bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

42501  III,  1888    |                    kormánynál nagy befolyása. De az egyiket nem kereste, a másikat
42502  III,  1888    |                          Szavaiban, ha polemizál az ellenzékiekkel (amit igen
42503  III,  1888    |                        nagy pillanatokban elõjön az öreg és hatalmas tollát
42504  III,  1888    |                         tollát megvillogtatja.~*~Az újságírók közé számítjuk,
42505  III,  1888    |                      miért ne tartoznék a céhbe?~Az írás mesterségét, igaz,
42506  III,  1888    |                       mindig ügyesebben fogja el az egeret egy tanulatlan macska.~
42507  III,  1888    |                         szemben túlságosan erõs, az elnyomottakkal szemben túlságosan
42508  III,  1888    |                         Egyébiránt megadom hozzá az egész receptet a szakácskönyvek
42509  III,  1888    |                      mintha ezer keze volna. Míg az elõadói széken ül s figyel
42510  III,  1888    |                  szövevényeibe hatolt, s meglepõ az az érzék és instinktusz,
42511  III,  1888    |               szövevényeibe hatolt, s meglepõ az az érzék és instinktusz, mellyel
42512  III,  1888    |                        neki, aki arról nevezetes az irodalomban, hogy minden
42513  III,  1888    |                 szenvedélyes. Fejében dübörögnek az ideák.~Lázban ír s pennájából
42514  III,  1888    |                        Ház angolja«.~Nem azokból az angolokból való, akik sohase
42515  III,  1888    |                    magatartásával, hogy mellette az igazi angol is csak utánzás.~
42516  III,  1888    |                      valamit, ha nem tudná, hogy az György Endre.~De ez a fej
42517  III,  1888    |                            gondolnák magukban -, az úgysem érti a dolgokat.~
42518  III,  1888    |                      serét-szemeivel és túljárna az eszükön.~De helyén van õ
42519  III,  1888    |                      mameluk«-nak.~*~Idáig érvén az olvasó, ahol az ellenzéki
42520  III,  1888    |                      Idáig érvén az olvasó, ahol az ellenzéki arcképek kezdõdnek,
42521  III,  1888    |                     istennek, hogy már elfogytak az okos emberek. A sok dicséret
42522  III,  1888    |                      csattognak a fegyverek, ott az én tollam is hegyivel fog,
42523  III,  1888    |                       hát ne tessék fészkelõdni. Az okos emberek még el nem
42524  III,  1888    |                Népszónoknak pláne páratlanul áll az országban.~Mint a Fiáth
42525  III,  1888    |                      alakja a hírlapírói karnak.~Az övé a skriblerek szíve.
42526  III,  1888    |                      abba már beletörõdött, hogy az elvtársak mindennap a guillotine-t
42527  III,  1888    |                           fölöstökömre«.~Õ talán az egyetlen ember a Házban,
42528  III,  1888    |                       mindig elmenõben diskurál.~Az ismerõsök körülötte, mögötte
42529  III,  1888    |                           Most a »Magyar Times«, az »Egyetértés« megalapítója
42530  III,  1888    |                         és szerkesztõje.~Nábobja az újságíróknak, kinek dolgairól,
42531  III,  1888    |                 fenekérõl is elõhozza olvasóinak az érdekes friss dolgokat.~
42532  III,  1888    |                         és Grünwald Béla árulják az attikai sót.~Ábrányi másodszor
42533  III,  1888    |                          csöppet sem érzik rajta az újságszag.~Pedig õ is ólombányából
42534  III,  1888    |                          került ide: Hoitsy Pál, az »Egyetértés« vezércikkírója.~
42535  III,  1888    |                          folyosón és még kijjebb az életben egy végtelenül udvarias
42536  III,  1888    |                          sustorog, tüzet okádik.~Az ellenfél szónokait ingerli,
42537  III,  1888    |                        egymaga, hogy apródonként az egész balvidék kannibáli
42538  III,  1888    |                   szélsõbal szónokai közt’ pedig az elsõ helyek egyikét foglalja
42539  III,  1888    |                          a szélsõbalon! Kezdõdik az akció nagy sebbel-lobbal (
42540  III,  1888    |                        van).~Új élet lüktet-forr az aluszékony hegypárti erekben
42541  III,  1888    |                         tanácsteremben, míg künn az idõ kiderül.~- Még van vagy
42542  III,  1888    |                  Boulanger-val sétált karonfogva az Eliséei-mezõn, tegnap még
42543  III,  1888    |                       egy csésze teára hítta meg az öreg Ghika.~Roppant svádája
42544  III,  1888    |                 javallják, még egy emeletet épít az orációra. Sõt ha nekik úgy
42545  III,  1888    |                   tetszik, még hármat is azután.~Az újságokba »Coffrefort« név
42546  III,  1888    |                      Coffrefort« név alatt ír.~Õ az egyetlen ember a zsurnalisztikában,
42547  III,  1888    |                      hagytam a legutoljára, mert az a magam ábrázatja.~ ~*~Most
42548  III,  1888    |                          kedves olvasóim valahol az országgyûlési rovatban,
42549  III,  1888    |                         és higyjétek akkor, hogy az talán én vagyok.~Hanem egyet
42550  III,  1888    |                         babérokat, kiütne rajtam az irigység cudar szeplõje,
42551  III,  1888    |                     képviselõ, és még nem voltam az üléseken négyszernél többet,
42552  III,  1888    |                         meglesz ezután is. Talán az a kis szõke lesz a karzaton?
42553  III,  1888    |                      fülébe is bele van eresztve az ellenzéki bolha. Rakovszky
42554  III,  1888    |                      lesznek a tigrisek. Add ide az esernyõmet!~- Az esernyõt
42555  III,  1888    |                         Add ide az esernyõmet!~- Az esernyõt elvitte a szakácsné
42556  III,  1888    |                          várnom.~Ezért késtem el az ülésrõl. Már régen elharangozták
42557  III,  1888    |                            Hát olyan félénk volt az öreg?~- Sõt, megfordítva,
42558  III,  1888    |                       Mondd el, ha ráérsz.~- Hát az öreg Ullmann, a Szitányi
42559  III,  1888    |                      miniszter: »Hallja Ullmann, az ön fiával nem vagyunk megelégedve.
42560  III,  1888    |                         tesz a legfelsõ körökben az õ ellenzékeskedése.« »Az
42561  III,  1888    |                         az õ ellenzékeskedése.« »Az én fiam? - kérdi csodálkozva
42562  III,  1888    |                     otthon a környezetének: »Hm, az uralkodóház nagyon rosszul
