bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

47001  III,  1892    |                    utoljára ugyanaz.~A hervadás, az elmúlás nyomasztó gondolatai
47002  III,  1892    |                  nyomasztó gondolatai nehezednek az elmékre. Ott ül az egyik
47003  III,  1892    |                    nehezednek az elmékre. Ott ül az egyik szögletben Ivánka
47004  III,  1892    |                        fõrendiforma tartása van. Az öregekbõl csak Urbanovszky
47005  III,  1892    |                        fekszik.~De ím megnyílnak az ajtók, belép a miniszterelnök
47006  III,  1892    |              legfiatalabbat, Wekerlét gázolta le az orosz nátha.~Kettesbe állnak
47007  III,  1892    |                          szégyen volna Komáromra az ellenkezõ. Falk ügye jól
47008  III,  1892    |                          szívesen hagyják gyõzni az öregurat.~Maga a fõváros
47009  III,  1892    |                       fõváros se csigáztatja föl az érdeklõdést magasra. Ki
47010  III,  1892    |                        magasra. Ki lehet találni az eredményt úgyszólva mindenütt.
47011  III,  1892    |                          lehet némi huzavona, ha az Eötvös-féle frakció le nem
47012  III,  1892    |                      frakció le nem csillapszik. Az egyik résznek gróf nem kell,
47013  III,  1892    |                        tapadna a közkíváncsiság. Az apró emberek bejövetele
47014  III,  1892    |                         Te csak zsellér vagy ott az asszony révén, tíz szavazatot
47015  III,  1892    |                          a fõrendiház közt, csak az, hogy itt a fiatal grófok,
47016  III,  1892    |                         a fiatal grófok, ott meg az öreg grófok a túlnyomóak.
47017  III,  1892    |                       dalom, mint ahogy a méhraj az odvas fákra gyülemlik legörömestebb.
47018  III,  1892    |                        nem volna olyan baj, mint az a szomorú jelenség, hogy
47019  III,  1892    |                    kombináció nélkül szórta szét az ország mappáján persze mindenütt »
47020  III,  1892    |                        kérje meg a mamáját, hogy az kérje meg a vendégeket,
47021  III,  1892    |               világraszólóbb dolgot találtak fel az »új kurucok« (mert bizonyosan
47022  III,  1892    |                          meg, illetõleg tegye le az oltárnál az esküt a menyasszonynak.
47023  III,  1892    |                   illetõleg tegye le az oltárnál az esküt a menyasszonynak.
47024  III,  1892    |                        expediet.~TISZA KÁLMÁN ÉS AZ INTERJÚ~Sokszor hangzik
47025  III,  1892    |                     ember ül s tereferét folytat az ország dolgairól, az ellenzéki
47026  III,  1892    |                     folytat az ország dolgairól, az ellenzéki lapok által fölvert
47027  III,  1892    |                         Angliában Gladstone, épp az a nagy öregember õ minálunk,
47028  III,  1892    |                           csinál valamit örökké, az õ keze szövi az eseményeket,
47029  III,  1892    |                          örökké, az õ keze szövi az eseményeket, csak a fonalat
47030  III,  1892    |                        találtunk, úgyis ott lesz az bizonyosan valahol, csakhogy
47031  III,  1892    |                  valóságos pszichológiai rejtély az õ szerény viselkedése. Annyira
47032  III,  1892    |                      Tiszával foglalkoznak. Mert az ember gyengeségek összetétele.
47033  III,  1892    |                          de a csoda megvan. Mert az öreg Deák is meg tudott
47034  III,  1892    |                           úgy tud beszélni, hogy az bízvást beillik hallgatásnak.~
47035  III,  1892    |                    Kivált meg vannak vele akadva az interjúvolók. Egy ilyen
47036  III,  1892    |                       Körülbelül mind itt voltak az ismerõsök.~Sturm: Voltak
47037  III,  1892    |                       beszédek?~Tisza: Azzal jár az.~Sturm: És mit beszéltek?~
47038  III,  1892    |                     volna rövidebb is.~Így folyt az interjú véges-végig, Tisza
47039  III,  1892    |                        még tovább is folyt volna az áldásos párbeszéd, ha a
47040  III,  1892    |                      kombinációk ezek!~Nincs még az a harapófogó megcsinálva
47041  III,  1892    |                          TÓTOK!~Beütött hozzájuk az ínség! Hiszen csak a jó
47042  III,  1892    |                 ismerõsük látogatta meg.~De most az egyszer úgy, hogy nem tréfál,
47043  III,  1892    |                     Nincs mit enniök a tótoknak. Az éhség pedig hatalmas ellenfél.
47044  III,  1892    |                         pedig hatalmas ellenfél. Az még eddig legyõzött mindenkit.~
47045  III,  1892    |                keressétek, mi voltam.«~De a föld az édes anya, amelyiknek szíve
47046  III,  1892    |                      nõhetnének belõle virágok), az nem haragszik meg a többi
47047  III,  1892    |                          hiszen szeszélyes néha, az igaz, egyszer szûkebb markú,
47048  III,  1892    |                  krumplit, meg a zabot. Hogy még az anya is tud ilyen kegyetlen
47049  III,  1892    |                         nem vernék be a gyerekek az ablaktáblákat a falvakon,
47050  III,  1892    |                      palotákat a városokban, hát az a kavicsos anyaföld ott
47051  III,  1892    |                       alatt ugyan el nem tartaná az õ gyermekeit, azokat a széles
47052  III,  1892    |                           türelemmel egyebünnen.~Az erdõtül elkéri a vesszõket
47053  III,  1892    |                         gallyakból szerszámokat, az öreg fákra nem is vágyik.~
47054  III,  1892    |                          megelégszik, kevesebbel az elégnél.~S ezt a keveset
47055  III,  1892    |                       keveset is megtagadta tõle az idén a föld, a három »arany
47056  III,  1892    |                      mint árnyak, vagy feküsznek az éhségtõl elgyengülve, piros
47057  III,  1892    |                       kis baglyocskám.~- Hol van az a kenyér?~- Majd lehagyítja
47058  III,  1892    |                        kenyér?~- Majd lehagyítja az isten. Várj még egy kicsinykét.~-
47059  III,  1892    |                       mindjárt meghalok. Hol van az apuskám?~- Az apuskád, túl
47060  III,  1892    |                  meghalok. Hol van az apuskám?~- Az apuskád, túl van a tengeren,
47061  III,  1892    |                        jó tót csontokat hány fel az eke a csatamezõn. Csák Máté
47062  III,  1892    |                          rossz napjainkban.~Most az õ rossz napjaikban nekünk
