bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

35001  III,  1886    |                        újságírói mértékkel járni az emberek közt, hogy mihelyt
35002  III,  1886    |                     bemutatnak valakit, mindjárt az van eszemben »hány soros«
35003  III,  1886    |                        van eszemben »hány soros« az illetõ.~Mindezeket azért
35004  III,  1886    |                           hogy Feri grófnak csak az ablakon kellett kihajolni
35005  III,  1886    |                         tanácsterméig.~Hosszú út az onnan, de hosszú utakat
35006  III,  1886    |                    azonban sovány csikó jutott - az írótoll; jó pára, sokat
35007  III,  1886    |                        úgy vitte gazdáját, amint az akarta. Mert fényes tehetségeivel
35008  III,  1886    |                        csakhamar kivívta magának az elsõ helyek egyikét. Sehol
35009  III,  1886    |                     kivívta« szó, mint itt. Mert az újságíró se nem szerzi,
35010  III,  1886    |                   pozícióját, azt ki kell vívni. Az egy harc, de milyen harc.~
35011  III,  1886    |                   képviselõtõl »hol ül?« és csak az újságírót szólítja meg azzal,
35012  III,  1886    |                          bene Magyarországon sok az olyan többoldalú tehetség,
35013  III,  1886    |                     kezdetét.~Egészen méltó volt az hozzá.~Midõn rendre úgynevezett »
35014  III,  1886    |                     Pedig csillogni is fog, mert az acélnak is megvan a maga
35015  III,  1886    |                 Közönyösen olvasta sok ember, de az én szívem összeszorult.~
35016  III,  1886    |                       Kettõ már meghalt, ez volt az utolsó, a harmadik.~Most
35017  III,  1886    |                     Ilyenkor aztán elgondolkozik az ember és megrezzen, mert
35018  III,  1886    |                         ember és megrezzen, mert az már mégis föltûnõ, hogy
35019  III,  1886    |                        mégis föltûnõ, hogy éppen az én volt esküdttársaimba
35020  III,  1886    |                      bele a halál. Közel fekszik az a gyanú, hogy hátha lajstrom
35021  III,  1886    |                          lajstrom után dolgozik.~Az egyik esküdttársam Majlik
35022  III,  1886    |                          már oda van a Bobok is, az öröknevetõ esküdt. Csak
35023  III,  1886    |                            a mi alispánunk!~Mert az még csak semmi, hogy az
35024  III,  1886    |                          az még csak semmi, hogy az esküdtekkel így bánik a
35025  III,  1886    |                       régi alispánhoz hozzányúl, az mindig megfagyasztja bennem
35026  III,  1886    |                          a viceispán? Lehetetlen az! Tudom, meg kell annak is
35027  III,  1886    |                          de elhinni mégis nehéz. Az a szelíd de mégis hatalmas
35028  III,  1886    |                       mégis hatalmas öregúr, aki az egész vármegyének parancsolt,
35029  III,  1886    |                      Huszár István hozta meg ma, az ismerõsöket mélyen leverõ
35030  III,  1886    |                           ha lekiáltott valamit. Az alispán parancsát hosszan
35031  III,  1886    |                          a mi füleinkbe csengett az úgy... Mert parancs volt
35032  III,  1886    |                       Mert parancs volt neki még az a szava is, amelyik csak
35033  III,  1886    |                        találjanak bennök botlani az esküdtek, mikor éjjel hazajönnek
35034  III,  1886    |                   józanon. Olyan nagy dolog volt az, ha az alispán kimondott
35035  III,  1886    |                     Olyan nagy dolog volt az, ha az alispán kimondott valamit.~
35036  III,  1886    |                       nem akartam én hinni, hogy az a hatalmas ember most már
35037  III,  1886    |                          oldalról. Hát csakugyan az van ideírva, hogy meghalt?
35038  III,  1886    |                         arról is, hogy már nem õ az alispán, a harmadik van
35039  III,  1886    |                         hogy innen is elmenekült az õ vanyarci fái közé, s nemes
35040  III,  1886    |                       hatalmas széképületbe, hol az õ bölcs és igazságos szava
35041  III,  1886    |                      igazságos szava kormányoz s az õ parancsoló szemöldöke
35042  III,  1886    |                         is szagoltam azt a vért (az ellenzéki beszédekben);
35043  III,  1886    |                          ellenzéki beszédekben); az sem ismeretlen dolog elõttem,
35044  III,  1886    |                      négy lovas hintót szerzett, az új viceispán pedig, mikor
35045  III,  1886    |                   kabátja ujja el ne tintásodjék az irodában.) De noha mindezekkel
35046  III,  1886    |                       mégis szinte érzem, hogyha az én alispánom csakugyan halva
35047  III,  1886    |               választmányi ülésre. S éppen mikor az elnök befejezte a tanácskozást,
35048  III,  1886    |                         Ritkán jutok hozzá, hogy az irodalommal foglalkozhassam.
35049  III,  1886    |                         hogy mennyire tönkrement az ízlésem.)~De még mindig
35050  III,  1886    |                          ilyen szomorú sorsa van az íróknak ma. Ki kell mondani
35051  III,  1886    |                      íróknak ma. Ki kell mondani az igazat. A politika annyira
35052  III,  1886    |                    politika annyira abszorbeálta az érdeklõdést, hogy a magyar
35053  III,  1886    |                         a pénzt, hogy nem juthat az irodalomra. A mi érdeklõdésünk
35054  III,  1886    |                    Hiszen igaz ebbõl valami - de az mégiscsak szégyenletes,
35055  III,  1886    |                          magyar nemzet nem bírja az íróit fenntartani.~Mert
35056  III,  1886    |                       jóravaló nemzet fenntartja az íróit, pedig azok ha nagyobbak
35057  III,  1886    |                       nemzetük mulattatói voltak az írók, csak éppen ebben az
35058  III,  1886    |                        az írók, csak éppen ebben az országban voltak hosszú
35059  III,  1886    |                        ideig a vezérei is, ebben az országban, amely most még
35060  III,  1886    |                       felhívás ad alkalmat, mely az összes lapokban megjelent.
35061  III,  1886    |                     hirdet elõfizetést. Nem érne az semmit.~Probatum est. Hisz
35062  III,  1886    |                        Nos talán a kiadó adta ki az elõfizetési felhívást?~Kiadó?
