bold = Main text
      Rész,  Esztendo/Fejezet                                           grey = Comment text

48001  III,  1892    |                        ez a tietek! De hol lehet az a Lukács Béla?... Hisz épp
48002  III,  1892    |                         Lukács Béla?... Hisz épp az elõbb mondták, hogy itt
48003  III,  1892    |                          fölkeresésére. Benézett az ülésterembe, a hírlapszobába,
48004  III,  1892    |                ülésterembe, a hírlapszobába, sõt az olyan ismeretlen tartományba
48005  III,  1892    |                       Végre elfogta szerencsésen az államtitkárt a büfében.~-
48006  III,  1892    |                       nevet és melegen rázogatta az államtitkár kezét.~- Valóban,
48007  III,  1892    |                 boldogságnak a tudatában vált el az államtitkártól, elmenõben
48008  III,  1892    |                       össze õket!~...Hanem azért az »államtitkár«, akit ilyen
48009  III,  1892    |                    helyén, már becsapták mögötte az ajtót. Most öt esztendõ
48010  III,  1892    |                        Bartók pedig letelepedett az elsõ padba, s onnan el sem
48011  III,  1892    |                           s onnan el sem mozdult az ülés végéig. Kellemetezve
48012  III,  1892    |                          mellette Helfy ajkairól az ezrek, a milliók, a százmilliók...
48013  III,  1892    |                       beszédre, mindenki ismerte az elõzõ évekbõl, csak Bartók
48014  III,  1892    |                         szegény Krajtsik - szólt az írói karzaton Náday (aki
48015  III,  1892    |                  megzaklatott férfiú, akit ebbõl az élclapból csak alvó állapotban
48016  III,  1892    |                   fölrezzent és a karzathoz jött az ismerõs üdvözlésére.~- Hogy
48017  III,  1892    |                       azért.~- Hogy-hogy?~- Mert az álom róla ragadt rám.~Az
48018  III,  1892    |                         az álom róla ragadt rám.~Az egész karzat a szélsõbal
48019  III,  1892    |                       kézrõl kézre a szélsõbalon az Istók szerkesztõje felé.
48020  III,  1892    |                       diadalmas Krajtsik küldte. Az utolsó kéz fölriasztja a
48021  III,  1892    |                        fölriasztja a címzettet s az álommámoros szemekkel a
48022  III,  1892    |                 teremõrök nem gyõzték nyitogatni az ajtókat.~Egyébiránt kevés
48023  III,  1892    |                         történelmies külsejébõl. Az érdekes alakok kipusztultak.
48024  III,  1892    |                     érdekes alakok kipusztultak. Az öreg Pulszky nem jár már
48025  III,  1892    |                         egy cikkével kiszorítani az udvari ebédeket az ellenzéknek
48026  III,  1892    |                   kiszorítani az udvari ebédeket az ellenzéknek most imígy okoskodik:~-
48027  III,  1892    |                    királyi lak környékén õgyeleg az érdemes hazafi, meg nem
48028  III,  1892    |                      kormány azonnal intézkedjék az önálló udvartartás létesítésérõl.~
48029  III,  1892    |               udvartartás létesítésérõl.~Ezalatt az öreg mamelukok apránkint
48030  III,  1892    |                          elég jó a Drexeleré is. Az ember átkozottul megéhezik
48031  III,  1892    |                        kárt. Õ hozzá jár kosztba az ellenzék már húsz éve. Mibõl
48032  III,  1892    |                     anélkül is elég német vagyon az országban.~Éppen az egykori
48033  III,  1892    |                       vagyon az országban.~Éppen az egykori Dõry lelke szállt
48034  III,  1892    |                 eresztenek ki a kalitkából, hogy az igazi tigriseket utánozza
48035  III,  1892    |                      hurcolkodjék át. Igen, mert az »intézkedjék« szó van benne
48036  III,  1892    |                         a kormány is foglalkozik az eszmével, kiegyeztetni az
48037  III,  1892    |                        az eszmével, kiegyeztetni az udvar külsõ megjelenését
48038  III,  1892    |                   elhatározta, hogy kikorrigálja az »intézkedjék« szót, lojálisabb
48039  III,  1892    |                      pénzügyminiszter szavait, s az ellenzéken nyugtalan hullámzás
48040  III,  1892    |                         suhant el.~S így múlt el az udvartartási vita, minden
48041  III,  1892    |                          el, mert mikor Visontai az apró balkáni fejedelmeket
48042  III,  1892    |                    annyira vitte a haragja, hogy az egyik kicsinyke uralkodó
48043  III,  1892    |                         lopja!~Déli harangszókor az elnök bezárta a vitát, s
48044  III,  1892    |                         elnök bezárta a vitát, s az ellenzék név szerinti szavazást
48045  III,  1892    |                         betût, amire felhangzott az ilyenkor elmaradhatatlan
48046  III,  1892    |                          Õfelsége Bécsben marad.~Az elnök föltette a kérdést
48047  III,  1892    |                  szavazókat jegyzi Molnár Antal, az igennel szavazókat Szederkényi
48048  III,  1892    |                       nem bírt hatolni a lelkébe az a tudat, hogy most az egyszer
48049  III,  1892    |                    lelkébe az a tudat, hogy most az egyszer megfordult a szerep
48050  III,  1892    |                  kinyomkodott barázdáján menvén, az õ jó, becsületes, sokat
48051  III,  1892    |                       kijelenteni készült Bánffy az eredményt.~Az egyik jegyzõ
48052  III,  1892    |                     készült Bánffy az eredményt.~Az egyik jegyzõ jelenti halkan:~-
48053  III,  1892    |                    jelenti:~- Száztíz »nem« van.~Az elnök zavarba jön.~- Hát
48054  III,  1892    |                         elnök zavarba jön.~- Hát az igenek hol vannak? Ki jegyezte
48055  III,  1892    |                          hol vannak? Ki jegyezte az igeneket?~A jegyzõk vállat
48056  III,  1892    |                         A jegyzõk vállat vontak.~Az igeneket senki sem jegyezte.~
48057  III,  1892    |                     igeneket senki sem jegyezte.~Az elnök idegesen nézegetett
48058  III,  1892    |                         nézegetett jobbra-balra.~Az ellenzék elveszett.~Igen,
48059  III,  1892    |                 elveszett.~Igen, nyájas olvasók, az ellenzék néhány másodpercig
48060  III,  1892    |                         Mi történt?«~- Elveszett az ellenzék!~Hiszen arra való
48061  III,  1892    |                         Istenem! Istenem! Hiszen az embereink már mind hazamentek
48062  III,  1892    |                           miután kijelenté, hogy az ellenzéki szavazatok is