47063  III,  1892    |                          róna, jut nekik belõle. Az állam megteszi a magáét,
47064  III,  1892    |                          a magáét, de tegyék meg az egyesek is.~AZ ELNÖK EBÉDJE~
47065  III,  1892    |                        tegyék meg az egyesek is.~AZ ELNÖK EBÉDJE~A mai nagy
47066  III,  1892    |                eltüntette azt a ráncot, amit még az ülésbõl hoztak el a homlokukon
47067  III,  1892    |                  magyaros kedély ütött tanyát és az ellenzéki és kormánypárti
47068  III,  1892    |                       nem is képzelhetõ másképp.~Az elnök a toasztok sorában
47069  III,  1892    |                         toasztok sorában éltette az ellenzék jelenlevõ tagjait,
47070  III,  1892    |                Andreánszky, Isaak Dezsõ uniszono az elnököt ünnepelték, úgy
47071  III,  1892    |                      pártnak - mondá többek közt az a politikája az elnökkel
47072  III,  1892    |                      többek közt az a politikája az elnökkel szemben, ami a
47073  III,  1892    |                      szemben, ami a huszáré volt az istennel szemben a csata
47074  III,  1892    |                        ne segítsen se nekünk, se az ellenségnek, csak nézze,
47075  III,  1892    |                      került, és kisütötték, hogy az a kerület nem tartozik a
47076  III,  1892    |                          szerencsésebbek közé és az, aki képviseli, könnyen
47077  III,  1892    |                       aki végzetes feleség volt. Az elsõ férje tengeri vihar
47078  III,  1892    |                    borbély elvágta a nyakát, míg az ötödik afölötti aggodalmában,
47079  III,  1892    |                           mondván:~- Lehet, hogy az emberek a végzetes asszonyokat
47080  III,  1892    |                          annyi bizonyos, hogy ez az aggodalom és babo­naság
47081  III,  1892    |                        tulajdonosaival megesett: az a kerület nem maradna üresen.~-
47082  III,  1892    |                    üresen.~- Kérdés jegyezte meg az angol.~- Sõt többet mondok.
47083  III,  1892    |                       magát ilyen sorsjegy után.~Az angol elképedt és ezt kérdezte:~-
47084  III,  1892    |                felvilágosodott s babonamentes?~- Az nem - hangzott a válasz -,
47085  III,  1892    |                          képviselõ került össze. Az idõsebbik, aki nem ismert
47086  III,  1892    |                         Olyan ismerõsnek tetszik az öcsémuram arca szólalt meg.
47087  III,  1892    |                bizonyosan Pesten találkoztunk.~- Az meglehet, mert pesti vagyok.~-
47088  III,  1892    |                        járni?~- De szoktam néha.~Az idõsebb képviselõ nagy örömmel
47089  III,  1892    |                        mert én képviselõ vagyok.~Az ifjabb képviselõ pedig mosolyogva
47090  III,  1892    |                        pedig mosolyogva felel:~- Az bizony meglehet, hogy ott
47091  III,  1892    |                         jobban. Hát persze, hogy az vagy! Nagyon jól ismerlek,
47092  III,  1892    |                   ismerlek, csak a neved nem jut az eszembe. Hogy is hívnak?~-
47093  III,  1892    |                          ismerem a nevedet, csak az arcod nem jutott mindjárt
47094  III,  1892    |                        arcod nem jutott mindjárt az eszembe.~A LYUKAS GARASOK~(
47095  III,  1892    |                      emleget; arról orál ugyanis az erdélyi lapocska (de mintha
47096  III,  1892    |                      szemrehányást), hogy minket az oláhok választottak meg
47097  III,  1892    |                    gondolom már megfelelt ezekre az évõdésekre a Házban is,
47098  III,  1892    |                    Valóban nem elég ügyes macska az az erdélyi lap, hogy csak
47099  III,  1892    |                         nem elég ügyes macska az az erdélyi lap, hogy csak ilyen
47100  III,  1892    |                        megfogtak, s amely inkább az illetõ macskát eszi meg.~
47101  III,  1892    |                    macskát eszi meg.~De minthogy az igen tisztelt névtelen újságíró
47102  III,  1892    |                       magamat egy kicsit, amiért az oláhok választottak meg,
47103  III,  1892    |                        megcselekedni, mert ennek az országnak nincsenek kitagadott
47104  III,  1892    |                      magyarságát illetõleg. Hogy az alföldi ember magyar, az
47105  III,  1892    |                         az alföldi ember magyar, az csak állapot, hogy a fogarasi
47106  III,  1892    |                         a fogarasi ember magyar, az virtus.~Szilárdan áll »a
47107  III,  1892    |                        régi krónikások, minthogy az erdélyi fejedelemnõk tûpénz
47108  III,  1892    |                     Fogarast). Egy magyar szikla az oláh óceán közepén. Igaz,
47109  III,  1892    |                          hogy a magyar minoritás az úr a fogarasi kerületben.~
47110  III,  1892    |                     engem a kormány oktrojált rá az oláhokra, mert a kormánytól
47111  III,  1892    |                   kezdeményezték jelöltségemet s az utolsó szál emberig állottak
47112  III,  1892    |                           ámbár én nem látom azt az erõszakot sehol) jutott
47113  III,  1892    |                          rossz jelöltek vagyunk.~Az írói név, az úgynevezett
47114  III,  1892    |                   jelöltek vagyunk.~Az írói név, az úgynevezett nimbusz, az
47115  III,  1892    |                          az úgynevezett nimbusz, az semmi ilyenkor. Az én korteseim
47116  III,  1892    |                      nimbusz, az semmi ilyenkor. Az én korteseim például Ilyefalván
47117  III,  1892    |                       jobbra is, balra is, ahogy az Igazság lökdösi a könyökét.~
47118  III,  1892    |               megválasztanak« mindig eszembe jut az én lyukas kétgarasosom,
47119  III,  1892    |                        lyukas kétgarasosom, amit az óraláncomon hordok. Már
47120  III,  1892    |                          Sokat ér!~Egyszer aztán az történt a becses garassal,
47121  III,  1892    |                           A garas el van rontva!~Az az ötletük támadt diákpajtásaimnak,
47122  III,  1892    |                          garas el van rontva!~Az az ötletük támadt diákpajtásaimnak,
47123  III,  1892    |                diákpajtásaimnak, hogy küldjük el az antikváriusnak, hátha megveszi.~
47124  III,  1892    |                  antikváriusnak, hátha megveszi.~Az antikvárius vállat vont.~-
47125  III,  1892    |                      embernek, akinek bogara van az effélékre. Ha egy ilyen