35063  III,  1886    |                     nincs most a játékban, hanem az összes írók álltak össze,
35064  III,  1886    |                         érzékenyen, hogy kicsoda az a Vajda János.~Boldog isten,
35065  III,  1886    |                       igazán vesztét érzi már ez az ország, hogy sem azt nem
35066  III,  1886    |                          legnagyobb élõ költõje.~Az elõfizetési fölhívás szétment
35067  III,  1886    |               cselfogással is élnek, hogy közlik az elõfizetõk neveit, de a
35068  III,  1886    |                    bolond kort élünk, hogy ritka az olyan ember, aki a lelkét
35069  III,  1886    |                     gondolkozásához és nem ritka az olyan gyerek, aki úgy gondolkozik
35070  III,  1886    |                          kéivel a dajka zsebébõl az arany órát. Ez is szép kezdet.
35071  III,  1886    |                         úgy a mamelukság, melyet az öregekben szidtok, benne
35072  III,  1886    |                        Gyurika és Pistikában, és az egyletezõ delnõ elõcsillan
35073  III,  1886    |                     mintákhoz, nem tanulmányozta az angol, német irodalom e
35074  III,  1886    |                      mennyhez.~Pósa Lajos költõ, az, akirõl szó van. Egy egész
35075  III,  1886    |                         örömmel fogja megragadni az alkalmat s elterjeszteni
35076  III,  1886    |                  termékei mellett páratlanul áll az irodalomban.~Néhány mutatványt
35077  III,  1886    |                          Kutyafejű botocska.~Ott az ajtó megett áll,~Örökké
35078  III,  1886    |                      ágyú dörög,~Csattog a kard,~Az ellenség bántja már a~Szegény
35079  III,  1886    |                        voltam hat éves koromban, az atyám elhívatta hozzám a
35080  III,  1886    |                          lenne más - Pósa bácsi, az új képeskönyvével.~AZ ÚJ
35081  III,  1886    |                     bácsi, az új képeskönyvével.~AZ ÚJ VÁROSHÁZA ÉS AZ ÓDON
35082  III,  1886    |               képeskönyvével.~AZ ÚJ VÁROSHÁZA ÉS AZ ÓDON CSÖNGETTYŰ~Ha a kormánynak
35083  III,  1886    |                        is (aki már úgyis fent ül az Olümpuszon), s ha egyszer
35084  III,  1886    |                         olyan elegánsan elbánni. Az õ kezében muzsika az: sír,
35085  III,  1886    |                    elbánni. Az õ kezében muzsika az: sír, rí, figyelmeztet,
35086  III,  1886    |                    nimbusz, annyi méltóság, mint az ország csengettyûjéhez.~
35087  III,  1886    |                    becsülik a városházán. Ez ott az egyetlen antik tárgy. Még
35088  III,  1886    |                       1529-bõl való.~Ott tartják az új városházán s Ráth Károly
35089  III,  1886    |                       érzés fogja el idegeit, ha az öreg csengettyût megszólaltatja.
35090  III,  1886    |                      csengettyût megszólaltatja. Az õsök hangja csendül abban.
35091  III,  1886    |                         csendül abban. Itt, ahol az õsöknek semmi nyoma.~Minden
35092  III,  1886    |                       olyan bántóan új. A falak, az emberek, sõt újak nagy részben
35093  III,  1886    |                    cseng-bong kísérteties hangon az öreg nyelv odabent, amint
35094  III,  1886    |                     régiek...~Ha a napfény besüt az új tükrös ablakokon, a vén
35095  III,  1886    |                     polgárok figyelnek és szemük az ódon csöngettyûn pihen meg
35096  III,  1886    |                          kormányozunk.~Egyszóval az õsi csengettyû penésze és
35097  III,  1886    |                          elõ sem vették, arra jó az új csengettyû is, csak nagy
35098  III,  1886    |                     sollemnis alkalmakkor került az asztalra a szent ereklye,
35099  III,  1886    |                         vala a maga nemében mint az ország elõtt egy-egy koronázási
35100  III,  1886    |                          múlt napokban megnyitja az ülést Ráth Károly. Körülnéz
35101  III,  1886    |                         a régi csöngettyût!~- Ez az, kérem alássan.~- Lehetetlen! -
35102  III,  1886    |                          hitetlenül.~- De bizony az - mondja mosolyogva az új
35103  III,  1886    |                    bizony az - mondja mosolyogva az új szolga - csakhogy egészen
35104  III,  1886    |                    megpucováltam.~A polgármester az ajkaiba harapott és egy
35105  III,  1886    |                         régi copf még megvan.~De az idõ és a fõpolgármester
35106  III,  1886    |                         még azt is megpucoválja.~AZ ERÉNY-BIZOTTSÁG~(Színházi
35107  III,  1886    |                          szerezni arról, nincs-e az új darabban olyasmi, ami
35108  III,  1886    |                        kell attól tartania, hogy az ártatlanok azt kérdezik
35109  III,  1886    |                           föltalálója. Kár, hogy az egész nem egyéb álomnál.~
35110  III,  1886    |                       álomnál.~Mert mit mível ez az erény-bizottság? Három tagot
35111  III,  1886    |                     kebelébõl, hogy elõbb lássák az operettet és elõbb gyönyörködjenek
35112  III,  1886    |              jelenetekben, mint a többiek.~Ennyi az egész!~Ott ültek ma délelõtt
35113  III,  1886    |                       végén magukhoz szólították az igazgatót és komolyan meghagyták
35114  III,  1886    |                          a színpadra.~Ennyi volt az egész!~Pedig ha igazán akartak
35115  III,  1886    |                     volna eljárni megbízásukban, az egész operettet el kellett
35116  III,  1886    |                     lehetett Offenbachon ejteni. Az erény-bizottság tagjai visszaemlé­
35117  III,  1886    |                    tagjai visszaemlé­keztek arra az idõre, mikor a »Szép Helena«
35118  III,  1886    |                    jelenetein mulattak; nem mint az erény õrei, hanem mint fizetõ
35119  III,  1886    |                Keuschheitskommission”.«~De azért az erény-bizottság mégis gyõzött:
35120  III,  1886    |                        alkalmat mi sem adott rá. Az emberek egyszerre csak elkezdenek
35121  III,  1886    |                     elkezdenek megemlékezni róla az ország különbözõ részein
35122  III,  1886    |                        sereg állásait.~A tüzérek az egyik ágyút a toronynak
35123  III,  1886    |                    toronyból.~Bravúr lövés volt. Az ágyúgolyó belefúródott az
35124  III,  1886    |                        Az ágyúgolyó belefúródott az erkély mellvédébe, éppen
35125  III,  1886    |                      mellvédébe, éppen ott, ahol az osztrák generális állt.
