bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

39001  III,  1887    |                       búcsúzott el fiától, s még az utolsó percben is marasztalta:~-
39002  III,  1887    |                    Mennem kell.~- Hasztalan lesz az utad, édes fiam.~- Én bízom,
39003  III,  1887    |                           Én bízom, anyám. Ámbár az mellékes, mert nem annyira
39004  III,  1887    |                      trón miatt megyek én, hanem az élclapok miatt.~- Nem félsz
39005  III,  1887    |                       muszka cártól?~- Félek, de az élclapoktól még jobban félek.~-
39006  III,  1887    |                   például a fenséged dolgát. Biz az meglehetõsen bizony­talan.
39007  III,  1887    |                         fejedelmek változnak, de az õ barátsága nem változik
39008  III,  1887    |                          Pestre ér ma, nézze meg az indóháznál, hogy ott van-e
39009  III,  1887    |                        nem tudja, de megérzi. Ez az én kabalám.~- Köszönöm,
39010  III,  1887    |                     tömérdek vendég közt ott van az írói és mûvészi kör.~Igazán
39011  III,  1887    |                        mindössze talán megnézném az egylet évi mûködésének eredménye
39012  III,  1887    |                mûködésének eredménye gyanánt azt az egy megmagyarosított oláhot,
39013  III,  1887    |                     ugyan megvan már), elõvenném az én Málik barátom redakciójában
39014  III,  1887    |                          hogy sehol sem fogadták az írókat olyan szívesen, senki
39015  III,  1887    |                  hónappal lett volna Háromszéken az írói kör, semmi esetre sem
39016  III,  1887    |                tisztemhez - leírom, milyen város az a Szentgyörgy.~Igen, igen,
39017  III,  1887    |                          a Debren patak, jobbról az Õrkõ mereng le, s onnan
39018  III,  1887    |                          délibáb játszadozik. Ez az egyik tündér, a kedves,
39019  III,  1887    |                          egyik tündér, a kedves, az enyelgõ. A másik tündér
39020  III,  1887    |                      bundán keresztül is kifújja az utasból a lelket, s felfordítja
39021  III,  1887    |                         A vendégek nagyobb része az elõpataki fürdõbe van elszállásolva.
39022  III,  1887    |                          darab, hogy nem érdemes az ekét beleállítani.~A földet
39023  III,  1887    |                       instálom - így szólt -, de az aztán nagy szó lesz.~- Csak
39024  III,  1887    |                           ahogy lesz, de már azt az egyet meg ne tegye, hogy
39025  III,  1887    |                       vasvillámat.~- Nem úgy van az, Zöld Ferenc uram - mondom
39026  III,  1887    |                       sok krumplis földet láttam az ilyefalvi határban.~- Az
39027  III,  1887    |                         az ilyefalvi határban.~- Az ám.~- Pedig nincs is meg
39028  III,  1887    |                        valamit.~- De nem úgy van az, Zöld Ferenc uram. Most
39029  III,  1887    |                         fejrázással:~- Nem lehet az. Lehetetlen az, hogy olyan
39030  III,  1887    |                         Nem lehet az. Lehetetlen az, hogy olyan Zöld Ferenc
39031  III,  1887    |                  legégetõbb alakban jelentkeznek az erdélyi bajok. Egy kis megfigyeléssel
39032  III,  1887    |                        meg mûködése irányát. Nem az oláhokat kell szorítani,
39033  III,  1887    |                    Tisztába jönnie a célokkal és az eszközökkel.~És ez lassan
39034  III,  1887    |                        is vannak Zöld Ferencnek.~AZ ALMA MATER~(Hiábavaló csevegés)~
39035  III,  1887    |                 Hiábavaló csevegés)~Ma nyílt meg az egyetemi tanév. Megélénkülnek
39036  III,  1887    |                         fõváros utcái nemsokára. Az alma mater gyermekei összejönnek
39037  III,  1887    |                     rózsás jövõnek a reményével.~Az anyai áldás sokat ér, és
39038  III,  1887    |                       talán nem fogy el sohasem, az atyai tanácsok azonban hamar
39039  III,  1887    |                         azonban hamar kiröpülnek az amice fejébõl, de azért
39040  III,  1887    |                     flóresek. Ami a legállandóbb az egyetemi kurzusban: az a
39041  III,  1887    |              legállandóbb az egyetemi kurzusban: az a remény, hogy a jogász
39042  III,  1887    |               szándékozunk most mi belekötni sem az atyai tanácsokba, sem a
39043  III,  1887    |                  flóresekbe (majd beleköt azokba az új »Központi«-nak a fizetõpincére),
39044  III,  1887    |              megcsappantani.~Mert nem úgy van ám az már, mint régen volt, mikor
39045  III,  1887    |                       mint régen volt, mikor még az egyik kedélyes jogi professzor
39046  III,  1887    |                      Azelõtt jó gondos anya volt az »alma mater«. Aki õhozzá
39047  III,  1887    |                        volt valamikor betakarva, az »úr« lett ebben az országban.
39048  III,  1887    |                    betakarva, az »úr« lett ebben az országban. Legalábbis tekintetes
39049  III,  1887    |                     Legalábbis tekintetes úr.~De az alma mater gyermekei annyira
39050  III,  1887    |                      felszaporodtak, hogy ma már az egykori professzor úr, ha
39051  III,  1887    |                         nevelje mindenáron fiait az úgynevezett lateiner pályákra,
39052  III,  1887    |                          abba a felfogásba, hogy az õ csemetéihez minden más
39053  III,  1887    |                      bent a »vármegye urai« vagy az »állam szolgái« közt. Tertium
39054  III,  1887    |                       egy könyv van a világon és az a »Corpus juris«. Minden
39055  III,  1887    |                    kenyeret, de kalácsot csak ez az egy. A módos dzsentri minden
39056  III,  1887    |                bizonytalan pálya, de persze csak az úri pályák közt. Hátha mérnöknek
39057  III,  1887    |                     pályákat, rendesen elkésnek. Az én szülõvármegyémben például
39058  III,  1887    |                    pályára léptek. S mi történt? Az, hogy mire kitanultak, már
39059  III,  1887    |                       mire kitanultak, már akkor az a pálya nem ért semmit.
39060  III,  1887    |                      karrierjérõl és arról, hogy az elkopott címer új fényre
39061  III,  1887    |                         ezeket hiába kapacitálja az ember:~- De kedves bátyám,
39062  III,  1887    |                          õket? Hiszen jobb pálya az. Az írnok a legutolsó ember