47126  III,  1892    |                 sikereinkre« semmit, sõt ott még az újdonatúj garasok is többet
47127  III,  1892    |                 szimptóma s nem igazság. Elég jó az nekünk, ha legalább az oláhoknak
47128  III,  1892    |                        jó az nekünk, ha legalább az oláhoknak kellünk, hiszen
47129  III,  1892    |                          egy maradhatna el, hogy az oláhoknak szemrehányást
47130  III,  1892    |                 oláhoknak szemrehányást tegyenek az ellenzékiek mi miattunk,
47131  III,  1892    |                        mi miattunk, nekünk pedig az oláhjaink miatt mert erre
47132  III,  1892    |                        erre nincs szükség. Mikor az efféléket hallom vagy olvasom,
47133  III,  1892    |                   hangutánzása szavakban. Mintha az ellenzék egyre verné, keményen
47134  III,  1892    |                       sohase legyen, hogy minket az oláh ellenségnek tartson,
47135  III,  1892    |                   ellenségnek tartson, s hogy mi az oláhot szégyeneljük. Van
47136  III,  1892    |                          Apám, házasodni akarok.~Az öreg Pál úr megsimogatta
47137  III,  1892    |               kisasszonyt.~- Nem ösmerem - mondá az öregúr szép-é?~- Gyönyörû.~-
47138  III,  1892    |                      szemek.~Arzén hetykén súgta az öregnek az ebédnél:~- Nos,
47139  III,  1892    |                         hetykén súgta az öregnek az ebédnél:~- Nos, mit szólsz
47140  III,  1892    |                           de azon idõkben, midõn az Esterházyak s mások pénzszórási
47141  III,  1892    |                    virtus cselekedet számba ment az ilyesmi. A magyar nagylelkûség
47142  III,  1892    |                   ilyesmi. A magyar nagylelkûség az effajta sületlenségekben
47143  III,  1892    |                        Hogy lõtt agyon Esterházy az angol lordtól megvásárolt
47144  III,  1892    |                     tisztelet környezte.~Ezekben az idõkben ereszkedett szárnyra
47145  III,  1892    |               Amelyiteknek pedig elfogy a pénze, az innen vegyen. Van itt vagy
47146  III,  1892    |                    Micsoda jó világ lehetett még az!~Ez a vacsora mindjárt nevezetes
47147  III,  1892    |                 látogatásakor egy ezrest nyomott az inas markába, aki a felsõkabátját
47148  III,  1892    |                     Pétert kereste fel, ki akkor az aradcsanádi dús kincstári
47149  III,  1892    |               feleségemnek egypár ezer forintunk az instruálásra.~Csernovics
47150  III,  1892    |                       Komoly elhatározásod ez?~- Az.~- Hát nem lesz belõle semmi
47151  III,  1892    |                       Mindent én veszek ki bérbe az orrod elõtt. Neked a közügyekkel
47152  III,  1892    |                           Ahhoz sok pénz kell.~- Az van nekem.~S így indult
47153  III,  1892    |                    délután hazaért, már ott volt az istállójában. Csernovics
47154  III,  1892    |                    honosnak kellett volna lennie az illetõnek, aki elfoglalja,
47155  III,  1892    |                       illetõnek, aki elfoglalja, az a föltétel járt vele, az
47156  III,  1892    |                         az a föltétel járt vele, az Öreg Csernovics Pál, midõn
47157  III,  1892    |                 Csernovics Pál, midõn megnyílott az öröklés, figyelmen kívül
47158  III,  1892    |                    elfoglalni, hiába érvelgetett az, hogy: »hiszen magyarok
47159  III,  1892    |                          tenni«.~Harminc év volt az elévülési idõ; Péter atyja
47160  III,  1892    |                      elfoglalni a majorátust, de az idõ telt, egyre telt, jöttek
47161  III,  1892    |                         telt, jöttek aztán közbe az érdekfeszítõ mozgalmak,
47162  III,  1892    |                Csernovics hétrõl-hétre halogatta az oroszországi utat, míg végre
47163  III,  1892    |                    örökre. Még vitte a pört érte az ország legnagyobb ügyvédjével,
47164  III,  1892    |                          Károllyal, de hasztalan az elévülés beálltát kimondták
47165  III,  1892    |                       kimondták a törvényszékek.~Az ötvenes években elõl járt
47166  III,  1892    |                    fiákeremet is odatáviratoztam az indóházba.~- No, én nem
47167  III,  1892    |                          világért se. Megszoktam az ilyenben a komfort.~Odaérnek
47168  III,  1892    |                        azt gondolta magában, itt az ideje megfogni a szerencsét
47169  III,  1892    |                     tárcájában, mind visszahítta az ellenfélnek. Sõt kapzsisága
47170  III,  1892    |                       lökte pénzsóvár arccal.~Ez az öt tallér méregbe hozta
47171  III,  1892    |                  ragyogás volt, elmúlt. Eltûntek az uradalmak, a kincsek és
47172  III,  1892    |                          uradalmak, a kincsek és az ifjúság. A hatalmas nábob
47173  III,  1892    |                   hatalmas nábob elszegényedett. Az utolsó idõkben elvonulva
47174  III,  1892    |                színhelyét nem kereste fel többé. Az fájt volna neki.~De ott
47175  III,  1892    |                           ott még most is õ volt az elsõ gavallér. A selyemszoknyák
47176  III,  1892    |                          ama kinyílott jácintok. Az elõkelõség rezeg szavain,
47177  III,  1892    |                       szavain, mozdulatain.~- Ki az a feltûnõ öregúr? - kérdezik
47178  III,  1892    |                       feltûnõ öregúr? - kérdezik az ismeretlenek.~- Csernovics
47179  III,  1892    |                         Csernovics Péter mondják az öreg dámák, s bágyadt szemeikben
47180  III,  1892    |                    táblabírótól kérdeztem volna, az lelkesedve feleli:~- Ez
47181  III,  1892    |                     finom, formás lakkcipõjérõl.~AZ ORSZÁG HALOTTJÁRÓL~Baross
47182  III,  1892    |                         ot alapította.) 1875-ben az illava-puchoi kerület küldte
47183  III,  1892    |                 illava-puchoi kerület küldte föl az országgyûlésre s innen datálódik
47184  III,  1892    |                    szeretetre méltó modorával és az alkalmazkodó viseletével (
47185  III,  1892    |                           természetesen elnémult az élcelõdés és a »tót-szerecsenbõl«
47186  III,  1892    |          tót-szerecsenbõl« vasminiszter lett.~De az is volt: vas, sõt acél.
47187  III,  1892    |                    referált. Volt is elég irigye az elején.~Mikor 1882-ben Hieronymi
