bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

32501   II,  1885    |              feudál-arisztokráciával, abbahagyni az álliberalizmus tatarozását,
32502   II,  1885    |                         dicsõség, de Tiszáé lesz az ország.~Hanem ez még messze
32503   II,  1885    |                  csinálnak nagyobb világosságot.~Az volna most a virtus itt,
32504   II,  1885    |                     közve Beöthy Ákos.~S ez volt az elsõ vita életemben, ahol
32505   II,  1885    |                         be, mert nem volt jegye.~Az úriember apellált a szolgához.
32506   II,  1885    |                        Dunántúl... Jó família.~- Az már más. Hát úgy beszéljen
32507   II,  1885    |                           vagy megfordítva, s ez az összeszûrt folyadék olyan
32508   II,  1885    |                      Sajátszerû érzés ez.~Feláll az ember, és a terem is feláll
32509   II,  1885    |                      Hall nemcsak a füleivel, de az idegeivel is. S meghallja
32510   II,  1885    |                          csak a szûzszónokokban.~Az eltompult öreg szónok már
32511   II,  1885    |                        eltompult öreg szónok már az elõtte levõ embert sem látja
32512   II,  1885    |                         már a kilencedik nap, de az Apponyi beszéde nincs lerontva.~
32513   II,  1885    |                         eleinte azt hittem, hogy az Schmidt és csak a nevét
32514   II,  1885    |                          Mocsáry Lajost támadta. Az egyik kálvinista toronyról
32515   II,  1885    |                mulatságos ez a lutheránusoknak?)~Az egyes felekezeti szónokok
32516   II,  1885    |                      jellemezni Csernátony azzal az adomájával, hogy a katolikus
32517   II,  1885    |                   fõuraknak.~A kedves öregúr, ki az egész ország tiszteletét
32518   II,  1885    |                        van valami mondanivalója.~Az utolsó tekintetes úr (ahogy
32519   II,  1885    |                   egyszer) ezúttal otthon hagyta az excellenciás címét a tokban. (
32520   II,  1885    |                 nyugtalanul mozogtak a monoklik.~Az öregúrnak rokonszenves kerek
32521   II,  1885    |                        voltak a mérgezett nyilak az arisztokrácia ellen. Amint
32522   II,  1885    |                          kedvéért legott kiveszi az erdélyi arisztokráciát.
32523   II,  1885    |                   erdélyi arisztokráciát. Hiszen az erdélyi mágnások mind derék
32524   II,  1885    |                     Bezzeg lett volna zúgás, zaj az ellenzéken e nemes hangú
32525   II,  1885    |               evõkanálnyi volt.~Pedig olyan nagy az Apponyi-láz még mindig,
32526   II,  1885    |                          héten juthatnak szóhoz.~Az a szónok, aki jövõ hétfõn
32527   II,  1885    |                           Nagy pánik keletkezett az orátorok közt. Azok is kénytelenek
32528   II,  1885    |                          hogy a vitát ma bezárja az elnök.~Hanem ott volt az
32529   II,  1885    |                         az elnök.~Hanem ott volt az öreg Pulszky. Megvigasztalta
32530   II,  1885    |                     játok.~S azonfelül közbejött az a váratlan szerencse is,
32531   II,  1885    |                      Elhebegte, hogy nem igaz ám az, amit Szontagh Pál mondott,
32532   II,  1885    |                         Debrecenbe is elkísérték az országgyûlést.~Zajos tetszésvihar
32533   II,  1885    |                         morajlott fel több ízben az ellenzéki padokról, s mikor
32534   II,  1885    |                       Nagy egybefoglaló tehetség az öregúr, hatalmas ítéletével
32535   II,  1885    |                       fölötte.~Egy Sámson õ, aki az oltárokra kiveri - a pipája
32536   II,  1885    |                      HÁZBÓL [febr. 21.]~- Éljen!~Az egész Házban fölharsant
32537   II,  1885    |                  lelkesen, zajosan a kiáltás. Ki az? Mi az? Mit mondott?~- Semmit.~-
32538   II,  1885    |                     zajosan a kiáltás. Ki az? Mi az? Mit mondott?~- Semmit.~-
32539   II,  1885    |                       Jókai? - kérdé csodálkozva az öreg losonci gróf Bánffy
32540   II,  1885    |                    Hatvanéves lett.~- No bizony; az sok emberrel megesik.~-
32541   II,  1885    |                       beszédeket, hát tönkrement az egészsége. Megcsömörlött.~
32542   II,  1885    |                       orációkat, hanem elmondják az apjukét.~Melegen éljenezték
32543   II,  1885    |                    illedelembõl néhány ember, de az ellenzéken kéjjel szívta
32544   II,  1885    |                      ellenzéken kéjjel szívta be az ódon illatot bocsári Mocsáry
32545   II,  1885    |                         pajzzsá változott elõtte az ellenzék környéke, s abban
32546   II,  1885    |                   könyökölt.~- Micsoda sötét kar az? - kérdezte volna piskárosi
32547   II,  1885    |                        ha õ is látta volna.~- Ez az én ujjam - felelhette volna
32548   II,  1885    |                     csapások fogják repesztgetni az ellenfél páncélját.~A tisztelt
32549   II,  1885    |                          egyet mutatott délután. Az elnöki csengettyû szívrepesztõ
32550   II,  1885    |                         hogy a »generális« szeme az õ hódoló arcukon pihenjen
32551   II,  1885    |                   hosszabb idõ óta következetes.~Az emberek szerették volna
32552   II,  1885    |                    érdekesen, néhol lendülettel; az öreg prileszi Prileszky
32553   II,  1885    |                         buzgó helyeseket kiabált az õ árnyékos fájának.~S így
32554   II,  1885    |                     miniszterelnök neked beszél.~Az öreg felpislantott, azután
32555   II,  1885    |                  föltápászkodának és ott voltak, az bizonyos. Ennyi emberre
32556   II,  1885    |                     hátán ült a padokban, s állt az elnöki katedra elõtt.~Kinszky
32557   II,  1885    |                        gêne szokott felülni néha az ország legtiszteltebb asztalára.~
32558   II,  1885    |                          nem szabad jönnie, csak az utolsó percben, hogy az
32559   II,  1885    |                          az utolsó percben, hogy az látszassék, mintha még lennének
32560   II,  1885    |                       Eljöttek a kormánybiztosok az ország minden vidékébõl (
32561   II,  1885    |                     színben vannak!), ott voltak az államtitkárok, és mind beérkeztek
32562   II,  1885    |                    láthatatlan speciesek, akiket az a nemes lokalpatriotizmus
