bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

37501  III,  1886    |                      roppant többségben vagyunk) az, ha egy szónokot hall beszélni
37502  III,  1886    |                  fogalmam sincs róla.~Legelõször az elõadó Láng Lajos beszélt,
37503  III,  1886    |                       elõadó Láng Lajos beszélt, az õ nyugodt, erõs érvelésével,
37504  III,  1886    |                          felállt Enyedi Lukács s az õ nyugtalan, szaggatott
37505  III,  1886    |                     vezet.~Másmost kinek higgyen az ember? Láng Lajos is okos
37506  III,  1886    |                     levelet.~Mikor így küszködik az ember a lelkiismeretével
37507  III,  1886    |                     éljen-harsogás közt, mellyel az Enyedi beszédét kíséri az
37508  III,  1886    |                        az Enyedi beszédét kíséri az ellenzék, feláll gróf Apponyi
37509  III,  1886    |                         majd eldönti ez most már az igazat vagy ide, vagy oda.~
37510  III,  1886    |                        lép, vagy beljebb lép. Ez az õ fátuma.~Neki - úgymond -
37511  III,  1886    |                     fátuma.~Neki - úgymond - sem az önálló vámterület nem dogmája,
37512  III,  1886    |                        mindenki abban hisz, amit az ellenfél mondott, de arra
37513  III,  1886    |                   álmosodni kezdett, mikor végre az elnök is megsokallta a Ház
37514  III,  1886    |                   csömörlött képviselõi fülek és az unatkozó asszonyok fölfrissítése
37515  III,  1886    |                  beleszabadította Komjáthy Bélát az õ interpellációjába.~És
37516  III,  1886    |                          õ interpellációjába.~És az alkalmas is volt fölizgatni
37517  III,  1886    |                    képviselõket és fölfrissíteni az asszonyokat, mert Komjáthy
37518  III,  1886    |                        bár nem valami nagyon új.~Az asszonyok kíváncsian hajlanak
37519  III,  1886    |                           Hogyne, hogyne... hisz az érdekes, hogy már megint
37520  III,  1886    |                    megint mit csináltak a kópék.~Az írói karzatok egyszerre
37521  III,  1886    |                      lehetne fogni, ami benyúlna az októberi negyedbe.«~Komjáthy
37522  III,  1886    |                     mártja pemzlijét. Összeszedi az egész ármádiából a Dinsztliket,
37523  III,  1886    |                       zúg fel Madarász, viharzik az egész szélsõbal. Tisza csendesen
37524  III,  1886    |                         mégis túlzott egy kicsit az indokolásban, mert Wesselényi
37525  III,  1886    |                     Wesselényi Miklóssal szokott az megesni igen gyakran, hogy
37526  III,  1886    |                          teljes erejével csapott az asztalra.~Hát olyankor aztán
37527  III,  1886    |                         aztán rendesen összetört az asztal is.~De az igaz, hogy
37528  III,  1886    |                       összetört az asztal is.~De az igaz, hogy a legyet is agyoncsapta.~
37529  III,  1886    |                         és bánatosan nézett szét az ellenzék padjain, mintha
37530  III,  1886    |                          Olay Szilárdot keresné.~Az ám ni, hova lett Olay Szilárd?
37531  III,  1886    |                         szokott lenni. Nem egyéb az ilyen kérdezõsködés a diplomáciai
37532  III,  1886    |                        minden ajtó önteni kezdte az embereket. A karzat már
37533  III,  1886    |                    szájával fog beszélni. Azután az interpellálókat keresik
37534  III,  1886    |                      magát a keleti politikához. Az egész Ház izgatott, feszült,
37535  III,  1886    |                  izgatott, feszült, türelmetlen. Az újságírói ketrecekben ember
37536  III,  1886    |                      helyét senki sem hagyja el. Az újságírók elõtt még a kolerának
37537  III,  1886    |                          A képviselõk nagy része az elnöki katedrához tódul.
37538  III,  1886    |                          hogy ébren maradhasson. Az egész Ház éhes a válaszra,
37539  III,  1886    |                          Ház legközepén, valahol az ötödik padban ül egy közömbös
37540  III,  1886    |                          egy titkom.«~De csenget az elnök és feláll Tisza. Síri
37541  III,  1886    |                      Persze, persze, mert hát ez az osztrák diplomácia hangja.~
37542  III,  1886    |                     virágos vidék. Mert hát azok az apró fekete betûk is tudnak
37543  III,  1886    |                      mondatban konstatálta, hogy az orosz kormánnyal semmi egyességünk
37544  III,  1886    |                          a helyeslõ zúgás utána.~Az ellenzék emberei bámészan
37545  III,  1886    |                       szemekben erre felcsillant az a bizonyos tûz, amit az
37546  III,  1886    |                          az a bizonyos tûz, amit az önérzet gyújtogat meg. Ezek
37547  III,  1886    |                            kiálták. - Mit jelent az az »állandó«?~Tisza egyre
37548  III,  1886    |                         kiálták. - Mit jelent az az »állandó«?~Tisza egyre önérzetesebben
37549  III,  1886    |                          ágyúszekerek dübörögtek az aratatlan mezõkön... A Tisza
37550  III,  1886    |                           Dehogy, dehogy. Hiszen az csak egy fehér zászló. Annak
37551  III,  1886    |                            sopánkodott Wodianer.~Az újságírók egyszerre eltûntek,
37552  III,  1886    |                           rohantak a távirdához.~Az egyik tûnõdve dünnyögte
37553  III,  1886    |                       tûnõdve dünnyögte útközben az ismeretes monológot:~- Vajon
37554  III,  1886    |                        beszélt-e Tisza vagy csak az esti lapoknak?~Mindenki
37555  III,  1886    |                 közönyösen a dolgot:~- Bolondság az egész, ha mondom. Próbálgatjuk,
37556  III,  1886    |                         megnõ, nem fogyatkozik-e az övék meg?~*~Tréfa ide, tréfa
37557  III,  1886    |                       volt.~Egy szerep volt csak az egész, de fényes szerep.~
37558  III,  1886    |                    imitt-amott el kellett hagyni az átgondolt egészbõl egy-egy
37559  III,  1886    |                          10.]~A legnagyobb újság az, hogy tegnap este megérkezett
37560  III,  1886    |                       télre. Ma már el is mondta az egyiket a nyolcvanmilliós
37561  III,  1886    |                tárgyalásánál.~Nyolcvanmillió, mi az? Sebesen keresztülugrottak
37562  III,  1886    |                     mászott többé.~Ugyanis õ ült az elõadói széken (melybõl
