bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

33501   II,  1885    |                           Már ekkor éjfélt ütött az óra, szemeim úgy szólván
33502   II,  1885    |                        már nincs többé mosolya - az övéi számára. Majd látom
33503   II,  1885    |                         Valóban Vadnai költõ is.~Az álom egészen kimegy szemembõl
33504   II,  1885    |                         Szigligetit, azért, mert az a fiatal tehetségeket istápolja,
33505   II,  1885    |                tehetségeket istápolja, nem lehet az, hogy õ azoknak az elnyomója
33506   II,  1885    |                         lehet az, hogy õ azoknak az elnyomója legyen. Aki így
33507   II,  1885    |                   lelkesedni, gondolkozni, mint »Az elmúlt idõk« írója, az bárányszelíd,
33508   II,  1885    |                           Az elmúlt idõk« írója, az bárányszelíd, jó ember a
33509   II,  1885    |                       bírói széken is. Nem lehet az, hogy õ bennünket ne szeressen.~
33510   II,  1885    |                    nélkül olvastam és élveztem.~»Az elmúlt idõk« bizonyára egyik
33511   II,  1885    |                        legbecsesebb terméke lesz az idei könyvpiacnak. Sokan
33512   II,  1885    |                 alkotásokat várunk.~A »SASOK«~Ha az ember vagy kilenc évig lakik
33513   II,  1885    |                          hiszi, hogy alkalmasint az állatkert sasairól van szó,
33514   II,  1885    |                          alatt okvetlenül nyílik az embernek olyan unalmas pillanata,
33515   II,  1885    |                         Pál a fõ közöttük.~- Mi, az öreg Királyi Pál? Arról
33516   II,  1885    |                        vették ezt a nevezetet?~- Az »Arany sas« címû vendégfogadó
33517   II,  1885    |                          értem. De megvallom, én az állatkertre gondoltam.~Ha
33518   II,  1885    |                    megint új kilenc évig van itt az ember, tökéletesen elfelejti
33519   II,  1885    |                          mert Budapestnek megvan az a sajátságos tulajdonsága,
33520   II,  1885    |                       kilencven éves koráig, még az is átutazónak érzi magát.
33521   II,  1885    |                    megint új kilenc évig van itt az ember, újra kérdezõsködni
33522   II,  1885    |                      kérdezõsködni kell felõlük.~Az én kilenc évem az idén telt
33523   II,  1885    |                       felõlük.~Az én kilenc évem az idén telt le, s azóta, megvallom,
33524   II,  1885    |                      valamit. Hát élnek még azok az öreg sasok?~- Ha élnek-e,
33525   II,  1885    |               reformpártba«. - Miféle párt ez?~- Az, amelyik tönkre akarja tenni
33526   II,  1885    |                            Igen. A mi küzdelmünk az, hogy megteremtsük a demokráciát,
33527   II,  1885    |                    ébresszük a polgárságot, hogy az ország elõtt méltó kifejezést
33528   II,  1885    |                    nyerjen mindenben, mit jelent az: »Budapest belvárosa«. A
33529   II,  1885    |                         legnagyobb intelligencia az országban, melynek minden
33530   II,  1885    |                        amit a puchó-illavai vagy az ökörmezei kerület szokott
33531   II,  1885    |                   képviselõnek.~- Hüm...~- Ha ez az a független polgárság, akkor
33532   II,  1885    |                         lelkesedem érte, mert ez az irány már megvolt eddig
33533   II,  1885    |                        fogom fel a reformpártot, az volna röviden a cél, hogy
33534   II,  1885    |                         mi haszon lenne ebbõl?~- Az, hogy apródonkint kiszorítanók
33535   II,  1885    |                        marad, akár a sasos, akár az írásos oldala van felül.~*~
33536   II,  1885    |                 megszabadulunk, jönnek helyettük az - Adlerek.~A KISFALUDY TÁRSASÁGBÓL~
33537   II,  1885    |                          még a tagok helyeit is. Az ifjúsági korláton túl hihetõleg
33538   II,  1885    |                      többnyire azon a helyen ül, az ajtó mögötti padban.~Elsõnek
33539   II,  1885    |                    bevégezni mind a két kötetet.~Az elnöki széken Szász Károly
33540   II,  1885    |                      szokott módon folyhatott le az ülés.~Az elsõ tárgy Ábrányi
33541   II,  1885    |                     módon folyhatott le az ülés.~Az elsõ tárgy Ábrányi Emil
33542   II,  1885    |                         van a koldusnak hazája.«~Az ülés fénypontja az Ágai »
33543   II,  1885    |                      hazája.«~Az ülés fénypontja az Ágai »A mi halottunk« címû
33544   II,  1885    |                     tárcaszerû stílben, melegen, az érzés õszinte szavaival
33545   II,  1885    |                     gyógyszer« címû elbeszélése.~Az elbeszélés hõse egy köszvényes
33546   II,  1885    |                       hogy fölakasztja magát, de az se sikerül neki. A hurkot
33547   II,  1885    |                     halálos félelemben, és ettõl az izzadástól kigyógyul. A
33548   II,  1885    |                        gyógymódot ajánlja szerzõ az orvosoknak - saját használatra.~
33549   II,  1885    |                      öltözött arra a három napra az õs polgárváros.~Ha a király
33550   II,  1885    |                         a király itt Pesten van: az csak úgy az üveg alatt folyik
33551   II,  1885    |                          Pesten van: az csak úgy az üveg alatt folyik le. A
33552   II,  1885    |                         látja, mikor felülnek, s az se valamennyit, hanem csak
33553   II,  1885    |                      valamennyit, hanem csak azt az egyet, akit visz.~Egészen
33554   II,  1885    |                          Egészen másképp festett az ott. Magyar ruhába volt
33555   II,  1885    |                       Magyar ruhába volt öltözve az egész város. Bíboros menték