35126  III,  1886    |                        pesti vérebbé válni.~Mert az a generális - Haynau volt.~
35127  III,  1886    |                      sötétlõ golyóbist.~- Hm, ha az az ács egy arasszal lejjebb
35128  III,  1886    |                   sötétlõ golyóbist.~- Hm, ha az az ács egy arasszal lejjebb
35129  III,  1886    |                         ért föl egyiké se.~Mikor az árvíz után lehordták a régi
35130  III,  1886    |                         dolog, hogy a házasságok az égben köttetnek, de faluhelyen
35131  III,  1886    |                    faluhelyen némelykor lehozzák az eget a kúthoz, meg a fonóba.~
35132  III,  1886    |                         meg is csipkedte dévajul az arcát, vállát akárhányszor,
35133  III,  1886    |                     ablak, hogy benézhetne rajta az ember.~Ámbár az a két fekete
35134  III,  1886    |                 benézhetne rajta az ember.~Ámbár az a két fekete beszédes szem,
35135  III,  1886    |                    alakján, átlátszóbb talán még az ablaknál is.~Csakhogy a
35136  III,  1886    |                          a tiszteletes úrral.~De az még messze van! Legelsõ
35137  III,  1886    |                       hogy egészen rá figyeljen. Az udvaron, a mezõn nem meri
35138  III,  1886    |                         a nagy kérdést. Azt adná az isten, hogy se az apja ne
35139  III,  1886    |                       Azt adná az isten, hogy se az apja ne legyen bent, sem
35140  III,  1886    |                         apja ne legyen bent, sem az anyja, egyedül találja,
35141  III,  1886    |                   elmenni, le van szegezve õ is, az esze is. De végre csak meg
35142  III,  1886    |                         akarna átugorni -, ha én az urad volnék, mit fõznél
35143  III,  1886    |                        alakjaikat.~Szép a népnek az együgyûsége is. Mit rontják
35144  III,  1886    |                      együgyûsége is. Mit rontják az író urak azzal, hogy összekeverik
35145  III,  1886    |               meglepetéssel olvastam ma a lapban az én »Quintuse« barátom szegedi
35146  III,  1886    |                       tárca, azért teszek is rá, az én barátom engedelmébõl,
35147  III,  1886    |                    Szegedrõl s igyekeztem mindig az igazat írni ama nekem kedves
35148  III,  1886    |                          egészségesen fejlõdjék.~Az én barátom egy kihalt várost
35149  III,  1886    |                       körösztülmegy és nem talál az utcákon embereket - s ebbõl
35150  III,  1886    |                         és ebédelni bent szokott az ember a szobájában. Különben
35151  III,  1886    |                    senkit. Mert higgye meg nekem az én kedves barátom, hogy
35152  III,  1886    |                          én kedves barátom, hogy az embereket el nem licitálták,
35153  III,  1886    |                          mint kellett volna s ez az egyetlen baj ma Szegeden,
35154  III,  1886    |                          amelybe kombinálva volt az új város.~De lehetett-e
35155  III,  1886    |                    manifesztációt akart, hogy ez az ország, mikor a faj védelmérõl
35156  III,  1886    |                       mutatni, hogy a magyar itt az úr; ha egy hû, derék magyar
35157  III,  1886    |                     Kálmán a királyt is.~Ez volt az egyik indok. S ez volt az
35158  III,  1886    |                        az egyik indok. S ez volt az egyik diadal Szeged felépülésében.~
35159  III,  1886    |                        volt a harmadik indok.~És az államnak mint államnak,
35160  III,  1886    |                     sikerült a reményhez képest, az tény, de e tekintetben a
35161  III,  1886    |                       melyek jogosan vezethették az államot, világos dolog,
35162  III,  1886    |                     kellett a várost fölépíteni. Az ország méltósága és meglehet
35163  III,  1886    |                          oly nagy csapások, minõ az árvíz volt, nem is múlhatnak
35164  III,  1886    |                     nélkül.~Azért hát azt mondom az én kedves barátomnak, Quintusnak,
35165  III,  1886    |                      hagynak el a barátjai, mint az olyat, akirõl azt híresztelik,
35166  III,  1886    |                         szegényebb, annál inkább az. (A gazdagabb lakosság közt
35167  III,  1886    |                  Szeretném tudni, hogy miben áll az a rettenetes szervilizmus?~
35168  III,  1886    |               képviselõjének? A másik kerületet, az igaz, hogy a szegedi gróf
35169  III,  1886    |                     Lajos képviseli - de azt már az én tisztelt barátom gyerekkorában
35170  III,  1886    |                        idõ óta mindenütt tengvén az ipar és kereskedelem, sok
35171  III,  1886    |                          olyan csöndes város van az országban, minõ Szeged,
35172  III,  1886    |                  legsötétebb színeivel rajzolni.~Az ország bizonyára még ezentúl
35173  III,  1886    |                     hasztalan, vége van« - mikor az úgysem igaz.~A kritika mindenesetre
35174  III,  1886    |                      ilyen háborús világban. Még az asszonyok is szívesebben
35175  III,  1886    |                        szívesebben olvasnak most az egy nap alatt híressé lett
35176  III,  1886    |                   össze-visszaságban a mieink és az övéik. Minden figura áll,
35177  III,  1886    |                       áll, még Janskyval is csak az imént tettek egy mozdulatot
35178  III,  1886    |                       bécsi lapokat nem olvassa, az hiába keresné az események
35179  III,  1886    |                        olvassa, az hiába keresné az események válságszerû komolyságának
35180  III,  1886    |                  igazodhat a pszichológus.~Hanem az aztán egész biztos fogantyú
35181  III,  1886    |                          más nagyobb baja nincs.~Az hát tárcaírói szemmel bizonyos,
35182  III,  1886    |                        óta, hogy még Péchy Tamás az ország legnagyobb tarokkistája
35183  III,  1886    |                   tarokkistája is irigyli.~Annak az ijedelemnek és megrökönyödésnek,
35184  III,  1886    |                 hurcolkodunk innen nemsokára.~És az öregúr, aki már két évtizede
35185  III,  1886    |                     évtizede szundikál ugyanazon az egy dívánon s aki a fúziókor
35186  III,  1886    |                dédelgetett gondolat csiklandozza az embereket: »Hm, ha még egyszer
35187  III,  1886    |                       fiatalságát.~De legszebben az jellemzi a kormánypárt ragaszkodását