47188  III,  1892    |                      közlekedési minisztériumban az elmult éra alatt fölszaporodtak,
47189  III,  1892    |               bibircsókok és pattanások, amikrõl az ember elõre kitalálja, hogy
47190  III,  1892    |                       Egy kissé ugyan motoszkált az emberek fejében, hogy a
47191  III,  1892    |                      karrierrõl volt szó, melyet az értelmi erõnek és munkásságnak
47192  III,  1892    |                        munkásságnak köszönhetett az új miniszter.~De hogy a
47193  III,  1892    |                     egyre nõtt, egyre emelkedett az emberek becsülésében a Ház
47194  III,  1892    |                          oldaláról tekintve. Már az elsõ büdzséje alatt teljes
47195  III,  1892    |                     Többnyire simán folydogáltak az õ költségvetésének vitái.
47196  III,  1892    |                          merték volna csipkedni. Az önérzet, mely hangján átrezgett,
47197  III,  1892    |                       miniszteri félkörben. Csak az osztrákok dühödtek meg rá
47198  III,  1892    |                     Ugyanolyan legendák, amelyek az erélyes és tevékeny államférfiakat,
47199  III,  1892    |                       állatok, de elég nekik, ha az ember egy kis füstöt fúj
47200  III,  1892    |                   hátulsó kapun osontak ki, hogy az ellenõrzõ portás szemeit
47201  III,  1892    |                       tevékeny államférfiú volt, az bizonyos. S másoktól annál
47202  III,  1892    |                        mint voltak azok, akikkel az ahhoz szükséges fegyelem
47203  III,  1892    |                    ismerte ezután is (és ez volt az eset legtöbbször), frázis
47204  III,  1892    |                        volt mérve. Mikor azonban az aggályok nyomósoknak látszottak,
47205  III,  1892    |                        nem volt világos a dolog, az ügyet félretette. Egy vagy
47206  III,  1892    |                      sokszor önmaga ellen, mivel az okok meggyõzték az ellenkezõrõl.~*~
47207  III,  1892    |                         mivel az okok meggyõzték az ellenkezõrõl.~*~Hogy a mi »
47208  III,  1892    |                   kedélyes ember munkája közben, az természetes.~Vagy lehet-e
47209  III,  1892    |                          humorizálva elképzelni. Az erõs emberek ezen faja annyira
47210  III,  1892    |                      kedélyes formát, hanem csak az alkalom miatt. S ilyenkor
47211  III,  1892    |                        szépen kiparkíroztatta, s az elsõ két évben el is ment
47212  III,  1892    |                        intézkedni nem bírt, csak az irányokat jelölte meg.~Az
47213  III,  1892    |                        az irányokat jelölte meg.~Az erõs ember azonban már 14
47214  III,  1892    |                     viselte. Mikor Korányi tanár az izzadmányt észlelte bal
47215  III,  1892    |                       holnap reggelig elveszett.~Az orvosok nem kétkedtek egy
47216  III,  1892    |                     keserû, fájdalmas humor volt az, ahogyan életét befejezte.~
47217  III,  1892    |                      utolsó óráiban is munkával, az ország dolgainak intézésével
47218  III,  1892    |                          bilincseinek felverését az erõs akaratra, de ez nem
47219  III,  1892    |                         csak kiragadta feje alól az egyik párnát, fölült és
47220  III,  1892    |                          egyik párnát, fölült és az orvosnak odanyújtotta:~-
47221  III,  1892    |                      odanyújtotta:~- Kérem ennek az ügynek az anteaktáját!~Pedig »
47222  III,  1892    |                            Kérem ennek az ügynek az anteaktáját!~Pedig »ennek«
47223  III,  1892    |                       anteaktáját!~Pedig »ennek« az ügynek fájdalmas elõzményei
47224  III,  1892    |                       szobába. Odakünn fölébredt az élet s a nagy város munkálkodó
47225  III,  1892    |                     Mikor a nap odakünn legyõzte az erõs fellegeket és diadalmasan
47226  III,  1892    |                       viaskodott a halállal; hol az volt felül, hol õ kerekedett
47227  III,  1892    |                      újra egy kis remény éledt: »Az ezredes jobban van«. S mert
47228  III,  1892    |                      ezredes jobban van«. S mert az öregúrral már megtörtént,
47229  III,  1892    |                    gyászkeretet) most úgyszólván az a nézet volt elterjedve
47230  III,  1892    |                          ahol annyira szerették, az õ meghalási célzataival
47231  III,  1892    |                         majd könnyezve: »Meghalt az a jó öreg fiú! Micsoda bolondság
47232  III,  1892    |                           Micsoda bolondság volt az tõle!«~A jó öreg fiú bizony
47233  III,  1892    |                 könnyedség honolt.~Originális és az elbájolásig szeretetreméltó
47234  III,  1892    |                     gondolt, kimondta. S e miatt az õszinteség miatt tartották
47235  III,  1892    |                    napjainkban azt mondani, amit az ember gondol, hanem ami
47236  III,  1892    |                          mondta róla a külföldön az emigrá­cióban egy közhuszár,
47237  III,  1892    |                     Petõfinek egy szóra, s midõn az kijelenté, hogy nem szeret
47238  III,  1892    |                      köteteket tennének ki. Volt az a világon mindenütt és beszélt
47239  III,  1892    |                        öröm volt õket hallgatni. Az egész Európát úgy ismerték,
47240  III,  1892    |                    Telekitõl:~- Megvan-e még ott az a nagy kõrisfa a park végén?
47241  III,  1892    |              bugyborékolt belõlük a kedély). Hát az a sok ezer kaland az öreg
47242  III,  1892    |                         Hát az a sok ezer kaland az öreg Dumas-val, Hugo Viktorral,
47243  III,  1892    |                        együtt császárokkal s ült az adósok börtönében közönséges
47244  III,  1892    |               viszontagságaival szorosan, de ezt az életet nem vette komolyan
47245  III,  1892    |                      csak néhány hó elõtt, midõn az általános választások alatt
47246  III,  1892    |                        képviselõvé választatott, az öregúr nagy szélsõbali lévén,
47247  III,  1892    |                           mert rendén való, hogy az apa protestál a jelölés
47248  III,  1892    |                    betegség a Teleki-kastélyban. Az ezredes haldoklik. Majd
47249  III,  1892    |                       Majd jobbra fordult a baj. Az ezredes a leányát adja férjhez.
47250  III,  1892    |                         férjhez. Ott történt meg az esküvõ az õ betegágyánál.~
