bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

40001  III,  1887    |                        tudna rokonszenves lenni.~Az õ zászlója a legtetszetõsebb,
40002  III,  1887    |                        nem a fõrendiházba (ahova az elavult mamelukok kerülnek),
40003  III,  1887    |                képviselõházban. Onnan nézi búsan az idõk szomorú folyását.~Helfy?
40004  III,  1887    |                         Lajos mit üzent?«~De hát az öregeket kár csipkedni.
40005  III,  1887    |                       Azok már meg nem változnak az én kedvemért, pedig igazán
40006  III,  1887    |                rokonszenves szélsõbal.~Azért hát az Ugron Gábor nyakába kell
40007  III,  1887    |                       nem jól mennek a dolgok. Õ az oka. Õ kezeli rosszul a
40008  III,  1887    |                       beállít Ugronhoz.~- Milyen az idõ odakünn? - kérdezi Ugron
40009  III,  1887    |                           ahogy nézem. Eltarthat az egy hétig is. A kalendárium
40010  III,  1887    |                    Pestre.~És leszalad.~Útközben az állomásokon összeszedi az
40011  III,  1887    |                        az állomásokon összeszedi az összes kapható lapokat.
40012  III,  1887    |                          gazda és nem politikus.~Az út hosszú, a kupé kellemes,
40013  III,  1887    |                       útközben tehát »offé« lesz az eseményekkel - kivévén azt
40014  III,  1887    |                       eseményekkel - kivévén azt az esetet, ha valamelyik napról
40015  III,  1887    |                        nagy esemény történt, biz az el van veszve a fiatal vezérre
40016  III,  1887    |                         most ez a Pali vagy Feri az ülésekbe?«~- Hiszen meghalt -
40017  III,  1887    |                          nem bontottam fel aznap az újságomat.~Hát Váradig,
40018  III,  1887    |                   politikai híreket, a pletykát, az országgyûlési tárgyalásokat,
40019  III,  1887    |                        keres.~Talál is rendesen. Az Alföldön nagy a forgalom,
40020  III,  1887    |                   forgalom, örökké járnak-kelnek az emberek. Megszólítja õket,
40021  III,  1887    |                       mikor magában gondolkozik.~Az is jellemzõ sajátsága a
40022  III,  1887    |                       Természetesen telebeszélik az Ugron fejét. Ilyenkor megnyílik
40023  III,  1887    |                         párt, hogy itt van.~Mire az országház kapujához ér,
40024  III,  1887    |                     aranyos sugarakban mosolyog. Az égbolt tiszta, felhõtlen.~-
40025  III,  1887    |                     legyek itt hiába. Hadd lássa az ország, hogy itt voltam.
40026  III,  1887    |                   csinálni kell, mert elfelejtik az embert, ha nem beszél.~Elgondolkozik.~-
40027  III,  1887    |                       Mit is fecsegtek csak azok az én útitársaim? Igaz! A Pallavicini-dolgot
40028  III,  1887    |                          terembe, s bevárván míg az éppen beszélõ szónok abbahagyja,
40029  III,  1887    |                     egypár perc múlva úgyis vége az ülésnek s õ már akkor nem
40030  III,  1887    |                       gazda; re bene gesta rohan az indóházba - hazafelé.~...
40031  III,  1887    |                     hazafelé.~...Azért nem lehet az Ugron Gábor dolgait rossz
40032  III,  1887    |                  Pázmándy Dénes volt a cicerone, az õ túlságos fantáziájával
40033  III,  1887    |                    karzat azt hihette, hogy maga az öreg Kolumbus beszél.~A
40034  III,  1887    |                       csak jobban tudhatja, mint az olyan emberek, akiknek nincs
40035  III,  1887    |                    úsznak a munkások, míg itthon az éhhalál környékezi õket.
40036  III,  1887    |                    haldokolnak, vonagló ajkaikon az utolsó szó: »Tisza az oka
40037  III,  1887    |                   ajkaikon az utolsó szó: »Tisza az oka a halálomnak«.~Csodálatosnál
40038  III,  1887    |                         már kecskékkel szántatja az országot, de legjobban kibontakozik
40039  III,  1887    |                        érezzük többé hiányodat.)~Az igaz, hogy két hangon beszél
40040  III,  1887    |                           hogy két hangon beszél az »új csillag«, de okosan.
40041  III,  1887    |                         vannak! Hogy azt mondja, az olyan zsidó, aki történelmi
40042  III,  1887    |                          Ott künn borús, morcsos az ég, a tanácsterem hármas
40043  III,  1887    |                     annyi világosság is, amennyi az orációkból. Altató szürke
40044  III,  1887    |                   félhomályhoz olyan jól illenek az ellenzéki dajkamesék.~A
40045  III,  1887    |                          arccal panaszolja, hogy az ájtatos zarándokok sok pénzét
40046  III,  1887    |                         leteper, kit meglegyint, az egyiket megcibálja, a másikat
40047  III,  1887    |                            S aztán?~Aztán feláll az a nagy erdõ a háta mögött
40048  III,  1887    |             Mindenekelõtt kijelentem, hadd tudja az olvasó, kivel van dolga,
40049  III,  1887    |                       egy »pro libertate« garast az Olay Lajos óraláncán.~Hanem
40050  III,  1887    |                     nyakkendõmbe szúrva; nyilván az szúrt szemet a miniszternek,
40051  III,  1887    |                       sehonnan.~Azután elõvettük az egyes reportereket és azokat
40052  III,  1887    |                     egyes reportereket és azokat az urakat, akiktõl õk hallották
40053  III,  1887    |                       jutott eszembe. Engem csak az a mometnum hatott meg, hogy
40054  III,  1887    |                          S amint elnéztem ezeket az urakat, felsóhajtottam magamban:~-
40055  III,  1887    |                  belügyminiszter, aki kicserélte az igazi Báthoryakat és Rákóczyakat
40056  III,  1887    |                        valaki mástól hallotta, s az a valaki is mind azt mondta,
40057  III,  1887    |                    nyomról-nyomra a nagy semmit.~Az elsõ nap még csak megvoltunk,
40058  III,  1887    |                      fogadni?~Dühbe jöttem, hogy az én ítélõtehetségemet mosolyogják.~-
40059  III,  1887    |                        alapot. Megvan.~Hanem hát az nem ment könnyen. Bizottság!
40060  III,  1887    |                        ügyet bizottságra bíznak, az annyit tesz, hogy azzal
40061  III,  1887    |                          borozni, megösmerkedtem az Esterházy-képtár szolgájával,
40062  III,  1887    |                    azután környékeztem meg ebben az ügyben.~De hasztalan. Semmit
