bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

38501  III,  1887    |                  keresztülszivárog a napvilágra, az már megérdemli, hogy bevegyem
38502  III,  1887    |                         bevegyem a karcolatokba.~Az új államtitkár annyira új,
38503  III,  1887    |                    Budapesti Közlöny«-ben.~Tehát az új államtitkár ma megjelent
38504  III,  1887    |                    Szalay Imre irigységét. Tehát az új államtitkár elsõ föllépése
38505  III,  1887    |               tekintetben rokonszenves jelenség. Az õ kineveztetése méltó folytatása
38506  III,  1887    |             kineveztetése méltó folytatása annak az iránynak, mely a Baross
38507  III,  1887    |                  hajlékony, eleven, inkább hinné az ember cotillon-táncosnak
38508  III,  1887    |                   kérdezve:~- Hát olyan fárasztó az a deficitcsinálás?~Amire
38509  III,  1887    |                         nagyobb hibát vesz észre az új államtitkáron Helfy Ignác:~-
38510  III,  1887    |                      Jézus Mária, nincs bajusza!~Az ám! Meglepetve pillantanak
38511  III,  1887    |                      Meglepetve pillantanak oda. Az új államtitkárnak nincs
38512  III,  1887    |                      barkója nõtt két oldalt, de az ajkak fölött nincsen semmi.
38513  III,  1887    |                      most már a zúgolódás moraja az egész folyosói vonalon,
38514  III,  1887    |                        nem teremne Visi Imre, és az aggódó Helfyt meg nem nyugtatná:~-
38515  III,  1887    |                         finánc.~S ezzel elnémult az az egyetlen hang is és az
38516  III,  1887    |                      finánc.~S ezzel elnémult az az egyetlen hang is és az egyetlen
38517  III,  1887    |                        az az egyetlen hang is és az egyetlen kifogás is, mely
38518  III,  1887    |                        egyetlen kifogás is, mely az új államtitkár kinevezése
38519  III,  1887    |                   csinálták lázas tevékenységgel az összeesküvést - a délelõtti
38520  III,  1887    |                          délelõtti ülések ellen.~Az új terv szerint, melyre
38521  III,  1887    |                  délutáni egy órakor kezdõdnének az ülések és tartanának ötig.
38522  III,  1887    |                          a bor bõbeszédûvé teszi az embereket és esetleg túlságosan
38523  III,  1887    |                      tanút, ha gyanúsnak találta az esküdt, odahítta a bírói
38524  III,  1887    |                       pedig végzésileg kimondaná az elnök: »Önnek megadatik«
38525  III,  1887    |                   fenyegetõ szemeket meresztenek az összeröffent borászok Széchenyire.
38526  III,  1887    |                        De következik Göndöcs, és az legott felvidámítja a mogorva
38527  III,  1887    |                         apó ezúttal hûtelen lett az õ kedves kis méhikéihez,
38528  III,  1887    |                        kedves kis méhikéihez, és az icike-picike selyemhernyócskákat
38529  III,  1887    |                    mûborral!«~Már-már megindulna az ádáz harc a borág és az
38530  III,  1887    |                          az ádáz harc a borág és az ólomcukor közt, ha most
38531  III,  1887    |                        szépen pátosszal beszélt, az ipar befolyását fejtegetve
38532  III,  1887    |                       ipar befolyását fejtegetve az agrikultúrára. Pártja, sõt
38533  III,  1887    |               agrikultúrára. Pártja, sõt ezúttal az ellenzék is, rokonszenvesen
38534  III,  1887    |                      Ádám nem akar eszébe jutni. Az is eszébe jutott, hogy Beksics
38535  III,  1887    |                 Bach-szisztémre - amikor nyilván az öregúr is másképp beszélt
38536  III,  1887    |                         magát nevezte. Denique õ az elsõ ember, aki Bismarcktól
38537  III,  1887    |                  elnevezést.)~A gróf okos ember; az észjárása jó, csak az elõadása
38538  III,  1887    |                     ember; az észjárása jó, csak az elõadása rossz. Toporzékol,
38539  III,  1887    |                    minden Andrássyban van valami az Andrássy Gyula zsenialitásából -
38540  III,  1887    |                   rettenetesen feloszlik.~A gróf az iparról mondott egy tósztot.
38541  III,  1887    |                         mondá. - Hát mink nincs? Az, amit a kiállítás kimutatott,
38542  III,  1887    |                      miképp kellene megteremteni az ipart, elhallgatta.~- Azt
38543  III,  1887    |                           csendesen bevárni, míg az Andrássy Manó náthája elmúlik.~
38544  III,  1887    |               galambszelíd tekintettel hallgatta az egyes szónokokat, elhatározván
38545  III,  1887    |                     eleget haragudhat ingyen is.~Az elsõ szónok Lesskó volt,
38546  III,  1887    |                          részeket, mondván, hogy az ott leírt pazarlás a nép
38547  III,  1887    |                     adóba visszaszedi eztet.~Biz az úgy van megírva; mert énbennem,
38548  III,  1887    |                         És most bocsánatot kérve az olvasóktól, hogy annyit
38549  III,  1887    |                beszédjeivel. Kuriózumok, amikbõl az elsõ tíz mondat mulatságos,
38550  III,  1887    |                          végigjárja tekintetével az arcokat, vagy legrosszabb
38551  III,  1887    |                     székeket. Elég nagy mulatság az! Hogy forog a világ azokkal
38552  III,  1887    |                        Íme most is üresen tátong az egyik (mert Szapáry már
38553  III,  1887    |                        fölvetem szememet, álom-e az vagy valóság - valaki bent
38554  III,  1887    |                      Nézem, nézem és látom, hogy az báró Kemény Endre. Képzelet
38555  III,  1887    |                         kiáltják a jobboldalról. Az elnöki csengettyû süvít.
38556  III,  1887    |                     folyosó népe beözönlik.~- Mi az? Ki az? Mi történik?~- Komlóssy
38557  III,  1887    |                      népe beözönlik.~- Mi az? Ki az? Mi történik?~- Komlóssy
38558  III,  1887    |                          Percekig zajgott a Ház. Az elnök nem bírt szóhoz jutni.
38559  III,  1887    |             felháborodott tenger, a Ház, átvette az uralmat, s tombolva adott
38560  III,  1887    |                     haragjának kifejezést.~Végre az elnök hangja áthasította
38561  III,  1887    |              kísértetiesen. Beszélni kezdett, de az áradat fékét vesztette már.~-
38562  III,  1887    |                        szónok farkasszemet nézve az ellene zúduló méltatlankodás