42563  III,  1888    |                    nagyon rosszul állhat, ha már az én Bernátomtól is fél. Én
42564  III,  1888    |                     siettem a terembe.~Megálltam az elnöki emelvénynél, s amint
42565  III,  1888    |                         ahol a jobboldal volt... az egykori jobboldal.~Elsõ
42566  III,  1888    |                          padokkal a háta mögött.~Az a szép, gyönyörû párt nem
42567  III,  1888    |                           Hm, ezek már alakítják az új kabinetet.) Nini, Károlyi
42568  III,  1888    |                         vastag rétegben, úgyhogy az elnök alakja a háttérbe
42569  III,  1888    |              eszméletlenül rohantam ki levegõre. Az ajtónál összeütõdtem gróf
42570  III,  1888    |                    akarják, hogy ott tátongjanak az üres padok.~- Úgy? - szóltam
42571  III,  1888    |                   Álmodol?~- Nem, de most jöttem az ülésre. S a konferencialeírások
42572  III,  1888    |                     Igazán nem hagyták el Tiszát az emberei?~- Sõt, megszaporodtak
42573  III,  1888    |                    ujjaival egy árkus papiroson, az elnök szelíden nézegette
42574  III,  1888    |                           s elmondattam magamnak az egész ülés lefolyását: ki
42575  III,  1888    |                         valami?~- Csáky tartotta az elsõ beszédét. Ez volt az
42576  III,  1888    |                        az elsõ beszédét. Ez volt az ülés legviharosabb része.
42577  III,  1888    |                         féken vannak nála tartva az indulatok, hogy még a körmük
42578  III,  1888    |                        se látszik. Rossz materia az ellenzéknek: nehéz lesz
42579  III,  1888    |                          németül is tud« és hogy az állam közbiztonsága mellett
42580  III,  1888    |                        másodrendû. Ezekre támadt az ellenzéken a viharos zaj,
42581  III,  1888    |                        roppant füstben, hasonlók az angol parlamenti ülésekhez
42582  III,  1888    |                      pezsgésrõl, a hullámzásról, az álmélkodásról, az idegfeszítõ
42583  III,  1888    |                  hullámzásról, az álmélkodásról, az idegfeszítõ csendességrõl,
42584  III,  1888    |                        hevesen, izgatottan.~- Ez az alsóház? - kérdé érdeklõdve
42585  III,  1888    |                        kíváncsian szemlélte õket az üvegfalon át.~- Igen, ezek
42586  III,  1888    |                          ül a kormánypárt?~- Ott az a roppant tömeg a bal ajtótól
42587  III,  1888    |                         a patkó másik részébe.~- Az a sok csendes, mosolygó,
42588  III,  1888    |                    minden. Megszavaznak mindent.~Az idegen úr csodálkozva rázogatta
42589  III,  1888    |                 rázogatta fejét, s amint hazaért az »Angol királynõ«-i lakására,
42590  III,  1888    |                          rögtön beírta naplójába az észleletét:~»Ebben az exotikus
42591  III,  1888    |                  naplójába az észleletét:~»Ebben az exotikus országban két pártot
42592  III,  1888    |                  békülékeny elemekbõl áll, hanem az esteli párt a régi kurucok
42593  III,  1888    |                          gentlemanekbõl áll, míg az esteli-párt a puszták fiainak
42594  III,  1888    |                         Valószínûleg felültetett az a gentleman, akitõl kérdezõsködtem.«~
42595  III,  1888    |                 bármennyire hányta-vetette magát az ellenzék, kijjebb eresztvén
42596  III,  1888    |                nadrágszíját egy-két likkal (hogy az õ stílusukban beszéljek),
42597  III,  1888    |                         népe.~Most végre megjött az idõ, mikor a mamelukok az
42598  III,  1888    |                        az idõ, mikor a mamelukok az érdekesek.~Azok, akik a
42599  III,  1888    |                          De hát mikor lép már ki az elsõ?~Az egész ülés alatt
42600  III,  1888    |                        mikor lép már ki az elsõ?~Az egész ülés alatt valóságos
42601  III,  1888    |                        padokon.~Nem jönnek dühbe az ellenzéki kifakadásokon.
42602  III,  1888    |                       homlokokról.~Hanem ezekbõl az aggályokból szinte csak
42603  III,  1888    |                          hajlamait. Mert ezekben az aggályokban csak egy uncia
42604  III,  1888    |                     önkéntesség ellen, hanem azt az egyet megkövetelné, hogyha
42605  III,  1888    |                        kapacitálják:~- Ugyan, mi az ördögöt adjon nekünk a hadsereg?
42606  III,  1888    |                        nekünk a hadsereg? Hiszen az a mi közegünk, akit mi tartunk.~
42607  III,  1888    |                      Fejét rázza, morog. Játssza az önálló politikust, addig
42608  III,  1888    |                          Neki gyönyörûséget okoz az alkudozás. Hiába mondják: »
42609  III,  1888    |                    nyugtalan. Hogyne! Nagy dolog az, mikor Éles Henrik is opponál!
42610  III,  1888    |                   néhányszor a Tisza beszéde, ki az ülés végén ügyesen polemizált
42611  III,  1888    |                    ingerülten felelt:~- Még csak az kellene, hogy sértegessen
42612  III,  1888    |                         elsült, hol el nem sült. Az elnöknek tetszett ez a mulatság
42613  III,  1888    |                       élce.~Ebben ugyan tévedett az elnök, (mert ezekhez az
42614  III,  1888    |                          az elnök, (mert ezekhez az élcekhez mindenekelõtt rossz
42615  III,  1888    |                         ízlés kívántatik), hanem az bizonyos, hogy a közbeszólások
42616  III,  1888    |                  közbeszólások megadták Tiszának az anyagot, aki egy rövid felszólalás
42617  III,  1888    |                     kedvében volt ma Hoitsy Pál. Az ülés elején a »lányunk«
42618  III,  1888    |                    emberek ezek a szélsõbaliak.)~Az ülés közepén a »fiúnk« beszélt,
42619  III,  1888    |                          magát más fiául, mintha az illetõnek az apja volna.~
42620  III,  1888    |                       fiául, mintha az illetõnek az apja volna.~Egy a közpályán
42621  III,  1888    |                   zománcot, minden hímport. Csak az érveit mondta el, azokat
42622  III,  1888    |                         azt suhogtatta meg néha; az volt a fegyvere.~Apponyi
42623  III,  1888    |                        elsõ útra indulását.~Mert az igaz, hogy Tisza István
42624  III,  1888    |               megbirkózni.~Maga a miniszterelnök az elsõ alkalomnál szépen hátraült
42625  III,  1888    |                 képviselõk háta mögé; mert akkor az apa hallgatta szárnypróbálgató