33556   II,  1885    |                       Bíboros menték piroslottak az utcákon, kardok csörömpöltek,
33557   II,  1885    |                     században vagyunk. Mindenbõl az látszott, hogy a Nagy Lajos
33558   II,  1885    |                     járunk, s ami azóta történt, az mind csak egy léha álom.~
33559   II,  1885    |                    zászlósurak látszottak ülni. (Az ember voltaképpen tudta
33560   II,  1885    |                       Szerettem volna látni azon az estén valami Dumas-féle
33561   II,  1885    |                         valószínûtlen lett volna az!~Hanem a Dóczi Lajos »Utolsó
33562   II,  1885    |                      magyar vitézek és leventék. Az ember nézte és hallgatta,
33563   II,  1885    |                      ez-e a játék itt künn, vagy az ott bent a deszkákon. Valóságos
33564   II,  1885    |                        el. Mert ami »olyasféle«, az már mind csak bliktri lehet
33565   II,  1885    |                          lehet mihozzánk képest!~Az öregúr nem törõdött ezzel,
33566   II,  1885    |                        hatás romlik, miután csak az elsõ felvonást fogják eljátszani.~-
33567   II,  1885    |                   fordult felém :~- Bocsánat, de az ember mégiscsak tartozik
33568   II,  1885    |                          némi figyelemmel, mikor az õsapja beszél a színpadon.~
33569   II,  1885    |                      magyar király diskurált ott az erdélyi vajdával. Több személy
33570   II,  1885    |                          színpadon.~- Hogy kinek az õsapja? - kérdém önkéntelenül.~-
33571   II,  1885    |                           kérdém önkéntelenül.~- Az enyém - felelte egyszerûen.~
33572   II,  1885    |                     vagyok: Apor Károly. - (Neki az »csak« volt).~Másnap a könyvtár
33573   II,  1885    |                  felszólal kemény recsegõ hangon az öreg báró Apor, úgyhogy
33574   II,  1885    |                     vagyunk. Itt a fekete mentéé az elsõség!~(Nem hiába mondta
33575   II,  1885    |                       közbül, s mégsem rágták el az aranyos fonalat.~Kezdtem
33576   II,  1885    |                        el azóta, s nincs meg már az egészbõl se a színház, se
33577   II,  1885    |                  egészbõl se a színház, se Apor.~AZ ELTŰNT PARADICSOM~A trónörökös
33578   II,  1885    |                     akcentussal (a-nak éreztette az o betût) éltette a királyt
33579   II,  1885    |                      betût) éltette a királyt és az imádott hazát, amely kívánság »
33580   II,  1885    |                          Nagy volt a lelkesedés. Az õsz Széchenyi Pál miniszter
33581   II,  1885    |                      fõurak még egyszer bejárták az iparcsarnokot, a közönség
33582   II,  1885    |               napszámosok éktelen kiabálása lesz az uralkodó. Nagy szállító­
33583   II,  1885    |                     filagóriák és berkek, melyek az Olimpuszhoz tették hasonlóvá
33584   II,  1885    |                         hasonlóvá a ligetet (még az egyes istennõk is ott tanyáztak,
33585   II,  1885    |                         ligetbe, és nem lesz ott az idei pompából, csak a nagy
33586   II,  1885    |                          volt képviselve, kivált az iparproduk­tumokban. Még
33587   II,  1885    |                          is úgy látszott, mintha az idegen beszármazású gazdák
33588   II,  1885    |                     szorgalom.~Mikor megolvastam az óriási névsort a kitüntetésekrõl,
33589   II,  1885    |                       mintha mi csináltuk volna, az én figyelmeztetésem a jövõre
33590   II,  1885    |                         szívünk, amiért most ezt az egész kiállítást elbontják,
33591   II,  1885    |                       díszbölcsõt. Vajon mi lett az Odescalchy-Erba gróf kávémasinájával?
33592   II,  1885    |                    szomorú melankóliát fújtak rá az arcokra.~Csak egyetlenegy
33593   II,  1885    |                          zajnak és parádénak, de az aztán igazán lélek; és meglehet
33594   II,  1885    |                         Ez a »Fuit«.~S íme éppen az történt vele, hogy belejutott
33595   II,  1885    |                     hosszú ideje van még aludni, az idõfakított piros sírkõ
33596   II,  1885    |                          kiállításra is ráillik.~AZ ÖNIMÁDÓK~Megbeszéltem az
33597   II,  1885    |                         AZ ÖNIMÁDÓK~Megbeszéltem az asszonnyal, hogy mégis megnézem
33598   II,  1885    |                        Még csak hat napig tart s az utolsó napra esik a miniszterelnök
33599   II,  1885    |                      lapokból, hogy elhalasztják az ünnepeltetését, tehát ez
33600   II,  1885    |                         lutrizni vagy kártyázni; az mindig a zsebem fenekére
33601   II,  1885    |                          kell a sorsjegy.~- Hja, az szabály - felelték. - Ha
33602   II,  1885    |                       szerencsét, mert hátha?... Az ördög végre is nem alszik.
33603   II,  1885    |                      pislanthatna. Ámbár kicsiny az esély, egymillió sorsjegy
33604   II,  1885    |                          tennének.~Meg is vettem az elsõ trafikban. A szép trafikáns
33605   II,  1885    |                          fineszekkel.~- Éppen ez az egy maradt. Hátha szerencsét
33606   II,  1885    |                      Izgatottan néztem a lapokat az elsõ nap; nem nyertem semmit,
33607   II,  1885    |                      Rögtön telegrafíroztam haza az asszonynak:~»Gusztálok.
33608   II,  1885    |                          asszonynak:~»Gusztálok. Az egyik sorsjegyem már ki
33609   II,  1885    |               visszasürgönyözte Idám:~»Vigyen el az ördög, akire jobban hallgatsz,
33610   II,  1885    |                          a Kukliné prédikációit, az egész kötetet, mégsem mozdultam