48063  III,  1892    |                        Pál is engedett, elállván az új szavazástól. Õ, aki már
48064  III,  1892    |                     képviselõk hazaszállingóztak az ünnepekre esõt várni, csak
48065  III,  1892    |                  tanakodának immár Bánffyék fent az emelvényen, hogy vajon a
48066  III,  1892    |                    szemhéjai kezdtek lecsukódni, az elnök bágyadtan ereszkedett
48067  III,  1892    |                       senki, csak Horváth Gyula. Az utolsó bosbug. Mint hajdan
48068  III,  1892    |                      Sima annyira megijedt, hogy az arc el talál szakadni (és
48069  III,  1892    |                      rossz szituációt örökölvén, az egyik bonyolult helyzet
48070  III,  1892    |                         ajánlottad Szapáryt?«~És az ellenzék is, a megcsappant
48071  III,  1892    |                   gondolkozóba vannak esve, hogy az olyan páciens, aki a kórtünetek
48072  III,  1892    |                          fel a néhai nevet, mert az nem beteg.~Minden új felszólalása
48073  III,  1892    |                         van teremtve, s amellett az egykori pénzügyminiszter,
48074  III,  1892    |                    tehetség csillámló eszközeit. Az igazi parlamenti vezérek
48075  III,  1892    |                         a gúny cikázik keresztül az eszmemeneten. Az indokolás
48076  III,  1892    |                       keresztül az eszmemeneten. Az indokolás pedig, amellyel
48077  III,  1892    |                        indokolás pedig, amellyel az indemnityt bejelentette,
48078  III,  1892    |                      eléggé.~A miniszterelnöknek az forrt a fejében:~- Azért
48079  III,  1892    |                        Azért nyújtom be egyrészt az indemnity javaslatot ti
48080  III,  1892    |                        azért nyújtom be egyrészt az indemnity javaslatot, hogy
48081  III,  1892    |                       hogy egy kereszten függött az egész. Egy »Kis István« (
48082  III,  1892    |                      István-rend kis keresztjét) az egész szász paktumot megfestette
48083  III,  1892    |                         csavargatja, táncoltatja az ország lobogóját, a lépcsõház
48084  III,  1892    |                       fel; amire legott megindul az ellenzék nyelve:~- Hát már
48085  III,  1892    |                       nem is fekete kabátban jön az elnök?~- Micsoda reform
48086  III,  1892    |                       Eddig mindig feketében ült az elnök.~- Ejh, hát nem elég
48087  III,  1892    |                         Konkoly Thege Sándor, ül az elõadói széken, kegyetlen,
48088  III,  1892    |                        ember, itthon is elkel, õ az egyetlen közbeszólónk, nem
48089  III,  1892    |                     Vécsey Endre.~De Vécseyt meg az ellenzék nem engedheti.
48090  III,  1892    |                         kiadja Simát és Vécseyt.~Az elnök lélekharangja búsan
48091  III,  1892    |                       után ott kezdi a Ház, ahol az ünnepek elõtt elhagyta,
48092  III,  1892    |                   különben divatban van) elkezdi az apró erdélyi kerületeket
48093  III,  1892    |                    számára. Ábrányi Lajos festi. Az, aki a Solymosi Eszter arcképét
48094  III,  1892    |                        nyomán. Nagy piktor lehet az!~- Nem ér semmit - morogja
48095  III,  1892    |                    szokást kellene behozni, hogy az új elnök és új háznagy maguk
48096  III,  1892    |                          háznagy maguk fessék le az elõdjeiket.~Néhány intrikus
48097  III,  1892    |                    közülök hányan voltak múltkor az aradi hõsök ünnepélyénél,
48098  III,  1892    |                      megelégedetten Helfy Ignác.~Az elnök izgatottan hallgatja,
48099  III,  1892    |                    tudniillik be vannak jegyezve az ülõhelyekre.~- Igaz ni!
48100  III,  1892    |                       Keresik a mappán, mindjárt az elsõ sorban ül. »No most
48101  III,  1892    |                    vonásait. A nyalka Fenyvessyt az öreg Urbanovszky helyettesíti
48102  III,  1892    |                 megérdemelt megjegyzéssel sújtva az efféle vidéki leleplezéseket,
48103  III,  1892    |                       melyek a parlamentet is és az inszcenírozókat is kisebbítik.~
48104  III,  1892    |                    mesékben azok a vitézek, akik az ólomszérûn birkóznak s végefelé
48105  III,  1892    |                    annyira kimerülnek, kifogynak az erõbõl, hogy már csak fújnak
48106  III,  1892    |                    szipka, minden ízében mozgott az indulatoktól. Szavalatja,
48107  III,  1892    |                         Dániel a nyakában hordja az aranyláncot, Issekutzé a
48108  III,  1892    |                    Bethlen Gábor szobrát, láttuk az elõadásából, hogy az mekkora
48109  III,  1892    |                      láttuk az elõadásából, hogy az mekkora nagy ember, s leleplezte
48110  III,  1892    |                         nagy ember, s leleplezte az egész Kis-Küküllõt.~Mint
48111  III,  1892    |                        Kis-Küküllõt.~Mint sólyom az apróbb szárnyasokra, oly
48112  III,  1892    |                      alatt egyre nõtt és görbült az Issekutz orra, ólomszínû
48113  III,  1892    |                          örve alatt s egy másik, az elõbbihez hasonlatos beszédbe
48114  III,  1892    |                    hallgatja, hogy mikor jön már az a személyes kérdés, de minthogy
48115  III,  1892    |                       rezzent. Vidáman folytatta az õ beszédét, mint egykor
48116  III,  1892    |                       mint egykor Háry János.~De az elnök nem tréfált, villámhirtelen
48117  III,  1892    |                          villámhirtelen csettent az olló, s elmetszette az oráció
48118  III,  1892    |                  csettent az olló, s elmetszette az oráció fonalát.~- A képviselõ
48119  III,  1892    |                      tartottak árendába Simával.~Az elnök õt is visszaterelte.~-
48120  III,  1892    |                       lelkén könnyíthessen!~Erre az elnök föltette a kérdést,
48121  III,  1892    |                        akarták megfosztani ettõl az élvezettõl.~Az ellenzék
48122  III,  1892    |                 megfosztani ettõl az élvezettõl.~Az ellenzék nagy dörmögéssel,
48123  III,  1892    |                     zajos tetszéssel fogadott, s az ellenzéken is elsimultak
48124  III,  1892    |                          haragban tajtékozva, de az elnök tõle is megvonta a
48125  III,  1892    |                      szép zárbeszédét, véget ért az általános vita. Mindenki