32563   II,  1885    |                        nem láttuk soha.~Ott künn az országháza elõtt indulásra
32564   II,  1885    |                       közép része, mely tele van az elõkelõ világ bájos hölgyeivel.
32565   II,  1885    |                     kíváncsi közönség fent, ezek az ellenzék szebbik fele, a
32566   II,  1885    |                     ellenzék szebbik fele, a nõk az alkotmányban.~Minden szó
32567   II,  1885    |                          minket! - Jósolja búsan az én Prileszky Taddusom.~Szilágyi
32568   II,  1885    |                          minden ellenzéki szónok az arisztokráciát vette védelmébe,
32569   II,  1885    |                tetszészaj és éljenzés zúgott föl az ellenzék padjain a beszéd
32570   II,  1885    |                       igen gyakran ütnek ki ezek az idegességi rohamok.~Tisza
32571   II,  1885    |                       kormány izgat, visszadobta az ellenzékre: hiszen az Apponyi
32572   II,  1885    |                visszadobta az ellenzékre: hiszen az Apponyi beszédjében volt
32573   II,  1885    |                         Apponyi beszédjében volt az izgatás.~Erre természetesen
32574   II,  1885    |                   Apponyinak kellett felkelni, s az egész jelenet úgy tûnt fel,
32575   II,  1885    |                         a rossz drámákban, mikor az összes szereplõk a darab
32576   II,  1885    |                    mamelukság ezalatt eltanulván az ellenzéki szokásokat (hiszen
32577   II,  1885    |                kormánypárt.~- Halljuk! - tombolt az ellenzék.~A zaj nõttön-nõtt.
32578   II,  1885    |                 szerencsétlenség lecsillapította az ingerültséget, s szóhoz
32579   II,  1885    |                        meg Szontagh Pálra hárítá az izgatást. Olyan volt az,
32580   II,  1885    |                          az izgatást. Olyan volt az, mint mikor falun rostát
32581   II,  1885    |                     káoszból gúnyosan vált ki ez az egy szó »Timoleon«?~De Timoleon
32582   II,  1885    |                      hagyta magát. Belekiáltotta az õ válaszát az iszonyatos
32583   II,  1885    |                      Belekiáltotta az õ válaszát az iszonyatos lármába, mely
32584   II,  1885    |                      dolga azt onnan kihalászni.~Az elnök bánatosan csóválta
32585   II,  1885    |                         a szélsõbalról. - Zsidóé az elsõ szavazat.~- De antiszemitáé
32586   II,  1885    |                         mindenki a középre tódul az urnához. A W betûtõl messze
32587   II,  1885    |                         kerül.~Tisza összeszedte az iratait, melyek elõtte állnak
32588   II,  1885    |                    iratait, melyek elõtte állnak az asztalon, hivatalos akták,
32589   II,  1885    |                     miniszteri szobába.~Útközben az Apponyi széke mellett halad
32590   II,  1885    |                     mellett halad el, aki szinte az iratait szedi össze, s ezek
32591   II,  1885    |                        Amabban, amit Tisza visz, az Apponyi beszédje, emebben,
32592   II,  1885    |                       miért teszik el? - felelte az öreg - Pulszky. Nagyon egyszerû
32593   II,  1885    |              szervezésénél Tisza fogja elmondani az Apponyiét, s Apponyi fogja
32594   II,  1885    |                         folyton hordták a büfébe az érdekes híreket a mamelukoknak.~-
32595   II,  1885    |                         Bravó, tehát, velünk van az Andrássy-család.~Megint
32596   II,  1885    |                          hát még sincsenek velük az Andrássyak.~Új hírek érkeztek.~-
32597   II,  1885    |                          ellenünk voksolt.~- Hát az öreg Pulszky?~- Az is nemes.~
32598   II,  1885    |                           Hát az öreg Pulszky?~- Az is nemes.~De a végén a nemeseknél
32599   II,  1885    |                       hetvenhéttel voltak többen az igenesek.~- Sokkal több -
32600   II,  1885    |                         26.]~A vörös posztó~vagy~az egy zsidó rabbinus~[febr.
32601   II,  1885    |                         febr. 26.]~A zsidó rabbi az a sarokkõ, amelyben mindenki
32602   II,  1885    |                     amelyben mindenki megbotlik. Az egész javaslatból csak ennek
32603   II,  1885    |                képviselõház egy része.~- Mit fog az ott csinálni a felsõházban?~-
32604   II,  1885    |                       érdeklõdés mellett folynak az elõzõ §-ok; mindenki az
32605   II,  1885    |                          az elõzõ §-ok; mindenki az 5. §-t várja.~A 3-ik kacsnál
32606   II,  1885    |                 szónokolnak néhányan. (Biz isten az erdélyiek piknikjének közelsége
32607   II,  1885    |                 közelsége ébresztette fel ezeket az erdélyi szimpátiákat.)~Lassan
32608   II,  1885    |                          mentve szegények!«~Majd az erdélyieken is elverik a
32609   II,  1885    |                          bárány, benn a farkas.«~Az elõadó Láng Lajos, aki már
32610   II,  1885    |                         Mi? Te már meg sem nézed az asszonyokat?~- Nem én többé.~-
32611   II,  1885    |                         elõtt.~- Hah, mikor volt az? Hiszen itt öregedtem meg
32612   II,  1885    |                       mind jobban-jobban közeleg az ominózus 5-ik §. A Ház padjai
32613   II,  1885    |                  sürgölõdés hullámzása vehetõ ki az antiszemita táborban.~Andreánszky
32614   II,  1885    |                         alá, kérlek, te is.~- Mi az? - kérdi kíváncsian a fiatal
32615   II,  1885    |                          Ha hát nem szeretem, mi az ördögnek tettessem magam?...
32616   II,  1885    |                     szabadelvûség! Bah, azt csak az újságírók találták ki. Mi
32617   II,  1885    |                        újságírók találták ki. Mi az a szabadelvûség, ki az a
32618   II,  1885    |                        Mi az a szabadelvûség, ki az a szabadelvûség? Hol lakik,
32619   II,  1885    |                         bizony mégis aláírom azt az iratot.~(Soha még egyetlen
32620   II,  1885    |                  rabbinak tágasabb odakünn, mert az úgysem szólhat a maga vallásáról
32621   II,  1885    |                      vörös posztót, belekötöttek az »akatolikus« szóba.~Kivált
32622   II,  1885    |                        akatolikus« szóba.~Kivált az öreg Pulszky jött méregbe.~
32623   II,  1885    |                          jött méregbe.~Gõzt fújt az orrlyukain, és felugrott
32624   II,  1885    |                          nem tudta azt kiszedni. Az átkozott szavak sehogy sem