39063  III,  1887    |                      õket? Hiszen jobb pálya az. Az írnok a legutolsó ember
39064  III,  1887    |                         nevelni a gyereket. Hisz az annyi, mintha szándékosan
39065  III,  1887    |                   nevelne valakit. Írnokká lehet az ember leesõben, mert az
39066  III,  1887    |                          az ember leesõben, mert az egy szerencsétlenség, mintha
39067  III,  1887    |                        egészséges gyereknek maga az apja készakarva törje el
39068  III,  1887    |                         kedvetlenül.~- Ami pedig az iparost, a kézmûvest illeti,
39069  III,  1887    |                     iparost, a kézmûvest illeti, az, ha jól érti a mesterségét,
39070  III,  1887    |                  mesterségét, úr a maga nemében. Az írnoknak még elõbb állást
39071  III,  1887    |                             Igaz, igaz, de mikor az írnok mégis az úrféléhez
39072  III,  1887    |                          de mikor az írnok mégis az úrféléhez tartozik, szalonkabátban
39073  III,  1887    |                     szólítja, sõt a levélcíme is az.~- Hanem azért, urambátyám,
39074  III,  1887    |                          Igaz, igaz - ötöl-hatol az öreg -, magam is belátom,
39075  III,  1887    |                        világ miatt. A feleségem, az anyjuk talán meg is õrülne,
39076  III,  1887    |                     sajtó jól kimérgelõdte magát az orosz ukázon, mely a szegényebb
39077  III,  1887    |                    micsoda gyalázatos intézkedés az a XIX-ik században?~Pedig
39078  III,  1887    |                        olyan egészen bolond ukáz az. A muszkának mindig volt
39079  III,  1887    |                       miniszteriumban.~Ezek mind az állam kenyerébõl akarnának
39080  III,  1887    |                     Boldog isten - sóhajtott fel az illetõ miniszter -, mekkorának
39081  III,  1887    |                       már nagyobb, szükség, hogy az éhesek száma fogyjon meg.
39082  III,  1887    |                       száma fogyjon meg. Ide vág az orosz ukáz.~S ki tudja,
39083  III,  1887    |                  fogadjanak nekem szót, s ha már az öregebb gyereket fel is
39084  III,  1887    |                         vagy már le is helyezték az alma mater ölébe, ne sokat
39085  III,  1887    |                  cseperedõvel - rá kell adni azt az ördögadta bõrkötõt. Nem
39086  III,  1887    |                         bátyja.~Ami pedig azokat az úgynevezett »lélekemelõ
39087  III,  1887    |                      volt különb talentum stb. - az önöket éppen ne alterálja,
39088  III,  1887    |                         éppen ne alterálja, mert az egészen a vakszerencse dolga.~
39089  III,  1887    |                         szórul szóra szakasztott az a program volt.~Hohó! Bocsánat,
39090  III,  1887    |                      hiábavaló csevegés«.~Igenis az. Ösmerlek, kedves magyarom,
39091  III,  1887    |                    merlek hibáztatni, mert mikor az én fiam felnõ, hát félek...
39092  III,  1887    |                      félek, hogy én is odaviszem az agyontömött alma materhez.~
39093  III,  1887    |                          a többség. A vacsora és az uzsonna)~Valamelyik pécsi
39094  III,  1887    |                         hordott a zsebében azzal az eltökéléssel, hogy mindjárt
39095  III,  1887    |                         dolgokat nem emlegetnek.~Az érdemes püspök örökké megtartotta
39096  III,  1887    |                     olyan politikusok közé, akik az öreg Deák Ferencet ne emlegetnék.~
39097  III,  1887    |                       nem a beszédjei azok, amik az õ alakját minduntalan életre
39098  III,  1887    |                     azokat kevesen olvassák), se az alkotásai, a kiegyezés (
39099  III,  1887    |                        nem sokan örülnek), hanem az ötletei, melyeket mindenki
39100  III,  1887    |                    fölszínre csillan egyik-egyik az öregek emlékezõtehetségének
39101  III,  1887    |                         homokjából. Hogy ült ott az öreg a folyosón, vagy a
39102  III,  1887    |                         Mítosz már ennek a fele. Az adomáknak is a fele bízvást
39103  III,  1887    |                          humort és bölcsességet.~Az öregúr szobra nemsokára
39104  III,  1887    |                        Bizony gyenge monumentum; az egyedüli eszme benne, hogy
39105  III,  1887    |                   Madarásznak mondott argumentum az ágyúkról, Csengerynek a
39106  III,  1887    |                    Kossuth Lajos - föltenném azt az egy tallért, amirõl a tárca
39107  III,  1887    |                      egypár mondását följegyezni az életírója számára.~Egyrészt
39108  III,  1887    |                       Deák Farkasa rájok bukkan, az nagyon megörül nekik.~Hát
39109  III,  1887    |              alkatelemekre kezdtek szétbontódni, az elhúzó emberek napról-napra
39110  III,  1887    |                        egyik bizalmas barátja:~- Az onnan van, mert kevesebbet
39111  III,  1887    |                       mert kevesebbet érintkezel az emberekkel, sohasem mondod,
39112  III,  1887    |                         Nem érintkezem - morogta az öregúr -, mert rosszak az
39113  III,  1887    |                        az öregúr -, mert rosszak az emberek. Akivel én szóba
39114  III,  1887    |                        nem tesz úgy, urambátyám, az elégedetlen, fészkelõdõ
39115  III,  1887    |                        meg Bónist:~- Nem úgy van az, fiam. Nem érted te azt,
39116  III,  1887    |                          ember megy is el, azért az még mindig megmarad kisebbségnek.
39117  III,  1887    |                       találnak maradni némelyek, az aztán nem mindig marad ám
39118  III,  1887    |                     meghívja.~- Elmennék - mondá az öregúr, karosszékében fekve
39119  III,  1887    |                     Naplót és Kemény Zsigát. Ej, az a Zsiga! Élhetne az még
39120  III,  1887    |                          Ej, az a Zsiga! Élhetne az még most is, ha a gyomra
39121  III,  1887    |                      betûje. Egyszer eltiltották az orvosok a vacsorától. Éppen
39122  III,  1887    |                          vacsorától. Éppen ebben az idõszakban vetõdöm hozzá
39123  III,  1887    |                    szuszogta siránkozó hangon -, az orvosok eltiltottak a vacsorálástól,
39124  III,  1887    |                        kõszívû ember fiai« címû, az 1848-iki idõkbõl merített
