bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

46001  III,  1891    |                          ÜZENETEK~- B. Budapest. Az egészet egy menthetõ sajtóhiba,
46002  III,  1891    |                        elsikkadt. (Évtizedek óta az elsõ eset, hogy valaki olyasmit
46003  III,  1891    |                    Amibõl kettõ világos.~Elõször az, hogy a nyomtatott beszédben,
46004  III,  1891    |                         okozhat.~Másodszor pedig az, hogy a Pesti Hírlap betûit -
46005  III,  1891    |                     affelõl is meggyõzõdve, hogy az az értelemzavaró »komma«
46006  III,  1891    |                          is meggyõzõdve, hogy az az értelemzavaró »komma« föl
46007  III,  1891    |                 hangzatossá), hatalmas ereje nem az oligarchia nedveibõl eredt,
46008  III,  1891    |                       magát a fõispáni székbe. S az ország legveszélyesebb megyéjében
46009  III,  1891    |                      mint egy kiskirály. S amint az ország törvényhozása és
46010  III,  1891    |                     kisebbek lettek a fõispánok: az õ alakja váltig nõtt. Már
46011  III,  1891    |                    honnan azelõtt mindennap jött az újságok­nak valami írni
46012  III,  1891    |                   termesztette nemcsak a gabonát az országnak, hanem a skandalumokat
46013  III,  1891    |                        idézte:~- Látja ön ezeket az iratokat?~- Igenis, méltóságos
46014  III,  1891    |                          magyar ember lesz, ezek az akták pedig idejönnek a
46015  III,  1891    |                         magyarokká a rácokat. De az efféle magyarokból nem kérünk.
46016  III,  1891    |                         útját.~Kétségtelen, hogy az érdekes egyéniségû fõispán
46017  III,  1891    |                    megsiratni. Sikerrel harcolt, az a fõ. Az, hogy a fegyvernemeket
46018  III,  1891    |                       Sikerrel harcolt, az a fõ. Az, hogy a fegyvernemeket nem
46019  III,  1891    |                         a legendák? Lehetséges-e az például, hogy jön egy óra,
46020  III,  1891    |                         mégis vannak szituációk, az élet apróbb eseményeibõl
46021  III,  1891    |                         eseményeibõl kirügyeznek az efféle csodák. E napokban
46022  III,  1891    |                 kiállítását két excellenciás úr. Az egyik Tóth Lõrinc. Eljött
46023  III,  1891    |                       iki debreceni nyilatkozat, az Ausztriától való elszakadást
46024  III,  1891    |                        Méltóztassék megtekinteni az aláírást.~- Hja, ha nem
46025  III,  1891    |                    kezeírása?~- Hát hogyne volna az, hiszen látom.~S régi fény
46026  III,  1891    |                        el, pedig ki nem állhatom az úti élményeket. Nem is írtam
46027  III,  1891    |                         Kolost és szereti, s bár az egész sajtó Samassát pártolta,
46028  III,  1891    |                        De hát Vucsetics? Kicsoda az a Vucsetics?~No, én meg
46029  III,  1891    |                         legjobban. Ösmerem, mert az én gyógykezelésem alatt
46030  III,  1891    |                      neki engem is, a doktort is az esti szürkületben.~Vucsetics
46031  III,  1891    |                     tudok éjszakánként aludni.~- Az már baj, kivált a nem alvás.
46032  III,  1891    |                    Morfium injekciókat veszek.~- Az nem jó. Én is ösmerem. Jobb
46033  III,  1891    |                          No, attól én nem félek. Az én természetem mellett,
46034  III,  1891    |                          egészséges vagyok, csak az olyan injekciókra volnék
46035  III,  1891    |                     volnék hajlandó, amik elûzik az álmot.~Vucsetics mosolygott,
46036  III,  1891    |                     Vucsetics mosolygott, azután az orvosommal váltott néhány
46037  III,  1891    |           kedvtelenséggel feleltem valamit, mert az mindig bosszantó, ha valaki
46038  III,  1891    |                   poharából lassan szürcsölgette az Emma-kút jótékony nedvét.~-
46039  III,  1891    |                          szomjúság ellen.~- Úgy? Az már más. Nem rossz vizecske,
46040  III,  1891    |                      patakra. Viszek is Zágrábba az ismerõsöknek belõle, a hektika
46041  III,  1891    |                        érzi magát?~- Fölségesen. Az ötödik fürdõnél megszabadultam
46042  III,  1891    |                           mintha elvágták volna. Az isten áldja meg érte, doktorkám!~
46043  III,  1891    |                        doktorkám!~Nagyon örültem az eredménynek és hosszú sétákat
46044  III,  1891    |                        csillogó társalgása miatt az asszonyok se futottak meg
46045  III,  1891    |                 asszonyok se futottak meg elõle. Az igaz, hogy õ se.~Ez utolsó
46046  III,  1891    |                             Hol?~- Hát én vagyok az. Csak úgy bolondoztam, kérlek,
46047  III,  1891    |                        értem a tréfát, ráhagytam az egészet. Hiszen nekem is
46048  III,  1891    |                          orvosa« örök tanúságára az utókornak, hogy semmi se
46049  III,  1891    |                        semmi se nehéz a világon.~Az ember orvossá és érsekké
46050  III,  1891    |                          Budán, Pesten, de ahogy az akkori jellemzésérõl a viszonyoknak
46051  III,  1891    |                          nagyon nagy város lett. Az ország mint a szarka minden
46052  III,  1891    |                      szarka minden fényeset erre az egy helyre hordott össze;
46053  III,  1891    |                  Sartoryk vannak!~A természetnek az volna az õ közönséges rendje,
46054  III,  1891    |                          A természetnek az volna az õ közönséges rendje, hogy
46055  III,  1891    |                    rendje, hogy városban elõször az emberek nõnek meg, azután
46056  III,  1891    |                           A házak megnõttek - de az emberek kicsinyek maradtak.
46057  III,  1891    |               legpeckesebben, két arcát felfújva az aprók között. Ide jöjj,
46058  III,  1891    |                   Andrássy Gyulát lóháton, azzal az indokolással, mert még nincs
46059  III,  1891    |                      késsel lehetne levakargatni az elmékrõl. Totyakos szappanosok,
46060  III,  1891    |                     tarkállanak a lisztákon, itt az ország fõvárosában, ahol
46061  III,  1891    |                        Milyen kaotikus zûrzavar! Az együgyûség összekeverve
46062  III,  1891    |                          együgyûség összekeverve az önérdekkel milyen cudar
46063  III,  1891    |                       hiszi, hogy túlzott a kép, az ellen csak azt veti fel
46064  III,  1891    |                    leghitványabb oláh vidéken is az intelligencia közül válogatnak
46065  III,  1891    |                     képére teremtett nevek, hogy az a világon senkit sem érdekel,
46066  III,  1891    |                          holnapi lapok meghozzák az eredményt; de az újságolvasó
