a miniszterek semmit
32448   II,  1885    |                          a sakk. Török ellenében az ellenzék kihúzta Orbánt.
32449   II,  1885    |                             Kérdé a kitódulóktól az ott járkáló Éles Henrik.~-
32450   II,  1885    |                           ha gondolkoznék rajta.~Az emberek gyomrában nõtt egy
32451   II,  1885    |                        õk maguk sem tudják, hogy az ott van.~Ez az ideg az antiszemitizmus.~
32452   II,  1885    |                      tudják, hogy az ott van.~Ez az ideg az antiszemitizmus.~
32453   II,  1885    |                      hogy az ott van.~Ez az ideg az antiszemitizmus.~Ha valamely
32454   II,  1885    |            antiszemitizmus.~Ha valamely idea ezt az ideget megcsiklandozza,
32455   II,  1885    |                      ideget megcsiklandozza, hát az az idea nekik jólesik.~Ez
32456   II,  1885    |                          megcsiklandozza, hát az az idea nekik jólesik.~Ez a
32457   II,  1885    |                          kétfelé esett a vállán.~Az ember azt hihette volna,
32458   II,  1885    |                         most bizonyítgatni, hogy az új javaslat jó, hanem azt,
32459   II,  1885    |                     javaslat jó, hanem azt, hogy az Apponyi beszéde nem jó.~
32460   II,  1885    |                      gyorsan teltek meg. Hogyne, az »Arany ember« elõadására!~
32461   II,  1885    |                           finom mosolya játszott az ajkai körül. S ennek a szilánkjai
32462   II,  1885    |                          csomó tövis. Igaz, hogy az is bizonyosan rózsának a
32463   II,  1885    |                 bizonyosan rózsának a tövise. De az is igaz, hogy azért mégis
32464   II,  1885    |                    majdnem tisztelettel pihennek az ellenfeleken, akiket korhol.
32465   II,  1885    |                    napfény sütkéreznék. Homlokán az erek kezdenek kiduzzadni
32466   II,  1885    |                          tekintetével méri végig az ellenzéket. Õ szentül meg
32467   II,  1885    |                    csinál? A kis Földváry Miklós az ujját rágja. Horváth Gyula
32468   II,  1885    |                      Bánffy Béla:~- Mit csinálsz az isten szerelméért? Hiszen
32469   II,  1885    |                   eleinte hálás volt érte, hanem az ellenzék ördöge úgy a közepe
32470   II,  1885    |                  elszabadult a láncról (nem lánc az, csak kócmadzag), kitörtek
32471   II,  1885    |                        csak kócmadzag), kitörtek az ellentmondások és zajongások.~-
32472   II,  1885    |                     pedig Csanády mordult fel:~- Az a demokrata, aki rendjelet
32473   II,  1885    |                        mind nagyobb-nagyobb lett az ingerültség, a megszurkált
32474   II,  1885    |                       között bevégezte beszédét, az ellenzékrõl is fölviharzott: »
32475   II,  1885    |                          Ugron Gábor, aki igazán az »Isten kegyelmébõl« való
32476   II,  1885    |                         íz« van!)~Azért szónok õ az Isten kegyelmébõl, mert
32477   II,  1885    |                          vannak beszédek, melyek az extemporizálás zseniális
32478   II,  1885    |                          de azért kiérzik rajtok az izzadtság szaga, amellyel
32479   II,  1885    |                       itt születhetett hirtelen.~Az izzadtság azonban megvolt
32480   II,  1885    |                     megvolt Ugronnál is, de csak az elmondásban.~Oly hévvel
32481   II,  1885    |                      valaha immunitást viselt.~Õ az, aki legmelegebben tud kezet
32482   II,  1885    |                          tulajdonsága mégis csak az, hogy Iszákovics.~Ennél
32483   II,  1885    |                       csak egy nevezetesebb van: az hogy Milán.~Mivel már mondtam,
32484   II,  1885    |                          történik már mai napság az emberekkel, mint hogy a
32485   II,  1885    |                    biztos, hogy õ gratulálja meg az embert elsõbben. A hivatalos
32486   II,  1885    |                         arra mérget lehet venni. Az õ sürgönye kimaradhatlan
32487   II,  1885    |                         õ sürgönye kimaradhatlan az örvendetes események alkalmából.~
32488   II,  1885    |                 barátságot a képviselõk közt nem az elvek szülik, hanem a tarokk.
32489   II,  1885    |                      üdvözletemet küldöm~ Milán.~Az illetõ képviselõ éppen a
32490   II,  1885    |                        engem...~*~...Így történt az ma három hete. Megírtam
32491   II,  1885    |                  Megírtam volna már elõbb is, de az illetõ celebritás nagyon
32492   II,  1885    |                     alkalomszerûvé válik.~De sem az egyik, sem a másik. Kénytelen
32493   II,  1885    |                         19.]~A nyolcadik nap, de az Apponyi beszéde most sincs
32494   II,  1885    |                      lerontva.~Olyan beszéd volt az, hogyha én volnék Apponyinak,
32495   II,  1885    |                         Csüggedten suttogják még az ellenzéken is:~- Csak egy
32496   II,  1885    |                        alatt el ne nyûnék.)~Most az Apponyié a dicsõség, s immár
32497   II,  1885    |                       még tán Cselkó Ignác is.~S az elég baj volt, hogy a sok »
32498   II,  1885    |                   kigondolni valamit.~A javaslat az ördögé. A legvérmesebb mamelukok
32499   II,  1885    |                    Tiszának nincsen egyebe, csak az õ házbeli pártja.~Nagy párt
32500   II,  1885    |                      abban hagyni a tranzakciót, az úgynevezett »parciális haladás«-