39125  III,  1887    |                        örök álmukat pihenik már, az új idõk kitoltak egy másik
39126  III,  1887    |                      ellen vét.~Mikor én (ti. én az irodalmi rovatvezetõ) ezt
39127  III,  1887    |                     olvas.~Hogyne álmodnám, hisz az csak teljes lehetetlenség,
39128  III,  1887    |                      Pesti Hírlap«-ot, különösen az évszámot rajta. Hátha átaludtam,
39129  III,  1887    |                         nem tölthetett Keglevich az intendánsi széken. Hiszen
39130  III,  1887    |                          et. Hadd lássam, mit ír az öreg lázadó.~Nekiestem nagy
39131  III,  1887    |                     Teringette, hogy tudnak ezek az emberek szeretni, lelkesedni.
39132  III,  1887    |                    öntudatlanul magával ragadott az édes meseszövevény, észre
39133  III,  1887    |                     vettem útközben, hol van hát az a rebellisség.~Újra elölrõl
39134  III,  1887    |                 zsandárok! Megvan! Megfogtam. Ez az öregasszony csinálta a botrányt.
39135  III,  1887    |                        szegezz! Fogjátok meg!~Ez az öregasszony Baranghyné,
39136  III,  1887    |                     hõsének, Baranghy Richárdnak az édesanyja, aki Richárdot
39137  III,  1887    |                   fegyvert hord, ne legyen. Hisz az örök anya, a haza néma,
39138  III,  1887    |                     mozdul, és töltve van ellene az orgyilkos fegyvere, ha helyt
39139  III,  1887    |                        fiam. - Van még mezõ, hol az ilyen fiak, ha feláldozták
39140  III,  1887    |                         fogjon? Nem tudom, nekem az olyan magas tudomány, amit
39141  III,  1887    |                     Elhiszem. De hát harcoljanak az igazságuk mellett fegyverrel
39142  III,  1887    |                          közöttünk. Én nem értek az államtudományhoz. De egyet
39143  III,  1887    |                        százezer szívet meglepett az a láz, melynek gyógyszere »
39144  III,  1887    |                        melynek gyógyszere »vér«, az nem hiú ábránd. Bátyád,
39145  III,  1887    |                          van; két szép gyermeke: az egyik most kezd gagyogni.
39146  III,  1887    |                     cselekszik. Nekem nem jutott az eszébõl. Én csak egyszerû
39147  III,  1887    |                          ott fogod találni talán az elsõ ütközetben, veled szemtõl
39148  III,  1887    |                         iránt érzek, olyan, mint az az érzés, ami apámhoz kötött;
39149  III,  1887    |                      iránt érzek, olyan, mint az az érzés, ami apámhoz kötött;
39150  III,  1887    |                boldogságot, hírt, nevet ígérnek. Az, amit nekünk ígér a sors,
39151  III,  1887    |                         amit nekünk ígér a sors, az mind sötét és keserû. Nem
39152  III,  1887    |                           vagyonát. Ha elbukunk, az az egy vígasztal, hogy a
39153  III,  1887    |                        vagyonát. Ha elbukunk, az az egy vígasztal, hogy a Baranghy-címert,
39154  III,  1887    |                      ejtünk, te újra felemeled s az õsi birtokot hûségedért
39155  III,  1887    |                       Gyõztél, anyám! Eltaláltad az egyetlen fájó részt szívemben.
39156  III,  1887    |                  nyilatkozatai nyomán. A grófné, az igaz, »rosszra« csábítja
39157  III,  1887    |                          háborút a színpadon, ha az ellenséget nem szabad akként
39158  III,  1887    |                    szabad akként rajzolnia, hogy az a másik félre haragudjék?~
39159  III,  1887    |                   nevetségessé tette magát ezzel az intézkedésével.~Mert ha
39160  III,  1887    |                          intézkedésével.~Mert ha az idézett jelenet miatt (mely
39161  III,  1887    |                 fércmunkát?~Hanem így szólanának az elsõ esetre:~- Jókai kezd
39162  III,  1887    |                   lapokban olvashattuk, meglopta az öreg Deák Ferencet: levévén
39163  III,  1887    |                 várakoznia a nagy hazafinak, míg az ünnepélyes napon õfelsége
39164  III,  1887    |                           s lehull róla a burok.~Az öregúr szétnézett, amint
39165  III,  1887    |                         volt, nem látott semmit. Az égen barna felhõk úsztak,
39166  III,  1887    |                       mulató bandukolt hazafelé. Az egyiket felösmerni vélte.
39167  III,  1887    |                        vélte. Nini, ez alighanem az Aldzsi. Már hol volt megint
39168  III,  1887    |                      Aldzsi. Már hol volt megint az az Aldzsi?~A tolvaj ezalatt
39169  III,  1887    |                           Már hol volt megint az az Aldzsi?~A tolvaj ezalatt
39170  III,  1887    |                         Ej, ej, mormogta magában az öregúr. Az a Thaisz Lexi
39171  III,  1887    |                      mormogta magában az öregúr. Az a Thaisz Lexi még most is
39172  III,  1887    |                     Lassankint pirkadni kezdett. Az ég fölvette keleti szélein
39173  III,  1887    |                     frissen fejt tej üde színét. Az öregúr megint szétnézett.~
39174  III,  1887    |                         hátam mögött. Ez meg ott az Akadémia. Jó reggelt, jó
39175  III,  1887    |                         jó reggelt, kedves gróf!~Az öregúr észrevette Széchenyi
39176  III,  1887    |                        egyedül.~- Miféle tekercs az a gróf kezében?~- Ez az
39177  III,  1887    |                          az a gróf kezében?~- Ez az az adománylevél akar lenni,
39178  III,  1887    |                          a gróf kezében?~- Ez az az adománylevél akar lenni,
39179  III,  1887    |                adománylevél akar lenni, amelyben az Akadémiára ajánltam fel
39180  III,  1887    |                     Miért van ön háttal fordulva az Akadémiának?~- Alkalmasint
39181  III,  1887    |               Alkalmasint azért tétettek ide úgy az akadémikusok, hogy ne lássan
39182  III,  1887    |                       vigyázzon a Klubra, én meg az Akadémiára fogok ügyelni.
39183  III,  1887    |                    tapasztalatainkat.~- Csakhogy az a dolog bibéje, hogy itt
39184  III,  1887    |                       itt soha sincs csöndesség. Az imént is egy csomó uracs
39185  III,  1887    |                        csomó uracs zavargott itt az utcán. S mikor a rendõr
39186  III,  1887    |                      spectabilis. Abból is kevés az örömöm. Így éjjelenként
39187  III,  1887    |                        jó magyarjaink leugrálnak az oszlopokról a víz mélyébe