35188  III,  1886    |                   kozatának rektifikálását, erre az esélyre egyetlen ember sem
35189  III,  1886    |                      nézve nekik a kezesség.~Még az ellenpárt is képtelenségnek
35190  III,  1886    |                      Tisza valamit visszavonjon. Az egyesült ellenzék egy vezértagja
35191  III,  1886    |                         megbukhat, de önmagát és az országot meg nem alázza.~
35192  III,  1886    |                     csinálni.~Itthoni készítmény az igaz, - de azok olyankor
35193  III,  1886    |                      szavát, minden tettét, mert az õrült egy király volt. A
35194  III,  1886    |                         sem fér ahhoz, mert maga az, hogy Ottó herceg is õrült,
35195  III,  1886    |                        is õrült, félbizo­nyíték. Az õrültség a vérben volt.
35196  III,  1886    |                        hosszú láncolata mutatja.~Az õrültség sokféle, lehettek
35197  III,  1886    |                       lucidum intervallumjai, de az õ agyveleje már régen nem
35198  III,  1886    |                      õket rajtakapni, hol zökken az elméjük.~A magyar parasztnak
35199  III,  1886    |                       eredeti és találó metódusa az õrültség csalhatatlan megisme­
35200  III,  1886    |                       résére.~Sokszor láttam már az efféléket. Nem figyelteti
35201  III,  1886    |                        efféléket. Nem figyelteti az meg az orvossal, akiben
35202  III,  1886    |                 efféléket. Nem figyelteti az meg az orvossal, akiben nem nagyon
35203  III,  1886    |                      ismerõs vagy jó barát, akit az illetõ legjobban szenvedhet,
35204  III,  1886    |                         a tíz számot, amihez már az elmének kétségkívül bizonyos
35205  III,  1886    |                         nem mehet gépileg, hanem az ép elme mûködésével), kimondja
35206  III,  1886    |                határozottan:~- Rendben van ennek az esze.~És én magam is meggyõzõdtem
35207  III,  1886    |                          levén (akiknek még csak az imént került a háta mögé
35208  III,  1886    |                         Elméjük (mely hasonlatos az újságírókéval) egy kikerekített
35209  III,  1886    |                       valljuk be, tudom, hol jár az eszük. Ugye rajta kaptam
35210  III,  1886    |                     jutott neki osztályrészül ez az iszapágy. Szerencsétlen
35211  III,  1886    |                      kellett annak össze­törnie. Az anyagi zavarok tökéletesen
35212  III,  1886    |                     csiklandós kombináció!~Hátha az orvos lökte be a vízbe s
35213  III,  1886    |                         õ aztán magával rántotta az orvost. Miért nem kiáltott
35214  III,  1886    |                       orvost. Miért nem kiáltott az orvos az õrök után? Hogy
35215  III,  1886    |                      Miért nem kiáltott az orvos az õrök után? Hogy lehet az,
35216  III,  1886    |                         az õrök után? Hogy lehet az, hogy az õrök semmit észre
35217  III,  1886    |                        után? Hogy lehet az, hogy az õrök semmit észre nem vettek?
35218  III,  1886    |                          Bergbe? Miért ment vele az orvos kíséret nélkül a tó
35219  III,  1886    |                          ez mind arra való, hogy az embereknek legyen mirõl
35220  III,  1886    |                          és írni napokig. Amibõl az a tanulság, hogy az egészséges
35221  III,  1886    |                       Amibõl az a tanulság, hogy az egészséges elméknek is vannak
35222  III,  1886    |                      gusoknak és fiziológusoknak az eszüket törni), hanem igenis
35223  III,  1886    |                         egy szerencsétlen anyát, az anyakirálynét, aki két idegbeteg
35224  III,  1886    |                     amelyben a bajor nemzet van.~Az egyik õrült király a ravatalon
35225  III,  1886    |                        magamban, hogy ép-e vajon az emberiség esze is?~A BETŰ
35226  III,  1886    |                      BETŰ GYŰLÖLETE~(Korrajz)~Mi az, amit a magyar ember a németnél
35227  III,  1886    |                        Megfeleltem rá a címben - az a betû.~Már régen fúrja
35228  III,  1886    |                   bajainkkal, hogy a könyveinket az ördög sem veszi meg.~Most
35229  III,  1886    |                          csak megvagyok valahogy az irkafirkáimmal, ámbár énvelem
35230  III,  1886    |                       megjelenik.~- Mi? Hát csak az enyéimet nem veszed meg?~-
35231  III,  1886    |                        itt nem a fösvénység, nem az irodalomszeretet hiánya
35232  III,  1886    |                    barátaim (mert könnyebb ebben az országban barátot szerezni,
35233  III,  1886    |                        sem adhatok ki könyveket. Az olvasóim mind barátaimmá
35234  III,  1886    |                   lesznek apródonkint.~Hanem hát az nem nagy baj, ha én nem
35235  III,  1886    |                        irodalom kezd hasonlítani az olyan aggas­tyánhoz (pedig
35236  III,  1886    |                          venni.~Bocsássa hát meg az én kedves Pali barátom,
35237  III,  1886    |                       szóltam, nehogy eltévessze az olvasó, az a Gyuri barátom
35238  III,  1886    |                     nehogy eltévessze az olvasó, az a Gyuri barátom volt; Pali
35239  III,  1886    |                 barátomhoz képest, amint ez majd az esetébõl kiviláglik.~Az
35240  III,  1886    |                          az esetébõl kiviláglik.~Az eset különben már ismerõs,
35241  III,  1886    |                          lesi a párbajokat. Neki az a szenvedélye.~Csakhogy
35242  III,  1886    |                     meggyérültek. Elszegényedtek az emberek. S a szegény ember
35243  III,  1886    |                     végre is kitalálta a módját.~Az emberek nem akarnak egymással
35244  III,  1886    |                     könyvben volt megkarikírozva az én Pali barátom.~No, gondoltam
35245  III,  1886    |                      másikra, de a legrosszabbat az én Pali barátomról írta.~
35246  III,  1886    |          dzsentriosztályra vall és mégis... azok az átkozott göndör fürtök!~
35247  III,  1886    |                          nem aludtam... úgy bánt az a dolog. Most is izgatott
35248  III,  1886    |                        alatt.~- Mi bajod Pali?~- Az a dolog bánt - suttogta.~-
35249  III,  1886    |                      olvastad?~- Nem, hisz éppen az bánt. Ki nem megy az eszembõl,
35250  III,  1886    |                       éppen az bánt. Ki nem megy az eszembõl, az étel sem esik