38563  III,  1887    |                    szilaj kitöréseivel, másfelõl az elnök »minden külföldi trónok
38564  III,  1887    |                          hangú hatalmi eszközét.~Az antiszemiták ezalatt felocsúdnak.
38565  III,  1887    |                        Hát ez a szólásszabadság?~Az elnök kétségbeesetten tesz
38566  III,  1887    |                       Feltör a zaj újból, miként az orkán.~- Nem hallgatjuk!
38567  III,  1887    |                   harcias hangon.~Ugron felugrik az õ daliás modorában, s szép
38568  III,  1887    |                 házszabályokhoz akarok szólni.~- Az sem lehet! Eláll!~Egyszerre
38569  III,  1887    |                       Egyszerre három szónok áll az óriási moraj közepette.~
38570  III,  1887    |                           Sokan követik. De csak az elnöki pulpitushoz. Mert
38571  III,  1887    |                       jelenetet végig nem nézni.~Az antiszemiták ezalatt erõre
38572  III,  1887    |                       egy hörcsög, és a padra üt az öklével.~- Mit akarnak önök
38573  III,  1887    |                   képviselõi jogot!~- Félbe kell az ülést szakítani! - harsogták
38574  III,  1887    |                       egyre rekedtebbek lesznek, az arcok egyre sápadtabbak.
38575  III,  1887    |                     verekedõ tábor - egy perccel az összecsapás elõtt.~És ebben
38576  III,  1887    |                      kritikus pillanatban, ebben az iszonyú zsivajban, kérõn,
38577  III,  1887    |                      kérõn, szelíden csendül meg az elnök hangja:~- Én kérem
38578  III,  1887    |                      egyszerre olyan szelíd lett az egész Ház. Olyan szelíd
38579  III,  1887    |                         látod mégsem haragszom.«~Az óra mutatója már a kettõ
38580  III,  1887    |                           Arcán megjelentek azok az ideges rángások, ajka megmozdult,
38581  III,  1887    |                        lenni?~MOCSÁRY~(Csevegés)~Az ellenzékbõl mindennap elolvad
38582  III,  1887    |                        mely nemsokára megjelent.~Az, ami szóval semmi hatást
38583  III,  1887    |                         hirtelen nagy ember lett az országban. Csodálták bátorságát
38584  III,  1887    |            fáklyászenézték. Pedig a cenzoré volt az egész érdem.~Mert hiszen
38585  III,  1887    |                      ütötte meg hiúsága mértékét az ottani pozíciója.~Dúlt-fúlt,
38586  III,  1887    |                        tegyek?~Sokáig mérlegelte az esélyeket.~- Még csak két
38587  III,  1887    |                       párt van, ahol nem voltam. Az egyik a habarék, a másik
38588  III,  1887    |                          lett.~És csak ebben van az õ végzetes tévedése, mert
38589  III,  1887    |                        csak a pagátot fogdosnák.~Az európai sötét felhõgomolyból
38590  III,  1887    |                      tisztek fizetését? Kapnak-e az államtól uniformist, vagy
38591  III,  1887    |                      amibe a többiek.~- Igen, de az én elhízott termetemre nem
38592  III,  1887    |                     elhízott termetemre nem akad az aerariumnál ruha.~- Az ám! -
38593  III,  1887    |                      akad az aerariumnál ruha.~- Az ám! - mondja Fejérváry,
38594  III,  1887    |                         Beöthy embonpointjára. - Az is igaz.~- Tudja mit, kegyelmes
38595  III,  1887    |                          közbebeszélt, ahol ült, az egész környéket a könnyhullatásig
38596  III,  1887    |                       páter latin idézetei alatt az egész Ház egyszerre beletalálta
38597  III,  1887    |                        hangulatba, s felhangzott az »Audiamus« és a »Taceat«.
38598  III,  1887    |                          a »Taceat«. Mintha csak az õsrégi pozsonyi dietákon
38599  III,  1887    |                          a szokásos évi támadást az egyetemi professzorok seftelési
38600  III,  1887    |                          nem pihenve sehol, mint az örök zsidó.~Természetesen
38601  III,  1887    |                    prímásnak otthon Esztergomban az unalmas téli estéken.~Szemnecz
38602  III,  1887    |                        De itt megálljunk, mert õ az egyetlen ellenzéki az egész
38603  III,  1887    |                          õ az egyetlen ellenzéki az egész büdzsé-vita óta, aki
38604  III,  1887    |                       hagyta el: a mûegyetemnél. Az éjjel egy eszméje támadt,
38605  III,  1887    |                       eszméje: hogy jó volna, ha az egyetemi tanárok maguk határoznák
38606  III,  1887    |                         a tandíjaikat. (Úgy van! Az igazán jó volna a tanároknak.)
38607  III,  1887    |                      tanároknak.) Beszédje végén az öregúr megdicsérte Dobránszkyt. (
38608  III,  1887    |                          aki kard által vesz el, az még kardot rántson. Ki gondolhatta
38609  III,  1887    |                         Olyanoknak kellene lenni az iskoláinknak, mint a norvég
38610  III,  1887    |                  furfangos gondolat, s odalépked az elnöki katedrához:~- Kegyelmes
38611  III,  1887    |                     képviselõ urat, tartózkodjék az ilyen részletektõl, mert
38612  III,  1887    |                         ilyen részletektõl, mert az illetõ nemzettel barátságban
38613  III,  1887    |                          Göndöcstõl vártak egyet az ülés végére, nógatták is,
38614  III,  1887    |                   szóljon, kiabálták a nevét, de az örök derültség fölkent papja
38615  III,  1887    |                         jobb kezét, hogy nincsen az ujján a híres gyémántgyûrû.~
38616  III,  1887    |                       idõk ezek!~Hadizászló leng az országház ormán. A metszõ
38617  III,  1887    |                        apró pelyhekben pilinkél; az országút felõl mintha nehéz
38618  III,  1887    |                        padjaikban, és hallgatják az ünnepies beszédeket.~Csak
38619  III,  1887    |                     Madarász és madaruk, a Rigó, az öreg Petur bán, Petrich,
38620  III,  1887    |                     ilyenkor? - kérdezgetik õket az arra menõk.~- Nem akarjuk
38621  III,  1887    |                  Bizonyos emelkedettség látszott az arcokon. A karzat megtelt
38622  III,  1887    |                      gyermekkel, de biz ott csak az öreg Péchy Tamás guggolt
38623  III,  1887    |                       guggolt a csengettyûjével.~Az sem kellett. Nem volt semmi
38624  III,  1887    |                          azzal, hogy nem jött el az ülésre.~Azután hadnagy Apponyi
