bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

39501  III,  1887    |                          Hát hol találjam én meg az ebugattát?~Kedvetlenül csoszogott
39502  III,  1887    |                    vigyázni, he? - mondá belépve az ajtón. - Hm, az állam csak
39503  III,  1887    |                          belépve az ajtón. - Hm, az állam csak a hét éven felüli
39504  III,  1887    |                       volt, itt feküdt - zokogta az anya a bölcsõre mutatva.~-
39505  III,  1887    |                          fel András. - Megérezte az a kis jószág, hogy a hatóság
39506  III,  1887    |                 borravalót, mint ma reggel, hogy az elveszett tárgyat olyan
39507  III,  1887    |                    legott megtalálta.~A MOSÁS~Ez az a szó, amitõl a fõvárosi
39508  III,  1887    |                         van.~A menyecske (ha még az) már hajnalban föl van,
39509  III,  1887    |                      majd kiugrat vackodból maga az asszony, rád kiabálva, ha
39510  III,  1887    |                     szolga, föl hamar«! Ki abból az ágyból, mert szükségem van
39511  III,  1887    |                        itt rá nem ér senki fõzni az ilyen kákabélûnek. Ebédeljen
39512  III,  1887    |                          a világon. Örülsz, hogy az elõszobába rakott piszkos
39513  III,  1887    |                   fehérnemû-boglyákon keresztül, az utolsó tiszta ingeddel kiszabadulhattál
39514  III,  1887    |                        kiszabadulhattál valahogy az utcára.~Nem is akadt még
39515  III,  1887    |                          visszataszító kép lenne az.~De annál idillibb a falusi
39516  III,  1887    |                         kerítésnél, csáklya függ az eszterhéj alatt, ha netán
39517  III,  1887    |                       van támasztva a padláshoz.~Az »édös« pedig ott áll a teknõ
39518  III,  1887    |                          bele egy kis »kékítõt«.~Az »édös« meg-megfeccsenti
39519  III,  1887    |                        ha egy kicsit megszorítja az »édes«, csuromban ereszti
39520  III,  1887    |                      Tisza csakugyan ott fekszik az udvaron, nagy közömbösen
39521  III,  1887    |                         elsõ lábát szétvetve, de az Örzsike a világért sem közelítené
39522  III,  1887    |                        de a muszka világ bejött.~Az egész város fehér és tündöklõ.
39523  III,  1887    |                     minden. Madartávlatról nézve az egyszínû tájékot, a fehér
39524  III,  1887    |                      most rézkatlan színû.~De ki az ördög nézné most Budapestet
39525  III,  1887    |                     nézni. Mert a szél telefújja az ember szemét, részint azzal
39526  III,  1887    |                      részint azzal a hóval, amit az utcákról fölragad, részint
39527  III,  1887    |                       Egész hóboglyák emelkednek az utcákon, tegnapi, tegnapelõtti
39528  III,  1887    |                          és múltheti rétegekkel. Az utcák végében átmetszések
39529  III,  1887    |                        De nem hiszem, hogy annak az elõadatására készülne a
39530  III,  1887    |                           Minek esik annyi! - ez az õ véleménye, s ebben fogóznak
39531  III,  1887    |                  véleménye, s ebben fogóznak meg az illetékes közegek is.~Az
39532  III,  1887    |                         az illetékes közegek is.~Az utcák néptelenek ilyenkor,
39533  III,  1887    |                        térdig hóban kell járnia; az még jó, ahol nem gondozzák,
39534  III,  1887    |                           ahol nem gondozzák, de az a veszedelmes, ahol gondozzák,
39535  III,  1887    |                    olvadékban okvetlenül el kell az embernek esnie.~- Mekkora
39536  III,  1887    |                            Mekkora hó! - kiáltja az idegen, ha a vasúton idáig
39537  III,  1887    |                          évek óta nem emlékeznek az emberek ilyenre) sok mindent
39538  III,  1887    |                       hagyták oda »posztjaikat«. Az okosabb enged. Meleg pálinkamérések
39539  III,  1887    |                          megbízatásokat«. Azután az újságírók adták meg magukat,
39540  III,  1887    |                gondolkozik:~- Minek hordassuk el az utcákról, hiszen itt is
39541  III,  1887    |                          itt is csak úgy elolvad az idõvel, mintha egyebütt
39542  III,  1887    |                      egyebütt lenne.~Ami logika, az logika. És a türelem a legszebb
39543  III,  1887    |                       természetben valami piros: az emberi orrok.~S ezen orrom
39544  III,  1887    |                       1887~PARLAMENTI KARCOLATOK~AZ ÚJ HÁZ~(Nekrológ és beköszöntõ)~
39545  III,  1887    |                beköszöntõ)~Innen-onnan megnyílik az új országgyûlés - az elsõ
39546  III,  1887    |                   megnyílik az új országgyûlés - az elsõ ötéves parlament. Jobbadán
39547  III,  1887    |                          egy negyed részében új.~Az újakról még nem lehet mondani
39548  III,  1887    |                    rosszat, mert elég szomorúság az nekik, hogy immár képviselõkbõl
39549  III,  1887    |                   Lukácsért, sok sóhaj lebben el az ékes szavú Bartháért, a
39550  III,  1887    |                      nemzetet, mert kisült, hogy az egy államtitkárt is meg