35251  III,  1886    |                         Ki nem megy az eszembõl, az étel sem esik jól.~- Bolond
35252  III,  1886    |                    szelíd szürke szemeivel, mint az ébredezõ.~- Az Isten úgy
35253  III,  1886    |                   szemeivel, mint az ébredezõ.~- Az Isten úgy segéljen. Látod,
35254  III,  1886    |                     bockot vett ki a tárcájából, az egyikkel engem kínálva meg.~-
35255  III,  1886    |                   koztunk ismét a folyosón.~Pali az elnöki szoba tájékán üldögélt,
35256  III,  1886    |                         is nyugodott nagy lassan az én barátom, - hanem minekünk
35257  III,  1886    |                          melybe a közönség esett az irodalom iránt.~GYERMEKEK
35258  III,  1886    |                          Hugo Viktor feljegyezte az õ kis unokáiról, hogy egyszer
35259  III,  1886    |                     röpködõ madarat, kinyitották az ablakot, kituszkolták azon
35260  III,  1886    |                     pohárba. Nemsokára feltûnnek az utca szögleteken a kofák
35261  III,  1886    |                   világban! Hát még a többi! Jön az eper, mindig édesebb, illatosabb.
35262  III,  1886    |                         édesebb, illatosabb. Ezt az erdõ küldi. Jön a körte,
35263  III,  1886    |                       Végre a hegy is megszólal. Az adja a hamvas, édes szõlõgerezdet.
35264  III,  1886    |                          városi gyerekhez is, de az ajándékozó nénikét, szép
35265  III,  1886    |                     látja közelrõl és egészen. S az neki adja hozományainak
35266  III,  1886    |                           magba váló szára nõ, s az olyan jó borízû csemege,
35267  III,  1886    |                     csupa öröm szopogatni.~Aztán az a jó tulajdonsága van, hogy
35268  III,  1886    |                         kukorica is árucikk, még az is elõkelõbb a magvasnál,
35269  III,  1886    |                       mert egészen a gyermekeké. Az öreg emberek, akik mindenbõl
35270  III,  1886    |                gyönyörûségét. Azt mennek keresni az igaz, de mi mindent találnak
35271  III,  1886    |                          Hohó« - kiált csakhamar az öccs. - »Ide, ide, Pannus!«~
35272  III,  1886    |                         is juttat belõle. De még az »édesnek« is visznek haza
35273  III,  1886    |                         zizeg, hullámzik, nyüzsg az egész végtelen fûtenger,
35274  III,  1886    |                          csak ott ér véget, ahol az égbolt lehajlik. Ugyan van-e
35275  III,  1886    |                          No, mi már tudjuk, hogy az a jó, mikor még csak akkora
35276  III,  1886    |                        valaki a világból, melyet az ég kékes-fehér harangja
35277  III,  1886    |                       szamóca! Nosza felkutatják az egész környéket, de csak
35278  III,  1886    |                         egész környéket, de csak az az egy volt. Arany gombú
35279  III,  1886    |                      egész környéket, de csak az az egy volt. Arany gombú marmancs
35280  III,  1886    |                          a bibic sikongat. Népes az egész természet fent és
35281  III,  1886    |                          de nem sebesebben, mint az idõ. Ám annak a lába bírja,
35282  III,  1886    |                           Úgyis már itt kezdõdik az erdõ. Az erdõbe pedig nem
35283  III,  1886    |                        már itt kezdõdik az erdõ. Az erdõbe pedig nem tanácsos
35284  III,  1886    |                       hogy ott el is tévedhetnek az ilyen kis gyerekek. De ha
35285  III,  1886    |                          megenné õket.~Azért hát az erdõnél fáradtan ledõlnek
35286  III,  1886    |                       föl kell cihelõdniök, mert az istenke éjjelre bezárja
35287  III,  1886    |                       bezárja a gyönyörû kertjét az ilyen apró gyerekek elõl.~
35288  III,  1886(64)|                        András János mondta volna az említett ötletet. Mikszáth
35289  III,  1886    |                        mert kevesen jelentek meg az ülésen.)~A legnagyobb tócsa
35290  III,  1886    |                    legnagyobb tócsa azonban maga az expozé volt, amelybõl sûrûn
35291  III,  1886    |                       sokkal egyszerûbben kezdem az elsõ karcolatomat ebben
35292  III,  1886    |                          elsõ karcolatomat ebben az esztendõben.~Egyszerûbben
35293  III,  1886    |                  kezdhetem, mint hogy tíz órakor az elnök föllépett az õ emelvényére
35294  III,  1886    |                        órakor az elnök föllépett az õ emelvényére és morgott
35295  III,  1886    |                         morgott valamit. S ezzel az ülés meg volt nyitva.~De
35296  III,  1886    |                          meg volt nyitva.~De már az ülés elõtt nagy készülõdések
35297  III,  1886    |                         Hegedüst. Milyen kicsiny az egyik s milyen ménkõ nagy
35298  III,  1886    |                     milyen ménkõ nagy a másik!~- Az ám!~- Õk példázzák legjobban
35299  III,  1886    |                     akkor hozakodott elõ Szapáry az expozéval, mely fényes illusztrációja
35300  III,  1886    |                   illusztrációja annak, hova jut az ország, ha nem takarékos.~
35301  III,  1886    |                képviselõk, kivált a jobboldalon. Az ellenzék nyugodtan hallgatta
35302  III,  1886    |                            egy percre.~Azok akik az új kölcsön ellen akarnak
35303  III,  1886    |                        Íme, ilyen a leányzó!~Biz az megvallom, még tetszetõs
35304  III,  1886    |                        el, milyen, holnap, mikor az ellenzéki szónokok odarohannak,
35305  III,  1886    |                          T. HÁZBÓL [jan. 14.]~Ez az a nap, amikor mindenrõl
35306  III,  1886    |                    király háromszáz feleségérõl, az avarokról, a milánói dómról -
35307  III,  1886    |                        még a költségvetésrõl is.~Az elsõ szónok Helfy volt.~
35308  III,  1886    |                        is.~Hiszen minden évben õ az elsõ szónok a költségvetési
35309  III,  1886    |                         La bourse et la vie), de az, adoma ezúttal elmaradt.~(
35310  III,  1886    |                  kétségbeesve kukkantott be néha az ajtókon: az üres jobboldali
35311  III,  1886    |                   kukkantott be néha az ajtókon: az üres jobboldali padokra.~
35312  III,  1886    |                       kell beszédekkel kihúzniok az idõt. De ez mély titok.