40063  III,  1887    |                        kicsikét várni.~Megálltam az ajtónál, s hallottam a nyitott
40064  III,  1887    |                      Tessék specifikálni - szólt az elõbbeni hang.~- »Kettõs
40065  III,  1887    |                          Józsefvárosban« - zengé az utóbbi vékonyabb hang -
40066  III,  1887    |                        kilencvenhat krajcár volt az egyedüli reális alap az
40067  III,  1887    |                          az egyedüli reális alap az egész Pulszky-ügyben.~A
40068  III,  1887    |                Huszonnégy sor lett belõle; ennek az ára, ha a Pulszkyak bûnösöknek
40069  III,  1887    |                   pirongató szó.~A dicséret vagy az ócsárlás szerencse és esélyek
40070  III,  1887    |                          a kilencvenhat krajcár, az egész biztos, reális alap.~...
40071  III,  1887    |                         egy órára volt összehíva az ülés, ami annyit jelent
40072  III,  1887    |                     Szunyogh Szabolcsra is, akit az új parlament még nem látott. (
40073  III,  1887    |                        is hagyták cserben. Thaly az iparosok kérvényét pártolta,
40074  III,  1887    |                       egy hang a jobboldalról.~- Az csak zsandár! - viszonzá
40075  III,  1887    |                         azon melegiben megfelelt az interpellációra; a nyugdíjazások
40076  III,  1887    |                    tömegessége véletlenség, mert az illetõ tábornokok egytõl-egyig
40077  III,  1887    |                         nagy emberölõ Polónyi.~- Az más - folytatá a hadügyminiszter
40078  III,  1887    |                          mondani, mint õfensége, az még beválik - de már ezt
40079  III,  1887    |                        megmarad, s újra kihajt.« Az ezutáni fõtisztek is csak
40080  III,  1887    |                      volt Fejérvárynak.~Mert biz az szomorú, hogy a fényes negyvennyolcadiki
40081  III,  1887    |                    kérték nyugdíjazásukat? Olyan az, mint a török pasáknak küldött
40082  III,  1887    |                         mert megengedi nekik azt az élvezetet, hogy önkezükkel
40083  III,  1887    |                  Lehetetlennek tartja, hogy ezek az öreg tábornokok egyszerre
40084  III,  1887    |                     Hiszen vannak népfajok, ahol az öregeket egy bizonyos koron
40085  III,  1887    |                 generális«-okat hogy sajnálja ez az ellenzék - tünõdött magában
40086  III,  1887    |                    magában Tisza Lajos gróf -, s az én szegedi írnokaimat az
40087  III,  1887    |                         az én szegedi írnokaimat az ördög sem sajnálja, pedig
40088  III,  1887    |                   képviselõk lassan gyülekeztek, az ülés kezdetén csak a mérsékelt
40089  III,  1887    |                    gyereksírás hangzik föl. Nagy az öröm, édes pír játszik a
40090  III,  1887    |                    Elõtte azonban Thaly beszélt. Az újoncjutalék megajánlása
40091  III,  1887    |                 alezredes ellenfelét agyonlõtte. Az a lövés jó protektora volt.
40092  III,  1887    |                    mandátumhoz a pisztolycsõ is. Az mindegy, akár meglövik az
40093  III,  1887    |                        Az mindegy, akár meglövik az embert (csak úgy ne, mint
40094  III,  1887    |                        Nem ismerte el, hogy igaz az, amit Bolgár állított hadseregünkrõl,
40095  III,  1887    |                       hadseregünkrõl, mert akkor az csupa rokkantakból állana,
40096  III,  1887    |                       katona mamájánál maradjon, az lehetetlen. (Képzelhetni,
40097  III,  1887    |                     néhány személyes felszólalás az ellenzék részérõl, ahol
40098  III,  1887    |                      vették a miniszter tréfáit, az elnököt is megrótták, amiért
40099  III,  1887    |                        párt a magáévá tette, sõt az ellenzékiek meg is dicsérték
40100  III,  1887    |                állatgyógyász tapasz­talatait, ki az apjáét beszélte, vég nélkül
40101  III,  1887    |                       kaposvári mandátum ügyében az összminisztériumhoz intézett
40102  III,  1887    |                       midõn barátjai rossz ügyét az õ erõs, hatalmas egyéniségével
40103  III,  1887    |             egyéniségével kellett megvédenie.~Ez az egyéniség rideg, egyenes,
40104  III,  1887    |                     izgatott volt. Egyik oldalon az ellenzék örökké hullámzó
40105  III,  1887    |                           hallgatag nagy tábora.~Az Eötvös által aposztrofált
40106  III,  1887    |                         érdekességet kölcsönzött az ülésnek. Tisza válasza abban
40107  III,  1887    |                    õfelsé­gének?) És végül, hogy az nem férne össze a tisztességgel,
40108  III,  1887    |                  keményen szorongatott úgy, hogy az másodszor is szót emelt
40109  III,  1887    |                  Csakhogy e senki között ott van az egész közvélemény is. Ez
40110  III,  1887    |                          is. És örül rajta, hogy az öregúr még mindig fiatal,
40111  III,  1887    |                        volna. És persze nem igaz az sem, mintha Kossuthot Somssich
40112  III,  1887    |                       van. Annál is inkább, mert az meg teljesen igaz, hogy
40113  III,  1887    |                          csakhogyon« van a súly) az én cikkem a következõképpen
40114  III,  1887    |                     következõképpen hangzott:~Ma az unalmas dohányvita alatt
40115  III,  1887    |                          Igaz-e - mondom -, hogy az öregúr meg van elégedve
40116  III,  1887    |                           azt mondják, ingadozik az öreg.~De már erre méregbe
40117  III,  1887    |                          palatinus« stb.~No, aki az ilyen hangon írt cikkbõl
40118  III,  1887    |                         ki nem érzi, hogy tréfa, az már aztán kemény szélsõbaloldali
40119  III,  1887    |                  olvasmány volt.~Mennyit kellett az én tisztelt bátyámnak öregednie,
40120  III,  1887    |                           körülbelül miben lehet az indító ok. A t. képviselõ
40121  III,  1887    |                   diktatúrát, melyet gyakorol«. (Az »államférfiúi bölcsességrõl«,
40122  III,  1887    |                     kénytelen Helfy képviselõ úr az én cikkem tréfás tenorját
40123  III,  1887    |                         a méltóság komolyságával az érdekes, halovány arcú államtitkár
40124  III,  1887    |                      Pulszkynak mindjárt meglesz az elégtétel. Polónyinak pedig