39551  III,  1887    |                        Endréért, akivel vége van az egyszerûségnek a Házban.
39552  III,  1887    |                  kabátban elmehetett a képviselõ az ülésekre, gondolva magában: »
39553  III,  1887    |                 vigasztalót Bittó Istvánnak, aki az idén is hiába kopogtatott
39554  III,  1887    |                           végre is ne búsuljanak az urak, hiszen megmondta az
39555  III,  1887    |                        az urak, hiszen megmondta az öreg Deák, hogy a kisebbség
39556  III,  1887    |                         maga rendjén foly odább. Az öreg Boértól (ki igazán
39557  III,  1887    |                    keresni fogja egyszer-kétszer az elegáns Szereday Aladárt,
39558  III,  1887    |                 földbirtokos (Madách) mondja: - »az ember gyenge, gyenge«, el
39559  III,  1887    |                         emléke maradandó lészen: az a jó Csanády Sándor. Õvele
39560  III,  1887    |                          korszak tûnik el. Mikor az ócska jegyzõi atillát számûzték,
39561  III,  1887    |               jegyzõkönyv is. És kibõl élnek meg az élclapok velem együtt?~Utoljára
39562  III,  1887    |                        nemzet sujtó ítélete volt az, hanem csak a véletlennek
39563  III,  1887    |                          mind egy párton vannak.~Az ember, hiába, mégis mindig
39564  III,  1887    |                      szélsõbal körében, minthogy az ismeretes Károlyi Gábor-féle
39565  III,  1887    |                sajátságos mozgás van.~Igaz, hogy az most nem is tréfadolog.
39566  III,  1887    |               peticionálnak, hogy »nem választó« az illetõ kérvénnyel megtámadott
39567  III,  1887    |                        üggyel-bajjal járt, hanem az illetõ megpeticionált képviselõnek
39568  III,  1887    |                        lehet takargatni.~Hát biz az nagy szerencsétlenség, ha
39569  III,  1887    |                     azonban nem úgy gondolkozik. Az a szerencsétlen és nem egészen
39570  III,  1887    |                          ki a mi hadifoglyainkat az õ hadifoglyaikkal. Így lesz
39571  III,  1887    |                        hadifoglyaikkal. Így lesz az jó és épületes.«~Mint halljuk,
39572  III,  1887    |                      üldöznek önök?~Azokat, akik az adójukat ki nem fizették.~
39573  III,  1887    |                   legyenek olyan rossz akarattal az õsi erkölcsökkel szemben.~
39574  III,  1887    |                     kérvénnyel fogja gazdagítani az új Ház legközelebbi munkaprogramját.~
39575  III,  1887    |                        írnok meri emelni szemeit az én leányomra. Nem. Soha!«~
39576  III,  1887    |                  képviselõházhoz, vegye le róluk az írnok elnevezést, és utasítsa
39577  III,  1887    |                      utasítsa a minisztert, hogy az õ címük elgyen ezentúl »
39578  III,  1887    |                          hogy ez országban, ahol az írnokoknak sincs egyéb kívánnivalójuk,
39579  III,  1887    |           megelégedettekké tenni.~Ha a Ház enged az ártatlan és ostoba, de idõk
39580  III,  1887    |                         úgy nem lesz többé írnok az országban, és nem lesz többé
39581  III,  1887    |                        elevenség, zsibongás van. Az öregek elõtt, akik a habitué
39582  III,  1887    |                   szokatlan alakok népesítik be. Az új képviselõk ragyogó arccal,
39583  III,  1887    |                      Mindez olyan tündéri nekik. Az újdonatúj fogas, melyen
39584  III,  1887    |                         s egyszerre ott találják az elõszobában a külön fogast
39585  III,  1887    |                         ott van elevenen, s majd az egyik, majd a másik csoportnál
39586  III,  1887    |                     kérdés tolul ajkukra:~- Ugye az, kérlek, Vizsolyi? Mutasd
39587  III,  1887    |                     Nincs itt még Baross? Melyik az a Visi Imre?~Odajárulnak
39588  III,  1887    |                        és bemutatják magukat, de az »öregek« között elvegyülni
39589  III,  1887    |                         a szûz fehér tajtszipkát az elsõ füst.~Persze néhány
39590  III,  1887    |                       nem jut eszükbe sopánkodni az olyan kicsinységeken, hogy
39591  III,  1887    |                    tavaszi verõfénye ködbe vész. Az illúziók szétfoszlanak.~
39592  III,  1887    |                    rokonszenves gibiceket«. Mert az már magasabb rangosztály.~
39593  III,  1887    |                         Kíváncsi hazafiak várták az új honatyákat, amint egyenkint
39594  III,  1887    |                          büfé csendes és kihalt. Az új képviselõk valóságosan
39595  III,  1887    |                képviselõk valóságosan kifáradtak az önbemutogatásban. Ösmerkedtek,
39596  III,  1887    |                          ahhoz is idõ kell, hogy az ember annyi új arcot megfigyeljen.~
39597  III,  1887    |                           mert hiányzott a feje. Az elnöki emelvény üresen tátongott,
39598  III,  1887    |                   legidõsebbet, hogy foglalja el az elnöki széket.~Boér Antal
39599  III,  1887    |                        elnöki széket.~Boér Antal az idén se tagadta, hogy a
39600  III,  1887    |                         hogy a legöregebb.~Beült az elnöki katedrába, morgott
39601  III,  1887    |                         Ezen nem lehet segíteni.~AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜNNEPÉLYES
39602  III,  1887    |                         A képviselõk és fõrendek az udvari kápolnába gyülekeztek,
39603  III,  1887    |                       kápolnába gyülekeztek, hol az ország prímása mondta a
39604  III,  1887    |                     díszmisét. Õfelsége a király az oratóriumban foglalt helyet,
39605  III,  1887    |                    vegyesen a képviselõk. Kivált az utóbbiak nagyobb számmal
39606  III,  1887    |                     nagyobb számmal jelentek meg az idén, mint annak elõtte.~
39607  III,  1887    |                         a trónteremben várták be az ünnepélyt. Ezek közt volt
39608  III,  1887    |                          Dezsõt és Gyõry Eleket. Az egybegyûltek mind díszruhát
39609  III,  1887    |                       kik frakkban jelentek meg. Az egyik pláne a fiacskáját
39610  III,  1887    |                      családapák.~Szép ruha (mert az efféle ünnepélyeknél végre
39611  III,  1887    |                    tigris-bõrrel, gróf Dessewffy az ízléses dókájával, Mohay
39612  III,  1887    |                 csizmáival, Csekonics Endre gróf az ékszereivel, Tisza Kálmán
39613  III,  1887    |                         órakor végre hallatszott az ajtónálló koppanása, a szárnyas
39614  III,  1887    |                       kíséretével a király. Elöl az országzászlósok jöttek a
39615  III,  1887    |                        fehér és zöld jelzi, hogy az a magyar király trónusa.~
39616  III,  1887    |                        fel, mire újra fölharsant az »éljen«.~Aztán levette fövegét,
39617  III,  1887    |                        izzadva cipelt hóna alatt az illetõ honatya. Voltak azonban
39618  III,  1887    |                          majd minden mandátumnak az a születési helye). Ezek
39619  III,  1887    |                         a születési helye). Ezek az »egyhangúak« voltak. Néhány
39620  III,  1887    |                        konvencionális sorból áll az egész.~Voltak hótiszták,
39621  III,  1887    |                   nagyfejû« veteránok mandátuma. Az csak egy rideg közönséges
39622  III,  1887    |                          nem kíváncsi rá.~Bezzeg az újdonsült képviselõket még
39623  III,  1887    |                    urambátyám.«~»Hm. Rajta van-e az ötven krajcáros stempli?«~»
39624  III,  1887    |                       ötven krajcáros stempli?«~»Az ugyan nincs. Hát rajta kellene
39625  III,  1887    |                        De rajta ám.«~»Lehetetlen az« - lihegi legott ijedten,
39626  III,  1887    |                          aktus, de mégis pótolja az »ismerkedési vacsorák«-at,
39627  III,  1887    |                         s mintegy »bemutatódnak« az érdekesnél érdekesebb alakok.~
39628  III,  1887    |                        teher »kettõ«. Csapás, ha az embernek egy sincs, de még
39629  III,  1887    |                       mint akik ikreket hordanak az emlõjükön, majd szétszedték
39630  III,  1887    |                      terhétõl«, s kezdetét vette az osztályokba való kisorsolás.~
39631  III,  1887    |                       tagadni.~Csodálatos levegõ az, mely szédítõ gyorsasággal
39632  III,  1887    |                  cimborái ide-oda, õ mindig csak az íróasztalánál érezte magát
39633  III,  1887    |                   pazarolnia a feleségkeresésre, az apróhirdetések útján keresett
39634  III,  1887    |               virrasztott hófehér ágynemûi közt.~Az idén megválasztották képviselõnek,
39635  III,  1887    |                        dr. Nagy János is feljött az ülésre. Ott átbumlizott
39636  III,  1887    |                          Izgatottan húzogatta ki az óráját, negyvenszer is megnézte.
39637  III,  1887    |                      illik új képviselõnek.~- De az idõ barátom, az idõ...~-
39638  III,  1887    |               képviselõnek.~- De az idõ barátom, az idõ...~- Az csak Angliában
39639  III,  1887    |                         idõ barátom, az idõ...~- Az csak Angliában pénz.~Denique
39640  III,  1887    |                          Angliában pénz.~Denique az elsõ délelõtt mégiscsak
39641  III,  1887    |                    végighallgatta a hosszú misét az udvari kápolnában, és találgatta
39642  III,  1887    |                         keresztet vetett magára, az bizonyosan habarékpárti
39643  III,  1887    |                       megcsörrentette a kardját, az nyilván valami kálomista
39644  III,  1887    |                       Deák-szobor leleplezésére. Az elõszobában több ismert
39645  III,  1887    |                        több ismert kliens várta.~Az elsõ írnok (bocsánatot kérek
39646  III,  1887    |                        mandátumokat, kisorsolták az osztályokat. Nagy János
39647  III,  1887    |                        volt a folyosón, és várta az ülés megnyitását.~- Ma választjuk
39648  III,  1887    |                    adomáikat, s maga is mondott. Az idõ pompásan telt.~- Hátha
39649  III,  1887    |                        büfébe is.~- Menjünk. Míg az osztályjegyzõk elreferálják
39650  III,  1887    |                      osztályjegyzõk elreferálják az igazoltak névsorát. Az úgyis
39651  III,  1887    |              elreferálják az igazoltak névsorát. Az úgyis unalmas.~Nemsokára
39652  III,  1887    |               tisztviselõválasztást holnapra, és az ülés váratlanul hirtelen
39653  III,  1887    |                      helyérõl:~- Hát már most mi az ördöggel töltse az ember
39654  III,  1887    |                       most mi az ördöggel töltse az ember a délelõttet?~Kiment
39655  III,  1887    |                         kószálok.~- Hát hogy van az, hogy te most nem vagy otthon?
39656  III,  1887    |                         lakást festik?~- Nem biz az - szólt akadozva -, hanem
39657  III,  1887    |                       szinte kellett ez a levél. Az idén sem Albrecht fõherceg
39658  III,  1887    |                  semminemû fundamentum, amelybõl az ellenzékeik támadjanak és
39659  III,  1887    |                        ami abban a levélben van, az mind olyan, ami bátran benne
39660  III,  1887    |                         levelet nem is képzelhet az ember anélkül, hogy efféle
39661  III,  1887    |                          kormánypárt is költ, de az ellenzék is költ a választásoknál,
39662  III,  1887    |                     születni.)~Egyetlen nyereség az egészbõl, hogy a felirati
39663  III,  1887    |                         érdekfeszültséggel várja az Orczy válaszát.~Orczy ugyan
39664  III,  1887    |                     nehogy ezáltal prejudikáljon az illetõ bíráló bizottságnak,
39665  III,  1887    |                     hûségesen morogta Tibád után az eskü­szavakat, eltévesztette
39666  III,  1887    |                     Tibád.~- Én - visszhangoztak az esküvõk.~- Itt mindenki
39667  III,  1887    |                          bizottságba sajnos csak az egyik jutott.)~Hogy dõl
39668  III,  1887    |                        történetkéjét mondanám el az ellenzéknek.~Péchy Tamás