48126  III,  1892    |                       bõbeszédûvé és hiúvá válik az ember, lesz egy vigasztalása,
48127  III,  1892    |                           egy dicsekedési tárgya az unokái elõtt:~- Haj, ha
48128  III,  1892    |                       egészen másformán nézne ki az emberiség! Mert hát ki tudja...~
48129  III,  1892    |                      több papagálya is). De csak az egyikrõl beszélek. Ezt a
48130  III,  1892    |                      tartaná.)~A mi papagályunk, az, amelyrõl szó van, lusta,
48131  III,  1892    |                      papagály gyakran veszekszik az õ hangján a matrózokra.
48132  III,  1892    |                          miss is volt bizonyosan az utasok közt kutyával, mert
48133  III,  1892    |                        kutyával, mert a papagály az ugatásban se járatlan. Egyszóval
48134  III,  1892    |                  járatlan. Egyszóval elénk tárul az egész díszes társaság, melyben
48135  III,  1892    |                  kérdésre is, kifogásolván, hogy az elnök kávészín kabátban
48136  III,  1892    |                       elnök kávészín kabátban ül az elnöki trónon. (Sejtettem
48137  III,  1892    |                            Ennél a szónál kitört az általános hahota. Olay elrestellte
48138  III,  1892    |               következetes arányokban gyakorolja az önfegyelmet akkor legalább
48139  III,  1892    |                    fogjuk hallani. Olay már csak az új parlamenti házban fog
48140  III,  1892    |                           hogy szeretné meghozni az áldozatot Horváth Gyulának,
48141  III,  1892    |                        és a képviselõkre, kikrõl az hírlik, hogy holnap Bécsbe
48142  III,  1892    |                       nem vesz részt hivatalosan az ünnepélyen; egyénileg pedig
48143  III,  1892    |                        egész kereszt­tüze szúrta az ellenzéki vezért.~A nemzeti
48144  III,  1892    |                      Ákos kedvetlenül petyegette az ujjait.~- Vége a népszerûségünknek! (
48145  III,  1892    |                       sok«.)~Ezt úgy gyanították az Apponyi szárnysegédei is,
48146  III,  1892    |                          Én magam is találkoztam az egyik szárnysegéddel:~-
48147  III,  1892    |                  Pázmándy helytelenül szövegezte az interpellációt, mert Apponyi
48148  III,  1892    |                interpellációt, mert Apponyi azon az elvi állásponton van.~-
48149  III,  1892    |                          maradna többé homályban az õ kristálytiszta átlátszó
48150  III,  1892    |                           A T. HÁZBÓL~[ápr. 27.]~Az ember a következõket nézi
48151  III,  1892    |                       lép.~Fekete kabátban van-e az elnök?~Ott van-e Sima, Balogh?~
48152  III,  1892    |                          S bár nincsen szavazata az alsó házban, néha kijátssza
48153  III,  1892    |                        Ma annyira kifogyott volt az ellenzéki éléstár, hogy
48154  III,  1892    |                     Mindég derék jó magvetõ volt az öregúr.~Madarász bácsi kifogásolta,
48155  III,  1892    |              fekete-sárga szín, a táskáján pedig az a megutált madár, amelynek
48156  III,  1892    |                      táma­dás­hoz alkalmasnak, s az ilyenekben határozottan
48157  III,  1892    |                     Gyalázat! - zúgja a balpárt. Az egész balmezõ mozogni kezd.~
48158  III,  1892    |                      ingerlõn, vérforralón...~Ez az úgynevezett Pázmándy-féle
48159  III,  1892    |                           s türelmetlenül várjuk az idõt, mikor egy egész cserepárt
48160  III,  1892    |                       még csak jobban feltüzelte az ellenzéki elemeket s Ugron
48161  III,  1892    |                          Szavazzunk, szavazzunk!~Az elnök felfüggeszté az ülést
48162  III,  1892    |                szavazzunk!~Az elnök felfüggeszté az ülést öt percre.~Öt perc
48163  III,  1892    |                       minden szempillanat drága.~Az ellenzék hevesen kiabálta:~-
48164  III,  1892    |                     hevesen kiabálta:~- Nem kell az öt perc. Nem kell. Nem kell.~
48165  III,  1892    |                           Nem kell. Nem kell.~De az elnök gavallér ember; ha
48166  III,  1892    |                        ember; ha egyszer ideadta az öt percet, hát restellné
48167  III,  1892    |                     restellné visszavenni többé.~Az egész Ház a folyosóra ömlik.
48168  III,  1892    |                     egész Ház a folyosóra ömlik. Az ellenzékiek kiveszik az
48169  III,  1892    |                          Az ellenzékiek kiveszik az órájukat s érdekfeszülten
48170  III,  1892    |                           Lázas zsibongásban van az egész folyosó. Képviselõk
48171  III,  1892    |                           Bácsika volna most még az öreg Csatár is, ha egzisztálna,
48172  III,  1892    |                      Kevesen vagyunk. Húzni kell az idõt.~Más galoppin megnyugtatón
48173  III,  1892    |                         a többség! Mérkõzhetünk.~Az öt perc eközben elmúlik.
48174  III,  1892    |                         öt perc eközben elmúlik. Az ellenzék robogva keresi
48175  III,  1892    |                          ellenzék robogva keresi az elnököt. Hol az elnök, hol
48176  III,  1892    |                   robogva keresi az elnököt. Hol az elnök, hol az elnök?~Az
48177  III,  1892    |                       elnököt. Hol az elnök, hol az elnök?~Az öreg Csanády az
48178  III,  1892    |                          az elnök, hol az elnök?~Az öreg Csanády az ökleit rázva,
48179  III,  1892    |                        az elnök?~Az öreg Csanády az ökleit rázva, fenyegetõzik:~-
48180  III,  1892    |                       fenyegetõzik:~- Ha nem jön az elnök, mindjárt én nyitom
48181  III,  1892    |                           mindjárt én nyitom meg az ülést mint korelnök.~- Már
48182  III,  1892    |                      késés van - zúgolódnak -, s az elnök még sincs elõ.~- Harminc
48183  III,  1892    |                          erõszak!~- Keressük meg az elnököt!~Végre elõkerül
48184  III,  1892    |                          elnököt!~Végre elõkerül az elnök, lassan fölsétál az
48185  III,  1892    |                        az elnök, lassan fölsétál az emelvényre (s ez is tíz
48186  III,  1892    |                      pápaszemét (egy másodperc), az lecsúszik az orrára, megigazítja (
48187  III,  1892    |                         másodperc), az lecsúszik az orrára, megigazítja (két
48188  III,  1892    |                    másodperc). Ezalatt megjönnek az államtitkárok. Az elnök