35313  III,  1886    |                          Vadnay Andorban megvolt az a kegyetlenség, hogy még
35314  III,  1886    |                         T. HÁZBÓL [jan. 15. ]~I. Az új intendáns~[jan. 15. ]~
35315  III,  1886    |                          Jenõ beszéde alatt is s az új intendánsról szállongó
35316  III,  1886    |                  Keglevich István neveztetnék ki az Operához kormánybiztosnak.~
35317  III,  1886    |                olyasfélét, hogy õ is megunta már az önállóságot s mihelyt valami
35318  III,  1886    |                          amihez nem ért, például az állami gépgyárak igazgatói
35319  III,  1886    |                     kevély lenni.~- Ha elfogadja az intendánsságot, le kell
35320  III,  1886    |                           biztatta magát Éles.~- Az malõr lenne, kivált ha mint
35321  III,  1886    |                        lesújtó tekintetet vetett az ellenzékre, mintha mondaná:~-
35322  III,  1886    |                           én is beszélek nektek.~Az öregúr eredeti alak, a kedély
35323  III,  1886    |                nonchalance-szal diskurál, mintha az arató tótoknak magyarázná
35324  III,  1886    |                        megelégedetté. Vígan nézi az idõk folyását és a miniszteri
35325  III,  1886    |                miniszteri költségvetéseket, mert az õ programja készen van -
35326  III,  1886    |                        már most jöjjünk tisztába az iránt, mi az a deficit.~
35327  III,  1886    |                    jöjjünk tisztába az iránt, mi az a deficit.~Nagy szemöldjei
35328  III,  1886    |                     mégsem állhat nagyon rosszul az állam háztartása.~III. Aki
35329  III,  1886    |                          hagyta csakhamar, hanem az éles látása e tekintetben
35330  III,  1886    |                      Gyulának.~Nem azért, mintha az élvezetet talált volna a
35331  III,  1886    |                       következõ szónok tûkön ült az elõtte való szónok beszéde
35332  III,  1886    |                          rázza, csobogtatja, míg az egész benne levõ beszédet
35333  III,  1886    |                    tragikum onnan kezdõdik, hogy az ember nem azt teszi, amit
35334  III,  1886    |                      Margittay Gyula tehát ránéz az órára (fél kettõre van)
35335  III,  1886    |                        és azt mondja:~- Minthogy az idõ már elõhaladott, hát
35336  III,  1886    |                       kívánják a képviselõ urat.~Az nem lehet! gondolja magában
35337  III,  1886    |                            Van még idõ rá - mond az elnök.~- Egy óráig fog tartani -
35338  III,  1886    |                         Kérem a Ház határozatát.~Az elnök most szavazásra teszi
35339  III,  1886    |                   kiveszi a beszédet... Zavartan az órára tekint.~- Kérem, most
35340  III,  1886    |                  vergõdik kínosan - nem beszélek az üres padok elõtt... (Nagy
35341  III,  1886    |                          kiált fel egy képviselõ az ajtóból visszafordulva.~-
35342  III,  1886    |                          a szónok és megiramodék az ajtó felé...~...Így lett
35343  III,  1886    |                         gúnyosan mondá kimenõben az ellenzék felé fordulva:~-
35344  III,  1886    |                          17.]~Azokra nézve, akik az én karcolataimból olvassák
35345  III,  1886    |                          karcolataimból olvassák az ország dolgát (pedig csak
35346  III,  1886    |                        sum paratus« és deleáltam az egész ülést. Hiszen egypár
35347  III,  1886    |                          Mikor a kormány átvette az államjószágokat 1868-ban,
35348  III,  1886    |                         1868-ban, 45 millió volt az egész érték.~Azóta eladtak
35349  III,  1886    |                        hogy még mindig 59 millió az államjószágok értéke. Tehát
35350  III,  1886    |             pénzügyminiszter, ha szaporítja õket az eladásokkal.~Pedig ezen
35351  III,  1886    |             visszatetszõnek látszott nekem, hogy az expozéjában, nem azt említi,
35352  III,  1886    |                     méltóságos fõrendekhez, ahol az ötéves mandatumon babráltak.
35353  III,  1886    |                         padjaikban. Aki hallgat, az nem csinálhat lapszust.
35354  III,  1886    |                          Így történt aztán, hogy az egész ülés alatt egyetlen
35355  III,  1886    |                          a költségvetés mellett.~Az ellenzéki szónokok háborítlanul
35356  III,  1886    |                       csakugyan jobban elvezetné az én tárcámat Gaál Jenõ?~Ha
35357  III,  1886    |                       két perc hosszáig beszélt.~Az utolsó mondatnál kihúzta
35358  III,  1886    |                         utolsó mondatnál kihúzta az óráját, egy röpke pillantással
35359  III,  1886    |            Megkegyelmezek önnek, uram« leült.~Ez az a beszéd, amely tegnapelõtt
35360  III,  1886    |                 huszonnyolc percet jövedelmezett az országnak. (Kár volt nem
35361  III,  1886    |                    mindenen és kevesen is voltak az ülésen.~Beöthy pedig, mint
35362  III,  1886    |                        Ottó jött volna utána, ez az excentrikus nagy ember,
35363  III,  1886    |                       mégis osztozkodnak valamin az ellenzékiek is.)~Hanem Herman
35364  III,  1886    |                         Herman Ottót is utolérte az ádáz végzet, mert rögtön
35365  III,  1886    |                          kellene vágnom számukra az aranyalmát - ha bicskám
35366  III,  1886    |                       jól beszéltek, - de mit ér az, ha Tisza nem hallotta?~
35367  III,  1886    |                         Tisza nem hallotta?~III. Az amputált madár~A folyosón
35368  III,  1886    |                      szokott derült lenni, mikor az ellenzék keserû.~- Ugyan
35369  III,  1886    |                         ennyire a kicsike?~- Oh, az nagyon kellemetlen dolog -
35370  III,  1886    |                      folyosóra.~Mégiscsak furcsa az, hogy ezek a kegyetlen zsarnokok
35371  III,  1886    |                          azt higgye valaki, hogy az a madár nyilván a »kétfejû
35372  III,  1886    |                         fizeti érte a kosztpénzt az ország kasszájából, kijelentem,
35373  III,  1886    |                    kasszájából, kijelentem, hogy az amputált madár egy közönséges
35374  III,  1886    |                         kedves szárnyasokkal. Ez az õ szenvedélye.~És csak az
35375  III,  1886    |                        az õ szenvedélye.~És csak az isten õrizte, hogy még eddig