46067  III,  1891    |                       meghozzák az eredményt; de az újságolvasó pesti ember
46068  III,  1891    |                        átfutva:~- Új Sartoryk.~S az új Sartoryk élni és uralkodni
46069  III,  1891    |                        akik ismét átvegyék tõlük az uralmat. A nemzet továbbra
46070  III,  1891    |                        ide fogja gyûjteni a vért az erekbõl, ide a szívbe a
46071  III,  1891    |                       életkor legvégsõ határáig.~AZ EGYETEMES REGÉNYTÁR ALMANACHJA
46072  III,  1891    |                          Ivánka Imre. (Kár azért az idõért.) Átadtam a kártyámat
46073  III,  1891    |                         a kedvet a többiekhez.~- Az igaz! No, majd kiválogatom,
46074  III,  1891    |                         ki a zsebébõl:~- Itt van az instrukció. Elbeszélõ mûvek
46075  III,  1891    |                          már eddig.~- Eddig csak az Arany »Toldi«-ját, s mondhatom,
46076  III,  1891    |                         könyv.~Nosza, átszaladok az elbeszélõ írókra, hátha
46077  III,  1891    |                     Milyen avas szag! Hagyjuk el az öreget. Itt volna Eötvös
46078  III,  1891    |                          A kritika és a közönség az »Új földesur«-at tartja
46079  III,  1891    |                         aranyból.~Fölírtam tehát az elsõ helyre:~Jókai Mór:
46080  III,  1891    |                          elsõ helyre:~Jókai Mór: Az új földesúr.~Egy már van.
46081  III,  1891    |                           Mézbe van mártva ennek az Abonyi Lajosnak is a tolla,
46082  III,  1891    |                       Jókait rossz hírbe keverni az udvarnál, ha az »Új földesur«-
46083  III,  1891    |                          keverni az udvarnál, ha az »Új földesur«-at, a Bach-világ
46084  III,  1891    |                    kegyelem Jókainak! Kitörültem az »Új földesur«-at s megint
46085  III,  1891    |                         maradt csak egy könyvem, az »A mi nótáink«.~Hanem iszen
46086  III,  1891    |                trónörökös, talán el sem vállalja az országot...~Sipulisz tárcái
46087  III,  1891    |                          karikatúrákat ad; Sebõk az én kedvencem, gyönyörûen
46088  III,  1891    |                      mintha valami nagy hal akad az ember horgára, élénken fölkiáltok:~-
46089  III,  1891    |                     eközben eszembe jutott, hogy az Abonyi: »A mi nótáink«-ban
46090  III,  1891    |                         at is; megint ott voltam az elején, megint csak egy
46091  III,  1891    |                       problémákra vetette magát; az õ emberei nem isznak, nem
46092  III,  1891    |                     érdekesen tépelõdnek. (Pedig az adófizetés gondjai Magyarországon
46093  III,  1891    |                          foglalkoztatják annyira az elméket, mint a szerelem.)~
46094  III,  1891    |                    hasonlatosság van, teszem azt az osztrák cserfa és a magyar
46095  III,  1891    |                        Emil okos, magyar író, de az emberek belsõ világát rajzolja.
46096  III,  1891    |                   Szeretném õket szépítgetni, de az udvarhoz õk se valók. Egyszerû
46097  III,  1891    |                          kosztosai: a künnlakók, az antikváriusok - és a bennlakók,
46098  III,  1891    |                  antikváriusok - és a bennlakók, az egerek számára.~Már-már
46099  III,  1891    |                          villant meg a szívemben az a vágy, hogy bárcsak készen
46100  III,  1891    |                    állapotban fûhöz-fához kapkod az ember.)~Végre is, be kell
46101  III,  1891    |                         a Jókaié, egy a Baksayé, az ötödiket képzelje mindenki
46102  III,  1891    |                          öt még nincs megírva.~- Az lehetetlen! Hát olyan szegény
46103  III,  1891    |                    lehetetlen! Hát olyan szegény az irodalom?~- Nem szegény
46104  III,  1891    |                          irodalom?~- Nem szegény az, hanem az olvasó személyiség
46105  III,  1891    |                            Nem szegény az, hanem az olvasó személyiség olyan,
46106  III,  1891    |                      volna egy fõhercegnek is?~- Az éppen annyira nehéz, mintha
46107  III,  1891    |                          könyvnek.~- De mi ennek az oka?~- Egyszerûen az - nyugtatám
46108  III,  1891    |                       ennek az oka?~- Egyszerûen az - nyugtatám meg a kegyelmes
46109  III,  1891    |                        teljesen elszomorított ez az irodalmi állapot -, hogy
46110  III,  1891    |                      éppen úgy jártam vele, mint az elõbbivel. Kerestem, de
46111  III,  1891    |                       mondá:~- Hát ilyen szegény az irodalom?~Én pedig megnyugtattam
46112  III,  1891    |                          minisztert:~- Azért van az, kegyelmes uram, hogy a
46113  III,  1891    |                          hogy a mi íróink inkább az idõsek számára dolgoznak.~
46114  III,  1891    |                         ha se a fiatalságnak, se az öreg uraknak nem jók a könyveim,
46115  III,  1891    |                        kívánom én senkitõl, hogy az én kedvemért változzék meg),
46116  III,  1891    |                  kedvemért változzék meg), hanem az utánunk jövõ tehetségek,
46117  III,  1891    |                      falu szélén, amin rajta van az útmutatótábla is, álljanak
46118  III,  1891    |                          fánk is vedlik, sárgul. Az a fa ti., amelyiken én is
46119  III,  1891    |                         le: Csiky Gergely. Éppen az a gally, amelyen a legjobb
46120  III,  1891    |                        kinek veri?« Szállong még az ajkakon a röpke élc, eleven
46121  III,  1891    |                          Tûz még majd ki díjakat az Akadémia, de már nem jegyezzük
46122  III,  1891    |                 felhangzik egyszer a taps, mikor az Atyafiakat elõadják, a megmaradt
46123  III,  1891    |                    színháznál.~Micsoda taps lesz az! Kinek fog az szólni?~Még
46124  III,  1891    |                          taps lesz az! Kinek fog az szólni?~Még tán bekiált
46125  III,  1891    |                       visszajön. Ott lesz õ azon az estén és még egyetlen egyszer
46126  III,  1891    |                        Egy hideg széláram beoson az ajtókon. Ott lesz õ.~Mi
46127  III,  1891    |                  küzdelmeit méltányolja, lefesti az irodalomtörténet, egyéniségét
46128  III,  1891    |                    egyéniségét kidomborítja - de az ember Csikyt csak mi ismerjük
46129  III,  1891    |                      néhányan és sokszor kiássuk az emlékezetbõl, pattogó kandallónál
46130  III,  1891    |                          közt sokszor elõvesszük az »öreg« alakját. »Öregnek«
46131  III,  1891    |                      szíve, s akit megszeretett, az meg volt szeretve.~Olyan
46132  III,  1891    |                          elsõ felében, mikor még az úgynevezett Ábrányi-Csiky-Bartók-Mikszáth-féle