38625  III,  1887    |                        ellensége a háborúnak, ha az elkerülhetlen, ennélfogva
38626  III,  1887    |                   elkerülhetlen, ennélfogva arra az idõre békét köt a többséggel.
38627  III,  1887    |                      piros pártzászlót, és azzal az ünnepies pátosszal, mely
38628  III,  1887    |                          hogy így felvillanyozta az egész Házat.~Hát az bizony
38629  III,  1887    |               felvillanyozta az egész Házat.~Hát az bizony Trutia volt, az oláh.
38630  III,  1887    |                       Hát az bizony Trutia volt, az oláh. Õ is megszavazta a
38631  III,  1887    |                         kívánni lehet, de megvan az a szerencsétlensége, hogy
38632  III,  1887    |                       mindjárt beletalálta magát az ottani atmoszférába, Orczy
38633  III,  1887    |                     volna kérve valahonnan.~S ez az izoláltság az õ egyetlen
38634  III,  1887    |                   valahonnan.~S ez az izoláltság az õ egyetlen baja. Nem egy
38635  III,  1887    |                          Olajbarna arcán látszik az izgatottság. Pedig hát csak
38636  III,  1887    |                       államtitkokról beszélnének az emberek, Margittay Gyula
38637  III,  1887    |                        áll Margittay Gyula. Most az egyszer a váltóképességet
38638  III,  1887    |                       mert emiatt vándorolnak ki az emberek Amerikába.~Utána
38639  III,  1887    |                           Csak rá kell nézni, és az ember nem hiszi el, hogy
38640  III,  1887    |                     kormány alatt nem lehetséges az igazság stb.~Fabiny egészen
38641  III,  1887    |                 bosszankodott künn a folyosón:~- Az egész beszéde nem volt egyéb -
38642  III,  1887    |                    jegyzé meg egy mameluk:~- No, az meg nagy szerencsétlenség
38643  III,  1887    |                        kellett hozzá aki átülje.~Az lett volna még a Lázár Ádám
38644  III,  1887    |                         mondaná, ha volna kinek, az õ diákverseit és ismeretes
38645  III,  1887    |                   ugyancsak megvirrad a büfének. Az lesz a boldog ember, aki
38646  III,  1887    |                parlamentben, éppen úgy nehezedik az én vállaimra az ellenkezõ.
38647  III,  1887    |                        nehezedik az én vállaimra az ellenkezõ. Õ vezeti a komoly
38648  III,  1887    |                          a bolond dolgokat. S ez az utóbbi a több.~Ebben aztán
38649  III,  1887    |                        mellett a koccintgatás és az egyes asztaltársak aposztrofálása.~
38650  III,  1887    |                        miniszterelnök elé. Hanem az õ demokrataságának is van
38651  III,  1887    |                       egyszerre ropogtatni kezdi az rr-eket és vége van minden
38652  III,  1887    |                  forradalmi hajlamainak.~Odakünn az öreg Boér bácsi tipeg-topog
38653  III,  1887    |                       erdélyi ember -, hogy lett az öregúr elõször képviselõ?~-
38654  III,  1887    |                   barátja a gyergyói székelynek. Az Isten áldja meg jártában-keltében.
38655  III,  1887    |                    gurítva maga elõtt, elöntötte az egész széket úgy, hogy mikor
38656  III,  1887    |                         így beszélte el.~Míg itt az igazi folyó ügyek közt dévaj
38657  III,  1887    |                      dévaj incselkedésekben telt az idõ, addig a tanácsteremben
38658  III,  1887    |              Megéljenezték lelkesen. Hanem éppen az õ beszédébõl látszott ki,
38659  III,  1887    |                    szeretem Fenyvessyt, csak azt az egyet ne mondta volna a
38660  III,  1887    |                     kultuszügyi büdzsénél, hogy »az országban nem pártolják
38661  III,  1887    |                         Innen van Magyarországon az a sok képtelenség.«~Ez olyan
38662  III,  1887    |                        ezt ki nem heverheti.~Még az államtitkári széken sem.~
38663  III,  1887    |                        attól, hogy péntek van (s az köztudomásúlag szerencsétlen
38664  III,  1887    |                     sincs rossz törvényjavaslat.~Az egykori aranyszakállú Tóth
38665  III,  1887    |                          háromszázezer forintot!~Az ellenzék haragja nyomban
38666  III,  1887    |                         gonosz világ van, ma már az Orbán Balázs reményeire
38667  III,  1887    |                       márc. 10.]~Meg van romolva az atmoszféra. A levegõ fojtó
38668  III,  1887    |                          a lángja és zavarosabb.~Az elfogyó mandátum már nem
38669  III,  1887    |                        harangszókor nyitotta meg az elnök, aki azt a tréfát
38670  III,  1887    |                     ülést délutánra hítta össze.~Az ipartörvény ötvenedik paragrafusát
38671  III,  1887    |                         De a csinosságnál aztán, az igaz, többre nem is vihetik.~
38672  III,  1887    |                         Lipthay Bélának ellenben az se sikerült.~A padokban
38673  III,  1887    |                      Teleki Géza jóízû kacagása.~Az unalom lankadtsága nehezedik
38674  III,  1887    |                        is határoztam, hogy errõl az ülésrõl sem írok karcolatot,
38675  III,  1887    |                     forduljon elõ a neve. (Minek az már neki arra a rövid idõre!)~
38676  III,  1887    |                       hibája nem volna.)~Nem, én az ilyen tömeges kivégzésekbe
38677  III,  1887    |                    István.~Keglevich István volt az indoklás. Senki sem szólalt
38678  III,  1887    |                         36-an igennel szavaznak.~Az elnök kihirdeti az eredményt
38679  III,  1887    |                    szavaznak.~Az elnök kihirdeti az eredményt és már kimondaná
38680  III,  1887    |            határozatképes lett volna.~De úgy van az, ha már Csanády Sándor sem
38681  III,  1887    |                           Országgyûlési torzkép)~Az országház folyosóin is elterjedt
38682  III,  1887    |                     volna azt a jelenetet, mikor az elsõ magyar népfelkelõk
38683  III,  1887    |                         gúnymosollyal nézegettek az udvaron, amint egyik-másik
38684  III,  1887    |                         meglesz a háború - szólt az egyik künn ácsorgó katona,
38685  III,  1887    |                     mialatt a rekruták megjöttek az utolsóig.~Amint együtt voltak
38686  III,  1887    |                        pont négy órakor megnyitá az öreg Péchy Tamás... vagy
38687  III,  1887    |                             vagy hová beszélek - az öreg Jelentsik Vince tábornok