40125  III,  1887    |                         hosszú jelentést, melyet az apró-cseprõ házbeli ügyek
40126  III,  1887    |                        ismeretes székét (melyhez az ellenzék szerint oly makacs
40127  III,  1887    |                       Elösmerte, hogy a vádaknak az a része, mely a vezetõ egyéniségek
40128  III,  1887    |                          a múzeumi érmeket.~Elég az hozzá, hogy Polónyi e helyen,
40129  III,  1887    |                      tett, nem állott meg, hanem az a gonosz dzsinn, mely »veszélyes
40130  III,  1887    |                        gyerek a mi követünk, tud az mindenhez a világon. Megtáncoltatja
40131  III,  1887    |                          világon. Megtáncoltatja az, ha nekigyürekezik, a szakembereket
40132  III,  1887    |              rendetlenséget, amit a Múzeumban és az Esterházy-képtárban észrevett,
40133  III,  1887    |                   tetszett szórakozottságában ez az egyszerû kézszorítás, mintha
40134  III,  1887    |                       meglehet, el is találta... Az igazi szónok így is tud
40135  III,  1887    |                       miniszter válaszát, de azt az egyet nem ösmeri el, hogy
40136  III,  1887    |                        egyet nem ösmeri el, hogy az ultramontánok csinálták
40137  III,  1887    |                        volt, hangjából kirezgett az izgatottság.~Nagy csend
40138  III,  1888    |                     nyilván demonstrálni akartak az író lakában, hogy még nincsenek
40139  III,  1888    |             jelentéktelen tárgyakat. (Nem féltek az akasztófáravalók, hogy a
40140  III,  1888    |                      szálltak alá a bécsi börzén az értékpapírok.~Az elveszett »
40141  III,  1888    |                          börzén az értékpapírok.~Az elveszett »nem« szócska
40142  III,  1888    |                     egy-egy szava bearanyozva.~S az is tanulságos ebbõl, hogy
40143  III,  1888    |                      vörös sas« szállt Tiszához, az öreg német császár kitüntetõ
40144  III,  1888    |                        már a föld alatt), sõt ez az egyetlen rendjel, amelynek
40145  III,  1888    |                       mintha õ kapta volna, mert az nem annyira a Tisza kitüntetését
40146  III,  1888    |                          a második oldalán pedig az F. W. monogram. (Egyszóval
40147  III,  1888    |                       elõkelõsége relatív dolog.~Az egész világon a legelõkelõbb
40148  III,  1888    |                   világon a legelõkelõbb rendnek az osztrák aranygyapjút tartják (
40149  III,  1888    |                        nagy becsben volt).~Utána az orosz »Szent György-rend«
40150  III,  1888    |                          kereszt jár; úgyszólván az összes rendjelek gyûjteményét
40151  III,  1888    |                   Andrássy Gyula gróf söpörte be az európai nagy rendeket, s
40152  III,  1888    |                        nehány nagy rendet, aminõ az angol »térdszalagrend« vagy
40153  III,  1888    |                      angol »térdszalagrend« vagy az orosz Nevszki, õ is nélkülöz.~
40154  III,  1888    |                      nélkülöz.~A történelem csak az egy Nelsonra emlékszik,
40155  III,  1888    |                    erõvel a nyakába akasztották.~Az öreg nem sokra becsülte
40156  III,  1888    |                      éppen ez hiányzott. Ez volt az utolsó. Ezentúl már pénzt
40157  III,  1888    |                          a »vörös sas«-t illeti, az eddig nem szálldogált a
40158  III,  1888    |                         a sasok, s nemsokára jön az olasz »Móric-rend« (mit
40159  III,  1888    |                        amire aztán vérszemet kap az ánglius, megküldi neki a
40160  III,  1888    |                       bizonyos szimptómáiról.~De az egész cikk mégsem vág oda,
40161  III,  1888    |                       idegesekké a színész urak.~Az újságírók azt mondják:~-
40162  III,  1888    |                      közönség azt mondja:~- Hja, az újságírók kényszerítenek
40163  III,  1888    |                          egy kicsit újságíró is) az újságírókra vetem a követ -
40164  III,  1888    |                          volt a »Handler Mór« és az »én Rix Vilma« nevet is
40165  III,  1888    |                    ismeretessé tenni a világban.~Az újságok a gondviselés. Nekik
40166  III,  1888    |                         hogy a fák ne nõhessenek az égig, mert akkor aztán nehéz
40167  III,  1888    |                       gyümölcseikhez hozzáférni. Az arányoktól sok függ. Ha
40168  III,  1888    |                          nagyobbnak engedné nõni az egeret, mint a macskát,
40169  III,  1888    |                         mint a macskát, akkor ki az ördög fogdosná az egereket?~
40170  III,  1888    |                       akkor ki az ördög fogdosná az egereket?~De honnan is származott
40171  III,  1888    |                     söröcske és egy kis színház. Az osztrák ember nem törõdik
40172  III,  1888    |                            azazhogy gondoskodnék az, de mi nem akarjuk - mi
40173  III,  1888    |                  panaszkodásnak.~- Jól beszél ez az én kollégám, errõl az én
40174  III,  1888    |                         ez az én kollégám, errõl az én szószékemrõl.~S egy megelégedett
40175  III,  1888    |                        megtudom, hogy Perotti úr az ünnepek alatt elutazott
40176  III,  1888    |                         gondolatokra, hanem csak az a szomorú próza jutott eszembe,
40177  III,  1888    |                       olvasói.~Hanem hát jól van az mégis, hogy közlik az efféle
40178  III,  1888    |                        van az mégis, hogy közlik az efféle együgyûséget. Ha
40179  III,  1888    |                     találok.~Margó Céliáról szól az újdonság, de nem õ az én
40180  III,  1888    |                       szól az újdonság, de nem õ az én régi ismerõsöm, hanem
40181  III,  1888    |                         én régi ismerõsöm, hanem az a bonmot, amit az újdonság
40182  III,  1888    |                          hanem az a bonmot, amit az újdonság szerint õ mondott
40183  III,  1888    |               kóristanõre. De hogy melyikre - ez az a »vajon kirõl lehet szó?«~
40184  III,  1888    |                       vagy Lengeffy Marianne-ra? Az is lehet azonban, hogy a
40185  III,  1888    |                       már afelõl kétségbe hagyja az egész országot.~Íme ezeket
40186  III,  1888    |                          mint aminõ Margó Célia, az elejtett mondataikat olyan
40187  III,  1888    |                         publikum elé, mint ahogy az angol királynõ vagy a Bismarck