33611   II,  1885    |                        negyven forintomba került az ittlétel meghosszabbí­tása.
33612   II,  1885    |                  mellszobrocska hámlott ki.~- Ez az? - kérdém.~- Ez! - mondták
33613   II,  1885    |                            gondoltam magamban -, az asszony szereti az efféléket«,
33614   II,  1885    |                   magamban -, az asszony szereti az efféléket«, s kezdtem alaposabban
33615   II,  1885    |                         alaposabban megtekinteni az alakot. De nemigen hasonlított
33616   II,  1885    |                           De nemigen hasonlított az se Kossuthhoz, se Jókaihoz,
33617   II,  1885    |                         Ugyan, ha meg nem sértem az urakat, ki ez a szobor?~-
33618   II,  1885    |                         Gyula - mondák.~- Hát ki az? - kérdém megütõdve.~- Mit,
33619   II,  1885    |                           Nem én. Hát kicsoda?~- Az a Schnierer ez, uram, aki
33620   II,  1885    |                          kicsoda. Minek faragnak az effélérõl szobrot?~- De
33621   II,  1885    |                        Úgy? Akkor hát tudják mit az urak? Nekem is van egy szentesi
33622   II,  1885    |                      Ferkó. Hát adják ide inkább az õ szobrát.~...Sehogy sem
33623   II,  1885    |                         vérébe, hanem a nép vére az erõsen belemegy a delegációkba.~
33624   II,  1885    |                      elvész a delegátusok közül.~Az elsõ áldozat volt Missics
33625   II,  1885    |                   szegény Éber Nándoron ütött ki az elmekór.~Rettenetes adó
33626   II,  1885    |                          elmekór.~Rettenetes adó az! Minden évben elveszteni
33627   II,  1885    |                        bemenni a delegációba.)~*~Az idei delegáció sem különbözik
33628   II,  1885    |                         költség szintén meglesz, az Andrássy gróf jó ötlete (
33629   II,  1885    |                         fájdalom, nem lehetetlen az a többi sem.~De azért, ha
33630   II,  1885    |                         magamban, mégis megnézem az én kedves mameluk­jaimat,
33631   II,  1885    |                   kõlépcsõt, amelyen felhaladunk az elsõ emeletre. No lám, mégis
33632   II,  1885    |                       szegény bécsi delegációnak az Akadémiát szokták kölcsönadni
33633   II,  1885    |                          kicsit német világ van. Az elõszobában ott függnek
33634   II,  1885    |                          elõszobában ott függnek az összes Habsburg királyok. (
33635   II,  1885    |                       összes Habsburg királyok. (Az Árpád királyok alkalmasint
33636   II,  1885    |                        fedi a falakat. Általában az összes helyiségek rokokó
33637   II,  1885    |                          vannak tartva.~Balra ül az elnök, Haynald, finom mosolyával,
33638   II,  1885    |                          kis gunyoros keserûség. Az elnököt két oldalról a két
33639   II,  1885    |                       ülnek a közös miniszterek.~Az asztalfõn az almaképû Kálnoky
33640   II,  1885    |                        miniszterek.~Az asztalfõn az almaképû Kálnoky gróf mereng,
33641   II,  1885    |                    Kálnoky gróf mereng, csak ezt az egyetlen szót tudván magyarul,
33642   II,  1885    |                       von Kõröspatak«, körülötte az élénk Bylandt-Rheidt és
33643   II,  1885    |                     mulattató mixtum compositum.~Az elsõ padokban a fõrendek
33644   II,  1885    |                          padban foglaltak helyet az ódivatú üvegcsillár alatt.
33645   II,  1885    |                         alá.~A leghátulsó padban az ellenzék fészkelõdik, Apponyi,
33646   II,  1885    |                         itt kicsiben minden. Még az újságírók se hiányzanak,
33647   II,  1885    |                          De mondjunk már valamit az ülés lefolyásáról is.~A
33648   II,  1885    |                          jegyzõkönyv felolvasása az elsõ tárgy, de fájdalom,
33649   II,  1885    |                          Hogy széledt volna szét az egész ármádia!)~A delegátusok
33650   II,  1885    |                         Hogy kiknek a szava volt az a négy szó, minek azt feszegetni.~
33651   II,  1885    |                         ezredes eldünnyögte erre az orra alatt, hogy az új katonai
33652   II,  1885    |                         erre az orra alatt, hogy az új katonai büntetõtörvény
33653   II,  1885    |                          amit óhajtottak.~Hacsak az nem csinál még valami fordulatot,
33654   II,  1885    |                       póttagnak - Fackh Károlyt.~AZ ÖREG SOMOGYI BÁCSI~Jól mondja
33655   II,  1885    |                        nálunk a közélet jelesei, az úgynevezett szellemi munkások,
33656   II,  1885    |                        Meg vagyok gyõzõdve, hogy az ismerõsei (amennyiben vannak
33657   II,  1885    |                  meglepetve:~- Nini, hát élt még az öreg sas? Isten nyugosztalja
33658   II,  1885    |                      alakok a politikában - csak az irodalomban, ahol nincs
33659   II,  1885    |                     pontoknak õ volt a szerzõje. Az 1848-iki országgyûlésen
33660   II,  1885    |                          be reggelenkint, mintha az egész világ az övé volna.
33661   II,  1885    |              reggelenkint, mintha az egész világ az övé volna. Még szinte hallani
33662   II,  1885    |          negyvennyolcadiki dieta légkörében élt. Az új nemzedéket lenézte. A
33663   II,  1885    |                        megkérdezte nagy titokban az öregúrtól, aki különben
33664   II,  1885    |                     mindig odalyukadt, hogy csak az a kérdés: »lesz-e még sátoros
33665   II,  1885    |                        azokat protekcióval (mert az volt neki egész holta napjáig)
33666   II,  1885    |                    hét-nyolc Somogyit, akik mind az õ »fiai« voltak, de nem