37563  III,  1886    |                       dadogó Sükey: »nem ke-kell az o-ko-kos ember«.~...Bizony,
37564  III,  1886    |                     Polónyi Géza (úgy is neki és az üvegeseknek volt ebbõl a
37565  III,  1886    |                        kívánta felolvastatni.~De az most teljes lehetetlenség
37566  III,  1886    |                         lehetetlenség volt. Mert az egyik jegyzõ, Beöthy Algernon
37567  III,  1886    |                  Algernon el volt rekedve, tehát az nem olvashatja fel, a másik
37568  III,  1886    |                      Zaynak kappanhangja vagyon, az nem visszhangozhat királyi
37569  III,  1886    |                         azonban fel nem hozatott az ülésen) szavazás útján elmaradt
37570  III,  1886    |                       nõközönség foglalt helyet. Az öreg Pulszky két olasz parlamenti
37571  III,  1886    |                        van a saját katonáinkkal. Az új Heves megyei fõispán
37572  III,  1886    |                       ott a középen a szép Noémi az »Arany ember«-bõl, õ vonta
37573  III,  1886    |                      élet a tanácsterembe gyûlt. Az egyik katonai kérdés most
37574  III,  1886    |                          ér, hogy meggratulálja.~Az öreg Madarász izgatottan
37575  III,  1886    |                        fölharsog rettentõ zajjal az ellenzék.~- Hát kötelesség
37576  III,  1886    |            Történelemhamisító! - süvíté egy hang az elõadói szék felé.~- Szégyen,
37577  III,  1886    |                           Tisza szaporán pislog. Az ellenzékiek a katedra elé
37578  III,  1886    |                      daccal. Fehéren áll ott, de az ellenzéki szemek sárga-feketének
37579  III,  1886    |                       vagyunk) ismételve zúg fel az agyarkodó visszatetszés
37580  III,  1886    |                        ellene, s hangzik folyton az »eláll, eláll«, míg végre
37581  III,  1886    |                  fejtegetõ résznél lecsillapszik az ellenzéki harag s csak a
37582  III,  1886    |              eltávolítván a nekünk jutó részébõl az idegen tiszteket.~Az utolsó
37583  III,  1886    |                    részébõl az idegen tiszteket.~Az utolsó szónok a miniszterelnök
37584  III,  1886    |                     Kálmán nem jött ellenkezésbe az õszi békítõ Tisza Kálmánnal.~
37585  III,  1886    |                         a kormánypárton.~Ez volt az elsõ poétai frázis, amit
37586  III,  1886    |                     lábaihoz.~...Hja, mire viszi az embert, ha prológokat jár
37587  III,  1886    |                        közt, most is közbül volt az élvezhetõ mag.~Münnich Aurél
37588  III,  1886    |                    istenem, de nagyon szereti ez az ember a hazát«.~Nagy tûzzel
37589  III,  1886    |                    hasogatta a levegõt úgy, hogy az ideges Péchy Tamás közbeszólt:~-
37590  III,  1886    |                         a megbeszélésre.~Odakünn az a fekete zászló... Megint
37591  III,  1886    |                  fiákeren siet - a halál révébe.~Az egész szélsõbal párton megtetszik,
37592  III,  1886    |                        huszonöt halottja van ma.~Az öreg Pulszky figyelmezteti
37593  III,  1886    |                készülõdnek. Hentaller megálmodta az éjjel a keletkezendõ konfliktusokat
37594  III,  1886    |                         Legott körülötte gyûlnek az írók: Vadnai, Ábrányi és
37595  III,  1886    |                 megdicsérni, sem lerántani, noha az utóbbira volna kedvem, mert
37596  III,  1886    |                          alakot faragott belõlem az olvasói elõtt, minõ egy
37597  III,  1886    |                         minõ egy Sugár úti házon az a vékony dongájú kõszobor
37598  III,  1886    |                      helyezett oda görnyedezõnek az építõmester, mintha az tartaná
37599  III,  1886    |             görnyedezõnek az építõmester, mintha az tartaná a házat... De a
37600  III,  1886    |                           De a ház olyan nagy és az ember olyan kicsiny, hogy
37601  III,  1886    |                          senki sem hiszi, mintha az tartana valamit.~Ez a helyzet.
37602  III,  1886    |                       Nagy figyelemmel hallgatta az egész Ház, hát még a karzat,
37603  III,  1886    |                         asszonytól, leánytól. Ez az Apponyi mindig csinál egy-egy
37604  III,  1886    |                         a kakasülõn és ragyogott az arca.~De ma Apponyinak is
37605  III,  1886    |                      volt a mai. Olyan, aminõket az angol gyûjteményekben szokott
37606  III,  1886    |                  gyûjteményekben szokott olvasni az ember a mesterszónokoktól.
37607  III,  1886    |                       ember a mesterszónokoktól. Az igazság nemes hangján szólott
37608  III,  1886    |                     átlátszó világossággal, hogy az egész Ház szemei kárlátó
37609  III,  1886    |                       volt ez, a hazaszeretet és az államférfiúi látástól megtisztulva.
37610  III,  1886    |                        Bátran tapsolhatott volna az egész Ház.~Apponyi után
37611  III,  1886    |                          hogy »rossz stiliszta«.~Az idõ már két óra felé járt,
37612  III,  1886    |           miniszterelnökhöz kezdett beszélni. De az éppen egy vaskos fóliánsban
37613  III,  1886    |                         no iszen majd idehallgat az mindjárt most, s elkezdett
37614  III,  1886    |                  megbuktathat mindent. De bizony az még mindig ott lapozgatott
37615  III,  1886    |                         Egy kicsit bõsz volt, de az is illett neki.~Színdús
37616  III,  1886    |                       folyosóra kritizálni.~- Ez az Ábrányi beszéde valóságos
37617  III,  1886    |                         beszéde valóságos dráma. Az elején szólt a közösügy
37618  III,  1886    |                         közösügy elõtti idõkbõl, az volt az expozé, az ismerkedés,
37619  III,  1886    |                          elõtti idõkbõl, az volt az expozé, az ismerkedés, azután
37620  III,  1886    |                      idõkbõl, az volt az expozé, az ismerkedés, azután szólt
37621  III,  1886    |                      megszün­teté­sére, ez lenne az elválás. Kár, hogy az anyósról
37622  III,  1886    |                      lenne az elválás. Kár, hogy az anyósról nem szólott. Az
37623  III,  1886    |                         az anyósról nem szólott. Az lenne az Albrecht fõherceg.~
37624  III,  1886    |                   anyósról nem szólott. Az lenne az Albrecht fõherceg.~Alighogy