46133  III,  1891    |                       volt pedig semmi más, mint az õszinte elismerés Csiky
46134  III,  1891    |                       Csiky iránt. Ragaszkodtunk az öreghez, szót fogadtunk
46135  III,  1891    |                    öreghez, szót fogadtunk neki; az »öreg« pedig szeretett bennünket
46136  III,  1891    |                         hívják?~- Murai Károly.~(Az nap olvasta el a »Virágfakadás«-
46137  III,  1891    |                          el a »Virágfakadás«-t.)~Az utolsó években ritkán érintkeztünk.
46138  III,  1891    |                        Kisfaludy Társaságba, sem az Akadémiába, neki pedig ez
46139  III,  1891    |                        nem írom meg a jelentést. Az okot akartam vele közölni,
46140  III,  1891    |                          hogy a szobájába lépek, az erõs férfi megrázkódott,
46141  III,  1891    |                        éppen annak kellett lenni az utolsó szavának:~- Ne gyere
46142  III,  1891    |               tragédia-írót táncolni.~A teremben az írót nagy szívélyességgel
46143  III,  1891    |                        múlva körülötte rajzottak az idõsebb fõúri asszonyok
46144  III,  1891    |                           a sötét bonyodalmaknak az jobban megfelel.~- És nem
46145  III,  1891    |                   hívatom Kassait és oda ültetem az íróasztalomhoz. Megmondom
46146  III,  1891    |                       írok és õ aszerint játszik az arca vonásaival. Például,
46147  III,  1891    |                           nevetek és írok. Ennyi az egész.~- Magnifique! - kiáltották
46148  III,  1891    |                      protestálni fognak ez ellen az egy könyv ellen: »Mit keresel
46149  III,  1891    |                      vannak, már régen eltemette az emlékezet. S ez egymás sorjába
46150  III,  1891    |                     gyerekekrõl, aggastyánokról. Az aggastyánok már rég elhaltak
46151  III,  1891    |                        tudat, hogy azt mondhatom az illusztris és nem illusztris
46152  III,  1891    |                          illusztris szónokoknak, az akkori nap hõseinek: Íme
46153  III,  1891    |                  beszédeitek már elenyésztek, de az, amit én írtam róluk, az
46154  III,  1891    |                         az, amit én írtam róluk, az még megvan.«~Megvan. Túlélték
46155  III,  1891    |                        néha. Így van ez magukkal az ülésekkel. Nagy történelmi
46156  III,  1891    |          legjelentéktelenebb helyeken bugyog föl az a nedv, amivel a szatíraíró
46157  III,  1891    |                       táblát tett, hanem egészen az író szeszélye szerint, itt
46158  III,  1891    |                          hangulatok.~Voltaképpen az én Légrády Károly barátom
46159  III,  1891    |                         akarta látni megörökítve az általa kiforszírozott genret.~
46160  III,  1891    |                          betegség, nem járhatott az ülésekbe.~Légrády azt mondta
46161  III,  1891    |                         semmi esetre sem, de azt az egyet megteszem, hogy az
46162  III,  1891    |                         az egyet megteszem, hogy az országgyûlés elé írok egy
46163  III,  1891    |                         modorában, hasból.~- Hát az is valami.~Másnap megjelent
46164  III,  1891    |                 megteszem. Végre is bele nem hal az ember. Melyik utcában van
46165  III,  1891    |                        ember. Melyik utcában van az a Ház? Aztán hogy eresztik
46166  III,  1891    |                          Aztán hogy eresztik oda az embert, mit kell mondani,
46167  III,  1891    |                     szépen beeresztett bennünket az elõcsarnokba, onnan aztán
46168  III,  1891    |              elõcsarnokba, onnan aztán elmentünk az olvasó­helyiségbe (amely
46169  III,  1891    |                       szíttam be a levegõt, mely az ország nagyjainak lélegzeteitõl
46170  III,  1891    |                    szívében egy ilyen ember, aki az ország oszlopa gyanánt ül
46171  III,  1891    |                          oszlopa gyanánt ül itt!~Az egyik oszlop éppen aludt.
46172  III,  1891    |                       lehetetlenség látni.~- Ott az elnök ül - felelték nevetve. -
46173  III,  1891    |                     tartják zöld kalitkában.~Hát az elnök ül ott. Zöld mennyezet
46174  III,  1891    |                       nem adnám, ha megláthatnám az arcát. Valami fenséges nyugalom
46175  III,  1891    |                        nyugalom ülhet azon, mint az oroszlányén.~Kisvártatva
46176  III,  1891    |                         rendreutasított valakit.~Az újságírók egymás közt suttogták:~-
46177  III,  1891    |                          képzeltem én azt, mikor az elnök haragszik. Szavai
46178  III,  1891    |                         Károlyi Gábor).~- Melyik az?~Részvét teljesen kereste
46179  III,  1891    |                      teljesen kereste fel szemem az összetiport szerencsétlent,
46180  III,  1891    |                         úri embert mutattak, aki az elnöki feddés alatt nevetgélve
46181  III,  1891    |                        nagyhatalmú Tisza alakja, az üzenethozó fõrendi jegyzõ,
46182  III,  1891    |                      jegyzõ, aki megáll daliásan az elnöki emelvénynél, kardja
46183  III,  1891    |                   terhesen hagytam el a karzatot az ülés végén; a sötét keresztfolyosónál
46184  III,  1891    |                       hagytam volt lógva.~De biz az egész kabátból csak az akasztózsinórja
46185  III,  1891    |                       biz az egész kabátból csak az akasztózsinórja volt már
46186  III,  1891    |            szerkesztõségben aztán elpanaszoltam, az elsõ természet után rajzolt
46187  III,  1891    |                       után rajzolt karcolatomban az ország színe elõtt (de persze
46188  III,  1891    |                    ország színe elõtt (de persze az ország nem értette meg),
46189  III,  1891    |                       nem értette meg), hogy bár az ülés nem volt népes, se
46190  III,  1891    |                         mint kellett volna.~(Azt az egy embert értettem, t.
46191  III,  1891    |                         el.)~Légrádynak tetszett az a karcolat.~- Igen szép -
46192  III,  1891    |                fõszolgának? Azok kikeríthetik.~- Az bizony nem lehetetlen. Csakugyan
46193  III,  1891    |                        mégis nehéz elhinni, hogy az ország összes kabátjai közül