42626  III,  1888    |                     bajusz, nyílt kékes szemek s az ifjúság hamva, pirossága
42627  III,  1888    |                         ifjúság hamva, pirossága az arcon.~A karzaton, mely
42628  III,  1888    |                 Polónyinak volt ma nagyon pihent az esze.) Egypár Beöthy Ákos-féle »
42629  III,  1888    |                        kiált »helyeslés«-t, mert az egy hatalmas embernek a
42630  III,  1888    |                         lassankint átmelegítette az egész pártot. Érv érvre
42631  III,  1888    |                      helyesekben tört ki a párt. Az ellenzék elnémulva hallgatta.
42632  III,  1888    |                        valóban egy-két remarque, az absztrahálás és a komprehenzív
42633  III,  1888    |                         ki, mintha pezsgõznének. Az öreg Boér szemeibõl könnyek
42634  III,  1888    |                   beszédje vége: tömör és magvas az a lecke, amit az ellenzéknek
42635  III,  1888    |                          magvas az a lecke, amit az ellenzéknek adott. Még ezt
42636  III,  1888    |                         a legbecsesebb tulajdona az apának és fiúnak), hogy
42637  III,  1888    |                        pedig azt már úgy alkotta az anyatermészet, hogy örökké
42638  III,  1888    |                         szónok. Úgy kelt fel még az igaz, de már úgy ült le,
42639  III,  1888    |                        is jól megbírálta: »Olyan az, édesapám, mint a színház.«~-
42640  III,  1888    |                      csak pénteken? - keresgélte az emlékezetében valaki.~-
42641  III,  1888    |                      emlékezetében valaki.~- Hát az Apponyi beszédje - akadt
42642  III,  1888    |                    oldalon, beláthatatlan névsor az »Ellene« jelzõ alatt. Micsoda
42643  III,  1888    |                   délutáni három óráig tartsanak az ülések, s így tér vissza
42644  III,  1888    |                  kiéheztetni a duzzogó elemeket.~Az ellenzéki szónokok, a szélsõ
42645  III,  1888    |                 Boldizsár volt miniszter korában az ismerõseivel, mikor leveleket
42646  III,  1888    |                          megkérdezte:~- Hogy van az illetõvel, excellenciád?~-
42647  III,  1888    |                    megmaradna: ez alaposan elöli az ellenzéki gerjedelmeket,
42648  III,  1888    |                   támadásokat fejt ki a folyosón az önkéntesség ellen:~- Vigyázz,
42649  III,  1888    |                   figyelme kimerült. A csúcspont az Apponyi pénteki beszéde
42650  III,  1888    |                   azontúl szemlátomást hanyatlik az érdeklõdés. Egy-egy eleven
42651  III,  1888    |                       hiba csakugyan történt. De az újságok könnyûszerrel segíthettek
42652  III,  1888    |                         a következõ nap szónoka; az õ beszédjei »hallhatatlanok«.
42653  III,  1888    |          Agyonkiabáltatnak a születési napjukon. Az ellenzék zümmög, zsong,
42654  III,  1888    |                         mit beszélt.~Tegnap csak az ellenzéki bonmot-t hallottuk,
42655  III,  1888    |                         s férfias õszinteséggel. Az ülés elején agyba-fõbe gratulálták
42656  III,  1888    |                       gyöngéd stílusban karmolja az ellenzéket.~Vadnai után
42657  III,  1888    |                          T. HÁZBÓL [jan. 18.]~I. Az örök derű~[jan. 18.]~Mély
42658  III,  1888    |                        folyosókon, mikor délfelé az országházba léptem. Egy
42659  III,  1888    |                          Úgy? Beöthy Ákos~- Nem; az Algernon.~Az Algernon? Úgy
42660  III,  1888    |                         Ákos~- Nem; az Algernon.~Az Algernon? Úgy vágtam földhöz
42661  III,  1888    |                         hanem Beöthy Algernon. S az érdeklõdés mégis ugyanaz.
42662  III,  1888    |                      mondja: »Tisza vezeti ebben az országban a komoly ügyeket,
42663  III,  1888    |                       katonák, önkéntes palánták az ifjúsági rekeszben, az írói
42664  III,  1888    |                  palánták az ifjúsági rekeszben, az írói páholyok tömve, a mediumon
42665  III,  1888    |             szeretetreméltó vén fiú volt«.~De mi az? Aldzsi beszél s az arcok
42666  III,  1888    |                        De mi az? Aldzsi beszél s az arcok nincsenek kigömbölyödve!
42667  III,  1888    |                     piros székében a kacagástól. Az ellenzék mogorván hallgatja.~
42668  III,  1888    |                          Ejh, micsoda degradálás az! A »nevetõ bölcs« egyszerû
42669  III,  1888    |                          okos argumentumot zúdít az ellenzék fejére, melyrõl
42670  III,  1888    |                     fejét csóválni s pattogtatni az ujját, mikor Apponyi ellen
42671  III,  1888    |                        Beöthy beszéde fölépítve: az egyik az a játszi érv a
42672  III,  1888    |                      beszéde fölépítve: az egyik az a játszi érv a 14-ik §-nál,
42673  III,  1888    |                         is, melyet most nem akar az ellenzék elfogadni, ragaszkodás
42674  III,  1888    |                          hirtelen ki nem hámozza az igazi, hamisítatlan Aldzsit.~
42675  III,  1888    |                        Gyulát, mire zúgás támadt az ellenzéken:~- Itt nincsenek
42676  III,  1888    |                       mond a »tisztelt zúgás«?~- Az »õexcellenciáját« helyteleníti -
42677  III,  1888    |                 Szörnyûség!~Megzavarodott kissé; az is lehet, hogy nem tudta
42678  III,  1888    |                     hangon. (Persze, hogy szelíd az ember, ha nem tudja a beszédét.)~
42679  III,  1888    |                  beszédét.)~De jaj annak, akirõl az ellenzék észreveszi, hogy
42680  III,  1888    |                ingerkedni.~Egyik talpraesett, de az ellenzék elõtt kellemetlen
42681  III,  1888    |                        mamelukok.~- Vonja vissza az egészet! - kiáltá kedélyesen
42682  III,  1888    |                     Andrássy Gyula vagy nem?~II. Az örök homály~Erre az interpellációra
42683  III,  1888    |                          II. Az örök homály~Erre az interpellációra nem adott
42684  III,  1888    |                          is a »generálisnál«), s az aránytalanul gyenge ellenfél
42685  III,  1888    |                       munkának tartja. Hagyhatná az ilyet például Münnich Aurélnak.~
42686  III,  1888    |                       két nagy betût: »O. É.«~Ez az »Országgyûlési Értesítõt«
42687  III,  1888    |                  Értesítõt« jelenti, hanem külön az »O« jelenti a gömbölyû Maszákot,