39669  III,  1887    |                         ugyanis azt meséli, hogy az õ fiatal korában volt Abaújban
39670  III,  1887    |                   megválasztatni követnek, annak az ellenjelöltje ellenében
39671  III,  1887    |                           magánlevelet, amelyben az ellenjelöltet mindennek
39672  III,  1887    |                        levelet elfogott valahogy az ellenjelölt, minélfogva
39673  III,  1887    |                          mérgesen rohant nyomban az adminisztrátorhoz:~- Uram,
39674  III,  1887    |                          s meglobogtatta kezében az adminisztrátor levelét. -
39675  III,  1887    |                    adminisztrátor levelét. - Ezt az úr írta.~- Valóban, én írtam
39676  III,  1887    |                               dohogta fejvakarva az ellenjelölt.~- Hát most
39677  III,  1887    |                     tisztázzuk a dolgot. Olvasta az úr, vagy nem olvasta?~-
39678  III,  1887    |                          hirtelen elhatározással az ellenjelölt.~Ilyen az abaúji
39679  III,  1887    |             elhatározással az ellenjelölt.~Ilyen az abaúji felfogás. Nem tudom,
39680  III,  1887    |                          a t. Ház felfogása.~Azt az egyet azonban vaktában is
39681  III,  1887    |                   fõispánok nem tudnának írni, s az ellenzékiek nem tudnának
39682  III,  1887    |                     MESTERSÉGE~(Hasznos tanácsok az új képviselõknek egy öreg
39683  III,  1887    |                     mindegy, úgyis aranyos papír az, nem csoda, hogy annyian
39684  III,  1887    |              temperamentum kevély rá, hogy immár az egész ország színe elõtt
39685  III,  1887    |                          jegyezni fogják szavait az utókor számára. Van olyan
39686  III,  1887    |                        Van olyan species is, aki az udvari estélyekre való meghívást
39687  III,  1887    |                estélyekre való meghívást becsüli az egészben a legtöbbre; az
39688  III,  1887    |                         az egészben a legtöbbre; az ügyvéd a klientelája nagyobbodását,
39689  III,  1887    |                szempontból. Egyszóval, úri dolog az, gyerekek. Csak egy baja
39690  III,  1887    |                       sok csínja-bínja van. Vagy az ember un rá a választóira
39691  III,  1887    |                        vagy a választók unnak rá az emberre némelykor ok nélkül;
39692  III,  1887    |                          a választók is szeretik az embert, az ember is a választókat,
39693  III,  1887    |                 választók is szeretik az embert, az ember is a választókat,
39694  III,  1887    |                       kell bánni a választókkal?~Az asszonyoknak kezet csókol
39695  III,  1887    |                        asszonyoknak kezet csókol az ember, de egyiknek sem udvarol.
39696  III,  1887    |                     kinevezés, azonnal értesítse az illetõt táviratilag, hogy
39697  III,  1887    |                        illetõt táviratilag, hogy az abban a gyanúban legyen
39698  III,  1887    |                 kabinetjét rekonstruálja, amikor az én tisztelt barátom (itt
39699  III,  1887    |                         én tisztelt barátom (itt az illetõ képviselõ vezeték-
39700  III,  1887    |                  megígérték neki. Bizonyos. Csak az idõpontot nem lehet tudni.
39701  III,  1887    |                    rendesen türelmesen megvárják az illetõ jó pajtás minisz­
39702  III,  1887    |                    semmit se vár.~De hát ez csak az egyik fele, még azt is tanuljátok
39703  III,  1887    |                        kinevezni! Nem tréfadolog az, barátom. Nem lehet, punktum.~-
39704  III,  1887    |                       bírót? Hova gondolsz? Hisz az még nehezebb!~- Hja, kegyelmes
39705  III,  1887    |                         Olyan ügyesen állítottam az alternatíva elé.~De ez csak
39706  III,  1887    |                      alternatíva elé.~De ez csak az egyik griffem volt. Van
39707  III,  1887    |                        évi képviselõsködés alatt az öt ujjamba gyûjtöttem minden
39708  III,  1887    |                           hát addig elõ sem adom az illetõ szakminiszternek,
39709  III,  1887    |                           a kötelesség stb.~- Mi az? - kérdezi a miniszter rendesen
39710  III,  1887    |                       elõször a könnyebb dolgot, az igazit, azután elmondom
39711  III,  1887    |                        van, nagylelkûen lemondok az egyik kérésemrõl, a nehezebbrõl,
39712  III,  1887    |                       érni s még a miniszter van az embernek lekötelezve - de
39713  III,  1887    |                       létezõ védenccel, és kisül az én nagyra híresztelt befolyásomnak
39714  III,  1887    |                       FŐRENDIHÁZI »VITA«~Ma volt az elsõ komoly ülés a fõrendiházban,
39715  III,  1887    |                       õszi idõ van odakünn. Brr! Az embernek szinte a hideg
39716  III,  1887    |                     különös, semmi feltûnõ. Csak az elnöki székben ül a halálfejû
39717  III,  1887    |                      után néma csend következik.~Az elnök fürkészõ tekintettel
39718  III,  1887    |                        legyen a mai tárgyalásnak az annálékban.«~Zichy Nándor
39719  III,  1887    |                       Zichy Nándor grófra hatott az elnök szemöldökmozgatása
39720  III,  1887    |                          Napló« hasábjait, hanem az Urváry papírkosarát.)~Hogyan
39721  III,  1887    |                        szenvedõ cikket, azt csak az utána következõ szónok,
39722  III,  1887    |                      ember, praxist szerezhetett az effélékben.~Igen, a nagy
39723  III,  1887    |                   mondani a javaslatról.~S ezzel az általános vita minden izgatottság
39724  III,  1887    |                    izgatottság nélkül véget ért.~Az elnök ekkor így szólt:~-
39725  III,  1887    |                        volt semmi érdekes.~De ha az elnök azt mondta volna:~»
39726  III,  1887    |                      mind prüsszentett volna. És az legalább mulatságos intermezzo
39727  III,  1887    |                        nem én! Megvillogtatom ma az eszemet. Megmutatom ezeknek
39728  III,  1887    |                     elérni«.~De Tisza Kálmán nem az az ember, aki azt megengedné (
39729  III,  1887    |                           De Tisza Kálmán nem az az ember, aki azt megengedné (
39730  III,  1887    |                    minélfogva kijelentette, hogy az eredeti szöveg sokkal jobb.~
39731  III,  1887    |                      eredeti szöveg sokkal jobb.~Az eredeti szöveg tehát megmaradt
39732  III,  1887    |                        írója e nyáron, melyekben az olvasók visszaemlékeznek
39733  III,  1887    |                   szélsõbalon?~Önöket alkalmasin az konfundálja, hogy maga a
39734  III,  1887    |                          magunknak azt a luxust, az igazat megírni egymásról.~
