bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

34001   II,  1885    |                         itt...~Alig vártam, hogy az elõadó befejezze, ki nem
34002   II,  1885    |                          Egészen szépen beszélt, az ötéves mandátum ellen, de
34003   II,  1885    |                          aki most belépett.~- Ki az?~- Rigó Ferenc.~Hüm! - gondoltam
34004   II,  1885    |                  harsányan olvassa: Horváth Mór!~Az ördögbe is, megint egy új
34005   II,  1885    |                         mégpedig a mi pártunkon! Az elsõ, aki a csatatûzbe lép.
34006   II,  1885    |                         minthogy most már látom, az a szokás van, hogy az elnök
34007   II,  1885    |                     látom, az a szokás van, hogy az elnök minden szónoknak beharangoz.~
34008   II,  1885    |                      elsõ napja van. Ámbár mégis az van, mert az elõadó is beszélt.
34009   II,  1885    |                         Ámbár mégis az van, mert az elõadó is beszélt. Egészen
34010   II,  1885    |                       kell lennem, mert mindenki az angol parlamentrõl beszél.~
34011   II,  1885    |                         kopasz úriember dõl neki az ötéves mandátumnak.~De már
34012   II,  1885    |                  állhattam szó nélkül. Odamentem az elnökhöz.~- Ösmersz-e még,
34013   II,  1885    |                        talentumokat sem ismerem, az egy Hermant kivéve, akit
34014   II,  1885    |                        anélkül is, hogy mindjárt az elején ilyen sekélyes a
34015   II,  1885    |                        posztó; ma is olyan volt. Az ötéves mandátum nem kell
34016   II,  1885    |                     szokott zûrzavaros modorában az ellenzék vékonyabb testrészeit,
34017   II,  1885    |                  vékonyabb testrészeit, pártolja az ötéves mandátumot. Hiszen
34018   II,  1885    |                       Hiszen világos dolog, hogy az a jobb. Eddig minden három
34019   II,  1885    |                         bevégez, rendesen megáll az odacsapott »punktum« után,
34020   II,  1885    |                          Gábor, aki hazard firma az ilyenekben, s az egész szélsõbal
34021   II,  1885    |                    hazard firma az ilyenekben, s az egész szélsõbal haragosan
34022   II,  1885    |                     csõcseléknek nevezte egy pap az õ nyájának a cenzusból kiesett
34023   II,  1885    |                      zsinór«-t?~Andreánszky volt az erõsebb, kivágta a legjobb
34024   II,  1885    |                       urunk ekképp vonatván bele az ötéves mandátum vitájába,
34025   II,  1885    |              törvényjavaslatot, mire felhangzott az elnöki csengettyû újra,
34026   II,  1885    |                     aláírásával ezelõtt öt évvel az ötéves mandátumot (amire
34027   II,  1885    |                             olvasta a jegyzõ, de az óra már fél kettõre járt.~- »
34028   II,  1885    |                      Pour les dames«! - gondolta az elnök - még egy tour s aztán
34029   II,  1885    |                        vágott ki - természetesen az ötéves mandátum ellen.~Most
34030   II,  1885    |                      mely elõre be volt jegyezve az interpellációs könyvbe,
34031   II,  1885    |                          interpellációs könyvbe, az egyik az Ugron Gáboré a
34032   II,  1885    |                 interpellációs könyvbe, az egyik az Ugron Gáboré a nagyváradi
34033   II,  1885    |                         folyosóin mindenki errõl az eseményrõl beszélt. A képviselõk
34034   II,  1885    |                      tollvonással megnemesítette az erkölcsöket; bizonyosan
34035   II,  1885    |                        bizonyosan benne van õ is az Irányi egyletében. (Íme,
34036   II,  1885    |                    ferblit, hogy mennyire alapul az a vak szerencsén, s mennyire
34037   II,  1885    |                           Denique, jó volna most az öregúr a Házban. Mert most
34038   II,  1885    |                 szakvélemény kellene. De így van az, ha a kormány kitúrja a
34039   II,  1885    |                        legott kotorászni kezdtek az agyvelejükben a corpus juris
34040   II,  1885    |                  agyvelejükben a corpus juris és az ócska dietai törvények közt,
34041   II,  1885    |                        ferbli-interpellációt, de az idõ elõhaladott voltánál
34042   II,  1885    |                     másikat svarccá tenni, azzal az ígérettel oszlatta fel a
34043   II,  1885    |                           A T. HÁZBÓL [dec. 11.]~Az ötéves mandátumról szóló
34044   II,  1885    |                         egyre élénkebb. Elsõ nap az apróbb emberek beszéltek.
34045   II,  1885    |                          embertõl elég szép volt az õ beszéde.) Tegnap az úgynevezett »
34046   II,  1885    |                       volt az õ beszéde.) Tegnap az úgynevezett »fenegyerekek«
34047   II,  1885    |               jelentékenyebb szónokok jöttek elõ az odúikból (de nem Trutia
34048   II,  1885    |                      holnap pedig már bizonyosan az »eláll« kiáltások kezdõdnek.~
34049   II,  1885    |                          kiáltások kezdõdnek.~És az jól is van így! Mert a kis
34050   II,  1885    |                     logikával bizonyította, hogy az ötéves mandátum elõnyösebb,
34051   II,  1885    |                       elõnyösebb, de midõn ahhoz az érvhez jutott, hogy az a
34052   II,  1885    |                     ahhoz az érvhez jutott, hogy az a képviselõt függetlenebbé
34053   II,  1885    |                        függetlenebbé teszi, csak az egyik faktort merte említeni -
34054   II,  1885    |                     folyosón:~- Bizony változnak az idõk és emberek. Magam is
34055   II,  1885    |                      vágtam közbe tüzesen -, azt az egyet jól tudom.«~»Már én
34056   II,  1885    |                       nem jó lesz tréfálni, mert az sem ijed meg akármitõl.
34057   II,  1885    |                      Eldobták cigarettjeiket még az ellenzékiek is. A büfé egészen
34058   II,  1885    |                       Lajos körül látszik gyûlni az ifjú nemzedék egy bizonyos
34059   II,  1885    |                  magasabb törekvések is. Itt van az elmés Dániel Gábor, a mozgékony
34060   II,  1885    |                   Szellemi kapcsok nincsenek. Ez az egyetlen csoportozat látható,
34061   II,  1885    |                          csoportozat látható, de az is csak olyan elmosódott
34062   II,  1885    |                      eredeti felfogással cáfolta az elõzõ szónokot, s védte