32625   II,  1885    |                       útközben vette észre, hogy az valami olasz szó, a másik
32626   II,  1885    |                    kellett különválasztani, mint az ördög szedte külön a kölestõl
32627   II,  1885    |                           De amit aztán mondott, az igazán liberális dolog volt:
32628   II,  1885    |              verõfényében addig-addig dömöckölte az egy rabbinust, hogy mint
32629   II,  1885    |                         Herrman bûvész elõadásán az összetépett nyúlból, az
32630   II,  1885    |                          az összetépett nyúlból, az egy rabbinusból a kezei
32631   II,  1885    |                       alatt - két rabbinus lett.~Az elnök tapintatos ember lévén,
32632   II,  1885    |                          lévén, hirtelen bezárta az ülést, hogy a rabbik tovább
32633   II,  1885    |                    HÁZBÓL [febr. 27.]~Még mindig az a bizonyos §~vagy~az ostromlott
32634   II,  1885    |                      mindig az a bizonyos §~vagy~az ostromlott Jeruzsálem~[febr.
32635   II,  1885    |                           ahol tegnap elkezdtük.~Az 5. § név szerinti szavazása
32636   II,  1885    |                      gyorsan váltakozó szónokok.~Az egyes beszédek, noha mindenik
32637   II,  1885    |                          legyenek a felsõháznak.~Az érdeklõdés lanyha volt.
32638   II,  1885    |                         valahonnan. A folyosókon az antiszemiták kovácsolták
32639   II,  1885    |                 kovácsolták a fellengõs terveket az ország boldogítására.~Végre
32640   II,  1885    |                 hadisarcképpen elengedtetni vele az államadósságokat.~Úgy dél
32641   II,  1885    |                    azonban (ilyenkor legrövidebb az ember árnyéka) még jobb
32642   II,  1885    |                          van, el is mondta, hogy az ügyvédek, orvosok és egyetemi
32643   II,  1885    |                 Nendtvich beszélt a rabbi ellen.~Az öregúr mester a citátumokban.
32644   II,  1885    |                     mester a citátumokban. Hanem az mégsem volt tõle szép, hogy
32645   II,  1885    |                        jukszot, hogy felállt, és az elõtte való összes különbözõ
32646   II,  1885    |                          õ maga egyhuzomra. Volt az õ beszédjeiben minden, úgyhogy
32647   II,  1885    |                   kedélyben vala, hogy végén azt az ajánlatot tette Hermannak:~-
32648   II,  1885    |                          zöld függöny bizonyosan az orgonát takarja. Látszik
32649   II,  1885    |                         rektor urammal.~Valóban, az úr egyik szolgája, Veres
32650   II,  1885    |                          mellett.~S a textus sem az egek urának hízeleg, hanem
32651   II,  1885    |                  csinosan volt megkoncipiálva, s az egyes érvek találóan csoportosítva
32652   II,  1885    |                         siettek vele kezet fogni az ellenzékrõl.~De ugyanebben
32653   II,  1885    |                       szónoklatoktól.~MÉG MINDÉG AZ 5. §~Ott künn tavaszi verõfény
32654   II,  1885    |                        századok köde gömörödött.~Az egy anyának a testvérei
32655   II,  1885    |                        oda sem hallgatott, hanem az országot kormányozta, mindenféle
32656   II,  1885    |                         Lajos, aki roppant ügyes az aperçukben.~A mamelukok
32657   II,  1885    |                         a szabadság fokosával és az egyenlõség sarkantyúival,
32658   II,  1885    |                        Jól volt ez kieszelve, de az éles szemû Tisza észrevette...~
32659   II,  1885    |                        annyi derültséget okozott az országnak a kontójával.~
32660   II,  1885    |                      mintha nagyítóüveggel nézné az ember.~- Kontó, kontó! -
32661   II,  1885    |                            kiáltozták beszédjébe az ellenzékrõl, mire természetesen
32662   II,  1885    |                    Göndöcsben is kiengedett erre az irigység, s kabátját kellett
32663   II,  1885    |                      midõn rátévedt a sasokra... Az egyfejû sasnak semmi köze
32664   II,  1885    |                         ezzel végre befejezõdött az 5. § feletti vita.~Az elsõ
32665   II,  1885    |               befejezõdött az 5. § feletti vita.~Az elsõ három pont simán ment
32666   II,  1885    |                           és rögtön kiparírozta.~Az elnök eleinte úgy akarta
32667   II,  1885    |                          azután lenne a szavazás az Andreánszky és a Lázár javaslataira.~
32668   II,  1885    |                        semmi közöm, mert én csak az alsóház krónikáját írom,
32669   II,  1885    |                         Londonban?~Beksics (akit az »udvari demokrata« címmel
32670   II,  1885    |                   tárgyaltak.~Huszár Károly volt az elsõ szónok, olyan talpraesetten
32671   II,  1885    |                         a nemzetiségeket, nem jó az ördögöt a falra festeni.~
32672   II,  1885    |                          Nem célom falra festeni az ördögöt, hanem a falhoz
32673   II,  1885    |                       Nagy tetszés viharzott fel az egész Házban, s Steinacker
32674   II,  1885    |                         minélfogva (hogy egészen az õ stílusát imitáljam) jóindulatú,
32675   II,  1885    |                      megmagyarázta, mire kevély.~Az egyszeri tót regruta azt
32676   II,  1885    |                    fõnemesi rangjára, hanem csak az eszére kevély.~A gróf nagyon
32677   II,  1885    |                         báró Lipthay Béla is, de az ideáját elõbb elmondta Teleszky.~
32678   II,  1885    |                           A T. HÁZBÓL [márc. 3.]~Az ülés, mint rendesen, tíz
32679   II,  1885    |                          ünnepiesen aranyozta be az országház és a múzeumi épület
32680   II,  1885    |                         Nyújtsa hosszúra éltedet az isten, kegyelmes urunk,
32681   II,  1885    |                     talpig feketébe öltözötten s az örömtõl mámoros arccal,
32682   II,  1885    |                          kézdörzsölgetve fogadja az érkezõket:~- Ma pompás napunk
32683   II,  1885    |                   kezdõdik.~- Nos, mi történt?~- Az elsõ az, hogy Verhovayt
32684   II,  1885    |                       Nos, mi történt?~- Az elsõ az, hogy Verhovayt elítélték
32685   II,  1885    |                          hisz azt Tisza kapta.~- Az mindegy~- Mit ír õfelsége?~-
32686   II,  1885    |                       helyes indítványt adott be az utolsó magyar nadrág gazdája,
32687   II,  1885    |                   azalatt idõ került megosztozni az Éber örökségen: Darányi