33667   II,  1885    |                      volt hallani, mikor ezekrõl az összeszedett fiairól beszélt,
33668   II,  1885    |                  vegyítve sajátos bonhómiáját.~- Az asztalos fiamtól már régen
33669   II,  1885    |                      képet küldött névnapomra... Az ügyvéd fiam rossz fát tett
33670   II,  1885    |                        ezer forintot. Beváltotta az egészet aranyokra, és szétküldötte
33671   II,  1885    |                       elösmerjék a gaz kópék, ki az úr köztük«.~Hát bizony lassankint
33672   II,  1885    |                       lassankint mind szétmentek az õ hajdani barátai - pihenni.
33673   II,  1885    |                       hajdani barátai - pihenni. Az öreg Zsedényi, Deák, Eötvös,
33674   II,  1885    |                        hajdani Somogyit ösmerje. Az új Somogyi pedig nagyon
33675   II,  1885    |                          szorultam, most ide-oda az unokákra maradok. Ez még
33676   II,  1885    |                         praecedit! Mindenekelõtt az egyházi festõkrõl beszélek.
33677   II,  1885    |                 egyszer-másszor ne menne témáért az örök könyvhöz, a bibliához)
33678   II,  1885    |                        Nepomuki szt. János« volt az utolsó.~- Azért festettem
33679   II,  1885    |                            mert Nepomuki úr volt az egyetlen gentleman cseh,
33680   II,  1885    |                          piszkos kék kötényében, az egyikbe bele is harapott,
33681   II,  1885    |                         s csakhamar híre terjedt az újságokban, hogy el van
33682   II,  1885    |                        hogy el van adva.~Mihelyt az újságokban van benne, mindjárt
33683   II,  1885    |                       kérdi a gróf.~- Csekélység az excellenciádnak.~- Akkor
33684   II,  1885    |                      képre, hogy: »el van adva«. Az újságok szokás szerint hozták
33685   II,  1885    |                        piros almá«-t megvette.~S az olvasók megilletõdve sóhajtottak
33686   II,  1885    |                       vagy egy bankóban? Mert ki az ördög tudja azt akkor felváltani?~
33687   II,  1885    |                         hogy a mûvész találkozik az utcán a gróffal.~A gróf
33688   II,  1885    |                        tudom.~- Kinek a lakását? Az enyémet, vagy Telepyét?~-
33689   II,  1885    |                          kis históriát. Így igaz az!... Ilyenek nálunk az úgynevezett
33690   II,  1885    |                       igaz az!... Ilyenek nálunk az úgynevezett mecénások!~FURCSA
33691   II,  1885    |                           a hóbortos Bobeche, de az mind semmi a derék Battenberg
33692   II,  1885    |                          derültség«-re fakasztja az egész világot, hogy a hasa
33693   II,  1885    |                      hogy a hasa fájdul meg tõle az európai diplomáciának.~Két
33694   II,  1885    |                          De addig hozta a távíró az átlépési hírt, hogy végre
33695   II,  1885    |                    ellenében is meg fogom védeni az uniót. Hát mármost ami történt,
33696   II,  1885    |                          lássuk, mit tesz?~S íme az történt, hogy a szerbek
33697   II,  1885    |                         világ nagyot nézett erre az eredményre. Ez hihetetlen!~
33698   II,  1885    |                  hihetetlen!~Kétszer is megnézik az emberek a táviratokat, hogy
33699   II,  1885    |                          meggyaláztak a szerbek, az csak a mi urunknak szólhat,
33700   II,  1885    |                      Zichy Nepomuk János úr, aki az ominózus kép szemléletébe
33701   II,  1885    |                         bizonyosan megtartom. Mi az ára?~- Ezer forint.~- Helyes.
33702   II,  1885    |                          vígan ugrándozva mégyen az íróasztalához, megírván
33703   II,  1885    |                     többször meglátogathassam, s az õ házában legalább mint
33704   II,  1885    |                    Õexcellenciája nagy gentleman az ilyenekben. De méltóztassék
33705   II,  1885    |                       igazán jó fiú. Íme lemond. Az én kedvemért? Én vagyok
33706   II,  1885    |                          én kedvemért? Én vagyok az az egyedüli ember. Fájó
33707   II,  1885    |                          kedvemért? Én vagyok az az egyedüli ember. Fájó szívvel
33708   II,  1885    |                          lemond. Igazi Zichy. De az ördögbe, én is Zichy vagyok.
33709   II,  1885    |                      vagyok. S ha le tud mondani az én kedvemért, miért ne mondhatnék
33710   II,  1885    |                        miért ne mondhatnék le én az õ kedveért? Úgy, úgy... «~
33711   II,  1885    |                       bocsát.~Engedje el, kérem, az elõszót, mert igazán nem
33712   II,  1885    |        alkalmatlankodásomért? De hiszen ennek ön az oka.~Kérkedjem útiruhámmal?
33713   II,  1885    |                         szögletben. Tudom én, mi az illedelem. Szépen beburkolózom
33714   II,  1885    |                   illedelem. Szépen beburkolózom az otthoni bundámba s nem igen
33715   II,  1885    |                       1885~PARLAMENTI KARCOLATOK~AZ ÚJ FŐRENDIHÁZ ELSŐ ÜLÉSE~
33716   II,  1885    |                        nap, a délhez közel, mert az emberi árnyék olyan kurtára
33717   II,  1885    |                         népcsoportok álldogáltak az õszi verõfényen sütkérezve,
33718   II,  1885    |                         bajnak kell lenni, beteg az ország, atyafiak, hogy ezt
33719   II,  1885    |                         tekintetes Burghardt úr! Az meg Ghyczy ott! Hát élt
33720   II,  1885    |                          Ghyczy ott! Hát élt még az öreg Ghyczy?«~A kíváncsi
33721   II,  1885    |                          a lépcsõkön - és a múlt az utcán maradt.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - ~