39188  III,  1887    |                     ember, spektabilis. Unom már az egészet.~Deák: Hogyan, ön
39189  III,  1887    |                          Deák: Tehát ön nem tart az örökkévalóságtól?~Széchenyi:
39190  III,  1887    |                      végbe. Nem látták ezek soha az Olimposzt.~Deák: Nekem négy
39191  III,  1887    |                      kíséretem. Csupa asszonyok. Az egyik a vén »Iustitia«,
39192  III,  1887    |                           nem hittem volna, hogy az ön hölgyei ilyen súlyosak.
39193  III,  1887    |                       Derék teher! De beszéljünk az asszonyokról. Találja ki,
39194  III,  1887    |                    képzelem, gróf úr.~Széchenyi: Az jár eszemben, hogy vajon
39195  III,  1887    |                       Gyulát gondolom.~Deák: No, az nem is lenne rossz. Elég
39196  III,  1887    |                         Mit gondol, kedves Deák, az õ szobra alatt ki fog guggolni?~
39197  III,  1887    |                      Teringette, hány mázsa lesz az! Mit gondol, kedves Deák?~
39198  III,  1887    |                         itt hallgatódzik alattam az édesmamája, a »Kiegyezés«.
39199  III,  1887    |                       Kiegyezés«. Ne szomorítsuk az anyai szívet, hogy olyan
39200  III,  1887    |                         néptribun és jeles tudós az õ emlékezetes bukása után
39201  III,  1887    |                       melyet búvárol, méltóbb is az õ érdeklõdésére, mint a
39202  III,  1887    |                        érez és gondolkozik, mint az elõzõ évben s az elõzõ országgyûlési
39203  III,  1887    |               gondolkozik, mint az elõzõ évben s az elõzõ országgyûlési ciklusok
39204  III,  1887    |                    jobban szereti a potyát, mint az elõzõ országgyûlési ciklusok
39205  III,  1887    |                         a népszerûtlen pókokról, az állatvilág e zsarnokairól
39206  III,  1887    |                          virgonc pisztrángokkal, az acélos nyugodt vizû tavak
39207  III,  1887    |                        acélos nyugodt vizû tavak az iszapot túró ezüsthasú pontyokkal,
39208  III,  1887    |                        nyírek, a pirosas hársak, az ünnepélyes fenyük, - mindez
39209  III,  1887    |                          kimaradt képviselõkkel, az elröppent mandátummal, meg
39210  III,  1887    |                      vadászik. (Drága vadak azok az idén!)~Feledni jó! Azt tartotta
39211  III,  1887    |                       feledni. Nem azért, mintha az õ sebe mélyebb lenne a többi
39212  III,  1887    |                          közt, mindenütt ráakadt az õ szegedi polgártársaira,
39213  III,  1887    |                       akik õt megbuktatták.~Ezek az õ szeretett (no nem tudom
39214  III,  1887    |                        évre a kívánt adót. Ezzel az egyszerû eszközzel, melybe
39215  III,  1887    |                        kötni, meg lehetett törni az õs szélsõbali kerületet.
39216  III,  1887    |                     Herman Ottó a vasutak mentén az õ szeretett polgártársaira.
39217  III,  1887    |              Znióváralján járt, hogy megtekintse az ottani pisztrángtenyészetet,
39218  III,  1887    |                         neki:~- Nem csoda ám, ha az úr megbukott Szegeden.~-
39219  III,  1887    |                 állomásunk bakterját is elvitték az úr ellen szavazni, pedig
39220  III,  1887    |                    polgártársat.~- Hm, merre van az a bakter? Meglátogatjuk.~
39221  III,  1887    |                       hiába, meg kell adni, szép az, ha a szegény ember annyi
39222  III,  1887    |                        ember annyi áldozatot hoz az elveinek, hogy Znióváraljáról
39223  III,  1887    |                      hogy meg ne haragudjon, nem az én költségemen utaztam.~-
39224  III,  1887    |                         is volt semmiféle fajtám az.~- Hm. Hát ilyen hazafi
39225  III,  1887    |                       mentem, kérem alássan, nem az én akaratomból - mosogatá
39226  III,  1887    |                        hogy már elvonult a vihar az érzelmei beismerésével.~
39227  III,  1887    |                          Ottó azonban nem hagyta az áldozatát.~- Muszájból?
39228  III,  1887    |                           Gubacs Pál barátom, ki az a Kossuth Lajos?~- Hogyne
39229  III,  1887    |                           kérem alássan. Ott van az arcképe a falon. Tessék
39230  III,  1887    |                     könyörgöm, azt is tudom. Még az apám mesélte.~- Hát azt
39231  III,  1887    |                      mesélte.~- Hát azt mondta-e az apja, hogy ha Kossuth Lajos
39232  III,  1887    |                        felére?~- Azt is beszélte az öreg - mormogá a szegény
39233  III,  1887    |               szerkesztette volna a törvényt: és az egész nép fölvétetik az
39234  III,  1887    |                          az egész nép fölvétetik az alkotmány sáncai közé -
39235  III,  1887    |                          ekzámentjétõl, még csak az kellett neki, hogy Kossuth
39236  III,  1887    |                         kormánypártra, csak most az egyszer nézze el a nagyságos
39237  III,  1887    |                         úr a hibáját.~S másnapra az egész vonalon el volt terjedve
39238  III,  1887    |                        terjedve a vasutasok közt az a rémhír, hogy jön Herman
39239  III,  1887    |                           akik ellene szavaztak.~Az érdemes tudós már visszaérkezett
39240  III,  1887    |                      pisztrángot? - kérdezgették az ismerõsei.~- Fogtam, de
39241  III,  1887    |                           aki ellenem szavazott. Az én egész alföldi ellenpártomat
39242  III,  1887    |                            mire így felelt volna az illetõ: »Tudok biz én még
39243  III,  1887    |                         fantáziájuk, kedvesebbek az ötleteik. A költõk gondolatai
39244  III,  1887    |                     gyerekek a magukéit egyenest az égbõl hozzák.~Innen is van,
39245  III,  1887    |                        ádáz nyomása alatt, addig az írómesterember már a hároméves
39246  III,  1887    |                          francia nyelvmester, de az üres óráiban lengyel mártír,
39247  III,  1887    |                   ilyenkor: két nádszéket fog be az ambituson, s lógatván a
39248  III,  1887    |                     király bácsihoz Bécsbe, hogy az eltört fejû katonájáért
39249  III,  1887    |                          hát, bácsi?~- Nem bõgés az, te kis golyhócska, dal
39250  III,  1887    |                           te kis golyhócska, dal az.~A gyermek a fejét rázza:~-