42688  III,  1888    |                     jelenti a gömbölyû Maszákot, az »É« jelenti a karcsú Egyesit.
42689  III,  1888    |                     fõnök, akkor vége logikailag az összes államrendszereknek
42690  III,  1888    |                     összes államrendszereknek és az összes egyiptomi piramisoknak,
42691  III,  1888    |                    csúcsban végzõdik?~Lehetetlen az. Valamelyik okvetlen fõnök
42692  III,  1888    |                      Politikai egünkön régóta ez az egy homály kóvályog eloszlathatlan
42693  III,  1888    |                           Most minden kisül. Aki az ágyban fog feküdni: az a
42694  III,  1888    |                       Aki az ágyban fog feküdni: az a fõnök.~Rájuk nyitottak:
42695  III,  1888    |                          fõnök.~Rájuk nyitottak: az ágyban Egyesi feküdt. Tehát
42696  III,  1888    |                          váratlan dolog sült ki; az, hogy Egyesi is próbált
42697  III,  1888    |                      minden rétegét, de egy pont az idõk végtelenségén túl is
42698  III,  1888    |                       Fenyvessy minden nap benne az újságokban, miért demokrata
42699  III,  1888    |                         idéz Beöthy Ákos - de ez az egy nem fog kisülni.~S íme,
42700  III,  1888    |                     homályt (de nem a 14. §-ról) az Egyesi-Maszák-viszonyról,
42701  III,  1888    |                         iroda fõnökének címezte.~Az egész Ház föllélegzett.~
42702  III,  1888    |                          múlva már azt suttogják az értesültek: »nem fog beszélni«.~
42703  III,  1888    |                          mikor igazam van, akkor az ellenségeim is velem szavaznak.~
42704  III,  1888    |               ellenségeim is velem szavaznak.~Ma az õ beszédére számított a
42705  III,  1888    |                          Szilágyi cserben hagyta az asszonyokat. Eötvös is kilátásban
42706  III,  1888    |                 valamikor csendes, ködös napokon az öreg Deák.~Tisza Kálmán
42707  III,  1888    |              miniszterelnök. - Mikor Debrecenben az elsõ honvéd zászlóaljat
42708  III,  1888    |                         Kellemetlen szag üti meg az orrát, s bosszúsan tudakozódik: »
42709  III,  1888    |                        rostélyost, Pista bácsi?«~Az öreg szittya fájdalmasan
42710  III,  1888    |                      levesen; ma se tudtam volna az ágyból fölkelni, ha a házmesterném
42711  III,  1888    |                       kedve van idekünn, azalatt az ellenzék egész kedvére dõzsölhet
42712  III,  1888    |                         hányta magát, csapkodott az eszével jobbra balra, de
42713  III,  1888    |                      mondanak is, azt észreveszi az egész Ház, s közbezúdul,
42714  III,  1888    |                  rendreutasította Madarászt, aki az osztrák parlament alárendeltjének
42715  III,  1888    |                     megfeddte Lukáts Gyulát, aki az interpellációjában gúnyosan
42716  III,  1888    |                     horvátokat.~Micsoda dolog is az éppen most, a szavazás elõtt!~
42717  III,  1888    |                       Szentkirályi Albert kezdte az elõadást, aki okos ember,
42718  III,  1888    |                          ott hervadozik ezalatt, az elõadói székén, sóhajtozva: »
42719  III,  1888    |                        már reposztírozni:~- Csak az utolsó pontra vállalkozunk~
42720  III,  1888    |             kormánypárton - súgják-búgják szerte az egész épületben. Csak Molnár
42721  III,  1888    |                          Wipp« neveti csendesen; az õ számítása az igazi, a
42722  III,  1888    |                        csendesen; az õ számítása az igazi, a hiteles, hivatalos:~-
42723  III,  1888    |                         Házat. Régen beszélt már az öreg. Egy idõ óta végképp
42724  III,  1888    |                         a Házba, és kiosztogatja az írói karzaton az illetõ
42725  III,  1888    |                    kiosztogatja az írói karzaton az illetõ lapok munkatársainak
42726  III,  1888    |                        valaha találkoztak volna.~Az elnöki csengettyû hívogatóan
42727  III,  1888    |                   folyosó, mint egy kripta. Csak az elhajigált szivardarabok
42728  III,  1888    |                         mondá. - Nem úgy történt az a »március 15-dike«.~- A
42729  III,  1888    |                    hallgatók erre elõszedegették az esernyõiket, Jókai rájuk
42730  III,  1888    |                    izgató forradalmi hangon: »Le az esernyõkkel! Aki az esernyõjét
42731  III,  1888    |                           Le az esernyõkkel! Aki az esernyõjét felkapcsolja,
42732  III,  1888    |                         esernyõjét felkapcsolja, az félti a ruháját, aki ruháját
42733  III,  1888    |                      ruháját, aki ruháját félti, az félti a bõrét is, aki pedig
42734  III,  1888    |                         aki pedig a bõrét félti, az menjen haza!« Ezt mondta
42735  III,  1888    |                          lírikus, lágy csengése. Az a zamat, az a melódiaszerû
42736  III,  1888    |                       lágy csengése. Az a zamat, az a melódiaszerû édesség,
42737  III,  1888    |                       melódiaszerû édesség, mely az õ fenséges szó­rakásában
42738  III,  1888    |                  ilyenekkel. Derültség ömlött el az arcokon, majd harsogó kacaj.~
42739  III,  1888    |                        így ledehonesztálni. Mert az sokunk szólásjogának a fundamentuma.)~
42740  III,  1888    |                         politika van, csak mikor az ellenzék zajos, viharos »
42741  III,  1888    |                        Akkor rázkódtam meg, mint az ébredezõ.~- Ni, hiszen Jókai
42742  III,  1888    |             véderõ-javaslatról. De mért helyesli az ellenzék?~Elkezdtem figyelni -
42743  III,  1888    |                         ellenzéki dolgot mondott az öregúr.~- Teringette, hisz
42744  III,  1888    |                          nagy szõrös kezét, hogy az egyiket rögtön belecsapja
42745  III,  1888    |                       értem már. Megvilágosodott az elmém. S kedvem lett volna
42746  III,  1888    |                         lett volna közbekiáltani az õ március 15-i beszédjébõl:~-
42747  III,  1888    |                    Csakhogy aki a ruháját félti, az a bõrét is félti, aki pedig
42748  III,  1888    |                         aki pedig a bõrét félti, az menjen haza és ne beszéljen.
42749  III,  1888    |                     menjen haza és ne beszéljen. Az nem háborúba való. Le azzal
42750  III,  1888    |                          háborúba való. Le azzal az esernyõvel!~De éppen nem