34063   II,  1885    |                          abból kiérzett teljesen az erõs egyéniség és a mélyen
34064   II,  1885    |                        és a mélyen leérõ elmeél.~Az öreg Deák Ferencnek volt
34065   II,  1885    |                 hajtásnak, ha közel ült mellette az öregúr, megrántotta a kabátja
34066   II,  1885    |                          Míg ellenben Tisza, aki az ülés végén mondott egy laza,
34067   II,  1885    |                    pulpitusok elõtt.~- Kérem azt az izét.~Ki sem mondta, mit,
34068   II,  1885    |                          Némán nyújtotta át neki az interpellációs könyvet.~-
34069   II,  1885    |                      konkurrenciát, Szilárd! Még az utolsó interpellációdra
34070   II,  1885    |                          gyanakodni kezdenek rád az országban, hogy ím Széchenyi
34071   II,  1885    |                      hogy valamit írt volna mára az interpellációs könyvbe,
34072   II,  1885    |                  folyosón, mert énnekem nem kell az okos beszéd (azt jobb olvasni),
34073   II,  1885    |                       mint mikor a Vezúv mellett az olaszok lehajolnak a földre,
34074   II,  1885    |                 lávadarabot, és megkínálják vele az utast.~Ma is ott üldögéltem
34075   II,  1885    |                       keresni.~Ez reggel történt az ülés elején.~Az ülés vége
34076   II,  1885    |                          történt az ülés elején.~Az ülés vége felé újra ott
34077   II,  1885    |                      Ellenzék«-nek ötlött eszébe az az originális gondolat,
34078   II,  1885    |                   Ellenzék«-nek ötlött eszébe az az originális gondolat, hogy
34079   II,  1885    |                       csendõrök.~(Egészen elmegy az ember kedve, ha ezeket a
34080   II,  1885    |                         kezdi, hogy mit mondott »az elõttem szóló«. Általában
34081   II,  1885    |                       toldalékkal hozzákapcsolja az »imént szóló« beszédjéhez -
34082   II,  1885    |                          Dezsõ is így tett. Õ is az elõtte szólóhoz kapcsolta
34083   II,  1885    |                        Dezsõ egy óra táján, mire az elnök öt percre felfüggeszté
34084   II,  1885    |                     elnök öt percre felfüggeszté az ülést - míg a csend elmúlik.~
34085   II,  1885    |                    pulpitusok elõtt. - Kérem azt az izét.~Ki sem mondta mit,
34086   II,  1885    |                          Némán nyújtotta át neki az interpellációs könyvet.~
34087   II,  1885    |                    csüggött alá a nemzeti zászló az országház fedelén. Pirosra
34088   II,  1885    |                        még kevesebben fognak, ha az ötéves mandátum üt be.)
34089   II,  1885    |                        mint Szilágyi Dezsõ mondá az õ stílusában: »a választási
34090   II,  1885    |                 választók.~Gosztonyi Sándor volt az elsõ szónok, akit Ugron
34091   II,  1885    |                          akkor Gosztonyi. Hiszen az Ugron közelsége, akár elõtte,
34092   II,  1885    |                          nép nem csõcselék.~- De az csak csõcselék volt - mondá
34093   II,  1885    |                     beszélni. Ünnep a Házban, ha az õsz vezér megszólal. Az
34094   II,  1885    |                          az õsz vezér megszólal. Az õsz vezér, akinek nincsen
34095   II,  1885    |                     beszéde alatt), végigjátszik az emberi érzelmek minden húrján:
34096   II,  1885    |                         úgyszólván kiszellõzteti az emberi elméket, melyek megteltek
34097   II,  1885    |                        argumentumaival.~De míg õ az elméket szellõztette, azalatt
34098   II,  1885    |                           vékonyan adta a fényt. Az ólmos, nehéz levegõ piszkos
34099   II,  1885    |                         Alig lehetett felismerni az arcokat. Az elnöki katedrát
34100   II,  1885    |                  lehetett felismerni az arcokat. Az elnöki katedrát teljesen
34101   II,  1885    |                          egyszerre köhögni kezd, az valami borzasztó hang mely
34102   II,  1885    |             ereszkednének le, s metszenék élesen az arcokat.~Kivált Keglevich
34103   II,  1885    |                          Ház atmoszférája. Hanem az a körülmény meglehetõsen
34104   II,  1885    |                        meglehetõsen megnyugtatta az embereket, hogy Tisza Lajos
34105   II,  1885    |                       Bizonyosan megy fölépíteni az új Házat.~Az elnök már a
34106   II,  1885    |                          fölépíteni az új Házat.~Az elnök már a saját tintatartóját
34107   II,  1885    |                       szeszélyes mappát rajzolva az elnöki asztalon. Nagy volt
34108   II,  1885    |                    rémület. Nosza kapkodjátok el az iratokat! Fiaim, Ábrányi!
34109   II,  1885    |                          szóló javaslat! Mert ha az be talál piszkolódni, s
34110   II,  1885    |                         jól meg nem csinálja!...~Az írásokban nem esett semmi
34111   II,  1885    |                       beszédnek! - indítványozta az egyik jegyzõ.~- Hogyan?~-
34112   II,  1885    |               felmoshassák a tintát.~Meg is lett az ötpercnyi szünet.~*~Az utolsó
34113   II,  1885    |                      lett az ötpercnyi szünet.~*~Az utolsó szó, mint majd mindég,
34114   II,  1885    |                kitódultak a folyosóra gratulálni az új vasútigazgatónak, s úgy
34115   II,  1885    |                 építettek fellengzõ fantáziával. Az öreg Pulszky Ferenc morogva
34116   II,  1885    |                     festekeztek széles homlokán. Az Arad megyei képviselõk összebújtak
34117   II,  1885    |                     cívisekre...~Bent a teremben az aranyszakállú Justh Gyula
34118   II,  1885    |                 aranyszakállú Justh Gyula kezdte az attakot. Rokonszenves szónok,
34119   II,  1885    |                      látszik, és mégis legtöbbet az ér belõle, ami nem látszik.~
34120   II,  1885    |                        ti. villásreggeli gyanánt az indemnity-javaslatot vették
34121   II,  1885    |                  mamelukok összegyûlnek szavazni az ötéves mandátumra.~Volt
34122   II,  1885    |                    ötéves mandátumra.~Volt dolga az országházi telefonnak, s
34123   II,  1885    |                      Orbán Balázs, s rohant õ is az Apponyi segítségére, mire
34124   II,  1885    |                     védelmi attitûddel befejezte az érdektelen harcjátékot,
34125   II,  1885    |                     érdektelen harcjátékot, mely az indemnity fölött fejlõdött