35376  III,  1886    |                       nagy versifikátor és híres az ötleteirõl. Nevét azonban
35377  III,  1886    |                      innen Tiszán túl~Helyreállt az egyensúly.~Általában Fejér
35378  III,  1886    |                         igazi poétás megye: ahol az õsköltészet oltárai égnek.
35379  III,  1886    |                          szarka) nem nélkülözték az elmeélt, s hellyel, hellyel
35380  III,  1886    |                        télen van elemében. Hanem az aztán megesik vele, hogy
35381  III,  1886    |                       eszméit egy orációba.~Ezek az õ becses »téli« beszédjei.~
35382  III,  1886    |                     ezekben éppen azért hiányzik az egyöntetûség. (Hiszen hetven
35383  III,  1886    |               diskurzusból vannak összehozva.) S az baja Horváthnak, hogy a
35384  III,  1886    |                          Szellemesen kárhoztatta az »erdélyiséget« mint kvalifikációt
35385  III,  1886    |                     nevezetes mozzanathoz érünk.~Az óra már elérte a kettõt,
35386  III,  1886    |                      bárányfelhõ sem volt. Midõn az ajtó megnyílt és Tisza belépett
35387  III,  1886    |                    belépett a folyosóról.~Hiszen az ajtó máskor is megnyílik
35388  III,  1886    |                  képviselõk. Mit mondott. Melyik az?~Az a szelíd arcú fiatalember
35389  III,  1886    |                          Mit mondott. Melyik az?~Az a szelíd arcú fiatalember
35390  III,  1886    |                  padokban, akit hagytak beszélni az imént a nagy zsivajban,
35391  III,  1886    |                         kissé ingerülten -, hogy az én intimusaim közt oly ember
35392  III,  1886    |                intimusaim közt oly ember van, ki az országnak vagyonát egyharmadáért
35393  III,  1886    |                         a habok sima hátát.~- Ki az? - kiáltá egy hang a jobboldalon.~-
35394  III,  1886    |                      csoportban a folyosón.~- Én az anyósomat vesztettem el
35395  III,  1886    |                     kellene mindjárt sürgönyözni az erdélyi közmûvelõdési egyletnek.~
35396  III,  1886    |                    morzsolt a kezei közt, melyet az imént vett át a Ház postahivatalában
35397  III,  1886    |                      zálogjegyet. Fogadja stb...~Az az általános vélemény ennél
35398  III,  1886    |                   zálogjegyet. Fogadja stb...~Az az általános vélemény ennél
35399  III,  1886    |                         általános vélemény ennél az esetnél, hogy sokkal több
35400  III,  1886    |                        sokkal több jóakarat volt az ismeretlen tettesben Steinacker
35401  III,  1886    |                  atillája~Szinte félek már, hogy az olvasó azt fogja hinni,
35402  III,  1886    |                          roppant nehézkesen ment az eddig.~Egyszer felöltözött
35403  III,  1886    |                         Ábrányi Kornél, felhúzta az atillát, felkötötte a fringiát
35404  III,  1886    |              fõrendiházba. Akkorra tûzték ki ott az ülést, melynek nem volt
35405  III,  1886    |                           hogy aztán túladhatott az üzeneten.~Erre borzasztó
35406  III,  1886    |                         venni át. Mereven nézték az egymás arcát. Trécseltek
35407  III,  1886    |                         egymás arcát. Trécseltek az operáról, a kaszinóról,
35408  III,  1886    |                    turfról. Egynémelyik elaludt. Az elnök minden percben az
35409  III,  1886    |                          Az elnök minden percben az óráját nézegette. A fõrendiház
35410  III,  1886    |                        fõrendiház együtt ült, de az üzenethozó jegyzõ nem volt
35411  III,  1886    |                          két óra táján és átadta az üzenetet, amit elõtte három
35412  III,  1886    |                         hozzájárult végdöfésnek: az atilla katasztrófa, hogy
35413  III,  1886    |                     atilla katasztrófa, hogy ti. az egész sajtó látván Törs
35414  III,  1886    |                         meg.~Belátta ugyan, hogy az atilla csakugyan tarthatatlan
35415  III,  1886    |                     engedjen. Inkább megszünteti az egész intézményt.~Egyszerû
35416  III,  1886    |                       hagyományokkal?~A tanulság az: hogy bármi történjék a
35417  III,  1886    |                    mindég haragszik.~Hanem azért az atilla sorsa mégis eldõlt.~
35418  III,  1886    |                     miután annyira megcsúfolták (az utolsók lesznek elsõkké)
35419  III,  1886    |                          kerül ereklyének - mint az utolsó remanencia a középkorból.~
35420  III,  1886    |                          bent a vita folyt, hogy az üzeneteket egyszerûbben
35421  III,  1886    |                         csönd támadt a folyosón.~Az ember azt várta volna, hogy
35422  III,  1886    |                          Sándor?~- Tanulmányozom az 54. §-t.~- Minek?~- Tisztába
35423  III,  1886    |                      akarom tudni, helyes lesz-e az az 54. § vagy helytelen?
35424  III,  1886    |                          tudni, helyes lesz-e az az 54. § vagy helytelen? Két
35425  III,  1886    |                           Grünwald megfenyegette az öreg mamelukot.~- Ne kutass
35426  III,  1886    |                          a bolondos foliánsokat.~Az egész folyosó harsogott
35427  III,  1886    |                      Mert olyan nagyon víg dolog az az 54-ik paragrafus.~A T.
35428  III,  1886    |                        olyan nagyon víg dolog az az 54-ik paragrafus.~A T. HÁZBÓL [
35429  III,  1886    |                       végeig. Mert végén csattan az ostor; a tigrisek akkor
35430  III,  1886    |                        kelt ki. (Pedig minek azt az ártatlan mulatságot akadályozni?)~
35431  III,  1886    |                   üldögéltem a karzaton és amint az idõ egyre fogyott, de mégsem
35432  III,  1886    |                          én minek vagyok itt, de az egy nagy talentumhoz méltó
35433  III,  1886    |                           utolsónak megy.~Hiszen az igaz, hogy a többi államtitkárok
35434  III,  1886    |                        egy mamelukhoz fordultam. Az vállat vont:~- Mi semmit
35435  III,  1886    |                       elõbb a kérdést messzirõl.~Az államtitkárokra vezettem
35436  III,  1886    |                            rikácsolá gúnyosan.~- Az tökéletesen áll. De akkor
35437  III,  1886    |                        tökéletesen áll. De akkor az is áll, hogy a nem szakembert