42751  III,  1888    |                észrevette, miként morcsosodik el az ellentábor, hogy vonja össze
42752  III,  1888    |                kormánypártiak.~Ugyanazt kérdezte az ellenzék is: »Mi lelte? «~
42753  III,  1888    |                      nagy író tegnap este otthon az íróasztalánál elhatározta,
42754  III,  1888    |                     elmondanám, akkor nekem adná az ifjúság a fáklyászenét,
42755  III,  1888    |                         nekem beverné ablakaimat az ifjúság. S ha még csak ez
42756  III,  1888    |                        de mit szólna a közönség, az ezer nyelvû szörnyeteg,
42757  III,  1888    |                      fáklyászenét nem adnak, sem az ablakaimat nem verik be.~
42758  III,  1888    |                        egy vége lesz.~A vége ti. az lesz, hogy megszavazza az
42759  III,  1888    |                        az lesz, hogy megszavazza az összes paragrafusokat, csakhogy
42760  III,  1888    |                          meddig tart még a vita! Az elsõ beszédekre már a legnagyobb
42761  III,  1888    |                  animóval folyt a mai ülés, mint az elsõ nap. A kedv egy csöppet
42762  III,  1888    |                          senki. Egyedül maradtak az ostromlók. Szelíden indult
42763  III,  1888    |                          megürültek!«~Polónyinak az az ötlete támadt, hogy ez
42764  III,  1888    |                       megürültek!«~Polónyinak az az ötlete támadt, hogy ez most
42765  III,  1888    |                         most jó alkalom beleülni az egyikbe, és kikiáltani belõle
42766  III,  1888    |                       Eötvös elkezdé szónoklatát az õ jóízû, zamatos hangján.~
42767  III,  1888    |                          a homloknak, a szemnek, az ajknak, de a tehetségtelen
42768  III,  1888    |                         beszéd alatt, mert annak az agya kínlódik.~Sokszor láttam
42769  III,  1888    |                          Fenyvessy Ferencet - ha az hallgat.~Így szépült meg,
42770  III,  1888    |                      benne a lelket, nem is hang az, de harang; késõbb azután
42771  III,  1888    |                     derültség csattant meg sûrûn az ellenzéki padokon.~Õ maga,
42772  III,  1888    |                        királyt - jegyzé meg egy, az idézetekben tamáskodó kormánypárti.~-
42773  III,  1888    |                kormánypárti.~- Éppen úgy hangzik az õ szájában, mintha egy Árpádházi
42774  III,  1888    |                        mint Apponyinál. Csakhogy az Apponyi hangja megint más.~-
42775  III,  1888    |                           hogyha nem hagyják meg az ország nemzetiségét, mindegy
42776  III,  1888    |                       mindegy neki a muszka vagy az osztrák.~- Doda Traján! -
42777  III,  1888    |                         van: elõhozta Kossuthot (az a szélsõbalnak tetszett),
42778  III,  1888    |                  Andrássyra, a királyra és végül az öreg Hunyadi Jánost megtette
42779  III,  1888    |                      hatalmas zúgással követelte az elnöktõl:~- Öt perc! Öt
42780  III,  1888    |                    elnöktõl:~- Öt perc! Öt perc!~Az »öt perc« annyit jelent,
42781  III,  1888    |                    annyit jelent, hogy öt percre az ülést felfüggesztik, s ez
42782  III,  1888    |                         S többé senki sem beszél az Eötvös Károly beszédjérõl.~
42783  III,  1888    |                            a pókhálókon táncol«.~Az egész Ház benn ült két álló
42784  III,  1888    |                kihangzott a falrengetõ éljenzés, az ellenzék tomboló tetszészaja.~-
42785  III,  1888    |                       Szilágyi beszédeinek éppen az a természete, hogy nem lehet
42786  III,  1888    |                    ülésébõl)~Csöndesen kezdõdött az ülés. Apró emberek beszéltek
42787  III,  1888    |                          képviselõ úr) megjelent az öreg Deák szelleme. (Ugyan
42788  III,  1888    |                      Deák meghozta a decíziót:~- Az utókor gyászmagyaroknak
42789  III,  1888    |                        borzongás futott végig.~- Az öreg feljár éjjelenkint
42790  III,  1888    |                         talál jönni, és megrázza az üstökömet azért a sok citátumért,
42791  III,  1888    |                        is délfelé kezd megéhezni az ellenzék. S akkor lesz ingerültebb.~
42792  III,  1888    |                    felingerelte a kormánypártot.~Az ellenzék éljenzett, a jobboldal
42793  III,  1888    |          visszaszerezheti, de amit õ maga felad, az örökre elveszett. Elmondta
42794  III,  1888    |                       meg elõtte a Deák szelleme az éjjel. A szellem már hihetõleg
42795  III,  1888    |                         hihetõleg sejtette, hogy az õ széke fog ma egy szcénát
42796  III,  1888    |                        szcénát csinálni.~Ott áll az a szék az elsõ sorban, a
42797  III,  1888    |                      csinálni.~Ott áll az a szék az elsõ sorban, a miniszterelnök
42798  III,  1888    |                          várnák.~Ez a szék, mely az új országház fölépülése
42799  III,  1888    |                  csontjait.~Ma is ezen kezdõdött az ingerültség.~- Hiszen nem
42800  III,  1888    |                        clownszerû rugamait, csak az a szokott ironikus mosoly
42801  III,  1888    |                         ironikus mosoly játszott az ajkán, ami sokaknak nem
42802  III,  1888    |                Leírhatatlan jelenet következett. Az ellenzékrõl száz meg száz
42803  III,  1888    |                     fenyegetõztek. A kormánypárt az elnököt keresgélve kiáltozott: »
42804  III,  1888    |                    kiáltozott: »Rendre, rendre!« Az elnök kétségbeesetten rázta
42805  III,  1888    |                         két vérig sértett tábor. Az arcok kidagadtak a kiáltásoktól,
42806  III,  1888    |                          a halántékok lüktettek, az arcok kivörösödtek a bõszült­
42807  III,  1888    |                    szilaj mozdulatai feltüzelték az egész környéket. Csatár
42808  III,  1888    |                         igaza).~Percekig tartott az orkánszerû lárma, mely még
42809  III,  1888    |                       orkánszerû lárma, mely még az utcára is kihangzott, mint
42810  III,  1888    |                       foyerból rémülten rohantak az ajtókhoz. A karzatok ideg­
42811  III,  1888    |                        nyakra-fõre menekültek.~- Az ónodi országgyûlésen vagyunk! -
42812  III,  1888    |                       kormánypárt is lázba gyúlt az izzó atmoszférában.~Baranyi