38688  III,  1887    |                         Szépen, lelkesen beszélt az öregúr.~»Üdvözlöm nagyságtokat,
38689  III,  1887    |                       elõtt, s megalkotói lettek az elsõ magyar népfölke­lõknek.«~
38690  III,  1887    |                         a jövõ árnyéka, hogy nem az »elsõ magyar népfölkelõk«
38691  III,  1887    |                       beszéd után kezdetét vette az elsõ katonai akció: a ruhaválogatás,
38692  III,  1887    |                        ruhaválogatás, a turkálás az aerariális zubbonyok és
38693  III,  1887    |                    akarta ereszteni a rekrutákat az ajtón, azok pedig mindenféleképp
38694  III,  1887    |                         világért sem - szabódott az -, Nagyságtok méltóztassanak!~
38695  III,  1887    |                          und fertig elõállottak, az öreg Jelentsik végignézett
38696  III,  1887    |                 lehetséges, hogy ezt morogta, de az is lehetséges, hogy egészen
38697  III,  1887    |                          hogy szinte megragadják az alkalmat az összejövetelre.
38698  III,  1887    |                          megragadják az alkalmat az összejövetelre. Víg diskurzus
38699  III,  1887    |                        lesz? Ki marad, ki bukik? Az esze mindenkinek otthon
38700  III,  1887    |                         bukásra mindig emlékszik az ember.~- No, ha emlékszik,
38701  III,  1887    |                     mikor elkezdtük a mozgalmat, az elsõ nap volt a legtöbb
38702  III,  1887    |                      napra alig maradt valami.~- Az igaz!~- No, lássa. És ön
38703  III,  1887    |                 Halasszuk hát el minél késõbbre.~Az érdekes jelölt úr belátja,
38704  III,  1887    |                     választásnál jó kerület. Még az egyhangú kerületek urain
38705  III,  1887    |                     urain is mutatkozik némi láz az ötéves mandátummal szemben.
38706  III,  1887    |                 mandátummal szemben. Mert hiába, az ördög és a választó sohasem
38707  III,  1887    |                    alszik!~A nép kezd kivetkõzni az egyhangúságból, s mikor
38708  III,  1887    |                          egyhangúságból, s mikor az egyik képviselõ azt hozta
38709  III,  1887    |                          odaszóltak:~- Nem lenne az jó, kérem alássan.~- És
38710  III,  1887    |                          Mert hát hogy válasszon az ember egybõl?~A választási
38711  III,  1887    |                    nemigen tartja izgatottságban az embereket.~Az ellenzékre
38712  III,  1887    |                     izgatottságban az embereket.~Az ellenzékre nézve merõben
38713  III,  1887    |                    okosan beszélt. Elmondá, hogy az õ gyermekei (a kedves gyermekeit
38714  III,  1887    |                      kapták meg a himlõt. Amibõl az következik, hogy a beoltás
38715  III,  1887    |                      kapták meg a himlõt. Amibõl az következik, hogy a beoltás
38716  III,  1887    |                        teljesen meginformálódván az ingadozó vélemények, a Ház
38717  III,  1887    |                     vélemények, a Ház a Tisza és az Orczy felszólalása után
38718  III,  1887    |                      után a következõ alkalommal az a vetemény nem terem meg
38719  III,  1887    |                     terem meg többé ott, ahonnan az elõzõ termés a megfelelõ
38720  III,  1887    |                        mégsem egészen igaz. Mert az ülés végén mihelyst a két
38721  III,  1887    |                        új interpelláció termett.~Az egyik antiszemita interpelláció,
38722  III,  1887    |                 úgyszólván csak egy szónoka van, az öreg Madarász József. Õ
38723  III,  1887    |                           Õ állja még a sarat és az elnöki csengettyû. Ezzel
38724  III,  1887    |                szerszámmal még meg lehet tartani az üléseket. Szerencsére, mert
38725  III,  1887    |                        Ma négyszer is felszólalt az öreg, mert éppen olyan tárgy
38726  III,  1887    |                   alkalmasint azért beszél, mert az õ neve is József, a városrész
38727  III,  1887    |                        bátran rászállhat Visire.~Az ülés különben minden részeiben
38728  III,  1887    |                    fehérnép, amiken édesen pihen az Odescalchy Gyula herceg
38729  III,  1887    |                    bizonyos elhagyottság látszik az egész Házon. Valami üresség,
38730  III,  1887    |                      hiány. Mintha szûkebb lenne az épület és alacsonyabb. Nem
38731  III,  1887    |                    épület és alacsonyabb. Nem is az országháza ez, hanem csak
38732  III,  1887    |                        amennyiben megkisebbedett az épület, annyiban megnagyob­
38733  III,  1887    |                        annyiban megnagyob­bodtak az emberek. Meg Horánszkyt
38734  III,  1887    |                         is pietással kezdi nézni az ember. Pulszky Ferenc körül
38735  III,  1887    |                         szeretnék ösmerni.~- Hát az antiszemiták reperálták
38736  III,  1887    |                    áramlat volt, fogta hát magát az antiszemita végrehajtó bizottság
38737  III,  1887    |                          nyelven.~- Hát aztán?~- Az egész város kacag most az
38738  III,  1887    |                        Az egész város kacag most az antiszemitákon. Azok pedig
38739  III,  1887    |                          a Justh Gyula kerülete.~Az egész folyosó az effélékrõl
38740  III,  1887    |                       kerülete.~Az egész folyosó az effélékrõl cseveg most.
38741  III,  1887    |                          Horánszky Nándor s majd az egyik, majd a másik kapja
38742  III,  1887    |                           HÁZBÓL [ápr. 3.]~Ennek az ülésnek sincs más jogcíme
38743  III,  1887    |                         a megéneklésre, minthogy az utolsó volt. Természetesen
38744  III,  1887    |                          Tisza Kálmán sem tudja; az most igazán az osztrákoktól
38745  III,  1887    |                        sem tudja; az most igazán az osztrákoktól függ, hogy
38746  III,  1887    |                       alig volt tárgya. Különben az elnök a megnyitás órájával
38747  III,  1887    |                  várhatunk. Ha tíz órára tûzi ki az ülést, az akkor bizonyosan
38748  III,  1887    |                          órára tûzi ki az ülést, az akkor bizonyosan nem lesz
38749  III,  1887    |                          tizenegyre hívja össze, az akkor alkalmasint nem lesz
38750  III,  1887    |                        kiváltságai közé tartozik az elnöknek, aki szereti is