47251  III,  1892    |                        Ott történt meg az esküvõ az õ betegágyánál.~Ez volt
47252  III,  1892    |                          õ betegágyánál.~Ez volt az utolsó öröme. De õ nem tudta,
47253  III,  1892    |                      öröme. De õ nem tudta, hogy az utolsó. Még remélt, még
47254  III,  1892    |                        ülése volt a parlamentnek az õ ügyében.~Tagadhatatlan,
47255  III,  1892    |                        tanácskozik. Két év elõtt az alelnöke Bánffy Béla halt
47256  III,  1892    |                      Baross halálakor elrendelte az országos temetést, de bizonyos
47257  III,  1892    |                           Ebbõl is látszik, hogy az ellenzék túllõtt a célon,
47258  III,  1892    |                       melynek anyagi része úgyis az állam pénzébõl fedeztetik.~
47259  III,  1892    |                       vezér. Ezért kezdõdött meg az elégedetlenség amihez hozzájárult
47260  III,  1892    |                     halottas kamrába.~Hogy kinek az intézkedése volt ez, afölött
47261  III,  1892    |                        átláthatatlan köd borong. Az ilyesmi nem szokott kisülni
47262  III,  1892    |                         Épp olyan homályos, mint az az indok, amelynél fogva
47263  III,  1892    |                          olyan homályos, mint az az indok, amelynél fogva Eötvöst
47264  III,  1892    |                       sírnál Tisza László. Talán az Eötvös tüdejét félti? Mást
47265  III,  1892    |                          összehítta a vezéreket, az elnöki szobába s azok újra
47266  III,  1892    |                          Ugyancsak ma jelentette az elnök, hogy a temetés holnapra
47267  III,  1892    |                          Telbisz polgármesterrel az élen, s maguknak kérték
47268  III,  1892    |                          tábornok otthon. Messze az ellenzéki lármától. Az én
47269  III,  1892    |                    Messze az ellenzéki lármától. Az én tulajdon választóim közt.
47270  III,  1892    |                      tíz-tizenöt bérletjegyet is az elõadásra s egy béres-szekérre
47271  III,  1892    |             béres-szekérre fölültette néhanapján az összes cselédséget, a faragó
47272  III,  1892    |                      alatt (mert szolgabíró volt az öregúr) õk tartoznak másnap
47273  III,  1892    |                     megzavarodott, de nem hagyta az álláspontját.~- Biz isten
47274  III,  1892    |                          Így görbüljek meg, mint az ujjam, ha nem vagyok víg.~
47275  III,  1892    |                        ujjam, ha nem vagyok víg.~Az úri nézõk rengetõ hahotába
47276  III,  1892    |                     lefolyt azóta a Dunán, mióta az ilyen hülyeségek is mulattatták
47277  III,  1892    |                        hülyeségek is mulattatták az embert. Húz-huszonöt év.
47278  III,  1892    |                    miniszterelnök, mint aminõnek az ellenzék tartja. A kormánypárti
47279  III,  1892    |                        grófnak rossz lova van, s az se titok, hogy a Varga Gyula
47280  III,  1892    |                        írta.~Mert ez a beszéd és az üdvözlõ óda egy forrásra
47281  III,  1892    |                     esetleg Bánffy Dezsõ írhatta az ódát is.~Azért emeltem ki
47282  III,  1892    |                       szót »politikailag«, mikor az ünnep sikerérõl szóltam,
47283  III,  1892    |                        szellemileg produkáltunk, az már nem állja ki annyira
47284  III,  1892    |                          Amit a fõurak csináltak az ünnepen, az jó volt, a lovasok,
47285  III,  1892    |                     fõurak csináltak az ünnepen, az jó volt, a lovasok, a hintók;
47286  III,  1892    |                       szemek elõtt, két oldalról az ellenzéki vezér mellett.
47287  III,  1892    |                          mellett. Még belezúgnak az éljenek Wekerle nyalka négyesének
47288  III,  1892    |                        pompásan megcsinálta, ami az õ része volt, a királyi
47289  III,  1892    |                       nem bírt több fényt önteni az ünnepbe, mint amennyi a
47290  III,  1892    |                         a nagy reflektortól telt az épület jobb homlokzatán.
47291  III,  1892    |                      ilyenforma hangon, mint itt az »egri nõk«.~...Csakhogy
47292  III,  1892    |                  kíváncsiság prototípusa ezentúl az európai literatúrában. Rómeó
47293  III,  1892    |                   ennekelõtte?~Olvasván õkelmeik az akkori Nemzet esti lapjából,
47294  III,  1892    |                      amilyen a darab, olyan volt az elõadás. Pocsék díszletek,
47295  III,  1892    |                       díszletek, rossz rendezés. Az alakok ész nélkül járnak
47296  III,  1892    |                    mindjárt másnap rehabilitálta az opera. Ott aztán még rosszabb
47297  III,  1892    |                          száz, ha olyan lenne ez az ünnepély is, mint a hajdaniak
47298  III,  1892    |                          hogy kinek a feje volna az.~Illõnek tartanám, ha az
47299  III,  1892    |                         az.~Illõnek tartanám, ha az illetõ fej maga is kitalálná
47300  III,  1892    |                       kitalálná ezt.~FELSZÓLALÁS AZ EPERJESI SZÉCHENYI KÖR BANKETTJÉN~
47301  III,  1892    |                 egyszerûen kijelentem, hogy azok az idõk már elmúltak, amikor
47302  III,  1892    |                        idõk már elmúltak, amikor az íróknak nagy érdemeik voltak,
47303  III,  1892    |                        és azok a mesék, melyeket az országgyûlésbõl, a társa­
47304  III,  1892    |                     ünnepeljenek. Mégis jól esik az elismerés, a meleg szó.
47305  III,  1892    |                        még a régi idõkben, mikor az íróknak rossz napjaik voltak,
47306  III,  1892    |                    íróknak rossz napjaik voltak, az írók nem voltak idegenek;
47307  III,  1892    |                      városra rossz napok jártak, az íróknak a város nem volt
47308  III,  1892    |                        idegen. Ez a kölcsönösség az, ami közöttünk van s ami
47309  III,  1892    |                       összefûz. (Élénk éljenzés) Az én csekély érdemem pedig
47310  III,  1892    |                         én csekély érdemem pedig az, hogy írok az én szeretett
47311  III,  1892    |                      érdemem pedig az, hogy írok az én szeretett magyar népem
47312  III,  1892    |                        itt látom a nemes eszmék, az erkölcsök, a magyar haza