42813  III,  1888    |                      izzó atmoszférában.~Baranyi az ökleit emelgette: »Ne hagyjuk
42814  III,  1888    |                         egy hõs, és rakta zsebre az éljeneket. (Hogy csuklik
42815  III,  1888    |                       elrekedt, szóhoz juthatott az elnök. A kis csengettyû
42816  III,  1888    |                   Méltóztassék folytatni - szólt az elnök vitéz hangon Zichy
42817  III,  1888    |                      Átveszlek a történelemnek«.~Az elnök most öt percnyi fegyverszünetet
42818  III,  1888    |                    percnyi fegyverszünetet adott az ellenzéknek. Azok egy része
42819  III,  1888    |                       Meszlényi versei tetszenek az ellenzéken, pedig meglehetõsen
42820  III,  1888    |                        meglehetõsen hasonlítanak az igali kántor híres búcsúztatójához:~
42821  III,  1888    |                        bírta kigondolni! - mondá az eklézsia elámulva.~A Meszlényi
42822  III,  1888    |                   különben ki is taposta némileg az ösvényt báró Jeszenszky
42823  III,  1888    |                        Jeszenszky Sándor. Õ volt az elsõ szónok. Csinos, rokonszenves
42824  III,  1888    |                        szeme fiatalosan csillog.~Az a híre volt, hogy le fogja
42825  III,  1888    |                       utána, s hömpölygött végig az ellenzéki padokon.~Jogfeladással
42826  III,  1888    |                        éljen« lett osztályrésze.~Az elnök közbeszólt:~- Nem
42827  III,  1888    |                       vissza Péchy -, mint bárki az ellenzéken.~- Mi is szenvedtünk -
42828  III,  1888    |                          szenvedtünk - rivalgtak az ellenzékiek. (Különösen
42829  III,  1888    |                         mozdulatokkal fenyegetve az elnököt.~- Ne leckéztessen!
42830  III,  1888    |                        viharosan jobbról.~Többen az emelvény elé rohantak. Marcona
42831  III,  1888    |                          Szederkényit!~- Halljuk az elnököt!~Szederkényi aztán
42832  III,  1888    |                    néhány szót nagy zajban, hogy az elnök nem vitatkozás végett
42833  III,  1888    |                      adja át helyét ideiglenesen az alelnöknek, mert aki vitatkozik,
42834  III,  1888    |                        Éljen Jeszenszky!« »Éljen az elnök!«~Péchy türelmetlenül
42835  III,  1888    |                      készletben tartotta magának az elnök.~Egy apró emberke
42836  III,  1888    |                     csizmadiának.~Hanem a hangja az aztán olyan, hogy szembenálló
42837  III,  1888    |                   Átmegyek a Tisza beszédjére.~- Az más.~Átment a Tisza beszédjére,
42838  III,  1888    |                  forintot húz évenkint, semmiért az új országház építésénél,
42839  III,  1888    |                       cigányos furfanggal sandít az elnök felé. - Ha azonban
42840  III,  1888    |                         elnök felé. - Ha azonban az elnök úr kijelenti, hogy
42841  III,  1888    |                        aztán katolikusokká tette az embereit.~Károlyi Gábor
42842  III,  1888    |                        valóban nem hiányzott sem az elmeél, sem a szellemesség.~
42843  III,  1888    |                          volt egy villogó ötlete az Eötvös »serdülõ államférfiairól«,
42844  III,  1888    |                     síkon; a Károlyié! - felelte az elõbbi mamelukhang.~Mindamellett
42845  III,  1888    |                   habarékpárt percekig éljenzett az ügyes fordulat után, mellyel
42846  III,  1888    |                          a Károlyiaké volt, mert az utolsó szónok (Gulácsy Dezsõ
42847  III,  1888    |                       után) gróf Károlyi István. Az õ beszéde volt a »pièce
42848  III,  1888    |                       halvány fej ez a Károlyié. Az egész alak imponáló. Gesztusai
42849  III,  1888    |                       jól eltalálta a húrt, hogy az megrezegtesse a szíveket,
42850  III,  1888    |                     gruppírozta érveit; ott, hol az alkotmánynak Tisza Kálmán
42851  III,  1888    |                         csillámló, úgy nézett ki az egész beszéd, mint egy szépen
42852  III,  1888    |                     holnap lesz a szavazás.)~Már az épület elõtt roppant tömeg
42853  III,  1888    |                      sokan zsebkendõikkel törlik az izzadtságot halántékaikról,
42854  III,  1888    |                        in infinitum.~- Hagyja el az elõadói széket!~- Naiv baba!~-
42855  III,  1888    |                          óráig tartott, s dacára az ellenzék folytonos ingerkedéseinek,
42856  III,  1888    |                      nagyrabecsüléssel hallgatta az oppozíció legnagyobb szónokát.~
42857  III,  1888    |                           a szélsõbal felé, csak az a tíz-húsz arasznyi távolság
42858  III,  1888    |                         gyerekes modorra, melybe az ellenzék belelovalta magát;
42859  III,  1888    |                      ellenzék belelovalta magát; az ellenzékiek ott künn is
42860  III,  1888    |                      Eredj! Mindig ilyeneken jár az eszed. (De azért egy mosolyt
42861  III,  1888    |                       uralkodnék a túloldalon. Õ az egyetlen, akit legkevésbé
42862  III,  1888    |                         akit legkevésbé bosszant az ellenzék rendszerré vált
42863  III,  1888    |                      parírozott ide-oda.~Ezalatt az ellenzéki tájékra azt a
42864  III,  1888    |                       meglóbázná a fák gallyait, az egész Ház megmozdult.~-
42865  III,  1888    |                    bömbölte most már száz torok.~Az elnök kezébõl kiesett a
42866  III,  1888    |                         Percekig tartott ez így. Az elnök idegesen tologatta
42867  III,  1888    |                       falak reszketni látszottak az ordítástól. Az ellenzéki
42868  III,  1888    |                        látszottak az ordítástól. Az ellenzéki honatyák májfoltos
42869  III,  1888    |                        nagy sokára szóhoz jutott az elnök, aki elmondta, hogy
42870  III,  1888    |                       meggyóntam, s minthogy már az idõ túl járt a tíz órán,
42871  III,  1888    |                       hátában. Gyorsan tûntek el az utcák, s jöttek újak, csöndesek,
42872  III,  1888    |                          Miféle processzió lehet az?«~Egyre közelebb jöttek
42873  III,  1888    |                         halnod kell.«~Kihajoltam az ablakon. A Sándor utca szögletén
42874  III,  1888    |                  szögletén voltunk, s be egészen az országházig, még azon is