33722   II,  1885    |                      karzatra már szállinkóztak. Az üres padokon csak az újdonatúj
33723   II,  1885    |              szállinkóztak. Az üres padokon csak az újdonatúj névjegyek fehérlettek.
33724   II,  1885    |                         atlasz asztalkát, melyek az elnöki emelvény elõtt állnak,
33725   II,  1885    |                fõhercegek számára.~Vajon ki lesz az elsõ? - találgatják, s minden
33726   II,  1885    |                  superintendens. Pappal kezdõdik az új intézmény, ez rossz ómen.~
33727   II,  1885    |                        olyan barátságtalan neki: az elnöki mennyezet, a komor
33728   II,  1885    |                        szekcióba. Huh! Onnan meg az Andrássy név vicsorította
33729   II,  1885    |                     morogta - nye mame kachle!«~(Az ördögbe is, nincs kályhánk!)~
33730   II,  1885    |                      hogy »no, most mi lesz«, de az elegáns Schuster nem mutat
33731   II,  1885    |                      hiszen olyan régen volt már az a reformáció, hogy nem érdemes
33732   II,  1885    |                         kicsi is, de mégis hely, az övé. Egészen megmelegedett
33733   II,  1885    |                      Gyulaiék elõtti padban, hol az összes miniszterelnöki névsor
33734   II,  1885    |                    Általában úgy veszi ki magát, az egész fõrendiház elkülönítve
33735   II,  1885    |                     szemhízlaltatásnak, kezdõdik az ülés.~Még ugyan üresen áll
33736   II,  1885    |                       ülés.~Még ugyan üresen áll az elnöki emelvény és a jegyzõk
33737   II,  1885    |                     Sennyei egészségére.~S ezzel az ülés véget ért.~De hát mi
33738   II,  1885    |                        ülés véget ért.~De hát mi az ördögöt reformáltak itt?~
33739   II,  1885    |                       kormánypárt megválasztotta az eddigi embereit, Szontagh
33740   II,  1885    |                         alelnököknek, jegyzõknek az izgékony Rakovszky Istvánt,
33741   II,  1885    |                        Zsilinszky Mihályt.~Hanem az elégedetlen pártok az önön
33742   II,  1885    |                      Hanem az elégedetlen pártok az önön embereikkel is elégedetlenek
33743   II,  1885    |                      igaz is, nem állt rajta jól az atilla), s Ábrányi Kornélt
33744   II,  1885    |                      miatt (»Csak semmi mozgás!« az itt a jelszó), Törs Kálmán
33745   II,  1885    |                  hanyagul vetette oda: »Ki látta az öreg Madarászt?«~(Senki
33746   II,  1885    |                   Madarászt?«~(Senki sem látta.)~Az eset nagy szenzációt keltett.~
33747   II,  1885    |                    szenzációt keltett.~1861. óta az elsõ eset, hogy Madarász
33748   II,  1885    |                          kérdés.)~S 1861. óta ez az elsõ eset, hogy Madarász
33749   II,  1885    |                          hogy Madarász nincs ott az ülésen.~Egyéb nevezetes
33750   II,  1885    |                      megharagszik rád, nekem még az sincs.«~S valóban a szélsõbaliak
33751   II,  1885    |                           A T. HÁZBÓL [okt. 11.]~Az esõ csendesen permetezett
33752   II,  1885    |                         konfortáblit venni ebben az esõs idõben.~Választottak
33753   II,  1885    |                   mutogatták egymásnak ujjaikkal az egyes nevezetességeket.
33754   II,  1885    |                        azon pillanatoknak, midõn az ország önmagától kormányoz­
33755   II,  1885    |                       önmagától kormányoz­tatik. Az ember szinte érzi, hogy
33756   II,  1885    |                     ember szinte érzi, hogy most az egész világon nem történik
33757   II,  1885    |                        eltakarja a házfedeleket. Az elméket is mintegy lenyomja
33758   II,  1885    |                       szolgáról folyik csurommal az izzadság, úgy megkefélik
33759   II,  1885    |                     takarítja. Szaladj be, fiam, az elnökhöz, mártsd be az ujjadat
33760   II,  1885    |                           az elnökhöz, mártsd be az ujjadat a kalamárisába,
33761   II,  1885    |                        amennyi interpelláció van az elmékben, az mind olyan
33762   II,  1885    |                   interpelláció van az elmékben, az mind olyan gyorsan kél és
33763   II,  1885    |                   gyorsan kél és növekszik, mint az ördöngõs Hatvani professzor
33764   II,  1885    |                     Hatvani professzor dinnyéje. Az angol királyfi elõtt beszélni
33765   II,  1885    |                  beszélni nem bolondság! Azt még az illetõ orátor unokái is
33766   II,  1885    |                      írja elõ a pénzügyminiszter az adókat kellõ idõben?~(Kár
33767   II,  1885    |                          most vége is lett volna az ülésnek, ha nem akad egypár
33768   II,  1885    |                     szereti, s kinyújtja addigra az ülést, míg az angol királyfi
33769   II,  1885    |                  kinyújtja addigra az ülést, míg az angol királyfi jön.~Máskor
33770   II,  1885    |                          is váltig bátorítgatták az ellenzékieket.~- Hát nem
33771   II,  1885    |                       szívesen feláldoznám magam az angol királyfiért - mondá -,
33772   II,  1885    |                     ülnek fent.~Ilyen különbözõk az emberi természetek.~Amit
33773   II,  1885    |                          hogy micsoda dolog volt az, garanciát vállalni a bécsi
33774   II,  1885    |                        még most sincsen ott.~Hát az is jó, hiszen van õneki
33775   II,  1885    |                     errõl, derült mosolyt csalva az arcokra, azalatt a korridoron
33776   II,  1885    |                              Hej micsoda levente az ott, aki két darabban érkezik!
33777   II,  1885    |                   tisztelt Háznak; ott fehérlett az üzenet a hóna alatt.~- Vezess
33778   II,  1885    |               demokrácián.~- Jó, szívesen. Hanem az ördögbe is, tintás lett
33779   II,  1885    |                          ördögbe is, tintás lett az ujjam a tiedtõl.~- Illik
33780   II,  1885    |                         ujjam a tiedtõl.~- Illik az a tudósnak. De már most
33781   II,  1885    |                        ha azóta össze nem rágták az egerek.~Nem tudom, mint
33782   II,  1885    |                    belépett Ábrányi atillásan, s az volt a feltûnõ, hogy míg
33783   II,  1885    |                       feltûnõ, hogy míg egy kard az oldalán csörömpölt, addig
33784   II,  1885    |                        zavartan forgatta nyakát. Az íróképviselõk odasiettek
33785   II,  1885    |                      volt ott.~Gondolja magában, az okosabb enged, s nem mondott
33786   II,  1885    |                          elõléphetett Gyulai Pál az üzenettel. A nagy stiliszta
33787   II,  1885    |                           hogy meg ne korrigálja az eddigi formát, ekképp szólván:~»
33788   II,  1885    |                         aki még mindig nem jött.~Az elnök szétnézett izgatottan
33789   II,  1885    |                      egyebet tenni, mint bezárni az ülést. A walesi herceg nagy
33790   II,  1885    |                          Orbán Balázs itt volna; az mindég a hóna alatt hordja
33791   II,  1885    |                      hasznot tennék vele«.~Tehát az elnök felemelkedett, és