32688   II,  1885    |                        tartjátok igazságtalannak az elítéltetését, mert irigylitek
32689   II,  1885    |                     prüsszentett, mire megindult az egész jobboldalon a krákogás.~
32690   II,  1885    |                           nekidõlt Grünwald Béla az õ fényes szónoki erejével,
32691   II,  1885    |                     megmentendõ, miután még ezen az õ nagy ünnepén is ráért
32692   II,  1885    |                    fogadni.~Két órakor vége lett az ülésnek, s mikor a képviselõk
32693   II,  1885    |                        vonuló fõispánokat nézni.~Az egyik népcsoportban valaki
32694   II,  1885    |                          ki fogja magát mosni.~- Az a kérdés, hogy ki elõtt?~-
32695   II,  1885    |                     elõtt?~- A nép elõtt.~Mit ér az? Hisz a nép még azt is elhitte
32696   II,  1885    |                jelöltjükrõl, hogy: »Atyafiak, ez az a Hunyady László, akit a
32697   II,  1885    |                        ni... Grünwald Béla írta. Az ember szinte kételkedve
32698   II,  1885    |                          lapot. Feltûnt elõttünk az a sajátságos körülmény,
32699   II,  1885    |                          felelni:~Tisztelt Uram!~Az ördögbe is, csak nem hiszi
32700   II,  1885    |                  karcolatokat Tisza Kálmán írja?~Az igaz, utána gondolok most
32701   II,  1885    |                   események.~A Ház olyan, mintha az orra vére folyna. A mamelukok
32702   II,  1885    |                          De Tisza hiába mondaná, az újságok kibeszélik menetelét
32703   II,  1885    |                  jövetelét.~A mamelukok elteszik az eszüket befõttes palackokba,
32704   II,  1885    |                         szabad levegõ ne férjen. Az ellenzékiek keresztbe fektetik
32705   II,  1885    |                         stagnál, pihen, csak tán az adóegzekutor nem. Az szegény
32706   II,  1885    |                         tán az adóegzekutor nem. Az szegény sohasem pihen...~
32707   II,  1885    |                        Mit tegyek már most?~Hisz az én szolgabíróm esze még
32708   II,  1885    |                        ha a Házban nem vagyok.~S az a furcsa, hogy mind a két
32709   II,  1885    |                       igaz.~Mi következik ebbõl? Az, hogy a karcolatokat alkalmasint
32710   II,  1885    |                          csinálom.~És így is van az.~Csinálják azokat maguk
32711   II,  1885    |                       egyszer végigemlegetik ott az ülés lefolyását. Nekem csak
32712   II,  1885    |                          csak össze kell szednem az ötleteiket, s van már nekem
32713   II,  1885    |                 összehordtak, kirázom, és megvan az egész karcolat. Nem olyan
32714   II,  1885    |                  karcolat. Nem olyan nagy virtus az, aminõnek Grünwald Béla
32715   II,  1885    |                     megjelent természetesen erre az aktusra a miniszterium drótos
32716   II,  1885    |                    miután már megszavazták:~- Mi az a kábel?~- Hiszen ha tudnám.~
32717   II,  1885    |                         hol nagy csoportok ölték az idõt vidám beszélgetésekbe
32718   II,  1885    |                     tárgy. Nem érdemes bemenni.~(Az ám, éppen csak hitvány tizenhét
32719   II,  1885    |                        volt szó.)~- Majd csenget az elnök, ha kellünk neki a
32720   II,  1885    |                         familiárisan végezték el az egészet.~Egypár ember édesen
32721   II,  1885    |                        szerencsére hangja elfúlt az örömtõl úgy, hogy senki
32722   II,  1885    |                          de haragos kék. Nem víz az, ami hömpölyög benne, de
32723   II,  1885    |                     Csanády Sándor, aki mindjárt az ülés elején, midõn Lajos
32724   II,  1885    |                          Sándor, hallani kívánta az összes iratokat. Éppen egy
32725   II,  1885    |                         nagy mulatságot szerzett az olvasóinak a »Nemzet«, aki
32726   II,  1885    |                       Nemzet«, aki éppen ezekbõl az iratokból jött rá, hogy
32727   II,  1885    |                       tõle, miképp indokolhatták az ítéletet olyan furcsán,
32728   II,  1885    |                        fordításban annyit tesz: »Az ítélet után jön meg az urak
32729   II,  1885    |                           Az ítélet után jön meg az urak esze«. Máris szó van
32730   II,  1885    |                    Máskülönben igen unalmas volt az ülés, pedig elég változatossággal
32731   II,  1885    |                         még a föld alá is elmegy az adóért.~A bányászat iránt
32732   II,  1885    |                        német úgyis mind kiszedte az aranyat Selmecen, Körmöcön.~
32733   II,  1885    |                          a székely primipilusok, az erdélyi nagyok és a magyarországi
32734   II,  1885    |                          ellenzék mit nem enged?~Az egyik jött és azt mondta:~-
32735   II,  1885    |                          és azt mondta:~- Megvan az alku!~- Hogy egyeztek?~-
32736   II,  1885    |                         kinevezi nekik Tisza, ez az áldomás...~- Hát ráadás?~-
32737   II,  1885    |                       áldomás...~- Hát ráadás?~- Az a rabbi!~Egy másik jött
32738   II,  1885    |                         a generális is, de annak az arcáról nem lehet leolvasni
32739   II,  1885    |                         is, aki bizonyosan tudja az eredményt, de olyan ártatlan
32740   II,  1885    |                        én ezeknek eszmét adtam«.~Az öregúr a legközlékenyebb
32741   II,  1885    |                          ákombákom faragásokkal.~Az öregúr megnézi mûértõleg:~-
32742   II,  1885    |                   Eközben odalép valaki, s kérdi az öreg Pulszkytól:~- Mit csinál,
32743   II,  1885    |                          legott elkezd csengetni az elnök a Ház szertelen megfogyat­
32744   II,  1885    |                   megfogyat­kozásának miatta.~Ha az ember az öreg Pulszkyt látja,
32745   II,  1885    |                    kozásának miatta.~Ha az ember az öreg Pulszkyt látja, szinte
32746   II,  1885    |                       nyugdíjtörvényt.~Mert mire az ember hetvenéves lesz, hát
32747   II,  1885    |                          meg van választva ebben az ügyben elõadónak. Sovány,
32748   II,  1885    |                          amit õ csinál, ki talán az egész mameluk­tábornak leghasznosabb,
32749   II,  1885    |             fácánypecsenyét és kávét, de Hegedüs az a háztartásban, ami a vasfazék,
32750   II,  1885    |                        akik éveken át hadakoznak az ellenzékkel.~Még ezek itt