42875  III,  1888    |                       lovas õrjáratok cirkáltak. Az ifjúság nagy áhítattal énekelte
42876  III,  1888    |                          éljen«. Aszerint, amint az érkezõ képviselõkben mamelukot
42877  III,  1888    |                             Egy alma nem sok, de az sem férne már el a karzaton.~
42878  III,  1888    |                         férne már el a karzaton.~Az ellenzéki képviselõk arcán
42879  III,  1888    |                 barátaival, nyugodtan érvelgetve az aggályos §-ok mellett. Kívülrõl
42880  III,  1888    |                      hangzott be egyre a szózat. Az ablaküvegeken át üdítõ napfény
42881  III,  1888    |                          tetszik, le se feküdött az éjjel, mert ha aludt volna
42882  III,  1888    |                     Élvezettel szürcsöli szavait az óriási karzat, de az ellenzéki
42883  III,  1888    |                     szavait az óriási karzat, de az ellenzéki padok gyérek,
42884  III,  1888    |                     ellenzéki padok gyérek, mert az ellenzék most áttette a
42885  III,  1888    |                        áttette a hadi operációit az utcára, ott benn csak segélycsapatok
42886  III,  1888    |                 folytatja Szentkirályi.~- Dehogy az - rázta a fejét újra Papp
42887  III,  1888    |                          fejét újra Papp Elek, s az ellenzék harsogó kacaja
42888  III,  1888    |                   ellenzék harsogó kacaja kíséri az ízetlen ingerkedéseket.~
42889  III,  1888    |                     kisült, hogy azok körülbelül az Apponyi beszédjét mentek
42890  III,  1888    |                     mentek a karzatra hallgatni, az ellenzék lecsendesült, de
42891  III,  1888    |                         ismét felforralta a vért az erekben. Percekig tartó
42892  III,  1888    |                      éljenzúgások zajlottak fel. Az ifjúsággal megtömött óriási
42893  III,  1888    |                      megtömött óriási ketrecben, az elnöki mennyezet fölött,
42894  III,  1888    |                          ez? Mindenki fölnézett.~Az ifjúság tapsolt, dörömbölt,
42895  III,  1888    |                     fohászkodék hozzá száz hang.~Az elnök a csengettyût rázta,
42896  III,  1888    |                       halovány arca kivörösödött az ingerültségtõl, méltóságteljesen
42897  III,  1888    |                 lecsendesedett a háborgó tenger. Az elnök harsány hangon kijelenté:~-
42898  III,  1888    |                      mindjárt! Tízen is rohantak az emelvényhez: »Föl kell az
42899  III,  1888    |                        az emelvényhez: »Föl kell az ülést oszlatni.« Nem akarunk
42900  III,  1888    |                     kijelentette, hogy csakugyan az ellenzéknek van igaza a
42901  III,  1888    |                    kérünk! - követelte harsányan az ellenzék.~- Legyen! - mondá
42902  III,  1888    |                      ellenzék.~- Legyen! - mondá az elnök.~- Nem kell! - bömbölt
42903  III,  1888    |                          következik - szólt most az elnök, s benyúlt a dobozba,
42904  III,  1888    |                       csak egy betû van odabent, az, amely éppen a szavazó prés
42905  III,  1888    |                          szavazó prés alatt áll. Az ábécé többi részei a büfében
42906  III,  1888    |                       szellemi vesszõfutás volt.~Az elsõ név a Vadnay Andoré.
42907  III,  1888    |                  kilépett, »igen«-nel szavazott, az ellenzékiek pedig azért,
42908  III,  1888    |                       gúnyosan hangzott fel: »Ez az Arany János fia!«~Pulszky
42909  III,  1888    |                 szégyenlõs igennél azt követelte az ellenzék: »Mutassa magát!«~
42910  III,  1888    |                       ellenzék: »Mutassa magát!«~Az egész szavazás így folyt
42911  III,  1888    |                          egy óra után kihirdette az elnök az eredményt. Százhuszonhat
42912  III,  1888    |                         után kihirdette az elnök az eredményt. Százhuszonhat
42913  III,  1888    |                     Cudarság!~A szabad karzatról az echó felelt:~- Abcug! Abcug!~
42914  III,  1889    |                         a fantáziát osztogatják, az én részemet is elvette -
42915  III,  1889    |                          De legyen így vagy úgy, az igazi író meghal, de meg
42916  III,  1889    |                         képviselõk számára adott az Angol Királynõnél (akivel
42917  III,  1889    |                   barátságos viszonyban állunk).~Az elnöki ebéd egyik legsarkalatosabb
42918  III,  1889    |                    legsarkalatosabb privilegiuma az elnököknek, és hathatós
42919  III,  1889    |                          Utána Somssich Pál lett az elnök, õ azonban már nem
42920  III,  1889    |                     divatból. (Ki se nézte volna az ember Ghyczybõl, hogy annyira
42921  III,  1889    |                       modor mellett szüksége van az ebédekre. Lesz végre valami
42922  III,  1889    |                         Háznak harmadrésze. Maga az öregúr ült az asztalfõn (
42923  III,  1889    |                  harmadrésze. Maga az öregúr ült az asztalfõn (ez egyszer csöngettyû
42924  III,  1889    |                       Tisza jóízûen fogyasztotta az ostendei osztrigákat, melyek
42925  III,  1889    |                     ostendei osztrigákat, melyek az ebéd nyitányát képezték.~
42926  III,  1889    |                         Ház asztalánál többet ér az elnök asztala. Jöttek fényes
42927  III,  1889    |                   tizenkét pontra«, amelyek után az következik, hogy: »esküszünk,
42928  III,  1889    |                     visszaszerezve a pallosjogot az egyetemnek, a katonaságot
42929  III,  1889    |                         alárendeljük Polónyinak, az egyes ezredeket fölosztják
42930  III,  1889    |                          többé nem leszünk.« (Ez az Asbóth mindég ilyeneken
42931  III,  1889    |                        Beöthy Ákos, valahol lent az asztal végén Aldzsi, a cousin,
42932  III,  1889    |                      Trefort hagyatékát? Szégyen az országnak. Hát nem tudta
42933  III,  1889    |                         nem jó dolog. Eddig csak az élõ miniszterek pusztították
42934  III,  1889    |                         miniszterek pusztították az országot, most már a holt
42935  III,  1889    |                   jobboldali mameluk visszavonja az elõbbi értesülélét: »Csak
42936  III,  1889    |                       tréfáltam veled, Ivorkám.«~Az asztalfõn érdekes párbaj
42937  III,  1889    |                     Grecsák Károly uram, szállok az Úrnak! A mi mélyen tisztelt