39251  III,  1887    |                      fejét rázza:~- Hogy lehetne az dal, mikor németül van.~-
39252  III,  1887    |                     németül van.~- Lengyelül van az, édeském.~- Mi az a lengyel? -
39253  III,  1887    |                  Lengyelül van az, édeském.~- Mi az a lengyel? - kíváncsiskodik
39254  III,  1887    |                          kíváncsiskodik a fiú.~- Az egy nép, sok, sok ember
39255  III,  1887    |                      ember együtt.~- Azokról van az az ének?~- A szabadságról
39256  III,  1887    |                         együtt.~- Azokról van az az ének?~- A szabadságról és
39257  III,  1887    |                      omlanak szõke fürtjei.~- Mi az a szabadság, bácsi?~Az öreg
39258  III,  1887    |                        Mi az a szabadság, bácsi?~Az öreg nyelvmester zavartan
39259  III,  1887    |                            Aha, tudom már bácsi, az az õ édes mamájuk.~Ördög
39260  III,  1887    |                         Aha, tudom már bácsi, az az õ édes mamájuk.~Ördög adta
39261  III,  1887    |                      kölyke! Hát honnan szedi ez az ilyen veszélyes ideákat
39262  III,  1887    |                       ideákat hároméves korában? Az egész ambitus elérzékenyült
39263  III,  1887    |                 felülmúlni Madarász Józsefet, ha az isten megélteti.~A KIRÁLY
39264  III,  1887    |         képviselõtársaihoz, megszólítván közülök az egyiket:~- Gyula te, mikor
39265  III,  1887    |                természetesen sietett elmenekülni az alkalmatlan és õfelsége
39266  III,  1887    |                       Gábor addigi tartózkodását az udvartól akarta finom alakban
39267  III,  1887    |                         Károllyal:~- Mit írsz?~- Az utolsó »Deák-anekdotá«-t
39268  III,  1887    |              Deák-anekdotá«-t írom.~- Lehetetlen az. Esküdj meg.~- Szavamra
39269  III,  1887    |                          már nem tudok. Több már az öreggel nem történt.~Szinte
39270  III,  1887    |               Deák-adomák. Békén alhatik miattuk az öregúr.~S mikor rá egy napra
39271  III,  1887    |                    mentem el onnan, hogy ez volt az utolsó csúfság, ami a »haza
39272  III,  1887    |                        bölcsé«-t érte.~S íme nem az volt az utolsó.~Ma egy költemény
39273  III,  1887    |                          érte.~S íme nem az volt az utolsó.~Ma egy költemény
39274  III,  1887    |                     Önkéntelenül mosolyra ferdül az ember ajka.~Hát még Deákot
39275  III,  1887    |                    Deákot verselve képzelni! No, az már merõ lehetetlenség.~
39276  III,  1887    |                           És mégis igaz. Itt van az öregúr szép fonott betûivel
39277  III,  1887    |                       sohasem bírtam rájönni, mi az, mit olyannyira õriz az
39278  III,  1887    |                          az, mit olyannyira õriz az illetõ lelakatolva magáénak
39279  III,  1887    |                         volna ezt a gyengeséget, az csak most sül ki.~Igaz,
39280  III,  1887    |                     hihetõleg a vakáción át csak az étvágya volt nagyobb.~Az
39281  III,  1887    |                         az étvágya volt nagyobb.~Az öregúr egy délelõtt szobájába
39282  III,  1887    |                           s hangosan felolvasták az asztalnál a következõkben:~
39283  III,  1887    |                      olyan kevésbe vétetik, mint az arzenikummal hízlalt lúd.
39284  III,  1887    |                         a húsa. Itt azt kívánják az embertõl, hogy legyen esze
39285  III,  1887    |                       könyvszag. Egyszóval ebben az országban, ahol többet is
39286  III,  1887    |                       mind a kettõ hiba, hát van az embereknek annyi eszük,
39287  III,  1887    |                      nekem magamnak is onnan van az írói népszerûségem (már
39288  III,  1887    |                       díszöltönyben. De mindegy, az egyszerû köntös nem okvetlenül
39289  III,  1887    |                      külföldön ekkora munkát lát az ember, mennyire irigyli
39290  III,  1887    |                    vagyont a kinyomatására, s mi az eredmény? Valamelyik kezdõ
39291  III,  1887    |                         és jó magyarsággal, hogy az olvasó szinte belemelegszik,
39292  III,  1887    |                        volt.) Visszamegyünk vele az õs hajdanba, a lányszöktetések
39293  III,  1887    |                       regényes korszakába, aztán az adás-vevés idejébe, mígnem
39294  III,  1887    |                          otthon vagyunk.~Denique az asszonyok mindig ilyenek
39295  III,  1887    |                          ez nem tréfadolog ebben az országban, ahol Pompéry
39296  III,  1887    |                    tartott õlordsága. (Hanem biz az már akkor a másik Pitt volt.)~
39297  III,  1887    |                   folytat, mert ehhez okvetlenül az lett volna szükséges, hogy
39298  III,  1887    |                       munkáját is hozzá nyomassa az övéhez. (Azt pedig tudom,
39299  III,  1887    |                        nélkül latinul van.~Ennyi az, amit röviden akartam mondani
39300  III,  1887    |                      tudósok közt is tekintélyt, az Akadémiánál pedig okvetlenül
39301  III,  1887    |                        indiszkrét, ha elfecsegem az olvasóknak.~Ugyanis van
39302  III,  1887    |                          olvasóknak.~Ugyanis van az egyetemen egy üres katedra:
39303  III,  1887    |                          katedra: a kánonjogi.~S az a nevezetes, hogy amíg más
39304  III,  1887    |                       hogy Trefort végiggondolva az összes ismerõsein, fölteszi
39305  III,  1887    |                   ismerõsein, fölteszi találomra az egyikrõl, hogy beválik és
39306  III,  1887    |                  választván a tudósokat, - addig az üresedési kilátással mosolygó
39307  III,  1887    |                  tudományos körök szeme láttára. Az egyik Timon Ákos, a másik
39308  III,  1887    |                       versenynek folyni kell. Ha az egyik tesz valamit, nyomban
39309  III,  1887    |                     többi.~Timon Ákossal eközben az történt, hogy megházasodott.~
39310  III,  1887    |                     Kováts Gyula fejébe.~- Hátha az elõny lesz ennek az Ákosnak.
39311  III,  1887    |                        Hátha az elõny lesz ennek az Ákosnak. Mert aki a házasságról
39312  III,  1887    |                  megbukott Karcagon - de már ezt az egyet Roszner nem akarta