48189  III,  1892    |                      megjönnek az államtitkárok. Az elnök megrázza a csengettyût (
48190  III,  1892    |                     azalatt sebbel-lobbal jönnek az élénk, nyüzsgõ, kavargó
48191  III,  1892    |                          a vitát, Pulszky Ágost, az elõadó emelkedik föl orkánszerû »
48192  III,  1892    |                       volt a szabadelvû pártnak. Az õ érvei sok kételkedõt gyõztek
48193  III,  1892    |                    szereti a sárga-fekete színt, az természetes (nem szavaz
48194  III,  1892    |                      menni, hogy ez se kell már, az se kell már.~Pulszky beszéde
48195  III,  1892    |                         veszett. De kivált azzal az érvével, hogy a csendõrség
48196  III,  1892    |                  lehûtötte a háborgó kedélyeket. Az ördögök garádicsa lefelé
48197  III,  1892    |                          a honvédtiszt bojtjait. Az egész dolog ott van elhibázva,
48198  III,  1892    |                     kellett volna megakadályozni az õseinknek valamikor!~Pulszky
48199  III,  1892    |                 kihúzásával.~Egyike volt azoknak az izgatott szavazásoknak,
48200  III,  1892    |                      falrengetõ éljenben tört ki az ellenzék. Õszül, rohamosan
48201  III,  1892    |                       jele e szertelen falánkság az éljenekre.~Thaly lelkesen
48202  III,  1892    |                         lelkesen kiáltott fel:~- Az õse is kuruc volt!~Tisza
48203  III,  1892    |                         mély meghajlással mondta az ellenzék felé fordulva:~-
48204  III,  1892    |                   dörmögve és sóhajtozva jött ki az ajtón:~- Azt a rusnya madarat
48205  III,  1892    |                    kétfejû sast értette. Ott fog az röpködni a csendõrõk táskáin
48206  III,  1892    |                          nem a szíve szerint, de az esze szerint.~De ám a Madarász
48207  III,  1892    |                      szövik ellene, egyre szövik az újabb tõröket. Nem az utolsó
48208  III,  1892    |                     szövik az újabb tõröket. Nem az utolsó próba volt ez.~A
48209  III,  1892    |                          1.]~Ma nem szándékoztam az ülésre elmenni; késõn keltem
48210  III,  1892    |                     elmenni; késõn keltem fel és az egyik miniszteriumban volt
48211  III,  1892    |                      miniszteriumban volt dolgom az államtitkárnál.~Ott elbeszélgettünk
48212  III,  1892    |                  tartoznék. Bosszankodtunk, hogy az indemnity vita csak nem
48213  III,  1892    |                          Valami lappangó láz van az idegekben. Észrevenni alig
48214  III,  1892    |                        tyúkok kukorékolnak. Mert az csak a kakasok privilégiuma.
48215  III,  1892    |                       hogy egy igen derék vezére az ellenzéknek, aki az ideális
48216  III,  1892    |                       vezére az ellenzéknek, aki az ideális nemes fölfogás híve,
48217  III,  1892    |                     törzsnél, így nyilatkozott: »Az obstrukció mindig a zsebünkben
48218  III,  1892    |             Ilyenformákat beszélgettünk, festvén az idõk bizonytalanságát, kiemelve
48219  III,  1892    |               szívósságát, aki férfiasan áll meg az öröklött bajok közt hát
48220  III,  1892    |                      faliórája túl járt a délen.~Az államtitkár becsengette
48221  III,  1892    |                          államtitkár becsengette az inasát. Meg kellene tudnunk -
48222  III,  1892    |                       kérdezd meg a telefonon.~- Az bizony jó lesz. Hátha szavaznak.~
48223  III,  1892    |                          visszajött jelenteni.~- Az indemnityt tárgyalják, méltóságos
48224  III,  1892    |                       uram.~- Azt tudjuk - szólt az államtitkár, mosolyogva
48225  III,  1892    |               államtitkár, mosolyogva azon, hogy az egyszerû legény ilyen parlamentárisan
48226  III,  1892    |                          kérdezted, ki beszél?~- Az üzenik, hogy egy unalmas
48227  III,  1892    |                          de csak a farkára értem az ülésnek (a Szilágyi féle
48228  III,  1892    |                          jelezte a szélsõ jobbon az úgynevezett mágnás negyedben,
48229  III,  1892    |                       még elegáns uracsok ültek. Az elnökön fekete kabát volt.
48230  III,  1892    |                  tárgyilagosan és híven referált az ülésrõl a földmívelési minisztérium
48231  III,  1892    |                        teremben, melybe benézett az üvegtetõn át, mogorva arcával
48232  III,  1892    |                        dolgon, ne törõdjünk vele az egyszer, hogy mit csinál
48233  III,  1892    |                    meglehet, abban is benne lesz az ülés rajza.~Széll Ákos összeolvasta
48234  III,  1892    |                 Elhalványodott. Homlokát kiverte az izzadtság, szemei elhólyagosodtak,
48235  III,  1892    |                          mondá. - Ne menjetek el az isten szerelméért! (S kezeit
48236  III,  1892    |                összetette.)~Serbán Miklós kijött az ajtón. Serbánon új ruha
48237  III,  1892    |                   öltözet. Mindenki magasztalta. Az új ruha kifelé vonzotta
48238  III,  1892    |                      vonzotta Serbánt a városba, az utcákra, a korzóra.~A ravasz
48239  III,  1892    |                       keserûség:~- Nem értem azt az én szabómat. Mindig becsap.
48240  III,  1892    |                         szabómat. Mindig becsap. Az én ruháim senkinek se tetszenek.
48241  III,  1892    |                         kézdörzsölve.~- Jaj azok az államtitkárok! - s ingerülten
48242  III,  1892    |                          s ingerülten emelte fel az ökleit, a levegõt fenyegetve.~
48243  III,  1892    |                        sietett vissza megmondani az ott dangubáló Éles Henriknek »
48244  III,  1892    |                         lesz.~Majd eszébe jutott az olvasószoba: oda is bekukkantott,
48245  III,  1892    |                           Imrécském!~- De hiszen az utolsó szónok beszél...~-
48246  III,  1892    |                    Veszter Imre, nyalábra szedte az iratait és csakugyan hazament.~
48247  III,  1892    |                        van«. Hegedüshöz futott. (Az mint elsõ zárszónok éppen
48248  III,  1892    |                        mint elsõ zárszónok éppen az imént állott fel az elõadói
48249  III,  1892    |                        éppen az imént állott fel az elõadói székben.)~- Beszélj,
48250  III,  1892    |                         arany. Jól paprikázd fel az ellenzéki zárszónokokat.