38751  III,  1887    |                   kíváncsisági bacilusokat. Csak az ellenzék examinál már.~Én
38752  III,  1887    |                         már.~Én mindig szerettem az interpellációkra adott tömeges
38753  III,  1887    |                           Tarkább, változatosabb az est. Más dekorációk a színpadon,
38754  III,  1887    |                        hogy valamit hazavihessen az öreg az ünnepekre, a jószívû
38755  III,  1887    |                     valamit hazavihessen az öreg az ünnepekre, a jószívû Trefort
38756  III,  1887    |                   reformátusok.~Mi mindent megél az ember! Madarász adókivetési
38757  III,  1887    |                         a felét tudomásul vette (az igaz, hogy csuklott egyet
38758  III,  1887    |                          nem vette tudomásul.~És az is igaz, hogy a miniszter
38759  III,  1887    |                      mert ha jól tudom, õ küldte az antiszemita programokat
38760  III,  1887    |                      választ, zúgott, morgott.~- Az én interpellációimat nem
38761  III,  1887    |                       égetni, csiklandozni kezdi az a talaj, amin áll - az pedig
38762  III,  1887    |                     kezdi az a talaj, amin áll - az pedig az antiszemita program.~
38763  III,  1887    |                       talaj, amin áll - az pedig az antiszemita program.~Hát
38764  III,  1887    |                       semmi rosszat... a bajusza az igaz, hogy öklelõre áll,
38765  III,  1887    |                         édes istenem, hiszen már az is fehér. Bizony már fehér.~
38766  III,  1887    |                      fehér.~A napfény rámosolyog az öregre, és az öreg viszonzásul
38767  III,  1887    |                         rámosolyog az öregre, és az öreg viszonzásul az emberekre
38768  III,  1887    |                           és az öreg viszonzásul az emberekre mosolyog. Hehehe,
38769  III,  1887    |                      Tisza Kálmán gyerek... csak az imént volt még, ahogy kikérdeztem
38770  III,  1887    |                          bene - gondolja magában az apó. - Jól felel. Okos ember
38771  III,  1887    |                       zsidókon, hogy hát nemcsak az a baj, ha a magyarok kivándorolnak;
38772  III,  1887    |                 kivándorolnak; látod, édes fiam, az még a nagyobbik baj, hogy
38773  III,  1887    |            miniszterelnök, mosolyogva hallgatta. Az újságírói karzaton a nyáluk
38774  III,  1887    |                          karzaton a nyáluk folyt az újságíró uraknak.~Annyi
38775  III,  1887    |                      Annyi mindenfélét elmondott az õsz regélõ a csodálatos
38776  III,  1887    |                          csodálatos lapról, hogy az ember szinte odaképzelte,
38777  III,  1887    |                     Falkot.~Így bizony, így tett az apó. De ki az ördög hitte
38778  III,  1887    |                           így tett az apó. De ki az ördög hitte volna, hogy
38779  III,  1887    |                       olyan megelégedetten vette az egykori tanítvány »leckéjét«,
38780  III,  1887    |                         véleménye.~Nem festem le az egyes minisztereket házi
38781  III,  1887    |                    minisztereket házi körükben s az egyes képviselõket otthon.
38782  III,  1887    |                         titkokat, mégpedig abból az egyszerû okból, mert semmi
38783  III,  1887    |                         A klubban hiába képzelne az ember valamely forrongó
38784  III,  1887    |                   Egészen csendes világ van ott. Az Urbanovszky krákogása is
38785  III,  1887    |                         a Komjáthy-affér történt az intendáns ítélõszéke elõtt.
38786  III,  1887    |                      volt a felelet.~Azóta ebben az irányban nem is kérdezõsködöm
38787  III,  1887    |                      kérdezõsködöm senkitõl. Sõt az obszerválást is abbahagytam,
38788  III,  1887    |                       tudomány közül ennek veszi az ember a politikai pályán
38789  III,  1887    |                          Nem poétának való játék az. Különösen le ne ülj az
38790  III,  1887    |                          az. Különösen le ne ülj az abaújiakkal, mert soha ezeknél
38791  III,  1887    |                        vége felé elkezdi olvasni az ütéseket az egyik hangosan...
38792  III,  1887    |                      elkezdi olvasni az ütéseket az egyik hangosan... mire félhangosan
38793  III,  1887    |                           Mi történt vele?~- Oh, az örökemlékezetû marad a tarokk
38794  III,  1887    |                dunántúliakkal ült le játszani, s az mindig valami szerencsétlenséget
38795  III,  1887    |                    valami szerencsétlenséget hoz az emberre, mint a pénteki
38796  III,  1887    |                       még egyszer elolvassa, biz az csak tizenegy, rosszul van
38797  III,  1887    |                     mondhat tizenegy kártyából.)~Az, akinél a skíz volt, fölszisszen
38798  III,  1887    |                    Kontra a tous les trois-nak!«~Az, akinél a pagát volt vagy
38799  III,  1887    |                        hangon ordít fel:~»Kontra az ultimónak, kontra a játéknak,
38800  III,  1887    |               mindenfelõl és gyülekezni kezdenek az összes asztalok gibicei
38801  III,  1887    |                          összes asztalok gibicei az idegrázó küzdelem színteréhez.~
38802  III,  1887    |                     darabig, majd mindjárt kisül az én tréfám, és visszamennydörgi
38803  III,  1887    |                         nem játszom többé, hanem az elméletre adva magamat,
38804  III,  1887    |                         képviselõk olyanok, mint az ostábláról összesepert sakkfigurák,
38805  III,  1887    |                     olyan rossz érzés. Azt hiszi az ember, hogy az Operában
38806  III,  1887    |                         Azt hiszi az ember, hogy az Operában ül.~Nem is csoda,
38807  III,  1887    |                        csoda, ha kevesen voltak. Az ügyvédi rendtartás módosítása
38808  III,  1887    |                  napirenden. Módosítás, mégpedig az ügyvédek javára.~Nagy idegenkedés
38809  III,  1887    |                       erõsen a klubban. Mindegy, az ellenzékiek mégis õt deklarálták
38810  III,  1887    |                 ellenzékiek mégis õt deklarálták az ügyvédek ellenségének. Ami
38811  III,  1887    |                    csatlakozván néhány felperes.~Az alperesek egyszerûen otthon
38812  III,  1887    |                          Nem fogadom el.~És most az egyszer õ volt az ország