46194  III,  1891    |                      összes kabátjai közül éppen az enyimet vigye el valaki
46195  III,  1891    |                        Verhovay tartott cerclet.~Az ülés végén még egyszer találkoztam
46196  III,  1891    |                         kabát már egészen kiment az eszembõl, s én mégis mindennap
46197  III,  1891    |                  karzaton. Megszoktam a levegõt, az embereket, azt a zsibongást,
46198  III,  1891    |                        késõbb, isten ments, hogy az megkerüljön. Mondtam is
46199  III,  1891    |                     elõtt tûnt el a kabát, abban az idõszakban, mikor a szerkesztõk
46200  III,  1891    |                       híre villámként futotta be az irodalmi köröket s a jobb
46201  III,  1891    |                           A harmadik egy tárcát. Az egyiknek egy regényt ígértem
46202  III,  1891    |                       ígértem volt; azzal akarta az újévi számot kezdeni.~De
46203  III,  1891    |                      kezdeni.~De hasztalan. Ezek az irodalmi kincsek mind-mind
46204  III,  1891    |                    szerencsétlen kabát (amelyben az irodalmi legenda szerint
46205  III,  1891    |                      volna el benne, hanem éppen az eltûnése által támadtak
46206  III,  1891    |                        kötetre mennének már azok az irkafirkák, melyek a »T.
46207  III,  1891    |                      nem-e valami kiadói furfang az egész... Bocsásd meg, Károly
46208  III,  1891    |                 Lassankint úgy kezdtem tekinteni az egész parlamentet, mintha
46209  III,  1891    |                        mozgó és cselekvõ alakjai az én kedvemért élnének és
46210  III,  1891    |                          nyolc miniszter is mind az én játékszerem. Becézhetem
46211  III,  1891    |                      vagy Csanády bácsi), bizony az én szívem fájt értük a legjobban.~
46212  III,  1891    |                  szemrehányást tettek:~- Mi akar az lenni, hogy evangelikus
46213  III,  1891    |                          feljebb.~Ebbõl láthatja az olvasó, hogy karcolatírói
46214  III,  1891    |                egyáltalán nem volt zivataros. De az lehetett volna nagyon könnyen.~
46215  III,  1891    |                       még nem a kenõcsöt, amivel az ütött sebet nyomban be kell
46216  III,  1891    |                          még nem vagyok a végén.~AZ ÉN JELES MONDATOM ~(Levél
46217  III,  1891    |                     alias: rövidruhás) leány van az ország azon vidékein, ahol
46218  III,  1891    |                         ahol csavarogni szoktam, az mind megnyomorít az emlékkönyvével,
46219  III,  1891    |                     szoktam, az mind megnyomorít az emlékkönyvével, hogy írjak
46220  III,  1891    |                     valamit. S én mindenikbe ezt az egyet írom:~»Az író olyan,
46221  III,  1891    |                   mindenikbe ezt az egyet írom:~»Az író olyan, mint a havasi
46222  III,  1891    |                        nemulass; mert ha teneked az az ötleted támad egyszer,
46223  III,  1891    |                     nemulass; mert ha teneked az az ötleted támad egyszer, hogy
46224  III,  1891    |                        beküldik száz helyrõl ezt az egy mondatot.~S akkor ki
46225  III,  1891    |                       rólam sülni:~- Nini, ennek az embernek csak ez az egyetlen
46226  III,  1891    |                        ennek az embernek csak ez az egyetlen gondolata volt!~
46227  III,  1891    |                          jöttök rá.~Hogy ti. ezt az egy mondatot is Jókaitól
46228  III,  1891    |                  plagizáltam.~Mert megvan bennem az a szép vonás, hogy ha már
46229  III,  1891    |                       írd oda a képem alá, hogy »Az író olyan, mint a havasi
46230  III,  1891    |                       1891~PARLAMENTI KARCOLATOK~AZ ELSŐ ÜLÉS ~Az összesereglő
46231  III,  1891    |                         KARCOLATOK~AZ ELSŐ ÜLÉS ~Az összesereglő honatyákon
46232  III,  1891    |                   szétmennek, s ha visszatérnek. Az elmúlás és a megérkezés. »
46233  III,  1891    |                      megcukrozva.~De hagyjuk ott az úri portákat - ámbár még
46234  III,  1891    |                         még ezeknek képe nyüzsög az összegyûlt urak képzeletében -
46235  III,  1891    |                      intézõivel, a fõvárosi élet az újságpapírokon örökösen
46236  III,  1891    |                       tegnap, ma már átmelegedve az új talajon, kedélyesen dörzsölöd
46237  III,  1891    |                     könyvhöz, amelynek olvasását az imént hagytad el.~Hiszen
46238  III,  1891    |                      Azazhogy mégis Tisza Kálmán az, s valóban Széchenyi Pállal
46239  III,  1891    |                       dolog se történt még, hogy az 1891. esztendõbõl valaki
46240  III,  1891    |                     esztendõbõl valaki beleessen az 1887-be. (Hja, egy mamelukkal
46241  III,  1891    |                   Széchenyi Pállal suttogott.~De az emberek, még ha karácsonyi
46242  III,  1891    |                 miniszternél jobban érdekli õket az új miniszter.~S ma az is
46243  III,  1891    |                       õket az új miniszter.~S ma az is van.~Szögyényi László
46244  III,  1891    |                         magas alakja jelenik meg az elnök valamely monoton jelentése
46245  III,  1891    |                      tanácsteremben, s fölharsan az »éljen« zaj.~Péchy csodálkozik:~»
46246  III,  1891    |                          végre rájön a nyitjára.~Az ülés egyébiránt csak egypár
46247  III,  1891    |                         most kezdõdik a böjt, de az ellenzékiek számára, úgy
46248  III,  1891    |                           összeköttetésbe lépett az égiekkel. Hock János böjti
46249  III,  1891    |                      János böjti prédikációja ez az aranyfonál, mely a pártot
46250  III,  1891    |              testületileg szokott részt venni.~S az égiek jó szövetségesek.
46251  III,  1891    |                    eledelt: egy közjogi kérdést.~Az ülés egyébként mozgalmas
46252  III,  1891    |                        változatos volt. Mindjárt az elején a bosnyák csapatoknak
46253  III,  1891    |                      numerusokban Keletinek, aki az ország népszámlálási adataival
46254  III,  1891    |                         szélsõ emberei ma, midõn az volt a Ház napirendjén,
46255  III,  1891    |                         amint szikrát pattantott az acél, csak úgy szóródtak