39735  III,  1887    |                          miért is vennék?~Hiszen az ellenzéki zsurnalisztika
39736  III,  1887    |                      verekedni.~Itt van mindjárt az elsõ ülés...~Azt hittem,
39737  III,  1887    |                         hogy méltón lefesthessem az ádáz küzdelmek elsõ hevét.
39738  III,  1887    |                       össze...~S íme mi történt?~Az, hogy Falk Miksa beült az
39739  III,  1887    |                        Az, hogy Falk Miksa beült az elõadói székbe, egypár szóval
39740  III,  1887    |                    bízvást el is hagyhatta volna az öregúr. Nem hat ma már ez
39741  III,  1887    |                          naiv ember, és aki van, az se szófogadó.~Milyen fönségesen
39742  III,  1887    |                          Sokkal inkább megfelelt az alkalomnak Apponyi Albert
39743  III,  1887    |                          elõtt.~No, most jön már az igazi roham.~A jegyzõ felolvasta
39744  III,  1887    |                       roham.~A jegyzõ felolvasta az elsõ tigris nevét:~- Beöthy
39745  III,  1887    |                       azok a gonosz apró gnómok.~Az elnök zavartan nézett szét
39746  III,  1887    |                    kíváncsian fordították befelé az elnöki katedra két fekete
39747  III,  1887    |                        fekete volt a tábla, mint az ében. Egyetlen név sem fehérlett
39748  III,  1887    |                         név sem fehérlett rajta.~Az ellenzék összes nagy szónokai
39749  III,  1887    |                      tûnõdött magában:~- Ezeknek az én ellenfeleimnek vagy a
39750  III,  1887    |                   mondását. (Hm, most már teljes az öreg Deák.) Kimondta a történelem
39751  III,  1887    |                         belepottyan. Fel-feltört az emberi keblekbõl az önzõ
39752  III,  1887    |                  Fel-feltört az emberi keblekbõl az önzõ óhaj:~- Bár csak bevégezné
39753  III,  1887    |                       bevégezné már.~- Nem lehet az - mondá a tapasztalt Csernátony -,
39754  III,  1887    |                      csak vége lesz.~- Nem lehet az - mondá újólag Csernátony -,
39755  III,  1887    |                     mígnem új szónokot jelentett az elnöki harangszó.~- Ki az?
39756  III,  1887    |                        az elnöki harangszó.~- Ki az? Ki beszél?~- Asbóth János.~-
39757  III,  1887    |                       hallgatni.~Sok jó alak van az új képviselõk közt, sok
39758  III,  1887    |                  halastavak... Egyszóval, múlnak az évek... Istenem, hol van
39759  III,  1887    |                         évek... Istenem, hol van az az idõ, mikor még Krajtsikot
39760  III,  1887    |                      évek... Istenem, hol van az az idõ, mikor még Krajtsikot
39761  III,  1887    |                       sokat ígérõ ábrázata, mint az Asbóth Jánosé.~Az pedig
39762  III,  1887    |                           mint az Asbóth Jánosé.~Az pedig szörnyû szerencsétlenség.~
39763  III,  1887    |                        embernek ostoba arca van, az már egy elõvélelmet teremt,
39764  III,  1887    |                          bolond ember ez.~De jaj az okos arcú embernek. Beszélhet
39765  III,  1887    |                         arcú embernek. Beszélhet az ékesen, mint Démoszthenész,
39766  III,  1887    |                      annak mégis vége van - mert az ábrázata még magasabb skálát
39767  III,  1887    |                       várakozásoknak. Lehetetlen az arca miatt.~Beszédjét úgy
39768  III,  1887    |                 Miklóshoz, aki mindig eljött, ha az ország címere veszélyben
39769  III,  1887    |                  megmenteni.~Beszélt, beszélt... az óra lassan mászott a zöld
39770  III,  1887    |                 percmutató bejárta egyszer körbe az egész mezõt, s Eötvös még
39771  III,  1887    |                        polemikus felszólalása és az elõadók rövid beszédjei
39772  III,  1887    |                   magamban, hogy fogom bemutatni az olvasóknak rendre a vita
39773  III,  1887    |                olvasóknak rendre a vita folyamán az érdekesebbnél érdekesebb
39774  III,  1887    |                vehemensen kergette a habarékokat az üres fazekak mellõl a húsosfazekakhoz,
39775  III,  1887    |                     mellõl a húsosfazekakhoz, ma az Apponyi tegnapi lendületes
39776  III,  1887    |                          új pótvitát provokálva. Az elõadók apró-cseprõ dolgokról
39777  III,  1887    |                        titokban tartása mellett, az összeg felét.~E manifesztumban
39778  III,  1887    |                 manifesztumban sok a humor. Mert az az eset, amit Gosztonyi
39779  III,  1887    |              manifesztumban sok a humor. Mert az az eset, amit Gosztonyi képzel,
39780  III,  1887    |                       becsületes, aki visszaadja az egészet.~Van aztán a nem
39781  III,  1887    |                        vagy mi?~Végre elérkezett az ünnepélyes pillanat.~Felállott
39782  III,  1887    |                     tisztességtelen dolognak még az árnyéka sem érhet.~- Helyre,
39783  III,  1887    |                       egy fõispánnak szól.~- Nem az - mondják a beavatottak -,
39784  III,  1887    |                     lehetetlen rá ki nem mondani az anatémát.~De már nincs idõ
39785  III,  1887    |                         választ:~- Tisztelt Ház! Az interpellálók azt kérdezik
39786  III,  1887    |                     valódi-e ama közlemény, mely az »Egyetértés«-ben jelent
39787  III,  1887    |                      akkor tudnám megmondani, ha az eredeti levél megvolna,
39788  III,  1887    |                         abban a helyzetben, mert az, sajnálatomra, eltûnt.~Huh!
39789  III,  1887    |                      Micsoda tombolás lett erre. Az ellenzék mozogni kezdett,
39790  III,  1887    |                        tessék mondani!~- Majd ha az eredeti megkerül - feleselték
39791  III,  1887    |                         csinált maga körül ezzel az ötlettel, s noha még belekényszerítették
39792  III,  1887    |                      mely gyalázatos módon éppen az illetõ miniszter fiókjából
39793  III,  1887    |                      csak egyetlen beszéd volt s az is humor nélkül való. Ámbár
39794  III,  1887    |                   játszott rajta.~Tisza tartotta az elsõ expozéját.~Egy expozé
39795  III,  1887    |                         a kimaradt Enyedi Lukács az írói karzatról csillogtatta
39796  III,  1887    |                         lesz, ami lesz« - kiáltá az egyik pénzügyi tudós szeme
39797  III,  1887    |                          De milyen vakmerõség is az, hogy egy ember, aki nem
39798  III,  1887    |                         szakmában akarja vezetni az országot« - kancsalított
39799  III,  1887    |                         a harmadik szem.~»Felsül az elsõ állításnál... « hadarta
39800  III,  1887    |                        megfogjuk!« - hunyorgatta az ötödik szem.~A generális
39801  III,  1887    |                          láz és készülõdés. Csak az a különbség volt, hogy most