37625  III,  1886    |                  gondolatot mindig vet a vitába. Az egyetlen ember a Tisza táborában,
37626  III,  1886    |                       isten neki, vegyük be ebbe az emberöltõbe s szóljunk arról
37627  III,  1886    |                    közvéle­ménybõl keresi ki azt az anvagot, ami jó, s ami a
37628  III,  1886    |                      elõtt, akik elég ügyetlenek az igazságok kimondását ellenzéki
37629  III,  1886    |                         abból a tenorból, amibõl az ülés elején a szõke Matkovich
37630  III,  1886    |                         szõke Matkovich Tivadar (az utolsó szûzszónok) és Gulácsy
37631  III,  1886    |                        Gyula pattogott.~Különben az igazság kedvéért meg kell
37632  III,  1886    |                    Sohasem lesz »Lámpás«.~Lámpás az igaz nem lett, de lett házi
37633  III,  1886    |                       Enyedi Lukácsról: még csak az hiányzik neki, hogy Kossuth
37634  III,  1886    |                    levelet írjon hozzá. Most már az sem hiányzik. Most már kész
37635  III,  1886    |                        ismét egy kéziratot intéz az öregúr a »palatinusá«-hoz,
37636  III,  1886    |                     kérdésén. Még azon is! Pedig az már csakugyan kenyér kérdése.«~
37637  III,  1886    |                         így ír:~»Derék egy ember az, valóságos kincs az országnak,
37638  III,  1886    |                        ember az, valóságos kincs az országnak, éppen korunkban,
37639  III,  1886    |                          hát legalább itt legyen az meg.~Nem kétlem azonban,
37640  III,  1886    |                         Nem kétlem azonban, hogy az Enyedi szívében is benne
37641  III,  1886    |                          meg akarta tréfálni ezt az egy lelket is. S amint a
37642  III,  1886    |                    szúrja egy kicsit hangosabban az »átkos« szót... ekképpen:~»-
37643  III,  1886    |                      átkos« szót... ekképpen:~»- az átkos közösügyek tárgyalására
37644  III,  1886    |                         szépen beszélt, felhozva az érem másik oldalát, s bizonyos
37645  III,  1886    |                        melegséggel mondattak el, az egyik Erdélyben, a másik
37646  III,  1886    |                    folyosón beszélt valaki, hogy az az Albrecht fõherceg-féle
37647  III,  1886    |                          beszélt valaki, hogy az az Albrecht fõherceg-féle toaszt,
37648  III,  1886    |                       õneki csupán két toasztja, az egyik hivatalos alkalmakra, (
37649  III,  1886    |                        hivatalos alkalmakra, (ez az a »mienk«) a másik pedig
37650  III,  1886    |                        teremben. Mindenki bámult az elnök ötletén, mellyel olyan
37651  III,  1886    |                      Hegedüs kétségbeesve nézett az elnökre.~A habarék pártról
37652  III,  1886    |                csüggedõket megvigasztalja.~Mikor az egyik kijött, így szólt
37653  III,  1886    |                       sem akar többé következni. Az elnök kijelenti, hogy a
37654  III,  1886    |                     vágott aztán Polónyi vissza. Az »Schmarn«!~És ezzel most
37655  III,  1886    |                      Schmarn«!~És ezzel most már az ülés véget ért volna egészen
37656  III,  1886    |                          intézkedéseket Szegeden az ázsiai kolerára nézve, hogy
37657  III,  1886    |                     miniszterelnök rögtön felelt az interpellációra, melynek
37658  III,  1886    |                    kötekedésnek látszik.~Elõször az, hogy ne lettek volna fertõztelenítõ
37659  III,  1886    |                     saját koleránkhoz.~Másodszor az, hogy a rekonstrukció tette
37660  III,  1886    |                         meg Hermannak van igaza.~Az egyik az, hogy õ csakugyan
37661  III,  1886    |                    Hermannak van igaza.~Az egyik az, hogy õ csakugyan volt Szegeden.~
37662  III,  1886    |                 csakugyan volt Szegeden.~A másik az, hogy Szegeden csakugyan
37663  III,  1886    |                          a delegációkban minden. Az ellenzéki hangokat (mert
37664  III,  1886    |                        vagy három hang ilyen is, az Andrássyéval pláne negyedfél)
37665  III,  1886    |                        mikor beszéljünk? - kérdé az ellenzék egyharmad része,
37666  III,  1886    |                          sohasem. A beszéd úgyis az az egyetlen dolog, amit
37667  III,  1886    |                       sohasem. A beszéd úgyis az az egyetlen dolog, amit megtakaríthatunk.~
37668  III,  1886    |                         Biz ez méltó dolog, hogy az ember igyék rá egyet.~*~
37669  III,  1886    |                     mellényeit útibõröndjébe, és az adósságcsinálás szép szerényen
37670  III,  1886    |                          szerényen visszahúzódik az õ kies Sándor-utcai tartózkodási
37671  III,  1886    |                      helyére.~Ma már meg is volt az elsõ ülés. Újra láthattuk
37672  III,  1886    |                   fülkéit, pipafüstös folyosóit.~Az öreg Péchy Tamás úgy tûnt
37673  III,  1886    |                           ahol ott találjuk ülve az öregapót a boglyas kemence
37674  III,  1886    |                      ártatlan arcokkal.~Különben az ülés oly rövid volt, hogy
37675  III,  1886    |                 papíraktát nyújtott át a Háznak. Az egyikben vért kért, a másikban
37676  III,  1886    |                           a másikban pénzt. (Van az nekünk!)~Az egyik ugyanis
37677  III,  1886    |                          pénzt. (Van az nekünk!)~Az egyik ugyanis a jövõ évi
37678  III,  1886    |                  pénzügyminiszter állott fel. De az már csak nem kér semmit!~
37679  III,  1886    |                        nem kér semmit!~De bizony az is kér - indemnityt.~Erre
37680  III,  1886    |                     indemnityt.~Erre fogja magát az elnök. Õ is kér - azt mondja -
37681  III,  1886    |                  kiutalványozhassa. (Hadd lássák az osztrák delegátusok, hogy
37682  III,  1886    |                       Hát van-e errõl a zsidóról az igazságügy-miniszter úrnak
37683  III,  1886    |                          úgymond, Kohnnak hívják az illetõt.~No, ha Kohnnak
37684  III,  1886    |                        elhagytuk õket.~Megjöttek az õszi ködökre a téli politikusok (
37685  III,  1886    |                   szürkeségét.~»Nincs semmi baja az öregúrnak« - mondák örvendezve.
37686  III,  1886    |                   szeretik. (Hiába, mégiscsak ér az valamit, ha még valaki nem
37687  III,  1886    |                    unalmas jelentéseket olvastak az elõadók. Künn türelmetlen