48251  III,  1892    |                        mely végigsivít, bömbölve az egész város felett:~- Jerrtek,
48252  III,  1892    |                     dolga lévén a Sándor utcában az »írói püspökség« alapítójának,
48253  III,  1892    |                        Szájbely Gyulának, betért az esõ elõl.~Percrõl percre
48254  III,  1892    |                       után Széll Ákos megolvasta az embereket. 68 ellenzéki
48255  III,  1892    |                    ellenzéki és 70 kormánypárti. Az ellenzékbõl kettõ elveszett.~-
48256  III,  1892    |                     ellenzéki.~- Gyönyörûen fogy az ellenzék sziszegte kéjjel
48257  III,  1892    |                       már a két órához közelgett az idõ, s Wekerle pompásan
48258  III,  1892    |                       nem bírtak dacolni tovább. Az éhség erõsebb a hazafiságnál.~
48259  III,  1892    |                     Hallatlan, milyen léhák ezek az ellenzékiek - morogta, amint
48260  III,  1892    |                       meg akarta benne nézni azt az iszonyú többséget.~Belülrõl
48261  III,  1892    |                   pénzügyminiszter beszédjébe. Õ az utolsó felszólaló.~S e percben (
48262  III,  1892    |                       Széll Ákos elbiggyesztette az ajkait:~- Nem. De nem kellesz.
48263  III,  1892    |                             Nem. De nem kellesz. Az ördög hítt ide lábatlankodni.~*~
48264  III,  1892    |                          különös módon folyik le az ülés, ha a wipper álláspontjából
48265  III,  1892    |                     álláspontjából eleveníti meg az ember.~A HÁZ ÉS KÖRNYÉKE~
48266  III,  1892    |                         ember. A hajával rászedi az egész országot, a terveivel
48267  III,  1892    |                    országot, a terveivel meglepi az egész parlamentet. Nem egy
48268  III,  1892    |                         sem mutatja inkább, mint az, hogy a földmûvelési vita
48269  III,  1892    |                     valami pepecselni valója, és az ellenzék olyan álnokul csinálja,
48270  III,  1892    |                        mindig állít valakit, aki az idõt agyonbeszélje az ülés
48271  III,  1892    |                        aki az idõt agyonbeszélje az ülés bezártáig. S reggelre
48272  III,  1892    |                       folyosón Janicsáry Sándor (az öreg aga) pattog jóízû humorral,
48273  III,  1892    |                           Levelet szeretnék írni az ispánomnak, de õt se tudom,
48274  III,  1892    |                   Szalavszkytól meg nem kérdezem az illetõségi helyemet.~Az
48275  III,  1892    |                          az illetõségi helyemet.~Az olvasószobában minden asztalnál
48276  III,  1892    |                       szobában többet ér, mintha az összes lapokat elolvassa
48277  III,  1892    |                         összes lapokat elolvassa az ember.~Bekocog fontoskodó
48278  III,  1892    |                        Ami Párizsban megtörtént, az itt is megtörténhetik. És
48279  III,  1892    |                      hogy gyanús alakokat láttam az imént lemenni a Ház pincehelyiségeibe.
48280  III,  1892    |                  háznagyi irodában megnyugtatják az érdemes honatyát, hogy a
48281  III,  1892    |                          Bánó Józsi elmenõben és az ajtóból még egyszer visszafordul
48282  III,  1892    |                  Prileszky Tádé.~- Micsoda dolog az, gyerekek, hogy nem nyitjátok
48283  III,  1892    |                   távolból, midõn újra megnyílik az ajtó, s belép méltóságteljesen,
48284  III,  1892    |                       intézkedünk.~S ez így megy az egész ülés folyama alatt
48285  III,  1892    |                        kapus léptei kongnak künn az elõcsarnokban kísértetiesen.~
48286  III,  1892    |                        parányi hitvány szolgája, az órákat mutató nyíl, amily
48287  III,  1892    |                     számot, s Bánffy megnyitotta az ülést.~A képviselõk néma
48288  III,  1892    |                   zsöllyékre tapadt, kivált arra az egyre a középen, arra az
48289  III,  1892    |                         az egyre a középen, arra az üresre.~A csöngettyû fölsírt
48290  III,  1892    |                     üresre.~A csöngettyû fölsírt az elnök kezében szívet tépõ
48291  III,  1892    |              Baross-legenda utolsó epilógja.~Nem az utolsó. Hiszen holnap ott
48292  III,  1892    |                         miniszterek, a honatyák, az egész párt, az egész Ház,
48293  III,  1892    |                         honatyák, az egész párt, az egész Ház, harangzúgás közt,
48294  III,  1892    |                         lobogókkal s aztán vége. Az illavai kripta befogadja
48295  III,  1892    |                          Akinek a sárga rém int, az követi, az ellen nincsen
48296  III,  1892    |                        sárga rém int, az követi, az ellen nincsen se immunitás,
48297  III,  1892    |                      kell, akár országot dirigál az illetõ bársony székbõl,
48298  III,  1892    |                   székbõl, akár kabátokat foltoz az Akácfa utca egyik pinceszobájában.~
48299  III,  1892    |                         élhetett százezer napig. Az óra letelt. A nyíl elérkezett
48300  III,  1892    |                        Hát lehetséges lett volna az? Mindennek úgy kellett történnie,
48301  III,  1892    |                       elemésztõdött. Megszûnt.~S az óramutató ridegen, lomhán
48302  III,  1892    |                         Egy titánt törtél össze!~Az idõ menne, egyre menne s
48303  III,  1892    |                  szittya-makacssággal hallgatja, az elnöki tribün elé állva.
48304  III,  1892    |             protokollum-hallgatástól romlott meg az öregúr stílusa.~Ezután feláll
48305  III,  1892    |                      kíséretet. Mindössze ennyit az utolsó nagy útra.~Felzajlik
48306  III,  1892    |                         Mintha rögök hullanának. Az utolsó »helyeslés« Barossnak.
48307  III,  1892    |                  Barossnak. De már õ nem hallja.~Az elnök kissé fölemelkedik
48308  III,  1892    |                      ezzel elhagyja székét, vége az ülésnek, vége e bús akkorddal
48309  III,  1892    |                  lehorgasztott fejekkel távoznak az ajtókon, ellenzékiek, kormánypártiak
48310  III,  1892    |                      sebesebben rázva õsz fejét, az öreg Ucsu:~- Hej, sok víz
48311  III,  1892    |                    Vidáman mosolyognak, nevetnek az ablakok, a falak, künn a
48312  III,  1892    |                         a krajcárnak vége. Ezzel az esztendõvel õk is kimúlnak