39802  III,  1887    |                   tudósok, de bizony nem csinált az semmi lapszust, hanem mondott
39803  III,  1887    |                          hanem mondott olyanokat az õ józan eszével és mély
39804  III,  1887    |                      mamelukok is féltették most az egyszer a vezért, hanem
39805  III,  1887    |                   helyeslés« és tetszészaj.~Csak az ellenzék hallgatta még mogorván.
39806  III,  1887    |                         elõ, áttetszõ színekben, az igazság cifraság nélküli
39807  III,  1887    |                 egyszerûséggel, elõsorolva, hogy az egyes miniszteriumokban
39808  III,  1887    |                      egyes miniszteriumokban már az idén sem lesz túlkiadás,
39809  III,  1887    |                          sem lesz túlkiadás, még az öreg Helfy is elkezdett
39810  III,  1887    |                       már csak akkora lesz, mint az öklöm, három év múlva pedig
39811  III,  1887    |                       Hova szaladsz? - kérdezték az ajtóban álló képviselõk.~-
39812  III,  1887    |                 felhangzott a viharos éljen-zaj.~Az expozénak vége volt.~A képviselõk
39813  III,  1887    |                         mindig kevesebbet tudtam az állam pénzügyi helyzetérõl,
39814  III,  1887    |               helyzetérõl, mint annak elõtte. Ez az elsõ expozé, amelybõl megértettem
39815  III,  1887    |                 zûrzavaros teóriák.~- Nekem csak az a kifogásom ellene - vette
39816  III,  1887    |                           vette fel ismét a szót az elébbi habaréki ember -,
39817  III,  1887    |                  pénzügyi politikáját támadni.~- Az ám!~- De hát akkor, mire
39818  III,  1887    |                     otthon hagyják.~MIBŐL JÖN BE AZ A HÁROMMILLIÓ PLUSSZ?~Bevezetés~
39819  III,  1887    |                   Bevezetés~Sokféle szakember ül az országgyûlésen, mióta uralkodó
39820  III,  1887    |              pénzügyminiszteri közegek részérõl, az valami hallatlan. Az csak
39821  III,  1887    |                   részérõl, az valami hallatlan. Az csak úgy lehetséges, hogy
39822  III,  1887    |                          a Szomjas Józsira, mert az nagy macher.«~Ezer meg ezer
39823  III,  1887    |                   Köteteket lehetne írni azokról az istentelenségekrõl, amiket
39824  III,  1887    |                           rövidebbet«.~Mert ezek az igazi kedves történetek.~
39825  III,  1887    |                          magammal hoztam Pestre.~Az állomásnál megcsíp egy finánc,
39826  III,  1887    |                          Értem.~- De már most mi az ördögöt csináljak? - vakarta
39827  III,  1887    |                    milyen állatnak vegyük, mikor az egyik fele borjú, a másik
39828  III,  1887    |                        fele sertés?~- Hát vegyük az egészet borjúnak.~- Nem
39829  III,  1887    |                      szólna ahhoz a sertés? Mert az más tarifa alá jön. Hanem
39830  III,  1887    |                          jön. Hanem vegyük akkor az egészet sertésnek.~- Azt
39831  III,  1887    |                         II. A jószívűség skálája~Az meg éppen tegnapelõtt történt
39832  III,  1887    |                     házhoz. Szavamra mondom, nem az az indok vezetett, hogy
39833  III,  1887    |                          Szavamra mondom, nem az az indok vezetett, hogy a haltól
39834  III,  1887    |                          s találomra benyitottam az elsõ ajtón.~Egy szõke nyurga
39835  III,  1887    |                      nyurga emberke írdogált ott az asztalnál: elõtte adtam
39836  III,  1887    |                       asztalnál: elõtte adtam ki az elsõ mérgemet, elmondván
39837  III,  1887    |             állampolgárokkal. Maholnap kénytelen az ember kiköltözködni ebbõl
39838  III,  1887    |                        ember kiköltözködni ebbõl az országból.~A fiatalember
39839  III,  1887    |                         23-ba, ott van a titkár, az elengedheti a harmadrészét.~
39840  III,  1887    |                         Mi tetszik?~Rágyújtottam az elõbbi kitörésemre:~- Hallják
39841  III,  1887    |                    elõbbi kitörésemre:~- Hallják az urak! Mit akarnak az urak
39842  III,  1887    |                     Hallják az urak! Mit akarnak az urak velünk, becsületes
39843  III,  1887    |                      bemenni a Nr. 9-be, ott van az osztálytanácsos, az elengedheti
39844  III,  1887    |                          van az osztálytanácsos, az elengedheti a felét.~A következõ
39845  III,  1887    |                          szelelni.~- Mit akarnak az urak velünk, becsületes
39846  III,  1887    |                         Hát járja ez? Tessék itt az a végzés stb.~A pohos úr
39847  III,  1887    |                       úrhoz méltóztatik fáradni, az elengedheti a kilenctized
39848  III,  1887    |                       bekopogtam.~Elmondtam neki az ügyállást, azt is, hogy
39849  III,  1887    |                         is engedem önnek. De már az az egytized nem tõlem függ.~
39850  III,  1887    |                         engedem önnek. De már az az egytized nem tõlem függ.~
39851  III,  1887    |                          Dörmögtem magamban künn az ajtó elõtt. - Ezt ugyan
39852  III,  1887    |                     lefaragtuk. Egytizedrész! Mi az? Az csak hat forint.«~De
39853  III,  1887    |                 lefaragtuk. Egytizedrész! Mi az? Az csak hat forint.«~De holla!
39854  III,  1887    |                       hozzá: hogy engedje el azt az õ tizedrészét - akkor aztán
39855  III,  1887    |                       van vagy három-négy, akkor az utolsónál nyilván nekem
39856  III,  1887    |                négyszögletû zöld asztal játssza. Az asztal egyik végében ül
39857  III,  1887    |                   végében ül a bíráló bizottság, az asztal két oldalán a támadó
39858  III,  1887    |                          ma hat tagja vett részt az ülésen. Vargits Imre, az
39859  III,  1887    |                         az ülésen. Vargits Imre, az elnök (akit ismernek az
39860  III,  1887    |                          az elnök (akit ismernek az olvasók a Scarron karcolataiból),
39861  III,  1887    |                 karcolataiból), Hannibal József, az elõadó, ki az elnök jobbján
39862  III,  1887    |                   Hannibal József, az elõadó, ki az elnök jobbján ült, míg balról
39863  III,  1887    |                       magát, mintha nem törõdnék az egész históriával, s végül
39864  III,  1887    |                     olyan fogas kérdéssel, amibe az belezavarodott. A régi képviselõk,
39865  III,  1887    |                          már hozzá vannak szokva az efféle dolgok­hoz, közönyösen
39866  III,  1887    |                       mindegy, akármit beszélnek az ügyvédek, ellenben az újak
39867  III,  1887    |                  beszélnek az ügyvédek, ellenben az újak még nagy érdeklõdéssel
39868  III,  1887    |               érdeklõdéssel kísérik azt; s mikor az egyik védõ azzal aposztrofálta