33792   II,  1885    |                  nyikorgó mondattal zárni kezdte az ülést, amikor egyszerre
33793   II,  1885    |                    utólagos házszabályi vitát, s az elnök pislantott Csanády
33794   II,  1885    |                           hogy neki hétfõre kell az ülés. Ezzel újra meg volt
33795   II,  1885    |                         délre harangoztak, mikor az öreg Péchy is megrázta a
33796   II,  1885    |                  csengettyûjét és beharangozott.~Az egyik miniszteri asztalkán
33797   II,  1885    |                          megtörve Szapáry Gyula.~Az egész ülés csak arra való
33798   II,  1885    |                       Ezt mondják Magyarországon az »ügyek meneté«-nek.~Ezért
33799   II,  1885    |                      hogy lássák, miképp megy át az a csomag az egyik asztalról
33800   II,  1885    |                       miképp megy át az a csomag az egyik asztalról a másikra.~
33801   II,  1885    |                         nagy paksamétát (melynek az 1886-iki költségvetés a
33802   II,  1885    |                    emelgetvén a levegõben: »hogy az expozé hol maradt?«~A folyosókon
33803   II,  1885    |                        expozét fog kívánni, mire az a hír is kezdett szállinkózni,
33804   II,  1885    |                          mondani nagy vonásokban az államháztartás képét.~Ezt
33805   II,  1885    |                        egy másik kósza hír, hogy az Szapáryra nézve mindegy,
33806   II,  1885    |                       össze zombori útja közben; az egyik az ellen van, ha expozét
33807   II,  1885    |                    zombori útja közben; az egyik az ellen van, ha expozét nem
33808   II,  1885    |                        expozét nem tart, a másik az ellen, ha tart.~Ha nem tart,
33809   II,  1885    |                         a Ház határozta el, hogy az elõterjesztés ne most legyen.~
33810   II,  1885    |                        most legyen.~Mindegy volt az Hermannak és Madarásznak:
33811   II,  1885    |                        Hermannak és Madarásznak: az expozé lesz, amikor lesz,
33812   II,  1885    |                          Ennek a látása szította az ellenzékben a végtelen kíváncsiságot
33813   II,  1885    |                          kíváncsiságot értesülni az államháztartás képe felõl.~
33814   II,  1885    |                       viharnak indult forgószél. Az ellenzék lecsillapodott,
33815   II,  1885    |                       már magát a sorsnak, midõn az ülés vége felé feláll Tisza
33816   II,  1885    |     belügyminiszteriumban történt túlkiadásokról az indokolást.~Utána fölemelkedett
33817   II,  1885    |                        Van szerencsém átnyújtani az igazságügyminiszteriumban
33818   II,  1885    | igazságügyminiszteriumban történt túlkiadásokról az indokolást.~Trefort felugrott
33819   II,  1885    |           miniszteriumban történt túlkiadásokról az indokolást.~Halotti csönd
33820   II,  1885    |                          Jaj, dehogy! Hiszen már az is áll, s káplárosan pattogtatja:~-
33821   II,  1885    |                     minisztérium túlkiadásait...~Az elnök közéje csengetett
33822   II,  1885    |                          de a legjobban nevetett az ellenzék, mert õ így kapta
33823   II,  1885    |                       így kapta meg, amit akart, az államháztartás képét.~*~
33824   II,  1885    |                       szóló jelentésemet.~MILYEN AZ EXPOZÉ?~Az alábbi történetet
33825   II,  1885    |                  jelentésemet.~MILYEN AZ EXPOZÉ?~Az alábbi történetet egy eleven
33826   II,  1885    |                       benne kimutatva, de amirõl az államfiók nem tud semmit.~-
33827   II,  1885    |                       lehet azt észrevenni. Mert az olyan világos eredmény,
33828   II,  1885    |                       tisztességes haszna marad.~Az én árendásom, aki különben
33829   II,  1885    |                        borból, átadják egymásnak az értékét.~S lõn, hogy hol
33830   II,  1885    |                         értékét.~S lõn, hogy hol az asszony ivott, hol az ember,
33831   II,  1885    |                        hol az asszony ivott, hol az ember, de szigorú lelkiismeretességgel
33832   II,  1885    |                         bort ittam, fiam - mondá az asszony -, itt van érte
33833   II,  1885    |                          idõ múlva õ kereste fel az asszonyt.~- Egy meszely
33834   II,  1885    |                           S átadta a négy garast az asszonynak, aki azt ismét
33835   II,  1885    |                       ötvenhárom forint jött be.~Az árendás meghökkent.~- Az
33836   II,  1885    |                         Az árendás meghökkent.~- Az lehetetlen!~Az anyjuk is
33837   II,  1885    |                     meghökkent.~- Az lehetetlen!~Az anyjuk is elõkerült, az
33838   II,  1885    |                          Az anyjuk is elõkerült, az is azt mondta: »lehetetlen!«
33839   II,  1885    |                      fejüket, hogy hova lehetett az a többi, hiszen minden egyes
33840   II,  1885    |                         magammal vittem.~Ez volt az elsõ expozé, amit valaha
33841   II,  1885    |                        Mind ilyen a többi is.~HA AZ A »HA« NEM VOLNA~(Szélsõbaloldali
33842   II,  1885    |                         mellett képzeltük el ezt az esetet. Megvallom, furcsa
33843   II,  1885    |                          Én híven adom azokat.~*~Az elnöki széken Molnár Viktor
33844   II,  1885    |                          pártarány kétségbeejtõ.~Az ellenzék, melyet Ugron és
33845   II,  1885    |                nemzetiségek nem nyújtanának okot az aggodalomra.~Egypár nap
33846   II,  1885    |                          hatalom, õk határoznak.~Az õ negyen-ötven voksuk dönti
33847   II,  1885    |                        olyan portéka, amelyiknek az értéke egyre nõ. Ma megveszi
33848   II,  1885    |                     értéke egyre nõ. Ma megveszi az ellenzék ennyiért, s kormányra
33849   II,  1885    |                       jut.~De a portéka nem lesz az övé, csak újra a kirakatba
33850   II,  1885    |                  százezer forintot szavazott meg az országgyûlés egyhangúlag,
33851   II,  1885    |                   országgyûlés egyhangúlag, csak az öreg Beksics Gusztáv tartott
33852   II,  1885    |                        nem adják olcsón magukat.~Az egyes ellenzéki szónokok
33853   II,  1885    |                    minisztert kapjanak a Házban.~Az ellenzék harsányan éljenez,
33854   II,  1885    |                minisztert.~- Mit szóljunk ehhez? Az ellenzéknek ez az ígérete
33855   II,  1885    |                         ehhez? Az ellenzéknek ez az ígérete megbuktat!~- Veszítsük
33856   II,  1885    |                   nemzetiségi miniszternek, mire az oláhok és szerbek egyszerre
33857   II,  1885    |                        Nem ér semmit, mert akkor az ellenzék három nemzetiségi
33858   II,  1885    |             Tiszteletteljes csöndben hallgatják. Az ellenzék és a kormánypárt
33859   II,  1885    |                    szenvedtek õk akkor! De õ nem az az ember, aki a vett sérelmeket
33860   II,  1885    |                 szenvedtek õk akkor! De õ nem az az ember, aki a vett sérelmeket
33861   II,  1885    |               legméltányosabb.)~A miniszterek és az ellenzéki primipilusok odarohannak