38813  III,  1887    |                        És most az egyszer õ volt az ország szája.~A T. HÁZBÓL [
38814  III,  1887    |                        Akinek ellenjelöltje van, az ellenjelöltjétõl fél, akinek
38815  III,  1887    |          ellenjelöltjétõl fél, akinek még nincs, az attól fél, hogy lesz. Mindenki
38816  III,  1887    |                        lesz. Mindenki fél. Nincs az a jó vagy rossz hír, amit
38817  III,  1887    |                     jelölt el ne higgyen, legyen az bár a leglehetetlenebb.
38818  III,  1887    |                        ördögeit elõszólítsa. »Ez az ember hallott valamit, ez
38819  III,  1887    |                  asztalnál készültek.~Csodálatos az a pesszimizmus és optimizmus,
38820  III,  1887    |                      honnan bánkódol?~- Éppen ez az... éppen ez - nyöszörgi
38821  III,  1887    |                      mégis meglettél.~- Éppen ez az - dünnyögi végtelen szomorúan -,
38822  III,  1887    |                          ebbõl a logika szerint? Az, hogy most nem leszek meg.~(
38823  III,  1887    |              kitapasztaltam, hogy mennyire viszi az embert a bátorító szó az
38824  III,  1887    |                         az embert a bátorító szó az elbizakodottságba és a nyugtalanító
38825  III,  1887    |                          meg a kerületben.~- No, az még attól függ - szóltam
38826  III,  1887    |                     Tivadart állítja fel ellenem az ellenzék. S én, aki egy
38827  III,  1887    |                         láz; lesz ahogy lesz. Ha az embernek nincs ellenjelöltje,
38828  III,  1887    |                         ellenjelöltje, ebben meg az a vigasztaló, hogy annak
38829  III,  1887    |                         a vigasztaló, hogy annak az ellenjelöltnek meg õ az
38830  III,  1887    |                          az ellenjelöltnek meg õ az ellenjelöltje.~Különben
38831  III,  1887    |                          ki lesz találva nemcsak az örök mozdony, hanem az örök
38832  III,  1887    |                   nemcsak az örök mozdony, hanem az örök népszerûség is - a
38833  III,  1887    |                        halhatatlan ideát; õ volt az elsõ, aki rájött, hogy nincs
38834  III,  1887    |                      gyakorlatilag fruktifikálni az intézményt, hogy egy fõispán
38835  III,  1887    |                        is adminisztráljon.~Mikor az egyik megyében megunják
38836  III,  1887    |                         van elégedve és megmarad az illúziója.~...Lám mégis
38837  III,  1887    |                      Erdély adja Magyarországnak az okos embereket.~II. A mai
38838  III,  1887    |                         mert én már belefáradtam az efféle elmélkedésekbe...
38839  III,  1887    |                       belépni a klubajtón. Pedig az csak alispán.~Jókai Mór
38840  III,  1887    |                          szóló javaslat ellen.~- Az ördög vigye el. Bárcsak
38841  III,  1887    |                          el. Bárcsak megbuktatná az ellenzék!~(Ez a mondása
38842  III,  1887    |                     törököknek.)~Mert rettenetes az - fûzi odább az ellenzéki
38843  III,  1887    |                       rettenetes az - fûzi odább az ellenzéki szócsokrot Jókai -,
38844  III,  1887    |                         szócsokrot Jókai -, hogy az ember inni se adhasson a
38845  III,  1887    |                       szomjas választónak. Mikor az urak eljönnek deputációba
38846  III,  1887    |                    fényes, pezsgõs ebédet kapnak az »Angol királynõ«-ben, és
38847  III,  1887    |                    királynõ«-ben, és ezt kiírják az újságokba is. Ott van példának
38848  III,  1887    |                          példának okáért Fabiny. Az nem vétség, pedig ott is
38849  III,  1887    |                        egy kupica gugyit lenyel, az egyszeribe bûnné váljék.
38850  III,  1887    |                     érdekes javaslatot tárgyalja az elöregedett Ház, a házszabályok
38851  III,  1887    |                   módosításáról szóló jelentést.~Az általános vita gyorsan ért
38852  III,  1887    |                         véget, mert a javaslatot az ellenzék is bizonyos méltánylással
38853  III,  1887    |                         éppen a kapus marad meg, az egyedül halhatatlan. A padokról
38854  III,  1887    |                        fog ott lógni esztendõre?~Az elmúlás processzusának lehangoló
38855  III,  1887    |                         bácsi is nagy ember volt az övéi közt, most már nem
38856  III,  1887    |                         is élni akarnak. Bartók, az új képviselõ, éppen most
38857  III,  1887    |                      rekeszti be király õfelsége az országgyûlést.~Egyebekben
38858  III,  1887    |                       beszéddel meguntatta volna az egész eszlári ügyet, Ónody
38859  III,  1887    |                          Ónody is elaludt volna, az ügy is elaludt volna.~Hanem
38860  III,  1887    |                  kerületét átengedte barátságból az öreg gróf Nákó Kálmánnak
38861  III,  1887    |                    másikban lép mostan fel.~- És az milyen?~- Meglehetõs.~-
38862  III,  1887    |                     alatt úgy el találja rontani az öregúr, hogy sírva nézhetek
38863  III,  1887    |                     élményekkel és új kontókkal.~Az én többségem több mint bizonyos.~
38864  III,  1887    |                    féltizenkettõre már vége volt az ülésnek. A távozó képviselõkkel
38865  III,  1887    |                      Letárgyaltuk.~- Lehetetlen. Az én pénzügyminiszterségem
38866  III,  1887    |                 kérvények következtek, ezek közt az ifjúságé a magyar nyelv
38867  III,  1887    |                   találta alkalmasnak kivitelére az idõpontot. (Nyilván azt
38868  III,  1887    |                         ellenben, noha õ adta be az egyik kérvényt, egy szép
38869  III,  1887    |                    beszédben szintén nem találja az idõt alkalmasnak (az igaz,
38870  III,  1887    |                     találja az idõt alkalmasnak (az igaz, hogy borult is volt
38871  III,  1887    |                        igaz, hogy borult is volt az idõ egy kicsit ma délelõtt).~
38872  III,  1887    |                       kicsit ma délelõtt).~Hanem az már különösen megemlítendõ,
38873  III,  1887    |                        mint Horváth Gyula; mikor az ifjúság arról határozott,
38874  III,  1887    |                   bántotta ez a dolog: »Hogy mer az a civil hadi dolgokba belekotyogni?
38875  III,  1887    |                      hadi dolgokba belekotyogni? Az a mi külön témánk«, s szemére