40188  III,  1888    |                  természetesnek találom.~Bárcsak az olvasó is természetesnek
40189  III,  1888    |                          még most is szép virág.~AZ ELTŰNŐ NAGYURAK~Mailáthtal
40190  III,  1888    |                     NAGYURAK~Mailáthtal halt meg az utolsó oligarcha, akinek
40191  III,  1888    |                        valaki. Nem is lehetséges az többé. Akiben valami maradvány
40192  III,  1888    |                    hatalmi érzet e kinövéseibõl, az már csak »különcség« számba
40193  III,  1888    |                       kegyetlen szokása szerint, az utód neve után kezdene kutatni,
40194  III,  1888    |                          középkorból. Mindnyájan az újkor nagyurai.~Hogy ez
40195  III,  1888    |                         álltak. Nem szálltak le, az igaz, soha a néphez, de
40196  III,  1888    |                      látogatását, elutazott arra az idõre szécsényi kastélyából: »
40197  III,  1888    |                         A viceispán, ha odajött, az asztalánál ebédelt, de már
40198  III,  1888    |                  tiszttartójához volt hivatalos, az esküdt úr pedig az ispánnál
40199  III,  1888    |                    hivatalos, az esküdt úr pedig az ispánnál ebédelt.~Gróf Brunszvik
40200  III,  1888    |               dísz-ornátusban«, a fõispánt bántá az alázatos hang, bosszankodva
40201  III,  1888    |                        ki, s egyszerre vége volt az angol királyi nimbusznak.~
40202  III,  1888    |                    Megannyi sírkõ, nevetõ fejfa.~Az öreg báró Balassára még
40203  III,  1888    |                          elment a szíjgyártóhoz, az korbácsokat font neki, a
40204  III,  1888    |                        épített, vagy bontott, de az valamennyi a holta napjáig
40205  III,  1888    |                      banderium lovagolt elõtte - az igaz, hogy nagyon messze
40206  III,  1888    |                         pedig teljes képtelenség az udvar felé vonzódni.~Jó,
40207  III,  1888    |                          felé vonzódni.~Jó, hogy az efféle nagyurak eltûntek,
40208  III,  1888    |                           Szinte a háta borsózik az embernek, ha vidám borozgatás
40209  III,  1888    |                       név alatt voltak dicsõítve az alig elmúlt publikum elõtt.~
40210  III,  1888    |                          rengeteg vagyonnak volt az ura, s igazi vetélkedést
40211  III,  1888    |                   feszélyezte egy doboz, melyben az ékszereket vitte, a menteláncot,
40212  III,  1888    |                          egész flegmával kilökte az ékszertokot lábaival az
40213  III,  1888    |                          az ékszertokot lábaival az útra. Éppen a Hortobágyon
40214  III,  1888    |                       egy kézre jutott.~Még csak az »imént« történtek az ilyenek.
40215  III,  1888    |                        csak az »imént« történtek az ilyenek. S mégis hóbortos
40216  III,  1888    |                          térnek. Eltûntek együtt az uradalmaikkal.~MEGHALT CSANÁDY
40217  III,  1888    |                       életû légy a földön.~Ennek az alapigének igazságát pecsételte
40218  III,  1888    |                          ama üvegbúra alól, mely az ország tanácstermének gömbjét
40219  III,  1888    |                          minden bizonnyal meghal az, aki húsz évig megszokta
40220  III,  1888    |                     mandátumot.~Csanády kimaradt az ötéves parlamentbõl. Bizonyos
40221  III,  1888    |              kormánypárti körökben is, sajnálták az originális öreget, s zokon
40222  III,  1888    |                         párttól, hogy úgyszólván az õ hallgatag beleegyezésével
40223  III,  1888    |                      volt a neve, mégpedig éppen az az oszlop volt õnagysága,
40224  III,  1888    |                          neve, mégpedig éppen az az oszlop volt õnagysága, amelyikhez
40225  III,  1888    |                      támaszkodtak.~Sokat költött az öregúr pártcélokra, lapok
40226  III,  1888    |                      tett és gyakoriakat. Hajdan az öreg Deákot szokta egy-egy
40227  III,  1888    |                          zaftos frázisa éli túl: az »átkos közösügy«, a »szegre
40228  III,  1888    |                     elvek« stb. és a »stélusnak« az a csodálatos titka, hogy »
40229  III,  1888    |                          örökös hadban állt õ is az »imádott honyhaza« ádáz
40230  III,  1888    |                    õfelségének is meg­mondogatta az igazat ama nevezetes tizenkét
40231  III,  1888    |                      becsületes, naiv ember volt az öreg, aki már sehogy sem
40232  III,  1888    |                       illett a mi parlamentünkbe az ódonsága miatt. De azért
40233  III,  1888    |                          ott holtig. Nem csinált az õ kimaradása örömet senkinek,
40234  III,  1888    |                          úgyse sok van. Kezdenek az emberek mind egyformák lenni.~
40235  III,  1888    |                    láttuk volna még egy darabig.~Az ülés megnyitására kitûzött
40236  III,  1888    |                    Vagyoni elhanyatlását részben az erejét túlhaladó pártcélokra
40237  III,  1888    |                     minthogy nem maradt örököse, az antik becsületességû ember,
40238  III,  1888    |                     ember, ahogy mondani szokás, az utolsó gombig visszaadta
40239  III,  1888    |                       búsulásba, s ez volt talán az egyetlen tette, mely nem
40240  III,  1888    |                      esztendeig Tiszát. Nem volt az annak alkalmatlan.~S ha
40241  III,  1888    |                      ahol együtt leszünk nemcsak az osztrákkal, de még a muszkával
40242  III,  1888    |                        azon a Sándor utcai házon az a fekete lobogó.~A nélkül
40243  III,  1888    |                       után.~Ilyenek például azok az érdemes férfiak, akiket
40244  III,  1888    |                       guillotine végez ki, hanem az - újság.~Ezek a halottak
40245  III,  1888    |                zöngeményeit. Harmadnap föltámadt az ifjú, s húzta tovább az
40246  III,  1888    |                          az ifjú, s húzta tovább az életigát, mint »tehetségtelen
40247  III,  1888    |                        már, hova fogják jegyezni az égi protokollumban.~Hasonlóképpen
40248  III,  1888    |                          azt írtuk róla, hogy ez az egyetlen cselekedete, amellyel
40249  III,  1888    |                 találkoztam egyik pártsorsosával az utcán, aki nagy csomó újságot