37688  III,  1886    |                      képviselõ azzal mulat, hogy az orcáikról találgatja: »vasút,
37689  III,  1886    |                          után Porubszky Jenõ lép az elõadói székre. Jó hegyi
37690  III,  1886    |                          visznek most akasztani.~Az elsõ Szemnecz Emil, akinek
37691  III,  1886    |                       elsõ Szemnecz Emil, akinek az immunitását felfüggeszteni
37692  III,  1886    |                      mindegy) és Gyõrffy Gyulát (az most úgyse veszi szívére,
37693  III,  1886    |                       aztán más tárgya, csak még az Ábrányi Kornél interpellációja,
37694  III,  1886    |               interpellációja, ki merész ajakkal az operaügy szellõztetését
37695  III,  1886    |                        már ez a mi Operánk, mint az a Basiliscus nevû szent
37696  III,  1886    |                  elégedetlenebbek kezdenek lenni az õs napidíjjal, az öt forinttal,
37697  III,  1886    |                          lenni az õs napidíjjal, az öt forinttal, mely csupán
37698  III,  1886    |                      1848 óta, már ti. nem értem az elégedetlenek közé se Pallavicini
37699  III,  1886    |                       napidíjakra utalva.~Bizony az öt forint vékony pénz már
37700  III,  1886    |                           Azazhogy két nagy baj.~Az egyik az, hogy az országnak
37701  III,  1886    |                  Azazhogy két nagy baj.~Az egyik az, hogy az országnak nincs
37702  III,  1886    |                      nagy baj.~Az egyik az, hogy az országnak nincs pénze, a
37703  III,  1886    |                   országnak nincs pénze, a másik az, ha pénze lenne is, az egyik
37704  III,  1886    |                     másik az, ha pénze lenne is, az egyik ország­gyûlés, úgy
37705  III,  1886    |                       ország­gyûlés, úgy kívánja az illedelem, csak a másik,
37706  III,  1886    |                        napidíját emel­hetné fel; az pedig kényes dolog, mert
37707  III,  1886    |                       magukat tartani.~Mindebbõl az látszik, hogy még a jelenlegi
37708  III,  1886    |                         egypár évtizedig. Sõt ha az ember árlejtésre bocsátána,
37709  III,  1886    |                     lehetne kapni törvényhozókat az egyes kerületekbe. (Igazi
37710  III,  1886    |                      nagy volt a korrupció, hogy az egyes képviselõk szavazatát
37711  III,  1886    |                          több eset mutatja, hogy az olyan képviselõk, akik el
37712  III,  1886    |                 képviselõk, akik el nem fogadták az efféle fizetést szavazatukért,
37713  III,  1886    |                      hazát annak atyái. (De ezek az urak nem is érdemelnek egy
37714  III,  1886    |                         ott annyi zûrzavart), de az egyes német államok egyenkint
37715  III,  1886    |                   kupéban laknak. Elég szép élet az úgyis.~Belgiumban 160 forintot
37716  III,  1886    |                      forintot kapnak havonkint s az ülésszak rendesen nyolc
37717  III,  1886    |                         fél forint a napidíj, de az ülésszak igen rövid, csak
37718  III,  1886    |                         ellenben pedáns emberek: az ülésszak csak négy hónapra
37719  III,  1886    |                         a szövetségi pénztárból, az államtanács tagjainak pedig
37720  III,  1886    |                      horvát képviselõink kapnak.~Az Egyesült Államokban a képviselõk
37721  III,  1886    |                           mint nálunk.)~Mindezek az adatok arra jók, látjuk
37722  III,  1886    |                        gyülekeznek a képviselõk. Az a kellemes zsibongás tölti
37723  III,  1886    |                    elmélkedve könnyen eszébe jut az embernek az utolsó iktari
37724  III,  1886    |                   könnyen eszébe jut az embernek az utolsó iktari Bethlen, aki
37725  III,  1886    |                         mohón kapott utána ennek az ötletnek. S utána még nehányan,
37726  III,  1886    |                     szavahihetõ hazafiaktól: »Én az adók leszállítására fogok
37727  III,  1886    |                      annyi szent törekvés dacára az adók nemhogy leszálltak
37728  III,  1886    |                      vannak még, akik hisznek...~Az adóleszállítási vita elõtt,
37729  III,  1886    |             adóleszállítási vita elõtt, minthogy az ülés végére esett, még volt
37730  III,  1886    |                        vita ebbõl sem lett. Mert az Istóczy indokolására Fabiny
37731  III,  1886    |                       antiszemiták elálmosodván, az oly mulatságos játszi témát
37732  III,  1886    |                       Kemény Gábor. A csúfolódók az öreg Madarásszal ingerkedtek,
37733  III,  1886    |                     végrehajtó bizottságból. (Ez az elsõ öreg a szélsõbali vezérek
37734  III,  1886    |                       Szontagh Pál szalmaözvegy. Az adomák örök forrása nem
37735  III,  1886    |                         háznagyi iroda ajtajától az elnöki iroda ajtajáig, mintha
37736  III,  1886    |                     megtört hangon.~- Mi történt az istenért?~- Hát ezt a derék
37737  III,  1886    |                       kapunk embert.~- Nem lehet az - vigasztalják azok, akik
37738  III,  1886    |                 vigasztalják azok, akik felülnek az öregúr aggodalmainak -,
37739  III,  1886    |                   sóhajtja komoly meggyõzõdéssel az öregúr -, mert mindössze
37740  III,  1886    |                         Schustert siratja, addig az elevenebb folyosón, hol
37741  III,  1886    |                      vígan csörög Tibád nyakában az aranyláncán függõ cvikker,
37742  III,  1886    |                       Herman Ottó - (mégis bölcs az isteni gondviselés, hogy
37743  III,  1886    |                  gondviselés, hogy úgy felosztja az emberek közt az ilyen ritkaságokat) -,
37744  III,  1886    |                        felosztja az emberek közt az ilyen ritkaságokat) -, mondom
37745  III,  1886    |                         álló »Imre bácsijá«-nak, az új besztercebányai püspöknek
37746  III,  1886    |                        és prímás, adomákat mesél az öreg Pulszky, kinek, amint
37747  III,  1886    |                        HÁZBÓL [dec. 18.]~Ma volt az utolsó lényeges ülés ebben
37748  III,  1886    |                       utolsó lényeges ülés ebben az esztendõben. Illõ nehány
37749  III,  1886    |                        és morgással gyülekezének az ellenzékek.~A legritkább