34126   II,  1885    |                   indemnity fölött fejlõdött ki.~Az óra dél felé járt. Azóta
34127   II,  1885    |                     minden lélek. Át lehet menni az ötéves mandátumra.~Dárday
34128   II,  1885    |                   szeretnék szántani« mintájára) az ellenzéki argumentumokon,
34129   II,  1885    |                   fundamentum után következtetve az egészre, megijedt Péchy
34130   II,  1885    |                         mert félháromra rendelte az ebédet.~Elemében volt. Fölszállott
34131   II,  1885    |                    rémülve, izgatottan nézegette az óráját. A mamelukok meghosszabbodó
34132   II,  1885    |                            Nem lesznek? - kérdik az elõfizetõk vidáman. - Miért
34133   II,  1885    |                      szedõk sztrájkolnak, õt még az sem zsenírozná, ha a sztenográfok
34134   II,  1885    |                      elmondaná, amit akar.~Mikor az utolsó szót kiejtette, abban
34135   II,  1885    |                    pulpitusok elõtt:~- Kérem azt az izét.~Ki sem mondta mit,
34136   II,  1885    |                          Némán nyújtotta át neki az interpellációs könyvet.~
34137   II,  1885    |               interpellációját a mai napra, hogy az 1885-ki büdzsé deficitje
34138   II,  1885    |                      deficitje mért lett nagyobb az elõirányzatnál?~A Ház idejét
34139   II,  1885    |                   okosabb dologgal is tölthetnék az idõt!)~Tibád olvasta fel
34140   II,  1885    |                      születendõ csemetéi ezentúl az alispánok által is nyilvántartásban
34141   II,  1885    |                     volnának - mint Thaly mondá.~Az egyik névnél mérgesen ugrott
34142   II,  1885    |                            Miért?~- Vérbíró volt az egyik fajzatja, s engem
34143   II,  1885    |                   ösmerjük. Csak ilyenkor hallja az ember hogy ez ezentúl törvényeket
34144   II,  1885    |            országgyûlésen át írom a karcolatokat az önök beszédeirõl, de mindig
34145   II,  1885    |                        közös sírba temettessenek az önök beszédeivel.~Megmondjam-e,
34146   II,  1885    |                      megerõsített e szándékomban az, amit, ha jól emlékszem,
34147   II,  1885    |                  olvasmány lenne most, ha valaki az 1848/49-iki országgyûlésrõl
34148   II,  1885    |                         és a Ház Naplóiból bajos az utókornak egy parlamentet
34149   II,  1885    |                      kevésbé vehettem itt apróra az egyes üléseket (hiszen eleget
34150   II,  1885    |                         minden tendencia nélkül, az önök otthon hagyott feleségeinek
34151   II,  1885    |                         külsõ képérõl - aminõnek az a karzatról látszik.~Helyesen
34152   II,  1885    |                     élénk helyeslés), hanem csak az unalmat...~Dicsérni általában
34153   II,  1885    |                          a jobb módú nemesekbõl, az otthon unatkozó papokból,
34154   II,  1885    |                       Ilyefalván egy góbé:~- No, az úr az elsõ eleven ember,
34155   II,  1885    |                 Ilyefalván egy góbé:~- No, az úr az elsõ eleven ember, akire
34156   II,  1885    |                        melyikbõl potyog ki több.~Az egy hangú választások kezdenek
34157   II,  1885    |                        nagyságos urat, hanem azt az egyet kikötjük, ellenjelöltrõl
34158   II,  1885    |                  egyhangú választás imitt-amott, az sem olcsó. Sváb Károly egyhangú
34159   II,  1885    |                        forintba szoktak kerülni.~Az apródonként elrontott választók
34160   II,  1885    |                      elõhozta programbeszédjében az ötéves mandátum lehetõségét,
34161   II,  1885    |                          ahhoz tartjuk magunkat!~Az ingyenkerület ma már a legnagyobb
34162   II,  1885    |                          a képviseltek?~Különben az »alkotmányos költség«-bõl
34163   II,  1885    |                      alatt a döntõ csatákat. Nem az ólompitykés, régi fokosos
34164   II,  1885    |                          oda várják maguk mellé.~Az új kortesek valóságos diplomaták,
34165   II,  1885    |                       valóságos diplomaták, akik az emberismeret fegyvereivel
34166   II,  1885    |                           egész mélyen benyúlnak az apró helyi érdekek közé;
34167   II,  1885    |                         elvesztette Solferinónál az ütközetet«.~Gróf Hunyady
34168   II,  1885    |                    segíteni:~- Íme, atyafiak, ez az a Hunyady László, akit a
34169   II,  1885    |                  kellemetlen esemény közt (értem az utóbbi alatt a választók
34170   II,  1885    |                        Más pápaszem, de csak épp az a helyzet és kilátás. Új
34171   II,  1885    |                         fejelés, de majdnem csak az, ami a régi volt. Felsõ-Magyarországról,
34172   II,  1885    |                          bejön a mamelukok zöme, az Alföld küldi a függetlenségi
34173   II,  1885    |                       pártot. A Dunántúl termeli az antiszemitákat. (A habarékoknak
34174   II,  1885    |                           Erdélynek legbecsesebb az az országútja, mely Magyarországra
34175   II,  1885    |                        Erdélynek legbecsesebb az az országútja, mely Magyarországra
34176   II,  1885    |                       járnak szerencsét csinálni az erdélyiek. De a választásokon
34177   II,  1885    |                          mindég van vagy negyven az újságírókból körülbelül
34178   II,  1885    |                         de ezeket fel sem veszik az igazoló bizottságok.~Róth
34179   II,  1885    |                    kontót nyújtott be a Ház elé.~Az egész ország kacagott ezen,
34180   II,  1885    |                      lélekvásárlás került sorra. Az egész ország dühösködött
34181   II,  1885    |                          össze képviselõházunkat az idegen parlamentekkel, mindég
34182   II,  1885    |            parlamentekkel, mindég eszembe jutnak az itt járt singhaliak, akik
34183   II,  1885    |                          olyan, a mienk. Elég jó az nekünk, mert hisz a mi ízlésünk.~
34184   II,  1885    |                          mi ízlésünk.~A SZÍNHELY~Az új Tömõ téri gót palota,
34185   II,  1885    |                       Ott van rá érdekes esetnek az Urbanovszkyé, aki a fúzió
34186   II,  1885    |                        kiknek nem ártana bevárni az újat, míg fölépül).~Nem
34187   II,  1885    |                          volna ott a homlokzatán az országcímer, senki sem gondolná,