40250  III,  1888    |                        gyûjtöttem össze.~- Minek az neked?~- Az öreg írt, hogy
40251  III,  1888    |                       össze.~- Minek az neked?~- Az öreg írt, hogy szedjem össze
40252  III,  1888    |                           milyen jól fog mulatni az öreg, ha majd a meleg kemence
40253  III,  1888    |                     nuksz! Azért is itt maradok.~Az »újságok halottjainak« végre
40254  III,  1888    |                       ezekbõl is két válfaj van:~Az egyik válfaj, akik már meghaltak,
40255  III,  1888    |                           de már meghaltak. Ezek az »asztalfiók halottjai«.
40256  III,  1888    |                           asztalfiók halottjai«. Az utóbbiak kivégeztetése ilyenformán
40257  III,  1888    |                         bizonyos ez, hogy akinek az életét húzni akarom, elszököm
40258  III,  1888    |                         beteg. Úgy lehet, meghal az éjjel. Állítsd össze, kérlek
40259  III,  1888    |         hasznavehetetlenné, mert valószínû, hogy az aktualitása elõbb-utóbb
40260  III,  1888    |                           velem is bír a halál), az lesz csak a különös, mikor
40261  III,  1888    |                          õket adandó esetben, és az idei halottakról egy tavalyi
40262  III,  1888    |                           Ilyen bolond világ van az újságírói mûhelyekben. Ilyen
40263  III,  1888    |                  komáznak még a halállal is ezek az én kollégáim, nem respektálva
40264  III,  1888    |            mulatságosabb-e azóta Csanády Sándor? Az ördögbe is, egy képviselõ-aspiráns,
40265  III,  1888    |                          tarokkot játszanak.~BÁL AZ UDVARNÁL~Az udvari bálokat
40266  III,  1888    |                       játszanak.~BÁL AZ UDVARNÁL~Az udvari bálokat rendesen
40267  III,  1888    |               fantáziának. Bõkezû e tekintetben.~Az udvari bál voltaképpen csak
40268  III,  1888    |                          a szép hölgykoszorúból.~Az egyszerû képviselõknek (
40269  III,  1888    |                        csak ragyogó látványosság az udvari bál, mert õk legfeljebb
40270  III,  1888    |                         Nem.~- De jó ember lehet az a király!~Hogy az Eldorádóba
40271  III,  1888    |                          lehet az a király!~Hogy az Eldorádóba eljuthasson az
40272  III,  1888    |                        az Eldorádóba eljuthasson az ember, ahhoz egy nagy cukorhegyen
40273  III,  1888    |                        kell magát keresztülenni; az udvari bálra pedig számtalan
40274  III,  1888    |                          kell végigvergõdni, míg az ember végre ott találja
40275  III,  1888    |                          amint sûrûn gyülekeznek az elõkelõ vendégek, urak és
40276  III,  1888    |                        lángözönben fénylõ terem. Az udvari atmoszféra egyre
40277  III,  1888    |                          midõn Tisza belép. Csak az isten õrzi, hogy egész önkéntelenül
40278  III,  1888    |                         önkéntelenül nem zúg fel az »éljen« a mamelukok ajkán.~
40279  III,  1888    |                        nyolc óra, együtt van már az egész bál, még Luppa Péter
40280  III,  1888    |                         sûrû embererdõben.~Belép az udvar. Elöl a király a délceg
40281  III,  1888    |                         hosszú során van a büfé. Az egyikben az ennivaló, a
40282  III,  1888    |                          van a büfé. Az egyikben az ennivaló, a másikban az
40283  III,  1888    |                          az ennivaló, a másikban az innivaló, a harmadikban
40284  III,  1888    |                        zavarba.~- Hiszen itt van az egész párt - mondja.~S valóban
40285  III,  1888    |                     Károly, Ugron Ákos. Már csak az öreg Madarász apó van hátra -
40286  III,  1888    |                     legyen.~HARMADSZOR~Nézem azt az öreg betûs vidéki levelet,
40287  III,  1888    |                      szélességûvé kövérít, maguk az öreg görnyedt betûk, a recés,
40288  III,  1888    |                   kétszer-háromszor is meghalnak az emberek és még mindig nem
40289  III,  1888    |                          lakója ismét megjelenik az utcán, vendéglõkben, sõt
40290  III,  1888    |                       visszavonhatlanul meghalt.~Az első halál~Elõször akkor
40291  III,  1888    |                           arra a rekviemre, mely az elhunyt Miklós úrért tartatott
40292  III,  1888    |                 tartatott a székesegyházban.~Azt az egész századot, melynek
40293  III,  1888    |                     szemeik, mint merevült érccé az elszánt ábrázatokon minden
40294  III,  1888    |                    katafalk elõtt.~Majd belépett az anya. Keszthölczy Gáborné,
40295  III,  1888    |                   katafalkhoz, s amint megzendül az orgona, s amint arcához
40296  III,  1888    |                        illata, megtörik erélye s az az öregasszony, akit karon
40297  III,  1888    |                     illata, megtörik erélye s az az öregasszony, akit karon
40298  III,  1888    |                  tragikus volt.~Szomorú nap volt az... sokkal szomorúbb, mint
40299  III,  1888    |                           sokkal szomorúbb, mint az, amikor a tetemek halma
40300  III,  1888    |                     mikor a székesegyház hajóját az orgona búgása és a sírók
40301  III,  1888    |                        sírók zokogása tölté meg.~Az egykori hõs ez idõben a
40302  III,  1888    |                          a 61-iki hajnalhasadás, az alkotmányos éra gyermeknapjai,
40303  III,  1888    |                   alkotmányos éra gyermeknapjai, az új idõk - mind Miklós úr
40304  III,  1888    |                         úr nevével függtek össze az õ városában. A sebek, melyek
40305  III,  1888    |                     mindenki, apa a fiának, mint az antik jellemek és a hazafiak
40306  III,  1888    |                       Szomorú õszi este történt. Az emberek seregestõl özönöltek
40307  III,  1888    |                       házához, de nem mentek föl az emeletre, ahol lakott, hanem
40308  III,  1888    |                         izgatottan beszélték meg az eseményt. Néha egyik-másik
40309  III,  1888    |                        torzult arccal nézett föl az emeleti ablakokra.~Olyan
40310  III,  1888    |                        szobába, s megtekintettem az egykori hõs tetemét.~Egy
40311  III,  1888    |                      jártak-keltek, összehányták az irományokat, néha valamelyik
40312  III,  1888    |                       lelkemre. Megdöbbentõ volt az ellentét ennek a nagy hõsnek