32751   II,  1885    |               Sarkantyúpengés. A múlt zenéje.~Ki az? Mi az? Ki mer itt sarkantyúsan
32752   II,  1885    |                         A múlt zenéje.~Ki az? Mi az? Ki mer itt sarkantyúsan
32753   II,  1885    |                        Siet mindenki kezet fogni az öreggel. Nyájas arcokon
32754   II,  1885    |                         szeretet, csupa melegség az öreg: »Ej, de megöregedett
32755   II,  1885    |                          várja onnan kilépni?~Ha az nem is, de legott kigurul
32756   II,  1885    |                        de legott kigurul a hírre az öreg Madarász:~- Hopp, hopp,
32757   II,  1885    |                     Látod - mondja Csiky a hírre az öreg Madarásznak -, jó ember
32758   II,  1885    |                          Madarásznak -, jó ember az, csak nem kell vele ingerkedni.~
32759   II,  1885    |                   méltóságos úr jött össze, hogy az ember szinte azt képzelte: »
32760   II,  1885    |                      Amint jöttek, egyre szûkült az értekezleti terem. S még
32761   II,  1885    |                       eleven »gr.« és »br.« van, az egy sem maradt otthon.~Ott
32762   II,  1885    |                        nem akarták elhozni, mert az is mágnás ugyan, de nem
32763   II,  1885    |                    gusztálja, s kisül róla, hogy az csak alsó.~Végre csakugyan
32764   II,  1885    |                       annyian jöttek össze, hogy az egyik miniszter azt indítványozta:~-
32765   II,  1885    |                       Átmentek a nagy terembe, s az õsz Szlávy József foglalta
32766   II,  1885    |                        Szlávy József foglalta el az elnöki széket.~Megkezdõdött
32767   II,  1885    |                      elnöki széket.~Megkezdõdött az értekezlet.~Elõlépett a
32768   II,  1885    |                        javaslat, a leány, melyet az alsóház már magáénak fogadott.~
32769   II,  1885    |                         szoknya ért le a bokáig, az idomtalan lábakon pedig
32770   II,  1885    |                             Nos, lássuk most már az ön öltözékét!~- Ejh, micsoda
32771   II,  1885    |                       Ejh, micsoda ízléstelenség az, leányasszony - kezdé a
32772   II,  1885    |                         tetszik a leányzó, ámbár az átöltöztetésébe õ is belemegy,
32773   II,  1885    |                         levetette szoknyáját, és az Andrássyét próbálta fel.
32774   II,  1885    |                 Andrássyét próbálta fel. Majdnem az egész lába kilátszott.~-
32775   II,  1885    |                          gyorsan vedd fölébe ezt az uszályos selyem ruhát.~Tisza
32776   II,  1885    |                        Tisza homlokáról csurgott az izzadtság:~- Beleegyezem -
32777   II,  1885    |                    Beleegyezem - sziszegte -, de az isten áldja meg méltóságtokat,
32778   II,  1885    |                  változtassanak hát még valamit.~Az urak elmosolyodtak ezen,
32779   II,  1885    |                      miniszterek pedig (minthogy az ellenzéken ülnek) nem mertek
32780   II,  1885    |                       még nem igen jegyeztek fel az annálék) nemcsak hogy nem
32781   II,  1885    |                   teóriákon köszörülték eszüket, az apró emberek kedvéért azonban,
32782   II,  1885    |                        akadt ilyen is néhány, és az én rokonszenvemet ezek a
32783   II,  1885    |                         gróf Tisza Lajos például az erdõkerülõket kereste ki
32784   II,  1885    |                   magának.~Nagy nemzeti nyavalya az, hogy ebben az országban
32785   II,  1885    |                          nyavalya az, hogy ebben az országban a legtöbb ember
32786   II,  1885    |                         vagy annak perorál, vagy az ellen.~Az erdõkerülõkrõl
32787   II,  1885    |                          perorál, vagy az ellen.~Az erdõkerülõkrõl jut eszembe,
32788   II,  1885    |                       beszéde alatt határozottan az ellenzék volt többségben.~
32789   II,  1885    |                          vita be van zárva, csak az elõadó Hegedüs szólhat még.~
32790   II,  1885    |                         négyszer is megrezegteti az elnök, de a folyosó vékonyan
32791   II,  1885    |                         mint a káposzta levelei, az argumentumok beszédjében,
32792   II,  1885    |                       folyosóra:~- Micsoda dolog az? Miért nem jöttök be? Sose
32793   II,  1885    |                      szerinti szavazás.~Kihúzták az »M« betût.~Ez máskor azt
32794   II,  1885    |                   könyvtárszobában és fülkékben.~Az ellenzék most játszi szerrel
32795   II,  1885    |               paragrafust, ha ott lett volna. De az ellenzéki urak nem méltóztatnak
32796   II,  1885    |                         nem méltóztatnak eljárni az ülésekre.~S ha a miniszterek
32797   II,  1885    |                          jelenlegi parlamentnek: az egyik Papszász György, a
32798   II,  1885    |                         kettõt.~Megtörtént, hogy az ismerõsök kérdezõsködni
32799   II,  1885    |                  ismerõsök kérdezõsködni kezdtek az egyik testvértõl a másik
32800   II,  1885    |                       nem, itt valami titok van.~Az a vélelem járt szájról szájra,
32801   II,  1885    |                         csodálkozás sem látszott az arcukon a felett, hogy õk
32802   II,  1885    |                          õk ketten vannak.~[II.] Az ülés~Maga az ülés oly unalmas
32803   II,  1885    |                       vannak.~[II.] Az ülés~Maga az ülés oly unalmas volt, hogy
32804   II,  1885    |                         ilyenkor kinek beszéljen az ember?~Elálmosító volt a
32805   II,  1885    |                       fedelet.~ANDRÁSSY GYULA ÉS AZ ADOMÁJA~Megszûntek a bálok
32806   II,  1885    |                       tehát elkezdte magát unni.~Az emberek már azt hitték,
32807   II,  1885    |                    Andrássy Gyula úgy tett, mint az aggastyánok, kik egész életüket
32808   II,  1885    |                        göthös, pókos jószág, nem az erõs paripa, mely hajdan
32809   II,  1885    |                          excellenciád alá.~Hanem az mindegy, a mi szép, hamuzsír
32810   II,  1885    |                     beajánlkozott vezérnek, mint az egyszeri úrfi a verbunkosoknál,
32811   II,  1885    |                         hadnagynak, s õ felvette az uniformist, amit a többiek
32812   II,  1885    |                       többiek viseltek.~Hanem ez az uniformis nem egészen méltó