34188   II,  1885    |                     nemzet.~Ámbár eleget hirdeti az országcímeres botú, medvebõrsüveges
34189   II,  1885    |                bejáratnál ácsorog. Nehéz hivatal az övé. Ha a nagyságos urak
34190   II,  1885    |                    szóljon õ, ki állva szolgálja az országot?~Pedig nem tartja
34191   II,  1885    |                           de portás csak egy van az országházban. Süvegét legfeljebb
34192   II,  1885    |                      kinyitná, jól megnézi elõbb az ajtaját; hozzá sem nyúl,
34193   II,  1885(54)|                   pápaszemet hord magával, s hol az egyiket, hol a másikat teszi
34194   II,  1885(54)|                        Egyszer otthon felejtette az egyiket. (»Mosásban van« -
34195   II,  1885(54)|                        tréfásan a gúnyolódók), s az egész ülés alatt nem voltak
34196   II,  1885    |                        belsõ berendezést illeti, az meglehetõs. Kicsiben megvan
34197   II,  1885    |                          Gyula. De ezek közül is az utóbbi abban a gyanúban
34198   II,  1885    |                         rossz munkán utálták meg az olvasást? Ej, ej, mi történt
34199   II,  1885    |                      könyveket. Olyan érzés volt az neki, mint akinek a gyermekei
34200   II,  1885    |                titokzatossággal. - A »generális« az ágyúit tömi... erõsen tömi.~
34201   II,  1885    |                      tömi.~A legnagyobb dicséret az volt tõle, hogy valaki »
34202   II,  1885    |                     beszélt.~De ne foglalkozzunk az olvasottsággal, mert az
34203   II,  1885    |                          az olvasottsággal, mert az itt nem numerál, és nemhogy
34204   II,  1885    |                        legalább óvatosan kerülik az auktorokban való jártasság
34205   II,  1885    |                          s ha hozzátesszük, hogy az elnök zöld mennyezet alatt
34206   II,  1885    |                          és egy fehér zsebkendõ (az elnöki könnyek letörlésére),
34207   II,  1885    |                         lett elhallgatva.~De nem az elnöki szék a legirigyeltebb,
34208   II,  1885    |                      szék a legirigyeltebb, noha az van a legmagasabban, hanem
34209   II,  1885    |                      fordul meg a legtöbb limlom az ország valamennyi asztalai
34210   II,  1885    |                        járja, mégis feljegyezzük az Éber Nándor esetét, aki
34211   II,  1885    |                         a mennyei áldás. Szidjam az akusztikát? Hangot adjak
34212   II,  1885    |               miniszterelnök gondoskodott).~Künn az épület elõtt, ha ülés van,
34213   II,  1885    |                  szavazás esetén a távollevõket. Az élelmes »hajcsárok« és fürge
34214   II,  1885    |                      Mikor még nem fáradtak bele az emberek annyira az alkotmányba,
34215   II,  1885    |                          bele az emberek annyira az alkotmányba, mikor egyformábbak
34216   II,  1885    |                   faragott kulináris latinsággal az egyes szónokokra:~Si loquitur
34217   II,  1885    |                          rideg hangulat ömlik el az egész képen. Valóságos téli
34218   II,  1885    |                       valaki felnyitja a száját: az bizonyára a sztenografusoknak
34219   II,  1885    |                        Akinek valami ideája van, az azt kuporgatja, titkolja,
34220   II,  1885    |                          más ember kitalálja, és az csináljon vele furorét;
34221   II,  1885    |                       akinek pedig nincs ideája, az azt úgy el tudja palástolni,
34222   II,  1885    |                         ugyan mirõl gondolkozik?~Az emberek nem tudnak sem haragudni,
34223   II,  1885    |                     hanem - kivált a mamelukokon az látszik - mintha élni is
34224   II,  1885    |                          dolog, mert azoknak még az a hitök sincs meg, hogy
34225   II,  1885    |                         tarka jelenet képe tolul az emlékezet elé. Szóváltások,
34226   II,  1885    |                   tekintetben sokkal szelídebbek az erkölcsök. A régi feszesség
34227   II,  1885    |                         A közösügy öregebb lett. Az egyik párt hozzátörõdött
34228   II,  1885    |                        ki a pokrócon Wahrmannak. Az öreg Prileszky ellenzékiekkel
34229   II,  1885    |                          udvarát, s akkor folyik az adomázás, hogy hossza-vége
34230   II,  1885    |                     grupp van. A középsõ ajtónál az antiszemiták székelnek.
34231   II,  1885    |                  Valóságos lexikonnak használják az öregurat. Ha valaki valamit
34232   II,  1885    |                          hiteles bizonyossággal.~Az öregúr azelõtt vagy tudta
34233   II,  1885    |                         a kezével:~- Ej no, hisz az a Károly szakmája.~S magának
34234   II,  1885    |                         szivarja hamuját szereti az oltárokra leverni) és a
34235   II,  1885    |                       ezeknek - mondja fölénnyel az öreg.~Még a hatalmas Tisza
34236   II,  1885    |                      saját levegõjétõl, vizétõl. Az ismerõs zigzugok, kedves
34237   II,  1885    |                 generális?« (Bánffy Béla szereti az akciót; olyan, mint a vekker-óra,
34238   II,  1885    |                       késõn, vagy nagyon korán.) Az öreg Boér otthonosan, pamutból
34239   II,  1885    |                       folyosón, ahol ügyesen tud az emberekkel szincerizálni.
34240   II,  1885    |                       velök, meglehet, hogy csak az idõjárásról, de az azoknak
34241   II,  1885    |                          csak az idõjárásról, de az azoknak mégis jólesik.~Mondják,
34242   II,  1885    |                           De ha leveti, akkor ez az arc nem hideg többé, vonzó
34243   II,  1885    |                          s nagy szív sugárzik ki az üveggel fedett szemekbõl.~
34244   II,  1885    |                        hangzanék megfordítva, ha az elvek tartanák ott õket.)~
34245   II,  1885    |                        hidegség kifelé. Rendesen az intimusok kezdtek legelõbb
34246   II,  1885    |                         már a hidegebb szél fúj, az oly messze van, hogy a »
34247   II,  1885    |                 mamelukos­kodásba került.«~Hanem az igaz, nagyon megszerették,
34248   II,  1885    |                      tudta felejteni, kik voltak az ellenfelei, de nem tudta
34249   II,  1885    |                       zaja hallatszik a büfébõl. Az vagy Odescalchy Gyula lesz,
34250   II,  1885    |                         nagy gyémántgyûrû, akkor az annak jele, hogy ma beszélni