46256  III,  1891    |                           de mégiscsak - szóval. Az érvek kováspuskáját vették
46257  III,  1891    |                           lobbantani tudna.~Azok az analóg esetben forgatták
46258  III,  1891    |                        oly hamar eldöntött, hogy az idegen csapattesteket beeresszék-e
46259  III,  1891    |                      jobb lett volna, mert ebben az esetben hadsereg helyett
46260  III,  1891    |                       ebben a nõk nagy része nem az ellenzékkel tart és a kokárdákat
46261  III,  1891    |                          bosnyák tiszteknek adja az legelsõ cotillion alkalmával,
46262  III,  1891    |                       lett volna csak rezervában az az interpelláció, bizonyára
46263  III,  1891    |                         volna csak rezervában az az interpelláció, bizonyára
46264  III,  1891    |                         bizonyára nem lett volna az elsõ jelenetben olyan »kedélyes
46265  III,  1891    |                      gyõztek-e a tarifa dolgában az osztrák doktorok, ritterek
46266  III,  1891    |                       hogy Magyarország legyen - az étel.~Horváth Gyula sürgõsségi
46267  III,  1891    |                interpellációt jelentett be ebben az ügyben.~Barosst, mikor a
46268  III,  1891    |                          szárnyas ajtajához ért, az épp akkor csapódott vissza
46269  III,  1891    |                        szenzációt keltett, mikor az erõsen vérzõ sebével végigment
46270  III,  1891    |                        kézfeje be volt pólyálva, az emberek a fejüket rázták:~-
46271  III,  1891    |                           a vasököl megsebesült!~Az a vasököl, amely ahova lesújtott,
46272  III,  1891    |                        olyan választ adott, mely az egész Háznak imponált. A
46273  III,  1891    |                   tudomásul vette a választ, bár az a széles fekete kötelék,
46274  III,  1891    |                         a vasember!~*~Hát bizony az ülés elején még bársonyos,
46275  III,  1891    |                      hosszában és szólni kezdett az õ orgonahangján. A nóta,
46276  III,  1891    |                veszedelem származhatik abból, ha az, ami Kisutca-Újhelyen történt,
46277  III,  1891    |                        Kisutca-Újhelyen történt, az általános választások idején
46278  III,  1891    |                        rózsakrumpli is megterem, az történt meg, hogy egy képviselõjelölttõl,
46279  III,  1891    |                         és kritizált«.~Hát ebben az ügyben nótázott az elsõ
46280  III,  1891    |                         ebben az ügyben nótázott az elsõ hegedûs, kérdezvén,
46281  III,  1891    |                    belügyminiszter könnyen vette az egész dolgot, gyorsan felugrott
46282  III,  1891    |                        Apponyi két kézzel kapott az úgynevezett jó téma után
46283  III,  1891    |                    összecsattogtatva a felsõ meg az alsó fogait. És beszélt
46284  III,  1891    |                   rágnivalója is volt: nézett rá az éhesek merõ tekintetével
46285  III,  1891    |                          nyelt, amint megesik ez az agárral, ha a vacsoráló
46286  III,  1891    |                       tudomásul vették, s ezután az ülés is mihamar véget ért,
46287  III,  1891    |                          és megtudjátok, hogy mi az én véleményem. Hát az én
46288  III,  1891    |                         mi az én véleményem. Hát az én véleményem az, hogy az
46289  III,  1891    |                 véleményem. Hát az én véleményem az, hogy az elmúlt öt év alatt
46290  III,  1891    |                        az én véleményem az, hogy az elmúlt öt év alatt a Ház
46291  III,  1891    |                   Apponyi Albert gróf: A kormány az oka annak, hogy a rosszul
46292  III,  1891    |              panaszkodnia sem szabad.~*~Ha pedig az ellenzékiek programbeszéde
46293  III,  1891    |                         akkor a választás bizony az Apponyi párt javára ütne
46294  III,  1891    |                         olvasta a lapokból, hogy az Erzsébet-sétatér kopasz
46295  III,  1891    |                      Házban azt a szerepet, amit az Erzsébet-sétatéren a bagoly
46296  III,  1891    |                       merészebbek kezdtek lenni, az odúja körül röpdöstek és
46297  III,  1891    |                        mégsem szólt közbe, annak az oka bizonyára nem volt más,
46298  III,  1891    |                        mint ötlethiány, mert hát az akarat az megvolt benne.
46299  III,  1891    |                   ötlethiány, mert hát az akarat az megvolt benne. Szilágyi
46300  III,  1891    |                          a veréb azt hitte, hogy az a cserfa az õ terhe alatt
46301  III,  1891    |                          hitte, hogy az a cserfa az õ terhe alatt mozog.~Ezzel
46302  III,  1891    |                         egyet, azt ugyanis, hogy az õ mivolta fölött Polónyi
46303  III,  1891    |                       egyformán, úgy, amint esik az õszi esõ egyhangúan, nap
46304  III,  1891    |                      mindenütt, ahol csak borult az ég. Szinte várták már, hogy
46305  III,  1891    |                        hogy a Szilágyi mesélését az elnök adomázással elõzi
46306  III,  1891    |                     adomázással elõzi meg s mint az egyszeri harangozó, odakiált
46307  III,  1891    |                   beszédét bevégzi, hát zárja be az ajtót, mert a többi után
46308  III,  1891    |                        végtelen egyhangúan zengi az õ dalát és mikor szinte
46309  III,  1891    |                        el kell ismerni, hogy még az õ hangja is jólesett abban
46310  III,  1891    |                      egyhangú, unalmas világban.~Az ülés elején a katonai özvegyek,
46311  III,  1891    |                         hát felemlíthetjük, hogy az ülés legvégén Polónyi interpellálta
46312  III,  1891    |                        kezükben hegyes horgokkal az immár csatáros zajra, közbeszólásokra
46313  III,  1891    |                      szemekkel lesve, hogy abban az egyre ömlõ és folyó patakban
46314  III,  1891    |                        állott. Így történt, hogy az apró horgásznépség a terítetlen
46315  III,  1891    |                          tömörebb formát kaptak, az árnyék hosszabb lett.~Szónoki
46316  III,  1891    |                   élénken, forrongva, a finomság az energiával, a szelíd csipkelõdés