39869  III,  1887    |                      Ugyan kérem, ne tréfáljon.«~Az érdeklõdõ képviselõk közül
39870  III,  1887    |                    reggeltõl estig Urbanovszkyt, az öreg Madarászt, Szalay Károlyt,
39871  III,  1887    |                          Zsigmondot. A jó öregúr az egész tárgyalás alatt édesen
39872  III,  1887    |                     terjesz­tettek be, melyekbõl az a meglepõ eredmény tûnt
39873  III,  1887    |                     avval védekeznek, hogy éppen az õ falujuk csupa Körmendy-szavazatot
39874  III,  1887    |                         mert esik a vásár napján az esõ s kívánja, hogy mindenkit,
39875  III,  1887    |                    forint borravalót adott, hogy az építési költségbõl 600 000
39876  III,  1887    |                          balpárt gyõz, elengedik az adót, ha a jobbpárt, visszajön
39877  III,  1887    |                           Ezután átvették a tért az ügyvédek.~A verifikáló tárgyalás
39878  III,  1887    |                    nehány fogas prókátor vitája. Az egyik nyakon csípi az ellenzéki
39879  III,  1887    |                    vitája. Az egyik nyakon csípi az ellenzéki jelöltet és fojtogatja,
39880  III,  1887    |                         Puffognak a frázisok meg az argumentumok. Az avatatlan
39881  III,  1887    |                    frázisok meg az argumentumok. Az avatatlan hallgató azt hiszi,
39882  III,  1887    |                        elõre ne tudták volna még az újságírók is.~A mai tárgyalás
39883  III,  1887    |                    birodalmába tévedt.~Egy ízben az elnök meg is akasztá beszédében,
39884  III,  1887    |                          bizonyára kibékíté vele az elnököt is. Ez így hangzik:~»
39885  III,  1887    |                          Zsiga irigykedve nézett az õ vizaví Vénuszára, Madarász
39886  III,  1887    |              legfifikusabbak, így midõn a fõérve az volt, hogy az ellenzék tanúi
39887  III,  1887    |                     midõn a fõérve az volt, hogy az ellenzék tanúi érdekelt
39888  III,  1887    |                         elébe, amikor kihirdetik az eredményt.~Darvai Fülöp,
39889  III,  1887    |                   annyira feltüzelte magát, hogy az elnök õt is mérsékletre
39890  III,  1887    |                        esti 8-ig húzódott. Ekkor az elnök felfüggesztette holnap
39891  III,  1887    |                  miniszter mandátumügye, melybõl az egész nyáron éltünk. A közvélemény
39892  III,  1887    |                       tag tegnapelõtt, hogy mint az elalvó mécsben még egy darabig
39893  III,  1887    |                        még egy darabig tarthassa az olajat, azt indítványozta,
39894  III,  1887    |                          a belügyminiszteriumtól az ott levõ mandátum­példányt
39895  III,  1887    |                          haragosan Vargits Imre, az elnök, aki már úgyis felette
39896  III,  1887    |                           Miért?~- Azért - szólt az öregúr humorral -, mert
39897  III,  1887    |             belügyminiszterium iratai eredetiben az »Egyetértés«-nél kaphatók.~
39898  III,  1887    |                    kaphatók.~Ezen aztán nevetett az ellenzéki és meg valamennyi
39899  III,  1887    |                   jegyzõkönyv-példányt.~Minek is az? Hisz a bizottság már akkor
39900  III,  1887    |                         éppúgy, mint Hoitsy Pál.~Az egyik különös ügyben gyõzõtt
39901  III,  1887    |                     egyik különös ügyben gyõzõtt az ellenzék, a másik különös
39902  III,  1887    |                        esetben egy gyõzetett le: az igazság.~*~Szentesen régi
39903  III,  1887    |                    Horváth Gyulát, illetõleg nem az õ személyét, hanem a kormánybizottság
39904  III,  1887    |                       most a panasz, a szóáradat az érdekeltekbõl.~Azt persze
39905  III,  1887    |                 veszedelembõl.~Akkor lefestették az arcképét, ünnepelték, tömjénezték.
39906  III,  1887    |                          Legfontosabb volt, hogy az eddigi ezer forint védelmi
39907  III,  1887    |                       Hát a két »nem elég« közül az olcsóbbikat választják.~
39908  III,  1887    |                    mellett. Dohányszagú volt már az egész Ház e nagy vitától,
39909  III,  1887    |                         szívnak és egy csempészt az elnöki asztalon ünnepélyesen
39910  III,  1887    |                          Lapok«-at, s belemerült az olvasásába.~Egyszerre elmosolyodott (
39911  III,  1887    |                      szemével, s elvitte a lapot az elsõ padsorba, Irányi Dánielnek,
39912  III,  1887    |                        oldalára, hogy olvassa el az is.~Irányi Dániel elolvasta
39913  III,  1887    |                    elborult. Azután végigolvasta az egész lapot, és arca még
39914  III,  1887    |           igazságügy-miniszter elébe járult, aki az egész ülés alatt módfölött
39915  III,  1887    |                          kérdéses passzust, amit az igazságügy-miniszter elolvasott,
39916  III,  1887    |                        papirosra.~Pár perc múlva az egész karzat azon törte
39917  III,  1887    |                         fejét: vajon mi lehetett az?~S vajon Fabiny Kozma fõügyész
39918  III,  1887    |                        akarja valaki...~Ilyenkor az okos ember kimenekül a folyosóra.
39919  III,  1887    |                      folyosóra. Ni, éppen ott ül az egyik széken a »Kossuth
39920  III,  1887    |                   Kossuth?~- Jól. Köszönöm.~- De az nem elég, nekem több kell.~-
39921  III,  1887    |                          Igaz-e - mondom -, hogy az öregúr nagyon meg van elégedve
39922  III,  1887    |                  Somssich járt nála a nyáron, és az meggyõzte a szabadelvû párt
39923  III,  1887    |                           azt mondják, ingadozik az öregúr.~De már erre méregbe
39924  III,  1887    |                      beleugrott:~- Olyan szilárd az, mint a szikla - mondja
39925  III,  1887    |                      eljut õ szépen mindenüvé!~- Az öregúr különösen azért örül
39926  III,  1887    |                        Kálmánt, Andrássy Gyulát, az öreg Pulszkyt, hanem azért
39927  III,  1887    |                      minden életkedvemet«. Nincs az az apró mozzanat közügyeinkben,
39928  III,  1887    |                          életkedvemet«. Nincs az az apró mozzanat közügyeinkben,
39929  III,  1887    |                         levéve. Mutatta is aztán az öregúr a képet Ruttkaynénak: »
39930  III,  1887    |                   csendes remeteszoba. Mondta is az öregúr a Ruttkayné lakosztályára
39931  III,  1887    |                          lakosztályára mutatva: »Az ott a nagyvilág, - de ez
39932  III,  1887    |                        zug itt Magyarország«. És az; mert magyar folyóiratok,
39933  III,  1887    |                    folyóiratok, könyvek hevernek az asztalokon. Magyarország