33862   II,  1885    |                   elsuhant mellettünk Steinacker az ismeretes viaszkosvászon
33863   II,  1885    |                    nyújtotta be a miniszterelnök az »ötéves mandátum«-ról szóló
33864   II,  1885    |                         közvélemény elementumai. Az öreg Czincz bácsi jelentõségteljesen
33865   II,  1885    |                      verulami báró - teszi hozzá az öreg Pulszky. A folyosó
33866   II,  1885    |                    Szilárd a könyvtár­szögletben az interpellációját tanulja,
33867   II,  1885    |                        novellisztikus címmel van az interpellációs könyvbe jegyezve: »
33868   II,  1885    |                        Ilyen sem fordult még elõ az annalékban.)~Vizsolyi Gusztáv,
33869   II,  1885    |                           Hát megjönnek a nyájba az eltévelyedett...~- Juhocskák?~-
33870   II,  1885    |                             Juhocskák?~- Dehogy. Az eltévelyedett pásztorok.~-
33871   II,  1885    |                          a kálvinisták között, s az egész vallásfelekezet bizonyos
33872   II,  1885    |                         csak Hodossy beszélt, de az is mellette, Ullmann Sándor
33873   II,  1885    |                 mindenkit meggyõzött arról, hogy az öregúr még gyõzi argumentummal,
33874   II,  1885    |                  megszökdösött volna apródonkint az egész t. Ház, ha nem lett
33875   II,  1885    |                        ott a »pièce résistance«, az interpelláció a kézcsók
33876   II,  1885    |                        miniszter nem volt jelen.~Az úgynevezett »kínos ügyek«
33877   II,  1885    |                     feszült érdeklõdéssel néztek az ajtók felé, hogy mikor lép
33878   II,  1885    |                         De a miniszter nem jött. Az óra már a kettõ felé járt,
33879   II,  1885    |                           s felhangzanék unisono az ellenzéki padokról: »kezeit
33880   II,  1885    |                         szörnyû mulatságos lenne az!... Hogy nevetnének a mamelukok
33881   II,  1885    |                          megszólalt a csöngettyû az elnök kezében, s kijelenté:
33882   II,  1885    |                    halasztja a tárgyalást. Olay, az örök interpelláló felállott,
33883   II,  1885    |                          is lenne a Házban, most az is interpellálhatna egy
33884   II,  1885    |                          bukkan, nyomban kibékül az elhamarkodva elítélt korral,
33885   II,  1885    |                 hömpölygeti meg a porzótartóban.~AZ ORSZÁGHÁZBÓL~Arról beszélgettünk
33886   II,  1885    |                          a régire.~Most éppen ez az eset van. Honatyáink ott
33887   II,  1885    |                         szerint igazán csak maga az épület van meg. A trikolór,
33888   II,  1885    |                         õneki a horvátok, amiért az õ fiók-zászlójukat elhagyta.)~
33889   II,  1885    |                    elhagyta.)~Nemkülönben elõleg az országcímeres botú, medvebõrsüveges
33890   II,  1885    |                         van bújtatva; így néz ki az igaz, ha nekiöltözködik,
33891   II,  1885    |                        ácsorogjon; nehéz hivatal az övé. (Ha a nagyságos urak
33892   II,  1885    |                   szóljon õ, aki állva szolgálja az országot?)~Ilyenkor behúzódik
33893   II,  1885    |                           de portás csak egy van az Országházban. Süvegét legfeljebb
33894   II,  1885    |                          here a nagyobb részük), az érkezõ kocsiknak, mielõtt
33895   II,  1885    |                      kinyitná, jól megnézi elõbb az ajtaját: hozzá sem nyúl,
33896   II,  1885    |                         megint visszakívánkoznak az udvarnál? (Nem hiszem -
33897   II,  1885    |                      Prileszky -, Bécsben székel az udvar és nem Kókán.)~Egy
33898   II,  1885    |                       megcibálgatta Zsögöd Benõ. Az aztán a nagy jurista! Kár,
33899   II,  1885    |                      Vajon be meri-e hozni Tisza az ötesztendõs mandátumot?~-
33900   II,  1885    |                  ötesztendõs mandátumot?~- Minek az? - mondják a mamelukok. -
33901   II,  1885    |                       nekünk más szabadság, csak az, hogy szabad legyen Tiszát
33902   II,  1885    |                          legyen Tiszát szeretni.~Az antiszemita csoportban valóságos
33903   II,  1885    |                     tizenkettõ marad, hanem csak az a négy, amelyet eloltanak,
33904   II,  1885    |                          is egészen bolond mese. Az antiszemiták olyanformán
33905   II,  1885    |                          gyûlöletes lángot, mert az el nem fújt gyertyák tövig
33906   II,  1885    |                         választásokig... És csak az eloltott gyertyák maradnak
33907   II,  1885    |                       mint Csernátony. Vele csak az öreg Pulszky versenyzik
33908   II,  1885    |                          még szellemességben, de az öregúr sokszor ereszti hosszú
33909   II,  1885    |                          ereszti hosszú kantárra az emlékezõ- és képzelõtehetségét,
33910   II,  1885    |                         találót mond s ebben áll az ereje. Grünwald Béla üde
33911   II,  1885    |                        Még ha adomát mond is el, az akkor bizonyosan ráillik
33912   II,  1885    |                    tigrisekre vadászott, egyszer az apja asztalánál közkívánatra
33913   II,  1885    |                         Eddig is elég mulatságos az eset s úgy nevet rajta Orbán
33914   II,  1885    |                        csak ezután lesz még jóvá az adoma, miután elbeszéli
33915   II,  1885    |                       még egy tigris kiugrik!...~Az erdélyi grófocskán fogott
33916   II,  1885    |                      Csanády Sándor, akármi lesz az államkasszával (úgyis minden
33917   II,  1885    |                          úgyis minden pénztárnak az a rendes baja, hogy kevesebb
33918   II,  1885    |                     Szathmáry György, kinek csak az egyik keze látszik: néha
33919   II,  1885    |                        amitõl vállig összerezzen az elõadói széken Hegedüs Sándor.~
33920   II,  1885    |                 specialitása, azután is figyel õ az egész ülés alatt, el nem
33921   II,  1885    |                         mint Szt. István, akinek az egyik keze is elég egy egész
33922   II,  1885    |                      minden képzelhetõ dologról, az oláhokat üldözi, ahol éri (
33923   II,  1885    |                    jegyzõknek [két] fajtája van, az »igás« és a »parádés« jegyzõ.~
33924   II,  1885    |                         Ábrányi Kornél, õ hordja az üzeneteket a fõrendiházba.
33925   II,  1885    |                   fõrendiházba. Övé ideiglenesen az õsi atilla (melyet még Széll
33926   II,  1885    |                         rezes veretû fringia. Ez az egyetlen középkori remanencia
33927   II,  1885    |                       díszjegyzõk hozzák, viszik az üzeneteket a két parlamenti
33928   II,  1885    |                     ceremóniák mellett.~De ha ez az egyedüli cafrang a tanácskozási
33929   II,  1885    |                     Iszákovicsok parlamentjében. Az élõsködés, a gomblyuk-betegség
33930   II,  1885    |                         hogy amint nagyon kikelt az õsz hazafi elõtt a rettenetes