34251   II,  1885    |                       tájékán Jókai Mór évelõdik az ellenzékiekkel.~- Könnyû
34252   II,  1885    |                     könyvszekrények között vezet az út az egyik folyosóról a
34253   II,  1885    |               könyvszekrények között vezet az út az egyik folyosóról a másikra,
34254   II,  1885    |                        ürül kerület. Hogy vannak az otthon fekvõ betegek. Itt
34255   II,  1885    |                         füst ne fojtogassa õket. Az exképviselõk összenéznek
34256   II,  1885    |                    Tagadhatatlan, ez is egy neme az élvezetnek.~Ezalatt belülrõl
34257   II,  1885    |                     élvezetnek.~Ezalatt belülrõl az elnöki csöngettyû és a villany
34258   II,  1885    |                          ki fog ezután beszélni.~Az élénkebb érdeklõdés a tárgytól
34259   II,  1885    |                     lehet, senkit sem érdekel, s az olyan szónok, aki nem személyeskedik (
34260   II,  1885    |                  szónokok közt is nagyon szigorú az osztályzat.~Garasos cigarettát
34261   II,  1885    |          közbeszólásokkal ingerlik egymást, künn az ellenségek is jó barátok;
34262   II,  1885    |                         nyájas zsibongásban, még az újságírók is összebújnak
34263   II,  1885    |                      suttogásra. Mondja is nekik az arra menõ Csernátony:~-
34264   II,  1885    |                     valamely tréfa vagy esemény.~Az a magas, nyúlánk fiatalember
34265   II,  1885    |                     Erdélyben. Akivel beszélget, az Damokos, volt képviselõ.
34266   II,  1885    |                        volt képviselõ. Ezzel meg az történt, hogy mikor a király
34267   II,  1885    |                    szegõdik hozzájuk harmadikul, az a közbülsõ Pulszky. Természetesen
34268   II,  1885    |                          felé húz Bánffy György, az operettszerzõ, akit azzal
34269   II,  1885    |                          lassan, mert nálunk még az ilyenfajta tudományt hiábavaló
34270   II,  1885    |              szõrszálhasogatásnak tartják. Mikor az erdélyi ember elõtt dicsekedett,
34271   II,  1885    |                    pókfajt talált a környékükön, az kételkedve rázta fejét:~-
34272   II,  1885    |                             Ugyan, ugyan, hiszen az egész világon csak háromféle
34273   II,  1885    |                       mondják, hogy Magyarország az adomák és tréfák hazája.
34274   II,  1885    |                    hazája. De hát még a folyosó? Az akkor valóságos puskaporraktár.
34275   II,  1885    |                   amelyikkel már lõttek egyszer.~Az elmésségek és ötletek mellett
34276   II,  1885    |                         hogy nemsokára megrezdül az elnöki telegram s valamelyik
34277   II,  1885    |                      kenyér nem lett kisebb, sem az õ étvágya nem lett rosszabb.~
34278   II,  1885    |                  vitorláit, de mindent kihevert. Az történt vele, ami minden
34279   II,  1885    |                   népszerûtlen lett, végre pedig az történt vele, ami soha egy
34280   II,  1885    |                          rajta semmi különös, de az is igaz, hogy nincs rajta
34281   II,  1885    |                          teljesen készen vagyunk az arcképével.~*~Gróf Andrássy
34282   II,  1885    |                       udvar volt Magyarországon. Az egyik a bécsi Burg, a másik
34283   II,  1885    |                      egyik a bécsi Burg, a másik az »Angol királyné«. Ha a miniszterelnök
34284   II,  1885    |                      hátra volt a másik hatalom, az öreg Deák Ferenc az »Angol
34285   II,  1885    |                     hatalom, az öreg Deák Ferenc az »Angol királyné«-ban; ha
34286   II,  1885    |                          Angol királyné«-ban; ha az is beleegyezett, akkor miniszteri
34287   II,  1885    |                        szerették volna igazgatni az országot.~Roppant mulatságos
34288   II,  1885    |                    Roppant mulatságos dolog volt az így.~Deák, aki elõre belátta,
34289   II,  1885    |                         találsz.~Úgy is lett. Ha az öregúr azt mondá valamire
34290   II,  1885    |                     ázsiai nyugalommal:~- Hiszen az õ dolga, egészen. Ha rosszat
34291   II,  1885    |                      csinálja. Minek ütnénk bele az orrunkat?~Tisza még egy
34292   II,  1885    |                          mielõtt nyilatkoznának, az õ véleményét fürkészik,
34293   II,  1885    |                         jó dolog következik. Egy az, kérem, hogy mi semmit sem
34294   II,  1885    |                        sem árulhatunk el, és más az, kérem, hogy mi mindnyájan
34295   II,  1885    |                      pedig legszebb olyankor, ha az országház kapuján ki van
34296   II,  1885    |              Pusztuljatok innen hazaárulók, akik az országot eladtátok a zsidóknak!~
34297   II,  1885    |                          föl sem venném.58 Hanem az ilyen szcénákért bõven kárpótol
34298   II,  1885    |                        szcénákért bõven kárpótol az örök tavasz, mely a hölgyek
34299   II,  1885    |                        ellenzékiek.~Gyönyörû kép az így néha-néha. A gazdag
34300   II,  1885    |            felhurcolkodnak a magasba, s míg lent az öregek gorombaságokat mondanak
34301   II,  1885    |                   zsongássá, melyben oly jólesik az öregeknek lent szundikálni,
34302   II,  1885    |                    méhesben volnának.~De nemcsak az úgynevezett obligát honleányok
34303   II,  1885    |                           összetöpörödött anyóka az ország valamelyik szélérõl.
34304   II,  1885    |                         barnállik feje búbján, s az arany foglalatú okuláré
34305   II,  1885    |                 beszédének hallgatásában, miután az egy percre megállott a jegyzeteiben
34306   II,  1885    |                          hivatalba jut ki belõle az ember, a rosszabbik esetben
34307   II,  1885    |                       lesben várja a szerencsét. Az ügyvédség is átmenet, az
34308   II,  1885    |                         Az ügyvédség is átmenet, az alispánság is... Itt minden
34309   II,  1885    |                         Örökösen kezeügyében van az útitáska, amely többnyire
34310   II,  1885    |                     azoknak a sorsát, sikereit s az antipatikusok bukását lesik
34311   II,  1885    |                        álmodják magokat oda...~S az álom néha beteljesedik.
34312   II,  1885    |                         kiülte a mandátumot«. De az álom csak álom marad. Aki