46317  III,  1891    |                 energiával, a szelíd csipkelõdés az erõs vágással váltakozott,
46318  III,  1891    |                       Lustkandelnak« nevezte el, az öreg Csanády pedig »árulás«-
46319  III,  1891    |                          Apponyit s a baloldalon az elismerés úgy tapsban, mint
46320  III,  1891    |                       erõsebben.~Félkettõre járt az idõ, mikor Apponyi befejezte
46321  III,  1891    |                          és mikor általános volt az érdeklõdés, hogy mi módon
46322  III,  1891    |                        most a miniszter maga alá az egész föllelkesült ellenzéket.~
46323  III,  1891    |                     Lehet azonban, hogy most még az étvágyát trenírozza s ha
46324  III,  1891    |                       eljön a nagy nap, mikor ez az étvágy teljes lesz, akkor
46325  III,  1891    |                         a király:~- Nem tartanak az árvizektõl?~- Nem, mert
46326  III,  1891    |                        Denique a király is tanul az õ titkos tanácsosaitól és
46327  III,  1891    |                   javaslat felett folyik a vita.~Az ellenzék újra elemében van.
46328  III,  1891    |                        fedezte fel a javaslatban az új közösügyet, az örök titok
46329  III,  1891    |                    javaslatban az új közösügyet, az örök titok marad, talán
46330  III,  1891    |                       Csodálatos komédia folyik. Az ellenzék teszi magát, hogy
46331  III,  1891    |                       hogy mosolyog. Pedig talán az ellenzék mosolyog és Szilágyi
46332  III,  1891    |                       feje szüntelen mozog, mint az óra-inga. Ugron öklei úgy
46333  III,  1891    |                legflegmatikusabb nézõket.~Folyik az ádáz ostrom. Néha egy kartács
46334  III,  1891    |                  hazaszeretetnél is erõsebb nála az Eötvöshöz való ragaszkodás;
46335  III,  1891    |                         menjen ki a magyar ember az országból«.~Egyszóval ez
46336  III,  1891    |                         országból«.~Egyszóval ez az egész harag nem igazi -
46337  III,  1891    |                          ma egész szelíden folyt az ülés. Péchynek még csak
46338  III,  1891    |                          daliás Thaly kezdte meg az ütközetet. Öregszik a vitéz
46339  III,  1891    |                   Konstantinápoly városában, túl az óperenciákon s hogy miket
46340  III,  1891    |                          keltében, a korvinák és az odaliszkok között, valaki
46341  III,  1891    |                        javaslatára adja, amelyet az majd be fog nyújtani.~S
46342  III,  1891    |                        Polónyi a székkel; bizony az csak nádfonatos s lábak,
46343  III,  1891    |                       Itt-ott egy ásítás tör fel az égnek. Némi hullámzás csak
46344  III,  1891    |                          Csanády boldogan böffög az ülés alatt, s valahányszor
46345  III,  1891    |                      elhangzik a »közösügy« szó, az öreg szittya mindig megmordul
46346  III,  1891    |                       izgágát próbáltak csinálni az ellenzéki »clamantesek«,
46347  III,  1891    |                       Valami sajátos zamatja van az észjárásának.~- Andrássy
46348  III,  1891    |                  megtelik. Dübörögve tódulnak be az emberek a nagy nemzeti méhkasba.~
46349  III,  1891    |                    azoknak homlokán nem találtam az eltörülést. - Fabiny közömbösen
46350  III,  1891    |               szeretettel pihent egy alakon, aki az írói karzaton nyújtogatta
46351  III,  1891    |                   kiderítettem a valóságot, hogy az utolsó esztergomi prímást
46352  III,  1891    |                       csakugyan eltemették, mert az Andrássy interpellációjára
46353  III,  1891    |                    szószaporítás. Mert senki sem az írót akarja olvasni, hogy
46354  III,  1891    |                  elõvezetendõ« - legott feláll s az ülést felfüggesztetni kéri,
46355  III,  1891    |                          mert se a miniszter, se az államtitkár nincs jelen,
46356  III,  1891    |                      tisztesség! - kiáltja közbe az öreg Csanády, mire roppant
46357  III,  1891    |                          zavargási kedvet, aztán az ellentmondási viszketeget,
46358  III,  1891    |                     ellenállhatatlan erõ ragadta az egész Házat. A háromszáz
46359  III,  1891    |                  kiperzselõdött volna és csak ez az egy uralkodnék valamennyi
46360  III,  1891    |                        szcéna közbe, mint aminõt az ellenzék csinált »Helyre!
46361  III,  1891    |                      Miklós Gyulának szóltak, ki az ellenzéki padsor mellé állva,
46362  III,  1891    |                     szemrehányó megjegyzést tett az ottani viselkedésre. »Helyre!
46363  III,  1891    |                          fergetegével, míg aztán az elnök szavának mint egy
46364  III,  1891    |                        Mikor már agyon volt ütve az ellenzék úgy, hogy köhögni
46365  III,  1891    |                    készül - akkor elõvette végre az ollót és levágta a végtelen
46366  III,  1891    |                          gúnnyal hozta fel, amit az a 67-es kiegyezésrõl mondott.~
46367  III,  1891    |                     gunyolódni. Hajszálhasogatás az egész!~De a szöveg ellene
46368  III,  1891    |                         gondolkozni és beszélni. Az öreg Brassai bácsi nem ülhet
46369  III,  1891    |                          ízben csaptak össze. Ha az egyik tábor ujjongott, tapsolt,
46370  III,  1891    |                         is, mert fura egy szerep az. Az illetõ igen sokat beszél
46371  III,  1891    |                         mert fura egy szerep az. Az illetõ igen sokat beszél
46372  III,  1891    |                       meg. Le kell ezt kopírozni az életbõl. Nos? Kell-e hát
46373  III,  1891    |                    képviselõház mai ülését Náday az írói karzatról hallgatta
46374  III,  1891    |                        végére a legcsattanósabb.~Az elsõ szónok, Hollaky Imre,
46375  III,  1891    |                        cselekedte.~Rehabilitálta az igen tisztelt Házat.~Eddig -
46376  III,  1891    |                          éppen nem alaptalanul - az a nézet volt elterjedve,
46377  III,  1891    |                    felvillanyozza.~Hogy pedig ez az utóbbi jobbra sikerüljön,
46378  III,  1891    |                         vád alól.~Mégiscsak szép az a nemes verseny.~A két beszéd