47313  III,  1892    |                         önöknek, különösen pedig az én tisztelt képviselõtársamnak,
47314  III,  1892    |                      képviselõtársamnak, mert ez az õ legnagyobb titulusa, hogy
47315  III,  1892    |                          megismertetett önökkel, az önök eszméivel, erkölcseikkel,
47316  III,  1892    |                        földtõl merítette erejét, az én munkásságomban sohasem
47317  III,  1892    |                     éljenzés.)~KISASSZONY-KIRÁLY~Az öreg mesekirály hirtelen
47318  III,  1892    |                        csodaszép leányára maradt az ország.~A bûbájos királykisasszony,
47319  III,  1892    |                    bizsergést érzett, és folyton az a gondolat táncolt az agyvelejében,
47320  III,  1892    |                    folyton az a gondolat táncolt az agyvelejében, hogy milyen
47321  III,  1892    |                    elkezdte a mondókáját, aminek az értelme az volt, hogy õfelsége
47322  III,  1892    |                    mondókáját, aminek az értelme az volt, hogy õfelsége menjen
47323  III,  1892    |                         õfelsége menjen férjhez. Az államtanács ugyanis meghányta-vetette
47324  III,  1892    |                       abban állapodott meg, hogy az ország nyugalma és boldogsága
47325  III,  1892    |                      ugyan kapott egy pofont, de az nagyon jóleshetett neki,
47326  III,  1892    |                     választ és a faképnél hagyta az öregurat. Ezzel azonban
47327  III,  1892    |                 térhetett ki a válasz elõl, mert az államtanács folytonosan
47328  III,  1892    |                          a lázadás ki fog törni. Az ország követeli a trónörököst.~
47329  III,  1892    |                    Hirdessétek ki, hogy beutazom az egész országot és látható
47330  III,  1892    |                          is beleegyeztek, és így az ország dobosa közhírré tette
47331  III,  1892    |                    világszép királynõ körüljárta az országot, amikor is általános
47332  III,  1892    |                        azáltal tudódott ki, hogy az üdvözlõ beszédektõl nem
47333  III,  1892    |                   mind-mind szerelemmé vegyülve. Az ország összes nõtlen férfiai
47334  III,  1892    |                          bizonyítja jobban, mint az, hogy százan és százan jelentek
47335  III,  1892    |                         ott leskelõdött a halál.~Az elsõ a vén miniszterelnök
47336  III,  1892    |                  tételezett föl senki. És õ volt az elsõ azok között is, akiknek
47337  III,  1892    |              változatosságban.~Nagy számot adtak az immár kopaszodni kezdõ,
47338  III,  1892    |                   Sörkenõ bajusza kackiás volt s az arcnak hetyke, szemtelen
47339  III,  1892    |                    országra szóló gyönyörûséggel az arcán.~- Nos! Hát nem felelsz?
47340  III,  1892    |                         nem kell nekem. Elhoztam az életemet, amely fölösleges,
47341  III,  1892    |                         kétszeres halált érdemel az, aki elbizakodottan hiszi
47342  III,  1892    |                   nekrológokat is írtak róla, de az akkor álhír volt. Az öregúr,
47343  III,  1892    |                          de az akkor álhír volt. Az öregúr, aki kereki magányába
47344  III,  1892    |                  kesergett a népkegy lengeségén (az 1887-iki választásokon kimaradt
47345  III,  1892    |                       megszokott foglalkozásban, az utolsó ülésig vitézül kitartva,
47346  III,  1892    |                       halt ki.~Ama tárcánk, mely az 1888 januárjában elterjedt
47347  III,  1892    |                       jellemzõ vonást mondott el az öregúrról, így hangzott:~*~
47348  III,  1892    |                       életû légy a földön.~Ennek az alapigének igazságát pecsételte
47349  III,  1892    |                          ama üvegbúra alól, mely az ország tanácstermének gömbjét
47350  III,  1892    |                          minden bizonnyal meghal az, aki húsz évig megszokta
47351  III,  1892    |                     mandátumot.~Csanády kimaradt az ötéves parlamentbõl. Bizonyos
47352  III,  1892    |              kormánypárti körökben is, sajnálták az originális öreget, s zokon
47353  III,  1892    |                         párttól, hogy úgyszólván az õ hallgatag beleegyezésével
47354  III,  1892    |                          neve, mégpedig éppen ez az oszlop volt õnagysága, amelyikhez
47355  III,  1892    |                      támaszkodtak.~Sokat költött az öregúr pártcélokra, lapok
47356  III,  1892    |                      tett és gyakoriakat. Hajdan az öreg Deákot szokta egy-egy
47357  III,  1892    |                          zaftos frázisa éli túl: az »átkos közösügy«, a szegre
47358  III,  1892    |                      elvek stb. és a »stélusnak« az a csodálatos titka, hogy »
47359  III,  1892    |                          örökös hadban állt õ is az »imádott honyhaza« ádáz
47360  III,  1892    |                     õfelségének is megmondogatta az igazat ama nevezetes tizenkét
47361  III,  1892    |                      becsületes, naiv ember volt az öreg, aki már sehogy sem
47362  III,  1892    |                       illett a mi parlamentünkbe az ódonsága miatt. De azért
47363  III,  1892    |                          ott holtig. Nem csinált az õ kimaradása örömet senkinek,
47364  III,  1892    |                          ugyse sok van. Kezdenek az emberek mind egyformák lenni.~
47365  III,  1892    |                    láttuk volna még egy darabig.~Az ülés megnyitására kitûzött
47366  III,  1892    |                    Vagyoni elhanyatlását részben az erejét túlhaladó pártcélokra
47367  III,  1892    |                     minthogy nem maradt örököse, az antik becsüle­tességû ember,
47368  III,  1892    |                     ember, ahogy mondani szokás, az utolsó gombig visszaadta
47369  III,  1892    |                       búsulásba, s ez volt talán az egyetlen tette, mely nem
47370  III,  1892    |                      esztendeig Tiszát. Nem volt az annak alkalmat­lan.~S ha
47371  III,  1892    |                      ahol együtt leszünk nemcsak az osztrákkal, de még a muszká­
47372  III,  1892    |                        azon a Sándor-utcai házon az a fekete lobogó.~Anélkül
47373  III,  1892    |                       kísértetnek a pártjához.~*~Az a »bizonyos Holló« azóta
47374  III,  1892    |                          volt képviselõ, és csak az vigasztalta, hogy Károlyi
47375  III,  1892    |                     ütött a föltámadás órája, és az öreg átvette régi helyét