34313   II,  1885    |                          megint csak visszakerül az oda. Por volt, por lesz
34314   II,  1885    |                          lefelé.~Hiszen nem volt az rosszul kieszelve, hogy
34315   II,  1885    |                       mint a régi faliórákon: ha az egyik pondus fent jár, akkor
34316   II,  1885    |                        jobb idõkre.~Tagadhatlan, az õ pártjukon vannak a nagy
34317   II,  1885    |                         kitûnõ beszédét mondotta az üzenet-vitánál:~- Szilágyi
34318   II,  1885    |                     teszi Apponyi is.~Beszédjeik az egész országban nagy hatást
34319   II,  1885    |                        sokáig hallgatnak, Tisza, az örök birkózó, szinte feledtetni
34320   II,  1885    |                     feledtetni képes õket. Magok az ellenzékiek, mihelyt sokáig
34321   II,  1885    |                         soha össze nem zörrennek az osztozkodásnál, az a kormánypárti
34322   II,  1885    |                     zörrennek az osztozkodásnál, az a kormánypárti sajtó érdeme.
34323   II,  1885    |                          A dicsõség ekkor rögtön az õ alakját önti el sugarakkal,
34324   II,  1885    |                      kalapjaikkal hessegetik.~De az föl sem veszi, legfeljebb
34325   II,  1885    |             népszerûséget, egykedvûen kopogtatja az ablaküveget, s vájkál a
34326   II,  1885    |                       ugrálva keresi a morzsákat az agyonpuhított szõnyeg megereszkedett
34327   II,  1885    |                          magába a Házba, s leült az elnöki szék mennyezetére,
34328   II,  1885    |                          A jegyzõkönyvi megrovás az egyedüli ostor.~A csintalan
34329   II,  1885    |                      nincs mandátuma, mégis védi az immunitás. A kis svindlerhez
34330   II,  1885    |                       világért sem nyúlna senki. Az öregebb képviselõk pláne
34331   II,  1885    |                       neki a bonbon-stanicliból. Az indusok szent madara is
34332   II,  1885    |                    fogyatkozik, mint a dzsentri. Az unokái bizonyosan már csak
34333   II,  1885    |                      szép drótkalitkában melynek az ajtaja nappal mindig szabadon
34334   II,  1885    |                     XIX-ik században!~De kezdjük az elején.~Valamikor Lisznyai
34335   II,  1885    |                    jóltevõje báró Kemény István.~Az pedig nagy szó ebben az
34336   II,  1885    |                          Az pedig nagy szó ebben az országban, amelynek népe
34337   II,  1885    |                        madarakat szerette, hanem az embereket is. Ami sokkal
34338   II,  1885    |                      abból, hogy rendesen eljárt az ülésekre. Sõt a néhai Kemény
34339   II,  1885    |                         talált senkit, benyitott az irodába, s ha ott sem volt
34340   II,  1885    |                         tán eltulajdonítanád ezt az esernyõt, gondold meg, hogy
34341   II,  1885    |                      esernyõt, gondold meg, hogy az a szegény báró Kemény Istváné
34342   II,  1885    |                         folyosói közmondás: hogy az erdélyi embernek minden
34343   II,  1885    |                          mi?~- Ugyan minek volna az méltóságodnak?~- Szabadon
34344   II,  1885    |                     kedve volt utána, mint mikor az ember valami adójavaslatra »
34345   II,  1885    |                       hiszen ugyanazon csíz volt az mindig. Az ármányos házmester
34346   II,  1885    |                   ugyanazon csíz volt az mindig. Az ármányos házmester úgy szoktatta
34347   II,  1885    |               politikusoké a vezénylet, de mégis az a névtelen tömeg a hatalom,
34348   II,  1885    |                        névtelen tömeg a hatalom, az a törvényhozó test.~S ezt
34349   II,  1885    |                          van. Ami e percben láb, az a másikban könyök, s ami
34350   II,  1885    |                          s ami tegnap száj volt, az ma fül.~A Ház olyan változó,
34351   II,  1885    |                          Ház olyan változó, mint az idõ, sohasem az egészen,
34352   II,  1885    |                    változó, mint az idõ, sohasem az egészen, ami már volt, s
34353   II,  1885    |                       mégis majd mindig ugyanaz.~Az egyének örökké változnak.
34354   II,  1885    |                     szürke képben, hol a vezérek az élénkítõ pontok, mégis vannak
34355   II,  1885    |                     Csanády Sándor, aki odajárul az elnöki katedrához, s tenyerét
34356   II,  1885    |                  Madarász József! A házszabályok az õ privát témája. A nagy
34357   II,  1885    |                       baloldalon.~Jóízûen alszik az ülések alatt Bánffy Dániel
34358   II,  1885    |           legfélelmetesebb parlamenti alak mégis az ellenzéké: a halavány Bölöny
34359   II,  1885    |                          Ház. A hatás okvetlenül az õ kinyitott szájába pottyan
34360   II,  1885    |                         úgy van berendezve, hogy az egész Ház (éppen, mint a
34361   II,  1885    |                          még jobban különítik el az embereket szokásaikban,
34362   II,  1885    |                   szokásaikban, modorukban, mint az ágy, melybõl származtak.
34363   II,  1885    |                  pártoknál a jámbor Péchy Tamás, az elnök, aki Mekka felé -
34364   II,  1885    |                         melynek két válfaja van: az »igás« és a »parádés« jegyzõ.
34365   II,  1885    |                      akik dolgoznak és azok, kik az üzeneteket hordják a fõrendiházba
34366   II,  1885    |                üzeneteket hordják a fõrendiházba az ócska atillában, melyet
34367   II,  1885    |                         fringiával. (Már csak ez az egy remanencia van a középkorból.)
34368   II,  1885    |                   remanencia van a középkorból.) Az elnök hófehér, pecsétgyûrûs
34369   II,  1885    |                   lapulva, álmos kék szemei mint az életunt toronyõré, kedvetlenül
34370   II,  1885    |                  elöntvén kedves, keleties arcát az élvezet derûje. Örök rejtély
34371   II,  1885    |                       Örök rejtély lesz õ emiatt az utókor elõtt, míg végre
34372   II,  1885    |               miniszterekkel (kék pápaszemén át) az elõkelõ arcú Mocsáry. A
34373   II,  1885    |                    Szilágyi. Csendesen ül helyén az elõbbi, csak élénk szemjátéka
34374   II,  1885    |                      interpelláló: Olay Szilárd; az antiszemiták víg kedélyû
34375   II,  1885    |                     piros nyakú Ábrányi Kornélt, az utódot a díszjegyzõségben.