37750  III,  1886    |                    alakok, akiket sohasem látunk az üléseken, is elõjöttek ma,
37751  III,  1886    |                      volt érezhetõ semmi vérszag az épületben.~Magának Apponyi
37752  III,  1886    |                       Magának Apponyi grófnak is az a bizonyos »szolnoki« láng
37753  III,  1886    |                 Széchenyi Pál ellen indult, hogy az állását megingassák a kabinetben
37754  III,  1886    |                          régóta ideges.)~Nemcsak az a baj hát, hogy póthitelt
37755  III,  1886    |                        hogy póthitelt kér, hanem az is, hogy õ kéri.~Így lõn,
37756  III,  1886    |                         generális« mért szereti, az a megfoghatatlan...~Pedig
37757  III,  1886    |                      megfoghatatlan...~Pedig hát az is természetes!~Már a régi
37758  III,  1886    |                         gyümölcsöt nem hoznak...~Az egész vita azonban igen
37759  III,  1886    |                         sovány és primitív volt.~Az ellenzék túlozott, Széchenyi
37760  III,  1886    |                 hitelmegtagadást.~Így lett aztán az a furcsa eredménye a Széchenyi
37761  III,  1886    |                      elleni ádáz ostromnak, hogy az nemcsak a póthitelt megkapta,
37762  III,  1886    |                    mesterséghez érteni kell. Még az opponáláshoz is.~De amilyen
37763  III,  1886    |                       amilyen roppant pechje van az ellenzéknek, éppen olyan
37764  III,  1886    |                     számított érdemleges ülésre. Az újév elõtti utolsó ülés
37765  III,  1886    |                         viszonyok közt leginkább az országházi szolgák kedvéért
37766  III,  1886    |                         veszedelemnek kerekedni. Az ülést is 11 órára tûzte
37767  III,  1886    |                       ülést is 11 órára tûzte ki az elnök, ami annyit jelent: »
37768  III,  1886    |                        annyit jelent: »aki akar, az jöjjön«. Egyszóval minden
37769  III,  1886    |                          esély el volt zárva.~De az interpellációs könyv nyitva
37770  III,  1886    |                         maradt.~Hát csak egyszer az ülés elõtt megindul a nyüzsgés,
37771  III,  1886    |                         a vásárosok odarakhassák az áruikat.~Jött Hodossy Imre
37772  III,  1886    |                          Imre a honti üggyel. Ez az ügy szívósabb a keleti kérdésnél.
37773  III,  1886    |                 Fölszedik butyrostól mindenestül az egész kérdést fölviszik
37774  III,  1886    |                   idõközökben kiállani látják...~Az örök fekély ki-kiújul. Interpellált
37775  III,  1886    |                        vannak dolgok, amik éppen az okos embernek nem sikerülnek.
37776  III,  1886    |                     Ezért jegyezte be ma Hodossy az interpellációs könyvbe a
37777  III,  1886    |                        Mert van ám! (Úgy látszik az Olay Szilárd termékeny fejét
37778  III,  1886    |                     Tibád.~- Ugyan hagyjatok még az utókornak is valami kérdeznivalót!~
37779  III,  1886    |                        kérdeznivalót!~Késõ volt: az eddigi interpellációk is
37780  III,  1886    |                          két óráig tágították ki az utolsó ülést, tarka képekben
37781  III,  1886    |                   belügyminisztert támadta, hogy az még mostanáig sem függesztette
37782  III,  1886    |                  gömbölyû láthatárán s óva mondá az odalépõ Tiszának:~- Reménylem,
37783  III,  1886    |                          lándzsám jó vasból van. Az igazság is az én részemen.
37784  III,  1886    |                        vasból van. Az igazság is az én részemen. Megütközöm.~
37785  III,  1886    |                         fel s le a Sándor utcán. Az ellenzéken diadalmorajban
37786  III,  1886    |                   szakította félbe zaj, tetszés. Az egy idõ óta flegmatikus
37787  III,  1886    |                        eddig fel is függesztette az illetõ választási visszaéléssel
37788  III,  1886    |                          sem elégszik meg. (Csak az kellene még, hogy ilyenkor
37789  III,  1886    |                         tartó zaj közt tette fel az elnök a kérdést:~- Akik
37790  III,  1886    |                  seigneur« volt, jól nevezték el az ellenzékiek. Neki nem imponált
37791  III,  1886    |                         ellene: a számok.~Tegnap az egyik tábor vette ostrom
37792  III,  1886    |                         800 ezer forintba került az országnak a városligeti
37793  III,  1886    |                          ez a baj itt sem, hanem az a fumigálása a parlamentnek,
37794  III,  1886    |                         parlamentnek, hogy amire az megszabott 50 ezer forintot,
37795  III,  1886    |                          hagyják kibékülni azzal az eszmével, hogy minden dicsõség
37796  III,  1886    |                          a Házban s ez lesz neki az utolsó »tõrszúrás«. A mamelukok
37797  III,  1886    |                   habarék párthoz. Rossz portéka az ott mind!~De tulajdonképpen
37798  III,  1886    |                     belõle a komikumot.~Mert van az is. Bár nem áll valami új
37799  III,  1886    |                          ami bevégzettebbé teszi az egészet.~Ugyanis az államtitkár
37800  III,  1886    |                        teszi az egészet.~Ugyanis az államtitkár úrról lesz szó,
37801  III,  1886    |                          almafaj viseli a nevét. Az emberiséget egy alma tette
37802  III,  1886    |                           ha tõle függne, minden az õ nevét viselné, volna Matlekovits-ing,
37803  III,  1886    |                          Hát nem különös szatíra az a sorstól, hogy éppen az
37804  III,  1886    |                         az a sorstól, hogy éppen az az államtitkár úr, aki arról
37805  III,  1886    |                         a sorstól, hogy éppen az az államtitkár úr, aki arról
37806  III,  1886    |                     szereti, ha emlegetik - most az egyszer nem szereti, ha
37807  III,  1886    |                       Hiszen már Madách mondta: »Az ember gyenge-gyenge«. És
37808  III,  1886    |                          akarom.~De ím változtak az idõk és most már azt mondja
37809  III,  1886    |                   Matlekovits. Mindezekbõl pedig az következik, hogy Matlekovits
37810  III,  1886    |                         túlélheti Széchenyit, de az új Matlekovits-almát már
37811  III,  1886    |              Matlekovits-almát már õ sem éli meg az államtitkári széken.~
37812  III,  1887    |                          el önöknek?~Téma nincs. Az egyik miniszter már megjött,