47376  III,  1892    |                     Tisza, hanem Szapáry ült, és az öreg kénytelen volt sok
47377  III,  1892    |                     Mikor halljuk, Sándor bácsi, az elsõ »átkos kormányt?«~-
47378  III,  1892    |                      kormányt?«~- Még ma! felelt az öreg.~Dictum, factum. Csanády
47379  III,  1892    |                       felszólalt és jól megmosta az »átkozott kormány« fejét
47380  III,  1892    |                           mely fokozódott, mikor az öreg kijelentette, hogy
47381  III,  1892    |                        és csak azért tette, mert az új miniszterelnöknek megígérte,
47382  III,  1892    |                 Folytatta, ahol elhagyta; õ volt az elsõ a Házban, buzgón ellenõrizte
47383  III,  1892    |                        honszeretet posztóján (és az egyre fesledezett a túlsó
47384  III,  1892    |                      fesledezett a túlsó oldalon az õ szemében) odavetette morogva-dörmögve
47385  III,  1892    |                        föl, hogyha most megrótta az elnök, hát az öreg is »visszarótta«
47386  III,  1892    |                      most megrótta az elnök, hát az öreg is »visszarótta« az
47387  III,  1892    |                         az öreg is »visszarótta« az elnököt.~Hanem a beszédei
47388  III,  1892    |                          Mintha Tisza távoztával az öreg fullánkját is kivették
47389  III,  1892    |                      fölszabadításának eszméjét.~Az új országgyûlés összeültekor
47390  III,  1892    |                        országgyûlés összeültekor az öregre igen díszes hely
47391  III,  1892    |                 miniszterelnök õt szólította föl az elnökség elfoglalására.
47392  III,  1892    |                          elnökség elfoglalására. Az öreg azonban egy mérges
47393  III,  1892    |                          ismert esete alkalmával az elnök kissé hosszúra találta
47394  III,  1892    |                      hosszúra találta elnyújtani az öt perc szünetet. Csanády
47395  III,  1892    |                    hogyha nem nyitja meg tüstént az ülést, õ nyitja meg mint
47396  III,  1892    |                        nyitja meg mint korelnök.~Az öreg is azok közé tartozott,
47397  III,  1892    |                        királyi palotában, melyen az a sárgafekete zászló lobog.
47398  III,  1892    |                     lobog. De ha nem is szerette az udvart, a királyné iránt
47399  III,  1892    |                    szittya álláspont volt kedves az õ szívének. A valuta-javaslatokat
47400  III,  1892    |                          Most végre megnyugodott az öreg elégülten, aki különben
47401  III,  1892    |                          kis szobácskában lakott az Eszterházy-utcában, a Ház
47402  III,  1892    |                        vigasz is van abban, hogy az öreg hazafi most halt meg.
47403  III,  1892    |                       megpróbáltatástól. Ugyanis az öreg is a nyolc képviselõ
47404  III,  1892    |                         vannak foglalva, s kiket az elnök kiszolgáltatott az
47405  III,  1892    |                         az elnök kiszolgáltatott az összeférhetetlenségi bizottságnak.
47406  III,  1892    |                          hisz ez Salamon Ferenc. Az õ tömzsi alakja. Õ tipeg
47407  III,  1892    |                         szétmállott fogai között az innensõ, vagy kialudt a
47408  III,  1892    |                           Hát hova mégy, barátja az erénynek?~(Megyek a klubba
47409  III,  1892    |                      város végén volt. Ahol most az öreg Deák ül, ott békák
47410  III,  1892    |                      alacsony ház volt a helyén. Az elsõ nagyobb ház a »Schneider
47411  III,  1892    |                   táncoltak. Egyébiránt volt már az fõrendiház is és lesz az
47412  III,  1892    |                         az fõrendiház is és lesz az még stearingyertya magazin
47413  III,  1892    |                       mágnásgyerek van köztetek?~Az öreg szerette magát a tudatlanra
47414  III,  1892    |                           Azt úgyse tudja senki. Az már a Marczaliaké. Mi köze
47415  III,  1892    |                       van.)~- Jól teszi Szapáry. Az okvetetlenkedõ újságok emiatt
47416  III,  1892    |                      eszét. De iszen derék ember az, megél a jég hátán is.~(
47417  III,  1892    |                   mellette. S azonfelül jóba van az ellenzékkel is.)~- Hm. Talán
47418  III,  1892    |                   kisugárzását. Szinte szép most az öreg Feri bácsi.~- De persze
47419  III,  1892    |                          egy olyan oroszlán, aki az állatkertben növeke­dett
47420  III,  1892    |                         szerencséje, olyan, mint az a mitológiai alak, aki valahányszor
47421  III,  1892    |                      vagyok ott, akkor elcsapják az írnokot. De ha én ott volnék,
47422  III,  1892    |                      kidolgozást. Készen is volt az elsõ jelenet, felolvastam
47423  III,  1892    |                       vagyok: »Bizony még mindig az elsõ jelenetnél«, vallom
47424  III,  1892    |                          aztán tovább a darabunk az elsõ jelenetnél.~(De te
47425  III,  1892    |                         mindjárt lehetetlen lesz az elválás. Szeren­csére a
47426  III,  1892    |                           A KÉPVISELŐI NAPIDÍJAK~Az emberi irigységnek sokféle
47427  III,  1892    |                        rendeztetni fognak miután az öreg Madarász megmozdult.~-
47428  III,  1892    |                      önmaguknak! No, iszen, csak az kellene még.~Azóta mindig
47429  III,  1892    |                       van ez a kérdés, sõt mióta az átalányról szóló javaslat
47430  III,  1892    |                          így ciklus közben lévén az összes kabátos lakosság
47431  III,  1892    |                        jelentékeny ellenzéke is. Az én nézetem szerint a fölemelést
47432  III,  1892    |                célszerûség. Én magam is aláírtam az ívet azon hajlandósággal
47433  III,  1892    |                        ötvennégy esztendõ, mikor az öt forint diurnumot határozták.
47434  III,  1892    |                         megnövekedett rohamosan, az igények, az elemi és élvezeti
47435  III,  1892    |             megnövekedett rohamosan, az igények, az elemi és élvezeti cikkek
47436  III,  1892    |                          voltak eléggé beszélve. Az intenció, melyet a fõrendi
47437  III,  1892    |                       kitûnõségei is elfogadtak, az volt, hogy szegény ember