34376   II,  1885    |                       ahogy gyarapszik vagy fogy az animó az oráció alatt.~Honatyának
34377   II,  1885    |                    gyarapszik vagy fogy az animó az oráció alatt.~Honatyának
34378   II,  1885    |                   játszik Láng Lajos ajka körül. Az üdítõ magányt élvezi itt
34379   II,  1885    |                         sugárzik Bende, ellenben az elégedetlenség felhõje borong
34380   II,  1885    |                     vizek istene: Horváth Gyula. Az öreg Szitányi Bernát (klub
34381   II,  1885    |                          éppen most szorít kezet az érkezõ Urbanovszkyval (klub-nevén »
34382   II,  1885    |                        helyek. Mert nem közönyös az, mikor õexcellenciáik megfordulni
34383   II,  1885    |                  politikai divatkereskedése van) az ex- és még leendõ miniszterek
34384   II,  1885    |                         a horvátok. Mit mondjunk az utóbbiakról? Azt, hogy egy
34385   II,  1885    |                       szélsõbalt, a nagy adókat, az antiszemitákat, a zsidókat,
34386   II,  1885    |                      mameluk jár-kel köröskörül.~Az öreg Plachy Tamás az, aki
34387   II,  1885    |                 köröskörül.~Az öreg Plachy Tamás az, aki reszketõ kezeivel egyre
34388   II,  1885    |                   ülésezett, egy madár röpült be az ablakon s ott repdesett
34389   II,  1885    |                        sokkal feltûnõbb jelenség az, hogy gyakorta kukkan be
34390   II,  1885    |                        padban és mosakodni kezd.~Az 1885-iki télen kétszer jött
34391   II,  1885    |                     mégis van bajusza.« Végre is az lett a sorsa, hogy megfogták
34392   II,  1885    |                     megfogták és durván kidobták az utcára. De õ ezt fel sem
34393   II,  1885    |                       elölrõl kezdve karrierjét.~Az ember szeret elfilozofálni
34394   II,  1885    |                        már elröpült onnan.~Ámbár az ilyesféle malõr bizony sokszor
34395   II,  1885    |                          érzés a világon.~Feláll az ember és a terem is emelkedik
34396   II,  1885    |                 felszalad a magasba.~Péchy Tamás az elnöki székben jegyzõstõl,
34397   II,  1885    |                      süllyedni kezd. Feje fölött az óra õrülten forog s a mutató
34398   II,  1885    |                      Hall nemcsak a füleivel, de az idegeivel is. S meghallja
34399   II,  1885    |                          csak a szûzszónokokban.~Az eltompult öreg szónok már
34400   II,  1885    |                        eltompult öreg szónok már az elõtte levõ embert sem látja
34401   II,  1885    |                   bombasztokat kezdi kiszorítani az eszmei tartalom. Egy kis
34402   II,  1885    |              harangoznának.~Öblös hangjának érce az egész termet betölti. Magatartása
34403   II,  1885    |                    fölingerli pártját, összetöri az ellenfélt, melynek a feje
34404   II,  1885    |                       Ház sárkánya« Ugron Gábor. Az õ beszédjeiben van a legtöbb
34405   II,  1885    |                beszédjeiben van a legtöbb tûz és az õ elõadásában a legtöbb
34406   II,  1885    |                         hogy beszédekkel akarják az idõt kihúzni, amíg elkészülnek
34407   II,  1885    |                     úgyszólván sustorognak, mint az izzó vas, ha elhajítják.~-
34408   II,  1885    |                     csurog le kivörösödött arcán az izzadtság.~- No, még egy
34409   II,  1885    |                           de elringat, elandalít az édes szavú Horvát Boldizsár,
34410   II,  1885    |                          Beszédje csillog-villog az aranyozástól.~De többet
34411   II,  1885    |                        mert õ nemcsak elringatja az embert, de el is altatja
34412   II,  1885    |                       mert mindenki elfelejtette az elejét, mire a közepéig
34413   II,  1885    |                   leközölni folytatásokban, mire az mentegetõzve felelte :~-
34414   II,  1885    |              mentegetõzve felelte :~- Lehetetlen az, barátom, mert megvallom
34415   II,  1885    |                 mondanivalója, akinek pedig van, az bizonyosan nem tudja elmondani.
34416   II,  1885    |                bizonyosan nem tudja elmondani. S az tesz sokakat szerencsétlenné,
34417   II,  1885    |                        erejük. De a leggyakoribb az olyan képviselõ, aki sem
34418   II,  1885    |              észrevétlenül egy ideg nõtt, melyet az antiszemitizmus mulattatva
34419   II,  1885    |                     mulattatva csiklandoz. Magok az antiszemiták tulajdonképpen
34420   II,  1885    |                       hang jutott osztályrészeül az izmos tehetségû Beöthy Ákosnak,
34421   II,  1885    |                          szintén végig­hallgatni az én beszédemet.~Leckét mond
34422   II,  1885    |                         bekalandozza idézetekért az egész emberiséget (Szontagh
34423   II,  1885    |                    jóravaló talentum került erre az oldalra. Herman Ottó, aki
34424   II,  1885    |                      néha.~- Nini, ki beszél itt az én szájammal?~Hát az akkor
34425   II,  1885    |                         itt az én szájammal?~Hát az akkor bizonyosan vagy Török
34426   II,  1885    |                ceruzájukat.~Vagy mikor ugyancsak az agyonbeszélési vitánál azzal
34427   II,  1885    |                      nagyobb, mikor kisült, hogy az a tegnapi János, akinek
34428   II,  1885    |                      melyek tovább maradnak fenn az úgynevezett halhatatlan
34429   II,  1885    |                 tekintélye hanyatlott, annak nem az egyénekben van oka, mert
34430   II,  1885    |                         egyénekben van oka, mert az általános nívó szembetûnõ
34431   II,  1885    |                     szembetûnõ módon növekedett. Az auktoritások hanyatlását
34432   II,  1885    |                     szeméhez, már pedig közelrõl az igazi nagy emberek sem látszanak
34433   II,  1885    |                        Benedek kedves naivitásai az 1849-iki Majertsik Márton
34434   II,  1885    |                        évig tart is, még se lesz az nekünk rossz, kérem alássan.~
34435   II,  1885    |                          akkor is ritkák voltak. Az elvtelenség nem volt annyira
34436   II,  1885    |                         a sok közül, jegyezi fel az 1815-ben elhalt Borosjenõi
34437   II,  1885    |                  káromkodva:~- Hát megérdemli ez az ország, hogy boldog legyen?~