40313  III,  1888    |             szerencsétlennek kettõs alakja közt.~Az õszelõi szelíd ég, melyre
40314  III,  1888    |                          a csillagok, belátszott az íves ablakokon. Magasan
40315  III,  1888    |                      ablakokon. Magasan lebegett az alkonyat homályában a tömérdek
40316  III,  1888    |                     fájdalommal szegezve szemeit az istenember arcára...~Vajon
40317  III,  1888    |                         Miklós úr, ámbár eleinte az a híre járt, hogy meghalt,
40318  III,  1888    |               fogyasztanak semmit, s ha megkérdi az ember a kávést, mért tûri
40319  III,  1888    |                 bocsátott, szörnyen megdézsmálta az eszét. Ami megmaradt, épp
40320  III,  1888    |                          virradt meg« neki többé az asztal alatt, hanem úgy
40321  III,  1888    |                 harmadszor és utoljára.~...Nézem az öreg betûkkel írt levelet,
40322  III,  1888    |                       hogy Keszthölczy Miklós úr az Úr kezeibe adta lelkét -
40323  III,  1888    |                            A koporsó után haladt az elhunyt megtört édesanyja,
40324  III,  1888    |                       elhunyt megtört édesanyja, az agg matróna, ki alig tudott
40325  III,  1888    |                    kortörténetet zár sorai közé.~Az a szegény anya, ki bánatosan
40326  III,  1888    |                           aki egy vesszõvel megy az ellenséges hadsereget meghódítani;
40327  III,  1888    |                          Holubárt; s amint átfut az emlékezet a rengeteg királyképeken:
40328  III,  1888    |                          rengeteg királyképeken: az egyik koronás fõ szemlét
40329  III,  1888    |                       fejedelem egy órára átadja az uralkodást a feleségének.
40330  III,  1888    |                      holnap is ott fog ebédelni. Az gyakorta megesik, hogy némelyik
40331  III,  1888    |                    Ismeretlen keresztecskék ezek az udvarnál; bár onnan származnak,
40332  III,  1888    |                     vissza nem térnek.~De nem is az udvarnál vannak õk. A trónörökös
40333  III,  1888    |                      vannak õk. A trónörökös nem az udvarhoz hítta fel az õ
40334  III,  1888    |                        nem az udvarhoz hítta fel az õ kollégáit, hanem maga
40335  III,  1888    |                         le közéjök a vendéglõbe. Az Osztrák--Magyar Monarchia
40336  III,  1888    |                        velük. S talán így is van az.~Asztalfõn ül a gazda, maga
40337  III,  1888    |                      mosolygás táncol, szemeiben az ifjúság szikrái pattognak,
40338  III,  1888    |                     Salamon Ferenc gömbölyû feje az apró serét-szemekkel, melyek
40339  III,  1888    |                          múltba vissza. Vekerle (az a ritka ember, aki minden
40340  III,  1888    |                          könyvnél jobban szereti az adókönyvet) egy tengeri
40341  III,  1888    |                        hivatva reprezentálni, de az állami pénzügyekre is (amiben
40342  III,  1888    |              fõauktoritás) egészen jó szimbólum. Az asztal bal végén húzódnak
40343  III,  1888    |                          a csillagkeresõ Hoitsy. Az elvi differenciák, amelyek
40344  III,  1888    |                      kettõnek igaza van.~Itt van az elsõ kötetnek az egész története.
40345  III,  1888    |                         Itt van az elsõ kötetnek az egész története. Nagy Miklós,
40346  III,  1888    |                    élénkebb hangulatban; eltûnik az asztalról a fagylaltos krém
40347  III,  1888    |                Rágyújtanak. Megelégedés ömlik el az arcokon. »Sohase volt még
40348  III,  1888    |                    tetszik ez a fesztelen jókedv az õ magyar munkatársainál.~
40349  III,  1888    |                    boldognak látja a jövõben ezt az országot, mely a mostani
40350  III,  1888    |                           Pesti Hírlap«-on esett az meg, hogy egy alarmhír folytán
40351  III,  1888    |                  javarészben ezért maradt meddõ.~Az örök tépelõdés borongott
40352  III,  1888    |                          pápaszemét, hol egészen az orra hegyére húzta le, s
40353  III,  1888    |                            Természetesen - mondá az öreg Deák -, azért kérem
40354  III,  1888    |                         Meggondolkoztál? - kérdi az öregúr.~- Édes barátom -
40355  III,  1888    |                        barátom - kezdé Ghyczy -, az én hazafiúi kételyeim olyan
40356  III,  1888    |                           amelyik jobban látszik az én saját egyéni nézetemnek
40357  III,  1888    |                  felületesség, a könnyelmûség és az elhamarkodás játszották
40358  III,  1888    |                    SÁRKÁNY KERESKEDÉSE~Ne higgye az olvasó, hogy hiba történt,
40359  III,  1888    |                         a »Molnár és Sárkány«, s az üzletvilágban legalábbis
40360  III,  1888    |                     vevõk, akik járatosak voltak az õ boltjukba, és ismerték
40361  III,  1888    |                          elváltak egymástól.~No, az bizony megtörténik férj
40362  III,  1888    |                    kellemetlen a dolog, de aztán az asszony is vigasztalódik,
40363  III,  1888    |                     könnyen kap másik feleséget, az asszony pedig csak szeretõt
40364  III,  1888    |                          terítékkel kevesebb jut az asztalra, s egy ágy üresen
40365  III,  1888    |                          marad a szobában; ennyi az egész. De a kereskedõknél
40366  III,  1888    |                 kettészakad a címer: a cégtábla, az együvé tartozó névnek fele
40367  III,  1888    |                        tartozó névnek fele marad az egyiknél, felét magával
40368  III,  1888    |                     Dorottya utcai boltban. Mert az üzleti renomé részben a
40369  III,  1888    |                        Molnár név rezegtette meg az idegeit. De végre is abban
40370  III,  1888    |                    Tudja-e, kedves Molnár úr, mi az újság?~- Ugyan mi?~- A furfangos
40371  III,  1888    |                    Sárkányt. Molnár van sok ezer az országban, de a Sárkányok
40372  III,  1888    |                   istenem! De boldog ember lehet az, akinek az elvált compagnonját
40373  III,  1888    |                    boldog ember lehet az, akinek az elvált compagnonját példának
40374  III,  1888    |                         Nem tudom, megálmodták-e az országban lakó különféle
40375  III,  1888    |                         csendestársnak vennék be az üzletbe.~- Ahá, értem. Az