47438  III,  1892    |                       excentrikus látszatja van. Az okvetetlenkedés még akkor
47439  III,  1892    |                     kellett, hogy aki oda bejön, az meg is élhessen ott. Persze
47440  III,  1892    |                      forint a teríték ára, abban az országban, ahol minden jótékony
47441  III,  1892    |                    minden szerencsétlenség ennek az ötödfélszáz embernek a zsebére
47442  III,  1892    |                    képviselõ, már hallja odakint az elõszobában a száraz, öreges
47443  III,  1892    |                       honvéd csoszog künn; annak az ára egy forint. A házba
47444  III,  1892    |                         bizony fel kell építeni. Az is egy forint. Míg õ itt
47445  III,  1892    |                     kezdesz emiatt Egyesynek, de az részvét helyett összeszid:~-
47446  III,  1892    |                        helyett összeszid:~- Hja, az uraknak mindenre van pénzük
47447  III,  1892    |                          lap stb...~A »stb.«-ben az is ott van, hogy praenumeráltál
47448  III,  1892    |                      praenumeráltál egy félévre.~Az elnöki csengettyû hívogatólag
47449  III,  1892    |                       helyeden, jön a teremtiszt az írásbeli jelentéssel, hogy
47450  III,  1892    |                       írásbeli jelentéssel, hogy az elfogadási teremben néhány
47451  III,  1892    |                        De óvatosan menj! Ne arra az írói karzat felé! Mert ott
47452  III,  1892    |       belügyminisztériumba. Gyalog már nem futja az idõbõl, mert Buda messze
47453  III,  1892    |                          Egy fiákert!~Hát bizony az is két forint.~De minek
47454  III,  1892    |                         napodat? Hiszen egyforma az véges-végig, egészen addig
47455  III,  1892    |                        díjas klubban s kifizetve az 1 Ft 20 kr. kártyapénzt,
47456  III,  1892    |                      rádadják a télikabátodat és az asztalkára kitett »Boldog
47457  III,  1892    |                          jutsz s végigolvashatod az esti lapot s ennek közleményei
47458  III,  1892    |                           Rosszul választják meg az idõpontot, stb.»~Oltsd el
47459  III,  1892    |                          kitalálták azt a bonmot az udvari urak a mikádó háta
47460  III,  1892    |                       nálunk egy évig miniszter, az koldus lesz; aki nálunk
47461  III,  1892    |                      nálunk négy évig miniszter, az Krõzus lesz.~Aminek közönségesen
47462  III,  1892    |                        lesz.~Aminek közönségesen az az értelme, hogy miniszterré
47463  III,  1892    |                           Aminek közönségesen az az értelme, hogy miniszterré
47464  III,  1892    |                némelyikére is. Bármily drágák is az alkotmányos választási költségek,
47465  III,  1892    |                 koncessziók ma már olyanok, mint az õsbölények; még azt az embert
47466  III,  1892    |                      mint az õsbölények; még azt az embert is megemlegetik,
47467  III,  1892    |                         aki valaha látott egyet. Az úgynevezett húsos fazékban
47468  III,  1892    |                képviselõi napidíjakból kijön (de az ilyenre már ujjal mutogatnak
47469  III,  1892    |                    negyvennyolcban ellene voltak az öt forintnak is most azok
47470  III,  1892    |                      mert a mostani napidíjakkal az azóta sok vért vesztett
47471  III,  1892    |                    nemcsak a lateinerek. Mert ez az osztály is okoskodni kezd
47472  III,  1892    |                        kaszt a »mezei hadak« (ez az elnevezés egyébiránt az
47473  III,  1892    |                          az elnevezés egyébiránt az én bûnöm). Falusi urak,
47474  III,  1892    |                     elvállalják a mandátumot, de az országgyûlésen alig vesznek
47475  III,  1892    |                 fölemelés nem lehet kisebb, mint az osztrák képviselõké. Már
47476  III,  1892    |                          rögtön eszembe jut róla az öreg Szögény-Marich országbíró,
47477  III,  1892    |                 Szögény-Marich országbíró, kivel az elmúlt évek egyikén utaztam.
47478  III,  1892    |                  jégvirágos kupéablakon kinézve, az ott sürgõ-forgó szegény
47479  III,  1892    |                         sallárium megszavazására az idõpont!~- Hogyan? Hát nem
47480  III,  1892    |                       tenni, hogy oda tóduljanak az emberek.~De ez az érv nem
47481  III,  1892    |                     tóduljanak az emberek.~De ez az érv nem lehet eléggé nyomatékos.
47482  III,  1892    |                     indulni valamely jó állásra.~Az én nézetem szerint csak
47483  III,  1892    |                          magát adnia. S ezt csak az államkincstár képviselõje
47484  III,  1892    |                     hiszen már õket is viszik el az idõk és a viszonyok, hogy
47485  III,  1892    |                       szerettem volna beleszõni. Az a csacska telefon az oka.
47486  III,  1892    |                  beleszõni. Az a csacska telefon az oka. Az csap le engemet
47487  III,  1892    |                          csacska telefon az oka. Az csap le engemet az íróságról.
47488  III,  1892    |                          oka. Az csap le engemet az íróságról. A pajtások üzenik,
47489  III,  1892    |                     karcolatot akartam beszúrni, az 1708. dec. 5-i ülésrõl.
47490  III,  1892    |                        báró Károlyi Sándor uram, az igaz, hogy ott ült mindjárt
47491  III,  1892    |                      igaz, hogy ott ült mindjárt az elsõ sorban, de nagy mameluk,
47492  III,  1892    |                          mameluk, nem zsibongana az a világért sem.~A hölgykarzatról
47493  III,  1892    |                       hadimezben, kardosan ülnek az országzászlósok és a megyei
47494  III,  1892    |                          tanító nézi figyelmesen az ülés lefolyását hogy arról
47495  III,  1892    |                     följegyzéseket csináljon, de az persze esze ágában sincs,
47496  III,  1892    |                          olvasom, megelevenednek az egyes alakok. Hallom egy
47497  III,  1892    |                      menteni. Szerette volna, ha az ellenzék gyõz.~- Hja - mondta
47498  III,  1892    |              lefejeztettük, eltemettettük s most az ellenzék azt híreszteli,
47499  III,  1892    |                          ez a hír terjedt szerte az országban. Polónyiék terjesztették
47500  III,  1892    |                          már megint mit beszélek az akkori ellenzékiek: a fejedelem