48313  III,  1892    |                         alig marad meg más, mint az akasztófa. (Ehhez nagyon
48314  III,  1892    |                      Ünnepélyes hangulat fogadta az »aranyembert«, mikor a »
48315  III,  1892    |                        jelen a képviselõk, mikor az elsõ napidíj koronákat kell
48316  III,  1892    |                      kell fölvenni a pénztárnál.~Az egész ceremónia rövid ideig
48317  III,  1892    |                 felolvasta a javaslatok címeit s az iratcsomót letette a Ház
48318  III,  1892    |                     mögötte. Õfelsége a tett. Ez az igazi beszéd.~Hosszas éljenzés
48319  III,  1892    |                      lelkes, szívélyes éljenzés.~Az ülés másik kiemelkedõ mozzanata
48320  III,  1892    |                       Csak Csanády kötötte ahhoz az õ megjelenését, hogy a várlakra
48321  III,  1892    |                megnyugtatni a vén szittyát s így az ország alighanem kénytelen
48322  III,  1892    |                     ugyan a feleségüknek írták.)~Az emberek mind a folyosókon
48323  III,  1892    |                    kisasszonyt a karzaton.~- Hát az is csak valami.~Beszéltek
48324  III,  1892    |                        is csak valami.~Beszéltek az egyes szakaszokhoz: Vietorisz
48325  III,  1892    |                korszakalkotó javaslatai képezték az elejét és Sághy beszéde
48326  III,  1892    |                     megél a bojtár.~TISZA ISTVÁN~Az elkeresztelési vita még
48327  III,  1892    |                      vászon.~Már-már azon voltak az izzadó üstökû türelmetlenebb
48328  III,  1892    |                 megegyeznek, azt vakon elfogadná az egész Ház.~De ma még egyszer
48329  III,  1892    |                          kortársai között, hanem az egész szabadelvû pártban.~
48330  III,  1892    |                        csöndességben hallgatták; az ellenzéki padok is megteltek.
48331  III,  1892    |                  csapdákat állít és hurkokat köt az ellenfelek szavaiból azok
48332  III,  1892    |                       Tisza Istvánnál, de kivált az érvelésnél némely tulajdonságai
48333  III,  1892    |                   lélekjelenlét, bizonyos kellem az elõadásban s oly közvetlenség,
48334  III,  1892    |                      nélkül. Mintha azt mondanák az elhantolt vezérnek: »Gyere,
48335  III,  1892    |                           Ki idézte fel? Ki volt az oka? Pázmándy-e vagy Tisza
48336  III,  1892    |                         tegnap a honvéd gyûlésen az a sajátságos nyavalya, mely
48337  III,  1892    |                       ezek a politikusok hiúbbak az asszonyoknál. Mert az asszony
48338  III,  1892    |                    hiúbbak az asszonyoknál. Mert az asszony is szép akar lenni
48339  III,  1892    |                        És ez megy olyan nehezen.~Az ellenzék vezérei, kiket
48340  III,  1892    |                        szemére vetette akkoriban az ellenzéknek a folyosón,
48341  III,  1892    |                      holttest elszállítása miatt az elsõ parlamenti vihar támadt:~-
48342  III,  1892    |                     maradni, tehát minden szeplõ az ártatlan Tisza Lászlón és
48343  III,  1892    |                     elnökön száradt. Így szokott az lenni közönségesen.~Tisza
48344  III,  1892    |                          ellen. Szent volt a hit az egész balon, hogy a nyíl,
48345  III,  1892    |                       aki ha valamit elhibázott, az volt, hogy az ellenzéki
48346  III,  1892    |                        elhibázott, az volt, hogy az ellenzéki vezérekkel tanácskozott
48347  III,  1892    |                       fejétõl rendelte el rögtön az országos temetést, ismételte,
48348  III,  1892    |                       vette a többség tudomásul. Az ellenzék morajlott, zúgott.~
48349  III,  1892    |                         szólásra emelkedett fel. Az elnök közbeszólt:~- A szólás
48350  III,  1892    |                      közbeszólt:~- A szólás joga az interpellálót illeti.~Szapáry
48351  III,  1892    |                    Szapáry, belevágott katonásan az eset elhistorizálásába,
48352  III,  1892    |                         falatjuk.~Elmondta, hogy az Akadémiát nem kérte a holttest
48353  III,  1892    |                       Rákóczit megtaláltam. Elég az tõlem - dicsekedett Thaly.~
48354  III,  1892    |                    Eredeti jelenet fejlõdött ki.~Az öreg Pulszky ott ült az
48355  III,  1892    |                          Az öreg Pulszky ott ült az írói karzaton s hatalmas
48356  III,  1892    |                        fejét megrázta tagadólag. Az öregúr is szép akart maradni.~
48357  III,  1892    |                           Pulszky a fejét rázza.~Az egész Ház, mintha vezényszóra
48358  III,  1892    |                    vezényszóra tenné, megfordult az írói karzat felé.~Károlyi
48359  III,  1892    |                         ingoványokba, árkokba. S az öregúr tényleg megbotlott
48360  III,  1892    |                      válogatása okozott, de amit az ellenzék kihasznált, gúnyos
48361  III,  1892    |                    csapást Tisza Lászlóra akinek az volt a tragikuma, hogy szép
48362  III,  1892    |                     Tisza László jelentése közt. Az ellenzék dõzsölt, tobzódott
48363  III,  1892    |              beleegyezett, »de«... Tudjuk már,mi az a »de«. Helfy is szép akart
48364  III,  1892    |                      incidens véget ért csak még az elnök jelenté ki, nagy csengettyûszó
48365  III,  1892    |                esztendõvel késõbb jelenti ezt ki az elnök?~Némelyek a fejüket
48366  III,  1892    |                     Szapáry volt a legférfiasabb az egész Klapka-afférban, mert
48367  III,  1892    |                     Keveset, csak nagyon keveset az igazságokból mert mi tagadás
48368  III,  1892    |                          is szép akarok maradni.~AZ ÍV~XVI. Lajos udvaroncai,
48369  III,  1892    |              vészharangjait hallgatták, és a nép az este kivételesen nem volt
48370  III,  1892    |                  rendelete miatt zengtek-bongtak az ülés elején a nagy bádog
48371  III,  1892    |                          csendesen folydogált le az egész ülés napirendje, mely
48372  III,  1892    |                        mit,~Ekkor fölkelt Thaly, az is beszélt, ki tudja mit,~
48373  III,  1892    |                          szép érdeklődést.~Azaz, az Andrássy Tivadar gróf csinos,
48374  III,  1892    |                viharosnak elképzelni.~Végre jött az indemnitás ügye. Wekerle
48375  III,  1892    |                   Wekerle válaszolt Horánszkynak az interpellációjára, bizonyítva,