37813  III,  1887    |                       egy mesét.~Egy esztendõnek az utolsó napján, nem mondom
37814  III,  1887    |                    kitalálni szabad, összejöttek az emberiséget mozgató rugók:
37815  III,  1887    |                         egy nagy lakomát csaptak az öreg esztendõ torára.~A
37816  III,  1887    |                      helyet, akinek kopasz fején az egyik oldalról a másikra
37817  III,  1887    |                       kipotyogott a szájából. Ez az öregúr a Gyámoltalanság
37818  III,  1887    |                    sótartót, leöntötte mártással az asztalt. Gubó legyek, ha
37819  III,  1887    |                          ez a nyegle úr nem maga az Ügyetlenség.~Csakugyan õkelme
37820  III,  1887    |                    sugárzó arccal diskurálgatott az alább ülõ durva kinézésû,
37821  III,  1887    |                          a világon.~Hm, ez tehát az »Akarat« volt. Az egész
37822  III,  1887    |                          tehát az »Akarat« volt. Az egész kompániának a kedvence.
37823  III,  1887    |                        is nyájasan mosolygott rá az asztalfõrõl. Ha beszélt,
37824  III,  1887    |                  hallgatták valamennyien.~Túlról az Akarattal vizaví egy nemes
37825  III,  1887    |                         hajú aggastyán merengett az asztali gyertyák fényében.
37826  III,  1887    |                     biztató jóságot fejeztek ki. Az öregúr nemhiába került az
37827  III,  1887    |                        Az öregúr nemhiába került az asztal végére, igen rosszul
37828  III,  1887    |                        Tépett ruhái és sebhelyei az arcán olyanul tüntették
37829  III,  1887    |                     Igazság pajtás! Igyál te is!~Az asztal legvégén dölyfösen
37830  III,  1887    |               mindenfélérõl, még politikáról is.~Az Akarat vitte a szót.~- Urak -
37831  III,  1887    |                         szót.~- Urak - így szólt az ötödik pezsgõspohárnál -,
37832  III,  1887    |                   egyszerre hárman is.~- Hagyjuk az emberiség fölött elsuhanni
37833  III,  1887    |                       emberiség fölött elsuhanni az egyik évet a másik után,
37834  III,  1887    |                    Uralkodunk, de csak közvetve, az emberek útján.~- Hát nem
37835  III,  1887    |                    emberek útján.~- Hát nem elég az?~- Elég vagy nem elég, de
37836  III,  1887    |                          nem foglaljuk el magunk az egyes zsíros hivatalokat?~-
37837  III,  1887    |                  Gyámoltalanság.~- Én nem tartom az Akarat eszméjét bolondságnak -
37838  III,  1887    |                 válasszunk egy országot és abban az országban válasszunk magunknak
37839  III,  1887    |                   hivatalokat. Lássuk, mivé lesz az az ország.~- Hurrá! Helyes!
37840  III,  1887    |                hivatalokat. Lássuk, mivé lesz az az ország.~- Hurrá! Helyes!
37841  III,  1887    |                        És legott megválasztották az országot: a legszebbet.
37842  III,  1887    |                         bokrétának szánt a költõ az isten kalapjára.~- No, hát
37843  III,  1887    |                    selypíté a hórihorgas kamasz, az Ügyetlenség.~Az Akarat is
37844  III,  1887    |                          kamasz, az Ügyetlenség.~Az Akarat is közbeszólt szerényen:~-
37845  III,  1887    |                             Pompás! Pompás!~Csak az Igazság hallgatott szomorúan.~-
37846  III,  1887    |                        úgy félvállról a Hatalom.~Az Igazság a fejét rázta egy
37847  III,  1887    |                  kedvetlenül. - Hisz akkor abban az országban már csak egy szükséges
37848  III,  1887    |                          állás marad: a sírásóé.~Az Igazság tehát nem kapott
37849  III,  1887    |                         semmi hivatalt. És ezzel az én mesémnek is vége van.~
37850  III,  1887    |                    lakott a rekonstrukció elõtt. Az egyik leány menyasszony
37851  III,  1887    |                        võlegénye küldte Pestrõl.~Az ablak ki volt nyitva a hûvös
37852  III,  1887    |                     vacsoráltam.~Kifizettem neki az egy forintot és nyomban
37853  III,  1887    |                      forintot és nyomban küldtem az értékes csokrot nevemben
37854  III,  1887    |                           nagy dicséretére válik az õ virágos kertje, az õ fülemüléivel.~
37855  III,  1887    |                       válik az õ virágos kertje, az õ fülemüléivel.~Értem az
37856  III,  1887    |                         az õ fülemüléivel.~Értem az õ poétai csoportját - mert
37857  III,  1887    |                        is árnyékos hely kell.~Ez az árnyék megvan Szegeden.
37858  III,  1887    |                          árnyék megvan Szegeden. Az ott megjelent könyvek többnyire
37859  III,  1887    |                   jelenik meg Szegeden évenkint.~Az »Alakok« írója, kinek új
37860  III,  1887    |                     ismerik és szeretik, ezentúl az ország is megismeri és szeretni
37861  III,  1887    |                          és szeretni fogja, mert az úgynevezett »rokonszenves
37862  III,  1887    |                    olvasóit sem a kloakákba, sem az élet kínos, sötét jelenetei
37863  III,  1887    |                       felé hajlik, még most néha az egészséges realizmus rovására
37864  III,  1887    |                      vonásaikkal domborodnak ki.~Az elbeszélések, melyeket az »
37865  III,  1887    |                        Az elbeszélések, melyeket az »Alakok« címû kötet tartalmaz,
37866  III,  1887    |                  várakozással nézték fejlõdését.~Az elsõ gyümölcsét íme meghozta
37867  III,  1887    |                      spanyolhoz, a lord flegmája az angliushoz, a márki finomsága
37868  III,  1887    |                      csinál a rengeteg pénzével. Az indiai nábob és az oláh
37869  III,  1887    |                     pénzével. Az indiai nábob és az oláh bojár közt állott a
37870  III,  1887    |                          A fiatal nagyúr aláírta az eladási okmányt, mely éppen
37871  III,  1887    |                           Most hát már semmi sem az enyim. Isten önnel!~- Vigyen
37872  III,  1887    |                         legalább emlékül - mondá az új tulajdonos.~A régi úr
37873  III,  1887    |                       gomblyukába, azt vitte el. Az õsök dús örökségébõl egy
37874  III,  1887    |                  örökségébõl egy rózsabimbót.~Ez az egyik történet.~Gróf Z.
37875  III,  1887    |                   vagyona a nõé legyen, ha pedig az asszony halna meg elõbb,