32813   II,  1885    |                         nimbuszát.~Halljuk, hogy az egyik magánértekezleten,
32814   II,  1885    |                          megkötni a Tisza kezeit az iránt is, hogy kiket nevezhessen
32815   II,  1885    |                         hirtelen megtámadta õket az ellenség, a nagy hadvezér
32816   II,  1885    |                        elég mulatságos anekdota »az adomák államférfiának« tudományos
32817   II,  1885    |                          hát akkor - hátul.~AHOL AZ EMBER A BÁRÓNÁL VÉGZŐDIK~
32818   II,  1885    |                       fõrendekkel. (Majd megírja az õ gyûlésüket tisztelt kollegám,
32819   II,  1885    |                          a magam »T. Háza«, elég az egy embernek!~Nem, fel sem
32820   II,  1885    |                    embernek!~Nem, fel sem megyek az ülésükre.~Hanem azt bajos
32821   II,  1885    |                      sûrû egymásutánban robognak az utcákon, cifra tarsolyos
32822   II,  1885    |                    valami pokróc-rongy fehérlik. Az bizonyosan szõnyeg ott...
32823   II,  1885    |                        bizony mégis megnézem azt az ülést.~Beeresztettek, s
32824   II,  1885    |                     rontotta el ezt a szép vitát az egyezkedéssel.~Majd minden
32825   II,  1885    |                  szemembe tûnnek ismerõsek, akik az enyéim voltak valamikor.
32826   II,  1885    |                        itt azoknak! Hol maradtak az indigénák és a kataszter-mágnások?
32827   II,  1885    |                    minden közbeszólás nélkül. Ha az ember végignézett a sok
32828   II,  1885    |                      pomádé.)~De ez végre is nem az én dolgom. Hiszen Grachus
32829   II,  1885    |                       hangulatot, a részleteket, az aperçuiket. - Nem szabad
32830   II,  1885    |                         aperçuiket. - Nem szabad az õ témáit elszednem. Én csak
32831   II,  1885    |                      hogy adjon ide nekem leírni az egész fõrendiházból legalább
32832   II,  1885    |                       ott ül fagyosan, elõkelõen az emelvényen.~A három nagy
32833   II,  1885    |                         odaveti fejének árnyékát az emelvény mögötti aranycirádás
32834   II,  1885    |                      aranycirádás piros táblára. Az árnyék megrezg, és ha mozdul...
32835   II,  1885    |                futkározott arcán, homlokán.~- Ki az a fõúr? - kérdeztem a szomszédomtól.~-
32836   II,  1885    |                     kérdeztem a szomszédomtól.~- Az egy erdélyi mágnás, Bethlen
32837   II,  1885    |                          Károly. Siket.~- Siket? Az lehetetlen! Hiszen õ hallgatja
32838   II,  1885    |                          a szemközti páholyokban az asszonyok egymás közt suttognak.~-
32839   II,  1885    |                          olyan sûrû, nehéz, hogy az öreg podagrás urakat fojtogatni
32840   II,  1885    |                      akar.~És ha a gyûrû ott van az ujján, akkor biztos, hogy
32841   II,  1885    |                       rögtönzött beszéde, melyet az 1885. április 13-iki hongyûlésen
32842   II,  1885    |                     Göndöcs ujján, és beragyogta az egész habarékpártot. Ez
32843   II,  1885    |                         volt Apponyi beszéde óta az elsõ fény, mely õrájok vetõdött.~
32844   II,  1885    |                      Üresen tátongtak a padok, s az üres Ház majd mindig az
32845   II,  1885    |                          az üres Ház majd mindig az üres karzatot is jelenti.~
32846   II,  1885    |                     húsvéti bárány. Nem volt meg az a pezsgõ hetykeség a modorukban,
32847   II,  1885    |                      hadd jöjjön már csütörtökön az a szomorú péntek, amikor
32848   II,  1885    |                       kell mondani: »Így is szép az!«~Még imitt-amott emelkednek
32849   II,  1885    |                    bizony nem egészen olyan lesz az a fõrendiház, amilyennek
32850   II,  1885    |                         szavazni.~S valószínûleg az forog az õ eszében is, amit
32851   II,  1885    |                          S valószínûleg az forog az õ eszében is, amit Perrier
32852   II,  1885    |                          két törvény­javaslaton.~Az egyik a Vág völgyi összekötõ
32853   II,  1885    |                        postai takarékpénztárról.~Az egyik javaslatot Rakovszky
32854   II,  1885    |                        akadtak a szónokok közül.~Az ásítozó Ház még azon egy
32855   II,  1885    |             általánosságban.~Pedig ez a javaslat az állami háztartásban az,
32856   II,  1885    |                  javaslat az állami háztartásban az, ami a »honvéd lovak« intézménye.~
32857   II,  1885    |                       takarója.~A »honvéd lovak« az alkotmányos kormányzás egyik
32858   II,  1885    |                 kikölcsönözhet, hurcolják tovább az õsi csézát, s a dzsentri
32859   II,  1885    |                        másik zseniális ötlet, de az már az állam szegénységének
32860   II,  1885    |                       zseniális ötlet, de az már az állam szegénységének takarójául:
32861   II,  1885    |                         postai takarékpénztárak. Az állampénztár új forrásokat
32862   II,  1885    |                        kellett kibocsátani, hogy az ország összes árvapénztáraiból
32863   II,  1885    |                    kölcsön a pénzkészleteket, és az állam szekere az árvák pénzén
32864   II,  1885    |             pénzkészleteket, és az állam szekere az árvák pénzén nyikorgott
32865   II,  1885    |                          Ferenc azt mondja, hogy az egész dolog még korai: elõször
32866   II,  1885    |                          meg takarékoskodni maga az állam, és csak azután tanítson
32867   II,  1885    |                        tanítson másokat, ha majd az államnak meglesz az elsõ
32868   II,  1885    |                         majd az államnak meglesz az elsõ megtakarított 50 krajcárja...~(
32869   II,  1885    |                         a jó öreg mosolyogva, de az idõ már nagyon késõre járt...
32870   II,  1885    |                        azóta mind megkozmásodott az étel. Hallani vélte háta
32871   II,  1885    |                      Péchy belecsengetett... Ni, az az úr már fizetni akar!~
32872   II,  1885    |                         belecsengetett... Ni, az az úr már fizetni akar!~Éhségében
32873   II,  1885    |                        ha már 40 krajcártól adna az állam kamatot, hogy a szegény
32874   II,  1885    |                  felszólalt s oly bámulatba ejté az embereket, mintha öregasszony