48376  III,  1892    |                        név szerinti szavazással.~Az ellenzék fölmordult. Ezt
48377  III,  1892    |                 készletben álló) iratot, melyben az aláírók a szavazásnak a
48378  III,  1892    |                           Már most nincs értelme az ellenzéki kérvénynek (de
48379  III,  1892    |                        méltatlankodik.~- Halljuk az aláírt neveket!~Lázár Árpád
48380  III,  1892    |                         elõvarázsolni. Folytatja az olvasást:~Thaly Kálmán,
48381  III,  1892    |                       egymással. Polónyi fölront az elnökhöz és rá akarja vétetni
48382  III,  1892    |                        rá akarja vétetni a nevét az ívre... Az elnök megtagadja.
48383  III,  1892    |                       vétetni a nevét az ívre... Az elnök megtagadja. A csöngettyû
48384  III,  1892    |                         hangját. Csendet követel az elnöktõl vagy oszlassa föl
48385  III,  1892    |                         és férfiasan felszólítja az indítvány aláíróit, hogy
48386  III,  1892    |                     vissza kérelmüket.~Ni, és ez az okos beszéd tetszik. A higgadtabb
48387  III,  1892    |                       rászólnak Károlyi Gáborra, az indítvány benyújtójára:~-
48388  III,  1892    |                          Vedd vissza a kérvényt!~Az azonban köti magát. Õ nem
48389  III,  1892    |                         már befejezte szavait és az ország tanácstalanul áll
48390  III,  1892    |                          Bánffy izgatottan várja az eredményt... De az Apponyi »
48391  III,  1892    |                         várja az eredményt... De az Apponyi »szirén-hangja«
48392  III,  1892    |              szirén-hangja« is kevés Károlyinak. Az elnök nem tudja, mit tegyen.
48393  III,  1892    |                          öt percet!~Ez jó eszme. Az elnök megadja az öt percet
48394  III,  1892    |                          eszme. Az elnök megadja az öt percet és ezalatt az
48395  III,  1892    |                          az öt percet és ezalatt az aláírók nagy része visszavonta
48396  III,  1892    |                      része visszavonta aláírását az ívrõl.~Erre aztán a Ház
48397  III,  1892    |                        laikusok szemében. Köd ül az óriás sárkány fölött, melynek
48398  III,  1892    |                       töpreng ezer meg ezer agy. Az újságírók, kivált az ellenzékiek,
48399  III,  1892    |                        agy. Az újságírók, kivált az ellenzékiek, nagyító-üvegen
48400  III,  1892    |                       cselszövényekrõl fecsegnek az ellenzéki lapok, hogy magukat
48401  III,  1892    |                        még ki nem ösmerték, hogy az õ szavaiban nagy tapasztalás
48402  III,  1892    |                       Zavarban vagyok a búzámmal az idén. Nem tudom eladjam-e
48403  III,  1892    |                         eladtam a magamét!~Mikor az öreg Péchy Tamás interjúját
48404  III,  1892    |                     közölték a lapok közvetlenül az elnökválasztás elõtt, a
48405  III,  1892    |                         meg is írtam valahol).~- Az én kormányzásom alatt kétszer
48406  III,  1892    |                       csak röpülni tanította meg az apja, de ragadozni nem.
48407  III,  1892    |                       pedig Tisza grófot illeti, az meg éppen a harmóniára dolgozik.
48408  III,  1892    |                       kacsa hízott, egyre hízott az Apponyiék udvarán. Ezenkívül
48409  III,  1892    |                     nincsen a pártban senki, aki az anyaméh szerepét vihetné,
48410  III,  1892    |                    sincsenek. Horváth Gyula volt az utolsó bölény. Elment, odavan
48411  III,  1892    |                        de mind egy fán csüngnek. Az öreg Kemény János csendes
48412  III,  1892    |                       csendes rezignációval nézi az idõk folyását. Dörmög, dörmög,
48413  III,  1892    |                      amit már nagyon összerágtak az egerek. Hegedüs hû Szapáryhoz
48414  III,  1892    |                    lázadozó kitûnõségek«, akiket az ellenzéki sajtó emleget.
48415  III,  1892    |                         Tisza. Tisza erõs volt s az erõ diktátorságra csábította.
48416  III,  1892    |                        diktátorságra csábította. Az emberek aprókká, tehetetlenekké
48417  III,  1892    |                         akar a közvélemény. S ez az õ gyengesége, ha gyengeségnek
48418  III,  1892    |                         van berendezve, hogy nem az okos emberek vannak benne
48419  III,  1892    |                       benne többségben. Márpedig az okos emberek akaratát kell
48420  III,  1892    |                 érzületébõl eredtek. Hibák, amik az erényekbõl sarjadzanak.
48421  III,  1892    |                        párt nyomása alatt, enged az ellenzék nyomása alatt.
48422  III,  1892    |                           mert a párt érzi, hogy az egyetlen alkalmas államférfiú
48423  III,  1892    |                      esélyei közelednek s hogy õ az utolsó kõ, amiben Apponyi
48424  III,  1892    |                          Nem tudni, elég jó-e ez az út Horánszky úréknak a Lloyd-épületben? (
48425  III,  1892    |                        ez. Láthatta, hová viszik az engedékenységek. Ott van
48426  III,  1892    |                      Mindennap engedett valamit, az ellenzékiek mindennap többet
48427  III,  1892    |                   temettesse el magát Klapkával. Az engedékenység nem jó politika.
48428  III,  1892    |                   engedékenység nem jó politika. Az engedõ természetû ember
48429  III,  1892    |                   országunkban.~Mit panaszkodnak az örökké zsörtölõdõ nénikék?~
48430  III,  1892    |               közvéleményt a kormány.~Felnyögnek az arisztokrácia térfoglalása
48431  III,  1892    |                         ugyan uraim! Hát hol van az az arisztokrácia? Hiszen
48432  III,  1892    |                      ugyan uraim! Hát hol van az az arisztokrácia? Hiszen ott
48433  III,  1892    |                       semmi tekintélye. (Önöknek az esze persze váltig a kaszinó
48434  III,  1892    |                    mindnyájan mindent tudunk, ha az igazságot eltaláljuk.~Az
48435  III,  1892    |                         az igazságot eltaláljuk.~Az igazság van a Szapáry címerpajzsán.
48436  III,  1892    |                         átmegy a baloldalra. Túl az elsõ padon, túl a másodikon
48437  III,  1892    |                     szemeit.~A nap erõsen süt be az üvegablakon, s aranyos sziporkái