34438   II,  1885    |                         is kivesztek apródonként az originális példányok. A
34439   II,  1885    |              mondanivalója van, hát beteszi ebbe az örök formába.~A beszédek
34440   II,  1885    |                    többitõl a Pulszky csevegése. Az élcek, adomák és szójátékok
34441   II,  1885    |                          találja õket s felhozza az emlékezõtehetség kamrájából
34442   II,  1885    |                        kapkodása, amikor beszél. Az öregúr fejében annyi nyelv
34443   II,  1885    |                    Különben sem normális állapot az, amiben a szónok van. Abban
34444   II,  1885    |                       pedig nem lehet - veti oda az elnök, mire Zichy Nándor
34445   II,  1885    |                       képviselõ úr mondani akar, az a házszabályokkal ellenkezik.~
34446   II,  1885    |                      hallotta, átrostálta, aztán az ország lelkesedett rajtuk,
34447   II,  1885    |                    mértékben saját egyéniségét s az õ beszédeinek karakterét
34448   II,  1885    |               beszédeinek karakterét úgy szólván az egész parlamentre.~Sikk
34449   II,  1885    |                     egész parlamentre.~Sikk lett az »elõttem szóló«-val foglalkozni.
34450   II,  1885    |                     toldalékkal hozzá ragasztja »az elõttem szóló«-hoz, mint
34451   II,  1885    |                       örökké vagdalkozik, mindig az imént »szólók« ellen, s
34452   II,  1885    |                      mindenféle fajtája megterem az orátoroknak.~Mikor egyszer
34453   II,  1885    |                 hozzátette mintegy nyomatékul:~- Az már igaz. Jól ösmerem. Eleget
34454   II,  1885    |                   kerület elõtt mégis szégyenlik az örökös némaságot, nagy viták
34455   II,  1885    |                  följegyezve. A névsort olvassák az egész országban, de ami
34456   II,  1885    |                   bizonyos respektusban részesül az olyan képviselõ, akirõl
34457   II,  1885    |                     Pedig dehogy beszél, dehogy.~Az egész feliratkozás csak
34458   II,  1885    |                       feliratkozás csak manõver.~Az utolsó percben az a malõr
34459   II,  1885    |                       manõver.~Az utolsó percben az a malõr történik vele, hogy
34460   II,  1885    |                        feláll elõtte és elmondja az eszméjét. Bosszúsan dohogja
34461   II,  1885    |                          a tüdõd nem romlik«. De az mégis egyre búsul, panaszkodik
34462   II,  1885    |                      megint van valami nagy oka.~Az élelmesebb »majdnem szónok«
34463   II,  1885    |                          egy szempillanatig tart az egész komédia, a Ház már
34464   II,  1885    |                          de sohasem lépve magára az útra. S ez nem is rossz
34465   II,  1885    |                         nézzünk be a Háznak abba az apparátusába is, ahol azzal
34466   II,  1885    |                       szólítja meg valaki, midõn az elmondandókon gondolkozik,
34467   II,  1885    |                        gondolja át elõre. Õ csak az egyes pontokat jegyzi fel
34468   II,  1885    |                    találó vágás és elcsattan, de az összefüggés a részletek
34469   II,  1885    |                         Aki nem lesz betegségben~Az marad jó egészségben.~Jókai
34470   II,  1885    |                        arról nevezetes, hogy sem az »sz«, sem a »cs« betût nem
34471   II,  1885    |            közbeszólásokat, amit idegenek tettek az õ beszédébe s még nagyobb
34472   II,  1885    |                       adják oda elmeszülötteiket az iroda számára. Dobránszky
34473   II,  1885    |                          beszédek maguk kiállnák az örökkévalóságot.)~Göndöcs
34474   II,  1885    |                        leírva adja át mondókáját az »Országgyûlési Napló« részére59
34475   II,  1885    |                    melyeket kétszer is elmondott az õ sajátosan terjengõ lapitásai
34476   II,  1885    |                          másfél óráig beszéljen, az lehetetlen. Az öreg Pulszky
34477   II,  1885    |                        beszéljen, az lehetetlen. Az öreg Pulszky ezt úgy magyarázza: - »
34478   II,  1885    |                     professzornak, óraszámra van az esze elindulva, vagy megáll
34479   II,  1885    |                        vagy meg nem áll és akkor az már bizonyosan pont két
34480   II,  1885    |            sztenográf-irodába s kéri a beszédét.~Az irodafõnök rendelkezik.~-
34481   II,  1885    |                          Kérem a Deáky beszédét!~Az illetõ gyorsíró, kinél nem
34482   II,  1885    |                      adja át.~Olvassa, betûzgeti az öreg Deáky figyelmesen pontról-pontra,
34483   II,  1885    |                     sugárzik kövér arcán, mígnem az oráció végén egyszerre megütközve
34484   II,  1885    |                   vagdalkozó katonát úgy­szólván az öntudatlanság láza veszi
34485   II,  1885    |               legfényesebb eszmét õk képviselik, az õ kezükben van a legszebb
34486   II,  1885    |                          csak egy mód: belerakni az összes vezéri neveket a
34487   II,  1885    |                        vezénylet hiányzik. Innen az általános fejetlenség a
34488   II,  1885    |                         Irányit is.~Mert így van az: párt a vezérét, vezér a
34489   II,  1885    |                     jókedvében adta ezt a pártot az országnak.~Olyan ez, mint
34490   II,  1885    |                  békétlen lelkületek megtalálják az okot, amiért egész ártalmatlanul
34491   II,  1885    |                         hogy a piros székekbe és az éléskamrákba lármázzák bele
34492   II,  1885    |                         megy el Erdélybe.~Hiszen az a programjuk, hogy várjanak.~
34493   II,  1885    |                      ropogtatva sietnek el.~Hogy az ember a büfét kellõleg meg
34494   II,  1885    |                   becsülni, ahhoz ott kell lenni az ülésen s végighallgatni
34495   II,  1885    |                          zömmögve röpködik körül az ételnemûeket.~Az asztaloknál
34496   II,  1885    |                  röpködik körül az ételnemûeket.~Az asztaloknál vidám kompániák
34497   II,  1885    |                 causeurje Csernátony, kivel csak az öreg Pulszky vetekedhetnék
34498   II,  1885    |                vetekedhetnék szellemességben, de az öregúr sokszor ereszti hosszú
34499   II,  1885    |                          ereszti hosszú kantárra az emlékezõ- és képzelõtehetségét,
34500   II,  1885    |                         találót mond s ebben áll az ereje. Grünwald Béla üde