38876  III,  1887    |                     idején lett volna több helye az ilyen lángoló hazafiságnak.~
38877  III,  1887    |                       volt, ma lévén úgy látszik az utolsó érdemleges ülés.
38878  III,  1887    |                        Fabinyval semmi dolgom.~- Az most már mindegy. Semmi
38879  III,  1887    |                         mosollyal nézi messzirõl az audiencia lefolyását, a
38880  III,  1887    |                         vág.~- Hm. Éppen csak ez az egy lehetetlen. Hanem ha
38881  III,  1887    |                         most csakugyan kifogyott az idõbõl, mert a pièce résistance
38882  III,  1887    |                          képviselõházban, melyek az idén nem voltak ritkák,
38883  III,  1887    |                         nem voltak ritkák, midõn az egész világot érdeklõ dolgok
38884  III,  1887    |                             Mégiscsak okos ember az a Bismarck - jegyzé meg
38885  III,  1887    |                          egy kis állandóságot.~ ~AZ UTOLSÓ ÜLÉS [máj. 26.]~Vége
38886  III,  1887    |                            Vége van. Szétmentek. Az 1884-i országgyûlés már
38887  III,  1887    |                        országgyûlés már a múlté. Az ismerõs, megszokott alakok
38888  III,  1887    |                    verõfényes sugarait szórta be az üvegablakokon, a toronyban
38889  III,  1887    |                       öltözve csörömpölõ karddal az oldalán bevonult tisztikara
38890  III,  1887    |                tisztikara kíséretében, megnyitni az utolsó ülést.~Csanády Sándor
38891  III,  1887    |                  megbámulva a saját névjegyeiket az ülõhelyeiken, azután felnyitották
38892  III,  1887    |                         a kis Babeº interpellált az árvizekrõl, amire rögtön
38893  III,  1887    |                     megint egy - Janskyt.~De biz az már késõre született szegény.
38894  III,  1887    |                        késõre született szegény. Az ellenzéknek már nincs annyi
38895  III,  1887    |                          elvágta a kérdést, hogy az ország címere sokkal magasabban
38896  III,  1887    |            megpiszkolhassa.~Más tárgy nem lévén, az elnök elmondta búcsúztatóját
38897  III,  1887    |                         Pulszky Ferenc emelte ki az elnök érdemeit. S a Ház
38898  III,  1887    |                     éljenzésre fakadva tolongott az ajtók felé.~Kéz kézbe kapcsolódott.
38899  III,  1887    |                           nyájas mosoly lebegett az ajkakon.~- A viszontlátásra! -
38900  III,  1887    |                          egy darabig a folyosón, az elõcsarnokban, míg egy óra
38901  III,  1887    |                       közömbös arccal nézte, míg az utolsó fogat is elrobogott,
38902  III,  1887    |                         fogat is elrobogott, míg az utolsó alak is kicammogott.
38903  III,  1887    |                          Éppen Krausz Lajos volt az utolsó.~Gondterhelt fejjel,
38904  III,  1887    |                           összeillõ pár!~Valóban az asszony ritka szépség a
38905  III,  1887    |                          fiatalság üdeségével és az elõkelõség bájával. Ilyen
38906  III,  1887    |             összeforrasztásához, s mindenekelõtt az okát kezdte kifürkészni:~-
38907  III,  1887    |                      termetén.~- De hát akkor mi az oka? Talán megtudott ön
38908  III,  1887    |                         mért teszi ezt, nagysád, az isten szerelméért?!~- Azért,
38909  III,  1887    |                      mindenki kivehette, hogy ez az utolsó szava volt.~Mégiscsak
38910  III,  1887    |                         csodálatos portékák ezek az asszonyok!~Az ember azt
38911  III,  1887    |                      portékák ezek az asszonyok!~Az ember azt hinné bánkódással,
38912  III,  1887    |                           hogy már-már kivesztek az elvek, s íme hol bukkan
38913  III,  1887    |                       elvek, s íme hol bukkan rá az »elvekre«: olyan különös
38914  III,  1887    |                           lelkes szemek, hát még az a kellemesen csengõ hangja,
38915  III,  1887    |                kellemesen csengõ hangja, s mellé az a nyugodt, ízléses plasztika,
38916  III,  1887    |                          ízléses plasztika, mely az Apponyiéval vetekszik. És
38917  III,  1887    |                          én pénzzel gyõzni, mert az nekem nincs - felelte Esterházy.~-
38918  III,  1887    |                         Találgatták is, mi lehet az, kérdezgették, faggatták,
38919  III,  1887    |                          hozok segítséget.~- Hm, az akkor más. Akkor annak a
38920  III,  1887    |                        nekem annál a másiknál is az kell, amije nincs.~- Értse
38921  III,  1887    |                          Pedig elég világos lesz az, majd meglássátok. A két »
38922  III,  1887    |                          szótöbbséggel került ki az urnából.~- Hogyan történhetett
38923  III,  1887    |                      történhetett ez? - tûnõdtek az emberek, mikor a távíró
38924  III,  1887    |                          ujját, melybõl hiányzik az egyik kar.~Majd rámutatott
38925  III,  1887    |                        amelybõl szintén hiányzik az egyik kar.~A két csonka
38926  III,  1887    |                   akárhová.~NYÁRI ÉLET~Éppen azt az idõszakot kezdjük élni Pesten,
38927  III,  1887    |                         amikor már nemcsak izzad az ember, hanem pirul is. Tudniillik
38928  III,  1887    |                          mondaná:~- Micsoda? Hát az úr még mindig itt van? Hát
38929  III,  1887    |                          még mindig itt van? Hát az úrnak sehol sincs valami
38930  III,  1887    |                       télen át, de a kánikulában az is kellemetlenné válik.
38931  III,  1887    |                          is kellemetlenné válik. Az összes budapesti élet (értvén
38932  III,  1887    |                    összes budapesti élet (értvén az úgynevezett »második jó
38933  III,  1887    |                 férjuraimék, tisztelt kollégáim, az elsõ három-négy hétre, amit
38934  III,  1887    |                       mézes hetek«-re.~Azt hinné az ember, hogy ezek vissza
38935  III,  1887    |                        még ez a »méz« sem - csak az alakja változott meg.~Az
38936  III,  1887    |                         az alakja változott meg.~Az akkori hetek azért voltak
38937  III,  1887    |                   mézesek, mert együtt töltötték az asszonykával.~A mostani