32875   II,  1885    |                    melengetõ napfény bearanyozta az arcokat. A törzskarból Csernátony
32876   II,  1885    |                           és hadiszemlét tartott az egybegyûltek felett. Jókai
32877   II,  1885    |                       egybegyûltek felett. Jókai az ellenséget cernírozta, utána
32878   II,  1885    |                       erre kevés a kilátás, mert az öreg Pulszky ott ül egy
32879   II,  1885    |                     esélyeit kontemplálja, hanem az öreg Gladstone sorsán tépelõdik.~
32880   II,  1885    |                       azonfelül egy pár »csak«), az elõadói széken ugyanaz a
32881   II,  1885    |                             a baloldalon ugyanaz az ellenzék.~A miniszterelnök
32882   II,  1885    |                          a fegyverkezés, mialatt az elõcsatározás megindult.~
32883   II,  1885    |                        Tisza szorgalmasan jegyez az ellenzéki beszédek alatt,
32884   II,  1885    |                      alatt.~Mert mind a kettõnek az a modora, hogy »majd ad
32885   II,  1885    |                          a modora, hogy »majd ad az ellenfél fegyvert«. S valóban
32886   II,  1885    |                     csata még csak indul s azzal az egyhangúsággal, ímmel-ámmal,
32887   II,  1885    |                          a küzdõket.~Láng Lajosé az elsõ szó.~A mostani elõadói
32888   II,  1885    |                    mostani elõadói beszéde, mely az érvek ökonomikus, tömött
32889   II,  1885    |                   javaslatot, még tán jobb, mint az elsõ beszéde volt. De látszott
32890   II,  1885    |                         mond.~Hol-hol szétnézett az ellenzék fölött nyugtalanul,
32891   II,  1885    |                    nyugtalanul, hogy hol jön már az a »zaj« és »visszatetszés«.~
32892   II,  1885    |                         zaj« és »visszatetszés«.~Az ellenzék meg sem mozdult.~
32893   II,  1885    |                     argumentumokat, most majd én az illiberális hangokhoz nyúlok.~
32894   II,  1885    |                 illiberális hangokhoz nyúlok.~És az õ beszéde is nagyon tetszett
32895   II,  1885    |                        Egy kicsit azonban öreges az észjárása.~A gyorsirodában
32896   II,  1885    |                        is, mint a múltkor, ahhoz az ügyes fogáshoz folyamodott,
32897   II,  1885    |                       Gyula vakarta szégyenlõsen az állát.~A büfében ezalatt
32898   II,  1885    |                    Andreánszky Gábor gyûlésezett az antiszemitákkal, messzebb
32899   II,  1885    |                          Már erre aztán belátták az ellenzékiek is, hogy ezt
32900   II,  1885    |                      megszavazni a mamelukoknak. Az ülés vége felé szólalt fel
32901   II,  1885    |                       ott hordja üvegmedalionban az óraláncán. Nagy reverenciával
32902   II,  1885    |                        nekik bizony hiába csurog az esõ.~Az özönvíz derekasan
32903   II,  1885    |                      bizony hiába csurog az esõ.~Az özönvíz derekasan megindult.~
32904   II,  1885    |                          mérgelõdik magában: »Ez az átkozott szórakozottságom
32905   II,  1885    |                        átkozott szórakozottságom az oka«.~És igaza van abban,
32906   II,  1885    |                          is aknázta. Tisza, hogy az ipsissima verbat használjam,
32907   II,  1885    |                          mert Orbán Balázs talán az egyetlen képviselõ, aki
32908   II,  1885    |                        egyszerûbben felelhetne:~»Az én beszédeim nincsenek semmi
32909   II,  1885    |                      mikor Szilágyi belekezdett.~Az elnök kezében a lélekharang
32910   II,  1885    |                       tõle: minek jött ki, mikor az egész világ bent van?~-
32911   II,  1885    |                         maga regényét s bementem az úgynevezett hírlapírói ketrecbe,
32912   II,  1885    |                    ketrecbe, áttévén a kalapomat az elválasztó deszkán át egy
32913   II,  1885    |                       szépen beszélt. Uralkodott az egész Ház fölött.~Mély csönd
32914   II,  1885    |                  szárnycsattogása.~Egy szem volt az egész Ház és ez az egy szem
32915   II,  1885    |                          volt az egész Ház és ez az egy szem Szilágyit nézte
32916   II,  1885    |                    ráncolódott össze, egy rángás az ajk körül s ilyenkor egy
32917   II,  1885    |                       pártját a következtetések, az »azonbanok« és »mindamellettek«
32918   II,  1885    |                          beszéd egyre nõtt-nõtt, az argumentumok egyre ágaztak,
32919   II,  1885    |                      mint a káposzta levelei, de az összeborulásról szó sincs
32920   II,  1885    |                          szó sincs még.~Minthogy az én eszem nemigen vesz be
32921   II,  1885    |                         ott ül Andrássy Gyula és az egri érsek Samassa, kinek
32922   II,  1885    |                      lent ült.~Milyen világ volt az!~Mikor azt a verset csinálta
32923   II,  1885    |                          S milyen világ ez most! Az egész Ház a páterek után
32924   II,  1885    |                      Andrássy gyakran hajlik oda az érsekhez, csevegésbe elegyedik
32925   II,  1885    |                       megint csak nem látszik ki az igazi anyag.~Valóban a szószok
32926   II,  1885    |                        találjam szeretni. De nem az, nem... arra felelj inkább,
32927   II,  1885    |                     hallgatod?~- Nem én - mondja az finom mentséggel -, nehogy
32928   II,  1885    |                sziporkája kiül búsongó mosolynak az ajkai körül. - Megházasíthatom
32929   II,  1885    |                     körül. - Megházasíthatom már az embereimet, mit gondolsz?~-
32930   II,  1885    |                           Most jött csak a java. Az ellenzék illuminálva volt,
32931   II,  1885    |                       pattogtatta s valahányszor az ostor csattant, kitört a
32932   II,  1885    |                   Göndöcs fölébredett egészen és az ibolyacsokrát lobogtatta
32933   II,  1885    |                        ekkor alá kezdett hajlani az ég ívén.~Ellankasztva rohantunk
32934   II,  1885    |                          hosszú könyvnek kiadót?~AZ ALRENDI HÁZBÓL~Tisza nem
32935   II,  1885    |                        pártja nem veszi komolyan az ellenzéket, az ellenzék
32936   II,  1885    |                          komolyan az ellenzéket, az ellenzék nem veszi komolyan
32937   II,  1885    |                       komolyan a maga zászlóját.~Az országgyûlést már csak én