39313  III,  1887    |                         feladat, kinek dobja oda az alma mater almáját.~Mert
39314  III,  1887    |                         tudom, eléggé kárpótolja az a nagy lelki öröm, hogy
39315  III,  1887    |                 válogathat.~BAROSS MINT HÁZASÍTÓ~Az egész kabinetben Tisza után
39316  III,  1887    |                házasságról lévén szó, ki lehetne az más, mint Vadnai Károly.~
39317  III,  1887    |                       mernék, hogy a võlegény is az Avas aljában született.)~
39318  III,  1887    |                       Károly valóságos édesatyja az õ választóinak és valóságos
39319  III,  1887    |                          elég lesz holtig. Mikor az utolsó is elfogy, akkor
39320  III,  1887    |                   hozatott Londonból. Vagy talán az ötéves ciklus elejét levélpapír
39321  III,  1887    |                    kivált ha sifrírozva voltak), az öt testvérét pedig nagy
39322  III,  1887    |                       hitte, sohase szorul többé az életben Vadnaira.~Hanem
39323  III,  1887    |                           Hanem a sors könyvében az volt róla megírva, hogy:
39324  III,  1887    |                   hófehér, kedves kezét, amelyet az állam árendál, s mely az
39325  III,  1887    |                         az állam árendál, s mely az öt vagyontalan testvérnek
39326  III,  1887    |                         hozzája. Vadnai megörült az érdekes regénytémának, és
39327  III,  1887    |                      hagyhatja el a hivatalát.~- Az is igaz; hát akkor ne menjen.~-
39328  III,  1887    |                 eltemetik.~- Igen, de kire marad az öt árva?~- Az is igaz. De
39329  III,  1887    |                         kire marad az öt árva?~- Az is igaz. De mit tehessek
39330  III,  1887    |                         De mit tehessek én ebben az ügyben?~- Add férjhez.~-
39331  III,  1887    |                         de ha nincs rá mód. Mert az én szívemet is nyomja az
39332  III,  1887    |                         az én szívemet is nyomja az az öt árva.~- Egyetlen mód
39333  III,  1887    |                         én szívemet is nyomja az az öt árva.~- Egyetlen mód
39334  III,  1887    |                kigondoltam.~- Mit?~- Négyre kell az öt árvát leapasztani.~-
39335  III,  1887    |                          leány, négyre apadna le az öt árva, s újra meglenne
39336  III,  1887    |                           noha már neki gyengébb az igénye, mint a nénjéé volt,
39337  III,  1887    |                  megmondom aztán, hogy ez legyen az utolsó házasság, amibe te
39338  III,  1887    |              SZÍNHÁZLÁTOGATÓK~A habitué~Rendesen az elsõ sorban foglal helyet.
39339  III,  1887    |                      feje kopasz és fényes, mint az acél, öltözete fekete szalonkabát,
39340  III,  1887    |                      trombitaharsogást, mely nem az orkesztrumból származik,
39341  III,  1887    |                          dünnyögi:~- Szappermoá!~Az elõadással, lapokkal, kritikával,
39342  III,  1887    |                        ez abszurdum. Annyi abban az erõ, hogy én se mernék kikötni
39343  III,  1887    |                  izeg-mozog, megüti a könyökével az oldalbordázatodat vagy a
39344  III,  1887    |                  harmadik padsorig, hol fölrakja az elõtte nyúló padtámlára,
39345  III,  1887    |                         tyúkszemedet vagy lelöki az öledbõl a kalapodat.~- Pardon! -
39346  III,  1887    |                      nyomorult csak felhasználja az alkalmat, hogy keresés közben
39347  III,  1887    |                    alkalmat, hogy keresés közben az egyik sarkával belelépjen
39348  III,  1887    |                      Inge vakító fehér, gallérja az állát hóhérolja, kabátja
39349  III,  1887    |                     pisze orra merészen emelõdik az égnek, szemei álmatagok
39350  III,  1887    |                     szívek egy darabig vergõdnek az õ delejes tekintete alatt,
39351  III,  1887    |                     megadják magukat - megtelnek az õ égõ tekinteteivel, kokett
39352  III,  1887    |                          róla álmodoznak.~Ismeri az egész arisztokráciát. Nyájasan
39353  III,  1887    |                           Ha azonban nem jött el az arisztokrácia, bosszúsan
39354  III,  1887    |                          sok mindent nem ért meg az elõadásból, s mohón tudakozódik
39355  III,  1887    |                          a Lili naplójában?~- Mi az? Min nevetnek? Nem értettem.~
39356  III,  1887    |                     rejtélynek hagyja a kérdést. Az udvarló pedig (ha történetesen
39357  III,  1887    |                           s a Heine áldását adja az aranyfürtös fejecskére:
39358  III,  1887    |                          fogja tudni, mit jelent az a fehér lap. Segítségére
39359  III,  1887    |                          elég, betetõzi a munkát az õ saját Éva-természete.~
39360  III,  1887    |                          õ saját Éva-természete.~Az igazat megvallva, nem hiszek
39361  III,  1887    |               lánykorában állandó közönsége volt az operettnek s a francia társadalmi
39362  III,  1887    |                        gyöngéd anya vált belõle.~Az is igaz, hogy az ilyen anyák
39363  III,  1887    |                         belõle.~Az is igaz, hogy az ilyen anyák nem viszik az
39364  III,  1887    |                        az ilyen anyák nem viszik az õ tizenötéves leányaikat -
39365  III,  1887    |                          meg a színmûveket, mint az õ mamáik.~A nagymama~Az
39366  III,  1887    |                          az õ mamáik.~A nagymama~Az unokái kedvéért jár a színházba.
39367  III,  1887    |                        kedvéért jár a színházba. Az arcáról le lehet olvasni,
39368  III,  1887    |                     szívesebben lenne már otthon az ágyban, s néha ravaszul
39369  III,  1887    |                          néha ravaszul úgy teszi az orrára a fekete lornyettet,
39370  III,  1887    |                   átengedni magát a nélkülözött, az édes szunyókálásnak.~Ajka
39371  III,  1887    |                     Jesszus... a fazekak...~- Mi az, nagymama? - fordulnak feléje
39372  III,  1887    |                    tapsonc~A legkiállhatatlanabb az önkéntes tapsonc. Akár van
39373  III,  1887    |                     közben többször a markába fú az erõ és hangzatosság növelésére.
39374  III,  1887    |                             A színész... mi volt az, aminek tapsoltunk?~Javíthatatlan.~
39375  III,  1887    |                Szomszédok réme, színészek öröme.~Az ezredes inasa~Ott van minden