39934  III,  1887    |                         két-három hétben ott van az egyik vagy a másik.~- Képzelem,
39935  III,  1887    |                        úgy«.~- Mit tart Tiszáról az öregúr?~- Nagyra becsüli -
39936  III,  1887    |                         szegény ember semmit, de az én tárcámat alaposan tönkretette,
39937  III,  1887    |                  alaposan tönkretette, mert csak az isten a megmondhatója, hogy
39938  III,  1887    |                      isten a megmondhatója, hogy az én tisztelt bátyám milyen
39939  III,  1887    |                       régi olvasóimtól: mi annak az oka - kérdik -, hogy ezelõtt
39940  III,  1887    |             karcolatokban olyan okosan beszéltek az ellenzéki képviselõk, hogy
39941  III,  1887    |                       hogy csak úgy sziporkázott az elméjük, a mamelukok ellenben
39942  III,  1887    |                    mamelukok beszélnek okosan, s az ellenzékiek elmebeli ereje
39943  III,  1887    |                        hogy bent a paradicsomban az utolsók látszanak elsõknek,
39944  III,  1887    |                 mamelukok kipusztulhattak azóta, az okos ellenzékiekkel együtt.~
39945  III,  1887    |                   bánnának, hát akkor azt mndja, az õ rettenetes haragja is
39946  III,  1887    |                          Károlyi Gábor számára.)~Az egyik orátoruk felzokog:
39947  III,  1887    |                  orátoruk felzokog: hogy mi lesz az õsi szerszámból, a dohányvágóból? -
39948  III,  1887    |                          hurcol a Ház színe elé. Az izgalom a tetõpontra hág.
39949  III,  1887    |                          Polónyi; nem jut eszébe az a pillanat évek elõtt, mikor
39950  III,  1887    |                       egy ilyen utcai pletykával az õ fejére sújtott Füzesséry
39951  III,  1887    |                          sújtott Füzesséry Géza.~Az akkor fájt neki... Nem jut-e
39952  III,  1887    |                     odakiáltani: »Uraim, mielõtt az általános lefejezés kezdõdik,
39953  III,  1887    |                        errõl a napról. Elengedem az ellenzéknek. Hiszen szeretem
39954  III,  1887    |                           Mégis reád veti szemét az Uralkodó.«~A pipa! Ez van
39955  III,  1887    |                        hát szóban. A pipa, ahova az õsi virtusok utolsó szusszanatja
39956  III,  1887    |                       nemhogy a pipát védelmezné az ellenzék, hanem elindul
39957  III,  1887    |                        szekírozás, közbül veszik az indemnity-javaslatot pihenõnek.~
39958  III,  1887    |                  indemnity-javaslatot pihenõnek.~Az idõ lassan telik, az elnök
39959  III,  1887    |                  pihenõnek.~Az idõ lassan telik, az elnök csendesen szunyókál
39960  III,  1887    |                   csendesen szunyókál székén, de az õ szíve is vérzik: hogy
39961  III,  1887    |                           A kérdés most már csak az: ki csinálhatta vajon a
39962  III,  1887    |                      neki állott érdekében, hogy az Eötvös interpellációját
39963  III,  1887    |                          eltalálhatja a szakértõ az egyes alakokról a történendõket.~
39964  III,  1887    |                         Jankó a büfében üldögél: az akkor fizetésfölvételi nap.~
39965  III,  1887    |                       Hogy Károly Gábor ott van, az csak azt jelentheti, hogy
39966  III,  1887    |                       itt van, no akkor bizonyos az, hogy valami kaszinói csemegét
39967  III,  1887    |                     lantom!...~Alighogy megnyílt az ülés, bedöcögött Eötvös,
39968  III,  1887    |                     Tisza?~- Beteg.~- Lehetetlen az! Nem szokása.~- De bizony
39969  III,  1887    |                         mondják a szomszédjai. - Az elnök bejelentette, hogy
39970  III,  1887    |                         ha nincs itt.~- Mindegy. Az én fogam már ki van élesítve.
39971  III,  1887    |                          Wekerle.~- Wekerle? No, az nekem csak a félfogamra
39972  III,  1887    |                          hölgyeim, türelem, majd az ülés végén!«~S azzal odasétált
39973  III,  1887    |                        pulpitus elé (ahol mindig az Olay Szilárd síri árnyát
39974  III,  1887    |                           bejegyezte magát, hogy az intendáns-ügyben akar interpellálni.~-
39975  III,  1887    |                      interpellálni.~- Mit akarsz az intendánssal? - kérdi a
39976  III,  1887    |                           Meg akarom buktatni.~- Az lehetetlen!~- Nekem is?~-
39977  III,  1887    |                   hallottad?~- Maga Orczy mondta az imént.~- Malheurben vagyok -
39978  III,  1887    |                    szándékozol tenni? Kitörüljem az interpellációt, vagy bent
39979  III,  1887    |                interpellációt, vagy bent hagyjam az Olay-könyvben?~- Nem lehet.
39980  III,  1887    |                           hátha ki lehetne sütni az öreg Szilágyi Sándorra,
39981  III,  1887    |                          Szilágyi Sándorra, hogy az aranyos kötésekrõl levakargatja
39982  III,  1887    |                          kötésekrõl levakargatja az aranyport és eladja dekaszámra
39983  III,  1887    |                           hogy már lemondott. És az egész világ azt fogja hinni,
39984  III,  1887    |                      világ azt fogja hinni, hogy az én interpellációmnak az
39985  III,  1887    |                          az én interpellációmnak az elõszele fújta el. Ez igazán
39986  III,  1887    |                      támadóra nézve.~A Ház órája az egy felé járt. Az elnök
39987  III,  1887    |                          órája az egy felé járt. Az elnök fáradtan köhécselt
39988  III,  1887    |                       mélyébõl sajnálkozva, hogy az ország kincsei el nem vesztek.
39989  III,  1887    |                        láthatóvá téve Wekerlének az ifjúság hamvától ragyogó
39990  III,  1887    |                       jóízû humorjával megkezdte az ostromot.~Csengõ kacajba
39991  III,  1887    |                          mindig csak mosolygott.~Az ádáz támadás marólúgja szertefröccsent.
39992  III,  1887    |                      Sándort, megszúrta csípõsen az elõadót, Dárdai Sándort,
39993  III,  1887    |                      Sándort nem találván, leült az ellenzék helyeslõ morajával
39994  III,  1887    |                          akinek a szeme örökösen az Eötvös nagy fejére volt
39995  III,  1887    |                          azon töprenkedett, hogy az õ idei karfioljai voltak-e
39996  III,  1887    |                       meggyõzõen s mégse durván.~Az ellenzéki vezér arcáról
39997  III,  1887    |                     poten­tátokkal, de ha itthon az õ terrénumán esik egy kis
39998  III,  1887    |                        egy kis apró háború, ahol az ellenzéket verik - mint
39999  III,  1887    |                         Orczy kijelentette, hogy az intendáns beadta lemondását
40000  III,  1887    |                        föl erre a teremben.~S ez az »Éljen« volt a szegény Keglevich