37876  III,  1887    |                   asszony halna meg elõbb, akkor az asszony családja fizet a
37877  III,  1887    |                       sokáig.~A grófné elhajlott az urától. Szerette a változatosságot.
37878  III,  1887    |                  változatosságot. Hiába, ilyenek az asszonyok.~Egy nap elhagyta
37879  III,  1887    |                       amik lassúk, elválasztotta az asszonyt rövid úton. Tífuszba
37880  III,  1887    |                     ügyvédek.~- Mit parancsolnak az urak? - kérdé a gróf.~-
37881  III,  1887    |                           Énvelem? Nincs énnekem az urakkal semmi dolgom.~-
37882  III,  1887    |                         elkezdett gondolkozni.~- Az ám, az ám... meglehet. Várjanak
37883  III,  1887    |                  elkezdett gondolkozni.~- Az ám, az ám... meglehet. Várjanak
37884  III,  1887    |                         ám... meglehet. Várjanak az urak, majd megkérdezem az
37885  III,  1887    |                        az urak, majd megkérdezem az ügyvédemtõl.~Csengetett
37886  III,  1887    |               ügyvédemtõl.~Csengetett és hívatta az ügyvédjét:~- Fiskális úr -
37887  III,  1887    |                     összeszakította a szerzõdést az angol ügyvédek elõtt.~-
37888  III,  1887    |                          angol ügyvédek elõtt.~- Az asszony hûtelen volt, uraim -
37889  III,  1887    |                      hûtelen volt, uraim - mondá az ásításig közömbösen. - Beláthatják
37890  III,  1887    |                 elbeszélték a dolgok mibenlétét.~AZ ÉN KIS VILÁGOM~Ez már a
37891  III,  1887    |                    megkér egy öregebb írót, hogy az kérjen azért bocsánatot
37892  III,  1887    |                   nõvilág idegen mintákon indul, az olvasóvilág ellenben nem
37893  III,  1887    |                        még legalább azt mondtuk: az írónak nem jut kenyér, babért
37894  III,  1887    |                    Késõbb azután úgy szólottak: »Az íróké az aranyélet, szabadon
37895  III,  1887    |                         úgy szólottak: »Az íróké az aranyélet, szabadon röpülhetnek
37896  III,  1887    |                      maradt többé semmijök - még az a bátorság sem, hogy megjelenhessenek.
37897  III,  1887    |                         De ki védelmezi majd meg az elõszót?~Mindegy. Fogjunk
37898  III,  1887    |                       láttassék: mert csodálatos az, hogy a hölgyeket szívesebben
37899  III,  1887    |                        kétszerte jobban megkapja az olvasót, ha tudja, hogy
37900  III,  1887    |                           Mert ebben a könyvben, az író nevét kivéve, minden
37901  III,  1887    |                        nevét kivéve, minden igaz az utolsó szóig. Igazak az
37902  III,  1887    |                          az utolsó szóig. Igazak az alakok és végre az élet,
37903  III,  1887    |                        Igazak az alakok és végre az élet, amit fest. Nincs benne
37904  III,  1887    |                         ellenzékeskedni kellett, az oraciókra adta magát és
37905  III,  1887    |                kocsitengelyeket.~Azért is maradt az õ keze mindig hófehér, akármibe
37906  III,  1887    |                      meglehetõsen egyforma ebben az emberöltõben.~Nézzük csak,
37907  III,  1887    |               fokról-fokra nekilágyulva eljutnak az excellenciás címig vagy
37908  III,  1887    |                  Podmaniczky biográfiájából csak az olmützi fogság hiányzik;
37909  III,  1887    |                      nemes tisztaságú férfia még az intendánsságból is népszerûséggel
37910  III,  1887    |                  kellemetlen volna neki. Szép út az, amit befutott és ha nem
37911  III,  1887    |                         rajta.~De nem is annyira az õ életével van most dolgunk,
37912  III,  1887    |                        most dolgunk, mint inkább az õ könyvével, melynek elsõ
37913  III,  1887    |                       jut Podmaniczky Frigyesig; az elsõ kötetbõl még csak a »
37914  III,  1887    |                         báró úrfi, akinek napjai az iskola, a falusi kastély
37915  III,  1887    |                      iskola, a falusi kastély és az akkori Pest között oszlanak
37916  III,  1887    |                     Fiáth fontoskodása, hiányzik az eseményeknek, ha csak rövid
37917  III,  1887    |                        kedves emlék, azt is, ami az olvasót érdekelheti. Szubjektivitása
37918  III,  1887    |                         a régi falusi úri életet az aszódi kastélyban és a Cukor
37919  III,  1887    |                      színházakba, a vendéglõkbe, az akkori boltokba, bekopogtat
37920  III,  1887    |                        szabókhoz, keresztülvezet az utcán, látjuk a nõi és férfitoaletteket,
37921  III,  1887    |                    maradjon hátra, eljutunk vele az 1843-iki pozsonyi dietára.~
37922  III,  1887    |                         legérdekesebbeknek, csak az a kár, hogy már megírta.
37923  III,  1887    |                           hogy már megírta. Mert az ember hagyja a memoárjait
37924  III,  1887    |                        miköztünk - mit zárogatja az ajtót maga után...~Éljen
37925  III,  1887    |                     BIZONYOS«~Mindenki tudja, mi az. Az a választási diadal.
37926  III,  1887    |                           Mindenki tudja, mi az. Az a választási diadal. Több
37927  III,  1887    |                       idõ még nincs kitûzve, sõt az országgyûlés feloszlatásáról
37928  III,  1887    |                       hordókat. Mert hiába olyan az alkotmány, hogy azt néha
37929  III,  1887    |                        kerületekben.~S hogy ment az fokról-fokra. 1867-ben már
37930  III,  1887    |                     visszaküldtek ötezeret, hogy az már el nem fogyott, »annak
37931  III,  1887    |                 közelfekvõ idea volt! Szép dolog az alkotmányos jogok gyakorlása,
37932  III,  1887    |                          azokat nem gyalog végzi az ember. Szekereken kellett
37933  III,  1887    |                      napidíjak szabadon nõhetnek az idõk végtelenségében. A
37934  III,  1887    |                         A választók elméje ennél az alkotásnál megállt: »tovább
37935  III,  1887    |                        nem megyünk«. A napidíjak az utolsó tromf. A napidíjakat
37936  III,  1887    |                       többé nem.~Hanem hát bölcs az isteni gondviselés és a
37937  III,  1887    |                     bátran fogadjátok el a pénzt az ellenféltõl is, de szavazzatok
37938  III,  1887    |                  bevételi rubrikájába belekerült az a tétel is, amit az ellenféltõl