33931   II,  1885    |                          névjegyet értem, melyet az imént beküldött szolgámtól.~-
33932   II,  1885    |                        aztán csakugyan nem merem az olvasót egy lélegzetre ismét
33933   II,  1885    |                         nincs más mód, mint hogy az állam rendezze ügyeit.~Falat
33934   II,  1885    |                      pillanatban, mely megindult az elnöki szék jobboldalától,
33935   II,  1885    |                       különöset mondhattam! Mert az lehetetlen, hogy a Ház ilyen
33936   II,  1885    |                       nagy éljenzés elöl elõször az elnöki drapéria mögé bújt,
33937   II,  1885    |                       tízesztendõt.~Csillapodván az ovációk, a két ellenzék
33938   II,  1885    |                       melyet a társulat fölvett, az elkallódott kétmillió. Kifejti,
33939   II,  1885    |                         kétmillió. Kifejti, hogy az a kölcsön folyóvá tételével
33940   II,  1885    |                     közbe Wahrmann.~- Igen-igen, az a baj, hogy nem találjuk -
33941   II,  1885    |                  folytatá Darányi, s úgy õ, mint az egész Ház hatalmas kacajjal
33942   II,  1885    |                         minden részérõl, s ennek az élményei képezték a mai
33943   II,  1885    |                        ötödik deputáció is várta az udvaron, de azt nem merte
33944   II,  1885    |                emelkedett a tegnapi estélyre, de az elbizakodott kocsisok még
33945   II,  1885    |                       kérdé, mit fizet.~- Miféle az úr? - veté oda hetykén a
33946   II,  1885    |                             Nos, ide akkor azzal az öt forint huszonöt krajcárral!~
33947   II,  1885    |                       sietõ léptekkel vitte haza az egyetlen viccet, mely ma
33948   II,  1885    |               megvigasztalta:~- Majd hordozom én az üzeneteket.~Ábrányi Kornél
33949   II,  1885    |                  jegyzõjét, gróf Cziráky Bélát. (Az ellen mindig Fenyvessy Ferencet
33950   II,  1885    |                   csillognak.~Mind jó lett volna az, de a képviselõház ócska
33951   II,  1885    |                          fakó foltok a kalpagon, az egérrágta apró lékek az
33952   II,  1885    |                          az egérrágta apró lékek az atillán, s végre egy negyedszázad
33953   II,  1885    |                        jegyzõi karának izzadsága az atilla hóna alatt.~Mikor
33954   II,  1885    |                        mint a bálba készülõ szûz az elsõ muszlinruhában), madarat
33955   II,  1885    |                       tükörben, elszontyorodott.~Az atilla bõ volt, s leért
33956   II,  1885    |                         Intett a fiákeresnek, és az vitte el kerülõ utakon a
33957   II,  1885    |                      Végre azonban hozzátörõdött az öreg atillához (mibe nem
33958   II,  1885    |                           s rendbe folydogálának az ország dolgai. Üzenetek
33959   II,  1885    |              pénzügyminiszter fejében úgy is van az kikalkulálva), hogy a vén
33960   II,  1885    |                          atilla még eltart ebben az épületben. Az új Tömõ téri
33961   II,  1885    |                       eltart ebben az épületben. Az új Tömõ téri palotában lehet
33962   II,  1885    |                         nyilvános csúfot vallott az ország atillája.~S az atillában (
33963   II,  1885    |                    vallott az ország atillája.~S az atillában (milyen szerencsés
33964   II,  1885    |                  atillában (milyen szerencsés ez az Ábrányi) éppen Törs Kálmán
33965   II,  1885    |                       mégis tény - Törs vitte át az üzenetet.~Derült mosoly
33966   II,  1885    |                    elfedte a rettenetes bõ nyak, az ujjaiból semmi sem látszott.~
33967   II,  1885    |                   Szapáry háznagy rémülve nézett az ajtó felé:~- Jézus Mária!
33968   II,  1885    |                     Jézus Mária! Hogy jött be ez az atilla?~A papok közül egyik
33969   II,  1885    |                         volt a nyilvánosságtól - az atilla egyik oldalába elrejtve.~
33970   II,  1885    |                         is jobban nagyította meg az atillát. Félt mozdulni,
33971   II,  1885    |                        Félt mozdulni, hogy rálép az uszályára. Mert káprázó
33972   II,  1885    |                        pad felé indulni fölfogva az atilla két szárnyát, mely
33973   II,  1885    |                  nadrágja lóg a fogason, magának az országnak ne legyen egy
33974   II,  1885    |                       igen kedélyesen kezdõdött.~Az elõadó, a szõke szakállú
33975   II,  1885    |                      képviselõi tekintélyt emeli az ötéves mandátum (bizony
33976   II,  1885    |                       képviselõ igazi rabszolga. Az elsõ évben még friss emlékezetében
33977   II,  1885    |                         talán még megválasztják.~Az ötéves képviselõ úr lesz.
33978   II,  1885    |                        ötéves képviselõ úr lesz. Az csak az ördögtõl fog félni,
33979   II,  1885    |                       képviselõ úr lesz. Az csak az ördögtõl fog félni, de a
33980   II,  1885    |                         a minisztertõl nem, mert az ördögrõl biztos, hogy a
33981   II,  1885    |                            Íme, még nincs is meg az ötéves mandátum, és már
33982   II,  1885    |                    szavazná azt a javaslatot, ha az a kormány hatalmát növelné.~*~
33983   II,  1885    |                   Lucskos, kellemetlen idõ volt. Az esõ is szemzett odakünn.
33984   II,  1885    |                       mosolyt szenteltek itt-ott az Irányi által kezdeményezett »
33985   II,  1885    |                  Ferencet meghítták, aki azonban az üzente:~- Várjatok még.
33986   II,  1885    |                         nyila hiányzik.~Különben az egész teremnek gyûrött,
33987   II,  1885    |                          színehagyott képe volt, az egyforma barnaságból csak
33988   II,  1885    |                       voltam bent. Fád egy dolog az, ott ülni és hallgatni azt
33989   II,  1885    |                     Apropó! Mit tárgyaltok ma?~- Az ötéves mandátumot.~- Ötéveset?~-
33990   II,  1885    |                        mandátumot.~- Ötéveset?~- Az ám! Behozza Tisza. Hát nem
33991   II,  1885    |                    újságokat olvasni?~- Nem. No, az derék. Ennél még okosabbat
33992   II,  1885    |                         de már azt ne tedd! Mert az vétek.~Biz’ isten, kivárom
33993   II,  1885    |                       vétek.~Biz’ isten, kivárom az ülést, és ott leszek a szavazásnál.~-
33994   II,  1885    |                       megteheted, de ma még csak az elsõ nap van, a premier.
33995   II,  1885    |                    vizitkártyámat. Hova lett már az azóta!~Mindegy meghúzódtam
33996   II,  1885    |                        hogy törvényeket csinálok az országnak. Éppen öt év kell
33997   II,  1885    |                     Éppen öt év kell ahhoz, hogy az ember belássa, miszerint
33998   II,  1885    |                         hogy ennyire lesz szabva az új mandátum.~Hanem ha már
33999   II,  1885    |                     Milyen szerencse, hogy éppen az elsõ napra jöttem, amikor
34000   II,  1885    |                        eszmék dolgában a tejfölt az apró-cseprõ szónokok elöl.