32938   II,  1885    |                      beszéddel. Általában Beöthy az az ember, aki sokkal többet
32939   II,  1885    |                   beszéddel. Általában Beöthy az az ember, aki sokkal többet
32940   II,  1885    |                  Gyulával négy kézre.~Csernátony az egyesült ellenzéket ironizálta
32941   II,  1885    |                   ironizálta találóan. A látszat az volt, hogy Horváth Gyula
32942   II,  1885    |                   Csernátony megjegyzéseihez.~Ez az új parlament igenre nagy
32943   II,  1885    |                     emlegette ma a temetõt, mert az õ fegyvertársai már ott
32944   II,  1885    |                         kicsinynek látszik, hogy az ember azt hiszi, valami
32945   II,  1885    |                zsolozsmát.~A halott ott fekszik, az arca alabástromfehér. Vére
32946   II,  1885    |                     döféseket? Gróf Balenticsek.~Az egész Ház elszomorodik,
32947   II,  1885    |                           nyomasztó érzés dõl rá az emberek kedélyére.~»Igazán
32948   II,  1885    |               floskulusok, azután nem tömjénfüst az idebenn, hanem a folyosóról
32949   II,  1885    |                            Nem ministránsok azok az urak, akik a temetésnél
32950   II,  1885    |                          Öt percre felfüggesztem az ülést - mondá.~Ez az öt
32951   II,  1885    |               felfüggesztem az ülést - mondá.~Ez az öt perc arra való volt,
32952   II,  1885    |                 levegõnek, s ilyenre festette ki az arcokat is. A porból és
32953   II,  1885    |                          gyönyörû mellényszövet. Az öregek és a karzaton ülõ
32954   II,  1885    |                     javaslatot nyújtott be, hogy az elnök nyittassa ki az ablakokat.~-
32955   II,  1885    |                       hogy az elnök nyittassa ki az ablakokat.~- Megfúlunk! -
32956   II,  1885    |                           Megfúlunk! - kiáltotta az öreg Lázár Ádám.~Ebben a
32957   II,  1885    |                     Egy-két jó érvet (mely fõleg az ügyes csoportosítás által
32958   II,  1885    |                         akármilyen rossz szövet, az ülés végén kokárdákat varr
32959   II,  1885    |                         ápr. 22.]~- Tiszának még az erényei is hibák - mondá
32960   II,  1885    |                      tudta felejteni, kik voltak az ellenségei, de nem tudta
32961   II,  1885    |                        de mi tûnik ki ebbül? Nem az, amit te mondasz, hanem
32962   II,  1885    |                           amit te mondasz, hanem az, hogy Tiszának még a hibái
32963   II,  1885    |                        mondta, hogy Tiszának még az erényei is hibák, annak
32964   II,  1885    |                          a diskurzus ki nem ment az eszembõl az egész ülés alatt.
32965   II,  1885    |                          ki nem ment az eszembõl az egész ülés alatt. Igen,
32966   II,  1885    |                       függnek, ahonnan nézi õket az ember.~Ezek a viták is többnyire
32967   II,  1885    |                tárgyilagos igazság. Valahol van, az bizonyos, de nem lehet megtalálni,
32968   II,  1885    |                         a magasabb harcászatból.~Az öreg hallgatta, figyelte
32969   II,  1885    |                      hogy tulajdonképpen õ volna az a híres táborszernagy s
32970   II,  1885    |                          kommandírozott Pulszky (az a Szilágyi vagy Apponyi
32971   II,  1885    |                       Ház a folyosókon volt, még az öreg Csanády is kiballagott
32972   II,  1885    |                         kevesen hallgatták, maga az öreg Pulszky is mély szenderbe
32973   II,  1885    |                       beszéd vége felé fölébredt az öregúr kipirosodott arccal
32974   II,  1885    |              panaszkodának a szomszédok.~Mihelyt az öreg szétnyitotta szemeit,
32975   II,  1885    |                      viseli.~A folyosó betódult, az összes padok megteltek,
32976   II,  1885    |                       élénk zsibongása megszûnt, az elnök hadiállásba helyezte
32977   II,  1885    |                        itt már résen kell lenni. Az »erdélyi sárkány«-t, ha
32978   II,  1885    |                 ötletekben. A talentum zománca s az eredetiség üdesége szépíti
32979   II,  1885    |                     szépíti meg gondolatait, bár az egybefoglaló kapcsok gyengék,
32980   II,  1885    |                       olyan hévvel kelt ki, hogy az õ arcát is elborítá a veresség.~
32981   II,  1885    |                     egyet csuklott.~(Nem egészen az isten keze volt, hanem alkalmasint
32982   II,  1885    |                        percben nyitotta meg fent az épület tetején a hármas
32983   II,  1885    |                      Gábor tud úgy nevetni, hogy az egész kormánypárt összerezzen.~
32984   II,  1885    |                          Teleki Mihály otthagyta az egyik csizmáját Lippán.
32985   II,  1885    |                     ütött.)~Percekig hömpölygött az éljenzés. A lippai csizma
32986   II,  1885    |                 mosolygóra festett minden arcot. Az bizony ott maradt a fõrendiházban,
32987   II,  1885    |                  dörmögte magában:~- Mert hiába, az erkölcs erkölcs. Az asszonyi
32988   II,  1885    |                       hiába, az erkölcs erkölcs. Az asszonyi arcokat nem szabad
32989   II,  1885    |                          mindenkit megnyugtatott az iránt, hogy íme vannak még
32990   II,  1885    |                     Lipthay után mi következett?~Az óramutató kettõre fordult.~
32991   II,  1885    |                     ismétlõdik, eszembe juttatja az örökkévaló fazekak meséjét.~
32992   II,  1885    |                      ejti nemcsak pártját, hanem az egész Házat elméje gyorsaságával,
32993   II,  1885    |                       Gábornak, hogy mindig csak az egyik csizmájával lép.~Hanem
32994   II,  1885    |                          Csernátonynak szavazása az ellenzékkel, annyira kimeríté
32995   II,  1885    |                      feljönni a Házba. Hiszen mi az ördög történhetnék még?~
32996   II,  1885    |                     cédula is a folyosókon, hogy az »áprilisi díjak fölvehetõk
32997   II,  1885    |                 napidíjat rendelte visszatartani az elnök.~Bús lõn ennek miatta
32998   II,  1885    |                          panaszszóval beállított az elnökhöz:~- A szûz Mária
32999   II,  1885    |                  hivatalos zárat.~- Nem tehetem. Az eljárási költség megvan,
33000   II,  1885    |                        fiókomtól, annyira biztos az, hogy én ide visszajövök,