37939  III,  1887    |                   belekerült az a tétel is, amit az ellenféltõl kapnak.~Ez a
37940  III,  1887    |                        ingyen kerületei, már nem az anti­szemita párt keletkezett,
37941  III,  1887    |                         ennél tarkább országot - az idén már az történt meg,
37942  III,  1887    |                   tarkább országot - az idén már az történt meg, hogy a vágújhelyi
37943  III,  1887    |                        függetlenségiektõl, mert »az vihetõ ott keresztül a legkönnyebben«.
37944  III,  1887    |                       dúló csatákra van kilátás. Az egyhangú választásokra semmi
37945  III,  1887    |                 többnyire a meglepetések fészke. Az ötéves mandátum méze és
37946  III,  1887    |                          szemeim elõtt. Péchy ül az elnöki katedrán, Szontagh
37947  III,  1887    |                  Jánossal a jobboldali folyosón. Az öreg Pulszky és fiai nincsenek
37948  III,  1887    |                         a kerületekbe.~Késõn van az már. Higgye meg, hiába küzdenénk
37949  III,  1887    |                      Higgye meg, hiába küzdenénk az ellen; hanem hogy az ön
37950  III,  1887    |                   küzdenénk az ellen; hanem hogy az ön kedvét meg se szegjük,
37951  III,  1887    |                        egy mesét mégis elmondunk az új jelölteknek. Vonják ki
37952  III,  1887    |                      való portékája?~- Van.~- Mi az?~- Egy jó tanács.~- Hadd
37953  III,  1887    |                       Hadd hallom.~- Ezer forint az ára, azt fizesd ki elõbb.~
37954  III,  1887    |                        elõbb.~A király kifizette az ezer forintot.~- Igazad
37955  III,  1887    |                     vigyázz, hogy meg is érje.~- Az én tanácsom az, hogy »minden
37956  III,  1887    |                        is érje.~- Az én tanácsom az, hogy »minden dolognak nézd
37957  III,  1887    |                           minek állt rá a király az alkura, utoljára is egyet
37958  III,  1887    |                         nyomat õ otthon ahelyett az ezres bankó helyett egy
37959  III,  1887    |                          végét.«~Lõn, hogy abban az országban, ahol a mi királyunk
37960  III,  1887    |                     élete ellen.~Megvesztegették az udvari borbélyát, hogy a
37961  III,  1887    |                        is állt. Hogyisne, õ lesz az elsõ borbély, akirõl a történelem
37962  III,  1887    |                    rengeteg kincset ígértek neki az összeesküvõk.~Egy nap hívatják
37963  III,  1887    |                         a palotába. No, most jön az eldöntõ pillanat. Megfente
37964  III,  1887    |                          Azt hitte, neki szól ez az intés. Inai megrogytak,
37965  III,  1887    |                           de nem is lépett volna az fel képviselõnek soha, elhiheti.~
37966  III,  1887    |                   ajánlanám én a dzsentrinek is, az új jelölteknek is:~»Minden
37967  III,  1887    |                       megfogadni - kivált ha már az ember élesre fente a beretváját
37968  III,  1887    |                          lap tegnapi száma hozta az új kolozsvári törvényszéki
37969  III,  1887    |                        lehetetlen, hogy így lesz az jobb.~De az ember mégis
37970  III,  1887    |                        hogy így lesz az jobb.~De az ember mégis megsajnálja,
37971  III,  1887    |                       esett, hogy a törvénykezés az államnál van.~Vele történt
37972  III,  1887    |                        van.~Vele történt eleinte az az eset, hogy a törvényszék
37973  III,  1887    |                          Vele történt eleinte az az eset, hogy a törvényszék
37974  III,  1887    |                          pénzt és ezt jelentette az akkori igazságügy-miniszternek.
37975  III,  1887    |                          És pláne a vármegyének? Az állam pénzét? Hát mit gondol
37976  III,  1887    |                        Bizony felfordított világ az, hogy itt nálunk az aggastyánok
37977  III,  1887    |                        világ az, hogy itt nálunk az aggastyánok kezdenek meggondolatlanul
37978  III,  1887    |                     tapintatos.~TISZÁNÉ SZEGEDEN~Az egész város fellobogózva
37979  III,  1887    |                         Szegeden. Ugyancsak erre az alkalomra lejött Lechner
37980  III,  1887    |                          nyomban kitalálta, hogy az a »Degenfeld« név lehet
37981  III,  1887    |                       kenyerébõl« bõven kijutott az ünnepelt vendégnek, ki annyi
37982  III,  1887    |                        egy harmadik valaki... de az aztán igazi valaki volt.
37983  III,  1887    |                        grófé.)~No, de térjünk át az ünnepély legkomolyabb részére,
37984  III,  1887    |                         közönséget és ugorjuk át az éjszakát. (Mert az ember,
37985  III,  1887    |                    ugorjuk át az éjszakát. (Mert az ember, fájdalom, úgysem
37986  III,  1887    |                     közben hamarább.)~Ugorjuk át az éjszakát és nézzünk be a
37987  III,  1887    |                  vasárnap tíz órakor nyitott meg az egybegyûlt fényes közönség
37988  III,  1887    |                        elõtt. Hogy hát milyen is az a kiállítás, fogják kérdezni.
37989  III,  1887    |              nagytermében. Többnyire olyan, mint az efféle kiállítások szoktak
37990  III,  1887    |                     szövõgépet a nõegyletnek. De az Olay Lászlóné porcelánfestései
37991  III,  1887    |                          sem tréfadolog. Hát még az a szép két függönyszárny
37992  III,  1887    |                     azzal. Aki már látott ilyet, az úgyis tudja, hogy néz az
37993  III,  1887    |                         az úgyis tudja, hogy néz az ki, aki pedig nem látott,
37994  III,  1887    |                   homlokkal.~- A múzeumnak? Hogy az öreg Pulszky háljon rajtok?~-
37995  III,  1887    |                    tósztban emelve ki, mi nekünk az a hölgy, aki Magyarország
37996  III,  1887    |                  Magyarország miniszterelnökének az otthonát vezeti, azt az
37997  III,  1887    |                          az otthonát vezeti, azt az otthont, amelybõl erejét
37998  III,  1887    |                         néz ki szelíden. »Ez hát az az asszony, aki a mi generálisunknak
37999  III,  1887    |                          ki szelíden. »Ez hát az az asszony, aki a mi generálisunknak
38000  III,  1887    |                    köszöntötte fel, aki ma kapta az érdemkeresztet a fejedelemtõl;