46379  III,  1891    |                   hangulat közben igen jól esett az a nemes hévvel, élénk gesztikulációval
46380  III,  1891    |                         pongyolaság és ugyanazok az ismert frázisok csengõbongó,
46381  III,  1891    |              szeretetreméltó kedves háziasszonyt az úristen az emberi élet legvégsõ
46382  III,  1891    |                          háziasszonyt az úristen az emberi élet legvégsõ határáig
46383  III,  1891    |                      éltesse«.~Olyan teljes volt az illúzió is, hogy amint a
46384  III,  1891    |                     prímás intésére és kezdésére az ismert tust húzza a fekete
46385  III,  1891    |                     Komjáthy pohárköszöntõje nem az õ éltetésével ért véget,
46386  III,  1891    |                       hogy a népszínmû sem kell, az operett sem kell, meg az
46387  III,  1891    |                         az operett sem kell, meg az énekes bohóság sem kell;
46388  III,  1891    |                       beszéd nem tetszik; ha már az adomákon sem nevetnek; ha
46389  III,  1891    |                          görény sem csiklandozza az orrokat: hát akkor mivel
46390  III,  1891    |              magyarázatot fûzte, hogy olyan lesz az a pöcsét, amelyet a konzuli
46391  III,  1891    |                        Csatárban pedig föltámadt az irígység, hogy miért nem
46392  III,  1891    |                         hogy miért nem jutott ez az õ eszébe?~De hát sebaj.
46393  III,  1891    |                   látványosságra nincs szüksége.~Az õszbe borult bozont eleinte
46394  III,  1891    |                    szavaló könyv«. Hogy nem lesz az sem szavalás, sem éneklés,
46395  III,  1891    |                          sem Paulaynak.~Meg lesz az játszva, mint a parancsolat.~
46396  III,  1891    |                          már megszürkült a vita. Az érdeklõdés alább hagyott,
46397  III,  1891    |                 érdeklõdés alább hagyott, s csak az ülés elején, a Horváth Lajos
46398  III,  1891    |                     veterán parlamenti férfiúval az igazságügy-miniszter is
46399  III,  1891    |                         is összemérte fegyverét.~Az ülés nagy részét Horánszky
46400  III,  1891    |                     mameluk. Szinte fülünket éri az az elegáns dialóg, melyet
46401  III,  1891    |                           Szinte fülünket éri az az elegáns dialóg, melyet a
46402  III,  1891    |                    Beszél, beszél. És amit mond, az mind okos és józanul elgondolt.
46403  III,  1891    |                         ütik-verik fülünk dobját az ingredenciák és szupremáciák,
46404  III,  1891    |                  kihangzanak:~- Azért se megyünk az udvari fogadtatásra!~- Meg
46405  III,  1891    |                fogadtatásra!~- Meg kell büntetni az udvart!~- Miért nem hívtak
46406  III,  1891    |                      ebédre is!~A miniszterelnök az õ ringó járásával kisurran
46407  III,  1891    |                   terembõl. Utána dobogó léptek. Az igazságügy-miniszter is
46408  III,  1891    |                          is menekül. Josipovich, az udvarias horvát miniszter
46409  III,  1891    |                        udvarias horvát miniszter az egyedüli, aki benn marad,
46410  III,  1891    |                     komoran bámulnak a szónokra. Az pedig egyre a régi mozdulatlanságban
46411  III,  1891    |                       nem mozdul. Néha megszólal az elnök csengettyûje, eleven
46412  III,  1891    |                           közös ... nem közös...~Az unalom már-már elviselhetetlenné
46413  III,  1891    |                         egész életünk története: az elsõ csíny, a madárfészek,
46414  III,  1891    |                    fejünk fölött. Átfut agyunkon az egész múlt, s csak a Csanády
46415  III,  1891    |                      szóltak, bebizonyítva, hogy az unalmasban is van fokozat.~
46416  III,  1891    |                            kezdte ma petyegtetni az igaz magyar hazafiságot.~
46417  III,  1891    |                      szittya gondolkozás, de még az Attila elõtti korból.~Az
46418  III,  1891    |                         az Attila elõtti korból.~Az öreg azonban már nem veszedelmes
46419  III,  1891    |                          és igen megfogyatkozott az elokvenciában, mert két
46420  III,  1891    |             elokvenciában, mert két témája közül az egyik, a Tisza elleni acsarkodás
46421  III,  1891    |                        Géza uramöcsémé« lett.~De az az egy elégtétele mégis
46422  III,  1891    |                          uramöcsémé« lett.~De az az egy elégtétele mégis megvolt,
46423  III,  1891    |                   elégtétele mégis megvolt, hogy az utolsó szó az övé maradt,
46424  III,  1891    |                      megvolt, hogy az utolsó szó az övé maradt, senki se merte
46425  III,  1891    |                          a száját kinyitni. Csak az elnök, hogy a vitát bezárja.~
46426  III,  1891    |                   részben egy malomnál vívatott; az ostrom a malom ellen volt
46427  III,  1891    |                         a konzuláris javaslat is az a szürke malom volt, ahol
46428  III,  1891    |               szaporodott eggyel (Udránszkyval).~Az ellenzékiek nyomott kedéllyel
46429  III,  1891    |                      megrázni.~Aztán ott van még az »utca« is. Az ám, az utca!
46430  III,  1891    |                        ott van még az »utca« is. Az ám, az utca! Az utolsó apellata
46431  III,  1891    |                         még az »utca« is. Az ám, az utca! Az utolsó apellata
46432  III,  1891    |                        utca« is. Az ám, az utca! Az utolsó apellata forum.~Hát
46433  III,  1891    |                    melyikhez nyúljanak?~Igen, de az utca néma, néptelen most,
46434  III,  1891    |                        utca néma, néptelen most, az utcát nem lehet megmozdítani,
46435  III,  1891    |                     fõrendi karzat éppen azokkal az elõkelõ alakokkal telt meg,
46436  III,  1891    |                    törpéi nyugodtan ülnek amott, az önfeláldozó Codrus (Kaas
46437  III,  1891    |                      gyönyörûen nyugodtan tartja az õ zárbeszédét. Érv ellen
46438  III,  1891    |                         Borzasztó hosszú beszéd, az emberi elme kifárad mire
46439  III,  1891    |                         nem is ér a végére, mert az elmék tulajdonosai apródonkint