35438  III,  1886    |                       hivatalos odaadással csügg az ellenzéki szónokokon. Hát
35439  III,  1886    |                         mit mondott Szabó László az imént s hogy kell-e ezért
35440  III,  1886    |                         sül ki apródonkint, hogy az egész tegnapelõtti skandalumot
35441  III,  1886    |                   szerint a legnépszerûbb embere az országnak Tisza után. Õ
35442  III,  1886    |                      országnak Tisza után. Õ még az excellenciás címet is kiheverte.~
35443  III,  1886    |                      sajnálkozva tegnap, hogy ím az atillában járó jegyzõi küldöncöket
35444  III,  1886    |                          mert nógrádi ember.~II. Az Opera~Tarka-barka ülés volt.
35445  III,  1886    |                      Justh Gyula ügyes beszédben az Operaházba kukkant be és
35446  III,  1886    |                 kirohanást, Szalay Imre kikezdte az új intendánst, akit senki
35447  III,  1886    |                    személyzetért jót nem állok.)~Az intendáns megkeserítése
35448  III,  1886    |                      napjaiban, rossz vért szült az újságírói karzaton, mert
35449  III,  1886    |                   Istvánt - fölszeldelés végett.~Az Operaház különben ép bõrrel
35450  III,  1886    |                  különben ép bõrrel menekült ki. Az Erkelek megint adhatják
35451  III,  1886    |                maliciózus lenni - de hogy jutott az éppen nekik eszökbe?)~III.
35452  III,  1886    |                       atilláját s vitte át benne az üzenetet, a fõrendiházba;
35453  III,  1886    |                         megnéznivaló.~Rideg volt az egész karzat. A tömérdek
35454  III,  1886    |                    mosolygó szem, rózsaszín arc.~Az elhagyatottság nyomasztó
35455  III,  1886    |                       egy szép nõi fejet.~Hiába, az is szükséges a tanácskozásokhoz,
35456  III,  1886    |                   Csinálni kellene valamit, hogy az asszonyok ismét járjanak
35457  III,  1886    |                    kellene mondani, ami nem való az asszonyi füleknek; mert
35458  III,  1886    |                         hírét kell költeni: hogy az országházban oly dolgokról
35459  III,  1886    |                      dolgokról diskurálnak, hogy az ember már el sem viheti
35460  III,  1886    |                       hogy a Házban aludt el, és az Orpheumban talált fölébredni.~
35461  III,  1886    |              fölmelegítették a t. Házat.~Ugyanis az egész ülést a pénzügyminiszterium
35462  III,  1886    |                   költségvetése töltötte ki. Biz az unalmas volt egy kicsit,
35463  III,  1886    |                       dohányról is beszéltek (de az csak annyit használt, mint
35464  III,  1886    |                    Szapáry összeadja magát ezzel az asszonnyal (Jézus Mária,
35465  III,  1886    |                      deficitnél is jobban retteg az erkölcsi deficittõl. Ez
35466  III,  1886    |                           lovagias védelmére kel az istenasszonynak: hiába tiltaná
35467  III,  1886    |                       hiába tiltaná el udvarlóit az egyik ajtón, bejönnének
35468  III,  1886    |                         érte, a másik ajtón vagy az ablakon.~Szavazásra kerülvén
35469  III,  1886    |                 Hermanhoz:~- Mondd meg, Ottókám, az éveidet.~- Minek? - kérdezi
35470  III,  1886    |                          tenni a gyermekeimet.~- Az én éveim által?~- Nos igen,
35471  III,  1886    |                       differencia és a te éveid.~Az idea megtetszett sokaknak.
35472  III,  1886    |                      frtot jövedelmezett nyomban az államnak.~- Ez aztán beszéd -
35473  III,  1886    |                         Mocsáry kesernyésen.~II. Az arab rege és a csók~Mint
35474  III,  1886    |                       gyakran egy idõ óta, ma is az ülés végére jutottak a villanyozó
35475  III,  1886    |                        replikára, mely duzzadott az ötletgazdag­ságtól s mûvészien
35476  III,  1886    |                        mondani - de ritkán mond.~Az ideges miniszter dühös lett,
35477  III,  1886    |                          bársony­székében.~Hanem az arab rege kibékítette -
35478  III,  1886    |                          rege kibékítette - mert az jó volt.~Egy doktor a gyomorbajos
35479  III,  1886    |                  miniszter maga is nevetett azon az ötleten, hogy Ugron a szemeit
35480  III,  1886    |                     szemei 70 éves korában, mint az enyéim.~- Ha jók a szemei -
35481  III,  1886    |                          a csók következett. Ti. az a bizonyos csók.~Sokan azt
35482  III,  1886    |                         amelyeknek egy csók volt az oka.~Hanem azok forró, édes
35483  III,  1886    |                        mai szcénán Széchenyinek.~Az volt az Olay kérdése: igaz-e,
35484  III,  1886    |                    szcénán Széchenyinek.~Az volt az Olay kérdése: igaz-e, hogy
35485  III,  1886    |                  bûnbánóan sütötte le a szemeit.~Az egész Házban síri csönd
35486  III,  1886    |                 csoportosítva.~- Ugron adta neki az eszméket - suttogtak egymás
35487  III,  1886    |                      alkalmunk volt megtenni azt az érdekes megfigyelést, hogy
35488  III,  1886    |                          ilyen helyeken tartanák az eszüket?~A FŐRENDIHÁZBÓL~
35489  III,  1886    |                           Andrássy kezd átcsapni az oppozícióra. A beavatottabbak
35490  III,  1886    |                     annyi veszélyt.~Ezek szerint az interpellációnak a következõ
35491  III,  1886    |                        akciójánál Kálnoky ellen.~Az ellenzékiek azonban nem
35492  III,  1886    |                      akartak ily hamar lemondani az exminiszter elvtársról.~-
35493  III,  1886    |                      Elõször is, mit felel Tisza az interpellációra?~- Semmit.
35494  III,  1886    |                  fõrendiház nem veszi tudomásul?~Az intimusok ajkukat biggyeszték.~-
35495  III,  1886    |                  fõrendiházat.~*~A gróf mindjárt az ülés elején tartá meg nagy
35496  III,  1886    |                         tartá meg nagy beszédét.~Az ülés népes volt. A piros
35497  III,  1886    |                      Itt-ott azonban megcsendült az érc is hangjában, kivált
35498  III,  1886    |                    tulajdonított életképességet.~Az ember szinte várta, hogy
35499  III,  1886    |                   fõrendiház ezzel megelégedett, az már nem olyan örvendetes.~
35500  III,  1886    |                      arisztokrata születé­séért, az elnök így szólítá meg:~-