38938  III,  1887    |                        hetek azért mézesek, mert az asszonyka nélkül tölthetik
38939  III,  1887    |                        kis boltosné! - kiált fel az egyik.~- De bizony ebbõl
38940  III,  1887    |                         egyik.~- De bizony ebbõl az ügyvédnébõl milyen helyrevaló
38941  III,  1887    |                  Teringette, de fölséges asszony az amott a kékfátyolos kalappal.~
38942  III,  1887    |                         Mind ilyenek voltak ezek az asszonyok, sõt szebbek is
38943  III,  1887    |                    feleséges emberek.~Leszállnak az igények a minimumra. Ha
38944  III,  1887    |                        föl, ahol zöld udvar van, az legalábbis olyan nagy képeket
38945  III,  1887    |                           Ismét egy új férj, aki az õ komoly sedatus barátaiban,
38946  III,  1887    |                         Ez ugyan hamar elolvasta az Atzél Béla reklámjait Budapestnek
38947  III,  1887    |                  fogadott.~Valóban egy indus ült az asztalnál szépen kötött
38948  III,  1887    |                        aszalt közönség tolongott az indus asztala körül, ki
38949  III,  1887    |                        téma a lomtárba dobatott, az indus volt az egyedüli téma.
38950  III,  1887    |                          dobatott, az indus volt az egyedüli téma. Csak egyetlen
38951  III,  1887    |                       teng ilyenkor mellette.~Ez az asztal még nem mozdult,
38952  III,  1887    |                          mozdult, de témájukat - az európai béke megoldásának
38953  III,  1887    |                   ezeknek is kivette a szájukból az indus.~- Ha igazi indus,
38954  III,  1887    |                      keresne itt?~- Mégsem lehet az igazi indus.~- De ha az
38955  III,  1887    |                          az igazi indus.~- De ha az is. Azért kár volna fölállni.
38956  III,  1887    |                    valamit. Majd mutogatja magát az állatkertben.~- Igen ám -
38957  III,  1887    |                          hírül egy galopin -, de az indus elmegy holnap az Orient
38958  III,  1887    |                        de az indus elmegy holnap az Orient Expresszel, egy magyar
38959  III,  1887    |                     miféle?~- Megyei fõispán ott az indusok közt.~Ohó, fõispán!
38960  III,  1887    |                           ki tudja, mikor szorul az ember a protekciójára.~-
38961  III,  1887    |                       múlva már egész udvara van az indus fõispánnak, aki flegmával
38962  III,  1887    |                    érdeklõdéssel dugdossa zsebre az átadott névjegyeket.~Fõispán
38963  III,  1887    |                       okvetlenül bolonddá tennék az indusok, ha odamenne.~Az
38964  III,  1887    |                         az indusok, ha odamenne.~Az indus elragadtatva beszélt
38965  III,  1887    |                       Hangl-kioszk egyhangúságát az indus fõnök. Folyt a triccs-traccs
38966  III,  1887    |                        szétszéledtek a vendégek, az indus hazament a vendéglõbe
38967  III,  1887    |                           de még azután is sokan az utcákon, ahol két ember
38968  III,  1887    |                         egymást:~- Nos? Látta ön az indus fõispánt?~Bizony,
38969  III,  1887    |                      bizony, mondom nektek, hogy az emberséges Nazredin nincs
38970  III,  1887    |                       olyan messze e pillanatban az õ megyéjétõl, mint amilyen
38971  III,  1887    |                      Pest a világvárosiasságtól.~AZ ÉGBEN~A leggazdagabb ember
38972  III,  1887    |                      meglepõ és csodálatos, mint az, hogy Balázs Sándor unta
38973  III,  1887    |                      hogy Balázs Sándor unta meg az életét és méreggel ölte
38974  III,  1887    |                         kedélyessége? Lehetetlen az! Hiszen neki volt ebbõl
38975  III,  1887    |                       portékából a legtöbb talán az egész országban.~S mégis
38976  III,  1887    |                         mégis elfogyott.~Mi volt az a gyógyíthatlan baj, amiért
38977  III,  1887    |                         pénzhez jutni, hogy mire az egyik dugába dõlt, már akkorra
38978  III,  1887    |                   milliomosokká tette velük, hol az egyiknek, hol a másiknak
38979  III,  1887    |                   széleig, itt volt a kis lutri: az örökös reményforrás. S ha
38980  III,  1887    |                          Nem, nem a pénzbaj volt az a gyógyíthatlan betegség,
38981  III,  1887    |                         iskolának, amelybõl nõtt az ötvenes években. Reá borult
38982  III,  1887    |                       novellának a vége.~Mi volt az oka? Ki tud olvasni a szívek
38983  III,  1887    |                       némi világot látszik vetni az indokra. Utolsó üzenete
38984  III,  1887    |                         is. Hiszen a kis sír is, az utolsó vánkos, ahova a szegény
38985  III,  1887    |                     fõszerepet ebben a drámában. Az egyedüliség keserû érzete,
38986  III,  1887    |                      Mert bizony-bizony kifogyok az idõbõl.~Még mindig »forrt«,
38987  III,  1887    |                    azonnal elunta s egy másiknak az alapításán fáradozott. Sikerült
38988  III,  1887    |                          alapításán törte fejét. Az is megalakult harmadéve »
38989  III,  1887    |                        maradandó becsû dolgokat. Az »Égben« címû darabja még
38990  III,  1887    |                    alakunk, novellái közt egypár az õ költõi felfogásának, meleg
38991  III,  1887    |                       alkotása. Mint írónak csak az az egy baja, hogy túlságosan
38992  III,  1887    |                    alkotása. Mint írónak csak az az egy baja, hogy túlságosan
38993  III,  1887    |                        szikrázott és pattogtatta az elmésségeket. Többnyire
38994  III,  1887    |                       víg kedélye sem volt igaz. Az is talán csak fölvett szerep
38995  III,  1887    |                       elámította a cimborákat és az uzsorásokat: mert csak ezzel
38996  III,  1887    |                  szomorúval ölelkezett.~Most már az égben van szegény. Nyugton,
38997  III,  1887    |                     bizonyos.~Csak egy bizonyos, az, hogy immár elutazott.~Elõször
38998  III,  1887    |                        inget tegyetek - rendelte az ebenthali frajjoknak -,
38999  III,  1887    |                      hátha két hónapig is eltart az uralkodása.~Azután a szakácsot
39000  III,  1887    |                          herceg ma végre elment. Az ebenthali kastély megint