40376  III,  1888    |                        az üzletbe.~- Ahá, értem. Az a legkönnyebb!~- Mit beszél
40377  III,  1888    |                    legkönnyebb!~- Mit beszél ön? Az egész országban kerestem,
40378  III,  1888    |                       ragaszkodik ön ahhoz, hogy az valódi Sárkány legyen?~Molnár
40379  III,  1888    |                          egy Hunyadi János, mert az is csak ötven krajcár?~Molnár
40380  III,  1888    |                        Molnár vidáman hagyta oda az ügyvédi irodát, s egy óra
40381  III,  1888    |                       Molnár boldogan álmodozott az új cégtábláról, mely a bolt
40382  III,  1888    |                         megakadjon a szeme ennél az egyiknél, s ezt dörmögje
40383  III,  1888    |                         Már megint Sárkány! Ezek az emberek valamennyien egyforma
40384  III,  1888    |                       lehet akadni. Ejh, tegyünk az S helyett egy B betût -
40385  III,  1888    |                     viseli: »Molnár és Bárkány«.~Az üzleti fülnek talán még
40386  III,  1888    |                           név egyedül, de mégsem az igazi, az egykori, melynek
40387  III,  1888    |                     egyedül, de mégsem az igazi, az egykori, melynek csak bánatos
40388  III,  1888    |                     melódiája csendül meg benne.~Az egész történet elég mulatságos (
40389  III,  1888    |               elbeszéltük). Tanulság belõle csak az, hogy a valódi Sárkány mégis
40390  III,  1888    |                   színházjáró embernek megvannak az õ hasznos tapasztalatai.
40391  III,  1888    |                 színházba, mikor Péchy Tamásnak, az Erényegylet elnökének az
40392  III,  1888    |                         az Erényegylet elnökének az inasát látom a színházi
40393  III,  1888    |                      erre is ráfanyalodik olykor az ember), Beöthy Ákos színházi
40394  III,  1888    |                  színházi napjait lesem ki, mert az csak olyan helyre jár, ahol
40395  III,  1888    |                          a hasonszõrû darabokon. Az egész ház ásít, csak az
40396  III,  1888    |                          Az egész ház ásít, csak az az egy arc csillog. (Ilyenkor
40397  III,  1888    |                          egész ház ásít, csak az az egy arc csillog. (Ilyenkor
40398  III,  1888    |                    alakja sötétlik elõ gukkerral az oldalán a Kerepesi úton,
40399  III,  1888    |                        államférfit a színházban!~Az ember éppen megfordítva
40400  III,  1888    |                      forrongó jelennek.~De végre az Apponyi színházi politikája
40401  III,  1888    |                     Gyula rendszerének is megvan az elõnye.~Mert azokban a régi,
40402  III,  1888    |             legjobbjaiban Szathmáryné.~S ezekért az alakításokért megszereti
40403  III,  1888    |                         alakításokért megszereti az ember újra a régi naiv darabokat
40404  III,  1888    |                          itt tartózkodott egykor az örökké pótolhatatlan.~De
40405  III,  1888    |                    tépelõdöm ily sötét dolgokon? Az a lesújtó esély szerencsére
40406  III,  1888    |                     férjére. A derék Latkóczira.~Az igaz, hogy szép fiú volt
40407  III,  1888    |                       szép fiú volt a férjecske. Az osztrák ármádiától hódította,
40408  III,  1888    |                     Adrienne-bõl.~Kolozsvár volt az elsõ début színhelye.~Zsúfolt
40409  III,  1888    |                       erõsebb volt, szerencsére, az elsõ szerelem. És ez a színpadé
40410  III,  1888    |                   nagyobb mûvészetre vitte, mint az orgonálás fönséges mesterségében.
40411  III,  1888    |                        dolga, mint hogy vasárnap az úri misén eljátssza az offertóriumot
40412  III,  1888    |                  vasárnap az úri misén eljátssza az offertóriumot vagy a graduálet,
40413  III,  1888    |                     pompásan csinálja.~Õ azonban az isteni költészet, a Hypocrene
40414  III,  1888    |                      váltakozik elõtte. Alig jön az új pohár, máris távozik,
40415  III,  1888    |                       alig csillan meg sárgasága az új italnak, máris eltûnik.
40416  III,  1888    |                   zongoristák, nem törõdik vele. Az egész világ egy szörnyû
40417  III,  1888    |                     ostobaság. Punktum. Proszit!~Az egy, ami iránt érdeklõdik,
40418  III,  1888    |                  jelentékeny vívmányokat ért el, az okszerû sörivás gazdasági
40419  III,  1888    |                     leírok, nem volt megelégedve az elért apró sikerekkel. Még
40420  III,  1888    |                          napon kipattant fejébõl az isteni szikra, a zseniális
40421  III,  1888    |                         mért ne csendülhetne meg az egyszeregy?~A nagy férfiú
40422  III,  1888    |                          el, ahol sokkal olcsóbb az árpalé, a pihenésre szánt
40423  III,  1888    |                        berken a kõbányai titkot, az egyedüli jövedelmi alapot,
40424  III,  1888    |                     forgott.~Nem szükséges, hogy az idõt visszavarázsoljuk (
40425  III,  1888    |                          inkább fölösleges, hogy az angol királyné belsõ szobájának
40426  III,  1888    |                      dolgot bizalmas embereivel, az angol államférfiakkal. S
40427  III,  1888    |                          minden mozzanat, legyen az fájdalmas vagy örvendetes,
40428  III,  1888    |                       Viktóriánk császárné. S ez az angoloknak megér valamit.
40429  III,  1888    |                          attól lehet félni, hogy az ördöngõs Bismarck megtudja,
40430  III,  1888    |                trónörökös baja, s megcsináltatja az öreg császárral a régensséget.
40431  III,  1888    |                         tudományos reputációmat.~Az angolok jól számítottak
40432  III,  1888    |                 vaskancellár is észrevette, hogy az a »beteg gége« mire jó.
40433  III,  1888    |                         mire jó. Nyomban hívatta az elõkelõ német orvosokat,
40434  III,  1888    |                 orvosokat, s küldötte San-Remóba az udvar nevében.~Lehet, hogy
40435  III,  1888    |                          ezt könnyen megbocsátja az ember), mintha váratlanul
40436  III,  1888    |                     hajhúzás a német doktorok és az angol doktor közt.~- Nem
40437  III,  1888    |                         senkitõl a világon, csak az istentõl«, hamar beigazolódott