39376  III,  1887    |                     minden premieren a karzaton. Az öreg ezredes ugyanis nem
39377  III,  1887    |                          ugyanis nem áldozza fel az esti preferance-át a világ
39378  III,  1887    |                      teátrális élvezete, elküldi az új darabokhoz Jánost, az
39379  III,  1887    |                         az új darabokhoz Jánost, az inasát, akinek kötelessége
39380  III,  1887    |                 referálni a darabról. Így kettõs az élvezet. Elõször megtudja,
39381  III,  1887    |                       alaposan megjegyez mindent az elõadásból, s beszél olyan
39382  III,  1887    |                          s beszél olyan csodákat az ezredesnek, amitõl azt majd
39383  III,  1887    |                         Néha azonban megtörténik az is, hogy János becsapja
39384  III,  1887    |                          is, hogy János becsapja az öreget, a jegy árát elissza
39385  III,  1887    |                      öreget, a jegy árát elissza az »Ezüst Gólyá«-ban, és egy
39386  III,  1887    |                    komponálta történetet mond el az ezredesnek a darab helyett.~
39387  III,  1887    |                    ezredesnek a darab helyett.~S az is megtörténik ilyenkor,
39388  III,  1887    |                       megtörténik ilyenkor, hogy az ezredes így szól:~- Ejnye
39389  III,  1887    |                      leghálásabb publikum. Nincs az a siralmas nyávogás, amire
39390  III,  1887    |                   darabokat kedveli, s nem is ér az õ szemé­ben de semmit az
39391  III,  1887    |                         az õ szemé­ben de semmit az olyan darab, amitõl legalább
39392  III,  1887    |                    színházi foyer-n, megperzseli az ott ácsorgókat. Hajadon,
39393  III,  1887    |                      hõst valami veszedelem éri. Az intrikusra halálosan haragszik,
39394  III,  1887    |                         Ez is olyan szamár, mint az én Pistám!~Ha pedig a szegény
39395  III,  1887    |                           majd adnék én neki, ha az én uram lenne!~És el is
39396  III,  1887    |                          lenne szülõi házában, s az ablakon beszólnának a vecsernyére
39397  III,  1887    |                          egy fõispán! - gondolja az olvasó. - Mennyit költött?
39398  III,  1887    |                       idõben belekerül (ezennel) az emlegetett fõispánok közé,
39399  III,  1887    |                           S hogy Szeged megkapta az impozáns hivatalt, az Kállay
39400  III,  1887    |                   megkapta az impozáns hivatalt, az Kállay érdeme.~Kállay Albertrõl
39401  III,  1887    |                           hogy a legjobb fõispán az országban.~A kormánykörökben
39402  III,  1887    |                          haragos dikciókat, mint az örökös panaszt. A panaszt,
39403  III,  1887    |                        is panaszosan nyikorognak az utcákon.~Nehéz ott élni,
39404  III,  1887    |                        Kállaynak ezt kell tenni.~Az még hagyján, mikor csak
39405  III,  1887    |                       hangzanak a panaszok, vagy az újságokban, vagy bizalmas
39406  III,  1887    |                         megnyugtatni azzal, hogy az országgyûlésen most nem
39407  III,  1887    |                    hangulat Szeged iránt.~Kivált az asszonysírással van megakadva
39408  III,  1887    |                   egyáltalán nem lehet beszélni. Az asszonyi könnyekben minden
39409  III,  1887    |                           átok. Akármit feleljen az ember, a könnyekben az argumentum
39410  III,  1887    |                  feleljen az ember, a könnyekben az argumentum feloldódik, mint
39411  III,  1887    |                     harcias hajlamokban sem volt az utolsó.~Nagyot dobbantott
39412  III,  1887    |                          azután tett megjegyzést az »elõtte szóló« szavaira,
39413  III,  1887    |                          is ki lenne fejlõdve ez az utóbbi a jó kortes mellett,
39414  III,  1887    |                       írja a somogyi leveleket.) Az unalom elûzésére útközben
39415  III,  1887    |               szerencsével.~Félegyházán beszállt az elsõ osztályú kupéba egy
39416  III,  1887    |                         le volt hangolva, mintha az õ bõrére ment volna a játék
39417  III,  1887    |                             Hiszen majd megjavul az - szólt a fõispán.~- De
39418  III,  1887    |                          vonatról.~A kártyajárás az út további folyamán csakugyan
39419  III,  1887    |                 szegediekkel a miniszter levelét az üzlet­vezetõség dolgában.~
39420  III,  1887    |                    dolgában.~Azóta Szegeden nagy az öröm... gyûlésezés... a
39421  III,  1887    |                  polgárok meszeltetik a szobákat az új vasúti lakók számára...~
39422  III,  1887    |                       amely város bírta mostanig az üzletvezetõséget.~Amit tehát
39423  III,  1887    |                  törõdnek a szabadkaiak.~[ELŐSZÓ AZ 1888-AS ALMANACH-HOZ]~Almanach!~
39424  III,  1887    |                         csúfolódni mersz - kiált az Almanach egy kétkötetes
39425  III,  1887    |                    Köztünk? Talán eltévesztetted az ajtót, jó Almanach, s egy
39426  III,  1887    |                       irodalom szomorú helyzete.~Az írók nem produkálnak annyit,
39427  III,  1887    |                        Ez a szellemi szegénység.~Az olvasók nem költenek annyit,
39428  III,  1887    |                          vevõre számíthasson. Ez az anyagi szegénység.~Tehát
39429  III,  1887    |                        holtakat küldeni el, hogy az élõket ébresztgessék. És
39430  III,  1887    |                      hívd össze õket még egyszer az oltárhoz. Hátha neked is
39431  III,  1887    |                 TAGJAIHOZ~Kedves barátim!~Hát mi az ördögöt csináltok ti velem
39432  III,  1887    |                       ördögöt csináltok ti velem az újságunk mai számában? Melyitek
39433  III,  1887    |                      hogy ne bántsa õket, jó faj az, mennyi derék embert adott
39434  III,  1887    |                     benneteket erre a hitre?~No, az meg éppen lehetetlenség.
39435  III,  1887    |                       Hiszen nemrégen sütötte ki az én tisztelt barátom Gáll
39436  III,  1887    |                       legalább közel járok ebben az oláh köntösben Kisfaludyhoz.~
39437  III,  1887    |                   szerint, azt igazán nem értem, az egy speciális malõr!~Jókai