48438  III,  1892    |                   képzeli magát?~De hát Polónyi? Az volna még az érdekes, hogy
48439  III,  1892    |                        hát Polónyi? Az volna még az érdekes, hogy minek képzeli
48440  III,  1892    |                            Minden poézis elfogy. Az arany varázslatos csengése
48441  III,  1892    |                   zsebében fog csörögni, nemcsak az Akadémia babérkoszorús pályanyerteseiében.
48442  III,  1892    |                 berkeiben ezen a profanizáláson.~Az »arany ember« ma terjesztette
48443  III,  1892    |               kormánypártiak is szavaztak velük. Az elnök ugyan meg akarta menteni
48444  III,  1892    |                          javaslatot, mely inkább az õ ügye, mint a kormányé,
48445  III,  1892    |                         melegben?... Érezze õ is az izzadó oroszlán haragját.~
48446  III,  1892    |                       lim-lom javaslatait, hanem az õ saját külön önálló valutaterveit,
48447  III,  1892    |                        nemrég a Házban megkezdte az üdvös versenyt a pénzügyminiszterrel.~
48448  III,  1892    |                           Hegedüs Sándor átvette az elõadói széket és a Ház
48449  III,  1892    |                     voltak nagyon sûrûn belepve, az érdeklõdés inkább a karzaton
48450  III,  1892    |                         szavakat. Ott csillogott az írói karzaton Enyedi Lukács,
48451  III,  1892    |                         elõnyeinek kivívásában.)~Az ülés derekán felállt Wekerle
48452  III,  1892    |                      voltával ráhintette a napra az ünnepélyes színezetet.~És
48453  III,  1892    |                    pénzügyi helyzetet és öntötte az arany garmadákat a Ház elé,
48454  III,  1892    |                     elkezdett görögni, csörögni, az aranyak után megmozdultak
48455  III,  1892    |                 bizalommal a kormány iránt... Ez az egy reményem is odavan!~
48456  III,  1892    |                         mert elsõ ülés van, mert az újdonság ingerével bír.
48457  III,  1892    |                          újdonság ingerével bír. Az elsõ õszi ülés mindig a
48458  III,  1892    |                    trafikot, Almássy megcsinálta az elnöki katedra elé a sorompót.
48459  III,  1892    |                       mikor még együtt adomázott az ellenzék a kormánypárttal
48460  III,  1892    |                   meghízott gondolat határt vont az ellenséges táborok közé.
48461  III,  1892    |                       nehéz füst borítja már ezt az idõt.~Tizenegykor betódulnak
48462  III,  1892    |                          és némi hasznot is tett az országnak szaporítván a
48463  III,  1892    |                  erkölcsi birtokain« mereng, míg az ispánok, számtartók, a háta
48464  III,  1892    |                        Ugron erõtõl duzzad, csak az öreg Irányi, szegény, van
48465  III,  1892    |                          nem hallott csengettyû, az elnök föllépett katedrájába,
48466  III,  1892    |               szövetsátor eltûnt körüle.~Nyitott az egész mezõ. Az elnöki szem
48467  III,  1892    |                           Nyitott az egész mezõ. Az elnöki szem a magasból lát
48468  III,  1892    |                           szédítõn a Ház felett. Az emberek apróknak látszanak
48469  III,  1892    |                       odavan a háta mögül; hanem az új Futtaki-féle címer került
48470  III,  1892    |                    ismerõs rézkrajcárosokról, de az »1 krajcár« felirat helyett
48471  III,  1892    |                        szó került oda: »Bizalmam az õsi erényben«. (Ezt természetesen
48472  III,  1892    |                     címertartó hölgyek mondják.)~Az egész dekoráció nincs elég
48473  III,  1892    |                     rosszul van megfestve.~Hanem az elnöki állás emelése, habár
48474  III,  1892    |                        állás emelése, habár csak az ülõhely emelésével kezdõdik
48475  III,  1892    |                        is, igen jó ötlet és csak az a kár, hogyha már benne
48476  III,  1892    |                          hogyha már benne voltak az asztalos munkában, nem radikálisabb
48477  III,  1892    |                        volna például csináltatni az ellenzéki padok alá egy
48478  III,  1892    |                          megnyomna egy gombot, s az ellenzék tetszés szerint
48479  III,  1892    |                         el a talaj...~De ez csak az én privát ideám. S az idea
48480  III,  1892    |                       csak az én privát ideám. S az idea magában semmi. Ahhoz
48481  III,  1892    |                   élcelõdni rajta.~Mikor Wekerle az ülés elején fölkelt, hogy
48482  III,  1892    |                       fölkelt, hogy elõterjessze az expozét, a Ház a legérdekesebb
48483  III,  1892    |                          hallgatja. Ünnepi csend az egész Házban. Nem mozog
48484  III,  1892    |                        idegesen, nem fintorgatja az arcát senki gúnyosan, nem
48485  III,  1892    |                         a Horányszky megjegyzése az igazságosabb adóreformra
48486  III,  1892    |                   fölösleg-egyenleg.~No, de a fõ az, hogy megvan a kicsike,
48487  III,  1892    |                        él és jólesõen gagyog; ha az isten segít, ember lesz
48488  III,  1892    |                           Azután megválasztották az állami számvevõszékre az
48489  III,  1892    |                         az állami számvevõszékre az elnökjelölteket. Beadtak
48490  III,  1892    |                     okvetlenül kibukkan: elõjött az öreg Hentzi, s egyszerre
48491  III,  1892    |                           s egyszerre felpezsdül az ásítozó tábor. Azok az urak,
48492  III,  1892    |                felpezsdül az ásítozó tábor. Azok az urak, akik hangulatcsinálásban
48493  III,  1892    |                          a harangokat:~- Itt van az öreg Hentzi. No, csakhogy
48494  III,  1892    |                     eljött. Nem hagyja õ cserben az embereit, akik belõle táplálkoznak.
48495  III,  1892    |               táplálkoznak. Itt van megint.~Csak az a megfoghatatlan, hogy miképpen
48496  III,  1892    |                         rá:~- Hiszen jó gondolat az egész. Mintha én megcsókolnám
48497  III,  1892    |                         hogy te azért megcsókold az én feleségemet.~S ez a kis
48498  III,  1892    |                      terül el a Ház fölött, csak az öreg Pulszky mély lélegzetvétele
48499  III,  1892    |                      mintha két ametiszt lenne. »Az én témám ez« gondolja magában,
48500  III,  1892    |                         s mely eltéveszti azokat az utasokat, akik követik,