40438  III,  1888    |                        beigazolódott egyrészrõl.~Az isten látogatta meg Németországot.
40439  III,  1888    |                     látogatta meg Németországot. Az öreg Vilmost magához szólította,
40440  III,  1888    |                    trónon ül, nem árthat a »rák« az angol politikának semmit,
40441  III,  1888    |                      pehelybõl van.~De nem csoda az, ha utánanézünk, miként
40442  III,  1888    |                    cikket a büdzsérõl és elküldi az egyik provinciának, aztán
40443  III,  1888    |                         szobámból, kitört belõle az elkeseredés:~- De hisz ez
40444  III,  1888    |                         csak egyszerû mesterség. Az ember csizmát varr, egynek
40445  III,  1888    |                     másiknak kajlát, kinek-kinek az õ gusztusa szerint.~Egy
40446  III,  1888    |                      vezércikket tehát már ebben az irányban tessék megírni.~-
40447  III,  1888    |                   irányban tessék megírni.~- No, az egészen jó lesz - szólt
40448  III,  1888    |                        uram. Kilátásom van, hogy az x-i kerületben mérsékelt
40449  III,  1888    |               nagybátyámnak.~- No, ez a Hettyey, az egy példátlan gazember! -
40450  III,  1888    |                            Miért?~- Hogy elesett az állásától. Csak tán nem
40451  III,  1888    |                        vagytok - fakadt ki végre az öregúr fejcsóválva -, sok
40452  III,  1888    |                          sok mindenfélére be van az eszetek rendezve.~MESE AZ
40453  III,  1888    |                        az eszetek rendezve.~MESE AZ ÁRVÍZRŐL~Egy alföldi városból
40454  III,  1888    |                          kis mese van elterjedve az árvízrõl:~A kis-tiszai zsilipszakadás
40455  III,  1888    |             zsilipszakadás után összegyülekeztek az alföldi emberek tanácskozásra,
40456  III,  1888    |                     deputáció elment Mármarosba, az oláhok közé, ott lakik egy
40457  III,  1888    |                      jövõ esztendõben nem önt ki az Alföldön.~A Tisza kevélyen
40458  III,  1888    |                       nagy hirtelen beleegyezett az alföldiek kívánságába.~Meglett
40459  III,  1888    |                   alföldiek kívánságába.~Meglett az egyezség. Parolát is adtak,
40460  III,  1888    |                       János csapta el.~Nagy volt az öröm az egész Alföldön,
40461  III,  1888    |                     csapta el.~Nagy volt az öröm az egész Alföldön, mikor a
40462  III,  1888    |                      õszi alá a gazda.~Nagy volt az öröm, csak egy ember maradt
40463  III,  1888    |                         egy ember maradt komoly, az öreg Böhõ Ferenc Szentesen,
40464  III,  1888    |                     Megálljunk, emberek! - szólt az öreg. - Hát azt megígérte-e
40465  III,  1888    |                         csinálnak galibát?~- Hát az minek? Biz azt nem ígérte
40466  III,  1888    |                     mindig azt tapasztalom, hogy az a másik Tisza is megígér
40467  III,  1888    |                     fõispánjai mindig kijátsszák az ígéretét.~...Így történt,
40468  III,  1888    |                   ígéretét.~...Így történt, hogy az idén a Tisza nem áradt ki,
40469  III,  1888    |                         kiöntöttek. Be kár, hogy az öreg Böhõ Ferenc nem volt
40470  III,  1888    |                         amabban a bírák. Valóban az épület, melynek homlokzatán
40471  III,  1888    |                          olyan elhagyatott, mint az »igazság«. Pedig ez épületben
40472  III,  1888    |                        Pedig ez épületben székel az ország két legmagasabb ítélõ
40473  III,  1888    |                      fóruma.~E két fórumból csak az egyik áll európai nívón:
40474  III,  1888    |                          bíróságra már nem telik az emberanyagból. Hiába lamentálunk,
40475  III,  1888    |                       lamentálunk, hiába szidjuk az igazságügy-minisztert, hogy
40476  III,  1888    |                igazságügy-minisztert, hogy rossz az igazságszolgáltatás, a jó
40477  III,  1888    |               mindenekelõtt jó bírók kellenek. S az nincs. Hiába gyújtaná meg
40478  III,  1888    |                       tábla ítéleteirõl, mellyel az is megesett, hogy az elsõ
40479  III,  1888    |                     mellyel az is megesett, hogy az elsõ bírósági ítéletet indokainál
40480  III,  1888    |                          fellebezett a fél, hogy az elsõ fokú bíró elfelejtette
40481  III,  1888    |              elfelejtette indokolni.~De nem most az ideje humorizálni az ódon
40482  III,  1888    |                        most az ideje humorizálni az ódon ház lakói fölött, midõn
40483  III,  1888    |                    lennie, sem erõszakoskodónak. Az õ szerepe a lehetõ legszubtilisabb
40484  III,  1888    |                képviselõháznak, Bittó után pedig az igazságügy-miniszteri tárcát
40485  III,  1888    |                        Wagnert a fölségnek, mert az igazság a Wagner részén
40486  III,  1888    |                     irkálni.~Igen gyakran eljárt az irodalmi társaságok gyûléseire,
40487  III,  1888    |                       van benne része, akár nem, az õ elnöksége alatt a Kúria
40488  III,  1888    |                     amelyen ma áll.~Hogy ki lesz az utóda, máris találgatják
40489  III,  1888    |                       adna Szilágyi Dezsõnek.~De az talán e percben közönyös
40490  III,  1888    |                     talán e percben közönyös is.~AZ ALKONYAT~[A karcolat szövege
40491  III,  1888    |                   megjelent a Krk 40. kötetében, az »Elbeszélések« címû ciklus
40492  III,  1888    |                        ismételten szóljunk errõl az írásról a 240--242. lapokon.]~
40493  III,  1888    |                          242. lapokon.]~ELLENZÉK AZ AKADÉMIÁNÁL~(Csevegés)~Tavaszkor
40494  III,  1888    |                  egészíti ki magát.~Mert nemcsak az Akadémiának halnak, hanem
40495  III,  1888    |                  ajánlotta tiszteleti tagnak. Ez az idea, mikor a levelében
40496  III,  1888    |                       inkább Tallián Bélát, mert az legalább írt egy levelet?~
40497  III,  1888    |                        csupa szívbõl van). És ha az egyszer idejön a mediocritások
40498  III,  1888    |                mediocritások közé, itt is õ lesz az úr, mihelyest beteszi a
40499  III,  1888    |                   zavarokat; mihelyt meghallotta az ajánlás hírét, egyszerre
40500  III,  1888    |                      hallott volna: szaladt haza az íróasztalához, megírván