39438  III,  1887    |                      góbé, messzirõl kiáltja rám az utcán:~- Hová mégy, te palóc?~
39439  III,  1887    |                         és azzal kompromittáltok az olvasó világ elõtt, hogy
39440  III,  1887    |                       szigorú törvényeket hozott az elválás ellen, és aztán
39441  III,  1887    |                         a San Remo-i betegen jár az esze, nagy ünnepélyességek
39442  III,  1887    |                 feleségével.~Igazán érdekes volt az a díszebéd a császári palotában,
39443  III,  1887    |                   legnagyobb urai étkeztek - kik az egész világot meg akarják
39444  III,  1887    |                    rokonszenvvel fogadta a cárt, az igaz, hogy nem is eresztették
39445  III,  1887    |                           se odahaza, se másutt.~Az atyuska is szepegett, de
39446  III,  1887    |                         a cár hangját, egy másik az öreg Bismarckét, s így most
39447  III,  1887    |                         most összeállítható lett az egész párbeszéd, amit folytattak...~
39448  III,  1887    |                  érdekében valónak találta, hogy az a lapokban napvilágot lásson,
39449  III,  1887    |                      hogy ne kelljen felségednek az ellenkezõrõl meggyõzõdnie.~
39450  III,  1887    |                      öregúr, ön túlságosan bízik az erejében. Hát jól van, no.
39451  III,  1887    |                      delegációk szessziója alatt az Andrássy Gyula vállait.~
39452  III,  1887    |                 Parancsoljon, felség.~A cár: Azt az egyet szeretném csak megtudni,
39453  III,  1887    |                         birodalmi kutya« kezdett az ajtón kaparászni.~- Hívnak -
39454  III,  1887    |                        ugyan nem szeretném, mert az egyik leányom lutheránus
39455  III,  1887    |                          templomainkat bezárják, az olasz-német-osztrák szövetség
39456  III,  1887    |        olasz-német-osztrák szövetség összeomlik, az orosz ennélfogva betör,
39457  III,  1887    |                        Kupacska János úrhoz, aki az este érkezett haza Pestrõl,
39458  III,  1887    |                    valami szokatlan kegyetlenség az inkvizítorok kinézésébõl.
39459  III,  1887    |                      olyan zordonan?~- Mulattunk az éjjel, spektábilis. Az orfeumban
39460  III,  1887    |                 Mulattunk az éjjel, spektábilis. Az orfeumban voltam. Nem aludtam
39461  III,  1887    |                      Elküldték a szegény öregnek az adresszet és azt a nehány
39462  III,  1887    |                      elcsodálkozva. - Lehetetlen az! Tegye az úr bolonddá az
39463  III,  1887    |                             Lehetetlen az! Tegye az úr bolonddá az öregapját.~-
39464  III,  1887    |                         az! Tegye az úr bolonddá az öregapját.~- De bizony úgy
39465  III,  1887    |                     Nándor nevezetû gróf.~- Aha! Az bizony meglehet. Csakugyan
39466  III,  1887    |                          valamit. Meglehet, hogy az is közte lehetett. Nem hallgatta
39467  III,  1887    |                         azt, lelkem, senki.~- De az mégis rettenetes dolog,
39468  III,  1887    |                         Hát azért vissza van már az a hatalom állítva, mert
39469  III,  1887    |                    valaki azt mondta?~- Csakhogy az a valaki egy gróf!~- Nevetséges!
39470  III,  1887    |                     francia-porosz háború idején az egész szélsõbal indít­ványt
39471  III,  1887    |                       ember írta alá. Nagy dolog az.~- Ugyan, ugyan. Ne legyenek
39472  III,  1887    |                       azon a gyûlésen, beszéltem az emberekkel, láttam, kik
39473  III,  1887    |                         emberek.~- Akik aláírták az adresszet.~- Aláírták. Igenis,
39474  III,  1887    |                     másfél millió ember írta alá az adresszet. Mert aláírásra
39475  III,  1887    |                         a Zichyt. Mert így mégis az egésznek az a képe, hogy
39476  III,  1887    |                       Mert így mégis az egésznek az a képe, hogy egy számos
39477  III,  1887    |                       fejcsóválva:~- Azt mondtam az elõbb, hogy sohasem lesznek
39478  III,  1887    |                       hogy sohasem lesznek ebben az országban vallási bajok,
39479  III,  1887    |                         el. Nem lehetetlen, hogy az újságírók, akik cikk-téma
39480  III,  1887    |                     épülésére is.~Egy kálvinista~AZ ÁLMOS DADA~(Rendõrtörténet
39481  III,  1887    |                  ajánljuk Göndöcs Benedeknek ezt az esetet, hogy a fõtisztelendõ
39482  III,  1887    |                    mosolyogjon rajta, mire viszi az embert némelykor az álmosság.~
39483  III,  1887    |                        viszi az embert némelykor az álmosság.~A rendõrtörténetnek
39484  III,  1887    |           rendõrtörténetnek voltaképpen hõse nem az álmos dada, hanem egy féléves
39485  III,  1887    |                   édesebb szavakat susogott most az álombeli káplár, és csak
39486  III,  1887    |                          a nagyságos úrnak.~Mire az kénytelen volt odamenni
39487  III,  1887    |                      becammogott a szobába, mint az álomjáró, fölvette a kisdedet,
39488  III,  1887    |                    szuszogását, s aztán elnyomta az álom. A dada is lezárta
39489  III,  1887    |                          a - siffonérba; rázárta az ajtót s egész gépiesen,
39490  III,  1887    |                     öntudatlanul visszakullogott az ágyába.~Reggel fölébredt
39491  III,  1887    |                           hol a gyerek?~Felugrik az ágyból, bekiáltja Julcsát.
39492  III,  1887    |                     bölcsõben.~- Nincs - kiáltja az anya és felsikolt.~A dada
39493  III,  1887    |                 sóbálvánnyá rémülve áll felette.~Az úr is felriad. De a gyerek
39494  III,  1887    |                       nincs. Nincs, nincs sehol. Az egész háznép összeszalad.
39495  III,  1887    |                   összeszalad. A gyermek odavan.~Az úr emlékezik, hogy éjjel
39496  III,  1887    |                         is történhetett másképp.~Az ijedelem a tetõpontra hág,
39497  III,  1887    |                        gyereket.~- De lehetetlen az, nagyságos uram. Ajtó, ablak,
39498  III,  1887    |                        ellopták.~- Ugyan, ugyan, az csak a mesékben szokott
39499  III,  1887    |                     fölzaklatták a gyerek miatt. Az volt mai nap az elsõ panasz.
39500  III,  1887    |                    gyerek miatt. Az volt mai nap az elsõ panasz. Egy eleven