46440  III,  1891    |                        fiatalos gyomra lázadozik az Apponyi elokvenciájának
46441  III,  1891    |                    ismergetni kezdi:~- Hiszen ez az én tulajdon anekdotám!~-
46442  III,  1891    |                       Csemegi a jogiakra, te meg az anekdotákra!~Apponyi ezalatt
46443  III,  1891    |                       ezalatt egyre beszél, maga az ellenzék is ímmel-ámmal
46444  III,  1891    |               lelkesedjetek hát!~S erre megindul az éljenzés a háta mögül, mint
46445  III,  1891    |                          kapnak a Szalayak, majd az egész baltáj éljenzésbe
46446  III,  1891    |                       baltáj éljenzésbe tör ki s az üdvrivalgás onnan ismét
46447  III,  1891    |                      Lelkesedjetek!~S újra kitör az éljenzés lavinaszerûen.
46448  III,  1891    |                          festõi képbe bomlik fel az egész baloldal. Mindenki
46449  III,  1891    |                        néhány szót szóljon (mert az idõ már nem futja ki egy
46450  III,  1891    |                          halljuk!«~A mérgesebbek az elnöki emelvény felé szaladnak
46451  III,  1891    |                             Ugye féltek, gyávák, az igaz szótul? (Ez a »Kindermeth«
46452  III,  1891    |                           Azt próbálják tenni!~- Az elnök csináljon rendet!
46453  III,  1891    |                        folyton harciasabbak, még az örökké mosolygó Wekerle
46454  III,  1891    |                   Wekerle is kijön a sodrából, s az elnökhöz fut haragosan.
46455  III,  1891    |                          tanácskozásba merülnek. Az ellenzék padjain pedig még
46456  III,  1891    |                       pedig még egyre futkározik az »éljen«.~Végre nehány szóhoz
46457  III,  1891    |                      Szilágyi:~- Igenis, t. Ház, az én meggyõzõdésem...~- Volt! -
46458  III,  1891    |                   derültség és hahota váltja fel az éljeneket.~De már erre dühbe
46459  III,  1891    |                  megereszti a hangját. Megmozdul az egész elaggott röst test
46460  III,  1891    |                          a medium a legdühösebb. Az a tûzfészek, hol különbözõ
46461  III,  1891    |                         tehetetlenül fészkelõdik az elnök; hol a csengettyûhöz
46462  III,  1891    |                           helyre!~S most ez volt az arkánum. Szerencsés sugallat!
46463  III,  1891    |                jelentõsége annak elõtte, sõt még az egyes napokhoz is hozzácsatoltak
46464  III,  1891    |                    alakja feltûnik a korridoron, az csalhatatlan jele a név
46465  III,  1891    |                        odabent. Ha Szapáry Gyula az újságjait olvassa valakinek
46466  III,  1891    |                         alatt, abból a valakibõl az idén nem lesz fõispán. Ha
46467  III,  1891    |                         jel útmutatóul szolgált, az üstököscsillagok éppenúgy,
46468  III,  1891    |                  üstököscsillagok éppenúgy, mint az apró kis égi mécsek.~Amit
46469  III,  1891    |                        ülés«. Gróf Szapáry Gyula az újságjait olvassa - tehát
46470  III,  1891    |                   olvassa - tehát Polónyiból még az idén nem lesz fõispán.~Mert
46471  III,  1891    |          csengettyûgombokat s szerte felriaszták az épületben elszórt képviselõket: »
46472  III,  1891    |                       Egy pillanat alatt megtelt az egész terem és a nemzet
46473  III,  1891    |                         összegezi azokat s mikor az ágnak egy-egy levelét vagy
46474  III,  1891    |                          megbeszélés alá, mindig az egész ágával mutatja meg -
46475  III,  1891    |                      lennie. A nagy embereket és az asszonyokat nem lehet kitanulni.~
46476  III,  1891    |                       csügg le mint egy jégcsap: az Apponyi arca egyre fehérebb,
46477  III,  1891    |                     Apponyi arca egyre fehérebb, az Ábrányi nyaka pedig egyre
46478  III,  1891    |                  hallgatta.~»Nincs szebb muzsika az emberi hangnál« - mormogta
46479  III,  1891    |                          arcára, homlokára kiült az elégedettség minden szimptómája.
46480  III,  1891    |                          Apponyinak kölcsönözni, az egész szélbalon végigfutott
46481  III,  1891    |                   szomszédba.~De ki bírná leírni az õ szónoklati modorát. Leírni
46482  III,  1891    |                        balkezét a fejéhez, akkor az absztrahálás jön; mutatóujjának
46483  III,  1891    |                    kegyelmébõl való orátor õ, ki az angol nagy szónokok méreteit
46484  III,  1891    |                          mi maradt meg épségben.~Az ellenzék leverten kullogott
46485  III,  1891    |                   ellenzék leverten kullogott ki az ajtókon, a kormánypárt diadalittasan
46486  III,  1891    |                     minden ember azon törekedett az öreg Péch Antalt kivéve,
46487  III,  1891    |                        órával mindig hátrább van az eseményekben. A nehéz hallású
46488  III,  1891    |                          hallású öregúr még csak az Apponyi tegnapi beszédénél
46489  III,  1891    |                        akármilyen remek volt is, az ellenzékbõl csak egyetlen
46490  III,  1891    |                     Mindennapra új mottó. Tegnap az volt: »veszélyben a közjog«,
46491  III,  1891    |                       Polónyi szerint veszélyben az államnyelv, Ugron szerint
46492  III,  1891    |                      árnyát. Szóval recseg-ropog az egész magyar állam a konzuláris
46493  III,  1891    |                         A módosítások özönlenek.~Az ellenzék most a részleteknél
46494  III,  1891    |                         akarja behozni azt, amit az általános vitában elvesztett.
46495  III,  1891    |                         Nos.~- Harmadikát még...~Az elsõ nagyobb vita a 7. paragrafusnál
46496  III,  1891    |                    kisütötte, hogy veszélyezteti az államnyelvet. Ha az alkimisták
46497  III,  1891    |                veszélyezteti az államnyelvet. Ha az alkimisták a fûzfából is
46498  III,  1891    |                     készíteni, mért ne szûrhetne az ellenzék a konzuláris javaslatból
46499  III,  1891    |                     folyt le.~Ezután következett az ülés pièce de resistanceja:
46500  III,  1891    |                        máskor meg úgy zeng, mint az ágyúdörgés. Olyan módosítványt