42938  III,  1889    |                         ígéri már a parlamentben az »erõsebb eszközöket«, amikhez
42939  III,  1889    |                         elevenségben. Én nem. Én az izgalmas vitákban a nemzeti
42940  III,  1889    |                          uraim, ha a Ház erõs és az elnök gyenge, mintha a Ház
42941  III,  1889    |                     mintha a Ház volna gyenge és az elnök erõs. Az isten éltesse
42942  III,  1889    |                         gyenge és az elnök erõs. Az isten éltesse Péchy Tamást!~
42943  III,  1889    |                     toasztja után, mert végre is az öregurat az egész Ház szereti,
42944  III,  1889    |                        mert végre is az öregurat az egész Ház szereti, haragudni
42945  III,  1889    |                       gróf. - Tegnap eleget tett az Irány kívánságának, s hozzájárult
42946  III,  1889    |                          e megünnepléséhez, mire az ellenzék így szólt: »Hozzájárult,
42947  III,  1889    |                       akkor meg azt mondta volna az ellenzék: »Hozzá nem járult,
42948  III,  1889    |                   Halljuk! - kiáltá Beöthy Ákos.~Az elnök gyanakodva vizsgálta
42949  III,  1889    |                       elnök gyanakodva vizsgálta az elõtte levõ sült kappant.
42950  III,  1889    |                         Ha Tisza hozzá nem járul az Irányi módosításához, azt
42951  III,  1889    |                         fölfelé.« Akinek, uraim, az isten olyan hivatalt ad,
42952  III,  1889    |                         isten olyan hivatalt ad, az már ott találja készen a
42953  III,  1889    |                      pezsgõs palackok durrogtak, az élcek pattogtak (mert ott
42954  III,  1889    |                     Csáky rendelete óta is nehéz az embernek bevallani az egész
42955  III,  1889    |                      nehéz az embernek bevallani az egész ország színe elõtt,
42956  III,  1889    |                         színe elõtt, leszámítván az aradi hölgyeket, 67~hogy
42957  III,  1889    |                         aradi hölgyeket, 67~hogy az apja német ember volt.~Nem
42958  III,  1889    |                          nélkül. Míg végre, mint az érzelmes regényekben szokás,
42959  III,  1889    |                          olvasóm beküldte postán az öreget, ócska vászon­kötésben,
42960  III,  1889    |                          Hiszen maga voltaképpen az én apám. De hol a pokolban
42961  III,  1889    |                      ideig?~- Hm, fiam - morogta az öreg könyv, elsárgult lapjain
42962  III,  1889    |                       divatban voltam. De látod, az emberek, akik itt jellemezve
42963  III,  1889    |                         és alakjai olyanok, mint az olló; együtt a két ág csattog,
42964  III,  1889    |                    Makulatúra lesz belõle.~- Biz az meglehet. Hanem legalább
42965  III,  1889    |                      engem is megismertet valaki az akkori t. Házzal. Ne félj
42966  III,  1889    |                       vagy. Ki tudja, nem lesz-e az én utódom is megint az.
42967  III,  1889    |                    lesz-e az én utódom is megint az. Aztán nem voltál te egészen
42968  III,  1889    |                        vesékbe és nem nélkülözöd az attikai sót.~Hogy hítták
42969  III,  1889    |                         attikai sót.~Hogy hítták az én öregemet, ki volt, mi
42970  III,  1889    |                         bírt, nem tudom; azokból az érdemes dietai követekbõl,
42971  III,  1889    |                     kérdezé gúnyos csípõsséggel.~Az általa »megkarcolt« karokból
42972  III,  1889    |                      hogy igen kapósak lehettek. Az meg az idõket jellemzi,
42973  III,  1889    |                         kapósak lehettek. Az meg az idõket jellemzi, hogy az
42974  III,  1889    |                         az idõket jellemzi, hogy az effélékhez Lipcsében kellett
42975  III,  1889    |                      portréi, mint egy temetõben az epitáfiu­mok, rég porladó
42976  III,  1889    |                     mégis gyönyörködtetõ olvasni az ismeretlen író kritikáját
42977  III,  1889    |                          táncost«, Semsey Bélát, az »elsõ magyar kvékert«, Bezerédy
42978  III,  1889    |                   Kálmánból még elõ nem csillog, az õ szemeiben, a leendõ pártvezér
42979  III,  1889    |                       már nagy tekintélyben áll.~Az elnöki csöngettyût Szerenesy,
42980  III,  1889    |               háromlevelû lóherén magyarázta meg az írlandiaknak:~Szerencsy
42981  III,  1889    |                   választották, sokat várt a hír az õ zseniálitásától. Vukovics
42982  III,  1889    |                      hallgat.«~Pompásan jellemzi az akkori nagy embereket: »
42983  III,  1889    |              anakronizmus a törvényhozó testben. Az õ mélysége üresség, értelme
42984  III,  1889    |                     beleömlik egy frázisóceánba. Az õ hamilkari gyûlölete a
42985  III,  1889    |                   Maistre megverte szolgáját, ha az Voltaire-t olvasta, Kubinyi
42986  III,  1889    |                        Könnyed kontúrokban festi az egyes megyéket is egy füst
42987  III,  1889    |                      akkor is voltak mamelukok!) Az Esztergom megyei Kruplanitz
42988  III,  1889    |                      örökíti meg, melyet nyilván az akkori idõk Meszlényije
42989  III,  1889    |                          hivatalok használatára. Az Akadémia pályadíjjal tüntette
42990  III,  1889    |                      szolgabíró sem használhatta az országban? «~Hát Liptó vármegye
42991  III,  1889    |                        Józsefról írja a szerzõ: »Az asztrológusok azt hiszik,
42992  III,  1889    |                      keringenek a naphoz, egykor az õ helyét foglalják el. Én
42993  III,  1889    |                       Szentkirályi, Klauzál (bár az elsõ nincs jelen az akkori
42994  III,  1889    |                          bár az elsõ nincs jelen az akkori dietán), de a nagy
42995  III,  1889    |                    szalonkákat nem vette észre). Az én németem, akárki volt
42996  III,  1889    |                  szócsaták élvezésében, melegíti az igazság s gyönyörködteti
42997  III,  1889    |                         igazság s gyönyörködteti az esprit.~Biz isten, megérdemelte
42998  III,  1889    |                        ahol nem laknak magyarok (az van elég), egy tekintélyes
42999  III,  1889    |                   tekintélyes embert és megteszi az illetõ nemzetiségi megyébe,
43000  III,  1889    |                pereputtya vérségi kötelékben van az illetõ nemzetiséggel, amelyet